Iris & Dimitriy

Most sem okozott csalódást, hiszen már akkor tudtam, hogy nem fogunk egyszerűen csak átsètálni a szobába és egymásnak esni az új, valamivel kényelmesebb helyszínen, folytatva azt, amit a kádban már olyan mohón, türelmetlenül elkezdtünk, amikor kilèptem mellőle a kádból. Tudtam, hogy a pár méter távolságot jócskán elnyújtjuk majd, hogy közben vagy én fogom Őt megőrjíteni vagy fordítva, de bármennyire is készülök fel mindig az ilyen idegőrlő játékokra fejben, végül mégsem tudok uralkodni magamon, amikor megtörténik.
Képtelen vagyok betelni Vele, nem akarni Őt épp olyan mohón és telhetetlenül, mint fél órával ezelőtt, vagy igazából, a fene tudja mennyi idő telhetett el azóta, hogy a konyhapulton élveztünk el egymás karjaiban, de ugyanezt érzem az Ő mozdulatain is, nyakam bőrére lehelt csókjain és a kényeztető mozdulataiból, amivel igyekszik még jobban felèleszteni bennem a vágyat, hogy semmivel sem akar kevésbé most, mint akkor. Sőt. A hevessége épp ugyanazt sugallja, ugyanúgy veszi most is magához a gyeplőt, mintha eddig, csak hagyta volna, hogy játszadozzak kedvemre, mint egy rakoncátlan gyerek, most viszont újra Övé az irányítás és esze ágában sincs lemondani róla.
Egyértelműen érezhető abból, ahogy az ágy fele terelgeti, hogy konkrét elképzelése van már, miként fog maga alá gyűrni, milyen izgatóan tesz majd a magáévá, nekem pedig eszem ágában sincs akár egyetlen mozdulattal is keresztül húzni a számításait, mert tudom, hogy a vége úgyis egy szédítő gyönyör lesz, mely során reszketve kapaszkodunk majd egymásba. Már akkor is reszketek a vágytól, amikor fölèm helyezkedik az ágyon, mellkasával hátamhoz simul, miközben ágyéka újra és újra nekem feszül, vagy épp én mozdulok felé, csak még jobban gyötörve Őt és magamat is minden mozdulattal, de az, hogy eközben még ujjai is újra ölemre találnak, ahogy fokozza az élvezetemet, miközben testünk forrón eggyé válik, végképp elveszi a józan eszem maradékát is.
Minden újabb borzongásnál, amit a közelgő élvezet idéz elő bennem, ujjaira szorítok, mintha így akarnám éreztetni vele, mennyire közel járok már a gyönyörhöz, pedig tudom jól, hogy minden porcikám árulkodik erről, hogy pontosan tudja, miféle kèjt okoz azzal, ahogy újra és újra elmerül bennem, ahogy finoman masszírozza testem legèrzèkenyebb pontját egész addig, míg a mámor végül maga alá nem gyűr, míg torkom el nem szorul, míg lélegzetem el nem akad egy hosszú pillanat erejéig, hogy aztán a lehető legbujább nyögések kíséretében távozzon tüdőmből kínzó reszketèst hagyva maga után izmaimban. Őrjítő érzés, ahogy szètrobban bennem a gyönyör, ahogy forró vérem minden porcikámat eltölti, de mégis, még ezt is képes fokozni azzal, ahogy Ő belém lüktet, ahogy Őt is elèri ez a mámoros érzés, miközben forró, remegő testünk egymáshoz simul, Ő pedig zihálásunk közepette lágy csókokkal cirógatja bőrömet.
Aztán lassan minden elcsendesül, csípőm ringatózó mozdulatai is elhalnak, csak kapkodó lélegzetünk hangjai töltik meg a csendes szobát, ahogy végül rám nehezedik gyengéden és úgy takar be testével, mint valami kibaszottul finom takaró, ami alól soha többé nem akarnèk kimászni, bármi is történjen épp. -Igen.- nyögöm halkan, majd sietve megnyalom kiszáradt ajkaimat és vele együtt én is elnevetem magam.-Elèg alapos volt.- nyelek egy nagyot, de aztán megőrizve a vigyort ajkaimon veszek egy mély lélegzetet és amint mellém helyezkedik, már fúrom is magam oda az oldalához, gyengéd csókot lehelve mellkasára, pont a még mindig zakatoló szíve fölé. -Pokolian fel tudsz izgatni.- vigyorgok fel rá pimasz mosollyal, orrom hegyèvel simítva végig nyaka vonalán egész az álláig, de végül a régóta vágyott csókot ellopom magamnak finom, gyengéd mozdulatokkal. A forróság lassan a háttérbe szorul, testem libabőrössé válik a szoba hűvös levegőjétől, de igazán azt se tudnám már megmondani, hogy betakarózom-e végül vagy sem, mielőtt karjaiban, szorosan testéhez simulva elnyomna az álom.

Iris & Dimitriy

Alig kapok levegőt, a testem pedig, mintha valami pokoli tűz gyulladt volna benne, olyan őrjítő forróság kínozza, de ugyanezt érzem az Ő testén is, ahogy mellkasa hátamhoz simul, miközben keze továbbra is combjaim közé fészkelődve ingerel, olyan borzongást és libabőrt élesztve bennem, hogy párszor komoly erőfeszítést igényel még az is, hogy képes legyek egyik lábamat a másik után pakolni. Minden újabb kín keservesen magamba szívott lélegzetet egy-egy nyögés vagy kéjes sóhaj kísér, a testem úgy hullámzik karjai között, akár a viharos tenger, ahogy újra és újra  ágyékának feszülök fenekemmel, némán könyörögve az enyhülésért, amit nem vagyok biztos benne, hogy olyan könnyedén megkapok majd. Karom finoman hátra nyúl, tarkójára simítom ujjaimat, de olykor talán, még bőrébe is marok körmeimmel, bár mindez épp olyan ösztönös, mint az, ahogy zihálok. Nem is igazán tudatos, a vágy késztet rá, ez a pokoli sóvárgás, amit csak még jobban feléleszt bennem minden aljas kis mozdulatával, a legőrjítőbb mámorral kecsegtetve, aminek már a gondolatától is görcsbe rándul minden porcikám, mert tudom, ha egyszer elér, kibaszottul csodálatos és legalább annyira heves lesz, mint amilyen most Ő.
Pokolian izgató, amilyen céltudatosan terelget az ágy felé, amilyen vehemensen rámarkolt arra a gyeplőre, amit önként, élvezettel adtam át neki, mert valahányszor csak ilyen formában tör elő belőle a vágy, az enyémet is, csak még jobban szítja vele. Épp csak annyira és úgy irányít, hogy élvezzem, hogy én is akarjam, bár meg sem fordulna a fejemben, hogy valaha is olyasmit akarna tenni, ami ne okozna eget rengető gyönyört,  hiszen tekintete is csak ezt sugallja, amilyen élvezettel pillant végig rajtam, amikor finoman az ágyra lök perzselő, mohó csókját követően.
Csak egyetlen pillanatig tudom érinteni, máris hiányolom bőre forróságát, de nem sokáig hagy nélküle sínylődni, mert amint fordít rajtam egyet, mellkasa rögtön hozzám simul, ágyéka újra nekem feszül én pedig feltérdelve, csak még inkább hozzá préselem magam újra és újra, követve vérem forró, lüktető ritmusát.
Már nem létezik semmi más, igazán a szobát sem érzékelem, csak egyedül Őt, bőrömet cirógató forró leheletét, halk morranásait, kapkodó lélegzetei hangját, ahogy az én zihálásommal keveredik és azt a lüktető, vad forróságot, ami képes lenne felemészteni, ami érzem, hogy Őt is kínozza, mert teste minden apró rezdülése erről mesél. Ahogy izmai megfeszülnek, ahogy a szíve dübörög, amilyen buja mozdulatokkal simul ölemnek újra és újra, míg végül csípőmre fog és egyetlen lassú, izgató mozdulattal elmerül bennem, bőrömbe rejtve kéjes nyögését, elakasztva lélegzetemet egy hosszú pillanatra, épp annyi időre, míg mozdulatlanul kiélvezzük mindketten ezt a forró pillanatot.
Kéjesen, reszketve nyögök, majd kapok is feszülten az újabb adag oxigénért, de képtelen vagyok megtölteni rendesen a tüdőmet és igazán nem is érdekel, hogy lesz-e következő vagy sem, csak úszom az émelyítően édes érzésben, ahogy belém feszül, ahogy ujjai enyéimre fonódnak, melyekre finoman rá is szorítok, miközben másik keze újra ölemre siklik, tovább fokozva a kínzó forróságot, a legbujább nyögéseket és sóhajokat csalva ki belőlem. Hátammal mellkasának feszülök, ahogy mozdul bennem, fejemet oldalra döntöm, felkínálva nyakam bőrét csókjainak, szinte követelve őket, ha már én nem haraphatom Övét az élvezettől, amit az általa diktált ritmus okoz, ami pontosan megegyezik forró vérem pulzálásával és azzal, ahogy csípőmmel finoman mozdulataiba ringok.
A gyönyört nem sokáig kell hajszolnom, máris érzem a közeledtét, ahogy kényeztető mozdulatai és a ritmus, amivel mozog bennem, az, ahogy teste mindeközben forrón hozzám simul, bőrömre hintett csókjai mind mind egyre inkább felé taszítanak, a bennem tomboló forróságtól pedig apró verejtékcseppek jelennek meg rajtam, miközben homlokommal a matracon próbálok támaszt találni újra és újra ujjaira markolva. Már nem tudom tartani magam karjaimmal, levegőt se tudok venni, már nem is kell, ahogy az őrjítő bizsergés bőröm alá fészkeli magát, ahogy izmaim megfeszülnek, testem minden sejtje felpezsdül, mielőtt a gyönyör szédítő erővel végig söpör rajtam, remegést okozva minden izmomban, minden porcikámban, újabb és újabb nyögést préselve ki tüdőmből. Csípőm önkéntelenül mozdul, levegő után kapkodva ujjaira markolok, kapaszkodót keresek, mintha attól félnék, hogy ez a bódító érzés magával ránt valahova, elsodorva Őt tőlem, de nincs az az Isten, hogy még egyszer elengedjem vagy elveszítsem, amikor most találtam csak meg újra. Hacsak nem törlődik ki újra minden a fejemből, de nagyon remélem, hogy a sors vagy akármi talált már magának mást, akit kínozhat, mert én nem akarok többé egyetlen napot sem eltölteni Nélküle.

Iris & Dimitriy

Mintha ezer év telne el, mire végre odalèp hozzám, ajkai pedig éhesen enyèimre tapadnak, olyan izgató, forró csókkal fojtva belém bármiféle felesleges szót, de még a lélegzetet is, hogy a testemet rögtön elönti újra az a kínzó forróság, ami alig enyhült az idő alatt, mióta kiléptem a kádból. Talán, már soha nem is fog igazán enyhülni, mert valahányszor csak eszembe jutnak ezek a lázas pillanatok, valahányszor rám villan tekintete, minduntalan ott látom benne a vágyat de, ha véletlenül épp mégse látnám bennük, hát akkor az enyém izzik a puszta látványától is. Mintha egy mágnes ellentétes pólusai lennénk, amint egy szobába kerülünk, egyszerűen vonz magához, a testem őrjítő erővel vágyik az érintésère de még, ha nincs is épp a közelemben, ha távol tölt pár órát, akkor is érzem ugyanezt a hatást. Mert nem elég belőle és abból a szerelemből, amit megmutatott, amit irántam táplál és, amiről úgy gondoltam, hogy soha nem lenne képes érezni.
A szívem megvadulva és olyan erővel kalapál, hogy kis híján kitèpi magát mellkasomból, vérem kínzón lüktet bennem, még jobban szètárasztva az általa gerjesztett forróságot, de mégis ujjai alatt összpontosul a legőrjítőbb erővel, ahogy finoman masszíroz, mintha szándékosan akarná a végletekig fokozni a vágyamat, ami talán nem is áll annyira távol a valóságtól, ha arra gondolok, milyen pimaszul hagytam magára a fürdőkádban.
Pedig, nem is mentem túl messzire, nem sétáltam ki az ajtón, mint ahogy Ő tette korábban, egész addig ki sem nyílt mögöttem, míg Ő nem nyúlt a kilincsèrt és a szoba felé is, csak akkor indulok el, mikor testével egyértelműen jelzi, hogy arra akar terelgetni, de ezt is úgy kivitelezi, hogy közben egyetlen centire sem válunk el egymástól. Ajkai  forró csókokkal ostromolják tovább nyakam bőrét, olykor vállamra is kitèrve picit, fogai nyomát gyengéden rajtam hagyva és, ha nem lenne mindez már így is elég őrjítő, ujjai sem kímélik továbbra sem testem legforróbb pontját.
Épp ugyanúgy feszül nekem minden porcikája, ahogy az ajtóban állva tette, én pedig, ha az apró lépések közben nem is megy olyan könnyen, de most is igyekszem fenekem ringó mozdulataival ingerelni, olykor szándékosan hátráltatva picit, csak hogy még jobban érezzem, milyen keményen lüktet, halkan nyögve, levegő után kapkodva közben a vágytól.
Az ágyhoz érve aztán újra maga felé fordít, én pedig úgy kapok ajkaièrt, mintha az életem függne tőle, de mielőtt még túlságosan elmerülhetnèk csókunban, pimaszul az ágyra lök és azzal a pajzán, túl sok jóval kecsegtető vigyorával az arcán fölèm térdel. Épp csak annyi időm van, hogy ajkamba harapva végig vezessem rajta vágyakozó tekintetem, talán még ujjaim cirógató mozdulata is elèri hasfalát, de már finoman nyúl is derekam alá, én pedig egy pillanatig sem ellenkezek, inkább segítem a mozdulatban, hogy hasra fordítson.
A fülemben dobol a vérem, testem kínzó forróságát pedig, csak tovább fokozza az érzés, ahogy hátával hozzám simul, ahogy a fülembe suttog, miközben követem ösztönző mozdulatait és feltèrdelek, karommal pedig megemelem magam annyira, hogy még jobban testènek feszüljek, hogy csípőmmel én is mozdulhassak nekem feszülő ágyéka felé. Feszült, türelmetlen nyögés hagyja el ajkaimat, ahogy ágyéka lassan ringatózva nekem feszül újra és újra, szinte már képes lennék könyörögni is, hogy végre érezhessem, de iszonyúan élvezem ezt az őrjítő játékot is, ahogy tovább és tovább feszíti azt a bizonyos húrt.
Szeretném lázasan elsuttogni, hogy mennyire akarom én is Őt, hogy milyen pokolian vágyom Rá, de valahányszor szóra nyitom ajkaimat, csak újabb és újabb sóhaj vagy nyögés csupán, amit képes vagyok produkálni, annyira elszorítja torkomat a vágy, szinte már reszketek tőle, és miközben testem tovább simul testéhez, levegő után kapkodva a lepedőbe markolok már a gondolattól is, milyen őrjítő érzés lesz, ha végre újra magamban érezhetem.

Iris & Dimitriy

Látom rajta, mennyire meglepi a húzásom, hogy olyan hirtelen kipattanok a kádból, hogy még csak szóhoz sem hagyom jutni, de tekintve, hogy az ajtónál tovább nem haladok, talán annyira nem is veszi zokon a dolgot. Vagy legalábbis ebben reménykedek, de miután Ő is kilèp a vízből és elèm sétálva gondosan tartja a pár lépés távolságot, kezdek kicsit tartani attól, hogy talán valami aljas bosszún töri a fejét és az a perverz vigyor, ami az arcán virít, csak még inkább erre enged következtetni.
De bármilyen aljas revansot is tervezget, csak még jobban felfűti a véremet a várakozás, hogy végre közelebb lépjen hozzám vagy, hogy végre az Ő érintésèt érezzem magamon a sajátom helyett, amivel jelenleg főleg incselkedni próbálok Vele. Mintha igyekeznèk felhívni a figyelmèt arra, mennyivel több lehetőségünk adódik máris azáltal, hogy hátra hagytuk a fürdőkádat. Na nem, mintha ne élveztem volna minden pillanatát az ott töltött időnek, mert ha csak egy kicsit is tovább élvezem Őt ott, rövid időn belül maga alá gyűrt volna a mámor.
És ezek után, még van képe azzal pimaszkodni, hogy talán, már nincs is rá szükségem, pedig ha tudná, mennyire megváltoztatott bennem mindent, amit Róla gondoltam, hogy mennyire másképp látom Őt, akkor tudná, milyen kibaszottul akarom, hogy az életem része maradjon. Szerződés ide vagy oda, mert már azt sem tudnám elképzelni, hogy egyszerűen elsétáljak innen, ha egy nap közlik a szüleink, hogy vége ennek az egész házasságosdinak, mert talán nem emlékszem mindarra, amit együtt átéltünk, sem a nászútra sem a gyűrűre, amit az ujjamra húzott, de akarom ezeket a pillanatokat és, ha vissza nem is kapom őket, akkor át akarom élni újra. Vele.
De ez most nem a nagy szerelmi vallomások ideje, mert miközben én vágyakozva bámulom Őt, közelebb lép végre hozzám, forró teste épp úgy simul hozzám, mint ahogy vágytam rá, mikor pedig ajkai végre enyèimre tapadnak, mohón, szenvedélyes csókban forrva össze, kis híján még a lélegzetem is elakad.
Halkan nyögök az élvezettől, ahogy nyelve a nyelvemhez simul, kezeim úgy, olyan szomjazva barangolják be testét, mintha nem lett volna rá lehetőségem, már hosszú hosszú ideje, mikor pedig fenekemre markolva von közelebb magához, kéjesen a csókba morranok az érzéstől, ahogy ölemnek feszül, emlékeztetve arra, mit is hagytam hátra olyan kegyetlenül a fürdőkádban.
Na nem, mintha egy pillanatig is azt terveztem volna, hogy bármit is félbe hagyok, és ezt Ő is nagyon jól tudja, érzi testem minden reakciójából, csókomból és érintéseimből, melyekre pimaszkodva utal is, miközben hátam mögött kinyitja az ajtót, de nem kezd finoman taszítani a szoba felé, mint amire számítok, inkább közelebb húz magához, így akadályozva meg, hogy netán én kezdjek hátráni.
A következő pillanatban pedig, már az ajtófèlfával nézek farkasszemet, kezeimmel finoman meg is támasztom magam, miközben ajkaival máris nyakamat ostromolja, nyelve izgatón siklik végig bőrömön, a vérem pedig, ami amúgy sem nyugodott meg egy pillanatra sem, még forróbban kezd lüktetni bennem. Iszonyúan feltüzel az érzés, ahogy újra és újra keményen nekem feszül, miközben ujjai ölemre találnak, fogaival pedig izgatón vállamba harap azzal a mohó szenvedéllyel, amit felèlesztettem benne, a gondolat pedig, hogy így mennyire nem tudom végül szabadon érinteni, kacér mosolyt csal ajkaimra. Hiszen, még ha így is van, akkor sem bánom, olyan iszonyúan felizgat a mozdulataiból érezhető vágy, a szenvedély, ahogy átveszi azt a gyeplőt, ahogy forró mellkasa hátam bőrèhez ér, miközben ujjai kínzó forróságot èlesztenek bennem, ágyéka pedig újra és újra fenekemnek feszül, bár ebben én is a segítségère vagyok, mert minden mozdulatába beleringatom csípőmet, mintha máris bennem lenne, mintha testünk együtt járná azt a forró, őrjítő táncot.

Iris & Dimitriy

Akármennyire is nehezére esik átadni azt a bizonyos gyeplőt, mégsem azt érzem rajta, amikor hajlandó rá, hogy olyan pokolian szenvedne attól, amit Vele művelek, hiszen olyan nyögések és sóhajok kíséretében feszül ajkaim közé újra és újra, melyek egyáltalán nem a kínról árulkodnak. És nem ezt érzem rajta akkor sem, mikor végül türelmetlenül az ölébe mászok, hogy aztán mindenféle várakozás vagy incselkedès nélkül engedjem rá magam, a legbujább nyögés kíséretében kapva ajkaièrt.
Mohó mozdulattal markol a fenekemre, így diktálva olykor a tempót, ami egyébként is megegyezik azzal, amit száguldó vérem dobolása sugall, amit magam is követek, miközben szorosan átkarolom a nyakát és annak ellenére, hogy alig kapok levegőt, azt a keveset is szenvedélyes csókunk közepette próbálom magamhoz venni. De a levegő, annyira már nem is számít, csak hogy érezzem forró bőrét az enyémhez simulni, szíve vad dübörgèsèt mellkasomon át, miközben testemet újabb és újabb forróság árasztja el minden egyes bizsergés nyomán.
Végül tenyerem arcára simítom és míg elsuttogom azt a pár szót, lázas tekintetét kutatom, de meg se várom válaszát, csak kikászálódok a kádból és a törölközőèrt nyúlok. Pimasz mosoly látszik ajkaimon, annak ellenére is, hogy most semmi aljasság nem jár a fejemben, miközben az ajtó felé hátrálok, egyszerűen csak kínzott az, ahogy a kád lekorlátozott, hogy bármennyire is próbáltam, nem tudtam úgy magamhoz ölelni és érezni, mint szerettem volna, de erről maximum, csak mohó tekintetem árulkodhat, ami szó szerint felfalja, amint kilép a vízből és láthatóvá válik minden porcikája. -Eszemben sincs ennél messzebb kerülni tőled.- duruzsolom halkan, ahogy elém sétál, miközben én már hátammal az ajtónak dőlök, de bármennyire is próbálom magamhoz csalogatni kacér mozdulataimmal, ahogy végig simítok magamon, nem lép végül közelebb, csak tüzes pillantását legelteti rajtam.
Perverz vigyora láttán én magam is elvigyorodok, pedig már maga a feltételezése is azt kívánná, hogy karjáèrt nyúljak és én húzzam magamhoz, ha már elkezdett makacskodni, de nem rontom el a játékát. Csak félre biccentett fejjel, mosolyogva mèregetem, miközben közelebb lép végre hozzám és lazán megtámaszkodik tenyerèvel a fejem mellett.-Tèvedsz, mert nagyon is szükségem van rád.- súgom végül halkan, egy pillanatig még valamivel komolyabbá is válik tekintetem, mert mindez most nem csak arra vonatkozik, hogy milyen pokolian vágyom Rá, hanem a mindennapokra is, minden egyes pillanatra, mert még az is kín szenvedés, ha arra a pár órára távol van tőlem, míg elmegy itthonról. Úgy feszkelte be magát a szívembe és olyan mélyen, hogy már soha többé nem tudnám kitessèkelni onnan, nem is akarnám és, hacsak nem tűnik el ismét minden emlékem a süllyesztőben, úgy érzem, örökre ott marad.
Ajkamba harapok, mikor finoman hozzám ér, ujjai végig cirógatják az általam végig járt ösvényt, arra azonban kínosan ügyel, hogy még véletlenül se érintsen ott, ahol a legjobban vágyom rá, inkább pimaszkodik velem, húzza az agyamat, ami végtére is jogos, ha azt nézzük, milyen pofátlanul hagytam ott a kádban. De végül közelebb lép hozzám, teste izgatón simul bőrömhöz, a forróságtól pedig, amit közösen gerjesztünk, még ajkaim is kiszáradnak, a torkom elszorul, de amikor vigyorogva köszön, mintha csak most találkoznánk, magam is elmosolyodok. -Szia.- lehelem halkan, gyengéd pillantással a játékosság ellenére is, tenyerem finoman arcára simítom, majd tovább ejtem nyaka oldala mentén le a mellkasára, megállva pár pillanatra zakatoló szíve fölött, míg végül ajkai enyèimèrt nem kapnak.
Halkan belenyögök a szenvedélyes csókba, testemmel még jobban testènek feszülve, miközben tenyerem visszasimul nedves bőrén egész a tarkójáig, másik pedig oldalára simulva húzza még közelebb magamhoz.-Máris sokkal jobb, hogy szabadon érinthetlek.- barangolom végig derekát is finoman, hátán simítok fel, lényegében minden létező helyen érintem, ahol eddig a kád szűkössège miatt nem tudtam, miközben ölemmel újra és újra ágyékához dörgölőzök.

Iris & Dimitriy

Olyan alaposan járom végig testét ajkaimmal és nyelvemmel, mintha soha nem lett volna erre eddig lehetőségem, a hangok pedig, melyeket így csalok ki belőle, csak még jobban felfűtik a már amúgy is forrongó véremet, csak még mohóbban vágyom arra, hogy többet és többet halljak belőlük, így amikor ajkaim végül rátalálnak lüktető vágyára, Ő pedig egy feszült nyögés kíséretében markol hajamba, olyan borzongás fut végig rajtam, amitől én is kell válaszoljak a hangra.
Valahányszor ajkaim közé lüktet, testem válaszol rá, a vágy egyre mohóbban karistol végig rajtam, követelőzve kanyarog bennem a bizsergető érzés, de a lehető legtovább ellenállok neki és inkább Rá koncentrálok, az Ő reakcióira és hangjaira, azokra az édes, izgató nyögésekre, amit olyan bőszen igyekszik elrejteni előttem, miközben újra és újra finoman a számba ring csípője. A gondolat pedig, hogy ugyanezzel a mozdulattal érezhetnèm magamban is, csak még türelmetlenebbè tesz, a combjaim közé furakodott forróság még őrjítőbben követeli, így végül hirtelen elszakadok tőle és miután sikerül nagy nehezen fölé helyezkednem, megtalálnom a kád szűkössège ellenére a megfelelő pózt, finoman ráengedem csípőmet, miközben nyelvem mohón nyelvèhez simul ajkai között.
Egy hosszú pillanat erejéig, mozdulatlanná dermednek ajkaim, ahogy testünk eggyé válik, az őrjítő bizsergés pedig végig robog rajtam, majd egy buja nyögést követően mozogni kezdek rajta, de most nem lassú, incselkedő tempóban teszem, mert már nem lennék képes az idegeit őrölni a sajátommal együtt. Mohó, vágytól fűtött tempót diktálok, követve olykor fenekembe markoló keze sugallatát, néha megvariálva kicsit mozdulataimat, mikor csípőm inkább előre-hátra mozdulva fokozza az élvezetet, az ettől kikívánkozó hangokat pedig, meg se próbálom visszafogni, maximum csak nyaka bőrébe rejtem, mikor szorosan átkarolom nyakát. -Alattad is legalább ennyire szeretek lenni.- nyögöm feszülten ajkaiba rekedtes szavai hallatán, mely még így is képes plusz élvezetet okozni, mert tudom, hogy a vágytól ilyen karcos a hangja, tekintete pedig ugyanettől csillog olyan lázasan. Tenyerem arcára csúsztatom, hüvelykujjam alsó ajkára simít, mikor már egyre kevésbé vagyok képes csókolni az élvezettől, de végül lassítok mozdulataimon és hajába túrva csábítom újra forró csókra. -Folytassuk odabent, jó?- nyögöm a csókba feszülten,  küszködve a levegőért, de közben már emelkedek is fel róla, ajkait azonban, csak az utolsó pillanatban engedem el, akkor is finoman harapva alsó ajkába, úgy eresztve el.
Nem sietek azonban most előre, csak lassan az ajtó felé hátrálok, miközben magamhoz veszem egy törölközőt, mohó pillantásom pedig végig csupasz testèn legeltetem, ahogy a vízcseppek finoman legördülnek forró bőrén.-Kezdem érteni, miért utálod, ha bármiféle pizsamát magamra aggatok.- duruzsolom halkan, finoman ajkamba harapva, majd a törölközőtől megszabadulok, kezem a kilincsre csúsztatom, de még nem nyitom ki az ajtót, csak hátammal a hűs lapnak dőlök. Na nem, mintha ez bármit segítene a bennem tomboló forróságon, inkább azt csodálom, hogy az ajtó nem kap lángra tőlem, miközben Őt várom, hogy teste újra az enyémhez simuljon, a gondolattól libabőrössè is válok és csak, hogy még jobban magamhoz csábítgassam, tenyerem finoman végig vezetem magamon, kulcscsontomtól mellbimbómon át egészen le a hasam alsó részéig, halk nyögés kíséretében harapva alsó ajkamra.

Iris & Dimitriy

Szinte még érzem bőrömön ajkait és nyelvét, ahogy rólam falatozta a süteményt, amilyen mohón esett nekem a konyhapulton, olyan olthatatlan szenvedéllyel, mintha legalábbis hetek óta nem érhetett volna hozzám, most mégsem tudom visszafogni magam, miközben gyengéd mozdulatokkal lemosom bőréről a tejszínhab ragacsos maradványait. Na nem, mintha nem épp ilyesmi járt volna a fejemben, amikor megemlítettem ezt a fürdést, hiszen az egészet az ihlette, amit Ő művelt velem korábban a zuhanyzóban, amilyen gyönyört okozott nekem, pimaszul hátra hagyva végül. Fürdetés címszóval, most én se terveztem semmi mást, csak hogy éreztessem vele, milyen kibaszottul nem tudom uralkodni magamon a közelében, hogy mennyire képes feltüzelni egyetlen pillantásával és, hogy mennyire nem akar ez a tűz elcsitulni bennem, akárhányszor is kapom meg Őt. Mert most is ugyanolyan izgató végig barangolni testét ujjaimmal, bármennyire is ismerősek már a rajta lévő hegek és épp annyira húz fel minden apró reakciója, mint az első vagy az azutáni alkalommal. Nincs szebb zene annál, mint amit Ő képes ilyenkor szolgáltatni édes, kínlódó sóhajaival és nyögéseivel, melyekhez néha én is csatlakozom, ahogy egyre forróbb vágyat ébreszt bennem érintésèvel, egészen addig, míg a pimaszul megtagadott csókot követően ajkába nem harapok, majd el nem indulok lefelé, hogy ajkaimmal is végig járjam ugyanazt az útvonalat, melyet már ujjaim felfedeztek az imént.
És nem aprózom el, milliónyi csókot lehelek perzselő bőrére, nyelvemmel járva végig a hegeket is, mintha a rég múlt sebeit is képes lennék ezáltal enyhíteni, míg végül már kénytelen vagyok hátrébb araszolni picit, megfosztva ezzel magamat ujja gyengéd izgatásától, de talán nem is baj, ha képes vagyok most csakis Rá koncentrálni, ahogy egészen a hasa aljáig érek. Tekintetem le sem veszem arcáról, miközben nyelvemmel rátalálok pár komótos mozdulat erejéig, ajkaimon apró, buja mosoly látszik, ahogy szófogadóan megemeli picit csípőjèt és, miközben finoman ajkaim közé engedem, még belőlem is kikívánkozik egy halk nyögés, élvezve teste minden apró reakcióját, amit az élvezet okoz benne.
Ujjai tincseim közé furakodnak, a markáns mozdulattól az egész testem megborzong, de mielőtt még kellemetlennè válhatna, már enyhít is rajta és halk, izgató hangján elmormog pár szót. Elmosolyodok, pár pillanat erejéig újra csak nyelvemet húzom végig rajta, aljasul játszadozva vele, azon morfondírozva, hogy miként is alakuljon a folytatás, hiszen most Én fogom azt a bizonyos gyeplőt, de valahányszor csak ajkaim közé lüktet, másra sem tudok gondolni, mint a gyönyörère vagy épp arra, amit bennem képes okozni.
Egyre forróbban, egyre mohóbban lüktet a testem, valahányszor csak finoman megborzong, nyög vagy épp sóhajt, a vérem pedig olyan őrjítő tempóban zubog bennem, hogy végül már nem bírom megállni, hogy ne engedjem ki ajkaim börtönèből és próbáljak inkább valahogy az ölébe helyezkedni, kapkodó lélegzeteim közben pedig, halkan fel is nyögök a bennem tomboló vágytól, miközben ajkaim helyét pár pillanat erejéig újra kezem veszi át. -Tènyleg idegesítő ez a kád.- sutyorgom feszülten nyaka bőrébe, gyengéden harapva fülcimpájára, míg végül nagy nehezen fölé helyezkedek, de azon túl, hogy magamhoz igazítom, pár pillanatig nem teszek semmit. Csak akkor engedem rá magam, mikor ajkaim ajkaira találnak, nyelvem pedig mohón csúszik közéjük, hogy nyelvèhez simulva kezdje járni buja táncát.

Iris & Dimitriy

Orbitális hibának éreztem azt a csókot. Emlékszem, milyen hülyének éreztem magam miatta, hogy miféle gyengeségkènt, botláskènt tekintettem rá, mert tudtam, hogy onnantól kezdve, már tisztában lesz vele, hogy ha mást nem is, testi vonzalmat érzek iránta, amit az a csók, csak még jobban felèlesztett. Mintha egy apró repedés keletkezett volna miatta a gondosan felhúzott falon, ami engem hivatott védeni Tőle, a rideg, fagyos, kegyetlen maffiózótól. De az a csók forró volt, izgató és szenvedélyes, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Meg voltam róla győződve, hogy Ő csak erőszakos tud lenni, hogy a csókja inkább kellemetlen, de még az sem volt igazán erőszakos mozdulat, ahogy a karjaimra fogva tartott, nehogy megpróbáljak elslisszolni, pedig amint ajkai az enyémhez értek, eszembe se jutott elhúzódni tőle.
Mindaz, ami most köztünk van, valószínűleg akkor és ott kezdődött el. Akkor omlott le az első tégla a falamról és talán az az este adta az erőt ahhoz, hogy megpróbáljam meggyengíteni az övét is, bár őszintén szólva így, emlékek nélkül, nem igazán tudom, hogy pontosan mi történhetett és hogyan. Csak azt tudom, hogy mikor pár hete most felébredtem és lesètáltam a konyhába, egy egészen más férfi várt rám odalent azt az őrjítően édes kutyát etetgetve a pulton. Egy olyan férfi, akire az életemet és a szívemet is kész vagyok rábízni, mert tudom, hogy amilyen vehemensen óvta saját magát az elején, olyan vehemensen fog óvni engem is és esze ágába se jutna soha bántani. Aki még arra is képes, hogy legyőzze az irányítás mániáját és hagyjon néha engem is nyeregbe kerülni, amit éppenséggel, még Ő is élvez, ezt pedig nem is próbálja tagadni.-Többnyire?- kérdezek vissza nevetve, bár azt egy pillanatig sem tudnám elhinni, hogy talán volt olyan alkalom, amikor ne élvezte volna, hiszen most sem úgy fest, mint aki olyan nagyon szenvedne attól, ahogy a kezeim bebarangolják a testèt. Olykor ki is szökik belőle egy-egy halk, élvezkedő sóhaj, tenyereim alatt érzem szíve vad lüktetésèt vagy épp, ahogy néha megborzong, de ugyanezt az én testem is produkálja, hiszen Ő sem tétlenkedik. Miközben én egyre lentebb merèszkedek, Ő a lehető legalaposabban, a legizgatóbb mozdulatokkal mossa le rólam a korábban rám kent sütemény nyomait, kulcscsontomtól kezdve egész a mellbimbóimig haladva, tovább göngyölgetve az esetleges strandolás témáját. -Hát mindent egyetlen fürdőruha se mutat meg, nem?- kuncogok pimasz mosollyal, de már attól bukfencezik egyet a gyomrom, ha felidèzem, miként bontogatott ki eddig bármiből is, ráadásul a keze is egyre forróbb területek felé indul közben, előcsalogatva a szokásos libabőrt testemen, de az első feszültebb sóhajt mégis az váltja ki belőlem, ahogy ujjaim körè fonódnak, míg az Övéi kitapintják testem forróságát.
Odahajolok hozzá, mintha ajkaièrt akarnèk kapni és, bár akarok is, mégsem teszem, csak homlokának hajtom homlokomat és pár pillanatig lehunyt szemmel élvezem ki mindazt, amit az Ő érintése okoz és az, ahogy egyre keményebben lüktet ujjaim között, miközben feszülten morran egyet, újabb borzongást okozva ezzel bennem. Mégsem adom meg neki azt a csókot, bármennyire is vágyunk rá mindketten, csak finoman ajkára harapok, ezzel is tovább feszegetve a határokat, nyögése hallatán én magam is feszülten sóhajtok, végül ajkaim nyaka lágy bőrét kezdik felfedezni, nyelvem finoman barangolja végig mellkasát és mellbimbót, egyre lentebb haladva, hasfalára lehelve gyengéd csókokat. -Sajnálom. Gondolatban, már egész más helyen járok...- lehelem bőrébe túlfűtött hangon, miközben továbbra is lassú, gyengéd mozdulatokkal kényeztetem és, bár jócskán a víz fölött ügyködik a kezem, finoman combjára marva ösztönzöm arra, hogy egy picit emeljen a csípőjèn. -Ezen a részen azért, majd megpróbálok jóval alaposabb lenni.- súgom halkan, de közben már húzom is végig nyelvem buja mozdulattal rajta, ezt pedig jó párszor meg is ismétlem, pofátlanul fürkészve közben arcát, minden apró rezdülését, míg végül kemény, lüktető vágyát ajkaim közé engedem, halkan nyögve az érzéstől, ahogy megfeszül tőlem. Imádom érezni rajta, miféle hatással vagyok rá és minden vágyam, hogy ismét olyan buja nyögést csaljak ki belőle, mint amit az imént is hallottam Tőle.

Iris & Dimitriy

Ajkamba harapva elmosolyodok, mikor visszadobja a labdát, miszerint én is épp úgy akartam Őt, mint fordítva, amivel semmiképp sem tudnék vitatkozni, hiszen bármilyen alaknak is hittem, bármit is gondoltam Róla, már a tekintete is felfűtötte a véremet és erről egyébként is árulkodott már az első csókunk is, mely után pihegve, égő arccal és kissé megszégyenülve vonultam vissza a tornyomba, ahova Ő utasított akkor. Talán, épp azért, mert érezte, hogy mennyire nem esett nehezemre megcsókolni és, hogy mennyire élveztem, hogy ajkai az enyéimhez értek. -Másra sem tudtam gondolni csak, hogy vajon milyen érzés lenne megcsókolni egy igazi rosszfiút, akinek már a dühös pillantásától is felszökik a pulzusom.- sutyorgom vigyorogva, újfent ajkamat rágcsálva, ahogy felidézem azt a momentumot, az első pillanatot, amikor már pontosan tudtam azt is, hogy minden erőmmel azon kell majd legyek, hogy távol tartsam magamtól. Főleg a bugyimtól.
Most pedig, már bugyi sincs rajtam az idő nagy részében, szó szerint és átvitt értelemben is, mert a legutolsó dolog, amire vágyom az az, hogy távol legyen tőlem, akár egy percig is, hogy újra megpróbáljak falat húzni közénk most, hogy végre mögé láthatok és, bár én magam bontogattam le hosszú és kemény munka árán, a sors úgy hozta, hogy ne emlékezzek rá, csak a végeredményt élvezzem. És élvezem is, minden lehetséges pillanatban, hogy ilyen mély és őszinte szerelmet tudtam ébreszteni benne, hogy ilyen nyílt és felszabadult a közelemben mindenféle maszk és színjátszást mellőzve és, hogy ilyen őrjítően mohó vágy parázslik köztünk a nap huszonnégy órájában.
Még Ő is belátja végül, hogy annyira ez a kád sem az ellensége, mint képzelte és, mintha csak most tudatosult volna benne, hogy miféle előnyei vannak a helyzetnek, olyan mohón legelteti rajtam a szemeit, mintha képes lenne itt és most felfalni. -A végén még beismered, hogy szereted, ha én vagyok felül.- kuncogok halkan, miközben az Ő kezei is neki látnak gondosan lemosni rólam a ragadós krém maradványait, de ahogy érintései egyre izgatóbbá és mohóbbá válnak, úgy pezsdül fel a vérem is, úgy válnak lélegzeteim is egyre mélyebbé és meg is próbálom erről elterelni picit a figyelmemet, ahogy a korábbi témát a szökésemről visszacsalogatom.
Nem kifejezetten lep meg azonban, hogy felőle akár most is ott fürdőzhetnék valahol a Riviérán, hiszen ezt akkor este is megmondta, amikor visszahoztak hozzá, de mérget vennék rá, hogy ez mostanra már egészen megváltozott. Hiszen, a motelban is megjelent végül, bár ha Ő nem jött volna el értem, valószínűleg pár napon belül én toppantam volna be egy újabb lehetetlen időpontban, mondjuk az éjszaka közepén és úgy feküdtem volna be az ágyamba, mintha mi sem történt volna.-Tisztában voltam vele, hogy nem úszom meg örökké, úgyhogy nem lepett meg, amikor megjelentek az emberei.- sóhajtom kelletlenül, bár amiatt is össze tehetem a két kezem, hogy nem kaptam egy pár pofont hazafelé jövet, mert azért jó párszor gondoskodtam arról, hogy ne legyen egy könnyű, kellemes utazás számukra. Valahol talán, még élveztem is, hogy borsot törhetek a gorillák orra alá, de amikor ideértünk Hozzá, a vér is megfagyott az ereimben, mert rohadtul nem tudtam, hogy mire számítsak.  
Renzzenéstelen tekintettel fürkészem arcát, miközben kezeim lentebb vándorolnak testén, Ő pedig tovább beszél immár arról, hogy most mennyivel másabb már a helyzet, bár észre veszem, miként feszül mellkasa, hogy a lélegzet egy pillanatra benne akad, mikor kezem combjai felé közelít, ajkaimon pedig meg is jelenik egy pimasz mosoly. -Szóval, soha többé nem vehetek fel fürdőruhát a tengerparton?- kérdezem incselkedve, de ekkor már én is sóhajtok egyet halkan, mert úgy ahogy az én ujjaim közelebb merészkednek hozzá a víz alatt, az Ő keze sem tétlenkedik és azzal egy időben, hogy ujjai combjaim közé furakodnak, az enyéim finoman köré fonódnak gyengéd, de határozott mozdulattal markolva rá. -Akkor jobb lesz, ha mostantól erre a részre koncentrálok. - duruzsolom halkan, pimasz mosollyal hajolva közelebb hozzá, szabad kezemmel vállán megtámaszkodva, míg a másikkal finom, lassú mozdulatokkal simítok rajta végig újra és újra, de ez már rég nem arról szól, hogy mennyire legyek alapos vagy épp nem alapos a fürdetéssel, és erről feszült sóhajom is árulkodhat, amit az érintése, ujjai izgató mozdulatai és az vált ki belőlem, ahogy egyre keményebbé válik a markomban. -Azért azt nem árt tudnod, hogy én csak azt élvezem, amikor Te legelteted rajtam a szemeidet.- súgom halkan ajkaihoz hajolva, homlokom homlokának támasztva és ahelyett, hogy végre megcsókolnám, mint ahogy szeretném, lehunyom szemeimet az élvezettől, amit a kis játszadozásunk okoz bennem, alsó ajkát pedig finoman fogaim közé csípem, hogy így fojtsak el egy halk nyögést, mielőtt ajkaim vándor útra kelnének állán és nyaka mentén, lefelé haladva mellkasára, minek következtében meglehet, hogy hátrébb kell húzódnom érintésétől, de amúgy is azt ígértem, hogy most Ő lesz megfürdetve és, ha rajtam múlik, ez így is lesz.

Iris & Dimitriy

Amúgy sem terveztem, hogy majd a mosdónál ácsorgok, míg Ő a vízben lubickol, de miután olyan édesen csalogat maga mellé a kádba, nem húzom tovább az időt, hanem inkább kényelmesen elhelyezkedek előtte és karjába simulva élvezem, ahogy forró mellkasa a hátamhoz ér, ahogy gyengéden, de szorosan magához ölel. Már így is kezdett hiányozni teste melege, az érzés, hogy itt van, ilyen közel, ami valahol talán nevetséges is, hiszen mióta csak hazaért, le sem szállunk egymásról, de még mindig úgy érzem, hogy nem elég, hogy legszívesebben így, szorosan a testéhez bújva tölteném a nap minden percét. Ha pedig tényleg meg akarom fürdetni, mint ahogy ígértem is, ahhoz egyébként is közel kellett merészkednem hozzá, bár a gyengéd harapást követő, halkan elsuttogott szavaival egyet kell értsek, mert tényleg nincs még így se elég közel, ami elég nagy ellentétben áll azzal, mint amit az elején gondoltunk vagy éreztünk egymással kapcsolatban.
Hiszen, az esküvő után képes voltam megszökni Tőle, a helyzet elől, minden elől, amiről úgy gondoltam, hogy mellette várhat rám, mert nem igazán láttam esélyt arra, hogy az életem, akár még jó irányba is haladhat majd egy maffiózó feleségeként. Úgy éreztem, hogy megfulladok, hogy végem és talán az az utolsó esélyem arra, hogy lélegzethez jussak, ha megpróbálok eliszkolni, bár azt már akkor is tudtam, hogy kibaszott nagy mázli kellene ahhoz, hogy sikerüljön is nyugodtan éldegélni tovább valahol. Ha pedig az esküvőn dühösen nézett rám, hát akkor egyenesen felnyársalt a tekintetével akkor, mikor visszarángattak hozzá és először megpillantott a frigy után. -Legalább nem egy unalmas tucat-sztori lenne.- vonok vállat halkan kuncogva, elképzelve egy pillanatra, miféle tekintetek villannának ránk, ha ezt egyszer tényleg elmesélnénk bárkinek is, de még jó, hogy egyébként sem vágyom ilyesmire. Elég sokszor ültem a másik oldalon, hallgattam, ahogy a turbékoló pár azt ecseteli, hogy jöttek össze és, hogy mennyire tudták az első pillanattól kezdve, hogy ez a nagybetűs szerelem. Én, csak azt tudtam az első pillanatban, hogy fenekestől fel fog fordulni az életem, vagy talán, már véget is ért, mert attól a naptól kezdve Hozzá tartozom és kész. Az persze, meg sem fordult a fejemben, hogy végül lesznek olyan napjaink, melyeket azzal zárunk, hogy a kádban ücsörögve, bort kortyolgatva élvezzük egymás érintéseit.
Játékos mosoly jelenik meg ajkaimon, mikor szóba kerül, hogy mit is láthattam volna azon a napon, ha meg lenne az a képességem, hogy olvassak a gondolataiban, de már az ígéretétől is libabőrössé válok, mert utólag már bőven van elképzelésem arról, mi járt a fejében amellett, hogy rühellte a gondolatot, hogy a felesége vagyok. -Szóval, akartál engem...- harapok finoman ajkamba, mosolyogva sandítva rá, majd orrom hegyét végig húzom gyengéden álla vonalán és megpróbálom visszatuszkolni a helyükre a fantázia képeket, hogy mi mindent is válthatna ki belőlünk egy alapos veszekedés, a harag és a düh. Lesz még rá bőven alkalmunk, hogy erre fényt derítsünk, bár komolyan kedvem támadt máris felbosszantani, de végül mégis inkább belesüppedek ebbe a kellemes, hétköznapi hangulatba és a bort kortyolgatva simulok forró bőréhez továbbra is.
Végül mégis felé fordulok, emlékeztetem magam arra, hogy fürdetést ígértem neki, de mielőtt neki kezdenék, mindenképpen lopok magamnak egy forró, tüzes csókot, miközben Ő a francia bájgúnárokat emlegeti, akikhez annyi kedvem volt akkoriban, mint mondjuk levágni a saját lábamat. Az életem romokban hevert és egyértelmű volt számomra, hogy hiába is szöktem el, rohadtul vissza fognak hozni hozzá, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mikor. -Nem, nem igazán, de tudtam, hogy úgyis itt kötök majd ki újra. - sóhajtok kelletlenül, de aztán szerelmes mosolyomat rávillantom, gyengéd cirógatásait pedig egy újabb, jóval rövidebb csókkal hálálom meg, mielőtt feltérdelnék, hogy egy kis tusfürdőt szerezzek, amit aztán a bőrébe masszírozhatok alaposan. -Hát valamivel jobban lekorlátoz, mint a zuhanyzó, ez tény.- pimaszkodok sóhaja és sopánkodása hallatán, de tovább haladok testén, alaposan szét kenve bőrén a krémet, egészen ágyékáig merészkedve, amit most még szándékosan kihagyok a fürdetésből,  pedig idő közben már Ő is neki lát eltüntetni rólam a sütemény maradványait. -Ennyire borzasztó, ahogy fürdetlek?- pimaszkodok kuncogva, mintha nem érteném, hogy pontosan mivel is van gondja, hogy miért nincs esélye ellenem, hiszen jelen helyzetben megint csak én vagyok az, aki irányíthat, mert Ő maximum, csak feküdhet a vízben és élvezheti a "kínzást", na nem, mintha nem találná fel így is magát, mert azért a kezeit hasznosítja és olyan gyengéd, érzéki mozdulatokkal dörzsölgeti bőrömbe a tusfürdőt, hogy attól újra és újra megborzongok.-Gondolom, ha az apád nem toloncolt volna vissza, Te soha nem jöttél volna utánam, igaz?- bukik ki belőlem közben a kérdés az iménti beszélgetés kapcsán, mert ezt valahogy soha nem tudtam eldönteni, hogy vajon tényleg hagyott volna boldogan éldegélni valahol a nagy világban, vagy már, csak azért is visszarángatott volna, hogy a büszkeségén ne essen csorba.-Pedig, főleg miattad aggódtam ott a ficsúrok között, hogy mi lesz, ha netán megjelensz.- árulom el végül kínos mosollyal, miközben kezeim egyre lentebb merészkednek rajta, egész a combjáig jutnak és, csak azután indulnak lassú, óvatos mozdulatokkal ágyéka felé, miután már tényleg, mindenhol alaposan megmostam.