Jozzá szktam mr ahhoz, hogy időként furán néznek rám az embrek, elvégre elég magas vagyok, sőt mondhatnm kimodottan égimeszelőnek számítok nem egy emberrel szemben. Mondjuk nem tehetek róla, ilyen az álf genetika. Most is megtapsolnak a "bűvész" mutatvány után, van aki csak mosolyog, vannak, akk csodálkozva nézve és van, akira határozottan szexuális vágyfogkozóként hat az, ahogy a kis lurkót elbűvöltem. Remélem más is ltta azt a hamvas egyetemista lányt, aki rámkacsintott és azóta szemezek vele a forraltoborm fölött, mióta, elment a csald a papírhattyú után. Éppen emelném meg a poharamat, hogy átrendezem a soraimat az ő asztalához, ha már ennyire nyíltan jelét adja, hogy nem venné zkon, ha az ő társaságában folytatnám a vásár látogatsát, amikor első látásra egy pár lép hozzám.
- Hello? - fogadom a köszönését a srácnak és megtoldom egy kérdő pillantással, már éppen feltenném a kérdést, hogy miféle trükökkről beszélünk, amikor betoppan egy szemrevaló vöröske is. Mondjuk nem lehetne, hogy a vörös marad, a pár tovább megy? Engem meggyőzne, de a vörös kérdése, még furcsább.

Már, nem azért furcsa, mert nem értem vagy hülye lennék és képtelen lennék felfogni, hogy ezek sejtenek valamit, mindössze egyszerűen szokatlan, hogy így letámadjanak, olyan közvetlen kérdéssel, amit a szokványos emberek nem szoktak feltenni. Ekkor jut eszembe Thorral való beszélgetésünk néhány foszlánya, azt mondta, hogy többen is vnnak, mint gondolnám.
- Nem, én a Roxenfurt Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában végeztem. Rubeus Hagrid, zsírleszívás és ducitréning után. Nem pesztrálok diákokat! Bár - a vörösre nézek és pillantásom végig siklik, eléggé kihívó öltözkdésén. - Ruby Roundhouse kedvéért a Jumanjiból, kivételt teszek.

Tartok tőle, most ők fognak értetlenül nézni és az ő szemöldökük szlad fela homlokuk közepére. Mire én egy korty forraltbor után.
- Szarkazmus. - tárgyilagos tényközlés. - Nem, nem a szüleimtől tanultam, magam dolgoztam rajta, hosszú évek, kemény munkájával. - a vöröskére pillantok, aki egy kissé közelebb kapisgált a valósághoz a kérdésével, bár történetesen mi álfok, mnd a négy elemet képesek vagyunk manipulálni, a kérdés az, hogy melyik pédányunk, melyikre fekszik rá igazából. - Kegyed elég magas hőmérsékleten pörög, csak nem izzik belülről? Mutasson valamit! -

A kérdésem eléggé logikus, mi álfok, csak a jelenlévő elemet vagyunk képesek manipulálni, a semmiől nem tudunk előhozni egyetlen egyet sem. Így, ha a nő előkap egy öngyújtót és produkál valamit vagy egy gyufát, esetleg valamely standnál, ahol sütnek valamit a lngokat használja, akkor álf. Ha szimplán létrehoz tüzet, akkor nem álf. Már persze, ha tűz az eleme, lehet tévedek. A párról még nem tudom eldönteni, lehet csak járókelők.

A karácsonyi vásár meglátogatása a Spikersuppa-n jó ötletnek tűnt. Nem volt különösebben más dolgom és a kedvesem is a barátnőivel szeretett volna menni egyéb programokat látogatni. Basszus, nem mintha bosszantana vagy tudom is .. időnként úgy érzem rendkívül idegen vagy éppen öreg vagyok hozzá. Szerintem inkbb előbbi. De, nem is ez a lényeg, amikor végre it vagyok, és kellemes karácsonyi estén, ami nekem körülbelül semmit sem mond, ugyanis én Álf vagyok, nem ember. Ettől függetlenül még élvezhetek egy olyan vásárt, ami egy olyan ünnep apropójából van megrendezve, ami nekem semmit sem mond. Alfheimben nincsen ilyesmi. A vásáros standokon mindenféle bóvli és kacat meg volt találva, amit csak el lehet adni az embereknek és a gyermekeknek. A tömeg láttán, én inkább a forraltboros standot vlasztottam, ott jelentősen kevesebb a gyermek.

Szóval, végre itt állok, várom, hogy történjen valami csodás érzés, ami miatt az emberek, olyan fene mód jól érzik magukat ezen a vásáron és közben kortyolom az italom, ami legalább kellemes melegséggel tölt el belül. Nem áll szándékomban sokat inni, bőven elég lesz egyetlen pohárkával. Szóval éppen kortyolom az italomat, amikor a közelemben egy aranyos ember család, pont azzal van elfoglalva, hogy a hisztis gyermeküket lenyugtassák a kis lurkó szerint minden unalmas. Aztán kitépi magát az anyja kezéből és miközben hátrafelé néz a szülőkre, elkezd szaladni. Pechére, ha hátrafelé néz, akkor nem lát előre.

- Hoppá, kiskópé! Vigyázz, még a végén elesel és megütöd mgadat! - kapom el a gyerkőcöt, amikor az figyelmetlenségéből adódóan nekem szalad és rólam lepattanva, majdnem dob egy kellemetlen hátast.
- Uncsi! - vág a szavamba, duzzogva,  mintha nem éppen most esett volna el az ő hülyesége miatt. A szülők persze szabadkoznak. Nekem jobb ötletem támad.
- Mutassak valamit? Egy varázslatot! - mondom a gyerkőcnek, aki szkeptikusan felvonja a szemöldökét és furán néz rám.
- Miért, mi vagy te varázsló? - elmosolyodom a szülők is elmosolyodnak, úgy látszik itt időnként az idegenek is képesek meglágyítani az emberek szívét. Halkra fogom a szavam, körülnézek játékosan, mintha attól tartanék, hogy kiderül a titok. Úgyse hiszik el, hogy igazat mondok.
- Erdei tündér vagyok. - jó, ez csak rész igazság, mert igazából Álf, de szerintem itt mindenki sült bolond ahhoz, hogy felfogja, hogy én történetesen tényleg egy másik világból származom.
- Bizonyítsd! - ehehe, már is beállt mókázni. A kihelyezett asztalról, leveszek egy röplapot és elkezdem hajtogatni. Pár percnyi hajtogatás után egy hattyú formlódik a papírból.
- Látod, egy madár. - mondom nagy büszkén, hogy mit hajtogattam, de a gyerek nem úgy tűnik, mint aki ezen meg lenne lepődve.
- Uncsi vagy, ez origami, a suliban is tanultunk ilyet, technika órán. - jogos, okos kis kölök, frappáns riposzt.
- A tanítónéni is tud ilyet? - kérdezem, majd megmutatom a hattyút a szülőknek is és a gyereknek, végül a tenyerembe helyezem.  Egy pár pillanatig, csak nézem a hattyút, majd erőteljesen ráfújok. Semmi. A gyerkőc nagyon úgy tűnik, hogy kezd csalódott lenni, amikor a hattyú elkezd verdesni a szárnyaival és felreppen a tenyeremből. A kis kölök arca felderül, elvigyorodik.
- Nézd apa, nézd .. repül! - önfeledt boldogságban szalad apjával a repülő hattyú után. Az anya egy pillanatig hálásan pillant rám, majd várjatok meg kiáltással a családja után megy. Páran tapsolnak, a napi jó cselekedet megvolt. Tovább kortyolom a forraltborom.