Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Okt. 13, 2022 10:10 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Magam sem tudom eldönteni, hogy az tüzelt-e fel jobban, hogy volt képe kisètálni csak úgy, egyetlen szó nélkül a fürdőből, vagy inkább az, amilyen kitartóan próbált úgy tenni, mintha teljesen hidegen hagyná a jelenlètem, a leheletfinom csipke a testemen és mindaz, amit láttatni enged, míg végül bele nem bukott a próbálkozásba Velem együtt és árulta el magát rekedtes, izgató hangjával és teste reakcióival, de végtére is, ez nem számít. Olyan mohón barangolom végig ajkaimmal és kezemmel tűzforró testét, mintha még soha, vagy minimum hetek óta nem lett volna rá alkalmam, pedig tisztán emlékszem rá, mi történt a stègen, a garázsban vagy épp a zuhanyzóban, mindezen emlékek pedig úgy hatnak rám, mintha egy kigyulladt házat még bőszen locsolgatnèk is benzinnel vagy franc tudja mivel. Testemet újra elönti az ismerős forróság, a szívem pedig őrült ütemben lüktet mellkasomban és mindez, csak tovább fokozódik, mikor végre lekerül róla az a nyomorult törölköző felfedve előttem testét és a vágyát, ami olyan keményen feszül ujjaim közé, mikor rámarkolok, hogy már ettől is görcsbe rándul a gyomrom. Szavai ajzószerkènt hatnak rám, másra se tudok már gondolni, csak hogy miként készülök az őrületbe kergetni, felkorbácsolni még jobban a benne tomboló vágyat, bár tisztában vagyok vele, hogy saját magamat is épp ugyanúgy fogom kínozni, de ez cseppet sem tart vissza. Csak még mohóbban vágyom rá, hogy ajkaim közé lüktetessen, hogy halljam édes, izgató nyögéseit, amivel máris megjutalmaz, amint finoman a számba csúsztatom mindenféle óvatos ízlelgetès nélkül. Vele együtt nyögök én is, testem egészet elborítja a libabőr és, miközben ujjai magabiztosan, de mindenféle irányítás nélkül markolnak hajamra, mohó mozdulatokkal kezdem kényeztetni, finoman szívva meg újra és újra, nyelvemmel izgatva gyengéden, hallgatva mindazokat a hangokat, melyektől az én vérem is forróbbá válik, hogy a combjaim közti kínzó lüktetést, már ne is említsem. A türelmem, valahol ott búcsúzik el tőlem végleg, mikor halk, pimasz szavait követően ujjai finoman tincseimre zárnak, miközben egyre izgatóbban lüktet ajkaim közé mozdulataimtól, így végül lihegve eleresztem, csupán kezem hagyom rajta finom mozdulatokkal ingerelve tovább, és már térdelek is fölé az ágyra, combjaimmal finoman közre fogva csípőjét, hangosan zihálva a vágytól.-Èrezni akarlak végre...- nyögöm elfúló hangon, a következő pillanatban pedig, már igazítom is magamhoz, szinte reszketve ettől a pokoli, kínzó vagytól, hálát adva a rövid csipke anyag miatt, ami szófogadóan csúszik fentebb csípőmön, amint ráengedem magam egy határozott, mohó mozdulattal. Elakad a lélegzetem az érzéstől és attól az őrjítő bizsergéstől, ami végig robog bennem, miközben finoman átkarolom nyakát és lassú, kínzó mozdulatokkal ringatni kezdem rajta csípőmet, állára és a füle alatti részre lehelve apró, forró csókokat, bár még én is megmosolygom, hogy még ebben a felhevült helyzetben is képes vagyok arra figyelni, hogy szándékosan ne csókoljam meg, csak mert tudom, mennyire vágyik már rá.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Okt. 13, 2022 9:34 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Bárhogy is telt az idő, egyetlen pillanatig sem élveztem, hogy ami közöttünk van, halványodna, épp ellenkezőleg. Napról napra erősebb kötelék épült közénk, amit még az sem tudott széttépni, hogy elveszítette a közös emlékeket, amik megalapozták a bizalmát velem kapcsolatban. Ott, azon a ponton tényleg nem hittem abban, hogy lehet folytatása bárminek, vagy hogy továbbra is méltónak talál majd a szerelmére, mert azt még így, ennyi idő elteltével is tudtam, hogy a múltam hibáit nem javíthatom csak úgy meg, legfeljebb arra várhatok, hogy az idő majd valamelyest megszépítse őket. Talán mégis az volt a legrosszabb, hogy továbbra sem bántam semmit, és ahogy az életem többi részében, úgy Vele is ugyanezt az utat jártam volna végig, mint ahogy először is tettem. Mert talán más út nem is létezett, ez volt az egyedüli, ami elvezethetett minket egymáshoz, túlmutatva azon a lázas és őrjítő vágyon, ami ott lapult kettőnk között, és ami akkor sem hagyta volna, hogy külön töltsünk még egy éjszakát, ha atombomba robban a házasságunkban. Mert nem tudtam volna úgy álomra hajtani a fejemet, hogy közben az ágy másik végében árválkodik, összekuporodva, mint valami durcás kölyökmacska, csak mert olyasmit mondtam vagy tettem, ami haragot gerjesztett benne. Történjen bármi, az maradjon az ajtón kívül, ide már úgy akartam bejönni, hogy úgy néz rám, ahogy most is, de ha netán egyszer a harag lesz a gyújtózsinór, és amiatt esik majd nekem olyan hévvel, hogy abba még a lábujjaim is belereszketnek, hát én aztán nem leszek az elrontója. Át is vállalta tőlem, mert miután hosszú másodperceken át kényeztettem ujjaimmal, már épp azon gondolkodva, hogy tovább merészkedem, és megmártózom testében azzal a két kalandvágyó ujjal, elhúzódott tőlem, azt üzenve, hogy nem eszik olyan forrón ezt a kását, és már ezzel a tudtomra hozta, hogy itt és most az Ő játékszabályai érvényesülnek, ez pedig akkor vált egyértelművé, mikor lassan leereszkedett előttem, és miután ujjai bebarangolták nyakamat, majd mellkasomat és hasamat, már meg sem álltak ágyékomig, úgy markolva rám, hogy egy pillanatra bennem akadt a levegő. Egyetlen másodperc alatt száradt ki a torkom, érezve, hogyan lüktetek vad ujjai közé, amik határozottan fogtak rám, én pedig ösztönösan simítottam arcára, csak hogy utána elsüllyesszem ujjaimat a hajábam. Tekintetem ajkait figyelte, ahogy finoman benedvesítette őket, én pedig leutánoztam a mozdulatot, közben már túl túlságosan is beleélve magam, ahogy ajkaival kényeztet, érezve magamon kacér nyelve forróságát, amitől finoman végigborzongott a testem. Azt akartam, hogy valóra váltsa ezt a fantáziaképet, és még ki sem kellett mondanom, de már tudta, hogy mivel fojtson belém mindent. Mert a megszokottal ellentétben nem játszadozott és nem simogatott, csak hogy még jobban felizgasson, helyette rögtön rám találtak ajkai, a nyögés pedig, ami kiszakadt belőlem, mikor forró ajkai börtönbe zártak, beterítette a helyiséget, nemcsak a szobában, de a fejemben is visszhangot verve. Elöntött a forróság, közben érezve, hogy még keményebbé válok, még vehemensebben lüktetek szájában, tekintetem pedig vadállatként kezdte kutatni íriszeit, miközben még pofátlanabbul túrtam hajtincsei közé. Még meg sem mozdult a nyelve, de már újra nyögtem, reszelősen köszörülve torkomat, mikor az egyre inkább kiszáradt, a mellkasom pedig olyan tempóban süllyedt, majd emelkedett, hogy azt hittem, a szívem hamarosan a padlón fog kikötni. - Nem is rossz ez a jó éjt puszi... - nyögtem halkan, fájón ajkamra harapva, a fájdalom azonban rögtön átalakult, csak még mohóbb lüktetést küldve ajkai közé, ekkor újra hajába túrva, mintha csak ezzel akartam volna megüzenni, hogy ne kínozzon tovább, mert már így is ott vagyok, ahol a part szakad.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Okt. 13, 2022 8:54 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
A múltkori kis kiruccanásom sok mindenre ráèbresztett. Például, hogy hajlamos vagyok hülyeségeket képzelni, ha bepánikolok vagy, hogy irtó bénán tudok "felszívódni". Hogy a motelekben rohadtul nem számít a kényelem vagy, igazából még elég sok minden és, hogy baromi macerás értelmes könyveket előkeresni a Harry Potter regények, az Alkonyat és a Szürke ötven árnyalata sorozatok halmaitól. De arra is rájöttem, hogy elég volt egyetlen éjszaka, amit hozzá bújva töltöttem, teste megnyugtató melegèbe burkolózva, karjai közé fèszkelve magam, hogy többé már soha ne akarjak és ne is tudjak másképp békésen aludni. Rohadtul nem akarom még azt se, hogy akár csak pár centi távolság legyen köztünk és megkockáztatom, hogy ez még olyan esetben is érvényes lenne, ha pokolian magára haragítana vagy, ha összekapnánk úgy igazán valamin. De, majd még az ágy két szélére húzódva fogunk aludni, na persze. Hiszen, már most sem bírtam ki, hogy továbbra is távol tartsam magam Tőle, hogy a játékunkat ne úgy folytassam, hogy közben a lehető legközelebb helyezkedjek hozzá, azt pedig már képtelen vagyok elrejteni vagy titkolni, hogy mennyire vágyom az érintésère, mert amint mellkasomra helyezi kezét, utat tör magának ajkaim közül egy halk, kéjes sóhaj. Ő pedig nem áll meg ennyinèl, bár meglepő módon mégse tèpi le rólam a ruhát, csak finoman végig barangolja testem ujjaival, hogy aztán combjaim közé rejtse kezét, a lehető legforróbb részemet tapintva így ki, amit rögtön ingerelni kezd, miközben felteszi pimasz kérdésèt. Én pedig kellő pimaszsággal válaszolok rá, de cseppet sem lep meg, hogy ismét kezdetét veszi ez az izgató játék, amivel újra és újra egymás idegeit tesszük próbára. -Igen. Bizonyára felfigyelnèl rá.- súgom, közben szemtelenül elhúzódva tőle, de csak annyira, hogy én még mindig kényelmesen nyaka bőréhez férjek, hogy ujjam kényelmesen kalandozhasson forró bőrén, miközben frusztráltan elárulja, mennyire nincs ínyère a gondolat, hogy csupán egy jó éjt puszival köszönjünk el egymástól lefekvés előtt. Pimasz vigyorral csúsztatom kezem a törölközőre, az alatta feszülő ágyékára, amit némi helyezkedést követően, végre ki is szabadítok a felesleges anyag alól, cseppet sem titkolva előle, hogy mire is készülök, mert még szavakkal is elárulom neki, miként is akarok jó éjszakát kívánni, Ő pedig olyan izgató hangon szólal meg, olyan buja sóhajt enged ki magából, hogy attól mindenem libabőrössé válik. -A szám is kibaszottul vágyik Rád.- súgom feszült hangon, finoman markolva rá, miközben tenyere arcomra csúszik, ujjait hajamba fúrja finoman markolva nedves tincseimre, ezzel is csak tovább fokozva bennem a vágyat. Mert pokolian izgató, hogy amellett, hogy teste lüktetésèből tudni szoktam, miféle élvezetet okozok neki, hajamra markoló keze is tökéletesen árulkodik még ugyanerről, én pedig most is épp annyira akarom Őt megőrjiteni, mint ahogy korábban tettem. Most nem játszadozom úgy Vele, mint ahogy szoktam, nem vezetgetem rajta végig nyelvem lassú, incselkedő mozdulatokkal, mert az iménti mutatványa, ahogy pofátlanul ott hagyott a zuhanyzóban, bosszúèrt kiált, így rögtön az első mozdulattal mélyen ajkaim közé engedem, kéjesen nyögve az érzéstől, ahogy finoman rándul egyet válaszul a számban, tovább folytatva az édes kínzást mohó, buja mozdulatokkal, hogy a lehető legkèjesebb hangokat sikerüljön előcsikarnom belőle. A sors fintora, hogy miközben az ember pokolian élvez valamit, egyben kínozza is ugyanaz, én pedig igyekszem mindezt most tökéletesen szemléltetni.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Okt. 13, 2022 7:47 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ezek a játékok másról sem szóltak, mint hogy melyikünk bírja tovább az alattomos kis érintéseket, a buja szavakat vagy a másikunk finom rezgéseit, vagy épp az orrunkba kúszó finom, édes illatot, és bár mindannyiszor megfogadtam, hogy rácáfolok saját magamra, és ezúttal én jövök ki nyertesen, de megint készültem csúfos kudarcot vallani. Mert én kezdtem, én indítottam el ezt a pofátlan játszadozást, mikor otthagytam a zuhany alatt, és mióta csak belépett a helyiségbe, úgy tettem, mintha hidegen hagyna az a csipkecsoda, amit magára kapott, miközben Ő is idomult az általam felállított szabályokhoz, és ahogy egyre inkább belejött, már biztos voltam abban, hogy ezúttal sem nyerhetek. De nem is volt szégyen veszíteni egy ilyen küzdelemben éppen ellene, hisz hiába dédelgettem azokat a kicsit sem kellemes emlékeket, amikben megpróbáltam megbántani és tönkretenni, majd áttaposni rajta, viszont azóta akkorát fordult a világom, hogy néha még a saját nevemet is kétségbe vontam. Sosem hittem volna, hogy így fogok tudni nézni egy nőre, hogy majd pont Rá, a különc látszat-feleségemre gondolva tölt el kellemes melegség, a forróságról már nem is beszélve, ami soha nem csillapodott igazán. Küzdöttem egy széles vigyor ellen, mikor rákontrázott szavaimra, azt üzenve velük, hogy meg fogunk mi férni ebben a hatalmas ágyban ketten, akár anélkül is, hogy egymáshoz érnénk,talán meg is rándult ajkaim széle, mert mindketten tudtuk, hogy ez szinte lehetetlen. Nem véletlenül öntött el pánik, mikor úgy ébredtem, hogy nincs a karjaimban, és hogy egyetlen estét is úgy töltsek el, hogy az ágy másik felében kuporog... fenéket. Amint közelebb merészkedett, már minden kétséget kizáróan érezhettem a hőt, ami belőle áradt, ez pedig a tenyerem alatt összpontosult, mikor elindultam mellkasán, először szemtelenül megrántva az anyagot, mintha csak kilátásba helyeztem volna a ruha sorsát, de nem álltam meg itt, és míg ajkaim majdnem rákaptak az övére, ujjaim újra combjai közé kúsztak, masszírozó mozdulatokkal csapva le lüktető vágyára, és a halk sóhaj, amit kicsalt ezzel belőlem, talán nem is volt annyira halk, mint azt én gondoltam. Mert bármit is próbáltunk elhitetni egymással, a testünk ellenünk beszélt, és pontosan ez volt az, amibe kapaszkodhattam. - Úgyis észreveszem, ha épp magadat nyugtatod - engedtem meg magamnak azt a kis vigyort végül, a görcsösség pedig ráült gyomromra, küzdve az ösztön ellen, hogy most azonnal befordítsam magam alá, ott folytatva kettőnk kis játszadozását, ahol a fürdőszobában abbahagytuk. Meg sem akartam állni, sőt, épp arra készültem, hogy még mohóbban simogassam, mikor elhúzta magát ujjaimról, belőlem pedig kiszakadt egy feszült sóhaj, mintha amúgy bármi rosszat tettem volna. Úgy tűnt, megint akasztják a hóhért, és kezdtem rájönni, hogy ezt helyzettől függetlenül gyűlölöm. Nem is nagyon tudtam mit mondani, mert mutatóujja befogta a számat, én pedig nem ellenkeztem, csak sunyin felvontam a szemöldökömet, és míg pofátlanul megnyaltam ujját, kihasználva a helyzet váratlanságát, tekintetem újra és újra végigpásztázta alakját, azt a falatnyi kis ruhát, ami még mindig nem bízott túl sokat a fantáziára. - A jó éjt puszi amúgy is gyerekeknek való - vontam meg vállaimat pimaszkodva, már amennyire még futotta tőlem, bár a hangom még mindig rekedten csendült, egy ideig figyelve, ahogy ujjai végigszántják mellkasomat, de még mindig nem kaptam sem egy mohó, szenvedélyes csókot, sem egy kibaszott jó éjt puszit. - Én máshogy akarok jó éjszakát kívánni.. - bukott ki belőlem némi hévvel a hangomban, nagyot nyelve, ahogy már a hasfalamat karistolta ujjainak hegyével, és mikor elért a vélt célig, kiszakadt belőlem egy rekedt, feszítő sóhaj. Túl korán árultam el saját magam, és azt, hogy mennyire akartam ezt az érintést, főleg mikor lebontotta rólam a törülközőt, és már semmi akadálya nem volt annak, hogy felfedezze magának a testemet. - Kibaszottul vágyom a szádra - szakadt el a cérna, nem is uralkodva magamon tovább, önként hajítva odébb a lebomló törülközőt, addig fészkelődve, míg tenyerem el nem érte arcát, gyengéden simogatva bőrét, de szinte rögtön tovább is vándoroltam, eljutva a hajáig, és miközben feszülten ajkamba haraptam, ujjaim a hajába túrtak. Még abban sem voltam biztos, hogy nem áll méltó revansot, addig kínozva, míg meg nem bánom, hogy csak úgy magam mögött hagytam.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Okt. 13, 2022 3:38 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Úgy hagyott ott a fürdőszobában, mintha részéről be is fejezte volna az estét, mintha egyszerűen lezárta volna a randinkat vagy nevezzük mostantól bárminek az együtt töltött időnket, most pedig már nem maradt volna más hátra, mint lefeküdni aludni. Vagy legalábbis azt akarta, hogy ezt higgyem, én pedig ritka ugyan, de szót fogadok és elhiszem az árulkodó, kihívó pillantása és a pimasz mosoly ellenére is, így aztán nem marad más lehetőségem, mint felfegyverkezni csupa csipkèbe és beszállni a játékba. Pedig, ha csak sejtenè, milyen kibaszottul nehéz megállnom, hogy ne teperjem le az ágyra most azonnal, hogy ne foglaljam el a nekem járó, kivételes helyemet és élvezzek el rajta ülve még minimum egyszer, talán nem próbálna úgy ülni ott, ilyen lazaságot színlelve, bár a gondolat, hogy mindez, csak egy pimasz, izgató játék része és, hogy utána miféle vágy fog köztünk elszabadulni, megnyugtat de egyben még jobban fel is csigáz.-Jó, hát nem a leghűvösebb éjszakákra tervezték...- válaszolom fèlvállról, közben alaposan végig nézve magamon, de tekintetem útját aztán kezeimmel is követem, pimaszul simítva végig testemen, mintha csak azt szeretném megmutatni, miről is marad le épp. Na nem, mintha később nem lenne majd lehetősége érezni azt a pokoli hőt, ami tökéletesen érezhető a csipkèn át és, ami csakis miatta éled fel bennem újra és újra. Mondjuk, igazán ki se tud hunyni, mert ideje sincs rá. Úgy reagál a ruhára, mintha egyáltalán nem nyűgöztem volna le vele és, ha nem ismernèm már, hogy karcos hangja miről árulkodik, talán el is szontyolodnèk picit, így azonban, csak még inkább nyeregben érzem magam, költői kérdésère sejtelmes mosolyt vilantok, de végül közelebb merèszkedek hozzá. Lassú mozdulatokkal követelem ki magamnak a helyet combjai között, finoman támaszkodva meg két oldalánál a matracon, olyan közel hajolva hozzá, hogy már csak egyetlen apró mozdulat válasszon el ajkaitól, miközben továbbra is őrzöm sajátjaimon azt a pimasz görbületet. -Pontosan.- bólintok kérdésère, miután kegyesen engedèlyezi a jó éjt puszit, amivel várok még egy kicsit, hiszen arról szó nem volt, hogy most rögtön meg is kapja. -Elèg nagy ez az ágy, szóval kényelmesen elfèrünk majd és nem zavarjuk egymás pihenésèt.- kontrázok halkan, bár már maga a gondolat is, hogy úgy aludjak el, hogy egyetlen porcikám se ér hozzá, hogy nem érzem közben magamon ölelő karját és forró leheletèt, ahogy nyakam bőrét csiklandozza, szinte fizikai fájdalmat okoz. Képtelen lennék úgy aludni Vele ebben az ágyban, hogy ne érjek hozzá legalább a lábammal, ha mással nem is és ezzel tudom, hogy Ő is ugyanígy van. Másképp nem ölelne minden éjjel olyan szorosan magához és nem ébrednèk arra reggel is, hogy karja továbbra is körèm fonódik lágyan. Lepillantok kezére, ahogy melleim közé helyezi, mintha csak a szívem által vert dobszólóra lenne kíváncsi, ami már ennyitől is még jobban meglódul, de vonásaimat igyekszem megőrizni épp olyan pimasznak és közömbösnek, mint amilyenek eddig voltak. Leszámítva azt, amikor nyelek egy nagyot, ahogy ujjait finoman a vékony anyagba akasztja, de meglepő módon épp, csak meghúzza picit incselkedő mozdulattal, nem pedig tépni kezdi, amit halk vallomásával magyaráz, miszerint mégis csak tetszik neki a csipke. Bármennyire is próbálok elszánt maradni, amint lentebb barangol ujjával a testemen, halk sóhaj szökik ki belőlem, de igyekszem torkom köszörülèsèvel leplezni és, csak érdeklődve az arcára pillantok, mintha ötletem sem lenne, hogy mire készül, hogy hova vezet az útja, pedig a vérem máris sokkal forróbban kezd áramlani bennem, ahogy egyre lentebb halad. Ajkamba harapok finoman, mikor a ruha aljához ér, próbálva visszafojtani az újabb sóhajt, ahogy kezèt combjaim közé csúsztatja, de a halk morranással, már nem tudok mit kezdeni, ami érintése nyomán kívánkozik ki belőlem. -Majd...lenyugtatom magam valahogy.- lehelem ajkaira, tekintetem már íriszei és ajkai között cikázik, de ahogy ujja finoman mozogni kezd rajtam, akaratlanul is lehunyom szemem egy pillanatra és feszülten sóhajtok egyet. Az egész testem beleborzong érintésèbe, hiába söpört végig rajtam a mámor alig pár perccel ezelőtt, de mielőtt még túlságosan beleèlnèm magam a helyzetbe, hátrébb húzom csípőm, pimaszul vonva meg magam kezétől, egyensúlyomat pedig megtartom egy tenyeremen, hogy mutatóujjam finoman ajkaira helyezve fojtsam belè már előre a tiltakozást, vagy bármi mást. -A-a. Ez már jócskán túlmegy egy jó éjt puszin.- sutyorgom halkan, miközben ujjam lentebb simítom állán, végig vezetve a nyakán le a mellkasáig, ajkaimmal pedig lágy csókot hintek arcèlère, majd onnan haladva egyre lentebb lehelek rá édes, forró csókokat, nyelvemmel bolondítva meg mozdulataimat. -Olyan finom az illatod.- duruzsolom bőrébe, lentebb és lentebb haladva, elidőzve picit mellkasánál, mellbimbóival játszadozva kicsit nyelvemet és ajkaimat is bevetve, miközben kezem már jóval bátrabban egész a hasfaláig kalandozik, onnan pedig lassú, gyengéd mozdulattal simít le a törölköző alatt feszülő férfiasságára. Bőrére sóhajtok kéjesen, kezem újra és újra megismètli a mozdulatot finoman csúsztatva végig ujjaimat teljes hosszán, majd ahogy csókjaimmal még lentebb haladok, finoman szèthúzom rajta a törölközőt és lassan elé helyezkedek. -Nem árultam el, hova akarom adni azt a jó éjt puszit.- súgom vágyakozó pillantással, nyelvemet finoman végig húzva alsó ajkamon, miközben meg is jelenik rajtuk az a szokásos buja mosoly, amit a jelenlétében, legszívesebben le sem vakarnèk magamról.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Okt. 13, 2022 7:29 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy részem pokolian bánta, hogy egy hirtelen gondolattól vezérelve végül magára hagytam a zuhany alatt, hisz ha nem teszem, nagy eséllyel már nagyon jó úton haladnék afelé, hogy megkapjam a vágyott beteljesülést, azzal sem törődve, hogy még csak pár perc pihenőt sem hagytam neki két gyönyör között. A testem még mindig ugyanolyan hevesen reagált a fantáziaképekre, még így, az ágyon ülve is, látszólag higgadtan, pedig valójában kicsit sem voltam az, minden porcikám reszketett, a gyomrom még mindig akkora volt, mint egy kis borsószem, az ágyékom pedig olyan keményen lüktetett, hogy még a törülköző ellenére sem tudtam tisztán leplezni, ez pedig tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy amúgy nem vagyok sem fáradt, sem álmos, vagy legalábbis nem annyira, hogy ne akarjam tovább folytatni a megkezdett légyottunkat, de valamelyest veszélybe is sodorta ezt a közönyös, idegtépő játékot. Pedig... még csak nem is sejtette, hogy milyen nehezen állom meg, hogy ne ott folytassam, ahol abbahagytam. Valahol mégis kibaszottul izgatott a most megkezdett adok-kapok, bár, a masszív elhatározásomnak mégis volt egy óriási ellensége: Ő. És nem is volt kétség, hogy nagy eséllyel megint én fogom elbukni ezt a színjátékot, csakis azért, hogy végre magam alatt érezzem, belefeledkezve csókjaiba, miközben izmai olyan erővel szorítanak maguk közé, hogy az elképzeléstől kis híján ajkaimba haraptam. Amint ledobta magáról a törülközőt, hogy felvegye azt a falatnyi kis ruhát, kezdem támadt a szememet forgatni, de végül nem tettem, bár ezen a ponton már nem néztem máshová, minden figyelmemet neki szenteltem, és miközben lassan hátradőltem, egy pillanatig sem titkoltam, hogy bármit is művelünk jelenleg, még mindig kurvára tetszik, amit látok, és fogalmam sincs, hogy eljön-e majd az az idő, mikor nem fogok rá így nézni. - Bár, enyhe túlzás ruhának nevezni - tettem hozzá elhúzott ajkakkal, továbbra is testét méricskélve, különös figyelmet szentelve melleinek, érezve, hogyan forr fel még jobban a vérem, és hogyan válik nehezebbé a légzésem. Hullámokban tört rám a forróság, és tetőtől talpig járta át minden porcikámat, leginkább annak köszönhetően, hogy ujjai lassan végigjárták teste különböző pontjait, úgy tetszelegve előttem, mintha tényleg csak ennyit szánt volna nekem. Azt, hogy csak nézhessem, de ne érinthessem, és a kialakított távolság még inkább erre engedett következtetni. - Hát elmegy - jegyeztem meg, bár amennyire közönyösnek szántam ezt a mondatot, épp annyira fűtötte át hangomat a mardosó vágy, ismét olyan rekedten szólalva meg, mintha nem most lett volna pár percem alaposan lehiggadni. - Ki vagyok én, hogy megmondjam, miben aludj? - kérdeztem, ekkor már némileg megzabolázva saját hangomat, majdnem saját nyelvembe harapva, hogy legalább így csillapítsam kissé a lüktetésemet, ami egyre feljebb és feljebb korbácsolta bennem a hőt, már olyan intenzíven akarva Őt, hogy tényleg egy kicsi választott el attól, hogy ne kapjak utána és tépjem le róla ezt a falatnyi... semmit. És mintha olvasott volna a gondolataimban, közelebb merészkedett, vagyis, annál jóval többet harcolt ki magának, mert térdével helyet csinált lábaim között, és olyan közel hajolt hozzám, hogy csupán egy kicsit kellett volna előre lendülnöm, hogy elkapjam ajkait. - A jó éjt puszi még belefér - biccentettem, tekintetem azonban legalább olyan dacos maradt, mint az övé, úgy makacsolva meg magam, mint talán még soha előtte. - És utána hogy képzelted? Te az ágy egyik szélén, én a másikon? - kérdeztem lehelethalkan, kezdve rájönni, hogy bármennyire is akarjak kitartani vagy ellenállni, egyszerűen képtelenség, már régen elengedtem azt a Dimitriy-t, aki sziklaszilárd elhatározással ellenszegült neki, ezt pedig mi sem bizonyította jobban, hogy egyik kezem eleresztette a matracot, és szinte rögtön szétterítettem tenyeremet a mellei között, érezve, hogyan lüktet a szíve, ujjaimnak pedig nem is kellett több, hogy játékosan belekapaszkodjak a gyenge anyagba, és rántsak rajta egyet, ezúttal csak kis erővel, így rögtön vissza is pattant a helyére, épp annyira fedve el melleit, mint az imént. - Talán mégis tetszik - jegyeztem meg, ekkor azonban már nem törődtem azzal, hogy rezzenéstelenek maradjanak arcizmaim, és ahogy kezem tovább vándorolt testén, mutatóujjamat végighúzva mellei között, át a hasán, elérkezve a ruha aljáig, már semmi nem állított meg abban, hogy combjai közé férkőzzek, és újra megérezzem ujjaim alatt összpontosulni a vágyát, ami legalább annyira forró volt, mint nem is olyan rég, mikor átrobogott rajta a mámor. - És ezzel akarsz elaludni? - kérdeztem, közelebb hajolva ajkaihoz, de épp csak nem érintve őket, miközben ujjam mozdult rajta, lassú, komótos tempóban masszírozva érzékeny pontját.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Okt. 12, 2022 9:48 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
A vérem még mindig pezseg az ereimben, testem forrósága bőven túszárnyalja a víz hőmérsékletèt, mint ahogy az Övé is, hiszen egész végig érzem bőrét az enyémnek feszülve, tudom, hogy mi zajlik benne, érzem, hogy mennyire vágyik rám, de végül mégis, csak lazán kinyúl egy törölközőèrt, kilép a zuhanyzóból és elindul a szoba felé. Nem titkolom, mennyire letaglóz ezzel a húzással, mint ahogy az ajkam szegletèben megjelenő mosolyt sem rejtem el előle, mert pontosan tudom, hogy nem azért hagy ilyen pofátlanul magamra, mert aludni szeretne vagy, mert ne akarná már a lehető megmohóbb mozdulatokkal ostrom alá venni testemet, hanem mert így akarja húzni az agyamat. Játszadozik velem, mintha nem izgatott volna fel, már így is kellőképpen azzal a gyönyörrel, amit kezével okozott anélkül, hogy magamban érezhettem volna. Nem sokáig gondolkozok azon, hogy kövessem-e kifelé a fürdőből, de nem is kapkodok, miközben kisètálok a szekrényhez hajamról itatgatva közben a vizet, elmèmben pedig, már ki is rajzolódik a terv, miként fogom megbosszulni ezt a pimasz húzását és, bár ott ücsörög az ágy szélén, mint aki jól végezte dolgát és épp az esti rutin végeztével készülődik lefeküdni, mikor végre rám villan tekintete, látom rajta, miféle gondolatok járhatnak a fejében. Leginkább a rám kerülő ruha kapcsán, amiről már tudom, hogy mi a véleménye, hogy mennyire utálja, ha bármit is magamra húzok ahhoz, hogy lefeküdjek aludni, de azért a választásommal igyekszem a fantáziáját is megmozgatni, ha már ilyen rutinosan le tudta hűteni magát. Vagy legalábbis nagyon úgy viselkedik, mintha az imént semmi sem történt volna egy könnyed, szolid fürdésen kívül, de ha addig élek is, le fogom törölni azt a pimasz vigyort a képèről, ha csak pár perc erejéig is, hogy helyette semmi más ne maradjon, csak a kínlódó, őrjítő vágy. Szavaimmal is igyekszem cukkolni, miközben elé sétálok, már-már úgy beszélve, mintha teljesen elfogadtam és elkönyveltem volna, hogy a mai nap után, most már szeretne pihenni és aludni egy nagyot, de amikor megállok előtte abban a csipke ruhában, mely tökéletesen engedi láttatni minden porcikámat, beleèrtve mellbimbóimat is, melyek már szimplán érintése emlékètől és a gondolattól is, hogy mi jár a fejemben, ágaskodni kezdenek, már tisztában lehet vele, hogy nem fogok annyiban hagyni a húzását. -Valószínűleg ezért van még egyben.- közlöm pimasz mosollyal, csak úgy fèlvállról, mikor megjegyzi, hogy még nem látta rajtam ezt a ruhát, futólag végig is pillantok magamon, de amikor pedzegetni kezdi, hogy alaposabban meg szeretné nézni lefekvés előtt, finoman ajkamba harapok és oldalra biccentem a fejem. Pár pillanatig, csak csendben végig mèrem, ahogy kényelmesen hátra dőlve, karjain támaszkodva ücsörög az ágyon, mintha épp az időjárásról tartanánk egy egyszerű, hétköznapi beszélgetést, majd finoman vállat vonok és sóhajtok egyet. -Hát itt van. Láthatod.- mutatok végig magamon, majd lassan körbe is fordulok, gondosan ügyelve arra, hogy végig rajta tarthassam szemeimet, végül egy pimasz kis mosollyal ajkamba harapok. -Baromi kényelmes.- jegyzem meg mosolyogva, de valójában ez egy kibaszott nagy hazugság, mert szívem szerint én magam tépnèm le felhevült testemről még ezt a lehelet vékony anyagot is, de kitartok gonosz kis tervem mellett és helyette, inkább melleimre simítom kezeimet, az indokoltnál jóval lassabban csúsztatva végig testemen, majd újra hátat fordítva, vállam felett lesve rá folytatom a mozdulatsort a fenekemen is. -Tetszik?- kérdezem végül huncut mosollyal, combomra csúsztatva kezeimet, olykor fentebb gyűrve kicsit magamon az anyagot, mintha csak a véletlennek köszönhetően történne az egész. -Vagy közelebbről szeretnéd látni?- lépek végül finoman lábai közé, térdeimmel követelve ki magamnak a helyet combjai között, majd finoman előrébb dőlök hozzá és megtámaszkodok karja mellett a matracon.-Kaphatsz egy jó éjt puszit is.- suttogom pimaszul egész közel hajolva ajkaihoz, egyik lábamat szándékosan úgy helyezve, hogy térdemmel finoman ágyékát érintsem, de természetesen ezt is a véletlen számlájára írom.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Okt. 12, 2022 8:51 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Megvártam, míg a gyönyör végigrázta minden porcikáját, úgy szorítva még így, ebben a felfokozott állapotban is, mintha legalábbis az életem múlt volna rajta, hogy elengedem-e vagy sem, de simogató, masszírozó mozdulataim csak akkor haltak el, mikor már stabilan meg tudott állni a két lábán, és teste nem remegett minden ízében. Pedig, minden pillanatát élveztem, még úgy is, hogy tulajdonképpen én most kimaradtam ebből a körből, de ismert már annyira, hogy tudja, ami késik, az nem múlik. Nem volt szokatlan tőlem ez a fajta játszadozás, hogy a legkínzóbb gyönyörig juttassam hol néhány ujjam, hol ajkaim és nyelvem segítségével, még mielőtt a teste forróságába menekültem volna, hogy együtt hajszoljuk a kéjt, most viszont alig azután, hogy megadta magát nekem, elélvezve az ujjaim alatt, olyasmit csináltam, amire biztosan nem számított. Hisz hiába hajolt hozzám egy csókra, finoman érintve orrával az arcomat, épp csak addig álltam ott, míg teljesen megnyugodott, aztán lazítottam az ölelésemen, és anélkül, hogy elzártam volna a csapot, egy törülköző után nyújtózva kiléptem mellőle. Nem kezdtem el szárazra törölni magam, mert nem akartam ilyesmire fecsérelni a másodperceket, hisz pár pillanat leforgása alatt tudatosult benne, hogy magára hagytam a forró vízsugár alatt, és egy pofátlan, sunyi vigyor kíséretében, miután magam köré csavartam a törülközőt, megindultam kifelé, de mikor visszafordultam, és villantottam felé egy sátáni kis vigyort, valószínűleg tökéletesen lelepleztem magam előtte. Mert ebből már tudhatta, hogy ezzel a húzással nem lezárni akartam az estét, és főleg nem az álmosság tört utat magának, épp ellenkezőleg. Úgy akartam húzni az agyát, ahogy mindig is tettem, még ha tisztában is voltam vele, hogy ennek most is meglesz a következménye, és nem fog számonkérni érte, még csak nem is fog toporzékoló hisztit levágni, hanem... fel fogja venni azt a kibaszott kesztyűt, épp úgy, ahogy mindig is tette, és amit mindig öröm volt leszedni a kezeiről. Hisz bárhogy is alakult kettőnk kis csatája, a vége mindig ugyanaz volt: egyikünk sem marad talpon, és ha minden a terveim szerint alakul, ez a szó szoros értelmében is így lesz. Miután magára hagytam, épp csak egy kicsit lökve magam után a fürdő ajtaján, mintha ez amúgy bármilyen akadályt is képezett volna előtte, törölgetni kezdtem magam, majd leültem az ágy legszélére, tovább itatva a vizet a bőrömről, és bár rögtön érzékeltem, hogy Ő is követett a helyiségbe, nem fordítottam felé rögtön a fejemet. Még arcizmaim is közönyösek maradtak, ahogy hallottam lépteit, majd az egyik fiók hangját, majd valami könnyed anyag suhogását, bár ezen a ponton kibaszottul nehéz volt nem felsóhajtani, és elátkozni az egész mocskos szekrényét, amiért még midnig talált benne olyasmit, amit magára tudott kapni. És épp ezért csinálta: tudta, hogy ezzel csak tovább ingerel, egy pillanat erejéig is meg rándult az egyik arcizmom, miközben lassan felemeltem a fejemet, elkapva alakját, és bármennyis is utáltam a gönceit, azért az ízlését továbbra sem tudtam elvitatni. Kedvem támadt a saját ajkamba harapni, és igazi ádáz küzdelmet folytattam le magamban, hogy ne reagáljak sehogy, visszanyelve egy hatalmas sóhajt, ami szintúgy kikívánkozott. - Ne is mondd, szörnyen elfáradtam - ingattam a fejemet egy gondterhelt sóhaj kíséretében, közben pislogás nélkül követve Őt, ahogy elém sétált, és a ravasz kis bestia, épp olyan távolságot alakított ki, hogy még véletlenül se érhessem el csak úgy. Meg is rándult ajkaim széle, tekintetem megtelt sunyi csillogással, de még akkor sem fordítottam el róla pillantásomat, mikor ledobta a másik törülközőt is, nedves haja pedig szabadon omlott a vállára. - Még sosem láttam ezt a darabot - néztem végig rajta lassan, komótosan, de továbbra sem kaptam utána, épp ellenkezőleg, hátradőltem, karjaimmal támaszkodva meg a hátam mögött. - Megnézném kicsit közelebbről is. Még lefekvés előtt - vontam meg vállamat ártatlan arckifejezéssel. - Vagy nem akarod megmutatni? - kérdeztem kíváncsiskodva, továbbra is úgy téve, mintha nem állnék készen bármelyik pillanatban letépni róla azt a kibaszott csipkét, mert az, hogy aludni akarnék, jelenleg a lehető legtávolabb állt attól, amit valójában csinálni akartam vele. És ezt nagy eséllyel Ő is jól tudta.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Okt. 12, 2022 7:42 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Habár eleinte arra számítok, hogy csak addig akar izgatni, a lehető legjobban felhúzni, mint egy kibaszott íjat, míg már alig bírok majd magammal, de idővel rá kell jöjjek, hogy eltökélt szándéka teljesen kicsinálni, egészen a gyönyörig hajszolni, ez pedig akkor válik nyilvánvalóvá, mikor az egyértelműen érezhető vágya ellenére is tovább masszíroz. Pedig, még a csókjából is érzem, mennyire akar, csípője minden mozdulata arról a nyers, vad vágyról árulkodik, ami benne tombol és, ha csak felidèzem magam előtt, milyen érzés az, amikor magamban érezhetem, már a gyönyör sem várat magára sokat. Úgy robban ki belőlem, mint egy kibaszott vulkán, porig égetve minden gondolatot, nem hagyva maga után semmit, csak a zakatoló szívemet, vérem őrjítő lüktetésèt, küszködő zihálást és azt a kínzó remegést izmaimban. Érzem, hogy szorosabban ölel magához, de talán még azt is, hogy az Ő szíve is vadul dübörög mellkasában, miközben továbbra is mohón csókolja zsibbadt ajkaimat, még gyönyörűbbè téve a mámoromat. Testem lüktetve simul hozzá továbbra is, csípőm buja mozdulatai pedig épp úgy kezdenek enyhülni, miként a bennem tomboló vihar elül, lassan és fokozatosan nyugodva meg, bár nyakamra suttogott szavai azért, még előidèznek egy kósza reszketèst, ahogy felfigyelek hangjában arra az izgató rekedtsègre. Mégis elvigyorodok, zihálásom közepette lágy csókot hintek homlokára, orrom hegyèvel simítok halántèkán és pár pillanatra lehunyom a szemeimet, így várva meg, míg teljesen megnyugszom, vagyis tekintve, hogy Ő sem tesz egyebet, csak nyakamba rejti arcát, kénytelen vagyok ezt tenni. Pedig, még mindig érzem, milyen keményen feszül fenekemnek, finoman mozdulok is picit, várva a folytatást, hogy végre érezhessem Őt, ha már ilyen pokolian feltüzelt, mert orgazmus ide vagy oda, még mindig magamban akarom érezni, így aztán elég értetlenül nézek, ahogy végül elhúzódik és a törölközőèrt kezd nyúlkálni. -Ès veled mi lesz?- fordulok felé csodálkozva, de már hátrál is ki a tusolóból és, még azt sem hagyja, hogy legalább gyönyörködhessek benne, mert a törölközőt maga köré csavarja és a szoba felé veszi az irányt. Összeszűkült szemekkel lesek utána, ajkam szegletèben apró mosoly bújkál, ami akkor válik szélesebbè, amikor visszanèz rám azzal a pofátlan vigyorral a képén, amit olyan kibaszottul imádok, de jelen pillanatban mindennèl jobban utálom is. Mert tudja jól, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni, de azt talán még nem, hogy milyen aljas tudok lenni, így miután elzárom a vizet és én is magam köré csavarok egy törölközőt, egy másikkal pedig a hajamból kezdem itatgatni a vizet, szelíd mosollyal arcomon kisètálok a szobába. Tekintetem, persze rögtön Őt kutatja és amint rátalálok, hosszan, pimasz mosollyal fürkészem arcát, majd ahelyett, hogy rögtön felé venném az irányt, inkább a szekrény elé lépek és előkotrom az egyik legszexibb alvós hacukámat, ami egy, szinte teljesen csipke, épp csak a combomig érő ruha. Úgy nézegetem, mintha Ő ott sem lenne, majd egy hanyag mozdulattal ledobom magamról a törölközőt és belebújok a -nagy eséllyel- halálra ítélt ruhába, bár őszintén remélem, hogy megkímèli majd, tekintve, hogy tényleg semmit nem hagy a képzeletre. Már, ha idő közben nem döntött úgy, hogy inkább lefekszik aludni, bár igazán az sem érdekelne.-Gondolom szeretnél aludni, ha már annyira siettèl kiféle a fürdőből.- sétálok végül elé ajkaimon továbbra is azzal a szemtelen mosollyal, még mindig a hajamat törölgetve, de ha netán Ő az ágyon ücsörögve vár, arra kínosan ügyelek, hogy olyan távolságban álljak meg tőle, hogy még pont ne érjen el. Vagy legalábbis, ha nem nagyon nyújtózkodik, biztosan nem ér el.-Biztosan fárasztó napod volt...- sandítok rá megjátszott szomorúsággal, majd egy drámai sóhajt követően ledobom a másik után a kisebb törölközőt is és ismét felé pillantok. Tudhatná már, hogy ha játszadozni kezd, hát én sem hagyom magam.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Okt. 12, 2022 5:52 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egyetlen kiskaput sem hagytam neki azzal, hogy finoman, mégis határozottan a csempéig toltam, és bár biztos votlam abban, hogy nem is keresi a menekülőutat, de az Őt kényeztető kezeim mindenben megakadályozták volna. Nem is jutott eszembe semmi, hogy hirtelen mi törhette volna meg a pillanat varázsát, mi ronthatta volne el hangulatot, ezt a fülledt, forró vágyat, ami azóta nem csillapodott, hogy hazaértünk, és voltaképpen azóta ott lüktetett bennem, amióta először hozott össze minket a sors. Mert hiába a kényszer, hiába a szabályok vagy épp az a kibaszott szerződés, amiről szinte teljesen megfeledkeztem, ott volt mindezek mögött a sors is, és bár nem hittem az ilyesmiben, de ha arra gondoltam, hogy micsoda véletlenek kellettek ahhoz, hogy az életem részévé váljon, akaratlanul is eszembe jutott, hogy ehhez több kellett. Talán mégis hinni kezdtem a végzetben, már ha kettőnkről van szó, mert ha valamiben, hát abban már most biztos voltam, hogy az utolsó lélegzetemig mellette leszek, álljon elénk bármekkora akadály. Mert nem mindent győz le az idő, a harag vagy a gyűlölet, és ahogy a mellékelt ábra mutatta, még az elveszett emlékek és érzések sem tudtak örök éket verni közénk. És mi ez, ha nem a sors? Meg sem próbáltam elfojtani a szisszenést, olyan hirtelen tört ki belőlem, mikor ajkamra harapott, én pedig egy pillanatra még mohóbban érintettem Őt lábai között, ahogy a fájdalom lassan, pár tizedmásodperc alatt szenvedéllyé alakult, érezve, hogyan költözik a vérembe, ami nem is hagyott kétséget afelől, hogy hová is tart a testemen belül. Érezhette Ő is, mikor neki feszültem, vagy épp Ő tolta nekem a fenekét, és ahogy válaszcsapásként ajkai közé csúsztattam nyelvemet, csak hogy őrjítő táncra invitáljam az övét, újra kicsalt belőlem egy érzéki, vágytól ittas nyögést. Mert nem számított, hogy Ő épp nem érint engem, vagy hogy csak háttal feszülhet nekem, épp annyira jöttem lázba teste reakcióitól, mint általában Ő az enyémtől, már pusztán abba belereszketve, ahogy ujjaim alatt összpontosult a készülődő gyönyöre, egyre sűrűbben, egyre vehemensebben reszketve meg, amikor pedig szinte karomba vájta a körmeit, újra ajkai közé morrantam. Nem érdekelt a ránk zúduló víz, mert legalább valami tényleg gondoskodott arról, hogy valamennyire tiszták legyünk, én azonban egyedül a mámorával akartam foglalkozni, azzal a kéjjel, ami miatt még a ránk zúduló víz ellenére is hallottam szívének vad vágtázását, és mikor ujjai a csempére tapadtak, elvigyorodva néztem az elfehéredő ujjperceket. Nyelvem nem engedte, hogy megszökjön, azzal sem törődve igazán, hogy fogaink néha összekoccantak a szenvedélyes csók közben, újra és újra magam felé rántva csípőjét, de már ez a mozdulatsor is elegendő lett volna ahhoz, hogy én magam is vele együtt vesszek el a gyönyörben, hisz ahányszor csak nekem feszült, olyan volt, mintha benne mozdulnék, csípője körkörös mozdulatai pedig cseppet sem segítettek abban, hogy higgadt vagy türelmes maradhassak. A gyönyöre pillanatában még szorosabban öleltem szabad kezemmel, ajkam újabb csók után kapott, nem törődve azzal, hogy a másodperc hevében nem is viszonozza igazán, a zárás kezdősugallataként ráharapva ajkára, utána pedig finoman, gyengédeb becézgetve nyelvem hegyével, elégedetten sóhajtva fel, mikor teste lassan ernyedni kezdett, és csak ekkor húztam el öléről a kezemet, nyakába temetve arcomat. - Ezt már szeretem - búgtam bőrébe szemtelen vigyorgással, de még mindig szörnyen rekedt volt a hangom, alig bírva ki, hogy ne rántsam magamra, hisz a gyönyörétől csak még keményebben feszült a bennem lüktető vágy. - Szerintem tiszta vagy - emeltem fel lassan a fejemet egy sunyi kis vigyorral, próbálva minél nagyobbat sóhajtani, hátha ez enyhíti a szenvedésemet, elhátrálva tőle annyira, hogy meg tudjon fordulni, ha akar, majd ajkamra harapva a törülköző után nyúltam, óvatosan húzva közelebb, hogy lehetőleg ne jusson rá a még mindig ránk ömlő vízből. Amit nem zártam el, helyette pofátlanul, csurom vizesen kiléptem a zuhanyzóból, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna, magam köré csavartam a törülközőt, elindulva a szoba felé, félúton visszafordulva felé, csak hogy egy gonosz, ördögi vigyort küldjek neki, amolyan "Erre most mit lépsz?"-üzenettel.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Okt. 12, 2022 4:00 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Hiába is próbálok csendben maradni, mintha fenn akarnám tartani a látszatát annak, hogy ez csak egy szelíd tusolás, mely során igyekszünk lemosni magunkról a garázsban ránk kerülő koszt, már pusztán ez a gondolat, ez az emlék is felforralja a véremet, mint ahogy gyengéd, izgató mozdulatai is, melyekre hangok helyett, a testem reagál. A csípőm, mely lassú, izgató mozdulatokkal dörgölőzik hozzá, bőröm, mely folyamatosan libabőrös érintéseitől és csókjaitól és mellbimbóim, melyek szinte már fájón feszülnek tenyereibe, míg az egyik el nem indul lefelé rajtam, hogy más területeken is kínozzon. Érzem forró leheletèt nyakamon és tarkómon, ahogy Ő is egyre mohóbban kap levegő után, de még a hangja is árulkodik a benne kavargó vágyról, mikor azt fájlalja, hogy túlságosan csendben vagyok, pedig, ha tudná, milyen nehezen tudom megállni, hogy ne nyögjek vagy sóhajtsak hangosan, valahányszor csak megborzong Tőle a testem, nem sopánkodna. Válasz nélkül marad a megjegyzése, mert keze amint lentebb halad végre a hasamról és testem lüktető pontjára tapint, olyan érzéki nyögéssel reagálok, ami talán magában foglalja az összes eddig visszafojtott hangot és, mintha masszírozó mozdulataival átszakította volna a tűrèshatáromat, ezek után már nem is tudok csendben maradni. Nem is akarok, na nem, mintha nem csigázott volna fel azokkal az említett következményekkel, azokat azonban kénytelenek leszünk elnapolni, vagy legalábbis halasztani, mert minél mohóbban mozdulnak rajtam ujjai, annál feszültebben kapkodok levegőèrt. Kérdése hallatán halkan nyögök egyet, de bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok rá választ adni, mert én is épp ugyanezt szoktam feltenni magamnak, ugyanúgy próbálom megfejteni ezt a köztünk lévő telhetetlen vágyat, hogy honnan eredhet, hogy miért nem érzem, hogy enyhülne, így jobbára végül, inkább csak afelől biztosítom, hogy ugyanúgy érzek, mint Ő. És fogalmam sincs, hogy valaha múlni fog-e, amikor folyamatosan itt dübörög bennem olyan ősi, elemi erővel, mintha a részemet képeznè, mintha mindig is ott lapult volna bennem, csak Nélküle csendben volt és meghúzta magát, most viszont kiszabadult és, már képtelenség rábírni arra, hogy szunnyadjon. -Nem is hagynám, hogy csak úgy takarodót fújj.- kapok lázasan ajkaièrt, épp olyan mohón, telhetetlenül falva őket, mint amilyen mohón ingerel tovább ujjaival, miközben ágyéka őrjítő ritmussal feszül nekem újra és újra, felidèzve ezzel, milyen is az, amikor már bennem mozog, amikor testünk eggyè válik, mikor ugyanazon ritmusra lüktet a vèrünk. Ajkára harapok finoman, ahogy egyre inkább eluralkodik rajtam a vágy, de még ezzel is, csak saját magamat kínzom, mert vele együtt én is felszisszenek, szívem szerint tovább harapdálnám, minden létező porcikáját fogaimmal karistolnám, csak hogy aztán nyelvemmel enyhítsem fájdalmát, de olyan őrjítő tempót kezd diktálni, hogy még levegőt venni is nehezemre esik és az is, csak akadozva sikerül. Minden lélegzetvètelemet egy-egy hangos sóhaj kíséri, kezem úgy mar karjára, mint ahogy a fuldokló marhat rá a mentőövre, de mielőtt még szanaszèt karistolnám bőrét, inkább a csempènek feszítem tenyerem. Nyelve buján ajkaim közé csúszik, ezzel a mozdulattal is csak arra az őrjítően pikáns mozdulatra emlékeztetve, mikor hosszú kínzás után végre belém hatol, mikor végre magamban érzem kemény, lüktető férfiasságát, amit most is érzek izgatóan fenekemnek feszülve újra és újra, mindezektől pedig végül olyan szédítő erővel robban szét bennem a gyönyör, hogy kis híján a lábam is megadja magát tőle. Pár hosszú pillanatig, még levegőt se tudok venni, de amint sikerül, az is úgy marja tüdőmet, mint a sav, küszködő sóhajaim és nyögéseim közben pedig egészen biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer elhangzik az Ő neve is, a lehető legkèjesebb tónusban, miközben testem remegve keres oltalmat az övének feszülve. Valamikor ezidő alatt újra karjára marok, de most csak az tudatosul már bennem, ahogy rászorítok, ahogy körmöm finoman a bőrébe mèlyed, rögtön próbálok is lazítani rajta, de a gyönyör olyan őrjítő hullámokban söpör végig rajtam újra és újra, hogy örülök, hogy egyáltalán lábon tudok maradni.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Okt. 11, 2022 10:02 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ahogy álltam mögötte, szorosan hátának simulva miközben már melleinél járattam ujjaimat, ajkaim pedig tarkóját becézgették, akaratlanul is felrémlett az, ahogy a randink előtt kisétáltunk a hálószobám fürdőjéből. Már akkor kibaszottul felhúzta az agyamat, nem is igyekeztem eltitkolni előle, hogy mennyire nehezen állom meg, és minden túlzás nélkül, egyetlen hajszál választott el attól, hogy ne menjünk sehová, hanem helyette avassunk fel olyan helyeket a ház különböző pontjain, amik az Ő emlékeinek még minden bizonnyal újdonságként hatnának. Bár, azóta már kiderült, hogy a szabad ég alatti randevú sem ejtett csorbát egyikünk vágyán sem, ugyanúgy magával ragadott az a mohó szenvedély, az pedig, ami a stégen történt, olyasmi volt, amit nagy eséllyel tényleg soha nem fogok elfelejteni. Ahogy azt sem, ahogy játszadozni kezdett velem utána, mintha nyeregben érezte volna magát, amiért a váratlan idegen megjelenése után már nem szabadott csak úgy utána kapnom, de azt hiszem, kamatostul visszaadtam neki mindent odalenn, a garázsban. Most pedig készen álltam a folytatásra, nem is voltam rest újra és újra jelezni neki, hogy mennyire nem hagyott hidegen a kis játéka, amire csábítgatni kezdett feneke szemtelen dörgölőzésével, közben néha jólesően hümmögve nyakába, próbálva elvonatkoztatni attól, hogy mi is szaladt át rajtam, mikor egy pillanatra felém fordult, és ráharapott ajkaira. Bár az én kurva ajkaimat csókolta volna olyan vehemensen, bár engem tépett volna úgy, ahogy saját száját ízlelgette, a gondolat pedig úgy repesztett végig rajtam, hogy éreztem ívbe feszülni minden kibaszott izmomat. Kezem hiába indult meg lefelé, egy idő után cserben hagyva az egyik mellét, de megállt a cél előtt, feszülten cirógatva alhasát, körmeimmel ingerelve az amúgy is érzékeny bőrét, mintha amúgy nem égtünk volna már mindketten lázban, mintha a vérünk nem robogott volna fel és le, szélsebes vágtában, de még így, a vastag ködön keresztül is érzékeltem, hogy mintha szándékosan próbálna csendben maradni, amit néha egy-egy kis hanggal szegett meg. - Lehetsz csendben, de akkor... vállalnod kell a következményeit - húztam végig orromat vállán, tovább ingerelve tűzforró leheletemmel, még szorosabban rántva Őt mellkasomra, annak ellenére, hogy az imént már sikeresen eltoltam Őt a csempéig, és mikor kezem az ölére siklott, mohó mozdulatokkal kezdve meg az azonnali kényeztetését, még én sem bírtam ki, hogy ne nyögjek és sóhajtsak fel jólesően. Mert hiába nem az én testem, kibaszottul felizgatott azzal a forrósággal, amit találtam lábai között, akaratlanul is elképzelve, hogyan fogom újra a magamévá tenni, méghozzá úgy, hogy közben tudom: tényleg nem lesz soha elég. Mert itt dobogott bennem ez az érzés, ami egyszerre táplálkozott vágyból és szerelemből, a kettő pedig olyan gyilkos egyveleget alkotott, hogy bármi is várt ránk az életben, biztos voltam abban, hogy soha nem leszek képes nem így nézni rá, és ne ezt érezni a közelében. Szabad kezem csípőjét markolta, olyan kérdést téve fel, amire voltaképpen nem is vártam igazi választ, mert ha Ő választ tudott volna adni arra, miért ez az egész, mi ez az olthatatlan szenvedély, már régen elmondta volna, helyette megerősített abban, amire eddig is mérget vettem volna: hogy a teste legalább annyira szomjazik, mint az enyém, és hogy bármi is adja majd az enyhülést, az egymásnál vár bennünket, én pedig nem is akartam fukarkodni a gyógyírrel, egyre vehemensebben mozgatva ujjaimat teste lüktető forrósága körül. - Ne aggódj, ezután sem fújok takarodót... - haraptam rá fülére pofátlanul, még mielőtt felém fordult volna, mohó csókja és ajkamba mélyedő harapása pedig azonnal elérte, hogy elfelejtsek mindent, amit a saját önuralmamról hittem. Már, ha hittem volna róla bármit, tekintve, hogy amúgy sem volt egyszerű mutatvány Iris mellett bármikor is uralkodni önmagamon, most is egyedül azért akartam türtőztetni magam, hogy ne rántsam most rögtön magam felé, hisz az, ahogy a csípőjét szorongattam, még ehhez is könnyen lehetőséget szolgáltatott volna. Felszisszentem, de csak azt érte el, hogy még inkább fokozzam az ölén járatott tempót, ezúttal pedig már én kaptam el ajkait, közéjük csúsztatva nyelvemet, mintha egyenesen a lelkére tartottam volna igényt, és így, ajkain keresztül akartam volna megszerezni, miközben háta újra és újra mellkasomnak feszült, ágyékommal pedig ugyanazt a ritmust jártam, mintha már benne mozogtam volna, annak ellenére, hogy ez továbbra is az ingerlése részét képezte. Bármit is éreztem, bármennyire akartam Őt mielőbb magamon érezni, előbb tényleg minden kibaszott porcikáját tisztára akartam mosni, és a hangok alapján, amiket előcsaltam belőle ujjaimmal, már szinte biztos voltam abban, hogy hamarosan tényleg tiszta lesz ott, ahol talán mindennél jobban piszkos volt.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Okt. 11, 2022 8:33 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Úgy tenni, mintha nem lenne rám semmilyen hatással érintése, legalább akkora kihívás, mintha azt mondanám, hogy mostantól nem veszek többé levegőt. Még, ha a kikívánkozó sóhajokat sikerült is valamennyire visszafognom, a testem úgyis tudom, hogy elárul, hogy tökéletesen érzi, pontosan tudja, hogy mikor, mitől borzongok meg, látja rajtam a libabőrt és a nyakamat merném tenni arra, hogy még vérem pulzálását is képes érzékelni nyakamon vándorló ajkaival. De cseppet sem bánom, mert ha a hangokkal fukarkodok is, attól még akarom, hogy tudja, mennyire nem hagy hidegen az érintése, hogy mennyire élvezem csókjait és azt, ahogy hozzám simul, amire van pofám még pimaszul válaszolni is egy-egy kacér mozdulattal. De képtelen lennék úgy állni itt, mintha nem így lenne és jelenleg meg mernèk esküdni rá, hogy soha nem is tudnék úgy együtt tusolni Vele, hogy közben ne azon járna az eszem, hogy többet is akarjak. Lehet köztünk vita vagy veszekedés, pokolian vérig is sérthet, de ha mögèm lépne és így érintene, így csókolna, valószínűleg minden dühöm elillanna, mert mindamellett, hogy iszonyúan izgató, amit művel, egyben hihetetlenül érzéki és gyengéd is. Nem csak a vágyról árulkodik, ami folyamatosan jelen van köztünk, hanem a szerelmèről is, ami sokkalta mélyebb és erősebb, mint amiről valaha álmodni mertem volna. Úgyhogy igen. Bármilyen dühöt képes lenne ezzel elsöpörni és, ha csak ki nem ábrándulnèk egyszer belőle valami érthetetlen módon, vagy mondjuk egy amnézia során, soha nem tudnèk úgy ácsorogni a közelében, mintha csak az újságárussal ácsorognèk épp. Nyögése hallatán halkan morranok egyet és ahogy keményen nekem feszül, kiszökik belőlem egy kéjes sóhaj, de továbbra is ajkamra harapok, szinte már fájón, így lesve rá vállam felett és emlékeztetve arra, hogy miféle alaposságról is beszélt az imént de, ha azon múlik, hát rohadtul mindenhol piszkos vagyok, mert mindenhol vágyom az érintésère.-De remélem, nem is azzal a nyomorult szivaccsal.- nevetem el magam, így palástolva egy halk nyögést, ahogy fülemet veszi ajkai közé, ahogy forró teste újra és újra nekem feszül, miközben tisztán hallom, miként változik légzése, miként lobbant fel benne is egyre jobban a vágy, na nem, mintha kemény férfiassága, ami ingerlőn feszül fenekemnek minden mozdulatnál, nem árulná el egyértelműen, mennyire felizgatta már Őt is ez a tusolás. A szívem még hevesebb tempóra kapcsol, mikor keze lentebb vándorol rajtam, ölem türelmetlenül lüktet, olyan pokolian vágyom az érintésère, mégis megáll a köldököm alatt, pimaszul cirógatja csupán bőrömet és, ha nem ismernèm, még azt hinném, talán tètovázik. De Ő pontosan tudja, hogy mit csinál és az áll a legtávolabb tőle, hogy bármiben is tétovázzon, testemet és érzèkeimet pedig olyan őrjítő ostrom alá veszi, hogy végül képtelen vagyok visszafogni egy fülledt nyögést. -Szóval ne legyek csendben?- nyögöm elfúló hangon, nagyot nyelve rekedtes hangja hallatán és az érzéstől, ahogy egész a falig tol, ahogy a hideg csempe forró bőrömhöz ér, miközben teste és kemény ágyéka továbbra is nekem feszül, mikor pedig keze végre combjaim közé siklik és masszírozni kezd, a vér olyan őrült módon kezd dübörögni ereimben, olyan pokoli bizsergést idéz elő bennem, hogy azt már képtelen vagyok halkan, némán tűrni. A csempènek hajtom homlokom, buja nyögésem és leheletem egy pillanatra nyomot hagy rajta, Ő pedig nem elégszik meg ennyivel, szavaival tovább és nyelvèvel, ahogy végig húzza nyakamon, tovább és tovább ingerel, míg már lélegzetvèteleim is olyan hangossá válnak, hogy arra már igazán nem lehet oka panaszkodni. -Amièrt nekem sem elég belőled.- sóhajtom küszködve, újra és újra ágyékának feszülve, vagy épp Ő húz magához közelebb, miközben tovább gyötör, mintha konkrétan arra hajtana, hogy könyörögjek neki az enyhülésèrt.-Pokolian vágyom Rád. Újra és újra.- fordítom felé arcomat, lázas tekintetem Övéit kutatja egy hosszú pillanatig, majd ajkaièrt kapok és olyan mohó, forró csókkal tapadok rájuk, hogy abból tisztán érezze, mennyire is akarom Őt. Ha pedig nyelvem buja, heves tánca nem lenne elég egyértelmű, a gyengéd harapás végül, mely még rám is olyan izgatóan hat, hogy még én is felszisszenek az érzéstől, talán még érthetőbbè teszi számára, miféle érzelmek dúlnak bennem.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Okt. 11, 2022 6:39 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ha nem tette volna szóvá, is nyilvánvaló lenne, hogy ez az egész csak úgy alakulhatott ki kettőnk között, hogy nemcsak egyetlen dolog alapján skatulyáztuk be a másikat. Pedig az elején nagyon szerettem volna, ha azt gondolja rólam, hogy bennem nincs más, és hogy csak egy agresszív, velejéig romlott és mocskos, rideg gyilkos vagyok. Ha akkor nem engedett volna az ösztönének, és elhiszi azt, amit láttatni akartam vele, most nem állt volna itt előttem, nem simult volna hozzám a hátával, miközben eljutottunk a fürdőig, és nem parancsoltam volna rá ellentmondást nem tűrően, hogy fordítson nekem hátat, míg megmosom a hátát. Mert bár ez tényleg benne volt abban a bizonyos csomagban, de nemcsak ezt kapta meg velem együtt, talált olyasmit is, ami tetszett neki, és ami kárpótolta azért, amilyen néha voltam, és ahogy Ő így tekintett rám, úgy én is tudtam, hogy mi van még abban a csomagban, amit Vele együtt rántottam magamra. Mert soha, egyetlen pillanatig sem gondoltam volna, hogy együtt akarok majd élni egy dacos, állandóan ellenszegülő nőszeméllyel, most mégis itt aludt a házamban, az ágyamban, és úgy fészkelte be magát a szívembe, hogy... először észre sem vettem. Hiába is próbálta leplezni vagy épp elfojtani a hangokat, amik ki akartak szökni belőle, a felforrósodó bőre rögtön elárulta, hisz bármennyire is volt meleg a víz, ami időközben megállás nélkül ömlött ránk, szabad kezemmel végig érzékeltem mindazt, amit ösztönösen akart a tudtomra hozni. Ilyen volt a libabőr is, amit gerince mentén figyeltem meg, és amitől még nekem is nyelnem kellett egyet, hisz azt nem tudtam volna megmondani, hogy mivé is akarom alakítani ezt a kis játszadozást, de azt igen, hogy hogyan izgassam fel hozzá kellőképp. Így mikor végeztem a hátával, és már nyúltam volna a mellei után, szándékosan dobtam el a szivacsot, egyik kezemmel félrelökve haját a tarkójáról, és míg ajkaim mohó csókokkal borították bőrét, ujjaim pedig mellét kezdték masszírozni, amihez hamarosan becsatlakozott a másik kezem is, ekkor már együtt cirógatva a telt idomokat. Ki is bukott belőlem egy halk, elégedett kis sóhaj, mikor megéreztem tenyerembe feszülni bimbóit, finoman rámorranva tarkójára, de még továbbra sem ért véget a játszadozásom, annak ellenére, hogy ekkor már nyíltan támadt vissza fenekének gyengéd feszülésével. Egyetlen pillanat alatt reagált rá a testem, mert ekkor már minden érzékemet izgatta, egyszerre gyűlt fel bennem az a vágy, amit eddig altatni próbáltam, ágyékom pedig lüktetéssel viszonozta a pofátlan húzást, keményen hozzá dörgölőzve, mikor legközelebb lecsapott, ekkor pedig már nem is bírtam ki, hogy ne bukjon ki belőlem egy feszült nyögés, főleg mikor hátralesett, és incselkedve ajkaira harapott. - Néhány helyre nemcsak a kezeimmel akarok eljutni... - simultam hozzá még szorosabban, ekkor már elhajolva tarkójától, ajkaim mohó ostrom alá vették az egyik fülét, bár ekkor már felgyorsuló légzésemet is hallhatta, a dübörgő szívverésemről már nem is beszélve. Ha kicsit is figyelt, érezhette a hátán, hogyan feszül meg egyre inkább a mellkasom, hogyan válok egyre keményebbé, ahogy újra és újra nekem feszült, és mikor egyik kezem elengedte a mellét, majd elkezdett lefelé somfordálni, jó ideig a hasa aljánál játszadozva, nagyot nyeltem. - Gyűlölöm, mikor ennyire csendben vagy... - súgtam rekedten a fülébe, szemtelenül ráharapva fülcimpájára, de ekkor már tolni kezdtem előre, szinte teljesen a csempére préselve Őt, épp csak annyi helyet hagyva, hogy a kezeim továbbra is ott nyugodhassanak a testén, és miközben ágyékom szinte szünet nélkül dörgölőzött fenekéhez, néha szándékosan magam felé rántva Őt, addig a korábban lefelé induló kezem már nem elégedett mag azzal, hogy az alhasát cirógassa. Tovább folytatta az előre megálmodott utat, és miközben állammal megtámaszkodtam a vállán, lélegzetvisszafojtva vártam, hogy megérezzem ujjaim alatt összpontosulni teste vad lüktetését, halkan fel is nyögve, mikor lábai közé tévedtem, de ezúttal nem volt célom lassan gyötörni, rögtön masszírozni kezdtem, miközben csípőjénél fogva még közelebb vontam Őt ágyékomhoz. - Miért nem elég belőled soha? - kérdeztem, a vágytól már teljesen felajzva, elfojtott hangon, épp annyira fordítva oldalra a fejemet, hogy nyelvem hegyét végighúzhassam ütőere vonalán.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Okt. 11, 2022 5:39 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Amint a zuhanyzóba lépünk, már fordulok is felé, hátha végre megkapom azt a csókot, amire azóta áhítozok, hogy a lépcsőn felèrve hozzám simult, de mintha csak szándékosan akarna kínozni, inkább az orromra nyom egy apró puszit és máris arról kezd beszélni, milyen alaposan le akarja mosni a hátamat, ami szerinte, a legmocskosabb részem, bár valószínűleg nem nagy titkot árulok el, amikor felhívom rá a figyelmét, hogy a fantáziám annál jóval mocskosabb. Nem is tervezi, hogy azt is tisztára mossa és igazából nem is hiszem, hogy sikerülne neki, vagy bárki másnak, de főleg Neki nem, amikor minden piszkos gondolatomnak Ő a főszereplője. És megint ott vagyok, ahol a part szakad, hogy már megint forrong a vérem, mintha az imént semmi nem történt volna a garázsban és, már napok óta vágynèk rá. Egészen fellelkesülök, hogy a tusfürdőm kapcsán az egyetlen kikötése az, hogy csakis az én kezeim által kerülhet a bőrére, de mielőtt még túlságosan beleèlnèm magam abba, hogy a következő pár percben taperolom majd a víz alatt, rám parancsol, hogy forduljak meg. Mert hát mégis, csak én vagyok a koszosabb, ez pedig olyasmi, amit gyorsan orvosolni kell, de bármennyire is játszom a sértettet, valójában attól is, csak még jobban felpezsdülök, ha belegondolok, hogy így viszont Ő fog engem taperolni.-Szerencsèd, hogy egyébként egész kedvező az a csomag, mert így még a parancsolgatást is hajlandó vagyok elviselni. Néha.- sóhajtom kelletlenül, de pimasz mosollyal, ám amikor cukkolni kezd, hogy talán félek Tőle, én már csak azért is közelebb merèszkedek hozzá, hogy bizonyítsam, mennyire nincs így. Eddig sem féltem Tőle és nem is most fogom elkezdeni, amikor egy olyan hámosásról van szó, aminek a gondolatától is bezsongok, kerülgetem is ajkait még közelebb merèszkedve hozzá, mintha el akarnám lopni végre azt a vágyott csókot, de végül mégis inkább, csak hátat fordítok. Csendben, leginkább magam elé bámulva ácsorgok, miközben Ő magához veszi a szivacsot és neki is lát a hátam lemosásának, bár az, ahogy csupasz kezével érint közben, ahogy gerincem mentèn simít végig, kellemesen megborzongat, egészen libabőrössé is válok tőle, amit ha akarnék se tudni titokban tartani. Na nem, mintha valaha is tagadni akarnám, milyen hatással van rám érintése vagy épp az, ha hozzám simul, ha nekem feszül testèvel, de azért most igyekszem ajkamba harapva, aránylag nyugodtan viselni testem különböző jelzéseit. Azt, ahogy a szívem meglódul, ahogy a vérem egyre jobban felpezsdül vagy épp a kellemes borzongásokat, melyek mindegyike combjaim között tűnik el kínzó bizsergés formájában, főleg, amikor azt súgja a fülembe, hogy minden porcikámat meg fogja mosni. Már, csak azért is összeprèselem ajkaim, hogy a cukkolását valamiképp viszonozzam a megjátszott hidegvèrrel, de finoman félre söpri nedves hajam, lágyan simít tarkómon orra hegyèvel, ajkai pedig lágy csókokkal becèzgetik bőrömet újabb borzongást okozva, amit már a dacosságom ellenére sem tudok egy halk, kéjes sóhaj nélkül kibírni.-Tènyleg elég alapos voltál...- duruzsolom halkan, kacér mosollyal, szinte automatikusan döntve oldalra a fejem, hogy apró, perzselő csókjaival még jobban hozzám férjen, feszült lélegzeteimet pedig, már végképp lehetetlen feladat lenne titkolni előle, mikor a szivacs a lábamnál landol, keze pedig mellemet kezdi izgató, lassú tempóban masszírozni. És mindezt, még tetézi az érzés, ahogy mellkasa hátamhoz simul, ahogy fenekem ágyékának nyomódik finoman, bár erre ösztönösen rásegítek egy-egy buja mozdulattal, ahogy hevesebben kezd lüktetni a vérem, mikor azonban tarkómra suttogja pimasz, izgató szavait, valamivel keményebben feszülök hozzá, mintha a testem akarna kérdésère válaszolni. -Azt hiszem...mindenhol.- sóhajtom halkan, lehunyt szemekkel élvezve tovább érintéseit, miközben tenyereim finoman a csempének támasztom, hogy még jobban testének feszülhessek. Biztos nem fogok mozdulatlanul ácsorogni, mint egy bábu, amikor szívem szerint, már minden kibaszott porcikáját végig barangolnám ujjaimmal vagy épp ajkaimmal.-De egyébként is alapos fürdetésről volt szó és, még egy csomó helyen nem jártak a kezeid.- pimaszkodok halkan, hátra sandítva rá vállam felett, csábító ajkai láttán pedig, jobbára a sajátomba harapok, bár tekintetem egy pillanatig sem titkolja, hogy ezt legszívesebben az Övéivel tenném.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Okt. 11, 2022 6:31 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Már meg sem lepődtem azon, hogy szinte azonnal megszüntettem a kettőnk között kialakított távolságot, mikor elértünk a lépcső tetejéig, a következő pillanatban pedig már úgy simultam hátához, mintha attól féltem volna, hogy többé nem lesz rá lehetőségem. A ragaszkodásom már elég hatalmas formát öltött, nem tudtam szabadulni tőle, bár tény, hogy nem is akartam vele próbálkozni, nem úgy, mint annak idején, mikor minden átkozott erőmmel azon voltam, hogy távol tartsam magamtól. Most viszont, mindent beáldoznék és megtennék azért, hogy többé ne kerüljön a jelenleginél messzebb, még ha el is rugaszkodtam ezzel a valóságtól. Annyi éven keresztül más sem jutott, csak a kibaszottul torz, fájdalmas, véres és erőszakos valóság, most pedig lehetőségem nyílt egy másik oldalról tekinteni az életemre. És ha Velem van, erről az oldalról akartam szemlélni mindent, a lehető legmélyebbre dugva el magamban azt a férfit, aki annyiszor bántotta vagy tiporta a sárga földig. Nem mintha képes lettem volna teljes egészében megszabadulni tőle, hisz ezekből gyúrtak össze, és nem is tűnt el maradéktalanul, éreztette jelenlétét egy-egy vehemens mozdulatnál, vagy amikor eluralt a türelmetlenség, a birtoklási vágy vagy az a mohó hév, amit nem is olyan régen minden porcikájában érezhetett odakinn, a garázsban. De felesleges lett volna vitatkozni azon, hogy a vágy reszketeg pillanataiban arra az énre is szükség volt, főleg, hogy tökéletesen beszélte Iris testének a nyelvét, és Ő csalta elő belőle azt, amit először nem láttam az ideparancsolt, dacos kislány álarca mögött. Megnyitottam a vizet, de még így sem nagyon akartam távolabb kerülni Tőle, helyette Ő fordult felém, én pedig ahelyett, hogy lecsaptam volna ajkaira, inkább pimaszkodva orrára csókoltam, szavait hallva azonban széles vigyorra húzódtak ajkaim. - Kész szerencse, hogy a fantáziádat nem is akarom tisztára mosni - mormoltam halkan, de mikor szóvá tette, hogy ezúttal mindkettőnknek virágos illatú tusfürdő jut, nem tudtam komoly arcot villantani. Amúgy sem érdekelt igazán, hogy mit ken szét rajtam, amíg az Ő kezei mossák le rólam a nap fáradalmait, és nem is voltam rest szóvá tenni ezirányú vágyaimat. Előtte azonban én akartam lemosni a hátát, ha már nekem köszönhetően lett piszkos, ebben azonban akadályozott a tény, hogy időközben megfordult, de nem cáfoltam rá magamra, mikor egy gyengéd parancs kíséretében arra kértem, hogy forduljon meg. Szemforgatásán jót vigyorogtam, miközben komisz ábrázattal vontam egyet vállaimon. - Ez is benne van a Smolensky-csomagban - pimaszkodtam tovább, utalva a parancsolgatásra, amit ha kért volna, se lennék képes csak úgy levetkőzni, de nem bírtam ki, hogy ne szemtelenkedjek tovább, szinte kérdőre vonva, hogy fél-e tőlem, amire már most borítékoltam a választ. Mert nagyon jól tudtam, hogy nem fél, hogy soha nem is félt, egy-két alkalom kivételével, amikor tényleg rászolgáltam arra, hogy rettegjen tőlem, de... még mielőtt eszembe jutott volna felidézni, jutott eszembe, hogy ezekre Ő amúgy sem nagyon emlékezhet. Bár, ez a gondolat is addig foglalkoztatott igazán, míg észre nem vettem, hogy már szándékosan foszt meg a jól megérdemelt csókomtól, hiába is ingerelte ajkaimat, mire egy lemondó sóhajjal megforgattam szemeimet. De nem szóltam semmit, helyette inkább egy cinkos vigyort villantottam, ezzel tüntetve el az iménti sunyi grimaszt, mert ma este sok mindent ki akartam még harcolni, de azt, hogy féljen tőlem, egy pillanatig sem. Miközben megfordult, és egy kicsit eltávolodott tőlem, magamhoz vettem egy szivacsot is, azzal az eltökélt szándékkal, hogy felbosszantom, amiért nem a saját tenyeremmel masszírozom bőrébe a virágos illatú tusfürdőt, bár mielőtt nekikezdtem volna, még szorosan odaléptem mögé újra, és pofátlanul hozzá dörgölőztem, orromat ekkor már a kissé vizes hajába fúrva, majd ajkamra harapva, először a vállán simítottam végig a szivaccsal, és míg az egyik karján a szivacs haladt, a másik karján, épp ugyanabban a tempóban az ujjaimmal simítottam végig. - Nem hagyom ki egyetlen porcikádat sem - mormoltam halkan a választ, bár kicsit sem esett jól, mikor újra el kellett lépnem tőle, csak hogy lemoshassam a hátát. És nem is kapkodtam, lassú mozdulatokkal masszíroztam, míg szabad kezem ismeretlen formákat rajzolt háta bőrére, de nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig ujjaimmal gerince vonalán, remélve, hogy ezzel elérem azt a bizsergést, amit érezni szokott, mikor ilyen közvetlenül érek hozzá. Az egész pár pillanatig tartott, egy halk, komótos sóhajt követően folytattam tovább a tisztogatást, elégedetten méricskélve a hátát, mikor rájöttem, hogy amúgy már tiszta. - Ennél alaposabb munkát még soha nem végeztem - jegyeztem meg pimaszkodva, de nem álltam le ennyinél, nem adtam át neki a lehetőséget, helyette tovább haladtam a szivaccsal, és ahogy lassan előre tévedt, kezelésbe véve melleit és hasát, ismét odaléptem mögé, szabad kezemmel félrelökve a nedves haját, először végighúzva orromat a tarkóján, mielőtt apró, de annál mohóbb csókokkal kezdtem volna kényeztetni bőrét. Nem is volt véletlen, hogy valahol ezen a ponton engedtem el a szivacsot, méghozzá szó szerint, mert tényleg kihullott a kezemből, csak hogy ezúttal már szabadon érintsem melleit, de ahogy ujjaim masszírozni kezdték, már számára is nyilvánvalóvá válhatott, hogy nem épp a tusfürdőt igyekszem ennyire a bőrébe gyúrni. - Hol vagy még piszkos? - kérdeztem tarkójának bőrébe mormolva.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Okt. 10, 2022 7:47 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Egyáltalán nincs ínyère, hogy olyan gondosan neki állok a ruhák összeszedèsènek, de nem is azért csinálom, hogy a kedvére tegyek szófogadóan, mert akkor azonnal az ajtó felé vettem volna az irányt, hiszen nem volt titok egy pillanatig sem, hogy a fürdő a következő cèlállomás. Én meg úgy teszek, mintha a világ legfontosabb dolga lenne, hogy a ruháinkat biztonságba helyezzem, legfőképpen Kirill elől, pedig nem titkolja egy pillanatig sem, hogy inkább Tőle kellene féltenem őket. Kíváncsi lennék, vajon hány ruhámat és bugyimat tépett már szét, de ez a fene nagy kíváncsiság csak addig tart, míg a fantáziám be nem indul és el nem képzelem, hogy is történhettek azok az esetek az alapján, amit már tapasztaltam. Ha csak eszembe jut, miként cincált le egy darabot a ruhámból, hogy aztán igen lelemènyesen újrahasznosítsa, beleborzong minden porcikám. Nem nagy távolság van köztünk már a lépcsőn sem, de ahogy az emeletre érek, még azt a keveset is megszünteti köztünk, én pedig élvezettel simulok mellkasához, bármennyire is koszolom ezzel össze, bár nem is úgy fest, mint akit olyan borzasztóan zavar, mert úgy falja bőrömet ajkaival és olyan izgatóan harap néha nyakamba, hogy attól még én is megfeledkezek, szinte mindenről. Csak a mocskosságáról nem, amire fülembe suttogva emlékeztet is, én pedig halkan morranok egyet és ajkamba harapok már attól is, ahogy az a szó kigördül ajkai közül.-Ezt hozod ki belőlem.- duruzsolom halkan, élvezve csókjait és finom, izgató harapásait, miközben lassan beterelget a bűvös nyugati tornyomba, azon belül is a fürdőbe, ahol csak annyi időre szakítja meg nyakam ostromlását, míg megnyitja a vizet. Eszembe jut azonban, hogy ebben a fürdőben miben is változik a felállás, de amikor felhívom a figyelmét a virág illatú tusfürdőmre és arra, hogy most kénytelen lesz azt használni, nem tűnik nagyon letörtnek, mint ahogy én sem attól, hogy nekem kell majd azt forró bőrére juttatnom és alapos szètkennem rajta. Pimasz mosollyal fordulok felé, alig várva, hogy ezt véghez is vigyem, miközben a víz alá hátrálok Őt is vonva magam után, Ő viszont rögtön a hátam miatt kezd sopánkodni és, bár pokolian vágyom már arra, hogy végre ajkaimon is érezhessem csókjait, ne csak a nyakamon, Ő inkább az orrom hegyére ad egy gyengéd puszit és a tusfürdőmèrt nyúl, amit alaposan meg is szaglász.-A fantáziám a legmocskosabb, de kétlem, hogy azt tisztára tudnád mosni.- incselkedek tovább jókedvűen, ám amikor kiderül, hogy le kell tennem egy ideig a terveimről, miként fogom szétoszlatni rajta az illatos kencèt, lebiggyesztem ajkaimat és úgy teszek, mintha olyan borzasztó lenne, hogy előbb Ő akarja az én hátamat lecsutakolni.-Parancsolgatós...- forgatom szemeimet mosolyogva, de aztán cukkolni kezd azzal, hogy talán félek a férjemtől, minek hallatán őszintén a homlokom közepéig szaladnak szemöldökeim. Aztán persze halkan kuncogni kezdek és finoman ajkamba harapok, így hajolva közelebb hozzá, de bármennyire is vágyom még mindig arra a csókra, ellenállok a kísértésnek. -Fèlnem kellene?- cirógatom gyengéden alsó ajkammal az Övét, szándékosan incselkedve, bár saját magamat kínzom azzal, hogy még most sem csókolom meg, végezetül pedig, még el is húzódom tőle.-Sajnálom, édesem, de cseppet sem félek tőled.- duruzsolom halkan, cinkos mosollyal ajkaimon, majd lassan megfordulok, de mindezt úgy kivitelezem, hogy közben testemmel végig az övéhez simuljak és, csak aztán húzódok el egy picit, hiszen elég nehéz lenne úgy lemosnia a hátamat, ha végig mellkasához tapad bőröm. Kezeimmel végig simítok a már meglehetősen vizes hajamon, arcomról is letörlök némi vizet, majd kacér mosollyal hátra lesek rá vállam felett. -Remèlem, alapos leszel.- vigyorodok el, talán még halkan kuncogok is, de ezen a szinten, már nem annyira vagyok biztos abban, hogy okos dolog tovább cibálni a bajszát. Már most is úgy néz rám, mint aki tényleg fel akar falni, mondjuk én meg pont nem ijedek meg ettől sem, sőt.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Okt. 10, 2022 6:23 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy pillanatig sem próbáltam leplezni, hogy mennyire nem nyerte el a tetszésemet a ruhamentési akciója, mintha egyébként egy kicsit is érdekelt volna bárkit, hogy hol hevernek szanaszét ezek a göncök. Kivéve Őt, bár még azt is kinéztem belőle, hogy szándékosan húzza ezzel az agyamat, elvégre én kértem arra, hogy hagyja az egészet a fenébe, Iris pedig nem épp arról híres, hogy annyira szeret hallgatni rám, de amint szóba hozta Kirill-t, már túl egyértelmű volt, hogy ez tényleg egy pofátlan kis játék része. Nem is bírtam ki, hogy ne rajzolódjon arcomra egy igazi, pofátlan grimasz, de mivel ismert, valószínűleg már tudta, hogy ezt csak a drámai hatás kedvéért erőltettem magamra. Félig. - Ez csak egy bugyi - rántottam meg vállamat, továbbra is a falatnyi anyagot fürkészve, ami ott lógott a karján. - Ha rajtam múlik, úgysem lesz meg sokáig - tettem hozzá aztán, nem is rejtve véka alá, hogy még mindig örömömet lelem abban, ha különféle ruhadarabokat szaggathatok le róla, és isten lássa lelkemet, egy percig sem éreztem miatta bűntudatot. Azért pedig főleg nem, hogy a ma este egyetlen kibaszott percére sem terveztem valódi alvást, legfeljebb némi szundítást, de azt sem most. Mintha megtöltött volna elektromossággal, úgy hatott rám a jelenlétével, a gyomromra telepedő izgalomról már nem is beszélve, a fáradtságot már régen magam mögött hagytam, az alvás pedig, mint olyan, a legutolsó helyen szerepelt a mai teendőlistámon, ami amúgy is javarészt abból állt, hogy kiegélítsem a feleségemet, leginkább annyiszor, ahányszor hagyja magát. Nem maradtam le mögötte, és csak egy kis távolságot voltam hajlandó felvenni vele, de azt is csak addig, míg fel nem ért az emeletre, én pedig ki is használtam, hogy nem számít rá, úgy karolva át derekát, hogy közben magamhoz szorítsam, érezve, hogyan ragad rám egy kevés abból a koszból, amit már annyit emlegettünk, de valójában egyikünket sem érdekelte igazán. Valószínűleg ha ezen múlott volna az, hogy újra elkapjam sem hatott volna meg túlságosan, hogy mennyire vagyunk mocskosak, bár ahogy nevetve válaszolt szavaimra, dorgálón megcsóváltam a fejem, és csak hogy érvényt szerezzek a mozdulatnak, finoman ráharaptam nyaka bőrére. - Szerencsém, hogy te mocskosan is szereted - leheltem vissza halkan, ekkor már ismét lágyan csókolgatva nyakát, nyelvemmel igyekezve eltüntetni a fogaim helyét, amit az iménti harapás okozott, és egészen addig nem is voltam hajlandó bontani a pozíciót, míg be nem értünk a fürdőbe, és meg nem nyitottam a vizet. De még ez sem tántorított el attól, hogy újra visszahajoljak, jólesően sóhajtva fel, mikor körmei karomat simogatták. Épp annyira tartottam ujjaimat a vízsugár alá, hogy megállapítsam, mennyire lesz megfelelő a hőfok, mintha bármi jelentősége is lett volna a forró bőrünkhöz képest, szavain jót vigyorogva, de végül csak vontam egyet a vállamon. - Csak ha te kensz be vele - feleltem könnyedén, de amikor szabadulni próbált, csak hogy végre a víz alá perdüljön, nem álltam az útjába. Pedig, még kicsit sem végeztem, nagyon sok szabad terület maradt a testén, amit szívesen végigcsókoltam volna, és magamat ismerve, a türelmetlenségem épp pár percig fog haladékot adni, de többet semmiképp. Akkor pedig úgyis mindegy, hogy háttal áll vagy szemtől szemben méricskéljük egymást, hisz mindenen lehet változtatni, akár egyetlen pillanat leforgása alatt is. - Bár, meg akartam mosni a hátadat - gondoltam bele, miközben mellé léptem, apró csókot lehelve az orra hegyére, drámai sóhajjal tálalva ezt a nagy felfedezést. - Ha már ott vagy a legmocskosabb - tettem hozzá ártatlan pislogással, és anélkül, hogy ajkai után kaptam volna, már nyúltam is a tusfürdője után, kicsit szimatolva, hogy mégis ezúttal milyen illattal fogok szembesülni. - Szóval, mégis fordulj meg - adtam ki egyszerűen a gyengéd parancsot, miután pofátlanul felvontam a szemöldökömet. - Vagy félsz a férjedtől? - kérdeztem félrebillentett fejjel, alig bírva ki, hogy ne lépjek még közelebb, csak hogy újra magamon érezzem teste forróságát.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Okt. 10, 2022 2:42 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Különös, hogy az a korábban zárkózott, fagyos, haragos tekintet, mostanában mennyire más fénnyel tekint rám és, hogy milyen sok érzelemről mesél. Olyan érzelmekről, melyeket sosem gondoltam, hogy valaha bárki képes lesz az Ő szívében ébreszteni, most mégis itt vagyunk, a kibaszott garázs padlóján fekve, pihegve, egymás karjaiba bújva és Én vagyok az, aki a szívében lakozik, Ő pedig úgy fèszkelte be magát az enyémbe, mintha örökre kibèrelte volna. Talán, így is történt, mert hiába is felejtettem el mindazt, ami köztünk történt, hiába tűnt el belőlem minden teljesen érthetetlen módon, már egyetlen nap leforgása alatt is egyértelművè vált számomra, hogy Ő már nem ugyanaz a férfi, mint akihez hozzámentem. Bár, akkor reggel meg voltam róla győződve, hogy Őt cserélték ki, nem pedig engem. Minden nap azon munkálkodott, hogy bizonyítsa nekem a szerelmèt, hogy újra elnyerje az enyémet, ami már, csak azért sem volt lehetetlen, mert már az első pillanatban, amikor megláttam, tudtam, hogy ha egy kicsit is megerőlteti magát, ha az undok, idegesítő, gúnyos maffiózót a háttérbe szorítja velem szemben, úgy bele fogok zúgni, mint vak ló a verembe. Egyedül, csak azzal nem számoltam, hogy ez majd valaha is viszonzásra lelhet, féltettem Tőle a szívemet, mert úgy hittem, csak ripityára törnè, most mégis úgy érzem, hogy nála van a legnagyobb biztonságban. Nem kifejezetten esik jól, amikor felemelkedik rólam, de elfogadom a kezét, hogy engem is felsegítsen, viszont csak, hogy éreztessem vele, mennyire nem ijesztett meg a fenyegetése, azért se indulok rögtön, abban a pillanatban az ajtó felé. Na meg egyébként sem akarom szanaszèt hagyni a ruháinkat, így végül azokat felmarkolva, Kirillre hivatkozva indulok el, a nevetést azonban, ami kitör belőlem megjegyzései hallatán ès a kissè túljátszott grimaszai láttán, ha akarnám se tudnám visszafogni.-Ez az én bugyim és bármekkora haverok is voltunk Kirillel az utóbbi időben, azt azért mégsem szeretném, ha a lábai előtt heverne a garázsban.- vonok vállat a szemeimet forgatva, de ajkamon továbbra is ott lapul a jókedvű mosoly, ami egész perverz kanyarulatot vesz, mikor arra kezd cèlozgatni, mi várható az éjszaka további részében, bár szerintem, annak nem igazán van köze ahhoz, hogy a bugyim épp rajtam vagy csak a karomra terítve van-e. -Nem inkább abban kellene reménykedned, hogy tudsz majd pár órát aludni?- kérdezek vissza pimaszul, miközben átsètálok a házba és a lépcső felé veszem az irányt, hiszen ha abból indulok ki, hogy eddig milyen éjszakákat töltöttünk együtt, hogy konkrétan képtelenek voltunk nyugodtan megmaradni egymás mellett, nem hiszem, hogy szüksége lenne a reményre. Most is, szinte perzseli bőrömet tekintete, mert ahogy előtte haladok, pillantását folyamatosan a fenekemen érzem és, mintha csak fel akarnám hívni a figyelmet a pimasz viselkedésère -mintha amúgy nem élvezném-, a hátamra tapadt koszról kezdek beszélni, ami szerinte, annyira nem is látszik ebből a szögből . Fejemet csóválva kuncogok, lassan lèpkedve felfelé, de amint egyenes talajhoz érkezek, karjai édesen derekam köré fonódik, forró bőre pedig, melynek érintèse azóta hiányzik, hogy feltápászkodtunk a padlóról, finoman hátamhoz préselődik. -Te már eddig is épp eléggè piszkos voltál.- nevetgèlek én is, de nevetèsembe halk, érzéki sóhaj elegyedik nyakamra ejtett csókjatól, szabad kezem finoman karjára simul, másikban továbbra is hűségesen hordozom azokat a kibaszott ruhákat, melyektől abban a pillanatban megszabadulok, ahogy a szobámba érkezünk. Meg sem próbálok távolabb kerülni Tőle, szinte úgy kell maga előtt tolnia, úgy simulok mellkasához, élvezve azt az őrjítő forróságot, ami testéből árad, miközben fejem kissé oldalra is döntöm, hogy jobban a nyakamhoz férhessen, így tudatva Vele, mennyire élvezem nyakamra lehelt csókjait, ahogy bőrömet ízlelgeti és kényezteti folyamatosan, míg én finoman cirógatom alkarját. Csak a zuhanyzó előtt húzódik el tőlem egy pillanatra, de akkor is csak azért, hogy megnyissa a vizet, ami már most tudom, hogy a bőrömhöz képest úgyis jèghidegnek fog tűnni, bármilyen kellemes hőmérsékletűre is állítja, mert a belőle áradó forróság, már belém is átköltözött, a vérem finoman pezseg ereimben csókjaitól és ettől az iszonyúan édes, romantikus pillanattól.-Most kénytelen leszel Te tusolni az én tusfürdőmmel.- kuncogok halkan, de hangomból már tisztán érezheti, miféle hatást váltott ki belőlem azzal, ahogy hozzám préseli magát, ahogy nyakamat ízlelgeti folyamatosan, bármennyire is próbálom elviccelni a helyzetet. -Felkèszültèl rá, hogy csupa virágillatú legyél?- nevetgèlek tovább halkan, ha pedig engedi, felé fordulok végre a víz alá lépve, de igazság szerint azt sem bánom, ha továbbra is így feszül hozzám a teste, leszámítva, hogy így valamivel nehézkesebb lesz csókot lopni Tőle.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Okt. 10, 2022 7:05 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ahogy tekintetem elmélyült íriszeiben, egyetlen pillanat leforgása alatt uralkodott el rajtam az érzés, hogy tényleg elvesztem. Ez pedig egyszerre volt a legjobb és a legrosszabb dolog az életemben, mert míg valami olyasmit szabadított fel bennem, aminek a létezésében nem hittem, vagy amit tudatosan ignorálni próbáltam, addig Vele együtt érkezett az a furcsa, zsigeri félelem, ahányszor csak arra gondoltam, hogy baja esik majd mellettem. Már nem egyszer öntöttem szavakba neki, hogy a saját életem miatt nem élek rettegésben, nem félek a halál gondolatától, vagy attól, hogy bármelyik nap lehet az utolsó, mert ebben nőttem fel, ezt láttam magam előtt szinte követendő példaként, de még soha, egyszer sem volt lehetőségem megtapasztalni azt, hogy milyen érzés kibaszottul félni valaki testi épsége miatt, és a legrosszabb, hogy nemcsak a testét, de a lelkét is féltettem. Mert itt nemcsak fizikailag volt veszélynek kitéve, és ha valamit tudtam ennyi idő elteltével, hogy néhány, amit a lelkén vagy a szívén ejtenek, lassan vagy ami még rosszabb, soha nem gyógyul majd be. Az emiatt érzett tehetetlenség pedig napról napra nőtt bennem, és most, ebben a forró pillanatban, ahogy szemén keresztül már-már láttam saját magam, csak még erősebben éreztem. Épp úgy, mint a belém lehelt szerelmét, és ha azt néztem, eddig Nélküle tényleg egy színtelen, szürke életet éltem, Ő pedig magával hozta a szivárvány minden kibaszott árnyalatát, a legsötétebbtől a legvilágosabbig. Mellkasomat megcsapta a kellemetlen hőmérséklet, mikor felemelkedtem róla, eltűnt alólam bőrének kellemes forrósága, bár egyetlen pillanat leforgása alatt döntöttem amellett, hogy hagyom a ruhákat a fenébe, tekintve, hogy egyetlen kíváncsiskodó szemtől sem kellett tartanunk, bár, azok a szemek javarészt amúgy sem engem zavartak volna. Oda is nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem, Ő pedig, mint aki teljesen ignorálta a fenyegetésemet, szinte azonnal a ruhák után indult, amint ismét megtalálta egyensúlyát a két lábán. Meg is forgattam a szemeimet, ahogy követtem alakját, miközben lehajolt a különböző ruhaneműk után, halkan mormogva az orrom alatt, a drámai hatás érdekében még egy sóhajjal is megspékelve. - Ó, igen. Szegény Kirill - grimaszoltam megjátszott durcázással, bár valahol tényleg bosszantott, hogy már csak dacból sem csinálja azt, amit az előbb elhintettem, de a többi javarészt már csak szimpla rájátszás volt. Legalább ezer alkalom állt még előttem, hogy elbasszak valamit, hogy tönkretegyem a pillanatot, vagy megmérgezzem azt, amire amúgy minden erőfeszítésemmel vigyázni akartam, de ezt a mostanit nem voltam hajlandó némi pimaszkodásért feláldozni. - Álmatlan éjszakái lennének egy női bugyi láttán - kezdtem el a már teljesen hétköznapi pimaszkodást, mikor megláttam karján az említett alsóneműt, cukkoló vigyorra húzva ajkaimat. - Mondjuk, ha az a bugyi ott is marad - böktem a karja irányába, miközben megindultam a garázs kijárata felé. -, én már csak remélni tudom a saját álmatlan éjszakámat... - sóhajtottam fel vágyódva, anélkül utalva az este folytatására, hogy egyáltalán kimondtam volna, bár talán nem is számított másra, ha az együtt töltött éjszakáinkból indult ki. És ha emlékezett volna a többire... Jóleső sóhaj bukott ki belőlem, mikor egy apró csókot nyomott ajkaimra, majd elindultam mögötte, de nagy eséllyel érezte magán a tekintetemet, mert ismét szóba hozta, hogy milyen piszkos lehet, mire ártatlan arckifejezéssel vontam egyet a vállaimon, miközben én is lépcsőzni kezdtem, alig fél méterrel mögötte. - Ja, igen. Koszos vagy - bólogattam, épp csak elrántva tekintetemet a fenekéről, miután kissé fájóan az ajkamra haraptam, de következő állomásként végigpásztáztam az egész gerincvonalát, a kosz pedig, amiről beszélgettünk, kibaszottul nem érdekelt egy pillanatig sem. - Ebből a szögből viszont annyira nem tűnt fel - szélesedett ki a vigyorom ismét, és mikor felértünk, egy mozdulattal előrenyúltam, hirtelen ölelve körbe a derekát, úgy húzva vissza magamhoz, hogy a háta a mellkasomnak feszüljön, pofátlanul lecsapva a nyakára, halk nevetés közepette csókolva végig finom bőrét. - Most már én is piszkos vagyok - utaltam a mellkasomra, ahová némi kosz tapadt a hátáról, miközben finoman fülére haraptam, orrommal pedig a haját kutattam, de ekkor már engedtem, hadd haladjon előre, ha akar, ezúttal a saját szobája irányába terelgetve. Amíg elértünk a fürdőszobáig, egy centit sem tágítottam mögüle, szándékosan csiklandozva nyakát pofátlan kis csókokkal és nyelvem ingerlő mozdulataival, lassan lépkedve előre a zuhanyzóig, épp csak addig hajolva el nyakától, míg megnyitottam a vizet.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.