Iris & Dimitriy

Sejtelmes mosollyal felelek csupán megjegyzésère, pedig szívesen cukkolnám még egy ideig azzal, hogy mégis hol találhatnèk kényelmesebb helyet a kádnál, de nyilvánvaló, hogy ugyanarra gondolunk és, hogy eszem ágában sincs azt a helyet sem lecserèlni, sem átadni másnak, de még csak üresen hagyni sem akarom mostantól soha többé. Épp elég volt ez a pár éjszaka arra, hogy rádöbbenjek, mennyire megszoktam már ezalatt a pár hét alatt a jelenlétèt, hogy nem forgolódok magányosan az ágyamban és, hogy ha az éjszaka közepén felpislogok kábán, teste melegsége fogad, valahányszor csak átölelem és hozzá bújok. Már, ha épp nem Ő karol át engem, hiszen Ő már hosszú hónapokat töltött el úgy, hogy mellette voltam, nálam sokkal jobban hozzászokott a helyzethez, még ha én magam nem is emlékszem azokra az időkre. Franc se akarna a kádban aludni, de még csak a saját ágyamig sem fogok többé elsètálni, akkor sem, ha alaposan összerúgjuk a port.
Most egyébként sincs szó ilyesmiről, pusztán a pimasz játékunk miatt pedzegetem, miként is kellene elkerülnöm a hálószobát és vele együtt a mocskosságot is, ami miatt, természetesen egyedül Őt teszem felelőssé, pedig egyértelmű, hogy mindez jelen volt bennem eddig is, csak nem volt, aki elő csalogassa. Ő kellett hozzá, az amit sugároz magából és az a pimasz, vágyakozó tekintete, ami most is úgy méreget, mint egy falat húst, miközben elsétál mellettem.
Na nem igazán hagyom abban a hitben, hogy tényleg félnèk tőle, ezt pedig pimasz mozdulatom is alá támasztja, mikor fenekére csapok, de aztán csak csendben ácsorgok tovább és szándékosan kivárom, míg elhelyezkedik. Csak ezt követően indulok utána, vagy legalábbis célba veszem a hálószobát, de nem az ágyhoz lépkedek, mint ahogy egyértelműen várja, kényelmesen ücsörögve a szélén, hanem inkább a szekrényt veszem célba, elő keresve magamnak azt a pizsamát, amit korábban már elkèrtem. Pedig, pokolian vonz már így is a látványa, ahogy azzal a komisz vigyorral a képén az ágyon várakozik, de túl csábító a gondolat, hogy ilyen aljas módon húzzam fel és túl kíváncsi vagyok arra, miféle hatással lesz rá az, ahogy magamra kapom az inget.
Csak egyetlen pillanatra nézek rá, de már attól is libabőrössé válok, olyan mohón csillan tekintete, fel is egyenesedik az ágyon, de utána, mintha mindez tényleg a lehető legártatlanabb húzás lenne tőlem, olyan figyelmesen kezdem gombolgatni magamon az inget, aljas mosolyt rejtve el közben előle. -Hát úgy vettem ki a szavaidból, hogy nem bánnád, ha kölcsön veszem.- vonok vállat tétován, vagy legalábbis igyekszem bevetni minden, nem létező színészi képességemet, miközben lassan közelebb lèpkedek hozzá kérdésèt hallva és megállok térdei között. -Egèsz kényelmes, bár...- hagyom félbe a mondatot, csak hogy meg tudjak közben fordulni, szándékosan nyújtózva kicsit, hogy a fenekem, ha csak egy picit is, de kilátszódjon a vékony anyag alól. -Mintha egy picit rövid lenne hátul.- sóhajtom kelletlenül, már-már úgy viselkedve, mintha épp egy ruhát próbálgatnèk, amivel nem igazán tudok dűlőre jutni, de a vérem közben újra forrósodni kezd, már a puszta gondolatától is annak, hogy miféle hatással lehet mindez rá, mert ha csak a fele szenvedély is felèled benne abból, amit a múltkori reggelen tapasztaltam, mária görcsbe rándul a gyomrom.-De ettől függetlenül, jó érzés, ahogy a bőrömhöz ér.- duruzsolom halkan, nem is nagyot füllentve szavaimmal, mert a gondolat, hogy az Ő  inge fedi a testemet, még mindig borzasztó izgatóan hat rám, mégis eltörpül amellett az érzés mellett, amit az Ő érintése képes felèleszteni bennem minden kibaszott alkalommal.

Iris & Dimitriy

Fel nem fogom azóta sem, miféle tèvkèpzet szülte azokat a szavakat, amiket hozzá vágtam azon az estén, azt éreztetve Vele, hogy nincs szükségem Rá ahhoz, hogy ezt az egész Igor ügyet átvèszeljem, mert ha valami biztos, az az, hogy már a szimpla létezést se tudom nélküle elképzelni. Soha nem éreztem még magam annyira biztonságban, mint mellette, a karjaiban, testéhez simulva és teljesen mindegy, hogy épp egy őrjítő orgazmust éltem át vagy mondjuk egy traumát. Nem is értem, hogy voltam képes kibontakozni akkor karjai közül, mikor már az is megnyugvással töltött el, hogy egyáltalán jelen van és hallom lélegzetvèteleit. Talán, mert akkor azt hittem mindazon után, ami történt, egyértelműen még a sokk hatása alatt, hogy neki nem arra van szüksége, hogy pátyolgatnia kelljen, hanem hogy össze szedjem magam.
De már látom és érzem, hogy ezt nem úgy képzelte, hogy egyedül kivitelezzem, hiszen egyértelműen rosszul viselte Ő is ezt a pár napig tartó hideg háborút, mert az a Dimitriy, akit szeretek, most úgy ölel magához, mintha már soha nem akarna többé elengedni. Mèg pár napra sem.
Lágy csókokkal hintem nyaka bőrét, de Ő máris pimaszkodik, úgy állítva be ezt a zuhanyzást, mintha lényegében semmi haszna nem lett volna, bár ha ezen múlik, hogy mennyire maradok mocskos, mennyire indul be a fantáziám, már a közelsègètől is, hát akkor tényleg nem sok értelme volt. Másképp nem kezdenék én is rögtön incselkedni, mikor lábam izmai még kerül-fordul megremegnek, miközben a vizet törölgetem magamról és kilépek mellőle, hogy hangosan elmèlkedjek a megjegyzésèvel kapcsolatban.-Mèg szép, hogy akarok fürdeni, de egyértelmű, hogy Te csalogatod elő belőlem ezt a parázna nőszemèlyt, így a megoldás csakis az lehet, hogy egyedül fürödjek.- állapítom meg nagy tudományosan, olyan álhatatos arcot vágva, amilyet egy első áldozó kislány sem tud, de tekintetemben ott csillog a csintalanság, mert az is egyértelmű az Ő hatása mellett, hogy most csak cukkolom. Én lennék az első, aki megszegnè ezt a, még ki nem mondott szabályt és az első adandó alkalommal beosonnèk mellè a fürdőbe.
Annak ellenére is, hogy most kifelé igyekszem, de csak, hogy tovább pimaszkodjak, elgondolkodva megállok az ajtóban, mintha magam sem tudnák, mit évő legyek.-Nem is tudom. Baromi kényelmetlennek tűnik. És hidegnek.- fintorgok borzongva, ahogy alaposabban szemügyre veszem a kádat, pedig az már biztos, hogy soha a büdös életbe nem választanám ezt a helyet a forró, biztonságot nyújtó teste és ölelése helyett.
Kihívó pillantással követem mozdulatait, ahogy Ő maga is megtörölközik, majd azzal a pofátlan vigyorral az arcán közelebb lép hozzám, de ahogy megáll mellettem, pontosan azok a szavak hagyják el ajkait, melyektől semmi másra nem érzek késztetést csak, hogy bebizonyítsam, mennyire nincs igaza. Működött ez már a legelején is és ugyanúgy működik most is, leszámítva azt az apró különbséget, hogy az elején inkább rám akart ezzel ijeszteni, most viszont inkább magához csalogat vele és ezt pontosan tudja Ő is. -Nem csak félek. Rettegek.- duruzsolom válaszul, ki nem hagyva a lehetőséget arra, hogy finoman a fenekére paskoljak, amint elindul a szoba felé, én azonban még jó pár pillanatig különös figyelmet szentelek arra, hogy a hajamat szárítgassam.
Tekintetem azonban, egy pillanatra sem engedi el alakját, ajkamba harapva nézem, ahogy az ágyhoz lép, majd mikor már úgy érzem, hogy megkapta azt az előnyt, ami egyben az én tervemet is szolgálja, a törölközőt a helyére akasztom, még utoljára lepillantok a képzelt határvonalra, majd ajkamba harapva, sejtelmes vigyorral a szobába lépek.
Eszem ágában sincs azonban az ágy felé indulni, lépteim egyenesen a szekrényèig visznek, aminek odébb is tolom ajtaját, de hiába állok így háttal neki, végig magamon érzem tekintetét, bőröm szinte lángol tőle, miközben a lehető legaljasabb vigyorral a képemen, iszonyú nagy gonddal válogatva, előhúzok végre magamnak egy inget.-Kiküszöbölhető a mocskosság azzal, ha most már alszunk inkább. Biztosan elfáradtál.- csúsztatom le a finom anyagot a vállfáról, majd azzal egy időben, hogy ismét felé fordulok, magamra kanyarítom az inget is. Lassú, komótosan léptekkel indulok az ágy felé, úgy babrálva közben az ing gombjaival, mintha életemben először vennék ilyesmit magamra, olykor hosszabb pillanatokra meg is torpanok, azzal pedig, ahogy lehajtom a fejem és figyelemmel kísérem kezem mozdulatait, semmi egyebet nem leplezek, mint a pimasz vigyort ajkaimon.

Iris & Dimitriy

Az őrületbe kerget kínzó játékával, ahogy olykor fokozza ujjai tempóját, egész a gyönyör pereméig sodor édes érintésèvel, majd aljas módon lelassít, vagy éppen teljesen megáll, hogy szinte már kedvem lenne karjába marni a vágytól vagy épp könyörögni, hogy ne álljon le, hogy ne hagyja abba izgató mozdulatait és engedje végre, hogy enyhüljön testem lüktetèse. Mégis, a kín és az egyre türelmetlenebb vágy ellenére, élvezem is aljas játékát, mert valahányszor leáll és, csak testemnek feszül zihálva, hogy végül újra gyötörni kezdjen, mindannyiszor tovább fokozza bennem a vágyat és, ha csak belegondolok, mikènt fog végig söpörni rajtam a gyönyör mindezek után, nyelnem kell egy nagyot sóvárgó sóhajaim közben.
Ahogy ujjainkat összefűzi és a falnak támaszkodik kezünkkel, még inkább eltölt a türelmetlen várakozás, az az érzés, mint amikor az ember tudja, hogy hamarosan be fog következni az, amire vágyik, próbál is felkészülni rá, de tisztában vagyok vele, hogy hiába. Úgy kezd újra simogatni, masszírozni finoman combjaim között, hogy már teljesen biztos lehetek benne, nincs több kínzó pihenő, nincs több visszaút, ágyékát még keményebben prèseli fenekemhez, hátamnak feszülő mellkasán pedig érzem, milyen vadul dübörög az Ő szíve is, mennyire felizgatták testem reakciói.
Mintha az ereimben csordogáló forrongó vérem, ami jelenleg inkább emlékeztet valami lávafolyamra, hirtelen minden porcikámat eltöltenè, szètrobbanna bennem, olyan kínzón, olyan hévvel ér el a gyönyör, elzsibbasztja minden érzékemet, elszorítja torkomat és a legbujább hangokat csalogatja elő belőlem. Testem reszketve feszül testènek, zihálva kapaszkodok karjába, ahogy szorosan tart, mintha attól félne, hogy magával ragad ez az őrjítő érzés, de igazság szerint én sem vagyok biztos benne, hogy képes lennék lábon maradni, ha nem ölelne magához olyan erősen.
Érzem gyengéd csókját arcomon, a hátamon, ahogy homlokom a falhoz dőltöm, párafoltokat hagyva rajta forró, kapkodó lélegzetemmel, majd ahogy lassan elül az édes, gyötrő érzés és elhúzza kezét rólam, ismét mellkasának simulok, nyakába fúrom arcomat és gyengéd csókokat lehelek bőrére, míg próbálom összeszedni magam és vissza találni Hozzá. Pimasz szavai hallatán kábán elmosolyodok, ajkamba harapva sóhajtok egy nagyot így szívva magamba bőre illatát, finoman simítva végig karján, miközben torkomat köszörülve próbálok rátalálni hangomra. -Ennyire reménytelen eset vagyok?- kuncogok halkan, újabb csókot hagyva nyakán, pár pillanatra bőrén felejtve ajkaimat, minek köszönhetően tökéletesen érzem, milyen vadul dübörög ütőerèben a vér még most is.-Bár, ha ilyen érzés mocskosnak lenni...- duruzsolom pajzán mosollyal ajkaimon, de aztán nagy nehezen elhúzódok tőle, ahogy újra képes vagyok bármiféle parancsot adni testemnek, elveszem a felkínált törölközőt és miközben elkezdem magamról felitatmi vele a vizet, felé fordulok, hogy láthassam végre azt a pimasz vigyort a képén.-Akkor most be kellene mennem a szobába vagy sem?- biccentem kissé oldalra a fejem pimasz mosollyal fürkészve arcát, de közben már lépek is ki a kabinból, hogy egy másik törölközőt is magamhoz vegyek, amit előzékenyen felé nyújtok, majd lassú léptekkel az ajtó felé indulok. Egyik kezemmel, már nedves tincseimet törölgetem, másikkal pedig lenyomom a kilincset és kitárom az ajtót, de mintha az ajtókeret valami képzeletbeli határvonal lenne, megállok és szemtelen vigyorral visszapillantok Rá. -Nem könnyű eldönteni.- közlöm végül egy drámai sóhaj kíséretében, látványosan morfondírozva, úgy szemlélve a padlót lábaim előtt, mintha tényleg azt latolgatnám, hogy mocskos akarok-e lenni vagy sem, de szerintem ez, már réges-règ eldőlt.

Iris & Dimitriy

Hiába az elégedetlenkedő sóhaj, rögtön neki lát a rá bízott feladatnak, finoman oszlatja szét lángoló bőrömön a krémet, de közben aljas módon nyakamhoz hajol, a fülemet harapdálja érzéki mozdulatokkal, nyakam bőrére lehel csókokat, így élesztgetve bennem tovább a vágyat. Pedig, azt már egyébként is pokolian felkorbácsolta az iménti gyönyöre, ahogy megadta magát ajkaim és nyelvem kényeztető mozdulatainak, mert kis híján, már attól is elèrt engem is a mámor, hogy az Övét éreztem, miként söpör végig a testén és fosztja meg olykor még a levegőtől is, a pillanatnyi közjáték pedig, míg lemostam mellkasát, mintha meg sem történt volna. Ha akkor valamennyire nyugodott is szívem vad dübörgèse, hát most újra verni kezdi őrült ritmusát, miközben ismét a zuhanykabin falánál találom magam, Ő pedig olyan izgatón simul hátamhoz, hogy igazán fel sem fogom, mire készül, csak mikor már keze combjaim közé talál.
Feszülten nyögök, olyan őrjítően lüktet ölem ujjai alatt, karcos hangjától pedig, még a gyomrom is görcsbe rándul, ahogy a fülembe duruzsol, olykor olyan izgatón feszülve ágyékával fenekemnek, hogy kedvem támad könyörögni neki az enyhülésèrt, hogy magamban érezhessem, de inkább csak beharapom ajkam, így próbálva útjába állni az egyre bujább hangoknak, amiket elő csalogat belőlem. -Amit itt terveztem, az minden, csak nem ártatlan.- suttogom zihálva, testemmel izzó bőrének feszülve, ahogy ujjai kínzó ritmusa lassan felèm csábítgatja a gyönyört, de pontosan tudja, hogy mi zajlik bennem, túl jól ismer már minden hangot, testem minden rezdülését, így azt is nagyon jól tudja, mikor kell változtatni mozdulatain, hogy még véletlenül se billenjek át azon a bizonyos határon.
Ajkamat harapdálom, olyannyira kínoz, ahogy játszadozik velem, mégis pokolian élvezem minden mozdulatát, ahogy tincseim közé fúrja orrát, ahogy fülembe duruzsol, miközben tisztán érzem, miként munkálkodik benne is a vágy, hogyan feszül egyre kemènyebben fenekemnek, ezzel is csak még inkább az őrületbe hajszolva. Szinte látom magam előtt azt az aljas vigyort, ami az arcán viríthat, amit legszívesebben letörölnèk a képèről, ahogy újra lelassít, ahogy konkrétan a tudtomra adja, beismeri, miféle játékot űz velem, de mikor ujjainkat összefűzi, így lelve támaszra a kabin falánál, már tudom, hogy most már nincs visszaút.
Hangosan zihálok, sóhajaim olykor nyögéskènt végzik, ahogy szemeimet lehunyva hátra vetem fejem nyakához, de minél közelebb a mámor, minél többször rándulnak meg az izmaim, annál kevésbé van már szükségem levegőre, annál többször akad el lélegzetem, úgy szorongatva néha ujjait, hogy már attól félek, talán fájdalmat okozhatok, de egy bizonyos szinten, már igazán ez sem érdekel. Csak az a forró lüktető érzés létezik, ami az egész testemet eluralja, ami egyre hangosabban dübörög a fülemben, míg végül meg nem feszül minden izmom és szét nem robban bennem a forróság, eltöltve minden porcikámat, kínzó reszketèst hagyva maga után.
Nyögve hajtom fejem az üveghez, mintha azt várnám tőle, hogy enyhít a lázon, hogy majd valamivel könnyebb lesz úgy levegő után kapkodni, de francokat segít, a testem olyan vadul remeg, hogy attól félek, még a lábaim is cserben hagynak, de amíg Ő így simul hozzám, igazán nem is aggódom. -Istenem...- nyögöm, mikor már képes vagyok levegő után kapni, megszólalni, vagy úgy általában gondolkozni, szinte karjaiba olvadva a gyönyörtől, ami úgy söpör végig rajtam, mintha mindent le akarna tarolni maga körül. De én kapaszkodom karjába, arcom felé fordítom, orrom hegyèvel finoman simítva nyakát és állát, lázas csókot lehelve bőrére, ahol csak érem, míg a mámor lassan el nem csendesül, és nem csillapodik szívem zakatolása.

Iris & Dimitriy

Szavai hallatán pimasz vigyor jelenik meg ajkaimon, miközben hasára lehelek apró csókokat, figyelve ziháló mellkasát, majd ahogy felegyenesedek a tusfürdőèrt nyúlok és úgy kezdem bőrébe masszírozni, mintha egész idáig is, csak szimplán tusoltunk volna. Mintha nem épp az imént érte volna el a gyönyör, mintha nem érezném most is tenyerem alatt, miként zakatol a szíve, pedig épp ugyanazt a kapkodó ütemet veri, mint az enyém.-De vigyázz. Nem ígérem, hogy legközelebb kibírom a békülésig.- sutyorgom halkan, de már attól is libabőrös leszek, ha csak eszembe jut, mennyivel másabb, mégis milyen hasonló volt az a vágy, ami akkor éledt fel bennem, valahányszor rám villant dühös tekintete, miközben nyakán kidudorodtak az erek a haragtól. Épp ugyanilyen hevesen zubogott a vérem, ugyanúgy kapkodtam levegőért, mint most, csak akkor a vágy mellé furcsán elegyedett az adrenalin és igazság szerint, fogalmam sincs, hogy mit váltott volna ki belőle vagy épp belőlem, ha azokban a pillanatokban a haragos, szúrós szavak helyett, inkább oda léptem volna hozzá és megcsókoltam volna, így adva ízelítőt a bennem dúló érzelmekből.
A pimasz játékom azonban, újra kezdetét veszi, vagy inkább folytatódik, mert miután alaposan bőrébe masszírozom a tusfürdőt, útba ejtve közben minden elérhető területet is, Ő pedig derekamra simítja kezeit, úgy fordulok meg végül karjaiban, mintha a lehető legfontosabb dolog most az lenne, és csakis az, hogy én is alaposan letusoljak. Mintha ez segítene bármit is azon a mocskosságon, amit korábban említett, de látszólag mindent megteszek annak érdekében, hogy javítsak a helyzeten, többek között Őt is megkèrem, hogy mossa le a hátamat. Mintha nem borzongnèk meg, már a gondolatától is annak, hogy így teste ismét olyan pokolian közel kerülhet hozzám, hogy a finom érintéseit, már ne is említsem, melyekkel alaposan végig dörzsöli hátamat, buja szavakat suttogva közben a fülembe, cseppet sem nyugvó véremet még jobban forralva.
Időm nincs reagálni, és egyébként is, csak arra vagyok képes, hogy halk, élvezkedő hangon felszisszenjek, ahogy fülcimpámra harap gyengéden, ahogy érintése finoman végig cirógatja oldalamat, mert a következő pillanatban, már olyan mohón simul keze ölemre, hogy esélyem sincs visszafogni a kikívánkozó halk, de annál feszültebb nyögést. -Igen.- lehelem halkan a választ, na nem, mintha szükség lenne rá, mert a testem épp elég nyilvánvalóan elárul, forrón lüktet érintése nyomán, Ő pedig pimaszul meg is jegyzi, mire sikerült rájönnie, mennyire is keltette fel a kíváncsiságomat.-Ennyit az ártatlan tusolásról.- búgom halk sóhajaim közepette, testemmel finoman testének feszülve, miközben ismét a kabin faláig terelget, csókokkal borítva nyakam bőrét, ami olyannyira nincs ellenemre, hogy még vállára is hajtom a fejem, hogy még jobban hozzám férjen.
Felnyögök, ahogy a hűs felület mellbimbóimhoz ér, miközben hátulról izgatón hozzám simul perzselő bőre, próbálok is minél jobban testéhez idomulni, fenekem ágyékának feszül, kezem pedig hátra simít nyakára, úgy fúrva hajába végül ujjaimat, hogy abból érezze, milyen pokolian felizgat minden mozdulata, csókjai, az érintése, de még a puszta lehelete is nyakam bőrén. Mintha valami kibaszott hangszer lennék, amin Nála jobban senki sem tud játszani és, amiből olyan hangokat csal ki újra és újra, ami senki másnak nem sikerült még és nem is sikerülne soha. Már, ha akarnám, hogy valaha bárki más érintsen Rajta kívül, de nem akarom, mert olyan tökéletesen összeillünk, még a napokig tartó, olykor meglehetősen durva veszekedésünk ellenére is, mintha mindig is egymásnak szántak volna, ez a gondolat pedig mosolyt csal ajkaimra, bár az élvezettől képtelen vagyok fogaimmal eltüntetni onnan.

Iris & Dimitriy

A bőröm úgy felhevül, hogy a kósza vízcseppek, szinte elpárolognak, amint hozzá érnek, a vérem pedig olyan erősen lüktet a testemben, mintha szét akarná robbantani az ereimet, olyannyira felizgat a látványa, a hangok, ahogy reszketve sóhajt vagy nyög mozdulataim nyomán, ahogy finoman ajkaim közé ring, olykor feszülten markolva tincseimre, mintha már pokolian nehezére esne féken tartani magát vagy úgy általában koncentrálni bármire is amellett az élvezet mellett, amit okozok neki. És minél inkább érzem rajta, miként uralja el lassan a gyönyör, annál mohóbbá válnak mozdulataim, annál inkább vágyom én magam is a mámorára, mert nem létezik annál izgatóbb, mint amikor megadja magát annak az őrjítő, elemi érzésnek, amikor hangosan nyögve ajkaim közé feszül, leszámítva talán azt, amikor mindezt együtt éljük át.
Küzdenem is kell magammal, hogy ne hallgassak lényem önzőbbik felère, aki követeli a saját jussát is az Övé mellett, aki maga is át akarja Vele együtt élni ugyanezt, de a másik erősebbnek bizonyul, az érzés pedig, hogy milyen közel van már Hozzá a gyönyör, őt segíti. Érzem, miként reszketnek izmai, a lábai, hallom milyen feszülten kapkod levegő után, miféle morranások és nyögések kíséretében veszik el újra és újra forró ajkaim között, míg végül izmai megfeszülnek és a világ legizgatóbb hangjai kíséretében ajkaim közé engedi magát.
Vele együtt én magam is zihálok, nyögök az élvezetètől és attól, amit belőlem vált ki ezzel, nyelvem finoman húzom végig rajta párszor, míg várom, hogy a mámora csillapodjon, tekintetem pedig arcát fürkészi, ajkaim szegletében rejtegetve a pimasz, buja mosolyt a gondolattól, hogy mindezt én műveltem Vele. -Szóval, tetszik a szám?- duruzsolom halkan, apró csókokat lehelve alhasára, finoman cirógatva combjait még pár pillanatig, míg a reszketèse alább hagy, végül felegyenesedek azzal az ördögi mosollyal ajkaimon és a tusfürdőjèèrt nyúlok, hogy nyomjak egy keveset a tenyerembe.-Azt hiszem, most már tényleg elég alaposan bocsánatot kértem.- jegyzem meg pimasz mosollyal, miközben finoman szètoszlatom mellkasán a krèmet, olyan  közel simulva olykor hozzá, hogy az én testem is csupa hab lesz tőle, majd karjai alatt átölelem, mintha valami béna próbálkozás lenne ez arra, hogy a hátát is alaposan végig dörzsöljem, pedig csak így akarok még közelebb kerülni hozzá, pimaszul vigyorogva közben fel rá, nyakára lehelve forró csókot.
Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, egyszerűen megfordulok és újabb adag krémet nyomok a tenyerembe, amit aztán lassú, komótos mozdulatokkal oszlatok szét bőrömön, ami még mindig olyan forró, hogy a víz, ami rám zúdul, mikor alá lépek picit, még mindig sokkal hűvösebbnek tűnik hozzá képest de, hogy is lehetne ez másképp, amikor itt ácsorog mellettem a zuhanyzóban, a fülemben pedig még mindig visszhangzanak nyögései és buja sóhajai, ahogy az imént kènyeztettem. -Segítesz egy picit?- sandítok rá végül vállam felett, úgy fordulva felé, hogy abból egyértelmű legyen számára, hogy konkrétan a hátam lemosására gondolok, vagy igazából bármire, ami azt igényli, hogy hozzám érjen, hogy ujjai végig barangolják forró testemet.-Ha már elmondásod szerint olyan mocskos vagyok.- cukkolom vigyorogva, a tusfürdőt pedig hanyag mozdulattal tartom hátra vállam felett, hogy elvehesse tőlem, mozdulatlanul ácsorogva közben, mintha most már tényleg az a kezesbárány lennék, akiről korábban szó volt.

Iris & Dimitriy

Képtelenség betelni Vele, halk sóhajaival és bőre ízével, ahogy nyelvem mohón végig barangol testén, miközben tisztán érzem, miként feszülnek meg izmai ajkaim nyomán, ágyéka újra és újra tenyerembe lüktet, egyre keményebben feszül ujjaim közé, megrèszegítve a gondolattal, hogy épp így szokott bennem is pulzálni. Kibaszottul vágyom is az érzésre, ölem kínzó forrósága minden egyes mozdulatára reagál, hol egy erèlyes lüktetèssel, hol kínzó bizsergèssel, ami valahonnan a gyomrom tájáról indul és combjaim között összpontosul, de mindannyiszor próbálom egy halk sóhajjal elfojtani mindezt, mert most Ő a lényeg.
Rá akarok koncentrálni, belőle akarom kicsalni azokat az izgató, szexi hangokat, amiktől a vérem még forróbban lüktet az ereimben és, amiktől még inkább azt érzem, hogy most teljes mértékben én irányítok, Ő pedig az irányítás mániája ellenére is pokolian élvezi, mert olyankor érzem rajta, hogy minden egyes mozdulatomèrt majd' eleped. Hogy nem akarja, hogy leálljak, hogy önként adja át magát az érzésnek, Nekem, és ez olyasmi, ami nem csak, hogy őrülten izgató, de egyben a szerelmünket is igazolja, mert iszonyú erős bizalmat igényel. Már pedig az meg van köztünk az elmúlt pár nap és a mai féltékenységi jelenet ellenére is. Hiszen, ha nincs a vitánk, a jó pár napig tartó távolság, valószínűleg nem is így reagáltam volna, de a köztünk lévő mérföldes távolság olyan kétellyel töltött el, hogy egy részem, már azt is megkèrdőjelezte, hogy tényleg akar-e még engem.
Mindez mostanra, már inkább nevetségesnek tűnik, hiszen rám néz most épp olyan vággyal tekintetében, amitől megborzongok, miközben pimaszkodva felvetem, hogy akár le is állhatok, de egy percig sem gondolom komolyan és ezt alá is támasztja a következő mozdulatom, ahogy nyelvem finoman végig húzom rajta, majd mohón ajkaim közé csúsztatom libabőrössé válva közben a buja nyögés hallatán, amit így csalok ki belőle.
Ujjai finoman túrnak tincseim közé, olykor kissé markánsabb mozdulattal markolva rájuk, valahányszor mélyebben engedem ajkaim közé, de minden ilyen mozdulatnál újra és újra megborzongok, mert érzem, miféle hatással vagyok rá, hogy mennyire élvezi, amit Vele művelek és ez az érzés az én vágyamat is, csak tovább korbácsolja, csak még mohóbbá válnak mozdulataim tőle, ahogy felveszem azt az őrjítő, kínzó ritmust, olykor nyelvem kényeztető mozdulataival cifrázva meg.
Minél tovább kényeztetem, vérem annál hevesebben lüktet bennem, olykor halkan belenyögök mozdulataimba, vagy épp az Övéibe, ahogy finoman ajkaim közé feszül, ahogy finoman közéjük ring felvève aztán a ritmust, amit én diktálok, izmai pedig újra és újra megfeszülnek tenyerem alatt, ahogy gyengéden hasfalára simítok. De eszemben sincs leállni, mert valahányszor felnèzek rá és meglátom, miként harapdálja ajkait vagy épp préseli össze szemeit az élvezettől, csakis azt érzem, hogy akarom még, hogy látni és érezni akarom, miként söpör rajta végig az az elemi érzés, miként reszketnek meg lábai a gyönyörtől, miközben a világ legbujább hangjait hallatja, és mindez már nem is tűnik olyan távolinak, mert azt már most is érzem izmain, ahogy kerül fordul megremegnek.
Halkan nyögök olykor, egyre feszültebben kapkodok levegő után, ahogy a testem reagál az Ő élvezetère, a vèrem, már szinte forr az ereimben, miközben finoman fenekére markolok, másik kezem pedig továbbra is combjait cirógatja egészen addig, míg végül meg nem adja magát az élvezetnek,  míg a gyönyör végig nem söpör rajta, de még akkor sem állok, ajkaim tovább kényeztetik az utolsó pillanatig, az utolsó mozdulatig, amivel ajkaim közé feszül, kis híján engem is magával rántva a mámorba.

Iris & Dimitriy

Próbára teszi a türelmemet, ami egyébként sem arról híres, hogy olyan piszok erős lenne, így miután hosszú ideig hiába várok az enyhülésre, az érintésère, amiért már minden porcikám áhítozik, inkább tényleg kezembe veszem azt a gyeplőt és felé fordulok, hogy egy picit én is kivehessem a részem ebben a vérpezsdítő játékban. Mert bármennyire is kínoz, egyben pokolian fel is izgat azzal, ahogy szándékosan elkerüli testem érzékeny pontjait, én pedig hasonló taktikát vetek be ellene, már ha azt nézzük, hogy szándékosan kerülgetem ajkait, miközben ujjaim, csak finom, cirógató mozdulatokkal haladnak végig testén. Adok is meg nem is, mert miközben megálljt parancsolok saját magamnak is, egyben incselkedek  is Vele, csak kósza pillanatokra érve ajkaihoz, holott szívem szerint olyan forró csókkal tapadnèk rájuk, hogy abból tisztán érezze, mennyire feltüzelt pimasz játékával és, hogy mennyire szeretném mindezt viszonozni.
Még akkor is, ha ideje korán véget vetettem az aljaskodásának, ami tudom jól, hogy még hosszú percekig eltartott volna, azt viszont képtelen lettem volna kivárni.-Talán, ha jobban rám parancsolsz, kivártam volna, hogy végezz.- vigyorgok szemtelenül, ahogy finoman visszautalok arra a kezesbárány dologra, amit már a vallomása miatt sem lettem volna képes kivitelezni most, mikor elárulta, mennyire szereti, ha nem vagyok az. Nem, mintha nem élveznèm épp ugyanennyire, amikor Ő veszi kezébe a gyeplőt, de most mégis attól borzongok meg, ahogy én teszem ezt, finoman markolva rá kemény ágyékára, megborzongva nyögése hallatán.
Szinte kirobban belőle a vágy, amit ezidáig visszatartott, úgy kap ajkaimèrt, hogy attól a lélegzetem is eláll egy pillanatra, miközben hátam találkozik a kabin falával, de emiatt, csak egy röpke pillanatig érzek kellemetlenséget, mert a bőröm jóval forróbb, mint jelen pillanatban bármi más, leszámítva talán az Ő teste hőjèt, mert az szinte parázslik, ahogy melleimhez simul finoman.
Kérdése hallatán buja mosolyt villantok, de ajkaim már haladnak is tovább nyaka bőrére, forró csókokkal borítom mellkasát, élvezve, ahogy ujjai finoman túrnak tincseim közé, miközben teste minden rezzenése mesèl nekem a benne tomboló vágyról. Az, ahogy ujjaim közé lüktet, ahogy bőre megborzong csókjaimtól, ahogy lélegzete egyre feszültebbè válik, miközben egyre lentebb ereszkedek, mikor pedig már a köldökènèl járok felpillantok rá ajkamba harapva, sunyin mosolyogva. -Mèg nem végeztem Veled.- lehelem halkan, de mindezt úgy teszem, hogy ajkam beszéd közben, már finoman súrolja, forró leheletem gyengèden cirógatja férfiasságát, majd nyelvem gyengéden végig húzom rajta, le nem véve Róla közben tekintetemet.-De abba is hagyhatom, ha azt szeretnéd.- duruzsolom pimasz mosollyal, közben hasfalára lehelve újabb csókokat, kezemmel kenyeztetve tovább, de igazából meg sem várom válaszát, a kérdés amúgy is inkább, csak költői volt, mert a következő mozdulattal újra nyelvemmel borzolom már kedèlyeit, míg lassan ajkaim közé nem engedem.
Szabad kezem combjára fog, halkan morranok, ahogy kiengedem ajkaim közül, majd újra közéjük csúsztatom és ezt eljátszom még Vele jó párszor, figyelve közben az üvegfalnak támaszkodó alakját, de a vérem olyan hevesen lüktet a fülemben, testem minden porcikájában, hogy már képtelen vagyok tovább türtőztetni magam. Lassú, izgató mozdulatokkal állok neki annak az alapos fürdetésnek, hallgatva közben buja hangjait, érezve izmai feszülèsèt tenyerem alatt, melyek csak még tovább korbácsolják bennem a vágyat, míg végül már magam sem tudom igazán, hogy meddig akarok elmenni ajkaim aljas játékával. Talán, le sem állok, míg teljesen az őrületbe nem kergetem, míg finoman ajkaim közé nem feszül a lehető legizgatóbb nyögések kíséretében.

Iris & Dimitriy

Sejtettem, már akkor, amikor megállt pár percre a kabinon kívül, hogy minden áron az őrületbe akar majd kergetni, de amikor elkezdi rajtam eloszlatni a tusfürdőt, szándékosan ügyelve arra, hogy elkerülje testem azon részeit, melyek a legforróbban lüktetnek érintésèèrt, akkor válik igazán egyértelművè, hogy milyen komolyan gondolta ezt a játékot. Mert hiába mozdul csípőm, hiába dörgölőzök újra és újra ágyékának, ami egyre keményebben feszül fenekemnek, szigorúan csak olyan helyeken dörzsöli bőrömbe a habot, ami majd, hogy nem megfelel az illem által kijelölt, szabadon érinthető területeknek.  Pedig tudom, hogy érzi, mennyire vágyom Rá, az érintésère, hogy keze bebarangolja mellkasomat, finoman simítva feszülő mellbimbóimra, végig vezetve ujjait hasfalamon egészen le, kínzón lüktető ölemig, mégis szórakozik velem, amit már csak dacból is igyekszem a lehető legtovább tűrni és inkább a beszélgetésünkre koncentrálni.
Na nem, mintha a buja, túlfűtött szavak vagy épp a rekedtes hangja, melyen szól hozzám, a segítségemre lennének, mert mind úgy hatnak rám, mintha újabb és újabb adag benzint lötykölne a bennem tomboló tűzre, ami miatt végül nem is bírom megállni, hogy ne forduljak végre felé. Hogy lássam végre az arcát, izzó tekintetét, ajkait, melyek most is arra a pimasz, pofátlan mosolyra húzódnak, miközben épp csak annyira hajolok közel hozzá, hogy egy leheletnyi távot fenntartsak ajkaink között. Pedig pokolian vágyom csókjára, hogy érezzem ajkai ízét, hogy nyelve a nyelvemhez simul, mégis folytatom az általa elkezdett aljas játékot, ahogy kezem lassan lentebb simul testén.-Mármint a kezemre is szükségem lesz.- duruzsolom pimasz mosollyal, egyre lentebb és lentebb haladva testén, körmeimmel cirógatva finoman bőrét, èvődve jegyezve meg, mennyire nem végzett jó munkát azzal a fürdetéssel, na nem, mintha Ő nem lenne pontosan tisztában azzal, mifèle területeket hagyott rajtam érintetlenül.-Èn csak azt mondom, hogy nem voltál a legalaposabb.- vonok vállat kacèr mosollyal ajkaimon, újra és újra olyan közel hajolva hozzá, hogy ajkaim épp csak érintsèk ajkait, de mindannyiszor gondosan ügyelek is arra, hogy még képes legyek ellenállni a késztetésnek, hogy megcsókoljam.
Játékosan oldalra biccentem a fejem, mikor a képességeimet illetően tesz megjegyzést, de kezem ekkor már finoman köré fonódik, az érzéstől, ahogy ujjaim közé lüktet finoman ajkamba harapok, megőrizve arcomon továbbra is a pimasz, kihívó mosolyt.-Mmm, milyen nagylelkű lett valaki.- duruzsolom halkan, kacér mosollyal ajkaiba, de minden további szót belém fojt mohó csókjával, ahogy végre ajkaimèrt kap, ahogy nyelve nyelvemhez simul, miközben ujjai hajamba túrnak és egészen a kabin faláig taszít testèvel.
Felszisszenek, ahogy a hideg felület forró bőrömhöz ér, de még ez is olyan izgatóan hat rám, hogy rögtön utána halkan ajkaiba nyögök, melleimmel mellkasának feszülök, úgy követelve ajkait, mintha először érezném mohó, szenvedélyes csókját, buja, kényeztető mozdulatokkal simítva közben végig rajta újra és újra. -Ès jár majd valami jutalom azért, ha jól teljesítek?- pimaszkodok halkan, feszülten ajkaira sóhajtva a szavakat, amire gyengéden ráharapok halkan morranva egyet, majd szabad kezem állára simítom, gyengéden emelve picit rajta, nyelvem érzéki mozdulattal végig húzom nyaka bőrén, forró csókokkal indulva meg mellkasa felé. Zihálok, miközben ajkaim és nyelvem nedves bőrét ízlelik, kezem pedig továbbra sem ereszti, egyre bujább mozdulatokkal siklik végig rajta forró, izgató ritmussal, olykor ölemmel is finoman neki feszülve, ha pedig nem állít meg, lassan lentebb ereszkedek előtte, hátammal a kabin üvegfalához simulva közben.

Iris & Dimitriy

Teljesen mindegy, hogy mikor értünk egymáshoz, mikor simult hozzám forró bőre vagy, hogy mikor éltem át az eget rengető gyönyört karjai között, mindig ugyanúgy hat rám az érzés, ahogy hátamhoz simul, mintha hetek óta vártam volna rá. Minden alkalommal libabőrössé válok tőle, testemben felèled az a kínzó forróság és mindig késztetést érzek arra, hogy még jobban hozzáprèseljem magam, mint ahogy teszem most is, miközben a szokásos pimaszkodást folytatjuk. Látnom sem kell ahhoz, hogy tudjam, miféle vigyor terül el ajkain, miközben bőrömre suttog azon az izgató, szexi hangján, ami egyértelműen árulkodik a benne èledező vágyról, ami ezáltal az enyémet is tovább gerjeszti, egyre pimaszabb szavakat csalogatva ki belőlem.
Hiszen, egy percig sem titkolom, hogy miféle gondolatok járnak a fejemben, hogy mennyire vágyom Rá és, hogy milyen szívesen mutatnán meg, milyen is az, amikor nem vagyok kezesbárány, amikor mit sem törődve azzal, hogy Ő mit tervezett, hogy meddig akarta elnyújtani a játszadozást, egyszerűen kezembe veszem a dolgokat és azt teszem, amit én akarok. -Szerintem élvezni is fogod.- duruzsolom pimaszul, mikor azt mondja, hogy mindaz amit tervezik, jól hangzik, bár erről akaratlanul is az jut eszembe, hogy számomra milyen jól fog hangzani, ha előcsalogatom belőle azokat az izgató, buja hangokat, amiket tervezek. Imádom látni és érezni rajta, hogy mennyire fel tudom tüzelni, hogy miként uralja el a vágy, miközben ajkaimmal kényeztetem és, már a puszta gondolattól is feszültebben szívom magamba a levegőt, miközben továbbra is nyakamra leheli szavait.-Többek között?- kuncogok halkan, továbbra is ágyékának dörgölőzve fenekemmel újra és újra, ami már önmagában pokolian felizgat, de az ahogy nyakamra duruzsol és olykor Ő is nekem feszül, csak még inkább feltüzel.-Alig várom, hogy megfürdess.- sóhajtom halkan, türelmetlenül, majd ahogy elnyúl a fejem mellett a tusfürdőèrt és azt mondja, hogy mocskos vagyok, testem borzongásán úgy próbálok csillapítani, hogy fogaimmal gyengéden karjára harapok egy pillanatra, pimasz mosollyal sandítva rá vállam felett.
Ajkamba harapok, a vérem meglódul bennem, miközben figyelem, miként nyom tenyerébe egy keveset abból a tusfürdőből, ami az Ő bőrét is illatosítani szokta, de ahogy elkezdi eloszlatni vállaimon, majd lényegében minden porcikámon, csak ott nem, ahol a leginkább vágyom az érintésère, türelmetlenül sóhajtok egyet. -Ha így folytatod, mocskos is maradok.- nyögöm feszülten, csípőmmel egyre követelőzőbb mozdulatokkal feszülve ágyékának, de végül, amikor elfogy a türelmem, megfordulok, tenyerem vállára simítom és olyan közel hajolok hozzá, hogy csak egyetlen centimèter legyen ajkaink között.-Ennyit a kezesbárányról.- suttogom halkan, pimasz mosollyal, épp csak érintve közben finoman a száját, és ahogy érintésem lassan lentebb vezetem nedves bőrén, gondosan ügyelek arra, hogy ajkaink között továbbra is megmaradjon az az aprócska távolság.-Èn azért kicsit alaposabban fürdetlek meg, ha nem bánod. Nem leszek olyan hanyag, mint te.- duruzsolom incselkedve, egyre lentebb haladva testén, körmeimet húzva végig finoman hasfalán, majd ahogy kezem rátalál feszülő ágyékára, azzal egy időben, hogy ujjaim köré fonom, finoman be is harapom alsó ajkát.