Bárhogy is telt az idő, egyetlen pillanatig sem élveztem, hogy ami közöttünk van, halványodna, épp ellenkezőleg. Napról napra erősebb kötelék épült közénk, amit még az sem tudott széttépni, hogy elveszítette a közös emlékeket, amik megalapozták a bizalmát velem kapcsolatban. Ott, azon a ponton tényleg nem hittem abban, hogy lehet folytatása bárminek, vagy hogy továbbra is méltónak talál majd a szerelmére, mert azt még így, ennyi  idő elteltével is tudtam, hogy a múltam hibáit nem javíthatom csak úgy meg, legfeljebb arra várhatok, hogy az idő majd valamelyest megszépítse őket. Talán mégis az volt a legrosszabb, hogy továbbra sem bántam semmit, és ahogy az életem többi részében, úgy Vele is ugyanezt az utat jártam volna végig, mint ahogy először is tettem. Mert talán más út nem is létezett, ez volt az egyedüli, ami elvezethetett minket egymáshoz, túlmutatva azon a lázas és őrjítő vágyon, ami ott lapult kettőnk között, és ami akkor sem hagyta volna, hogy külön töltsünk még egy éjszakát, ha atombomba robban a házasságunkban. Mert nem tudtam volna úgy álomra hajtani a fejemet, hogy közben az ágy másik végében árválkodik, összekuporodva, mint valami durcás kölyökmacska, csak mert olyasmit mondtam vagy tettem, ami haragot gerjesztett benne. Történjen bármi, az maradjon az ajtón kívül, ide már úgy akartam bejönni, hogy úgy néz rám, ahogy most is, de ha netán egyszer a harag lesz a gyújtózsinór, és amiatt esik majd nekem olyan hévvel, hogy abba még a lábujjaim is belereszketnek, hát én aztán nem leszek az elrontója.
Át is vállalta tőlem, mert miután hosszú másodperceken át kényeztettem ujjaimmal, már épp azon gondolkodva, hogy tovább merészkedem, és megmártózom testében azzal a két kalandvágyó ujjal, elhúzódott tőlem, azt üzenve, hogy nem eszik olyan forrón ezt a kását, és már ezzel a tudtomra hozta, hogy itt és most az Ő játékszabályai érvényesülnek, ez pedig akkor vált egyértelművé, mikor lassan leereszkedett előttem, és miután ujjai bebarangolták nyakamat, majd mellkasomat és hasamat, már meg sem álltak ágyékomig, úgy markolva rám, hogy egy pillanatra bennem akadt a levegő. Egyetlen másodperc alatt száradt ki a torkom, érezve, hogyan lüktetek vad ujjai közé, amik határozottan fogtak rám, én pedig ösztönösan simítottam arcára, csak hogy utána elsüllyesszem ujjaimat a hajábam. Tekintetem ajkait figyelte, ahogy finoman benedvesítette őket, én pedig leutánoztam a mozdulatot, közben már túl túlságosan is beleélve magam, ahogy ajkaival kényeztet, érezve magamon kacér nyelve forróságát, amitől finoman végigborzongott a testem. Azt akartam, hogy valóra váltsa ezt a fantáziaképet, és még ki sem kellett mondanom, de már tudta, hogy mivel fojtson belém mindent. Mert a megszokottal ellentétben nem játszadozott és nem simogatott, csak hogy még jobban felizgasson, helyette rögtön rám találtak ajkai, a nyögés pedig, ami kiszakadt belőlem, mikor forró ajkai börtönbe zártak, beterítette a helyiséget, nemcsak a szobában, de a fejemben is visszhangot verve.
Elöntött a forróság, közben érezve, hogy még keményebbé válok, még vehemensebben lüktetek szájában, tekintetem pedig vadállatként kezdte kutatni íriszeit, miközben még pofátlanabbul túrtam hajtincsei közé. Még meg sem mozdult a nyelve, de már újra nyögtem, reszelősen köszörülve torkomat, mikor az egyre inkább kiszáradt, a mellkasom pedig olyan tempóban süllyedt, majd emelkedett, hogy azt hittem, a szívem hamarosan a padlón fog kikötni. - Nem is rossz ez a jó éjt puszi... - nyögtem halkan, fájón ajkamra harapva, a fájdalom azonban rögtön átalakult, csak még mohóbb lüktetést küldve ajkai közé, ekkor újra hajába túrva, mintha csak ezzel akartam volna megüzenni, hogy ne kínozzon tovább, mert már így is ott vagyok, ahol a part szakad.

Ezek a játékok másról sem szóltak, mint hogy melyikünk bírja tovább az alattomos kis érintéseket, a buja szavakat vagy a másikunk finom rezgéseit, vagy épp az orrunkba kúszó finom, édes illatot, és bár mindannyiszor megfogadtam, hogy rácáfolok saját magamra, és ezúttal én jövök ki nyertesen, de megint készültem csúfos kudarcot vallani. Mert én kezdtem, én indítottam el ezt a pofátlan játszadozást, mikor otthagytam a zuhany alatt, és mióta csak belépett a helyiségbe, úgy tettem, mintha hidegen hagyna az a csipkecsoda, amit magára kapott, miközben Ő is idomult az általam felállított szabályokhoz, és ahogy egyre inkább belejött, már biztos voltam abban, hogy ezúttal sem nyerhetek. De nem is volt szégyen veszíteni egy ilyen küzdelemben éppen ellene, hisz hiába dédelgettem azokat a kicsit sem kellemes emlékeket, amikben megpróbáltam megbántani és tönkretenni, majd áttaposni rajta, viszont azóta akkorát fordult a világom, hogy néha még a saját nevemet is kétségbe vontam. Sosem hittem volna, hogy így fogok tudni nézni egy nőre, hogy majd pont Rá, a különc látszat-feleségemre gondolva tölt el kellemes melegség, a forróságról már nem is beszélve, ami soha nem csillapodott igazán.
Küzdöttem egy széles vigyor ellen, mikor rákontrázott szavaimra, azt üzenve velük, hogy meg fogunk mi férni ebben a hatalmas ágyban ketten, akár anélkül is, hogy egymáshoz érnénk,talán meg is rándult ajkaim széle, mert mindketten tudtuk, hogy ez szinte lehetetlen. Nem véletlenül öntött el pánik, mikor úgy ébredtem, hogy nincs a karjaimban, és hogy egyetlen estét is úgy töltsek el, hogy az ágy másik felében kuporog... fenéket. Amint közelebb merészkedett, már minden kétséget kizáróan érezhettem a hőt, ami belőle áradt, ez pedig a tenyerem alatt összpontosult, mikor elindultam mellkasán, először szemtelenül megrántva az anyagot, mintha csak kilátásba helyeztem volna a ruha sorsát, de nem álltam meg itt, és míg ajkaim majdnem rákaptak az övére, ujjaim újra combjai közé kúsztak, masszírozó mozdulatokkal csapva le lüktető vágyára, és a halk sóhaj, amit kicsalt ezzel belőlem, talán nem is volt annyira halk, mint azt én gondoltam. Mert bármit is próbáltunk elhitetni egymással, a testünk ellenünk beszélt, és pontosan ez volt az, amibe kapaszkodhattam. - Úgyis észreveszem, ha épp magadat nyugtatod - engedtem meg magamnak azt a kis vigyort végül, a görcsösség pedig ráült gyomromra, küzdve az ösztön ellen, hogy most azonnal befordítsam magam alá, ott folytatva kettőnk kis játszadozását, ahol a fürdőszobában abbahagytuk.
Meg sem akartam állni, sőt, épp arra készültem, hogy még mohóbban simogassam, mikor elhúzta magát ujjaimról, belőlem pedig kiszakadt egy feszült sóhaj, mintha amúgy bármi rosszat tettem volna. Úgy tűnt, megint akasztják a hóhért, és kezdtem rájönni, hogy ezt helyzettől függetlenül gyűlölöm. Nem is nagyon tudtam mit mondani, mert mutatóujja befogta a számat, én pedig nem ellenkeztem, csak sunyin felvontam a szemöldökömet, és míg pofátlanul megnyaltam ujját, kihasználva a helyzet váratlanságát, tekintetem újra és újra végigpásztázta alakját, azt a falatnyi kis ruhát, ami még mindig nem bízott túl sokat a fantáziára. - A jó éjt puszi amúgy is gyerekeknek való - vontam meg vállaimat pimaszkodva, már amennyire még futotta tőlem, bár a hangom még mindig rekedten csendült, egy ideig figyelve, ahogy ujjai végigszántják mellkasomat, de még mindig nem kaptam sem egy mohó, szenvedélyes csókot, sem egy kibaszott jó éjt puszit. - Én máshogy akarok jó éjszakát kívánni.. - bukott ki belőlem némi hévvel a hangomban, nagyot nyelve, ahogy már a hasfalamat karistolta ujjainak hegyével, és mikor elért a vélt célig, kiszakadt belőlem egy rekedt, feszítő sóhaj. Túl korán árultam el saját magam, és azt, hogy mennyire akartam ezt az érintést, főleg mikor lebontotta rólam a törülközőt, és már semmi akadálya  nem volt annak, hogy felfedezze magának a testemet. - Kibaszottul vágyom a szádra - szakadt el a cérna, nem is uralkodva magamon tovább, önként hajítva odébb a lebomló törülközőt, addig fészkelődve, míg tenyerem el nem érte arcát, gyengéden simogatva bőrét, de szinte rögtön tovább is vándoroltam, eljutva a hajáig, és miközben feszülten ajkamba haraptam, ujjaim a hajába túrtak. Még abban sem voltam biztos, hogy nem áll méltó revansot, addig kínozva, míg meg nem bánom, hogy csak úgy magam mögött hagytam.

Egy részem pokolian bánta, hogy egy hirtelen gondolattól vezérelve végül magára hagytam a zuhany alatt, hisz ha nem teszem, nagy eséllyel már nagyon jó úton haladnék afelé, hogy megkapjam a vágyott beteljesülést, azzal sem törődve, hogy még csak pár perc pihenőt sem hagytam neki két gyönyör között. A testem még mindig ugyanolyan hevesen reagált a fantáziaképekre, még így, az ágyon ülve is, látszólag higgadtan, pedig valójában kicsit sem voltam az, minden porcikám reszketett, a gyomrom még mindig akkora volt, mint egy kis borsószem, az ágyékom pedig olyan keményen lüktetett, hogy még a törülköző ellenére sem tudtam tisztán leplezni, ez pedig tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy amúgy nem vagyok sem fáradt, sem álmos, vagy legalábbis nem annyira, hogy ne akarjam tovább folytatni a megkezdett légyottunkat, de valamelyest veszélybe is sodorta ezt a közönyös, idegtépő játékot. Pedig... még csak nem is sejtette, hogy milyen nehezen állom meg, hogy ne ott folytassam, ahol abbahagytam. Valahol mégis kibaszottul izgatott a most megkezdett adok-kapok, bár, a masszív elhatározásomnak mégis volt egy óriási ellensége: Ő. És nem is volt kétség, hogy nagy eséllyel megint én fogom elbukni ezt a színjátékot, csakis azért, hogy végre magam alatt érezzem, belefeledkezve csókjaiba, miközben izmai olyan erővel szorítanak maguk közé, hogy az elképzeléstől kis híján ajkaimba haraptam.
Amint ledobta magáról a törülközőt, hogy felvegye azt a falatnyi kis ruhát, kezdem támadt a szememet forgatni, de végül nem tettem, bár ezen a ponton már nem néztem máshová, minden figyelmemet neki szenteltem, és miközben lassan hátradőltem, egy pillanatig sem titkoltam, hogy bármit is művelünk jelenleg, még mindig kurvára tetszik, amit látok, és fogalmam sincs, hogy eljön-e majd az az idő, mikor nem fogok rá így nézni. - Bár, enyhe túlzás ruhának nevezni - tettem hozzá elhúzott ajkakkal, továbbra is testét méricskélve, különös figyelmet szentelve melleinek, érezve, hogyan forr fel még jobban a vérem, és hogyan válik nehezebbé a légzésem. Hullámokban tört rám a forróság, és tetőtől talpig járta át minden porcikámat, leginkább annak köszönhetően, hogy ujjai lassan végigjárták teste különböző pontjait, úgy tetszelegve előttem, mintha tényleg csak ennyit szánt volna nekem. Azt, hogy csak nézhessem, de ne érinthessem, és a kialakított távolság még inkább erre engedett következtetni. - Hát elmegy - jegyeztem meg, bár amennyire közönyösnek szántam ezt a mondatot, épp annyira fűtötte át hangomat a mardosó vágy, ismét olyan rekedten szólalva meg, mintha nem most lett volna pár percem alaposan lehiggadni. - Ki vagyok én, hogy megmondjam, miben aludj? - kérdeztem, ekkor már némileg megzabolázva saját hangomat, majdnem saját nyelvembe harapva, hogy legalább így csillapítsam kissé a lüktetésemet, ami egyre feljebb és feljebb korbácsolta bennem a hőt, már olyan intenzíven akarva Őt, hogy tényleg egy kicsi választott el attól, hogy ne kapjak utána és tépjem le róla ezt a falatnyi... semmit.
És mintha olvasott volna a gondolataimban, közelebb merészkedett, vagyis, annál jóval többet harcolt ki magának, mert térdével helyet csinált lábaim között, és olyan közel hajolt hozzám, hogy csupán egy kicsit kellett volna előre lendülnöm, hogy elkapjam ajkait. - A jó éjt puszi még belefér - biccentettem, tekintetem azonban legalább olyan dacos maradt, mint az övé, úgy makacsolva meg magam, mint talán még soha előtte. - És utána hogy képzelted? Te az ágy egyik szélén, én a másikon? - kérdeztem lehelethalkan, kezdve rájönni, hogy bármennyire is akarjak kitartani vagy ellenállni, egyszerűen képtelenség, már régen elengedtem azt a Dimitriy-t, aki sziklaszilárd elhatározással ellenszegült neki, ezt pedig mi sem bizonyította jobban, hogy egyik kezem eleresztette a matracot, és szinte rögtön szétterítettem tenyeremet a mellei között, érezve, hogyan lüktet a szíve, ujjaimnak pedig nem is kellett több, hogy játékosan belekapaszkodjak a gyenge anyagba, és rántsak rajta egyet, ezúttal csak kis erővel, így rögtön vissza is pattant a helyére, épp annyira fedve el melleit, mint az imént. - Talán mégis tetszik - jegyeztem meg, ekkor azonban már nem törődtem azzal, hogy rezzenéstelenek maradjanak arcizmaim, és ahogy kezem tovább vándorolt testén, mutatóujjamat végighúzva mellei között, át a hasán, elérkezve a ruha aljáig, már semmi nem állított meg abban, hogy combjai közé férkőzzek, és újra megérezzem ujjaim alatt összpontosulni a vágyát, ami legalább annyira forró volt, mint nem is olyan rég, mikor átrobogott rajta a mámor. - És ezzel akarsz elaludni? - kérdeztem, közelebb hajolva ajkaihoz, de épp csak nem érintve őket, miközben ujjam mozdult rajta, lassú, komótos tempóban masszírozva érzékeny pontját.

Megvártam, míg a gyönyör végigrázta minden porcikáját, úgy szorítva még így, ebben a felfokozott állapotban is, mintha legalábbis az életem múlt volna rajta, hogy elengedem-e vagy sem, de simogató, masszírozó mozdulataim csak akkor haltak el, mikor már stabilan meg tudott állni a két lábán, és teste nem remegett minden ízében. Pedig, minden pillanatát élveztem, még úgy is, hogy tulajdonképpen én most kimaradtam ebből a körből, de ismert már annyira, hogy tudja, ami késik, az nem múlik. Nem volt szokatlan tőlem ez a fajta játszadozás, hogy a legkínzóbb gyönyörig juttassam hol néhány ujjam, hol ajkaim és nyelvem segítségével, még mielőtt a teste forróságába menekültem volna, hogy együtt hajszoljuk a kéjt, most viszont alig azután, hogy megadta magát nekem, elélvezve az ujjaim alatt, olyasmit csináltam, amire biztosan nem számított. Hisz hiába hajolt hozzám egy csókra, finoman érintve orrával az arcomat, épp csak addig álltam ott, míg teljesen megnyugodott, aztán lazítottam az ölelésemen, és anélkül, hogy elzártam volna a csapot, egy törülköző után nyújtózva kiléptem mellőle.
Nem kezdtem el szárazra törölni magam, mert nem akartam ilyesmire fecsérelni a másodperceket, hisz pár pillanat leforgása alatt tudatosult benne, hogy magára hagytam a forró vízsugár alatt, és egy pofátlan, sunyi vigyor kíséretében, miután magam köré csavartam a törülközőt, megindultam kifelé, de mikor visszafordultam, és villantottam felé egy sátáni kis vigyort, valószínűleg tökéletesen lelepleztem magam előtte. Mert ebből már tudhatta, hogy ezzel a húzással nem lezárni akartam az estét, és főleg nem az álmosság tört utat magának, épp ellenkezőleg. Úgy akartam húzni az agyát, ahogy mindig is tettem, még ha tisztában is voltam vele, hogy ennek most is meglesz a következménye, és nem fog számonkérni érte, még csak nem is fog toporzékoló hisztit levágni, hanem... fel fogja venni azt a kibaszott kesztyűt, épp úgy, ahogy mindig is tette, és amit mindig öröm volt leszedni a kezeiről. Hisz bárhogy is alakult kettőnk kis csatája, a vége mindig ugyanaz volt: egyikünk sem marad talpon, és ha minden a terveim szerint alakul, ez a szó szoros értelmében is így lesz.
Miután magára hagytam, épp csak egy kicsit lökve magam után a fürdő ajtaján, mintha ez amúgy bármilyen akadályt is képezett volna előtte, törölgetni kezdtem magam, majd leültem az ágy legszélére, tovább itatva a vizet a bőrömről, és bár rögtön érzékeltem, hogy Ő is követett a helyiségbe, nem fordítottam felé rögtön a fejemet. Még arcizmaim is közönyösek maradtak, ahogy hallottam lépteit, majd az egyik fiók hangját, majd valami könnyed anyag suhogását, bár ezen a ponton kibaszottul nehéz volt nem felsóhajtani, és elátkozni az egész mocskos szekrényét, amiért még midnig talált benne olyasmit, amit magára tudott kapni. És épp ezért csinálta: tudta, hogy ezzel csak tovább ingerel, egy pillanat erejéig is meg rándult az egyik arcizmom, miközben lassan felemeltem a fejemet, elkapva alakját, és bármennyis is utáltam a gönceit, azért az ízlését továbbra sem tudtam elvitatni. Kedvem támadt a saját ajkamba harapni, és igazi ádáz küzdelmet folytattam le magamban, hogy ne reagáljak sehogy, visszanyelve egy hatalmas sóhajt, ami szintúgy kikívánkozott. - Ne is mondd, szörnyen elfáradtam - ingattam a fejemet egy gondterhelt sóhaj kíséretében, közben pislogás nélkül követve Őt, ahogy elém sétált, és a ravasz kis bestia, épp olyan távolságot alakított ki, hogy még véletlenül se érhessem el csak úgy. Meg is rándult ajkaim széle, tekintetem megtelt sunyi csillogással, de még akkor sem fordítottam el róla pillantásomat, mikor ledobta a másik törülközőt is, nedves haja pedig szabadon omlott a vállára. - Még sosem láttam ezt a darabot - néztem végig rajta lassan, komótosan, de továbbra sem kaptam utána, épp ellenkezőleg, hátradőltem, karjaimmal támaszkodva meg a hátam mögött. - Megnézném kicsit közelebbről is. Még lefekvés előtt - vontam meg vállamat ártatlan arckifejezéssel. - Vagy nem akarod megmutatni? - kérdeztem kíváncsiskodva, továbbra is úgy téve, mintha nem állnék készen bármelyik pillanatban letépni róla azt a kibaszott csipkét, mert az, hogy aludni akarnék, jelenleg a lehető legtávolabb állt attól, amit valójában csinálni akartam vele. És ezt nagy eséllyel Ő is jól tudta.

Egyetlen kiskaput sem hagytam neki azzal, hogy finoman, mégis határozottan a csempéig toltam, és bár biztos votlam abban, hogy nem is keresi a menekülőutat, de az Őt kényeztető kezeim mindenben megakadályozták volna. Nem is jutott eszembe semmi, hogy hirtelen mi törhette volna meg a pillanat varázsát, mi ronthatta volne el hangulatot, ezt a fülledt, forró vágyat, ami azóta nem csillapodott, hogy hazaértünk, és voltaképpen azóta ott lüktetett bennem, amióta először hozott össze minket a sors. Mert hiába a kényszer, hiába a szabályok vagy épp az a kibaszott szerződés, amiről szinte teljesen megfeledkeztem, ott volt mindezek mögött a sors is, és bár nem hittem az ilyesmiben, de ha arra gondoltam, hogy micsoda véletlenek kellettek ahhoz, hogy az életem részévé váljon, akaratlanul is eszembe jutott, hogy ehhez több kellett. Talán mégis hinni kezdtem a végzetben, már ha kettőnkről van szó, mert ha valamiben, hát abban már most biztos voltam, hogy az utolsó lélegzetemig mellette leszek, álljon elénk bármekkora akadály. Mert nem mindent győz le az idő, a harag vagy a gyűlölet, és ahogy a mellékelt ábra mutatta, még az elveszett emlékek és érzések sem tudtak örök éket verni közénk. És mi ez, ha nem a sors?
Meg sem próbáltam elfojtani a szisszenést, olyan hirtelen tört ki belőlem, mikor ajkamra harapott, én pedig egy pillanatra még mohóbban érintettem Őt lábai között, ahogy a fájdalom lassan, pár tizedmásodperc alatt szenvedéllyé alakult, érezve, hogyan költözik a vérembe, ami nem is hagyott kétséget afelől, hogy hová is tart a testemen belül. Érezhette Ő is, mikor neki feszültem, vagy épp Ő tolta nekem a fenekét, és ahogy válaszcsapásként ajkai közé csúsztattam nyelvemet, csak hogy őrjítő táncra invitáljam az övét, újra kicsalt belőlem egy érzéki, vágytól ittas nyögést. Mert nem számított, hogy Ő épp nem érint engem, vagy hogy csak háttal feszülhet nekem, épp annyira jöttem lázba teste reakcióitól, mint általában Ő az enyémtől, már pusztán abba belereszketve, ahogy ujjaim alatt összpontosult a készülődő gyönyöre, egyre sűrűbben, egyre vehemensebben reszketve meg, amikor pedig szinte karomba vájta a körmeit, újra ajkai közé morrantam. Nem érdekelt a ránk zúduló víz, mert legalább valami tényleg gondoskodott arról, hogy valamennyire tiszták legyünk, én azonban egyedül a mámorával akartam foglalkozni, azzal a kéjjel, ami miatt még a ránk zúduló víz ellenére is hallottam szívének vad vágtázását, és mikor ujjai a csempére tapadtak, elvigyorodva néztem az elfehéredő ujjperceket. Nyelvem nem engedte, hogy megszökjön, azzal sem törődve igazán, hogy fogaink néha összekoccantak a szenvedélyes csók közben, újra és újra magam felé rántva csípőjét, de már ez a mozdulatsor is elegendő lett volna ahhoz, hogy én magam is vele együtt vesszek el a gyönyörben, hisz ahányszor csak nekem feszült, olyan volt, mintha benne mozdulnék, csípője körkörös mozdulatai pedig cseppet sem segítettek abban, hogy higgadt vagy türelmes maradhassak.
A gyönyöre pillanatában még szorosabban öleltem szabad kezemmel, ajkam újabb csók után kapott, nem törődve azzal, hogy a másodperc hevében nem is viszonozza igazán, a zárás kezdősugallataként ráharapva ajkára, utána pedig finoman, gyengédeb becézgetve nyelvem hegyével, elégedetten sóhajtva fel, mikor teste lassan ernyedni kezdett, és csak ekkor húztam el öléről a kezemet, nyakába temetve arcomat. - Ezt már szeretem - búgtam bőrébe szemtelen vigyorgással, de még mindig szörnyen rekedt volt a hangom, alig bírva ki, hogy ne rántsam magamra, hisz a gyönyörétől csak még keményebben feszült a bennem lüktető vágy. - Szerintem tiszta vagy - emeltem fel lassan a fejemet egy sunyi kis vigyorral, próbálva minél nagyobbat sóhajtani, hátha ez enyhíti a szenvedésemet, elhátrálva tőle annyira, hogy meg tudjon fordulni, ha akar, majd ajkamra harapva a törülköző után nyúltam, óvatosan húzva közelebb, hogy lehetőleg ne jusson rá a még mindig ránk ömlő vízből. Amit nem zártam el, helyette pofátlanul, csurom vizesen kiléptem a zuhanyzóból, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna, magam köré csavartam a törülközőt, elindulva a szoba felé, félúton visszafordulva felé, csak hogy egy gonosz, ördögi vigyort küldjek neki, amolyan "Erre most mit lépsz?"-üzenettel.

Ahogy álltam mögötte, szorosan hátának simulva miközben már melleinél járattam ujjaimat, ajkaim pedig tarkóját becézgették, akaratlanul is felrémlett az, ahogy a randink előtt kisétáltunk a hálószobám fürdőjéből. Már akkor kibaszottul felhúzta az agyamat, nem is igyekeztem eltitkolni előle, hogy mennyire nehezen állom meg, és minden túlzás nélkül, egyetlen hajszál választott el attól, hogy ne menjünk sehová, hanem helyette avassunk fel olyan helyeket a ház különböző pontjain, amik az Ő emlékeinek még minden bizonnyal újdonságként hatnának. Bár, azóta már kiderült, hogy a szabad ég alatti randevú sem ejtett csorbát egyikünk vágyán sem, ugyanúgy magával ragadott az a mohó szenvedély, az pedig, ami a stégen történt, olyasmi volt, amit nagy eséllyel tényleg soha nem fogok elfelejteni. Ahogy azt sem, ahogy játszadozni kezdett velem utána, mintha nyeregben érezte volna magát, amiért a váratlan idegen megjelenése után már nem szabadott csak úgy utána kapnom, de azt hiszem, kamatostul visszaadtam neki mindent odalenn, a garázsban. Most pedig készen álltam a folytatásra, nem is voltam rest újra és újra jelezni neki, hogy mennyire nem hagyott hidegen a kis játéka, amire csábítgatni kezdett feneke szemtelen dörgölőzésével, közben néha jólesően hümmögve nyakába, próbálva elvonatkoztatni attól, hogy mi is szaladt át rajtam, mikor egy pillanatra felém fordult, és ráharapott ajkaira. Bár az én kurva ajkaimat csókolta volna olyan vehemensen, bár engem tépett volna úgy, ahogy saját száját ízlelgette, a gondolat pedig úgy repesztett végig rajtam, hogy éreztem ívbe feszülni minden kibaszott izmomat.
Kezem hiába indult meg lefelé, egy idő után cserben hagyva az egyik mellét, de megállt a cél előtt, feszülten cirógatva alhasát, körmeimmel ingerelve az amúgy is érzékeny bőrét, mintha amúgy nem égtünk volna már mindketten lázban, mintha a vérünk nem robogott volna fel és le, szélsebes vágtában, de még így, a vastag ködön keresztül is érzékeltem, hogy mintha szándékosan próbálna csendben maradni, amit néha egy-egy kis hanggal szegett meg. - Lehetsz csendben, de akkor... vállalnod kell a következményeit - húztam végig orromat vállán, tovább ingerelve tűzforró leheletemmel, még szorosabban rántva Őt mellkasomra, annak ellenére, hogy az imént már sikeresen eltoltam Őt a csempéig, és mikor kezem az ölére siklott, mohó mozdulatokkal kezdve meg az azonnali kényeztetését, még én sem bírtam ki, hogy ne nyögjek és sóhajtsak fel jólesően. Mert hiába nem az én testem, kibaszottul felizgatott azzal a forrósággal, amit találtam lábai között, akaratlanul is elképzelve, hogyan fogom újra a magamévá tenni, méghozzá úgy, hogy közben tudom: tényleg nem lesz soha elég. Mert itt dobogott bennem ez az érzés, ami egyszerre táplálkozott vágyból és szerelemből, a kettő pedig olyan gyilkos egyveleget alkotott, hogy bármi is várt ránk az életben, biztos voltam abban, hogy soha nem leszek képes nem így nézni rá, és ne ezt érezni a közelében.
Szabad kezem csípőjét markolta, olyan kérdést téve fel, amire voltaképpen nem is vártam igazi választ, mert ha Ő választ tudott volna adni arra, miért ez az egész, mi ez az olthatatlan szenvedély, már régen elmondta volna, helyette megerősített abban, amire eddig is mérget vettem volna: hogy a teste legalább annyira szomjazik, mint az enyém, és hogy bármi is adja majd az enyhülést, az egymásnál vár bennünket, én pedig nem is akartam fukarkodni a gyógyírrel, egyre vehemensebben mozgatva ujjaimat teste lüktető forrósága körül. - Ne aggódj, ezután sem fújok takarodót... - haraptam rá fülére pofátlanul, még mielőtt felém fordult volna, mohó csókja és ajkamba mélyedő harapása pedig azonnal elérte, hogy elfelejtsek mindent, amit a saját önuralmamról hittem. Már, ha hittem volna róla bármit, tekintve, hogy amúgy sem volt egyszerű mutatvány Iris mellett bármikor is uralkodni önmagamon, most is egyedül azért akartam türtőztetni magam, hogy ne rántsam most rögtön magam felé, hisz az, ahogy a csípőjét szorongattam, még ehhez is könnyen lehetőséget szolgáltatott volna.
Felszisszentem, de csak azt érte el, hogy még inkább fokozzam az ölén járatott tempót, ezúttal pedig már én kaptam el ajkait, közéjük csúsztatva nyelvemet, mintha egyenesen a lelkére tartottam volna igényt, és így, ajkain keresztül akartam volna megszerezni, miközben háta újra és újra mellkasomnak feszült, ágyékommal pedig ugyanazt a ritmust jártam, mintha már benne mozogtam volna, annak ellenére, hogy ez továbbra is az ingerlése részét képezte. Bármit is éreztem, bármennyire akartam Őt mielőbb magamon érezni, előbb tényleg minden kibaszott porcikáját tisztára akartam mosni, és a hangok alapján, amiket előcsaltam belőle ujjaimmal, már szinte biztos voltam abban, hogy hamarosan tényleg tiszta lesz ott, ahol talán mindennél jobban piszkos volt.

Ha nem tette volna szóvá, is nyilvánvaló lenne, hogy ez az egész csak úgy alakulhatott ki kettőnk között, hogy nemcsak egyetlen dolog alapján skatulyáztuk be a másikat. Pedig az elején nagyon szerettem volna, ha azt gondolja rólam, hogy bennem nincs más, és hogy csak egy agresszív, velejéig romlott és mocskos, rideg gyilkos vagyok. Ha akkor nem engedett volna az ösztönének, és elhiszi azt, amit láttatni akartam vele, most nem állt volna itt előttem, nem simult volna hozzám a hátával, miközben eljutottunk a fürdőig, és nem parancsoltam volna rá ellentmondást nem tűrően, hogy fordítson nekem hátat, míg megmosom a hátát. Mert bár ez tényleg benne volt abban a bizonyos csomagban, de nemcsak ezt kapta meg velem együtt, talált olyasmit is, ami tetszett neki, és ami kárpótolta azért, amilyen néha voltam, és ahogy Ő így tekintett rám, úgy én is tudtam, hogy mi van még abban a csomagban, amit Vele együtt rántottam magamra. Mert soha, egyetlen pillanatig sem gondoltam volna, hogy együtt akarok majd élni egy dacos, állandóan ellenszegülő nőszeméllyel, most mégis itt aludt a házamban, az ágyamban, és úgy fészkelte be magát a szívembe, hogy... először észre sem vettem.
Hiába is próbálta leplezni vagy épp elfojtani a hangokat, amik ki akartak szökni belőle, a felforrósodó bőre rögtön elárulta, hisz bármennyire is volt meleg a víz, ami időközben megállás nélkül ömlött ránk, szabad kezemmel végig érzékeltem mindazt, amit ösztönösen akart a tudtomra hozni. Ilyen volt a libabőr is, amit gerince mentén figyeltem meg, és amitől még nekem is nyelnem kellett egyet, hisz azt nem tudtam volna megmondani, hogy mivé is akarom alakítani ezt a kis játszadozást, de azt igen, hogy hogyan izgassam fel hozzá kellőképp. Így mikor végeztem a hátával, és már nyúltam volna a mellei után, szándékosan dobtam el a szivacsot, egyik kezemmel félrelökve haját a tarkójáról, és míg ajkaim mohó csókokkal borították bőrét, ujjaim pedig mellét kezdték masszírozni, amihez hamarosan becsatlakozott a másik kezem is, ekkor már együtt cirógatva a telt idomokat. Ki is bukott belőlem egy halk, elégedett kis sóhaj, mikor megéreztem tenyerembe feszülni bimbóit, finoman rámorranva tarkójára, de még továbbra sem ért véget a játszadozásom, annak ellenére, hogy ekkor már nyíltan támadt vissza fenekének gyengéd feszülésével. Egyetlen pillanat alatt reagált rá a testem, mert ekkor már minden érzékemet izgatta, egyszerre gyűlt fel bennem az a vágy, amit eddig altatni próbáltam, ágyékom pedig lüktetéssel viszonozta a pofátlan húzást, keményen hozzá dörgölőzve, mikor legközelebb lecsapott, ekkor pedig már nem is bírtam ki, hogy ne bukjon ki belőlem egy feszült nyögés, főleg mikor hátralesett, és incselkedve ajkaira harapott. - Néhány helyre nemcsak a kezeimmel akarok eljutni... - simultam hozzá még szorosabban, ekkor már elhajolva tarkójától, ajkaim mohó ostrom alá vették az egyik fülét, bár ekkor már felgyorsuló légzésemet is hallhatta, a dübörgő szívverésemről már nem is beszélve. Ha kicsit is figyelt, érezhette a hátán, hogyan feszül meg egyre inkább a mellkasom, hogyan válok egyre keményebbé, ahogy újra és újra nekem feszült, és mikor egyik kezem elengedte a mellét, majd elkezdett lefelé somfordálni, jó ideig a hasa aljánál játszadozva, nagyot nyeltem. - Gyűlölöm, mikor ennyire csendben vagy... - súgtam rekedten a fülébe, szemtelenül ráharapva fülcimpájára, de ekkor már tolni kezdtem előre, szinte teljesen a csempére préselve Őt, épp csak annyi helyet hagyva, hogy a kezeim továbbra is ott nyugodhassanak a testén, és miközben ágyékom szinte szünet nélkül dörgölőzött fenekéhez, néha szándékosan magam felé rántva Őt, addig a korábban lefelé induló kezem már nem elégedett mag azzal, hogy az alhasát cirógassa. Tovább folytatta az előre megálmodott utat, és miközben állammal megtámaszkodtam a vállán, lélegzetvisszafojtva vártam, hogy megérezzem ujjaim alatt összpontosulni teste vad lüktetését, halkan fel is nyögve, mikor lábai közé tévedtem, de ezúttal nem volt célom lassan gyötörni, rögtön masszírozni kezdtem, miközben csípőjénél fogva még közelebb vontam Őt ágyékomhoz. - Miért nem elég belőled soha? - kérdeztem, a vágytól már teljesen felajzva, elfojtott hangon, épp annyira fordítva oldalra a fejemet, hogy nyelvem hegyét végighúzhassam ütőere vonalán.

Már meg sem lepődtem azon, hogy szinte azonnal megszüntettem a kettőnk között kialakított távolságot, mikor elértünk a lépcső tetejéig, a következő pillanatban pedig már úgy simultam hátához, mintha attól féltem volna, hogy többé nem lesz rá lehetőségem. A ragaszkodásom már elég hatalmas formát öltött, nem tudtam szabadulni tőle, bár tény, hogy nem is akartam vele próbálkozni, nem úgy, mint annak idején, mikor minden átkozott erőmmel azon voltam, hogy távol tartsam magamtól. Most viszont, mindent beáldoznék és megtennék azért, hogy többé ne kerüljön a jelenleginél messzebb, még ha el is rugaszkodtam ezzel a valóságtól. Annyi éven keresztül más sem jutott, csak a kibaszottul torz, fájdalmas, véres és erőszakos valóság, most pedig lehetőségem nyílt egy másik oldalról tekinteni az életemre. És ha Velem van, erről az oldalról akartam szemlélni mindent, a lehető legmélyebbre dugva el magamban azt a férfit, aki annyiszor bántotta vagy tiporta a sárga földig. Nem mintha képes lettem volna teljes egészében megszabadulni tőle, hisz ezekből gyúrtak össze, és nem is tűnt el maradéktalanul, éreztette jelenlétét egy-egy vehemens mozdulatnál, vagy amikor eluralt a türelmetlenség, a birtoklási vágy vagy az a mohó hév, amit nem is olyan régen minden porcikájában érezhetett odakinn, a garázsban. De felesleges lett volna vitatkozni azon, hogy a vágy reszketeg pillanataiban arra az énre is szükség volt, főleg, hogy tökéletesen beszélte Iris testének a nyelvét, és Ő csalta elő belőle azt, amit először nem láttam az ideparancsolt, dacos kislány álarca mögött.
Megnyitottam a vizet, de még így sem nagyon akartam távolabb kerülni Tőle, helyette Ő fordult felém, én pedig ahelyett, hogy lecsaptam volna ajkaira, inkább pimaszkodva orrára csókoltam, szavait hallva azonban széles vigyorra húzódtak ajkaim. - Kész szerencse, hogy a fantáziádat nem is akarom tisztára mosni - mormoltam halkan, de mikor szóvá tette, hogy ezúttal mindkettőnknek virágos illatú tusfürdő jut, nem tudtam komoly arcot villantani. Amúgy sem érdekelt igazán, hogy mit ken szét rajtam, amíg az Ő kezei mossák le rólam a nap fáradalmait, és nem is voltam rest szóvá tenni ezirányú vágyaimat. Előtte azonban én akartam lemosni a hátát, ha már nekem köszönhetően lett piszkos, ebben azonban akadályozott a tény, hogy időközben megfordult, de nem cáfoltam rá magamra, mikor egy gyengéd parancs kíséretében arra kértem, hogy forduljon meg.
Szemforgatásán jót vigyorogtam, miközben komisz ábrázattal vontam egyet vállaimon. - Ez is benne van a Smolensky-csomagban - pimaszkodtam tovább, utalva a parancsolgatásra, amit ha kért volna, se lennék képes csak úgy levetkőzni, de nem bírtam ki, hogy ne szemtelenkedjek tovább, szinte kérdőre vonva, hogy fél-e tőlem, amire már most borítékoltam a választ. Mert nagyon jól tudtam, hogy nem fél, hogy soha nem is félt, egy-két alkalom kivételével, amikor tényleg rászolgáltam arra, hogy rettegjen tőlem, de... még mielőtt eszembe jutott volna felidézni, jutott eszembe, hogy ezekre Ő amúgy sem nagyon emlékezhet. Bár, ez a gondolat is addig foglalkoztatott igazán, míg észre nem vettem, hogy már szándékosan foszt meg a jól megérdemelt csókomtól, hiába is ingerelte ajkaimat, mire egy lemondó sóhajjal megforgattam szemeimet. De nem szóltam semmit, helyette inkább egy cinkos vigyort villantottam, ezzel tüntetve el az iménti sunyi grimaszt, mert ma este sok mindent ki akartam még harcolni, de azt, hogy féljen tőlem, egy pillanatig sem.
Miközben megfordult, és egy kicsit eltávolodott tőlem, magamhoz vettem egy szivacsot is, azzal az eltökélt szándékkal, hogy felbosszantom, amiért nem a saját tenyeremmel masszírozom bőrébe a virágos illatú tusfürdőt, bár mielőtt nekikezdtem volna, még szorosan odaléptem mögé újra, és pofátlanul hozzá dörgölőztem, orromat ekkor már a kissé vizes hajába fúrva, majd ajkamra harapva, először a vállán simítottam végig a szivaccsal, és míg az egyik karján a szivacs haladt, a másik karján, épp ugyanabban a tempóban az ujjaimmal simítottam végig. - Nem hagyom ki egyetlen porcikádat sem - mormoltam halkan a választ, bár kicsit sem esett jól, mikor újra el kellett lépnem tőle, csak hogy lemoshassam a hátát. És nem is kapkodtam, lassú mozdulatokkal masszíroztam, míg szabad kezem ismeretlen formákat rajzolt háta bőrére, de nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig ujjaimmal gerince vonalán, remélve, hogy ezzel elérem azt a bizsergést, amit érezni szokott, mikor ilyen közvetlenül érek hozzá.
Az egész pár pillanatig tartott, egy halk, komótos sóhajt követően folytattam tovább a tisztogatást, elégedetten méricskélve a hátát, mikor rájöttem, hogy amúgy már tiszta. - Ennél alaposabb munkát még soha nem végeztem - jegyeztem meg pimaszkodva, de nem álltam le ennyinél, nem adtam át neki a lehetőséget, helyette tovább haladtam a szivaccsal, és ahogy lassan előre tévedt, kezelésbe véve melleit és hasát, ismét odaléptem mögé, szabad kezemmel félrelökve a nedves haját, először végighúzva orromat a tarkóján, mielőtt apró, de annál mohóbb csókokkal kezdtem volna kényeztetni bőrét. Nem is volt véletlen, hogy valahol ezen a ponton engedtem el a szivacsot, méghozzá szó szerint, mert tényleg kihullott a kezemből, csak hogy ezúttal már szabadon érintsem melleit, de ahogy ujjaim masszírozni kezdték, már számára is nyilvánvalóvá válhatott, hogy nem épp a tusfürdőt igyekszem ennyire a bőrébe gyúrni. - Hol vagy még piszkos? - kérdeztem tarkójának bőrébe mormolva.

Egy pillanatig sem próbáltam leplezni, hogy mennyire nem nyerte el a tetszésemet a ruhamentési akciója, mintha egyébként egy kicsit is érdekelt volna bárkit, hogy hol hevernek szanaszét ezek a göncök. Kivéve Őt, bár még azt is kinéztem belőle, hogy szándékosan húzza ezzel az agyamat, elvégre én kértem arra, hogy hagyja az egészet a fenébe, Iris pedig nem épp arról híres, hogy annyira szeret hallgatni rám, de amint szóba hozta Kirill-t, már túl egyértelmű volt, hogy ez tényleg egy pofátlan kis játék része. Nem is bírtam ki, hogy ne rajzolódjon arcomra egy igazi, pofátlan grimasz, de mivel ismert, valószínűleg már tudta, hogy ezt csak a drámai hatás kedvéért erőltettem magamra. Félig. - Ez csak egy bugyi - rántottam meg vállamat, továbbra is a falatnyi anyagot fürkészve, ami ott lógott a karján. - Ha rajtam múlik, úgysem lesz meg sokáig - tettem hozzá aztán, nem is rejtve véka alá, hogy még mindig örömömet lelem abban, ha különféle ruhadarabokat szaggathatok le róla, és isten lássa lelkemet, egy percig sem éreztem miatta bűntudatot. Azért pedig főleg nem, hogy a ma este egyetlen kibaszott percére sem terveztem valódi alvást, legfeljebb némi szundítást, de azt sem most. Mintha megtöltött volna elektromossággal, úgy hatott rám a jelenlétével, a gyomromra telepedő izgalomról már nem is beszélve, a fáradtságot már régen magam mögött hagytam, az alvás pedig, mint olyan, a legutolsó helyen szerepelt a mai teendőlistámon, ami amúgy is javarészt abból állt, hogy kiegélítsem a feleségemet, leginkább annyiszor, ahányszor hagyja magát.
Nem maradtam le mögötte, és csak egy kis távolságot voltam hajlandó felvenni vele, de azt is csak addig, míg fel nem ért az emeletre, én pedig ki is használtam, hogy nem számít rá, úgy karolva át derekát, hogy közben magamhoz szorítsam, érezve, hogyan ragad rám egy kevés abból a koszból, amit már annyit emlegettünk, de valójában egyikünket sem érdekelte igazán. Valószínűleg ha ezen múlott volna az, hogy újra elkapjam sem hatott volna meg túlságosan, hogy mennyire vagyunk mocskosak, bár ahogy nevetve válaszolt szavaimra, dorgálón megcsóváltam a fejem, és csak hogy érvényt szerezzek a mozdulatnak, finoman ráharaptam nyaka bőrére. - Szerencsém, hogy te mocskosan is szereted - leheltem vissza halkan, ekkor már ismét lágyan csókolgatva nyakát,  nyelvemmel igyekezve eltüntetni a fogaim helyét, amit az iménti harapás okozott, és egészen addig nem is voltam hajlandó bontani a pozíciót, míg be nem értünk a fürdőbe, és meg nem nyitottam a vizet.
De még ez sem tántorított el attól, hogy újra visszahajoljak, jólesően sóhajtva fel, mikor körmei karomat simogatták. Épp annyira tartottam ujjaimat a vízsugár alá, hogy megállapítsam, mennyire lesz megfelelő a hőfok, mintha bármi jelentősége is lett volna a forró bőrünkhöz képest, szavain jót vigyorogva, de végül csak vontam egyet a vállamon. - Csak ha te kensz be vele - feleltem könnyedén, de amikor szabadulni próbált, csak hogy végre a víz alá perdüljön, nem álltam az útjába. Pedig, még kicsit sem végeztem, nagyon sok szabad terület maradt a testén, amit szívesen végigcsókoltam volna, és magamat ismerve, a türelmetlenségem épp pár percig fog haladékot adni, de többet semmiképp. Akkor pedig úgyis mindegy, hogy háttal áll vagy szemtől szemben méricskéljük egymást, hisz mindenen lehet változtatni, akár egyetlen pillanat leforgása alatt is. - Bár, meg akartam mosni a hátadat - gondoltam bele, miközben mellé léptem, apró csókot lehelve az orra hegyére, drámai sóhajjal tálalva ezt a nagy felfedezést. - Ha már ott vagy a legmocskosabb - tettem hozzá ártatlan pislogással, és anélkül, hogy ajkai után kaptam volna, már nyúltam is a tusfürdője után, kicsit szimatolva, hogy mégis ezúttal milyen illattal fogok szembesülni. - Szóval, mégis fordulj meg - adtam ki egyszerűen a gyengéd parancsot, miután pofátlanul felvontam a szemöldökömet. - Vagy félsz a férjedtől? - kérdeztem félrebillentett fejjel, alig bírva ki, hogy ne lépjek még közelebb, csak hogy újra magamon érezzem teste forróságát.

Ahogy tekintetem elmélyült íriszeiben, egyetlen pillanat leforgása alatt uralkodott el rajtam az érzés, hogy tényleg elvesztem. Ez pedig egyszerre volt a legjobb és a legrosszabb dolog az életemben, mert míg valami olyasmit szabadított fel bennem, aminek a létezésében nem hittem, vagy amit tudatosan ignorálni próbáltam, addig Vele együtt érkezett az a furcsa, zsigeri félelem, ahányszor csak arra gondoltam, hogy baja esik majd mellettem. Már nem egyszer öntöttem szavakba neki, hogy a saját életem miatt nem élek rettegésben, nem félek a halál gondolatától, vagy attól, hogy bármelyik nap lehet az utolsó, mert ebben nőttem fel, ezt láttam magam előtt szinte követendő példaként, de még soha, egyszer sem volt lehetőségem megtapasztalni azt, hogy milyen érzés kibaszottul félni valaki testi épsége miatt, és a legrosszabb, hogy nemcsak a testét, de a lelkét is féltettem. Mert itt nemcsak fizikailag volt veszélynek kitéve, és ha valamit tudtam ennyi idő elteltével, hogy néhány, amit a lelkén vagy a szívén ejtenek, lassan vagy ami még rosszabb, soha nem gyógyul majd be. Az emiatt érzett tehetetlenség pedig napról napra nőtt bennem, és most, ebben a forró pillanatban, ahogy szemén keresztül már-már láttam saját magam, csak még erősebben éreztem. Épp úgy, mint a belém lehelt szerelmét, és ha azt néztem, eddig Nélküle tényleg egy színtelen, szürke életet éltem, Ő pedig magával hozta a szivárvány minden kibaszott árnyalatát, a legsötétebbtől a legvilágosabbig.
Mellkasomat megcsapta a kellemetlen hőmérséklet, mikor felemelkedtem róla, eltűnt alólam bőrének kellemes forrósága, bár egyetlen pillanat leforgása alatt döntöttem amellett, hogy hagyom a ruhákat a fenébe, tekintve, hogy egyetlen kíváncsiskodó szemtől sem kellett tartanunk, bár, azok a szemek javarészt amúgy sem engem zavartak volna. Oda is nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem, Ő pedig, mint aki teljesen ignorálta a fenyegetésemet, szinte azonnal a ruhák után indult, amint ismét megtalálta egyensúlyát a két lábán. Meg is forgattam a szemeimet, ahogy követtem alakját, miközben lehajolt a különböző ruhaneműk után, halkan mormogva az orrom alatt, a drámai hatás érdekében még egy sóhajjal is megspékelve. - Ó, igen. Szegény Kirill - grimaszoltam megjátszott durcázással, bár valahol tényleg bosszantott, hogy már csak dacból sem csinálja azt, amit az előbb elhintettem, de a többi javarészt már csak szimpla rájátszás volt. Legalább ezer alkalom állt még előttem, hogy elbasszak valamit, hogy tönkretegyem a pillanatot, vagy megmérgezzem azt, amire amúgy minden erőfeszítésemmel vigyázni akartam, de ezt a mostanit nem voltam hajlandó némi pimaszkodásért feláldozni. - Álmatlan éjszakái lennének egy női bugyi láttán - kezdtem el a már teljesen hétköznapi pimaszkodást, mikor megláttam karján az említett alsóneműt, cukkoló vigyorra húzva ajkaimat. - Mondjuk, ha az a bugyi ott is marad - böktem a karja irányába, miközben megindultam a garázs kijárata felé. -, én már csak remélni tudom a saját álmatlan éjszakámat... - sóhajtottam fel vágyódva, anélkül utalva az este folytatására, hogy egyáltalán kimondtam volna, bár talán nem is számított másra, ha az együtt töltött éjszakáinkból indult ki. És ha emlékezett volna a többire...
Jóleső sóhaj bukott ki belőlem, mikor egy apró csókot nyomott ajkaimra, majd elindultam mögötte, de nagy eséllyel érezte magán a tekintetemet, mert ismét szóba hozta, hogy milyen piszkos lehet, mire ártatlan arckifejezéssel vontam egyet a vállaimon, miközben én is lépcsőzni kezdtem, alig fél méterrel mögötte. - Ja, igen. Koszos vagy - bólogattam, épp csak elrántva tekintetemet a fenekéről, miután kissé fájóan az ajkamra haraptam, de következő állomásként végigpásztáztam az egész gerincvonalát, a kosz pedig, amiről beszélgettünk, kibaszottul nem érdekelt egy pillanatig sem. - Ebből a szögből viszont annyira nem tűnt fel - szélesedett ki a vigyorom ismét, és mikor felértünk, egy mozdulattal előrenyúltam, hirtelen ölelve körbe a derekát, úgy húzva vissza magamhoz, hogy a háta a mellkasomnak feszüljön, pofátlanul lecsapva a nyakára, halk nevetés közepette csókolva végig finom bőrét. - Most már én is piszkos vagyok - utaltam a mellkasomra, ahová némi kosz tapadt a hátáról, miközben finoman fülére haraptam, orrommal pedig a haját kutattam, de ekkor már engedtem, hadd haladjon előre, ha akar, ezúttal a saját szobája irányába terelgetve.
Amíg elértünk a fürdőszobáig, egy centit sem tágítottam mögüle, szándékosan csiklandozva nyakát pofátlan kis csókokkal és nyelvem ingerlő mozdulataival, lassan lépkedve előre a zuhanyzóig, épp csak addig hajolva el nyakától, míg megnyitottam a vizet.