Szavak helyett csak egy huncut, sunyi vigyorral reagáltam a megerősítésére, mintha lenne bármi jelentősége annak, hogy bűnben élünk, de ha jól tippeltem, ezt amúgy is tudta mindkettőnk. Mert ennyire kívánni és akarni valakit, és ennyire kocskosul vágyni rá, tényleg nem lehetett más, csak színtiszta bűn, ami miatt akár önként vonultam volna a pokolba, ha ez érte a büntetés. Bár, elég merész elképzelés volt azok után, hogy sem ördögben, sem istenben nem hittem, főleg nem holmi mennyországban vagy épp pokolban, miközben minden nap abban éltünk, és tőlünk függött, hogy mit hozunk ki belőle. Semmi kétség, az elmúlt napokban végigjártuk a pokol minden bugyrát, az a düh és indulat, amit felfűtött bennem, nem akart nyugodni, főleg nem kialudni, és bár minden kibaszott percben azt kívántam, hogy legyen már vége, mégsem tudtam én kimondani. Ő kellett hozzá, az Ő megbocsátása és szerelme, az, hogy képes legyen leküzdeni a saját büszkeségét, és átjöjjön hozzám, míg én ki tudja, meddig főttem volna a saját levemben. Most viszont, hogy megtörtént, már eszem ágában sem volt elengedni, főleg nem dacolni vagy küzdeni ellene, épp ellenkezőleg, ahhoz is meg kellett emberelnem magamat, hogy engedjem hátat fordítani, még ha ezzel nem is került túl távol hozzám, épp csak annyira, hogy oda tudjak csúszni hozzá, finoman feszülve forró bőrének, de az enyém épp annyira égett a hőtől, mint az Övé, emiatt pedig még viccesebbnek tűnt a takarón marakodni. - De Te kisebb vagy - csűrtem tovább a gondolatot pofátlan grimasszal, mintha ez valódi indok lenne arra, hogy miért szereztem meg időközben a takaró háromnegyedét, lényegében máris megbuktatva a saját elméletemet.
A vigyorom továbbra is kitartott, azt figyelve, hogy vajon mit lép legközelebb, már nagyjából sejtve, hogy legalább annyira piszkáltam fel az épp lenyugvó oroszlánt, mint ahogy Ő is szerette huzgálni az én bajszomat, már-már türelmetlenül várva, hogy ezúttal melyikünk fog előbb belefáradni és kezébe venni az irányítást, de inkább saját ajkamba haraptam, így küzdve le a késztetést, hogy túl hamar elrontsam ezt a gyengéd, játékos évődést az irányításmániámmal. - Eddig is szakértő voltam - villantottam meg fogaimat egy szemtelen vigyor mellett, ártatlanul pislogva felé, nehezen állva meg, hogy ne röhögjem el, bár, ebben is volt némi igazság. Ha a házasságok szakértője épp nem is voltam, de ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, Neki mire van szüksége, vagy hogy mivel vehetem le a lábáról, és nem is fukarkodtam, minden alkalommal felhasználtam ellene a megszerzett tudást.
Már majdnem az egész lába kilógott a takaró alól, mikor váratlanul megfordult, és az első döbbenetemet kihasználva, szót is fogadtam neki, újra elfeküdve a hátamon, a meglepettséget azonban rögtön leküzdöttem, jóleső sóhajtással reagálva arra, ahogy rám feküdt, kezeim pedig automatikusan nyúltak teste után, finoman simítva rá csípőjére. - Hát bébi, engem az nem akadályoz az alvásban, hogy rajtam fekszel - vigyorodtam el, nem is titkolva, hogy mennyire jól szórakozom ezen a kis közjátékon, ami már túl nyilvánvalóvá tette, hogy hiába beszélgetünk itt alvásról, de egyikünk sem az édes álmokra vágyott jelenleg, a gondolatra pedig ösztönösen végignyaltam ajkamat, végül fogaimmal kapaszkodva saját húsomba, főleg mikor apró csókokkal borította nyakam egy részét. Átjárt a már jól ismert, kellemes bizsergés, érezve, hogyan válik minden porcikám libabőrössé, főleg ott, ahol épp hozzám ért, de nem bírtam ki, hogy ne forgassam meg szemeimet, mikor saját szavaimat fordította ellenem, egy megjátszott, drámai sóhajt fűzve csak hozzá, már amíg fel nem tornázta magát kissé, és kezeim ugyan végig csípőjét markolták, de tekintetem rögtön lentebb vándorolt, tüzetesen mustrálva melleit, míg el nem kezdett azzal büntetni, hogy nem adta meg azt a régóta vágyott csókot. Talán ez, és a hozzám dörgölőző csípője váltotta ki azt a kissé türelmetlen, mohó sóhajt, ami elnyúlva bukott ki ajkaim közül, szavait pedig már fel sem fogtam, mert időközben megéreztem számon nyelve finom érintését, ez pedig rögtön arra késztetett, hogy egyik kezemmel a hajába túrjak és ajkaimra rántsam száját. Nem haboztam, szívni kezdtem ajkait, pofátlanul kutatva a lehetőséget, hogy ajkai közé csúsztassam a nyelvemet, jólesően ajkai közé nyögve, mikor végül sikerült, de ágyékom ekkor már válaszolt apró kis mozdulataira, még jobban ölének feszülve. - Van egy-két ötletem, hogy ezen kívül mi olyan házasságos dolog még - szólaltam meg halkan, homlokomat egy pillanatig az Övének támasztva, újra és újra ajkai után kapva, de a vérem ismét ezer fokon égett, érezve, hogyan indul meg a forró lávafolyam ereimben, izmaim pedig, mint amikre nincs többé ráhatásom, görcsösen feszülni kezdtek.

Ahogy lassan a légzésem, úgy a szívem heves és vad dübörgése is csillapodni kezdett, miközben mellé feküdtem, de tekintetemmel továbbra is őrizgettem, legalább úgy, mintha attól tartottam volna, hogy ha elfordulok, köddé válik. Pedig nem egyszer bizonyította, hogy nem megy sehová, és hogy tényleg, a körülményektől függetlenül is velem akar lenni, még ha akadt is bőven olyasmi, ami kettőnk közé állt. Vagyis, próbált közénk állni, mert azok után, hogy képesek voltunk legyőzni önmagunk azon részét, ami foggal és körömmel küzdött a másik ellen, már nem jöhetett olyasmi, ami ellen ne nyerhettünk volna háborút. Az elmúlt napok pedig arra is ráébresztettek, hogy hiába vagyok győztes-típus, hiába akarok mindig, mindent kockára téve nyerni, volt olyasmi, amit nem voltam hajlandó beáldozni ennek az oltárán, és az a valami most épp itt feküdt az oldalamon, én pedig úgy fürkésztem tekintetét, mintha egy most felfedezett drágakincset csodálnék, de ez még nem is állt messze a valóságtól. Nem tudtam, hogy hány jobb egyenest fog bevinni még a sors, vagy hányszor próbál majd minket egymás ellen hergelni, egyáltalán kell-e hinnem a sors létezésében, de ezúttal olyan erő tuningolt, ami újra és újra azt dobolta a fülembe, visszhangot verve a fejemben, hogy bármi is jön, ki fogjuk állni a próbát. Úgy, ahogy eddig, akár láthatatlan az ellenségünk, akár épp mi magunk válunk egymás ellenségeivé. - A paráznaság is a hét főbűn közé tartozik? - kérdeztem hangosan, egy pillanatig gondolkodó ábrázatot villantva, de pofátlan vigyorom nagy eséllyel elárulta, hogy nem gondolom komolyan a kérdést. Arról már nem is beszélve, hogy bár nem tudnám felsorolni őket, de bennem mind megvan egytől egyig, és bármilyen fejlődésen is estem át, nem bántam és nem szégyelltem egyiket sem.
Kibukott belőlem egy halk, de jóleső kis sóhaj, ahogy tenyerembe fektette arcát, ujjbegyemmel finoman cirógatva bőrét, de ahogy ezúttal szemeimbe fúródott pillantása, már kicsit sem érdekeltek a főbűnök, és ahogy előtérbe került a takaró, sóhajomba egy kis keserédes él is vegyült. Reméltem, hogy csak a játék kedvéért jött szóba, mert még futólag sem jutott eszembe, hogy máris húzni kezdjem a lóbőrt, mintha azzal, hogy átjött hozzám, és letisztáztuk mindezt, feltöltött volna energiával. Bár, ha valamivel, az energiáimmal soha nem volt semmi probléma, és erre neki sem lehetett panasza. Az egész inkább tűnt egy újabb felvonásnak, Ő is tovább pimaszkodott, dorgálása sem volt több ennél, ami egyúttal hozta az ingert, hogy ajkamba harapva vizslassam Őt, de mire bármit is mondhattam volna, újra fészkelődni kezdett, úgy fordulva, hogy ismét a hátát mutassa felém, és miközben hozzám simult, tényleg előrángatta azt a kibaszott takarót. - A Te takaródból? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mímelt felháborodottsággal, és bár tekintetemet megfosztotta a kecsegtető látványtól, de mozdulataival egyértelműen csalogatni próbált, én pedig habozás nélkül simultam hátához, ujjaimmal végigsimítva oldalán, míg másikkal befészkelődtem a feje alá, hogy azt használhassa párnának, ha már mindenképp alváson gondolkodott. - Nem akarlak elszomorítani, de a fele az enyém - vigyorodtam el szemtelenül, rántva egyet az anyagon, hogy ezúttal engem jobban fedjen, mint Őt. - Így működik a házasság, úgyhogy - forgattam tovább a szavakat, és bár nem láthatta, de tekintetemben sunyi kis fény gyúlt, halk nevetéssel lehelve apró csókokat vállára. - Hiába reklamálsz - tettem még hozzá, még tovább húzva a takarót, hogy kibukkanjon alóla mindkét lába.

Mintha minden kapcsolatom megszűnt volna a valósággal, Vele együtt vesztem el kettőnk képzelt világában, csak még jobban élvezve a rám törő gyönyört azáltal, hogy teste újra és újra megremegett alattam, miközben izmai szoros börtönbe zártak, de én is legalább annyira reszkettem az átélt mámortól, mint Ő, verejtékem sós ízét érezve a nyelvemen, miközben forró bőre továbbra is perzselte mellkasomat, úgy feledkezve bele nyaka bőrének kóstolgatásába, mintha tényleg minden józan eszemet elveszítettem volna. Talán egy rövid időre tényleg így történt, mert hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csinálok, minden ösztönösen tört belőlem elő, és egy kicsit sem számított meglepőnek, hogy még ebben a bódult állapotomban is csókolni akarom, ahol csak érem, és ameddig csak tehetem, de jó ideig nem is tettem erőfeszítést, hogy megmozduljak vagy hogy egyáltalán visszatérjek a valóságba. Szükségem volt minden kibaszott másodpercre, mintha ezekben a pillanatokban töltötte volna vissza belém azt az erőt és energiát, amit az elmúlt napokban elveszítettem a Vele való csatározás közben, mert hiába tagadni, az egymással vívott harcunk túl sokat vett ki belőlem, és talán épp a félelem és a sértettség érzése miatt. Amire már nem akartam többé gondolni, még ha időről időre nem árt majd emlékeztetnem magamat arra, hogy hová juthatunk, ha nem ismerjük fel, hogy néha sutba kell vágnunk a büszkeségünket, és nem diktálhat szabályokat holmi sértettség, főleg nem olyanokat, amik egy az egyben pecsételik meg kettőnk szerelmét.
Beletelt jó pár másodpercbe, hogy az utolsó mozdulatom után izmaim lassan ernyedni kezdjenek, máris érezve némi halovány csiklandozást, de még így sem voltam képes elszakadni tőle, továbbra is fenekének feszültem, ezúttal válla helyett már ajkait keresve, hogy egy forró csókkal ejtsem fogságba, még pimaszul mozdulva benne egyet, szavait hallva pedig megjelent ajkaimon egy szemtelen kis vigyor. - Ha úgy vesszük... - helyeseltem aztán egy kis bólintással, úgy téve, mintha épp görcsösen gondolkodnék ezen a lehetőségen, ekkor már ismét ajkamat harapva, mintha nem gyötörtem volna meg magamat eléggé az imént, de már pusztán a gondolata annak, ahogy elém állt abban a kurva ingben, olyan hatást gyakorolt rám, hogy kibukott belőlem egy feszengő, mélázó sóhaj, miközben lassan mellé heveredtem, tekintetemmel továbbra is Őt pásztázva. Nem tett másképp Ő sem, magamon éreztem pillantását, miközben lassan felém fordult, ekkor már hol íriszeit, hol az ebből a pozícióból tökéletesen látható melleit csodáltam, de be kellett látnom, hogy ezzel inkább csak saját magamat kínzom, így próbáltam a szemeire koncentrálni, több-kevesebb sikerrel. - Nem tűnt úgy, hogy bánnád - kezdtem el hangosan töprengeni ártatlan arckifejezéssel, mikor az ing tönkretételét emlegette, majd egy laza sóhajjal megvontam a vállamat. - Szörnyen hangzik. Meztelenül aludni... ördögtől való - forgattam a szemeimet, tovább pimaszkodva vele, miközben felemeltem a felé eső kezemet, és gyengéden végigsimítottam arcán, ahogy pedig vállamra csókolt, éreztem azt az apró kis borzongást, amit ezzel elindított, és egy az egyben végigfutott minden zsigeremen. - És hogy gondoltad a melegen tartást? - kérdeztem kíváncsiskodva, mintha nekem nem lettek volna tökéletes elképzeléseim. - Takarjalak be? - fokoztam tovább a sunyiskodást, kérdő tekintettel vizslatva tovább, majd mint akit hirtelen kiráz a hideg, megremegtem. - Döntsd el gyorsan, mert mindjárt megfagyok - vigyorodtam el pofátlanul, úgy fészkelődve az ágyon, hogy még közelebb legyek hozzá.

Vele együtt dőltem én is, mikor testem súlyával finoman a matracba préseltem melleit, de még így, ebben a túlfűtött pillanatban is volt bennem annyi önfegyelem, hogy vigyázzak rá, nem mintha a fájdalom ezen mértéke nem alakult volna át rögtön, amint felfogtuk volna igazán, épp úgy, mint ahogy ajkaink harapdálása sem okozott maradandó kellemetlenséget, pedig  néha csak utólag fogtam fel, hogy milyen vehemensen kóstolgatom száját. Nagyon is jól tudtam, mi fut benne végig ilyenkor, mert én is ugyanazt éltem át, a fájdalom egyetlen másodperc alatt formálódott olyasvalamivé, ami csak még szenvedélyesebbé tette a ezt az édes csatározást, amit testünk vívott egymással, várva, szinte könyörögve a megsemmisülésért, az érzésért, hogy miközben szorosan egymásnak feszülünk, szívünk pedig egyazon ritmusban dübörög, addig mindez csak a miénk. A miénk, mert itt már megszűnt mások hatalma, nem törhetett pálcát senki a fejünk felett, és főleg nem vonhatott kérdőre minket bárki csak azért, mert ilyen égető, perzselő szerelem éledt fel közöttünk. Ez a világ csak a miénk volt, miközben egymást hajszoltuk a kéj felé, kizárva mindent és mindenkit, a problémákat és az elmúlt napok keserédes emlékeit, bár, azt még így is el kellett ismernem, hogy ha nem így alakulnak a dolgaink, talán soha nem jövök rá arra, hogy képes vagyok félretenni a büszkeségemet és a sértettségemet, mert Róla van szó. Az, amit előtte soha senki kedvéért nem voltam hajlandó feláldozni, most ott hevert a kezei között, tisztában volt vele, hogy bármi is történik, nem tud kitörölni az életéből, főleg nem száműzni, és ha a szavak annyira nem is alkották az erős oldalamat, de próbáltam testem nyelvével elmondani neki, hogy még egyszer nem hagyom magára. Akkor sem, ha foggal és körömmel küzd majd ellenem, vagy újra átgázol rajtam, mert nálam jobban senki nem tudja, milyen nehéz megküzdeni ezekkel a démonokkal, és hogy a helyében én is így viselkedtem volna.
Testem minden porcikája kiáltott a gyönyörért, újra és újra ajkamba harapva, miközben ujjaira markoltam, néha kíméletlenül szorítva meg őket, míg másik kezem fokozódó ritmussal kényeztette ölét, meg sem állva addig a pontig, ahol teste végül megfeszült, és amint megéreztem magam körül egyre pulzáló izmait, én is feladtam a küzdelmet, egy utolsó, határozott mozdulattal merülve el benne, hangos, elnyújtott nyögéssel adva át magam az édes mámornak, homlokomat a vállába temetve, ajkaim pedig bőrét csókolták, ahol épp érték, mintha képes lettem volna én magam irányítani őket. Pedig valójában azt sem tudtam, hogy ezúttal mi is a valóság, mozdult-e egyáltalán a szám vagy sem, miközben apró lökésekkel, pattanásig feszülő izmokkal kiélveztem a gyönyör minden másodpercét, csak akkor húzva el kezemet lábai közül, mikor muszáj volt megtámaszkodnom valamiben, és bár fogalmam sem volt az okáról, de egy halvány, elégedett kis vigyort fojtottam bőrébe, ahogy próbáltam visszatérni kettőnk valóságába, egy pofátlan lökéssel mozdulva meg benne utoljára, de ez már inkább a pimaszkodás célját szolgálta. - Elfelejtettem az esti mesét - búgtam fülébe megjátszott bűnbánással, továbbra is lihegve, de ekkor már végre normális hőmérsékletű levegő jutott a tüdőmig, újra és újra nagyot markolva belőle, ekkor már ajkait kutatva, hogy még azelőtt lopjak tőle egy forró csókot, hogy mellé heverednék.
Nyeltem is egy nagyot, elernyedt végtagjaim azonban alig akartak együttműködni velem, ahogy lassan a saját helyemre dőltem, tekintetemmel pucér alakját kutatva, pofátlanul végighúzva nyelvemet az alsó ajkamon, mintha nem most lakmároztam volna jót belőle.

Legalább olyan hév tombolt bennem, mint akkor reggel, a konyhában, ezúttal mégsem bírtam ki, hogy ne tüntessem el az útból azt a kibaszott inget, és bár legutóbb kibírtam, hogy ne tegyek kárt az anyagban, de ezúttal ez a darab már akkor halálra ítéltetett, amikor magára húzta és összegombolta magán. Nem tudtam elviselni, hogy valami elválasztja tőlem, főleg most, mikor ilyen szorosan simul hozzám, háta csak a vékony anyagon keresztül borzolta kedélyeimet, és bár gyönyörködhettem fenekében és mindenben, ami időközben előbukkant a ruha takarásából, de képtelen voltam beérni ennyivel. Még többre szomjaztam, mert én mindenét akartam, és ez nemcsak a testére, de a szívére is igaz volt. Az, hogy hogyan kell Nélküle levegőt venni, már távoli emléknek tűnt, és most, hogy kóstolót kaptam belőle néhány nap erejéig, nem akartam újra átélni. Nem hittem abban, hogy valaha is szükségem lesz majd valakire, vagy hogy a világot fogja jelenteni nekem, mikor átlépte ennek a háznak a küszöbét, de ma már épp az ellenkezője tűnt elképzelhetetlennek. Ha volt is bennem hajlandóság arra, hogy elengedjem egyszer, az mára már köddé vált, mert bármi is várt ránk, legyen az akármilyen kemény vagy fájdalmas, netán halálos és könnyekkel kikövezett út, Vele akarom végigjárni, és ha egyszer emiatt önző szörnyetegnek titulál majd, hát, álltam elébe.
Minden mozdulatomat a szenvedély irányította, főleg mikor lecsúsztattam vállairól a felesleges ruhadarabot, és bár nem igazán figyeltem, hogy merre viszi a lendület, de a következő másodpercben már amúgy sem ez kötötte le a figyelmemet. Végre szabadon, akadályok nélkül simulhattam hátának, forró bőre égette mellkasomat, még így is érezve, hogy egy ritmusra ver a szívünk, de egy pillanat alatt patt helyzetben találtam magam. Egyszerre akartam Őt, ajkait csókolni, közben pedig bebarangolni hátát, rajta felejtve ajkaim nyomát, helyette mégis ujjaim járták végig az utat, csak hogy végül hajába túrjanak, így ejtve foglyul abban a bizonyos csókban, aminek hiányától már szinte kész voltam megvadulni. Fülemben hallottam vérem sebes vágtáját, szívem vad dübörgését, miközben nyelvem az Övét kergette, olyan mohó csókcsatára invitálva, hogy izmaim újra kíméletlenül feszülni kezdtek, közben már közénk fészkelve kezemet, hogy egy határozott, mégsem fájó mozdulattal belé hatoljak, a pillanat hevében pedig, még a lélegzetem is elakadt. Hosszú percek óta vártam erre az érzésre, ami ezúttal egyetlen másodperc alatt izzította fel minden porcikámat, elöntött a kellemes, jóleső bizsergés, és valami furcsa nyugalom, de ezutóbbi mindössze egyetlen pillanatig tartott, csípőm első mozdulatánál újra úrrá lett rajtam a türelmetlenség, ezt egyértelműen a tudtára is adva, mikor pofátlanul ajkára haraptam, szemeimben pedig, még a túlfűtött pillanat ellenére is pimasz fény csillant fel, újra végigborzongva, ahogy ujjait a tarkóm és nyakam metszeténél éreztem. Kerestem a szavakat, legalább egyet, de a hangom mintha megszűnt volna, egyetlen rekedt szó sem volt képes kitörni ajkaim közül, csak halk morranások, vágytól megrészegült nyögések és sóhajok kerestek menekülőutat, egyenesen ajkai közé engedve őket, közben már úgy fészkelődve, hogy a következő pillanatban a matracra döntsem hátát, egyre csak fokozva csípőm ritmusát, egyik kezemmel ujjait szorítva a matracba, míg másikkal ismét combjai közé igyekeztem bejutni, kitapintva teste lüktető pontját.
Egyszerre mozdultam benne, ujjaim pedig ugyanazt a ritmust vették fel, kíméletlenül hajszolva a gyönyör felé, iszonyú poklot járva meg, hogy képes legyek megvárni Őt, az ajkai helyett saját ajkamat harapva, ezzel a fájdalommal próbálva kontrollálni saját gyönyörömet.

Már abban a pillanatban, mikor elém lépett abban a kibaszott ingben, elég nyilvánvalóvá vált, hogy ez most nem a lassú, komótos mozdulatok ideje, ezt pedig csak felerősítette azzal, hogy hátat fordított, úgy mozdulva az ingben, hogy kilátszódjon alóla a feneke. Habár egyértelmű volt, hogy a közös zuhanyzás után még nem ért véget az este, és nem is vallana ránk, hogy egy forró fürdő után csak úgy, minden további nélkül elaludjunk, az még engem is meglepett, hogy milyen vágyat ébresztett fel bennem már pusztán ezzel a kis húzással, amit kár lett volna kihagynia, a vérem képtelen volt megnyugodni vagy lehűlni, és mikor befordítottam magam alá, hogy hátán végigsimítva, finoman nyakára csókoljak, kedvem támadt káromkodni a kibaszott anyag miatt, ami elválasztotta tűzforró hátát a mellkasomtól. Minden porcikájára szükségem volt, érezni akartam Őt csupasz valójában, tudatosan terelve a gondolataimat arról, hogy mégis milyen hatást vált ki belőlem a meztelen alakja. Ajkamba kellett harapnom az fantáziaképtől, ahogy újra megjelent lelki szemeim előtt fedetlen teste, a formás mellei, amik az imént még önként simultak tenyerembe, amint viszont eszembe jutott, milyen forróság vár rám combjai között, zsigereim rámarkoltak gyomromra, az érzés pedig egyetlen pillanat alatt jutott el ágyékomig, és hiába hittem, hogy ennél keményebben már lehetetlen vágynom rá, testem újra és újra rácáfolt erre.
Addig mocorogtam mögötte, míg fel nem térdelt Ő is, az ing ellenére szorosan simulva hátához, küzdve egy kicsit az anyaggal, hogy minél több területet szabadítsak fel rajta, és miután lényegében engedélyt adott az ing eltüntetésére, még volt bennem annyi erő, hogy pofátlan, ördögi kis vigyor rajzolódjon ajkaim szélére. Nem is próbáltam újra megszólalni, mert annyi hangom sem lett volna, mint neki, a rekedtség már eltüntette az egészet, a levegő pedig egyre nehezebben jutott el a tüdőmig. Próbáltam nyelni, mintha élet-halál harcot vívnék a saját testemmel szemben, ennek ellenére nem haboztam, mikor felegyenesedett, újra nekem dőlve hátával. Leheletem nyakát birizgálta, miközben átkaroltam derekát, de ezúttal nem öleltem meg, helyette a maradék gombokat oldottam ki, még ha hevesebbre is sikerült a mozdulat, mint ahogy azt először terveztem. Szinte téptem őket, és amint eltűntek az útból, már hátráltam is Tőle annyit, hogy lecsúsztassam először az egyik, majd a másik vállán, éhes szemekkel szabaddá váló bőrét fürkészve, majd amint a kezenben maradt a feleslegessé váló anyag, az ágy mellé hajítottam, ekkor már úgy simulva hátához, hogy nem állt közénk semmi. - Ez az igazi - búgtam fülébe halkan, egy nagy nyeléssel próbálva nedvességet adni kiszáradó torkomnak, miközben ujjaim már felfelé haladtak oldalán, körmeim hegyével cirógatva bőrét, hogy mikor elérjek hajáig, egy laza, könnyed mozdulattal túrjak a tincsek közé, így kérve némán, hogy fordítsa felém fejét, és bár egy pillanat erejéig elkaptam izzó tekintetét, amiben megcsillant az én parázsló pillantásom is, de minden további nélkül kaptam ajkai után, rögtön utat törve nyelvemmel, hogy kergetni kezdjem az Övét, közben úgy helyezkedve a háta mögött, hogy ágyékom újra és újra fenekének feszüljön, de már nem voltam képes tovább türtőztetni magamat. Szabad kezemmel közénk fészkelődtem, hogy aztán egyetlen határozott, gyengéd mozdulattal elmerüljek testében, épp csak annyi szünetet tartva, hogy kiengedjek magamból egy-egy mámoros nyögést és sóhajt, homlokomat az Övének támasztva, már arra gondolva, hogy milyen lesz, mikor végre egy ritmusra mozdul majd a csípőnk.

Egyetlen hajszálon múlott, hogy képes voltam nyugton maradni, pedig a vérem olyan erővel dübörgött végig rajtam, hogy azt még valószínűleg Ő maga is érezte, ahogy háta néha mellkasomnak feszült, ölével újra és újra ágyékomnak dörgölőzve, úgy mozogva combjaimon, mintha már rajtam mozogna, ez pedig olyan lázas nyögéseket és sóhajokat csalt elő belőlem, hogy ha a csókunk nem nyeli el őket, nagy eséllyel visszhangot vertek volna a helyiségben. Főleg mert közben ujjaim megállás nélkül kényeztették és hajtották Őt az édes megsemmisülés felé, de még most sem voltam képes megregulázni saját magamat, szándékosan hergelve azzal, hogy néha fokoztam ujjaim ritmusát, csak hogy utána visszavegyek a tempóból. Mert nem akartam, hogy itt, az ujjaim alatt érje el a gyönyör, ennél sokkal hosszabb utat jelöltem ki kettőnknek, még ha jelenleg igazi próbatétel elé is állítottam a türelmemet, mert azzal, hogy magára vettem ezt a kibaszott inget, olyan fegyver volt a kezében, ami ellen nem volt erőm küzdeni. És valójában nem is akartam, mert tetszett, ahová az út vezetett, szinte zsongtam tőle, ahogy Ő is, és talán épp ez a hév dolgozott mozdulataimban is, mikor elengedve teste érzékeny pontját, mindkét kezemmel az ingbe markoltam, egyetlen határozott, erős rántással húzva szét rajta az anyagot, egy pillanatig sem figyelve, hogy hová szállnak a gombok, de amilyen tompán estek a földre, nagyjából sejteni lehetett, hogy elég távol értek földet. Ékes bizonyítéka volt annak, hogy mennyire felizgatott, mintha még lehettek volna kétségei azok után, amilyen keményen feszültem alatta, és a tény, hogy ezúttal nem tudtam megállni, és eltéptem az inget, tökéletes képet adott arról, hogy mennyire feszített a bennem tomboló vágy.
Nem szóltam egy szót sem, szenvedélyesen kergetve nyelvét és ajkait, miközben melleit masszíroztam, újra és újra mozdulva alatta, ekkor már én is olyan tempót választva, ami kísértetiesen emlékeztetett arra a ritmusra, ahogy benne szoktam mozogni, még utoljára alsó ajkára harapva, mielőtt megmarkoltam volna derekát, és finoman, ügyelve arra, hogy ne okozzak neki fájdalmat, felemelkedtem, épp annyira, hogy magam alá tudjam Őt fordítani. De nem maradt sokáig egyedül, mellkasommal azonnal betakartam hátát, feszülten morranva egyet, ahogy szembesültem az ing jelenlétével, érezve, hogyan feszül meg az ér a nyakamban, miközben csípőjébe kapaszkodtam, és miközben lassan hátrébb tolattam az ágyon, magammal húztam Őt is, hogy térdelő pozícióba kerüljön előttem. Csak egy pllanat erejéig egyenesedtem fel, direkt feljebb túrva rajta az inget, hogy kilátszódjon formás feneke, a dereka és a háta egy része, egy feszült, vágytól ittas sóhaj pedig már ezen a ponton elhagyta ajkaimat. A fantáziám már most szárnyalt, Ő pedig már pusztán a látványával felajzott, anélkül, hogy igazán hozzáértem volna, de ezen szinte rögtön változtattam is, mikor lehajolva végigcsókoltam hátát, orrommal tolva még fentebb a kicsit sem kellemes anyagot, ismét a nyakánál torpanva meg, ott pedig fülcimpájába haraptam. - Kibújsz belőle te magad, vagy oldjam meg én? - kérdeztem rekedten, ágyékommal fenekének feszülve, ujjaim pedig könnyedén rántottak egyet az anyagon, ezúttal már saját ajkamba harapva, mert már most a fejemben hallottam az ing reccsenését, ahogy megadja magát, de egyre nehezebben álltam meg, hogy egy-egy feszülő mozdulatnál ne húzzam magamra Őt, és ne merüljek el testében.

Testem le sem nyugodott igazán azok után, ami a kabinban történt, még mindig éreztem vérem vad lüktetését, a gyomrom körüli erős szorítást, ami sugárban jutott el minden porcikámba, olyan feszültséget gerjesztve, hogy egy-egy pillanatban szinte biztosra vettem, hogy a pattanásig feszülő izmaim azonnal megadják magukat. Hisz, még igazán be sem fejeződött, de máris új felvonásba kezdett, és bár a fürdőből kilépve még biztos voltam abban, hogy nálam marad az irányítás joga, de rögtön felülírta azzal, hogy a szekrényhez sétált és kihúzott onnét egy inget, amit aztán nagy gondossággal gombolgatott, talán abban bízva, hogy mint legutóbb, most is megússza majd anélkül, hogy letépném róla. Azóta sem tudtam rájönni, hogy mi tartott vissza, pedig a vágy kőkeményen forrongott bennem, olyan őrjítően esve neki, hogy a pillanat hevében még érthető is lett volna, hogy széttépem a kicsit nehezebb anyagot, és ahogy akkor, úgy most sem úgy értem az anyaghoz, mikor beállt a lábaim közé, mintha azonnal meg akarnám semmisíteni. Inkább belekapaszkodtam az oldalánál lelógó részbe, így tartva foglyul, szavak nélkül adva a tudtára, hogy ezzel most saját magát ejtette csapdába, azt pedig már nem is kellett mondanom, hogy ebből a fogságból nem szabadul meg csak úgy, és ahogy teste rezgéseit figyeltem, miközben hol fenekét, hol dereka egy részét ízlelgettem, úgy vettem ki, hogy nem is nagyon töri magát. Ez nem egy olyan börtön volt, ahonnan bármelyikünk is fejvesztve menekülni akart volna, de azok után, amilyen aljas módon bevetette ellenem ezt a kis ruhadarabot, már azon se lepődtem volna meg, ha szándékosan akarta volna kicsalogatni belőlem azt a túlfűtött, domináns vadállatot, amit ott, a konyhában legutóbb is sikerült, de ott még élni tudtam az ártatlanság vélelmével, hogy még csak sejtése sem volt arról, mit szabadít majd ki a palackból. - Ne légy türelmetlen - vágtam vissza vigyorogva, de hangomat már eluralta a kéj, hisz legalább annyi türelmetlenség dolgozott bennem, mint benne, ezúttal mégis próbáltam tartani magamat valamihez, aminek első lépéseként az ölembe rántottam, úgy ültetve, hogy lábai közé csúsztathassam kezemet, masszírozó mozdulatokkal csapva le a combjai között megbúvó forróságra, épp csak egy futó csókkal hintve meg tarkóját, míg még elértem.
Hisz mozgolódni kezdett, úgy fordulva, hogy elérje ajkaimat, és bár ujjaim egy pillanatra sem álltak meg, de kapva kaptam a lehetőség után, úgy morranva csókjába, hogy abba ismét belefeszült minden izmom, a görcsbe ránduló gyomromról már nem is beszélve. Kibaszottul akartam Őt, főleg most, hogy éreztem nekem feszülő ölét, ahogy szándékosan ingerelni próbált, miközben az ing anyaga birizgálta mellkasomat egy-egy pillanatban, mikor nekem feszült hátával, újra morranva egyet, mikor tarkómba kapaszkodott, a libabőr pedig azonnal megjelent karomon, ahogy végighúzta rajtam körmeit, ezzel viszont csak azt érte el, hogy még nagyobb figyelmet szenteltem vágya forrásának, épp úgy masszírozva, ahogy csípője mozdult, követve a ritmus ívét, hogy biztosan azt kapja, amire vágyik, hol lassítva, hol pedig fokozva ujjaim tempóját, másik karommal szorosan átfonva derekát, de még így is nyújtóztam ajkai után, szinte már követelve a csókját.
Nem akartam beszélni, mert minden, amit elmondhattam volna, túl nyilvánvaló volt, éreznie kellett abból, ahogy a testem beszélt hozzá, ahogy mellkasom hullámzott hátánál, az egyre nehezebb légzésemről már nem is beszélve, mégis, amikor teste kezdte megadni magát, teljesen ujjaim alá simulva, még erőt vettem magamon annyira, hogy elhúzzam öléről a kezemet, mindkét kezemmel az anyagba markolva a melleinél, egyetlen rántással intézve el, hogy a gombokból a szoba minden sarkába jusson egy, morranva egyet azon, ahogy hallottam őket szakadni, majd széthúztam mellkasán, mindkét kezemmel melleire markolva, csak hogy végre megkapják azt a figyelmet, amit a mosdóban megvontam tőlük, halkan felnyögve, ahogy tenyereimben éreztem kemény mellbimbóit, olyan keményen feszülve meg alatta, hogy elő is tört belőlem egy fájdalmas szisszenés, egyik kezemmel visszatévedve combjai közé, de ezúttal nem tartott tovább néhány másodpercnél a kényeztetése, ismét átkaroltam derekát, úgy emelkedve fel az ágyról, hogy ugyanazzal a lendülettel magam alá fordítsam, mellkasommal auz inggel fedett hátának feszülve, miközben ajkaim tovább ostromolták nyakát.

Az, hogy mennyire indultam be a kis közjáték miatt, leginkább abban öltött formát, hogy elvesztettem a hangom erejét, olyan rekedten szólalva meg, hogy azon még én magam is meglepődtem, pedig ezerszer kínzott már meg, mégsem tudtam kellőképp felkészülni ezekre az alkalmakra. Sőt, nem is volt ellene fegyverem, hacsak nem akartam annak nevezni az egyértelmű és nyílt válasz csapást, ami soha nem maradt el, kínzásért kínzással feleltem, ezzel nyomatékosítva, hogy nem szeretek senki adósa maradni, az Övé főleg nem. Még soha senki nem nézett így rám, mint ahogy Ő, a tekintete és szemeinek mély tükre által elhittem magamról, hogy másra is képes lehet, és hogy talán bennem is rejlik jóság. Valami, ami szeretetre méltó, még ha évtizedeken át nem is sikerült meglelnem, neki pedig elég volt néhány hónap, hogy rádöbbentsen, mekkora tévhitben éltem az életemet, és hogy valójában a bennem nyugvó ragadozót, a szörnyeteget is meg lehet szelidíteni. Erre pedig egyes egyedül Ő volt képes, és hiába gondoltam azt, hogy csak a naív és ostoba idióták hisznek a sorsban és a végzetben, de ha eszembe jutott, hogy mennyire megváltoztatta az életemet, akaratlanul is végigfutott rajtam a gondolat, hogy talán ennek így kellett történnie. Meg kellett várnom Őt, hogy rájöjjek, mi az, ami kell nekem, és mi az, ami nélkül utána már nem lennék képes élni, merthogy Nélküle már nagyon levegőt venni sem esett jól, azt mi sem bizonyította jobban az elmúlt pár nap összes viszontagságánál.
Úgy toltam rajta fentebb az inget, hogy közben finoman az anyagra markoltam, épp annyira dőlve előre, hogy elérjem fenekét, pofátlanul harapva rá a formás domborulatra, jóleső hümmögéssel szórva tele csókokkal, de még így sem tudtam eltüntetni a fogaim nyomát, a bizsergés viszont, ami végigfutott testén, nagyon is jó iránymutatást adott. Mintha egyetlen pillanat alatt adta volna vissza a gyeplőt a kezembe, méghozzá úgy, hogy nem is akarta, de a testünk már csak ilyen volt: pofátlan áruló. - Hát bébi, az minden vágyam, hogy lefektesselek - mormoltam bőrébe, újra fenekébe mélyeszte fogaimat, nem is titkolva azt a pofátlan vigyort, ami megjelent ajkaim szélén, ez pedig egyszerre szólt a pimaszkodó becézésnek és mozdulataimnak, arról már nem is beszélve, ahogy Ő simult ajkaim alá. - És tudok egy nagyon jó mesét - húztam végig nyelvemet azon a részen, ahol nemrég ismét megharaptam, a hasát szorító kezem pedig finoman lazított a béklyón, ujjaimmal körözve köldöke körül, másik kezemmel továbbra is az anyagot szorongatva, szinte érezve kezem alatt, hogy ha akarnám, egy pillanat elég lenne, hogy tönkretegyem, és végre szabadon lássam mindazt, amit ezáltal eldugott előlem, de túlságosan is izgatott azzal, hogy magán viselte az én kibaszott ingemet. - Szerencséd van - hajoltam el fenekétől, orrommal hátának dőlve, mintha így, az ingen keresztül próbálnám magamba szívni az illatát, és bár megnehezítette a dolgomat az ing és a tusfürdő illata is, de még így is akadt egy kevés abból a kellemes, nőies esszenciából, amit a magáénak mondhatott. - Tudok egy-két helyet, ahová ülhetnél közben - vigyorodtam el, de nem vártam meg, hogy Ő mozduljon, újra az ingre markoltam, és úgy rántottam az ölembe, hogy közben nem csuktam össze lábaimat, felszabaduló kezemmel pedig Őt is terpeszre ösztönöztem, miközben ágyékkommal ölének feszültem, csak hogy zavartalanul simuljon be kezem a két combja közé, azonnal rátalálva teste legforróbb pontjára. - Vagy nem ilyen ülőhelyre gondoltál?

Elég masszív elképzelésem volt, hogy mi fog történni, amikor végre elhagyja a fürdőszobát, átlépi azt a kibaszott küszöböt, és végre követ engem, épp ezért helyezkedtem úgy rögtön, hogy meg tudjon állni előttem, szinte szavak nélkül próbálva csalogatni ezzel a kényelmes pozícióval. Az első meglepetést azzal okozta, hogy nem felém indult el, de mire tudatosulhatott volna, hogy hová is viszik a léptei, már ott állt a szekrényem előtt, olyan gondosan válogatva, mintha épp azt kérték volna tőle, hogy egy igazán különleges darabbal álljon elő, pedig, az a szekrény sok mindenről híres volt, csak épp arról nem, hogy olyan érdekfeszítő választék húzódna meg benne. Egy ideig csak értetlenül pislogtam, próbálva fenntartani a látszatát annak, hogy amúgy egy kicsit sem hat meg, ami történik, pedig valójában a türelmemet tette próbára, és ezt Ő is nagyon jól tudta. Nem véletlenül válogatott olyan lassan, szándékosan húzva az agyamat azzal a ténnyel, hogy most először fogalmam sincs, mi történik körülöttem, úgy véve el tőlem az irányítást, hogy közben eszembe sem jutott átadni, de ahogy lopva felém lesett, tekintete pedig megcsillant attól a huncut, játékos kis fénytől, már egy kibaszott szavam sem volt a rögtönzött ötlete ellen, épp ellenkezőleg. A szívem máris vadabbul vert, főleg mikor leakasztott egy inget a vállfáról, és épp akkor egyenesedtem fel, amikor már bújtatta belé mindkét karját, és készült összehúzni a gomboknál fogva.  
A szívem kihagyott egy vagy két ütemet, elfelejtettem nyelni, szinte megrögzötten bámulva, ahogy felém lépkedett, de alig akart rám nézni, helyette az ing gombjait bámulta, én pedig szinte kényszeresen haraptam ajkaimba, olyan erős volt az inger, hogy végre megérintsem, még ha ezzel az egyértelmű mozdulattal át is húztam volna a kis terveit. Bár, ha az volt a terve, hogy felhúzzon, méghozzá azzal az emlékkel, amit dédelgettem a legutóbbi inges incidenssel kapcsolatban, hát, sikerült neki. - Nem is bánom - jött meg nagy nehezen a hangom, hol arcát, hol pedig a magára húzott anyagot bűvölve, ahogy egyre közelebb lépett hozzám, végül már nem voltam rest én magam jelezni, hogy igazán megmutathatná már azt a bizonyos pizsamát, amiben aludni készült, de kedvem támadt röhögni a feltételezésen, hisz ha valamiben, hát abban biztos voltam, hogy amíg ez az ing rajta van, egy kibaszott pillanatig sem fog aludni. Felemeltem kezemet, hogy megérintsem, mikor megállt előttem, térdemnél érezve lába selymes bőrének súrlódását, de mire szólhattam volna, már fordult is, háttal állva meg előttem, így tökéletes kilátást biztosított ahhoz, hogy lássam, pontosan mennyire rövid az az ing. - Én nem látom, hogy rövid lenne - mondtam aztán, szándékosan ellent mondva szavainak, közben ajkamba haraptam, úgy fürkészve a kivillanó fenekét, érezve, hogyan tör fel torkomon egy mély, forró sóhaj, ami valahol félúton bennem akadt, teljesen belefeledkezve a látványba, amivel szándékosan ingerelni próbált. De még mindig mocskosul jó úton járt, és valami isteni erő kellett ahhoz, hogy ne akarjam rögtön az ölembe rántani, akár egyben marad ez a kibaszott ing, akár nem. - Annyira viszont nem lehet kényelmes, hogy aludni is tudj benne - tettem hozzá lassan, már most rekedten suttogva, és bár Ő nem látta, de olyan ördögi kis vigyor rajzolódott ajkaim köré, hogy esélyem sem volt eldugni.
Lassú, komótos mozdulattal emeltem meg karjaimat, finoman derekára markolva, hogy közelebb vonjam, orrommal lökve még fentebb az anyagot, hogy kicsit lehajolva ugyan, de a fenekébe tudjak harapni, közben fél karommal már hasára simítva, apró csókokkal próbálva eltüntetni a harapás okozta bőrpírt és fogaim nyomát, de a pimasz mosolyomnak még így sem tudtam útját állni, pedig alig kaptam levegőt attól a forróságtól, ami éledezni kezdett bennem, érezve, hogyan marják bőrömet azok a korbácsütések, amiket a vágy mért rám. - Most esti mesét kellene mondanom? - kérdeztem bőrébe mormolva, közben elengedve a derekát, hogy az ing lelógó részére markoljak, így biztosítva be, hogy ne tudjon eltáncolni a karjaim közül, újabb csókokkal borítva bőrét ott, ahol a gerince véget ért.