Már csak akkor voltam hajlandó mérsékelni csípőm vehemens mozdulatain, mikor először megéreztem, hogyan vájja körmeit hátamba a betörni készülő extázis, és aminek érkezése kicsit sem volt váratlan, épp ellenkezőleg. Hiába kaptam már meg egyszer a stégen, és hiába juttatott a csúcsra néhány perccel ezelőtt ajkai segítségével, olyan forró hévvel ruházva fel a testemet, amire talán még soha nem volt példa, ez még mindig nem volt elég. Mintha most éreztem volna meg igazán, hogy mennyire elememben is vagyok, a vérem pedig továbbra is ott dübörgött a fülemben, dobolva a ritmust, amit a csípőm járt, és ami akkor váltott vissza az eredeti kerékvágásba, mikor izmai körém szorítottak. Teste jelzései egyértelműek voltak, és nem is próbáltam tovább késleltetni semmit, úgy merülve el benne újra és újra, hogy már szinte levegőt sem vettem közben, hol ajkait csókoltam, hol arcának élét, míg be nem következett a mindent elsöprő robbanás, testem pedig úgy feszült meg, mint egy gitárhúr. Talán még az sem állt távol tőlem, hogy elpattanjak, ahogy az a húr is képes lett volna rá, miközben próbáltam elrejteni a belőlem kitörő nyögéseket, úgy harapva bőrét, hogy abba még én is beleremegtem. Aztán nem maradt bennem semmi, a józan gondolatok sokasága már régen cserben hagyott, a testem pedig csak lassan volt hajlandó elernyedni, miközben kontroll nélkül kapkodtam a levegőt, de még ez sem jelentett igazi megváltást. Nem, hiszen a beszívott oxigén hiába is volt hűs, a bennem és benne dolgozó hév rögtön tűzforróvá alakította át, szinte érezve, hogy végigmarja torkomat, így érve el a tüdőmig.
Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt el, és hogy mióta lebegtünk az édes megsemmisülésben, miután a bennünk tomboló hurrikán egy valódi szökőárral tarolt le bennünket, de nem is érdekelt. Az időnek már, mint olyan, nem is volt semmi jelentősége, és ahogy lassan kinyitottam szemeimet, majd felemeltem a fejemet, hogy végre rátaláljak íriszeire, kibukott belőlem egy megkönnyebbült, de annál bűnbánóbb sóhaj, és ezt csak akkor oldozta fel bennem némileg, mikor rájöttem, hogy bármennyire is éreztem magam hevesnek vagy épp vadnak, de még így sem okoztam neki fájdalmat, épp ellenkezőleg. Megkönnyebbülve leheltem csókot állára is, ujjaimmal gyengéden játszadozva az épp utamba kerülő hajtincseivel, jóleső morranással reagálva csípőjének lágy mozdulatára. - Ez szörnyen hangzik - húztam el ajkaimat megjátszott felháborodással, mikor szóvá tette, hogy a hevességem inkább izgatja, bár nem is kellett mondania, tisztán éreztem rajta, arról a vehemens orgazmusról pedig, ami átvonult mindkettőnkön, nem is beszélve. - Bár, előfordulhat még máskor is... - tettem hozzá sunyi vigyorgással, hisz nem most fordult elő először, de nem is utoljára, a nevetést viszont, amit előcsalt belőlem a szalmabálás megjegyzésével, már meg sem próbáltam elrejteni. Elvégre... még azt sem tudtam volna egyértelműen kizárni, hogy ez egyszer tényleg megtörténjen, azok után, hogy tényleg, egyetlen másodperc leforgása alatt képes voltam izgalomba jönni Tőle, helyszíntől és időtől függetlenül.
Apró libabőr jelent meg rajtam, ahol csak érintett ajkaival, én viszont továbbra is ajkaira pályáztam, így mikor odahajolt hozzám, készségesen simultam csókjába, ezúttal már jóval lágyabban masszírozva a nyelvét, majd saját arcomhoz nyúltam, eltüntetve onnét némi verejtéket, ami készült volna végiggördülni rajtam. - Ha már ott leszek, nemcsak a hátadat akarom megmosni - vontam egyet vállamon szemtelen éllel a hangomban, miközben lassan, kínlódva elkezdtem emelkedni róla, és egy frusztrált sóhaj kíséretében nyúltam a pólója után, de még mielőtt átnyújtottam volna neki, egy hirtelen gondolat után inkább ismét a sarokba vágtam. - Erre nincs is szükség. Úgysem látnak a szomszédok. Kirill-nek pedig... kimenője van ma estére - vigyorodtam el pofátlanul, miközben kinyújtottam felé a kezemet, így kínálva fel, hogy segítsek neki felállni. - Ha nem állsz fel, tényleg becipellek - figyelmeztettem némi fenyegetőzéssel a hangomban.

A mozdulatlanság legalább annyira kínzott meg, mint Őt, annyi különbséggel, hogy én sziklaszilárd elhatározással álltam minden további rándulás nélkül, míg Ő finoman ringatni próbálta csípőjét, így érve el, hogy néha megmozduljak benne. Nem tudtam nem vigyorogni, még ha a helyzet mást is kívánt volna, miközben megszólalt, visszakérdezve, hogy tetszik-e, amit arcán, vonásait tanulmányozva fedeztem fel, és még ha nem is ült ki arcomra, de pokolian felizgatott ezzel az ellenem vívott kis küzdelemmel, még ha a szó legszorosabb értelmében ez nem is volt igazi csatározás, és míg újra és újra ringani próbált alattam, én szemrebbenés nélkül fürkésztem vonásait, a vágytól pozsgó arcát, a forróságtól kipirosodott bőrét, az ereket, ahogy kis híján szétfeszültek bőre alatt, mellbimbói pedig, szinte fájóan nyomultak mellkasomnak, de továbbra sem tudtam betelni látványával. - Soha nem láttam még szebbet - vallottam be csendesen, a már jól ismert rekedtes, el-elcsukló hangomon, miközben magamba ittam mindent, amit láttatni engedett magából, vágyódó sóhajt hallatva, miközben a vágy már a torkomat marcangolta, azt dobolva a fülembe, hogy elég volt a játszadozásból, mégis mozdulatlan maradtam még néhány másodpercig, épp annyi időre, míg egyik kezemet elhúztam csuklójáról, és míg másik kezeim ujjai összekulcsolódtak az övéivel, finoman combjába markoltam, még szorosabban emelve csípőmre, hogy a következő mozdulatnál már teste minden adottságát kihasználhassam.
Nem is bírtam ki, hogy ne morranjak fel, de még ez is egy kontroll nélküli nyögéssel vegyült össze, ahogy újra mozdultam, a kezdeti lassú, lágy tempót pedig ideje sem volt megszokni. Újra vehemensen kezdtem gyötörni Őt, hajszolni a gyönyörét, újra és újra mélyre merülve benne, néha csak azért lassítva le, hogy saját mámoromat féken tarthassam, így próbálva húzni az egyértelműen közeledő érzést, mert tudtam, hogy ezúttal közelebb járok a megsemmisüléshez, mint Ő. - Kibaszottul gyönyörű vagy... - suttogtam a fülébe szinte hang nélkül, ekkor már újra az eredeti ritmust diktálva, miután izmai egyre gyakrabban szorítottak maguk közé, egyre többször reszketett meg alattam a teste, és mikor megakadt benne a levegő, már én sem tartóztattam magam. Hosszú, hangos nyögés szakadt ki belőlem, arcomat úgy fúrva a nyakába, mintha itt helyben eggyé akarnék válni vele, pofátlanul bőrébe harapva, hogy így nyeljem vissza az összes többi hangot, ami utat akart törni magának. De még így, az utolsó pillanatban is megfeszültem a belőle kibukó hangok hallatán, amik nemcsak a helyiségben, de a fejemben is visszhangot vertek, élvezetének hangjai pedig csak tovább nyújtották a saját gyönyörömet, szenvedélyes, mohó mozdulatokkal lüktetve testébe, egészen addig, míg a legutolsó, már kissé erőtlen lökés után el nem csitult az ösztön, én pedig finoman testére nehezedtem, ujjaim még erősebben szorították ujjait. Fel sem tudtam emelni a fejemet attól a letaglózó élménytől, ami végbement bennem, meg sem próbáltam kihúzni magam a testéből, mert nemcsak hogy nem maradt rá erőm, de az izmai se nagyon akartak engedni. Szabad kezemmel már nem combját simítottam, hanem oldalát, finoman cirógatva ujjaim hegyével az érzékeny bőrt, orromat pedig arcának élén vezettem végig, csak hogy az út végén gyengéden megcsókoljam ajkait. - Sajnálom, kicsit elkapott a... hév - mormoltam ajkai közé bűnbánóan, gyengéd mosollyal ajkaim szélében, közben végre elengedve ujjait, amiket időközben már úgy szorítottam, hogy talán el is fehéredtek. - Ha jól sejtem, végre be kéne vinnem a házba. Tényleg tiszta mocsok lettél - utaltam a hátára, amire bizonyára tényleg rátapadhatott némi kosz a padlóról, de szavaimmal ellentétben, még kicsit sem esett volna jól megmozdulni.

Alig láttam át azon a mámoros ködön, ami körénk telepedett, miközben ott ült az ölemben, néha játékosan mozdítva a csípőjét, ezt pedig többnyire én sem hagytam válasz nélkül, úgy feszülve ölének, hogy kétsége se legyen afelől: még mindig kibaszottul élvezni akarom Őt. Hiszen a testem nem csillapodott, a lüktetés még annyira sem, de nem is tudtam volna csak úgy közönyösen ülni ott, és rideg, hűvös arccal bámulni rá, miközben meztelenül feszül hozzám, csípője kegyetlen játékával hozva tudtomra, hogy ahogy én, úgy Ő se gondolkodik még a pihenésen, ezzel pedig olyan égetnivalóan pofátlan vigyort csalt ajkaimra, hogy már pusztán ezért a pokolba száműztek volna. Pedig, jelenleg övé volt a hatalmas előny azzal, hogy az ölemben ült, pár centiméterre attól, hogy elmerülhessek benne, és biztos voltam benne, hogy ha szemtelenkedni akarna, egyetlen mozdulattal megoldaná ezt a hatalmas dilemmát, mégsem mozdult. Nem használta ki a fölényt, nem ragadta meg a gyeplőt, még úgy sem, hogy Ő ült rajtam, mohón túrva a hajamat, közben úgy csókolva, hogy abba minden porcikám beleremegett.
Meg sem próbáltam kizárni a fantáziaképeket, amiket szavai csaltak elő agyam hátsó részéből, felidézve, hogy milyen is volt, mikor egy szál ingben várt rám a konyhában, és hogy milyen érzés volt megkímélni az anyagot, miközben ott, a pult tetején ejtettük meg azt a bizonyos reggelit. Nem is sejtette, hogy mennyire megvadított vele, hogy egyetlen ruhadarab mennyire elvette az eszemet, pedig szembesültem már pár igazán tetszetős szoknyájával, vagy fekete miniruhájával, de azoknak rendszerint nem szoktam kegyelmezni. De mégis, milyen lett volna letépni róla azt a bizonyos győzelmi zászlót, ami épp azért indított be annyira, mert az enyém volt? Úgy, ahogy az is, aki magára húzta. Az elképzelés olyan hatást gyakorolt rám, hogy nem tudtam türtőztetni magam, minden további nélkül karoltam át derekát, majd fordítottam be magam alá, először csak épp annyira nyúlva le kettőnk közé, hogy feljebb toljam egyik combját, így simulva be lábai közé. De ez nem volt elég, következő mozdulatommal csuklóit vágtam bilincsbe ujjaimmal, a feje fölé szorítva őket, valami utolsó kis lélekjelenlétbe kapaszkodva, hogy ne szorítsam túlságosan, de bármit is keltett életre bennem az iménti kis játszadozással, már nem tudtam visszazárni a palackba. Úgy hatoltam belé, hogy még levegőt venni is elfelejtettem, testemet azonnal átjárta az a kellemes, borzongató elektromosság, ahogy megéreztem magam körül feszítő izmait, úgy, mintha először érezném, pedig alig telt el idő azóta, hogy a stégen egymásnak estünk. Csak hogy a játszadozás ott nem ért véget, épp ellenkezőleg, azóta csak gyűlt és gyűlt, csak még mohóbbá, még telhetetlenebbé téve a sóvárgást és a lüktetést, ami szinte rögtön vitte tovább a véremet, határozottan lendítve a csípőmön, az első pár mozdulat után pofátlanul ajkába harapva. Vigyáztam rá, mert bármennyire is telepedett rám a vérvörös köd, még így sem akartam fájdalmat okozni neki, épp addig feszegettem a határokat, amíg tudtam, hogy nem ártok neki, de mikor tudatosult bennem, hogy ez az őrjítő tempó nagyon hamar elvezet majd a gyönyörhöz, lelassítottam, még mielőtt teljesen megálltam volna.
Ujjaim ismét csuklója köré szorítottak, ajkaimmal birizgálva száját, míg nyelvem bebocsátást nem kapott közéjük, lihegve követelve újabb és újabb csókot, de bármit is tett, bárhogy is küzdött, vagy próbált meg rávenni, hogy ismét mozduljak, nem történt semmi. Már akkor ördögi vigyor jelent meg szám körül, mikor még csókját élveztem, mikor pedig elszakadt tőlem, még pofátlanabbá vált a kis gesztus, épp annyira biccentve oldalra a fejemet, hogy végignézhessek rajta, arca minden vonásán, végigbarangolva a nyakán kidudorodó eret, hatalmasat sóhajtva, mikor látóterembe kerültek ágaskodó mellbimbói, majd visszafordultam, és a vörösre csókolt ajkait kezdtem szuggerálni.
Pedig nem volt könnyű megállni, a vérem vitt volna tovább, újra és újra jelzést küldve csípőm felé, főleg mikor izmai újra és újra rám szorítottak, ezzel is üzenve, hogy nemcsak én, de Ő is kibaszottul várja a folytatást, és talán épp ezért engedtem el egyik kezét, a másikat azonban továbbra is börtönben tartottam a feje fölött, ekkor azonban már nem csuklóját szorongattam, hanem ujjait, finoman összefűzve vele a saját ujjaimat. - Muszáj volt egy kicsit... gyönyörködnöm benned - buktak ki belőlem a sunyi szavaim, mintha csak visszautaltam volna a beszélgetésre, ami a stégen lezajlott kettőnk között, bár Vele ellentétben, én már akkor sem a csillagokban vagy az égboltban gyönyörködtem. És ahogy most kaptam pár másodpercet, hogy tekintetem kipirult arcának minden négyzetcentijét felfedezzék, már nem is tudtam tovább nyugodni, ujjaim finoman az övéire szorítottak, mikor újra mozdult a csípőm, az első pár lökésnél csak lassan, mintha az imént abbahagyott ritmust keresném, pedig nagyon is jól tudtam, hogy hol szakadt félbe. Ajkam elszakadt az övétől, füléhez hajolva kínoztam tovább nyelvemmel, néha halkan felnyögve, egyenesen a nyakába sóhajtva, így ingerelve bőrét, majd homlokomat a halántékának támasztottam, és szabaddá váló kezemmel lenyúltam, hogy még tovább tornázzam csípőmön az egyik lábát, még nagyobb hozzáférést biztosítva magamnak, hogy még mélyebben tudjak elmerülni benne, és ahogy egyre mohóbban, egyre vehemensebben mozdultam, már Ő is érzékelhette, hogy legközelebb már csak akkor fogok leállni, ha magával ragadott bennünket a gyönyör.

Ha a mohó csókom után nem mászott volna önként az ölembe, én magam kértem volna rá, úgy, hogy talán apellátát sem hagytam volna neki, mert bár a gyönyör mindkettőnk testén végigrobogott, kíméletlenül mosva el a határokat, mégsem tűnt úgy, hogy egy pillanatig is csillapodott volna. Ugyanúgy éreztem tűzforró bőrét, az alatta sebesen vágtázó vérét, ahogy tenyerem a hátára simult, közben szenvedélyes csókra invitálva, pofátlanul húzva az agyát azzal, hogy a nevével viccelődtem, mintha fennállt volna az esélye, hogy tényleg elfelejtem. Pedig, sem összekeverni, sem elfelejteni nem lennék képes, minden egyes pillanatban ott égett nyelvem hegyén, még akkor is, mikor épp teste lüktető forróságát kényeztettem vele, sőt, akkor igazán. Mert ha csak eszembe jutott, szinte zsibbadni kezdett a nyelvem, minden alkalommal Vele együtt reszketve meg, mikor a nyelvemre élvezett, és pont ez volt az, amiből nem volt elég. Csak most nem a nyelvem alatt akartam megtapasztalni, hanem mélyen benne, kihasználva teste minden adottságát, közben nem felejtve el érzékeltetni vele, hogy mennyire türelmetlen és emésztő az a szerelem, ami szüntelen ég a mellkasomban, és ami ilyenkor tombol a leginkább.
Mégsem tértem azonnal a lényegre, pedig éreztem a hőt, ami ölén keresztül érte ágyékomat, mikor helyet foglalt combjaimon, és hiába akartam egyetlen mozdulat segítségével azonnal elmerülni benne, helyette a lassú kínlódást választottam, mert tisztában voltam vele, hogy ezzel csak még inkább megédesítem a kéjt, ami vár majd kettőnket az út végén. El is fordítottam róla szemeimet, helyette a garázs mennyezetét méricskélve, mintha bármit is odaírtak volna, olyan mondanivalóval borzolva a kedélyeit, hogy attól még kis híján én is eldobtam a saját agyamat. Eszem ágában sem volt pihenni, és még minimum egyszer le akartam aratni azokat a bizonyos babérokat itt, a garázsban, így valójában szó se lehetett volna arról, hogy csak úgy felvonulunk az emeletre. Talán később... sokkal később. És ezt nem is voltam rest a tudtára hozni azzal, ahogy karjaim szorosan dereka köré fonódtak, tenyerem egyre nagyobb területet foglalt el hátán, így tartva közel magamhoz, ajkai helyett azonban már nyakát téptem csókjaimmal, lassan egészen a melléig vezetve saját magam, nyelvemmel ingerelve az ágaskodó bimbóját. - Csupa piszok leszel itt... - mormogtam bőrébe alig hallhatóan, újra ringva alatta, keményen nekifeszülve ölének, de nem is maradt benne adósom, ezzel pedig előcsalt belőlem egy mohó, vehemens nyögést. Pedig ezúttal minden hangot magamba akartam fojtani, megtartva magamnak, hogy mennyire mocskos az a vágy, amit épp iránta táplálok, nem mintha nem lett volna elég egyértelmű bizonyítéka az alatta feszülő vágyam. Összeszorítottam ajkaimat, ezzel néhány másodpercig meggyötörve mellbimbóját, mikor szóba hozta az ingemet, amit hirtelen nevezett ki új pizsamának, de ahogy eszembe jutott, hogy hogyan reagált rá testem, mikor azt viselte a reggelinél... - Meg akarsz ölni, ugye? - kérdeztem rekedten, kiengedve Őt ajkaim közül, finoman fenekébe markolva szabad kezemmel, így vonva még közelebb magamhoz, halk sóhajjal képzelve el, hogy milyen is lenne lefektetni, de kicsit sem úgy, ahogy arra szavaiból először következtetni lehetett. Mert jelenleg csak és kizárólag egyféleképpen fektettem volna le, és én lettem volna a kibaszott takarója, ami forrón tartja, addig hajszolva, addig kínozva, míg tényleg nem remegnek bele a falak, ez pedig úgy vágott végig gerincemen, hogy kis híján felszakította a bőrömet. Mint az ostorcsapás, majdnem fel is szisszentem, majd egyetlen másodperc leforgása alatt fordítottam be magam alá, tolva fel lábait, hogy combjai közé férjek, de rögtön nyúltam kezei után, hogy a feje fölé tartva őket, csuklójánál fogva finoman, de határozottan lefogjam őket. - Úgy fektetlek le, ahogy korábban még soha senki - mormoltam ajkaira, űzött vadként kergetve nyelvét, olyan mohó csókcsatára invitálva, hogy szinte elfogyott közben minden levegőm, és anélkül, hogy elengedtem volna kezeit, addig fészkelődtem combjai között, míg egy magabiztos mozdulattal el nem merültem testében, tompán ajkai közé nyögve. Ujjaim csuklójára szorítottak, ahogy megéreztem magam körül pulzáló izmait, az ösztön azonban rögtön szólítgatni kezdte a véremet, újra és újra mélyen veszve el benne, néha olyan keményen feszülve belé, hogy azt hittem, még az eszemet is elvesztem közben. A tempó adott volt, jó ideig nem is állva meg, nem gondolkodva, hogy milyen hamar fogja megadni magát nekem, vagy hogy én milyen hamar fogok reszketve elélvezni, de mielőtt még rátérhetett volna arra az ismerős ösvényre, lelassítottam, majd teljesen megálltam. - Bár, mintha az imént te sem fogadtál volna szót, mikor azt kértem, hogy ülj rá - haraptam rá ajkára lihegve, homlokomat az övének támasztva, nyelvemmel újra bebocsátást kérve ajkai közé, de továbbra sem folytattam az iménti vad és őrült tempót.

Akár atombombát is robbanthattak volna mellettem, az sem jutott volna el hozzám, teljesen belefeledkeztem ajkai kényeztetésébe, nyelve finom mozdulataiba, úgy mozdulva alá újra és újra, mintha kérte volna bárki, de nem tudtam megálljt parancsolni sem az ösztönnek, sem pedig a testemnek. Ennél pedig már csak a robbanás pillanata volt intenzívebb, ami elmosott előttem mindent, és ha képes lettem volna nyitva tartani a szemeimet, talán felfogtam volna valamit a fényekből, az enyhe félhomályból,  belőle, ahogy tovább ingerelt, még akkor is, mikor ajkai közé feszültem, olyan vehemensen adva át magam a megsemmisülésnek, ahogy talán már nagyon régen nem. Azóta izgatott, hogy egyáltalán felültünk a motorra, de már előtte is megkezdte az ingerlésemet, nem mintha egyetlen pillantásával nem tudott volna újra térdre kényszeríteni. Már a stégen is ingerelt azzal, hogy igazából mi mindenre lenne képes ajkaival, és mindent meg is tett annak érdekében, hogy ilyen intenzív és ilyen mindent elsöprő legyen ez a gyönyör, még pillanatokkal később is úgy reszketve, mint a nyárfalevél, próbálva megkapaszkodni bármibe, amit épp elértem, így akadtak ujjaim hajába, és hosszú másodperceken át nem is voltam hajlandó elengedni.
Még le sem csillapodott a gyönyör, mikor végül ismét megszólaltam, legalábbis próbálkoztam, ismét igyekezve közelebb csábítani magamhoz, de még mielőtt bármit is reagálhatott volna, csókommal ejtettem fogságba, nem is engedve el egyhamar, úgy tépve alsó ajkát, mintha tényleg itt helyben képes lennék felfalni. És talán ez annyira nem is állt messze a valóságtól. Ő pedig, anélkül, hogy kibontakozott volna a csókból, hozzám simult, az ölembe mászott, így már könnyedén fonhattam át karjaimat a dereka körül, néha szándékosan húzva magam felé, hogy mellei a mellkasomhoz préselődjenek, újra ráharapva alsó ajkára. - Örülök, hogy egyáltalán eszembe jutott még a neved... - mormogtam ajkai közé pofátlan vigyorgással, finoman mozdulva alatta, mintha csak titkon meg akartam volna üzenni neki, hogy bármit is művelt velem, még mindig nem volt elég, és bár mozdulatai és simogatása nyomán úgy tűnt, hogy talán lenyugtatni próbálja a vadul lüktető véremet, de talán még nem is sejtette, hogy mennyire esélytelen ez a próbálkozás. - Még nem döntöttem el - húztam el ajkaimat megjátszott grimasszal, majd pár pillanatig a mennyezet felé fordultam, hogy így folytassam tovább a tanakodást, pedig valójában nem volt szükség sok agyalásra. Egyértelmű volt, hogy mit akarok vele csinálni, és ezt Ő is nagyon jól tudta. - Talán pihennék, igen - biccentettem aztán, ezúttal magamra húzva azt a szerepet, amit Ő játszott, mikor hazaértünk, de szavaimmal és incselkedésemmel ellentétben inkább moccantam alatta egyet, csak hogy a tudtára hozzam, mennyire meg sem fordult a fejemben, hogy tényleg lenyugodjak. Vagy épp... pihenjek. - Bevihetnélek ebből a mocskos garázsból - folytattam tovább, ujjaimmal végigcirógatva oldalát, finoman borzolva tovább a kedélyeit, orra hegyére csókolva, de már pusztán a tény, hogy milyen közel voltam teste lüktető forróságához, és hogy akár egyetlen mozdulattal elmerülhettem volna benne, igazi próbára tette a türelmemet, ismét. - Rád adhatnék valami pizsamát... - folytattam tovább, viszont ajkaim ekkor már épp nyakát térképezték fel, egészen addig hajolva, míg el nem értem az egyik mellbimbóját, és ajkaim közé véve finoman megszívtam.

Ajkamba haraptam, mikor felsőjét a melltartója is követte, hang nélkül hümmögve a gerjesztő látvány hatására, ahogy formás melleit már semmi nem takarta el tekintetem elől, én pedig, kihasználva ezt, hosszú másodperceken át ittam magamba a látványt, érezve, hogyan fejti ki hatását már pusztán az, hogy egy szál semmiben állt előttem. Magam sem tudom, mihez kezdtem volna, ha most fogja magát és inkább tényleg a fürdést választotta volna, még ha nem is tűnt valószínű forgatókönyvnek, de azok után, hogy már határok nélkül pimaszkodott velem, kinéztem belőle egy ilyen sunyi húzást. De addig éljek, hogy nem jutott volna át azon a kibaszott küszöbön, és ha kikényszerítette volna belőlem, hát a ház zöld gyepén estem volna neki, ott téve a magamévá, és egy pillanatig sem zavart volna, hogy ki lát vagy ki hall bennünket. Én csak Őt akartam látni és hallani, egyedül ezt volt képes befogadni az agyam, és ha most Kirill besétált volna az ajtón, valószínűleg csak azért tudatosult volna bennem, mert Iris egész biztosan az első, hozzánk közel eső bútor mögé rejtőzött volna. Viszont ha Ő nem is, én jól tudtam, hogy Kirilltől momentán egy pillanatig se kell tartanunk.
De nem az ajtó felé indult, hanem felém, és gyorsan meg is oldotta azt a problémát, hogy kis híján rám olvadtak a ruháim. Először a pólómtól szabadított meg, majd a nadrágomtól, készségesen emelve csipőmet, hogy semmi se akadályozza, de ahol csak hozzám ért körmei hegyével, libabőrt hagyott maga után. A gyomrom mégis akkor kezdett el mocskosul reszketni, még keményebben lüktetve az eddigi elfojtott vágytól, amikor végignézett rajtam, úgy nyalva végig ajkát, ahogy velem is tenné, ha már ajkai között lennék, és szája finom, szűkös forróságát érezném magam körül. Falánk tekintete már régen elárulta, de nem is kellett zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, mi fog következni, és hogy a falánk tekintete és ajkait nyaldosó nyelve nem fogja hagyni, hogy parlagon heverjek, de mégsem voltam felkészülve arra, ahogy végül némi simogatás után tényleg ajkai börtönébe fogadott.
Jókora nyögés bukott ki belőlem, ösztönösen nyúlva haja után, határozottan a tincsek közé túrva, mintha így akartam volna garantálni, hogy nem húzódik el tőlem, de ahogy nyelve újra és újra végigsimitott rajtam, egyértelmű volt, hogy nem is akar így büntetni. És talán ezúttal nem is volt nyomós oka ilyesmit tenni. Magam sem tudtam, hogy honnan származott a vágy, amit életre hívott bennem, és hogy miért nem volt képes csillapodni, vagy hogy miért nem volt elég belőle soha, de még így, ajkai között is nyilvánvaló volt, hogy bármit is fog csinálni, magába fogad-e vagy sem, a ma este még nem ért véget, és addig úgysem fogok nyugodni, míg teste eggyé nem válik majd az enyémmel.
Csípőm folytatta a kissé határozott ringását, újra és újra ajkai közé mozdulva, miközben a mámor egyre gyakrabban simított végig gerincemen, egyre szorosabban markolt rá zsigereimre, és bár kibaszottul szerettem volna ezen a ponton magamra rántani Őt, de nem maradt hozzá elég erőm. Feszülten szívtam magamba az újabb adag oxigént, már amikor képes voltam rá egyáltalán, ajkaim között érezve verejtékem sós ízét, miközben tovább hajszolta a gyönyörömet, én pedig, mint aki már tényleg nem bír magával, még gyorsabban, még intenzívebben mozogtam szájába, de a munka nagy részét mégis nyelve, és kezei végezték. - Iris... - nyögtem fel hangosan, vehemensen engedve ki ajkaim közül a nevét, mikor a várt robbanás bekövetkezett, egyetlen pillanat alatt mosva össze előttem mindent, valóságot a képzelettel, olyan forrón lüktetve ajkai közé, hogy kis híján szétpattantak izmaim. A testem megfeszült, szemeim hosszú másodpercekre lecsukódtak, erősen hajára markoltam, az ösztön viszont vitt tovább, újra és újra ajkaiba mozdulva, újabb halk, mégis erős nyögéseket párosítva minden lökés mellé.
Fogalmam sem volt róla, hogy mennyi idő telt el, mikor izmaim ernyedni kezdtek,  és újra levegő jutott a tüdőmbe, de nem is érdekelt, mert még mindig abban az élvezetben fürdőztem, amit nyelvével okozott, még utoljára pimaszul megmozdulva ajkai között, mielőtt elengedett volna, de ahogy tekintetem újra rátalált íriszeire, kibukott belőlem egy zsibbadt sóhaj. - És most már hajlandó vagy idejönni hozzám? - kérdeztem lihegve, ekkor már gyengéden simogatva tincseit, de még azelőtt előre lendültem, hogy válaszolt volna, egy mohó, pofátlan csókkal fojtva belé minden lehetséges gondolatot.

Végig arcát fürkésztem, míg elült benne a gyönyör, teste apró rezdüléseit figyelve, hogy melyik az a pont, amikor már nem reszketnek meg lábai, de az, amit vonásai engedtek láttatni, csak még jobban izgalomba hoztak, pedig mikor belekezdtem a kényeztetésébe, már biztos voltam abban, hogy elértem a határaimat. Úgy feszültem és lüktettem, hogy azt már tényleg nehéz volt elviselni, és bár a kezemben volt a lehetőség, még mielőtt térdre rogytam előtte, hogy enyhítsek a saját szenvedéseimen is, de az ösztöneim végül mást súgtak. De nemcsak ajkaim húzódtak néha sunyi vigyorra, a testem is legalább annyira szemtelen volt, hisz pontosan tudtam, hogy milyen odaadó viszonzásban lesz részem, és ezzel a gondolattal már odakinn, a stégen is kurvára felizgatott. Lihegő szavait hallva mégis erőteljes, pofátlan vigyorra húzódtak ajkaim, hisz nagyjából Ő is sejthette, hogy nem szokásom csak úgy letérdelni bárki előtt, az viszont, amit most élt át, és amit okozni akartam neki, túlmutatott a büszkeségem azon szintjén, ahol érdekelt volna, hogy épp térdelek valaki előtt vagy sem. Főleg, hogy Ő nem egy szimpla, egyszerű valaki... nem, Ő még mindig az a Minden, amire titkon, jó mélyen talán mindig is vágytam, csak soha nem hittem abban, hogy megérdemlem és hogy meg is kaphatom.
És nem is egyenesedtem fel, helyette hátrébb kúsztam kissé, kényelmesen elnyúlva a padlón, karjaimmal megtámaszkodva a hátam mögött, miközben félmeztelen alakját méricskéltem, úgy, mintha éppen a vacsorámat tálalták volna fel előttem, mégis volt elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy tovább húzzam az agyát, és ismét szóba hoztam a fürdést. Csak bíztam abban, hogy nem folytatja tovább az iménti kis játékát, ténylegesen kivonulva innét, miközben testem minden porcikája érte kiáltott, de ahogy saját felsője után nyúlt, és lehúzta magáról, majd hozzám vágta, már egyértelmű volt, hogy esze ágában sincs elhagyni ezt a kibaszott garázst. Szerencséjére, mert jelenleg tényleg nem tudtam megjósolni, hogy mihez folyamodnék, ha itt hagyna és elvonulna fürdeni. De nemcsak vetkőzni kezdett, közben folyamatosan ajkait harapdálta, a gyomromra rögtön ráült valami mázsás súly, újra és újra érezve, hogy megfeszülnek izmaim a látványtól, nyelve alá már inkább saját magamat képzelve, és emiatt ki is bukott egy halk, vágyódó sóhaj, rögtön azután, hogy a melltartója is nálam landolt, én pedig miután mélyen magamba szívtam az édes illatát, magam mellé dobtam a felsőjét és a melltartóját is. - Bölcs döntés - szólaltam meg végül, örülve annak, hogy kissé visszataláltam a saját hangomhoz, bár sokra nem mentem vele, tekintve, hogy minden szó reszketett a sóvárgástól, olyan rekedté varázsolva mondanivalómat, hogy először azt hittem, nem is az én hangomon beszélek. - Megmentettél egy felsőt - tettem hozzá, ezt már ajkaiba mormogva, hisz időközben fölém mászott, épp csak egy pillanatra szakítva meg mohó csókját, ezzel hozva tudtára, hogy ha nem Ő vetette volna le, nagy eséllyel én vettem volna kezelésbe a maradék ruháját, és amilyen hév dolgozott jelenleg bennem, biztosan nem ígértem volna nekik hosszú életet. Ahogy a saját pólómnak sem, de Ő azt is igyekezett megmenteni, csókunkat azzal szakítva félbe, hogy lerángatta rólam, én pedig készségesen emeltem karjaimat, csak hogy utána ismét megtámaszkodjak magam mögött, szándékosan nem érintve, pedig minden porcikám arra vágyott, hogy újra végigsimítsa selymes bőrét, kihasználva a helyzet adta összes lehetőséget.
Egyre nehezebben vettem a levegőt, ami pedg eljutott a tüdőmig, nem volt elég, de a látvány, ahogy bontogatni kezdte a nadrágomat, hirtelen még az ösztönt is elfeledtette velem, hogy kapkodni kezdjek az oxigén után. Szavak nélkül, lélegzetvisszafojtva figyeltem, szavaiba közben beleborzongva, emelve a csípőmet, hogy könnyebb dolga legyen, és ezen a ponton már nem is lehetett volna egyértelműbb, hogy mire vágyom annyira, hisz ott feszültem ujjai között, saját ajkamba harapva, szinte sóvárogva kényeztető ajkai és tűzforró nyelve után, ennek gondolata pedig ismét marokkal szorított rá a gyomromra. - Gondolatolvasó vagy - vigyorodtam el kissé erőtlenül, újra ajkamra harapva, miközben Ő tovább haladt lefelé. - Én is a szádban akarom érezni magam - bukott ki belőlem egy újabb sóvárgó, már-már türelmetlen sóhaj, pár pillanat erejéig lehunyva a szemeimet, pedig egyetlen pillanatát sem akartam kihagyni annak, ahogy a tekintete fogságban tart, és mikor végighúzta rajtam nyelvét, finom borzongás futott végig rajtam. Ezt pedig csak fokozta azzal, ahogy ajkai közé fogadott, a semmihez sem hasonlítható érzésbe még ujjaim is belefeszültek, hangos nyögés tört elő torkomból, egyik kezem pedig ösztönösen kelt életre és nyúlt a  haja után, finoman rámarkolva tincseire, egy még intenzívebb nyögést hallatva, mint pár másodperccel ezelőtt. Tisztán éreztem, hogy milyen lüktetéssel reagált mozdulataira a testem, hogy újra és újra ajkai közé feszültem, ahogy nyelvével mohón kényeztetni kezdett, és bár az utolsó erőmmel kapaszkodtam a saját erőmbe, végül mégsem bírtam ki, hogy ne mozduljon a csípőm, néha ajkai közé tolva magam, mintha már nem is ajkaiban, hanem benne mozognék, olyan fájóan ajkamba harapva, hogy még egy halk szisszenés is kibukott belőlem. Hajára markoltam, mikor a kéj néha vészesen közel merészkedett hozzám, azzal pedig csak tovább fokozta, hogy közben egy pillanatig sem eresztette tekintetemet, úgy lesve minden reakciómat, ahogy az imént én lestem az övéit, nyögéseire pedig én magam is nyögéssel reagáltam. - Most már igazán... ráülhetnél - bukott ki belőlem szinte minden hang nélkül, érezve, hogyan kezd gyöngyözni a verejték halántékomon, de ha jelenleg fogadnom kellett volna, hogy tényleg abbahagyja-e és az ölembe ül, vagy elvisz egészen a gyönyörig, nem tudtam volna, hogy mire tegyem a voksomat.

Ezúttal mindent a meglepetés erejére alapoztam, még ha eleinte én magam sem számítottam arra, hogy lesz bennem elég erő végigcsinálni. Hisz ugyanúgy éreztem érintésem alatt a teste reszketését, csókjaim alatt a felhevülő bőrét, az apró kis remegést, amit produkált, miközben a falnak préseltem, és tényleg, abban a pillanatban bármit megtettem volna azért, hogy itt, a fal tövében tegyem magamévá, olyan hévvel, mint talán még soha, de talán nemcsak Őt, de magamat is meg kellett lepnem - kivételesen. Ezért is indultam el lefelé, mikor arra ösztönöztem, hogy forduljon felém, Ő pedig nem is ellenkezett, ezúttal háttal dőlt a falnak, én pedig, amint eltüntettem róla a nadrágját, már emeltem is vállamra a combját, még közelebb rántva magamhoz, de úgy, hogy az egyensúlya alig egy pillanatra inogjon meg, és mire felfogta volna, hogy mi történik, nyelvem már pofátlanul vette Őt támadás alá, lassú, komótos mozdulatokkal ingerelve, néha finoman rászorítva combjára, de még így, ennek ellenére sem tudtam lekotorni arcomról azt a sunyi vigyort. Mert láttam tekintetében a tüzet, ahogy lenézett rám, és attól a szempártól még keményebben szorított a saját nadrágom. Majd' szétfeszültek izmaim, újra és újra végigvágott rajtam a vehemens lüktetés, az ösztön, ami maga alá akart gyűrni, velem együtt pedig Őt is magával készült rántani, de ahogy teste reagált nyelvem játékára, egy pillanatig se bizonytalanodtam el abban, hogy Ő is épp erre vágyik.
Még ha az első megsemmisülést nélkülem is kellett átélnie, mert ahogy nyelvem tovább fokozta a tempót, néha finoman testébe csusszanva, már egyértelművé vált, hogy nem fogok leállni, ezúttal nem fogom megfosztani a gyönyörtől, sem most, sem az utolsó előtti pillaanatban, még ha ez azt is vonja majd maga után, hogy kibaszottul elveszítem a kontrollt a saját testem felett. Nem tudtam, hogy lehet ennyire mohón, ennyire szenvedélyesen szeretni, vagy épp vehemensen akarni valakit, de bármit is készültem adni neki, az a tény vigasztalt, hogy még előttünk állt az egész éjszaka. És bőven lesz még lehetőségem visszakapni, ha jól sejtem, kamatostul. Ettől pedig még fürgébbé vált a nyelvem, még szorgosabban dolgoztam a mámorán, egy halk morranással jelezve szavai hallatán, hogy eszembe sem jutott sem abbahagyni, sem felfüggeszteni azt, amibe épp belekezdtem, szabad kezem pedig vádlijáról feneke alá vándorolt, így rántva még jobban ajkaimra. Mintha szükség lett volna rá, hisz nyelvemre ringott Ő magától is, úgy mozogva, mintha épp rajtam ülne, ez a gondolat pedig ismét előcsalt belőlem egy kóbor, magányos nyögést.  
Érzékeny pontjára csókoltam, mikor testét elöntötte a gyönyör, továbbra is szorosan fogva lábát, mintha ezúttal tényleg fennállt volna a veszélye annak, hogy elveszíti az uralmat a saját teste felett. Nyelvem csillapodott kissé, csak addig masszírozva Őt, míg meg nem éreztem, hogy csiklandóssá vált, egy elégedett mosollyal húzódva el tőle, de továbbra sem álltam fel, helyette a térdeimen megtámaszkodva mértem Őt végig, hosszas figyelmet szentelve arckifejezésére, arra, ahogy a gyönyör testet öltött tekintetében, majd egy pofátlan kis vigyor kíséretében hátrébb kúsztam pár lépést, és letettem a hátsómat, mit sem törődve azzal, hogy vajon mennyire lesz koszos a nadrágom a garázs padlóján üldögélve. - Kibaszottul szexi vagy, miközben elélvezel - billent oldalra a fejem, miközben karjaimmal megtámaszkodtam magam mögött, pimaszul ajkamba harapva, majd orrommal az ajtó felé intettem. - Ha még mindig ragaszkodsz a fürdőhöz... - kezdtem bele a gondolatba sokat sejtetően, mintha nem égtem volna én magam is a vágytól. Attól, hogy tovább folytassuk, amibe belekezdtünk, de még mindig nem fáradtam el annyira, hogy ne húzgáljam meg kissé a bajszát.

Egy pillanatig sem engedtem az irányításból, ezt pedig mi sem jelezhette volna jobban annál, ahogy a falhoz préseltem testét, és lényegében lehetőséget sem adtam neki semmire. Már azon kívül, hogy tenyereivel megtámaszkodjon a falban, míg én leráncigáltam róla a kabátot, tüzesen végigcsókolva a válla azon részét, ami kibukkant a felsője alól, kezem pedig olyan kíváncsian tört utat magának, mintha tényleg nem ismerne lehetetlent. Talán nem is ismert, mert soha, egyszer sem mondta, hogy álljak meg, teste pedig egyértelműen tolmácsolta, hogy mire is vágyik pontosan. Ezzel leginkább akkor szembesültem, mikor ujjaim alatt összpontosult testének lüktetése, a vágyának vad zubogása, ahogy masszírozó ujjaim alatt szinte új életre kelt, én pedig egyre mohóbban csókoltam bőrét, épp ahol értem, nem ijedve meg attól sem, hogy néha finoman, ingerlőn ráharapjak. Kibaszottul vágytam Rá, ezt nagyon is jól érezhette, mikor újra és újra fenekének feszültem, Ő pedig válaszként visszavágott, úgy dörgölőzve hozzám, hogy kénytelen voltam belemorranni a csókjaimba, néha erősebben mélyesztve bőrébe a fogaimat, amit minden alkalommal forró nyelvemmel simítottam el. Pedig tudtam, hogy nem fáj neki, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében, mert a fájdalom jelen helyzetben olyasmivé alakul, ami legfeljebb türelmetlenebbé teheti, és ha rajtam múlott, nem is a kín miatt kezd majd el sírni, hanem attól a gyönyörtől, amibe egymást hajszoltuk. Már az élvezet gondolatától is pattanásig feszültek izmaim, gyomrom borsónyi méretűre zsugorodott, amit ráadásként még szorongatni is kezdett egy erős marok.
Hangja csak tovább ajzott, ahogy a kicsit sem visszafogott nyögések előtörtek belőle, néhány másodpercre még szemeimet is összeszorítottam, diadalittasan vigyorogva bele mozdulataimba, elvégre bármit is akart elhitetni velem, teste csúnyán elárulta, ez pedig minden masszírozó mozdulattal fokozódott, kis híján bele is őrülve abba a forróságba, amivel teste reagált rám. Egyetlen pillanaton múlt csupán, hogy ne rángassam le a saját nadrágomat is, csak hogy itt és most még keményebben a falnak szegezzem Őt, úgy merülve el benne, hogy abba nemcsak Ő vagy én, de az egész kibaszott garázs is beleremegett volna. Mert ennél telhetetlenebb vágy nem uralkodhatott volna felettem, a türelmetlenségem pedig ellenem dolgozott, testem minden porcikája érte kiáltott és az enyhülésért, amit csak Ő tudott megadni, mégis győzött a pofátlan, sunyi énem.
Elhúztam ujjaimat, majd magam felé fordítottam, de álltam a sarat, és nem kerestem fel rögtön ajkait, helyette elindultam lefelé, addig küszködve, míg nadrágja földet nem ért, azzal együtt pedig én is leguggoltam előtte, de a várakozásaival ellentétben nem kúsztam fel ismét. Helyette a combjára markoltam, úgy húzva vállamra, mintha mi sem lett volna természetesebb, egy utolsó, cinkos vigyort villantva felfelé, mohón saját ajkamba harapva, mielőtt nyelvem rátalált vágya forrására, olyan lassú kínzás alá vetve Őt, hogy abba ismét belefeszültem. Ekkor már nem is éreztem a gyomromat, főleg a hangok után, amiket előcsaltam belőle, és ahogy nyelvem mozdulatai egyre csak fokozódtak, mohón, már-már kíméletlenül tapasztottam rá nyelvemet, ezzel is sugallva, hogy addig nem állok meg, míg végig nem vág testén a gyönyör.
Ahogy a padlót érintő lába megremegett, szabad kezemmel finoman végigsimítottam rajta, egészen fel, az oldaláig, mintha így akartam volna támasztékot nyújtani neki, egyre forróbban kényeztetve, nyelvemmel néha egészen elkalandozva, finoman testébe csúsztatva, csak hogy tovább bolondítsam a gyönyörét, pofátlan kis vigyorral fürkészve tovább arcát.

Egy másik helyzetben valószínűleg nemcsak egy ravasz vigyorral reagáltam volna, mikor azt mondta, hogy a jövőben kész kezesbárányként viselkedni. Nem, bizonyára minden részletében belementem volna ebbe a kis elhintésbe, de tekintve, hogy hanyag mozdulata ellenére miről is árulkodott a testbeszéde, rá kellett jönnöm, hogy ezúttal ellent kell állnom a kísértésnek, és nem kezdhetem el szívni a vérét olyasmiért, amit csak azért dörgölt az orrom alá, mert játszadozni akart velem. Ennél jóval merészebb elképzelések éltek bennem a folytatást illetően, és bár nem mondtam le arról, hogy az este egy adott pontján tényleg az utolsókig húzo majd az agyát, de most képtelen lettem volna hosszú perceken át úgy csűrni és csavarni a szavakat, hogy közben már minden porcikám Rá vágyott és arra, hogy végre benne legyek.
Ahogy mögé léptem és hátához simultam, lényegében egyetlen mozdulattal tettem nyilvánvalóvá, hogy eszem ágában sincs innét kiengedni, és valójában soha nem is volt, addig legalábbis biztosan nem, míg valamelyest nem csillapodik a bennünk tomboló vágy, amit még úgy is éreztem belőle áradni a hátán keresztül, hogy rajta volt a kabátja. Míg ajkaim mohó játékba kezdtek, hol fülét, hol nyaka szabadon hagyott részét csókolva, addig kezem már a cipzárjánál matatott, jóval vehemensebben bontogatva ki a kabátjából, mint ahogy a stégen tettem, és bár nehezemre esett elszakadni a lassan ringó, állandóan nekem feszülő fenekétől, de épp annyira mégis megtettem, hogy lelökjem róla a feleslegessé váló ruhadarabot, de utána már simultam is vissza hozzá, mellkasomon érezve a testéből áradó hőt. Csókjaim egyre mohóbban kutatták tovább bőrét, már a nyaka azon részét kényeztetve, amit nemrég még elfedett előlem a kabátja, de nem értem be ennyivel. Mindkét kezem előre nyúlt, hogy a nadrágját kezdjék el bontogatni, de hiába várta volna, hogy elkezdjem róla eltüntetni, helyette csak a gombot intéztem el, épp annyi teret biztosítva, hogy beférjen alá a kutakodó kezem, és mikor a bugyija alá csúsztatva rátaláltam teste lüktető pontjára, jólesően, felmorranva haraptam a vállára, szabad kezemmel a felsője anyagát nyúzva, kis híján már tépve, de még azelőtt elengedtem, hogy tényleg reccsent volna, ekkor már teljesen Rá koncentrálva, és arra az ébredező, vad lüktetésre, ami masszírozó ujjaim alatt bontakozott ki.
De Ő sem maradt tétlen, ujjai a karomra simítottak, míg másik kezével tarkómra markolt, közben újra és újra fenekével feszülve nekem, és tudtam, hogy tisztában van vele, mennyire kikészít már pusztán ennyivel is. - Lebuktál - mormoltam fülébe rekedten, szándékosan használva ki a helyzet adta előnyömet arra, hogy mégis játsszak még vele egy kicsit, visszautalva arra, hogy látszólag milyen egyszerűen képes lett volna kisétálni innen, miközben a vágy legalább annyira marcangolta Őt is, mint engem. - Kibaszottul nedves vagy - folytattam tovább, de már magam sem tudtam, hogy honnan szedtem össze a hangomat, mert az, ami jelenleg összpontosult az ujjaim alatt, olyan feszítő lüktetést váltottak ki belőlem is, hogy alig tudtam elfojtani a belőlem kikívánkozó hangokat, arról a toporzékoló tettvágyról már nem is beszélve, ami tovább tombolt ereimben, ágyékomat ismét fenekének dörgölve, újra bőrébe harapva, ahogy az ingerlő érzés eluralkodott minden porcikámon.
Annyi erő mégis szorult belém, hogy miután alaposan előkészítettem a terepet, elhúzzam öléről az ujjaimat, majd arra ösztönöztem, hogy felém forduljon, de ha arra számított, hogy ezúttal majd megkapja a régóta vágyott csókot, ki kellett ábrándítsam. Ajkaim körül továbbra is ott játszott valami ösztönös sunyiság, ahogy visszahajoltam nyakára, ezúttal hátát tolva a falra, tudatosan hagyva ki ajkait a kényeztetésből, majd anélkül, hogy a felsőjéhez értem volna, újra a nadrágjába kapaszkodtam, és miközben lassan haladni kezdtem lefelé, orrom hegyével simítva végig kulcscsontján, majd mellei között, ugyanebben a tempóban a bugyijával együtt toltam le róla a nadrágot, egészen addig, míg le nem guggoltam előtte, finoman a combjára harapva, miközben vártam, hogy kilépjen végre a nadrágból, és azt is odébb dobhassam, mint valami feleslegessé vált kelléket. Mégsem egyenesedtem fel, bár a vérem azt az ütemet dobolta, hogy dobjam le magamról én is a saját ruháimat, és adjam át magam a vad és szenvedélyes ösztönnek, ami ezúttal is valami eszeveszett gyönyörrel várna az út végén, de végül mégis huncut vigyorral haraptam ajkamra, ahogy felpillantottam rá, rákarolva egyik combjára, egyetlen határozott mozdulattal ösztönözve, hogy helyezze a vállamra, ekkor azonban már a nyelvem indult el azon az úton, ahol az imént még ujjaim ténykedtek, lassú, már-már kínzó mozdulatokkal kezdve kényeztetni teste legforróbb pontját.