Amikor elvállaltam azt a megbízást, nem is gondoltam bele, hogy szükségem lesz táncórákra. Elvégre, az emberek maguk sem ismerik sokszor saját kultúrájuk táncait, helyenként még a történelmüket sem. Ahhoz, hogy tökéletesen bele tudjak olvadni az eseménybe és a tánc révén közelebb kerülhessek az ékkőhöz, muszáj voltam komolyan beleásni magam a tánc rejtelmeibe. A klasszikus páros táncok egyáltalán nem tűntek, olyasminek, amely megtanulásával, egyébként ne tudnék együtt létezni. Sőt! Azt hiszem csak segít abban, hogy még inkább elvegyülhessek az emberek között és még élvezzem is.

A Magnus Emaka Einangra esett a választásom, amikor tánciskolákat keresgéltem. Ezenkívül volt egy pár, de végül ez tűnt a legszimpatikusabbnak. Tulajdonképpen nem is csalódtam, sőt elégedett voltam az iskolával. Az oktatóm, aki vállalta számos órája melett, hogy magánórákat adjon és ne a csoporttal kelljen, két méter fölötti magasságommal vesződnöm, igazán ügyes volt. Persze, mint minden kezdő és amatőr, én is úgy kezdtem, hogy voltak problémák, de elég hamar észrevette, hogy min kell javítanom. Sokat segített és egyhamar azon kaptam magam, hogy élvezek táncórára járni.

Nem, tisztában voltam vele, hogy nem táplálok semmilyen gyengéd érzelmet Katrine irányába, egyszerűen jól éreztem magam a társaságában. Valamiért úgy gondoltam, hogy mégis ildomos lenne meghálálnom neki, hogy az első két óra során elnézte nekem, hogy majdnem letapostam a körmét. Valahol azt olvastam, hogy a fehér rózsa, kedveskedés képpen egy nőnek, teljesen elfogadott. Hiába éltem évtizedek óta Midgardon az emberek között, ahány nemzet annyi különféle kultúra és szokás.

A teremben, ahol az órákat tartotta Katrine, már várt. Nekem háttal volt, a zenelejátszóval szöszölt valamit. Így kopogtam az ajtó félfán, hogy ne ijedjen meg, majd beléptem a terembe.
- Katrine! - köszöntöttem, majd jobb kezemmel előhúztam a hátam mögött addig "őrzött", egyetlen szál fehér Rózsát.
- Azt mondták, a köszönet kifejezésének remek módja, ha virágot viszünk. Kérem fogadja el, amiért nem mondott le rólam, annak ellenére, hogy az első alkalommal, majdnem letapostam a lábujját. - mondtam érezhető külföldi akcentussal, elvégre előbb beszéltem angolul, arabul, kínaiul és hindiül, mint a norvégul. Az Álfok ősi nyelvéről nem is beszélvén, amihez képest, ezek a fiatal nyelvek, alig tűnnek kiforrottnak. A francnak van ennyi nyelv a Földön? Miért nem tudnak egyetlen nyelven beszélni az emberek?
- Remélem, nem értettem félre, amit mondtak. - hiába éltem évtizedek óta a Földön és tanultam nyelveket, hiányzik, hogy végre valakivel, az anyanyelvemen válthassak szót. Nem könnyű ennyi különböző nyelven megtanulni. Végül, egy mosoly kíséretében, átnyújtottam a virágot.