Iris & Dimitriy

Nem kis hátrányom van Vele szemben, bármiről is legyen épp azon, ami kettőnkkel kapcsolatos, mégis sikerült már pár dolgot megfigyelnem, hogy mire, hogyan reagál, hogy mit élvez igazán vagy, hogy mivel tudom még jobban felcsigázni. Tudom, hogy minél jobban tombol benne a vágy, annál mélyebb, annál rekedtebb lesz a hangja és tudom, hogy megborzong, valahányszor a hajába túrok, hogy élvezi, ha ujjaim csak futólag, gyengéden érintik bőrét, ha körmöm hegyèvel rajzolok rá ismeretlen jeleket vagy, ha nyelvemmel ízlelem szinte bárhol, de mind közül a legjobban az izgatja fel, ha érzi a bennem lakozó vágyat, ha úgy simulok hozzá testemmel, mintha máris magamban érezném vagy épp, ha ajkába harapok, mint aki már olyannyira nem bír magával, hogy legszívesebben felfalná a másikat. Az izgatja fel legjobban, ha érzi testem reakcióit, mindazt, amit képes előcsalogatni belőlem, a feszült sóhajoktól a buja nyögésekig mindent, én pedig épp ezért nem is próbálnám soha elrejteni előle, hogy milyen hatással van rám.
Most sem fogom vissza magam, miközben csípőm járja izgató táncát, mintha máris magamban érezném, miközben még mindig akadályt képez köztünk pár réteg ruha, és halk nyögésemet se rejtem el, ahogy fenekemre markolva húz magához, mert akarom, hogy hallja és érezze, hogy mit művel velem. Egyszerűen megőrjit minden ilyen mohó mozdulatával, így amikor csókunk megszakad pár pillanatra és, csak pihegve próbálunk még valami kapaszkodót keresni, Ő pedig lehetőséget ad még utoljára a megfutamodásra, igazából, már tudhatja is, hogy eszem ágában sincs meghátrálni. Főleg, ahogy keze utat talál magának a nadrágom alá, érintésètől halkan nyaka bőrére nyögök, nyelvem mohón cikázik ütőere mentén és az én kezem is türelmetlenül simít rá az anyagon keresztül. -Mindent veled akarok kipipálni.- duruzsolom halkan, elfúló hangon, ahogy ujjai tovább kínoznak, ahogy testemet egyre jobban mardossa a tűzforró vágy, miközben a szívem egyre vadabbul kalapálja véremet, de mielőtt még észbe kaphatnèk, már fordít is maga alá, én pedig ajkamba harapva barangolom be testét kezeimmel, háta bőrébe marva finoman a póló alatt.
Halkan elnevetem magam elégedetlenkedèse hallatán, de a nevetés hamar feszült nyögésbe torkollik, miközben bontogatni kezdi nadrágját, türelmetlenül kapok ajkaièrt újra és újra, csípőm pedig készségesen emelem, mikor  rólam kezdi lentebb küszködni a feleslegessè, vagy inkább akadállyá váló ruhát. Ujjai ismét ölemre simulnak, levegő után kapok az érzéstől, amit halk káromkodása, csak még izgatóbbá tesz, és míg Ő buja érintèsèvel, nyakamra hintett csókjaival és pimaszkodó, gyengéd harapásaival csigáz fel még jobban, az én kezem sem tétlenkedik. Sietős, kapkodó mozdulatokkal kúszik lentebb testén, határozott, mégis gyengéd mozdulattal fonva köré ujjaimat, az érzéstől pedig, hogy milyen pokolian kemény már, kiszökik belőlem egy kéjes, elnyújtott nyögés. Kezem izgató tempóban mozdul rajta és, mintha csak még inkább tudatni akarnám vele, mennyire vágyom rá, feljebb húzom lábaimat, hogy még jobban hozzám férjen, hogy még jobban szètnyissam őket, amennyire csak a nadrág engedi de, ha kell, lentebb is küszködöm magamon.
Iszonyúan zihálok, a vágy türelmetlenül dübörög bennem, mintha egy lopott, titkos kis affér lenne ez épp valami tiltott helyen, ahol semmiképp sem lenne szabad egymásnak esnünk, bármilyen őrjítő is ez a köztünk lobogó vágy, és ez végtére is, igaz is. Talán nem kellene késő este a folyóparton, a stègen, a szabad ég alatt arra vágynom, hogy végre magamban érezzem, mégis ezt diktálja a vérem, testem minden sejtje Őt akarja, mintha gyógyír lehetne erre a mindent felemèsztő tűzre, amit tényleg csak Ő tud csillapítani, de egyben Ő is tartja életben. Kibaszottul Őt akarom, legyen bármekkora bűn ez bárki szemében, vonatkozzon csak erre az izgató pillanatra vagy úgy általában a személyére, nem érdekel.

Iris & Dimitriy

Már azzal, ahogy a kabátomat szèthúzza, amilyen mohó pillantást vet a blúzom alá, szép lassan felèleszti bennem azt az egyébként se túlságosan szunnyadó tüzet, amin soha az életben nem segítene több hektoliter ásványvíz se, mégis ezzel próbálom kizökkenteni magam. De hiába.
A következő pillanatban, már az ölébe helyezkedek, karja finoman simul derekam köré és, bár teszek egy gyengécske kísérletet arra, hogy legalább az Ő gondolatait visszaterelgessem a vacsora felé, tudom, hogy ez halva született ötlet. Ugyanazt a mohó vágyat látom tekintetében, mint ami bennem is èledezik, amit csak tovább csábítgat azzal, ahogy ajkaimra suttog azt ígérve, hogy megmutatja, mire is fáj a foga a vacsora helyett.
Iszonyú izgató, hogy mindez a folyóparton, a csillagos ég alatt zajlik és, bár nem kifejezetten mondható el a helyről, hogy hatalmas tömegek járkálnának errefelé, arra azért meg van az esély, hogy mégis erre téved valaki, de valahogy ettől is, csak még izgatóbb az egész. Egy étterem kellős közepén valószínűleg most is zavarba jönnèk, mint ahogy a nászutunkon történt, de ez a hely egész más. Csendes, békés és most úgy érzem, hogy a miénk és tekintve, hogy mi mindent vesztettem el az utóbbi időben, hogy mennyi szép vagy kevésbé szép emlék tűnt el az élmény rejtett zugaiban, melyek mind Hozzá kötöttek, talán tényleg nem árt, ha újakat szerzünk. Azok pedig legyenek akkor már tényleg édes emlékek.-Vagy legalább adj egy kis ízelítőt belőle.- kuncogok halkan, lágyan ringatva csípőmet, ezzel őrjítve meg magamat és nyilvánvalóan Őt is, miközben a mai gondolatai felfedèsèt ígéri, bár magunkat ismerve kétlem, hogy megállnánk némi ízelítőnèl, főleg, ha nem zavar meg minket senki, mert akkor nagy eséllyel eluralkodna rajtam a pánik és a hangulat gyorsan elszállna, de a fenébe most ezzel. Most is épp úgy akarom Őt, mint bármikor máskor, ha nem jobban, hiszen ezt az egész estét azért találta ki, hogy nekem kedveskedjen, hogy elbűvöljön és ezzel is kimutassa újra, mi mindenre képes értem, még ha nyálasnak is érezte az egészet, én pedig örömmel pipálnèk ki ezzel együtt egy tételt a bakancslistámon.
Halkan sóhajtok, ahogy mozdulatom nyomán nyög egyet, az izgató hangtól megborzong a testem, keze máris a nadrágomat kezdi bontogatni, de aztán inkább a kabátot tolja le vállaimról, én pedig ahelyett, hogy fáznèk, inkább úgy érzem, hogy mindjárt lángra kapok attól a mohó vágytól, ami lüktet bennem. Ajkaièrt kapok, de csók helyett, inkább finoman az alsóba harapok, tovább és tovább ringatva csípőmet, minden mozdulatnál finoman ágyékának feszülve, Ő pedig olyan szorosan von magához, hogy még a blúz és a melltartó ellenére is érzem teste forróságát, a hevesen zakatoló szívét.
Igyekszem közben hallgatózni is azért, már amennyit képes vagyok kihallani a vérem lüktetésèn kívül, de a tücskök ciripelèsèn és az éjjeli madarak hangján túl semmi más nem tűnik fel. Mintha egy saját kis rejtekhelyet kaptunk volna magunknak, bár a stèg valószínűleg a legfeltűnőbb hely az egészből, mégsem tud ez most érdekelni, sőt. Az igen alacsony veszélye annak, hogy valaki épp erre jár majd és meglát minket, egészen felpörget, bár pillanatokkal később, ahogy keze a nadrág alá csúszva markol fenekemre, így vonva közelebb magához, már végképp nem érdekel semmi más. Halkan nyögök is egyet, ahogy keményen nekem feszül a nadrágon át, ajkaim újabb csókot követelnek maguknak, amiből most Ő szakítja ki magát végül, hogy nagyot nyelve, lihegve pillantva rám tudassa velem, hogy most még visszavonulót fújhatok, bár ahogy szavait követően a nadrágom alá csúsztatja kezét, nem feltétlenül érzem úgy, hogy tényleg igazi esély lenne ez arra, hogy leálljunk.
Már amúgy is halkan, feszülten szuszogok, próbálok levegőhöz jutni, ami vicces, hogy még egy ilyen zöld helyen se sikerül, de ahogy ujja finoman hozzám ér, csak még jobban felpörög a pulzusom és ajkamba harapva fojtok vissza egy hangosabb nyögést.-Mèg soha nem szeretkeztem a szabad ég alatt.- lehelem ajkaiba vigyorogva válasz gyanánt, majd nyakára vándorolva hintek bőrére lágy csókokat, kezem pedig lecsúsztatom testén, hogy aztán a póló alá dugva simíthassak forró bőrére, kellemesen sóhajtva az érzéstől. -Itt és most akarlak.- nyögöm végül halkan, miközben kezem finoman ágyékára csúsztatom, végig simítok rajta a nadrágon át és feszülten sóhajtok egyet, mikor megérzem, milyen keményen lüktet érintésem nyomán.

Iris & Dimitriy

Annyira kellemes és békés most is, mintha rátaláltunk volna a nyugalom aprócska szigetére, ahol semmi baj nem érhet minket, ahol csak mi ketten létezünk és rajtunk kívül senki más, ami jelenleg talán, még igaz is, bár fogalmam sincs, hogy mennyire lehet közkedvelt ez a hely. Most kettesben vagyunk, ez biztos, mert senki mást nem látok vagy hallok a környéken tèblábolni, na nem, mintha Őt egyèbként ez visszatartaná attól, hogy pimaszul szètnyissa rajtam a kabátot és leskelődni kezdjen mohó, falánk tekintetèvel, mintha nem tudná pontosan, nem ismerné testem minden szegletét, hogy mit is rejtenek a ruháim. És imádom, hogy mindig így néz rám, hogy mindig ugyanolyan tűzzel fedezi fel a testemet, míg nálam tényleg minden olyan újnak és ismeretlennek tűnik, bár azért már elég jól kiismertem magam Vele kapcsolatban.
Pimaszkodva megkèrdezem, miután a felsőm alatti részek körül legelteti picit a szemeit, hogy olyasmire akadt-e, ami felkelti az érdeklődését, de már a hangjáról meg tudom állapítani, merrefelè kalandozhatnak a gondolatai, ez pedig az enyémeket is egyre pajzánabb vizekre terelgeti, mintha amúgy nem őrjítene meg már a puszta közelsége is vagy, ahogy ajkai finoman cirógatják nyakam bőrét.
Próbálok még kapaszkodni valamibe, mondjuk a zacskóban lapuló ásványvízbe, hátha az lehűt egy picit vagy legalább segít nem azon töprengni, miféle pajzánkodásra lehet képes egy ilyen helyen is, de nem sokat javít a hangulatomon az, hogy nyelek pár korty vizet, mikor pedig elhúzódok tőle, nem is az a célom már, hogy meg próbáljak leállni.
Inkább az ölébe helyezkedek, finoman engedve csípőm combjaira, és bármennyire is van szèthúzva rajtam a kabát, mostanra már inkább azt mondanám, hogy melegem van, mintsem fáznèk. Felèled bennem az a mindent felemèsztő forróság, amit olyan könnyedén képes előcsalogatni belőlem és egy pillanatig sem kétséges, hogy benne épp ugyanez zajlik, de még egyértelműbbè is teszi szavaival, mikor a vacsorát elutasítja, vagy legalábbis elárulja, hogy valami egész másra vágyik.-Megöl a kíváncsiság, hogy vajon mit kívánhattál meg ennyire.- duruzsolom halkan, lágy csókokat lehelve nyaka bőrére, miközben ujjait finoman hajamba fúrja és engedelmesen felé fordítom arcomat, amikor erre ösztönöz gyengéd mozdulatával. Már most feszültebben lélegzem, szavai hallatán pedig nem csak mellkasomat, az egész testemet átjárja valami kellemes melegsèg, amit izgató borzongás követ amint ajkamba harap. Halkan, vágyakozva felszisszenek, csípőm finoman mozogni kezd valami lassú, andalító ritmusra, így feszülve hozzá újra és újra, miközben kezèt elhúzza hajamról és közénk vezeti.-Nekem nagyon úgy tűnik, mintha már éjjel lenne.- lehelem ajkaira cinkos mosollyal, de közben akaratlanul is körbe lesek a környéken, ami még mindig ugyanazt a csendet és békességet árasztja magából, mint percekkel ezelőtt. Csak a vérem lüktet egyre hangosabban, amit maga a helyszín és a gondolat, hogy miféle paráznaságot követünk el azzal, ha adunk egymásnak némi ízelítőt abból, mi kötötte le ma mindkettőnk fantáziáját, csak még tovább fűt. -Èn se tudtam másra gondolni egész nap, csak Rád.- sutyorgom halkan, mintha bárki is meghallgatná, ha pedig csak sejtenè, hogy ez mennyire igaz, hogy mennyire nem tudtam szabadulni Tőle egész nap, bármit is csináltam, valószínűleg épp azzal a pimasz vigyorral reagálna, amit annyira imádok látni az arcán.
Egyik tenyerem arcára csúsztatom, hüvelykujjammal finoman simítok alsó ajkára, ahogy elhúzódok tőle picit, míg másik kezem mellkasán, a hevesen zakatoló szíve fölött állapodik meg és, ahogy lepillantok kettőnk közé, a továbbra is lassan ringó csípőmre és a kezére, ami még mindig a nadrág gombjánál vár, végig húzom nyelvem alsó ajkamon. Felpillantok rá és, ha nem venne minket körül a jótékony sötétség, talán láthatná az arcomon megjelenő pírt, talán így is látja, fogalmam sincs, de végül ajkaihoz hajolva az ő száján is épp ugyanolyan lassan húzom végig nyelvem, mint az imént sajátomon, hogy így csábítsam egy forró, tüzes csókra, finoman pólójára markolva a vágytól.-Fogalmad sincs róla, mit művelsz velem...- suttogom ajkaira elszakadva tőle pár pillanatra, de épp csak olyan messzire, hogy fogaimmal még gyengéden a húsba haraphassak épp úgy, ahogy korábban Ő is tette, mintha nem tudná egyébként, miféle hatással van rám, amikor ezt csinálja.

Iris & Dimitriy

Nincs szükség több utalásra, már helyezkedik is mögèm, hogy a lábai között ülve dőlhessek aztán finoman mellkasának, karjaival pedig gyengéden átölel, így pedig, már esélyem se lenne arra, hogy egy pillanatig is fázzak, na nem, mintha a közelében ez valaha is megtörtènhetne. A borzongás sem emiatt vonul végig rajtam, hanem attól, ahogy arcát a hajamba fúrja pár pillanatra, ahogy teste az enyémhez simul, ahogy az illata körbe leng...egyszerűen a közelsége váltja ezt ki belőlem minden egyes alkalommal. A gyengédség, amivel átölel, vagy épp amivel ráfog a csuklómra, hogy csenjen egy falatot a hamburgeremből, amin jót mosolygok, de azért dorgáló pillantással megjegyzem, hogy Ő viszont nem akart adni a krumplijából.
Na nem, mintha kértem volna, most viszont rögtön az ajkaimhoz emel egy darabot, amit kuncogva be is kapok, holott már rég egész máson jár az eszem, hogy miként csalnám elő belőle újra azokat az édes, izgató hangokat, melyektől mindenem lángra gyúl, valahányszor csak meghallom őket. Egy részem alig várja, hogy hazaèrjünk, de a másik, legszívesebben örökké itt maradna ezen a stègen, hogy ilyen nyugodtan bámuljuk a gyönyörű kilátást, csendben élvezzük egymás közelségét, ami csak remélni tudom, hogy mindig ilyen lesz.
Ha hullócsillagot látnèk most, amire fel is hívja a figyelmemet, valószínűleg épp ezt kívánnám, hiszen semmi másra nincs jelenleg szükségem, úgy érzem mindent megkaptam, amit csak kívánhattam volna és ezt nem titkolom előle sem. Ez a békesség és ez a szerelem az, amit örökre a magamènak szeretnék tudni, de az amit Ő válaszol, csak még édesebbnek tűnik. Hiszen, biztosan lesz még olyan helyzet, ahol egymás torkának ugrunk, ahol a feszültség és az élet adta akadályok miatt olyasmiket vágunk majd egymás fejéhez, amit talán nem is úgy gondolunk, hülyeség lenne azt gondolni, hogy nem lesznek nehezebb napok és pillanatok, de tényleg az a legfontosabb, hogy végül mégis egymás karjaiban találjunk megnyugvást, hogy épp ilyen gyengéden érintse ajkaival a bőrömet, miközben magához ölel.-Igazad van. Valószínűleg úgyis lesz még olyan, mikor majd meg akarlak fojtani.- duruzsolom halkan, pimasz mosollyal, de tekintetem gyengéden kutatja övét egy pillanatra, de aztán egy újabb gyengéd, nyakára lehelt csókot követően a csillagokat fürkészem tovább.
Pimaszkodva kezdek találgatni, hogy vajon mi lenne az Ő kívánsága, bár tekintve, hogy mennyire bánja, hogy végül tényleg nadrágban jöttem, ezen a vonalon indulok el, de úgy tűnik, nem sikerül kellőképpen a fejébe látnom, mert szerinte tévedek. Meglepetten sandítok rá, de az arcán megjelenő perverz vigyor láttán azonnal meglódul a vérem, a szívem hevesebb tempóra kapcsol, mikor a kabátom cipzárját lefelé kezdi húzni és vele együtt én is ajkamba harapok finoman. -Ha meglátnád, eldobnád az agyad.- kuncogok halkan, de mellkasom máris sokkal gyorsabban emelkedik és süllyed, ahogy éhes pillantással szemügyre veszi mindazt, amit a blúzom látni enged, de pimaszul meg is húzza az anyag alját, hogy még egy picit többet felfedjen előtte, ajkaival pedig olyan finoman cirógatja meg nyakam bőrét, hogy egy halk sóhaj akaratlanul is kibukik belőlem.-Mièrt? Találtál valami érdekeset?- pimaszkodok ajkamba harapva, miközben a már kivègzett hamburger összegyűrt csomagolását visszasüllyesztem a zacskóba és helyette inkább az ásványvizet veszem elő, amivel meg is kínálom.-Ha esetleg szomjaznál...- lesek rá incselkedve, ha pedig ivott vagy esetleg nem is kér, én azért nyelek pár kortyot, na nem, mintha segítene a szívem zakatolásán, mert azt már rég megtanultam, hogy ezt ilyenkor, csak egyetlen dolog csillapíthatja.
Nem bírom végül megállni, bármennyire is próbálok nyugton maradni, hogy ne húzódjak el tőle annyira, hogy megfordulhassak, majd térden állva addig helyezkedek, míg az ölében nem találom magam finoman átkarolva a nyakát, de igazából azt sem bánom, ha rögtön hanyatt is dől velem együtt.-Lehet, hogy hagynom kellene, hogy normálisan megvacsorázz...- súgom nyaka bőrébe halkan, apró csókokat lehelve rá, de ettől függetlenül, végül mégis lopok magamnak egy forró csókot, akár a vacsora mellett dönt, akár nem.

Iris & Dimitriy

Ő volt az, aki kihangsúlyozta, hogy nadrágot kell felvennem, ha a harmadik lehetőséget választom, de igazából még ez is olyasmi, amivel csak még imádnivalóbb a szememben, hiszen ez is csak azt mutatja, mennyire próbál vigyázni rám, hogy már a randi tervezgetèsènèl figyelt arra is, hogy lehetőleg ne fagyjak meg mögötte ülve a motoron. Mondhat nekem róla bárki bármit, az ilyen apróságokkal újra és újra bebizonyítja, mennyire nem egy lélektelen szörnyeteg, mint amilyennek szerette volna eleinte mutatni magát vagy, amilyen talán volt is eleinte. Bárhogy is csináltam, felèlesztettem benne valamit, amit soha nem táplált, soha nem törődött vele és talán bízott abban, hogy nem is létezik, pedig ott szunnyadt benne egész végig, arra várva, hogy valaki felfigyeljen rá és szeresse. Én pedig szeretem, bármilyen különös is ebbe belegondolni, ha azt veszem alapul, hogy Én mire emlékszem Vele kapcsolatban, mert a pár nap alatt, ami az amnéziám után fogadott, egy egész más férfit ismertem meg. Olyat, aki kiköti randi előtt, hogy nadrágot kell venned csak, hogy ne fázz meg, még akkor is, ha később, egy stègen ülve, talán még meg is bánja. Sőt. Tuti, hogy megbánta, hiszen most is eszembe juttatja, mennyire utál rajtam látni bármilyen göncöt is, én pedig, csak ajkamba harapva nevetek egy jót ezen. -Tekintve, hogy már elég hűvös idők vannak, valószínűleg amúgy is nadrágban indultam volna el.- kuncogok némi töprengést követően, mert bár húzhatnám azzal az agyát, hogy a lehető legszexisebb szerelésben vágtam volna bele ebbe a randiba, kivillantva minden porcikámat, ami felkeltheti az érdeklődésèt, de ismerve Őt, már tudom, hogy sokkal jobban fel tudom izgatni azzal, ha inkább nem mutatok semmit magamból. Annál jobban piszkálja a fantáziáját mindaz, amit nem láthat.-Meglehet, de akkor mindezt még odabent valósítom meg és nagy eséllyel nem megyünk majd sehova.- pimaszkodok mosolyogva, de még meg is jelenik lelki szemeim előtt a korábbi jelenet, ahogy a szobám előtt várt, csak épp ennél a verziónál úgy nyitom ki az ajtót, hogy anyaszült meztelenül ácsorgok előtte, a folytatást meg inkább meg se próbálom elkèpzelni, mert már így is elönt a forróság a kabát alatt. Talán, tényleg jó lett volna az a miniszoknya, de megfeledkeztem arról, miféle hőhullámokat tud bennem okozni.
Ettől függetlenül azt a lehetőséget nem zárom ki teljesen, hogy talán majd újra bedobom azt a bugyi nélkül elindulós húzást, ami szemmel láthatóan izgatja a fantáziáját, tagadhatatlan, hogy az enyémet is, de mivel a végeredmény ugyanaz lenne, mint a ruha nélküli verziónál, a legjobb megoldásnak azt látom, ha csak később árulnám el, hogy miféle pajzánságra adtam a fejem. Hiába köszörüli a torkát, hallom a hangján, hogy mit érek el a pimaszkodással, hogy a fantáziája máris olyan helyeken jár, ahol valószínűleg, már Ő is szeretne, ettől pedig nekem is egyre nehezebb visszafogni magam. Ha csak belegondolok, hogy nagy eséllyel képes lenne ott, azon a helyszínen nekem esni, ahol elhintenèm ezt az információt, az egész testem megborzong, amit csak azzal sikerül valamennyire enyhítenem, hogy a tájat kezdem bámulni.
Érdeklődik, nem-e fázom de, ha így is lett volna, édes csókja úgyis felmelegítene, mellette azonban egyébként sem tud a testem mást produkálni, mint ezt az őrjítő forróságot, amit még mindig fokozok azzal, ahogy magam mögé csábítom. Soha nem éreztem még olyan megnyugtatónak valaki közelsègèt, mint az Övét, ahogy hátammal mellkasának dőlök finoman, Ő pedig arcát a hajamba fúrja, a gondolat pedig, hogy mennyire nem vagyok egyedül, hogy életemben először elmondhatom, hogy tényleg van mellettem valaki, lágy mosolyt csal ajkaimra, melyek csak akkor szélesednek ki és nevetem el magam hangosan, mikor pimaszul a szájához emeli a kezemben tartott hamburgert és harap belőle egy jókora darabot.-Szóval, én ne is álmodjak a krumplidról, de te simán bekaphatod a hamburgeremet?- kuncogok halkan, bár már rohadtul nem a krumpli vagy a hamburger körül forognak a gondolataim és, csak azért sikerül végül mégis normálisabb irányba terelnem őket, mert a csillagok előbukkannak és olyan látványt nyújtanak a víz tükrèn megcsillanva, amitől elakad a szavam.
Csendben hallgatom Őt is, gyengéd mosollyal arcomon, mikor azt kezdi ecsetelni, miért is hozott ide, hogy miféle látványt akart nekem mutatni, szavai hallatán pedig kezem finoman karjára simítom és felsandítok rá. -Meseszèp ez a hely. Imádom.- súgom halkan, de ahogy a hullócsillagok szóba kerülnek és az, hogy ugyan mi mást is kívánhatnèk még mindazok után, amit sajátomènak tudhatok, az első gondolatom akaratlanul is az emlékeim, melyeknek minden nap érzem a hiányát,valahányszor csak eszembe jut, mennyire nem újkeletű dolog az, hogy mi valóban egy párt alkotunk, de aztán inkább megpróbálom más szemszögből nézni az egészet. Hiszen, végül mégis itt vagyunk egy stègen, a csillagokat bámuljuk, Ő pedig gyengéden a karjaiba zár, miközben én finoman állára csókolok.-Na igen. Nem sok dolog maradt, amire ácsingózhatnèk.- sutyorgom cinkos mosollyal, majd homlokom állának támasztom és pár pillanatra lehunyom szemeimet, így szippantva magamba illatát és élvezve ki ezt a csodás pillanatot.-Talán, azt kívánnám, hogy legyünk mindig ilyen boldogok.- vonok finoman vállat, ahogy kissé szégyellősen elárulom, mi az egyetlen dolog, amire vágyhatnèk még ezután, mert a rosszból most bőven kijutott egy időre, de aztán megköszörülöm a torkom és fellesek rá. -Te pedig tutira azt kívánnád, bár szoknya lenne rajtam...- forgatom a szemeimet pimasz mosollyal, mintha rosszallnám egy pillanatig is azt a telhetetlen vágyat, amit irántam tanusít de, hogy is tehetném, amikor én is ugyanúgy érzek?

Iris & Dimitriy

Nem, mintha nagy titkot árulna el azzal, hogy úgy tervezi az estét zárni, hogy az ágyába csal és nem, mintha nagy titok lenne, hogy az én terveim megszólalásig hasonlítanak az Övéhez, mégis olyan arcot vágok, mintha iszonyúan meghökkentene ezzel. Aztán persze megjelenik arcomon az a kacér mosoly, amit a közelében egyébként is nehéz lenne visszatartanom, most meg pláne, mikor máris azon jár az eszem, hogy vajon, már a garázsban leszedjük majd egymásról a kabátot, vagy kibírjuk addig, míg beérünk a házba, mert szívem szerint, már akkor neki estem volna, amikor megláttam a motoron ücsörögve.
Inkább a nászutunkról kérdezem, na nem, mintha ez olyan könnyed téma lenne, amikor épp arról kíváncsiskodok, miként is akart egy étterem kellős közepén a lábaim közé férkőzni és, hogy én kihátráltam a helyzetből, de azért próbálom elképzelni a jelenetet és azt is, mi minden járhatott közben a fejemben. Azt meg már inkább nem, hogy később miként pótolhattuk be a kihagyott élményt, mert már a vigyora is olyasmit sejtet, amitől a bőröm felhevül a kabát alatt és a szívem hevesebb tempóra kapcsol. Egyedül, csak az szomorít el kicsit, hogy minderre én nem emlékszem, hogy nem tudom, milyen volt Vele nászútra menni, hogy miféle érzések kavarogtak bennem abban az étteremben, míg Ő minden bizonnyal pokolian felizgatott és, hogy nem tudom, milyen forró éjszakát töltöttünk utána együtt. Hiába tudom, hogy mindezek az élmények hozzám kötik, ezeket velem élte át, teljesen abszurd módon, néha az az érzésem ilyenkor, mintha valami ex-barátnőről hallanék történeteket. Pedig, ezek mi voltunk.
Talán, ezért is nem kíváncsiskodok tovább, nem kérdezgetem tovább arról, amire nem emlékszem, mert valószínűleg nem csak bennem keltenek ezek a történetek némi keserűséget amellett, hogy kellemes melegség is jár át tőlük, hanem benne is. Akkor is kitett magáért, szinte biztos vagyok benne és ugyanúgy elbűvölt, mint ahogy most teszi, miközben leheveredünk a kabátjára, csak épp hiába volt az egész, ha most mégse tudom felidézni azokat az édes pillanatokat. Igyekszem is inkább a jelenre koncentrálni, arra, ami most történik, amit épp átélek Vele, mert remélhetőleg ez már mind az enyém lesz és az is marad, ha pedig mégis újra megtörténne, ha ismét elveszítenék mindent, ami hozzá fűz...talán én magam kérném arra, hogy engedjen el, mert a legönzőbb dolog az lenne tőlem, ha újra és újra elvárnám Tőle, hogy megpróbáljon szerelmet ébreszteni bennem. Nem beszélve arról, hogy már így is attól retteg, mikor sétálok el újra, mert talán frászt kapok egy reggel vagy mondjuk meggondolom magam Velünk kapcsolatban, pedig az utóbbira nem sok esélyt látok.-Szóval, zavar a nadrágom?- kérdezek vissza incselkedve, de bele se merek gondolni, mi minden történhetne most, ha tényleg miniszoknyában ücsörögnék itt a stégen, egy részem viszont őszintén bánja, hogy olyan jól nevelt kislány voltam és szót fogadtam neki, nem dacoltam most, amikor egyébként kellett volna. -Legközelebb azért is úgy fogok öltözni, ahogy akarok és nem hallgatok majd rád.- kuncogok halkan, miközben már javában a sült krumplit falja, de olyan élvezettel és mohón teszi, hogy kedvem lenne elvenni tőle, ha már arról volt szó amúgy is, hogy cserébe kapok valami jutalmat, most viszont még beérem a hamburgeremmel, aminek jóízűen neki is látok. -Na szép. Nem is kapsz többet krumplit, ha ilyen önző vagy.- csóválom a fejem dorgáló mosollyal, de a tekintetem valószínűleg arról a szeretetről árulkodik, amit a mellkasomban érzek, mert valahányszor csak ilyen bohókásnak és jókedvűnek látom, úgy érzem, hogy valami különleges dolog részese lehetek, a tény pedig, hogy mindez miattam van, hogy csak mellettem képes így elengedni magát, még jobban megmelengeti a szívemet.
Ettől függetlenül máris a következő randival kezdem cukkolni, hogy akkor majd bizony figyelek egy ilyen aprócska részletre is, mint hogy ne legyen rajtam bugyi, a reakcióján pedig jót mosolygok, de valahogy én is így tudom elképzelni a dolgot, kivéve, ha kicsit rafináltabb leszek.-Lehet, hogy otthon majd nem árulom még el, csak útközben.- vonok vállat pimasz mosollyal, de aztán gyengéd csókot lehelek az arcára, egy picit bújok is hozzá kiélvezve a látványt és azt a nyugodt, békés érzést, ami rám telepszik a gondolattól, hogy ez most csak a kettőnk pillanata. Nincs se Igor, se bűnözők, se semmi más, ami közbe szólhatna és ez...csodálatos érzés, ami körbe leng minket, miközben puszit nyom az orrom hegyére és tovább falatozunk csendben.
Felé sandítok, ahogy megszólal, de mielőtt még válaszolhatnék elneveti magát, ettől pedig nekem is vigyoroghatnékom támad, bár fogalmam sincs, hogy min mulat ilyen jót, csak amikor finoman a szám szélére csókol jut eszembe, hogy talán morcsos vagyok, de mindez már egyáltalán nem érdekel, amikor finoman megcsókol, bár a vigyor még ekkor sem tűnik el az arcomról.-Nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is fázzak melletted.- kuncogom halkan, de aztán eszembe jut, hogy ennél jóval közelebb is kerülhetne hozzám, így aztán bevetem az egyik ősrégi női trükköt, amit valószínűleg Ő is jól ismer, de jóval aranyosabb így kérni, hogy helyezkedjen közelebb, mint szimplán kimondani. -Bár a hátam egy picit fázik...- somolygok rá, hátha veszi a célzást és áthelyezkedik esetleg a hátam mögé, hogy úgy ücsöröghessek tovább a karjai és a lábai között elveszve az illatában, finoman mellkasához dőlve, bebiztosítva ezzel, hogy még véletlenül se fázzak. -Annyira jó itt. Olyan békés...- sóhajtom végül halkan, miközben tovább bámészkodok, hallgatom a falevelek zörgését, ahogy néha egy-egy lágy fuvallat megmozgatja őket, a békák hangját és a város távoli zaját, miközben lassan teljesen besötétedik és a csillagok is előbukkannak.-Mondjuk, egyedül valószínűleg a frász kerülgetne.- kuncogok halkan, de pontosan ennyit számít az, hogy mellettem van vagy sem, mert egy helyet vagy egy helyzetet épp ennyire változtat meg a jelenléte, az érzés, hogy mellettem van és tudom, hogy biztonságban vagyok. Igazából, sehol máshol nem lehetnék nagyobb biztonságban.

Iris & Dimitriy

Ahogy megemlíti azt a vérre menő küzdelmet, csak ártatlanul pislogok, de ajkaim szegletèben ott virít most is a pimasz vigyor, mert azt, amit később tervezek Vele, nem kifejezetten nevezném küzdelemnek. Hacsak nem azon fogunk megint versenyezni, hogy ki őrjítse meg jobban a másikat és kinek a kezében legyen a gyeplő, de már ettől a gondolattól is meglódul a vérem is a fantáziám is, így nem is töprengek ezen tovább. Egyébként is leköti a figyelmemet, hogy a választott helyszín szépségében gyönyörködjek, miközben párszor olyan szerelmesen sóhajtok, mintha egy romantikus film főszereplője lennék, de még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ez nem egy álom és ez a Dimitriy tényleg ugyanaz a férfi, akihez visszatoloncoltak az elején. Ha nyálasnak is érzi ezt az egészet, aminek hangoztatásával szerintem, csak továbbra is fenn akarja tartani a kemény férfi látszatát, engem teljesen elbűvölt ezzel a húzással, mert tudom, hogy csakis miattam csinálja, hogy az én kedvemért találta ki az egészet, hogy boldoggá tegyen vele és lássuk be, ez sikerült is. Nem, mintha nem repesnèk az örömtől, már szimplán attól is, ha belèp a ház ajtaján de most már tudom, hogy ha kifejezetten randiról van szó, hát akkor is kitesz magáért.
Kellemes, andalgós tempóban indulok el vele az ösvény felé, gyengéden fogva kezét, mely néha finoman rászorít enyémre és egyszerűen, csak kièlvezem a pillanatot, a hangulatot és a kellemes melegsèget, ami szètárad bennem a gondolattól, hogy mennyire békés és hétköznapi most ez az egész, a gyengéd mosoly pedig, csak akkor változik kacèrabbá az arcomon, mikor kíváncsiskodni kezd, hány pasi hozott már el ide.-Jártam már itt, de nem pasival, hanem egy pár barátnőmmel.- vonok vállat, mikor ezt az apró részletet még elárulom, hogy idegennek azért nem idegen a hely, csak épp ezer éve nem láttam már és akkor sem randi helyszín volt. Ezek után azonban, már biztos vagyok benne, hogy mindig Ő fog róla eszembe jutni és ez a csodás este.-Igen, de tudom, hogy csak az ágyadba akarsz csábítani...- viccelődök incselkedő mosollyal, de nem bírom megállni, hogy ne próbáljam kideríteni, hogy Ő járt-e már itt korábban, próbált-e már más nőt is ezen a helyen levenni a lábáról, a válasza azonban annyira nem is lep meg, ha visszagondolok arra, mennyire nem foglalkoztatta korábban elmondása szerint a randizás vagy, hogy párt találjon magának. Mondjuk tekintve, hogy mivel foglalkozik, hogy milyen életet él, ezen annyira nem is csodálkozok.
Nem is én lennék azonban, ha nem foglalkoztatna tovább az a bizonyos eset, amit már az étterem előtt is említett, mikor megkörnyèkezett nyilvános helyen, de a zavarom miatt meghiúsult a terve, így amint lehetőségem adódik rá, tovább is kíváncsiskodok, de már a nászút szó hallatán az ajkamba kell harapnom, ami már csak amiatt is jól jön, mert még a végén hangosan sopánkodni kezdek a hiányzó emlékeim miatt, az pedig tudom, hogy csak frusztrálná. -Az én hibám?- kuncogok, mikor lazít kicsit az ölelésèn és védekezőn felemeli kezeit, de mikor elárulja, hogy milyen kacér voltam, hogy miféle információt osztottam meg Vele, ami nem is csoda, hogy piszkálta a fantáziáját, finoman megnyalom alsó ajkamat.-Pedig, akkor bizonyára terveim voltak nekem is. Lehet, hogy túl sokan voltak az étteremben és elbátortalanodtam.- vonok vállat finoman, miközben találgatni kezdek, megpróbálni elképzelni a helyzetet, de őszintén szólva nem tudom, hogy jelen helyzetben mit reagálnèk. Elég ügyesen előcsalogatta belőlem, már így is a parázna oldalamat.
Követem végül a stègre és, ahogy leteríti a kabátját, mosolyogva foglalok helyet mellette, majd derekam mögött megtámaszkodva, kissé hátra dőlve figyelem, ahogy neki esik annak a krumplinak, de az élvezkedő hangjától akaratlanul is megborzongok. -Kezdek féltékeny lenni arra a krumplira.- sóhajtom dorgáló mosollyal, de aztán közelebb hajolok és benyúlok én is a tasakban, hogy magamhoz vegyem a hamburgeremet, amit lassan, gondosan kezdek bontogatni és akkor sem állok le egy pillanatra sem, mikor felteszi a pimasz kérdésèt, csupán pajzán mosollyal felé sandítok. Jó pár pillanatig nem válaszolok, sőt, még bele is harapok először a hamburgerbe hasonló élvezkedő hangokat hallatva, miután pedig lenyelem a falatot, megköszörülöm a torkom.-Sajnálom, édesem de most nem csak bugyi, még nadrág is van rajtam.- vonok vállat lepillantva magamra, bár a gondolattól, hogy ez egyébként Neki mennyire nem jelenthet akadályt, akaratlanul is libabőrössé válok.-Jó pár dolog megakadályozza, hogy megkörnyèkezz és egyébként is jobb, ha a krumplidra koncentrálsz, mielőtt még elveszem.- incselkedek tovább mosolyogva, majd a következő harapás kíséretében csendben figyelem pár pillanatig a folyót, élvezem a nyugalmat, amit a hely áraszt magából és, ami az iránta érzett vágyon cseppet sem enyhít. Csupán a csípőm ér az övéhez, mégis úgy érzem, mintha lángolna a bőröm ott, ahol hozzám ér és, ha csak belegondolok, mennyivel másabb lenne a helyzet, ha szoknyát húztam volna...mostanra, már biztos az ölében ülnèk. -A következő randira lehet, hogy bugyi nélkül megyek majd...- morfondírozok hangosan, ördögi vigyorral ajkaimon, de aztán két falat között oda hajolok hozzá és nyomok egy csókot az arcára, igyekezve nem összekenni közben. -Csodalatos ez a randi.- duruzsolom halkan, pár pillanat erejéig vállára hajtva a fejem, majd a maradék hamburgeremnek számok újra a figyelmem egy részét.

Iris & Dimitriy

Úgy von közelebb magához, hogy már szinte érzem is ajkaimon a csókját, végül mégis pimaszul elfordul, csak incselkedik velem, ez pedig irtó bosszantó, de mégis cinkos mosolyt csal vele ajkaimra. Nem tudnám megmondani, hogy vajon melyikünk volt a mester és melyikünk a tanítvány, de mindketten remekül tudjuk a másikat az őrületbe kergetni, húzni egymás agyát. Az egyetlen veszélye a dolognak, hogy ettől mindig úgy érzem magam, mint egy időzített bomba, amiről még én sem tudom, hogy mikor peregnek le rajta az utolsó másodpercek, mikor jön el a játék vége, amikor már képtelen vagyok türtőztetni magam, akkor pedig már olyan mohón követelem ki magamnak a vágyott csókot, ami feléleszti azt a pokoli vágyat is bennem. És épp ezért élvezem ezt annyira, ezért szeretem meghálálni az ilyen húzásait, mert tudom, hogy rá pont ugyanilyen hatással van minden pimaszkodásom. Mondjuk kétségtelen, hogy ennek ellenére zavarba jövök szavaitól, egy emlék felidézésétől és az életemet is rá merném tenni arra, hogy pillanatok alatt válik az arcom pipacsvörössé, miközben ajkaimon ott virít a jókedvű mosoly.-Égek a kíváncsiságtól, hogy vajon mit művelhettél...- kuncogok halkan, de már a puszta gondolat is felizgat, hogy ilyesmit csináljon, hogy egy olyan helyen próbálkozzon, ahol mások is vannak rajtunk kívül, miközben valószínűleg ugyanazt a zavart is érzem, amit az említett környékezés közben is érezhettem. Mégis felvetődik bennem a gondolat, hogy vajon most is ugyanúgy reagálnék-e, mint akkor, vajon az emlékeim nélkül másképp élném-e meg a pillanatot vagy a gátlástanaságra való hajlam hiánya genetikailag van belém kódolva.
Mielőtt azonban komolyabban belemerülnék a témába, megérkezik a rendelt vacsora, amit tekintve, hogy még mindig nem árulta el, hogy mire készül, hogy hova megyünk ezután, a lehető leggyorsabban lerendezek, hogy újra mögé pattanhassak és kiderüljön végre, mit tervezett erre az estére. Mintha a motorozás, már nem lett volna így is telitalálat, mintha nem látnám ettől is csak még vonzóbbnak, amikor már egyébként is erőszakkal kell magam leállítani, hogy ne akarjak minden pillanatban rámászni. Soha, senki iránt nem éreztem még ilyen vágyat, ami túl mutat holmi testi vonzódáson, mert állhatna itt előttem több ezer másik Dimitriy, más-más jellemvonásokkal és személyiséggel ugyanebben a testben, akkor is kibaszottul Őt választanám. Ugyanez a pofátlan, pimasz orosz maffiózó kellene, aki bármennyire is próbálta elzárni előlem a szívét, végül mégis az egészet nekem adta, most pedig egy olyan hely felé veszi az irányt, aminél romantikusabbat nehezen tudnék elképzelni és ezt, valószínűleg látja is rajtam, amint leszállok a motorról és alaposabban körbe nézek. -Tényleg nem, de imádom a választásod.- sandítok rá, mikor megállapítja, mennyire sikerült meglepnie a helyszínnel, de a tekintete láttán, amivel minden bizonnyal egész idáig méricskélt, végül nem bírom megállni, hogy azt a korábban vágyott csókot, ne hajtsam be végre rajta. Na jó, igazából valamivel szolidabb és rövidebb, mint amire igazán vágyom jelenleg, de a bővített változatot szándékosan hagyom meg inkább későbbre, amit cseppet sem könnyít meg azzal, ahogy ajkaimra suttog.-A krumpliért cserébe, ezt el is várom.- pimaszkodok drámai szemforgatás kíséretében, mintha olyan nagy szívességet tettem volna azzal a kibaszott krumplival, de a helyzet adta előnyről nem szívesen mondanék le, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy enélkül is épp ugyanolyan mohón nézne most rám, mint eddig. Legalább kétszer fontolgatta már hangosan, hogy megfordul és inkább haza visz, most pedig, ha belegondolok, hogy mi fog történni, ha egyszer tényleg hazaérünk, máris végig robog testemen az az őrjítő bizsergés, amit már ennyivel is képes előidézni bennem.
De most a vacsorára kell koncentrálnom és arra, hogy nagy eséllyel a mai nap folyamán nem azzal foglalkozott főként, hogy egyen valamit, nem is csodálom, ha mostanra már megéhezett, épp ezért fogom végül kézen és, míg ő átveszi tőlem a zacskót, én kellemes, andalgós tempóban elindulok az ösvény felé. Egész végig magamon érzem tekintetét, az enyéim és rátalálnak újra és újra, lágy mosollyal figyelve az arcát, miközben ismét felmerül bennem a kérdés, amit napokkal ezelőtt már megfogalmaztam, hogy vajon mikor fogok felébredni ebből az álomból. El nem tudtam volna az elején képzelni, hogy ez egyszer ilyen is lehet, hogy Ő ilyen lehet és, hogy nem fogok semmi másra vágyni egy napon csak, hogy mellette legyek, most mégis ezt érzem és minél többet mutat magából, minél jobban megmutatja, miféle szerelmet táplál irántam, annál inkább akarom Őt.
Alaposan kizökkent a ficsúrokkal kapcsolatos kérdésével, amin mindenek előtt elnevetem magam és megcsóválom a fejemet, kiélvezve pár pillanatig, hogy most valószínűleg Ő az, aki pokolian kíváncsi.-Meg fogsz lepődni, de ide soha nem hozott még senki randizni.- bököm ki végül és hagyok is pár pillanatnyi hatásszünetet, de aztán rászegezem kacér tekintetem és elvigyorodok.-Te vagy az első, már, ha nem tűntek el más emlékeim is a többivel együtt, de kétlem.-vonok vállat tanácstalanul, továbbra is megőrizve arcomon a jókedvű mosolyt, de egy ilyen kérdés után lehetetlen megállni, hogy ne akarjam visszadobni a labdát rászegezve kíváncsi tekintetem. -Na és te hány csajt vettél itt le a lábáról?- lesek rá pimasz mosollyal, bár tekintve, hogy már az első estén megosztotta velem, hogy nem volt soha komolyabb kapcsolata, mert egyszerűen nem vágyott ilyesmire, ide maximum tényleg csak azért járhatott nőkkel, hogy a lábuk véletlenül se maradjon a talajon. Mondjuk valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy ilyesmire adta volna a fejét, miután az imént közölte, hogy ez "nyálas", de tekintve, hogy miféle meglepetéseket okoz újra és újra, már semmit sem merek kizárni Vele kapcsolatban. -És mesélhetnél még arról, amikor megkörnyékeztél, mert azóta is ...hát tudod, kíváncsi vagyok.- villantok egy kellemetlen vigyort, hiszen mi más is volnék, amikor ez talán az egyik legfőbb jellemzőm, azt azonban semmiképp sem róhatná fel nekem, hogy érdekel a múlt, a közös múltunk, hogy milyen volt kettőnk kapcsolata ezelőtt és, hogy mi mindent éltünk át. Akkor is, ha talán soha nem fogok már ezekre emlékezni.

Iris & Dimitriy

Az elmúlt napok eseményei után, valahogy egész felszabadító volt minden problémát félre tenni kicsit és, csak szimplán élvezni Vele együtt a száguldást, a hűvös szelet a motoron, miközben szorosan hozzábújva ölelem át. Valahogy megszűnik minden más, az amnéziám okozta aggodalom vagy épp a még bennem lappangó szégyenèrzet amiatt, ahogy elkullogtam az éjszaka közepén és, most még az sem érdekel tényleg egy hangyányit sem, hogy milyen állapotban jött ma haza. Talán, az aggodalom is most tűnik el belőlem végleg a maradék feszültséggel együtt, mert most nem létezik semmi más, csak Ő és én, ahogy nem törődve az élet mindenféle baromságaival száguldunk a város felé. Egyszerűen felszabadító érzés és nem is szívesen szakítom meg azzal, hogy megálljunk valahol, de mivel valaki pokolian éhes, Rá is kell gondolnom a szabadság érzése mellett.
Az étterem előtt aztán fűzögetni, alkudozni kezd a vágyott sült krumpli miatt, mint valami piaci árus, de nem is én lennék, ha nem használnám ki az alkalmat arra, hogy legalább szavakkal éreztessem vele, hogy bármi is lesz a finom falatok ára, abban biztos lehet, hogy nem pénzről lesz szó, bár a bébi becenév miatt, már amúgy is tartozik nekem. -Egy-kèt testrészedet?- kérdezek vissza felvont szemöldökkel, de az ajkaim szegletében megbújó mosolyom egyértelműen elárulhatja, hogy amúgy egész jót mulatok ezen a kifejezésen.-Sajnálom, de az kevés lesz. Nekem mindenestől kellesz.- harapok finoman alsó ajkamba, de már el is tűnök a szemei elől, ahogy besètálok az étterembe és a lehető leggyorsabban leadom a rendelést sült krumplival együtt, amit egyébként is terveztem kérni, bár sokkal jobb, hogy mostanra már alku tárgyává vált.
Nem sok ideig vagyok tőle távol, mikor pedig ismét szemeim elé kerül, azonnal lágy mosoly jelenik meg ajkaimon, amint végig mèrem újra azon a motoron, majd ahogy mellé lépek megnyugtatáskèpp elárulom neki, mennyi időt is kell várni arra a vacsira, amiből még mindig nem vagyok teljesen biztos, hogy meg is kaphatja azt a krumplit. Egy gyengéd érintést azonban megengedek magamnak, mikor finoman combjára simítok és, miközben elárulja, hogy úgyis meg fogja szerezni azt a krumplit, mintha csak ezt akarná még inkább érzékeltetni, fenekembe markolva von közelebb magához.
Elképesztő, hogy milyen hatással van rám, már pusztán ennyivel is, mert ahogy közelebb hajol hozzám, a testem már egész forróvá válik a csók gondolatától, amit biztos vagyok benne, hogy mindjárt meg is kapok, mégis inkább a pimaszkodást vállalja és elfordul. Kiszökik belőlem egy elégedetlen sóhaj, egyrészt a meg nem kapott csók és a meg nem kapott válasz miatt is, mert azt még mindig nem hajlandó az orromra kötni, hogy pontosan hova is megyünk, ez pedig egyszerre bosszant és izgat is fel. -Nem tudtam, hogy te csak szigorúan otthon vagy hajlandó nekem esni...- duruzsolom halkan egy drámai sóhaj kíséretében, szándékosan piszkálva továbbra is azt az alvó oroszlánt, pedig pontosan tudom, mennyire nem érdekelnè valószínűleg, hogy épp hol vagyunk, ha mindenképpen eluralkodna rajta a vágy, bár őszintén sajnálom, hogy ha volt is már hasonló precedens, én arra sem emlékszem.
Nyelvem finoman végig húzom alsó ajkaimon, miközben bámul és valószínűleg tovább is játszadoznèk még, ha nem jelenne meg a felszolgáló a rendelt kajával, így viszont inkább azt veszem magamhoz és miután kifizetem, Dimitriy ölébe teszem a vacsorát, de csak addig, míg a bukósisakot vissza rángatom a fejemre.
Pimasz szavaira, csak szemet forgatok mosolyogva, végül újra magamhoz véve a tasakot visszahelyezkedek mögé és, bár így csak egy kézzel tudok kapaszkodni, ugyanúgy nem félek most sem, mikor elindul. Amúgy is lefoglalja minden gondolatomat a töprengés, hogy vajon hová tartunk, de minél egyértelműbbè válik, annál szélesebb vigyor jelenik meg arcomon, annál jobban elolvadok Tőle és attól, hogy ezt a helyet nézte ki nekünk, így a megérkezésünket követő megjegyzésère rosszalló pillantást vetek rá és sóhajtok egy nagyot.-Tökèletes.- súgom halkan, mielőtt lemásznèk a motorról, majd az első dolgom egyike, hogy a sisaktól megszabaduljak és pár lépést téve ámulva, leesett állal szemügyre vegyem a tájat és a látványt, amit a lemenő nap nyújt. Aztán ismét felé fordulok, mosolyogva mèrem végig, de most már képtelen vagyok megállni, hogy oda lépjek hozzá egy rövid, de annál forróbb csók erejéig, majd tenyerem arcára simítva bámulok rá pár néma pillanatig.-Máris levettèl a lábamról, akár nyálasnak érzed, akár nem.- sutyorgom végül halkan, bárgyú mosollyal, pár apró csókot lehelve még ajkaira, de végül kezem lecsúsztatom vállán, ujjaim finoman összefűzöm ujjaival és még mindig azzal a szerelmes mosollyal az arcomon, elindulok a folyópart felé.

Iris & Dimitriy

Amikor ma azon töprengtem, hogy vajon mifèle randi vár rám este, meg sem fordult a fejemben, hogy még a motorozás is terítékre kerül, már csak azért sem, mert fogalmam sem volt róla, hogy ilyesfajta hobbinak hódol, bár van egy olyan érzésem, hogy ezzel akkor is meglepett volna, ha még az emlékeim birtokában lennék. A délután folyamán aztán, amikor üzenetet küldött, hogy késni fog, már magát a randit is megkèrdőjeleztem, hogy vajon sor kerül-e majd rá, mert bármennyire is tudom már róla, hogy tartja a szavát, azt mégse vártam volna el tőle, hogy egy fárasztó nap után mindenképp ki akarjon még mozdulni. Mégis ragaszkodott hozzá, most pedig, ahogy a motorra ül és én is mögé helyezkedek, már velem együtt villanyozódik fel, na nem, mintha a szokásos pimasz megjegyzések annyira hagynák, hogy egy pillanatig is eluralkodjon rajta az esetleges fáradtság, abban pedig egyébként sem kételkedek egy pillanatig sem, hogy képes lenne bármikor levenni a lábamról.
Akaratlanul is eszembe jut, ahogy a motelban fenyegetőzött, ahogy ott akart levenni a lábamról, mert azt se vontam kétségbe egy pillanatig sem, hogy megtennè, hogy a vállán cipelt volna ki a kocsiig csak, hogy elrángasson onnan, bár ez akkor inkább tűnt a szokásos irányításmániának, míg mostanra már tudom, hogy a ragaszkodása volt és a jele annak, hogy nem akar csak úgy elengedni, hiába okoztam fájdalmat és hitte azt, hogy már nem akarom Őt.
Pedig akkor is akartam, még ha a félelmem el is uralkodott picit rajtam a váratlan és sokkoló élménytől, azóta pedig, csak még jobban akarom, és már tudom, hogy mellette biztonságban vagyok. Épp ezért nem aggódom most sem, ahogy gyorsít, mert tudom, hogy Vele biztos kezekben vagyok, emiatt pedig tényleg képes vagyok kièlvezni minden pillanatát a száguldásnak, még ha végül jelzek is neki, hogy lassítson és álljon meg. Csak a megbeszèlt vacsora miatt teszem, ami végül a hamburger marad, hiába akad más választék is, viszont a krumplis kívánság hallatán sunyi mosoly jelenik meg ajkaimon. A világért sem árulnám el neki, hogy sült krumpli nélkül el sem tudtam volna képzelni az egészet, inkább úgy teszek, mint aki a választ kezdi fontolgatni.
-Maradjunk annyiban, hogy be fogom rajtad hajtani az árát.- duruzsolom incselkedve, követve pillantásommal nyelve izgató mozdulatát, ahogy végig húzza ajkán, azt pedig ki sem kell külön hangsúlyoznom, hogy nem a krumpli konkrét árára gondolok, hanem valami sokkal pikánsabbra, bár a ráaggatott becenév miatti fenyegetése azt sugallja, hogy már megint hasonló dolgokon járhat az eszünk. -Èn is tartozom még neked a "bébi" miatt.- vonok vállat szemtelen mosollyal, a bukósisakot pedig a kormányra akasztom vagy épp a kezébe nyomom, ha elveszi tőlem és, mielőtt még elindulnèk befelé, hogy megszerezzem a vacsoránkat, még rá is kacsintok.
Besètálok végül az ajtón és a pultig meg sem állok, ahol rögtön elregèlem a kívánságomat, amint megtudakolja valaki, mit is szeretnék, a rendelt kaját pedig odakintre kérem, hogy addig se kelljen bent ácsorognom egyedül, miközben Dimitriy kint vár. -Tíz perc és hozzák.- lépek ki végül az ajtón elégedett mosollyal, lassan riszálva magam oda hozzá, de most sem bírom megállni, hogy ne piszkáljam picit az oroszlán bajszát azzal, ahogy a combjára simítom kezemet és ajkamba harapok. -Bár, azt még nem döntöttem el, hogy tényleg megkapod-e azt a sült krumplit.- vonok vállat pimasz mosollyal.-Amilyen falánk vagy, egyszerre be akarnád habzsolni...- kuncogok halkan, bár már én se vagyok biztos benne, hogy még mindig a sült krumpliról beszèlek, de bárhogy is legyen, a falánkság mindenképpen igaz rá és, mint kiderült, újabban rám is.-Ès hol fogunk vacsorázni?- kérdezem végül kíváncsian, hiszen kifejezetten kérte, hogy elvitelre kérjem majd a vacsorát, azaz nem itt akarja megenni, hanem valahol máshol, én pedig borzasztóan kíváncsi vagyok, miféle helyet talált ki nekünk.