M E T A N O I A
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again
 :: Valhalla csarnokai ;;
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12 ... 14 ... 18  Next
2 posters


Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 10:07 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Már nekem is iszonyú távolinak tűnik mindaz, ami egyébként is hónapokkal ezelőtt történt, a folyamatos csatáink, a ridegsèg, a távolságtartás, mikor még semmi más nem voltunk, csak két idegen, akiket rákényszerítettek arra, hogy megpróbáljanak együtt élni és úgy tenni, mintha önként választották volna ezt az utat. Most meg már másra sem vágyom, mint a közelében lenni és érezni Őt, az illatát, teste megnyugtató melegségèt, amit egykor a legkevésbé sem akartam megtapasztalni. A lehető legtávolabb akartam maradni Tőle, hogy ezzel is magamat védjem, mert azt hittem, hogy egy olyan férfi, mint Ő, csupán játékszerkènt tekinthet rám, egy ócska nőként, akit megkapott és kedvére szórakozhat vele, most mégis olyan szerelem ég tekintetèben valahányszor csak összeakad pillantásunk, amiről azt hittem eddig, hogy nem is létezhet. Soha, senki nem nézett még így rám egész eddigi életemben.
Lágy mosollyal állok be vele a víz alá és anélkül, hogy bármit is szólnèk, csendben masszírozni kezdem a tusfürdővel, majd alaposan megmosom a hátát is, kiélvezve a látványát, kicsit pimaszkodva is vele, ahogy fenekére paskolok, amit megint csak egy fejrázással fogad. Halkan kuncogok magamban, ahogy a toplistám harmadik helyezésén elmélkedek, vacilálok a háta és a hátsója közt, de Ő végül egész elfogadható ötlettel áll elő.-Akkor döntetlen.- mosolygok jókedvűen, végül egy lágy csókot követően csendben hozzábújok és pár hosszú pillanatig, csak hallgatom a már egyenletes, nyugodt szívverèsèt, miközben a víz lágyan hullik ránk és eltölt az a kellemes, meleg érzés, amit Ő ébresztett bennem a szerelmével. Örökké így tudnék maradni.
Halk kérdése töri meg végül a csendet, amivel széles mosolyt csal ajkaimra, majd egy sóhaj kíséretében elhúzódok tőle és ahogy szembe fordul velem, rögtön tekintetét kutatom.-Nem szükséges. Amúgy is lenne tippem, hogy mely részek a dobogós helyezettek.- vigyorgok rá jókedvűen, miközben Ő is neki lát rólam lemosni a ragadós krém maradványait, de közben nem vonom el róla pillantásom, Ő sem teszi, csak némán fürkészem vonásait, míg elmèlkedni nem kezd a szökésemet és a ma estét illetően.
Széles, de gyengéd mosoly jelenik meg arcomon, mert miközben pokolian èdesnek találom szavait, valahol mélyen még mindig szégyellem, amit tettem, hogy egyszerűen csak elsétáltam innen mindenféle magyarázat nélkül, de mielőtt még túlságosan beletemetkeznèk a szégyenbe, inkább arra koncentrálok, hogy most végül mégis itt vagyunk. Ez a pillanat pedig olyan gyengéd és romantikus, hogy képtelen vagyok megállni, hogy közelebb lépjek hozzá és állára hintsek egy apró csókot. -Rèmes, hogy már kétszer is megtettem. Harmadjára nem fogom, ígérem.- villantok rá egy kínos mosolyt, hiszen alapból az egész azzal kezdődött, hogy már az esküvő után lelèceltem, de akkor is iszonyúan bepánikoltam, így a végső következtetést máris le tudom vonni. -Legközelebb, ha megijedek és bepánikolok valamitől, tényleg zárj be a tornyomba. Majd reggelre kipihenem.- javaslom mosolyogva, próbálva jó szokásomhoz híven humorral javítani a kellemetlen témát, majd ha idő közben úgy fest, hogy végeztünk, elzárom a vizet és addig nyújtózok, míg nem szerzek magunknak egy törölközőt, azt pedig rögtön arra használom, hogy a fejére téve alaposan összeborzoljam a haját, jót kuncogva természetesen az újabb pimaszságon.



_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 9:09 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Minden, ami hosszú perceken át szüntelenül tombolt bennünk, lassan csillapodni kezdett, finoman adva át a terepet némi friss oxigénnek, de még ennek ellenére se voltam hajlandó hátrálni tőle, gyengéden fontam köré az egyik karomat, továbbra is hátának simulva, és ha nem is kért volna meg rá, valószínűleg akkor sem lettem volna hajlandó máris elereszteni. A köztünk beálló csend lehetővé tette, hogy végighallgassam, hogyan kezd megnyugodni a vadul dübörgő szíve, az enyém pedig nemkülönben, mintha tényleg egyszerre dobbantak volna, ugyanazt a ritmust követve, és bár távol állt tőlem a szentimentalizmus, a nyálasság meg még inkább, de továbbra sem voltam képes betelni azzal a szerelemmel, ami ott lángolt közöttünk, és hiába a számos kudarc, az állandó akadályok, de semmi nem tudott rajta fogást találni. Még az elkóborolt emlékei sem, amiket ugyan az elmúlt napok történései miatt mindketten háttérbe szorítottunk, de még mindig ott ficánkolt bennem a tettvágy, hogy végre valahogy, bárhogy, de visszaszerezzük őket. Mert nem volt elég az, hogy ismét kivívtam a szerelmét, többre volt szükségem, és tudtam, hogy neki is. Látnia kellett a teljes képet, nemcsak azt, amivé váltam általa, hanem hogy mi kellett ehhez, és bár számos keserédes, fájdalmas emlék is akadt azon a bizonyos palettán, de nem építhettem hazugságra kettőnk kapcsolatát. Nem akartam, hogy azt higgye, mindig minden ennyire szép volt, mert... nem volt az. Kibaszottul hosszú volt az az út, ami elvezetett minket egymáshoz, és akartam, hogy emlékezzen rá, arra a szörnyetegre, aki voltam, és akit Ő szelidített meg.
Csak annyira engedtem el, hogy némi verejtéket letörölgessek az arcomról, továbbra is gyengéden mosolyogva, annak ellenére, hogy az elmúlt percek mindenről árulkodtak, csak gyengédségről nem, és valahol még most is mardosta izmaimat az az extázis, amit a hevességgel és a kéretlen vehemenciával előcsalogatott belőlem. Csak akkor húztam el ajkaimat egy pillanatra, mikor megláttam szemrehányó íriszeit, bocsánatkérő kis mosolyt villantva felé, majd hagytam, hogy kezemre fogva átcsalogasson a fürdőbe. - Oké. Gyors fürdés, vettem - biccentettem menet közben, elismételve szavait, és bár kedvem támadt tovább pimaszkodni vele, tovább játszva ezt az ártatlan kis szerepet, amiben eszembe sem jut hozzáérni, de nagyon is jól emlékeztem, hogy milyen véget ért az a fürdőzés, mikor szándékosan nem értem hozzá, sőt, még hátat is fordítottam neki. De... csak utána jutott eszembe, hogy Ő erre szintén nem emlékszik. Talán az az este volt az utolsó olyan, amikor még minden rendben volt közöttünk a nászutunkon.
Rosszallóan megcsóváltam fejemet, mikor a fenekemre paskolt, miközben csutakolni kezdett, végül áttérve a hátamra, de még ezt a kis fejrázást sem gondoltam komolyan, a mosolyom és az ajkamba maró fogak el is árulhatták neki, hogy mennyire szeretem még mindig, ha incselkedik, bár ezúttal szándékosan nem kértem a szivacsot, hagytam, hogy előbb Ő végezzen velem. - Lehet döntetlen is - vigyorodtam el szemtelenül, bőrömön pedig jóleső borzongás futott végig, mikor finoman tarkómra csókolt, ujjai pedig mellkasomat cirógatták. Nem is mozdultam egy darabig, csak áztattam magam, ujjaim finoman a mellkasomat simogató kezére simítottak, így fogva meg a kezét, majd kiszakadt belőlem egy hatalmas, önfeledt sóhaj. Régen nem éreztem, hogy minden ennyire rendben lenne az életemben. - Ugye nekem nem kell rangsorolnom, hogy mik a kedvenc részeim rajtad? - kérdeztem aztán, miután hosszú csend állt be közénk, hisz ahogy én, úgy valószínűleg Ő is igyekezett kiélvezni azt a békés hangulatot, ami ránk telepedett. Csak lassan fordultam meg, vizes kézzel masszírozva meg ott, ahol a nutella nyomokat hagyott, érezve ujjaim alatt egy keveset a ragadós édességből, de közben végig tekintetét fürkésztem. - Most mondanám, hogy... ha mindig ez lesz a végeredménye a szökésednek, akkor nem állok az utadba, de. Nem, inkább ne szökj el többet - vigyorodtam el pimaszkodva, pofátlanul felrántva a szemöldökömet.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 8:02 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Úgy szorítjuk egymás kezét, mintha az életünk múlna rajta, mintha mindketten attól félnènk, hogy ez a gyönyör, ha bekövetkezik, olyan erővel söpör majd végig rajtunk, hogy talán elsodor majd minket egymástól és ezzel, talán nem is tévedünk olyan nagyot. Iszonyú erővel markol izmaimra, a torkom elszorul, a testem, mintha szét akarna robbanni, olyan hévvel borítja el a forróság, miközben érzem az Ő gyönyörét is, ahogy pulzál bennem, ezzel fokozva ezt az elképesztően intenzív érzést. Minden lélegzetvètel nehezemre esik, mindenem reszket, mellkasához simulva keresek némi támaszt vagy oltalmat, igazából mindegy, csak érezzem forró bőrét, zihálását, miközben csókokat lehel nyakamra, vállamra vagy épp gerincem vonalára, apró mosolyt csalva ezzel ajkaimra.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, mire képes vagyok megszólalni és nem is biztos, hogy Ő már el akarna engedni, mégis halkan arra kérem, hogy ne mozduljon még, hogy ne engedjen el, olyan megnyugtató és békés hozzábújva, a karjaiban várni, míg testem végre megnyugszik, Ő pedig csak még szorosabban ölel magához, gyengéd csókomra pedig, melyet ajkaira lehelek, egy apró mosoly és a lehető legèdesebb szavak a válasz.
Nagyot sóhajtok, miután magamba szívom édes illatát, gyengéd csókjaitól ismét elboritja testemet a libabőr, miközben lassan mégis lenyugszik, halk szavai hallatán pedig pimaszul elmosolyodok és hátra sandítok rá vállam felett.-Imádom ezt a vadállatot.- sóhajtom ábrándosan válaszul, karját simítva gyengéden, míg Ő hasamat cirógatja, majd a kérdése hallatán megköszörülöm a torkom és magam is a fürdő ajtaja felé pillantok. Azt mondjuk egy pillanatig sem titkolom, hogy a folytatást nem értem, sőt, igazából elég rosszalló pillantást vetek rá, ahogy fejem visszafordítom felé, se mielőtt bármit is mondanék, óvatosan megfordulok karjaiban és gyengéden arcára simítok. -Szó sem lehet róla. Te is jössz velem.- súgom mosolyogva, apró, gyengéd csókot lehelve ajkaira, majd pár pillanat erejéig, csak csendben hozzábújok és kiélvezem mindazt a kellemes érzést, ami teste melegétől és az illatától jár át. -Most tényleg letusolunk normálisan, a lehető leggyorsabban.- kuncogok halkan nyaka bőrébe dünnyögve a szavakat, majd finoman elhúzódok tőle picit és megfogva kezét, melyet pár perccel korábban is szorongattam, finoman magam után húzom a fürdőbe.
Csendben lépek a zuhanyzóhoz, megnyitom a csapot és, miután kellemes hőmérsékletűre állítom a vizet, belépek alá Őt is magammal húzva, némán nyúlva a tusfürdőèrt és a szivacsèrt, hogy aztán azzal kezdjem mellkasát masszírozni, de közben valahányszor tekintetére találok, lágy mosoly jelenik meg ajkaimon, így árulkodva mindarról, amit jelenleg érzek; hogy kibaszottul szeretem, bármi is történt nem rég.
Apró csókot nyomok az arcára, mielőtt finoman vállára fogva nógatom, hogy forduljon meg, ha pedig eleget tesz a néma kérésnek, előbb azért alaposan szemügyre veszem a testét, finoman be is harapom ajkam és, már csak a poén kedvéért is finoman megpaskolom a fenekét.-Azt hiszem, a lista harmadik helyèn a hátsód vagy a hátad van, de nehezen tudnèk dönteni.- jegyzem meg halk nevetés kíséretében, de aztán továbbra is abba a békès, gyengéd nemaságba burkolózva mosom le a hátát és minden porcikáját is, a lehető legnagyobb élvezettel, mikor pedig végzek, kicsit lábujjhegyre ágaskodok és tarkójára lehelek gyengéd csókot, gyengéden ölelve át karjaimmal, mellkasát cirógatva picit.


_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 6:33 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Már semmi jelentőséget nem tulajdonítottam az eltelt időnek, fogalmam sem volt, hogy mióta ugrott ki az ágyból, és hogy mennyi ideje préseltem tűzforró testét a komódhoz, de nem is azért álltam mögötte, hogy görcsösen számolgassam a másodperceket. Nem is volt értelme, mert mellette szó szerint mindenről megfeledkezhettem, és miközben testébe menekültem a való világunk gondjai elől, ma már ki tudja, hogy hanyadszorra, ismét azt éreztem, hogy jó helyen vagyok. Hogy végre ismét hazataláltam, méghozzá Vele. Vele, akit nemrég még elveszettnek hittem, és akiről azt gondoltam, hogy csak erőszakkal tudok majd visszacibálni a házamba. És meg is volt rá minden esély, mert a dühöm csak később kezdett csillapodni, megtehette volna, hogy megpróbálja a képembe vágni az ajtót, vagy akár a kegyetlen igazságot is, hogy többé már nincs hozzá semmi közöm, és hogy tényleg akarja azt az új, tiszta lapot, csak épp nem velem. Ezer gondolat mérgezte a lelkemet, mióta kitette innét a lábát, egyik rosszabb volt. mint a másik, az egyikben Ő gyűlölt engem, míg a másikban én gyűlöltem Őt, a szívem egyszer meghasadt, míg máskor összeroppant, vagy épp lángolt a dühtől, a csalódottságtól és az elvesztett szerelemtől, de most, ahogy testem újra és újra mozdult mögötte, vehemens ritmussal hajszolva mindkettőnket a gyönyör felé, mintha apráként tényleg visszakaptam volna mindent, és ezt csak megkoronázta azzal, hogy ismét képes volt kimondani azt, ami az elmúlt hónapokban már magát a világot jelentette nekem. Mert minden túlzás nélkül a szemébe tudtam volna mondani, hogy Ő az én kibaszott világom, Ő adja a színt, az oxigént, a mindent... és nélküle csak színtelen árnyéka voltam önmagamnak.
Ujjaira kulcsoltam kezemet, határozottan rájuk szorítva, miközben elhúztam testét a komódtól, és bár minden tombolt körülöttem, de még így, ebben a felfokozott állapotban sem akartam messzire menni, óvatosan döntve a falnak, összekulcsolt ujjainkat azon támasztva meg, míg szabad kezem a lábai közé talált, és ahogy újra megéreztem érintésem alatt teste vad és émelyítő lüktetését, már nem is volt semmi, ami akadályt görgetett volna elém. Csípőm tovább járta őrjítő táncát, ajkam pedig hol nyakát, hol arcának élét kutatta, mohó csókokkal borítva be minden porcikáját, ahol csak elértem, így fokozva még tovább a tempót, a szívem pedig olyan sebes ütemre kapcsolt, hogy egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy kiugrik majd a torkomon, ha így folytatom. Apró verejtékcsepp kezdte csiklandozni halántékomat, miközben az élvezet lassan a tetőfokára hágott, összeszorítottam ajkaimat, keményen beleharapva az alsója, hogy a fájdalom késleltesse kissé a közeledő gyönyört, de amikor megéreztem testének első jelzéseit, már egyáltalán nem szabtam határt a gyönyörömnek. Körém feszült, izmai béklyóba szorítottak, miközben én magam is belé lüktettem, újra és újra mozdítva egyet a csípőmön, amibe Ő maga is belemozgott, de szinte fel sem fogtam semmit, elmosódott előttem a világ, miközben hajába fúrtam orromat, hosszú másodpercekig még csak levegőt sem vettem, úgy nyögve a tincsei közé, mintha ezen múlott volna, hogy lesz-e egyáltalán holnapunk. Izmaim hosszú másodperceken át feszültek, szinte fehéredésig szorítottam ujjait, de Ő sem kímélte az én ujjaimat, és miközben lassan a falnak döntötte homlokát, én elhúztam hajából az orromat, helyette a homlokomat támasztva meg fejében, mellkasommal szorosan hátához simulva, így keresve azt a bizonyos megnyugvást, amit szavaival szakított meg pár pillanat erejéig. Ajka finoman érintette az enyémet, ahogy hátrafordította fejét, orra csiklandozta az enyémet, és nem is bírtam ki, hogy ne jelenjen meg ajkaimon egy kis vigyor. - Eszemben sincs elengedni... - búgtam csendesen, karommal még szorosabban ölelve, majd erőtlenül elvigyorodtam, apró csókot leheltem gerincvonalának csúcsára, majd kiszakadt belőlem egy halk, elégedett sóhaj. - Kihozod belőlem az állatot... - tettem hozzá, ujjaim pedig gyengéden köröztek közben hasán. - Akarod még azt a fürdést? - kérdeztem aztán, ismét várva jó pár másodpercet, míg egyáltalán újra a hangomra találtam, fejemmel a fürdőszoba ajtaja felé bökve. - Megpróbállak... megvárni idekinn, ha igen - tettem hozzá, bár engem annyira nem zavart a rám ragadó nutella, vagyis, ami maradt belőle, és ami általa tapadt a bőrömre, de még csak sejtéseim voltak arról, hogy komolyan gondolta-e azt a tussolást, vagy csak incselkedett vele.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 5:07 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Mint amikor takaréklángról egy laza mozdulattal a maximumra csavarnak egy gáztűzhelyet, olyan hirtelen, olyan hevesen éled fel bennem ez a mohó, telhetetlen vágy, miközben testèvel a komódhoz taszit, ágyéka ingerlőn fenekemnek feszül és, ha nem lenne ez már így is épp elég izgató, még ujjai is ölemre találnak határozott, buja mozdulatokkal ingerelve tovább. Képtelen vagyok visszafogni a kikívánkozó hangokat, a nyögéseket és a kapkodó légzésem hangját, ahogy próbálok levegőhöz jutni, miközben a szívem úgy zakatol, mintha már kilométereket futottam volna le, de a vér, amit pumpál bennem olyan, mintha tűzforró láva lenne.
Mindenem lüktet, a kínzó bizsergés libabőrt csal testemre, mikor pedig két ujja lentebb siklik rajtam és finoman belém hatol velük, hirtelen még levegőt is elfelejtek venni, olyan szédítően hat rám testem lüktetése. És érzem rajta, hogy Ő is ugyanezt éli át, mellkasa épp ilyen forrón simul hátamhoz, az Ő szíve is ilyen őrült tempóban zakatol, miközben zihálva bőrömet ízlelgeti, ágyékát pedig izgatón hozzám dörgöli, míg végül kihúzza belőlem ujjait, hogy némi helyezkedést követően belém hatoljon a lehető legizgatóbb, legmohóbb módon, teljes egészében elmerülve testemben.
Csípője izgató, vad ritmussal mozog tovább, mindenféle gyengédség nélkül, de ez most nem is az a pillanat, ami ezt követelnè, hiszen mindkettőnkben az a telhetetlen, nyers vágy dolgozik épp, amit a játszadozásommal sikerült elő csalogatnom belőle, amit akartam is, hogy felèledjen benne, mert teljesen elveszi vele az eszemet. Körmeim a komódra marnak az élvezettől, Ő pedig valószínűleg felfigyel erre, mert pillanatokkal később keze már kezemre simul, ujjainkat finoman összefűzi, én pedig lihegve szorongatom őket, ezzel is még nyilvánvalóbbá téve, milyen pokolian élvezem minden egyes mozdulatát, csókjait vagy épp, ahogy bőrömet harapdálja teljesen megrèszegülve a vágytól, miközben a gyönyör bizsergető előjelei, már testemet mardossák.
Lélegzetem egyre feszültebb, egyre kapkodóbb, Ő pedig átkarol és odébb terelget a falhoz, kezeinket továbbra is összekulcsolva a falra helyezi, ajkamba harapok, miközben másik keze újra lüktető ölemre talál, ahogy csípője vehemens mozdulatai mellett, még ezzel is a gyönyört kezdi csalogatni bennem, ami várat túl sokat már magára, mert pár pillanattal később elakad a lélegzetem, mikor kíméletlenül a testemre mar.
Csak a vérem dübörgèsèt hallom, mintha az eddigi lávafolyam épp most törne ki belőlem, úgy remegteti meg minden izmomat a mámor és még az is komoly koncentrációt igényel, hogy képes legyek továbbra is megállni a lábaimon. Ajkaim közül vad, kéjes nyögés tör utat magának, melyet újabb és újabb követ valahányszor csak levegő után kapok, testem pedig reszketve simul testéhez, miközben homlokom a falnak támasztom és a saját gyönyöröm mellett, még az Övét is próbálom átvészelni el nem eresztve közben ujjait. Csípőm finoman mozdul rá, valahányszor csak belém lüktet, míg pár heves mozdulattal megadja magát nekem, míg végül már nem marad más, csak az az őrjítő zsibogás és kapkodó lélegzetem, ahogy a falnak dőlve próbálom összeszedni magam a megsemmisítő orgazmus után.
Megnyalom kiszáradt ajkaim, szabad kezem ölelő karjára simít, hátammal még jobban mellkasához bújok, miközben még mindig azon küzdök, hogy valamicskét rendezzem légzésemet, mely még most is megremeg párszor, ahogy a gyönyör lassan elül bennem, ahogy a forróság enyhül. -Ne engedj még el...- súgom végül halkan, bár alig tudok még megszólalni, a hangom iszonyúan karcos, vállam felett hátra sandítok rá, ujjait szorongató kezemet ellazítom picit, hogy ne szorongassam még mindig annyira és, ha arca elég közel van hozzám, orrommal finoman orrát simítom, mielőtt lágy, gyengéd csókot lehelnèk ajkaira.


_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 3:32 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Azzal, hogy átkaroltam derekát, megamhoz szorítva testét, lényegében elvágtam előle minden menekülési útvonalat, még ha jelenleg nem is tűnt úgy, hogy ilyesmin gondolkodna. Ezen a ponton már amúgy is piszkosul meg kellett volna küzdenem saját magammal, hogy egyáltalán képes legyek leállni és megfékezni a száguldozó véremet, de ha Ő kérte volna, minden bizonnyal azonnal hátrébb húzódtam volna, jelezvén, hogy bármennyire is uralkodott felettem a vágy, Őt képes vagyok hallani és mindennek elébe helyezni. De ahogy az én testem, úgy az övé is igazi árulóvá vált, miközben vadul csókoltam száját, már-már fogaimmal téptem a húst, mielőtt még nyaka irányába indultam volna, a nyögések és sóhajok pedig, amik előtörtek belőle, úgy ingereltek tovább, hogy talán észre sem vette, mennyire izgatóak. Pedig nehéz volt bármi mást is meghallani a vérem vad dübörgésén túl, ami ott zúgolódott valahol a fülemben, elnyomva mindent, ami a külvilág felől érkezhetett volna, egyedül Őt érzékeltem, a tűzforró testét, ahogy az enyémnek feszül, és amiről biztos voltam, hogy még most is direkt csinálja. Mert nem volt neki elég, hogy én húzom az agyát a dörgölőzéssel, rá akart tenni még egy lapáttal, újra és újra ágyékomnak tolva fenekét, nem egy hangos, kínlódó sóhajt csalva elő belőlem. Már magam sem tudtam, hogy melyikünk az elvetemültebb, vagy hogy ki irányít kit, mert még a korlátozott lehetőségei ellenére is bevetett ellenem mindent, én pedig egyszer sem maradtam adósa, ujjaim először gyönyörének forrására találtak, határozott mozdulatokkal kezdve Őt masszírozni, majd tovább merészkedtem, és mikor ujjaim elmerültek testében, olyan mohó nyögés szakadt ki belőlem az ott tapasztalt forróságtól, hogy kis híján tényleg elveszítettem minden józan eszemet. Azt, amiből már amúgy sem volt sok, és ami még kevésbé volt jelen, amint kitapítottam azt a lüktető nedvességet. Ahogy mozgattam benne az ujjaimat, egyre gyakrabban simította végig gerincemet az érzés, hogy mielőbb magam körül akarom érezni ezt a szűkösséget és izmainak finom pulzálását, így amint kihúztam belőle ujjaimat, nem is késlekedtem sokáig. Csípőjére fogva igazítottam magamat hozzá, Ő pedig megemelte fenekét, ezúttal azonban kihagytam azt a finom és játszadozó ingerlést, amit ilyenkor még be szoktam vetni ellene. Ezúttal nem volt lélekjelenlétem játszadozni, a dacosságával épp azt a hatást érte el, amit mindketten kibaszottul imádtunk, némi fészkelődés után pedig, egyetlen mozdulattal hatoltam belé, teljes egészében kitöltve testét, az érzéstől pedig azonnal előtört belőlem egy újabb nyögés. Arcomat egy pillanatra a nyakába temettem, miközben mozogni kezdtem, mély, vehemens ritmushoz igazítva magam, de nem kerülte el figyelmemet, hogy egy-két mozdulat közben ujjai erősen a komódra martak, mire nyakához szorítva ajkaimat, bőrébe fojtottam feltörő nyögéseimet. Teljesen kiszáradt a torkom, egyik kezem elengedte csípőjét, ujjai után kapva, hogy a komód tetején szorítsam meg őket, lassan összekulcsolva a saját ujjaimmal.
A vágy egyre többször markolt rá gyomromra, újra és újra végighullámzott mellkasomon, a valódi tűz erejével dübörögve végig ereimen és a véremen, és már azt sem tudtam, hol harapom éppen, vagy hogy miért harapom egyáltalán, de nem tudtam megálljt parancsolni a bennem tomboló hévnek. Újra és újra neki feszültem, és hiába éreztem már azelőtt, hogy mocskosul vágyom rá, csak még keményebbé váltam benne minden átkozott mozdulat által, ahogy a gyönyör egyre közelebb és közelebb ért, én pedig egy utolsó mozdulattal karoltam át mellkasát, elrántva Őt a komódtól, hogy eltoljam a falig, összekulcsolt ujjainkat a falnak támasztva, miközben másik kezem ismét elindult, akkor érintve meg teste lüktető forróságát combjai között, mikor már minden rezdülésén éreztem, hogy a gyönyör már ott van a kanyarban, én pedig vele együtt készültem szabadon engedni azt a hullámot, ami sanyargatta a testemet, abban a másodpercben robbanva fel, mikor teste végre megadta magát, és pattanásig feszült, az enyémmel együtt.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 1:43 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Magam sem értem, miért élvezem ennyire, ha az idegein táncolhatok, mert míg ez eleinte tényleg arról szólt, hogy az agyára menjek, hogy lehetőleg minden adandó alkalommal éreztessem vele, mennyire nem vagyok hajlandó meghunyászkodni előtte, most, hogy már tudom, miféle érzelmeket táplál irántam és, hogy én mit érzek iránta, inkább èvődès, incselkedès ez, amivel előcsalogatom belőle a vadállatot. Azt, amelyiket én szelídítettem meg, még ha nem is emlékszem rá, hogy miként hoztam össze és, amelyik még így is miattam vadul meg a szó legerotikusabb értelmében. Mert ilyenkor nem uralkodni akar fölöttem, nem rendre utasít vagy épp érezteti velem, hogy nőként hol a helyem, ahogy esetleg az elején tette, hanem egyszerűen leteper és rám zúdítja azt a vágyat, amit én ébresztek benne a pimaszságommal. Ez pedig pokolian izgató és szenvedélyes, olyannyira, hogy már a gondolatától is felhevül minden létező porcikám.
Épp ezért dübörög olyan vadul a szívem, ahogy magához húz és a komódhoz terelget, miközben mohó csókjával még egy halk nyögést is előcsalogat belőlem, olyan izgatóan és buján kutatja nyelve a nyelvemet, a testem pedig felváltva borzong és parázslik, mintha maga sem tudná eldönteni, miként reagáljon erre az èszveszejtő szenvedélyre. Teljesen bezsongok tőle, a vérem úgy száguld az ereimben, hogy majd szétrobban tőle, miközben testem minden forrósága combjaim közé összpontosul, őrjítően lüktet és az is, csak tovább fokozza, mikor keze rám simul, ujjai pedig izgatóan masszírozni kezdenek.
Már most lihegek a vágytól, Ő pedig minden mozdulatával tovább fokozza bennem ezt az őrjítő szenvedélyt, ahogy ágyékával újra és újra fenekemnek feszül, forró lélegzete nyakam bőrét cirógatja, amit olykor finoman meg is harapdál vagy épp nyelvével és ajkaival ízlelget, miközben érintésèvel tovább kínoz, válaszát pedig a fülembe nyögi azon az izgató hangján, amiről pontosan tudom, mennyire eluralkodott rajta a vágy. Úgy érzem, mindjárt lángra kapok karjaiban, hogy a szoba összes levegője kevés ahhoz, hogy megtöltse tüdőmet, kínlódó, feszült légzésem pedig egy hosszú pillanatra még el is akad, mikor ujjait belém csúsztatja, kínzó bizsergést okozva ezzel bennem, libabőrt varázsolva az egész testemre.
Mély, erőteljes nyögés kíséretében távozik belőlem a bennem rekedt levegő, de már feszülten kapok is az újabb adagèrt, miközben hol én dörgölöm fenekem hozzá, hol Ő feszül kemény ágyékával nekem, mintha ezzel is csak kínozni akarna, hogy érezzem, milyen pokolian lüktet értem, hogy minél jobban várjam az érzést, mikor végre elmerül majd testemben, de még hosszú percekig izgat ujjaival, bőrömet harapdálja, teljesen felajz minden mozdulatával, míg végül már pattanásig feszülnek az idegeim és, már konkrétan azt fontolgatom, hogy könyörögjek azért, hogy végre magamban érezhessem.
Ahogy elhúzza rólam a kezét, két tenyeremmel megtámaszkodok a komódon, hátra sandítok rá vállam felett, a tekintetéből kiolvasható mohó vágytól pedig újra megborzongok. Nyelnem kell egy nagyot lihegèsem közepette, a türelmetlenség iszonyú erővel dolgozik bennem, belülről mardossa mindenemet, majd ahogy kezei csípőmre fognak és hozzám igazítja magát, amiben én is igyekszem a segítségère lenni azzal, hogy kissé kitolom a fenekemet, ajkamba harapva, feszülten várom a pillanatot, hogy végre érezzem Őt.
Nem játszadozik, nem óvatoskodik, csak egyszerűen elmerül testemben és már mozdul is csípője őrjítő, izgató ritmust diktálva, én pedig épp ezt akarom most, erre vágyom, mert már olyan mértékig feltüzelt, hogy nem is lenne szükség semmi gyengéd ingerlèsre, egyszerűen csak a nyers vágy vezérel már engem is, miközben vad, buja nyögéseim betöltik az egész szobát. A fülembe mormog, rekedtes hangja úgy hat rám, mint olaj a tűzre, testem vad lüktetésèt még ez is tovább fokozza, miközben körmeim olykor már a komód felületét karistolják attól a buja élvezettől, amit okoz bennem, amivel máris csábítgatni kezdi a gyönyört, amiről már most tudom, hogy tényleg úgy fog letarolni, akár egy cunami.



_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 11:57 am

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

A vágy minden porcikámat eluralta, a bennem lüktető tűz szinte teljesen felemésztett, forró lávává változtatva a véremet, és ha éreztem is volna fáradtságot, hát egy az egyben elűzte volna azzal, ahogy a pillanatnyi gyengülésemet kihasználva, fölém kerekedett. Láttam szemeiben, hogy tudja és tisztában van vele, hogy ezt nem tudta volna megoldani saját erejéből, kellett hozzá az is, hogy hagyjam magam, de egyre biztosabb voltam abban, hogy bármennyire is gyűlöltem, ha uralkodnak felettem, neki bármikor és bárhogy engedném, a tudat pedig, hogy egyetlen pillanat alatt vethetnék véget az uralmának, ördögi vigyort csalt ajkaim köré. Az ajkak köré, amiket végül nem csókolt meg, helyette kizökkentett, a szó minden értelmében, és míg felocsudtam, Ő már le is mászott rólam, hagyva, hadd terüljek el az ágyon a váratlan mozdulatai miatt, gyors iramban eredve meg a fürdő irányába, ahogy arra számítottam is. Mert nem is Ő lett volna, ha nem kap az alkalmon, újra demonstrálva, hogy Ő még mindig ugyanaz a dacos nőszemély, akit feleségül vettem, ettől pedig egyszerre feszült meg ágyékom, miközben a szívem még hevesebb ütemre váltott, olyan dobbanásokkal reagálva a pimaszkodására, hogy talán szabad szemmel is jól látta volna ringatózó mellkasomat. Elmondhatatlanul szerettem Őt, még akkor is, mikor az idegeimen táncolt, mikor gyengéden vagy épp szemtelenül mosolygott rám, mikor teste ugyanarra a ritmusra mozdult, mint az enyém, vagy mikor minden szó nélkül kereket oldott, lassan, de biztosan rávezetve arra, hogy soha nem akarok nélküle élni. Mert ez a szerelem néha épp annyira fájt, mint amennyire gyógyított, nekem pedig talán erre volt szükségem. Hogy gyógyítson és fájjon egyszerre, így éreztetve, hogy élek, hogy velem van, és hogy bármi is történik, bárki is áll az utunkba, együtt mindenen átjutunk majd.
Most azonban csak azon a pár méteren akartam átjutni, amit kialakított közöttünk, olyan gyorsan karolva át derekát, hogy azon talán még Ő is meglepődött, és mire pislogott volna kettőt, már finoman, némi vehemenciával a komódhoz préseltem testét, és míg vad szenvedéllyel ízlelgettem, már-már téptem ajkait, néha mohón hajába túrva, ahogy nyelvem újra és ujra rátalált az övére, űzött vadként kergetve, addig mellkasom a hátának, ágyékom pedig a fenekének feszült. Eszembe sem jutott titkolni, hogy mit váltott ki belőlem, de nem is tudtam volna, a testem arulóként adott át minden kis titkot, mintha szándékosan fegyverhez akartam volna juttatni magammal szemben. - Igen... kibaszottul elkaptalak - nyögtem ezt már fülébe, miután végighúztam nyelvemet a kidudorodó ütőerén, és ahogy ujjaim lassan combjai közé találtak, kitapintva vágyának fő forrását, újra kibukott belőlem egy furcsa, kínlódó sóhaj és egy halk nyöszörgés furcsa egyvelege. Lehunytam szemeimet, masszírozó mozdulataim pedig tovább kalandoztak, addig furakodva, míg ujjaim testébe nem csusszantak, a tűzforró érzés hatására összekoccantak fogaim, állkapcsom befeszült, még nyomatékosabban tolva magamat a fenekének. Szinte teljesen eltüntette belőlem azt a gyengéd szeretőt, akit nemrég emlegettünk, mert ami bennem tombolt, minden volt, csak lassú és visszafogott nem. Hosszú másodpercekig kínoztam ujjaimmal, fogaimat néha nyaka bőrébe vájva, az esetleges fájdalmat nyelvem lágy mozdulataival igyekezve eltüntetni, majd mikor már tényleg nem bírtam tovább a vágy vad lüktetésével, elhúztam tőle ujjaimat, mindkét kezemet csípőjére vezetve, így helyezkedve tovább, hogy aztán egyetlen határozott mozdulattal elmerüljek testében, de ezúttal egyetlen masodpercet sem hagytam kettőnknek, azonnal mozogni kezdtem benne. - Kikészítesz... - mormoltam fülébe rekedten, két mozdulat között, közben egy pillanatra sem eresztve el csípőjét.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 10:16 am

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Minden porcikája őrjítő forróságot áraszt magából, de tekintete még jobban perzsel valahányszor végig pillant rajtam és, míg számomra csak ez a mai játszadozás szolgálhat emlékként, Ő tudom, hogy kismillió helyzetet és finomságot lát maga előtt, melyeket már eddig volt alkalma eltüntetni rólam. Én azonban megelègszem jelenleg azzal a képpel is, amit én fel tudok idézni magamban, ahogy hátra döntött fejjel, az ajtónak feszülve élvezte ki minden kényeztető mozdulatomat, amilyen látványt nyújtott, miközben előtte térdelve szitottam benne tovább a tüzet, míg már tekintete szinte könyörgött az enyhülésèrt.
Hasonlóan izgató látványt nyújt az, ahogy most elterül alattam, ahogy izmai megfeszülnek ölem lassú, buja mozdulataitól, finoman ajkába harap, miközben tekintete végig perzseli a bőröm, mikor pedig feltámaszkodik picit, hogy közelebb kerüljön hozzám, kész kín megállni, hogy ne kapjak ajkaièrt, hogy ne akarjak szenvedélyes csókot lopni tőle, de mivel az imént az volt a tét, hogy csak akkor mehetek tusolni, ha fölé tudok kerekedni, most vissza is kanyarodok ehhez.
Pedig, valószínűleg egy pillanatig sem gondolta, hogy tényleg képes lennék elvonulni a fürdőbe, miután alám kerül és annyira nem is izgat a fürdés gondolata, az azonban igen, hogy mit lépne arra, ha mégis megpróbálnèk lekászálódni róla.
A fenyegetése felhívás keringőre, felkelti bennem a kíváncsiságot, miközben pokolian fel is izgat és a legszebb az egészben, hogy Ő is pontosan tudja, hogy mit fogok lépni rá, hogy már csak azért is megpróbálok majd a fürdő felé indulni, csak hogy ellenszegüljek picit, hogy húzgáljam az oroszlán bajszát, mintha szándékosan arra utaznèk, hogy végül fel akarjon falni. És tényleg ez a célom, mert iszonyúan felizgat az a mohó, heves oldala, amit a vágy és a szenvedély irányít, amitől úgy tud hozzám érni, hogy abból érezzem, hogy igenis Ő a főnök, nála van a gyeplő, mégsem okoz fájdalmat egy pillanatig sem, nem érzem magam gyengébbnek vagy kevesebbnek, helyette inkább csak azt sugallja, hogy mennyire megőrül értem. Hogy titkon mégis én irányítok, mert miattam veszíti el a józan eszét és uralja el a vágy.
Hirtelen rántom ki karjait, igyekszem a meglepetés erejével élni, majd azonnal lefordulok róla és már sietősen lèpkedek is a fürdő ajtaja felé, de nem futva, nem úgy, mint aki menekül, mert hát hülye lennék azon lenni, hogy elérjem az ajtót, amikor minden porcikám arra vágyik, hogy elkapjon, Ő pedig nem is marad el sokáig. Pár lépés után már nyúl is utánam, karja derekam köré fonódik, így húz vissza magához én pedig, már attól feszülten sóhajtok, ahogy forró bőre a hátamhoz ér, miközben az ajtó helyett egész más irányba kezd terelgetni.
A hajamra markol, ajkai mohó, szenvedélyes csókkal tapadnak enyéimre, miközben ágyéka fenekemnek feszül előcsalogatva ezzel belőlem egy feszült, halk nyögést és meg sem áll velem a komódig, melyhez finoman hozzáprèseli testemet. A hangja, csak tovább szítja bennem a tüzet, szavai még inkább felizgatnak, mint ahogy az érzés is, ahogy finoman beterít testével, édes börtönbe zár, amiben önként vállalnám az életfogytig szóló raboskodást, ajkai pedig vállamra vándorolnak.
A szívem máris a torkomban dobog, a vérem vadul zubog bennem, miközben keze határozottan combjaim közé csúszik, ujjai pedig rögtön lüktető ölemre találnak, Vele együtt pedig én is nyögök az érzéstől, ahogy izgatni kezd. Egyik tenyerem a komód tetején keres kapaszkodót, míg másikkal hátra nyúlok, tarkóján hajába marok, lihegve, homorítva adva át magam a kínzó élvezetnek, amit mozdulataival okoz, ahogy ingerel, fenekemmel még jobban hozzá préselem magam, kemèny ágyékát érezve pedig fájón ajkamba harapok. -Elkaptál...- nyögöm feszülten, de már most alig tudok megszólalni, a torkom elszorul ettől a mohó vágytól, amit az Ő vágya hív bennem életre minden alkalommal, amikor csak hozzám ér vagy rám néz. Igazából, bármit is csinál épp, pokolian felizgat vele és ez, már igaz arra is, ha épp dühösen méreget, mint ahogy a motelban tette, mert ha azt felidézem magam előtt, amit akkor a tekintetében láttam, attól is csak még jobban lüktet a testem. Mert a düh, a harag, a fájdalom mellett akkor is ott lobogott szemeiben a szerelem, hogy mennyire akar engem és ezt sugallja most minden egyes mozdulata is.


_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Szomb. Szept. 17, 2022 7:19 am

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Szavaira elvigyorodtam, ravasz kis fénnyel a szemeimben, bár vegyült mellé némi keserédes szájíz is, mert az ilyen mozzanatok még egy ilyen felfűtött, szenvedélyes pillanatban is képes volt az arcunkba tolni a valóságot, nem mintha egyikünk is nekiült volna bánkódni amiatt, hogy nagy eséllyel újra fel kell idéznem benne, milyen is az, mikor mást is az Ő tálalásában tüntetek el. Az emlékek azonban ugyanolyan intenzitással hatottak rám, testem minden porcikája reagált rájuk, a sejtelmes vigyorom azonban rögtön elárulhatta neki, hogy némi emlékezetvesztés még nem jelenti azt, hogy nem idézem fel vele újra ezeket a momentumokat, mert Vele ellentétben én minden kibaszott másodpercre tökéletesen emlékeztem, és pontosan tudtam, bőröm és nyelvem alatt éreztem, hogyan is reagált teste a néha hűvös édességekre, hogyan reszketett meg finoman, mikor némi tejszín került combjai közé, és az is kerek egészként élt bennem, hogy nemcsak a mellkasa és a hasa környéke lett pokolian nedves, mikor a köldökéből kortyolgattam ki azt a kesernyés löttyöt. Iris pedig soha nem maradt adós, ez pedig csak jobban ráült a gyomromra, csak még jobban akartam, hogy újra felidézzek vele mindent, és nemcsak azáltal, hogy előbb-utóbb, kerül bármibe is, de visszakapja majd az emlékeit. Így, csupaszon, emlékek nélkül is meg akartam neki mutatni, mi is az, ami ennyire ingerlően, ajzószerként hat a testemre.
Azzal pedig, hogy egyértelműen átadtam neki az irányítást, mintha jelezni akartam volna felé, hogy Vele még ezt is hajlandó vagyok megtenni, még ha ezzel arra is kényszerített, hogy korlátozzam a saját lehetőségeimet, néha finoman mozdulva alatta, kezemmel telhetetlenül a fenekébe markolva, közben fájóan harapva ajkaimat, főleg mikor lehetőségem nyílt néhány pillanatig a ringó melleit figyelni, és nagyon szerettem volna most rögtön utána nyúlni, és visszafordítani magam alá, csak hogy visszakaphassam a jócskán lekorlátozott lehetőségeimet, de nem tettem, mert amit művelt velem, az valami olyasmi volt, amihez még az én általam diktált ritmus sem ért volna fel. Ölével finoman, incselkedve ingerelt, csókjaival nemkülönben, nem is bírtam ki, hogy ne kapjak haja után, és ne osszam meg vele, hogy mennyire élvezem a pokol rekkentő hőségét, amivel már most kikészített. És mint derült égből villámcsapás, úgy hozakodott elő a fürdéssel, de ahelyett, hogy heves tiltakozásba kezdtem volna, inkább felkönyököltem, a fenyegetés pedig, ami elhagyta ajkaimat, olyan nyílt és egyértelmű volt, hogy szinte már előre elkönyveltem a reakcióját. Mert ez a dacos, szófogadatlan nőszemély ezúttal sem lesz képes ellenállni az ösztönös késztetésnek, hogy már csak azért is próbára tegyen, pedig ha valamit nagyon hamar megtanult velem kapcsolatban, az az volt, hogy tartom a szavam, bármilyen mocskos ügyekben is volt benne a kezem. - Lehet, hogy nem kellene - bólintottam egyetértően, és meglepő módon még a légzésem is szabályossá vált, ahogy arcát fürkésztem, felfedezve íriszeiben azt, amit az előbb még csak sejtettem, hogy meg fog jelenni. - De te kockáztatni fogsz - tettem hozzá, meg sem moccanva alatta, egészen addig tartva tekintetét, míg váratlanul rá nem rántott karjaimra, így érve el, hogy egy pillanatra megbillenjen a figyelmem, azzal együtt pedig én is, és míg ismét hanyatt fekve találtam magam az ágyon, Ő már pattant is fel rólam. Az adrenalin rögtön ostorozni kezdte izmaimat, a következő pillanatban már én is mozdultam, hogy utána induljak, határozott léptekkel téve meg azt a pár méter távolságot, amit a váratlan akciója miatt ki tudott alakítani kettőnk között, de még mielőtt elérte volna a fürdőszoba ajtaját, a dereka köré kulcsoltam egyik karomat, szorosan átkarolva rántottam vissza magam felé, forró háta a mellkasomhoz simult, én pedig, eltérítve az eredeti céltól, oldalra toltam, és miközben vállánál előre hajoltam, ismét hajába fúrtam ujjaimat, és ahogy magam felé fordítottam arcát, már tapadtam is ajkaira, kiengedve magamból azt a löketet, amit a kis játszadozása hívott bennem életre, meg sem állva addig, míg a közeli komódnak nem préseltem, szorosan hátához préselve mellkasomat, majd fenekéhez dörgölőztem, éreztetve vele, hogy csak még erősebben lüktetek miatta, miközben lihegve kiszakadtam a csókból. - Ennél messzebb úgysem fogsz jutni még egyszer - nyögtem fülébe rekedten, és miközben ajkaim nyakán keresztül vállára tévedtek, a szabad kezem, ami nem a derekát ölelte, utat tört magának a komód és a hasa között, de ezúttal nem játszadozott hosszan, rögtön a combjai közé tévedt, masszírozó mozdulatokkal ingerelve Őt tovább, én pedig feszülten a bőrébe nyögtem, mert ahogy az én testem, úgy az Övé sem csillapodott, ezt pedig tökéletesen éreztem összpontosulni a kényeztető ujjaim alatt.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Pént. Szept. 16, 2022 9:37 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Egyre jobban böki a csőrömet, hogy vajon mi mindenre nem emlékszem még, mi minden történt köztünk, amiről fogalmam sincs, míg az Ő emlékeiben élénken èlnek ezek a pillanatok, melyekről épp elég pár szó említést tennie ahhoz, hogy a vérem meglóduljon. -Azt hiszem, kénytelen leszel mindezeket újra átélni, mert én sajnos nem emlékszem rá, mi mindent nyaltál már le rólam.- duruzsolom halkan, pimaszul ajkamba harapva, de közben tényleg olyan arcot vágva, mintha pokolian sajnálnám emiatt, pedig érzem, milyen keménnyè válik közben és tudom, hogy mindez a benne élő emlékek miatt van. Kár, hogy nekem nem jut ki mindezekből, hogy nem tudom felidézni hol és mit nyalt le a bőrömről, hogy milyen mohón vagy épp kínzó lassúsággal tette vagy, hogy én mit nyaltam le Róla, mert magamat ismerve biztos vagyok benne, hogy azért én is kivettem a részem a pikáns játékból.
Hiszen, most se tudom megállni, hogy ne akarjak incselkedve fölé kerekedni, mintha nem tudnám egyébként, hogy ennek a sikere csakis azon múlik, hogy hagyja-e magát, mert amúgy nem sok esélyem lenne arra, hogy valami cseles mozdulattal fordítsak a helyzetünkön, hiába is vetem be az aljas kis praktikáimat, de minden bizonnyal tudja, hogy semmi olyan nem vár rá, amit ne élvezne, mert végül az ölében ülve találom magam, Ő pedig kényelmesen elhelyezkedve a fenekembe markol. Megőrjit az ilyen birtokló mozdulataival, ahogy finoman közelebb húz magához ezáltal, de épp ugyanilyen izgató hatással van rám az is, valahányszor a hajamba markolva követel csókot, amikor finoman magához veszi picit azt a képzeletbeli gyeplőt, de csak annyira, hogy érezzem, hogy bizony Ő is jelen van.
Most azonban egyértelműen átadta, én pedig pimaszul kérdőre is vonom, vajon hányszor volt ez számára kellemetlen, de tekintete nem épp azt sugallja, hogy jelenleg is annyira szenvedne. Talán, azt nehezen viseli, hogy én diktálok és még élvezem is, ha gyötörhetem, de ezt kellőképpen vissza is adta eddig mindannyiszor és, ha csak fele annyira élvezte is az én kínzásaimat, mint ahogy én az Övét, egyértelmű, hogy most se fog szenvedni.-Ugye? De én imádom ezt a forró poklot.- lehelem válaszul vágyakozó tekintettel, ahogy nyilvánvalóvá válik, miféle hatással van rá már most is csípőm minden mozzanata, na nem, mintha engem kevésbé izgatna fel, ahogy combjaim közé feszül keményen újra és újra, de végül mégis tovább pimaszkodok, elmerengek a korábban említett zuhanyzás kapcsán, mire félig ülőhelyzetbe küzdi magát, egész közel hajolva így hozzám.
Megfenyeget, de ez olyasfajta fenyegetés, amitől a vérem rögtön felpezsdül, a szívem tempósabban kezd dobogni és az egész testem beleborzong a gondolatba, miként is állítana meg még a fürdőszoba ajtaja előtt. És az a fene dacosság, a kíváncsiság és a pimaszság újra felèled bennem, na nem, mintha eddig nagyon szunnyadt volna, miközben farkasszemet nézek vele, de ahogy újra megmozdul alattam, akaratlanul is kiszökik belőlem egy halk sóhaj, amit azzal próbálok tompítani, hogy az ajkamba harapok. -Akkor lehet, hogy ezt most nem kellene megkockáztatnom, igaz?- súgom halkan ajkaira, miközben kezem finoman vállaira simítom, nyelvem ismét gyengéden végig húzom a száján, incselkedve, pimaszkodva picit, tenyereim pedig lassan lejjebb vezetem karjaira és, még mielőtt elragadna a hév, a vágy, hogy megcsókoljam, finoman kihúzom karjait, hogy lehetőleg hanyatt dőljön, majd lepattanok róla és sunyi mosollyal a fürdő felé igyekszek. Nem bírom megállni, hogy ne akarjam tudni, miféle reakcióval is fenyegetőzött, mert már ez a kis pimaszkodás, ez a játékosság is pokolian felizgat, ha arra gondolok, mit fog tenni, ha elkap.




_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Pént. Szept. 16, 2022 5:29 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Meg sem próbáltam eltüntetni azt az incselkedő, szemtelen vigyort, ami ajkaim körül játszott, miközben szóvá tette, hogy elég rutinosnak tűntek a mozdulataim, és bár kezdetben nem akartam visszakalandozni az időben, végül mégis magával ragadott az emlékezet, érezve, hogyan áramlik végig testemen az a kellemes melegség, amit ez indított el bennem. Soha nem törődtem úgy igazán senkivel, és sokáig a gyengédséget is olyasminek tartottam, ami a gyenge ficsúroknak való, de amikor elkezdte lebontogatni a falaimat, talán még Ő maga sem gondolta, hogy milyen visszafordíthatatlan változásokat fog hozni az életembe. - Hát, volt szerencsém párszor lenyalni rólad ezt-azt - vontam meg pimaszkodva a vállamat, még ha ezek nagy részére nem is emlékezett, bár emiatt nem éreztem magam kiváltképp nyeregben. - És nemcsak a nutella áll jól rajtad... - suttogtam tovább, bár már a gondolattól is forrni kezdett a vérem, nem mintha egy másodpercnyi nyugtot is adtam volna a testemnek az előző eszméletlen menet után. Még a nyelvem alatt éreztem az édes tejszínt, vagy épp az epret, a kettőnek édes egyvelegét, ahogy zsongatták az ízlelőbimbóimat, az az emlék pedig, hogy mindezt a testén tálalta annak idején, olyan erőteljes erővel ragadott rá gyomromra, hogy végül ez is egy sóhaj formájában távozott belőlem. Az pedig, mikor a nászutunkon a köldökéből kortyolgattam ki azt a kesernyés italt... görcsbe állt minden izmom, Ő pedig fokozta azzal, hogy mozdult alattam egyet, mintha tényleg csak ellenőrizni akarta volna, hogy milyen hatást gyakorol rám az incselkedéssel, de valószínűleg bőrének puszta forrósága sem hagyná, hogy lehiggadjak. Keményen feszültem belé, legalábbis addig, míg kedvet nem kapott ahhoz a bizonyos birkózáshoz, én pedig, mint elgyengült férfi, akit leigázott néhány női trükkel, már hagytam is magam, ingerlően feszülve fenekének, miközben kényelembe helyeztem magam, kezeim pedig ugyanúgy feneke után nyúltak némi simogatás után, mohón rámarkolva a formás domborulatokra, érezve, hogyan koccannak össze a fogaim attól, amit épp egymással műveltünk. - Hmmm... - gondolkodtam el kérdésén, legalábbis látszólag, mert amúgy egyértelmű volt a válasz, és ezt tekintetemből is tisztán kiolvashatta. Az, hogy néha kibaszottul felhúzott a nagyon alapos, elnyújtott játszadozással, a részét képezte ennek az egésznek, és soha, egyetlen pillanatát sem bántam, még ha meg is szenvedtem a gyeplő hiányától. De egyre biztosabbnak éreztem, hogy nála jó helyen van. - Igen, ez itt maga a pokol. Szinte már most éget... - suttogtam, bár menet közben elfogyott a hangom, egyértelműen utalva arra, ahogy ágyékomnak dörgölőzött, így jó pár másodpercen érezhettem a testéből áradó hőséget, és a lüktetést, ami ölében összpontosult, és amit bizonyára nem fog csak úgy, a két szép szememért újra megosztani velem, pedig a testem már készen állt, ezt pedig minden feszülésnél és ingerlő mozdulatnál érzékelhette. Ajkai után akartam kapni, mikor szemtelenül végigsimított rajtuk szájával, de már haladt is tovább, legközelebb már nyakamon érezve tüzes nyelvét, ahogy bőrömet kutatta, de még maradt bennem annyi erő, hogy megforgassam szemeimet, mikor felfogtam a kérdését. - Ha most elmész zuhanyozni... - húztam el kezeimet a fenekéről, és megtámaszkodtam magam mellett, könyököm segítségével emelkedve fel kissé. -, nem garantálom, hogy el is jutsz a fürdő ajtaáig - hajoltam közel arcához, hangomból egyértelműen kivehette, hogy ez most egy valódi, igazi fenyegetés, tekintetemben megcsillant a tettvágy, mosolyom pedig ördögi vigyorrá változott, és miközben ajkamba haraptam, ismét megmozgattam alatta a csípőmet.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Pént. Szept. 16, 2022 3:40 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Az alvást kezdi emlegetni, incselkedik velem, hogy talán még esti mesét is olvashat nekem, ha szükségem van rá, de igazából nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mit lépne, ha most valóban azt kérném, hogy segítsen elaludni, hogy csak bújjon hozzám és kész, de erre olyannyira nem vágyom, hogy még a poén kedvéért sem hozakodom elő vele. Amúgy se tudnám tagadni, hogy már azzal is beindítja a fantáziámat, hogy a Piroska és a farkasról úgy beszél, mintha valami egész más történet lenne, talán egy picit emlékeztet is ránk, csak épp a csúnya, gonosz farkas kibaszottul nem csúnya és velem, még csak nem is gonosz. A farkas megjavult, vagy legalábbis Piroskával egész másképp bánik, úgyhogy az fülig szerelmes is lett belé, de nekem iszonyúan tetszik a mesènek ez a változata. -Pedig, elég rutinosnak tűntél.- pimaszkodok mosolyogva, gyengéden cirógatva bőrét, miközben Ő lepillant közènk és végig méri, mennyire is volt hanyag, de tekintve, hogy milyen őrülten felajzott, én azért nem érzem úgy, hogy okom lenne a panaszra, mégis azzal hozakodik elő, hogy talán orvosolhatná a problémát, ha gondolom, vagy akár fürödni is mehetek, utóbbiért viszont meg kell küzdenem. Ez már önmagában nevetséges, hiszen egyértelmű, hogy sosem tudnám csak úgy magam alá gyűrni, főleg nem úgy, hogy a jelenlegi helyzetből indulunk ki, mégis úgy érzem, hogy legalább meg kell próbálnom. Ha másért nem, a hecc kedvéért.
Pedig, imádom az érzést, ahogy teste finoman rám nehezedik, ahogy illata körül ölel, bőre hozzám simul így adva át teste forróságát, de már csak azért is, mert tudom, mennyire nehezen adja át nekem az irányítást, mindenképp meg kell próbálnom felülkerekedni rajta. Legalább addig, míg kicsit kipimaszkodom magam, míg testét megízlelem újra nyelvemmel és ajkaimmal, hogy azokat az édes, vágyódó sóhajokat ismét hallhassam.
Elvigyorodok, mikor azt mondja, hogy talán majd hagyja magát, pedig nekem már valamivel rafináltabb tervem van, vagy legalábbis próbálom a testemet bevetni ellene, a kifigyelt gyengéit, ajkait nyelvemmel érintem és, amikor melleimmel hozzásimulok, ahogy ficánkolok alatta, Ő pedig kínlódó sóhajt hallat, pimaszul elvigyorodok, mert legalább már az esélyt látom arra, hogy nyerjek.
Talán, tényleg övön aluli, amit Vele művelek, mégis érzem végül, hogy az ellenállása egyik pillanatról a másikra megszűnik, hogy tényleg hagyja magát leigázni, én pedig diadalittas mosolyt villantok, amint fölé kerülök, ajkamba harapva bámulva le rá, miközben kényelembe helyezi magát és fenekembe markol. -Volt már, hogy valaha is megbántad, ha hagytad, hogy "legyőzzelek"?- kérdezek vissza halkan, miközben tenyereimen megtámaszkodok feje mellett és incselkedve lehajolok hozzá, ajkaim leheletnyi távolságra állnak meg Tőle, tekintetem pimaszul kutatja övét, miközben csípőm finoman mozdul rajta egyet.-Biztosan a kínok kínját éled át most is...- simítom ajkam övéihez, de nem csókolom meg, csak gyengéd cirógató mozdulatokkal ingerlem, majd lassan lentebb indulok ugyanígy cirógatva állát is, nyakára lehelve végül pár csókot. -Menjek inkább tusolni?- suttogom incselkedve bőrére, nyelvem végig húzom ütőere mentén, lágy csókokkal ízleve bőrét, miközben ölemmel szándékosan hozzádörgölőzök, mintha már nem lett volna az imént is elég egyértelmű, mennyire nem lankadt a vágya, ez pedig pokolian felforrósítja a bőrömet.



_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Pént. Szept. 16, 2022 12:57 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Hiába tesztelgettem Őt hosszú ideig, valójában már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy Ő nem olyan, mint a többi. Lerítt róla, és még csak megszólalnia sem kellett, mikor az esküvőnkön szembesítettek minket egymással, az pedig, hogy az első adandó alkalmat kihasználva elszökött, csak meggyőzött abban, hogy még csak hasonló nővel sem hozott össze soha az élet. Nem véletlenül, ki nem állhattam, ha valaki ellenszegült nekem, vagy dacolt velem, és ezt annak idején előtte sem próbáltam titkolni. Kibaszottul idegesített a viselkedésével, és bár nem egyszer bújtattam az indulatokat a ragadozó álarcom mögé, szerintem nagyon is érezte, hogy amúgy az idegeimre megy. Azt viszont nem tudta sem akkor, sem most, hogy nem is folyamodhattam a szokásos módszereimhez, miután megkötötték a kezemet, és bár nem egyszer kellett fájóan, dühösen az ajkamba harapnom miatta, de mindvégig tartottam magam az adott szavamhoz. Mennyivel más lett volna az életünk, ha az apám nem annyira előrelátó, de visszatekintve az útra, amit együtt jártunk be, egyetlen dühös, fájdalmas, kínzó vagy épp forró, szenvedélyes és szerelmes pillanatát sem bántam. Vele váltam egésszé, nála volt a szívemből hiányzó, utolsó kis darab, és ha egyszer tényleg elmenne... valószínűleg örökre félember maradnék.
Nem tudtam kihagyni, hogy ne húzzam kicsit az agyát az alvással és az esti mesével, szándékosan olyan körítést kerítve, hogy újra életre hívjam a fantáziáját, és ahogy teste finoman libabőrözni kezdett alattam, már elég nyilvánvaló volt, hogy a próbálkozásomat siker koronázta, és emiatt szinte zsigerből kúszott pimasz vigyor ajkaim köré. Továbbra is arcát fürkésztem, de ahogy az Ő teste, úgy az enyém is reagált minden kósza érintésre, és ahogy ujjai megérintették mellkasomat, kibukott belőlem egy nagyon halk, gyenge kis sóhaj. - Te vagy a fő szakterületem - búgtam ajkai közé, halkan mormolva a szavakat, - Bár elég amatőr dolog ilyen nagy koszt hagyni magam után... - folytattam tovább a pimaszkodást, rosszalló fejcsóválással, ahogy újra kettőnk közé vezettem tekintetemet, és miközben egyik kezem továbbra is hajánál kutakodott, gyengéden cirógatva ujjaimmal arcélét, egyre biztosabbá vált, hogy nem lesz semmi abból az alvásból, amit az előbb előrevetítettem. Bár, még kicsit sem voltam fáradt, legfeljebb az a kellemes kis zsibbadás masszírozta végtagjaimat, de ahogy tekintete újra és újra rátalált az enyémre, egyre biztosabbá vált, hogy a takaró egy jó ideig még nem kerül elő, és ha be is takarok valamit, az Ő lesz, méghozzá a testem által, de szavai inkább arról árulkodtak, hogy nem feltétlen akarja nálam hagyni azt a bizonyos irányítást. És ahogy agyamon végigfutott ez a gondolat, már mozdult is alattam, mintha tesztelni akarta volna, tényleg annyira kemény vagyok-e, mint ahogy állítom magamról, ezzel pedig el is érte, hogy kaján vigyor üljön az arcomra, egy gyors csókot lopva tőle. - Lehet, hogy hagyom magam - vontam meg vállamat megjátszott bizonytalansággal, mintha abból a fából faragtak volna, pedig valójában minden izmomat össze kellett feszítenem ahhoz, hogy hajlandó legyek alul maradni, de mintha csak sejtette volna, hogy mi jár a fejemben, elkezdett puhítani, tovább gyengítve a kemény eltökéltséget, nyelve ingerlőn érintette ajkamat, mellbimbói pedig mellkasomnak feszültek, amivel újra előcsalt belőlem egy gyötrődő sóhajt. - Ez övön aluli - szólaltam meg halkan, már-már hang nélkül, és bár az elején álnok módon tartottam magam, nem engedve, hogy kibillentsen az egyensúlyomból, de végül ellazítottam magam, hagyva, hogy fölém tornázza magát, én pedig, mint aki kényelembe helyezte magát, rögtön a fejem alá toltam a párnát, jólesően felsóhajtottam, miközben ujjaim finoman végigpásztázták oldalát, át a derekán, végül mohón rámarkolva a fenekére. - Csak meg ne bánjam... hogy hagytam magam legyőzni - mormoltam halkan, nem véletlenül használva ezeket a szavakat, mellé ördögi vigyort villantva, tovább húzogatva azt a bizonyos mézesmadzagot.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Pént. Szept. 16, 2022 6:59 am

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Nem tudom, hogy miként alakulnának köztünk a dolgok, ha újra elfelejtenèk mindent, de azt valahogy én se tudom elképzelni, hogy bele mennék egy ilyen emlékeztetőbe, hiszen én se igazán értettem az elején, hogy mit is jelenthet a közeledése. Meg voltam győződve arról, hogy valamilyen hátsó szándéka van, hogy a bolondját akarja velem járatni, nevetségessé tenni, gúnyt űzni belőlem vagy ilyesmi. Teljesen hihetetlennek tűnt, hogy komoly szándékkal, őszinte érzésekkel közeledik, hiszen az én emlékeim szerint az előző napot nem épp a legjobb hangulatban zártuk. Vagyis, inkább túl jó volt a hangulat az irodájában elcsattant csókot követően, de abban biztos voltam, hogy nem eshetett ennyiből szerelembe.-Okè, az tényleg nagyon fura lenne.- kuncogok halkan, gyengéden cirógatva bőrét, ahogy eldől velem az ágyon, majd míg Ő gyengéden végig simít ajkaimon, én csak csendben bámulok fel rá.
Tekintetét kutatom, vonásait fürkészem és újra meg újra elkèpedek azon, hogy az a férfi, aki most ilyen gyengéd pillantással néz le rám, ugyanaz a férfi, mint akihez hozzá mentem. A veszedelmes maffiózó, a bűnöző, aki most esti mesével akar elaltatni, bár amikor megemlíti a Piroska és a farkast, amilyen hangon beszél hozzám, abból mindent sejtek, csak alvást nem. Libabőrössè válok a hangjából érzékelhető erotikától, miközben ujjam mellkasa bőrét cirógatja, ami még most is olyan forró, hogy szinte perzsel és hiába is hozom szóba a ráragadt nutellát, még az sem ront az összkèpen, attól is csak még vonzóbb, mert tudom, hogy rólam került rá, ez a gondolat pedig felforrósítja a véremet.-Ühüm. Akkor mi a szakterületed?- suttogok vissza ajkaira pimasz mosollyal, tekintetemből pedig, valószínűleg tökéletesen kiolvasható, hogy egyébként mennyire levett a lábamról a mutatványával, akár ez a szakterülete, akár nem. Ha csak eszembe jut, miféle helyeket barangolt végig nyelvével és, hogy végül hol állapodott meg elkèpesztő élvezetet okozva, még most is begörbülnek tőle a lábujjaim is.-Az a helyzet, hogy téged se ártana megtisztítani, szóval...- duruzsolom halkan, majd finoman ajkamba harapok, ahogy tekintetem újra mellkasára kúszik, miközben combomat finoman csípőjère húzza, de szavai hallatán mosolyogva felvonom szemöldököm és kihívó pillantással nézek fel rá.-Felül kell kerekednem?- kérdezek vissza kuncogva, ami aztán halk nevetéssè fejlődik, mikor tovább folytatja az emelkedést, minek kapcsán finoman megmozdítom csípőmet és halkan morranok egyet.-Igen, elég kemény vagy...- incselkedek halkan, szemei helyett immár ajkait bámulva, kicsit fel is emelem a fejem, hogy elérjem őket, de csak nyelvem húzom végig rajtuk ingerlőn, majd élesen beszívom a levegőt és szándékosan homorítok picit, de csak annyira, hogy mellbimbóimmal érjem mellkasa forró bőrét, ezzel is próbálva ingerelni picit.-Nem igazán fair, hogy valószínűleg rutinosabb vagy birkózás terén.- incselkedek tovább nyakába duruzsolva a szavakat, finoman végig húzva nyelvem bőrén, picit össze is csípve fogaimmal, majd váratlanul megpróbálkozok a hatalomátvètellel, csípőmmel próbálom oldalra lökni és, ha netán valami csoda folytán sikerül, már próbálok is fölé kerekedni és az ölébe mászni.



_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Csüt. Szept. 15, 2022 10:08 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Tanulva a pár nappal ezelőtt történtekből, talán jobb is volt, ha minden olyan gondolat, ami bántja, napvilágot lát, mert így lehetőséget ad mindkettőnknek a megoldás felkutatására, és bár pár másodpercig keserédessé változott a hangulat, de ezt egy percig sem bántam. A magam példájából is tudtam, hogy az eddigi életem során soha, senkivel nem oszthattam meg azokat az érzéseket, amiket vele most igen, és nem is véletlen, hogy nem tudtam csak úgy, egyszerűen beszélni a bennem tomboló kavalkádról. Ha akkor este máshogy döntöttem volna, és a csendes beleegyezés helyett inkább beleálltam volna a döntésébe, annyi minden máshogy alakulhatott volna az elmúlt napokban, és valószínűleg megkíméltem volna attól, hogy szembesülnie kelljen ma reggel azzal a kimért, rideg, dühös Dimitriy-vel, akitől a másik Iris már szinte teljesen elszokott, és a nő, akit épp az ölemben tartottam sem találkozott vele mostanában, még ha az Ő esetében máshogy is telt az idő. Nehéz volt megmondani, hogy mi lett volna a jobb megoldás, az pedig, hogy állandóan azon morfondírozzak, hogy mi lenne, ha..., csak a türelmemet tenné próbára. Azt az időt szánhattam olyasmire is, ami kibaszottul boldoggá tett, és ennek fő forrása épp itt ült az ölemben, tekintete olyan gyengéden izzott a nemrég átélt mámortól, hogy ismét megdobogtatta a szívemet, keményen küzdve az ösztön ellen, hogy ismét ajkai után kapjak. - Ha elfelejtenél, és  utána rögtön igent mondanál egy ilyen alapos emlékeztetőre, hát... azon is elgondolkodnék, hogy elraboltak és kicseréltek - vigyorodtam el pimaszkodva, elvégre hiába dolgozott közöttünk a vágy olyan rendíthetetlenül, de kiindulva abból, hogy minek látott engem az elején, nem sok esélyét láttam annak, hogy tényleg csak úgy zöld utat adna. Emiatt pedig annak idején sokat bosszankodtam, mert ez volt az egyik, ami kiemelte Őt a többi közül: nem hagyta magát, nem állt kötélnek, hanem küzdött ellenem, a pofátlan és kegyetlen ostromom ellen, és mikor végül mégis felhívást tett keringőre, már nem azt a jeges közömbösséget és az elégedett diadalt éreztem Vele kapcsolatban, még ha akkor az egész nem is szólt másról holmi testi vágynál.
Finoman végigdőltem az ágyon, magam alá temetve testét, és anélkül, hogy elhúzódtam volna tőle, visszafeküdtem lábai közé, feje mellett lelve támaszra karommal, míg ujjam szemtelenül játszadozott két ajkán. El is bambultam, miközben figyeltem a heves csókoktól kipirult ajkakat, majd utána íriszeit, amik továbbra sem csillapodtak, úgy lestek rám, mintha minden kibaszott titkomról tudnának. - Mesélhetnék Piroskáról. És a gonosz, nagy farkasról - vigyorodtam el, egyértelmű perverz élt villantva a hangomban, jólesően megborzongva, ahogy ujjai a mellkasomon kutakodtak, megállapítva azt, amit valószínűleg mindketten láttunk előre. - Én mindent megpróbáltam - konyultak le ajkaim megjátszott bűntudattal, majd lenéztem kettőnk közé, felkutatva a ragacsos nyomokat. - De nem ez a fő szakterületem - tettem hozzá halkan, szinte ajkai közé súgva a szavakat, mikor gyengéd, lágy csókra invitált, finoman csúsztatva nyelvemet ajkai közé, átadva magam annak a hévnek, amit a csókba költöztetett. - Esetleg tehetnék még egy próbát, hogy megtisztítsalak - simult kezem combjára, majd rámarkolva ismét csípőmre húztam egyik lábát, közben teljesen elhajolva ajkaitól, így vizslatva arcát. - Vagy, elmehetsz fürdeni, ha nagyon zavarnak ezek a kis... foltocskák - nyúltam az egyik kis maradványfolthoz, csak hogy utána lenyalhassam a saját ujjamról. - Bár, ahhoz felül kell kerekedned - sóhajtottam fel drámaian, burkoltan közölve, hogy ahhoz engem kellene legyőznie. - És elég kemény ellenfél vagyok.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Csüt. Szept. 15, 2022 9:00 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Szinte karjaiba olvadok, reszketve simulok testéhez, mellkasához préselődve pedig tisztán érzem szíve vad dübörgèsèt, az enyém ugyanezt a szédült ritmust járja, majd' kiszakad mellkasomból az őrjítő orgazmus után. De a karjaiban lassan lenyugszik minden, testem reszketèse is alább hagy és érzem, hogy az Övé is, ahogy gyengéden cirógatom bőrét és pár hosszú pillanatra, csak csendben, összebújva, levegő után kapkodva élvezzük egymás ölelésèt.
Gyengéden elsimítja arcomból a kósza tincseket, finoman vállamba harap, amitől kellemesen megborzongok és, ahogy még szorosabban magához ölel, mellkasomat még erősebben eltölti az a kellemes érzés, amit ma meg is neveztem, hangosan ki is mondtam, de épp emiatt tölt el a félelem is, hogy talán mindez újra elveszhet olyan könnyedén, mint ahogy legutóbb is elveszett. Olyan halkan szólalok meg, hogy nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy hangosan kimondtam gondolataimat, de ahogy elhúzódik picit és tekintete enyémekre talál, biztos lehetek benne, hogy hallotta.
Igyekszem javítani a helyzeten, nem akarom megkeseríteni a pillanatot, de tanulva a ma és a pár nappal ezelőtt történtekből, magamba se akarom fojtani. Akarom, hogy tudja, hogy mi megy végbe bennem, hogy mire gondolok, hogy mitől félek, mert nem akarom úgy kizárni, mint ahogy akkor tettem, mikor elsètáltam innen.-Tudtam, hogy egy igazi hős vagy.- súgom vigyorogva, megjátszott meghatottsággal, de azért állára gyengéd csókot lehelek, hiszen pokolian hálás vagyok, amiért Ő is igyekszik inkább poénnal könnyíteni a cseppet sem könnyű ügyön. Még mindig nem tudjuk, hogy mitől függ ez az egész, hogy mikor indulhat el újra ez a folyamat, mikor ébredek újra arra, hogy semmire nem emlékszek ebből az oldalából. -Pedig, elég meggyőző tudna lenni.- morranok halkan, kuncogva, ahogy pimaszul megmozdul alattam, nevetésèt hallva pedig érzem, ahogy lassan eltűnik belőlem az aggodalom, a félelem, hiszen látva, hogy Ő miként küzdi le ezeket, úgy érzem én is így kell tegyek. Pedig, ha valaki, hát Ő pláne aggódhat emiatt, hiszen egyszer már így is elveszített és az az Iris azóta sem került elő. Talán, soha nem is fog már.
Akármi is vár ránk holnap reggel, most újra elsuttogom, hogy szeretem, Ő pedig újfent megnyugtat, hogy mindez talán nem veszne el, újra emlékeztetne, bár magam sem tudom, hogy akarnám-e, hogy újra és újra végig menjen miattam ezen. Ha most el is csavarta a fejem, ha úgy is alakultak a dolgok, hogy így végezzem, meztelenül pihegve az ölében és lágy csókját élvezve, ki tudja, hogy következőleg is így alakulna-e?
Inkább el is hesegetem az egészet, egyébként is hanyatt dönt az ágyon, amivel teljesen kibillent gondolataimból, és már csak arra tudok koncentrálni, milyen finoman nehezedik rám teste, miként simul hozzám forró bőre, miközben még mindig combjaim közè fèszkelve magát fejem mellé könyököl és rám bámul. Továbbra is érzem Őt,  feszülten sóhajtok egyet, ahogy a helyezkedés következtében megmozdul bennem, de aztán valami esti mesèt emleget, amivel ki is érdemel egy szemforgatást.
De nem válaszolok pár pillanatig, míg ajkaimat cirógatja lágyan, a gyengéd mozdulattól libabőrössè válok, de végül nyelek egy nagyot és megköszörülöm a torkom.-Hát, ha annyira el akarsz altatni...- vonok vállat finoman, miközben az én kezem is útra kel bőrén, mellkasán húzom végig finoman körmeimet újra rajzolva tetoválásai vonalait, majd tekintetem újra felvezetem pillantására.-Tusolni mondjuk nem sok haszna volt, ahogy érzem.- nevetem el magam, mikor megérzem ujjaimon a ragadós krém maradványát, de csak kuncogva lágy csókot lehelek ajkaira, vagy legalábbis lágyan indul, mégis lassan egyre mohóbbá válik.


_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Csüt. Szept. 15, 2022 6:00 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Nem tudtam volna megmondani, hogy mennyi ideig szorítottam magamhoz remegő testét, miközben az enyém is hasonlóan reagált az édes és gyötrő mámorra, és nem is akartam sietni, minden kibaszott pillanatot élvezni akartam abban a másik világban, amit kettőnk teremtett, méghozzá csakis nekünk, a mi kettőnk szerelmének, és abban a világban senki másnak nem volt keresnivalója. Ahogy a problémáknak, a haragnak, vagy a fájdalomnak sem, próbáltam kiszorítani mindent, ami akár egy másodpercig is mérgezhette volna, de valójában én voltam az, aki legutóbb mindenáron tönkre akarta ezt tenni, még ha a gyújtózsinór Igor keze által is kapott szikrát. Mert nem hagyhattam volna magára, akkor sem, ha ordít vagy kifakad, ha a képembe vágja, hogy megvet, és gyűlöli az életet, amit mellettem kell élnie, de nem így tettem. Amikor arra kért, szó nélkül becsuktam a szobája ajtaját, csak hogy legközelebb, mikor kinyissam, már hűlt helyét találjam. Nem akartam emlékezni arra az érzésre, mintha a szívemet tépte volna ki az egyértelmű üzenettel, ami ugyan csak egyetlen szócska volt, mégis világossá tette számomra, hogy nem sétálni vagy kocogni ment, hanem... el, tőlem. Több volt abban a szóban, mint amit hajlandó voltam megosztani vele, és hiába vágtam a képébe a motelben számos alkalommal, hogy a sajnálkozására semmi szükségem, ott, akkor mégis mindent elmondott, amit Ő nem volt hajlandó a képembe vágni.
Kisimítottam arcából pár tincset, ami nedvesen tapadt bőréhez, de nem bírtam ki, hogy ne harapjak a nyakába, még közelebb vonva magamhoz derekánál fogva, legalább úgy, mintha tényleg azt akartam volna, hogy eggyé váljon velem. És ha lett volna rá lehetőség, meg is tettem volna. - Jó válasz - vigyorodtam el pofátlanul, mikor őrjítőnek nevezte az elmúlt perceket, és miközben hátamat cirógatta, néhány ujjammal hasonlóan tettem én is, de még eszem ágában sem volt elengedni. Légzésem lassan csillapodott, de még mindig kapkodtam az oxigén után, mikor eljutottak hozzám szavai, én pedig épp annyira hajoltam el tőle, hogy néhány másodpercig elkaphassam íriszeit. Eddig bele sem akartam gondolni abba, hogy minden nap újabb veszélyeket hordozott magában, ráadásul úgy, hogy el sem kellett hagynia hozzá a házat, mert... a láthatlan ellenség bármikor megjelenhetett, és ott hagyhatta a nyomát, Ő pedig ismét nem emlékezett volna rám. Vagyis... rám talán igen, de arra nem, ami közöttünk alakult és bontakozott, és bár egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a szerelem áthidal bármit, még ezt a kibaszott helyzetet is, de... leélhetünk úgy egy életet együtt, hogy időről időre elfelejt? - Bármikor szívesen emlékeztetlek a felejthetetlen képességeimre... nemcsak az ágyban - kacsintottam rá, mikor észleltem, hogy inkább oldani akarja a témából fakadó fájdalmat, finoman orrához érintve a sajátomat. - Bár, ha megint elfelejtenél, nem hiszem, hogy rögtön engednéd ezt az... emlékeztetőt - moccantam alatta szemtelenül, halkan felnevetve, apró csókot hintve ajkára, közben jólesően magamba szívva azt a nevetséges illatot, amit teste produkált a tusfürdőtől. - Én is szeretlek. És ha hiszed, ha nem, annyiszor foglak emlékeztetni rá, ahányszor kell majd - hintettem csókot a füle mellé, miközben kiszakadt belőlem egy nagyobb sóhaj, és lassan előre dőltem, úgy feküdve végig vele az ágyon, hogy nem húztam ki magam belőle, újra combjai közé fúrva csípőmet, de mozdulatlanul fürkésztem arcát, könyökömmel megtámaszkodva a feje melllett. - Most kellene esti mesét olvasnom neked, hogy elaludj? - kérdeztem elgondolkodva, másik kezem egy ujjával először alsó, majd felső ajkán kalandozva végig.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down
Iris Gustafsson
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 Iris
Rendeltetésem :
I'm HIS Wife
play by :
Jennifer Lawrence
Posztok száma :
1082
User neve :
Maze
Csoport :
Halandó
Pontgyűjtő :
1070
Lakhely :
Frogner
Foglalkozás :
Építész
Előtörténet :
My Fairytale
Keresem :
"Every Beauty needs her Beast, to protect her
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 86e7ef57c9d3033624845559c57b497cccca1bbb

Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 AdLAF4Y
from everything but Him."
Kor :
37


Iris Gustafsson
Elküldésének ideje — Csüt. Szept. 15, 2022 4:52 pm

Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.



Iris & Dimitriy

Ahogy az ölébe húz, kezeim rögtön helyet keresnek maguknak bőrén, mintha már ezalatt a pár perc alatt is kínzó hiányt okozott volna, hogy nem érinthetem és igazából, így is érzem, mert ahogy testünk újra egymáshoz simul, újra átjár az az érzés, hogy végre ott vagyok, ahol lennem kell. Hogy az Ő karjaiban valahogy minden a helyére kerül, minden tökéletes és bármi is jön ezután, ott átvèszelhetem. Az, ami Igorral történt, borzalmas volt és őszintén remélem, hogy tényleg nem jön többé a közelembe, de Dimitriyt hibáztathatom a legkevésbé amiatt, ami történt, hiszen itthon sem volt. Nem volt épp mellettem, valószínűleg Ő maga sem számított arra, ami történt végül, de tudom, hogy ha mellettem van, semmi nem történhet Velem. Tisztán emlékszem rá, miféle vadállat tört elő belőle akkor is, hogy miként esett neki annak a rohadéknak és, ha valakinek, hát neki őszintèn elhiszem ezek után, hogy képes lenne ölni értem. Sőt. Csodálom, hogy nem tette meg.
Mindez azonban nem rémiszt meg, cseppet sem tartok Tőle emiatt, nem érzem úgy, hogy viszolyognèk vagy félnék, mert azzal szemben, amilyen őrült módjára kezdte püfölni Igort, amilyen agresszív volt akkor, velem olyan gyengéden bánik, mintha valami becses kincset szorongatna a karjaiban, amire mindennél jobban vigyázni szeretne. Még mindig hihetetlen számomra, hogy ez is Ő, hogy ugyanaz a férfi, mint akihez hozzámentem, akitől semmi jót nem vártam, most mégse vágyom másra, mint az érintésère, csókjára, Rá és mindenre, amit csak adhat. Hiszen, az egyetlen dolog, amiben visszaköszön az a másik énje, azok a heves, vágytól fűtött mozdulatai, de ezek is épp csak annyira hevesek, hogy még jobban feltüzeljen velük, hogy még mohóbban akarjam Őt, hogy még izgatóbb legyen, ahogy fenekemre markolva mozgatja csípőm magán, miközben másik keze hajamat túrja.
Ajkaink ugyanilyen mohón követelik egymást, miközben Ő is és én is egyre kapkodóbban vesszük a levegőt, egymás ajkaiba lihegünk teljesen megrèszegülve a vágytól és a közelítő gyönyörtől, ami előbb engem ragad magával, majd amint testem megremeg, Ő is belém feszül egy izgató, buja nyögés kíséretében, ami csak még varázslatosabbá teszi az élvezetet. Szorosan ölelem magamhoz, most is karjaiban keresek menedéket, miközben csípőm mozdul még rajta párat, követve keze utasítását, de végül csak lihegve nyakába rejtem arcom, karjai körèm fonódnak és, bár alig kapok levegőt, szavain mégis halkan kuncogok.-Kibaszottul őrjítő volt.- lehelem halkan, beleborzongva gyengéd harapásába, miközben ujjaimmal finoman cirógatni kezdem hátát, vállára gyengéd csókot hintek és jó pár pillanatig, csak csendben hallgatom feszült légzésünket.
-Nem akarlak újra elfelejteni...- lehelem végül halkan, alig hallhatóan, igazából talán ki sem mondom a szavakat, csak gondolok rá de, ha eszembe jut, miként tűnt el belőlem minden emlék róla, milyen egyszerűen veszítettem el mindent Vele kapcsolatban, elszorul a torkom. Most pedig, hogy már tudom, érzem, hogy mi az, amit pontosan elveszítettem, csak még jobban ragaszkodok hozzá. Az emlékeimhez és Hozzá is.-Mèg csak nem is merem így azt mondani, hogy felejthetetlen vagy az ágyban...- nevetem el magam halkan, próbálom kicsit tompítani a téma komolyságát, de ettől még ugyanúgy ott bujkál bennem a félelem, hogy holnap majd úgy ébredek, hogy nem tudom, milyen forró a szerelme, milyen őszinte és gyengéd vagy, hogy én mennyire szeretem annak ellenére, hogy Ő még mindig ugyanaz a maffiózó, akit látni sem akartam eleinte.-Szeretlek.- súgom végül bőrébe egy gyengéd csók kíséretében, de fejem ugyanúgy visszafektetem vállára és nagyot sóhajtva élvezem ki bőre forróságát, az illatát és az érzést, ami eltölt a karjaiban.


_________________

Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.


Vissza az elejére Go down
Dimitriy V. Smolensky
Kiskép :
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 BlackHomelyFairybluebird-size_restricted
Rendeltetésem :
-
play by :
tom hardy
Posztok száma :
1091
User neve :
dimitriy
Csoport :
halandó
Pontgyűjtő :
1082
Lakhely :
frogner
Foglalkozás :
gangster
Előtörténet :
i didn't choose the thug life
the thug life chose me

Keresem :
find arms that will hold you
at your weakest,Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 QcERZVh
eyes that will see you
at your ugliest,
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A1644f5721e881aea878a1021b001c41db29c4db
and a heart that will love you
at your worst.
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again - Page 11 A62177ac1ae48d2b1a673a4e893083245ae49549
then you have found
true love
Kor :
45


Dimitriy V. Smolensky
Elküldésének ideje — Csüt. Szept. 15, 2022 2:22 pm

Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.

Más helyzetben talán fel is nevettem volna szavain, amikor tovább folytatta a pimaszkodást, és szóba hozta az alvást, de jelenleg azon túl, hogy szinte a szájába nyögtem a rövid és tömör választ, nevetni már egyáltalán nem volt lélekjelenlétem. Pedig már maga a feltételezés is jó okot adott volna rá, mintha nem tudta volna, hogy ha a közelemben tartózkodik, az alvás az utolsó, amire képes vagyok gondolni, és bár az elmúlt hetekben jó pár éjszakát kellett tőle külön, magányosan töltenem, de még így sem tudtam tőle szabadulni. Az Övé volt minden gondolatom, uralt bennem mindent, és most, hogy újra a karjaim között tartottam, már nem voltam hajlandó egyetlen pillanatot sem elpazarolni, menjen az bármi másnak a rovására.
Elrugaszkodtam testétől, és hiába éreztem, hogy a szoba levegője szinte lángol körülöttünk, mégis megcsapta mellkasomat a kellemetlen, szúrós hideg, amit bőrének hiánya tett még intenzívebbé, a kihűlés veszélye azonban egy pillanatig sem fenyegetett, erről Ő maga gondoskodott, mikor a mozdulatlanságomat kihasználva, tolni kezdte felém csípőjét, így folytatva tovább csípőjének gyengéd táncát, a látvány pedig olyan intenzíven hatott rám, hogy ajkamba kellett harapnom, a vágy vadul vágtázott át izmaimon és ereimen, ami újra kikényszerített belőlem egy hangos, jóleső nyögést. Nem tudtam betelni vele, és azzal, amit kiváltott belőle ez az őrjítő szenvedély, és ahányszor csak eszembe jutott, hogy milyen utat jártunk végig együtt, míg eljutottunk idáig, mialatt levetkőzte magáról a gátlásait, újra befeszült a gyomrom. Kis híján lemondtam róla, abba a hitbe ringatva magam, hogy jobbat és többet érdemel, de egyre biztosabb voltam abban, hogy ahogy nekem Ő a minden, úgy neki is én lehetek, és bár kapott egy új esélyt, de úgy tűnt, hogy bármennyire is akar mindent összekuszálni a sors kettőnk között, van, ami megbonthatatlan, és egyre biztosabb voltam abban, hogy a kettőnk között húzódó kötelék ilyen. De bármennyire is volt izgató, amit művelt az érzékeimmel, újra és újra beringatva csípőjét, mintha csak tovább akarta volna szítani az amúgy is tetőfokára hágott vágyat, pár mozdulat után teste alá nyúltam, és magamra emeltem, és míg egyik kezem határozott, telhetetlen ritmust diktált a fenekére markolva, addig másik kezem végig haját túrta, markolta, néha teljesen belefeledkezve abba a szenvedélybe, ami bennem uralkodott. Csak bíztam abban, hogy a fájdalom egy leghalványabb szikráját sem keltem benne, miközben tovább mozgattam magamon, de még így sem engedtem szabadjára az ösztöneimet, mert hol lassítottam a mozdulatokon, hol fokoztam őket, néha gyengéden furakodva belé, néha azonban hallgattam a vágyam hívószavára, és vehemensen mozdultam felé. Ajkam nyakát kutatta, élvezettel nyögve, ahogy kezei bebarangolták testemet, közben már fel sem fogva, hogy mit mondott, a szavak olyan jelentéktelenné törpültek, hogy már értelme sem volt elemezgetni őket, a fülemben csak a doboló véremet hallottam, miközben forró bőre újra és újra nekem feszült, karjai a nyakam köré fonódtak, néha a hátamban érezve körmeit, ajkaim pedig lassan visszataláltak az övéire, de ha Ő nem csókolt volna olyan mohón, és nyelve nem kutatta volna az enyémet, talán én magam már nem is lettem volna képes rá. Mindent elvakított előttem a közeledő gyönyör, ahogy egyre szaporábban merültem el benne, egyre többször bukott ki belőlem egy elnyúló sóhaj, vagy reszketeg nyögés, és mikor megadta magát nekem, izmai pedig határozottan kulcsolódtak körém, már nem tudtam visszatartani a régóta késleltetett gyönyört. Egyetlen pillanat alatt robbant fel a testem, egy utolsó mély, vehemens mozdulattal adva meg magam neki, miközben testébe lüktettem, a nyögés pedig, ami előtört belőlem, nem állt meg ajkainál, belengte az egész helyiséget, kitöltve a szinte rezzenéstelen csendet, amit csak a kapkodó légzésünk tört meg néha. Reszketett minden porcikám, kezeimmel még ösztönösen mozgattam tovább magamon, majd lassan elengedtem, átöleltem derekát, még szorosabban húzva mellkasomra, arcomat pedig nyaka hajlatába temettem, szemtelenül ráharapva izzadt bőrére. - Ez volt az arany középút - szólaltam meg végül, lassan elvigyorodva, utalva arra, amiről nemrég beszéltünk, elvégre ez az együttlét jóval mohóbb volt egy gyengéd szeretkezésnél, mégsem volt olyan vehemens, mint ahogy pár napja nekiestem a zuhany alatt.

coded by eirik

_________________
if it matters to you,
you'll find the way

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom —
Vissza az elejére Go down
 
Iris & Dimitriy - when we fall, we will rise again
Vissza az elejére 
11 / 18 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12 ... 14 ... 18  Next
 Similar topics
-
» Iris & Dimitriy - and then it started to fall apart; again
» Iris & Dimitriy - it's you, it's always been you
» Iris & Dimitriy - this is our life
» Iris & Dimitriy - there is no right path only this one
» Iris & Dimitriy - chained

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
M E T A N O I A :: Valhalla csarnokai ;;-
Ugrás: