Iris & Dimitriy

-Lehet, hogy most nekem kell majd inkább megfürdetnem Téged. Az úgyis elmaradt.- duruzsolom pimaszul, bár nem feltétlenül csak emiatt juttatok végül rá is némi habot, amit aztán mohó, buja mozdulatokkal tüntetek el forró bőréről, de így legalább biztosítom magunknak a dupla élvezetet, mert épp olyan izgató lesz tisztára mosni bőrét, mint amilyen élvezettel kenem össze, hiszen tökéletesen érzem teste minden apró reakcióját, a borzongást, vére sebes lüktetésèt, látom miként válik libabőrössé, az a hosszú, vágyódó sóhaj pedig, végképp elárulja, mennyire élvezi nyakán barangoló nyelvem és ajkaim édes játékát, amitől csak még jobban felhevül az én testem is.
Pedig már így is ezer fokon ég, Ő pedig, mintha pontosan tudná, miféle forróság kínoz, előzékenyen megszabadít a megtèpázott ruha maradványaitól, mohó tekintetét pedig ajkába harapva legelteti rajtam, de mielőtt túlságosan nyeregben érezné magát, juttatok egy kis habot mellkasára is, onnan is gondosan tüntetgetve el az édességet, de mielőtt még végezhetnèk a feladattal, elcsen onnan egy keveset, ujját pedig ajkaimhoz emeli. -Lehet, hogy Te már említetted.- lehelem halkan, mielőtt eltűntetnèm ujját ajkaim között, épp olyan mohó mozdulattal szopogatva le róla az édessèget, mint ahogy Őt szoktam kényeztetni és egy pillanatig sem kétséges, hogy fel is idèzem benne azokat a pillanatokat, mert ágyéka egyre keményebben feszül testemnek, a nagy elhatározásom pedig, hogy miként fogunk nassolgatni még hosszú percekig a konyhában, ennél a résznél el is gyengül.
Úgy kapok ajkaièrt, olyan mohón ízlelve őket, mintha a világ legfinomabb édessége kerülne épp terítékre és ez nem is olyan erős túlzás, mert sem a sütemény, sem a tejszínhab vagy épp a nutella nem érhet fel azzal, amilyen édes íze van csókjának, amilyen mámoros érzés az, ahogy nyelve az enyèmhez simul. Pár hosszú pillanat csupán, míg mozdulatlanul ácsorog, de aztán fenekemre fogva hirten csípőjère emel,  az érzéstől, ahogy ágyéka ölemnek feszül, kéjesen ajkaiba nyögök, de én sem szakítom meg csókunkat, míg a pultra nem ültet és akkor is, csak azért teszem, mert felszisszenek, mikor a hűvös felület találkozik forró bőrömmel.
Ujjai tincseim közé fúrják magukat, a mozdulat pedig épp, csak annyi hevességet rejt magában, hogy érezzem, mennyire nincs esélyem szabadulni és, hogy ebben a pillanatban átvette tőlem a gyeplőt, olyan erősen markolva rá, hogy a gondolattól, még a szívem is kihagy egy ütemet, hogy aztán még őrültebb tempóra kapcsoljon. Kezeim oldalára simulnak, finoman marva forró bőrére vagy épp mellkasán barangolnak cseppet sem bánva, ha a maradék habot esetleg még jobban szètkenik rajta, miközben Ő a süteménnyel kapcsolatban sutyorog ajkaimba, de a villa csörömpölèse hallatán, csak finoman ajkára harapok és feszülten sóhajtok egyet.-Találtam valami sokkal finomabbat.- nyögöm elfúló hangon, ahogy még jobban nekem feszül, ahogy ölemhez ér kemény ágyéka, kezeim pedig hátra simítanak derekára, gyengéden karcolva körmeimmel bőrét, míg el nem érek formás fenekèig, úgy húzva magamhoz még közelebb, feszülten nyögve a csókunkba. -Majd később kaphatsz belőle még pár falatot.- kuncogok zihálva, ahogy álla felé veszem az irányt csókjaimmal, meg sem állva nyakáig, nyelvemet húzva végig lüktető bőrén, miközben lábaimmal finoman átkarolom csípőjèt, de aztán újra visszatèrek ajkaihoz nyelvemmel mohón kutatva nyelvèt, az érzéstől pedig, ahogy újra egymásra találnak, finoman megborzongok és nyögök egyet ajkai közé.

Iris & Dimitriy

Reméltem, hogy nem fog egész végig a konyha ajtajában ácsorogni, míg én tényleg arra szorulok majd, hogy csak egyek és, bár átfut az agyamon a gondolat, hogy könnyebben kivitelezhetném a magánakciómat abból a távolságból, tudom, hogy ez nem igaz, mert még a kibaszott ajtófélfának dőlve is olyan kibaszottul szexi, hogy ha nem Ő sétálna oda hozzám, én szüntetném meg köztünk a távolságot.
De igyekszem visszafogni magam és olyan nyugodtan állni neki annak a süteménynek, mintha nem ácsorogna mellettem életem férfija pucéran és rajtam nem egy olyan csipkeruha lenne, amit Ő tépázott meg alig pár perccel ezelőtt, de cseppet sem segít a koncentrálásban, amikor pimaszul elcseni előlem az első falatot, ráadásul még le is nyalogatja ujjamról a maradék habot, amit még én hagytam ott, mikor próbáltam magamhoz csalogatni. A játék pedig ismét elkezdődik, mert ahogy én próbálom Őt felhúzni, úgy Őt sem kell félteni, hogy elveszett bárány lenne, aki tétlenül ácsorog és hagyja, hogy kedvemre játszadozhassak Vele és, ha valaha is így reagálna, valószínűleg iszonyúan megijednék, hogy történt valami vele.
A legaljasabb húzásom azonban, még hátra van, de valószínűleg, már akkor tudja, hogy készülök valamire, mikor a süteményt a számhoz próbálom emelni a tetején felpúpozott habbal, mert tesz is rá egy pimasz megjegyzést, de akkor sem tántorítok a tervemtől. A hab épp ott köt ki, ahova szántam, tekintete pedig azonnal megváltozik, szinte látom miként jelenik meg benne a nyers vágy, ami abban nyilvánul meg először, ahogy magához ránt derekamra simuló karjával, mintha csak így akarná biztosítani, hogy ne szökjek el.
Kibukik belőlem egy feszült sóhaj, ahogy nyelve forró bőrömhöz ér, bármennyire is próbálom magamban tartani, kezem pedig automatikusan túr hajába, élvezettel kínálom fel neki a lehetőséget, hogy a lehető legizgatóbb módon tüntesse el rólam a krémet, de mielőtt még túlságosan magával ragadna a testemben éledő forróság, a saját nassolnivalómról is gondoskodok. Pimasz vigyor költözik arcomra, ahogy nyakára is juttatok a habból, de bármennyire is szeretném nyeregben érezni magamat, a testemen megjelenő libabőr és a borzongás, amit nyelvével kiváltott belőlem, már réges-régen elárult, hogy valójában mennyire nem én irányítok. Igazából egyikünk sem irányít, mert valahányszor egymás közelébe kerülünk, a vágy kerül a volánhoz, ami benne és bennem is feléled, mi pedig csak próbálunk zakatoló szívvel, zihálva úrrá lenni és enyhíteni rajta.
Nyelvem mohón simul bőrére, úgy majszolva róla azt a nyamvadt habot, mintha életemben nem ettem volna ilyen finomat, de ez valahol igaz is, mert így, hogy Róla nyalogatom le, hogy az Ő sóhaját hallom közben és az Ő erét érzem lüktetni nyelvem alatt, sokkal finomabbnak hat, mint életemben eddig bármi. -Nincs mit tenni. Miattad újra és újra mocskos leszek.- duruzsolom bőrébe halkan kuncogva, bár azért vitatkoznék vele szívesen arról, hogy valóban felesleges volt-e az a fürdetés, aminek már az emléke is görcsbe rántja a gyomromat, ha csak eszembe jut, milyen szédítő érzés volt karjai szoros ölelésében elélvezni. De ugyanilyen jól emlékszem arra is, milyen pofátlanul hagyott utána hátra, ez pedig tovább fűti véremet, hogy még jobban kínozzam, így miután a nyakáról eltüntetem a habot, mellkasára fújom a következő adagot.
Már most kapkodva veszem a levegőt, miközben nyelvem tovább barangol nyakáról mellkasa felé, de ahogy korábban meg is állapítottam, Ő nem az a fajta férfi, aki tétlenül ácsorogna, míg én buja mozdulatokkal ízlelem végig forró bőrét, hanem inkább az, aki közben a már megtépázott ruhám pántját is elszakítja egy könnyed mozdulattal, hogy a ruha végül a földön kössön ki. -Úgy gondolod?- duruzsolom pimasz mosollyal megjegyzése hallatán, közben meg is állok pár pillanatra, de csak azért, hogy vállán finoman megtámaszkodva kilépjek gyorsan a bokámnál heverő csipkéből és ajkamba harapva kutassam pár pillanatig vágytól csillogó tekintetét, amit még akkor sem eresztek, mikor ujjával a számhoz emel egy kevés habot finoman érintve alsó ajkamat.
Ujjaim épp olyan gyengéden, de határozottan fognak csuklójára, mint ahogy Őt szoktam érinteni és miközben ujját finoman ajkaim közé engedem, le sem veszem pillantásom az arcáról, pedig az emlékeim olyan iszonyú erővel hatnak rám, hogy legszívesebben lehunynám a szemem és úgy vészelném át a testemen végig robogó bizsergést. De látni akarom Őt és azt, hogy milyen hatással van rá az érzés, ahogy ujja a számba csúszik, nyelvem pedig lassú, buja mozdulattal simul hozzá, mert tudom, hogy közben Ő sem tud másra gondolni, csak arra, amikor ezt keményen lüktető ágyékával teszem.
Lassan lépek közelebb hozzá, mellbimbóm finoman érinti mellkasát, míg szabad kezem oldalára simít és, mikor már nem bírom tovább, mikor már ajkaim egész más után kezdenek ácsingózni, finoman eleresztem ujját egy pimasz mosoly erejéig gyengéden ráharapva fogaimmal, majd eleresztem csuklóját és tarkójára simítva kapok mohón ajkaiért, olyan hévvel csókolva, hogy az egesz testem beleborzong, én pedig ajkaiba nyögök az élvezettől.

Iris & Dimitriy

Nem tudom, hogy szándékos-e a mozdulat, ahogy nyelvét végig vezeti alsó ajkán, vagy inkább ösztönös reakció arra, amit az ujjammal és a habbal művelek, mintha önkéntelenül is el akarná nekem árulni, mennyire megmozgattam a fantáziáját a szigorúan fenntartott távolság ellenére is, de a testemben èledező vagy mellett, azért némi elégedettség is felbukkan bennem. Épp ugyanúgy, mint minden alkalommal, mikor látom rajta, hogy az ördögi kis tervem épp úgy alakul, mint vártam, mintha egyébként esélyt látnèk arra, hogy az ilyen húzásaim után egyszer tényleg egy érdektelen vállvonás kíséretében odébb sétál majd. El se tudnék ilyet képzelni, maximum csak olyan apropóból, mint amit odafent is csinált, hogy húzza vele az agyam, hogy csak még jobban akarjam Őt de, ha egyszer mégis úgy adódna, hogy ez komolyan megtörtènne...valószínűleg belepusztulnèk.
Most sem tudom komolyan venni egy pillanatig sem, hogy tényleg a tejszínhab lenne az, amit megkívánt, mert ha picit is egyre gondolunk -ami ezer százalék-, akkor az elképzelésèben a hab, maximum csak kellék lehet, egy kis extra ahhoz, amit igazából szeretne, mégis úgy látok neki a süteménynek, mintha nem forrósodott volna fel, már ennyitől is a vérem. Vagy legalábbis próbálok neki látni a süteménynek, de mielőtt még bekaphatnám az első falatot, pimaszul elorozza tőlem, élvezkedve elmajszolja, ezzel téve nyilvánvalóvá, hogy beszállt az aljas kis játékomba, mindezt pedig megkoronázza azzal, hogy az ujjamat is a szájához emeli és olyan buja nyelvmozdulatokkal tünteti el a maradék habot, hogy kénytelen vagyok fájón ajkamba harapni csak, hogy megpróbáljam fenntartani a józanságomat.
Mondjuk nem könnyű feladat ez, miután meg sem próbálja tagadni a nyilvánvalót, én pedig kacér mosolyommal és vágyakozó tekintetemmel egyértelműen elárulom, mennyire nincs ez ellenemre, de azért nyelek is egy nagyot és megpróbálom megtalálni a hangomat, miközben újabb falat süteményhez jutok.-Cseppet sem zavar.- sóhajtom ábrándosan, szándékosan húzgálva tovább az oroszlán bajszát, de tudja Ő nagyon jól, hogy valójában én legalább annyira telhetetlen vagyok, mint Ő és épp olyan olthatatlan vágy tombol bennem is, mint benne, másképp most nem ácsorognèk a konyhában és igyekeznèk olyan lelkesen kihozni a sodrából.
Halkan kuncogok a számmal és a felé irányzott süti méretével kapcsolatos megjegyzésèn, a nevetés pedig, még a segítségemre is van abban, hogy az a túlságosan nagy darab hab pont ott kössön ki, ahol szerettem volna, de persze igyekszem fenntartani a látszatot, hogy minden csupán a véletlen műve. Már emelem is a kezemet, hogy orvosoljam a problémát, de most sem okoz csalódást, mert épp ahogy terveztem, odébb tessèkeli a kezemet, majd olyan izgató pillantással kezd mèregetni, mintha azt fontolgatná, hogy előbb a habot nyalja le rólam és, csak utána csókoljon meg, vagy fordítva. -Hát igen. Elég kétbalkezes vagyok, főleg, ha tejszínhabról van szó.- harapok kacèran ajkamba, hiszen sejtem én emlékek nélkül is, hogy milyen esetekben lehettem olyan ügyetlen és, hogy azok mindegyike pont ugyanannyira lehetett szándékos, mint ez a mostani bakim is.
Elakad a lélegzetem, ajkaimra pedig buja, számító mosoly szökik, ahogy közelebb von magához, de amint lehajol és nyelve megèrinti bőrömet, feszülten sóhajtva túrok hajába és hátra hajtom a fejem, hogy biztosan, elég alaposan hozzám fèrhessen. Olyan hirtelen és olyan erővel önt el a forróság, hogy máris sűrűbben kapkodok levegőèrt, a szívem pedig hevesebb tempóra kapcsol, de ezt lehet, hogy még Ő is érzi nyelve alatt, ahogy iszonyú körültekintő mozdulatokkal eltünteti rólam az édességet.
Bőrömbe sutyorog, szavaira halk kuncogás a válaszom, de kezem már a flakon után kutat és amint lehetőségem adódik rá, fújok egy kis adagot a nyakához, majd finoman elhúzódok tőle és állára fogva gyengéden felemelem picit a fejét. -Amilyen ügyetlen vagyok, most még téged is összekentelek.- csóválom a fejem rosszallón, mintha pokolian bosszantana az "ügyetlensègem", majd a következő pillanatban már hajolok is a nyakához, nyelvem pedig komótos mozdulattal indul meg forró bőrén, ütőere mentèn, hogy eltüntessem róla az édes krémet. -Sokkal finomabb így.- sóhajtom halkan bőrébe, finoman rá is harapva picit, mikor a krémnek már nyoma sincs, majd kissé hátrébb húzódva tőle, huncut mosollyal ajkaimon ismét felé emelem a flakont és, hacsak közbe nem avatkozik, mellkasára is jócskán jut belőle.

Iris & Dimitriy

Szeretném, ha most is épp úgy simulna hozzám mellkasával, mint ahogy azután tette, hogy felèrtünk az emeletre. Ha átölelne, apró csókokkal borítaná nyakam bőrét, miközben pimaszul nekem feszül ágyéka, de most olyan gondosan ügyel arra, hogy ne kerüljön hozzám közelebb két méternèl, hogy abból egyértelművè válik, miféle gonosz játékot kezdett el, már megint. Valószínűleg, ez még mindig a megjátszott sértettsègèhez tartozik, ami azóta van jelen, hogy szóba hoztam az evèst, mintha valaha is előbbre való lenne számomra az, hogy egyek, mikor semmi más nem tud érdekelni a közelében, csak egy egész másfajta éhség, a testemen uralkodó mohó vágy, ami nem, hogy nem akar soha csillapodni, inkább egyre többet követel Belőle.
De elfogadom, hogy most így akar játszani, nem teszek megjegyzést a távolság miatt, pedig irtó nehéz visszafogni egy-kèt pimasz, csípős megjegyzést, mégis inkább arra koncentrálok, ami lecsalogatott a konyháig és az nem a sütemény, amit előhúzok a hűtőből, hanem a gondolat, hogy majd együtt fogyasszuk el azt.
Némi tejszínhab társaságában persze, amiből máris lopok egy keveset ujjaimra juttatva a finomságot, onnan pedig épp úgy tüntetem el, olyan buja hangok kíséretében, mint ahogy Őt szoktam ajkaim közé venni és játszadozni Vele. Tekintete és az, ahogy nyelvét végig húzza alsó ajkán, máris némi elégtételt képez, mert ebből már tudom, hogy merre is kalandozhatott el az Ő képzelete, hogy pontosan ugyanarra gondol, mint amire én, de végül inkább szerzek egy villát magamnak, mintha mi sem történt volna és visszalèpek a süteményhez.-Mi volna az az egy-kèt dolog?- kíváncsiskodok pimasz mosollyal, de mielőtt azt gondolná, hogy nem akarom megosztani Vele is a finomságot, megkínálom a süteménnyel, bár szavaim szándékosan olyan kétértelműek, hogy abból érezze, jóval többet is adnèk neki szívesen, mint a sütim, már ha hajlandó lenne felhagyni a duzzogással, aminek az első jele talán az, hogy végre odasètál hozzám.
Mutat némi érdeklődést a finomság iránt, de mire elárulhatnám, hogy pontosan mi is van a tányéron vagy épp a villámon, már rá is fog kezemre, hogy a saját szája felé emelje a következő falatot, olyan buja mozdulattal nyalva le ajkairól a krémet, hogy attól bukfencet vet a gyomrom és megborzong az egész testem. Épp olyan rezzenéstelen tekintettel bámulom Őt, mint ahogy Ő vizslat engem mozdulatai közben, csak Vele ellentétben nekem létfontosságú, hogy megköszörüljem a torkom, olyan hirtelen szorítja el finoman a testemben èledező forróság, amit próbálok a háttérbe tuszakolni még egy picit. -Tejszínhabból sosem elég.- harapok finoman alsó ajkamba, ahogy Ő is elkezd cukkolni, emiatt pedig közelebb is hajol hozzám, ajkai alig pár centire vannak már enyèimtől, de a pimasz gazember, inkább a maradék süteményt tünteti el a villáról, ezen a ponton pedig alaposan végig kell gondolnom, hogy most ki is fog kit cukkolni, ha ez így megy tovább. -Szóval desszertet is szeretnél még jó éjt puszit is?- kérdezek vissza immár én is, csak halkan suttogva, miközben ajkaimra ismét odaköltözik az az ördögi mosoly, ami mindannyiszor ott lebzsel, valahányszor csak kieszelek ellene valamit. És ez most is így van. -Egy egész picit nem vagy telhetetlen?- fordítom tekintetem a sütemény felé, mintha az tényleg sokkal jobban érdekelne, mint Ő, pedig valójában, már most felszökött a pulzusom attól, hogy közelebb jött hozzám, de most vissza akarom neki mindazt, amit korábban művelt. Már, ha képes leszek rá, ennek érdekében pedig újra magamhoz veszem a tejszínhabot és a következő falatot megspèkelem vele picit nagyon, majd ahogy ajkaimhoz emelem a falatot, szándékosan addig bènázok, míg le nem pottyan belőle egy adag pont a dekoltázsomhoz. -Hoppá.- jegyzem meg ártatlanul és, már emelem is másik kezem, hogy eltüntessem onnan azt a kósza habot.

Iris & Dimitriy

Lehetetlen nyugton maradni a közelében, amikor már az apró, leheletkönnyű cirógatásai is libabőrt okoznak rajtam, ahogy finoman végig zongorázza a bordáimat, vagy épp combomon simít végig komótosan járva végig az útvonalat oda-vissza. Na nem, mintha annyira le akarnék nyugodni, miután az orromra köti, hogy nem volt neki elég a jó éjt pusziból, mert valahogy nekem sem elég még belőle, mohó csókjaiból és bőre forróságából, hogy a többit már ne is említsem, hiába az a jó pár átélt gyönyör.
Mégis előhozakodok az ötlettel, miszerint nem ártana szerezni valami vacsorát, bár ez a felvetés cseppet sem az ennivaló felé orientálódik, vagy legalábbis nem az a fő mozgató rugó bennem, hogy egyek valamit. Megjátszott sértettsége azonban, csak olaj a tűzre és remek lehetőséget biztosít ahhoz, hogy most én cukkolhassam addig, míg el nem veszíti a józan eszèt, ezt pedig már most elkezdem, ahogy mögé helyezkedek és forró hátához simulva gyengéd csókokat lehelek vállára, majd a füle környékén kezdem ízlelgetni  bőrét. -Lebeszèlni? Dehogy.- kuncogok halkan bőrébe és nem is titkolom tovább, hogy a tervem nem az volt, hogy majd Őt egyedül lezavarom kajáèrt vagy, hogy én lelopakodok, hanem inkább közös kiruccanáskènt formálódott meg a fejemben ez az egész, és mintha csak most kezdene megvilágosodni, máris eszébe jut, hogy a hamburger nem igazán volt neki sem laktató.-Látod. Tudtam én, hogy még éhes vagy.- mászok le végül az ágyról és miközben lassan az ajtó felé indulok, kicsit cukkolom még, ha már annyira játsza a sértettet, de egészen elbizonytalanodok, mikor egyedül lépek ki végül az ajtón. Na nem, mintha ez nem ösztönözne arra, hogy még aljasabb tervet szövögessek ellene, akkor is, ha végül mégis utánam indul, mert feltűnően tartja a távolságot köztünk és még a konyhába érve is, csak az ajtóig merèszkedik.
Rögtön a hűtőhöz veszem az irányt, bár amikor kitárom az ajtaját, kicsit kellemetlenül érint az onnan kiömlő hűs levegő, főleg, hogy már attól felforrósodott a testem, hogy csak végig gondoltam, mire is készülök, neki viszont szándékosan nem árulok el semmit. -Azt még nem tudom pontosan.- vonok vállat hanyag mozdulattal, de ekkor már magamhoz veszem a tányért, amin az a pár szelet sütemény árválkodik, amit még napközben hozattam és miután a pultra teszem, a tejszínhabot is a kezembe fogom.
Felé fordulok, miközben a hűtő ajtaja becsukódik, én pedig lehúzom a flakon tetejét és rögtön fújok is egy kevés habot az ujjamra, amit olyan élvezettel szopogatok le róla ördögi vigyorral ajkaim szegletèben, mintha máris valami egész máson járna az eszem. Ez persze nem is áll távol a valóságtól, mert a fantáziám, már egész máshol jár, Őt meg amúgy is az őrületbe akarom kergetni, amiért van képe az ajtóból bámulni ahelyett, hogy közelebb jönne.
A flakont leteszem a sütik mellé, majd odébb lépek egy villáèrt, miután pedig megszerzem, csípőmmel  megtámaszkodok a pult peremènèl és miközben bekapom az első falatot, szándékosan lassú, élvezkedő mozdulattal, felé sandítok. -Na és, neked van valami, amit megkívántál?- kérdezem halkan sóhajtva, pimasz mosollyal ajkaimon, félre biccentett fejjel mèrve végig tetőtől talpig minden létező porcikáját.-Kaphatsz a sütimből, ha szeretnél.- ajánlom fel mosolyogva, szándékosan olyan hanglejtèssel mondva ki a szavakat, mintha valami egész másról beszélnèk épp, nem csak a sütikről.

Iris & Dimitriy

Egy pillanatig sem sajnálom a csipke csodát, hogy ilyen rövid pályafutása volt, bár valószínűleg ezzel tényleg számoltam, már akkor is, amikor megvettem, bármilyen alkalomra is készültem vele. Tekintve, hogy már elárulta, milyen szívesen tette hasonlókèppen tönkre a fél ruhatáramat, nem lepne meg, ha egy szép napon kiderülne majd, hogy az az Iris is, aki most valahol mélyen szunnyad bennem, hasonló sorsot szánt a ruhának.
Azt mondjuk nem tudom, hogy őt is elkápráztatta-e ezzel az előadással, hogy próbált-e úgy tenni egy pillanatig is, mintha semmi más nem érdekelnè jobban, mint az, hogy végre aludni mehessen, de a ma este után biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó eset. Ahhoz túlságosan élvezte a helyzetet, a bujaságot, amit előcsalogatott belőlem makacsságával, de arra inkább nem figyelmeztetem, hogy az a fagyi könnyedén vissza is nyalhat és, még Ő is találhatja majd magát hasonló helyzetben.
Ennek ellenére nem félek tudatni ezt vele, bevallani, hogy mit művelt velem, na nem, mintha nagy titok lett volna és csak, hogy ezt kellőképpen éreztethesse velem, finoman mozdit egyet csípőjèn, amitől halkan, kéjesen sóhajtok egyet, mert az iménti, eszméletlen gyönyör ellenére is ugyanolyan hatással van rám, mint bármikor máskor. De nem bánom, ha tisztában van ezzel, ha ismeri a gyengèimet és tudja, mennyire fel tud izgatni, mint ahogy azt is tudja már jó ideje, mennyire imádom azt a pofátlan vigyort a képén.
Mégis, miután kinevezi jó éjt puszinak mindazt, ami történt és cèlozgatni kezd rá, hogy szeretne is majd még belőle, én azért megragadom a lehetőséget a cukkolására és korgó gyomrom felé terelem a tèmát, amit persze rögtön sérelmez picit, mosolyt csalva ajkaimra ezzel.-Hát az èhsèg nagy úr.- vonok vállat pimasz mosollyal, pedig ha tudná, hogy mennyire nem az evès most számomra a legfontosabb és, hogy ezzel is csak az újabb játék veszi kezdetét, biztos nem duzzogna olyan látványosan, mint ahogy teszi, de még szerencse, hogy tudom, hogy ez már megint, csak egy Oscar-díjas alakítás, semmi komoly.-Megtennèd?- lesek rá vissza mosolyogva, de nem kerüli el figyelmemet, ahogy ajkába harap vagy épp, amilyen tekintettel végig mustrál, ki nem hagyva a remekművèt, amit alig pár szál fog még össze rajtam valamennyire de, ha eszembe jut, milyen érzés volt hallani, ahogy reccsen az anyag, érezni rajta azt a mohó, telhetetlen vágyat, hát rohadtul nem sajnálom egy pillanatig sem.-Hát nem osztogathatom, csak úgy azokat a puszikat.- kuncogok halkan, miközben ülő helyzetbe küzdöm magam, majd térden állva mögé lépegetek a matracon és miután gyengéden átkarolom karjai alatt, gyengéd csókot lehelek forró bőrére.
Hatalmas sóhaja mosolyt csal ajkaimra és, bár egyértelmű, mennyire nem tetszik neki a gondolat, hogy lebandukoljon most a konyhába és szerezzen valami vacsorát, én azért próbálom kompenzálni a fájdalmát azzal, ahogy lágy csókokat lehelek fülcimpájára, majd gyengéden rá is harapok. -Tudod, édes, én úgy képzeltem, hogy együtt lemegyünk és alaposan szètnèzünk a hűtőben, hátha találunk valamit, ami a fogunkra való.- duruzsolok halkan a fülébe, majd előre hajolok arcához annyira, hogy egy cuppanós puszit nyomhassak rá és lekászálódok az ágyról, szándékosan nem tulajdonítva túl nagy jelentőséget a cafatokban lógó ruhámnak.-De lemehetek egyedül is, ha gondolod...- cukkolom játékos mosollyal, máris az ajtó felé lépkedve lassan.

Iris & Dimitriy

A szívem kis híján kiszakad a mellkasomból, a testem félő, hogy hamarosan lángra kap majd a benne tomboló forróságtól, ahogy a gyönyör kíméletlenül, izmaimat megremegtetve robog végig rajta, de még ezen az izgató káoszon keresztül is érzem, hogy rajta is ugyanez söpör végig. Ugyanolyan erősen mar izmaira és meg mernèk esküdni rá, hogy ahogy melleim mellkasához prèselem, ahogy testem az övének feszül, érzem az Ő szíve vad lüktetésèt is. Apró, oltalmazó csókokat lehel rám mindenhova, ahol csak ér, én pedig úgy érintem, úgy szorítom magamhoz, mintha attól félnék, hogy elveszítem,  pedig még mindig a lehető legközelebb vagyunk egymáshoz, csípője még mindig mozdul párat, még mindig ott lüktet bennem egészen az utolsó pillanatig, míg teste el nem lazul végül és nem marad más, csak a békés üresség, kapkodó lélegzetünk hangja és a lassan csituló nyögéseink.
Testem még párszor finoman megremeg, melyek mindegyikètől nyögök egyet, de ahogy a gyönyör lassan elül, én is épp úgy halkulok el, érintésem is gyengèdebbè válik és ahelyett, hogy továbbra is marnám, karcolnám bőrét, most már inkább, csak lágyan cirógatom. A vágy, amit felèlesztett bennem, lassan elcsitul, a háttérbe húzódik, de arra szemernyi esélyt sem látok, hogy valaha is eltűnjön teljesen, csak ideig-óráig meghúzódik maximum, míg fel nem piszkálja bennem valamivel. Egy vágyakozó pillantással, egy ajak harapással, egy kósza érintéssel vagy csak pár pimasz szóval, melyeket, ha pluszba mèg azon a rekedt hangján intéz hozzám, tudom, hogy képtelen lennék visszafogni magam. Jelen esetben pedig azzal vette el az eszem, ahogy próbált uralkodni magán és úgy tenni, mintha szemernyi hatással sem lenne rá a látványom, a mozdulataim vagy az a pillantás, amivel majd' felfaltam már akkor is, mikor még csak az agy szélén ült.
Lágyan, szerelmesen viszonzom csókját, miközben lábaim továbbra sem eresztik, finoman ölelik körül csípőjèt, mintha már soha nem is akarnák elengedni, de mikor már teljesen elgèmberednek, lazítok egy picit a börtönèn és inkább csípője két oldalához simítom őket.  Vele együtt én is lepillantok közénk, a széttèpett csipkère, ami még egy egész picit tartotta magát, de cseppet sem éreztem miatta se bánatot se sajnálatot, csak ugyanazt a bizsergést, amit akkor éreztem, mikor  hallottam a reccsenèst.-Hogy letèpd rólam?- súgom halkan, finoman alsó ajkamba harapva, majd gyengéden vállat vonok.-Bizonyára ezért vehettem.- lehelek gyengéd csókot ajkaira és bár nem mondom ki a nyilvánvalót, kièrezheti szavaimból, hogy ezt már nem most vettem és a jelenlegi emlékeimmel nem is tudom, hogy milyen terveim lehettek vele, de bármi is volt az, rohadtul megèrte feláldozni ma este és hiszem, hogy a korábbi énemnek is pontosan ilyen elképzelései voltak a csipkèvel. -Engem is felizgatott a kis színészkedèsed.- viszonozgatom csókjait mosolyogva, de az egyik mozdulat végén finoman ráharapok alsó ajkára és halkan elnevetem magam.-Megőrjített, hogy annyira vissza tudod fogni magad, miközben én majd' megveszek.- lehelem ajkaira feszülten, mert már az emléke is feltüzel, hogy mit éreztem abban a pillanatban, hogy mennyire le akartam tépni róla azt a nevetséges maszkot és mennyire akartam látni, hogy mit érez valójában.
Kérdése hallatán ismét elnevetem magam, kezeim továbbra is finoman cirógatják bőrét, majd megőrizve arcomon a mosoly egy gyengéd maradványát, pár másodpercig, csak csendben nézem Őt.-Ez mind a Te jó éjt puszid volt. A személyre szóló jó éjt puszid.- duruzsolom halkan, gyengéden karolva át a nyakát, miközben ajkaim lassú, játékos csókra csábítják ajkait.-Ès annyit kaphatsz még belőle, amennyit, csak szeretnél, de...- sóhajtom drámaian, mintha most valami borzasztó dolgot készülnèk épp közölni, ami majd akadályt képezhet a többi puszi kapcsán, a komor ábrázatot azonban nem sikerül fenntartanom.-Mindjárt éhen halok, szóval előtte muszáj lesz megetetned.- kuncogok halkan, ajkam továbbra is ajkát érinti közben, ujjaim finoman simítanak tarkójára, majd megkeresem tekintetét és vállat vonok.-Te nem vagy éhes? Az a hamburger nem volt nagy szám.

Iris & Dimitriy

Pokoli az a vágy, ami tombol bennem, ami a véremet fűti, ami mozdulataimnak diktálja a tempót és egyre csak hajt, hogy még többet és többet akarjak belőle, mintha már soha nem lenne elég, mintha a létezésem függne attól, hogy ilyen közel érezzem Őt magamhoz, hogy ajkait és érintéseit bőrömön érezzem, hogy a szíve ilyen közel az enyémhez verje ugyanazt a vad, szédítő ütemet. Akarom Őt, a gyönyörèt és az én gyönyörömet is és, már most tudom, hogy hiába fogom Vele újra átèlni azt a mámoros, őrjítő vihart, hiába semmisít majd meg minket a pillanat, amikor beköszönt és kíméletlenül szorít testünk izmaira, utána ugyanúgy akarni fogom Őt, mert ez egyszerűen nem múlik, nem enyhül, inkább minden nappal egyre mohóbb és erősebb. Akarom Őt most, akarni fogom holnap is és azután is, ugyanúgy, ugyanolyan hèvvel, mint ebben a pillanatban, mert már képtelen lennék úgy élni tovább az életemet, hogy Ő nem része, hogy tekintete nem simul enyémbe, hogy ajkai nem ízlelik ajkaimat, fogai nem karistolják bőrömet, miközben a lehető legèrzèkibb hangokat adja ki magából heves mozdulatai közben.
Mert, hogy egyetlen momentum csupán, míg a nyeregből kikerülök, hogy aztán alatta találjam magam, lüktető teste édes fogságában, automatikusan kulcsolva lábaimat csípője köré, követelve ezt a rabságot, amibe amúgy is önként vágyom a nap minden kibaszott pillanatában. Mert nincs édesebb érzés, mint amikor maga alá gyűr, teste finoman betakar, bőre az enyémnek feszül, miközben türelmetlen, mohó mozdulatokkal űz egyre jobban a gyönyör karjaiba, ajkai pedig olyan követelőző csókkal falják enyèimet, hogy hirtelen, még a levegő sem tűnik olyan fontosnak.
Még a halk reccsenès is, ahogy az anyag megadja magát kezeinek, olyan izgatóan hat rám, hogy a bőröm ahol csak felszabadul, libabőrössé válik, mellbimbóim fájdalmasan feszülnek az izgalomtól, Ő pedig olyan mohón veszi ajkai közé, olyan kínzón izleli őket nyelvèvel, hogy kis híján magával ragad a mámor. De próbálom még távol űzni magamtól, küzdeni ellene, zihálva, egyre küszködőbb nyögések és sóhajok kíséretében tartani ki, míg Ő újra ajkaimra hajol, édes csókra csábíty de igazán már nem is csók ez, csak egymáshoz simult szájjal hajszoljuk a gyönyört.
Nyelvèt finoman végig húzza bőrömön, feszülten nyögök egyet az izgató érzéstől, miközben teste egyre hevesebben lüktet az enyémbe, egyre őrjítőbb pulzálással merül el bennem újra és újra, légzésem is egyre akadozóbbá válik, talán már nem is jut igazán levegő a tüdőmbe, csak azt a mardosó, forró bizsergést érzem, míg végül fel nem adom a harcot. Nem tudnám megmondani, hogy Őt ragadja-e magával az én gyönyöröm vagy inkább fordítva, de miközben testem minden izma megfeszül elszorítva torkomat és összeprèselve tüdőmet, tisztán érzem azt is, ami benne megy végbe, ahogy Őt gyűri maga alá ez az őrjítő érzés.
Szédítő magasságokba röpít az érzés, ahogy forrón belèm lüktet, tenyerem alatt érzem megkemènyedő izmait, miközben homlokomnak dőlve keres támaszt, ajkamra harapva olykor, közéjük nyögve buján, mire végül belőlem is kiszakad egy küszködő nyögés, testem pedig ívben megfeszül, így prèselve még jobban magam forró bőréhez. Levegőért kapok, ujjaimat hajába fúrom, másik derekára szorít, szinte kapaszkodom belè, miközben zihálva, küszködve remegek alatta, lehunyt szemmel veszve el a gyönyörben, amit csak még intenzívebbè tesz az Ő élvezete, ahogy újra és újra forrón belém feszül a mámor utolsó pillanatáig, érzéki nyögéseink ritmusára.
Hosszú pillanatokig, csak lihegve, némán kutatom tekintetét, miután már képes vagyok kinyitni a szemeimet, kezem arcára simítom, ujjaim gyengéden cirógatják izzadt bőrét, miközben ajkaim olykor lágy csókot lehelnek állára vagy épp ajkaira, míg a gyönyör teljesen el nem csendesül bennünk, de még akkor sem mozdulok. Nem akarok tőle elhúzódni, nem akarom elengedni vagy forró bőre helyett a szoba hűvös levegőjét érezni, csak ölelni akarom Őt még hosszú pillanatokig, úszni a szerelemben, ami mellkasomat olyan erősen fűti, hogy kezdem úgy érezni, csak akkor szűnik majd meg, ha a szívem majd utoljára dobban. És ez pokolian édes érzés. -Szeretlek.- súgom végül halkan ajkaira, lágy mosollyal kutatva tovább íriszeit, ujjaimmal gyengéden simogatva mindenhol, ahol csak érem.

Iris & Dimitriy

Zihálva mászok az ölébe, egyetlen mohó, buja mozdulattal engedve rá magamat, Vele együtt nyögve fel az érzéstől, ahogy testünk végre eggyé válik, ahogy teljesen elmerül bennem, felvève vérem pulzáló, izgató ritmusát, ami minden bizonnyal megegyezik az Övével, mert fenekemet markoló keze ugyanezt diktálja, valahányszor mélyen magára húz buja nyögést csalva ki ezzel belőlem.
Ajkaim nyakán barangolnak, míg követelőző mozdulatával magához nem húzza arcomat, mohó csókra csábítva, még jobban felpezsdítve véremet nyelve izgató táncával, ahogy újra és újra enyémhez simul, követve testünk ritmusát, melyet csak zihálásunk szakít meg olykor, ahogy küszködve próbálunk levegőhöz jutni mindketten. Ujjaim finoman simulnak forró bőrén, olykor körmeimmel karcolva gyengéden, míg Ő lentebb barangol nyakam mentén egész a ruha peremèig, aminek gyenge anyagát sikerül fogaival olyan mesterien megtèpáznia, hogy az el is kezdi megadni magát, de mielőtt még komolyabb kárt okozhatna benne, inkább nyakam bőrébe mormog pimaszul. Mintha sajnálná egy pillanatig is, amit okozott, pedig fogadni mertem volna, hogy ekkorra már cafatokban lesz a csipke a padlón, igazság szerint vártam is, hogy így legyen, türelmetlenségemnek pedig hangot is adok, kacèran suttogva fülébe a szavakat.
Karjai szorosan fonódnak derekam köré, szinte érzem, miként uralkodik el rajta a vágy, ahogy felfogja, miről is beszéltem, és ahogy egyetlen hirtelen mozdulattal maga alá fordít, még a levegő is bennem reked egy pillanatra kacér, kéjes nyögéskènt távozva tüdőmből. Lábaim szorosan zárnak csípője köré, körmeim finoman marják háta bőrét, miközben Ő mohón harapdálja bőrömet, rajtam hagyva fogai nyomát, újabb és újabb borzongást okozva az édes kínzással és heves mozdulataival, ahogy újra és újra elmerül bennem, a lehető legpiszkosabb élvezetet okozva ezzel és, a lehető legbujább hangokat csalva ki belőlem, mégis, ahogy ismét a ruhám felé közelít, képtelen vagyok megállni, hogy ne kövessem tekintetemmel minden egyes mozdulatát.
Pokolian izgató látványt nyújt, ahogy újabb és újabb nyomot hagy a vékony anyagon, egyre nagyobb területen téve tönkre a csipkèt, ami bár csinos darab, most mégis alig bírom kivárni, hogy végre kiszabadítson belőle, hogy letèpje rólam épp olyan fullasztó hèvvel, mint ahogy mozog bennem, ahogy harapdál finoman, egyre őrjítőbb forróságot ébresztve bennem.
Feszülten sóhajtok, ahogy kezei közénk fèrkőznek, ahogy fogást keres a vékony anyagon, kíméletlenül tépve, míg meg nem adja magát a csipke szabaddá téve parázsló bőrömet, Ő pedig rögtön lecsap ajkaival melleimre,mohón, izgatóan falva őket, egyre közelebb és közelebb sodorva a gyönyörhöz azzal, ahogy nyelve buján köröz az érzékeny bőrön, finoman megszívva őket. Ujjaim markáns mozdulattal túrják haját, a szívem olyan hevesen lüktet mellkasomban, hogy csoda, hogy nem ugrik ki a helyéről, a vérem pedig olyan forrón dübörög ereimben, mintha belülről akarnèk lángra kapni, mardossa testemet, egyre kínzóbb bizsergésekkel robogva végig rajtam, miközben Ő továbbra sem lassít heves mozdulatain vagy épp ajkai kínzó játékán.
Körmeim egyre mohóbban marnak bőrébe, ahogy a gyönyör megkörnyèkez, ahogy légzésem egyre kapkodóbbá válik, miközben testemen újra és újra végig hasít az az izgató zsibogás, amitől már mást sem hallok, csak vérem vad lüktetésèt. Egyre nagyobbakat nyelek, egyre feszültebb sóhajok hagyják el ajkaimat, miközben próbálom késleltetni a mámort, távolabb űzni magamtól, de mohó, heves mozdulatai és bőrömre lehelt csókjai cseppet sem könnyítik meg a dolgomat és tudom, hogy Ő is érzi már, milyen hatással van rám, ahogy újra és újra teljesen elmerül bennem, ahogy ajkaival kényeztet.

Iris & Dimitriy

Már így is épp eléggé felajzott az aljas kis játékunk, ahogy először igyekezett közömbös maradni, miközben én igyekeztem megtörni az egyébként elismerésre méltó ellenállását, nem beszélve arról, mikor végre megèrintett, mégis az izgat fel a legjobban, amikor a zuhanyzóban kigondolt aljas kis tervemet sikerül véghez vinnem és elé térdelve, mohón ajkaim közé veszem. Soha nem tudnám megunni azokat a buja, kéjes hangokat, melyeket minden alkalommal, most is képes vagyok előcsalogatni belőle és valahányszor megremeg teste tenyereim alatt, valahányszor ajkaim közé lüktet, az én testem is ugyanazzal az izgató borzongással felel.
Ujjai finoman markolnak a hajamra, épp csak annyira, hogy érezzem a kezét, de egyáltalán ne legyen se durva, se domináns az érintése, meg sem próbálja átvenni a vezetést vagy felülírni a tempót, amivel kényeztetem és valahol ez is, csak még inkább feltüzel. Hogy velem képes mindezekről lemondani és egyszerűen átadni magát, elgyengülni kínzó mozdulataimtól, elárulva ezzel, hogy miféle hatalmam van fölötte, hogy milyen hatással tudok lenni Rá, de nyilván azt is nagyon jól tudja, hogy rám miként hat az Ő élvezete, az Ő hangjai és a látványa, ahogy ajkába harapva, küszködve próbál a valóságba kapaszkodni, miközben csípője olykor finoman mozdul, így feszülve ajkaim közé.
Hiszen bennem is egyre jobban terjed a forróság, vele együtt én is levegő után kapkodok és már olyan kínzó, gyötrő az ölemben lüktető vágy, hogy amikor hajamra markol finoman, mintha ezzel akarná a tudtomra adni, hogy a mámor lassan környékezi, olyan mohó  mozdulatokkal mászok fel az ölébe, mintha legalábbis az életem múlna azon, hogy végre elfoglalhassam a helyemet. Nem kínzom tovább, nem édesgetem lágy, ringó mozdulatokkal, ahogy jó párszor tettem már, mert egyszerűen képtelen lennék rá, tovább feszíteni a húrt, ami már így is épp, hogy el nem pattan, csak egyszerűen ráengedem magam.
Még a lélegzetem is elakad épp úgy, ahogy az Övé is, de csak pár pillanatot adok magunknak, míg egymás tekintetét fürkésszük, mielőtt csípőm mozogni kezdene rajta újabb és újabb nyögéssel árulva el, mennyire vágytam már rá, szavai hallatán pedig, azért egy pimasz mosolyt megengedek magamnak. -Alig vártam, hogy végre ráüljek.- nyögöm nyakába pimaszul mosolyogva, fogammal karistolva gyengéden bőrét valahányszor csak magára húz egy mohó mozdulattal, de amikor ujjai ismét hajamba siklanak és feszült, karcos hangján ajkamat követeli, hangosan nyögök egyet a borzongástól, amit mindezekkel okoz bennem.
Ajkaièrt kapok, nyelvem követelőzve simul nyelvèhez, olykor belelihegve mohó csókunkba az élvezettől, miközben a vérem tovább forrong, a testem szinte lángol, olyan vad tűz tombol benne ettől a telhetetlen, türelmetlen vágytól, amit az aljas kis játékunk ébresztett bennem, de az Ő csókja, hangjai és fenekemre markoló keze is épp ugyanerről árulkodik. Felszisszenek, ahogy ajkamra harap, kéjesen nyögve az érzéstől, ahogy fenekemre markolva húz még jobban magára néhány mozdulatnál, mikor pedig hátrébb húzódik, zihálva figyelem, mire is készül a ruhám peremènèl. Iszonyú halk az a reccsenès, amit a csipke produkál, mégis hallom, szinte érzem, ahogy az anyag egy kis része megadja magát, Ő pedig, mintha olyan iszonyúan sajnálná, nyakamra mormog egy laza "hoppá"-t, mielőtt nyelvèvel és ajkaival venné ostrom alá az érzékeny bőrt.
Hátra hajtom fejem, ujjaim tarkójára marnak finoman, míg másik kezem hátán, vállán simít, élvezettel érintve nyirkos, tűzforró bőrét, cseppet sem fukarkodva közben a belőlem kikívánkozó hangokkal. -Igazán letèphetnèd már rólam ezt a francos ruhát.- nyögöm buján a füléhez hajolva, finoman ajkaim közé véve a cimpáját, nyelvemmel ingerelve tovább a lentebb húzódó érzékeny bőrt, már amikor épp képes vagyok a vad zihálásom mellett bármit is véghez vinni.