Gyűlöltem kiadni az irányítást kezeim közül, és ez egységesen igaz volt az életem majd' minden területére. Szinte lételememmé vált a kontrollmánia, és bár nagyobb felelősséggel járt mindent a saját kezemben tartani, ezzel együtt pedig mindig mindenről tudni, de egyedül így érhettem el a biztonság érzetét, még ha a mi köreinkben nem is beszélhettünk a szó hagyományos értelmében biztonságról. Az viszont, hogy az Ő esetében nem féltem kivételt tenni, olyan bizalomról árulkodott kettőnk között, amit talán még Ő sem fogott fel teljesen. Pedig egy kezemen meg tudtam számolni azokat, akik a maradéktalan és feltétel nélküli bizalmamat élvezték, és voltaképpen még a tulajdon apám is távol állt ettől a lépcsőfoktól. Most azonban úgy simultam keze és ajkai alá, mint valami megszelídített kezesbárány, áhítozva minden újabb érintésre, és mikor lassan térdre ereszkedett lábaim között, olyan fantáziaképek kezdték mardosni a gyomromat, hogy a lüktetés még az Ő figyelmét sem kerülhette el, ahogy ujjai gyengéden körém fonódtak.
De nem hagyott fel itt a kínzásommal, ajkai követték a keze által is végigjárt utat, a végén olyan érzékien fogadva ajkai közé, hogy nem tudtam uralkodni a belőlem kikívánkozó hangokon. Próbáltam nagyot nyelni, hátha ez segít a kiszáradó torkomon, a morajlás pedig, ami kibukott belőlem, valamivel hangosabban szólt, mint a belőle előtörő kéjes morranások. Anélkül, hogy levettem volna róla a szemeimet, kényelmesen tovább helyezkedtem, bár nem volt egyszerű dolgom, miután minden izmom kényesen feszült, és ahogy ajkai egyre mohóbbá váltak, kínlódva harapdálni kezdtem a számat. Ugyanígy, ugyanezzel a vehemenciával akartam érinteni Őt én is, a lábai közé menekülve, nyelvem alatt érezve teste tűzforró lüktetését, mégsem mozdultam, nem rántottam fel magamhoz, hogy ismét magam alá fordítsam, helyette önző módon kisajátítottam a mámoros, kéjes pillanatokat, lázasan elvigyorodva, mikor néhány pillanatra kiengedett ajkai közül. Reszketett a kezem, mikor haja után nyúltam, finoman túrva bele tincseibe, egyre szaporább szívveréssel, a tüdőm pedig újra és újra megtelt forró levegővel.
Még akkor is remegett minden porcikám, mikor lassan elengedett, majd megállt előttem, én pedig valamennyire előre dőltem, és ahogy elkezdte felgyűrni magán a ruhát, mohón nyújtózni kezdtem utána, hátha elérem a fenekét, de mielőtt odáig jutottam volna, már fölém magasodott, úgy ülve az ölembe, mintha erre a pozícióra született volna. Ekkor már nem is álltam ellent a késztetésnek, kezeimet finoman vezettem fel két oldalán, miközben továbbra is tekintetét fürkésztem, bár a vékony kis anyag, ami elválasztotta bőrét a tenyeremtől, annyira bosszantott, hogy türelmetlenül morrantam egyet. - Mindent akarok - válaszoltam pusztán ennyit, hangomban pedig Ő maga is felfedezhette azt a szenvedélyes hevességet, ami eddig csak a mozdulataimra korlátozódott. Csípőjének szemtelen mozgása úgy uralta le minden érzékemet, hogy egyre nehezebben álltam meg a tétlenséget, egyre nehezebben viseltem, hogy ne vegyem át azt a kibaszott gyeplőt, végül pedig engedtem ennek az őrületes késztetésnek.
Elkaptam a ruhája szegélyét, közben elengedve a csípőjét, és bármilyen nagyobb erőkifejtés nélkül tépni kezdtem az anyagot, abból is csak egy vékony csíkot, még csak nem is az egészet. Ajkaimra a forró láz ellenére is ördögi vigyor rajzolódott, ahogy kézbe fogtam a letépett kis csíkot, majd újra megkerestem tekintetét. - A kérdés inkább, hogy én mit csináljak veled... - leheltem halkan, továbbra sem véve át tőle az irányító szerepét, és miközben csípőm mozdult alatta egyet, szemérmetlenül ölének dörgölőzve, ujjaim tovább játszadoztak a rögtönzött kötelet.

Talán igaza volt, ez a falatnyi kis anyag semmiben nem jelentett volna akadályt, ezt pedig Ő maga bizonyította be azzal, hogy végigvezette testén a kezemet, először melleire húzva tenyeremet, majd le, egészen a combjai közé. Valószínűleg nem lepte meg, hogy milyen hatást is váltott ki belőlem ezzel, hisz amint összpontosulni éreztem ujjaim alatt teste lüktető forróságát, már éreztem is, hogyan bizsereg a gerincem melletti rész, és hogyan szorul hurok a gyomrom köré. Hihetetlen, hogy már egy rövid kis kalandozással is képes volt utat mutatni a lávaként hömpölygő véremnek, főleg úgy, hogy továbbra sem tűnt el róla a hálóing, és ez megint olyan volt, mintha rám cáfolt volna. Talán az érintéssel nem is lett volna baj, most bizonyította be, hogy mennyire nem jelent semmit ez a vékony kis szatén, de én látni is akartam Őt. Minden kibaszott porcikáját, ahogy reszketni kezd tőlem, és ahogy testén végigfut az a kellemes kis libabőr minden érintésem nyomán. Nem is sejtette, hogy milyen hatással van rám már pusztán a látvánnyal, bár... talán mégis csak sejtette, és ebből tökéletes fegyvert tudott kovácsolni ellenem. Nem mintha úgy tűnt volna, hogy huzamosabb ideig meg akarná vonni tőlem a bájainak látványát. Azt már tényleg nem bírtam volna ki ruhaszaggatás nélkül.
Le sem vettem róla szemeimet, ahogy lassan ellépett tőlem, és az ágyra huppant, arra kérve, hogy dobjam le magamról a textilt, én pedig nem is maradtam adósa, ujjaim azonnal bontogatni kezdték a csomót, közvetlenül előtte állva meg, mikor lehullott rólam a törülköző anyaga. Lábaimon halványan éreztem a szoba némileg kihűlt levegőjét, amiről valószínűleg az odakinn tomboló zivatar tehetett, de már pusztán azzal, ahogy végignézett rajtam, felmelegítette testem minden pontját. A vérem azonnali vágtázásba kezdett, mohón saját ajkamba haraptam, de csak addig, míg fel nem állt, és miközben átkarolta nyakamat, magának követelte ajkaimat is. Én pedig viszonoztam, szinte bújtam a csókba, nyelvemmel finoman uralva le az övét, de némi elmélkedés kedvéért elszakadt tőlem, tekintetem pedig megkereste az alhasamnál dekkoló ujjait. Szinte képes lettem volna könyörögni azért, hogy folytassa, és érintsen meg végre, hisz már pusztán a gondolatába belelüktettem, annyira vágytam rá, a simogatására és a csókjaira, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem a hiányuk hatására. - Nekem lennének ötleteim - jegyeztem meg szemtelenül, próbálva úgy tenni, mintha nem lenne rám hatással ez a kis játék, és nem forrna már attól a vérem, hogy ott toporog ujjaival, alig pár centire ágyékomtól, és ahogy végül megadta a kegyelemdöfést, jólesően felmorrantam. - Azt hittem, a számat is legalább ennyire szereted - válaszoltam pimaszkodva, bár a hangom már nem úgy viselkedett, ahogy elvártam volna tőle. Készségesen hagytam neki a helycserés támadást, engedve, hogy az ágyig toljon, de ahogy letettem hátsómat a matracra, és elmélyedtem gyönyörű íriszeiben, szinte már tudtam, hogy mi lesz a következő lépése. A gondolat hatására végigfutott rajtam a bizsergés, egy erős inger végigkarmolta minden izmomat, az idegvégeim szinte égtek a fantáziaképtől, amit ekkor már magam előtt láttam, de csak azután haraptam ismét saját ajkamba, mikor újfent kiszakadt a tőlem lopott csókból. Keze ugyanakkor nem engedett, miközben lassan térdre ereszkedett előttem, már a látvánnyal úgy felizgatva, hogy éreztem magam a tenyerébe feszülni, a pislogást pedig, mint olyan, szinte teljesen mellőztem. Egyetlen pillanatot sem akartam elszalasztani, vagy kihagyni, és miközben lassan hátrébb dőltem, könyökömmel támaszkodva meg a matracon, továbbra sem voltam képes levenni róla a szemeimet. Felgyorsult a légzésem, szaporábban vert a szívem, a torkom pedig teljesen kiszáradt, mikor kezét végül ajkai váltották fel, az érzésbe pedig az egész állkapcsom belefeszült. Még mindig le tudott nyűgözni nyelve ritmusával és játékával, ahogy incselkedni kezdett velem, én pedig készen álltam könyörögni neki, hogy ne hagyja abba. - A ruhád még kap nagyjából... két percet - súgtam oda neki halkan, már-már fenyegetően, de ajkaim szélében ott játszott egy erőtlen mosoly, erősen a kettőnk valóságába kapaszkodva, hogy bármit is műveljen velem, ne így és ne itt érjen el a vég. Még volt vele egy-két elintéznivalóm, de amit ajkaival művelt... tényleg erősen kellett kapaszkodnom, hogy képes legyek megállítani, ha a mámor kacsintgatni kezd felém, a sóhajokat azonban még így sem tudtam magamban tartani. - Benned akarok elélvezni - szakadt ki belőlem hirtelen, mikor a zsibbasztó érzések kellemes egyvelege perzselni kezdte a bőrömet, de még mindig kitartottam amellett, hogy megpróbálom nem ellopni tőle a kíméletlen játszadozás lehetőségét. Pedig fejben már letéptem róla azt a kibaszottul nevetséges göncöt, apró cafatokra tépve a gyenge anyagot, a gondolat pedig, hogy a ruha rojtos maradványaival az ágyhoz kötözzem Őt, egyre nagyobb teret hódított a fantáziámban.

Legalább ezerszer gyötörte már izomláz a testemet, és bár vele ellentétben én nem féltem attól, hogy holnap ez várna rám, de azt hiszem, önként és dalolva vetettem volna alá magamat bármilyen fájdalomnak, ami ennek az estének az emlékét hordozza majd magában. Éppen olyan volt, mint azok a karmolások a tarkómon, vagy épp csókjaim nyoma a nyakán, bár kicsit sem érdekelt, hogy holnap meglátja-e valaki, hogy magán viseli a mohó vágyunk jeleit. - Mármint, ki masszíroz kit? - kérdeztem vissza szemtelenül, legalább úgy, mintha mindenképp csak az egyikünk részesülhetett volna a kényeztetés ezen fajtájában, bár már most egyértelmű volt, hogy mi sülne ki abból a masszírozásból, függetlenül attól, hogy ki adja kinek. És ismerve saját magamat, talán nem is jutnék tovább a hátánál...
Elhúztam arcomból a hozzám vágott törülközőt, úgy nézve rá, mintha tekintetemmel akarnám megüzenni, hogy még nem is sejti, mibe kezdett bele ezzel a játszadozással, főleg mikor magára vette azt a nyamvadt ruhát. Tényleg úgy éreztem, hogy valaki odafenn kurvára büntetni akar ezekkel a rongyokkal, bár azzal is tisztában voltam, hogy mocskosul képes beindulni már pusztán attól, hogy letépem róla a hálóinget.
Alapos törölközés után magam köré gyűrtem az anyagot, majd léptem is utána, mellkasommal hátának feszülve, két kezemmel már a hálóing anyaga körül matatva, de nem úgy tűnt, mint aki hallgatni készülne a szép szóra. És hiába játszottam majdnem tökéletesen a nemtetszésemet, valójában minden pillanatát élveztem ennek a kis vívódásnak, ajkaim szélén pedig meg is jelent egy komisz kis vigyor. Próbáltam leplezni, milyen hatást vált ki belőlem a ténykedése, az, hogy közben saját ajkát harapdálta, és ismét ott tartottam, hogy bármit megadnék, ha azok az ajkak ismét rajtam játszadoznának, a mohó nyelve pedig... kínlódva fel is sóhajtottam, épp akkor, mikor lélegzete finoman csiklandozta ajkaimat, és már arra számítottam, hogy meg fog csókolni, de helyette ismét beszélni kezdett. - De én téged akarlak érinteni, nem egy hülye szatént - folytattam tovább, engedve, hogy birtokba vegye kezeimet, finoman ujjaim köré kulcsolódva. A sóhajom ekkor már sokkal visszafogottabb volt, és ahogy melleihez vonta a kezemet, állammal finoman a vállába támaszkodtam, továbbra is elfojtva egy erélyes sóhajt. Pedig már az ágaskodó mellbimbói is kibaszott izgató hatást gyakoroltak rám, főleg mikor tovább kalauzolta kezeimet, én pedig ösztönösen hunytam le szemeimet, halkan a fülébe nyögve, ahogy megéreztem teste forróságát lüktetni a combjai között. Csak tovább tetézte azzal, hogy Ő maga is belenyögött az érintésembe, és ha lett volna elég lélekjelenlétem, most rögtön a gyeplő után kaptam volna, de hagyni akartam, hogy ezúttal az Ő szabályai érvényesüljenek. Emiatt azt hittem, hogy több időm lesz kiélvezni, de pár másodperc múlva ellépett tőlem, először szembe fordulva velem, egészen az ágyig hátrálva, én pedig éhező tekintettel néztem utána, nyelve egy hatalmasat. - Szóval nekem kell majd levennem a ruhádat - összegeztem szavait, megtörve közöttünk a távolságot, csak hogy az ágyon ülő alakja elé lépjek, és felhívására szinte azonnal nyúltam a törülköző széléhez. Nem kapkodtam el viszont, lassan oldottam ki a csomót, közben végig tekintetét fürkészve, majd ahogy az anyag a földre hullott, megnyaltam alsó ajkamat, kezeim pedig csípőmre siklottak. Nem zavartatta magam, élveztem magamon a tekintetét, szinte látva felgyúlni valami egészen rendkívüli fényt íriszei mélyében, majd pár másodperc elteltével végül felsóhajtottam. - Én viszont kezdek kihűlni. Valahogy fel kell melegítened - jegyeztem meg halkan, hangom azonban kicsit sem arról árulkodott, hogy épp készülnék megfagyni, épp ellenkezőleg. És ennek jelét Ő maga is láthatta, ha pedig végre hozzám ér majd, érezheti is, hogy a bőröm egy fokot sem hűlt azóta, hogy kiszálltunk a zuhany alól.

Pillanatok alatt oszlatott el bennem minden félelmet, ami még ha csak futólag is, de a gyomromra telepedett, miután a vad lüktetés lassan csillapodni kezdett, mosolya és tekintete egyszerre üzente, hogy alaptalan minden aggodalom, így lassan el is lazultak arcizmaim. Soha nem tartottam törékeny virágszálnak, aki összerezzen egy erőtlen szellőtől, de ami nemrég történt, inkább hasonlított egy kibaszott hurrikánra, semmint egy gyenge nyári szélfújásra, bár teste reszketése egyértelműen nem a fájdalomról árulkodott. Végül pedig szavaival is ráerősített arra, amit eddig csak testbeszéde alapján sejtettem, még mindig játékosan harapdálva a saját ajkamat, mint valami rosszcsont gyerek, akit épp csibészségen kaptak, annyi különbséggel, hogy eszem ágában sem volt megbánni ezt az egészet. Konkrét célom volt, mikor követtem a fürdőbe, tudta Ő is, hogy nem szimplán kukkolni akartam, és ugyan menet közben eluralkodott rajtam a legősibb ösztön, kihozva belőlem valami féktelen vadállatot, de az a pajzán kis fény mindent elárult a tekintetében.
- Én nem bánom, ha elfelejtesz uralkodni magadon - vontam meg lazán vállaimat, így próbálva tompítani benne az aggodalmat, ami a halk szisszenésem után futott át az arcán, de valahol azért sejtettem, hogy nem is bánta annyira, mint ahogy szavaival próbálta sugallni. Meg is csóváltam a fejemet egy pimasz kis vigyor kíséretében, mikor átsuhant arcán az a buja kis mosoly, de még csak nem is sejthette, hogy milyen hatással van rám ez a bizonyos oldala. Valószínűleg még akkor sem szóltam volna egy szót sem, ha a mellkasomat karmolta volna végig olyan mohón, a sajgás pedig akkor sem érdekelt volna. - Akkor viszont nekem is izomlázam lesz - fintorodtam el megjátszott gondterheltséggel, a végén pimaszul felvonva szemöldökömet, és bár nem akartam beleélni magam abba a bizonyos holnapi randiba, amiről most épp beszéltünk, de az legyen a holnap problémája. Valószínűleg akad majd egy-kettő másik is, főleg ha ismét úgy telik el egy nap, hogy nem tudtunk meg semmit, de... erre most nem is akartam gondolni.
Ismét végignyaltam ajkaimat, mikor kacéran visszaidézte az én szavajárásomat, ki is bukott belőlem egy hosszú, kínlódó sóhaj, mert nem úgy tűnt, mint aki annyira vágyna arra a bizonyos betakargatásra, hacsak nem én leszek az, aki a szó minden létező értelmében betakargatom, de mire válaszoltam volna, már ott is hagyott lógva, hozzám vágva a törülközőt. Rosszalló fejcsóválással vigyorogtam tovább, magamat is végigtörölve az anyaggal, de végig követte Őt tekintetem, fenekén legeltetve szemeimet, a tükör pedig lehetővé tette, hogy közben elölről is tökéletes rálátásom nyíljon. - Már megint... - sóhajtottam fel, mikor előkerült az a kibaszott hálóruha, és összeszorított ajkakkal csóválni kezdtem a fejemet. Próbáltam tudomást sem venni a szavairól és azok jelentéséről, miközben a csípőm köré tekertem a törülközőt, bár a szemeim ismét éhes vadállatként követték minden mozdulatát, ahogy elindult a fürdő ajtaja felé, a torkom pedig újra száradni kezdett, de hagytam neki pár másodperc lépés előnyt. Vagyis... azt hiszem, hogy volt pár másodperc, mert olyan gyorsan eredtem a nyomába, hogy még én sem fogtam fel, épp az ajtóban érve utol, kezeim pedig szinte rögtön rámarkoltak a ruha anyagára a derekánál. - Talán... segíthetnék kiizzadni - hajoltam füléhez, finoman mormolva a szavakat, vele együtt lépegetve át a hálószobába, miközben háta ismét a mellkasomhoz simult, de közben már meg sem lepődtem azon, hogy a kacér kis játékával máris elérte, amit akart. - Mennyi van még ebből a borzalomból? - rángattam meg a ruha anyagát már-már szemrehányóan. - Legalább egy tucatot széttéptem már... - suttogtam egyre halkabban, miközben nyeltem egyet. - Leveszed magadtól, vagy... - kezdtem bele a kérdésbe, de be sem fejeztem, mert pontosan tudta, hogy mi a másik opció.

Ezekben a percekben teljesen átértékeltem magamban a fájdalom fogalmát, mert hiába harapta ajkamat annyira veszettül, az egész máshol, másban csapódott le, egyre intenzívebb és vehemensebb lökéseket váltva ki belőlem. Még volt annyi lélekjelenlétem, hogy figyeljek teste jelzéseire, és megálljak, ha túllépek egy bizonyos határt, de nem adott okot aggodalomra. Épp ellenkezőleg, belőle is egyre hangosabb nyögések távoztak, én pedig szintén nem fukarkodtam a tudtára hozni, mennyire élvezem ezt a vad együttlétet, még ha nem is ez volt tervben, mikor követtem Őt a fürdőbe. Talán nem is akartam ilyen korán megmutatni neki a valódi énemet, mert fennállt a veszélye, hogy ijesztőnek, vagy túl durvának találja, én pedig nem akartam máris páros lábbal végigtiporni azon, aminek éppen csak megadta az esélyét. Végül az ösztönök döntöttek helyettem, eluraltak, kiadva magamból mindent, ami bántott, ami fojtogatott és kínzott, közben mégis figyelve rá annyira, hogy tudja, ilyen kivételeket én csak olyanokkal teszek, akit szeretek. És valljuk be, nem volt túl hosszú az a lista.
Erősan markoltam ujjait, miután a csempére szorítottam őket, néhány vehemens, kemény lökés után adva át magam a gyönyörnek, amit Ő maga tetézett azzal, hogy izmai reszketve körém fonódtak, szinte rám markoltak, csak hogy utána lihegve omoljak a nyakába, mellkasommal finoman hátához préselődve, mintha hirtelen Ő vált volna az én támaszommá, és csak akkor voltam hajlandó engedni ujjaim szorításából, mikor valamelyest lenyugodott a szívverésem. Nem is bírtam ki, hogy ne tudakoljam meg rögtön, mi a helyzet vele, hogy érzi magát, mert ilyen hév tényleg régen kapott el utoljára, és még mindig nem voltam biztos benne, hogy olyan könnyű lenne felismerni, ha a mámor helyett inkább a fájdalomtól reszket meg a teste, méghozzá miattam. Ha valakit, hát Őt tényleg soha nem akartam bántani. - Iszonyúan beindítottál - vallottam be halkan, játékosan ajkamba harapva, miután felém fordította a fejét, tekintete pedig ráakaszkodott az enyémre. Még mindig bőrömön éreztem a hátát, ahogy finoman a mellkasomnak feszült, fenekét, ahogy szándékosan az ágyékomhoz dörgölőzött, és voltaképpen ennyi már bőven elég is volt ahhoz, hogy ehhez a kibaszott csempéhez akarjam szegezni.
Teljesen elengedtem kezeit, mikor egyértelművé vált, hogy meg akar fordulni, karom pedig szinte ösztönösen fonódott dereka köré, csak úgy, ahogy Ő is épp az enyémet érintette, finoman tartva közel magamhoz, míg Ő a nyakamnál keresett menedéket. Mégis felszisszentem, mikor ujjai megérintették a tarkómat, majd szinte rögtön el is vigyorodtam, mert nagyjából sejtettem, milyen nyomokat hagyott maga után a bőrömben. - Imádom ezt a vadmacska oldaladat. Hát még előcsalogatni mennyire imádom... - fűztem tovább a gondolatmenetet halkan, rekedten, viszonozva apró kis csókját, miközben orromat gyengéden az Ő orrához érintettem. Végül kiszakadt belőlem egy sóhaj, mikor utalt a holnapi izomlázra, én pedig bűnbánóan ismét ráharaptam ajkamra, ártatlan pislogással vonva egyet a vállamon. - Sajnálom - húztam el számat megjátszott drámaisággal, majd lassan leengedtem karomat a derekáról. - Ez azt jelenti, hogy holnap nem mozgathatlak majd át? - kérdeztem, csak hogy végre kidugja orrát a valódi énem is, komisz kis vigyort villantva felé, de kezem ekkor már a törülköző után nyúlkált, és miután elzártam a vizet, finoman köré csavartam az anyagot, gondosan tüntetve el róla a vízcseppeket. - Talán ideje lenne ágyba dugnom téged - jelent meg egy még szemtelenebb vigyor a képemen, kíváncsian várva, hogy vajon mit lép majd válaszként arra az ötletre, amit amúgy kibaszottul nem voltam hajlandó komolyan gondolni, de talán... Ő már kiszórakozta magát mára.

Soha, még csak gondolat szintjén sem jutott eszembe, hogy egyszer eljön majd az idő, mikor nem tudok majd élni valami, vagy inkább valaki nélkül. Hirtelen szürkének tűnt minden, ami azelőtt történt az életemben, hogy megismertem Őt, én pedig annyira görcsösen próbáltam ragaszkodni a kopott színekhez, hogy képes lettem volna visszautasítani és nemet mondani mindarra, ami nélkül ma már nem is lenne értelme az életemnek. Színekkel töltötte meg a fakó hétköznapokat, nevetéssel az otthonomat és melegséggel a mellkasomat, én pedig, jobb híján azt adtam neki, aminek a létezését jó ideig még Ő is kétségbe vonta. És minden oka meg is volt rá, mert előtte mindez nem is létezett. Az élet pedig, mintha csak emlékeztetni akart volna arra, hogy bármikor el is veheti tőlem, újabb akadályt gördített elénk, egy olyat, amiről pár napja még azt hittem, hogy felülír és eltöröl majd mindent, de most, hogy itt állt előttem, szorosan a testemhez simulva, már tudtam, hogy minden kétely és aggodalom ellenére, de vissza fog találni hozzám. Ezúttal nekem kellett megvívnom azt a csatát, amit korábban Ő vívott meg velem, értem, és ezért a lángoló, nyughatatlan szerelemért, amire ugyan nem emlékezett, de minden mozdulatommal és gesztusommal próbáltam a tudtára hozni, hogy mennyire határok nélküli az a kötelék, ami lassan, apránként létrejött kettőnk között. És amire vagy így, vagy úgy, de emlékeztetni is fogom.
Ellent kellett állnom az ösztönnek, mikor lassan mozogni kezdtem benne, de a mozdulatok temperamentumát már képtelen voltam visszafogni, ahogy újra és újra, határozottan merültem el a testében, kiélvezve azt a forró lüktetést, amit magam körül éreztem minden egyes lökésnél. Eluralkodott rajtam a már jól ismert, telhetetlen vágy, és bár egyre szorosabban préseltem a csempéhez, még maradt bennem annyi önfegyelem, hogy ne essek neki minden kontroll nélkül. Pedig érezhette a mozdulataim vehemenciáján, hogy mennyire kibaszottul beindultam tőle, hogy mennyire élvezem a mostani helyzetünkből fakadó lehetőségeket, miközben birtoklón a hajába markoltam, így vonva ajkaimhoz egy tüzes, perzselő csókra, miközben egyre mohóbbá váltak a mozdulataim, de ebben Ő is szerepet vállalt azzal, hogy ajkamba vájta a fogait, az így okozott fájdalom pedig egy az egyben a mozdulataimba költözött. Ajkai közé szisszentem, de mire felfogtam volna, a fájó lüktetés már valami egészen mássá alakult, olyan hévvel közeledve a gyönyör felé, hogy már most éreztem, mennyire nem fog maradni körülöttünk semmi. Tovább hergelt a belőle kicsúszó hangokkal, a tarkómra maró ujjaival, és ahogy körmei nyomot hagytak a bőrömben, újra felszisszentem, ezúttal már bele is nyögve az élménybe, de képtelen voltam elszakadni a szájától, nyelvem folyamatosan az övét kutatta, néha játékos pimaszsággal végignyalva ajkait, újra tolva rajta egyet, hogy már szó szerint a csempéhez simuljon a teste, pedig tudtam, hogy neki már nem kell sok, éreztem izmai finom pulzálását, és abban a pillanatban, mikor ajkaim közé nyögte a nevemet, már én sem voltam képes tovább kitartani. Egyik kezemmel a tarkómra simuló, bőrömbe vájó ujjai után nyúltam, a másikkal pedig a csempét támasztó kezére simultam, összekulcsoltam ujjainkat, hogy gyengéden, mégis határozottan a csempére fogjam őket, így támaszkodva meg vele, érzéki börtönbe zárva Őt a gyönyör kapujában, miközben rajtam is végigvágott a kéj, olyan intenzíven tarolva le, hogy testem hosszú másodperceken keresztül csak feszült, elnyújtott mozdulatokkal lüktetve testébe, ujjaim pedig szinte fehéredésig szorították az övéit. Teljesen elvesztettem a kapcsolatot mindennel, miközben levegő után kapkodtam, épp csak annyi józan eszem maradt, hogy engedjek kissé a szorításon, amit ujjaira fejtettem ki, lassan a nyaka hajlatába temetve arcomat. Megsaccolni se tudtam volna, hogy mennyi ideig hullott ránk a víz néma csendben, amit csak a heves levegővételeink és szívünk zúgolódása tört meg, mire képes voltam felemelni a fejemet, és apró csókokat hintettem oda, ahol az imént kissé kíméletlenül harapdáltam meg a nyakát. - Jól vagy, ugye? - kérdeztem halkan, lazítva annyit ujjaimon, hogy ha akar, kibontakozhasson a rögtönzött börtönből. - Kicsit... elragadott a hév - vallottam be egy bűnbánó mosollyal, amiből ugyan nem sokat láthatott, ha csak időközben nem fordította felém a fejét. Ennél jobban mégsem tudtam volna megmutatni, milyen is volt ez a szerelem kettőnk között, ez az este tökéletes képet alkotott róla. Hol szenvedélyes, hol gyötrelmes, mohó és vad, de soha nem unalmas, és készen álltam arra, hogy ezt újra és újra bizonyítsam neki.

Szinte semmilyen választási lehetőséget nem hagytam neki, gyengéden a falhoz préseltem, és bár azonnal leálltam volna, ha arra kér, de nem úgy tűnt, mint aki arra készült volna, hogy megálljt parancsoljon nekem. Hirtelen azt kívántam, bár szemben állhatnék vele, hogy lássam a vágytól izzó tekintetét, azt, ahogy rabul ejt velük, a fejemben pedig újra és újra visszhangzott a korábbi engedélye, ahogy azt mondta, azt teszek vele ma éjjel, amit csak akarok. Én pedig nem is gondolkodtam, a testem beszélt helyettem, úgy dörgölőzve a fenekéhez, mintha valami parancsba adta volna, de nem is akartam titkolni előle, hogy milyen lüktetést váltott ki belőlem pusztán azzal, hogy meztelenül simult hozzám. Úgy akartam a magamévá tenni, hogy közben a nevem égjen az ajkán, és bár egyre közelebb kerültünk azokhoz a bizonyos hétköznapokhoz, de még mindig nem akartam elbízni magam. Nem tudtam, mi vár ránk majd holnap, és mi fogad majd, ha hazaérek egy fáradt, görcsös nap után, de a mostani éjszakánk után már bíztam abban, hogy testével akar majd menekédet nyújtani nekem, olyan lüktető élvezettel oldozva fel, amilyet előtte még soha nem éreztem. Ő volt életem nője, az a kibaszott minden, amit annyiszor hangoztattam, és amit komolyan is gondoltam, és aligha tudott volna olyasmit tenni vagy mondani, ami lebeszélt volna arról, hogy tovább küzdjek érte. Egyszerűen... szükségem volt rá.
Nem adtam meg neki rögtön azt, amire vágyott, éppen ellenkezőleg. Tovább kínoztam, úgy, mintha nem lett volna más választásom, pedig talán jobban vágytam rá, mint Ő rám, a testem úgy feszült, mint előtte talán még soha, de még mindig nem voltam hajlandó megadni neki a kegyelemdöfést, ami egyben az én felodozásomat is jelentette volna. Mintha egy végeláthatatlan játékba kezdtünk volna, bár minden ízében éreztem, hogy közel van a pont, mikor fel fogom adni, ott lüktetett bennem, egyre keményebben feszítve magamat hozzá, és nem is szégyelltem elismerni, hogy milyen hatást gyakorolt rám. - Már minden létező formában megjelöltelek - súgtam a fülébe, ebből pedig kikövetkezhette, hogy bárki is próbálta volna megérinteni vagy akár egy pillanatra ugyan, de átvenni a helyemet az életében, elég komoly árat fizetett volna a próbálkozásaiért. Nem birtokolhattam a szó hagyományos értelmében, mert nem engedte volna, de mégis igényt formáltam rá, csak hogy egyértelmű lehessen mindenki számára: Ő kibaszottul az enyém. Egyes egyedül az enyém, és nem féltem beverni bárki képét, hogy bizonyítsam, mennyire komolyan gondolom. - De most még eldöntheted, ha inkább... máshoz akarsz tartozni - nyögtem a fülébe sejtelmesen, mintha eszembe jutott volna ténylegesen felkínálni ezt a lehetőséget, annak ellenére, hogy tudtam, eszébe sem jutna máshová menni. Talán nem emlékezett rám, és még hosszú út állt előttünk, de a mai este után szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja feladni. Nem fog túladni rajtunk... és kurvára nem akar máshoz tartozni majd.
Valahol félúton feladtam a játszadozással, nyaka bőrébe fojtva egy jóleső nyögést, miután elhúztam kezeimet teste legforróbb pontjáról, ami már úgy lüktetett, mint az ágyékom, és finoman igazgatva csípőjét, végül mindkettőnk számára megadtam a vágyott érzést, ami szinte teljesen legaglózta a testemet. Nem is mozdultam rögtön, helyette kiélveztem az így kapott másodperceket, teste forróságát, a lüktetést, amit izmai okoztakok okoztak körülöttem, ennek hatására pedig muszáj volt  az ajkamba harapnom. Elégedett mosoly rajzolódott ajkaim köré, mikor végül megszólalt, de én már képtelen voltam rá, minden szót kimosott belőlem a jelentésükkel együtt, államat finoman a homlokának támasztottam, mikor hátrahajolt vállamra, olyan ritmust választva csípőmmel, amiről tudtam, hogy meg fogja őrjíteni. Lassú voltam, kegyetlen és szemtelen, ahogy újra és újra elmerültem benne, egyik kezemet végül elhúzva csípőjéről, hogy hajába markoljak, tovább ostromolva ajkaimmal a nyakát, de nem bírtam ki, hogy ne rántsam magamhoz ajkait, nyelvemmel kutatva az övé után, még szorosabban préselve a hideg csempére, mintha itt helyben eggyé akarnék válni vele. - Kibaszottul hallani akarlak - mormogtam a fülébe mohón, egyre gyorsabb ritmust keresve a csípőmmel, olyan mélyre szaladva a testében, hogy muszáj volt felnyögnöm tőle, ez a hirtelen hang pedig belengte a fürdő csendjét.

Nem létezett ellenszer a vágyam ellen, és hiába próbáltam újra és újra csillapítani, még a legvadabb, legőrjítőbb kielégülés után is visszatért, úgy áradva szét ereimben, mintha ezer éve nem látogatott volna meg. Én pedig gyenge voltam, és nem is akartam tenni ellene semmit, nem küzdöttem, csak hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, annak ellenére, hogy Iris az elmúlt napokban jó párszor a tudtomra hozta, hogy ne is álmodozzak erről, mert bármennyire is vágyom rá, nem fogom megkapni. Addig nem, míg készen nem áll rá, és valamilyen szinten el is töltött némi elégedettség, mert az, hogy most itt állhattam mögötte, azt jelentette, hogy hajlandó volt még közelebb engedni. És ha nem is érezte azt, amit én, de be kellett látnom, hogy ez egy jó kezdet volt, és erre kell majd alapoznunk, ha nem lesz megoldás a problémánkra. Próbáltam nem erre gondolni, elhessegetni, mert jelenleg csak Vele és a benne tomboló lüktetéssel akartam foglalkozni, de tudtam, hogy holnap már nem tologathatom tovább. Muszáj volt egyszer és mindenkorra pontot vagy vesszőt tennünk, csak hogy tudjuk, melyik irányba kell tovább haladnunk. Hogy... hol kell kezdenem azt a bizonyos építkezést, még ha úgy is éreztem, hogy ezúttal már képeztem egy jó alapot arra az esetre, ha minden odaveszett volna.
Ajkaimat elhagyta ugyan néhány szó, de a vágy már eluralta a hangomat, és bár itt volt a hátunk mögött már legalább három őrjítő orgazmus, még mindig nem volt elég, még mindig többet akartam, és ha emiatt a pokolra kerülök, hát álltam elébe. Erőtlenül el is vigyorodtam a pókeres megjegyzésén, aprót vonva a vállamon, mintha csak tudatni akartam volna vele, hogy nem, abban a helyzetben sem volt szó semmilyen kártyapakliról, miközben kezeim tovább barangoltak a testén, arcom továbbra is nyaka forró bőréhez préselődött, a forró víz pedig, ami közben ránk hullott, bármilyen melegre is volt állítva, még így is hűtötte a lángoló testemet, ami újra és újra hátához dörgölőzött, nem is hagyva ki alkalmat, hogy ágyékom ne nyomódjon a fenekéhez. A vérem szinte szétfeszítette az ereket, mert ahogy éreztem fenekét, egyre nehezebb volt uralkodnom magamon, szinte rögtön készen álltam volna arra, hogy magamra húzzam a testét, de még nem játszadoztam ki magam. Ujjaim teste lüktető pontjára találtak, miután finoman toltam rajta, fél szemmel láttam, hogyan dől a hűs csempének, én pedig nem voltam rest folytatni az elkezdett kínzást, olyan lassú, mégis kegyetlen ritmussal masszírozva combjai között, hogy egy pillanatra azt éreztem, már teste lüktető válaszától képes lennék elélvezni. - Bírd ki még egy kicsit - súgtam oda neki, bár ez legalább annyira szólt saját magamnak is, talán én még nehezebben küzdöttem meg a gyötrő kínnal, mint Ő, és mikor ujjai a tarkómra kulcsolódtak, ismét ráharaptam nyaka édes bőrére, gyengéden ízlelve meg Őt. - Mire gondolsz? - kérdeztem vissza szemtelenül, mintha nem tudnám pontosan, miről is beszél, főleg azok után, hogy már a hálóban is bizonyítottam, mennyire képes vagyok a teste nyelvén beszélni, ebben pedig Ő sem maradt adósom. Minden érintése olyan volt, mintha nem felejtett volna el semmit, mintha a vérében volna a tudás, hogyan is kell megérintenie, vagy hogyan kell kényeztetnie, és ahogy ismét felrémlett előttem, hogyan ejtett rabul ajkaival, újra befeszült minden izmom. - Talán erre? - kérdeztem, utalva ujjaim egyre mohóbb ritmusára. - Vagy erre, itt? - folytattam tovább a kegyetlen játékot, egyszerre dörgölőzve ismét fenekének, miközben előrehajolva nyaka elülső oldalába haraptam, gyengéden szipolyozva a bőrét. - Azt akarom, hogy mindenhol az én nyomaimat őrizd - hajoltam vissza füléhez, ezúttal fülcimpájára harapva, hosszú másodperceken át folytatva ujjaimmal a kényeztetését, és csak akkor voltam hajlandó elhúzni a kezemet, mikor már egyértelmű volt, hogy kezdte a végét járni. Csípőjére fogtam mindkét kezemmel, míg lábam gyengéd terpeszre késztette, és miután beigazítottam magam, egyszerre mozdultam előre, közben a csípőjét is húzva magam felé, így törve utat a testébe, elfojtva egy tompa, jóleső nyögést a nyakában.

Az, ahogy csalogatni próbált, elég egyértelművé tette, hogy legalább annyira vágyik rám a zuhany alatt, mint én rá, de egyelőre úgy tettem, mint aki elutasítja ezt a kis kalandot, igaz, volt egy olyan sejtésem, hogy az ajkam szélén üldögélő sunyi vigyor pontosan elárulta, hogy mit fogok csinálni. Ahogy az is, hogy korábban már viccelődtem a kukkolás kapcsán, de akkor még tényleg esélytelennek tűnt, hogy csak úgy, minden további következmény nélkül bejuthassak a fürdőszobájába. Most pedig itt voltunk, annak ellenére, hogy a mai nap után semmi jóra nem számítottam tőle, és bár még mindig nem emlékezett rám és a hozzám fűződő érzéseire, de... talán adott némi okot a reménykedésre, hogy nem tagadta meg az esélyt tőlem, és együtt rákanyarodhattunk erre az útra.  
Csak pár másodpercig töltöttem be a kukkoló személyét, végigsimítva tekintetemmel alakját, tetőtől talpig méricskélve, mintha már nem láttam volna ezerszer a meztelen fenekét, a vágy pedig azonnal végigvágott a gerincemen, olyan iramra kapcsolva a véremet, hogy nem is tudtam volna megálljt parancsolni neki. És amúgy is, hülye lettem volna megpróbálni. Lassan léptem mögé, finoman tolva előrébb, ajkammal máris keresve egy finomnak tűnő pontot a nyakán, és míg mellkasom lassan átvette a belőle áradó hőt, karommal pedig még szorosabban húztam magamhoz, követeltem tőle némi tusfürdőt. - Képtelen lennék csak úgy heverészni - mormoltam fülébe halkan, de annyira kiszáradt a torkom, hogy szinte már fájt a beszéd. Bármilyen kötelék is húzódott közöttünk, hihetetlen volt az ereje, és még soha nem voltam biztosabb annál, hogy ki fogja állni mind az idő, mind az ismeretlen ellenség próbáját.
Halk sóhaj szakadt ki belőlem, mikor fenekével ágyékomhoz dörgölőzött, majd hátrahajolt, hogy egy szenvedélyes csókkal érvényesítse szavait, és míg a szivacsot szorongató kezem gyengéden masszírozni kezdte melleit, kiszakadtam a csókból, ajkaim pedig tovább kutakodtak a nyaka körül, végighúzva nyelvemet a válla felső részén, eljutva egészen a tarkójáig. - Szerintem már érzed, hogy én mennyire... örülök - vigyorodtam bele az apró csókokba, ezúttal pedig én préseltem magam fenekéhez, bár azok után, ami az ágyában történt, talán már meg sem lepődött, hogy milyen gyorsan képes volt hatást gyakorolni a testemre. Felemeltem a fejemet, így keze könnyedén csúszott arcomra, míg körmeivel finoman karistolta a hasa körül nyugvó karomat,  és hiába a ránk zúduló víz, még így is libabőrrel reagáltam minden érintésére. - Igen. Mindig én fürdetlek - biccentettem széles vigyorgással, szándékosan megnyomva az utolsó szót, némi perverz hangélt költöztetve belé, de ahogy illata ismét az orromba kúszott, szinte ösztönösen fúrtam arcomat a nedvesedő hajába, gyengéden masszírozva fejbőrét az orrommal. Csak akkor hajoltam el, mikor kíváncsian megszólalt, mire megköszörültem a torkomat, és pár pillanatig csendben álltam mögötte, miközben a kezemben tartott szivaccsal tovább masszíroztam hol a hasát, hol pedig a melleit. Még így, ennyi idő elteltével sem tudtam csak úgy elfelejteni azt, mikor talán életemben először kimondtam a szeretlek szót, és bár nem láthatta, de a perverz vigyorom lassan teljesen eltűnt, helyette pedig egy lágyabb, gyengéd változata költözött az arcomra. - Biztos meg fogsz lepődni, de én voltam - vontam egyet a vállaimon, és bár kedvem támadt egy kis viccelődéssel tovább passzolni a témát, végül mégsem tettem. - És az az este kísértetiesen hasonlított erre - folytattam tovább, de végül jobbnak láttam nem belemenni. Talán nem vette volna ki jól magát, ha most kötöm az orrára, hogy amúgy akkor sikerült kimondanom, mikor épp a város másik végébe szökött előlem, miután kiakadtam a nyomozóval töltött ebédje kapcsán. - De most valami mást akarok kicsalni belőled - bújtam ismét nyakába, mohón szívva meg a nyakát, miközben tettem egy pár lépést előre, magam előtt tolva Őt is, egészen addig, míg el nem érte a csempét. - Alig várom, hogy újra benned legyek - súgtam a fülébe lázasan, közben lényegében eldobva a szivacsot, amivel eddig a melleinél kalandoztam, felszabaduló ujjaim újra a combjai közé tévedtek, és ahogy újra kitapintottam a lábai között váró forróságot, jólesően belemorrantam a bőrébe. - Vagy... van még más kérdésed is? - kérdeztem szemtelenül, miközben ujjaim lassan masszírozni kezdték, ágyékom pedig újra a fenekéhez feszült.

Nem szívesen gondoltam az alvásra, mert bármennyire is tűnt ostobaságnak, egy részem attól rettegett, hogy ez az egész reggelre köddé válik, és ismét ugyanott fogunk tartani, ahol egy vagy két nappal ezelőtt. Testem-lelkem nem kívánta azt az érzést, bár egyelőre még nem fenyegetett az a veszély, hogy le akarnának csukódni a szemeim. Kicsit sem voltam fáradt, annak ellenére, hogy minden létező porcikámat rendesen átmozgatta, és még azt sem tartottam kizártnak, hogy miután Őt előbb-utóbb elnyomja majd az álom, én csak feküdjek mellette és éberen gyönyörködjek benne, ahogy már nem egyszer megtettem. Sem vele, sem a látványával nem tudtam betelni, már régóta nem is próbálkoztam ilyesmivel, bár mint mindig, ezúttal is kilátásba helyeztem, hogy páratlan ébresztőben lehet része, ha hagyja, hogy mellette maradjak éjszaka. Még bele sem éltem magam igazán, de már éreztem némi lüktetést a gondolat hatására, ezt pedig egy elnyújtott sóhajjal próbáltam orvosolni.
A zuhany végül elcsalta tőlem, és felemelkedett mellőlem, mire előre dőltem, csak hogy finoman, pimaszkodva meg tudjam paskolni a fenekét, majd ajkamba harapva már dőltem is vissza a párnára, de képtelen voltam levenni róla a szemeimet. Ő pedig tagadhatatlanul élvezte, erről árulkodott az a pajkos fény, ami megcsillant tekintetében, miközben lassú léptekkel eljutott a fürdő ajtajáig, én pedig kénytelen voltam újra ajkamba marni fogaimmal, visszanyelve egy hatalmas sóhajt. Tekintetem úgy simogatta alakját, ahogy általában a kezem is végigbarangolja, a torkom azonban száradni kezdett, és bár tudtam, hogy mire megy ki a játék, egyelőre mégsem mozdultam. Ahogy résnyire nyitva hagyta maga mögött az ajtót, akaratlanul is elém kúszott néhány emlék, hisz ezerszer csalt már így maga után, engedve, hogy elképzeljem, hogyan csúsztatja le magáról a felesleges göncöket, a víz csobogó hangjáról és a halvány gőzről már nem is beszélve. Szerettem volna a vízsugár helyében lenni, mindenhol érinteni, bár most jóval egyszerűbb dolga volt, elvégre a vetkőztetést már jóval korábban letudtuk. Magamban még mindig vigyorogtam azon, ahogy az első vesztes körében lehámozta magáról azt a két szerencsétlen zoknit.
Végül én is elrugaszkodtam a matractól, szándékosan váratva meg, azzal az eltökélt szándékkal, hogy azt higgye, felültettem, pedig kibaszottul meg kellett erőltetnem magam ahhoz, hogy ne sétáljak rögtön utána, és amúgy is, annak az esélye, hogy kihagyjak egy ilyen lehetőséget... nem, nem én lettem volna. Épp csak annyira löktem be az ajtót, hogy akadály nélkül beljebb tessékelhessem magamat, szinte rögtön rátalálva alakjára, úgy bámulva rá, mintha legalább elvarázsoltak volna. Szemeimmel követtem a vízsugár útját, ahogy végigsimított testén, finoman tüntetve el a habpamacsokat bőréről, mire ösztönösen végignyaltam ajkamat, de ekkor már kicsit sem törődtem az önfegyelmemmel. Megszüntettem a köztünk lévő távolságot, így lépve a háta mögé, menet közben rámarkolva a szivacsra, és mellkasommal finoman bentebb toltam, hogy kényelmesen elférjek mögötte, nyelvem pedig szinte azonnal a nyakát ingerelte, átkarolva derekát az egyik karommal. - Adsz egy kis tusfürdőt? - kérdeztem tőle halkan, rekedten búgva a fülébe, ahogy a szivacsot markolászó kezemet odatartottam elé.