Néha még én is meglepődtem azon, hogy milyen falánk tekintettel képes végignézni rajtam, úgy, hogy íriszei minden buja gondolatról árulkodtak, és szavak nélkül volt képes megszólítani velük. És a szerelem, ami lángra lobbant közöttünk, talán nem is lett volna képes életben maradni az őrjítő vágy nélkül, ami szünet nélkül lüktetett ereinkben, és amit még akkor is jelen volt, mikor borzalmas távolságra sodródott tőlem az amnéziája miatt. De nemcsak tekintete, hanem teste is beszélt helyette, szinte megszólalt, mikor végigsimítottam bőrén, érezve, hogyan futamodik meg a vére, a libabőrről már nem is beszélve, és ha hagytam volna, hogy ujjaim rögtön tovább kalandozzanak testén, bizonyára mást is találnék, ami erről a pusztítóan émelyítő vágyról árulkodik. Már pusztán a gondolatába is belefeszültem, hogy újra kitapintsam lüktető vágyát a combjai között, pontosan úgy, ahogy már korábban is megtettem, hol a kalandor ujjaimmal, hol pedig szemérmetlen nyelvemmel és ajkaimmal, de még alig érte víz a bőrömet, és felesleges lett volna csak úgy kapkodni. Ez volt talán az egyik legnehezebb feladatom, legyőzni azt a jellegzetes türelmetlenséget, ami a születésem óta bennem lakozott, és aminek soha semmi nem tudott megálljt parancsolni, főleg ha felhívást tettek keringőre. És Ő most épp azt csinálta, miközben arról beszélt, hogy megtartaná az egyik ingemet. - Pedig, elég erélyesen tudok kérni - nyaltam meg ajkamat szemtelenül, ahogy burkoltan a tudtomra hozta, hogy nagy eséllyel soha nem kapnám vissza azt a kölcsönvett inget. Talán nem is akarnám, mert nagy eséllyel a kölcsönvett ing darabjaival kötném ki csuklóit legközelebb, a gondolat hatására pedig olyan fájóan haraptam rá alsó ajkamra, hogy ebből még Ő is kikövetkeztethette, mi is fordult meg a fejemben.
Szinte ott folytatta, ahol odakinn abbahagytuk, gyengéd, forró csókkal simult hozzám, miközben ömleni kezdett ránk az egyelőre még kellemesen meleg víz, karomat dereka köré fontam, így tartva közel magamhoz, közben már pimaszul megjegyzést téve a rendelkezésre álló tusfürdőre, de úgy tűnt, kicsit sem hatotta meg, ha ezúttal egy férfiasabb illat kerül a bőrére. Mikor azt mondtam neki, hogy mindenhol és mindenhogy meg akarom jelölni, ez még csak eszembe sem jutott, mégis, különös izgalmat váltott ki belőlem a gondolat, hogy még az illatomat is magán fogja viselni, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Ahhoz viszont, hogy be tudjam Őt kenni, muszáj volt elengednem a derekát, némi krémet juttatva a kezeimre, majd gyengéd mozdulatokkal juttattam bőrére, először mellein kenve végig, onnan haladva egyre lentebb, még azelőtt kanyarodva vissza, hogy a lényegre térhettem volna. Szándékos és tudatos volt, csak hogy szemtelenül próbára tegyem a türelmét, majd miután melleibe masszíroztam a tusfürdőt, két karján is végigsimítottam, a mozdulat pedig akkor maradt abba, mikor Ő is hozzákezdett a csutakoláshoz, azon a vonalon indulva el, ahová a nutellát is kente. Vállaimnál indult, onnan a nyakam felé tett egy rövid kitérőt, hosszasan játszva hasamon és köldökömnél, és már akkor ajkamba haraptam, mikor még csak készültem a folytatásra, de az nem következett be. Ugyanúgy fordította vissza kezeit, ahogy én tettem nem is olyan rég, feszülten sóhajtva egyet, így hozva a tudtára, hogy mennyire szíven üt aljassága, de ajkaim körül nem tudtam eltüntetni azt a kis sunyi vigyort, ami még azelőtt odakúszott, hogy felfogtam volna. - Várj - szólaltam meg rekedten, elengedve tekintetét, hogy lassan az engem simogató kezeire nézzek, már nyúlva is az egyik csuklója után. - Segítek felidézni - suttogtam nagyot nyelve, gyengéden kulcsolva ujjaimat a csuklója köré, és ha engedte, már-már követelőzve vezettem lentebb magamon. Le, egészen az ágyékomig, tovább haladva azon a ponton, ahol Ő az előbb visszavonulót fújt, és miközben saját ajkamra haraptam, feszülten szívva be a levegőt újra és újra, míg nem egyszer csak bennem akadt a levegő is, éledező vágyamra húzva ujjait, a felgyülemlett oxigén pedig egy feszült sóhaj kíséretében távozott belőlem.

Megjátszott ártatlansággal vontam meg vállamat, mikor visszakérdezett, de nem válaszoltam, helyette szemtelenül nyitva hagytam a kérdést, hogy pontosan mit is csinálnék vele, ha egyszer annyira felhúz, hogy tényleg a térdemre fektessem, de abban már most biztos voltam, hogy egyetlen pillanatát sem bánná meg. Ezt üzente felé tekintetem is, miközben szemtelenül végignyaltam alsó ajkamat, mielőtt kikászálódtam volna az ágyból, és rögtön nyúltam is kezéért, Ő pedig, élve a meglepetés erejével, végig mögöttem maradt, először megsuhintva a hátsómat, ujjaim pedig finoman kúsztak fel karján, miután átfonta őket a derekam körül. Szoknom kellett az újszerű felállást, mert általában mindig Ő csábítgatott maga után, és én voltam a háta mögül leskelődő fenevad, aki hol időt húzva, hol azonnal, de végül hasonlóan zárta testét börtönbe. Mégsem bírtam ki, hogy ne éreztessem vele, mennyire nem veszített el menet közben engem sem, pofátlanul elhúztam előtte a mézesmazdagot a maradék nutella kapcsán, és bár elsősorban az Ő vérét akartam vele hevíteni, de rögtön visszaütött rám. Ahogy elképzeltem nyelvem alatt bőrének édes ízét, keveredve az édességgel, a testem minden kibaszott porcikája görcsbe rándult, néhány izmom pedig újra befeszült, a vérem lüktetni kezdett a visszaszűkült erekben, és még az is megfordult a fejemben, hogy még most dobok egy hátra arcot, csak hogy én is megkapjam végre a régóta vágyott, csupacsoki desszertet, a világ legszexibb tálalásában.
Nem tudtam eltüntetni tekintetemből a vágyódást, ahogy azt a szemtelen csillogást sem, miközben megnyitottam a vizet, Ő pedig, miután alaposan végigmért, be is lépett a kabinba, adva nekem is egy kis lehetőséget a bámészkodásra, de szavai rögtön csábítgatni kezdték fantáziámat, miközben követtem a gyengéd invitálását, továbbra is azzal a sunyi vigyorral a képemen. - Én is szörnyen sajnálom - biccentettem egyet, osztozva a megjátszott sajnálkozásban, miközben egyik karomat átfontam derekán, pár pillanatig a mellkasomra simult tenyerét fürkészve, azon gondolkodva, hogy vajon érzékeli-e, milyen vadul dübörög a szívem már pusztán attól, hogy a közelemben van. - És mi lesz a következő lépés? Kölcsönveszed az ingeimet? - vigyorodtam el szemtelenül a rövid, gyengéd csók után, pimasz szemöldökrángatással jelezve, hogy amúgy cseppet sem bánnám, ha kölcsönözne egyet a ruhatáramból, bár a gondolat, hogy az ingemen kívül más nem takarja a testét, elérte, hogy ismét végigfusson testemen valami türelmetlen bizsergés, szinte teljesen kiszárítva torkomat, és csak azért nem haraptam be ajkamat, mert miközben a vízsugár alá húzott engem is, gyengéd, forró csókra invitált, én pedig ahelyett, hogy belekezdtem volna abba a bizonyos fürdetésbe, inkább kezei alá simultam, ujjaimmal finoman simítva végig gerincének egy része mentén. - Az a nőszemély... - ismételtem szavait halk mormogással ajkai közé, de hangom gyengülni kezdett, ahogy átitatta a vágy, épp csak annyira szakadva el ajkaitól, hogy elérjem a sokat emlegetett tusfürdőt, és valamennyit a kezemre juttassak belőle. - Pontosan hogy is képzelted azt a fürdetést? - kérdeztem halk, rekedt suttogással, miközben szándékosan elhúzódtam tőle annyira, hogy szétkenhessem a tusfürdőt a melleinél, végig a hasán, és bár nagyon nehéz volt megálljt parancsolnom magamnak, hogy ne érintsem, de a hasa aljánál visszafordultam, tovább masszírozva mellkasába a kicsit sem nőies illatot.

Talán el sem tudta képzelni, hogy milyen szörnyű volt újra és újra nélküle ébredni, mikor először ütötte fel fejét az a kibaszott amnézia, majd mikor nagy nehezen újra visszatalált hozzám és sutba vágta minden aggályát, túl hamar ért véget az a rövid kis felüdülés. Már azt az estét is forgolódással töltöttem, végig azon agyalva, hogy vajon milyen hatással lesz rá Igor, vagy hogy egyáltalán jól döntöttem-e, mikor magára hagytam, de azóta már rá kellett jönnöm, hogy nem. Ott és akkor hallgatnom kellett volna arra a Dimitriy-re, aki egyértelműen azt súgta, hogy maradjak vele, még akkor is, ha kicsit sem nyerte volna el a tetszését, és még talán azt is elviseltem volna, hogy az ágy másik végébe gubózik, és nem a karjaimba. Pedig... minden este hiányzott onnan teste gyengéd melegsége, és nemcsak az ágy, de én magam is egyre üresebbé váltam napról napra, minél több időt töltött külön tőlem. Próbáltam fűteni magamat az indulattal, nem is nagyon kellett erőlködnöm, mert jött magától, próbálva elnyomni bennem azt a hatalmas űrt, amit hagyott. Ő pedig, mintha csak tudta volna, hogy mi jár a fejemben, gyengéden biztosított arról, hogy reggel is mellettem lesz, mikor elér az ébredés, és bár nehezemre esett kifejezni, hogy mit is éreztem ebben a pillanatban, de talán Ő maga is képes volt kiolvasni a tekintetemből, hogy hogyan hullik le rólam az a mázsás súly, amit napok óta szinte szánt szándékkal szorongattam magamon, csak hogy fájjon eléggé. Eléggé ahhoz, hogy ne enyhüljek meg, de ellene már semmilyen súly nem használt, valószínűleg épp azért, mert titkon így akartam. Már csak be kellett vallanom saját magamnak.
Csak annyira lazítottam a szorításomon, hogy meg tudjon fordulni karjaim között, de utána ugyanúgy dereka köré fontam karjaimat, míg Ő a nyakam köré kulcsolta őket, de ahogy megláttam arckifejezését, szinte ösztönből jött, hogy megforgassam szemeimet, mert tudtam, hogy ezúttal is csak rájátszik erre a drámai, együttérző arckifejezésre. - Ilyenkor kedvem lenne a térdemre fektetni - súgtam neki válaszként, miután elnevette magát, ki is bukott belőlem egy halk sóhaj, de még így sem maradhatott el az az ördögi kis vigyor, amit előtte amúgy is előszeretettel villantottam meg alkalomadtán. Azok, akik a motelben álltak egymással szemben, már tényleg minden nyomukat eltüntették, és nem hagytak maguk után semmit, csak némi keserű szájízt, emlékezvetve minket arra, hogy soha nem lesz egyszerű, de amíg képesek voltunk megtalálni az egymáshoz vezető utat, olyan nagy baj nem történhetett. Én pedig, bármit megadtam volna azért az útért, minden viszontagságával együtt. - Akkor, körbevezetlek - vontam meg lazán vállamat, szinte ösztönösen utánozva le mozdulatát, mikor beharapta ajkát, és szép lassan elengedtem, csak hogy ki tudjak kászálódni az ágyból, utána Őt is segítve ebben. Arra számítottam, hogy Ő megy majd előre, most mégis inkább mögém sorolt be, és mikor szemtelenül a hátsómra paskolt, egy halk szisszenés kíséretében ismét fejcsóválásba kezdtem, de arcomon nem volt nyoma egy halvány rosszallásnak sem, ujjaimat finoman karjára fonva, mikor átölelte a derekamat, testemen pedig végigrobogott az az ismerős kis bizsergés, mikor csókot hintett hátamra. - Hát, lássuk. Tekintve, hogy hamarosan te is csupa maszat leszel, én is inkább a zuhanyt mondanám - kezdtem el hangosan morfondírozni, úgy beszélve, mintha legalább az időjárásról folytatnánk lelkes eszmecserét, nem pedig arról, hogy amint visszajön velem a szobába, szétkenem rajta a nutellás üveg egész tartalmát. Amitől azonnal görcsbe rándult a gyomrom, de próbáltam nem jelét adni annak, hogy mennyire megmozgatta a fantáziámat már megint.
Belöktem magam előtt a fürdő ajtaját, már rögtön egy törülköző után nyúlva, mintha ez lenne most a legfontosabb, majd miután megnyitottam a melegvizet, minden további nélkül fordultam meg, így találva rá ismét íriszeire, csibészes kis vigyorral a szám sarkában. - És én csak nézhetem, míg zuhanyzol, vagy... igényled a fürdetést? - kérdeztem, hangomban azonban túlcsordult a pimaszság és a sunyiság, miközben már azon agyaltam, hogyan is fogom szétoszlatni testén a... - Viszont, nekem nincs virágillatú tusfürdőm - konyultak le ajkaim megjátszott szomorúsággal, de tekintetemből meg sem próbáltam eltüntetni, hogy amúgy valójában mennyire is élvezem ezt.

Rajta kívül minden más megszűnt létezni, az égvilágon nem érdekelt semmi más, csak és kizárólag Ő, és az a szerelem, az a kontroll nélküli szenvedély, amit nekem tartogatott, és amit egyedül én voltam képes kiérdemelni, holott nálam sokkal alkalmasabbakkal is összehozhatta volna az élet. Amennyire próbáltam elmarni, most épp annyira ragaszkodtam hozzá, és már annak a puszta gondolatába is belepusztultam, hogy elveszítem. Mintha tényleg meghasadt volna bennem valami, két részre szakadtam, és ugyan ott dobogott bennem a kegyetlen és rideg maffiózó is, de neki nem azt az arcot akartam mutatni. Még ha ma volt is szerencséje viszontlátni egy rövid ideig, de kezdtem azt hinni, hogy bármennyire is feszítem meg magamat, már soha nem fogok tudni úgy bánni vele, ahogy régen. Ideig-óráig talán, amíg fűt a vérem, a dühöm és a neheztelésem, de ahogy visszajött velem anélkül, hogy dacolni próbált volna, valami olyasmit hívott életre bennem, aminek a csíráit Ő maga vetette el. Nem számított többé a büszkeségem, az, hogy mennyire bántott meg, és rombolta porig a szívemet a szökésével, mert ami számított, az épp ott tombolt bennünk, olyan magaslatokba emelve, hogy a tüdőm kis híján kiszakadt mellkasomból.
Az egészben mégis az volt a legcsodálatosabb, ahogy testét ugyanabban a pillanatban kezdte el nyaldosni a gyönyör, mint az enyémet, velem együtt feszültek pattanásig izmai, és teste olyan vehemensen szorított rám, hogy ezután már amúgy sem lettem volna képes tartani magam. Mintha tényleg megkaptam volna azt a fenséges desszertet, amit odalenn ígért meg nekem, pedig a java még hátravolt, mégis, a robbanás elmosott előttem mindent, csípőm ösztönösen rándult újra és újra, egyre lassabban, míg végül meg nem állt teljesen, és bár kapkodtam a levegő után, mégsem tudtam ellenállni annak a késztetésnek, hogy hajába markoljak, és úgy vonjam ajkaimhoz egy tüzes, mohó csókra. Pedig kicsit sem éreztem, hogy a helyzet magaslatán lennék, a mellkasom még mindig hullámzott a porcikáimat bizsergető gyönyörtől, ajkaim sem igazán találták a már jól ismert ritmust, de mégsem eresztettem nyelvét, olyan finoman, ingerlően masszírozva, hogy abba ismét belefeszült a gyomrom. Csak akkor adtam fel a próbálkozást, mikor homlokomat az övének döntöttem, és lehunytam szemeimet, gyengéden magamba szívva az enyhén virágos illatot, amit csak felerősített az a vad hév, ami nemrég táncra szólította a testét, újra hajába fúrva arcomat, ezúttal samponjának illatát ismerve fel, majd ahogy vállához hajoltam, és apró csókot leheltem bőrére, majd kezeim végigcirógatták két karját, jólesően felsóhajtottam. Addig folytattam, míg újra ajkaimért nem kapott, elégedett vigyort villantva, mikor szembesültem, hogy Ő viszont kicsit sem jött ki a gyakorlatból. - Hát, én is attól félek, hogy hamarosan felébredek - vallottam be csendesen, mert nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy az agyam próbál meg trükközni velem, és valójában csak alszom, álmodva azt, hogy elmentem érte, majd utána hazacipeltem. De egy ilyen intenzív megsemmisülés nem lehetett holmi álom műve, muszáj volt, hogy valóság legyen.
Ismét kibukott belőlem egy jóleső sóhaj, mikor finoman hozzám simult, keze végigszántotta karomat, én pedig továbbra sem terveztem, hogy megmozdulok, de megjegyzésére szemtelenül elvigyorodtam, nagy nehezen engedve, hogy kiszakadjon az ölelésből, és szembefordulhasson velem. - Valami pimasz nőszemély szétkent rajtam egy adagot... én kértem, hogy ne tegye - vigyorogtam tovább, megpróbálkozva némi ártatlan pislogással, szándékosan tornáztatva az agyát, miközben apró csókot hintettem ajkaira, majd a fürdő felé fordítottam a fejemet. - Szóval, a fürdőszobámat is... meg akarod nézni? - kérdeztem kíváncsian, átfonva karomat a derekán, elhajolva tőle annyira, hogy pimaszul vizslassak rá az így kialakított távolságból, szemtelenül végignyalva saját ajkamat, de már elkezdtem oldalra csúszni, lassan téve le két lábamat a földre, de még mielőtt elindultam volna, felé nyújtottam a kezemet. - Zuhany vagy rendes fürdő?

Rengeteg olyan érzés tombolt bennem, amiket egyszerű szavak formájában soha nem lennék képes a tudtára hozni, vagy elmondani, mert bármennyi idő is telt el, még mindig nem tudtam csak úgy beszélni ezekről. Nem tudtam, hogyan fejezhetném ki magamat, és hogy a számtalanszor elsuttogott Szeretlek-en túl mi az, ami leginkább kifejezheti, amit érzek iránta, anélkül, hogy mindez elcsépeltté válna, de egyre biztosabb voltam abban, hogy már nem is kellettek azok a szavak. Ott volt minden gyengéd, lágy pillantásban, ahogy követtem mozdulatait, az apró kis érintésekben, amikkel becézgettem, néha teljesen indokolatlanul is, azt a benyomást keltve, hogy képtelen vagyok úgy létezni, hogy nem érintem Őt, ha a közelemben van. És ott tombolt a mellkasomban, a gyomromban, minden kibaszott végtagomban, a mozdulataim vehemenciájában, a csókom hevében, mert egyedül ezek az eszközök maradtak, amik anélkül tudták tolmácsolni az érzéseimet, hogy egy pillanatra is elferdítették volna. Talán nem voltam képes ódákat zengeni neki, vagy hosszan ecsetelni a bennem lakozó szerelmet, de beszélt helyettem minden más. És Ő meghallotta, megértette, máskülönben soha nem jutott volna eszébe másodjára is elsuttogni ugyanazt, amitől már annak idején, legelőször is zakatolni kezdett a szívem. Elképzelni sem tudtam máshogy vagy mással, csak Vele, és ha nem is ez volt az a szerelem, ami tankönyvi példa lehetne, nekem mégis így volt tökéletes.  
Gyengéden karoltam át és úgy húztam magammal, miközben lassan felegyenesedtem, de testem egy centit sem volt hajlandó távolodni tőle, ugyanúgy tapadtam tűzforró bőréhez, mint az előbb, annyi különbséggel, hogy már nem én mozgattam csípőmet, hanem Őt ösztönöztem rá, újra és újra magamra húzva csípőjénél fogva, hol apró, hol mohó nyögésekkel egészítve ki ezt a kínzó játékot, orrommal a haját kutatva, majd vállát, és nyakát, eljutva a füléig, de mielőtt azt hihette volna, hogy ennyivel megelégszem, kezem már siklott is előre, először mellét masszírozva, egyre lentebb csúsztatva hasán, közben hangot adva az erősen rájátszott dilemmámnak, elégedett, kínlódó mosollyal találva rá teste lüktető vágyára, és míg lassan visszavettem az irányítást, újabb határozott lökésekkel sodorva tovább a gyönyör felé, ujjaim is ezt az észveszejtő ritmust kezdték diktálni, miközben ölét masszíroztam, hol lassú, hol egy szaporább, fürgébb ritmusra váltva. - Imádlak hallani - nyögtem fülébe azt, amit már legalább ezerszer a tudtára hoztam különböző helyzetekben, és csak hogy újra előcsaljak belőle egy igazi, kéjes nyögést, csípőm határozottan mozdult, olyan mélyen feszülve testébe, hogy még én sem bírtam ki, kiszakadt belőlem egy elnyúló morranás. Újra és újra megismételtem a mozdulatot, ujjaim pedig tovább kényeztették, egyre közelebb sodorva a vágyott beteljesülés felé, ami egyre gyakrabban simított végig az én testemen is. Egyszerre simogatta a gerincem vonalát, és testem összes zsigerét, az izgalom elhatalmasodott gyomromon, érezve, hogyan feszülök meg testében, éppen abban a pillanatban, mikor nála is bekövetkezett a robbanás. Egy utolsó vehemens lökéssel adtam át magam az extázisnak, szabad kezemmel hasára karolva, mintha attól féltem volna, hogy valamelyikünk rongybabaként omlik majd össze, míg izmaim pattanásig feszültek, csípőm pedig ösztönösen mozdult még, így lüktetve pulzáló izmai közé, de nem bírtam ki, hogy ebben a felfokozott, vágytól ittas pillanatban ne markoljak rá hajára, és fordítsam magam felé a fejét, hogy ajkaimmal birtokba vegyem száját. Talán nem is csókoltam igazán, inkább utánozni próbáltam a mozdulatot, finoman simogatva nyelvemmel nyelvét, csak lassan eresztve el édes ajkait, homlokom pedig az övének dőlt, egyre szaporábban kapkodva levegő után. - Kedvem lenne holnap reggelig el sem mozdulni innét... - búgtam fülébe halkan, utalva testhelyzetünkre és arra, hogy még mindig nem visszakoztam, ugyanúgy teste lüktető forróságát élveztem.

Egyetlen másodperc alatt írta felül minden tervemet, mert az, ahogy teste újra és újra nekem feszült, hol melleivel, hol ölével ingerelve álnok, aljas módon, már nem tette lehetővé, hogy tisztán és ép ésszel gondolkodjak. Hirtelen már nem is érdekelt az édes krém, mert tisztában voltam azzal, hogy nem fogom kibírni még azt sem, hogy végigkenjem rajta, nem még utána azt, hogy el is tüntessem róla. Az előbbi kis közjátéka az ajtóban olyan erős vágyat keltett bennem, hogy nem is tudtam elvonatkoztatni tőle, de mégis az koronázta meg az egészet, mikor saját testét kezdte el simogatni, szemtelenül a combjai előtt állítva meg keze útját, csak hogy egyértelműen jelezze: ez a feladat rám vár, és bár iszonyúan izgatott a gondolat, hogy végignézzem, de talán Ő is látta rajtam, hogy ehhez most egyszerűen túl türelmetlen vagyok. Én akartam érinteni, nemcsak a lábai között, de mindenhol, testének minden szegletét ízlelni akartam, akár nutellával, akár anélkül, és mikor befordítottam Őt magam alá, olyan mohó támadás alá vettem nyakát és a füle melletti bőrt, hogy egy pillanatra már attól féltem, talán fájdalmat fogok okozni neki ezzel a vehemens szenvedéllyel.
Forró háta perzselte mellkasomat, szándékosan dörgölőzve fenekének, forró lélegzetem pedig nyakát ingerelte, egyetlen gyengéd mozdulattal söpörve odébb a haját, csókokkal borítva be bőrét, lassan cirógatva végig oldalán, egyetlen mozdulattal hatolva testébe, a belőlem kitörő nyögést pedig esélyem sem volt elfojtani vagy visszatartani. Nem is szégyelltem egy pillanatra sem, akartam, hogy hallja, hogy tisztában legyen vele, mennyire imádom érezni Őt, a testét, ezzel együtt mindent, amit adni tudott, és amiért cserébe akár az egész kibaszott világot a lábai elé kényszerítettem volna. Bárhogy is próbálkoztam, nem tudtam betelni vele, hiába ismertem már jól ezt az édes, feszítő érzést, és ahogy a testem, úgy a szívem is azt érezte, hogy végre megtalálta azt az egyetlen hiányzó kis darabot, ami nélkül ugyan lehetett élni, csak nem volt érdemes. Mintha azt kérték volna tőlem, hogy tanuljak meg oxigén nélkül lélegezni, víz nélkül szomjat oltani vagy étel nélkül étvágyat csillapítani, de Ő már ezek felett is állt, úgy válva az egyetlen gyenge pontommá, hogy közben észre sem vettem.
Újra felnyögtem, ahogy csípőm mozogni kezdett, Ő pedig fészkelődni kezdett, csak hogy még jobban hozzáférhessek, minden mozdulattal újra és újra kitöltve testét, az intenzív érzéstől pedig fájóan ajkamba haraptam, halk szisszenéssel zavarva meg sóhajaim egyenlőtlen ritmusát. Kezem az Övé után nyúlt, készségesen kulcsolta össze ujjait az enyémekkel, egy-egy határozottabb mozdulatnál én magam markolva rá ujjaira, csak hogy még inkább érezhesse, mi az, amit Ő vált ki belőlem, de egy halvány vigyort nem tudtam visszafojtani, mikor térdeivel együtt megemelte csípőjét is, én pedig anélkül, hogy akár egy másodpercig is gondolkodtam volna rajta, elengedtem ujjait, egyik kezemmel a hasa alá nyúltam, míg szabad kezemmel az ágyra tenyereltem, vele együtt egyenesedve fel, elégedetten nyögve fülébe. Pár pillanatra meg is álltam, kiélveztem az új helyzet varázsát, miközben néhány csepp verejték végigsimított testemen, majd egyik kezemmel csípőjére fogtam, és ahelyett, hogy én mozdultam volna meg, Őt húztam magamra, másik kezem pedig mellére simult, majd le, a hasára, elégedetten fúrva orromat a hajtincsei közé. - Hol is hagytad abba az előbb? - kérdeztem lihegve, bár a hangom már régen cserben hagyott, két ujjam játékosan megérintette Őt köldöke körül, majd játékos incselkedéssel megráztam a fejemet. - Nem, nem itt - nyögtem a fülébe, következő állomásként a hasa alját pécézve ki magamnak. - Melegszik... - csókoltam rá halántékára, de nem tétováztam tovább, játszadozó ujjaim kitapintották teste lüktető forróságát, az pedig, ami érintésem alatt összpontosult, egy olyan mohó, mélyről előtörő nyögést varázsolt elő belőlem, hogy abba még az én testem is belereszketett. - Telitalálat - súgtam rekedten, lehunyva szemeimet, ekkor viszont már az én csípőm is mozdult, azt a ritmust véve fel, amit ujjaim diktáltak a lábai között.

Nem tudtam megálljt parancsolni azoknak a fantáziaképeknek, amik megrohamoztak, mikor rutinosan eltüntette ujjamról a maradék nutellát is, és ahogy nyelve érintette a bőrömet, akaratlanul is olyasmit idézett fel bennem, amiért egy pokolian felfűtött helyzetben akár még könyörögni is képes lettem volna. És nem is telt el hosszú idő azóta, hogy utoljára magamon éreztem ajkai szorítását, nyelvének finom, intenzív mozdulatait, mert már nagyon is jól tudta, hogy mivel vegyen le a lábamról, hogy mi az, amivel csak még inkább felkorbácsolja bennem a vágyat, arról az őrjítő lüktetésről már nem is beszélve, és egy részem pokolian bánta, hogy félbeszakítottam a mohó kis akcióját. Pedig ha eszembe jutott, hogy mennyire gyűlöltem korábban, ha átvette tőlem az irányítást, ha csak eszembe jutott az a feszítő, küzdő érzés, amiért én váltam kiszolgáltatottá, kedvem támadt nevetni saját magamon, de ez is valami olyasmi volt, amire egyedül Vele voltam képes, előtte soha senki mással. És úgy tűnt, többé talán az utána rész miatt sem kell majd aggódnom, mert ez szülte az elmúlt napok egyik legnagyobb dilemmáját. Mi lehetne belőlem azután, hogy elhagyott? Mégis, az az elsuttogott szó odalenn, amit nemrég újra elismételt, és amit én magam is bármikor képes lettem volna a szemébe mondani különösebb ok vagy kérés nélkül, valami olyasmi volt, ami többé már nem tette fontossá, hogy mi lehetne utána, mert már csak Ő van, ez az élet, és már eszem ágában sem volt hagyni, hogy bármi is közénk álljon.
A maradék józan eszemet is elvette azzal, hogy folytonosan hozzám dörgölőzött, úgy ingerelve ezzel, hogy közben látszott rajta, mennyire tisztában van azzal, hogy pattanásig feszíti az izmaimat, úgy felkorbácsolva a vágyamat, hogy tényleg kapaszkodnom kellett valamibe, jobb híján ajkaiba, amikre olyan hévvel csaptam le, mintha ez az alkalom lenne az utolsó, válaszként jóval vehemensebben simulva ölének, mellkasomat jól érezhetően melleinek préselve, jólesően megborzongva, ahogy mellbimbói ingerelték a bőrömet. Minden porcikám lángolt, nem volt a szobában egyetlen hűs, enyhítő szellő sem, ami segített volna ebben a tüzes pokolban, az elsuttogott fenyegetésem után azonban egyetlen pillanat erejéig valami kellemetlen hűvösség simult végig mellkasomon, míg eltűnt alólam tűzforró bőre, az érzés pedig akkor szűnt meg, mikor újra hozzá simultam, ezúttal már a hátához, és míg kicsit sem finomkodva fenekéhez dörgölőztem, tovább ingereltem Őt fogaimmal és forró leheletemmel.
Tekintetem elkapta kezét, ahogy épp a lepedőbe markolt, elégedett vigyort váltva ki belőlem, mire ismét saját ajkamba haraptam, a gyomromra újra rákulcsolódott egy erős marok, olyan feszítő érzést keltve életre, hogy talán tényleg belepusztultam volna, ha valaki azt mondja, hogy itt és most nem kaphatom Őt meg, és hogy le kell állnom. Egyetlen porcikámnak sem tudtam volna megálljt parancsolni, még ha ezzel a saját terveimet is felülírtam, még távolabb sodorva a nutellás üveget, amit pár perccel ezelőtt még a kínzásomhoz akartam használni, de nem aggódtam amiatt, hogy ezek után ne lenne lehetőségem még bevetni ellene. Türelmetlensége fűtötte az enyémet, nem is próbáltam már ellenállni az ősi ösztönnek, ami egyetlen irány mentén hajtotta a véremet, kezem végighaladt oldalán, körmeimmel ingerelve érzékeny bőrét, végül kettőnk közé nyúlva, hogy végre beigazítsam magam, egy mohó, erőteljes nyögés kíséretében merülve el benne, miközben ajkaim megtalálták végső helyüket a nyakán, tovább kényeztetve a füle melletti bőrt, újabb halk nyögéssel élvezve ki a másodpercekig tartó mozdulatlanságot, a kellemes szorítást, amit teste így, ebben a helyzetben produkált, fél kézzel gyengéden arrébb lökve haját, hogy semmi se képezzen akadályt ajkaim előtt. - Megőrülök érted - súgtam rekedten a fülébe, izzadt homlokomat pillanatokig hajának támasztva, miközben csípőm lassú, kínzó játékba kezdett, szabad kezem pedig a lepedőbe maró ujjaira simult, szavak nélkül követelve, hogy inkább velem kulcsolja össze ujjait.

A szemtelen kínzásom szinte rögtön visszaütött rám, mert míg én a nutellával foglalatoskodtam, szigorúan az ágy végében állva, végig kitartóan fürkészve tekintetét, Ő akcióba lendült, méghozzá a lehető legalattomosabb és legaljasabb módon. Úgy, hogy még véletlenül se tudjam szó nélkül hagyni mindazt, ami a szemeim előtt játszódott le, és bár mohó tekintetem szemrebbenés nélkül követte ujjait, ahogy gyengéden cirógatni kezdte saját magát, olyan hangokat produkálva, mint amikor én szoktam vele ugyanezt csinálni, egyre kevésbé tetszett, hogy nélkülem valósítja meg mindezt. Én is érinteni akartam Őt, méghozzá ugyanúgy, ahogy Ő belekezdett most, ha nem még mohóbban, még kutakotóbban, és nekem eszem ágában sem lett volna, hogy megálljak a hasa aljánál. Nem, ujjaim vágytak arra a forróságra, ami két combja között várt volna rám, és ahogy elképzeltem azt a szavakkal leírhatatlan forróságot, újra éreztem gerincemen végigsuhanni a feszítő vágyat. Kínkeservesen haraptam ajkamat, fejemben már rég tovább képzelve mindazt, amit művelt, és bár egyértelmű volt, hogy élvezte Ő maga is, mégis megállt egy adott ponton, én pedig valahol itt veszítettem el a kontrollt a saját testem felett.
Fölé másztam, majd letettem feje mellé a nutellás üveget, és míg egyik kezem finoman végigborzolta oldalát, ujjaim hegyével tapintva ki az enyhe libabőrt, másikkal egyelőre megtámaszkodtam mellette, tartva némileg a súlyomat, hogy ne nehezedjek rá teljesen. Ennek ellenére nem bírtam ki, hogy ne dörgölőzzek melleihez, és ne feszüljek ölének, miután lehetővé tette, hogy csípőm könnyedén combjai közé fészkeljen. - Ilyen érintésre gondoltál? - kérdeztem tőle halkan, épp azelőtt, hogy fülcimpájába haraptam volna, de az utam itt még nem állt meg, tovább haladt a nyakán, jólesően felmorranva, ahogy hajamba túrt, magam alatt érezve, ahogy néha szánt szándékkal megfeszítette testét.
Az eddig támaszkodó kezem kezem egy adag édesség után nyúlt, csak hogy ajkaihoz tarthassam, azzal az eltökélt szándékkal, hogy előcsalogassam a nyelvét. Ha csak eszembe jutott, hogy mire képes vele, kedvem támadt itt helyben ledobni magamról minden önfegyelmet, de talán még kész lettem volna könyörögni is azért, hogy ott folytassa a kínzását, ahol az előbb az ajtóban félbeszakadt, de ezúttal már eszembe sem jutott volna elhúzni magamat a nyelve alól, ott, ajkai között lelve rá az édes megsemmisülésre, hosszú másodperceken át csak remegve, reszketve és feszülve az átélt gyönyörtől. És pontosan ezt éreztem, mikor először csak alig-alig, de érintette ujjamat, szemtelenül csórva el egy keveset a finomságból. - Hát... - kezdtem bele, de ajkaim körül már egy szemérmetlen, pimasz kis vigyor rajzolódott ki, egy pillanatra elhúzva ujjamat a szája elől, hogy ne tudjon újabb nyalásnyit lopni a krémből. - Elég strapabírónak tűnik - vontam meg vállamat, tekintetem azonban egyértelműen elárulhatta számára is, hogy a gondolat közben elég rendesen megszaladt a fantáziám, a lelki szemeim előtt megelevenedő képben pedig Ő volt a középpontban, ahogy az ölemben ült, de még azelőtt visszakanyarodtam a jelenbe, hogy elképzeltem volna, hogy hogyan is tehetnék tönkre vele egy egész ágyat. Inkább visszaemeltem elé az édességet, Ő pedig rutinos mozdulatokkal, csak hogy tovább ingereljen, lenyalogatta rólam, közben szándékosan mozdítva alattam csípőjét, mire önkéntelenül is kibukott belőlem egy halk nyögés. Túl közel volt az a forróság, amire eddig annyira lüktetve vágytam, és amit minél későbbre akartam tartogatni, de ahogy újra és újra nekem feszült, kezdtem rájönni, hogy ehhez nincs elég önfegyelmem. Válaszként én is bemozdultam, még intenzívebben dörgölőzve hozzá, egyik kezét feltolva a feje fölé, ujjaimmal gyengéden a csuklója köré fonódva, hogy így zárjam börtönbe, én pedig rögtön lecsaptam ajkaira, nyelvén érezve a nutella édes ízét, amit még szinte ideje sem volt rendesen eltüntetni. - Ha sokáig húzgálod az oroszlán bajszát... - kezdtem bele, pedig már aligha jött ki hang a torkomon, de egyértelműen csípője szemtelen ringására céloztam, továbbra sem engedve abból az elégedett vigyorból, ami időközben ajkamon táncolt. Nem is éreztem szükségét, hogy befejezzem, a vigyorom ördögi élt kapott, elengedve csuklóját, majd csípője után nyúltam, annyira emelkedve fel róla, hogy hasra fordítsam, szinte azonnal betakarva Őt tűzforró mellkasommal, szemtelenül harapdálva meg vállánál, majd nyakához hajoltam, és miközben fenekének dörgölőztem, finoman ingerelni kezdtem nyaka bőrét a forró légzésemmel. - Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit csináljak veled - nyöszörögtem halkan, de már nem is Őt, hanem magamat kínoztam azzal, hogy nem adtam meg azt, amire mindketten egyértelműen vágytunk.

Mohó ajkai váltották fel kezének finom szorítását, rögtön érezve azt a szoros börtönt, amibe zárt, forró nyelve pedig olyan rutinnal kezdett kényeztetni, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam, tényleg amnéziás-e még. Pontosan tudta, hogy mit, mikor és hogyan csináljon ahhoz, hogy az mielőbb eredményhez vezessen, bár ehhez kétségkívül hozzájött az ingerlő felvezetése, és az, ahogy lenyalta rólam azt a kibaszott nutellát. Még én is éreztem ajkaim között az édes ízt, köszönhetően az ajkamra juttatott édességből, ami akkor kezdett el eltűnni onnan, mikor egyre sűrűbben és mohóbban haraptam, már-már téptem ajkaimat, a forróság kíméletlenül masszírozta végig testemet, először lábaimban, majd mellkasomban, végül karjaimban érezve, de az egész ajkai között összpontosult, újra és újra ajkai közé lüktetve, mikor a vágy nyers erővel karistolta végig gerincemet. Eszembe sem jutott elhúzódni tőle, ki akartam élvezni minden pillanatot, hol Őt nézve, hol hátravetve fejemet, olyan ösztönös mozdulatokat csalva ki belőlem, amiket előtte talán még soha. Mindig is szerettem Őt látni, most mégis elérte azt, hogy hosszú pillanatokig csak lehunyt szemekkel tudjak létezni, úgy lihegve, mintha lefutottam volna egy félmaratont egyetlen levegővel, míg máskor ennek épp az ellenkezője történt, kifutott belőlem minden maradék oxigén, kiszáradó torokkal küzdöttem, hogy ne omoljak össze olyan hamar, hajában jártatva ujjaimat, néha finoman a tincsekre markolva.
Az utolsó húr akkor szakadt el, mikor már Ő maga is gyakrabban nyögött fel, úgy, hogy közben nyelve egy pillanatra sem tartott szünetet, hullámzó mellkasom pedig minden bizonnyal elárulta neki, hogy mennyire közel varázsolt a vágyott beteljesüléshez, de még azelőtt szakítottam meg a pillanatot, hogy beköszöntött volna a vágyott orgaszmus. Először én hajoltam lentebb, csak hogy magamhoz húzzam, egyik kezem arcára simult, így követelve tőle egy szenvedélyes, vehemens csókot, míg a másik a nutella után kutatott, finoman tologatva a testét, egészen addig a pontig, míg el nem terült a matracon, én pedig úgy álltam meg felette, mintha tényleg az a bizonyos börtönőr lennék, akit egész nap emlegetett. Végignyaltam ajkamat, ahogy teste minden apró kis részletét szemügyre vettem, ujjamat a sűrű krémbe merítve, hogy jólesően nyaldossam le onnan, úgy bánva a nyelvemmel, mintha éppen az Ő combjai között járnék, élvezve a tényt, hogy ezt Ő maga is végignézi. Egy ideig azt hittem, hogy ez a forduló kiütéses győzelem, és innentől már tényleg tőlem függ, hogy mit hogyan akarok csinálni vagy épp időzíteni, de ahogy keze elindult a saját testén, úgy simítva végig magán, mintha az én kezemet akarná utánozni, nyelvem kihagyott pár mozdulatot, inkább ajkamról igyekeztem eltüntetni az oda tapadó krémet, pislogás nélkül bűvölve mindazt, amit épp láttatni engedett. A gyomrom is belefeszült a gondolatba, ahogy elképzeltem, miként is érinti magát, vagy hogy hogyan juttatja el magát a csúcsra, és bár az agyam egyik fele azt üzente, hogy ne állítsam le, a másik kezdett féltékeny lenni azokra az ujjakra, hogy az én szerepemet készülték betölteni. Először szavait sem fogtam fel, pedig elég egyértelmű volt a kérdés, ennél nyíltabban már nem is közölhette volna velem, hogy saját érintése helyett inkább az enyémre vágyna, nekem pedig ma már ki tudja, hogy hanyadjára, de hatalmasat kellett nyelnem. - Ezt egyszer végig akarom nézni - suttogtam rekedten, fájóan beharapva alsó ajkamat, utalva kezének útjára. - De nem ma. Ma túl önző kedvemben vagyok - térdeltem fel az ágyra, szinte rögtön fölé kúszva, letéve a nutellás üveget a feje mellé, hogy még véletlenül se foglalja le egyik kezemet sem, közben már türelmetlenül fentebb tolva az egyik lábát, hogy könnyedén combjai közé férkőzzek, ingerlő mozdulattal dörgölőzve ölének ágyékommal, mellkasom pedig melleinek feszült. Ajkára hajoltam, de nem csókoltam meg, helyette gyengéden alsó ajkába haraptam, újra mozdítva egyet a csípőmön, egyre nehezebben állva meg, hogy ne tegyem itt helyben a magamévá, elvégre... az a nutella tud várni. Én viszont nem, mocskosul vágytam rá, és ahogy tekintete találkozott az enyémmel, egyre erősebbé vált a késztetés. - Még mindig be akarsz zárkózni a szobádba? - hajoltam füléhez, gyengéden ráharapva fülcimpájára, onnan tovább haladva, végighintve nyaka bőrét apró kis csókokkal, próbálva felidézni, hogy az imént meddig is jutott el a keze, miközben épp magát simogatta, és miközben egyik kezem végigbarangolta oldalát, körmeimmel cirógatva a finom és érzékeny bőrét, másik kezemmel a nutella felé nyúltam, egyik ujjammal némi krémet emelve ki az üvegből, csak hogy ajkaihoz emeljem.

Nehezen álltam meg, hogy ne nyaljam le ösztönösen az ajkamra kent édes krémet, bár benne volt a pakliban, hogy ha nem tünteti el onnan sürgősen, akkor én fogom lenyalni saját magamról, valószínűleg éppen azért, mert olyasmit fog velem művelni, amit nem fogok kibírni anélkül, hogy ne harapdáljam össze a saját ajkaimat. Erre pedig ezúttal jóval több volt az esély, mint eddig bármikor, már pusztán azzal teljesen felajzott, hogy végre végighúzta rajtam ujjait, és gyengéden markába fogott, ezzel érve el, hogy újabb hullám söpörjön végig a testemen. Semmihez sem tudtam hasonlítani ezt a forróságot, őrjítő volt, a szó legcsodálatosabb értelmezésében, ennek ellenére minden pillanatban azt vártam, hogy végre hozzám hajol, nyelve pedig mohón eltünteti majd ajkaimról az édességet, a várakozásokkal szemben azonban Ő ismét lefelé indult, és ahogy követni kezdtem Őt tekintetemmel, és láttam, hogyan térdel le elém, tényleg nem bírtam ki, hogy ne szívjam meg ajkam, kicsit sem törődve azzal, hogy mennyire fogja megbánni az oda juttatott nutella. Tenyerem elterült a hideg ajtólapon, de még ez a hűvös érzet sem csillapította testem hőjét, magamon éreztem tűzforró leheletét, miközben már a combomnál jártak édes csókjai, én pedig már szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogy mit is készül csinálni. Mintha nem lett volna elég egyértelmű, a gondolattól pedig újra reszketni kezdett a gyomrom, testemben minden csepp egyazon pontban összpontosult, a fejem viszont újra az ajtólapnak koppant, mikor némi játszadozás után ajkai közé engedett, a nyögés pedig, amit ezzel előcsalogatott belőlem, beterítette az egész helyiséget. Mintha egy másik világba kalauzolt volna mohó, telhetetlen ajkaival, azzal pedig, hogy közben előttem térdelt, olyan izgató látványt nyújtott, hogy erővel kellett visszafognom magam. Még az sem érdekelt, hogy minden porcikám ragadt a nutellától, mert eltökélt szándékom volt rajta is végigkenni ugyanezt a mennyiséget, csak hogy utána a fürdőkádban mossam tisztára, de ahogy nyelve tovább kényeztetett, már nem tudtam arra koncentrálni, hogy mit akarok még csinálni vele, minden gondolatomat kitöltötték a jelen történései, meg sem próbálva gátat szabni azoknak a hangoknak, amiket előcsalt belőlem.
Nagy nehezen ellöktem fejemet, hogy ismét lenézhessek rá, szóra nyitottam ajkaimat, de végül nem jött ki közöttük hang, csak egy újabb sóhaj, közben érezve, hogyan indul el jó pár verejtékcsepp a testem különböző pontjain, a halántékomon, és az oldalamon. Csípőm ösztönösen mozdult, ajkai közé ringva, egyik kezem pedig elvált az ajtólaptól, újra megkeresve hajtincseit, de még így sem akartam megszabni a mozdulatainak ütemét, helyette kiélveztem azt az őrjítő játékot, amit járt körülöttem, pattanásig feszítve a testem izmait, néha úgy mozdulva, mintha már benne mozognék, a vörös köd egyre nagyobb teret hódított meg körülöttem, és ahogy egyre erősebben érzékeltem a felém közeledő gyönyört, jó pár pillanatig nem is akartam megálljt parancsolni neki. Kibaszottul vágytam rá, akartam, hogy megtörténjen, méghozzá úgy, hogy közben egyetlen pillanatig sem veszem le róla a szemeimet, úgy veszve el az édes beteljesülésben, hogy íriszeit végig rajtam legelteti, de ahogy egyre több nyögés szakadt ki belőle is, képtelen voltam megállni, hogy ne csússzak én is lentebb, közben gyengéden elhúzódva tőle, éppen csak megmenekülve a gyönyör hullámai elől, és mielőtt szólhatott volna egy szót is, visszahúztam magamhoz, ajkaim rögtön kutatni kezdték az övét, és míg kezem vakon a nutellás üveg után nyúlt, már el is kezdtem az ágy felé tolni Őt, választási lehetőséget sem hagyva neki, hogy akarja-e vagy sem. Amint az ágyba ütközött a lába, már döntöttem is a lepedőre, én azonban állva maradtam, ajkam szélében pimasz kis vigyorral, amit még torzított kissé az imént elhalasztott gyönyör, úgy vizslatva testét, mintha éppen most szervírozták volna fel előttem a világ legfinomabb vacsoráját. Vagyis, desszertjét. Ki is bukott belőlem egy kínlódó sóhaj, ahogy tekintetem újra és újra végigsimította testét, közben belemélyesztve ujjamat az édességbe, és miközben lenyaltam saját ujjamról, szemeimmel már melleit csodáltam. - Tudod, bébi - nyalogattam teljes átéléssel a saját ujjamat, próbálva rendezni a saját légzésemet. - Te vagy az első nő, aki ebben az ágyban fekszik - ismertem be szemtelen kis somolygással, szándékosan húzva az agyát azzal, hogy még továbbra sem másztam fölé.