Inkább azzal lepett volna meg, ha nem pimaszkodott volna, bevetve azt a jól ismert dacosságot, amit nagy eséllyel senki mástól nem tűrtem volna ilyen jól. Sőt, néha még akkor is akadtak vele problémáim, mikor Ő csinálta, bár, ma még valahol önmagára is rácáfolt azzal, hogy szinte minden nógatás és kényszerítés nélkül hajlandó volt velem visszajönni a házba abból a mocskos motelből, pedig minden létező agysejtemet felkészítettem arra a kemény és heves dacra, ami ott lakozott benne, és néha szerette tiszteletét tenni. De még ezt is szerettem benne, mert ha nem így ismertem volna meg, hanem mondjuk kezesbárányként, most szintén nem lennénk itt. Mintha tényleg csak egyetlen olyan út létezett volna, ami egymáshoz vezetett bennünket, mert ha egyetlen apró részlet is eltért volna attól, ahogy végül történt, talán minden más lenne... nem állna itt előttem, azzal incselkedve, hogy megforduljon-e, de mikor végül megtette, elégedetten felsóhajtottam, és miközben egyik kezemmel közelebb vontam magamhoz, másikkal már egy adag nutella után nyújtóztam, gyengéden kenve végig gerince vonalán, és bár először onnan akartam eltüntetni, de végül mégis a fenekéhez hajoltam, kihasználva azt, hogy erre úgysem számít. Finoman haraptam rá, otthagyva fogaim nyomát a formás domborulaton, a vágy pedig, ami eddig sem nyugodott bennem, újra végigszántott testemen, már pusztán attól, hogy ilyen közel volt hozzám, már-már tényleg lépésnyire az oroszlán barlangjától.
Nemcsak az édes krémet éreztem nyelvem alatt, mikor végül gerincéhez hajoltam, hanem a tűzforró bőrét is, szinte nyoma sem volt annak a mámorító kielégülésnek, amit pár perccel ezelőtt átélt a fürdőben, mert ugyanazt éreztem rajta, amit magamon is. Nem tudtam betelni Vele és a vággyal, amit iránt éreztem, és ami olyan volt, mint egy feneketlen tó, egyszerűen nem találtam a végét. És nem is akartam. Jóleső hümmögésekkel nyaldostam tovább, majd egy váratlan mozdulattal rántottam ölembe, pofátlanul felnevetve a halk kis sikításon, ami kiszakadt belőle. - Most megvagy - búgtam a fülébe rekedten, máris mozdulva alatta, csak hogy bizonyítsam, mennyire nem csillapodott bennem semmi, testem ugyanúgy lüktetett utána, és nem is voltam rest hangot adni annak, hogy mire is vágyom piszkosul. Tényleg, ebben a pillanatban akár az életemet is odadobtam volna azért cserébe, hogy végre megérezzem magam körül forró testét, a lüktető, pulzáló izmokat, és Őt magát, ahogy mellkasomnak dőlve reszket meg a teste, a hangok pedig, amik előbuknának belőle, már most pattanásig feszítették az izmokat. - Szerinted nem érdemeltem még ki? - kérdeztem vissza, gyengéden ráharapva fülcimpájára, ott érintve, ahol éppen értem, hol ujjaimmal barangolva végig oldalát, hol előre nyúlva, mellbimbóit ingerelve, néha halkan felnyögve, mikor már nemcsak én, de Ő is nekem feszítette csípőjét, így sodorva még messzebb a valóságtól, hisz szó szerint éreztem teste melegét, azt, amit csak Ő tudott volna megadni nekem, és ezt ki is használta a végletekig. Először azzal, hogy ujjait kulcsolta körém, előcsalva belőlem egy mohó, mély nyögést, míg én előrenyúlva combjára simítottam tenyeremet, mintha így próbáltam volna kapaszkodni valamibe, bármibe, de ahogy lassan megemelkedett, érezve, hogyan igazít testéhez, már az elképzeléstől is sóhajtanom kellett, és ebben az egyetlen árva hangban benne volt minden sóvárgásom és kínlódásom. Dereka köré fontam karomat, mikor megadta az édes kegyelemdöfést, és engedte, hogy elmerüljek benne, homlokom pár pillanatig tarkójának dőlt, bőrébe fújtatva és oda eresztve egy erőtlen nyögést. Kibaszottul szenvedtem attól, hogy nem láthatom Őt, főleg mikor térdeimen megtámaszkodva mozogni kezdett, de már az elképzelésre is éles szúrással reagált a gyomrom, érezve, hogy még keményebbé válok testében, és nem bírtam ki, hogy ne fogjak néha csípőjére, így húzva magamra, teljesen kitöltve testét, a nyögéseket pedig meg sem próbáltam magamban tartani, még akkor sem, mikor hátrahajolt, és megkereste ajkaimat, én pedig hol mohón, hol teljes önkívületben próbáltam követni ajkai ritmusát, de azok után, hogy ki tudja mióta késleltettem a saját gyönyörömet, már alig fogtam fel valamit a körülöttem zajló eseményekből. - Én is imádom - súgtam neki halkan a nyilvánvalót, eleresztve ajkait, hogy fogaimat finoman vállába mélyesszem, mikor egy intenzívebb hullám végighaladt testemen, kezeim pedig végső nyugalmat találtak csípője két oldalán. Újra és újra mozdultam alatta, mohóbb ritmust követelve Tőle, olyan mélyen élvezve testét, amennyire csak engedett. - Kibaszottul zavar, hogy nem látlak - nyögtem fülébe már teljesen berekedve, de a gyönyör már így is ott toporzékolt a küszöbön, érezve, hogy lassan a markába kap, én pedig utolsó mentsvárként ismét dereka köré kulcsoltam egyik karomat.

Egyetlen pillanatot sem szalajtottam el, úgy tartottam szemmel, mintha köteleztek volna rá, és ahogy csípőre vágta kezeit, egy pillanat erejéig még vigyorra is rándultak ajkaim, de még volt annyi önuralmam, hogy gyorsan megszabályozzam arcizmaimat. Pedig kibaszottul tetszett, ahogy lenézett rám, szinte fürdőzve abban a figyelemben, amit egyes egyedül neki szenteltem, majd mikor lehajolt, csak hogy megtámaszkodjon combjaim mellett, és mohón eltüntetett némi nutellát ajkam széléből, egy pillanatig bántam, hogy én magam nem tudok a kanapé peremébe kapaszkodni. Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne mozduljak meg, még levegő sem akart a tüdőmbe jutni, miközben nyeltem egyet, egy pillanatra megtorpanva a nutella habzsolásában, élvezve azt, amit nyelvével okozott, még ha valahol iszonyúan fel is bosszantott azzal a szándékos ingerléssel, amit éppen művelt. A hangok, amiket produkált, egyértelműen húzni akarták az agyamat, mintha tényleg ki akart volna hozni a béketűrésemből, csak hogy véget vessen ennek az új, alig elkezdett játéknak, de mielőtt bármit is mondhattam volna, már ujjamról lopta el az édességet, én pedig pislogás nélkül követtem nyelve rutinos mozdulatait. - Azt még nem tudom, de mindjárt megálmodom - szólaltam meg rekedten, egyszerű választ adva kérdésére, miközben tekintetem ajkairól a melleire vándorolt, majd még lentebb, végigsimogatva szemeimmel hasát, tüzesen végignyalva saját ajkaimat, mikor eljutottam öléig, hangom pedig, mikor megkértem, hogy forduljon meg, elárult mindent arról, hogy milyen állapotba kerültem tőle. Még esélyem sem volt lehiggadni, mert a vágyott beteljesülés helyett inkább kicipeltem a fürdőből, mielőtt a lényegre térhetett volna, megfosztva magam az őrjítő kéjtől, csak hogy még jobban felizgassam saját magam, és ezzel együtt Őt is, pedig abban talán mindketten egyetértettünkl, hogy már a végleteket súroltuk. Már nem volt hová fokozni a helyzetet, izmaim úgy feszültek, mint a gitárhúrok, amik készen álltak arra, hogy elpattanjanak, Ő pedig tovább játszadozott, először szemmel láthatóan arra készülve, hogy nem fogad majd szót. - Túl gyorsan tanulsz - szólaltam meg suttogva, mikor alig pár centiméterre hajolt ajkaimtól, de nem csókolt meg, csak tovább folytatta a rafinált kis játékát, én pedig szinte már készültem arra, hogy elengedjem a nutellás üveget, és csípőjére fogva ösztönözzem arra, hogy forduljon meg, de végül nem tettem meg. Többet jelentett annál, minthogy ilyen egyszerűen rángassam, mint valami bábut egy dróton, de tekintetem megtelt ördögi fénnyel, mikor újabb pimaszkodás követte mozdulatait. - Most az egyszer? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet, sunyi vigyorom pedig egyértelműen elárulta, hogy egy szavát sem vagyok hajlandó elhinni, de ahogy én betegesen vágytam érintésére és arra, hogy örömet szerezzek neki, úgy ezen valószíbűleg Ő is osztozkodott velem.
Enyhén terpeszre nyitottam lábaimat, mikor végül tényleg megfordult, szabad kezemmel utána nyúlva, hogy csípőjénél fogva gyengéden hátrálásra ösztönözzem. Előre dőltem, majd kiegyenesedtem, ujjam pedig ismét a nutellás üvegbe merült, egy apró kis csíkot kenve végig gerince aljánál, pont abban a magasságban, amit még így, ülve is kényelmesen elérek majd ajkaimmal, de mielőtt belekezdtem volna az eltüntetésébe, átkaroltam lábait, mohón beleharapva fenekébe, csak ezt követően nyújtózva ismét, hogy nyelvem rátaláljon a nutellával bekent bőrére, lassú, körülményes mozdulatokkal tüntetve el róla, egyre feljebb és feljebb haladva, és mikor egyértelműen nem számított rá, az ölembe rántottam, pimaszul a fülébe nevetve, mit sem törődve azzal, hogy a némileg ragacsos háta ezúttal ismét összekente a mellkasomat. Orrom végigszántotta vállát, majd tarkójánál kötött ki, finom csókokkal borítva bőrét, egyre elszántabban dörgölve hozzá ágyékomat az öléhez, és bár itt első ránézésre nálam volt az irányítás, de valójában amint az ölembe rántottam, a gyeplő átvándorolt hozzá, megkapva a döntés jogát, hogy mikor engedi majd testünk egyesülését. - Kibaszottul benned akarok lenni - búgtam fülébe, forró leheletemmel kényeztetve nyaka egyre nedvesedő bőrét, míg körmeim végigszántották oldalát, mozdulva alatta egyet.

Nem válaszoltam, bár talán nem is lett volna értelme, mert pontosan tudta, ismert már annyira, hogy milyen aljas és szemérmetlen játék áldozatává válna, ha netán szándékosan próbálná visszafogni azokat a buja, őrjítő nyögéseket vagy épp sóhajokat. Már Ő maga is tudta, nem egyszer érezte ujjai között, vagy épp teste forróságában, hogy milyen hatással vannak rám a belőle kicsúszó hangok, és hogy mennyire felkorbácsolja velük az amúgy sem szunnyadó vágyat, az pedig, hogy netán akarattal fosszon meg tőlük... nem, biztosan nem hagynám szó nélkül, és méltó revansot vennék, addig kínozva minden porcikáját, míg fel nem adja a nevetséges próbálkozását. És talán Ő tudta a legjobban, hogy engem aztán nem kell félteni, ha ilyesmiről van szó, mert én mindig elérem, amit akarok, és ennek eredményével gyakran szembesülnie is kellett ezeken a lázas éjszakákon, amiknek nagy részére ugyan nem emlékezett, de nem voltam rest megpróbálkozni azzal, hogy felidézzem benne, mi minden történhetett az amnéziája előtt. Az pedig, amit láttam és hallottam, azt sugallta, hogy jó nyomon jártam, és még közel sem tartottam ott, hogy be akarjam fejezni. Túl hosszúnak tűnt még az előttünk álló éjszaka, én pedig nem szándékoztam pazarolni a rendelkezésre álló időt.
A karjaimba emeltem, úgy sétálva át Vele a hálószobába, téve egy nagyon rövid kitérőt az ágyig, de ahelyett, hogy ráfektettem volna, és elkezdtem volna falatozni azt a bizonyos desszertet, amiről már odalenn a konyhában is álmodoztam, inkább magamhoz vettem a nutellát, kellőképp vigyázva arra, hogy továbbra is erővel tartsam, majd elégedett, sunyi vigyorral sétáltam el a kanapéig. Mielőtt azonban leültem volna, Őt a két lábára állítottam, és miközben kényelmesen hátradőltem, ujjam pedig elmerült az édes krémben, tekintetem úgy pásztázta végig meztelen testét, mintha nem is a finomságot nyaldosnám épp az ujjamról, hanem Őt magát, tetőtől talpig, alaposan megízlelve bőrének minden apró centijét. És vágytam is rá, hogy megtegyem, még azok után is, hogy a mámor nem is olyan régen érte el testét, méghozzá úgy, hogy a nyelvem alatt élvezett el, szinte még éreztem testének reszketését is, ahogy újra és újra visszaköszönt bennem, de még a gondolat végére sem értem, Ő már hajolt is hozzám, megtámasztva magát a kanapén. Meg sem szólaltam, helyette a csillogó íriszeit kezdtem bűvölni, mintha ezáltal képességet kaptam volna olvasni a gondolataiban, észre sem véve, hogy némi édesség a szám szélére jutott, amit készségesen el is tüntetett rólam. Még a levegő is bennem akadt pár másodpercig, a forróság végigmarta testemet, ahogy megéreztem forró nyelvét magamon, a hangok pedig, amik kibuktak belőle, belőlem is előcsaltak egy jóleső, borzongó sóhajt. - Ki kell érdemelni - vontam meg vállamat lassan, jó pár másodperces fáziskéséssel, a következő borzongás pedig akkor futott végig rajtam, mikor elkapta kezemet, és lenyalta ujjamról a maradékot. Úgy incselkedett velem, ahogy mindig, azt az érzést keltve bennem, mintha nem is az ujjamat nyaldosná, pontosan ilyen volt ajkai között mozdulni, és ismerve Őt, szándékosan ezt a hatást akarta kiváltani. - És sokáig fogsz még csak álldogálni, vagy... - kezdtem bele halkan, utalva arra, hogy bár fölém hajolt, és testem mellett támaszkodott, de még mindig nem törte meg kettőnk között az utolsó centimétereket. Kedvem támadt volna azonnal magamra rántani, bár még magam sem tudtam, hogy mire vágyom jobban, nyelve kényeztetésére, vagy teste pulzáló izmaira, de kezdtem arra a szintre jutni, hogy tulajdonképpen már mindegy, mert ágyékom már úgy feszült az aljas kis játékától, ahogy előtte még soha. - Talán megfordulhatnál - hajoltam közel ajkaihoz, szinte szájára suttogva szavaimat, kíváncsian várva, hogy vajon tényleg szót fogad-e, vagy szembemegy velem, és a saját akaratát fogja majd érvényesíteni.

Egy pillanatig sem akartam siettetni, hagytam, hadd élvezze ki, hogy az élvezet lassan, de mindent elsöprően végigvonul a testén, olyan nyögéseket csalva ki belőle, hogy hirtelen már nemcsak miatta tartottam fontosnak a combjába kapaszkodni. Gyönyörének látványa olyan intenzíven hatott rám, hogy újra befeszültem, kedvem támadt volna azonnal felegyenesedni, és újra elfoglalni a méltó helyemet lábai között, de itt, ezúttal nem volt helye önzőségnek. Ez is olyasmi volt, amit előtte legfeljebb hírekből ismertem, és nem hittem abban, hogy bárki csak úgy, önszántából képes lemondani saját magáról, a saját igényeiről és vágyairól valaki másért, de nem ez volt az első alkalom, hogy rá kellett döbbenjek: annyi minden létezik a világban, ami végig ott volt az orrom előtt, én pedig már csak azért sem vettem róla tudomást, mondván, hogy csak a gyengék eszköze az ilyesmi. Én pedig soha nem gondoltam magam gyengének vagy sebezhetőnek, vagy olyannak, aki képes lesz félrerakni a saját érdekeit egy nő miatt, de Iris bebizonyította, hogy ehhez nem kellett sem gyengének, sem sebezhetőnek lennem.
Lassan kezdtem el felemelkedni, közben végig testéhez simulva, ahol csak lehetséges volt, majd átkaroltam derekát, ajkát pedig mohó támadás alá vettem, játékosan incselkedve nyelvével, de a belőlem kikívánkozó vigyort csak nem tudtam elfojtani. - Eszedbe ne jusson - bukott ki belőlem szinte reflexből, mikor beharangozta, hogy a következő alkalommal talán már halkabb lesz, de pimasz vigyora elárulta, hogy szándékosan húzgálja a bajszomat. Ő is tudta, hogy milyen hatással vannak rám a belőle kibukó hangok, amik legalább annyira ingereltek, mint a csupasz teste, ami épp hozzám simult, közben egy apró csókot lehelve az arcomat simító tenyerére. - Bár, ha játszani akarsz... - vontam fel sunyin szemöldökömet, ajkam körül pedig már nem is pimasz, hanem egy sejtelmes, ördögi vigyor rajzolódott ki, ezzel jelezve, hogy ha netán tényleg beváltja a fenyegetését, és halkabb lesz, addig fogom ostromolni és kínozni, míg meg nem gondolja magát. És azt be kellett látnia, hogy tőlem kitelik egy efféle aljasság, hisz már a gondolat hatására is fájdalmasan ajkamba martak fogaim.
Szorosabban fonódott köré a karom, mikor bújni kezdett, arca a nyakamba temetkezett, én pedig gyengéden simítottam végig ujjaimat először a hátán, majd hajtincsein, apró csókot lehelve homlokára, de még a helyzet nyugodtsága ellenére sem tudtam megszabályozni a zakatoló szívemet és a vérem sebes vágtáját. - Biztosan megeszi őket az irigység - vigyorogtam tovább, utalva az általa említett szomszédokra, finoman érintve ajkait, egy aprót morranva, mikor szándékosan ágyékomnak feszült, mintha csak így akart volna emlékeztetni arra, hogy nemcsak a zakatoló szívem lüktetett még mindig olyan hevesen, és mikor rám kulcsolta ujjait, a következő morranás már halk, elnyúló sóhajként távozott belőlem, homlokomat finoman az övének támasztva, de még mielőtt azt hitte volna, hogy nyeregbe került, szemtelenül végignyaltam saját ajkamat. - Ez még várhat... egy kicsit - tettem hozzá pimaszkodva, orrommal végigszántva arcvonalát, majd kiléptem lábai közül, de nem mentem túl messzire, csak épp annyira, hogy a karjaimba tudjam venni, egyik kezemet háta alá csúsztvatva, míg másikat a két térde alá, újra felkutatva ajkait, szenvedélyes csókkal fojtva belé az esetleges szavakat és hangokat, míg vakon elindultam a hálószoba irányába, és ugyan először az ágy mellett álltam meg, de nem adtam jelét annak, hogy le akarnám rakni. - Ne mosd engedd el a nyakamat - vigyorodtam el, miközben a hátát tartó kezem nagy nehezen megszerezte a nemrég félresöpört nutellás üveget, és azzal együtt indultam el a kényelmes kanapé felé, ahelyett viszont, hogy Őt is az ölembe vontam volna, inkább két lábra állítottam, és csak utána ültem le, rögtön az édes krémbe mártva egy ujjamat, és miközben jóleső hümmögéssel lenyaltam ujjaimról, az előttem álló testét méricskéltem, mintha nem is a krémet, hanem Őt és finom bőrét nyaldosnám.

Feleslegessé váltak a szavak, hirtelen már nem volt olyasmi, amit ne tudott volna egyértelműen kiolvasni tekintetemből, ami legalább úgy tartotta Őt szemmel, mintha tényleg a foglyom lenne, de abban talán egyetértettünk volna, hogy ebben a fogságban elevickéltünk volna akár hosszú napokon keresztül is. Nem tudtam volna megmondani, hogy az elején vajon meddig érzett így ténylegesen, és meddig gondolta úgy, hogy csak egy fogoly a nyugati toronyban, egy elszeparált bábu egy kibaszott sakktáblán mások játékában, de ha Ő nem lökte volna ki a zárkája ajtaját, soha nem talált volna rám. Arról nem is beszélve, hogy én talán az örökkévalóságig képes lettem volna játszani Vele a pitiáner játékaimat, sorra alázva meg és kergetve sírásba, pusztán azért, mert úgy érezném, hogy megtehetem. Hogy ezek az én játékszabályaim, az én házam, és minden, amin lépked vagy amit magára húz, az az enyém. Ha apránként nem tört volna ki abból a kalitkából, örökre én maradtam volna, soha nem jött volna ajkaimra, hogy Mi, vagy az, hogy kettőnk. És egész biztos, hogy nem heverne előttem a szekrényen, miközben combjai közrefogják csípőmet, néha finoman vékony bőrének dörgölőzve, míg ujjaim őrjítő ritmust jártak testében. A mellkasom nem emelkedne olyan hevesen, nem kapkodnék oxigén után, mikor épp képes vagyok levegőt venni, és nem járna azon az eszem, hogy szívem szerint még a lelkét is kicsókolnám belőle, csak hogy minél közelebb legyen hozzám, és tényleg, a szó legszorosabb értelmében eggyé válhasson velem. Nagyobb szükségem volt rá, mint eddigi életem során bármire, és ha jelenleg nem is súgtam fülébe lázasan újra és újra, hogy mennyire szeretem, és hogy mindent meg fogok tenni érte, a biztonságáért és ezért a forró, dübörgő szerelemért, amit egyedül Ő volt képes életre hívni bennem.
Hiába élveztem magamon érintését, vagy néha rám maró ujjait, annyit hátráltam a szekrénytől, hogy kényelmesen elkezdhessek térdre ereszkedni előtte, magammal vonva Őt is fenekénél fogva, miután ujjaim elhagyták testét, egy éhes ragadozóként pillantva fel Rá, birtokolva íriszeit, miközben vállaimra emeltem lábait, pár másodperc elteltével pedig úgy csaptam le Rá nyelvemmel, hogy talán az első pár pillanatban Ő maga sem fogta fel. Én viszont rögtön éreztem Őt életre kelni a nyelvem alatt, teste egyértelműen üzent a lüktetéssel és a finom pulzálással, mintha csak azt akarta volna megsúgni, hogy az előbb épp a legrosszabb pillanatban hagytam félbe, de ezúttal eszem ágában sem volt megálljt parancsolni magamnak. Ahogy azt sem akartam, hogy Ő megpróbálja, és ha mást nem is, azt egyértelműen kiolvashatta tekintetemből, hogy ezúttal nem hagyok neki menekülési útvonalat. Akartam a gyönyörét, annak ellenére, hogy közben az én türelmetlenségem is készült tetőfokára hágni, újra és újra megfeszülve, ahogy teste érzékien ringott egyet, akaratlanul is nyögve, mikor az én testemet is végigperzselte az őrjítő kéj. Csak a hajamat érintette, néha kegyetlenül rámarkolva, mielőtt ujjai ráfonódtak volna az én ujjaimra, mégis olyan intenzív volt az élmény, hogy már pusztán élvezetének látványa, a nyelvem alatt pulzáló teste is elegendő lett volna ahhoz, hogy én is megadjam magam, de volt bennem annyi önuralom, hogy mindent, ami bennem tombolt, neki akarjam adni. És végül meg is kapta, mert testén végigsöpört az a vad, vágtató hullám, szabad kezemmel körbeöleltem combját, mintha így akartam volna megtartani az én valóságomban Őt, mutatva az utat, hogy hová térjen vissza, arcát fürkészve, míg a vágy karmai végigsimítják teste minden apró porcikáját, halkan felszisszenve, mikor ujjai még erősebben markolták az enyémet, és mikor lassan csillapodni kezdett, apró csókokkal borítottam tele combja belső felét, elsuttogott szavai után szinte rögtön felegyenesedve, és ezúttal már ajkaimmal vettem birtokba száját, finoman átkarolva derekát. - Annyira gyönyörű vagy - búgtam ajkai közé, pár pillanatra elszakadva tőle, egy apró sóhajjal cirógatva végig ujjaimmal arcát. - És zeng tőled az egész ház - vigyorodtam el pimaszkodva, szabad kezemmel letörölve némi verejtéket a saját arcomról, amibe vegyült némi víz is az iménti zuhany nyomaként.

Ahhoz képest, hogy korábban minden mozdulatomat a türelmetlenség vezérelte, könnyedén löktem el magunkat a csempétől, és egy rövid kis kitérő után úgy ültettem fel a szekrény elé, mintha nem feszült volna minden izmom pattanásig. A gyönyör már ott leskelődött a kanyarban, mikor irányt váltottam, úgy adva lehetőséget ennek az újfajta játéknak, hogy beáldoztam mindent, és bár kibaszottul felajzott a gondolat, hogy ismét a zuhany alatt adja meg magát nekem, betöltve azt a szűk kis kabint a mámor hangjaival, de azok után, amit a hálószobában művelt velem, nem akartam ilyen könnyen megadni neki, amire mindketten vágytunk. Még csak nem is foghatta rám, hogy Őt akarom kínozni, mert bár így volt, de ez ugyanannyira volt büntetés nekem is, hisz amíg az Ő gyönyöre parkolópályára került, addig az enyém is ott pihent mellette, és hiába robogott végig testemben újra és újra az a feszítő, őrjítő bizsergés, még nem álltam készen, hogy utat engedjek neki. A végletekig akartam gyötörni, úgy, ahogy régen is tettem, és ugyan előttünk volt az éjszaka, ráadásul az a nutellás üveg még továbbra is ott árválkodott a párnák között, de ez még nem adott okot arra, hogy kapkodni akarjak. Teste minden apró centijét fel akartam fedezni, volt, amit nyelvemmel és ajkaimmal, volt, amit kezeim finom, de határozott érintésével, és bár menet közben kicsusszantam testéből, miközben a márványlapra ültettem, de nem készültem arra, hogy sokáig nyugtot hagyok neki.
Ujjaim végigcikáztak mellein, finoman ingerelve mellbimbóit, majd ajkamba harapva haladtam tovább, míg el nem értem ölét, és mikor két ujjam gyengéden elmerült testében, Vele együtt nyögtem fel én is, egyszerre élvezve teste pulzáló izmait, és ujjait, amik ragadozóként markoltak hajamba. Konkrét elképzelésem volt a folytatást illetően, mégis felkínáltam neki a lehetőséget, hogy elmondja, Ő mit szeretne, mit műveljek vele ebben a kiszolgáltatott, mégis iszonyúan izgató helyzetben, miközben mélyen magamba szívtam illatát, csibészesen elvigyorodva, mikor felfogtam, hogy az illat, amit ezúttal magából áraszt, az én illatom is egyben. A vigyornak mégis hamar lába kélt, mikor elsuttogta vágytól ittas szavait, majd folytatta, és amint kiejtette ajkain azt, hogy a nyelvemet is érezni akarja, egyetlen másodperc alatt rándult össze gyomrom, a kegyetlen, feszítő érzés pedig uralma alá vonta ágyékomat, belelüktetve a gondolatba, ahogy nyelvem alatt adja meg magát, főleg úgy, hogy én is ilyen szándékkal ültettem erre a nyamvadt szekrényre. - A nyelvem is imád érezni téged - válaszoltam halk lihegések lihegések közepette, miután a tüdőm másodpercekig nem jutott levegőhöz, hisz lélegzetvisszafojtva élveztem ki, ahogy ajkai bebarangolták bőrömet, eljutva a nyakamig, majd államig, de nem tudtam elsüllyeszteni azt az elégedett vigyort, ami az apró pírfoltjai láttán kúszott arcomra. Nem kellett szavakba öntenem, hogy mennyire szerettem zavarba hozni Őt, és talán ennyire nyíltan még soha nem mondta ki, hogy mire is vágyik. Szabad kezemmel hajával babráltam, míg másik kezem követte a felvett ritmust, amibe csípője is beleringott néha, és hosszú másodpercekig csak tekintetét fürkésztem, onnét próbáltam kiolvasni mindazt, ami benne tombolt. Egy apró, tüzes csókot leheltem ajkára, csak azt követően kezdtem lefelé haladni, kiihúzva ujjaimat testéből, és miközben ajkaim mohó táncot jártak mellei körül, majd köldökénél, szinte teljsen a szekrény széléhez húztam fenekénél fogva, már-már teljesen térdre ereszkedve előtte, lábait a vállaimra húzva, hasa aljától pillantva fel rá ismét. Villantottam felé egy ördögi vigyort, mintha csak így akartam volna megüzenni, hogy nem fogom abbahagyni, míg ismét meg nem reszket teste a nyelvem alatt, szemtelenül végighúzva nyelvemet először alsó ajkamon, csak ezt követően adva meg neki azt, amire már valószínűleg hosszú másodpercek óta vágyik. Nyelvem rátalált teste lüktető pontjára, először csak lassan, érzékien érintve meg, mintha ízlelgetni akarnám, de tekintetem végig arcát próbálta fürkészni, karjaimmal még közelebb vonva ajkaimhoz.

Már nem is tűnt annyira melegnek a víz, ami közben a fejünk felől zúdult ránk, a kellemes hőfok már régen a múlté volt, hisz a bőröm már nagyjából azóta lángokban állt, hogy először megérintett. Vérem már akkor forró lávává változott, mikor ujjaival csalt maga után, és bár tett egy erőtlen próbát, hogy megbüntessen, amiért nem érintettem meg teste lüktető pontját, de valahol ott vesztettem el az utolsó kapcsolatomat a való világgal, mikor ujjai körém fonódtak, Ő pedig olyan ritmussal kezdett kényeztetni, mintha csak teste izmait próbálta volna utánozni. Már pár pillanat is elég volt ahhoz, hogy minden józan ész távozzon belőlem, az pedig csak tovább korbácsolta bennem a vágyat, hogy láttam a reakcióját, miközben ujjai közé lüktettem. Éppen úgy akartam mozogni benne is, mint ahogy Ő tette akkor, újra és újra testébe feszülve, miután belé hatoltam, hosszan élvezve ki a semmihez nem fogható másodperceket, mert bármit is gondolt rólam, soha, még csak megközelítőleg sem éreztem hasonlót senkivel. Még senki nem törődött úgy velem, mint Ő, és soha senki nem osztotta meg velem a szívét, amit talán most áldásnak, vagy egyenesen ajándéknak gondolt, de ki tudja, mikor válik majd átokká számára, hogy szeret egy olyan gazembert, mint én. Ha Őt soha nem is lennék képes bántani, az életem többi szereplője nem cserélődött ki pár nap leforgása alatt, még ha... néha szívem szerint vele együtt szöktem volna el az életem és a kötelezettségeim alól.
Ahogy mozdulataim egyre vehemensebbé váltak, úgy szaporodtak meg a belőlem kibukó hangok is, hol egy jóleső, elnyújtott sóhajt fojtva ajkai közé, hol pedig egy erélyes nyögést engedve szabadjára, ezt pedig csak fokozta azzal, hogy hátamba mart, kellemesen megborzongva az érzéstől, de abban sem tudtam egyszerű döntést hozni, hogy ajkait akarom-e ilyen hévvel csókolni vagy inkább nyakát, netán a füle melletti finom bőrfelületet. Erősen combjaira markoltam, és mielőtt Vele a karjaimban elhagytam volna a szűk kis kabint, az üvegfalnak toltam hátát, ott is mozdulva testében párszor, mintha csak sugallni akartam volna, hogy itt még közel sincs vége ennek a kis utazásnak, és mikor feneke találkozott a szekrény márványlapjával, anélkül, hogy újra testébe nyomultam volna, inkább ajkait kutattam fel, ujjaimmal finoman cirógatva arcát közben, eltúrva nedves tincseit a szemei elől, halkan felnyögve, ahogy lüktető ágyékom újra nekiütközött ölének, ezúttal minden szándékosságot kizárva. Szemtelenül elvigyorodtam, végignyalva először saját ajkaimat, majd visszahajolva hozzá, megtettem ugyanezt az Ő szájával is, nyelvemmel ingerelve tovább, kérdését szándékosan ignorálva hosszú másodperceken keresztül. Már tekintetemből is kiolvashatta, hogy nem fogom lógva hagyni, sőt. Nem azért ültettem fel ide, hogy hagyjam Őt lehiggadni, ujjaim már rögtön kalandozni is kezdtek mellkasán, finoman dörzsölve meg egyik, majd másik mellét, eljátszadozva mellbimbójával, míg másik kezem feneke alá nyúlt, közelebb rántva magamhoz, orrommal finoman simítva végig arcélén, gyengéd, mégis forró csókot hintve halántékára, a melleit masszírozó ujjaim pedig lassan tovább haladtak, meg sem állva a két combjáig, finoman csúsztatva két ujjamat a testébe, fájóan ajkamba harapva, mikor megéreztem nedvességét, amit pár másodperccel ezelőtt hagytam magam mögött. - Igazából... - leheltem halkan bőrébe, miközben ujjaim kínzó lassúsággal mozdulni kezdtek benne. - Csak kérned kell, és bármit megkaphatsz - búgtam rekedten, ekkor már az Ő ajkára harapva rá finoman.

Hiába ismételte már el nem egyszer azt a bizonyos szót, még mindig alig tudtam elhinni, hogy tényleg elhangzott. Először csak az agyam egy csúf játékának véltem, ami talán még érthető is lett volna a minket körül ölelő szituáció miatt, alig fogtam fel bármit is a külvilágból, egyedül teste vad pulzálását és reszkető izmait éreztem magam körül, így még azt is képes lettem volna elhinni, ha az agyam űz tréfát velem. De ahogy újra és újra elhangzott tőle, hogy szeret, és ahogy szemei megteltek azzal a semmihez sem hasonlítható gyengédséggel, ami törődő kézként simított végig minden porcikámon, már tudtam, és mi több, éreztem, hogy ez tényleg megtörténik. Hogy itt van, velem van, és bármi történt, bármilyen rögös út is állt mögöttünk vagy épp előttünk, ez a szerelem nem halványul, és nem kopik, csak néha... újra rá kell jönnünk, mit is szeretünk a másikban. Neki pedig tökéletes lehetősége nyílott erre, miután eltűnt a fejéből minden jó, ami hozzám kötötte. Talán akkora pánikot még soha nem éreztem, mert nem tartottam képesnek magamat arra, hogy végigsétáljak újra ezen az úton, főleg nem egyedül, úgy, hogy közben bármikor szíven szúrhat vagy letiporhat, és... meg is próbálta. Még ha nem is tudatosan, nem is szánt szándékkal, de azokban a percekben talán én is valószínűbbnek láttam a menekülést. És milyen ostoba voltam. És gyenge. Pedig... utáltam gyenge lenni.
Már kicsit sem érdekelt, hogy mi volt az eredeti cél, mikor a zuhany mellett döntöttünk, nem érdekelt, hogy egy kis részem még mindig ragadt az édességtől, miközben másik lába után nyúltam, hogy egy határozottabb mozdulattal azt is csípőm köré emeljem, így simulva újra és újra öléhez. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem tudom türtőztetni magam a jelenlétében, a türelmetlenségem szinte testet öltött, de úgy tűnt, hogy Ő ezt egy kicsit sem bánja. És valójában engem sem zökkentett ki, mert eszembe sem jutott titkolni a vágyat, amit életre hívott bennem, vagy szégyenkezni miatta, miközben ennél csodálatosabb és intenzívebb élményben még soha nem volt részem. Ő kellett ahhoz, hogy működjek, hogy képes legyek tovább létezni, mert a nélküle töltött napok alatt csak kopott és halvány árnyéka voltam magamnak, egy színtelen paca, amit hol az indulat fűtött, hol a csendes önostorozás sanyargatta, de most, hogy újra a karjaim között tartottam, már eszembe sem jutott elengedni. Sem ma este, sem soha.
Végigcsókoltam arcát, bőrét kényeztetve nyelvemmel, miközben lassan közénk nyúltam, a mozdulat pedig, amivel elmerültem testében, egyszerre volt gyengéd, mégis határozott, árulkodott a bennem dolgozó vágyról, a türelmetlenségről, amit már nem először tapasztalt meg tőlem ma este, és habár forró ajkai közé nyögtem a feszítő érzéstől, még így is visszhangot vertek a belőlünk kibukó hangok. Jólesően felmorrantam, mikor ujjai hátamba martak, halk szisszenést vegyítve a hangba, mert már most biztos voltam abban, hogy ennek is nyoma marad majd, csak úgy, mint pár nappal ezelőtt, mikor a nyakam járt ugyanígy, belevigyorogva a csókba, miközben csípőm lassan megmozdult, de hiába a visszafogott tempó, olyan határozottság dolgozott bennem, hogy képtelen lettem volna levetkőzni. Ujjaim combjára markoltak, még szorosabban préselve Őt a csempéhez, olyan hévvel tapadva ajkaira, mintha legalább a lelkét akarnám eltulajdonítani tőle ilyen álnok módon, csak akkor szakadva el tőle, mikor fokoztam a tempómon, füléhez hajoltam, nyelvemmel érintve a vékony kis bőrt, majd egy apró csókot nyomva rá. - Bírd még ki egy kicsit... közel sem végeztem veled - mormoltam feszülten a fülébe, bár ez még nekem is komoly kihívást jelentett, hisz azok után, hogy ujjai olyan alapos munkát végeztek az imént, már amúgy sem kellett sok ahhoz, hogy beköszöntsön a vágyott extázis.
Elhúztam hátát a csempétől, de csak annyira, hogy forduljak egyet, és az oldalsó üvegfalhoz préseljem ezúttal, miközben tovább ömlött ránk a víz, ekkor már újra ajkait falva, űzött vadként kergetve nyelvét, közben lassan kihátrálva a zuhanyzóból, csak akkor fordulva meg, mikor elértünk a fürdőszoba szekrényig, és miközben lassan ráültettem, kihúzódtam testéből, kezeimet pedig arcára simítottam, így szólítva újabb csókra.

Egyelőre elképzelhetetlennek tartottam, hogy csak úgy, mindenféle hátsó szándék nélkül kövessem Őt a fürdőbe, mert már attól felhevült a vérem, hogy elképzeltem Őt meztelenül, a zuhany alatt. Talán csak akkor lettem volna képes kibírni, ha Ő kért volna rá, bár, esélyes, hogy még akkor sem. Valószínűleg addig vetném ostrom alá, míg be nem adja a derekát, vagy el nem veszíti teljesen a józan eszét, és ha eszembe jutott, hogy néhány nappal ezelőtt egyszerűen, önként hagytam, hogy magára csukja a kibaszott fürdőszobája ajtaját, elfogott a düh, amivel már nem Őt, hanem magamat ostoroztam. Ott, azon a ponton kellett volna megálljt parancsolni a lejtőnek, amin hirtelen elindultunk, éreztetni vele, hogy bármi is történik vele, én nem hagyom magára, és ha akarja, ha nem, de Vele maradok, és olyan támasza leszek, amivel még saját magamat is meglepném. Nem volt erősségem ez az oldal, és soha nem is hittem, hogy létezhet, vagy megszülethet, de amennyire Ő megküzdött értem és ezért a szerelemért, nekem sem szabadott volna hagynom, hogy csak úgy ellökjön, és bezárkózzon az orrom előtt. Mindennel együtt, a jóval és a rosszal egyaránt, szükségem volt rá, ezen pedig nem ejthet sebet egy olyan féreg, mint Igor.
Hangot adtam az élvezetnek, amit kezei alatt éreztem, mikor végre elkezdte rajtam szétoszlatni a tusfürdőt, szándékosan ingerelve azzal, hogy nem érintett meg ágyékomnál, ez pedig olyan aljas húzás volt részéről, hogy egy pillanat alatt előrántotta belőlem a türelmetlenséget. Amúgy is küzdöttem a véremmel, ami akkor éledt fel először, mikor ingerlően a zuhany alá csábítgatott, és ha nem ömlött volna ránk a víz, már bizonyára látszódnának is az izzadságcseppek testemen, amiket szemtelen és pimasz játékával vívott ki. Nem tudtam, és nem is próbáltam meg ellenállni a késztetésnek, hogy magamra vonjam ujjait, feszülten nyögve fel, mikor megéreztem gyengéd, mégis határozott szorítását magam körül, testem pedig készségesen felelt helyettem, szavak nélkül mondva el, hogy milyen kibaszott vágyat ébresztett bennem már pusztán ennyivel. Nyelve nem hagyott nyugtot az enyémnek, teste készségesen simult az enyémhez, míg újra és újra mozdította kezét, csak még türelmetlenebbé téve ezzel, a forró bőröm pedig szinte lerúgta magáról a ránk zúduló kellemes hőmérsékletű vizet. Én is érezni akartam Őt, így mikor bekalandoztam lábai közé, hogy ujjaim biztos kezekkel masszírozni kezdjék, már nemcsak tőlem, a sóhajaimtól és nyögéseimtől visszhangzott a fürdő és a kis kabin, hanem tőle, és a belőle előcsalogatott hangoktól is. - Hát, Ő az egyedüli nő az életemben - nyögtem ajkai közé, de szavaimat szinte teljesen elnyelte a vágy okozta finom reszketés. - Még ha néha meg is őrjít... és az idegeimre megy a dacoskodásával... és el is szökik tőlem... de még így is kibaszottul szeretem - búgtam ajkai közé gyengéden, egy pillanatra elkapva tekintetét, mert bármennyire is szerettem húzni az agyát, és szemtelen, pimasz, álnok nőszemélynek titulálni, a világomnak már rég nem volt értelme nélküle.
Miután abbahagytam masszírozását, én is elhúzódtam ujjai közül, így nyerve kis teret, de ki sem használtam igazán, rögtön simultam tűzforró testéhez, belekapaszkodva combjába, hogy a csípőmre húzzam egyik lábát, és ahogy ágyékom gyengéden, mégis határozottan öléhez feszült, újra ajkai közé nyögtem. Abba a forróságba vágytam, amitől alig pár centi választott el, a türelmetlenség úgy hajtotta a véremet, hogy csak erőnek erejével tudtam visszafogni, mielőtt máris elmerültem volna testében, szavaira erőtlen vigyorral reagálva. - Kész mázli, mert én is Őt akarom - húztam el tőle ajkamat, végigcsókolva arcának élét, finoman ráharapva fülcimpájára, miközben egészen a csempéig hátráltam vele, szabad kezemmel a másik combja után nyúltam, hogy egy kisebb erőkifejtés után azt is csípőmre öleljem, karjaimmal tartva meg Őt, orrommal ösztönözve arra, hogy emelje fel a fejét, hogy könnyedén hozzáférhessek nyaka bőréhez, ingerlő mozdulatokkal csapva le rá nyelvemmel, halk morranások társaságában élvezve ki bőrének édes ízét, halkan nevetve fel, mikor megéreztem a tusfürdő kesernyés ízét. A testem tovább feszült, újra ölének lüktetve, csak annyira engedve el, hogy a testébe vezessem magam, úgy merülve el teste forróságában, hogy közben újra ajkai után kaptam, ott fojtva el egy tompa, vehemens nyögést.

Szinte azonnal átvettem a fürdető szerepét, annak ellenére, hogy inkább én szorultam volna alapos mosdatásra a nutellás kalandozás miatt, de az talán még számára is egyértelmű volt, hogy sokkal jobban szerettem fürdetni Őt, mint azt, hogy ha valaki engem fürdet. Ehhez képest elég nagy izgalommal töltötte el gyomromat a tudat, hogy amint befejezem, Ő következik majd, és már attól befeszült minden porcikám, hogy eszembe jutott, hány helyre juttathat majd abból a tusfürdőből, már ha abból indultam ki, hogy a nutellát milyen ösvényként kente végig testemen. Újra és újra megjelent lelki szemeim előtt, hogyan tünteti el rólam az édességet mohó nyelvével, hogyan köröz a mellbimbóm körül, vagy hogy épp hogyan vesz birtokba ajkaival, ott pedig tényleg csak egy hajszálon múlott, hogy volt elég lélekjelenlétem leállni, leginkább hogy méltó revansot vehessek, de azt is gyorsan ellenem fordította. Így hát, az én kis nutellás bosszúm még ott lebegett előttem, és csak arra várt, hogy végezzünk ezzel a könnyed kis zuhannyal, de ahogy bőre lángolni kezdett tenyerem alatt, miközben szétsimítottam rajta a férfias tusfürdőt, már mindennek tituláltam volna ezt a zuhanyt, csak könnyednek nem. Légzésem elnehezült, ahogy ujjaim visszakanyarodtak hasa aljáról, arra viszont kicsit sem készültem fel, hogy Ő is ugyanezt fogja játszani velem. Pedig hányszor mondtam már, hogy igazi álnok bestia, és most sem igyekezett rácáfolni arra, hogy kész méltó bosszút állni, amiért érintetlenül hagytam ölét.
Nem is tudtam volna megmondani, hogy mennyi ideig voltam képes türtőztetni magamat, és megálljt parancsolni a késztetésnek, ami végül arra sarkallt, hogy megmutassam neki az elmondása szerint elfelejtett utat, amit korábban még ajkaival barangolt végig, gyengéden a csuklójára fogva, úgy húzva magamra ujjait, a sóhaj pedig, mikor finoman rám markolt, kontroll nélkül tört ki belőlem. Képtelen voltam bármit is mondani, inkább a levegővételekre próbáltam figyelni, de nehezemre esett elvonatkoztatni attól, amit éppen művelt velem, lávaként indítva el minden csepp véremet, a zuhatag pedig egyenesen ágyékomat vette célba. Ő pedig érezhette is ujjai között, hogy milyen vehemens lüktetéssel reagál érintésére a testem, hogy máris mennyire vágyom rá, annak ellenére, hogy csak percek teltek el az őrjítő gyönyörünk óta, szavaival végigkorbácsolva hátamon, még közelebb húzódva hozzá. - Istenem - bukott ki belőlem mindennemű önfegyelem nélkül, mikor megmozdította rajtam kezét, előcsalva belőlem egy mély, feszült, jóleső nyögést. Már piszkosul bántam, hogy megállítottam kezeimet a hasa alján, visszasírtam a pillanatot, mert kényeztetése közben másra sem vágytam, csak hogy én is adhassak neki valamit, és ahogy közelebb simult hozzám, keze pedig a tarkómra csúszott, én magam is utat kerestem lábai közé néhány ujjammal, közben apró terpeszre ösztönözve, hogy így érhessem el a célomat. Meg is találtam, amit kerestem, ajkaiba nyögve, mikor érzékeltem az ott uralkodó forróságot, másik kezemmel finoman hátára simítva, de még így sem voltam képes kihúzni magam érintése alól. - Érzem - utaltam vissza korábbi szavaira halk morranással, ujjaim alatt egyértelműen összpontosult az, amit említett, és ugyan tettem néhány masszírozó mozdulatot, de még azelőtt elhúztam onnan a kezemet, mielőtt elkezdhette volna igazán élvezni. - Az az álnok nőszemély nem hagyja, hogy rendesen megfürdessem - búgtam fülébe rekedten, felszabadult kezemmel végigsimítva oldalán, finoman ingerelve bőrét körmeim hegyével. Az, amit kezével művelt, egyre jobban felajzott, hullámokban törve testemre, érezve, hogy akár már így, ennyivel is képes lenne kicsikarni a gyönyörömet, épp ezért húzódtam el keze alól, majd felgyorsult légzéssel, már-már lihegve, belemarkoltam combjába, így emelve egyik lábát a csípőmre, lüktető ágyékomat az ölének dörgölve, de szándékosan nem merültem még el testében, helyette ajkaiért kaptam.