Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Ez a tervem végre úgy válik be, ahogy el is terveztem. Nem mintha lenne okom panaszra, nem is panaszkodom, de azért nekem is legalább olyan fontos neki örömet okozni, mint fordítva. Egyébként is borzasztóan izgató látni, hogy néz rám, imádom a tudatot, hogy ilyen hatással tudok rá lenni, márpedig most bőven kap látványt is a fizikai kényeztetés mellé. Tudom, mennyire szereti hátulról csinálni, szóval miért is ne forgathatnám ki egy kicsit azt a pózt? Így sem feledkezik meg rólam, persze, de én sem róla, és addig hajtom magunkat, míg nem sokkal utánam ő is elélvez - aztán egy kicsit még tovább, hogy biztosan minden felgyülemlett feszültséget ki tudjon adni magából.
Zihálva, heves szuszogással pihenünk egy kicsit úgy maradva, aztán elfeküdve az ágyon, ahol elégedetten fészkelem magam a kezei közé. A vallomása sosem tudna unalmassá válni, sokadjára is ugyanúgy dobogtatja meg a szívem és melegíti át a mellkasom, és én sem tagadom meg tőle sem a választ, sem az azt követő finom csókot - miután gyönyörködtem egy kicsit a csillogó szemeiben. Szeretném nagyon hosszan kiélvezni a csók szenvedélyét is, de nem sokáig tudok elveszni az érzésben, mert a gyomrom korgása közbeszól. A csók gyorsan megszakad, mert mindketten rögtön mosolyogni kezdünk, ami gyorsan nevetésekbe torkollik, de hát... ma még csak reggeliztünk, az imént sok energiát használtunk fel, nekem pedig már osztoznom kell a testemen. Jó, még csak egy aprócska élet-kezdeményen, de akkor is. Megmosolyogtat Axel nevetése, én is a hátamra fordulok, kellemesen nyújtózva is egyet, majd követem a szememmel a mozdulatot, ahogy felül. Mielőtt viszont még nagyon elmerülhetnék a bámészkodásban, a kérdésével magára vonja a figyelmem. Lassan elmosolyodom és kihívón felvonom a szemöldököm.
– Ha hozni akarod a járókeretet, még egy kicsit jobban el kell engedned magad – közlöm vele huncut csillogással a szemeimben, de aztán még kényelmesebre veszem a figurát egy újabb macskás nyújtózással.
– De ha már így felajánlottad... nyugodtan kényeztethetsz még egy kicsit némi ágyba hozott finomsággal. – Kiszélesedik a mosolyom, amikor rájövök, hogy nem használtam az étel szót, mert a finomság kifejezéstől akaratlanul is végigmérem őt, egy kicsit megnyalva az ajkaimat. Kényszerítem magam a koncentrációra, elszakítom róla a pillantásomat és az éjjeliszekrényre nézek, ahol még ott a pohár is.
– Még úgyis itt van a koktélom maradéka is, és talán könnyebb lesz átvészelni a főzést nem farkaséhesen. Legalábbis több kaja marad majd meg a kóstolgatások után – helyesbítek kuncogva. Úgyis tudom, hogy szeret rólam gondoskodni, szeret nekem kedveskedni, szóval nyugodtan rábízhatok most némi harapnivalót. Majd utána visszafizetem neki egy finom bolognaival - remélem.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Miután a helyzete megkönnyítésére szőtt tervem dugába dől... vagyis inkább átalakul - ez sokkal kevésbé érződik pejoratív kifejezésnek arra, hogy egy újabb észveszejtő orgazmussal ajándékozza meg a testem -, emlékeztetnem kell magam, kivel is állok szemben. Nem kellene csodálkoznom már azon, hogy ilyen jó abban, amikor engem kell maga elé sorolnia, főleg a rekordjaink után, de miközben ajkait élvezhetem verejtéktől nedves bőrömön, újabb terv születik meg a fejemben. Ettől még a csókot bőven kiélvezem, újra beletúrok a hajába, hogy a maradék pihegésemmel mit sem törődve faljam az ajkait, a nyelvét, élvezve a testét az enyémen. A csók után viszont az ajkaira súgom a következő instrukciót, megcsillanó szemei láttán pedig elmosolyodom. Szégyentelenül figyelem, miközben teljesíti az utasítást, a szemeim bejárják és felfalják az egész testét, mint amikor az ágy mellett vetkőzött, de aztán elfoglalom a pozíciómat az öle fölött - épp csak neki háttal.
Hátranézek rá a vállam felett, halk sóhajjal figyelem, hogyan néz ő engem, egészen beleborzongok a tudatba, hogy milyen tekintettel néz rám. Már csak ezért sem váratom sokáig, egy halk nyögéssel ereszkedik rá mélyen, a halk káromkodásra pedig elégedett mosollyal borzongok meg újra. Mozogni kezdek rajta, gondosan úgy, hogy ne lehessen panasza a látványra, és örülök is, hogy nem tudja befejezni a mondatot, mert sejtem, mit akart volna mondani, de ha hagyta, hogy tegnap este olyan hévvel lovagoljam meg, el is felejtheti, hogy ennyi testmozgástól kikészüljek. Egyébként is túl edzett vagyok ahhoz, hogy megártson az ilyesmi. Bennem nincs aggodalom, engem csak ő hajt és az ő élvezete, és mindent megteszek azért, hogy minden szempontból élményt nyújtsak neki ezzel. Amikor felül, nem ellenkezem, már csak az előrenyúló ujjai miatt sem, mélyebben felnyögve húzom ki magam én is, hátamat az ő nedves mellkasához simítva. A kezeibe kapaszkodom, lehunyt szemekkel döntöm hátrébb a fejem, a combjaimra hagyva a munka oroszlánrészét, míg a testem tudtára adja az élvezetem. Igyekszem nem túl gyors lenni, nem megint egyedül elmenni, mert szeretnék neki is örömöt okozni, ezért csak akkor engedem el magam, amikor rajta is érzem, hogy egyre inkább megfeszül a teste. Akkor viszont átadom magam egy újabb heves orgazmusnak, és amikor őt is érzem és hallom elmenni, halk, elégedett nyögésekkel engedem magam mélyen rá, még mindig reszkető testemmel apró mozdulatok téve, mintha csak én is el akarnám neki nyújtani az érzést. Fejemet az övére döntve, lehunyt szemekkel zihálok tovább, kezeimmel az övéit ölelve, aztán hagyom, hogy hátradőljön és oldalra forduljon velem. Én ugyanabban a pózban maradok a művelet közben, csak macskásan mosolyogva, aztán amikor már összebújva fekszünk az oldalunkon, egészen befészkelem magam a karjai közé, hátammal az ő felsőtestének simulva, egy elégedett szusszanással.
Csak akkor engedem ki a kezeit az enyémek közül, amikor simogatni kezd, és erre kellemesen ki is ráz a hideg. Ismét mosolyognom kell, de ahogy a nyakamba fúrja az arcát, halkan kuncogok is egy kicsit.
– Én is téged – szusszanok boldogan, felszabadultan, magamhoz szorítva kicsit a kezeit. Oldalra fordítom a fejem, hogy láthassam őt, mosolyogva iszom magamba a látványát, aztán egy kicsit megemelem a fejem, hogy megcsókolhassam. Kiélvezem a puha ajkakat, az édes csókot, alul levő kezemet felemelve még az arcára, a hajára is simítok vele. Magam sem tudom, meddig lennék képes húzni ezt a pillanatot, de egyszer csak egy furcsa zaj tör be az édes pillanatokba.
Korog a gyomrom.
Halkan elnevetem magam, mert ennél szebben forgatókönyv szerint sem lehetett volna elrontani a pillanatot, de úgy tűnik, a testem eljutott arra a pontra, amikor felemésztette a reggeli utolsó tartalékait is. Pedig észre sem vettem, hogy éhes vagyok. Megköszörülöm a torkomat és somolyogva felpillantok Axelre.
– Azt hiszem, a testem a következő napirendi pontot követeli... – húzom fel egy kicsit a vállaimat.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Amikor megtörténik, még nem tudom, hogy nem ez lesz az első alkalom, amikor bár reagál a jelzésemre, nem teljesen az sül ki belőle, ami a szándékom lett volna. Panaszkodni persze eszemben sincs, sosem tenném, szépen is néznénk ki, ha panasszal élnénk, amiért újra belehajszol egy olyan heves orgazmusba, amitől szinte elveszítem a fejem. Még a kéjtől félig vakon zihálva is élvezettel csókolom vissza, és ugyanígy fogadom az érzést is, amikor visszamerül a testembe, az előző helyen, ezúttal már sokkal kevésbé ajtósul rontva a házba, hála az ezt megelőző perceknek. Eleve több helyről is támad, ajkai újra az enyémeket keresik, tenyere a mellemre simul, ujjai megtalálják a mellbimbómat, az ingerek pedig újra elvakítanak. Most már csak az élvezet jeleit láthatja rajtam, de szeretném megkönnyíteni mindkettőnk dolgát, mert úgy érzem, már csak rám vár. Ezért viszem le a kezét a mellemről a lábaim közé. Látom megvillanó szemeit, a látványtól buján mosolyodom el, de akkor még azt hiszem, "csak" a célomat értem el. Ahogy ujja a csiklómhoz ér, megvonaglok az élvezettől, és ugyanilyen kéjes reakciót ér el minden egyes mozdulatával, míg egy pillanatra meg nem áll. Szinte csalódottan pillantok fel rá, de csak helyezkedik: feltérdel, aminek a látványa önmagában végigborzongat, hiszen így kedvemre nézhetem őt, de nem feledkezik meg az előző instrukcióról sem. Látom és érzem, hogy ő is épp úgy figyel engem, ahogy én őt, éppen ezért nem rejtek el előle semmit, az élvezet utolsó rezzenését sem; a testem szabadon vonaglik és remeg, feszül meg néha, a nyögéseim pedig épp olyan hangosak, ahogy szereti őket. Iszom magamba a látványát is, mígnem bekövetkezik a pillanat, amire nem számítottam: ő mintha távolabb került volna az orgazmustól, ellenben olyan sikeresen játszik az én testemmel, hogy nemhogy nem ő vár rám, de én vagyok az, aki nem tudok várni rá. Mielőtt felfoghatnám, hogy ez történik, már késő, mert az orgazmus hirtelen és elsöprően csap le rám, a testem erőteljesen feszül meg és remeg végig, izmaim őt is satuba zárják, míg szinte berekedek a nyögésemtől, és az a csoda, ha nem tépek újabb lyukat a takaróra.
Hevesen zihálva, szinte nem is látva ernyed el a testem a heves hullámok után, bár a finom reszketéseket még így is könnyen érezheti. Csókjai a nyakamat, az arcomat és az ajkamat érik, én pedig lassan felfogom, hogy ismét csak én leltem megkönnyebbülésre, pedig... Pedig. Pedig emiatt fogalmazódik meg bennem egy gondolat, ami hirtelen elönt annyi izgalommal, hogy a zsibbadtnak érződő végtagjaimat is mozgásra tudjam bírni. Újra beletúrok a hajába, hosszan, forrón és mélyen csókolom meg, aztán lassan elhúzódva tőle nézek a szemeibe.
– Feküdj a hátadra – suttogom az ajkaira rekedt hangon. Abból indulok ki, hogy láthatóan hogy élvezte az előző perceket, na meg abból, amihez hasonlót egyszer már csináltam, de csak hasonlót. Ha megteszi, amit kértem, én is utánamászok, csak mert nem bírom ki, hogy ne mérjem végig éhesen az alakját és ne lopjak tőle még egy szenvedélyes csókot, de aztán feltérdelek az ölénél. És megfordulok. Élénk tekintettel pillantok rá hátra a vállam felett, ajkaimat megnyalva élvezem a látványát, miközben lenyúlok, hogy aztán a kezem és a csípőm összjátékával a mostani kedvenc helyére igazíthassam és egy halk nyögéssel visszafogadhassam a testembe. A combjain támaszkodok meg, hogy a hátam egy csábító ívbe feszüljön, neki pedig tökéletes rálátása nyíljon mindenre, és miközben mozogni kezdek rajta, egy percre sem tévesztem szem elől a reakcióját.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Miután a reakcióimból érzékeli a kényelmetlenségemet, azonnal reagál, még ha nem is teljesen azt, amit vártam. Egy kis lassúság is elég lett volna, azt hiszem, de azért eszemben sincs panaszkodni, amikor áthelyez az ágyon. Már csak azért sem, mert így sokkal könnyebb látnom őt, még közelebbről is érezhetem... aztán egy kéjes nyögéssel reszkethet végig a testem, mert még csak nem is ugyanoda csúsztatja magát vissza. Tudom, hogy ezt most miattam és érte csinálja, így meg aztán pláne nincsenek ellenvetéseim, bár egyébként is szívesen bízom magam rá és hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Átadom magam neki és a kéjnek, kezeimet a vállaira, hátára, karjára simítva kapaszkodok hol az ujjbegyeimmel, hol a körmeimmel, és egy ponton forró, szenvedélyes csókba is vonom, kihasználva az új pózt, nagyban téve arra, hogy így is alig kapok levegőt. Nem kell sokat küzdenie azért, hogy a kéj ismét elhatalmasodjon rajtam, az ajkait is csak ezért engedem el. Hosszan élvezek el újra, a neve az ajkamra ég, a körmeim pedig a bőrén hagyják ott jócskán a nyomukat, különösen, hogy ezúttal sem felejti el elnyújtani nekem az élményt.
Szinte még ki sem nyitom a szemeimet, amikor ajka újra az enyémre talál. Halk, elégedett nyögéssel túrok a hajába egyik kezemmel, hevesen viszonozva a csókot, megintcsak nem foglalkozva a levegő hiányával. Amikor helyezkedik, a szabadon engedett lábam leengedem és az oldalához simítom, aztán ködös szemekkel, elnyílt ajkakkal zihálva nézek fel rá, ahogy elhúzza a fejét. Ismét áthelyezi magát, de ezúttal már könnyebben megy az átállás, az előző hevesség miatt maradt ugyan egy nagyon halvány kellemetlenség, viszont ezt már könnyű felülírnia a kéjnek. Különösen úgy, hogy most sokkal türelmesebb bevezetőt ad nekem, sőt, egyik keze a mellemre markol, ajkai pedig újra az enyémre forrnak. Az ingerek alatt szinte vakon nyöszörgök a csókba, egyik kezem visszatalál a hajába, míg a másikkal a karjába kapaszkodok. Mire a mozdulatai felgyorsulnak, már annak a kis kellemetlenségnek sincs nyoma, kéjes nyögések olvadnak a csókunkba, a testem pedig elégedetten feszül és reszket az övé alatt. Figyelek viszont a jelekre, érzem, mennyire feszültek az izmai és tudom, hogy valószínűleg már csak miattam fogja vissza magát, ezért eszembe jut valami. Zihálva húzom el az ajkaimat az övétől, és arra apellálva, hogy izgatja, amikor egyértelműsítem, mit akarok, a szemeibe pillantok a kéj ködén át. Kezemet felszabadítom a hajából, aztán az övére fogok vele, hogy határozottan lejjebb vezessem azt a mellemről a lábaim közé. A kényelmesség kedvéért, hogy ne kelljen kicsavarni a kezét, csak a hüvelykujját igazítom egy tökéletes pontra, amitől a testem is élvezettel rándul össze, nem is beszélve az izmokról a farka körül. Forrón sóhajtok az ajkaira a kettős kényeztetés érzésétől, de ha segít nekem ezzel, már annyit sem kell várnia a következő orgazmusomra, mint eddig.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Miután kedvére kijátszotta magát velem és a vágyaim egzakt kifejezése után végre meg is adta azokat nekem, nem sok időt hagy, hogy kiheverjem az élményt. Eltűnik ugyan a testemből, de hamar nyilvánvalóvá teszi, hogy nagyon is visszavágyik, csak épp máshova. Nem tagadom ezt meg tőle, még ha erre nem is készítettük fel a testem - ami némileg sajnos vissza is üt. Ezúttal elmarad a lassúság, csak egy kevés fokozatosságot kap a dolog, nekem viszont így nem könnyű hozzászoktatni a testem a méreteihez. Élvezem, amit csinál, ott dolgozik bennem a kéj is - hogy ne tenné -, viszont megmarad a fájdalom is valamelyest, nem tudja teljesen elnyomni az élvezet. Ez főleg akkor élesedik ki, amikor fel is térdel, hogy még hevesebb és erősebb mozdulatokba fogjon, ezen a ponton a kéj egy kicsit háttérbe is szorul, ezért kénytelen vagyok figyelmeztetően zihálni a nevét és egy kis helyezkedéssel enyhíteni a testemre ható erőket. Nem tudom, melyik jut el hozzá, de hamarosan érzem, hogy megáll, amitől a testem egy kicsit megkönnyebbül, rögtön igyekszem az ösztönös feszítés ellen dolgozni magamban, de mielőtt még barmire jutnék, ő már ki is húzódik belőlem. Hátrapillantok rá, hogy rászóljak, hiszen nem ezt akartam elérni, de ő addigra már el is kezd kedvére helyezni az ágyon. Hagyom, hogy a hátamra fordítson, mélyen felsóhajtok, ahogy a lábaimat a nyakába véve fölém hajol, és igazából már a puszta látványa és közelsége is elkezdi elvenni az eszemet. Újult erővel nyúlok érte azonnal, kezeim felsimítanak támaszkodó karjain, és épp csak a vállainál járnak, amikor újra elmerül bennem, de ezúttal az első helyre térve vissza. Lecsukódó szemekkel nyögök fel és vonaglok meg az érzéstől, körmeim belemarnak a bőrébe, ezek pedig mind hosszan el is nyúlnak, mert bár érezhetően nem olyan heves, mint szokott lenni, most már nem játszadozik, nem húzza az agyam, nem kínoz a lassúsággal. Épp olyan gyorsan és erőteljesen mozog, ahogy azt annyira szeretem, még ha kicsit visszafogottabb is - ez utóbbi nem vesz el ez intenzív gyönyörből. Nem is tudok válaszolni a kérdésére, bár a testem reakció, az elnyílt ajkaimon kiszökő heves zihálás és a hangos nyögéseim önmagukban is elég válaszok lehetnek. Zihálva emelem fel a fejem, higy lophassak tőle egy heves és szenvedélyes csókot, közben rájőve, hogy ebből szomorúan kevés jutott ki most; épp ezért hosszabban fenn is tartom, kiélvezve az édes érzést, még ha nehéz is levegőhöz jutni. Csak akkor ejtem vissza a fejem a takaróra, mikor már nem bírom tovább, mert a kéj szinte szétfeszíti a bőrömet. Felsőtestem az övének feszül, már amennyire a póz engedi, de így is izgató, ahogy a melleim az ő forró, verejtéktől nedves mellkasához préselődnek. A neve ezúttal nem panaszos nyögésként és nem is figyelmeztető zihálásként, hanem inkább imaszerű, gyönyörrel átitatott nyögésként olvad le az ajkaimról, és ha nem szakítja meg azt, amit elkezdett, alig néhány mozdulatot kell még tennie, mielőtt lecsapna rám egy újabb heves orgazmus. Az intenzitását pedig nem csak a hosszán elnyúló nyögésem hangosságából következtetheti ki, de szó szerint magán is érezheti a hevesen lüktető testemből és a bőrébe vájó körmeimből.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Teljesen kikészít, mert addig kínoz és játszik velem, amíg már nem fogom magamtól is könyörgőre. Még akkor is inkább megáll először, ahelyett, hogy megadná azt, amire mindketten tudjuk, hogy vágyom, de amikor már ezt is konkrétabban fejezem ki, végre ezt sem tagadja meg tőlem. A felgyorsuló mozdulatai és az azt megelőző hosszan elnyújtott kínzás együttesen végez ki percek alatt, hogy aztán végre kitörhessen belőlem az a megkönnyebbült, erőteljes orgazmus, ami eddig csak a testemben feszült. Ki sem heverem viszont még szinte a hatását, amikor ő már el is tűnik a testemből, ami eltölt némi csalódottsággal, hiszen jócskán bírtam volna még - főleg ilyen hosszas kínzás után -, de hamar egyértelművé teszi a szándékait, én pedig nem állok ellen. Az ő élvezete az enyém is, bár azért igyekszem előre ellazítani magamat egy kissé, mert az előjáték elmaradt, és ha valahova tényleg alig fér be, akkor az ott van... Szerencsére elég nedvességet szedett magára ahhoz, hogy a síkosítással ne legyen baj, de a méretkülönbségek azért itt valóban erőteljesen megmutatkoznak, főleg így a nulláról indítva. Igyekszem a felőle érkező hangokra és az ő élvezetére koncentrálni, hogy a testem ne ránduljon össze és feszüljön rá ösztönösen, amikor pedig a nevemet sóhajtja, egyenesen meg is borzongok. Nem sok időt hagy viszont a megszokásra, az előző lassúságnak nyoma sincs, csak egy kevés fokozatosságot kapnak a mozdulatai, mielőtt teljesen átadná magát az érzésnek, pedig most sokkal inkább megköszönte volna a testem. A kéj mellé odakeveredik a fájdalom is, a nyögéseim közben néha elakad a lélegzetem, de a takarót markoló kezeim és az abba préselt arcom segítségével próbálom ezt levezetni. Mondjuk nem könnyíti meg a dolgom azzal, amikor feltérdelve a csípőmre fog és még hevesebb mozgásba kezd, az erőteljes lökésektől egy pillanatra összerándulok, amivel egy pillanatra még tovább rontok a saját helyzetemen.
– Axel... – zihálom halkan, miközben feltámaszkodok egy kicsit, hogy a csípőm elmozdításával enyhítsek egy kicsit a szög intenzitásán.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Játszik velem. Legalábbis én úgy érzem és hiszem, hogy ez most csak a játékról és a kínzásomról szól, nem arról, hogy fél ennél hevesebb lenni; tegnap én is vadul lovagoltam meg és nem lett belőle semmi baj, legalább annyit ő is megengedhetne magának, de nem teszi. Elmerül a testemben, de a vágyaimat csak eddig teljesíti, utána kínzóan lassú és őrjítő mozgásba kezd, amikor pedig ezt szóvá teszem neki, csak még jobban lelassít és még engem is megakadályoz az ellenmozgásban. Zihálva, nyöszörögve feszülök a testének és remegek alatta, a testem elkínzottan lüktet enyhülés után vágyódva, de ezzel a lassú tempóval úgy érzem, nem kapom meg időben, csak az érzékeimen táncolunk őrjítően. Végső eszközként a könyörgéshez folyamodom, de még ezzel sem érem el, amit akarok, sőt.
– De nem elég... – lehelem elhaló hangon, tekintetemmel a vágy vastag fátylán keresztül keresve az övét, ahogy az államra fog. A keze aztán lejjebb simít, én pedig megfeszülök a következő kérdésére.
– Ne...! – nyögök fel, de hiába, már meg is áll a mozgással, mélyre merülve a testemben. Elkínzott nyögéssel fújom ki magamból a levegőt, kínlódva próbálok ellenmozdulni a csípőmmel valami kis ingerért.
– Axel... ne hagyd abba... kérlek, csináld gyorsabban... – zihálom, nyöszörögve küzdök azért, hogy abbahagyja végre a kínzásomat, de csak addig, amíg vállamra simuló ujjai határozottan rám nem fognak. Szinte már érzem, mi fog történni, de amikor végre megkönyörül rajtam és csakugyan gyorsabb, hevesebb mozgásba kezd, hangos, megkönnyebbült, elnyújtott nyögés tör fel a torkomból. A testem megfeszül a kéjes élvezettől, ujjaim újult erővel marnak a takaróba és feszülnek az ujjai közé, a szemeim pedig szinte vakon néznek előre. Észre sem veszem, amikor még le is hunyom őket, elnyílt ajkakkal, hangosan zihálva és nyögve élvezem a gyors és erőteljes lökéseket, és a már jócskán felajzott testemnek nem is kell több egy-két percnél, hogy átadja magát egy heves, letaglózó orgazmusnak. Megvonaglok és remegek a teste alatt, a torkomból hangos nyögés tör fel, amit még jó pár halkabb, rövidebb nyöszörgés követ, ahogy a kéj hullámai újra és újra végigtáncolnak az érzékeimen nem szűnő mozgásának hatására. Mire a csípője újra megáll, nem vagyok benne biztos, hogy melyik bolygón vagyok éppen, csak hevesen zihálva próbálom összeszedni magam, míg a testem körülötte lüktet. Mondjuk ugyanilyen biztos vagyok abban is, hogy ha újra mozogni kezdene, nevetségesen rövid idő alatt én is fel tudnám venni a ritmust... talán ezért is nyöszörgök csalódottan, amikor érzem, hogy kihúzza magát a testemből. Persze a következő kérdése és az, hogy a tőlem nedves farkát a fenekemhez simítja és dörgöli, sok mindent elárul.
– Inkább oda vágysz? – szuszogom, és kihasználva, hogy feljebb kellett emelnie a csípőjét és így én is tudok mozdulni, ellenmozgok egy kicsit, hogy még jobban ingerelhessük.
– Tudod, hogy a tiéd vagyok... – suttogom közben rekedten, tovább folytatva a csípőm ingerlő mozgását, és a kéj maradék ködén át próbálom magamat is ellazítani egy kicsit, hiszen most a bevezető játékok elmaradtak.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Az első környi megkönnyebbülés az övé, de én ezt egy cseppet sem bánom, és nem csak azért, mert ezután bepótolja, ami el is maradhatott volna. A testem még mindig bizsereg és zsong a vágytól, amit az előző percekben művelt velem az ő élvezete, és mindennek nem nehéz fenn is maradnia, amikor nekiáll megmasszírozni. Még ha a masszázs kezdetben ártatlan is, mindketten tudjuk, hogy ez nem marad így sokáig... és eszemben sincs ellenkezni, amikor a teste az enyém fölé kerül, hogy aztán masszírozó ujjai helyett csókjaival és simogatásával lobbantsa fel újult erővel a lángokat a testemben. Éppen emiatt invitálom újabb masszázsra, csak most egészen másmilyenre, és még csak könyörögnöm sem kell érte, sőt. Meg sem tudom válaszolni a kérdését, mert elveszi az eszemet azzal, hogy enélkül is mélyen elmerül a testemben. Lehunyt szemekkel, kéjes nyögésekkel élvezem az általa diktált lassú tempót is, nem érzek türelmetlenséget, a testem lüktetve, megkönnyebbülve fogadja a jóleső feszítést, az érzést, ahogy csakugyan kitölti a testem, miközben lassan, mélyen mozog bennem. Kezdetben én magam sem törekszem többre, csak ugyanebben a tempóban mozdulok és tartok ellen, de aztán ezt az érzés kezd egészen őrjítővé válni.
Persze magam sem tudom, mire számítok, amikor ezt szóvá teszem. Már az is elég beszédes, amikor a kezéért nyúló kezem ujjait összefonja a sajátjaival, hogy aztán finoman a takaróra fogja a kézfejem - ami egyébként nem triggerel semmit a fejemben -, a szavaimra viszont csak visszakérdez, ajkaival újra a nyakamat támadja, aztán az orvosi utasításra emlékeztetve még lassabban kezd mozogni. Elkínzottan nyögök fel egy káromkodást, megpróbálok a csípőmmel ellenmozdulva visszanyerni valamennyit legalább az előző tempóból, de ő tovább játszik velem, szavai mellett pedig jobban ránehezedik a testemre, megakadályozva a csípőm további mozgatását.
– Axel... – zihálom a nevét újra. Tudom, hogy imád velem játszani, hogy szeret kínozni - a jó értelemben -, ezért biztos vagyok benne, hogy rettentően élvezi ezt a helyzetet. Persze én is élvezem, szó sincs másról, csak épp ez a kínzóan lassú tempó olyan, mint egy túlságosan is elnyújtott orgazmus, amikor az ember egyszerre élvezi minden pillanatát, de közben alig várja, hogy végre szó szerint kirobbanhasson belőle egy kis megkönnyebbülés. Elnyílt ajkakkal zihálok és nyögdécselek alatta, testem tehetetlenül feszül az övének és az ujjaim is hasonlóan kapaszkodnak egyik oldalon az övéibe, másik oldalon a takaróba. Csakhamar kiül a bőrömre a verejték, a testem enyhülésért lüktet és remeg az övé alatt.
– Faen... Axel... kérlek... – nyöszörgöm elkínzottan, ködös szemeimet felnyitva és hátranézve rá.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Kár lenne tagadni, mekkora örömömet lelem én magam is abban, amit csinálunk. Persze ez mindig is így volt és ő is tudja, de akkor is. Most különösen élvezem, hogy két nap alatt már a második újdonságot iktatja be a repertoárba, és ahogy a tegnapi játszadozását, úgy ezt is borzalmasan izgatónak találom. Rájövök, hogy kézzel még nem is vittem el soha, már csak ezért is itt volt már az ideje; a látványa pedig ugyanolyan éteri, mint bármikor máskor. Vággyal telve szívom magamba a látványt, a hangokat, a teste minden apró reakcióját, és miután elélvezett, ugyanolyan lelkes elégedettséggel tisztogatom le magamat, mint tegnap, még ha most nem is lettem annyira mocskos.
Ezután arra kér, hogy feküdjek hasra, de nem közvetlenül a folytatás miatt, hanem azért, hogy bepótolhassa a némileg eltolódott masszázst. Nem ellenkezek, egy kicsit sem, hiába izgatott fel engem is nagyon az előző játszadozás, valahogy úgy sejtem, ez a masszírozás sem lesz sokáig ártatlan. Így is kiélvezem minden pillanatát, a tenyere forrón kényeztető simításait, ujjai határozott gyúrását, na meg persze azokat a pillanatokat, amikor a masszázs lejjebb tér a fenekemre is. Nehéz eldönteni, hogy az mekkora arányban szól nekem és mennyiben neki, de nem számít, én ígyis-úgyis kiélvezek minden érintést. Akkor is, amikor fölém mászik... csak épp akkor egy kicsit meg is borzongok az izgatott várakozástól. Nem nyitom ki a szemeimet, csak a fejemet billentem úgy a takarón, hogy minél kényelmesebben a vállamhoz és a nyakamhoz férjen, miközben a testemen szinte állandósulni érződik a libabőr a simításai és a csókjai mentén. Halk, élvezettel teli sóhajokkal élvezem az új megközelítésű hadjáratot az érzékeim ellen, míg hozzám nem szorítja magát, mert akkor már én is tudom borzolni az övéit azzal, hogy hozzá dörgölöm magam. Megborzongok a morgó hangra a fülemnél, amikor pedig tenyere a testem alá csúszva a mellemre markol, egyenesen fel is nyögök. Ekkorra a vágy már türelmetlenül lüktet a testemben, kéjesen nyöszörgöm a nevét, de persze csak izgató hümmögést és további borzongató csókokat kapok válaszul. Sejtem, hogy nem árt, ha ismét konkrétan fogalmazok, pedig ez különösen nagy kihívásnak érződik, mert közben minden áron próbálom úgy mozdítani a csípőmet és olyan szögben hajlítani a hátamat, hogy végre ott is érezhessem a farkát, ahol a testem most a legjobban vágyik rá. Elengedi a mellem, de ez megbocsátható bűnnek ígérkezik, mert aztán már érzem is a farkát a tökéletes helyen. Elhaló nyögéssel dörzsölöm magam ott is hozzá, csak hogy biztosan érezze, mennyire kikészített már eddig is. Újra megborzongok, amikor a nyelve a fülemhez ér, amikor pedig a kérdésével felemlegeti a kocsiban elhangzottakat, buján elmosolyodom.
Szeretnék valami frappánsat válaszolni, de már az első hang a torkomon akad és egy elnyújtott nyögésbe fullad, ugyanis a csípője mozdításával maga is megválaszolja a kérdést azzal, hogy mélyre csúszik bennem. Felszabadult, kéjes lélegzet szakad fel a torkomból, ujjaim belemarnak a takaróba, és megengedem magamnak, hogy lehunyjam a szemeimet, így minden figyelmemet az érzésre koncentrálva. Még az sem zavar, hogy eleinte lassú masszázsba kezd, a testem kellemesen lüktet, a vágy pedig újult erővel forralja fel a véremet a bőröm alatt. Olyan szögben tartom a csípőmet, hogy a lehető legmélyebbre érhessen, ellentartok a mozdulatoknak és néha kéjesen ellen is mozdulok, míg gyönyörteli nyögésekkel biztatom arra, hogy ne hagyja abba. Épp csak a lassúság az, ami hamarosan elkezd megőrjíteni; és még csak nem is úgy, mintha ne lenne elég, vagy ne lenne jó, pont azért őrjít meg vele, mert ez is borzongatóan jó érzés.
– Axel... – veszem újra a számra nevét, két nyöszörgés között zihálva azt a takaróra. Bal kezem elengedi a takarót, hogy ahelyett az ő mellettem támaszkodó kezébe kapaszkodjon, míg a csípőm és a testem lüktetve feszül az övének.
– Ezzel megőrjítesz – vallom be neki is, ami a testemben zajlik, mielőtt elkínzott nyögéssel újra a csípője ellen mozdulnék a sajátommal.

Axel & Aviva

when we close the curtains
you and me can forget all our manners
the neighbors must think that we're crazy, baby
'cause look how easily we keep coming undone

Nem elég a kezdeti játék, a tény, hogy végül nem bír magával - és én sem akarom, hogy így tegyen -, és nem elég az sem, hogy újra élvezhetem az ő élvezetét, míg az ajkaim között keres enyhülést. Amennyire szívesen befejezném így, annyira felizgat a gondolat, aminek hangot ad; arra számítok, hogy könyörögnöm kell majd azért, hogy befejezze, de nem, újra mocskosan akar játszani. Ez pedig borzasztóan izgató. Nem is állok ellen, eszemben sincs, és az arcomra is hagyom kiülni ezeket az érzéseket, miközben egyik kezemmel elengedem a csípőjét, hogy a farkára markoljak helyette. Így még nem is elégítettem ki soha, de ennek is minden pillanatát élvezem, mert látok és érzek rajta mindent, ez pedig nekem is elég. Megőrülök a sóhajokért, a nyögésekért, az elégedett hangokért, a ködös szemeiért, a hajamba szoruló ujjakért... Nem érdekel, hogy a törölköző megadja magát és lecsúszik, már csak azért sem, mert látom, hogyan falja a látványt a szemeivel. Halkan, kéjesen nyögök fel, amikor az ujjai úgy markolnak a hajamba, hogy szinte fáj, és késlekedés nélkül teljesítem a kérését. Gyorsabban mozgatom a csuklóm, a szorításon nem enyhítve, másik kezem körmei újra a bőrébe vájnak és karmolják, amikor pedig elélvez, kiéhezetten szívom magamba a látványát, a hangját, az érzést. Nem is veszem le róla a szemeimet, miközben nyelek egy nagyot, majd elégedetten elkezdem letisztogatni magamról a maradékot is. Az ujjai szorítása is csak lassan enyhül a hajamban, de nem bánom; ezért a látványért minden megéri.
A következő utasítás hallatán lustán elmosolyodom, de ezúttal sem ellenkezek. Leveszi rólam a leomlott törölközőt, én pedig elhelyezkedek az ágyon a hasamra, és előfordulhat, hogy minden egyes mozdulatomra rá is játszok egy kicsit, amiért magamon érzem a tekintetét. Vontatottabb mozdulatokkal térdelek fel és fordulok meg, és négykézlábra állásból engedem le magam, az indokoltnál kecsesebb ívbe feszített háttal. Én ugyan nem ígértem bemutatót, de azért... A nem túl ártatlan gondolataim ellenére úgy tűnik, először valóban masszázs jön, bár cseppet sem bánom. Ellazulok a takarón, lehunyom a szemeimet, bár a hideg krém érzésére a testem összerándul egy kicsit és libabőrössé válok. Nem hagy viszont sokat "szenvedni" emiatt, hamarosan a hátamon érezhetem nagy, meleg tenyerét, miközben mindenhol eloszlatja a krémet: a hátamon, a derekamon, a csípőmön, és igen, a fenekemen is, amitől egy kicsit belebazsalygok a takaróba. Lehunyt szemekkel élvezem a masszázst, a határozott és erős gyúrást az izmaimon, és nem átallok jóleső sóhajokat, vagy - amikor épp ráérez valami különösen érzékeny pontra - akár halk nyögéseket is hallatni közben. Nehéz elvonatkoztatni az előző percektől, a még mindig a bőröm alatt izzó vágytól... de nem is kell sokáig.
Amikor érzem őt a testem fölé kerülni, szinte előre megborzongok a várakozás izgalmától. Már attól libabőrös leszek, ahogy a teste az enyém fölé hajol, de ezt még kiegészíti a simogató keze és a félretolt hajamtól szabaddá vált vállamra és nyakamra adott csókok érzése is. Nem tudok és nem is akarok uralkodni a mozdulaton, amivel a fenekemhez szoruló öléhez törleszkedek, sem pedig a torkomból feltörő elégedett sóhajokon. Mégsem siettetem, hagyom, hogy kedvére játsszon, de amikor már sűrűsödnek a csókok a nyakamon, és már egyértelműen érzem a fenekemnek feszülni kemény farkát, a vágy kezd elviselhetetlen mértéket ölteni. A keze is a testem alá csúszik, a krémtől még mindig kissé csúszó tenyere a mellemre markol, én pedig halkan felnyögve feszítem a testem az övének.
– Axel... – nyöszörgöm a nevét kéjesen, a csípőm mozdításával sokkal határozottabban dörgölőzve neki. Megnyalom kiszáradt ajkaimat, próbálok elég nagy szögben mozdulni ahhoz, hogy minél jobban, minél lejjebb érezhessem a farkát, és ő is érezze, milyen hatással volt és van rám.
– Mit szólnál egy másfajta masszázshoz? – sóhajtom, míg a saját vágyamat próbálom enyhíteni. Kinyitom a szemeimet, hogy a szemem sarkából hátranézhessek rá vágytól ködös szemeimmel.
– Megmasszírozhatnál belülről... a farkaddal – alkalmazom a szókimondást rekedt hangon. Azt már hozzá sem teszem, hogy oda még krém sem kell, mert ha esetleg rá is segített az előző mozdulataimra, bőven érezheti, mennyire készen áll rá a testem.