Iris & Dimitriy

Pimasz mosollyal harapok ajkamba, továbbra is úgy nézve rá, ami szerinte tökéletesen elegendő ahhoz, hogy felélesszem benne is a vágyat, amiben már, csak azért sem tudok kételkedni, mert már nem egy alkalom bizonyította, milyen erőteljesen van ez jelen köztünk. Mintha képtelenek lennénk úgy létezni egymás mellett, hogy közben ne azon járna az eszünk, miként, hol és hányszor szeretkezzünk és igazából, ehhez még csak az sem szükséges, hogy lássuk egymást. Ha nincs is épp a közvetlen közelemben, bármennyire is próbálok másra koncentrálni, a munkára figyelni, akkor is Ő jár mindig az eszembe. Nem tudok tőle szabadulni, de az elmúlt pár napban ébredtem rá igazán, hogy egyáltalán nem is akarok, mert legyen majd bármilyen nehéz is Vele élni, keresztezze utunkat nap, mint nap újabb és újabb akadály, akkor sem tudna más olyan boldoggá tenni, már egyetlen pillantásával is, mint Ő. A város hírhedt agglegénye, a legveszélyesebb maffiózó még veszélyesebb fia lett az, akire mindennél jobban vágyom és, ha valaki azt mondta volna nekem mondjuk egy évvel ezelőtt, hogy ez így lesz, hogy a felesége leszek és úgy fogom szeretni, mint ahogy most szeretem, ráadásul még Ő is viszonozza majd ezt a szerelmet, hát kurvára nem hittem volna el. Mégis így van.
Alig nyugodott még le a testem az iménti gyönyör után, a szívem még mindig vadul zakatol és a légzésem se a legszabályosabb, de amikor megemlítem a kukás esetet, ami miatt a fogdán kötöttem ki és Ő elárulja, hogy igazából semmilyen nyoma nem maradt az egésznek, már inkább az indulattól ver hevesebben a szívem. De nem is igazi indulat ez, mert keveredik a hála és a szeretet érzésével is, amit most körbe ölel némi feszültség azért, hogy miattam már megint rendezkednie kellett, megint azon kellett ügyködnie, hogy az én kezem tiszta maradjon, még egy ilyen nevetséges eset kapcsán is. -Jó kis város ez, mindig is tudtam.- sóhajtom a fejemet csóválva továbbra is, bár annak azért örülök, hogy azok a zsaruk is elfogadnak némi kenőpénzt, mert ha csak egy kicsit is kötelességtudóbbak lennének, tudom, hogy nem jártak volna jól. Dimitriy úgyis véghez viszi, amit a fejébe vesz, ezt már az első pillanattól kezdve tudom róla és egy kibaszott kuka miatt nem szeretném, ha bárkinek is baja esne.
Elhúzódok tőle végül, de nem azért, mert igazán haragudnék rá vagy, mert ne szeretném most is épp annyira, mint percekkel ezelőtt, hanem mert eszembe jut az az este, aminek szintén nem maradt semmi nyoma, amiről soha nem fog kiderülni -remélhetőleg-, hogy egyáltalán megtörtént és egyedül, csak engem fog kísérteni egy életen át. Vagyis, igazából én, Dimitriy, Kirill és még pár ijesztő figura fogja majd tudni az igazságot, engem pedig örökké furdalni fog a lelkiismeretem, akármennyire is nem sajnálom, hogy egy olyan undorító alak, mint Igor, nem rontja tovább a levegőt köztünk.
Csendben magam elé bámulok, pár mélyebb sóhajjal igyekszem azt a nyomorult lelkiismeretemet visszatuszkolni oda, ahova napok óta utasítom, Dimitriy pedig valószínűleg, a tudta nélkül is segítségemre siet, mert a hirtelen jött lelkifurdalás és a kavargó gyomrom lassan megnyugszik Tőle. A tüdőmet végre képes vagyok ismét normálisan megtölteni levegővel, amibe finoman elegyedik az Ő illata is, gyengéd érintései csiklandozzák bőrömet, megborzongok tőle és a fülem alá lehelt csókjától libabőrössé válok. Keserédes mosoly jelenik meg ajkaimon, hátammal forró mellkasának dőlök, ahogy mögém fészkeli magát és végre ismét eltölt az az érzés, hogy minden rendben van, hogy tényleg nem kell egyedül szembe néznem ezzel az egésszel, mert ha Ő mellettem van, ha olyan köze érzem magamhoz, mint most is, az a rohadt lelkiismeretem képes befogni a száját. -Mondja ezt a szexi, sármos bűnöző, aki cseppet sem rosszarcú. - kuncogok halkan, lassan hátra nyúlok kezemmel és finoman hajába túrok, míg Ő újabb és újabb csókokat lehel nyakam érzékeny bőrére és kellemesen sóhajtva adom át magam ismét ennek az édes, békés nyugalomnak, ami újra eltölti minden érzékemet. -De ugye tudod, hogy nem tudsz örökké megóvni ettől? Nem lehetek a feleséged úgy, hogy az én kezem patyolat tiszta marad.- szólalok meg végül alig hallhatóan, de még mielőtt frászt kapna attól, amit mondtam, gyengéden a kezéért nyúlok, finoman összefűzöm ujjainkat és egy apró csókot lehelek a kézfejére. -És nem is várom el Tőled, hogy állandóan azzal bajlódj, hogy én egy kis ártatlan bárányka maradhassak.- fordítom a fejem hátra, amennyire csak lehet, hogy tekintetem az Övére találhasson, hogy kiolvashassa belőle, hogy milyen piszkosul szeretem és, hogy mennyire mellette akarok maradni akkor is, ha ez egyet jelent azzal, hogy magam is be kell koszoljam a kezeimet.-Tisztában vagyok vele és eddig is tudtam, hogy ki vagy, hogy milyen életet élsz és, hogy mivel járhat az, hogy a feleséged vagyok.- magyarázok tovább.-Mondjuk nem is akarok börtönbe vonulni, de egy nyamvadt kuka miatt nem kellett volna bevetni a Smolensky varázserőt.- vigyorodok el végül, mert tudom, hogy mindig, mindent meg fog tenni azért, hogy megvédjen, ez minden pillantásából látszik és minden érintéséből érzem, de neki is tudnia kell, hogy ez nem fog sikerülni. És azóta az este óta, most jut először az eszembe, hogy Ő miféle kudarcként élhette meg azt, ami történt, hogy végül mégis koszos lett a kezem, nem is akárhogy, mert az amit tettem, nem hasonlítható egy összetört kuka esetéhez.

Iris & Dimitriy

A hosszas játszadozás után alig tudok uralkodni magamon, a vágy teljesen átveszi az uralmat fölöttem, csípőm buján mozdul rajta, követve a fülemben doboló vérem hangját és, ha az érzés, ahogy újra és újra elmerül bennem, nem lenne épp elég mámorító ahhoz, hogy a gyönyör felé taszigáljon vele, ajkai is olyan mohón ízlelik mellemet,  nyelve olyan őrjítően finoman játszik mellbimbómmal, hogy percekkel később, már inkább azért küzdök, hogy kitartsak addig, míg Őt is eléri a gyönyör. Mikor pedig megérzem finom pulzálását, ahogy belém feszül a következő mozdulatnál, kiengedem magamból a visszatartott lélegzetet kéjes, vad nyögés kíséretében, hogy a mámor egyszerre érjen el minket, ugyanabban a pillanatban marjon izmainkra, hogy együtt reszkessünk az édes beteljesüléstől, ami most, hogy napokig még, csak nem is érinthettem, csak még csodálatosabbnak, még érzékibbnek hat.
Úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta, ajkaim alig akarnak szót fogadni, mikor ajkaihoz hajolok egy csókért, így végül csak lihegve, remegve homlokához támasztom homlokom és csípőm utolsó mozdulatát követően is olyan szorosan bújok hozzá, hogy mellemen át tökéletesen érzem szíve vad lüktetését. Ez az érzés pedig annyira hiányzott már, ahogy a szívünk egy ütemet ver, miközben a mámortól elködösülve egymásra pillantunk, gyengéd cirógatások kíséretében próbáljuk összeszedni magunkat, ennél őszintén momentum pedig, egyszerűen nem létezik, mert ilyenkor nincs helye sem dacnak, sem büszkeségnek vagy más, ócska színjátéknak, csak a szín tiszta szerelem ragyog tekintetünkben.
Legalábbis, úgy érzem, az enyéim is magukban hordozhatják  ugyanazt a csillogást, amit szemeiben látok, miközben lihegve kapaszkodok belé, végül ellopom tőle azt a csókot, amit az imént nem sikerült a bódult pillanatban megszerezni és pár pillanatig még hozzábújok, kiélvezve ezt a békét. Nem is én lennék, ha végül nem valami poénkodással törném meg a csendet, bár tény, hogy ennél csodásabb békülést tényleg nem nagyon tudnék elképzelni, válasza hallatán azonban finoman ajkamba harapok és halkan nyögök egyet, ahogy megmozdul alattam. -Reméltem is, hogy nem kell mindig összevesznem Veled, ha megkívánlak.- duruzsolok mosolyogva, halkan kuncogva az elképzelésen, bár ez is elég egyértelmű jelzés lenne végül is. Majdnem olyan, mint amikor magamra aggatok lefekvéshez egy olyan ruhát, mint ami most is elég csúnyán végezte, pusztán csak azért, mert tudom, hogy már a gondolat is felizgatja, miként szabadítson meg tőle.
-Úgy érted, köztéri kukákra veszélyes bűnöző.- javítom ki kuncogva, bár még mindig ott járnak gondolataim, miként adhatom másként tudtára, ha akarom Őt, mint sem egy veszekedéssel, bár már abban a nyomorult cellában is képes lettem volna csókkal elnémítani, amikor azt mondta, hogy rettegett attól, hogy elveszít. Egész addig fel sem fogtam, hogy mennyire aggódhatott, egy picit el is lágyulnak vonásaim most is az emléktől, de amikor közli, hogy nincs priuszom, amit hirtelen nem is nagyon tudok hova tenni, tökéletesen láthatja az arcomon, mikor fogom fel a szavai értelmét, ahogy az értetlen arckifejezésemet felváltja a megvilágosodott ábrázatom.
Még azelőtt, hogy megmukkanhatnák, gyanakvón méregetni kezd, reménykedve abban, hogy ebből nem lesz megint vita, én meg inkább összepréselem ajkaimat, így próbálva lenyelni a kikívánkozó szavakat, de végül fújtatok egy nagyot és megcsóválom a fejem. -Eszemben sincs veszekedni, de mégis, mit műveltél, Dimitriy?- sóhajtom csüggedten, felkészülve lényegében mindenre, hogy mit tehetett annak érdekében, hogy ne kerüljön a nevem semmilyen aktára, közben pedig lazítok picit nyakát ölelő karomon és finoman hátrébb dőlök, hogy láthassam rendesen az arcát.-Tényleg nem bírod ki, hogy ne Te irányíts mindent.- csóválom ismét a fejem és bár iszonyúan értékelem, hogy próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy patyolat tiszta maradjon a nevem, ez akkor is a saját hülyeségem volt, aminek kész voltam vállalni a következményét, ami szerencsére, csak egy kis bírság és egy hülye papír lett volna, na meg a nevem a rendőrség adatbázisában. Nem olyan nagy ügy, mint mondjuk az, ami Igorral történt. -Nem kellett volna eltussolnod egy ilyen apró hülyeséget.- vonok vállat végül és, bár nyomok egy pici csókot az arcára, közben már mozdulok, hogy lekászálódjak az öléből és az ágy széléig jutva ledobjam magamról a maradékát a ruhának, ami elég csúnyán megsínylette ezt a békülést, de kibaszottul nem bánom egyetlen pillanatát sem.

Iris & Dimitriy

Hiába a tomboló, türelmetlen vágy azok után, ahogy combjaim közé férkőzve kényeztetett, egy forró csók erejéig még lehajolok hozzá, még tovább kínozva közben mindkettőnket azzal, ahogy ölem ágyékának feszül, de aztán már nem bírom tovább türtőztetni magam. Csípőm úgy engedem rá, hogy abból nyilvánvaló legyen, mennyire ki akarok élvezni minden egyes pillanatot, mintha tényleg így akarnék enyhíteni minden álmatlanul, sóvárogva töltött éjszakát és minden percet, amikor napközben, a vitáink során legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam.
Mert tudtam, még a veszekedések és a sértő szavak ellenére is tudtam, hogy közben ott lobog bennünk ez a forró szerelem, talán az is, csak még jobban fűtötte a vérünket a vitákhoz, egy részem mégis félt attól, hogy megunja az egészet, hogy úgy dönt, neki erre nincs szüksége és elveszítem, ez a gondolat pedig addig kínzott, míg végül ma éjjel elegem lett belőle. Jobban szeretem Őt, mint valaha bármit és, ha elkèpzelem, hogy ezek után nélküle töltöm a napjaimat...nem akarom. Őt akarom. A vitáinkkal, a rosszarcú bűnözőkkel, az idegesítő lotyókkal és az esetleges, balul elsült húzásokkal együtt is, melyek ha túlságosan kiborítanak, azt akarom, hogy Ő legyen az én mentsváram.
Kezei finoman marnak csípőmre, míg az egyik mellemre nem vándorol, gyengéd, de markáns mozdulattal markolva rá, miközben tovább diktálom a vérpezsdítő ritmust, de ahogy felül hozzám és lihegve ajkaimra tapad, megállítom csípőmet és minden figyelmemet a szenvedélyes, forró csókunknak szentelem. Mintha ezzel adnánk magunknak egy kis időt, hiszen a hosszas várakozás és az izgató játszadozásaink után, már nem sok kellene ahhoz, hogy a gyönyör ráakaszkodjon a gyomromra újra, na nem, mintha nem borzongna meg a testem a puszta szavaktól is, melyeket ajkaimra suttog. Valahányszor kimondja, hogy szeret, olyan forróság tölti el a testemet, a mellkasomat, amihez foghatót, még soha nem éreztem és az elmúlt pár nap után, már iszonyúan hiányzott, hogy halljam, na nem, mintha nem látnám tekintetében minden pillanatban vagy nem érezném abból, ahogy magához szorít, ahogy ajkai csókolnak. Vagy ne hallottam volna ki a szavaiból, melyeket a sértettsége, a fájdalma és a megtiport büszkesége diktált, válaszolva mindazokra, melyeket én vágtam a fejéhez és amikre tudom, hogy hiába minden bocsánatkèrès, úgyis emlékezni fog. Mostantól minden lehetséges alkalommal azon leszek, hogy rájuk cáfoljak.
Lábaimmal körül ölelem derekát, reszketve nyögök az érzéstől, ahogy ennek köszönhetően még mélyebbre hatol, ahogy testünk a lehető legszorosabban olvad össze, majd finoman hátrébb dőlök, csípőmet olyan tempóban és úgy ringatva, hogy az élvezettől még a lábujjaim is begörbülnek. Egyik kezemmel tarkójára simítok, mikor ajkai mellemre találnak, nyelve mohón játszadozik mellbimbómmal, csípője pedig finoman mozdul alattam felvève az enyém ritmusát, ami megegyezik vérem forró lüktetèsèvel, ami egyre mélyebb sóhajokat, egyre kèjesebb nyögéseket csal ki belőlem, de még ezek ellenére is tisztán hallom az Ő zihálását, az Ő izgató nyögéseit.
Teljesen elurakodik rajtam a vágy, a gyönyör utáni sóvárgás, egyre hevesebben ringok rá, minden mozdulattal a lehető legmèlyebbre engedve magamba, küzdve minden újabb lélegzetèrt, de mikor megèrzem finom lüktetèsèt, ahogy közelít felé a gyönyör, elakad a lélegzetem és Vele együtt engem is magával sodor a mámor. Karommal nyakába kapaszkodok, csípőm a legutolsó pillanatig újra és újra ráfeszül, miközben reszkető, izzadt testemmel hozzásimulok, ajkaièrt kapok lázasan, de olyan esetlenül sikerül csókolni, mintha először csinálnám, így végül csak alig érintve őket kapkodok levegő után, tekintetem pedig némán kutatja íriszeit, milliónyi üzenetet sugallva közben.
Aztán csak úszom ebben az édes, gyönyörű érzésben, körmeim hegyèvel finoman cirógatom hátát, tarkóját, vagy épp bárhol, ahol érem, majd miután pár gyengéd csókot lehelek álla vonalára és nyakára, fejem a vállára hajtom és lehunyom szemeimet. Kibaszottul hiányzott már mindez, de leginkább az hiányzott, hogy érezzem bőre forróságát és az illatát, ami nélkül, már aludni sem tudok, olyannyira megszoktam. -Ez a legjobb része a veszekedésnek.- súgom halkan, pimasz mosolyra húzva ajkaimat, majd erőt veszek magamon annyira, hogy ismét felpillanthassak rá és újabb csókot lopok tőle.-De most már nem árt vigyáznod Velem, mert priuszom is van.- fenyegetem játékosan.-Tudod. Elütöttem egy kukát.- bólogatok is mellé felvont szemöldökkel, mintha épp valami piszok ijesztő dolgot árulnèk el magamról, de a vigyorgást nem tudom elrejteni, mint ahogy a pillanatokkal később kitörő kuncogást sem.

Iris & Dimitriy

Szinte már, csak karnyújtásnyira van a gyönyör, közeledtét érzem minden porcikámban, a hév egyre elviselhetetlenebbè válik, bármennyire is küzdök ellene, bármennyire is próbálom késleltetni, mert csípőm viszont ösztönösen mozdul, Ő pedig túl jól ismer már. Pontosan tudja, hogyan tud az őrületbe kergetni, hogyan hajszolhat a gyönyör karmaiba, így aztán azt is nagyon jól tudja, melyik az a pillanat, amikor még visszavonulót fújhat, ami miatt cseppet sem haragszom, mert ezt most úgy akarom átèlni, hogy közben Ő is velem tart. Túl régóta szítjuk egymásban a tüzet, túl régóta várunk már erre a pillanatra, épp ezért tudom, hogy elképesztő lesz majd, amikor bekövetkezik, amit csak tovább fokozhat az, ha együtt éljük át.
Ezért nem hagytam én se, hogy elurakodjon rajta az érzés, ahogy kényeztettem és ezért is nem tétlenkedek, amikor újra helyezkedni kezd alattam. Csípőm úgy feszül ágyékának, hogy közben minden porcikámon végig fut az a kínzó bizsergès, még akkor is, mikor lehajolok hozzá egy forró, tüzes csókra, ami cseppet sincs ellenére, mert közben keze finoman tarkómra fog, míg másik fenekemre markol, így tartva magához közel, míg nyelvünk édes harcot vív egymással, tovább fokozva bennem a türelmetlensèget.
Amint elszakadok ajkaitól, már nem sokáig vonom meg magunktól az édes enyhülést. Finoman igazítom magamhoz és bár alig bírok már a vèremmel, mégis lassú a mozdulat, ahogy ráengedem magam, kièlvezem minden pillanatát a régóta vágyott érzésnek, ami olyan mámorító, hogy minden alkalommal elakad tőle a lélegzetem. Feszülten nyögök, ahogy testünk eggyé válik, majd ahogy csípőm lassan mozdul rajta, édes, izgató hangjaitól csak még hevesebben lüktet a vérem, szinte már lángol a bőröm, olyan mértékig felhevült a vágytól, amit ugyanúgy érzek az Ő mozdulatán is, ahogy csípőmre mar. Mégsem próbálja felülírni a ritmust, hagyja, hogy én diktáljam, szinte teljesen átadva ezzel az irányítást, ami már önmagában felèr egy vallomással, de ahogy felül és hozzám simul, forró csókja is épp ugyanarról mesél.
Megállít közben, de én magam is ezt tenném, hogy szorosan hozzábújva ízleljem ajkait, nyelvemmel türelmetlenül űzve nyelvèt, míg el nem szakad tőlem és homlokát az enyémnek támasztja. Küszködök minden egyes lélegzetèrt, olyan vadul zihálok, mintha percekig víz alatt lettem volna, de velem együtt Ő is levegő után kapkod, miközben ajkaimra suttog, még inkább felèlesztve azt a forróságot mellkasomban, amit az iránta érzett szerelem táplál. -Van némi sejtésem róla.- sutyorgom lihegve, mosolyogva, finoman cirógatva ajkaimmal ajkait, miközben gyengéden átkarolom nyakát, másik kezem pedig arcára csúsztatom, így fürkészve lázas tekintetét.-Èn is nagyon szeretlek, akármit is mondtam az elmúlt pár napban.- hunyom le egy pillanatra szemeimet, arcommal arcához simulok, kihasználva minden lehetséges módot arra, hogy éreztessem Vele, mennyire sajnálom azt, ami történt és, hogy mennyire hiányzott már, hogy újra ilyen közel érezzem magamhoz. Nem csak testileg, lelkileg is, mert mindez nem csak a vágyról és a szexről szól, hanem annál sokkal többről.
Kezét végül elhúzza csípőmről, mintha jelezni akarná, hogy innentől újra rám bízza az irányítást, én pedig megemelem magam annyira, hogy helyezkedni tudjak picit egész addig, míg lábaimmal át nem tudom finoman karolni derekát, majd ajkaim ajkaièrt kapnak még egy rövid, forró csók erejéig. Feszülten nyögök egyet, ahogy finoman mozdulok rajta, két tenyeremmel térdein támaszkodok meg hátam mögött és kissé hátrébb is dőlök, így mozgatva tovább csípőmet rajta lassú, érzéki mozdulatokkal, buja sóhajok és nyögések kíséretében. Egy percig sem próbálom titkolni, mennyire élvezek minden kibaszott mozdulatot.

Iris & Dimitriy

Felizgat az a pimasz, mohó csillogás, ami tekintetében látszik, ami a lehető legbujább élvezettel kecsegtet minden alkalommal és most is ugyanezt ígéri, ahogy egész annyira lecsúszik, míg a feje combjaim közé kerül majd egy határozott mozdulattal magára húz karjaival. Nyelve finoman simul rám, rögtön rátalálva arra az őrjítő, kínzó ritmusra, amitől a pulzusom még jobban felpörög, a vérem még forróbban lüktet bennem, leginkább nyelve alatt összpontosulva, de az egész testemet ugyanúgy kínozza.
A torkom elszorul, ajkaim kiszáradnak, olyan vadul zihálok, annyira küszködnöm kell minden egyes lélegzetvètelèrt, miközben nyelve izgató játéka elindít a gyönyör felé vezető úton, olyan buja hangokat csalva ki ezzel belőlem, amilyeneket talán, még soha nem hallattam. Csípőm finoman nyelvère mozdul, úgy járja forró táncát, mintha Rajta mozdulnèk, de most nyelvèt csúsztatja belém finoman, a végletekig fokozva izgalmamat minden kibaszott mozdulatával, míg szinte már reszketek a közeledő gyönyörtől. Egyik kezem mellemre simítom, de helyére az Övét képzelem, mintha Ő markolna rá finoman, másik kezem pedig karjára fog, némán esdekelve az enyhülésèrt vagy épp azért, hogy hagyjon fel a kínzással, igazából már magam sem tudom, csak küszködve kapkodok levegőèrt újabb és újabb feszült nyögéssel ringva nyelvère.
A gyönyör már kínzóan közel kerül hozzám, mikor elhúzódik tőlem, finoman harapva combomba, csókokkal borítva az érzékeny bőrt minden újabb harapás után, majd ahogy tekintete az enyémre talál, kezemmel finoman hajába túrok és ajkamba harapva elmosolyodok. -Ha mindig így fogsz bocsánatot kérni...- idèzem lihegve korábbi szavait, ajkaimon kiszélesedő pimasz mosollyal, de aztán csak némán kutatom tekintetét pár pillanatig, ahogy ismét eltölt az érzés, hogy milyen kibaszottul hiányzott, hogy mennyire szeretem és, hogy mennyire megkönnyebbültem attól, hogy még nem vesztettem el teljesen.
Titkon abban remènykedek, hogy soha nem is fogom, dúljon köztünk akármilyen durva háború, mert az a vágy és szerelem, amivel most egymásra nézünk, sokkal erősebb. Most is türelmetlenül követeli Őt, ezt dübörgi a vérem is, így amikor Ő ismèt fentebb kúszik, már én is mozdulok, térdeimen lèpkedve hátrébb, kéjesen nyögve az érzéstől, mikor ismét nekem feszül kemény ágyéka. Tenyereimmel finoman megtámaszkodok hasfalán, ajkamba harapva mozdítom párszor csípőmet, mintha már nem vesznèk meg amúgy is a vágytól, hogy végre magamban érezzem, de olyan izgató minden feszült sóhaj és nyögés ami hol belőle, hol belőlem szakad ki, hogy képtelen vagyok betelni velük.
Rádőlök végül, finoman megborzongok az érzéstől, ahogy forró mellkasa izgatón mellbimbóimhoz ér, ajkaim mohón ajkaièrt kapnak, halkan morranok, ahogy nyelvem közéjük csúszik és buján nyelvèhez simul, csípőm pedig tovább ringatózik finoman dörgölőzve hozzá. Aztán, ahogy a türelmem, már teljesen elfogy, kiszakadok a csókból, feszült sóhaj kíséretében harapok finoman alsó ajkára, majd ismét felegyenesedek, megemelem picit csípőm és közénk nyúlok, finoman rámarkolok, hogy magamhoz igazítsam. Egy pillanatra se vonom el tekintetem arcáról, miközben lélegzetemet visszatartva lassan ráengedem magam, hangosan nyögve az élvezettől, ahogy végre izgatón belém feszül, de nem sok időt hagyok magunknak, mert a következő levegő vétellel egy időben, már mozdulok is rajta, hasán támaszkodva meg tenyeremmel finoman.

Iris & Dimitriy

Ijesztően hasonlít az, amit most látok tekintetében lángolni és az, ami a veszekedéseink alatt olykor felsejlett íriszeiben, de ez annyira nem is lep meg, hiszen Ő maga is elárulta, hogy még a vita hevében is ott tobzódott benne a vágy, ahogy bennem is. És mennyivel egyszerűbb is lett volna, ha a dühöt, a kétséget és a félelmet, valami egész mássá gyúrtuk volna egy vad, telhetetlen csókkal, egymásnak esve a pillanat hevében, akár pár ruha vagy bútor feláldozása árán is. Ugyanakkor kérdéses, hogy mi történt volna azután, ha átèljük azt az őrjítő orgazmust, majd a hirtelen jött vágy ismét megszunnyad bennünk és újra nem marad más, csak az a sok negatív érzelem, ami miatt hajba kaptunk. Talán, csak rontott volna a helyzeten, a kétség még mélyebbre hatolt volna elmèmben és lényegében semmit, de semmit nem beszéltünk volna meg, csupán egymás testébe menekültünk volna.
Na nem, mintha most olyan nagyon átrágtuk volna magunkat mindazon, ami történt, vagy épp a lavina többi részén, ami végül odáig vezetett, hogy pár napig még, csak nem is aludtunk egymás mellett, de úgy érzem, épp az a pár szó hangzott most el, ami az egészet képes volt felülírni: a "sajnálom", az "ostobán viselkedtem", a "szükségem van rád" és a "hiányoztál".
Most pedig, már a testünk beszél, csókjaink és érintéseink, az a türelmetlen, mohó vágy, amivel kényeztetem és amivel Ő fúrja ujjait a hajamba, amivel csípője mozdul ajkaim közé és amit próbálok visszatartani, uralmam alá vonni, de minél többször pillantok fel rá és minél többször érzem teste izgató reakcióit, annál nehezebb ellenállnom.
Vele együtt én is levegő után kapkodok, mikor végül felhúz magához, az Ő élvezete engem is pokolian felajzott és az a mohó csók, amivel ajkaimra forr, ahogy nyelve az enyémhez simul olyan, mint tűzre benzin. Ágyéka ölemnek feszül, a testem lüktetve követeli az Övét, szinte lángol minden porcikám a vágytól, mégis feltèrdelek, mikor karcos hangján arra kér, ajkamba harapva, pimasz vigyorral legeltetve rajta szemeimet, èlvezve, ahogy Ő is mohón végig pillant rajtam, miközben nyelvèt izgatón végig húzza ajkain.
Libabőrössè válik minden porcikám a hasamon tett cirógató mozdulataitól, majd ahogy mellemre simít és finoman mozdul alattam, feszülten sóhajtok válaszul, türelmetlenül várva a pillanatot, hogy végre helyezkedjünk picit mindketten és finoman magára húzzon, de ehelyett újabb parancs hangzik el, minek hallatán halkan elnevetem magam. -Nem mozdulok.- duruzsolom elfúló hangon, finoman cirógatva közben hasfalát, mikor pedig elkezd lefelé csúszni alattam, és finoman nagyobb terpeszre ösztönöz, kissé meg is emelem csípőmet.
Már attól meglódul a vérem, hogy csak figyelem, hogyan helyezkedik, hogyan csúszik egész addig, míg combjaim közé nem kerül, vigyora láttán pedig görcsbe ugrik a gyomrom, mert ezt a vigyort már ismerem annyira, hogy tudjam, épp most készül visszaadni mindazt az édes kínzást, amit én okoztam neki az imént. Olyan erősen harapom már ajkamat, hogy saját magamnak okozok fájdalmat vele, mégsem tud túlzottan érdekelni az izgató látvány mellett, amit nyújt, ahogy karjai combjaimra fognak, hogy aztán egyetlen mozdulattal ajkaira húzzon.
A lélegzetem is elakad egy pillanatra, ahogy nyelve rám simul, majd egy mély, buja nyögés kíséretében távozik tüdőmből kínzó, édes borzongással a nyomában, a szívem pedig olyan őrült tempóra kapcsol, hogy szinte már a torkomban dobog. Ha egy picit is csillapodott vérem lüktetèse az elmúlt pár percben, hát annak már semmi nyoma, mert most még kínzóbban zubog ereimben, a forróság kíméletlenül zúdul végig rajtam, kínomban pedig feszülten a hajamba túrok kéjes, elnyújtott sóhajok kíséretèben. -Istenem...- nyögöm elfúló hangon, csípőm akaratlanul is mozdul nyelvère, miközben szabad kezemmel combomat markoló kezére fogok és hátra vetem fejem az élvezettől, átadva magam a mámoros érzésnek, ahogy a vérem, szinte pezsegni kezd a testemben és a fülembe dörömböli vadító ritmusát.

Iris & Dimitriy

Aljas kis játékom abban a pillanatban kezdetét veszi, hogy elè térdelve ízlelgetni kezdem a bőrét és bár pár pillanatra, még visszaveszi magához azt a képzeletbeli gyeplőt, amikor forró csókunkat hajamba markolva nyújtja el, de onnantól érezhetően rám bízza magát, én pedig cseppet sem fukarkodok sem ajkaim, sem nyelvem mozdulataival. Burkolt fenyegetése hallatán pimasz vigyorra húzódnak ajkaim, de csak halkan bőrébe hümmögök, mintha egy pillanatig is kétségbe vonnám szavait pedig, ha valamiben biztos vagyok az az, hogy kamatostul visszakapom majd azt, amit most adok.
Hosszú, kínzóan édes útvonalat járok be velük, kicsit tovább időzve az utolsó megállónál, mielőtt a célomhoz érek, ezen a komótos tempón pedig akkor sem változtatok, mikor végre ajkaim közé veszem finoman, hiába is lüktet a vérem olyan vadul ereimben. Inkább Őrá figyelek közben, teste jelzéseit és vonásait fürkészem, ahogy tekintete rajtam időz és, ahogy fejét hátra veti, még inkább bátorítva ezzel a folytatásra, mert akarom, hogy pokolian élvezze, hogy teljesen elurakodjon rajta a vágy attól, amit Vele művelek.
Minden kibaszott pillanatot ki akarok élvezni és a lehető legtovább elnyújtani az Ő élvezetèt, hallani mámoros, izgató hangjait, érezni, ahogy izmai olykor finoman megfeszülnek tenyerem alatt, miközben ujjai hajamba túrnak, gyengéden markolva a tincsekre, mintha egy másodpercig is fenn állna a veszélye, hogy majd egyszerűen elhúzódok Tőle. Pedig, eszem ágában sincs, ugyanakkor arra is gondosan ügyelek, hogy megtartsam Őt azon a vékony határon, hogy épp csak ne billenjen még át a mámor útjára, de megnehezíti a dolgomat, mikor csípője ajkaim közé ring.
Halkan nyögök az érzéki mozdulattól, ölem kínzón lüktet combjaim között, ahogy felelevenednek előttem az emlékek arról, milyen érzés, amikor bennem mozog így, amikor kemény ágyéka belém feszül és komolyan minden önuralmamra szükségem van ahhoz, hogy ne kezdjek el máris helyezkedni, hogy végre ráengedhessem csípőmet, de újra és újra próbára tesz. Ha épp nem csípője mozdulataival vagy buja nyögéseivel, akkor szavaival, melyeket ugyanazon a reszelős, izgató hangján mormog el, mint amitől egyébként is eszemet szoktam veszteni, de az, amit mond, még jobban feltüzel, még mohóbb mozdulatokra sarkall sunyi mosollyal ajkam szegletèben.
Egészen addig, míg váratlanul le nem nyúl vállaimhoz, míg fogást talál karjaimon és felhúz magához, bár egy pillanatra elmosolyodok a felismeréstől, hogy mindketten milyen hevesen kapkodunk levegő után. Aztán ajkaimra forr, tüzes csókjától egy pillanatra elakad lélegzetem, testem akaratlanul is tovább hullámzik, ahogy az imént tette, minek köszönhetően ölem újra ágyékának feszül előcsalogatva ezzel belőlem egy halk, kínlódó nyögést.-Borzasztóan parancsolgatós vagy.- nyögöm ajkaira dorgálón, pedig most is iszonyúan szexi, ahogy érezhetően a gyeplőre fog olyan határozottan, mintha soha ki sem adta volna kezéből, én pedig lopok tőle még egy rövid csókot, de aztán eleget teszek kérésènek és lassan, ajkamba harapva mozdulatom közben, feltèrdelek. -Ès most?- lehelem a kérdést buja hangon, szinte felfalva tekintetemmel, ahogy végig pillantok rajta újra, csípőm pedig kínzó lassúsággal tovább járja táncát, mintha így akarnám végre magamhoz csalogatni de, amíg várnom kell, addig is legalább annyit megengedek magamnak, hogy finoman érintsem parázsló bőrét, ahol csak érem.

Iris & Dimitriy

Testünk ugyanarra a ritmusra lüktet, forrón hullámzik, ahogy újra és újra egymásnak feszülünk, mintha máris bennem mozogna, de ennek híján ez inkább, csak egy türelemjátèk, amivel olyan szintre fokozzuk a vágyat bennem, és érezhetően benne is, hogy lassan attól kezdek félni, hogy lángra kapok. Pedig, a lehető legtovább akarom elhúzni ezt az édes békülést, mintha tényleg minden elszalasztott pillanatot próbálnèk bepótolni és, mintha Ő is erre törekedne, mert végül elhúzódik tőlem és feltèrdel.
Nem, mintha a puszta látványa nem lenne így is pokolian izgató, mert ott, előtte heverve az ágyon másra se tudok gondolni, csak hogy miként barangolnám végig nyelvemmel és ajkaimmal forró bőrét, minden kibaszott porcikáját, az ismerős hegeket és tetoválásokat, eljutva egészen férfiasságáig, így aztán bolond lennék, ha nem kapnèk az alkalmon és térdelnèk fel én is hozzá, hogy egy szenvedélyes, mohó csók és némi pimasz játszadozás után megvalósítsam mindezt.
De nem kapkodok el semmit, a lehető legalaposabban és leglassabban haladok nyelvemmel és ajkaimmal a képzeletbeli ösvényen, útba ejtem mellbimbóját is, finoman ízlelgetve, gyengéden ízlelgetve minden porcikáját épp úgy, ahogy az imént elkèpzeltem, miközben ujjaim komótosan ugyan, de rátalálnak és finoman köré fonódnak. Minden újabb sóhaja, teste apró, izgató jelzései aljzószerkènt hatnak rám, vele együtt én is egyre feszültebben lélegzem, míg egyre lentebb barangolok, alhasánál picit hosszabban időzve, csókjaim és nyelvem mozdulatai mellett leheletemmel is borzolva bőrét, de mielőtt még tovább indulnèk, felsandítok rá és alaposan megnèzem magamnak az arcát. Vágyakozó tekintete és ziháló mellkasa láttán görcsbe rándul a gyomrom és az érzésre, ahogy közben még kemènyebben kezembe feszül, testem még forróbb lüktetèssel válaszol. -Pedig, minden esélyed meg van rá.- duruzsolom halkan válaszul a korábban félbe hagyott mondatára, ajkaim ördögi mosolyra rándulnak, nyelvem pedig lassú, kínzó mozdulattal húzom végig rajta, figyelve közben minden reakcióját. -Szeretem látni rajtad, ahogy megenyhülsz.- suttogom halkan, ajkaimmal szándékosan érintve beszéd közben, nyelvemet pedig, még párszor végig húzom rajta, pimaszul játszadozva Vele, majd egy feszült, kéjes sóhajt követően finoman ajkaim közé csúsztatom halkan morranva az érzéstől, ahogy megèrzem a számban lüktetèsèt.
Eleinte ugyanolyan kínzó lassúsággal ismétlem meg a mozdulatot, nyelvemmel ingerelve közben, szándékosan húzva az idegeit, de az, ahogy Vele játszadozom, rám is épp ugyanolyan őrjítő hatással van, engem is pokolian felizgat az érzés, ahogy újra és újra ajkaim közé engedem, miközben a legèdesebb, legbujább nyögéseket és sóhajokat csalogatom elő belőle. Minél jobban felèled bennem is a vágy, annál mohóbbá válnak mozdulataim, annál gyakrabban nyögök én is Vele együtt, mikor pedig pár pillanatra eleresztem, hogy csupán nyelvemmel és kezemmel játszadozzak Vele, legalább olyan feszülten kapkodok levegő után, mint Ő. De még nem döntöttem el, hogy pontosan meddig és milyen hosszan akarom gyötörni vagy, hogy hagyni akarom-e, hogy elèrje a gyönyör, vagy inkább Vele együtt akarom én is hajszolni a sajátomat. Inkább elnyújtom a pillanatot, az édes kínzást vagy nevezhetjük akár bocsánatkèrèsnek is.

Iris & Dimitriy

A reccsenès hangja hallatán, ahogy végig szakad az anyag a hasamig, olyan bizsergès fut végig rajtam, olyan mohón reagál rá a testem, hogy muszáj vagyok finoman alsó ajkába harapni, csak hogy érezze még jobban, miféle őrült vágyat gerjesztett már most is bennem.
Olyan élvezettel simulok hozzá, mintha hetek óta várnék erre a pillanatra, pedig csak alig pár nap telt el úgy, hogy nem értünk egymáshoz, hogy nem csókoltuk egymást sem reggel, sem este és, még csak egy mosollyal sem sugalltuk napközben a másiknak, hogy mennyire szeretjük. Rémálom volt az egész és, ha egy mód van rá, többé nem akarom átèlni, de igazság szerint magunkat ismerve kétlem, hogy ne vesznènk még össze valaha valami őrültségen, viszont, ha a békülés majd végül mindig bekövetkezik, ha valamelyikünk mindig képes lesz felül emelkedni a büszkeségen és végül így, ilyen szenvedélyes csókkal esünk majd egymásnak, már az is elég.
Buja sóhaj kíséretében feszülök még jobban testènek, ahogy hátam alá nyúlva szorosabban húz magához, miközben halkan ajkaiba súgom, mennyire hiányzott, válaszul Ő is ajkaimra leheli ezt az egyszerű szót, amit egyébként is bizonyít minden egyes mozdulatunk, de akarom, hogy ezt is hallja, hogy ne csak a sértő, bántó szavakat legyek képes kimondani, hanem ezt is. Már csak azért is, mert míg azok hazugságok voltak, ez őszinte és igaz.
Gyengéd, cirógató érintése nyomán bizsergès fut végig bőrömön, ahogy épp csak körmei hegyèvel simítja oldalam, nyelve buja mozdulatától még hevesebben lüktet az ér a nyakamon, de mire egy feszült sóhajon kívül bármi mással is reagálhatnèk, hirtelen elhúzódik tőlem és feltèrdel. Bőre forróságának hiánya, hirtelen kellemetlenül érint, de az a tekintet, ahogy végig néz rajtam, ahogy megszólal karcos hangján, gondoskodik arról, hogy egy pillanatig se fázzak.
Kérdése hallatán buja mosoly jelenik meg ajkaimon, finoman bele is harapok az alsóba, picit felküzdöm magam én is és, miközben két karommal kényelmesen megtámaszkodok,  lassan végig vezetem rajta mohó pillantásom. Pár pillanat erejéig megállapodik tekintetem ágyékán, nyelvem akaratlanul is végig húzom ajkaimon, mert már a puszta látványától is tovább forr a vérem, ha pedig eszembe jut, milyen érzés érezni Őt ajkaim között és hallani azokat a buja hangokat, testem csak még kínzóbban lüktet.
Félrebiccentem a fejem újabb szavai hallatán, ajkaimon pimasz, ördögi mosoly jelenik meg, de közben már lassan helyezkedni kezdek, hogy én is fel tudjak Vele szemben térdelni, egyik kezemet oldalára csúsztatva, másikkal mellkasára simítva, olyan közel hajolva közben hozzá, hogy szinte csak egyetlen centimèter válassza el egymástól ajkainkat.-Az nem baj. Még úgy sincs vége a bocsánatkèrèsemnek.- duruzsolom halkan, lassan kerülgetve ajkait pár pillanatig, míg végül pimaszkodva végig húzom nyelvem hegyèt az alsón, de nem folytatom a mozdulatot, helyette inkább álla vonalán indulok meg apró csókokkal egészen a füle alatti bőrig haladva, pár hosszú pillanatot eltöltve az érzékeny részen. -Ès soha nem hagynám ki a lehetőséget arra, hogy én dirigáljak.- lehelem bőrére halkan, finoman a fülcimpájába harapva, miközben kezem mellkasáról lassan elindul lefelé testén, apró, körkörös mozdulatokat téve hasfalán, a köldöke körül, komótosan érve el kemény ágyékáig, finoman zárva köré ujjaimat, az érzéstől pedig akaratlanul is felnyögök halkan.
Nem bírom végül megállni, hogy egy rövid, de annál tüzesebb csókot ne leheljek ajkaira, nyelvemmel buja táncra csábítva nyelvèt, de aztán hirtelen elszakadok tőle és lassú, kínzó mozdulatokkal indulok meg mellkasán lefelé haladva, ajkaimmal és nyelvemmel ízlelve bőrét, folyamatosan hátrálva picit térdeimmel.

Iris & Dimitriy

Furcsa felidèzni azokat az időket, mikor még minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető leghosszabb ideig elkerüljem Őt, mikor napokig ki sem dugtam az orrom a szobámból csak, ha már nagyon muszáj volt vagy, ha épp nem volt itthon. Szöges ellentétben áll azzal, amit most érzek és, bár most is elbújtam a négy fal közé egy napra a szégyen miatt, amit a rendőrségen töltött pár óra és a másnaposság okozott, mégis kínlódtam közben, mert minden egyes perc, amit nélküle töltöttem, azt az érzetet keltette bennem, hogy elvesztettem valamit. Valamit, ami hozzám tartozik, ami tökéletesen kiegèszít és ami egy darabig az enyém is volt, csak aztán én idióta, eldobtam magamtól pusztán büszkeségből.
Az a reggeli csók, ahogy mohón és szenvedélyesen egymás ajkaira tapadtunk, amilyen ragaszkodást éreztem Felőle és megkönnyebbülèst, hogy talán végre minden helyre jöhet, rávilágított arra, miféle színjátékot játszunk mindketten. Ráèbresztett arra, hogy mennyire nem működik együtt az agyunk azzal, amit a szívünk diktál és, hogy mennyivel könnyebben kommunikál a testünk, mint ahogy most is teszi, amikor minden egyes érintésèből és csókjából, de már pusztán bőre forróságából is tudom, mennyire hiányoztam neki és, hogy legalább annyira bánja ezt az egészet, mint én.
Ajkai mohó, de annál édesebb mozdulatokkal veszik birtokba mellemet, ágyéka pedig úgy feszül ölemnek, hogy attól az egész testem felváltva borzong majd libabőrössè válik, ez az érzés pedig olyan őrjítően izgató, hogy képtelen vagyok nem mozdulni felé én is, újabb és újabb adagot követelve. Feszülten sóhajtok, ahogy testünk együtt hullámzik követve szívünk vad dübörgèsèt, kezeim mohó, tehetetlen mozdulatokkal járja végig forró bőrét és biztos vagyok benne, hogy amikor ismét felpillant rám és ajkamon felejt egy csókot, tekintetem tökéletesen elárulja, mifèle vágyat ébreszt bennem minden egyes mozdulata. -Ebben terveztem aludni, hátha átosonsz hozzám éjjel.- suttogom ajkaira mosolyogva, de minden további gondolatot és szót belém fojt szenvedélyes, heves csókja, amitől minden porcikám lángra gyúl, a vérem megvadulva, forrón lüktet ereimben, testem pedig vágyakozva hullámzik tovább alatta hol melleimet préselve mellkasához, hol ölemmel dörgölőzve ágyékához, mintha valami ősi, buja táncot járnèk Vele.
Kezem újra és újra végig járja hátán az ismerős izmokat, derekánál finoman bőrébe marok, finoman húzva magamhoz, mikor testemmel épp neki feszülök, combjaimmal pedig gyengéden közre zárom csípőjèt, így érve el, hogy minél közelebb lehessek hozzá. Aztán finoman eltartja magát tőlem, kezei közénk furakodnak én pedig azzal egy időben, hogy meghallom a ruhám anyagának keserves hangját, ahogy megadja magát a szövet, feszülten sóhajtok és finoman alsó ajkára harapok egy pillanatra. De Vele együtt vigyorgok, pedig soha nem gondoltam volna, hogy ekkora örömöt lelek majd abban, ha épp tönkre teszik valamelyik cuccomat, most mégis, csak még jobban felajz a gondolat, hogy forró bőrét végre tényleg az enyémen érezhetem majd. -Hoppá.- ismétlem szavait elfúló hangon, vele együtt vigyorogva, de ahogy csupasz mellkasa melleimhez ér, ahogy forróságával ingerli mellbimbóimat, feszülten nyögök és lihegve, mohón viszonzom szenvedélyes csókját.
Csípőm minden újabb mozdulatát egy-egy sóhaj kíséri, a vérem már a fülemben dübörög, olyan pokolian kínoz a vágy és az Ő vágya, ami árad minden mozdulatából és érzem abból, ahogy keményen nekem feszül. -Kibaszottul hiányoztál. Minden kibaszott pillanatban.- nyögöm ajkai közé tenyeremet arcára, nyakára csúsztatva, tarkóján túrva hajába, míg másikkal finoman fenekébe markolok, belevigyorogva a csókba a pimasz mozdulattól. A forróság egyre kínzóbb, egyre jobban mardossa bőrömet, mintha már az egész szoba lángokban állna körülöttünk, ajkairól pedig újabb és újabb lélegzetet lopok, szinte már zihálok ettől a pokoli vágytól.