M E T A N O I A
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Axel & Aviva | recalculating
 :: Valhalla csarnokai ;;
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Borzasztóan élvezem, hogy milyen hatással vagyok rá, hogy az előző pillanatokat úgy tudtam visszafordítani ellene, hogy most már én érezhetem magam nyeregben. Fel is ajánlom neki, hogy más értelemben is szívesen nyeregbe ülök, ha akarja - én is borzasztóan kívánom őt, azóta, hogy felvette felettem azt az észbontó pózt, így hát a legkevésbé sem élem meg fenyegetésként, hogy újra akar engem, sőt. Leplezetlenül élvezem már azt is, ahogyan a tisztogatást befejezteti velem, és amikor aztán elhelyezkedve az ölébe húz, szinte szinkronban mozdulunk, hogy minél hamarabb elérjünk oda, ahova akartunk.
Eltökélt szándékom megőrjíteni őt, a szónak abban az értelmében, amikor a kéjjel teljesen elveszem az eszét - vagy legalábbis addig húzva a dolgot, ameddig nem pattan el teljesen. Nem akarom, hogy aggódni vagy félteni kezdjen, sőt, az a célom, hogy megmutassam, nincs oka rá. Az ágytámlába kapaszkodva kezdek rögtön heves mozgásba, megadva mindkettőnknek, amire vágyunk. Élvezem magamon a kezeit, ujjai erős szorítását a csípőmön, amelyek biztos, hogy nyomot hagynak majd, de épp ezért annyira izgatóak. Na meg azért is, ahogy folyamatosan rásegít és -mélyít a mozdulataimra, amit én éppen azokkal a kéjes nyögésekkel honorálok, amit annyira szeret hallani. Amikor megkívánom a csókját is, ütemet váltok, másfajta mozgással kezdem ingerelni magunkat, míg hevesen követem magamnak az ajkait. Elégedetten nyögök bele a szenvedélyes csókba, ahogy a fenekembe markolva segíti ezeket a mozdulatokat is, és később csak azért engedem elhúzódni, mert a zihálástól már egyébként sem kaptunk levegőt.
Karjaimat a nyaka köré fonom, gyönyörteli nyögésekkel döntöm hátra a fejem, hogy hozzáférhessen a nyakamhoz, a szavai értelme pedig először el sem jut hozzám. Puszta dicséretnek veszem - mondjuk így is az -, mondhatni gyanútlanul élvezem a csókjait és harapásait a nyakamon, mígnem lassan, nagyon lassan eljut a tudatomig, miért mondja ezt. Emlékeztetem magam az eredeti célomra és annak határaira, csak ezért vagyok képes - és hajlandó - megszakítani ezeket a pillanatokat. Hevesen csókolom meg újra, ezúttal már rövidebben, hogy aztán engedjek annyira a nyaka ölelésén, hogy azt már támasztéknak tudjam használni, míg újra fel-le kezdek mozogni. Néhány percig csak őt figyelem nyögdécselve és zihálva, kihasználva, hogy az ő élvezete rám is hatással van, aztán egy újabb mély csókkal engedem távolabb magamtól, hogy le tudjak támaszkodni a hátam mögött. Tudom, hogy ezt imádja, és így én is gyors tempót tudok diktálni, miközben neki kiváló rálátása válik mindenre, különösen így, hogy ül. Egyik kezét fel is simítom a testemen, hogy tenyerét a mellemre simítsam, elégedetten nyögve fel az érzésre, ha megérzem az érzékeny húsba maró ujjait. Amikor elkezdem érezni, hogy az én testemben már megkezdődnek az első remegések, egy kicsit még megpróbálom visszafogni magam, és inkább bevetek egy újabb fegyver: izmaimat szándékosan megszorítom egy kicsit a farka körül, hogy még intenzívebb legyen számára az élmény.


high for this


Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Nem tagadom, hogy ki akartam már ezt próbálni korábban is, de valahogy sose jutottam el odáig, most viszont annyira adta magát, hogy nem tudtam megállni. Nem is volt rossz döntés, mert azon túl, hogy Aviva meglepődik, azonnal fegyvert farag a helyzetből, és a maga oldalára állítja az "ügyetlenkedésem". Olyan sikeres ezzel az ellentámadással, azzal, hogy tisztogatja magát az ujjammal, és hogy mindent elfogyaszt, mintha semmit nem akarna kárba veszni, hogy pár perc alatt ismét megkívánom őt. A farkam tisztogatásának módját azonban én választom meg, és nem csak azért, mert így egyszerűbb, hanem azért is mert rohadtul izgató a gondolat, hogy nem csak kényeztet, de tisztogat is. Lehet, hogy perverz vagyok, nem tudom, de a gondolat hihetetlenül felizgat, így nem is kell sokat várnia arra, hogy néhány szívása, és rövid mozdulatom után azonnal az ölemben tudjam.
Szerencsére ő is épp olyan türelmetlen, beleül az ölembe, aztán ráhelyezkedik a farkamra, én pedig élvezettel morranok fel. Miután nem - csak - a vállamban talál támaszra, hanem az ágyban is, már tudom, hogy meg fog őrjíteni, és így is tesz. Vadul kezd meglovagolni, én pedig az érzéstől olyan erősen markolok a csípőjére a kezeimmel, hogy annak holnapra biztosan nyoma lesz. Segítem a mozgását főleg lefelé, húzva magamra, hogy gyorsabb tudjon lenni az üteme, közben pedig ködös, kéjes és szerelmes pillantással figyelem. Egy idő után lassít, de csak annyira, hogy ajkamra hajolva másképp mozogva folytassa a hevességet. A ringatózó mozgásra a kezeim a fenekére csúsznak, erősen bele markolva ösztönözöm őt a mozgásra, míg nyelvem hevesen táncol az övével a zihálás és levegőhiány ellenére. A mozdulatok viszont lassan az őrületbe kergetnek, és ha ez nem lenne elég, ezekhez még el is engedi az ágyat, hogy belém karmoljon a vállamon is, meg a tarkómon is. Kicsit előre dőlve adok helyet a kezeinek, hogy át tudjon karolni, és ha már itt vagyok, elhúzva az ajkaim a nyakára kúszok velük.
- Cicus... elveszed az eszem... - morgom rekedten a bőrére, mielőtt csókok és harapások hadával önteném el. Rendkívül ingerel ez a mozgás, hiszen olyan részeket is elérek vele, amit egyébként nem, és szinte érzem benne neki feszülni a farkam hüvelye falának, de ez nem izgat úgy, hogy el tudjak menni, ellenben teljesen be fogok tőle gőzölni - pedig pont ezt szeretném elkerülni.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Még ha hirtelenjében meg is lep azzal, hogy az eddigi - egyébként önmagukban is őrjítő - újdonságokat megspékeli a szó szerint rám élvezéssel, gyorsan összeszedem ebből a meglepetésből, aztán szinte azonnal az előnyömre is fordítom. Élvezem a rá gyakorolt hatásomat, azt, ahogy megdermed, és szinte megbabonázva nézi, hogyan kezdek el takarítani utána. Saját magának ássa a gödröt, amikor ebbe ő maga is beszáll, azzal meg pláne, amikor azzal igyekszik fenyegetni, hogy ettől újra akarni fog majd, ugyanis kevés ennél csábítóbb gondolatot tudnék perpillanat felidézni. Még mindig nagyon érzem magamon, milyen hatással volt rám az iménti látványa, és ha lehet, ettől csak még jobban megkívánom. Ezzel ő sem lehet másképp, látom, hogy sötétül el a tekintete és hallom a sóhaját is, amikor arra célzok, mennyire készen van rá most is a testem, és nem is kell szavakkal válaszolnia, ameddig ilyen beszédesek a teste reakciói. Márpedig annál kevés beszédesebb dolog van, hogy miközben a segítségével - és az ujjával - eltüntetem utána a mocskot, és előállok egy egyértelmű ajánlattal, az ujjaim már az újra kemény farkát érintik, mint utolsó letakarítandó testrészt. Ahelyett viszont, hogy őt is az ujjammal tisztogathatnám meg, sokkal jobb módszert választ erre; elégedetten hümmögök, ahogy újra az ajkaim közé csúsztatja a farkát. A lelkességem nem lankadt az előző percek óta, alapos tisztogatásnak vetem alá a farkát is, a feladatból bőven kiveszi a részét a nyelvem is, és - csak mert tudom, hogy megőrül érte - nem átallok néhányszor rá is szívni, mielőtt még elhúzódna tőlem.
Rekedt szavaira halkan felsóhajtok, a számat körbenyalva nyelek egy nagyot, aztán hagyom, hogy felhúzzon magával, amint helyezkedni kezd. Nem kell sokat várnia rám, ugyanazzal a türelmetlenséggel mászok az ölébe, ahogy ő húz oda, ujjaim a vállaiba kapaszkodnak. Amint megérzem a farkát az ölemnél, ujjai nyomását pedig a csípőmön, a keze ösztönzésével együtt mozdulok lefelé, könnyen és mélyen ülve bele. Hátravetett fejjel nyögök fel hangosan és kéjesen, a testem lüktetve fogadja az érzést, amire már nagyon vágytam, de aztán rögtön ki is nyitom a szemem, hogy láthassam őt, mert nem akarom egyikünket sem megvárakoztatni. Jobb kezemet a válláról átteszem az ágytámlára, hogy jobban meg tudjak kapaszkodni, ugyanis pontosan tudom, mire vágyunk mindketten és az nem a finomkodás, még ha én nem is tudok annyira heves lenni, mint ő szokott, de épp ez lenne a cél. Ennek ellenére is határozott mozdulatokkal kezdem szinte azonnal meglovagolni, az ígéretemnek és a vágyaimnak megfelelően. A bőröm ismét lángra gyúl, a vérem forrón száguld az ereimben, a bennem tomboló vágy pedig csak fokozódik, amikor látom, hogyan néz rám. Meg tudnék veszni ezért, és ezzel csak arra sarkall, hogy a lehető legtöbbet kihozzak ebből a helyzetből, olyan kéjjel ajándékozva meg, amit megérdemel. Határozott mozdulatokkal, erősen és mélyen mozgok rajta, másik kezem ujjai kényelmesen vájnak a bőrébe, és a hangommal is szégyentelenül adom tudtára, mennyire élvezem a farkát a testemben.
Hiába a zihálás, egy ponton szabad kezemmel a hajába markolva vonom magamhoz, hogy pont olyan heves és szenvedélyes csókot követeljek tőle, mint ahogy rajta mozgok éppen. A csók kedvéért lassítok csak le, de kizárólag a fel-le mozgással; mélyen leengedem magam, a csípőm apróbb, inkább köröző mozgásával őrjítve tovább magunkat, saját élvezetemet az ajkaira nyögve. Ehhez a mozgáshoz egy kicsit még az ágyat is elengednem, inkább másik kezemmel is belé kapaszkodom, körmeimet a vállába vájva.


high for this


Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Ma egészen rossz vagyok. Kezdve azzal, hogy húztam Viva agyát, folytatva azzal, hogy a mellei közt kerestem élvezetet, és befejezve azzal, hogy nem csak ajkai közé élvezek, hanem kihúzva magam belőle gyakorlatilag rá. Élvezem minden pillanatát a meglepetésének, és a látványnak, de hamarosan visszanyal a fagyi, ahogy elkezdi megtisztogatni magát, a végén már egyenesen az ujjaim segítségével. Mindezt ráadásul olyan mérhetetlenül szexin és csábítón csinálja, hogy ismét érzem magamban, hogy többet akarok belőle. Amikor pedig figyelmeztetem erre, és arra, hogy ha nagyon húzza az agyam, a végén elkattanok, akkor mintha csak megcsillanna a szeme, még tovább folytatja. Tovább törölgeti magát az ujjammal - amiben egyébként partner vagyok -, és még kérdezget is, mocorog, én pedig ködösülő szemekkel elképzelem, hogy megint milyen nedves lehet a lábai között. A gondolatra halkan sóhajtok és megborzongok, de aztán jön egy ajánlat, és ha már a lovaglás gondolata nem volna elég, akkor még hozzá is ér az előbbiek után ismét ágaskodó farkamhoz. Felsóhajtva figyelem őt, a beszédképességem megint akadozik - erre a csendből is rájöhet -, de azt hiszem elég egyértelmű leszek. Megsegítve a dolgát húzom közelebb, és a tisztogatást nyomom megint ajkai közé magamat, hogy alaposan le tudja takarítani a farkam. Persze, már megint kezdek megőrülni és vadulni érte, ezért mielőtt túlságosan bele merülnék ebbe az érzésbe, és amit csinál, rekedten megszólalok.
- Elfogadom az ajánlatod. - mondom, és már húzódom is el tőle, leszállva róla pedig szinte azonnal kapok is a csuklója után, hogy felhúzzam. Leülök, hátam neki támasztom az ágytámlának, őt pedig türelmetlenül húzom az ölembe. Legalább nem csak bennem, de mögöttem is meg tud kapaszkodni, ha akar majd. Amint eligazgatta a lábait mellettem, már vonom is közelebb, oda nyúlva egy pillanat alatt a helyére igazítom a farkamat, aztán csípőjére fogva húzom magamra őt. Az érzésre egyszerre érzem, hogy megkönnyebbülök, és hogy meg tudnék vadulni, az izmaim meg is feszülnek, miközben jóleső sóhaj tör fel belőlem, de azon túl, hogy erősen rámarkolok a bőrére, - egyelőre - nem teszek semmit, meghagyom neki az irányítást, habár közben olyan mély és sötét tekintettel nézem, hogy csoda, hogy még hagyom őt irányítani.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Nem gondoltam volna, hogy ma mindjárt két újdonságot is ki fog majd próbálni. Már az is egy izgalmas meglepetés, amikor a melleimmel keresi az élvezetét - nem is beszélve az új pózról, amit emiatt felvesz -, de aztán, ahogy végül sikerül őt az ajkaim közé csábítani, azt hiszem, már nem is lesz több ilyen. Játszik egy kicsit, ám nem tart sokáig újra a számba édesgetnem, hogy aztán már csak arra kelljen figyelnem, hogy minél jobban megőrjítsem a mozdulatai közben, és minél hevesebbé tegyem neki az élményt. Legalábbis én ezt hiszem...
Csak rá figyelek, az arcára kiülő élvezetre, az általa kiadott kéjes hangokra, a zihálására, a gyorsuló mozdulataira, és amikor elélvez, szinte én is vele együtt nyögök fel. Nem számítok a következő meglepetésre, pedig a szándékosságot már az a mozdulat is elárulja, ahogy rögtön a farkára fog, amint az véletlenül kicsúszik az ajkaim közül. Alaposan összemocskol engem is és a kezét is, a kezdeti meglepetésről azonban gyorsan meg tudok feledkezni, amikor mindehhez még nekiáll pimaszkodni is. Nem kérdés, hogy fordítok-e a kockán. Ha izgatta a gondolat, akkor én szívesen fokozom neki az élményt.
Látom rajta, hogy erre meg ő nem számított, de ettől csak még elégedettebbnek érzem magam, motivál a folytatásra. Körbenyalom az ajkaimat, élvezve a látványra égő pillantását, de eszemben sincs megállni itt; miközben szinte dorombolva csábítom a hangommal, a kezéért nyúlok, hogy a nyelvem aztán ott is alapos takarításba kezdjen. Elnyílt ajkai és a közülük előtörő sóhaj elégedettséggel töltenek el, nem is beszélve arról az izgató, rekedt káromkodásról. Le sem veszem róla a szemeimet, miközben hüvelykujját is az ajkaim közé csúsztatom, érzem, hogy a pillantása intenzitása ahhoz lehet hasonló, ahogy én néztem őt, miközben felettem támaszkodott, és ettől újabb, forró hullámokban önti el a vágy a testemet. Ez különösen kiéleződik akkor, amikor mutatóujjával letörli az arcomat, hogy aztán azt az ujját is az ajkaim közé nyomja. Nyelvem körbesimítja az ujját, lenyalom róla az élvezetét, finoman meg is szívom, ajkaimmal szorosan simítom a bőrét, hogy szép tiszta legyen, és amikor meghallom a fenyegetését, elégedetten hümmögök egy kicsit, csábítóan mosolyodva el.
– Akkor mit szeretnél? – dorombolok tovább, szinte izzó tekintettel figyelve őt. Csak hogy megnehezítsem a dolgát, közben újra a kezéért nyúlok, az előbb használt mutatóujjával megtörlöm a kulcscsontomat is, ahol érzem, hogy összekent, megismételve az előző mozdulatsort, várakozón nézve a szemeibe, míg ajkaim és nyelvem az ujját tisztogatják.
– Gondolom, fogalmad sincs, milyen őrjítően szexi voltál az előbb. Vagy szeretnéd megnézni, mit váltottál ki belőlem? – húzom még tovább az agyát, ficeregve egy kicsit az ágyon, élvezve, hogy egy kis revansot vehetek rajta, de közben nem hagyom abba a takarítást sem. – Ha csak attól félsz, hogy elveszítenéd a fejed, szívesen meglovagollak – ígérem neki egy buja pillantással, miközben eszközt váltok: a farkához már a saját kezemmel érek hozzá, elvégre saját magát is összekoszolta.


high for this


Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


A vérem mint a folyékony láva az ereimben, testemre kiült már a verejték, teljesen kikészít, még ha én is vagyok az, aki ezt a játékot kezdeményezte. Tudja, hogyan kergessen az őrületbe, és habár direkt vasra cseréltem a faágyat, azért ennek is van fájdalmas sikolya, amikor megfeszül a testem csábításától. Habár nem könyörög, hanem kérlel, már nem tudnám megállítani magamat. Elégedett hangjára, nyögésére legszívesebben megvadulnék, de visszafogom magam, és csak kihasználom, hogy tudom, mit fog velem csinálni. Az első, erőteljes szívás újabb szög a koporsómba, de még kitartok, és a mozdulataim inkább mélyebbek és lassúbbak, hogy ki tudjam élvezni az ajándékát. Azonban a kéjt nem tudom megállítani, és hamar el is veszi az eszemet annyira, hogy észre sem veszem, hogy felgyorsítok. Már csak akkor eszmélek fel, amikor megérzem, hogy közeledek az orgazmushoz, aztán amikor elérem, még van annyi lélek jelenlétem, hogy egy utolsó, gonosz kis játékot űzzek vele. Mondhatni, a fele mellé megy, a hogy kihúzom a farkam a szájából, miközben elélvezek. Ajkai meglepetten kerekednek el, ahogy a szemei is, én pedig élvezem az arcára kiülő döbbenetet. A meglepettsége eltűnik, amikor erre még pimaszkodva ráteszek egy lapáttal, de a válaszcsapás sem marad el. Kicsit félre biccentem a fejem, amikor dorombolva megszólal. A nyelve megjelenik és egy körkörös mozdulattal tünteti el. Nyelek egyet, a szemeimet alig bírom elszakítani róla az iménti mozdulattól, és szinte meg is dermedek. Azt hittem, én játszom vele, és hogy a következő majd az lesz, hogy kimegyek a fürdőbe wc papírért, hogy letörölgessük őt, de neki egészen más tervei vannak. A kezére kapom a pillantásom, ahogy mozdul, hagyom, hogy megfogja a csuklóm, és elhúzza azt a mellkasa fölül. Résnyire nyílnak az ajkaim, ahogy figyelem, miként kerül a kezem az ajkához, és felteszi a kérdését. Aztán kinyújtva nyelvét lenyalogatja a bütykeim bőrén, és ujjaimon pihenő élvezetem, belőlem pedig úgy szakad fel egy apró sóhaj, mintha eddig visszatartottam volna a levegőt.
- Faen... - suttogom rekedt hangon, és ezúttal én vagyok az, aki teljesen megsemmisül. Egyszerűen csak megbabonázottan bámulom őt, ahogy az ujjamat is alaposan megtisztítja a szájába véve. Halkan szuszogva nyúlok aztán arcához, hogy mutatóujjamra gyűjtsem bőréről a mocskot, és azt újra az ajkai közé adhassam.
- Ha ezt így folytatod.. megint megfoglak kívánni. De nem tudom, hogy akkor vissza tudnám-e fogni magam. - tudom, hogy ez nem fenyegetés neki, de már most érzem, hogy hiába élveztem el, a testem megint képes lenne lefelé pumpálni a vért.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Pontosan tudom, hogy minden, amit tesz, legalább annyira van az ő élvezetéért, mint azért, hogy engem kikészítsen vele, de nincs is ezzel semmi baj. Tudom, hogy ez is felizgatja, épp ezért nem is próbálom elrejteni előle a rám gyakorolt hatását, a szemeimben fellobbanó vágyat, a kéjt, ami szinte csak az ő élvezete és látványa miatt képes kiülni rám. Mégsem elégszik most meg ennyivel, hiába élvezzük mindketten, ahogy a farka végre elmerül az ajkaim között, nem fejezi be a dolgot, inkább játszik még velem egy kicsit. Csábítani kezdem, szavakkal és az ajkaim nyalogatásával, ő pedig hiába nem reagál rögtön, hallom az ágy panaszkodását és nagyon is jól le tudom követni a karjaiban és a törzse mentén megfeszülő izmokat - és meg is teszem, mert egészen éteri látvány. Tekintetem éhesen pillant a másik kezére, amelyik a farkát dolgozza helyettem, aztán felnézek rá a kérdésére, de látom, hogy ő a számat figyeli. Már csak ezért is beleharapok az alsóajkamba, aztán látványosan megnyalom azt.
– Kérlek, Axel... – lehelem, bár a szavak inkább hatnak kéjes nyöszörgésnek, mintha csak egy istenhez imádkoznék, hogy könyörüljön meg rajtam. Őt figyelem, ugyanazzal a nyughatatlan éhséggel, és amikor a farka végre újra az ajkaim közé csúszik, kéjes nyögés tör fel a torkomból. Már az első mozdulatánál erősen megszívom, csak a tekintetem villan rá sokatmondóan a sóhaját hallva, de nem is okozok neki csalódást. Elégedett hangokat kiadva mutatom meg neki a lelkességem mellett, mennyire ízlik, a kéjes hümmögés, nyöszörgés, és egyáltalán a hangok, amikkel a farka alapos megdolgozása jár, mind újabb és újabb bizonyíték lehet számára.
Élvezettel figyelem őt és hallgatom a zihálását, a sóhajait, amikor pedig a mozdulatai felgyorsulnak, halk nyögéssel várom a pillanatot, amikor megadja majd magát a kéjnek. Ahogy ez megtörténik szinte kiéhezett tekintettel figyelem az arcát... de ekkor jön az újabb meglepetés. A farka kicsúszik az ajkaim közül, az élvezete pedig a nyelvem után az arcomra, a számra, a kulcscsontomra, és az ő kezére is kerül. A szám egy kicsit elnyílva marad a meglepetéstől (is), de ahogy megszólal, a szemeim felvillannak rá, miközben nyelek egyet, és látva a sunyi mosolyát, a tekintetét, na meg hallva az ajkairól legördülő arcátlan hazugságot, csak megerősíti azt, amit már akkor elárult, mikor rögtön a farkára fogott.
– Most nézd meg, mit csináltál... – szólalok meg rekedt hangon, szinte dorombolva, körbenyalva az ajkaimat, hogy eltüntessem onnan, amit épp tudok. Ha izgatta ez a gondolat, akkor hozzunk ki belőle még többet – Mindent összemocskoltál – folytatom ugyanazon a hangszínen, de közben az egyik kezemet már emelem is, hogy az övéért nyúljak vele; azért, amelyiket szintén összemocskolt. A csuklójánál fogva húzom a kézfejét a számhoz, de a szemeim az arcát figyelik, hogy lássam, milyen hatással vagyok rá. – Most mit csináljunk mindezzel, hmm? – mormolom, mielőtt a nyelvemet kidugva végignyalnék a kézfeje összekent részén, majd az ajkaim közé csúsztatnám a hüvelykujját is, hogy alaposan letakarítsam, még mindig az arcát és a szemeit figyelve közben.


high for this


Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Imádom a kis játékainkat, azt hogy így tudjuk húzni egymás agyát. Ez régen is jellemző volt ránk, elég csak az "évfordulónkra" gondolni, amit akkor még Robinként és Flaviaként éltünk át. Akkor is őrült módon játszott az idegeimmel, és ma sincs ez másképp, bár rájöttem, hogy nekem is van ellene bőven fegyverem. Így miután kellően kikészítettem őt, most az jön, hogy elvegyem az eszét, és magamnak is ajándékozhassak ezekből az élvezetekből. Használom a melleit, és a száját, közben pedig látom, miként őrül meg attól, hogy fölé hajolok, és őt használom. Élvezettel mozgatom farkam ajkai között, nyelve dörzsölése, szívásai rendesen kikészítenek, de minden percét imádom. Egy idő után azonban ismét játszani támad kedvem, és miután kihúzom magam belőle, elégedetten csillan a szemem a csalódottságára. A szavaimra rekedten kérdez vissza, és én úgy nézek végig arcán és ajkán, mintha csak fontolgatnám, hogy vajon elég volt-e belőle. Amikor viszont neki áll győzködni, és csábítani, a légzésem mélyül, a gerincemen pedig végig szalad a borzongás. Megnyikordul a keret, ahogy a feszültségtől feszíteni kezdem, de hiába vagyok már láthatóan felbőszülve, még uralkodok magamon és csak kihívóan figyelem Aviva szemeit, kezeimmel még mindig magamat dolgozva.
- Miért nem könyörögsz érte, ha tényleg ennyire ízlik? - morgom kettőnk közé, az ajkaira vezetve a pillantásom, és nem nehéz kitalálnia, hogy most épp mit csinálok a fantáziámban, éppen ő rá gondolva verem ki.
Persze, ha tanult régen a dolgokból és tényleg meghallom a varázsszót, mindenféle várakozás nélkül csúsztatom farkam ismét a szájába, hogy mély, de lassabb mozdulatokkal nyomjam magam belé.
- Mutasd akkor, hogy mennyire ízlik. - sóhajtom rekedten, újra kiélvezve a szívásokat és a nyelve dörzsölését.
Az idő teljesen kiesik nekem, azt se tudom, mikor gyorsítottam rá a mozdulataimra, teljes sötétség és köd van a szemeimen. Egyszerűen csak érzem, hogy egyre jobban megfeszülök, hogy a kéj összpontosul bennem. Végül hosszú percek után érzem, hogy elérem a csúcsot. Aviva ajkait figyelve, halk nyögéssel, zihálva élvezek el nyelvére, aztán "véletlenül" kicsúszok a második lüktetés előtt és ráfogva tartom meg magam, gyakorlatilag összemocskolva ajkát, arcát, és a kulcscsontját, meg a saját kezem és farkam.
- Hoppá. - pimaszkodom egy elégedett, sunyi mosollyal az arcomon.
- Véletlenül kicsúszott. - mondom a lehető legártatlanabb hangon, de a szemeim csillogása elárulhatják, hogy se véletlen nem volt, se bánni nem bánom, amit csináltam.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

let it be, baby, breathe
I swear I'm right here
We'll be good, I promise
we'll be so good

Az újdonság varázsa több szempontból is megsemmisítő hatással van rám, de cseppet sem bánom, hogy ezt egyértelműen láthatja is rajtam. Azt akarom, hogy lássa, hogy tudja, milyen hatással van rám már a puszta látványa is. Ahogy már fölém is hajol, megkapaszkodva egyik kezével az ágytámlán, végleg úgy érzem, hogy teljesen megőrjít; a vágy újul erővel, erőteljesen lobban fel a testemben, ahogy nézem őt, és egyszerre akarom én felfalni őt, miközben arra is vágyom, hogy ő semmisítsen meg engem újra és újra.
Megteszem, amit kér, ajkaim hívogatóan nyílnak el, és amikor végre közéjük nyomja a farkát, szinte megkönnyebbülten nyögök fel. Még ha el is veszi az eszem, nem kell arra várnia, hogy kivegyem a részem a feladatból, már amennyire tudom. Erősen szívok rá minden mozdulatánál, mert tudom, hogy attól meg tud veszni, és amikor egy idő után lelassít, érezhetően kiélvezve ezeket az alkalmakat, kéjes elégedettség fut át rajtam is. Ködös szemeit figyelve folytatom, amit elkezdtem, halk nyögésekkel élvezve a helyzetet, az ő élvezetét, miközben magam is szinte lángra tudnék kapni a vágytól. Amikor kihúzza magát a számból, hogy aztán újra az ajkaim közé nyomja magát, láthatóan élvezve a látványt, magam is kéjesen szusszanok a gondolattól, hogy ennyire élvez engem; ajkaim forró, szoros érintéseivel és nyelvem ingerlő simításaival segítek rá az érzésre, nem feledkezve meg az erőteljes szívásokról sem, mielőtt kihúzhatná magát az ajkaim közül.
Talán éppen ezért is nyögök fel halkan és csalódottan, amikor egyik mozdulata után nem hatol újra az ajkaim közé, hanem inkább a saját markára hagyatkozik. Persze ebből, a szavaiból és abból a várakozó pillantásból is könnyű megállapítanom, hogy szándékosan húzza az agyamat.
– És ennyi elég is volt? – kérdezek vissza vágytól rekedt hangon, látványosan körbenyalva az ajkaimat, aztán hümmögve egyet, mintha csak ízlelném az ott maradt mézet. – Mm... a méz nagyon finom és édes, de nem fogható a te ízedhez. Tényleg nem akarsz belőle többet adni? – dorombolom csábítóan, tekintetemmel az övét figyelve. – Te is tudod, hogy mennyivel élvezetesebb a számban lenni. Tudom, hogy megőrülsz azért, amikor rászívok a farkadra... Lecserélnéd ezt a saját kezedre? Nem vágysz ide vissza? – nyitom el az ajkaimat újra az előzőhöz hasonlóan. Láttam, hogy nézte a számat akkor is.


high for this


Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Az újdonság mindkettőnkre hatással van. Élvezem a pillantásait és a mély légvételeit, azt, hogy elveszi az eszét ez a póz, mert láthatóan úgy néz engem, mint aki alig várja, hogy neki essenek. Nem is állok távol tőle, de még játszom, élvezem a káromkodását - norvégul, nocsak? - és rövid kérdezz felelek után rávezetem arra, hogy mit is akarok tőle, amikor pedig megteszi, még erősebben feszülök mellei között. Figyelem a hívogató arckifejezését, ahogy a nyelve finoman érinti az alsó ajkát, és pár mozdulat után úgy döntök, hogy elveszem, amit megkívántam. Hajába markolva húzom magamhoz, miután közelebb térdelve ajkai közé nyomtam farkamat. Élvezem a nyögését, és a továbbiakat is, miután mozogni kezdek. Látni az arcán, hogy szinte mindjárt megőrül, de valahogy nem csodálkozom, mert ebben a pózban van a legkevésbé bele szólása a dolgokba, ő itt csak "elszenvedője" az egésznek. Haját fogva igyekszem minél jobban magamra húzni, miközben megtámaszkodva igyekszem minél mélyebbre hatolni benne. Egy kis idő után azonban már máshogy mozdulok, mivel úgy sem tudok tövig merülni benne, hát kiélvezem az őrjítő szívásait, kicsit lassítva a tempón, hogy bőven legyen ideje megdolgoznia. Élvezettel sóhajtom fel, ujjaim megszorulnak az ágyrács tetején, szinte összeszorított állkapoccsal, megfeszült izmokkal, ködös szemekkel élvezem minden pillanatát. Elengedve a haját magamra markolok, és kihúzom a farkam a szájából, csak azért, hogy utána újra a hívogató ajkaira, és azok közé nyomjam, élvezve a látványt, ahogy felfalja, és szívja. Megismétlem jó néhányszor ezt a mozdulatot, nyelve bizsergető dörzsölését élvezve magamon, aztán a végén már nem nyomom vissza, hanem finoman kínozni kezdem, hogy ahelyett, hogy őt használnám, a kezemmel kezdek könnyíteni magamon.
- Úgy tűnik, alaposan letisztogattad. - morgom halkan, élvezettel figyelve minden apró változást az arcán, a szemeiben. Úgy teszek, mintha már nem lenne szükség , hiszen a méz utolsó cseppje is elfogyott rólam. Szinte elkönyvelem, hogy megint megpróbál majd magába csábítani, és igazából várok is erre.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Miután kedvére kijátszotta magát rajtam és annyiszor hajtott a csúcsra, ahányszor csak akart, tényleg úgy érzem, hogy kellően kivégzett, a szó lehető legjobb értelmében. Azért én még kiélvezem az ajkait és a nyelvét egy hosszú, szenvedélyes és heves csók keretein belül, utána viszont már azért érdeklődöm, hogy ő mit kíván, és az erre tettekkel adott válasza valami egészen új - és nem kevésbé izgató. A méz is új felhasználásra talál mindeközben, engem mégis az köt le igazán, hogy engem használ valamilyen más módon, és mindeközben olyan látványt is kínál nekem, amitől képes lennék megveszni. Nem is akarom elrejteni előle, milyen gondolatok járnak a fejemben, leplezetlen éhséggel, gátlástalanul figyelem őt, a légzésem elmélyül, a szemeim pedig vágytól csillognak.
Amikor arra kér, hogy bizonyítsam, mennyire akarom, mint kiderül, nem teljesen ugyanarra gondolunk, de a mosolya alapján a szavaim sem voltak ellenére. Ahogy ujja a számba csúszik, ő pedig felteszi a költői kérdését, megbánás nélkül mosolyodom el, tekintetem csábítóan villan meg, miközben rászívok az ujjára, mielőtt kihúzhatná azt az ajkaim közül. Vágyakozva sóhajtok halkan, ahogy aztán körberajzolja őket az ujjával, enyhén el is nyílnak, helyet adva neki, de aztán ahogy pozíciót vált felettem, szinte úgy is maradnak.
– Faen... – nyögök fel halkan a látványra, ahogy fél kézzel az ágyrácsba kapaszkodva fölém hajol. A vágy borzongva fut végig az egész testemen, érzem, hogy bár azt hittem, elég volt az előbbi teljes megőrjítés, most a puszta látványától is egészen új magasságokba emelkedik annak mértéke, hogy mennyire is vágyom rá. Halkan zihálva figyelem fölém hajoló alakját, megfeszülő izmait, a bőrén csillogó verejtéket, a még mindig mozgó csípőjét, és egy kicsit olyan, mintha a puszta látványra is képes lennék elélvezni.
Ahogy ujjai a hajamba markolnak, hátrébb húzva a fejem, szemeim felemelkednek az arcára, hogy találkozzanak az övéivel, és ezek az érzések mind ott vannak a pillantásomban. Ettől még könnyű teljesítenem a parancsot, egyébként sem találnám a szavakat - nem is lehetne ezt szavakkal leírni -, hagyom, hogy kiolvassa őket a szemeimből, miközben készségesen kinyitom neki a szám, nyelvemet egy kissé az alsóajkamhoz simítva, mintegy invitálva őt befelé. Amikor pedig ez megtörténik, halkan, elégedetten nyögök fel a farka körül, rögtön olyan mélyre engedve, ahogy csak a póz engedi. Ezek a halk nyögések pedig abba sem maradnak, ugyanis rögtön heves mozgásba kezd, én pedig teljesen megőrülök az érzéstől és attól a vágytól, a gondolattól, hogy ezt most akár máshol is csinálhatná... A figyelmemet viszont nem tereli el mindez, készségesen szívok rá erősen a csípője minden egyes visszahúzódó mozdulatánál, élvezve a hangokat, amiket kiad, és azt az őrjítően szexi látványt, amit nyújt ebben a pózban. Az ajkaim és a nyelvem is kiveszik a maguk részét a feladatból, hogy pontosan úgy tisztítsák meg a farkát is, ahogy ígértem; amikor pedig a méz édessége eltompul és az ő ízének adja át magát, csak még jobban élvezem. Ezt pedig láthatja a szemeimen is, ha esetleg a torkomból feltörő élvezettel teli hangok ne lennének elegek.




Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Miután kellően kihajtottam belőle a lelket és az élvezetet, csókokkal és simításokkal vezetem le neki a feszültséget. Ajkaira kapok, mikor magához húz, de azután sem vagyok sokkal beszédesebb, miután elengedtem az ajkait. A kérdésére röviden felelek, csak azért, hogy utána újra belé mélyeszthessem a fogaim, és egy kellemes foltot szívhassak a nyakára.
A nyögésére kellemesen kiráz a hideg, és már vágyom is egy kis játékra és enyhülésre, így miután kiélveztem a bőrét a nyakán, felkelek, hogy egy olyan módon közelítsem meg őt, ahogy ezelőtt még soha. Látom is rajta, hogy egészen kíváncsi és élénk lesz a szeme, a légzése is elárulja az arcán túl, hogy tetszik neki a dolog, és az, hogy amikor mondom neki mit csináljon, hezitálás nélkül teszi meg azt. A pillantása bejár engem, és habár nekem most kisebb a látvány, mint számára, nem kevésbé izgató, mint az, amit csinálok. Amikor kérdezek, habozás nélkül válaszol, de a következő szavaimra nem azt teszi, amit mondok neki. A csábítására azonban egy sanda kis félmosoly kerül az arcomra. Elengedem a haját, hogy a kezemet az arcára simítsam, a hüvelykujjamat pedig ajkai közé nyomjam, rá a nyelvére.
- Szó szerint értettem, amit mondtam. Hogy akarod a szádba venni, ha folyamatosan beszélsz, hm? - kérdezem, kihúzva nyálas ujjamat a szájából, hogy utána körbe végig simítsak az ajkain, de még mindig nem állok le a csípőm mozgásával, csak kicsit lassítok rajta. Fél kézzel az ágyrács tetejébe kapaszkodok, hogy kicsit jobban fölé tudjak hajolni, míg ádáz szemekkel figyelem őt.
- Nyisd ki a szád. Lássam, hogy akarod. - simítok hátra arcán át a hajába, hogy ismét bele markolhassak, kicsit hátra húzva a fejét.
Addig nem nyugszom, amíg nem teszi amit mondok. Nem vágyok most másra, mint hogy olyan legyen, mint aki várja a falatot a szájába. Ha ez megtörténik, egy kicsit még élvezem a csábító, szexi látványt és a melleit, de aztán oda nyúlva megfogom és elhúzom a farkam, hogy kicsit előrébb csúszva a szájába tudjam csúsztatni. Nem szükséges mozognia, nehéz is ebben a pozícióban, úgy hogy megteszem én, és azonnal neki is állok hevesen dugni őt. Nem tudok teljesen a torkára hatolni, de nem is baj, mert annál jobban tud szívni, ez pedig kellemes hümmögéseket és sóhajokat csal ki belőlem.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Teljesen elveszítem a kapcsolatot a valóság fonalával. Fogalmam sincs, pontosan hány orgazmuson hajszol keresztül, ha akarnám sem tudnám számolni; egyedül azzal vagyok tisztában, hogy a testem mintha tűzben égne, abban a fajta tűzben, amibe szívesen belevesznék örökre is, vele. Reszketek, zihálok, szinte teljesen elmegy a hangom a nyögésektől és a kéjes kiáltásoktól, és az egyetlen értelmes szó, amit az ajkaim formálni képesek, az az ő neve. Mire feljebb kúszik, hogy az számat csókolja tovább, teljesen elveszek, pedig még akkor is kihajszol belőlem egy újabb gyönyörhullámot az ujjaival, a csókjával, a fogaival a nyakamon, forró teste súlyával az enyémen...
Nem tudom, hány perc múlva térek magamhoz a finom simítások és csókok közepette, de ahogy ránézek, gondolkodás nélkül húzom magamhoz, különösen azután az elégedett vigyor után. Élvezettel, szenvedélyesen csókolom az ajkait, ujjaim tehetetlenül simítják az enyémhez simuló testét, ahol csak érik. A csókba belekeveredik a méz édessége és a saját ízem is, de ettől az egész csak még izgatóbbá válik. Érezve, mennyire kíván engem, nehezemre esik nem vágyakozva hozzádörzsölni magam, de az előzőek után a minimum, hogy én is méltó kényeztetésben részesítsem őt. Úgy sejtem, ő is ilyesmire vágyhat - ha már mindenáron vissza akarja fogni magát -, de azt akarom, hogy ki is mondja. A kérdésemre mégsem kapok egyértelmű választ, bár elmosolyodom a nyakamra mormolt szavakon; míg oda nem harap, hogy aztán erősen ki is szívja azt. Felnyögve marok a tarkójára az érzéstől, oldalra biccentve a fejem, felkínálva neki magamat, ameddig csak szeretné.
Amikor továbbra is válasz nélkül mozdul meg, ráadásul valami egészen új módon, élénken és kíváncsian figyelem. Ahogy a hasam fölé térdel, már kezdem érteni, a légzésem pedig egy kicsit elmélyül, különösen, ahogy a méz újra előkerül. A szám hirtelen száraznak érződik, ezért megnyalom az ajkaimat, miközben késlekedés nélkül engedelmeskedek, tenyereimmel a farkára szorítva a melleimet. Elnyílt ajkakkal, mély lélegzetekkel figyelem, ahogy mozgatni kezdi a csípőjét, a tekintetem fel-le jár a testén, éhesen és vágyakozva izzó szemeitől egészen le a farkáig, aztán vissza, és megint. Forróság áramlik szét a testemben, figyelem megfeszülő és elernyedő izmait, verejtéktől csillogó bőrét, és hirtelen úgy érzem, nekem is kedvem lenni felfalni őt. Már csak ezért sem kell gondolkoznom a válaszon.
– Igen – vágom rá azonnal, rekedt hangon sóhajtva a szót. Ő mégsem mozdul meg, csak az ujjai markolnak a hajamba, mire felsóhajtva nézek fel ködös szemeibe. Újra megnyalom elnyílt ajkaimat, a tekintetem végigfut megfeszülő testén, ütemesen mozgó csípőjén.
– Én is fel akarlak falni, Axel – mondom ki a gondolataim sóhajtva, éhes pillantásomat a farkára vezetve egy pillanatra az ajkamba harapok. – Emlékszel még, mit csináltam az ujjaddal? Talán nem voltam elég alapos? Összekented a farkad mézzel, valakinek alaposan le kellene azt is takarítania, nem gondolod? Én nagyon szívesen segítek... Először az is elég, ha közelebb jössz, hogy a nyelvemmel és a számmal letakaríthassam a nagyját – Rekedt hangon, vontatottan ejtem ki a szavakat, csábítóan nyalogatva az ajkaimat, éhes tekintettel nézve a szemeibe, emlékeztetve őt a legutóbbi alkalomra is. Én nagyon is emlékszem, mennyire élvezte.




Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Nem igazán számolom, hogy mennyinél tartottam, amikor elhatároztam, hogy a következő, az utolsó lesz. Felkúszva hozzá hevesen csókolok ajkaira, miközben ujjaimmal továbbra is érzékeny, vonagló testét gyötröm. Kicsit késve csókol vissza, ajkaimra nyögdécsel és zihál, én pedig elképesztően feszülök lent, látva az élvezetét. Be is vallom, mit tennék vele most legszívesebben, és mire a nyakába harapok, már sikoltva nekem is feszül, lüktetve szorulva ujjaim köré. Körmei a bőrömbe mélyednek, felmorranva, élvezettel simulok hozzá, testemmel leszorítva, ujjaimat mélyre nyomva benne. A nyakába bazsalygok, megállok és hagyom, hogy csillapodjon testében az érzés, közben elengedem, és arcát figyelve álmodozok arról, hogy mi mindent tennék most vele, ha nem félteném őt ennyire magamtól. Hosszú perceken keresztül csak piheg és fekszik, én pedig simogatni kezdem a testét, apró, puha csókokat szórok el halántékára, nyakára, arcára, mindenfelé. Amikor kinyitja a szemeit, pillantásunk találkozik, és meglátva rajta azt a jól lakott mosolyt, halványan elvigyorodom. Talán van esélyem arra, hogy még is ki tudjam elégíteni az igényeit. Simítására lelkesen hajolok oda, hogy viszonozzam a heves csókot, testem egészen rá fektetem az övére, épp csak a felsőtestem tartom kicsit, hogy ne nyomjam agyon, és kapjon levegőt a súlyomtól. Az ajkai még mindig édesek és ragacsosak a méztől, ez pedig kellemesen fűszerezi az érzést. Mellette támaszkodva ismét élvezem az érzést, hogy elveszik alattam, és mivel egyikünk se akarja ezt finom nyelvjátékot megszakítani, jó sokáig kiélvezhetem. Amikor elhúzza ajkát, lepillantok rá, a kérdésére halkan sóhajtva csókolok a nyakára.
- Élvezni téged. - mormogom egyszerűen nyaka bőrére, aztán bele harapva erősen megszívom azt, megjelölve a területem. Csak kicsit játszok még a vékony bőrön, aztán felemelkedek róla, de őt nem ültetem fel, sőt. Így, hogy fekszik, könnyebb is a dolgom. Kicsit feljebb helyezkedek, térdeim karjai és oldalai között találják meg a helyüket. Egy kis mézet ismét kenek a melleire és a szegycsontjára, majd rá simítom mellkasára a férfiasságom.
- Szorítsd rá. - vezetem kezeit a melleire, tenyereivel két oldalról nyomva őket össze, hogy összeszoruljanak a farkamra. Élvezettel nyalom meg az ajkamat és kezdem mozgatni a csípőm egy kellemes, közepes ütemmel, szemeim a látványt is falják, Aviva kipirult arcát, és azt, ahogy az ujjaim a mellbimbóival játszanak közben. A méztől síkos farkam gond nélkül siklik rajta, én pedig ezt a piszkos kis játékot épp annyira élvezem, mintha éppen máshol dugnám.
- Kéred a szádba? - kérdezem a mozdulataim közben, kissé rekedt, mély hangon, ködös pillantással nézve őt. Persze egy igenre se állnék most meg, nem. Akkor csak bele túrok és markolok a hajába.
- Nem úgy tűnik. Nyisd ki a szád, csábíts, hogy be akarjam rakni. - morgom kéjtől feszülő izmokkal, továbbra is ütemesen mozgatva mellei szorításában a farkamat.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Már a méz említésekor tudom, hogy Axel nagyon csúnyán el fog bánni velem, a szó lehető legjobb, legőrjítőbb értelmében, de nem biztos, hogy fel vagyok készülve arra, ami valójában következik. Most már végképp nem tudom eldönteni, hogy a testem érzékenységének az eltelt időhöz, vagy ténylegesen a bennem bekövetkező változásokhoz van-e több köze, de az biztos, hogy bár már az első ilyen alkalom is észveszejtő volt, ezúttal mintha sokszorosan élném át az egészet. Elveszek az érzékeim kéjtől ködös útvesztőiben, már azzal teljesen kikészít, amikor még csak a felsőtestemet keni össze, majd tisztogatja le nagyon alaposan; mire kedvére kiéli magát mindkét mellemen, már úgy érzem, mintha a szoba lángra gyúlt volna körülöttünk, én pedig elégtem volna a vágy forró oltárán. Ezen én magam sem segítettem sokat, a csípőm ugyanis önkéntelenül is kereste a feloldozást, a még több ingert, de ezzel csak saját magamat készítettem ki még jobban, különösen az érezve, mennyire kíván engem ő is. Amikor újra a mézért nyúl, én már láthatóan nem is teljesen ebben a világban vagyok, és annyira fel vagyok ajzva, hogy ahogy a ragacsos édesség a hasam után a lábaim közé csorog, halk nyögéssel rándulok össze már ennyitől is. Zihálva nézek fel rá ködös szemeimmel, ahogy aztán hozzám hajol, újabb halk nyögéssel, késlekedés nélkül kapok újra mézes ujjára, kissé megemelve a fejem, hogy a mozdulat elébe menjek. A bőrömre mormogott szavak hatására lehunyt szemekkel nyögök fel újra az ujja körül, de nem hagyom teljesen eltéríteni magam; még akkor sem, ha közben még harapásokkal is ingerel. Ugyanolyan méltó elbánásban részesítem az ujját, mint korábban, mintha csak a farkával tenném, szuszogva, élvezettel szívva meg újra és újra, miközben nyelvemmel és ajkaimmal megtisztítom a méztől. Elégedett pillantására halk sóhajjal válaszolok, aztán belenyögök a csókba, amikor újra megajándékoz az ajkaival, különösen, hogy közben az ujjai újra a mellemet kezdik ingerelni.
A java azonban csak akkor kezdődik, amikor rám néz azzal a pillantással. Már ettől is halkan felnyögök, de ahogy aztán rögtön lekúszik a hasamhoz, hogy ajkaival és forró nyelvével elkezdje eltüntetni onnan a mézet, egyre biztosabban haladva lefelé, akkor már tényleg kezdem elveszíteni a fonalat. Amikor aztán leér a combjaim közé, már a nyelve első érintésére hevesen megvonaglok, hangosan nyögve fel, ez a nyögés pedig alaposan el is nyúlik, ahogy ujjai a testembe merülnek. Be kell csuknom a szemem, mert teljesen elveszek az ingerek között; hevesen zihálva, nyögdécselve, megfeszülő és reszkető testtel hagyom, hogy teljesen elvegye az eszemet. Az ujjaim úgy kapaszkodnak az ágyrácsba, mintha az életemért tartanám ott magam, egy idő után már egyáltalán nem bírok nyugton maradni és csak a szabad keze határozott fogása tartja egy helyben a csípőmet. Nem is kell sokat várnia arra, hogy átvágjon rajtam egy elsöprően heves, intenzív orgazmus, a neve szinte kiáltásként gördül le az ajkaimról közben, és azt hiszem, ha még mindig fából lenne az ágy, most én is eltörtem volna. Levegőért kapkodva, verejtéktől nedves, elnyúló nyöszörgéssel próbálom kiheverni a gyönyör mámorát, de nincs könnyű dolgom, mert nagyon szorgalmasan igyekszik azt elnyújtani nekem...
Aztán rájövök, hogy nem csak elnyújtani akarja.
– Axel... – nyöszörgöm zihálva, tulajdonképpen csak ekkor nyitva ki a szemeimet, lenézve rá, bár a látvány egyáltalán nem könnyít a helyzetemen. A testem annyira érzékeny, hogy szinte minden mozdulatára megvonaglok, ő viszont nem könyörül rajtam... és én elfogadom. Ha akarnék sem tudnék ellenkezni, ezért a fejem egyszerűen csak visszazuhan az ágyra, és hagyom, hogy a testem zsibbadás helyett újra kiéleződjön a gyönyörre. Mire az orgazmus újra lecsap rám, már szinte azt sem tudom, hol vagyok, és amikor ezután sem hagyja abba, ujjaim már elengedik az ágyrácsot, hogy helyette a hajába túrjanak, de erőm sem lenne felhúzni őt. A testem tehetetlenül vonaglik és reszket a kéjtől, a hangom szinte elmegy a nyögésektől, alig kapok levegőt, a valóság pedig végleg szabadságra megy a harmadik intenzív gyönyörhullámnál.
Mire észbe kapok, az ajkai már az enyémeken vannak, nyöszörögve, zihálva csókolom őt vissza, még ha érezhetően nem is vagyok már teljesen ebben a világban. Már meg sem próbálom felnyújtani a kezem, belé kapaszkodom, körmeim a bőrébe vájnak a tarkóján és a hátán, aztán ahogy a fülembe morogja azokat a szavakat, mély, rekedt nyögéssel feszülök meg hevesen dolgozó ujjai körül. Belemarkolok a hajába, ahogy a nyakamra harap, a testem sokadjára is ívbe feszült, de most mér őrjítő módon érzem az övét is az enyém felett. Szeretnék neki válaszolni valamit arról, hogy akkor tegye meg, de nem jönnek ki szavak a torkomon, csak egy újabb kéjes, rekedt kiáltás, ahogy a gyönyör ismét keresztülvág a testemen.
Szerintem hosszú percekig csak elnyílt ajkakkal, reszkető testtel zihálni vagyok képes. Nem tudom, mennyi idő alatt tudom rávenni magam, hogy a szemeim kinyíljanak és megmozduljak egy kicsit, de amikor megpillantom Axel élénken csillogó szemeit, lassan elmosolyodom; azzal az elégedett, kielégült, fáradt, csábító és szerelmes mosollyal, ami valószínűleg az egyik  kedvence. Felemelem a még mindig kissé remegő ujjaimat, az arcára simítva húzom oda magamhoz és csókolom meg hosszan, szenvedélyesen. Egészen magamra húzom őt, mindenhol érezni akarom a testét, a bőrét, mindenét. Csak hosszú percek után vagyok hajlandó elengedni az ajkait.
– És most mondd el nekem, mire vágysz – mormolom aztán az ajkaira rekedt hangon, még mindig kissé ködös szemeimmel az övéibe nézve,




Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Hosszúnak ígérkezik ez a nap. A kora délelőtt csak úgy elsuhant a teendőkkel, utána pedig végig Viváért aggódtam. Annak ellenére, hogy eleinte piszkálta a csőröm, hogy nem fordult egyből hozzám, inkább örülök, hogy nincsen komolyabb probléma. Mert ugyan komolynak komoly, hamar kiderül, hogy problémának még se igazán probléma: akkor nem, ha úgy állunk hozzá. Rengeteg kérdés van a fejemben, és rengeteget kell ehhez utána olvasnunk, de mindez ráér, mert időközben meghoztam a hangulatot egy kis falatozásra. Úgy hogy falom is, amit lehet: Viva ajkait, nyakát, melleit, és közben minden reakcióját élvezem, még akkor is, ha a tarkómba mar, és a nevemet nyögi. Azt különösen élvezem.
Miközben a másik mellét és mellbimbóját falom, teste ütemesen feszül meg alattam, csípőjét igyekezve az enyémhez dörgölni, amitől tudom, hogy saját maga alatt vágja a fát. Egyre jobban és jobban be fog gerjedni az összesimuló testeinktől, és nem mintha rám nem lenne hatása - nagyon is van, amit ő is érezhet -, de most minden figyelmem az övé. Így miután rendesen megtisztogattam a mellét, felkelve ismét bele mártottam ujjam a mézbe, hogy a hasán át lábai közé vezessem azt. Már erre az apró érintésre is olyan érzékenyen reagál, amitől egy ragadozó mosolya terül el a fejemen, pedig a java még csak most kezdődik. Miután a méz nagy részét a megfelelő helyre kentem, fölé támaszkodva ujjamat ismét az ajkaihoz emelem, hogy azok közé csúsztassam.
- Tisztogasd meg... - dörmögöm, miközben közel hajolok hozzá, ismét kellemesen élvezkedve a látványon.
- Alaposan, hogy utána jó mélyen meg tudjalak ujjazni. - mormogom az arcára, mielőtt oda hajolva finoman az állkapcsának vonalára harapnék. Még egy kis ideig élvezem nyelvének és szájának játékát az ujjammal, aztán elhúzva azt egy heves, de rövid csókra hajolok hozzá. A kezem finoman, leheletnyien ingerli a csók közben mellét, aztán amikor elhúzódok, elégedetten nézek ködös szemeibe. Azzal a sokat ígérő pillantással nézek rá, amelytől meg tud őrülni, épp azelőtt, hogy feltolva magam lekúsznék rajta. A méz gyorsan eltűnik a hasáról, egyre közelebb kerülve az alhasához, majd onnan átbukva már ott is vagyok, ahol lennem kell. Egy pillanatig sem kímélem. Míg nyelvem azonnal elkezdi falni szeméremdombjait és csiklóját, két ujjal azonnal mélyre be is hatolok, és lassú ujjazásba kezdek. Akkor kezdek jobban koncentrálni kéjgyöngyére, amikor már nem talál nyelvem több mézet, és ezzel együtt az ujjaim játéka is hevesebbé válik. Szabad kezemmel lefogom csípőjét, szükséges, és addig meg sem állok, amíg el nem élvez... bár igazából utána sem. Ismét az a célom, hogy az egyikből a másikba lökjem, így kegyetlen módon nem hagyom abba egyik játékot sem jó ideig. A harmadik alkalomnál húzom el a számat, és mászok fölé, hogy míg ujjaimmal tovább ostromlom, addig ajkam hevesen tudja csókolni az övét, nyelvem pedig játékosan táncoljon az övével, ameddig még a levegőnk bírja.
- Legszívesebben megint ájultra dugnálak. - morgom vágyakozó sóhajjal a fülébe, miközben az ujjaimmal épp azt teszem, amit legszívesebben a farkammal tennék. A fogaim bele mélyednek a bőrébe a nyakán, és ezután már csak egy orgazmust várok meg, aztán megállok. Nem akarom valóban ájulásig hajtani - különben minek fognám vissza magam? - de azt akarom, hogy ne tudjon mást, csak reszketni és nyögni. Miután túl van ezen is, elengedve őt vágyakozóan nézem arcát, míg ezúttal magam tisztogatom le nedves ujjaimat. A szemeim elnyílt, pihegő ajkára kúsznak, aztán döntök, hogy magam is kiveszem a részem az élvezetből, csak előtte megvárom, hogy kipihenje az iménti ostromot.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Hiába a kezdeti pánik és kétségbeesés, a megannyi kérdés, a nehezebb pillanatok, a végére nem marad bennem szemernyi rossz érzés sem. Egyszerűen csak érzem, hogy ez így helyes, hogy ennek így kell történnie, hogy jó úton vagyunk. Néhány fontos kérdés még megfogalmazódik a fejemben, olyanok, amelyekre tudom, hogy az orvostól sem remélhetünk válaszokat, de ezek a kérdések aztán ki is repülnek a gondolataim közül - hosszabb-rövidebb időre.
Ha Axel sokatmondó, elégedett pillantásaiból és mosolyaiból indulok ki, inkább hosszabbra.
Ez a feltételezés méltó bizonyításokat nyer a kanapén, a méz emlegetésével, és végül a hálóban is. A látványa után az érintéseit és heves csókját élvezem, hagyom, hogy levetkőztessen, és csak annyira aktivizálom magamat is, ameddig ugyanezt megteszem vele is. Hasa forró bőrébe somolygok, mikor ő sem akarja tagadni a telhetetlenségem, de már csak a hajamban játszó ujjai miatt sem hagynám ezt félbe. Na meg azért sem, mert az az igazán tökéletes, amikor nem sokkal később már meztelen testünk simulhat össze szorosan, ahogy egymást csókoljuk. Érzem, hogy forr a vérem, higy borzasztóan vágyom rá és kívánom őt minden lehetséges módon, de nem teszek semmit, mert azt kérte, hogy élvezzem, amit ő szeretne tenni velem - és én tudom, hogy fogom is. Tudom, hogy meg fog őrjíteni.
Előtte azért megadja a lehetőséget, hogy én is játsszak egy kicsit vele: élvezettel falom le az ujjáról a mézet, pontosan úgy járva el, mintha a farka lenne a számban, és mély pillantásából egyértelműen látszik, hogy ő is épp erre gondol. Szívesen váltanám ezt készpénzre is, de lefoglalja a gondolataimat azzal az őrjítő csókkal, amivel ő takarítja le a számra ragadt édességet, és amitől megfeledkezem arról is, ami miatt az imént még megdicsért. A kezeim vágyakozva marnak a tarkójára, mélyednek a hajába, miközben a szenvedélyes csókot élvezem, és még csak nem is bánom, amikor rájövök a bakira. A nevetése alapján ő sem feltételez ilyesmit, nekem viszont erre csak kiszélesedik a mosolyom. A felhangzó ígéret hallatán aztán felizzanak a szemeim, izgatottan harapok az ajkamba, borzongató várakozással figyelve őt.
Nem is várat sokáig. A méz útja először a melleim közé vezet, majd a nyakamra, lefelé a kulcscsontomig, de mielőtt még azt hihetném, hogy egyelőre meg is áll itt, méztől bőven ragacsos ujjai megtalálják a mellemet is. Elmélyülő légzésem halk sóhajba fúl az érzésre, pedig ez valóban csak rosszabb lesz: a nyakamhoz hajol, és míg nyelvével és ajkaival nagyon alaposan elkezdi megtisztogatni az érzékenyebbnél érzékenyebb bőrfelületeket, mézes ujjai tovább játszanak a mellemen. Lehunyt szemekkel, egyre mélyülő kéjes sóhajokkal, halk nyögésekkel élvezem az őrjítően édes kínzást; fejem oldalra billentve kínálom fel neki jobban a nyakam, ujjaim pedig megszorulnak a kapaszkodónK használt ágyrácson. Mire leér a kulcscsontomig, már zihálok, pedig a java csak ezután jön. Olyan lelkességgel kap a mellemre, amivel eddig csak az ujjaival játszott, mintha a legfinomabb dolgot kóstolná, ajkainak és nyelvének játéka egyre biztosabban kerget az őrületbe. A nyögéseim most már határozottabbak, a testem bele-beleremeg, megvonaglik vagy épp megfeszül az erőteljesebb mozdulatokra, miközben az alapossága konstans növeli és élezi ki bennem a kéjérzetet. Mire az egyik mellemmel végez, a testemen már finoman gyöngyözik a verejték, a szemeim pedig - már amikor képes vagyok kinyitni őket - vastagon ködösek a kéjtől és a vágytól, nem is beszélve a zihálásomról, de persze egyik sem olyasmi, ami miatt ő zavartatná magát.
– Axel... – nyögöm a nevét kéjesen, akár egy imát, ahogy ajkai áttérnek a másik mellbimbómra. Újra lehunyom a szemem, torkomból rekedtes nyögések törnek fel, miközben ő kedvére játszik az érzékeimmel. Ujjaim erősebben kapaszkodnak a rácsba, a testem nekifeszül az övének, a csípőm pedig öntudatlanul is mozdul az övéhez, mert egyszerűen egyre erőteljesebben érzem a vágyat, ami már nagyon szeretne egy kicsit megkönnyebbülni, de egyelőre nem tud, csak egyre több olajat kap a maga tüzére.




Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Sok dolgon megyünk keresztül és beszélünk át, mire eljutunk a hálóig. Habár igyekszem Aviva kedvére tenni, azért még mindig van mit tanulni. Legalább is, ha arról van szó, hogy mi az, ami elég és mi az, ami nem elég neki. Például a félmeztelenség, amit azért nem rest kiteljesíteni teljesre, azzal hogy leveszi rólam a többi felesleges ruhadarabot. Amikor pedig megmosolygom, hogy tudhattam volna, akkor azzal jön, amit már ismerek: a telhetetlensége. Egy halvány vigyorral, kis vállvonással, bólintással értek egyet. Tudom, hogy az. Hajába túrva és fejét simogatva élvezem az elszórt csókokat a hasamon, míg elégedett nem lesz a vetkőztetés eredményével. Utána hozzá simulva csókolom a nyakát, élvezem bőre ízét a nyelvem hegyén, egészen addig, amíg úgy nem döntök, hogy ideje megkapnia a jussát. Főleg, hogy az imént már egy apró mozdulattól a csípőmtől is nyögött. Felsimítom karjait a feje fölé, ő pedig megtalálja az ágyrácsot, és bele is kapaszkodik.
- Jó cicus. - suttogom, miközben a mézért nyúlok. Izgatott pillantása szinte felperzsel, és nem is várakoztatom, hamarosan már a méztől csillogó ujjam simít ajkaira és tűnik el közöttük. Álmodozó pillantással figyelem, ahogy falja a mutatómat, megmutatva, hogy miféle kegyben szokta részesíteni a farkamat. Miután kiélveztem a látványt, és rendesen le is tisztogatta az ujjamat, oda hajolok, hogy egy fullasztó, hosszú csókkal az ajkán lévő mézt faljam le róla. Érzem a heves csók alatt, hogy ujjai bele túrnak a hajamba és a tarkómra fognak, kicsit bele is bazsalygok a csókba, míg ő ajkamra nyögi az élvezetét. Amikor észre veszi, persze elenged és visszarakja a kezeit, a szavaira pedig halkan elnevetem magam, de főleg a szemeire, mert láthatóan sok dolgot bán, de azt biztosan nem, hogy megfeledkezett magáról.
- Lesz ez még "rosszabb" is. - mondom sunyi mosollyal, arra célozva, hogy hamarosan úgy is ismét el fogja felejteni ezt, amint folytatom az édes kínzást. Ehhez ismét bele mártom az ujjam a mézbe, ezúttal felületesebben, és miután végig csepegett a mellei között a finom nedű, a füle aljától a kulcscsontjáig kenem össze  egy mozdulattal. A maradék a közelebb eső mellbimbójára kerül, és míg a nyakához hajolok, hogy finoman szívva, nyalva-falva tisztogassam, ujjaim megszorulnak mellén. A kellemes nedvvel játszok, keményítem bimbóit, morzsolom, finoman húzom, míg a nyakán lassan, alaposan haladok lefelé. Hamarosan már a kulcscsontját nyalom és csókolom, amikor pedig az is tiszta, hevesen, vággyal telve kapok rá mellbimbójára ajkaimmal, lelkesen és intenzíven nyalva, falva őt. Az iménti kéz játékommal rendesen eldolgoztam rajta a mézet, így beletelik egy "kis" időbe, míg már nem érzem a mézet, csak az ő bőrének finom ízét. Amint ez a pillanat eljön, már mocskolom is össze a másikat, hogy azt is hasonlóan szenvedélyes és vad elbánásban részesítsem, mint a másikat.
Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —




Axel & Aviva

I was with you through the trenches,
through the fight
How it killed me just to see you hurt inside
Sometimes pain is the only way we come to life
Introspection liberates and frees the mind

Alighanem tanítanunk kellene ezt a fajat érzelmi hullámvasutazást, amit képesek vagyunk kivitelezni. Az előbb még pánikba estem, aztán meg már izgalmat érzek mindazzal kapcsolatban, ami előttünk áll. Hiába vagyunk tele kérdésekkel, úgy érzem, jó úton vagyunk, és ezen még az a kis félreértés sem tud változtatni, mert gyorsan túllépünk rajta. Ameddig egymás ölelésében találunk menedékre, addig nem is lehet baj. A vallomásainkat megpecsételő csók után megpróbálom egy kicsit felvidítani, örömmel a szemeimben figyelem a mosolyát, és halkan kuncogni kezdek a menekülési opciók hallatán. Nem mintha tervezném hagyni neki, hogy meneküljön, de ezt csak a tenyeréhez simított arcommal fejezem most ki. Inkább más eszközökhöz nyúlok, hogy fokozzam azt a kis mosolyt, és mint kiderül, az Aviva-bálna vagy bálna-Aviva képe erre kiválóan alkalmas. A mosolyai, aztán pedig a nevetése hangja nekem már bőven elég is ahhoz, hogy elégedett legyek - de aztán ezt még tetézi azzal a tekintettel is, amibe bele vannak írva az érzései. A mellkasomat újra szinte szétfeszíti az a bizonyos érzés, miközben mosollyal az ajkaimon az arcára simítok, magamhoz vonva egy finom, szerelmes csókra.
Ezután kiderül még egy aggodalma, ami szerintem alaptalan, ráadásul... nos, a részletezésével alaposan beindítja a fantáziámat is. Aztán, hogy ez még ne is legyen elég, még alaposabban rá is játszik, teljesen beleveszejtve engem a bőröm alatt fellobbanó vágy lángjaiba. És bár próbálom a hormonokra fogni a dolgot, mindketten tudjuk, hogy nincs semmi meglepő a testem reakcióiban, amit hamarosan ő maga is alaposan kitapint, ahogy ujjai eltűnnek a fehérneműm alatt. Már ezzel a kis játszadozásával teljesen elveszi az eszemet, amit egyértelműen láthat is rajtam, ám a méz felemlegetésével teszi ezt az állapotot véglegessé.
Amint képes vagyok megmozdulni, már megyek is érte a konyhába, és csak arra figyelek, hogy Skyggét ne keltsem fel a sietős lépteimmel. A hálószobában félig tökéletes látvány fogad, de ezt a félmeztelenséget is nagyon alaposan kiélvezem mind a szemeimmel, mind pedig a kezeimmel. Ajkaink heves szenvedéllyel forrnak össze, miközben forró simításokkal felfedezem a felsőteste minden porcikáját; szinte fáj elszakadni tőle arra az időre, míg engem is levetkőztet felül, de annál jobb kárpótlás, amikor meztelen felsőtestünk forrón összesimul. Hagyom magam leültetni az ágyra, segítek megszabadítani magam a maradék ruháktól is, de nem elégszem meg ennyivel. Szerencsére nem állít meg, nevetése huncut mosolyt csal az arcomra, a hajamba futó ujjak pedig kellemes bizsergést hagynak maguk után.
– Tudod, hogy telhetetlen vagyok – dorombolom, ajkaimmal finom csókokat szórva el a hasán, míg őt is levetkőztetem. Látva, mennyire kíván engem, nehéz visszafogni magam, de az előbb megígértem, hogy hagyni fogom kibontakozni, szóval tartom magam ehhez. Feltérdelve húzom magamhoz, kellemesen kiráz a hideg az érintésétől a derekamon, miközben az ajkait éhesen kóstolva lassan hátrébb dőlök vele az ágyon. Halkan felsóhajtok, ahogy szorosan rám engedi magát, a testünk pedig izgatóan összesimul. Ujjaim a tarkójára marnak, és ahogy csókjai áttérnek a nyakamra, a csípője pedig megmozdul, halkan felnyögve hunyom le a szemeimet. Kissé oldalra fordítom a fejem, lábaimat a teste mellé húzva mozdulok vele szinkronban, és már most nem tudom, hogy fogom ép ésszel kibírni, hogy vissza akarja fogni magát... de aztán ahogy feltérdel, izgalom lesz úrrá rajtam, ami el is tereli a figyelmemet.
Az ajkamba harapva szusszanok fel, tekintetemet az övébe kapcsolva, ahogy a fejem fölé simítja a kezeimet. Felnyújtózkodok, ujjaimmal megtalálom az ágyrácsot és abba kapaszkodom, miközben tekintetemmel követem a mozdulatot, amivel a mézért nyúl. Érzem, hogy már a puszta emlékektől elmélyül a légzésem, az ajkaim pedig hirtelen olyan száraznak érződnek, hogy muszáj megnyalnom őket. Forrón pillantok rá, ahogy ujját a mézbe mártja, és amikor az ajkamra simít vele, késlekedés nélkül engedem azt a számba. Tartom vele a szemkontaktust, miközben méltó bánásmódban részesítem az ujját; megszívom, a nyelvemmel körbetáncolom, ajkaim szoros ölelésével segítem le róla az édes nedűt, míg ő a számban mozgatja. Elégedetten szuszogok, és ahogy aztán az ajkamra hajol, ugyanilyen éhséggel vetem magam a csókba is. Édesebbnek hat, mint a méz, halkan nyögök ajkaira a szenvedély okozta borzongástól, és észre sem veszem, amikor kezem ösztönösen újra a tarkójára mar, hogy még szorosabban tarthassam magamnál, míg a csókját élvezem. Annyira elveszek benne, hogy kell egy kis idő, mire rájövök, de amikor megtörténik, halk, buja nevetéssel nyújtózom újra felfelé velük.
– Bocsánat, elragadtattam magam – mormolom az ajkaira vontatottan, de a szemeim épp olyan huncutsággal és azzal a mélyen gyökerező, lángoló vággyal figyelik őt, amik elárulják, mennyire sajnálhatom valójában.




Vissza az elejére Go down
Anonymous


Vendég —
Aviva & Axel

~ Big Blue ~
High up in the clouds I'm always turning
Drowning in the sunshine, never burning
And I'm feeling fine
I feel alive


Azt hittem, hogy.. ennél majd jobban ellenállok. Úgy értem, sose akartam gyereket, mindig is ellene voltam, és amikor egyszer csak az arcomba nyomja az élet, hogy "már pedig itt van", akkor egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy nem. Talán azért, mert annak ellenére, hogy a munkámat nem tartom családkompatibilisnek, attól még vágyhatok rá, és ha már így alakult, akkor miért ne tehetnénk egy próbát..? Még ha az ilyesmit egyáltalán nem próbálni szokták, sőt, leginkább tervezni. Nekünk emiatt most improvizálni kell: nagyobb házat, orvost, tanulást. Ismét pszichológiát kell olvasnom, és azon felül, hogy lesz most egy szolgálati ház, ahol lakhatunk, keresni vagy építeni kell Bergen környékén egy sajátot, ahová beköltözhetünk, hogyha a kiképzésem véget ért. Annyi mindent kellene elintézni, és valahogy mind olyan furcsa izgalommal tölt el, amit ritkán éreztem eddig. Talán ilyen érzéseket érezhet Viva is, mert neki is hasonlóan csillog a szeme és egyre szélesebben mosolyog rám, aminek rendkívül örülök.
Egy rövid félreértés után már öleljük és csókoljuk is egymást. Szégyellem magam, amiért olyat feltételeztem róla, amit nem érdemel meg, de szerencsére nem vette magára, és miután ő is közli azt amit már tudok, viccelődni kezd.
- Maximum a laktanyába, meg a hegyekbe edzeni. - mosolygom rá, és végig simítom az arcát a tenyeremmel. Ezután jön a bálnázása, és a többi hülyesége, amikor pedig közlöm vele, hogy bolondságokat beszél, elmondja, hogy értem bolondul, én pedig ezzel teljesen együtt tudok érezni. Szerelmes tekintettel és mosollyal figyelem őt, míg a flörtjéről és a magam ismeretéből eszembe nem jut, hogy van még valami, ami nem feltétlenül jó, ha... khm, úgy csinálom, mint eddig. A nyugtatgatás ugyan csak félsikerű Viva részéről, de a témákkal azért nem csak az ő elméje lett másik vágányra terelve. Habár én aggódok érte, és nem is merek olyan durva lenni vele, mint eddig - amíg engedélyt nem kapunk -, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretgethetném meg olyan nagyon, mintha... Remek táptalaj ehhez, hogy tagad és hogy olyan kis érzékeny, egyszerű szavakkal is könnyen be lehet indítani, és apró érintésekkel is lehet már kínozni. Így mire a nadrágjába nyúlok, hogy megállapítsam saját igazamat, már teljesen átázott az a vékony kis fehérnemű, ami rajta van. Egészen ego növelő egyébként az ilyesmi, hogy már csak szavakkal is "le tudnám vetkőztetni", de jelenleg egészen másra jött meg az étvágyam.
A méz említésére az elnyílt ajkai közül apró sóhaj szakad fel, az én arcomra pedig egy elégedett félmosoly. Tudom, hogy mire gondol, mert én is. Rendkívül kellemes emlékek tartoznak ehhez a lágy ételhez, és szerintem már csak az illatára, vagy ízére képes volnék beindulni.
Előre megyek a hálóba, és Skygge horpasztásának hála nem kell most vele harcolnom. A felsőmet már előre leveszem, és becsukom az ajtót Viva után, lerakom a mézet és hevesen csókolva elkezdem megszabadítani őt a zavaró ruhadaraboktól. Kezdve azzal, hogy kikapcsolom a melltartót, majd lehúzom a felsőkkel együtt. Minden sóhaja, minden érintése tovább motivál, így hamarosan már az ágyhoz is vezetem, hogy minden mást is levegyek róla. Ujjaim a nadrágjába és a bugyijába kapaszkodnak, lehúzom őket róla, majd félre dobom a nadrágot. A combjára csókolok, ha már előtte térdelek, de mielőtt felkelve nagyon bele lendülhetnék bármibe, ő az, aki felülve tovább vetkőztet engem. A szavaira halkan elnevetem magam, ujjaim  finoman túrnak és markolnak bele a hajába, és figyelem, miként fedi fel, hogy látványosan vágyom utána.
- Tudhattam volna, hogy a félmeztelenség nem elég. - somolygok vissza rá, és miután segítettem levenni neki minden akadályozó tényezőt, figyelem, hogyan térdel fel. Kellemesen kiráz a hideg a körém fonódó karokra, az enyém a derekára simítva fonja körbe, míg ajkára hajolva heves csókkal jutalmazzuk egymást. Akkor engedem el fél kézzel, amikor magára húz, szabad kezemmel támaszkodom, a másikkal pedig kényelmesen elhelyezem az ágyon. Hozzá simulok, hogy érezzem forró bőrét az enyém alatt, ajkaim a nyakára csókolnak csípőm finom mozdításával ingerlem, noha tudhatóan egészen más terveim vannak. Az eszét attól még el akarom venni, és ez az egyik legkönnyebb módja. Feltérdelve aztán fogom a kezeit és finoman a feje fölé simítom őket. Eszemben sincs kikötni őt, vagy lefogni, de azért finoman utalok neki, hogy akár az ágy rácsába is bele kapaszkodhat, ha úgy érzi kedve, és akkor nem lesz útban a keze, amikor elkezdem majd felfalni minden porcikáját. Nem is vesztegetem az időt, a mézért nyúlva felbontom, aztán mutató ujjam bele mártom. Muszáj mosolyognom az emlékre, és ez a boldog pillantás tüzes lesz, ahogy az ujjamat az ajkához teszem: ahogy akkor is, úgy most is az első falat az övé. Tudom, miként fog viselkedni, és rájátszok erre: ujjamat izgatóan nyomom beljebb, majd húzom kijjebb ajkai között, ábrándos szemekkel figyelve őt és a mozdulatot. Amint tiszta az ujjam, a mézes, ragacsos ajkához hajolok, hogy kellő alapossággal lecsókoljam és faljam róla a rajta maradt nektárt.
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom —
Vissza az elejére Go down
 
Axel & Aviva | recalculating
Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next
 Similar topics
-
» Axel & Aviva | way down we go
» Axel & Aviva
» Axel & Aviva | a few more steps
» Aviva & Axel - The End of the Journey
» Aviva & Axel - I want You back

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
M E T A N O I A :: Valhalla csarnokai ;;-
Ugrás: