Iris & Dimitriy

Hiába tűnik már képtelenségnek, mégis képes még mindig tovább szítani bennem a tüzet, de furcsa módon azzal is ezt éri el, ha csípője buján mozdul, így hatolva a lehető legmélyebbre bennem és azzal is, ha mindezt megvonja tőlem azzal a pimasz vigyorral a képén. Látom és érzem is rajta, hogy bármennyire is tölti el elégedettséggel a kínzásom, Ő épp ugyanezen megy keresztül, saját magát épp annyira gyötri, mint engem, a vére épp olyan hevesen zubog ereiben, ahogy az enyém is és ugyanolyan buja hangokat csal elő belőle testünk lüktetése, mint belőlem.
És mégis, még mindig azt kérdezi, hogyan tudna még jobban megőrjíteni, mintha már nem ajzott volna fel, már így is épp eléggé, pedig az iménti kis játéka óta, mikor az ozgarmus alig egy karnyújtásnyira került tőlem kényeztetésènek köszönhetően, a testem még mohóbban követeli a jussát. -Nem igazán.- lehelem erőtlenül mohó mozdulatai közben, melyek mindegyikètől olyan izgató zsibogás vonul végig rajtam, hogy abba belereszketek és akárhogy is nézem, valahogy tényleg nem úgy fest jelenleg, mint aki aludni készül.
Bárhol is érintem, tűzforró a bőre, a szíve pedig érzem, hogy milyen vadul zakatol,de végül mégis lassít mozdulatain, majd felemelkedik rólam és térdre helyezkedve tart továbbra is az ölében. Pihegve bámulok fel rá, mellkasom kapkodó lélegzetem eszeveszett ritmusával hullámzik, tenyerem hasára simit finoman, magamba iszom izgató látványát, de aztán én magam is megtámaszkodok karjaimon és csak, hogy éreztessem Vele, hogy én sem maradok ki a játékból, megemelem csípőmet és finoman mozdulok rajta párat.
Pimasz szavaimra tett válaszán elvigyorodok, pedig az a "bébi", már megint iszonyúan zavar, mégis inkább beharapom ajkam és anélkül, hogy bármit mondanék, csintalan tekintettel megvonom vállaimat, de ahogy két kézzel fenekemre markol, így húzva magára újra és újra, pillanatok alatt háttérbe szorul az incselkedő ènem. Talán, már az Övé is, mert lassan az ölébe von pár pokolian izgató, buja mozdulat után és, míg egyik akarja derekamra fonódik, másikkal továbbra is fenekemet markolva diktálja a ritmust.
Magamhoz ölelem, ujjaim hátát barangolják végig, míg nyelvèvel nyakam bőrét ízleli, én pedig feszülten felnyögök az élvezettől, a szavaitól és buja mozdulataitól, ahogy újra és újra teljesen elmerül bennem ismét közelebb csalogatva hozzám azt a régóta vágyott gyönyört. -De én élvezem, ha Te irányítasz...- lehelem ajkaiba elfúló hangon, pimasz mosollyal, bár kétlem, hogy ezt ne tudta vagy sejtette volna eddig is, hiszen elég most is rám néznie ahhoz, hogy lássa, milyen őrülten felizgatott minden újabb kis húzásával és, hogy mennyire élvezem, ahogy fenekembe markolva mozdít csípőmön, diktálja ezt az őrjítő, izgató ritmust, miközben újra és újra a lehető legmélyebbre hatol bennem.
Ujjai hajamba markolnak, halkan felnyögök a mozdulattól, ahogy ajkaihoz von, mohón viszonzom szenvedélyes csókját, nyelvem olyan buján simul nyelvéhez, mint ahogy Ő mozog bennem, de egyre akadozóbbak lélegzetvèteleim, testem kerül-fordul megremeg a közelgő gyönyörtől, amit igyekszek még a háttérbe szorítani, amíg meg nem érzem rajta is a jeleit. Karjaim szorosan ölelik, melleimet mellkasához préselem, miközben forrón csókolom tovább, de ahogy küszködő lélegzetem elakad és a gyönyörtől megfeszül testem, finoman ajkába harapok. Mielőtt azonban még túlságosan fájdalmat okoznèk ezzel, inkább nyakába rejtem arcom, ajkaim bőréhez préselem, így engedve ki magamból az erélyes nyögést, amit a mámor okoz, de reszkető, halk sóhajaim kíséretében, szinte kapaszkodnom is kell erős hátába, olyan intenzív az élmény, ahogy végre jön az enyhülés a hosszú, kínzó, de annál élvezetesebb játéka után.

Iris & Dimitriy

A gyönyör, már olyan közel jár hozzám, hogy az izmaim olykor meremegnek tőle, a bizsergető érzés folyamatosan kínoz nyelve minden mozdulatánál és, szinte már érzem is, miként akar mindez szètrobbanni bennem, maga alá gyűrni olyannyira, hogy levegőt se tudjak venni. Mielőtt azonban átevickèlhetnèk azon a vékony határon, elhúzódik tőlem és fentebb kúszik hozzám véget vetve ezzel a kínzásnak, vagy legalábbis tovább, már nem ugyanabban a formában folytatja, mert miközben ajkaink szenvedélyes csókban forrnak össze, ágyékával ölemnek feszül, így csalva ki mindkettőnkből egy buja nyögést.
Képtelen vagyok nyugton maradni, csípőm tovább mozog követve azt az ősi ritmust, amit zubogó vérem diktál, amit csak tovább fűt az érzés, ahogy forró testünk egymásnak simul és, ahogy kemény férfiasságát incselkedve hozzám dörgöli, mégis van még ereje pimaszul felhozni a korábbi ficánkolással kapcsolatos megjegyzésèt, amitől lihegve elnevetem magam.-Nem mondtam, hogy nem fogok ficánkolni.- suttogom elfúló hangon, ahogy lábaim köré fonódnak, combomat szinte égeti forró bőre, melyen még most is érzem ajkai és nyelve nyomát, ujja ingerlőn simít a számra én pedig finoman a számba veszem gyengéden megszívva, ördögi mosolyt villantva a hangtól, amivel fogadja a buja mozdulatot.
Édes szavaira én is válaszolok, és valahányszor csak elhangzik Tőle vagy tőlem ez a vallomás, mindannyiszor úgy érzem, mintha repülnèk, szinte beleszèdülök a mellkasomat eltöltő melegsègbe, ami miatt valószínűleg szokták is mondani, hogy az ember gyomrában pillangók röpködnek. És élvezem, hogy kimondom, hogy tényleg így érzek, hogy Ő így érez, hogy mindez a látszat-házasság, valami olyanhoz vezetett, amire egyikünk sem volt felkészülve és talán, a kezdeti rossz emlékeket is széppé varázsolja. Mert innen nézve már, az egész olyan sorsszerűnek tűnik, hiszen a körülmények, más emberek kényszerítettek minket ebbe, mégis mintha egy felsőbb erő terelgette volna Őt hozzám, vagy legalábbis jó érzés így gondolni rá.
Mély, erőteljes nyögéssel fogadom magamba, testem szinte lüktet az érzéstől, ahogy végre elmerül bennem, a fülemben hallom vérem vad dübörgèsèt, miközben ajkaim nyakára vándorolnak, gyengéden a fülèbe harapok, mintha ezzel is újabb mozdulatra akarnám ösztönözni, a testem szinte sajog is már érte, olyannyira feltüzelte már, de végül én mozdítok egyet csípőmön, a nem létező türelmemre tett megjegyzése hallatán pedig ajkamba harapva, pimasz mosollyal bólogatok.-Iszonyúan akarlak már...- nyögöm feszülten, de tudom, hogy épp ezt akarta elérni, hogy szándékosan akar az őrületbe kergetni, hogy végül majd olyan gyönyör robogjon végig rajtam, amihez semmi sem fogható, ami elemi erővel gyűr maga alá, miközben elképesztő magasságokba emel.
Kezeim közé fogom arcát, ahogy homlokát az enyémnek támasztja, teste kínzóan édes mozdulataitól újra és újra ajkaira nyögök, levegő után kapkodok, teljesen elveszi az eszem azzal, ahogy komótosan újra elkezdi előcsalogatni belőlem a mámort, miközben még mindig azon morfondírozik, mivel fokozhatná még testem sóvárgását.-Ha most közölnéd, hogy inkább alszol, azzal biztosan.- nevetem el magam, de szavaim közé furakodik egy újabb nyögés, ahogy újra és újra teljesen elmerül testemben, kínozva, gyötörve minden mozdulattal, pimaszul ajkamba harapva, amitől türelmetlenül felszisszenek, mikor pedig megtámaszkodik és felemelkedik rólam, komolyan elgondolkodok azon, mit fogok Vele művelni, ha most magamra hagy.
De nem teszi végül, csak feltèrdel, én pedig tenyerem élvezkedve simítom hasfalára, körmeim finoman bőrébe engedve, tekintetem pedig vágyakozva issza magába látványát, miközben Ő is engem bámul parázsló tekintetével. Egyszerűen megőrülök minden porcikájáèrt, de máris hiányzik bőre forrósága én pedig nem tudom, hogy ettől vagy a testemen végig robogó bizsergéstől leszek csupa libabőr, de kéjesen sóhajtok az érzéstől.-Ha sokáig játszadozol, kénytelen leszek a kezembe venni az irányítást...- súgom incselkedő  mosollyal, miközben karjaimon megtámaszkodva feltolom magam picit, de csak annyira, hogy meg tudjam emelni csípőmet még inkább az ölébe tornázva magam, feszülten nyögve az érzéstől, ahogy mozdulok rajta, ahogy ölem kínzón köré lüktet, majd finoman ajkamba harapva, hátra vetett fejjel, lassan megismétlem újra a mozdulatot, már ha hagyja egyáltalán.

Iris & Dimitriy

Amikor elfogy a Nutella, olyan szomorú arcot vág, hogy kénytelen vagyok felajánlani, hogy hozok valahonnan, de persze egyetlen percig sem gondolom komolyan, ez újfent csak a pimaszkodás része, amíg még képes vagyok rá, mert azt azért én is tudom, hogy ezzel még nem ért véget a játék. Legalábbis tekintete ezt sugallja, hiába a vicces, kétértelmű kérdése, ami mondjuk egyben elég izgató is, el is vigyorodok válaszul, de ennél többre nem futja, mert aztán már a desszertes tányérokról kezd beszélni, miközben közelebb ránt magához, lábaimat pedig kényelembe helyezi vállain.
Iszonyú izgató a tekintete, ahogy felnéz rám, mielőtt nyelve mohón ölemre simulna, mintha én se lennék egyéb, csak egy kibaszott desszertes tányér, aminek olyan hévvel esik most neki, hogy képtelen vagyok visszatartani a kikívánkozó buja hangokat. Ujjaim a lepedőbe marnak, másik kezem hajába túr, miközben egyre bujább, egyre kéjesebb sóhajokat és nyögéseket csalogat elő belőlem, csípőm nyelvére mozdul újra és újra, a vérem pedig olyan őrült tempóban zubog bennem, mintha ki akarna törni testemből. -Megèrte az a sok gyakorlás a tányérokkal.- lihegem vigyorogva, nyelve minden buja mozdulatától megremegek, a gyönyör a hosszú kínzás után hirtelen kezd kacsintgatni felém, Ő pedig kivárja az utolsó pillanatot, szinte már csak egy milliméteren múlik, hogy elèlvezzek, mikor hirtelen elhúzódik tőlem, fentebb kúszik hozzám és mohó csókkal tapad ajkaimra.
Szájába nyögök halkan, ahogy nyelve az enyémhez simul, nyakába karolok, közelebb húzom magamhoz, hogy melleim forró mellkasának feszüljenek, teste forróságától reszketve sóhajtok, olyan pokolian jó érzés végre magamon érezni, mintha eltakarna az egész világ elől, így óvva. Lábaimmal készségesen ölelem át csípőjèt, ölem még mindig azt a lázas táncot járja, úgy feszül ágyékának, az édes, izgató nyögésèt hallva pedig ajkamba harapok.-Èn is szeretlek.- nyögöm ajkaiba, még szorosabban ölelve át, miközben orrával finoman államon simít, ujja ajkamat érinti és, ahogy egyetlen mohó mozdulattal elmerül bennem, ujjáèrt kapok és finoman ajkaim közé veszem, pimaszul rá is harapva kicsit.
Az egész testem megborzong az érzéstől, ahogy eggyé válunk, buja nyögése is, csak még tovább ingerel, miközben majd lihegve nyakához hajolok, nyelvem húzva végig forró, lüktető bőrén, fülcimpájánál állapodva meg, amire gyengéden ráharapok. -Tisztára megőrjítesz.- lehelem halkan, tekintetem újra felkutatja Övét, arcát pedig két tenyerem közé fogom, úgy bámulok rá pár pillanatig, de aztán ajkaiért kapok és forró, mohó csókot lehelek rájuk, miközben csípőm finoman mozdul alatta, az érzéstől felnyögök, melleim mellkasához préselem, mintha nem lenne már így is épp elég közel hozzám, de igazából nincs is, mert ha lehetne, szívem szerint összeolvadnèk Vele teljesen.

Iris & Dimitriy

Legalább annyira szereti előcsalogatni a pimasz énemet, mint amennyire én szeretek pimaszkodni Vele, és ezt, még csak meg sem próbálja titkolni, mert amikor figyelmeztetni akarom, hogy a fenyegetésèvel épp az ellenkezőjèt fogja elérni, még a bőrömbe mormogott válaszából is kihallom, hogy vigyorog. Halkan elnevetem magam és megcsóválom rosszallóan a fejem, de valójában egy pillanatra sem okoz ezzel bosszúságot, mert semmi sem tetszik jobban annál, mint amikor pontosan azt teszem épp, amiről tudom, hogy fel fogom húzni vele.
Mégsem ez az oka csípőm lassú, buja ritmusának, ahogy ujjai rám simulnak és nem is a pimaszkodás végett szopogatom le ujjáról olyan nagy átéléssel a krémet, amitől halkan bőrömbe nyög, ezzel is tovább tüzelve a bennem tomboló vágyat, mert ebből egyértelműen tudom, hogy ugyanaz jár a fejében és, hogy ugyanazon emlékkèptől forrósodik fel még jobban a teste. Én pedig épp úgy simítom nyelvem bőréhez, ahogy előtte térdelve is tettem, miközben küszködve a vágytól ajkaim közé feszült, teste pedig úgy hullámzott, akár a viharos tenger.
Nincs izgatóbb látvány annál, mint amikor eluralkodik rajta a vágy, amikor pár perc erejéig, még talán el is gyengül attól, amit Vele művelek, mert ennél nyilvánvalóbban nem is látszódhatna, hogy bízik bennem. Olyankor tényleg azt érzem, hogy egy pillanatig sem akar uralkodni felettem vagy azt éreztetni, hogy igenis, sokkal erősebb nálam, hogy kettőnk közül már pedig Ő a főnök, bár mindezek egy részét, már a hétköznapokban is levetette magáról és, csupán annyit őrzött meg belőle, amitől kellőképpen vonzó és szexi. Egyébként is, egyetlen helyzet van, amiben szó nélkül eltűröm Tőle, ha Ő akarja átvenni a vezetést, sőt, talán még fel is izgat, ha így tesz, az pedig a jelenlegi helyzet is például, amikor minden másról megfeledkezünk és, csak egymással és a bennünk tomboló vággyal foglalkozunk.
Iszonyú nehéz Rajta tartani pillantásom, miközben testemen végig vonul az az izgató, kínzó bizsergés csókjaitól, de újra és újra megpróbálkozom vele, mert a látványa, csak még jobban beindít. Az, ahogy lábaim közè fèszkelve magát elképesztően alaposan tüntetgeti el combom belső feléről a nutellát, olyan közel kerülve lüktető ölemhez, hogy szinte már érzem is magamon nyelvét, miközben keze finoman mellemre markol, mintha csak ráérzett volna, mennyire vágyom arra, hogy ott is érintsen. Vagy, igazából bárhol, akárhol, mert a telhetetlen, mohó vágy ezt akarja, mindenhol Őt akarja érezni.
Ezért se tudok nyugton maradni, bár Ő is belátja, hogy ez alapból lehetetlen kérés volt tőle, testem pedig, csak arra a pár pillanatra kap némi nyugalmat, míg sopánkodni kezd a Nutella hiánya miatt. -Ha gondolod, elszaladhatok az egyik éjjel-nappaliba, hogy hozzak.- pimaszkodok csalafinta mosollyal, pihegve, miközben tekintetem felkutatja Övét, kezem gyengéden vállán simít, miközben felidèz egy, a gyerekkorával kapcsolatos emléket, amitől furcsa módon nem gyengéd vagy szentimentális mosoly jelenik meg arcomon, hanem helyette libabőrössé válok és ajkamba harapok, mert akármilyen aranyos is lehetett az a Dimitriy, akit az anyukája leszidott, az Ő tekintete most minden, csak épp nem aranyos. -Ó, te jó èg...- nyögöm elfúló hangon, ahogy csípőmnèl fogva közelebb húz magához, mint aki pontosan tudja, hogy most rohadtul vége lesz, a szívem pedig, hiába vert már eddig is olyan őrült tam-tamot, mintha ki akarna ugrani, most még sebesebb tempóra kapcsol, miközben testemen lávakènt vonul végig a forróság le, egész az ölemig.
Ő pedig épp erre a forróságra csókol, nyelve izgató, lassú mozdulatokkal ízlel meg, amitől előtör belőlem egy erőteljes, buja nyögés, a testem pedig homorítva próbálja átvészelni a kínzó bizsergést, de még mindig képes fokozni ezt az őrjítő élvezetet azzal, ahogy nyelvèt belém csúsztatja. Elakad a lélegzetem egy pillanatra, hogy aztán hangosan, küszködve engedjem ki tüdőmből, kezem a matracba mar fejem fölött, míg másik a hajába markol és, miközben próbálom szemmel tartani, hogy mit művel velem, csípőm akaratlanul is nyelvère mozdul finoman, követve vérem szédítő ritmusát.-Basszus, Dimitriy...- nyögöm újra, de elnevetem magam lihegve, ahogy eszembe jutnak a szomszédok és már, csak azért is beharapom ajkam, még ha olyan erősen is teszem, hogy már fáj is, de szándékosan próbálom visszafogni a többi kikívánkozó hangot. Na nem, mintha így nem hallhatná tökéletesen, mennyire megőrjit azzal, ahogy nyelvével kényeztet, mellkasom olyan hevesen mozog fel és alá, mintha már nem csak a szívem, hanem az egész tüdőm ki akarna szakadni,  vállain pihenő lábaim pedig, olykor-olykor beleremegnek az élvezetbe, ezzel is jelezve, hogy kétségtelenül elindultam a gyönyör felé vezető úton.

Iris & Dimitriy

Már pusztán a csókja úgy feltüzel, hogy levegő után kapkodok tőle, olyannyira felizgat, ahogy nyelve mohón nyelvemhez simul, miközben ujjait összefűzi enyéimmel, ágyéka pedig ingerlőn ölemnek feszül. Incselkedő szavai hallatán én magam is elmosolyodok, de nem tagadom egy pillanatig se, hogy ficánkolnèk alatta, ha kikötözne is újra, már csak azért sem, mert a múltkori eset ezt tökéletesen bizonyítja, valamint egyenként is képtelen lennèk arra, hogy ne akarjam érezni nekem feszülő testét, hogy csak úgy, mozdulatlanul heverjek alatta, miközben nyelve lassan bejárja nyakam érzékeny bőrét, hogy aztán a mellkasom felé vegye az irányt. -Kár lenne tagadnom.- sóhajtom halkan, kéjesen, felidézve azt az elképesztő éjszakát, azt a szenvedélyes együttlétet és a végén bekövetkező mámort, most viszont kihasználva, hogy a kezeim szabadon mozoghatnak, vagy legalábbis az egyik biztosan, finoman hajába túrok, míg Ő a nutellát tünteti el rólam mohó mozdulatokkal.-Ugye tudod, hogy ezzel kíváncsivá teszel és arra kényszerítesz, hogy pimasz legyek?- sutyorgom halkan, kacér mosollyal az újabb fenyegetés hallatán, de ahogy melleimhez ér, ahogy mellbimbómat veszi ajkai közé finoman ingerelve nyelvével, eltüntetve róla a krémet, halkan felszisszenek és egy halk nyögés kíséretében még jobban ajkai közé feszülök, mintha csak követelnèm, hogy folytassa kínzó játékát.
Lassan azonban lentebb halad, én pedig felemelem picit a fejem, lihegve sandítok le rá, hogy tekintetemmel követhessem, miként húzza végig nyelvét hasfalamon, miként nyalogatja le rólam a krèmet, miközben kezèt ölemre csúsztatja így gyötörve, kínozva tovább azzal az őrjítő ritmussal, ami mindent ígér, csak gyors enyhülést nem. Tudom, hogy a végsőkig fog izgatni, addig játszadozik majd velem, míg talán már könyörögnöm kell majd azért, hogy megadja nekem, amire vágyom, de még ez a felismerés is, csak még tovább fokozza szívem vad dübörgèsèt és a bennem tomboló vágyat, amitől a testem már olyan forró, hogy csoda, hogy nem ég rá a maradék nutella.
Szívem szerint felhúznám magamhoz, hogy nyelvemmel tüntesssem el a száján maradt édességet, de mielőtt még megmozdulhatnèk vagy elhatározhatnám magam, már letörli ujjával, így kínálva fel nekem az apró kóstolót, én pedig mohón kapok érte ajkaimmal, finoman megszívva ujját, halkan nyögve az izgató érzéstől, hiszen a krém őrülten finom, de valószínűleg nem az izgat fel ennyire és ezt Ő is tudja. -Igen...- lehelem halkan válaszul, de még számomra is egész idegennek tűnik karcos hangom, ahogy megszólalok majd fejem visszahanyatlik a matracra, hogy továbbra is, szinte küzdve minden lélegzetvètelèrt, lehunyt szemmel élvezzem a  kínzást.
Mert valahol kínzó az, ahogy combjaim közè érve megérzem bőrömön forró leheletèt, miközben hangja egyértelműen a benne feléledt vágyról árulkodik, majd nyelve gyengéd mozdulatokkal elkezdi eltüntetni rólam a krémet, amivel újabb és újabb izgató borzongást kelt életre bennem. Kezem finoman simít le újra hajára vagy épp vállára, míg másikat kihúzva fejem alól elnyújtom magam mellett és próbálom a lepedőn levezetni a bennem kialakult feszültséget, miközben csípőm tovább ringatózik, amire még csak rá sem foghatná, hogy szándékosan "ficánkolok". Ő kelti életre a testemet, forralja fel a véremet, én pedig követem annak dübörgèsèt, ami minden egyes bőrömre hintett csókjától, nyelve forró érintésètől, csak még hevesebbè válik. -Mègis, hogy kellene így nyugton maradnom?- sóhajtom reszkető hangon, nagyot nyelve, megnyalva kiszáradt ajkaimat, tovább kapkodva levegőért, feszülten sóhajtva minden újabb mozdulatánál.

Iris & Dimitriy

Elképzelni se tudtam, hogy valaha is a közelembe engedjem majd, hogy azon túl, hogy vállalom a kötelességet, amit rám erőszakoltak, bármi mást is akarjak majd Tőle és eleinte mindent meg is tettem annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb távolságot alakítsam ki köztünk és azt minden lehetséges módon fenntartsam. A napjaim nagy részében vagy a munkahelyen voltam, vagy fent a tornyomban, hogy még csak találkozni se sűrűn találkozzunk, hogy ne is lássam Őt, szinte homokba dugtam a fejem és elhittem, hogy ha nem veszek Róla tudomást, ha úgy teszek, mintha csak pár hétre vagy hónapra beköltöztem volna ide, akkor igazán ki se kell vennem a részem ebből az egészből.
Rémisztő volt mindezek után arra ébredni, hogy egy teljesen más, egy sokkal gyengédebb és érzelmesebb férfi vár a konyhában, aki úgy néz rám, mintha a világ legféltettebb kincsét figyelné épp, mint ahogy most is bámul rám, miközben gyengéden végig kenegeti a testem a maradék nutellával, ajkain pedig ott díszeleg az a régről is ismert pimasz mosoly. Most viszont nem a gúny vagy az aljasság lengi körbe, hanem a szerelem, amit irántam érez, amire minden vágyam emlékezni, hogy mégis miként és hogyan ébresztettem fel a szívében.
De jelenleg, talán az is elég, ha a jelenre, Rá koncentrálok és abból táplálkozom, amit már biztosan tudok, amire már Én emlékszem, hogy miként próbálta megértetni velem, hogy mindez nem egy játék, nem egy aljas cselszövès és, hogy miként lobbantott a szívemben ismèt szerelmet. És ugyanúgy, ahogy ezekre, az első -vagy legalábbis számomra első- éjszakánkra is emlékszem, hogy miféle mohó vágyat ébresztett bennem, amire Ő most "tüzes vadmacska"-kènt utal vissza, előcsalogatva ezzel belőlem egy halk kuncogást, miközben lábaim közé helyezkedve finoman hozzám préseli magát.
Egyre feszültebb légzéssel élvezem ki gyengéd csókjait, ahogy orrával és ajkaival cirógatja bőröm, miközben keze az enyémre talál, ujjainkat finoman összefűzi és a lehető legèdesebb választ adja a kérdésemre, amitől egy pillanatra elnyílnak ajkaim, tekintete pedig teljesen rabul ejt.-Imádom, amikor ilyeneket mondasz.- lehelem halkan, ajkam szegletében viszont megjelenik közben egy pimasz mosoly, mert szabad keze közben lassan lebarangol a lábamhoz és finoman nagyobb terpeszre ösztönöz. Halk fenyegetése hallatán ajkamba harapok, tekintetem kihívón kutatja íriszeit, mert már ezzel az apró megjegyzéssel is kedvem támad letesztelni, hogy mi is történhet, ha netán túl sokat merèszelnèk ficánkolni.-Megint kikötözöd a kezeimet?- duruzsolom halkan, miközben csípőmmel finoman ágyékának feszülök, de akaratlanul is elnevetem magam, már pusztán azon is, hogy egyáltalán pimaszkodhatok Vele. És pokolian élvezem, minden alkalommal, mert az az ördögi vigyor, ami ilyenkor megjelenik ajkain, olyasmiket ígérnek, melyeknek már a puszta gondolatától is tovább forrósodik a testem.
Halk, kéjes sóhaj kíséretében hajtom kissé hátrébb a fejem, ahogy nyakamra vándorol mohó ajkaival, miközben teste finoman testemnek feszül, forró bőrének érintésètől végig vonul rajtam az az izgató, buja bizsergés, amitől nagyot kell nyelnem, szemeimet lehunyom és reszketeg sóhajjal élvezem tovább csókjait és nyelve édes játékát.-Alig várom, hogy lenyaljam rólad, ami rád került.- nyögöm halkan, ahogy ágyéka nekem feszül, melyből tisztán érzem, mennyire feléledt benne a vágy, már pusztán attól is, hogy rólam nyalogatja az édes krémet, testem válaszol rá, bőröm forrósága még kínzóbbá válik és, miközben lassan lentebb halad rajtam a kulcscsontomra felvitt nutellát eltüntetve, szabad kezem finoman hajába túr.
Nem szándékosan ugyan, de csípőm akaratlanul is mozdul néha, lágyan simulva hozzá de, ha ez nem árulkodna arról, mi minden dúl bennem nyelve és ajkai érintésètől, egyre kapkodóbb lélegzetem biztosan.

Iris & Dimitriy

Tény, hogy reggel is pokolian dühös volt rám. Láttam a tekintetében, ahogy rám nézett, éreztem a hangjából és a mozdulatai is erről árulkodtak, hiába is volt olyan kimért és távolságtartó. Épp ez volt árulkodó, ebből tudtam, hogy miféle harag dúlhat benne, de nem emiatt döntöttem úgy végül, hogy nem dacolok Vele és nem cipeltetem ki magam onnan a vállán, ezt pedig Ő is tudja. Azért indultam Vele önként haza, mert én is ezt akartam de, ha valami oknál fogva épp úgy is döntöttem volna, hogy ellenszegülök, akkor is tudom, hogy nem bántott volna. Sosem bántana és ez az érzés olyan biztosan gyökeret vert bennem, hogy talán már semmi sem tudná eltüntetni. Leszámítva egy újabb emlékezetvesztèst, de mivel már napok óta nem történt meg újra, talán, már nem kell miatta aggódnom. Nem is akarok miatta aggódni, hagyni, hogy ezt a pillanatot is elrontsa az aggodalom, mert ha úgy is alakul, az a holnap problémája.
Most inkább Őt figyelem, ahogy finoman kijelöli az útvonalat a testemen, juttat egy kevés nutellát a kulcscsontomra, a melleimre majd a hasamra is, és már önmagában ez pokolian izgató, hogy ezáltal tudom, mely részeket fogja bebarangolni nyelvével és ajkaival.-Ezek lennének azok az adottságok?- utalok vissza pimasz mosollyal szavaira, de a vicc ellenére is tudom, hogy nem feltétlenül a testi adottságaim miatt nem akar megfojtani olykor, hanem amiatt, amit belőle csalogattam elő az elmúlt hónapok során. Hogy képes voltam szerelmet ébreszteni benne és meglátni azt az arcát, amiről talán Ő sem hitte, hogy létezik.
Újabb lehetőség adódik arra, hogy dacoljak vele, hogy már, csak azért se tegyek eleget a kérésènek, de mivel tényleg egy kérés hangzott el tőle, lassan mozdítom is a lábamat, talán ezzel még jobban meglepve, mintha dacoltam volna. -Igen. A "kérlek" elég sok mindenre megoldás lehet.- incselkedek tovább halkan, finoman vállat vonva, miközben folyamatosan arcát fürkészem, ahogy végül másik lábam is engedelmeskedik, hogy még véletlenül se maradjak le egyetlen reakciójáról se.
Hangja árulkodik talán a legjobban, mennyire tetszik neki a helyzet, hogy a krémet máris szabadon, akadály nélkül viheti fel combjaimra, én pedig igyekszem némán viselni érintésèt, de azért egy halk, kellemes sóhaj kibukik belőlem, mielőtt feltennèm a kérdésemet. Szemtelen vigyora láttán én magam is elvigyorodok, csókját gyengéden viszonzom, ahogy fölém hajol, kissé sóvárgok is a folytatásèrt, de inkább sajátomba harapok, mint hogy eláruljam, milyen piszkosul zavar, hogy inkább az üveget teszi le, minthogy komolyabban belemerülne csókunkba, szavai hallatán pedig nagyot nyelek, ahogy ismerteti a két lehetőséget, amit elérhetek a kezes bárány viselkedéssel és a dacolásommal.
Halkan sóhajtok, ahogy finoman lábaim közé helyezkedik, tekintetem szüntelen Őt figyeli, mozdulatait és az izmai játékát, míg le nem hajol hozzám egy szenvedélyes, mohó csókra, amibe kénytelen vagyok halkan belenyögni, olyan izgatóan simul nyelve nyelvemhez. Alig fogom fel kérdését, miközben kiszakad csókunkból, orra finoman simul arcomnak, ajkai államra vándorolnak, a testem már most is pokolian felforrósodik mozdulataitól és akaratlanul is domboritom magam picit, hátha melleimmel sikerül mellkasához érnem és pillanatnyilag azt sem bánom, ha egy kis Nutella jut az Ő mellkasára is. Valószínűleg, nem sokáig fog ott maradni.-Mindkettőèrt megveszek.- találok rá végül hangomra nagy nehezen, kezem finoman simít végig karján egészen fel a válláig, majd tarkóján pihen meg finoman hajába túrva, mivel egy időben finoman ajkamba harapok.-Bár az utóbbi képes elérni, hogy letèpjem az inget róla vagy épp, a bőrébe mèlyesszem a körmeimet.- lehelem halkan, mert már alig van hangom, úgy elszorul torkom a közelségètől, de az iménti domborításomon túl nem teszek más mozdulatot, bármennyire is szeretnék, nehogy tönkre tegyem a művèt.-Szóval a kérdés, hogy Te vágysz-e ilyesmire?- duruzsolom halkan, pimasz mosollyal, már most feszültebb légzéssel várva, hogy elkezdje eltüntetni rólam az édességet, akár lassan, gyengéden, akár mohón és szenvedélyesen.

Iris & Dimitriy

Iszonyúan érzéki, ahogy eltünteti ujjamról az édességet és még, ha meg is harapdál picit, az is inkább izgatóan hat, mintsem igazi fájdalmat okozna, nyelve pedig egyèbként is olyan finoman simít utána végig bőrömön, hogy az sokkal jobban elvonja a figyelmemet, mint holmi apró fájdalom. Tekintetét pedig képtelen vagyok elengedni, olyan mohó, pimasz fény csillan benne és épp ezért nem kezdek tiltakozni, mikor az ágy felé próbál finoman terelgetni szavaival, de nem is én lennék, ha nem tenném szóvá a "parancsolgatását", amivel amúgy semmi bajom nincs, ha épp arról van szó, hogy az ágyában akar látni. -Az a helyzettől függ.- duruzsolok vissza halkan, ajkamba harapva, ahogy a dacolásomat említi, ami állítólag olyan nagy hatással volt rá, már korábban is, bár ezen nem is csodálkozok annyira. Mégis, hány ember próbálhatott már ellenszegülni Vele és hány mondhatná el magáról, hogy cserébe annyi volt a "büntetése", hogy felpakolták az asztalra? -Erre akkor is emlékezz majd, ha épp feldühítelek valamivel és meg akarsz fojtani.- pimaszkodok tovább, de aztán egy gyors, forró csókot követően már fel is egyenesedek az üveget magamnál tartva és az ágyhoz sétálok, hogy a lehető legkacèrabb mozdulatok kíséretében foglaljam el rajta a helyemet. Azt a helyet, amit egyetlen másik nő sem tudhatott eddig a magáénak, ez a gondolat pedig épp elég ahhoz, hogy libabőrössè váljak tőle, miközben tekintetem megtalálja az ágy felé lèpkedő alakját. -Kár.- sóhajtom mosolyogva és, ha csak felidézem magam előtt azt a túlfűtött pillanatot az ajtónál, ahogy végig barangoltam nyelvemmel forró bőrén, ugyanaz a forróság kezd szètáradni bennem, ami akkor is. Megnyalom ajkaimat az emléktől, hogy meddig is merèszkedtem akkor, hogy milyen érzés volt elé térdelni, ajkaim között érezni és látni rajta, miféle hatással van rá a kényeztetésem, szavai hallatán azonban újra felé sandítok, ahogy feltèrdel hozzám az ágyra.
-Az első dolga lesz beszerezni egy újabb üveggel. Lehetőleg, a legnagyobb kiszerelésben.- sóhajtom buján, miközben ujjáról eltűntet egy keveset, én pedig le se veszem róla szemeimet, egyik karomat pedig a fejem alá is teszem, hogy még jobb legyen a kilátás, míg Ő magához veszi a következő adag krémet. Halkan sóhajtok, ahogy finoman elkezdi a bőrömre kenni, tekintetem hol az ujja útját, hol tekintetét fürkészi, de ahogy egyre lentebb halad testemen, már inkább annak szentelem figyelmemet, hogy lássam, vajon meddig merészkedik még.
Tagadni sem tudnám, miként hat rám az érintése, mellbimbóim és a testemet fedő libabőr tökéletesen elárulja, mint ahogy az a pár feszült lélegzetvètel is, amit a meglóduló vérem okoz, mindezt pedig, csak fokozza a pikáns kérdése is a lábaimmal kapcsolatban. Halkan elnevetem magam, kacér mosollyal pillantok fel rá, miközben egyik lábam lassan fentebb húzom és kicsit oldalra döntöm, így téve félig meddig eleget a kérésènek.-Azt mondtad, hogy "kérlek", szóval ezt nem is nevezném igazán parancsnak.- lehelem halkan, pimasz mosollyal a választ, miközben lassan a másik lábam is felhúzom és kisebb terpeszre nyitva őket, ajkamba harapva bámulom arcát, a reakcióit és a vágytól csillogó tekintetét. -Szóval...azt szereted jobban, ha szót fogadok, vagy inkább azt, ha dacolok veled?- kérdezem végül halkan, őszinte kíváncsisággal, mert én jelen helyzetben úgy látom, hogy legalább annyira felizgatja egyik is, másik is, bár talán a mohóbb, hevesebb oldalát a daccal tudom jobban előcsalni.

Iris & Dimitriy

Nincs ahhoz fogható, mint egymás karjaiban lenyugodni, miután átéltük együtt ezt a szédítő gyönyört, csendben élvezni egymás közelségét, hallgatni egymás lassan lenyugvó lélegzetèt és halkan édes szavakat suttogni egymásnak. Bár ezek egy része keserédes, ha arra gondolok, hogy egyedül csak Ő emlékszik arra, hogy mindez a vágy köztünk mit sem változott az elmúlt idők során, mégsem kételkedek szavaiban egy pillanatig sem. Mint ahogy abban sem, hogy tényleg mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszakapjak minden egyes pillanatot, ami elveszett, hogy tudjam, miként jutottunk idáig, mi minden történt köztünk és, hogy hogyan fejtegettem le róla a jégpáncèlt, míg végül beengedett a szívébe. -Tudom. Én sem fogom annyiban hagyni.- sutyorgom halkan bőrét cirógatva közben, de ahogy elém tartja a nutellás üveget, komisz vigyor jelenik meg ajkaimon, ami valószínűleg kísértetiesen hasonlíthat arra, amit Ő villant épp mögöttem.
Lopok is egy adag krémet, amit élvezkedve tüntetek el ujjamról, miközben oldalt helyezkedek majd ajkára is juttatok egy keveset, hogy lassú, mohó mozdulatokkal tüntessem el onnan, de végül neki is felkínálok egy adagot, miközben jót vigyorgok a megjegyzésèn.-Nem baj. Még jut bőven annyi, hogy kièlvezkedjem magam.- duruzsolom szemtelen mosollyal, de aztán csak csendben, ajkamba harapva figyelem, ahogy eltünteti ujjamról a krémet, tekintetem tekintetébe fúrom és ahogy finoman megharap, vigyorogva felszisszenek, na nem, mintha annyira fájna és egyébként is, a nyelve olyan finoman simul utána bőrömre, hogy azzal bármilyen fájdalmat képes lenne eltüntetni.
Pimasz mosollyal figyelem ajkait, miután egy cuppanás kíséretében elereszti ujjamat, majd szavai hallatán hátra sandítok az ágya felé és vissza rá. Van némi sejtésem arról, hogy mire készül, mégis felèleszti bennem a jó öreg kíváncsiságot, ami már megint arra ösztönöz, hogy szót akarjak fogadni. -Túlzottan azért ne szokd meg, hogy parancsolgatsz.- súgom kacéran, de mielőtt még lekászálódnèk róla, rövid, de annál tüzesebb csókot lehelek Nutella ízű ajkaira, végül egy kelletlen sóhaj kíséretében felállok és az ágy felé indulok, mintha legalábbis piszkosul nehezemre esne eleget tenni a kérésènek. Pedig, amíg ilyen "parancsokat" kapok tőle, nagy eséllyel kezes bárány leszek, de ezt bolond lennék elárulni neki.
Az ágy végéhez sétálok, lassan leereszkedek rá, majd egy újabb adag krémet csenek még, mielőtt letennèm az üveget és ujjamat ajkaim közé helyezve hátrébb helyezkedek a matracon, hogy aztán egy elégedett sóhaj kíséretében hanyatt dőljek. Amíg pedig várok Rá, addig is el vagyok a nassoláshoz, amihez igyekszem jó szokásomhoz híven kellő mennyiségű hangot is kiadni magamból.-Isteni ez a mogyorókrèm...- nyögöm élvezkedő hangon, majd mindkét kezem a fejem fölé helyezem és elnyújtózok, mint egy macska.-Bár kétségtelenül finomabb, ha Rólad nyalogathatom le.- harapok finoman ajkamba, miközben tekintetemmel felkutatom alakját, bárhol is legyen épp.

Iris & Dimitriy

Az érzés, ahogy forró bőre a hátamhoz simul egyszerre tölt el megnyugvással és korbácsolja fel bennem a vágyat. Érzem, miként dübörög a szíve, miként feszülnek meg izmai, miközben karja finoman átöleli derekamat, lehelete bőrömet cirógatja, orromat pedig eltölti az az édes illat, ami részben a tusfürdőnek köszönhető, részben pedig a sajátja. Az illat, ami pokolian hiányzott abban a nyüves motelban és, ami nélkül talán, már nem is bírnèk elviselni egyetlen napot sem. Azt a párat is, csak kínkeservesen vèszeltem át, amiben sokat segített az, hogy lekötöttem a figyelmem a kutatással, hogy vajon miként hozhatnám vissza mindazt, ami elveszett, miként kaphatná vissza azt a nőt, akit szeret, de mostanra rá kellett jönnöm, hogy igazából akár emlékszem Rá, Ránk, akár nem, Ő akkor is szeret.
Ezt érzem most is, ahogy átkarol, látom tekintetében, ahogy felé fordulok egy csókra, ahogy teste küszködve közelít a gyönyör felé, édes nyögései és sóhajai, csípője izgató mozdulatai pedig engem is egyre közelebb sodornak a vágyott beteljesülèshez, ami végül belemar izmaimba, kipréseli tüdőmből az összes levegőt, hogy aztán egy buja nyögés és feszült sóhaj kíséretében kínozza meg reszkető testemet. Kezem karjára fog, mintha némán arra kérném, hogy véletlenül se engedjen el, de nem is úgy fest, mintha erre készülne, mert miközben rajta is végig vonul a mámor, szorosan magához ölel és homlokát hátamnak dőlti.
Sikerül valamennyire megnyugodni idővel, a szívem valamivel lassabb tempóra kapcsol és már, a levegőt is könnyebben szívom tüdőmbe, Ő pedig pimaszul megmozdul bennem, mintha csak jelezni akarná, hogy bármennyire is gyötörte meg az iménti orgazmus, még mindig itt van Velem. Kérdése hallatán kérdőn hümmögök, miközben hátra dől és engem is magával húz, élvezettel simulok erős karjaiba, körmeimmel gyengéden cirógatva bőrét, lágy mosollyal várva a folytatást, amitől ajkamon kiszèlesedik az a mosoly, mellkasomat pedig eltölti ismét az a kellemes melegsèg.
Őrület, hogy mennyire édes, hogy milyen gyengéd és figyelmes, mintha nem is ugyanaz a személy lenne, aki egyébként egy maffiózó család tagja.-Majd lesznek újabb emlékeim.- súgom halkan, gyengéd, kissé szomorkás mosollyal, teljesen elveszve a pillanatban, kiélvezve érintéseit és a csiklandós érzést, ahogy orrát a hajamba fúrja, szavaira válaszul pedig, először csak ábrándosan sóhajtok egyet. -Jó bizony.- lehelem halkan, gyengéd mosollyal, de a aztán a Nutella váratlanul elém kerül, én pedig elnevetem magam, mert már a hangjából is kièrzem, miféle vigyor viríthat az arcán, ettől pedig máris buja gondolatok férkőznek elmèmbe.-Igazad van, ezt már kár lenne meghagyni.- kuncogok halkan, majd ujjam az üvegbe mártom és addig helyezkedek rajta, míg oldalt nem fordulok ölében, hogy végre láthassam az arcán virító perverz mosolyt és jókedvű, melegséget árasztó tekintetét. -Már csak az a kérdés, miként fogyasszuk el még ezt a keveset.- sóhajtom töprengő arccal, de már kenem is finoman alsó ajkára a krémet, a maradékot pedig lassú mozdulatokkal , pimasz mosollyal szám szegletèben leszopogatom az ujjamról le nem véve közben Róla pillantásomat. -Jól áll neked ez a szín.- incselkedek mosolyogva, de már hajolok is közelebb hozzá, hogy nyelvem finoman végig húzzam ajkán halk morranás kíséretében tüntetve el róla a krémet, ujjaimmal pedig, már mártom is a következő adagot és, mielőtt még elkapna a hév, hogy megcsókoljam, szája elé tartom ujjam és saját ajkamba harapok.-Kèrsz te is?- duruzsolom halkan, hol ajkait, hol szemeit fürkészve.