Aaron && Aegir

Mindenkinek megvan a maga bűnlajstroma, ami vagy hosszabb, vagy rövidebb. Nos az enyém sem volt valami rövidre szabott, hisz tettem nem épp a legszebb dolgokat egykoron, de már jó ideje nem is gondoltam azokra.
Egy pillanatra karba fontam karjaim, és úgy figyeltem Aaront. Hallgatva,  miket tett, mi szárad a lelkén, ám ezeket én magam nem tartottam hatalmas bűnnek. Emberi szemmel mérve voltak nagyobbak, ám nekem… nekem apró kihágásoknak. Egy gyermek felkiáltásának, hogy itt vagyok, figyeljetek rám!
-Az ő szemükkel nem. -megvontam a vállam. - Nekem ezek nem bűnök. Nem öltél meg senkit. - ismételten vállat vontam. Mindenkinek van múltja. Ami elmúlt, annak vége. Mögötted van. Ha előre nézel, tovább tudsz lépni. - aztán a fal mellett álltam, megkértem legyen még titok a hely létezése. Épp nekiálltam dolgozni, mikor megcsörrent a telefonja, de nem nyilvánítottam neki túl nagy jelentőséget. Aztán mikor elhallgatott, feléfordultam, majd elkaptam a felém lendülő telefont.
Számítok rád Tenger Isten! elmémbe hasítottak utolsó szavai. Nem mondtam semmit, csak kisétáltam utána, bezártam az épület ajtaját, Kimentem a kikötő végéig, a dokkok közelébe, s vártam.
Zsebembe ejtettem kezem, figyeltem a távoli messzeséget. Kiürítettem elmém, majd egyszer csak felcsendült egy hang a fejemben. Nohát! Egy fohász! Rég volt, hogy utoljára igazi fohász hallottam volna, de ennek is eljött az ideje. Aaron…
Lehunytam szemeim egy kis időre, majd a vízhez léptem. Pillanatok műve alatt váltam eggyé vele miután belevetettem magam. Kérdeznem sem kellett, tudtam merre találom őket. A víz egyre vadabb táncát járva csapkodta a mólók lábazatait, kicsapva a partra. Mellé a szél is megérkezett. Persze hallottam Aaron szavait is. Ne legyek túl durva. Nos meglátjuk mit tehetek!
Ott, ahol ki szándékoztam lépni a vízből, Aaron, és a barátja előtt, a víz szinte forrva ontotta buborékait, örvénylő mélységként jelent meg néhány pillanatra a fenék, majd egy nagyobb hullám csapott a partra, s belőle kiléptem én.
Aaronra emeltem tekintetem, kacsintottam egyet, majd a következő pillanatban elkaptam a rátámadó kölyök vállát, majd felvillanó lélektükrökkel, mennydörgő hangon, mi a hullámok erejét idézte, szólaltam meg.
-Hűtsd le magad… - azzal rántottam rajta egyet, majd ahogy azt imába foglalták, megtettem. Belependerítettem a vízbe egyetlen laza mozdulattal, majd a következő pillanatban egy hatalmas hullám csapott fel, amiben eltűntem, majd a következő pillanatban a hátuk mögött jelentem meg, arcomon eddig fiam számára ismeretlen mosollyal arcomon, majd ellöktem magamtól egyenest a falnak az egyiküket, letörtem valahonnan egy nagyobb vasdarabot, s mint egy dárdát indítottam el felé, mi a feje mellett alig pár centivel állt bele a falba. Ha még volt kedvük kakaskodni, akkor igyekeztem némileg finomabban bánni velük, mint a múltkor Aaronnal.
Ha futásnak eredtek a többiek, és nem akartak verekedni, nos akkor sem jutottak messzire. Egyetlen intés sem kellett hozzá. Hullám magasodott ki a vízből, s mint valami erős kéz kapta el őket, majd rántotta be magával a vízbe, aztán magam is visszamentem. Pillanatok teltek el, míg odalent tartottam őket.
Egy kérdés fogalmazódott meg a fejemben. Vajon kegyes legyek, és meghagyjam az életüket? Elvégre azt nem foglalta magában az ima…
Aztán még is úgy döntöttem, kegyes leszek. Kidobtam őket a betonozott dokkra, majd magam is melléjük léptem.
– Tűnjetek el! -dörrentem el, aztán ha a fiúk közben nem oldottak kereket, megálltam Aaron barátjával szemben karba font karokkal, enyhén oldalra billentett fejjel.- Most már becsukhatod a szád… - fiamra pillantottam, kacsintottam.
Ám ha nem futottak el, hanem harcolni akartak, akkor kihúztam a falból a vasdarabot, párszor meglendítettem a fejem felett, s egy határozott lendítéssel mellkason vágtam az egyiküket, had terüljön el a földön, vagy épp kössön ki a vízben, majd a haverját, ha addig nem oldott kereket, egy jól irányzott rúgással találtam el a mellkasán, mitől a vízben kötött ki, és onnantól kezdve nem foglalkoztam vele.
Odaléptem Aaron barátja elé, ledobtam a „fegyverem”.
-Most már becsukhatod a szád...- az eddig komoly vonásaim helyét egy mosoly vette át, miközben fiamra kacsintottam. Jó móka volt! - Na lássuk azt az italt! - csaptam a srác vállára egy finomabbat, majd zsebre tettem kezem, miközben megindultam egy közeli ivó felé.

- xxx szó  // zene: cím // Let's break down the walls  -
- ℤ -

Aegir <<>> Aaron

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; YOU SEE»

Aaron && Aegir

Látszott rajta. Kezdett felmenni benne a pumpa, de még sem tettem semmit. Kíváncsi voltam, vajon vissza tudja e fogni magát. Vajon képes e kezelni? És vajon én képes lennék kezelni? Ám nem az volt a lényeg, mire lennék képes én magam. Sokkal inkább az, Ő mire képes.
Mikor nagy nehezen kimondta azt, amire gondolt, bólintottam, és mosolyom lassan kiszélesedett.
-Ott a helyem fiam! - mosolyom ott ragadt az arcomon, aztán hallgattam tovább mondandóját. -Mit tanulnál? Tudod már mit szeretnél, vagy majd kialakul? - őszinte érdeklődés volt hangomban, miközben rátámaszkodtam a kalapácsomra, amit eddig a kezemben tartottam.
Szerettem, amikor megosztott velem dolgokat. Jóleső volt az érzés, hogy bízik bennem annyira, hogy elmondja ezeket. Örültem neki, hogy büszke apaként feszíthetek majd a ballagásán.
Épp mondtam volna még valamit, mikor két egyenruhás rendőr lépett be az épületbe, én meg a kalapácsom a vállamra lendítettem, s felszaladt szemöldökkel tekintettem felé.
-Biztos urak! - biccentettem feléjük, aztán kérdővé vált tekintetem. Aaronnal szinte egyszerre kérdeztünk rá. -Jobb nem is lehetne! Miért jöttek? - közelebb mentem, miközben leengedtem a kalapácsomat, aztán a kérdésre mit Aaron felé intéztek, felszaladt a szemöldököm ezúttal sokkal magasabbra.
Letettem a kalapácsom, karba fontam karjaimat, aztán közelebb léptem hozzájuk ismét pár lépést, ám ezúttal Aaron mellett álltam meg.
-Aha… tisztázzunk valamit Biztos úr! A fiú, hónapok óta velem van. Semmit nem követett el. Ez a hely az én tulajdonom… Aaron nekem segít! Igaz Fiam? - emeltem rá tekintetem, aztán az előbb leengedett kezemet ismételten karba fontam. - Majd hazaviszem.
-Aaron… - finoman vállára tettem kezem, aztán zsebembe nyúltam, elővettem egy névjegyet, és átadtam a fickónak. - Ha legközelebb gond lesz vele, amit kétlek, akkor ne álljon neki fenyegetőzni, hanem engem hívjon… és ne egy kölyökkel kakaskodjon. - lehet túllőttem a célon, de a modoruk tenyérbemászósága, és tiszteletlen viselkedése olyan volt, mint azokban a filmekben, amiket pár alkalommal Kat megmutatott nekem.  Ha tovább kérdezősködtek, hát a képükbe vágtam, hogy Aaron az én fiam, és jó kezekben van, ám ha nem, akkor egyszerűen hagytam őket elmenni.
Mikor távoztak, megingattam a fejem. Összeszaladt szemöldökkel pillantottam Aaron felé, s hallgattam mit is mondott.
-El. - rövid tömör válasz volt, s közben vonásaim kisimultak. - Ha egyszer vétettél valami rosszat, rajtad marad a bélyeg. Bárhogy próbálod lemosni magadról. - felemeltem a kalapácsom, aztán a falhoz léptem, ám az órámra emeltem tekintetem. Valóban elszaladt az idő, de nem érdekelt. -  De! Fontosabb kérdés, hogy mit találtál ki… miért kellett az a fotó? - megtámasztottam a kalapácsot, majd kiszedtem egy laza téglát a helyéről, majd félre tettem, miközben vártam a választ. Aztán még hozzá tettem. - Anyádat nem hoztam még el... te vagy az első aki tud a helyről. Ha kész lesz, majd elhozzuk, de addig...

- xxx szó  // zene: cím // Let's break down the walls  -
- ℤ -

Aegir <<>> Aaron

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Rival»

Aaron && Aegir

Mondania sem kellett, anélkül is tudtam.Tudtam, hogyha kényszer lenne, nem tenné ezt. Nem lenne itt, és segédkezne nekem. Nem csinálna olyasmit, amivel egy kicsit is egyszerűbb helyzetbe hozna. Valahogy úgy gondoltam, valóban kezdünk egy jobb irány felé haladni mi ketten.
Sajnáltam, hogy Axel már olyan nagy ehhez, hogy nem legetek az apja. Legalább is az emberek szeméhez mérten nagy... Talán egyszer majd lehetek a barátja. Talán egyszer majd elérem azt a címet, ha már apja nem lehetek igazán.
Tettem a dolgom, néha magyaráztam mit hova szeretnék, talán még el is mutattam,de persze azért égett a kezünk alatt a munka.
Csak arra az időre álltunk meg míg elmondtam neki miért is szeretném ezt a helyet megalkotni.
A neve gondolkodóba ejtett. Vajon mi lenne a megfelelő? Vajon mit kellene kitalálni rá? Végűl úgy határoztam, ez közös feladat lesz. A kettőnké.
Aztán Aaron kirohant egy pizzával, és telefonnal a zsebében, én meg nem foglalkoztam vele. Úgy gondoltam, fontos telefont kaphatott, s ezért kellett kifutnia.
Közben persze dolgoztam. Pakoltam a törmeléket, egyiket a másik után víve ki, s néha odapillantottam fiam felé.
Odabent aztán köhintésére ráemeltem tekintetem. Elmosolyodtam. Fényképezett...
Szavaira bólintottam.
-Jók bizony!- közben minden kérdezés nélkül tettem a dolgom.-Csináld fiam! Kiváncsian várom! -elmosolyodtam ismételten, aztán újabb kérdése megállított a munkában, s egyenesedtem fel.
-Öregek a falak... A padló ramaty. Tudom, hogy megtehetném, és pillanatok alatt tiszta lenne minden, de nem akarom. -ingattam meg a fejem.
Azt akartam, hogy együtt csináljuk. Vált vállnak vetve alakítsuk át a helyet. Persze nem fogom erőltetni, s ha nem lesz kedve jönni, akkor sem leszek egyedűl. Bár az sem akadályozna meg, ha egymagam lennék. Persze akad aki segítsen.
-Emlékszel, amikor a baleseted után elmentem otthonról... Akkor vettem. Az Ír találta.- már százszor el akartam mondani a nevét. Már százszor beakartam őket mutatni egymásnak, ám mégsem tettem meg.Valahogy sos volt alkalmas a pillanat valami miatt.
Abbahagytam a munkát ittam egy kortyot, majd megmozgattam vállaim.
-Majd egyszer bemutatlak neki! Anyádat kedveli... Pedig ő kevés emberrel van így.-hangom elgondolkodóvá vállt, miközben kipilla tottam az ablakon. Azt is ki kell majd cserélni. A padlózatot, mire hajópadlót gondoltam, és szép sorban mindent. Ám előbb legyen meg a többi.

- xxx szó  // zene: cím // Let's break down the walls  -
- ℤ -

Aegir <<>> Aaron

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Rival»

Aaron && Aegir

Hajót ácsolni nem volt olyan nehéz, talán az építkezés sem lehetett annyira nehéz, szóval kérdésére megvontam a vállam, aztán körbepillantottam.
-Nos, nem lehet olyan nehéz. Főleg ha együtt csináljuk. - emeltem rá tekintetem. - De ne érezd kötelességednek. - azzal folytattam a munkámat, s még pizzát is rendeltem, aminél figyeltem arra, hogy gomba mindenképpen legyen rajta, majd míg azt vártam, a hátúl lévő konténerbe hordtam a bent lévő ramatyot. A téglamaradványokat pedig, amik egyben voltak, a kinti grill építésénél majd fel fogom használni.
Épp visszaértem, mikor a futár meghozta a pizzákat, és evéshez hívtam fiamat. Gondoltam, a nagy munkában majd megéhezik. Ám csak egy szeletet vett el magának, én meg nem szóltam, hogy már pedig azért is tessék enni, hisz én magam sem fogyasztottam el belőle többet.
Az üdítőt elfogadtam, aztán azzal a kezemben álltam fel, és haladtam a dolgom felé, majd Aaron kérdése zökkentett ki gondolataimból.
-Semmi különös nem volt régen sem… de most még sem hívhatom Aegir csarnokának. - vontam meg a vállam, miközben félszeg mosollyal arcomon dörgöltem meg tarkómat. Persze hosszú évekkel ezelőtt, simán megtettem volna. Egy hely, ami a nevemet viseli, ami dicsőséges tetteim zengik körbe, s mindenhol nagyságom hirdetik.
Ám mindenki változik. Még az Istenek is. Úgy hiszem, ezt nevezik az emberek fejlődésnek. Továbblépünk. Magunk mögött hagyjuk a múltat, és mindazt ami benne történt, és igyekszünk felejteni, vagy éppen olyan mélyre temetni, hogy többet sose kerüljenek elő.
-Idén semmiképpen sem. Nem akarom elkapkodni az egészet. Olyat szeretnék, ami arra sarkall, hogy begyere, és felelevenedjenek a régi regék… Ősi Istenekről… Rólunk. - emeltem fiamra tekintetem, aztán egy biztos helyre tettem az italom, és nekiálltam magam is a falnak, egy másik ponton. Kell a Hit! Hinniük kell, ám előbb a szebbik úton kellene próbálkoznunk. Mindannyiunknak.
Nem akartam, hogy csak ő dolgozzon, és vezesse le a benne felgyülemlett feszültséget, hanem úgy éreztem, erre nekem is szükségem volt.
Az ajtót még nem akartam kiszedni. Hisz ahhoz, hogy betegyük a másikat, már elég sötét volt.
Gondolataim egyre cikáztak, még is milyen nevet lehetne adni egy ilyen helynek. Lehetne akár valami egyszerű, de lehetne akár valami hangzatos. Végül elhessegettem a gondolatmenetet, és dolgoztam tovàbb.  Végül úgy döntöttem, majd együtt nevezzük el, és ennek hangot is adtam.
-Majd elnevezzük együtt.- pillantottam Aaronra.

- xxx szó  // zene: cím // Let's break down the walls  -
- ℤ -

Aegir <<>> Aaron

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Rival»

Aaron && Aegir

-Melóztam... Gyüjtögettem -vontam meg a vállam, miközben körbepillantottam odabent.- A régi időkben csarnokaimban vendégűl láttam az Asgardiakat...Hoztak egy üstöt ajándékba...sört főztem...eszembe jutott pár hete, ha nyitnék egy kocsmát, és betérnének a halászok, talán akadna némi ősrégi történek, pár hitet emelő pillanat.- vontam meg a vállam ismét, majd körbevezettem, elmondva mit hogyan szeretnék, aztán kezébe nyomtam egy kalapácsot, arcába egy szemüveget, s mivel odahaza átöltöztem újfent olyan ruhába amiért Kat szerint sem lenne kár, nekiálltam püfölni a falat.
Nemzavart, hogy Aaron odajött mellém, és ugyan arra csapott rá mint én. Talán még el is mosolyodtam,ám szavaira mosolyom biztosra váltott.
-Nem bizony! Csak vàrtam az alkalmas pillanatra.- ismét lendítettem, a téglák pedig csak úgy záporoztak. Amint fogyott a fal, úgy apadt a bennem lappangó harag is.
Egy pillanatra megtorpantam, majd egy kicsit távolabb mentem Aarontól, hagyva, had engedjen teret a dühének.
Csapkodjon, mérgelődjön, majd higgadjon le. Legyen az, akinek lennie kell. Amire hajtja a vére. Haragos, szeszélyes, változékony. Akár a tenger.
Ha szünetet tartottunk, rendeltem pár doboz pizzát, majd egy üdítőt nyomtam fiam kezébe. Kóla nem lévén, tonikot kapott, és magam is azt ittam.
-Ha ez a fal kijön, akkor az lesz a következő, majd ide jöhet a pult felépítése. Téglából...stabil lesz.- persze ki is kell vinni a rengeteg ramatyot, de nem érdekelt. Ahogy a vizen sem voltam mostanában. Hiába járkáltam ide, más dolgom volt.
Ha újra dolgoztunk, hát tettem a dolgom, ám a falbontás helyett a talicskába pakoltam a törmeléket. Kis idő után kapcsoltam valami hangos zenét, hogy ne csak a kalapács monoton csattanásait halljuk, még akkor sem, hogyha a munka inkább csak feszültség levezetésére szolgált.
Hamar meghozták a pizzánkat is. Szerencsére meg is hallottam, majd fizettem, és tetettem őket egy biztos helyre.
Lekapcsoltam a zenét.
-Itt a Pizza fiam! -emeltem megpicit a hangom, hogy tutiraeghallja, majd eloldalogtam kezetmosni, és felnyitottam a dobozok tetejét.
-Van húsos, meg azthisz talàn 4 évszak... Gomba is van rajta...- jegyeztem meg mintegy mellékesen, majd letelepedtem egy kupac cementes zsákra, magamhoz vett egy szeletet, és enni kezdtem.

- xxx szó  // zene: cím // Let's break down the walls  -
- ℤ -

Aegir <<>> Aaron

Wash it all away
Wash the grime off my soul
I'll see another day
With pain I pay the toll
Wash it all away
Just wash it all away

« Zene; Rival»

Aaron && Aegir

SzeretlekEgyetlen szó, melynek ereje szinte vizhangzott a fejemben.Hogy örültem e? Igen. Hogy jólesett? Még szép! Hisz ki ne örülne neki, ha a gyermeke azt mondja szeretlek. Pláne az első alkalommal. Hát ezt is kiérdemeltem. Elégedetten mosolyodtam el, aztán torkot köszörűltem, s a papírok elvétele után egy pillanatra megöleltem.
- Én is Szeretlek fiam!- elengedtem. Nem nyujtottam bőlére ezt az ölelkezés dolgot. Tettem a dolgom, pakoltam, igyekeztem minnél hamarabb rendet tenni, majd bevittem egy csinos bontókalapácsot, letettem Aaron elé, majd kimentem a kocsihoz miután felöltöztem.
Örültem, hogy velemtartott. Neki még nem mutattam meg a helyet, ám így mindezek után úgy gondoltam, valóban elmondhatom neki, és a fal kibontásában, még örömmel fog segédkezni.
Mikor megérkeztünk leparkoltam az épület előtt, kivettem a kalapácsot a csomagtartóból, laza egyszerűséggel a vállamra emeltem.
-Gyere be!- odabent hatalmas volt a káosz. Mindenhol törmelék, meg vakolatdarabok. Festékes vödrök, betonkeverő, és minden, ami egy átalakításhoz kell.
Odabent aztán letettem a kalapácsot.
-Ezt az ajtót ki kell szedni. Nem kell egyben maradnia, már megvan a helyére kerülő kétszárnyas.-beljebb mentem, és az egyik falra böktem.- Ez a fal innen kijön, ezzel megnagyobbítjuk a teret. Ott annál a falnál lesz egy pult, mögötte szekrények. Fa berakás. Asztalok azon a részen, székek a pult előtt, hátulra ki lesz alakítva egy tűz rakó hely... Grill, meg amit akarsz.-elhallgattam, aztán ismét felvettem egy kalapácsot, majd Aaron kezébe nyomtam, majd én is felvettem egy másikat.
-Ess neki! Dühösen! Ne fogd vissza magad! Vastagok a falak! - intettem a fal felé, majd rábigyesztettem egy munkavédelmi szemüveget, s magam is feltettem egyet.Nem szép dolog a vakság. Főleg nem a tengeren.
Lendítettem, mire a kalapács hatalmas robajjal csattant bele a falba, döntve ki néhány téglát.
Szándékosan nem minden erőmből csaptam oda. Minnél tovább püföljük, annál hamarabb párolog el haragunk.
Volt ott üdítő, víz, sör, és egy pici hűtő, amelyben ezek megkapták a helyüket, távol a bontani kívánt faltól.
Hogy mi is volt az eredeti elgondolásom, a hellyel kapcsolatban nem tudtam, ám azt igen, hogy kell egy hely a régi anekdotáknak, ahol a matrózok mesélhetnek, hol előkerülhetnek a régi tengerész mendemondák. Ahol hitet kapunk... Önző dolog lenne? Igen! De néha kell annak is lenni.

- xxx szó  // zene: cím // Let's break down the walls  -
- ℤ -