Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Aug. 15, 2022 4:39 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Gyűlöltem kiadni az irányítást kezeim közül, és ez egységesen igaz volt az életem majd' minden területére. Szinte lételememmé vált a kontrollmánia, és bár nagyobb felelősséggel járt mindent a saját kezemben tartani, ezzel együtt pedig mindig mindenről tudni, de egyedül így érhettem el a biztonság érzetét, még ha a mi köreinkben nem is beszélhettünk a szó hagyományos értelmében biztonságról. Az viszont, hogy az Ő esetében nem féltem kivételt tenni, olyan bizalomról árulkodott kettőnk között, amit talán még Ő sem fogott fel teljesen. Pedig egy kezemen meg tudtam számolni azokat, akik a maradéktalan és feltétel nélküli bizalmamat élvezték, és voltaképpen még a tulajdon apám is távol állt ettől a lépcsőfoktól. Most azonban úgy simultam keze és ajkai alá, mint valami megszelídített kezesbárány, áhítozva minden újabb érintésre, és mikor lassan térdre ereszkedett lábaim között, olyan fantáziaképek kezdték mardosni a gyomromat, hogy a lüktetés még az Ő figyelmét sem kerülhette el, ahogy ujjai gyengéden körém fonódtak. De nem hagyott fel itt a kínzásommal, ajkai követték a keze által is végigjárt utat, a végén olyan érzékien fogadva ajkai közé, hogy nem tudtam uralkodni a belőlem kikívánkozó hangokon. Próbáltam nagyot nyelni, hátha ez segít a kiszáradó torkomon, a morajlás pedig, ami kibukott belőlem, valamivel hangosabban szólt, mint a belőle előtörő kéjes morranások. Anélkül, hogy levettem volna róla a szemeimet, kényelmesen tovább helyezkedtem, bár nem volt egyszerű dolgom, miután minden izmom kényesen feszült, és ahogy ajkai egyre mohóbbá váltak, kínlódva harapdálni kezdtem a számat. Ugyanígy, ugyanezzel a vehemenciával akartam érinteni Őt én is, a lábai közé menekülve, nyelvem alatt érezve teste tűzforró lüktetését, mégsem mozdultam, nem rántottam fel magamhoz, hogy ismét magam alá fordítsam, helyette önző módon kisajátítottam a mámoros, kéjes pillanatokat, lázasan elvigyorodva, mikor néhány pillanatra kiengedett ajkai közül. Reszketett a kezem, mikor haja után nyúltam, finoman túrva bele tincseibe, egyre szaporább szívveréssel, a tüdőm pedig újra és újra megtelt forró levegővel. Még akkor is remegett minden porcikám, mikor lassan elengedett, majd megállt előttem, én pedig valamennyire előre dőltem, és ahogy elkezdte felgyűrni magán a ruhát, mohón nyújtózni kezdtem utána, hátha elérem a fenekét, de mielőtt odáig jutottam volna, már fölém magasodott, úgy ülve az ölembe, mintha erre a pozícióra született volna. Ekkor már nem is álltam ellent a késztetésnek, kezeimet finoman vezettem fel két oldalán, miközben továbbra is tekintetét fürkésztem, bár a vékony kis anyag, ami elválasztotta bőrét a tenyeremtől, annyira bosszantott, hogy türelmetlenül morrantam egyet. - Mindent akarok - válaszoltam pusztán ennyit, hangomban pedig Ő maga is felfedezhette azt a szenvedélyes hevességet, ami eddig csak a mozdulataimra korlátozódott. Csípőjének szemtelen mozgása úgy uralta le minden érzékemet, hogy egyre nehezebben álltam meg a tétlenséget, egyre nehezebben viseltem, hogy ne vegyem át azt a kibaszott gyeplőt, végül pedig engedtem ennek az őrületes késztetésnek. Elkaptam a ruhája szegélyét, közben elengedve a csípőjét, és bármilyen nagyobb erőkifejtés nélkül tépni kezdtem az anyagot, abból is csak egy vékony csíkot, még csak nem is az egészet. Ajkaimra a forró láz ellenére is ördögi vigyor rajzolódott, ahogy kézbe fogtam a letépett kis csíkot, majd újra megkerestem tekintetét. - A kérdés inkább, hogy én mit csináljak veled... - leheltem halkan, továbbra sem véve át tőle az irányító szerepét, és miközben csípőm mozdult alatta egyet, szemérmetlenül ölének dörgölőzve, ujjaim tovább játszadoztak a rögtönzött kötelet.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Aug. 15, 2022 2:22 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Miközben alaposan végig mérem, azon morfondírozok magamban, hogy mennyire nincs okom panaszra a férjemet illetően, bármennyire is a kényszer sodort mellé, hiszen lehetett volna egy ocsmány, undorító pasas is, aki mellett állva ki kell valahogy nyögnöm magamból azt az "igen"-t. Lehetett volna olyasvalaki, akitől felállna az összes szőr a hátamon és még a gondolattól is irtóznék, hogy valaha is hozzám érjen, de Vele cseppet sem ez a helyzet. Tőle is kiráz a hideg, de a lehető legizgatóbb, legkellemesebb módon, amitől görcsbe rándul a gyomrom és felforrósodik a vérem. Nem is próbálom titkolni, mennyire szívesen legeltetem a szemem rajta, ajkaimon buján végig húzom nyelvemet és, miután lopok tőle egy forró csókot, az ágyhoz terelgetem, hogy most Ő foglaljon helyet rajta. -A szádat is imádom.- bólogatok mosolyogva, ajkamba harapva, mert már a gondolatba is belelüktet az ölem, milyen mámorító érzés az, ha magamon érzem ajkait, lopok is tőle még egy csókot, mielőtt lassan elindulnék rajta lefelé, hogy most én őrjítsem meg csókjaimmal és nyelvemmel. Látom tekintetében a vágyat, hogy tudja, hogy mire készülök és, talán épp emiatt forrósodik fel érintésem nyomán még jobban a bőre, miközben térdre ereszkedek combjai között, Ő pedig könyökén talál támaszt, kényelembe helyezi magát, de tekintetét egyetlen másodpercre se veszi le rólam. Lassú, kínzó mozdulatokkal veszem birtokba előbb nyelvemmel, majd ajkaimmal is, kéjesen morranva az érzéstől, ahogy a számba siklik, ölem pedig vad lüktetésbe kezd, mintha így akarná jelezni, mennyire irigykedik, hiszen minden alkalommal, ahogy finoman kiengedem ajkaim közül, majd lassan visszacsúsztatom, felrémlik előttem milyen mámorító érzés, amikor bennem mozog ugyanígy. -Ühüm. Szóval ideje lenne levennem?- lehelem halkan, kezemmel izgatva tovább, míg válaszolok, tekintetemben pedig pimasz, kihívó fény csillan, mert akárhány ruhám is bánta már a hevességét, én ugye nem emlékszem, így aztán egyre csábítóbb a gondolat, hogy ezt a darabot is beáldozzam a vágy oltárán. Az övével együtt gyorsul az én légzésem is, a bőröm felforrósodik a vágytól, ahogy tovább kényeztetem, finoman szívom meg újra és újra, de ahogy megszólal és elárulja, mire is vágyik egész pontosan, buja mosoly jelenik meg ajkaim szeletében. -Ne aggódj, még nem végeztem Veled.- duruzsolom szemtelenül, hiszen érzem, hogy lassan a mámor felé közelít, minden érzékem az Ő teste jelzéseire figyel, de eszem ágában sincs megadni neki a gyönyört. Még nem, úgy pedig főleg nem, hogy jelen pillanatban Ő sem erre vágyik, nem így akar újra a csúcsra jutni, így végül pár komótos mozdulat után elhúzódok tőle, hasfalára hintek pár apró csókot és, bár kezem tovább mozog rajta, végül azt is félbe szakítom, ahogy felegyenesedek. -És, mi egyéb kívánságod van még? - súgom halkan, miközben a ruha alját finom mozdulattal fentebb húzom combjaimról egész a csípőmig, hogy már épp csak eltakarja testem azon részét, ahova annyira vágyik, majd két oldala mellé térdelek és fölé helyezkedek, mintha csak elfoglalnám helyemet a nyeregben. Az egyetlen gond, hogy csak az Ő türelmén múlik, meddig ücsöröghetek ott, mert egyetlen pillanat alatt képes "ledobni magáról", mint valami zabolázatlan csődör. Mégis tovább incselkedek vele csípőmnél tartva a ruha szegélyét, finoman simulok ágyékához testem legforróbb pontjával, ajkamba harapok a borzongató érzéstől, ahogy újra és újra végig siklik rajtam, Ő pedig minden bizonnyal tökéletesen érzi, milyen kibaszottul beindultam már pusztán attól is, hogy Őt kényeztettem. Mégis tovább fokozom az érzést, saját magamat is az őrületbe kergetve ezzel, de a sóhajait és feszült lélegzetvételeit hallva úgy érzem, hogy megéri. Imádom, hogy ilyen hatással van rá és, hogy még csak titkolni se akarja.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 10:20 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Talán igaza volt, ez a falatnyi kis anyag semmiben nem jelentett volna akadályt, ezt pedig Ő maga bizonyította be azzal, hogy végigvezette testén a kezemet, először melleire húzva tenyeremet, majd le, egészen a combjai közé. Valószínűleg nem lepte meg, hogy milyen hatást is váltott ki belőlem ezzel, hisz amint összpontosulni éreztem ujjaim alatt teste lüktető forróságát, már éreztem is, hogyan bizsereg a gerincem melletti rész, és hogyan szorul hurok a gyomrom köré. Hihetetlen, hogy már egy rövid kis kalandozással is képes volt utat mutatni a lávaként hömpölygő véremnek, főleg úgy, hogy továbbra sem tűnt el róla a hálóing, és ez megint olyan volt, mintha rám cáfolt volna. Talán az érintéssel nem is lett volna baj, most bizonyította be, hogy mennyire nem jelent semmit ez a vékony kis szatén, de én látni is akartam Őt. Minden kibaszott porcikáját, ahogy reszketni kezd tőlem, és ahogy testén végigfut az a kellemes kis libabőr minden érintésem nyomán. Nem is sejtette, hogy milyen hatással van rám már pusztán a látvánnyal, bár... talán mégis csak sejtette, és ebből tökéletes fegyvert tudott kovácsolni ellenem. Nem mintha úgy tűnt volna, hogy huzamosabb ideig meg akarná vonni tőlem a bájainak látványát. Azt már tényleg nem bírtam volna ki ruhaszaggatás nélkül. Le sem vettem róla szemeimet, ahogy lassan ellépett tőlem, és az ágyra huppant, arra kérve, hogy dobjam le magamról a textilt, én pedig nem is maradtam adósa, ujjaim azonnal bontogatni kezdték a csomót, közvetlenül előtte állva meg, mikor lehullott rólam a törülköző anyaga. Lábaimon halványan éreztem a szoba némileg kihűlt levegőjét, amiről valószínűleg az odakinn tomboló zivatar tehetett, de már pusztán azzal, ahogy végignézett rajtam, felmelegítette testem minden pontját. A vérem azonnali vágtázásba kezdett, mohón saját ajkamba haraptam, de csak addig, míg fel nem állt, és miközben átkarolta nyakamat, magának követelte ajkaimat is. Én pedig viszonoztam, szinte bújtam a csókba, nyelvemmel finoman uralva le az övét, de némi elmélkedés kedvéért elszakadt tőlem, tekintetem pedig megkereste az alhasamnál dekkoló ujjait. Szinte képes lettem volna könyörögni azért, hogy folytassa, és érintsen meg végre, hisz már pusztán a gondolatába belelüktettem, annyira vágytam rá, a simogatására és a csókjaira, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem a hiányuk hatására. - Nekem lennének ötleteim - jegyeztem meg szemtelenül, próbálva úgy tenni, mintha nem lenne rám hatással ez a kis játék, és nem forrna már attól a vérem, hogy ott toporog ujjaival, alig pár centire ágyékomtól, és ahogy végül megadta a kegyelemdöfést, jólesően felmorrantam. - Azt hittem, a számat is legalább ennyire szereted - válaszoltam pimaszkodva, bár a hangom már nem úgy viselkedett, ahogy elvártam volna tőle. Készségesen hagytam neki a helycserés támadást, engedve, hogy az ágyig toljon, de ahogy letettem hátsómat a matracra, és elmélyedtem gyönyörű íriszeiben, szinte már tudtam, hogy mi lesz a következő lépése. A gondolat hatására végigfutott rajtam a bizsergés, egy erős inger végigkarmolta minden izmomat, az idegvégeim szinte égtek a fantáziaképtől, amit ekkor már magam előtt láttam, de csak azután haraptam ismét saját ajkamba, mikor újfent kiszakadt a tőlem lopott csókból. Keze ugyanakkor nem engedett, miközben lassan térdre ereszkedett előttem, már a látvánnyal úgy felizgatva, hogy éreztem magam a tenyerébe feszülni, a pislogást pedig, mint olyan, szinte teljesen mellőztem. Egyetlen pillanatot sem akartam elszalasztani, vagy kihagyni, és miközben lassan hátrébb dőltem, könyökömmel támaszkodva meg a matracon, továbbra sem voltam képes levenni róla a szemeimet. Felgyorsult a légzésem, szaporábban vert a szívem, a torkom pedig teljesen kiszáradt, mikor kezét végül ajkai váltották fel, az érzésbe pedig az egész állkapcsom belefeszült. Még mindig le tudott nyűgözni nyelve ritmusával és játékával, ahogy incselkedni kezdett velem, én pedig készen álltam könyörögni neki, hogy ne hagyja abba. - A ruhád még kap nagyjából... két percet - súgtam oda neki halkan, már-már fenyegetően, de ajkaim szélében ott játszott egy erőtlen mosoly, erősen a kettőnk valóságába kapaszkodva, hogy bármit is műveljen velem, ne így és ne itt érjen el a vég. Még volt vele egy-két elintéznivalóm, de amit ajkaival művelt... tényleg erősen kellett kapaszkodnom, hogy képes legyek megállítani, ha a mámor kacsintgatni kezd felém, a sóhajokat azonban még így sem tudtam magamban tartani. - Benned akarok elélvezni - szakadt ki belőlem hirtelen, mikor a zsibbasztó érzések kellemes egyvelege perzselni kezdte a bőrömet, de még mindig kitartottam amellett, hogy megpróbálom nem ellopni tőle a kíméletlen játszadozás lehetőségét. Pedig fejben már letéptem róla azt a kibaszottul nevetséges göncöt, apró cafatokra tépve a gyenge anyagot, a gondolat pedig, hogy a ruha rojtos maradványaival az ágyhoz kötözzem Őt, egyre nagyobb teret hódított a fantáziámban.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 8:49 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Nehezen tudnám elképzelni, hogy egy masszázs esetén tényleg konkrétan csak arra szorítkoznánk mindketten, hogy a másik fáradt, görcsös izmait megpróbáljuk ellazítani, de mivel nagy eséllyel ezzel Ő is tisztában van, inkább nem is kezdem el elé festeni a lelki szemeim előtt megjelenő képet. Még csak a kérdésére sem adok választ, egyszerűen csak megvonom vállaimat pimasz vigyorral, majd a zuhanyzóból kilépve magamra kapok egy ruhát, ami ellen azon nyomban tiltakozni kezd. Mögém lép, hozzám simul, amíg elérjük a szobát, de egész végig a magamra húzott vékonyka anyag miatt zsörtölődik, mintha olyan iszonyú nagy akadályt képezne bármiben is, pedig még Ő is felhívja a figyelmemet arra, milyen könnyedén meg tudna szabadítani tőle. Már a gondolatba is beleborzongok, azok után pedig, amilyen heves volt a zuhany alatt, nem is vonnám kétségbe egy pillanatra sem, hogy könnyedén letépné rólam a finom anyagot, de mielőtt még bármi ilyesmire vetemedne, aljasul demonstrálom neki, miért is olyan kényelmesek ezek a göncök. -Mintha a bőrömet, már nem is érinthetnéd...- kuncogok halkan, miközben kezére gyengéden ráfogok és finoman vezetni kezdem magamon, melleimre majd ölemre csúsztatva, hogy érezze, mennyire vékony is az az anyag, mert a nyögése elárulja, hogy még ezen keresztül is érzi Ő is, miféle lázról beszéltem az előbb. De nem hagyom sokáig kiélvezni a helyzetet, odébb lépek tőle és az ágyig tolatok, ledobom rá magam és, miközben levonja következtetését a ruhámmal kapcsolatban, én kendőzetlenül végig merem tetőtől talpig. -Ne siess annyira. Még levehetem.- sandítok rá pimasz mosollyal, de utána én kérem inkább arra, ahogy elém sétál, hogy dobja le végre azt a teljesen felesleges törölközőt, bár Ő egyáltalán nem is áll le úgy incselkedni, mint mondjuk én tettem. Csak lassít kicsit mozdulatain, kényelmes tempóban oldja le magáról az anyagot, én pedig ajkamba harapok a látványától és félre biccentem kissé a fejem szavai hallatán. -Szóval, fel kellene melegítselek?- pillantok fel rá mosolyogva, pedig egyértelmű jelét látom annak, mennyire nem fázik és valahogy tekintete, hangja sem arról árulkodik, hogy bármi is kényelmetlen lenne számára. Felegyenesedek, nyakát finoman átkarolom, másik kezemmel pedig lassan, cirógató mozdulatokkal húzom végig felsőtestén egészen le, az alhasáig, ott viszont megállok egy pillanatra. -Nem is tudom, hogyan tudnálak felmelegíteni...- morfondírozok halkan, közelebb hajolva hozzá, ajkaihoz simítva ajkaimat és, miközben lassú, tüzes csókra csábítom, ujjaim rátalálnak, finoman fonódnak köré, hogy aztán lassú mozdulatokkal megpróbáljanak a felmelegítéséről gondoskodni. -Kétségtelenül ez a kedvencem rajtad.- duruzsolom ajkaiba mosolyogva, de közben finoman nógatom, hogy helyet cseréljünk, majd vállán nyomok egy picit, hogy vegye a célzást és üljön le a korábbi helyemre, ha pedig ez megtörténik, közelebb lépek hozzá, térdei közé helyezkedek és lehajolok ajkaihoz egy mohó, forró csók erejéig, ami közben már meg is támaszkodok combjain, hogy így ereszkedjek le elé. -Nem tudom, hogy mit műveltél, de nem tudok betelni Veled.- szakadok el ajkaitól vigyorogva, fejemet csóválva, mert tényleg, fogalmam sincs, hogy mivel vette el így az eszem, de talán az a vágyakozó csillogás tehet róla, amit folyamatosan tekintetében látok és a fénye nem, hogy nem csillapodik. Egyre jobban ragyog. Mellkasára lehelek pár csókot, lassan haladok lentebb bőrén, talán egy picit tolom is hátrébb, hogy akár eldöljön az ágyon, akár megtámassza magát, ha akarja, míg végül leheletem már hasfalát borzolgatja, kezem pedig újra gyengéden rákulcsolódik, de csak addig, még térdre nem érkezek. Megnyalom ajkaim, ahogy felpillantok rá és, még aközben sem eresztem tekintetét, hogy nyelvem párszor buja mozdulattal végig húzom rajta, mielőtt még finoman eltüntetném forró ajkaim között belemorranva az ismerős érzésbe, ahogy a számba lüktet. Megőrjít a tudat, hogy hiába térdelek épp előtte, mégis én vagyok az, aki most a gyeplőt tartja, bár tudom, hogy ez csak addig van így, míg hagyja.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 6:51 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Legalább ezerszer gyötörte már izomláz a testemet, és bár vele ellentétben én nem féltem attól, hogy holnap ez várna rám, de azt hiszem, önként és dalolva vetettem volna alá magamat bármilyen fájdalomnak, ami ennek az estének az emlékét hordozza majd magában. Éppen olyan volt, mint azok a karmolások a tarkómon, vagy épp csókjaim nyoma a nyakán, bár kicsit sem érdekelt, hogy holnap meglátja-e valaki, hogy magán viseli a mohó vágyunk jeleit. - Mármint, ki masszíroz kit? - kérdeztem vissza szemtelenül, legalább úgy, mintha mindenképp csak az egyikünk részesülhetett volna a kényeztetés ezen fajtájában, bár már most egyértelmű volt, hogy mi sülne ki abból a masszírozásból, függetlenül attól, hogy ki adja kinek. És ismerve saját magamat, talán nem is jutnék tovább a hátánál... Elhúztam arcomból a hozzám vágott törülközőt, úgy nézve rá, mintha tekintetemmel akarnám megüzenni, hogy még nem is sejti, mibe kezdett bele ezzel a játszadozással, főleg mikor magára vette azt a nyamvadt ruhát. Tényleg úgy éreztem, hogy valaki odafenn kurvára büntetni akar ezekkel a rongyokkal, bár azzal is tisztában voltam, hogy mocskosul képes beindulni már pusztán attól, hogy letépem róla a hálóinget. Alapos törölközés után magam köré gyűrtem az anyagot, majd léptem is utána, mellkasommal hátának feszülve, két kezemmel már a hálóing anyaga körül matatva, de nem úgy tűnt, mint aki hallgatni készülne a szép szóra. És hiába játszottam majdnem tökéletesen a nemtetszésemet, valójában minden pillanatát élveztem ennek a kis vívódásnak, ajkaim szélén pedig meg is jelent egy komisz kis vigyor. Próbáltam leplezni, milyen hatást vált ki belőlem a ténykedése, az, hogy közben saját ajkát harapdálta, és ismét ott tartottam, hogy bármit megadnék, ha azok az ajkak ismét rajtam játszadoznának, a mohó nyelve pedig... kínlódva fel is sóhajtottam, épp akkor, mikor lélegzete finoman csiklandozta ajkaimat, és már arra számítottam, hogy meg fog csókolni, de helyette ismét beszélni kezdett. - De én téged akarlak érinteni, nem egy hülye szatént - folytattam tovább, engedve, hogy birtokba vegye kezeimet, finoman ujjaim köré kulcsolódva. A sóhajom ekkor már sokkal visszafogottabb volt, és ahogy melleihez vonta a kezemet, állammal finoman a vállába támaszkodtam, továbbra is elfojtva egy erélyes sóhajt. Pedig már az ágaskodó mellbimbói is kibaszott izgató hatást gyakoroltak rám, főleg mikor tovább kalauzolta kezeimet, én pedig ösztönösen hunytam le szemeimet, halkan a fülébe nyögve, ahogy megéreztem teste forróságát lüktetni a combjai között. Csak tovább tetézte azzal, hogy Ő maga is belenyögött az érintésembe, és ha lett volna elég lélekjelenlétem, most rögtön a gyeplő után kaptam volna, de hagyni akartam, hogy ezúttal az Ő szabályai érvényesüljenek. Emiatt azt hittem, hogy több időm lesz kiélvezni, de pár másodperc múlva ellépett tőlem, először szembe fordulva velem, egészen az ágyig hátrálva, én pedig éhező tekintettel néztem utána, nyelve egy hatalmasat. - Szóval nekem kell majd levennem a ruhádat - összegeztem szavait, megtörve közöttünk a távolságot, csak hogy az ágyon ülő alakja elé lépjek, és felhívására szinte azonnal nyúltam a törülköző széléhez. Nem kapkodtam el viszont, lassan oldottam ki a csomót, közben végig tekintetét fürkészve, majd ahogy az anyag a földre hullott, megnyaltam alsó ajkamat, kezeim pedig csípőmre siklottak. Nem zavartatta magam, élveztem magamon a tekintetét, szinte látva felgyúlni valami egészen rendkívüli fényt íriszei mélyében, majd pár másodperc elteltével végül felsóhajtottam. - Én viszont kezdek kihűlni. Valahogy fel kell melegítened - jegyeztem meg halkan, hangom azonban kicsit sem arról árulkodott, hogy épp készülnék megfagyni, épp ellenkezőleg. És ennek jelét Ő maga is láthatta, ha pedig végre hozzám ér majd, érezheti is, hogy a bőröm egy fokot sem hűlt azóta, hogy kiszálltunk a zuhany alól.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 5:31 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Még mindig remegnek a lábaim az átélt gyönyör és a szabadjára engedett szenvedély után és, ha csak eszembe jutnak heves mozdulatai, még most is belelüktet a testem, bár ahogy a tarkójához nyúl és felszisszen, egy pillanatra aggódni kezdek picit, hogy talán túlzásba estem. Hiszen, Ő sem okozott nekem fájdalmat, még csak kellemetlenséget sem, bármilyen vehemens is volt az imént, bár nem is úgy fest, mintha annyira bánná, hogy egy picit én is vadabbul martam magamhoz. -Aztán majd magyarázkodhatsz, ki karmolt össze mindenhol.- villantok rá egy pimasz mosolyt, de nem igazán tudok olyan személyről, akinek tényleg magyarázattal tartozna ilyesmi miatt -maximum, csak én-, viszont kétségtelen, hogy a körmeimmel most így én is megjelöltem Őt, mint ahogy Ő tette a nyakammal. És cseppet sem bánom, hogy mindenkinek nyilvánvalóvá válik ezáltal, hogy van, aki éjjel melegen tartsa az ágyamat, na meg engem is. Úgy hozom szóba az esetleges izomlázat, mintha egy pillanatig is zavarna, ha reggel sajgó testtel ébrednék és, bár tétován kérdez rá a holnapi napra, az éjszakára, kérdés nélkül vágom rá a sejtelmes választ. A mai este után, már nem vagyok biztos benne, hogy ne akarnék a közelében lenni és, ha valami véletlen folytán úgy adódna, hogy a vágy nem is kelne köztünk életre -bár kétlem, hogy ilyen előfordulhatna-, akkor is szeretném, ha mellettem lenne. Amiatt is, mert tudom, hogy számára ez a megszokott és amiatt is, mert iszonyúan megnyugtat a közelsége. Leszámítva ezt a telhetetlen, mohó vágyat, ami félő, hogy ezek után végképp kezelhetetlenné válik majd. -Ez esetben, egy alapos masszázs is segíthet majd.- kacérkodok tovább, ahogy elkezdi felitatni bőrömről a vízcseppeket, bár ahogy arról kezd beszélni, hogy majd most szépen az ágyba tessékel, mintha máris takarodó lenne, nem hagyom ki a lehetőséget arra, hogy éreztessem Vele, mennyire nem szeretnék még aludni. Bár utólag jut csak eszembe, hogy az ágyba dugás, talán nem is épp erre utalt, mégis a fejére dobom a törölközőt, hátha az segít neki, hogy kitisztuljon picit a feje, majd tényleg úgy kezdek viselkedni, mint aki lefekvéshez készülődik. Egyáltalán nem tetszik neki, már önmagában az sem, hogy egy vékonyka, falatnyi anyagot magamra húztam és ezt nem is titkolja előlem, na nem, mintha nem épp az lett volna a célom, hogy cibáljam picit az oroszlán bajszát. Ezt a célt szolgálja az is, mikor a bennem tomboló forróságot említem, ami után indulok is az ajtó felé, igyekszem pimasz vigyorral elslisszolni előle, de talán egy másodperc sem telik el, máris hátamhoz simul és a "borzalomba" markolva von magához. -Akkor, ezek szerint egyre kevesebb.- kuncogok halkan, ajkamba harapok kacéran, ahogy elárulja, miként is végezte a többi hasonló gönc, majd halkan, fenyegetőn kezdi pedzegetni, hogy a jelenlegit akár le is vehetném magamtól, különben... gyanítom arra utal, hogy ez is ugyanúgy végzi, mint a többi. De ez a játék nem ilyen egyszerű, én pedig megfogadtam a zuhanyzóban, hogy édes lesz a bosszúm, így végül megállok egy pillanatra vállam felett hátra sandítok Rá és olyan közel hajolok hozzá, hogy a leheletem minden bizonnyal csiklandozza ajkait. -Pedig, olyan kellemes tapintásúak. Olyan vékony, mintha nem is lenne rajtam semmi.- duruzsolom halkan, miközben ujjainkat finoman összefűzöm és lassan, izgatón vezetni kezdem magamon mindkét kezét. Először föl a melleimre, ahol máris érezheti, miként hegyesednek mellbimbóim már attól is, hogy mögém lépett, majd onnan szépen lassan lefelé haladva hasfalamon át egész az ölemig, ahol egyik kezét csípőmre, míg másikat a szemérmetlenül a combjaim közé vezetem. Érintése még a vékony anyagon keresztül is perzsel, ahogy akadálytalanul siklik testem legforróbb pontjáig, halkan fel is sóhajtok és nyelek egy nagyot, de aztán egy aljas, halk kuncogás kíséretében kicsusszanok karjai közül és szembe fordulva Vele, hátrálni kezdek az ágy felé. -Egész praktikus és csinos. Nem fogom levenni.- búgom kihívó mosollyal, finoman beharapva alsó ajkamat, de kezem már a ruha pereménél játszik közben, mintha egyébként azt fontolgatnám, hogy mindjárt én tépem le magamról a feleslegesen felvett holmit. -Te viszont ledobhatnád azt a törölközőt.- huppanok le az ágyra, ahogy lábam megakad benne, tekintetem pedig kendőzetlenül vezetem végig testén egész a csípőjéig, az anyag alatt feszülő vágya láttán pedig, lassan végig vezetem nyelvemet alsó ajkamon.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 3:56 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Pillanatok alatt oszlatott el bennem minden félelmet, ami még ha csak futólag is, de a gyomromra telepedett, miután a vad lüktetés lassan csillapodni kezdett, mosolya és tekintete egyszerre üzente, hogy alaptalan minden aggodalom, így lassan el is lazultak arcizmaim. Soha nem tartottam törékeny virágszálnak, aki összerezzen egy erőtlen szellőtől, de ami nemrég történt, inkább hasonlított egy kibaszott hurrikánra, semmint egy gyenge nyári szélfújásra, bár teste reszketése egyértelműen nem a fájdalomról árulkodott. Végül pedig szavaival is ráerősített arra, amit eddig csak testbeszéde alapján sejtettem, még mindig játékosan harapdálva a saját ajkamat, mint valami rosszcsont gyerek, akit épp csibészségen kaptak, annyi különbséggel, hogy eszem ágában sem volt megbánni ezt az egészet. Konkrét célom volt, mikor követtem a fürdőbe, tudta Ő is, hogy nem szimplán kukkolni akartam, és ugyan menet közben eluralkodott rajtam a legősibb ösztön, kihozva belőlem valami féktelen vadállatot, de az a pajzán kis fény mindent elárult a tekintetében. - Én nem bánom, ha elfelejtesz uralkodni magadon - vontam meg lazán vállaimat, így próbálva tompítani benne az aggodalmat, ami a halk szisszenésem után futott át az arcán, de valahol azért sejtettem, hogy nem is bánta annyira, mint ahogy szavaival próbálta sugallni. Meg is csóváltam a fejemet egy pimasz kis vigyor kíséretében, mikor átsuhant arcán az a buja kis mosoly, de még csak nem is sejthette, hogy milyen hatással van rám ez a bizonyos oldala. Valószínűleg még akkor sem szóltam volna egy szót sem, ha a mellkasomat karmolta volna végig olyan mohón, a sajgás pedig akkor sem érdekelt volna. - Akkor viszont nekem is izomlázam lesz - fintorodtam el megjátszott gondterheltséggel, a végén pimaszul felvonva szemöldökömet, és bár nem akartam beleélni magam abba a bizonyos holnapi randiba, amiről most épp beszéltünk, de az legyen a holnap problémája. Valószínűleg akad majd egy-kettő másik is, főleg ha ismét úgy telik el egy nap, hogy nem tudtunk meg semmit, de... erre most nem is akartam gondolni. Ismét végignyaltam ajkaimat, mikor kacéran visszaidézte az én szavajárásomat, ki is bukott belőlem egy hosszú, kínlódó sóhaj, mert nem úgy tűnt, mint aki annyira vágyna arra a bizonyos betakargatásra, hacsak nem én leszek az, aki a szó minden létező értelmében betakargatom, de mire válaszoltam volna, már ott is hagyott lógva, hozzám vágva a törülközőt. Rosszalló fejcsóválással vigyorogtam tovább, magamat is végigtörölve az anyaggal, de végig követte Őt tekintetem, fenekén legeltetve szemeimet, a tükör pedig lehetővé tette, hogy közben elölről is tökéletes rálátásom nyíljon. - Már megint... - sóhajtottam fel, mikor előkerült az a kibaszott hálóruha, és összeszorított ajkakkal csóválni kezdtem a fejemet. Próbáltam tudomást sem venni a szavairól és azok jelentéséről, miközben a csípőm köré tekertem a törülközőt, bár a szemeim ismét éhes vadállatként követték minden mozdulatát, ahogy elindult a fürdő ajtaja felé, a torkom pedig újra száradni kezdett, de hagytam neki pár másodperc lépés előnyt. Vagyis... azt hiszem, hogy volt pár másodperc, mert olyan gyorsan eredtem a nyomába, hogy még én sem fogtam fel, épp az ajtóban érve utol, kezeim pedig szinte rögtön rámarkoltak a ruha anyagára a derekánál. - Talán... segíthetnék kiizzadni - hajoltam füléhez, finoman mormolva a szavakat, vele együtt lépegetve át a hálószobába, miközben háta ismét a mellkasomhoz simult, de közben már meg sem lepődtem azon, hogy a kacér kis játékával máris elérte, amit akart. - Mennyi van még ebből a borzalomból? - rángattam meg a ruha anyagát már-már szemrehányóan. - Legalább egy tucatot széttéptem már... - suttogtam egyre halkabban, miközben nyeltem egyet. - Leveszed magadtól, vagy... - kezdtem bele a kérdésbe, de be sem fejeztem, mert pontosan tudta, hogy mi a másik opció.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 2:10 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Senkivel sem éltem át, még csak hasonlót sem és, talán jó ideig csak valami hiú ábrándnak hittem, hogy a vágy ilyen méreteket képes ölteni. Hogy valaki ennyire mohón akarjon és, hogy én is legalább ilyen mohón vágyjak rá, hogy akarjam, hogy egyre keményebben, egyre vehemensebb mozdulatokkal juttasson a csúcsra, mintha az élete múlna azon, hogy bennem lehessen, hogy a lehető legmélyebben hatoljon belém újra és újra. Fájdalmat pedig, egy pillanatig sem érzek, még csak kellemetlenséget se okoz egyetlen mozdulata sem, egyedül csak vérem vad lüktetése kínoz és ez a szűnni nem akaró szenvedély, ami megőrjít és eluralja elmémet. Még körmömmel is sikerül picit durvábban, erélyesebben bőrébe marni, ahogy a gyönyör kíméletlenül maga alá gyűri testemet, ahogy pár keményebb mozdulattal Ő is belém engedi magát, testünk reszketve feszül egymásnak, míg végül már teljesen lerombolva, lihegve próbáljuk összeszedni magunkat. Ő pedig iszonyú édes, ahogy aggódva rám pislog, ahogy azt kérdezi jól vagyok-e, mintha bármi rossz lett volna abban, ahogy nekem esett, ahogy megmutatta azt a nyers vágyat, ami benne lakozik, de kétlem, hogy az arcomon lévő perverz mosoly arról árulkodna, hogy ne élveztem volna. -Minden pillanatát élveztem.- vallom be halkan, leutánozva mozdulatát, ahogy ajkába harap, de aztán nem bírom megállni, hogy ne forduljak végre felé egész testemmel és ne követeljek magamnak egy mohó csókot. Nyakához hajolok, finoman simítok tarkójára, de ahogy felszisszen, egy picit aggódóvá válik pillantásom. Mégis elvigyorodok, mikor vadmacskának nevez, mert így egyben meg is nyugtat afelől, hogy nem neheztel az apró sérülések miatt. -Sajnálom, ha fájdalmat okoztam. Pedig, próbáltam uralkodni magamon...- mormogom buján, bár egy pillanatig sem bánom, hogy ilyesmit csalogatott elő belőlem és, hogy ilyen szenvedélyt lobbantott bennem, mert életem legcsodálatosabb éjszakáját köszönhetem Neki. Bár, még mindig nincs vége, de ezt már nem nagyon merem megemlíteni, mert az a gátlástalan vadmacska, idő közben újra a háttérbe húzódik. -Hát, én úgy tudom, hogy az izomlázra rá kell dolgozni, szóval...- jelenik meg arcomon pimasz vigyor, bár őszintén fogalmam sincs, hogy mi lesz majd ezután, hogy mennyire változnak meg a hétköznapok de, ha minden este így akarna elaltatni, azt cseppet sem bánnám. -Igaz is. Akartam is kérni, hogy dugj végre ágyba. - ismétlem szavait kacér mosollyal, szándékosan buja élt kölcsönözve a "dugj" szónak, majd alig érintve ajkait lehelet könnyű csókot hintek rájuk és pimaszul az arcába dobom a törölközőt. Kuncogva lépek ki mellőle, majd a tükör elé állok és vizes tincseimet rendbe szedem picit, majd már csak azért is magamhoz veszem a vékonyka selyem hálóruhát és szándékos lassúsággal belebújok, mintha annyira lefekvéshez készülődnék. -Lehet belázasodtam. Még mindig olyan forró vagyok...- sóhajtom drámaian, teszek is pár legyező mozdulatot kezeimmel, majd cinkos mosolyt villantva rá az ajtó felé indulok, de elhaladva mellette megragadom a lehetőséget, hogy most én paskoljam meg csupasz fenekét.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 12:33 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ezekben a percekben teljesen átértékeltem magamban a fájdalom fogalmát, mert hiába harapta ajkamat annyira veszettül, az egész máshol, másban csapódott le, egyre intenzívebb és vehemensebb lökéseket váltva ki belőlem. Még volt annyi lélekjelenlétem, hogy figyeljek teste jelzéseire, és megálljak, ha túllépek egy bizonyos határt, de nem adott okot aggodalomra. Épp ellenkezőleg, belőle is egyre hangosabb nyögések távoztak, én pedig szintén nem fukarkodtam a tudtára hozni, mennyire élvezem ezt a vad együttlétet, még ha nem is ez volt tervben, mikor követtem Őt a fürdőbe. Talán nem is akartam ilyen korán megmutatni neki a valódi énemet, mert fennállt a veszélye, hogy ijesztőnek, vagy túl durvának találja, én pedig nem akartam máris páros lábbal végigtiporni azon, aminek éppen csak megadta az esélyét. Végül az ösztönök döntöttek helyettem, eluraltak, kiadva magamból mindent, ami bántott, ami fojtogatott és kínzott, közben mégis figyelve rá annyira, hogy tudja, ilyen kivételeket én csak olyanokkal teszek, akit szeretek. És valljuk be, nem volt túl hosszú az a lista. Erősan markoltam ujjait, miután a csempére szorítottam őket, néhány vehemens, kemény lökés után adva át magam a gyönyörnek, amit Ő maga tetézett azzal, hogy izmai reszketve körém fonódtak, szinte rám markoltak, csak hogy utána lihegve omoljak a nyakába, mellkasommal finoman hátához préselődve, mintha hirtelen Ő vált volna az én támaszommá, és csak akkor voltam hajlandó engedni ujjaim szorításából, mikor valamelyest lenyugodott a szívverésem. Nem is bírtam ki, hogy ne tudakoljam meg rögtön, mi a helyzet vele, hogy érzi magát, mert ilyen hév tényleg régen kapott el utoljára, és még mindig nem voltam biztos benne, hogy olyan könnyű lenne felismerni, ha a mámor helyett inkább a fájdalomtól reszket meg a teste, méghozzá miattam. Ha valakit, hát Őt tényleg soha nem akartam bántani. - Iszonyúan beindítottál - vallottam be halkan, játékosan ajkamba harapva, miután felém fordította a fejét, tekintete pedig ráakaszkodott az enyémre. Még mindig bőrömön éreztem a hátát, ahogy finoman a mellkasomnak feszült, fenekét, ahogy szándékosan az ágyékomhoz dörgölőzött, és voltaképpen ennyi már bőven elég is volt ahhoz, hogy ehhez a kibaszott csempéhez akarjam szegezni. Teljesen elengedtem kezeit, mikor egyértelművé vált, hogy meg akar fordulni, karom pedig szinte ösztönösen fonódott dereka köré, csak úgy, ahogy Ő is épp az enyémet érintette, finoman tartva közel magamhoz, míg Ő a nyakamnál keresett menedéket. Mégis felszisszentem, mikor ujjai megérintették a tarkómat, majd szinte rögtön el is vigyorodtam, mert nagyjából sejtettem, milyen nyomokat hagyott maga után a bőrömben. - Imádom ezt a vadmacska oldaladat. Hát még előcsalogatni mennyire imádom... - fűztem tovább a gondolatmenetet halkan, rekedten, viszonozva apró kis csókját, miközben orromat gyengéden az Ő orrához érintettem. Végül kiszakadt belőlem egy sóhaj, mikor utalt a holnapi izomlázra, én pedig bűnbánóan ismét ráharaptam ajkamra, ártatlan pislogással vonva egyet a vállamon. - Sajnálom - húztam el számat megjátszott drámaisággal, majd lassan leengedtem karomat a derekáról. - Ez azt jelenti, hogy holnap nem mozgathatlak majd át? - kérdeztem, csak hogy végre kidugja orrát a valódi énem is, komisz kis vigyort villantva felé, de kezem ekkor már a törülköző után nyúlkált, és miután elzártam a vizet, finoman köré csavartam az anyagot, gondosan tüntetve el róla a vízcseppeket. - Talán ideje lenne ágyba dugnom téged - jelent meg egy még szemtelenebb vigyor a képemen, kíváncsian várva, hogy vajon mit lép majd válaszként arra az ötletre, amit amúgy kibaszottul nem voltam hajlandó komolyan gondolni, de talán... Ő már kiszórakozta magát mára.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 10:48 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Nem tudom, hogy min mehetett keresztül az elmúlt pár napban, hogy miként élte meg és dolgozta fel mindazt, ami velem történt, de talán most cseng le benne igazán ez az egész, ahogy ezzel az elsöprő szenvedéllyel, egyre vehemensebb, egyre hevesebb mozdulatokkal merül el bennem újra és újra. Mintha ezzel egy időben kiadná magából a feszültséget, a félelmet, az aggodalmat és minden mást is, ami napokig fojtogatta, a gyomrát szorongatta kíméletlenül, mert nem lehetett biztos abban, hogy a nő, akit szeret, akinek életében először felajánlotta a szívét, oda fogja-e egyáltalán engedni még magához. Pokolian élvezem minden kibaszott mozdulatát, ahogy testével a csempének szegez, ahogy hajamba markol és úgy húz magához egy forró csókra, én pedig nyögve, lihegve kutatom nyelvét, teljesen felajzva veszek el a heves csatában és még engem is meglep, milyen őrülten felizgat és, hogy mennyire élvezem, ahogy ezzel a nyers, tömény vággyal esik nekem. Mintha az élete múlna azon, hogy megkapjon, hogy érezzen, hogy belém temetkezzen újra és újra, a lehető legmélyebben és a legkeményebben. Én se fogom vissza magam, mert a vágy ezen szintjén, még a halk szisszenése is, csak fokozza az élvezetet, kíméletlenül, de azért még mindig nem túl durván harapok ajkára, fogva is tartom pár hosszú pillanatig fogaimmal, bőrébe marok tarkóján, miközben azzal az őrjítő tempóval, amit csípője diktál, egészen a következő orgazmusig taszít. A torkom elszorul, a levegő pedig bennem reked, testem minden procikája lángra kap, a vérem vadul dübörgi az ősi ritmust, én pedig megfeszült testtel, belé kapaszkodva próbálom átvészelni a kínzó, de annál gyönyörűbb pillanatokat. Amennyivel vehemensebb volt Ő, épp annyival intenzívebb most a gyönyör is, szinte a lábam is képes lenne elhagyni, ha nem tartana testével, ha nem fűzné össze ujjainkat és nem szegezné őket a csempéhez, mint valami élő bilincs, miközben minden porcikám reszket, lüktet az orgazmustól. Ajkaimat mámoros, buja nyögések hada hagyja el, mert mohó mozdulatai végül Őt is elragadják, keményen, elnyújtva lüktet belém, átadja magát a gyönyörnek és ennél az érzésnél, ahogy reszkető testembe élvez, ahogy Ő maga is reszket, egyszerűen nem létezik gyönyörűbb. Úgy tartja kezeimet, mintha béklyóba zárt volna, ujjai szorosan őrzik enyéimet, már-már fájón, de mégis szükségem van erre a kapaszkodóra, mert attól tartok, ha nem fogna ilyen erősen, örökre elvesznék. Levegő után kapkodok, nyögök, miközben arcát vállamba temeti, apró csókokat lehel lángoló bőrömre, majd ahogy enyhül szorítása és halkan megszólal, nyelek egy nagyot és megnyalok ajkaimat. -Csodásan...- lehelem halkan, pihegve, homlokomat a csempének támasztva, ahogy próbálok észhez térni az őrjítő mámor után, majd megkeresem tekintetét és pajzán mosoly jelenik meg ajkaimon. -Igen, azt éreztem.- súgom ajkaira, tenyerem finoman arcára csúsztatom, miközben lassan felé fordulok testemmel, de nem tolom odébb, nem növelem köztünk a távolságot, helyette finoman magamhoz húzom derekánál fogva. -Eszméletlen volt. Máskor is magával ragadhat.- kuncogom lágyan, ahogy arcom nyaka bőrébe fúrom pár pillanatra, ujjaim tarkójára simulnak, gyengéden érintik ott, ahol az imént talán a körmöm nyomát is ott hagytam, majd mikor végre a légzésem teljesen a normális tempóra nyugszik, felpillantok rá újra. -Szerintem holnap mindenhol izomlázam lesz.- nevetem lágyan, ajkam újabb csókot lop tőle, kezeimmel pedig ahol csak érintem, gyengéden cirógatom, mintha így akarnék ezután az elképesztő orgazmus után meggyőződni arról, hogy ez tényleg a valóság és nem tűntem el valahol abban a bódult világban.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 7:37 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Soha, még csak gondolat szintjén sem jutott eszembe, hogy egyszer eljön majd az idő, mikor nem tudok majd élni valami, vagy inkább valaki nélkül. Hirtelen szürkének tűnt minden, ami azelőtt történt az életemben, hogy megismertem Őt, én pedig annyira görcsösen próbáltam ragaszkodni a kopott színekhez, hogy képes lettem volna visszautasítani és nemet mondani mindarra, ami nélkül ma már nem is lenne értelme az életemnek. Színekkel töltötte meg a fakó hétköznapokat, nevetéssel az otthonomat és melegséggel a mellkasomat, én pedig, jobb híján azt adtam neki, aminek a létezését jó ideig még Ő is kétségbe vonta. És minden oka meg is volt rá, mert előtte mindez nem is létezett. Az élet pedig, mintha csak emlékeztetni akart volna arra, hogy bármikor el is veheti tőlem, újabb akadályt gördített elénk, egy olyat, amiről pár napja még azt hittem, hogy felülír és eltöröl majd mindent, de most, hogy itt állt előttem, szorosan a testemhez simulva, már tudtam, hogy minden kétely és aggodalom ellenére, de vissza fog találni hozzám. Ezúttal nekem kellett megvívnom azt a csatát, amit korábban Ő vívott meg velem, értem, és ezért a lángoló, nyughatatlan szerelemért, amire ugyan nem emlékezett, de minden mozdulatommal és gesztusommal próbáltam a tudtára hozni, hogy mennyire határok nélküli az a kötelék, ami lassan, apránként létrejött kettőnk között. És amire vagy így, vagy úgy, de emlékeztetni is fogom. Ellent kellett állnom az ösztönnek, mikor lassan mozogni kezdtem benne, de a mozdulatok temperamentumát már képtelen voltam visszafogni, ahogy újra és újra, határozottan merültem el a testében, kiélvezve azt a forró lüktetést, amit magam körül éreztem minden egyes lökésnél. Eluralkodott rajtam a már jól ismert, telhetetlen vágy, és bár egyre szorosabban préseltem a csempéhez, még maradt bennem annyi önfegyelem, hogy ne essek neki minden kontroll nélkül. Pedig érezhette a mozdulataim vehemenciáján, hogy mennyire kibaszottul beindultam tőle, hogy mennyire élvezem a mostani helyzetünkből fakadó lehetőségeket, miközben birtoklón a hajába markoltam, így vonva ajkaimhoz egy tüzes, perzselő csókra, miközben egyre mohóbbá váltak a mozdulataim, de ebben Ő is szerepet vállalt azzal, hogy ajkamba vájta a fogait, az így okozott fájdalom pedig egy az egyben a mozdulataimba költözött. Ajkai közé szisszentem, de mire felfogtam volna, a fájó lüktetés már valami egészen mássá alakult, olyan hévvel közeledve a gyönyör felé, hogy már most éreztem, mennyire nem fog maradni körülöttünk semmi. Tovább hergelt a belőle kicsúszó hangokkal, a tarkómra maró ujjaival, és ahogy körmei nyomot hagytak a bőrömben, újra felszisszentem, ezúttal már bele is nyögve az élménybe, de képtelen voltam elszakadni a szájától, nyelvem folyamatosan az övét kutatta, néha játékos pimaszsággal végignyalva ajkait, újra tolva rajta egyet, hogy már szó szerint a csempéhez simuljon a teste, pedig tudtam, hogy neki már nem kell sok, éreztem izmai finom pulzálását, és abban a pillanatban, mikor ajkaim közé nyögte a nevemet, már én sem voltam képes tovább kitartani. Egyik kezemmel a tarkómra simuló, bőrömbe vájó ujjai után nyúltam, a másikkal pedig a csempét támasztó kezére simultam, összekulcsoltam ujjainkat, hogy gyengéden, mégis határozottan a csempére fogjam őket, így támaszkodva meg vele, érzéki börtönbe zárva Őt a gyönyör kapujában, miközben rajtam is végigvágott a kéj, olyan intenzíven tarolva le, hogy testem hosszú másodperceken keresztül csak feszült, elnyújtott mozdulatokkal lüktetve testébe, ujjaim pedig szinte fehéredésig szorították az övéit. Teljesen elvesztettem a kapcsolatot mindennel, miközben levegő után kapkodtam, épp csak annyi józan eszem maradt, hogy engedjek kissé a szorításon, amit ujjaira fejtettem ki, lassan a nyaka hajlatába temetve arcomat. Megsaccolni se tudtam volna, hogy mennyi ideig hullott ránk a víz néma csendben, amit csak a heves levegővételeink és szívünk zúgolódása tört meg, mire képes voltam felemelni a fejemet, és apró csókokat hintettem oda, ahol az imént kissé kíméletlenül harapdáltam meg a nyakát. - Jól vagy, ugye? - kérdeztem halkan, lazítva annyit ujjaimon, hogy ha akar, kibontakozhasson a rögtönzött börtönből. - Kicsit... elragadott a hév - vallottam be egy bűnbánó mosollyal, amiből ugyan nem sokat láthatott, ha csak időközben nem fordította felém a fejét. Ennél jobban mégsem tudtam volna megmutatni, milyen is volt ez a szerelem kettőnk között, ez az este tökéletes képet alkotott róla. Hol szenvedélyes, hol gyötrelmes, mohó és vad, de soha nem unalmas, és készen álltam arra, hogy ezt újra és újra bizonyítsam neki.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Aug. 14, 2022 1:16 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Nehezen tudnám megmondani, melyikünk számára kínzóbb az a játék, amibe belekezdett, mert az Ő testét éppen olyan forrónak érzem, mint az enyémet, izmai épp úgy reszketnek meg, mint enyéim, ahogy a vágy olykor végig száguld rajta és ugyanolyan feszült sóhajok hagyják el ajkait, mint az enyémeket. Mégsem hagy fel az édes kínzással, pedig minden alkalommal, ahogy odanyomja magát fenekemhez, ahogy finoman bőrömnek feszül, megborzongok keménységétől és a gondolattól, miféle gyönyört okozhat nekem még ma éjjel. Na nem, mintha nem tudnék már attól is elélvezni, ahogy ujjai játszadoznak velem, mert minden egyes bizsergő érzés, ami végig fut hasfalamtól le az ölemig, egyre közelebb sodor a beteljesüléshez. De kitartok, ahogy kérte, koncentrálok, hogy Vele maradjak, hogy el ne vesszek ebben az őrjítő kínzásban, aminek alá vet és, amit már most tudom, hogy első adandó alkalommal, kibaszottul meg fogok bosszulni. Legalább annyira az őrületbe fogom kergetni, mint ahogy Ő is teszi most velem, ha nem jobban, a gondolattól pedig el is mosolyodok. Felszisszenek, ahogy nyakam bőrére tapad, ahogy ajkai nyomát igyekszik rajtam hagyni, de egy pillanatig sem bánom, ha holnap apró véraláfutás emlékeztet majd mindarra, ami most történik köztünk, abban viszont őszintén bízom, hogy az elmém nem fog minden mást eltüntetni. Emlékezni akarok minden sóhajára, minden mohó csokjara, érintéseire és arra, milyen érzés hozzá tartozni, az Övé lenni, ami ellen akármennyire is ágálltam, most mégis élvezem. -Senki másra nincs szükségem, csak Rád. Borzasztóan...- nyögöm halkan és, bár a vágy ködétől ez talán, csak egy mohó, túlfűtött kijelentésnek tűnhet, mégis biztos vagyok abban, hogy senki olyat nem tudna a sors az utamba vetni, aki hozzá fogható lenne, aki így tudna hozzám érni, ilyen vágyat ébreszteni bennem, mert mindez nem csak egy érintésen múlik. A lénye is kell hozzá, ez az erőteljes kisugárzása, amitől tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok kettőnk közül a gyengébb, mégis tudom azt is, hogy az erejét soha nem ellenem, hanem a védelmemben használná. Vagy épp, hogy a falhoz szegezzen testével, amit éppenséggel pont kibaszottul élvezek. Ennél, már csak az izgatóbb, mikor végre hozzám igazitja magát, hogy aztán egy határozott mozdulattal mindenféle egyéb körítés nélkül elmerüljön bennem, az érzéstől el is akad lélegzetem és, csak akkor kapok újabb adag oxigénért, amikor kínzó lassúsággal mozogni kezd bennem. Minden egyes mozdulata úgy hat rám, mintha benzinnel locsolgatná a már amúgy is vadul lobogó tüzemet, mintha eltökélt szándéka lenne, hogy addig gyötörjön, míg lángra nem kapok, mint egy kicseszett főnix, de bármennyire kínzó is csípője komótos mozgása, egyben pokolian izgató is. Nem is tartom titokban, hogy mennyire élvezem, ajkaimat egymás után hagyják el a buja hangok, a lihegésem és a nyögések, melyek minden mozdulattal egyre erélyesebbek. Lihegve kapok ajkaiért, ahogy odahajol hozzám egy csókra, közéjük nyögök, finoman a húsba harapok és, miközben egyre vehemensebb, egyre keményebb lökésekkel kezd mozogni bennem, fogaimmal el sem eresztem jó pár pillanatig a száját. Fújtatva, küszködve fogadom magamba újra és újra. Vad mozdulatai teljesen elveszik az eszemet, a vér pedig mást se dübörög fülemben csak, hogy mennyire kibaszottul akarom még, hogy a szó legszorosabb értelmében tegyen a magáévá ehez a nyamvadt falhoz szorítva testemet.-Ó istenem, igen...- nyögöm a szájába gátlástalanul hangosan, szinte morranva, ahogy a gyönyör a torkomat is elszorítja lassan, a szívemre markol, ami egyre erősebben, egyre hevesebben diktálja az ütemet, miközben kezem a tarkójára mar, körmeim talán kissé bele is mélyednek bőrébe, majd ahogy az orgazmus kíméletlenül testemre szorít, ajkai közé nyögöm a nevét. Úgyis hallani akart, én pedig egyébként se szeretek halk lenni...
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 11:42 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Szinte semmilyen választási lehetőséget nem hagytam neki, gyengéden a falhoz préseltem, és bár azonnal leálltam volna, ha arra kér, de nem úgy tűnt, mint aki arra készült volna, hogy megálljt parancsoljon nekem. Hirtelen azt kívántam, bár szemben állhatnék vele, hogy lássam a vágytól izzó tekintetét, azt, ahogy rabul ejt velük, a fejemben pedig újra és újra visszhangzott a korábbi engedélye, ahogy azt mondta, azt teszek vele ma éjjel, amit csak akarok. Én pedig nem is gondolkodtam, a testem beszélt helyettem, úgy dörgölőzve a fenekéhez, mintha valami parancsba adta volna, de nem is akartam titkolni előle, hogy milyen lüktetést váltott ki belőlem pusztán azzal, hogy meztelenül simult hozzám. Úgy akartam a magamévá tenni, hogy közben a nevem égjen az ajkán, és bár egyre közelebb kerültünk azokhoz a bizonyos hétköznapokhoz, de még mindig nem akartam elbízni magam. Nem tudtam, mi vár ránk majd holnap, és mi fogad majd, ha hazaérek egy fáradt, görcsös nap után, de a mostani éjszakánk után már bíztam abban, hogy testével akar majd menekédet nyújtani nekem, olyan lüktető élvezettel oldozva fel, amilyet előtte még soha nem éreztem. Ő volt életem nője, az a kibaszott minden, amit annyiszor hangoztattam, és amit komolyan is gondoltam, és aligha tudott volna olyasmit tenni vagy mondani, ami lebeszélt volna arról, hogy tovább küzdjek érte. Egyszerűen... szükségem volt rá. Nem adtam meg neki rögtön azt, amire vágyott, éppen ellenkezőleg. Tovább kínoztam, úgy, mintha nem lett volna más választásom, pedig talán jobban vágytam rá, mint Ő rám, a testem úgy feszült, mint előtte talán még soha, de még mindig nem voltam hajlandó megadni neki a kegyelemdöfést, ami egyben az én felodozásomat is jelentette volna. Mintha egy végeláthatatlan játékba kezdtünk volna, bár minden ízében éreztem, hogy közel van a pont, mikor fel fogom adni, ott lüktetett bennem, egyre keményebben feszítve magamat hozzá, és nem is szégyelltem elismerni, hogy milyen hatást gyakorolt rám. - Már minden létező formában megjelöltelek - súgtam a fülébe, ebből pedig kikövetkezhette, hogy bárki is próbálta volna megérinteni vagy akár egy pillanatra ugyan, de átvenni a helyemet az életében, elég komoly árat fizetett volna a próbálkozásaiért. Nem birtokolhattam a szó hagyományos értelmében, mert nem engedte volna, de mégis igényt formáltam rá, csak hogy egyértelmű lehessen mindenki számára: Ő kibaszottul az enyém. Egyes egyedül az enyém, és nem féltem beverni bárki képét, hogy bizonyítsam, mennyire komolyan gondolom. - De most még eldöntheted, ha inkább... máshoz akarsz tartozni - nyögtem a fülébe sejtelmesen, mintha eszembe jutott volna ténylegesen felkínálni ezt a lehetőséget, annak ellenére, hogy tudtam, eszébe sem jutna máshová menni. Talán nem emlékezett rám, és még hosszú út állt előttünk, de a mai este után szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja feladni. Nem fog túladni rajtunk... és kurvára nem akar máshoz tartozni majd. Valahol félúton feladtam a játszadozással, nyaka bőrébe fojtva egy jóleső nyögést, miután elhúztam kezeimet teste legforróbb pontjáról, ami már úgy lüktetett, mint az ágyékom, és finoman igazgatva csípőjét, végül mindkettőnk számára megadtam a vágyott érzést, ami szinte teljesen legaglózta a testemet. Nem is mozdultam rögtön, helyette kiélveztem az így kapott másodperceket, teste forróságát, a lüktetést, amit izmai okoztakok okoztak körülöttem, ennek hatására pedig muszáj volt az ajkamba harapnom. Elégedett mosoly rajzolódott ajkaim köré, mikor végül megszólalt, de én már képtelen voltam rá, minden szót kimosott belőlem a jelentésükkel együtt, államat finoman a homlokának támasztottam, mikor hátrahajolt vállamra, olyan ritmust választva csípőmmel, amiről tudtam, hogy meg fogja őrjíteni. Lassú voltam, kegyetlen és szemtelen, ahogy újra és újra elmerültem benne, egyik kezemet végül elhúzva csípőjéről, hogy hajába markoljak, tovább ostromolva ajkaimmal a nyakát, de nem bírtam ki, hogy ne rántsam magamhoz ajkait, nyelvemmel kutatva az övé után, még szorosabban préselve a hideg csempére, mintha itt helyben eggyé akarnék válni vele. - Kibaszottul hallani akarlak - mormogtam a fülébe mohón, egyre gyorsabb ritmust keresve a csípőmmel, olyan mélyre szaladva a testében, hogy muszáj volt felnyögnöm tőle, ez a hirtelen hang pedig belengte a fürdő csendjét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 8:22 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Pár nappal ezelőttig meg voltam győződve arról, hogy Dimitriy nem egyéb, csak egy agresszív, kegyetlen, érzéketlen bűnöző, aki semmi mást nem akar elérni, csak hogy én is behódoljak és beálljak a kis szolgálói sorába, hogy aztán üdvözült vigyorral várjam haza minden este, mint egy jó feleség. Most viszont egész mást érzek, ahogy hozzám simul, mert hiába taszít testével a csempének, abban semmi durva nincs, csak az a nyers vágy, ami korábban is hajtotta és, ami engem is hajt folyamatosan, mióta csak hagytam, hogy elszabaduljon. Keze rutinosan csúszik ölemre, a forróság pedig, csak tovább nő érintése nyomán, ahogy gyengéden izgatni kezd, miközben hol Ő feszül finoman fenekemnek, hol én mozdulok felé, mintha valami őrjítő, idegtépő táncot járnánk. Szavai, csak tovább forralják véremet, a gondolattól pedig, hogy milyen érzés is volt, amikor bennem volt, amikor újra és újra belém feszült, még az ölem is forróbban kezd lüktetni, úgy érzem megveszek, ha nem merül el újra a testemben, de ahogy kitartásra bíztat, lihegve nyelek egy nagyot. Kezem finoman, de határozottan talál utat magának, hogy tarkójára fogjak, körmeim gyengéden túrnak hajába, miközben testem lágyan hullámzik tovább, szándékosan ingerelve Őt és magamat is azzal, ahogy fenekemnek feszül, mintha nem lenne már az is épp elég izgató, ahogy keze egyre őrjítőbb, egyre bujább mozdulatokkal kényeztet. Alig kapok levegőt, mégis elrebegem halkan, mennyire élvezem, amit velem művel, bár nincs kétségem afelől, hogy ezzel tökéletesen tisztában is van, hiszen kismillió éjszaka áll rendelkezésére, amiből merítkezhet, amikre Ő tökéletesen emlékszik. Iszonyúan pimasz, ahogy visszakérdez, de annál jobban feltüzel, ahogy gondosan kitér minden izgató mozdulatára, ahogy előbb ölemet masszírozó ujjára utal, majd a fenekemenek feszülő férfiasságára, én viszont semmi mással nem tudok reagálni, csak pár feszült sóhajjal és nyögéssel, ahogy nyakamba harap. -Megőrjítesz.- lehelem küszködve a csempére, testem minden sejtje sóvárogva követeli Őt, hogy végre ne csak gyötörjön, hogy végre érezzem, ahogy belém feszül, de mégis tovább kínoz, mikor nyakamra hajol ismét, ahogy lágyan megszívja a bőrt, fel is szisszenek halkan az érzéstől, mert ezzel is, csak tovább korbácsolja a fojtogató vágyamat. -Megjelölöd azt, ami a tiéd? - kúszik pimasz mosoly ajkaimra, ahogy elfúló hangon visszakérdezek, de már alig bírok magammal, a szívem vadul dübörög mellkasomban a vágytól, megborzongok, ahogy finoman a fülcimpámra harap, miközben csípőm egyre mohóbb, egyre követelőzőbb mozdulatokkal simul hozzá. Türelmetlenül felnyögök, mikor tenyerei fenekemre simulnak, ahogy magához igazít, úgy érzem a vérem mindjárt lángra lobban, mikor pedig végre elmerül lüktető testemben, minden izmom megfeszül az őrjítő borzongástól, ami végig robog rajtam és a csempének dőlve, reszketve nyögök egy erélyeset. Meg se próbálom visszafogni a kikívánkozó hangot, de még a lélegzetem is elakad, ahogy teljesen kitölt, ahogy teste hozzám simul, bőre forróságát, még a ránk zúduló víz ellenére is tökéletesen érzem és valahol az agyam hátsó szegletében, már tudom, hogy már soha nem akarom, hogy bárki mást érezzek ilyen közel magamhoz. Nem számít, hanyadjára élem át ugyanezt, hanyadjára érzem magamban, most is ugyanolyan mámorító az érzés, mint amilyen először volt, most is ugyanúgy elakad tőle a lélegzetem és, csak pár pillanattal később vagyok képes arra, hogy egyáltalán magamba szívjak némi oxigént, miközben csípőm követelőzve mozdítom, újra és újra magamba fogadom, tenyereimmel a már cseppet sem hideg csempében találva támaszt. -Teljesen elveszed az eszem...- sóhajtom elfúló hangon, levegő után kapok, testem megfeszítem picit, vállára hajtom fejemet, kezem állára simul, mindenhol érezni és érinteni akarom, miközben egyre nő bennem ez a mindent felemésztő forróság, ami fogalmam sincs, hogy képes lesz-e valaha kihunyni. Bármit is ébresztett fel bennem, ez már túl mutat a puszta testi vágyon, hiszen az kielégíthető, csillapítható, én mégis úgy érzem, hogy ez sosem fog megnyugodni.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 5:35 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem létezett ellenszer a vágyam ellen, és hiába próbáltam újra és újra csillapítani, még a legvadabb, legőrjítőbb kielégülés után is visszatért, úgy áradva szét ereimben, mintha ezer éve nem látogatott volna meg. Én pedig gyenge voltam, és nem is akartam tenni ellene semmit, nem küzdöttem, csak hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, annak ellenére, hogy Iris az elmúlt napokban jó párszor a tudtomra hozta, hogy ne is álmodozzak erről, mert bármennyire is vágyom rá, nem fogom megkapni. Addig nem, míg készen nem áll rá, és valamilyen szinten el is töltött némi elégedettség, mert az, hogy most itt állhattam mögötte, azt jelentette, hogy hajlandó volt még közelebb engedni. És ha nem is érezte azt, amit én, de be kellett látnom, hogy ez egy jó kezdet volt, és erre kell majd alapoznunk, ha nem lesz megoldás a problémánkra. Próbáltam nem erre gondolni, elhessegetni, mert jelenleg csak Vele és a benne tomboló lüktetéssel akartam foglalkozni, de tudtam, hogy holnap már nem tologathatom tovább. Muszáj volt egyszer és mindenkorra pontot vagy vesszőt tennünk, csak hogy tudjuk, melyik irányba kell tovább haladnunk. Hogy... hol kell kezdenem azt a bizonyos építkezést, még ha úgy is éreztem, hogy ezúttal már képeztem egy jó alapot arra az esetre, ha minden odaveszett volna. Ajkaimat elhagyta ugyan néhány szó, de a vágy már eluralta a hangomat, és bár itt volt a hátunk mögött már legalább három őrjítő orgazmus, még mindig nem volt elég, még mindig többet akartam, és ha emiatt a pokolra kerülök, hát álltam elébe. Erőtlenül el is vigyorodtam a pókeres megjegyzésén, aprót vonva a vállamon, mintha csak tudatni akartam volna vele, hogy nem, abban a helyzetben sem volt szó semmilyen kártyapakliról, miközben kezeim tovább barangoltak a testén, arcom továbbra is nyaka forró bőréhez préselődött, a forró víz pedig, ami közben ránk hullott, bármilyen melegre is volt állítva, még így is hűtötte a lángoló testemet, ami újra és újra hátához dörgölőzött, nem is hagyva ki alkalmat, hogy ágyékom ne nyomódjon a fenekéhez. A vérem szinte szétfeszítette az ereket, mert ahogy éreztem fenekét, egyre nehezebb volt uralkodnom magamon, szinte rögtön készen álltam volna arra, hogy magamra húzzam a testét, de még nem játszadoztam ki magam. Ujjaim teste lüktető pontjára találtak, miután finoman toltam rajta, fél szemmel láttam, hogyan dől a hűs csempének, én pedig nem voltam rest folytatni az elkezdett kínzást, olyan lassú, mégis kegyetlen ritmussal masszírozva combjai között, hogy egy pillanatra azt éreztem, már teste lüktető válaszától képes lennék elélvezni. - Bírd ki még egy kicsit - súgtam oda neki, bár ez legalább annyira szólt saját magamnak is, talán én még nehezebben küzdöttem meg a gyötrő kínnal, mint Ő, és mikor ujjai a tarkómra kulcsolódtak, ismét ráharaptam nyaka édes bőrére, gyengéden ízlelve meg Őt. - Mire gondolsz? - kérdeztem vissza szemtelenül, mintha nem tudnám pontosan, miről is beszél, főleg azok után, hogy már a hálóban is bizonyítottam, mennyire képes vagyok a teste nyelvén beszélni, ebben pedig Ő sem maradt adósom. Minden érintése olyan volt, mintha nem felejtett volna el semmit, mintha a vérében volna a tudás, hogyan is kell megérintenie, vagy hogyan kell kényeztetnie, és ahogy ismét felrémlett előttem, hogyan ejtett rabul ajkaival, újra befeszült minden izmom. - Talán erre? - kérdeztem, utalva ujjaim egyre mohóbb ritmusára. - Vagy erre, itt? - folytattam tovább a kegyetlen játékot, egyszerre dörgölőzve ismét fenekének, miközben előrehajolva nyaka elülső oldalába haraptam, gyengéden szipolyozva a bőrét. - Azt akarom, hogy mindenhol az én nyomaimat őrizd - hajoltam vissza füléhez, ezúttal fülcimpájára harapva, hosszú másodperceken át folytatva ujjaimmal a kényeztetését, és csak akkor voltam hajlandó elhúzni a kezemet, mikor már egyértelmű volt, hogy kezdte a végét járni. Csípőjére fogtam mindkét kezemmel, míg lábam gyengéd terpeszre késztette, és miután beigazítottam magam, egyszerre mozdultam előre, közben a csípőjét is húzva magam felé, így törve utat a testébe, elfojtva egy tompa, jóleső nyögést a nyakában.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 4:20 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Hiába is próbálnék úgy tenni, mint aki nem épp erre várt, a testem, a rajtam megjelenő libabőr és a borzongás tökéletesen elárulja, mennyire vártam, hogy kövessen a fürdőbe, hogy mögém lépjen és forró bőre újra hozzám simuljon, miközben karja gyengéden derekamra fonódik. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem próbálok úgy tenni, mint akit meglepett azzal, hogy csak úgy megjelent mögöttem a zuhany alatt, miközben azzal is tölthette volna az idejét, hogy az ágyamban pihen, bár valószínűleg teljesen átlátszó mindaz, amit művelek. Én akartam, hogy jöjjön, Ő pedig jönni akart. Ilyen egyszerű az egész, ezért áll most mögöttem és oszlat el némi tusfürdő forró bőrömön, miközben nyakamra hint csókokat, én pedig ugyanezen okból kifolyólag simulok ágyékának fenekemmel, ajkamba harapva az egyértelmű jelétől annak, mennyire ki van rám élezve minden érzéke. -Igen, érzem.- sóhajtom elfúló hangon, hiszen már megint olyan keményen feszül fenekemnek, olyan vágy lüktet benne, mintha mi sem történt volna az elmúlt percekben, órákban, magam sem tudom, mennyi ideje cipelt fel ide az emeletre, ez pedig még jobban felforrósítja bőrömet. Mégis próbálom megőrizni a hideg véremet, a hétköznapok felől érdeklődök, melyek nagy valószínűséggel épp ugyanígy szoktak telni, de ahogy azt mondja, hogy Ő szokott fürdetni, akaratlanul is perverz vigyor jelenik meg arcomon, ami végül egészen ellágyul, ahogy hajam közé fúrja arcát, én pedig gyengéden bőrét cirógatom. Elképesztő, hogy mennyi érzékiség, mennyi szenvedély és gyengédség rejtőzik benne, melyeket, csak a jó ég tudja, hogy milyen régóta zárt magába, milyen régóta rejtett el a külvilágtól, bár valahol mélyen önző módon hiszek abban, hogy talán mindez nem is létezett, míg én elő nem csalogattam. Melegséggel tölt el a gondolat, az ábránd, hogy talán nélkülem nem is létezne ez az oldala, más nő nem érdemelhetné ki és nem keltette volna életre, mert az azt jelentené, hogy kettőnket a végzet sodort egymás karjaiba pont azért, hogy ez az édes, gyengéd férfi megszülethessen, miközben belőlem is kismillió olyan dolgot csalogat elő, amiről nem is hittem volna, hogy meg van bennem. És, talán ennek kapcsán vetődik fel bennem a kérdés, hogy miként is alakult mindez, hogy ki suttogta el először lázasan azt a gyönyörű szót, amitől mindez beteljesedhetett és, bár pár pillanatig, csak csendben ácsorog mögöttem lágyan masszírozva finom mozdulataival, végül mégis megszólal, ajkaimon pedig lágy mosoly jelenik meg válaszától. -Gondolom, ezzel nem a pókerezésre gondolsz.- jegyzem meg halkan pimaszkodva, de valahogy úgy sejtem, hogy inkább erről a mohó, telhetetlen vágyról beszél, ami most is munkálkodik köztünk, miközben egész a falig taszít testével, a szivacsot pedig felváltja érintése, azzal kalandozik tovább bőrömön.-Imádom, amikor bennem vagy.- lehelem halkan, feszült sóhajjal, ahogy a bőrömbe mormog, ahogy csókokat hint nyakamra finoman megszívva bőrömet, de ahogy combjaim közé siklik a keze, ahogy ujjai újra ölemre találnak, homlokom a hűs csempének támasztom és halkan, buján nyögök egyet. Tenyereimet a hideg felületnek vetem, körmöm finoman húzom végig rajta, ahogy ujjaival gyengéd mozdulatokkal izgatni kezd, testem pedig önkéntelenül lassú, ingerlő táncba kezd újra és újra keménységének feszülve, édes borzongást okozva bennem minden pillanatban, amikor csak nekem feszül. -Nincs több kérdésem...-nyögöm vigyorogva, ajkamba harapok a testemen végig kúszó bizsergéstől, minek mentén mindenem libabőrössé válik, a véremben lüktető forróság pedig ujjai alatt összpontosul, kíméletlenül ostorozva minden egyes érzékemet. A vágy ismét ott lüktet a fülemben, leheletem apró párafoltokat hagy a csempén, ahogy egyre mohóbban kapkodok levegő után, miközben karommal újra hátrasimítok és tarkójába marva próbálom éreztetni Vele, mennyire élvezem, amit művel velem. -Őrjítő, mennyire tudod már, hogyan érints meg...- vigyorodok el, na nem, mintha nagy atomfizika lenne az, hogy egy nőt miként lehet felizgatni, mégis az, ahogy Ő érint, ahogy nyakam bőrét ízlelgetni és, ahogy testemhez simul, teljesen másként hat rám, mint eddig bárki más. A puszta jelenléte, a lélegzetvétele, a sóhajai és a hangja is olyan izgatóan hat rám, hogy az őrületbe kerget vele...
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 2:55 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Az, ahogy csalogatni próbált, elég egyértelművé tette, hogy legalább annyira vágyik rám a zuhany alatt, mint én rá, de egyelőre úgy tettem, mint aki elutasítja ezt a kis kalandot, igaz, volt egy olyan sejtésem, hogy az ajkam szélén üldögélő sunyi vigyor pontosan elárulta, hogy mit fogok csinálni. Ahogy az is, hogy korábban már viccelődtem a kukkolás kapcsán, de akkor még tényleg esélytelennek tűnt, hogy csak úgy, minden további következmény nélkül bejuthassak a fürdőszobájába. Most pedig itt voltunk, annak ellenére, hogy a mai nap után semmi jóra nem számítottam tőle, és bár még mindig nem emlékezett rám és a hozzám fűződő érzéseire, de... talán adott némi okot a reménykedésre, hogy nem tagadta meg az esélyt tőlem, és együtt rákanyarodhattunk erre az útra. Csak pár másodpercig töltöttem be a kukkoló személyét, végigsimítva tekintetemmel alakját, tetőtől talpig méricskélve, mintha már nem láttam volna ezerszer a meztelen fenekét, a vágy pedig azonnal végigvágott a gerincemen, olyan iramra kapcsolva a véremet, hogy nem is tudtam volna megálljt parancsolni neki. És amúgy is, hülye lettem volna megpróbálni. Lassan léptem mögé, finoman tolva előrébb, ajkammal máris keresve egy finomnak tűnő pontot a nyakán, és míg mellkasom lassan átvette a belőle áradó hőt, karommal pedig még szorosabban húztam magamhoz, követeltem tőle némi tusfürdőt. - Képtelen lennék csak úgy heverészni - mormoltam fülébe halkan, de annyira kiszáradt a torkom, hogy szinte már fájt a beszéd. Bármilyen kötelék is húzódott közöttünk, hihetetlen volt az ereje, és még soha nem voltam biztosabb annál, hogy ki fogja állni mind az idő, mind az ismeretlen ellenség próbáját. Halk sóhaj szakadt ki belőlem, mikor fenekével ágyékomhoz dörgölőzött, majd hátrahajolt, hogy egy szenvedélyes csókkal érvényesítse szavait, és míg a szivacsot szorongató kezem gyengéden masszírozni kezdte melleit, kiszakadtam a csókból, ajkaim pedig tovább kutakodtak a nyaka körül, végighúzva nyelvemet a válla felső részén, eljutva egészen a tarkójáig. - Szerintem már érzed, hogy én mennyire... örülök - vigyorodtam bele az apró csókokba, ezúttal pedig én préseltem magam fenekéhez, bár azok után, ami az ágyában történt, talán már meg sem lepődött, hogy milyen gyorsan képes volt hatást gyakorolni a testemre. Felemeltem a fejemet, így keze könnyedén csúszott arcomra, míg körmeivel finoman karistolta a hasa körül nyugvó karomat, és hiába a ránk zúduló víz, még így is libabőrrel reagáltam minden érintésére. - Igen. Mindig én fürdetlek - biccentettem széles vigyorgással, szándékosan megnyomva az utolsó szót, némi perverz hangélt költöztetve belé, de ahogy illata ismét az orromba kúszott, szinte ösztönösen fúrtam arcomat a nedvesedő hajába, gyengéden masszírozva fejbőrét az orrommal. Csak akkor hajoltam el, mikor kíváncsian megszólalt, mire megköszörültem a torkomat, és pár pillanatig csendben álltam mögötte, miközben a kezemben tartott szivaccsal tovább masszíroztam hol a hasát, hol pedig a melleit. Még így, ennyi idő elteltével sem tudtam csak úgy elfelejteni azt, mikor talán életemben először kimondtam a szeretlek szót, és bár nem láthatta, de a perverz vigyorom lassan teljesen eltűnt, helyette pedig egy lágyabb, gyengéd változata költözött az arcomra. - Biztos meg fogsz lepődni, de én voltam - vontam egyet a vállaimon, és bár kedvem támadt egy kis viccelődéssel tovább passzolni a témát, végül mégsem tettem. - És az az este kísértetiesen hasonlított erre - folytattam tovább, de végül jobbnak láttam nem belemenni. Talán nem vette volna ki jól magát, ha most kötöm az orrára, hogy amúgy akkor sikerült kimondanom, mikor épp a város másik végébe szökött előlem, miután kiakadtam a nyomozóval töltött ebédje kapcsán. - De most valami mást akarok kicsalni belőled - bújtam ismét nyakába, mohón szívva meg a nyakát, miközben tettem egy pár lépést előre, magam előtt tolva Őt is, egészen addig, míg el nem érte a csempét. - Alig várom, hogy újra benned legyek - súgtam a fülébe lázasan, közben lényegében eldobva a szivacsot, amivel eddig a melleinél kalandoztam, felszabaduló ujjaim újra a combjai közé tévedtek, és ahogy újra kitapintottam a lábai között váró forróságot, jólesően belemorrantam a bőrébe. - Vagy... van még más kérdésed is? - kérdeztem szemtelenül, miközben ujjaim lassan masszírozni kezdték, ágyékom pedig újra a fenekéhez feszült.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 1:21 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Nehezemre esik feltápászkodni mellőle, de a zuhany gondolata is elég csábító, azt viszont nem merem felhozni, hogy esetleg tartson velem, olyan határozottan közli, hogy megvár. Inkább kimászok mellőle az ágyból, bár ahogy a fenekemre paskol elnevetem magam és ajkamba harapva, lassan ringatva csípőmet teszem meg azt a pár méter távolságot a fürdőszoba ajtajáig. Onnan azért visszasandítok rá, magamba iszom a látványt, ahogy meztelenül fekszik az ágyamban, ezzel a látvánnyal pedig, igazság szerint egész könnyen meg tudnék barátkozni, olyan iszonyúan szexi. Szemérmetlenül nézek végig rajta, végül tekintetem arcán pihen meg pár pillanatig, mielőtt a fürdőbe lépnék, az ajtót viszont nem csukom be teljesen magam mögött, épp annyira hagyom nyitva, hogy hallhassa, ahogy megnyitom a csapot és a víz zúdulni kezd a zuhanyrózsából. Kellemes sóhaj bukik ki belőlem, miközben a vízsugár alá állok, hajamba túrok, hogy azt is alaposan benedvesítsem, majd a tusfürdőért tapogatózok, az illatos krémet alaposan szétoszlatom bőrömön, de már ennek kapcsán is csak Ő jut eszembe, az Ő érintése, ami ma este, szinte mindenhol ott hagyta nyomát rajtam és kár is lenne tagadni, hogy miközben a vérem felpezsdül, arra várok, hogy talán majd megjelenik, hogy talán mégsem bírja megállni, hogy ott várja meg az ágyamon fekve, hogy végezzek, mikor pedig teste váratlanul hozzám simul, mellkasával terelget picit odébb, hogy Ő is helyet kaphasson mellettem, a számba kell harapjak, hogy ne sóhajtsak fel hangosan. Hiába a kellemes hőmérsékletű víz, libabőrössé válok, ahogy derekamra simul karja, ahogy testemnek préselődik, kellemesen megborzongok nyakamra hintett csókjától, majd készségesen nyomok egy kevés tusfürdőt a szivacsra, amit elém tart. Imádom, amikor így szól hozzám, ezen a vágyakozó, rekedt hangon, amitől már önmagában is képes meglódulni a vérem, hát még ha hozzá vesszük, milyen izgató érzés, ahogy mellkasa hátamnak feszül.-Azt hittem, inkább megvársz az ágyon heverészve.- súgom halkan, miközben hátra sandítok rá vállam felett, tekintetem íriszeire talál, de már barangol is tovább ajkaira és, még engem is meglep, hogy milyen természetes mozdulattal hajolok oda hozzá egy lassú, komótos, de annál mohóbb csókra, fenekemmel pedig akaratlanul is ágyékához simulok, bár az érzéstől muszáj vagyok elszakadni ajkaitól és kéjesen sóhajtani egyet. -Örülök, hogy csatlakoztál hozzám...- lehelem ajkaiba cinkos mosollyal, újra és újra hozzá simulva, miközben a víz továbbra is zúdul ránk, amit annak ellenére, hogy kellemesen meleg hőmérsékletűre állítottam, most kezdem úgy érezni, hogy jóval hűvösebb, mint a bőröm. De nyelek egy nagyot, próbálok uralkodni magamon, na nem, mintha azt gondolnám, hogy nehezményezné, ha tudná, milyen iszonyúan felfűti a véremet már pusztán az is, hogy hozzám ér. Körmeim hegyével lágyan simítok végig derekamra fonódó alkarján, másik kezem vállam felett elnyúlva siklik arcára, miközben lehunyt szemekkel, mosolyogva élvezem ki a közelségét és azt az elképesztő nyugodtságot, ami eluralkodik rajtam ettől. Leszámítva a forrongó véremet, ami úgy fest, ma már végképp képtelen nyugodni. -Gondolom, ez is elég megszokott dolog köztünk.- súgom végül halkan, pimasz mosollyal ajkaimon, bár arra is a nyakamat merném tenni, hogy a legtöbb esetben semmi haszna nincs végül a tusolásnak, mert ugyanúgy megizzasztjuk egymást, amint kitámolygunk innen. Már, ha képesek vagyunk arra, hogy kitámolyogjunk. -Én mondtam ki először, vagy te?- kérdezem végül, mert a korábbi vallomása azóta sem hagy nyugton, azóta is megőrjít a kíváncsiság, mert hiába hallottam én ezt most először ajkai közül, borzasztóan sajnálom, hogy nem emlékszem arra, amikor tényleg először hallottam ezt a szót elhangzani.
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 10:29 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem szívesen gondoltam az alvásra, mert bármennyire is tűnt ostobaságnak, egy részem attól rettegett, hogy ez az egész reggelre köddé válik, és ismét ugyanott fogunk tartani, ahol egy vagy két nappal ezelőtt. Testem-lelkem nem kívánta azt az érzést, bár egyelőre még nem fenyegetett az a veszély, hogy le akarnának csukódni a szemeim. Kicsit sem voltam fáradt, annak ellenére, hogy minden létező porcikámat rendesen átmozgatta, és még azt sem tartottam kizártnak, hogy miután Őt előbb-utóbb elnyomja majd az álom, én csak feküdjek mellette és éberen gyönyörködjek benne, ahogy már nem egyszer megtettem. Sem vele, sem a látványával nem tudtam betelni, már régóta nem is próbálkoztam ilyesmivel, bár mint mindig, ezúttal is kilátásba helyeztem, hogy páratlan ébresztőben lehet része, ha hagyja, hogy mellette maradjak éjszaka. Még bele sem éltem magam igazán, de már éreztem némi lüktetést a gondolat hatására, ezt pedig egy elnyújtott sóhajjal próbáltam orvosolni. A zuhany végül elcsalta tőlem, és felemelkedett mellőlem, mire előre dőltem, csak hogy finoman, pimaszkodva meg tudjam paskolni a fenekét, majd ajkamba harapva már dőltem is vissza a párnára, de képtelen voltam levenni róla a szemeimet. Ő pedig tagadhatatlanul élvezte, erről árulkodott az a pajkos fény, ami megcsillant tekintetében, miközben lassú léptekkel eljutott a fürdő ajtajáig, én pedig kénytelen voltam újra ajkamba marni fogaimmal, visszanyelve egy hatalmas sóhajt. Tekintetem úgy simogatta alakját, ahogy általában a kezem is végigbarangolja, a torkom azonban száradni kezdett, és bár tudtam, hogy mire megy ki a játék, egyelőre mégsem mozdultam. Ahogy résnyire nyitva hagyta maga mögött az ajtót, akaratlanul is elém kúszott néhány emlék, hisz ezerszer csalt már így maga után, engedve, hogy elképzeljem, hogyan csúsztatja le magáról a felesleges göncöket, a víz csobogó hangjáról és a halvány gőzről már nem is beszélve. Szerettem volna a vízsugár helyében lenni, mindenhol érinteni, bár most jóval egyszerűbb dolga volt, elvégre a vetkőztetést már jóval korábban letudtuk. Magamban még mindig vigyorogtam azon, ahogy az első vesztes körében lehámozta magáról azt a két szerencsétlen zoknit. Végül én is elrugaszkodtam a matractól, szándékosan váratva meg, azzal az eltökélt szándékkal, hogy azt higgye, felültettem, pedig kibaszottul meg kellett erőltetnem magam ahhoz, hogy ne sétáljak rögtön utána, és amúgy is, annak az esélye, hogy kihagyjak egy ilyen lehetőséget... nem, nem én lettem volna. Épp csak annyira löktem be az ajtót, hogy akadály nélkül beljebb tessékelhessem magamat, szinte rögtön rátalálva alakjára, úgy bámulva rá, mintha legalább elvarázsoltak volna. Szemeimmel követtem a vízsugár útját, ahogy végigsimított testén, finoman tüntetve el a habpamacsokat bőréről, mire ösztönösen végignyaltam ajkamat, de ekkor már kicsit sem törődtem az önfegyelmemmel. Megszüntettem a köztünk lévő távolságot, így lépve a háta mögé, menet közben rámarkolva a szivacsra, és mellkasommal finoman bentebb toltam, hogy kényelmesen elférjek mögötte, nyelvem pedig szinte azonnal a nyakát ingerelte, átkarolva derekát az egyik karommal. - Adsz egy kis tusfürdőt? - kérdeztem tőle halkan, rekedten búgva a fülébe, ahogy a szivacsot markolászó kezemet odatartottam elé.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Aug. 13, 2022 9:38 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Iris & Dimitriy
Tény, hogy sok múlott ezen a póker party-n, de ezt a mohó vágyat nem a kártyalapok és a helyzet ébresztették bennem, hiszen ez már jóval korábban is itt pattogott köztünk. Ez csak abban segített, hogy a feléledő versenyszellem miatt, még akkor se hátráljak és futamodjak meg, amikor egyébként más helyzetben, már megtettem volna. Hiszen, a csókját még képes voltam megállítani, kiszakadni belőle és egy pofonnal próbálni hűteni a kedélyeket, de a látványa, hogy mennyire felajzotta a kis játékunk és az, hogy engem mennyire felizgatott kutakodó tekintete és a teste, már olyan szintre fokozta bennem a vágyat, hogy azt egy pofon sem lett volna képes csillapítani. Tudtam, hogy veszélyes vizekre evezek azzal a pókerrel, de így utólag egyáltalán nem is bánom, mert mindaz, ami kiteljesedett köztünk, túl csodálatos volt ahhoz, hogy tovább próbáljak küzdeni ellene. Most pedig, ahogy pihegve, kócosan, kielégülten heverek mellette, teste forrósága pedig továbbra is melegen tart, már inkább azzal a gondolattal nem tudok megbarátkozni, hogy újra megpróbáljam távol tartani magamtól, mert túl édes, túl kellemes és túl természetes az érzés, ahogy egymáshoz simul testünk, gyengéden megérint és, ahogy tekintete végig barangolja bőrömet. Őszintén nem tudom, hogy mi lesz majd reggel, hogy mi vár majd ránk holnap, hogy miként fogok Hozzá viszonyulni, milyen gondolatokkal vagy emlékekkel ébredek majd, de ezt az éjszakát Vele akarom tölteni, érezni akarom még magam mellet. És ezen nem változtat halk vallomása sem, ahogy kimondja azt a szót, amitől egyszerre kúszik kellemes melegség mellkasomba és tölt el haloványan némi félelem, de ez sem azért költözik bőröm alá, mert megijesztene mindaz, amit irántam érez. Inkább, csak egy önkéntelen reakció, mert tudom, hogy ezzel máris bontogatni kezdte a védőfalat, amit magam köré húztam, amivel Tőle akartam óvni magam, bár helyesebben inkább úgy hangzik, hogy a régi énjétől akartam megvédeni a szívemet. Ha pedig helyet adok ott Neki, még ennél is meztelenebbnek érezném magam, mégis elsuttogom halkan a kívánságomat, hogy akár mellettem is maradhatna ma éjjel, itt hajthatná álomra a fejét és reggel itt ébredhetne fel csak, hogy megmutathassa azt a különleges ébresztéri technikát, aminek gondolata pimasz mosolyt varázsol ajkaimra.-Kíváncsian várom azt az ébresztést.- vigyorgok rá ajkamba harapva, majd nógatására nagyot sóhajtva bólintok és, ha nehezen is, de kikászálódok mellőle. Megfordul a fejemben, hogy Őt is meginvitálom arra a zuhanyzásra, de tekintve, hogy Ő sem így hozta szóba és még arról is biztosított, hogy megvár, inkább csak mozdulataimmal próbálom csalogatni, ahogy lassú léptekkel a fürdő felé indulok. Egy részem kényszert érez arra, hogy megpróbálja eltakarni magát előle, de a józanabbik felem, csak nevetve legyint, mert tudja, hogy nála senki sem látott még többet a testemből. Miért most kezdeném takargatni? Mielőtt eltűnnék a fürdőben, még visszasandítok rá pimasz mosollyal, ahogy végig mérem az ágyamban heverő testét és úgy harapok finoman alsó ajkamra, hogy azt egyértelműen láthassa, az ajtót pedig szándékosan nem csukom be teljesen magam után. Vetek egy pillantást magamra a tükörben, a csapzott hajamra, a csillogó tekintetemre, amiben még ott honol az iménti mámor emléke, majd megnyitom a vizet, kezemet alá tartva beállítom a megfelelő hőfokra és alá lépek. Felsóhajtok, ahogy a kellemesen meleg víz végig csordogál bőrömön, majd az arcomat is alá tartom és miközben lehunyt szemekkel benedvesítem magam mindenhol, egészen furcsa izgatottság lesz úrrá rajtam. Pedig, benne van a pakliban, hogy tényleg megvár az ágyon fekve, ahogy mondta, mégis egy részem azt kívánja, hogy legyen az a pofátlan bűnöző, aki képes beosonni utánam a fürdőbe. Vakon tapogatom ki a tusfürdőt, nyomok belőle egy keveset a tenyereimre, majd kissé kihúzódva a víz alól alaposan eloszlatom a testemen, ami már attól is felforrósodik, ha csak eszembe jut, mi mindent műveltünk nem rég. És még mindig nem elég...
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 33 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.