Iris & Dimitriy

Őrülten kellemes, ahogy fekszik rajtam, miközben még mindig pihegünk mindketten az átélt mámortól, ujjaim gyengéden cirógatják, mozdulataim nyomán pedig érzem, hogy libabőrössé válik, hogy megborzong, ami még kellemesebbé teszi a pillanatot és lágy mosolyt csal ajkaimra. Válasza hallatán gyengéden sandítok le rá, mert bár ugyanezt a szót használtam én is, mégis Tőle egész másnak hat, hiszen az én hiányérzetem, csak erre az izgató együttlétre vonatkozott, amíg nem érhettem hozzá, holott őrülten vágytam rá, Ő viszont sokkal nagyobb távlatról beszél. Legalábbis, pár napról biztosan, mióta nem cirógattam így és nem hevertünk teljesen leigázva mindketten az ágyamon.
Az új élmény kapcsán teljesen őszintén válaszolok, mert bármennyire is volt kínzó, hogy nem érinthetem, őrülten fel is izgatott, mint ahogy a gondolat is, hogy mindezt esetleg fordított helyzetben is kipróbálhatnánk, bár nem úgy tűnik, mintha Ő annyira díjazná az ötletet, ezen pedig jót kuncogok. -Majd egy váratlan pillanatban közlöm, hogy le vagy tartóztatva és jobb, ha nem állsz ellen az igazságszolgáltatásnak.- harapok incselkedve ajkamba, huncut mosollyal pillantva le rá és tagadhatatlan, hogy ez az elképzelt játék se lenne éppen ellenemre, talán kellőképpen izgató felvezetés is lenne ahhoz, hogy végül Ő találja magát az ágyhoz bilincselve és én élhessem ki rajta a buja vágyaimat. Mondjuk ezen a ponton elgondolkozok azon, hogy miféle dolgokat ébresztett fel bennem, mert ez meg végképp nem volt rám soha jellemző, mellette viszont kétségtelenül szárnyal a fantáziám.
Az ellen se akadékoskodok igazán, hogy meztelenül feküdjek ezentúl mellé az ágyba, bár azért rosszallóan a fejemet csóválom huncut pillantása láttán, majd ahogy mellém helyezkedik, már kúszok is oda hozzá, mert a hő, amit áraszt magából, azonnal hiányozni kezd, már-már kellemetlenül hidegnek érzem a szoba levegőjét nélküle. Hozzá bújva viszont ismét kellemesebb a helyzet, bár gyengéd érintésétől ugyanúgy libabőrössé válok, mint korábban, azt pedig meg se próbálom eltitkolni, hogy mennyire jó ez most így, hogy mennyire jó érzés így összebújva heverni, ami megint csak arra a gondolatra enged következtetni, hogy a testem emlékszik az elmém helyett. Talán, idővel a szívem is emlékezni fog, mint ahogy Ő emlékszik most a hasonló pillanatokra. -Szerintem, ez nem baj.- súgom halkan, apró csókot lehelve mellkasára, majd a szobája kapcsán tovább kíváncsiskodok, bár őszintén meglep, hogy ezek szerint a ház azon részét nem vettük igazán birtokba és ez minden bizonnyal az arcomra is van írva, miközben tekintetét fürkészve hallgatom. -Valószínűleg nem tartottalak abban a helyzetben alkalmasnak arra, hogy felavassuk.- kuncogok halkan, bár az cseppet sem lep meg, hogy nem akartam magára hagyni, mert akármilyen is volt akkoriban, belőlem valószínűleg nem bírta kiirtani a lényem törődő részét. Ha pedig aznap este nyílt meg előttem először és hagyta, hogy a rideg maszkja alá lássak, valószínűleg még úgy se lettem volna képes arra, hogy sérülten egyedül hagyjam.
Mellkasa finoman megemelkedik fejem alatt, ahogy sóhajt egyet, szavai hallatán lágy mosoly jelenik meg arcomon és kétségtelenül letaglóz a tény, hogy képes volt egyáltalán ilyesmit kimondani, hogy "szerelmi fészek". Soha nem gondoltam volna Róla, a rideg, gonosz maffiózóról, hogy ilyesmit hallhatok Tőle és az, hogy mindezt én csalogattam elő belőle, még a megüresedett szívemet is megmelengeti. Piszok jó munkát végeztem vele, akárhogy is csináltam. -Irtó édes vagy, ugye tudod?- súgom végül halkan, gyengéd mosollyal, miközben helyezkedek egy picit, hasra fordulok és félig-meddig mellkasára helyezkedve, de testem súlyát inkább az ágyon tartva, egész az arcáig sikerül feltornásznom magam. Onnan vizslatom tekintetét pár pillanatig némán, majd az irtó szexi száját is alaposan megnézem magamnak és sóhajtok egyet halkan. -Azt hiszem, ezek után még izgatottabban várlak majd haza holnap.- szólalok meg végül halkan, cinkos mosollyal ajkaimon, amit azzal próbálok enyhíteni, hogy finoman beharapom, de végül lassan megszüntetem azt a kis távolságot, ami még köztünk van és lágyan megcsókolom, cirógatva, olykor épp csak érintve ajkait. Kizártnak tartom, hogy ne tudnék beleszeretni...újra.

Iris & Dimitriy

Őrjítő érzés, ahogy végig söpör testén a gyönyör, ahogy felnyög, miközben megfeszülnek izmai és belém lüktet, ez pedig épp elég ahhoz, hogy még egy utolsó pár mozdulattal engem is a beteljesüléshez segítsen, amitől elszorul a torkom, hogy aztán egy mély, buja nyögés kíséretében engedjem ki a tüdőmben rekedt levegő. Testem reszketve hullámzik alatta, a szívem ugyanazt az őrült ritmust dübörgi, mint az Övé, miközben nyakára csókolok, enyhítve az imént okozott fájdalmat, de már nem bírom tovább, hogy ne érinthessem, hogy ne cirógathassam forró bőrét, úgy várva ki, hogy zakatoló szívünk megnyugodjon, így most már halkan meg is kérem, hogy oldozza el a kezeimet, Ő pedig sietve meg is teszi.
Amint eloldja a "rabláncot", ajkamba harapva elvigyorodok és, míg visszahelyezkedik, valamivel lentebb is, mint volt, finoman megdörzsölgetem mindkét csuklómat és elégedetten sóhajtok egyet, mikor tenyerem végre fejére simul, ujjaim gyengéden hajába túrnak, míg másik kezem karján simít végig cirógató mozdulattal. -Ez már nagyon hiányzott...- súgom halkan, bár így belegondolva, olyan régóta nem is hiányozhatott, hogy érinthessem, hiszen nem emlékszem rá, hogy hányszor tettem meg ezelőtt de, ha csak a ma estét veszem figyelembe, akkor is kínzó volt már, hogy ne érjek hozzá. De baromira élveztem is, most pedig még inkább élvezem, hogy végre megtehetem.
Mosolyogva pillantok le rá, ahogy felém fordítja arcát, de pimasz mosolya láttán, szavai hallatán kuncogni kezdek és, mintha csak egy csintalan gyereket néznék, megcsóválom a fejemet. -Nagyon...izgató volt. Neked is ki kell próbálnod.- harapok finoman ajkamba, mert már a gondolat is felcsigáz, hogy én ugyanúgy kínozhassam, mint ahogy Ő tette most velem, hogy úgy játszadozhassak Vele, hogy közben semmi másra nem tud gondolni csak, hogy mennyire szeretne megérinteni. -Hát jó. Mostantól, majd meztelenül alszom és, csak akkor veszem fel valamelyiket, ha meg akarok szabadulni tőle.- sutyorgom halkan arcélén, álla vonalán húzva végig gyengéden körmeim hegyét, majd hüvelykujjammal alsó ajkára simítok és lágyan elmosolyodok. -Vagy, ha azt akarom majd, hogy megvadulj.- duruzsolom, miközben mosolyom egészen pimasszá válik, mikor pedig legördül rólam, oldalamra fordulok és mellé helyezkedek, tenyereim fejem alá helyezem, bizonyos távolságot hagyok köztünk és végig futtatom rajta pillantásom. Iszonyú vonzó férfi, bár ezzel eddig is tisztában voltam, de most már egyre jobban kezdek rájönni, mi minden lakozik benne, hogy mennyivel másabb, mint amilyennek képzeltem és, hogy mennyire élvezem, hogy mellettem van. Ijesztő is valahol, ugyanakkor megnyugtató a felismerés.
Közelebb is evickélek picit hozzá, ha pedig hagyja, fejem mellkasára hajtom, tenyerem hasfalára simítom és gyengéd, cirógató mozdulatok mellett felpislogok rá.-Ezt azért meg tudnám szokni...- szólalok meg halkan, cinkos mosollyal, majd egy kellemes sóhajt követően helyezkedek még egy picit, tovább cirógatom csendben és apró csókot lehelek a még mindig perzselő forróságú bőrére. Elképesztő, mi minden meg tud változni pár nap alatt, bár ezt talán neki pont nem kell bemutatni, hiszen egyik nap még gyűrűt húzott az ujjamra, míg a következőn, már alig őriztem róla emléket, most pedig mégis újra hozzá vagyok bújva és az ágyamban fekszünk. -Itt voltunk többet, vagy a Te szobádban?- kérdezem végül kíváncsian, mosolyogva lesve fel rá, mert azt őszintén sajnálom, hogy nem emlékszek egyáltalán arra, hogy valaha jártam volna ott. Talán, soha nem is jártam.

Iris & Dimitriy

Még alig múlt el a pillanat, amikor gyötrődő testemet elöntötte a gyönyör, miközben nyelvével és ujjaival olyan mohón kényeztetett, most mégis úgy lihegek és úgy felkorbácsolta már a vágyamat azzal, ahogy újra és újra ölemhez simul, hogy percekkel később, most megint ugyanott tartok; csillapíthatatlan lázban ég mindenem és olyan kapkodó a lélegzetem, mintha az életemért küzdenék. Csak akkor akad el egy hosszú pillanatra, ahogy végre felhagy az őrjítő kínzással, ahogy elmerül bennem és végre testünk eggyé válik, együtt nyögök fel Vele az élvezettől, de aztán újra lihegve adom át magam ennek az őrjítő vágynak, ami nem, hogy nem akar csillapodni, csak egyre mohóbban akarja Őt és azt a gyönyört, amit képes okozni újra és újra.
Talán, az Ő telhetetlenségére magyarázat lehet, hogy napokig úgy hajtotta álomra a fejét és úgy ébredt fel, hogy azt hitte, talán örökre elveszített, de részemről nem létezik ilyen magyarázat, nem emlékszek a forró, lázas éjszakákra, az együttlétekre, amik valószínűleg ugyanilyen eget rengetőek voltak, vagy a szerelemre, ami csak még gyönyörűbbé tehette mindezt, de most mégis megfogalmazódik bennem, hogy talán, ha az elmém el is zárt mindent, a testem talán nagyon is emlékszik és most, hogy az a férfi érinti, akit a szívem úgy szeretett, képtelen betelni Vele.
A csókjaival, az érintésével, bőre illatával és forróságával vagy épp, a vágytól rekedtes hangjával és buja nyögéseivel, ahogy mozogni kezd bennem, melyek csak tovább fokozzák az élvezetet. Nem is tudom magamban tartani, milyen izgatóan hat rám minden, amit produkál, mohó csókot követelek tőle, ha már érinteni nem tudom, de igazság szerint így is tökéletesen érzem, miként feszülnek vagy épp remegnek meg izmai a felfokozott vágytól, hiszen az aljas játszadozása ugyanúgy Rá is hatással volt.
Nem is húzza tovább az agyamat, nem kacérkodik és nem incselkedik, csak a mindkettőnk által áhított gyönyört kezdi hajszolni vehemens mozdulataival, teljesen elmerülve bennem újra és újra, a végletekig tüzelve ezzel, miközben kezeim -jobb híján- ismét az ágy rácsába marnak, hogy még az ujjaim is belefehérednek. Küszködök minden lélegzetvételért, a szívem a torkomban dobog, de még vérem dübörgésén keresztül is hallom kéjes hangjait, melyek édes fűszerként elegyednek el a testemben tomboló kavalkádban, ahogy a gyönyör egyre erősebben kezdi mardosni bőrömet és a pulzusomat az egekig pörgeti. Homloka homlokomhoz simul, bőrömet cirógatja minden lélegzetvétele, szinte egy levegőt küzdünk magunkba mindketten, miközben testem minden pontjával, mely hozzáér, érzem, ahogy olykor megremeg, ahogy izmai megfeszülnek és, ahogy azt suttogja, hogy nem bírja tovább, én csak egy frusztrált, türelmetlen nyögéssel válaszolok.
Akarom a gyönyörét, hogy érezzem, miként gyűri maga alá ez az őrült, elemi érzés, mert valahányszor csak megtörténik, úgy érzem, már attól is képes lennék elélvezni, ha csak nézném és hallanám, mi megy végbe benne. De kétségtelen, hogy átélni sokkal mámorítóbb, hiszen ahogy kezeim mellé fog Ő is a rácsra és egyre vehemensebb mozdulatokkal kezd mozogni bennem, ahogy teste újra és újra megborzong, belém lüktet, engem is egyre közelebb sodor a mámorhoz, mikor pedig ajkaimra hajol, mohón kapok értük, nyelvem vágyakozva követeli nyelvét az utolsó, vehemens mozdulatáig. Ajkaiba nyögök, szinte válaszolva az Ő mély, buja nyögésére, de nem maradok le sokkal tőle, teste pulzálása az utolsó lökés azon a sziklaperemen, mely után a gyönyör rajtam is úgy tarol végig, hogy alig győzök kapaszkodni. Sírni tudnék, olyan csodálatos érzés, ahogy testem remegni kezd alatta, izmaim megfeszülnek, miközben még Őt is kínozza a mámor, én pedig nyakába fúrom arcom, bőrébe harapok, lihegve, nyögve vészelve át a megsemmisülést, élvezettel simulva forró, izzadt testéhez.
Úgy zakatol a szíve, hogy tisztán érzem minden dobbanását mellemen és, míg testem lassan nyugodni kezd, míg újra magamra találok, el is veszek a lüktetésében. Úgy érzem magam, mintha végig robogott volna rajtam egy vonat, de közben mégis olyan felpezsdítő, olyan eleven mindenem, ahogy lihegve heverek alatta, gyengéd csókokat lehelve nyakára, ahol az előbb még haraptam. -Most már eloldozhatnál...- suttogom mosolyogva, miután legalább háromszor indulnak meg karjaim, hogy körbe zárhassam velük egy pillanatra, hogy finoman végig cirógathassam hátát, míg elmúlik a mámor, mert most már végképp fojtogat az érzés, hogy mindezt nem tehetem. Az pedig biztos, hogy ezek után ki is fogom használni, hogy végre szabadulnak a kezeim, mert le sem fogom venni őket Róla jó darabig és, ha netán le is gördül rólam, első dolgom lesz odafészkelni magam mellé.

Iris & Dimitriy

Megborzongok mohó csókjától, ajkai közé nyögök halkan, ahogy nyelvünk túlcsorduló szenvedéllyel egymáshoz ér, miközben teste olyan izgatón simul hozzám, hogy az iménti tomboló forróság nem, hogy nem enyhül bennem, inkább, csak tovább fokozódik. Újra és újra mozdulnak karjaim, képtelen vagyok leküzdeni az ingert, hogy hozzá érjek, de minél jobban kínoz az az apró akadály, annál mohóbban vágyom Rá, annál jobban ficánkolok alatta és, csak még inkább élvezem, hogy Ő viszont szabadon érinthet.
Testem libabőrössé válik, ahogy végig cirógatja oldalamat, pedig sok mindent érzek jelenleg, de az, hogy fáznék, egyáltalán nincs köztük, erről pedig Ő is gondoskodik, hiszen minden porcikája, ahol csak hozzám ér, szinte perzselő forróságot áraszt magából. Úgy zihál, olyan vágy árad belőle, amit újra megvadulnak érzékeim és hiába éltem át alig pár perce egy eget rengető orgazmust, mégis újra őrülten akarom. Aztán újra, újra meg újra. Képtelen vagyok betelni Vele.
Halkan kérem is, hogy hagyjon fel végre a kínzással, de tovább pimaszkodik, még azt a nyamvadt "bébi"-t is képes bevetni ellenem, amivel a fojtogató vágy ellenére is ajkaimra csal egy mosolyt, pedig minden porcikája elárulja, mennyire vágyik már Ő is arra, hogy végre bennem legyen. Csípője kínzó ritmusával gyötör, keménysége újra és újra végig simul forró ölemen, én pedig minden egyes mozdulatnál epekedve várom a pillanatot, hogy végre elmerüljön lüktető testemben, mégsem teszi, nem áll le az édes kínzással.
Szinte reszketek a vágytól, kínlódva kapkodok levegő után és frusztráltan nyögök, valahányszor elhúzódik testem azon pontjától, ami jelenleg a legőrjítőbben, lüktetve követeli Őt, miközben ajkamba harap, nyakamra lehel forró csókokat, én pedig újra a rácsba kapaszkodok kínomban, hogy meg-megfeszülő izmaim kevésbé gyötörjék a csuklóimat. Elmormogott szavai hallatán bizsergető érzés fut végig rajtam fenekemhez véve az irányt, ahogy megmarkol és még jobban magához húz, mintha már bennem lenne és épp most próbálna a lehető legmélyebbre hatolni, fel is nyögök az elgondolástól, mozdulok felé, még jobban hozzá préselem magam, szinte már könyörögni tudnék, hogy enyhítsen végre a kínzó vágyamon.
A hátam megfeszül, a párnára szorítom fejem, ahogy csípője következő izgató mozdulata közben, végre belém hatol, ahogy kitölti sóvárgó testemet, én pedig olyan feszülten kapok levegő után, mintha egész eddig, csak fuldokoltam volna. -Istenem, annyira izgató, ahogy nyögsz.- nyögöm feszülten én magam is, ajkamba harapok az érzéstől, ahogy teste megfeszül rajtam, még a kezeim se szükségesek ahhoz, hogy érezzem, majd arcommal ajkai felé kezdek furakodni, szinte kínlódva próbálok csókot követelni tőle, csípőm pedig reszketve járja tovább ugyanazt a táncot, amit Ő kezdett el járni. -Őrülten jó Veled.- nyöszörgöm lihegve, akár még mindig a csókra áhítozva, akár bőrébe súgva a szavakat, de képtelen vagyok magamban tartani, mennyire csodálatos, izgatóan vad és nyers Vele ez az egész. Senkivel nem éreztem még, csak hasonlót se soha, senki nem tudott még ilyen pokolian beindítani és mostanra már biztos vagyok abban is, hogy nem is lenne senki mással ennyire mámorító az együttlét, legyen az épp gyengéd vagy keményebb. És, ami a legijesztőbb felismerés még számomra is mindeközben, hogy senkiben nem bíztam még meg ennyire, mint benne, nem adtam át magam teljesen semmilyen téren, nem szorultak ennyire háttérbe a gátlások, Vele viszont most mégis itt vagyok egy ágyban, kikötözött kezekkel, teljesen felajzva és egyetlen kibaszott pillanatát sem szégyellem.

Iris & Dimitriy

Miután a ruhám darabokban végzi, azt azért az eszembe vésem elég alaposan, hogy miféle hatalommal is rendelkeznek ezek a göncök vagy, hogy milyen sors vár rájuk ezentúl, ha mégis úgy döntenék, hogy rendszert csinálok a látogatásából. Már pedig, ha a ma estéből indulok ki és az elmúlt pár napból, mindenképp afelé hajlik a mérleg, hogy tényleg esélyt adjak ennek a valaminek, ami köztünk van. Vagyis, az Ő részéről meg lehet nevezni, el is suttogja nekem párszor, miután elárulom, milyen jó érzés azt a bizonyos szót hallani Tőle, részemről viszont, még épp csak kigyökerezett ez az aprócska növény, ami vagy szépen, biztonságban fog növekedni, vagy sem. De bízom benne, hogy inkább az előbbi történik majd, amihez a testi vágy jócskán hozzájárul, abban pedig egyértelműen nem szenvedünk hiányt.
Iszonyú az a láz, ami bennem tombol, amit képes előcsalogatni belőlem ezzel a rögtönzött kötözős játékkal és a kínzóan édes érintéseivel, a csókjaival és a vággyal, amit az Ő tekintetében is látok. Valahogy soha nem értettem, mi lehet ebben ennyire izgató, miféle őrület késztet erre bárkit is és valahogy mindig úgy gondoltam, hogy ehhez feltétlenül szükséges valami meghunyászkodás, de bármennyire is van megkötve a kezem, attól, ahogy bánik velem, ahogy becézgeti bőrömet és, ahogy a gyönyör felé sodor ujjaival, inkább érzem úgy magam, mint valami kicseszett istennő, akinek igyekszik a kedvében járni. Az ereimben forrongó vérem, testem lüktetése és az ajkaim közül kikívánkozó hangok pedig egyértelműen arról árulkodnak, hogy nagyon is a kedvemben jár.
Ha párszor kellemetlenséget is okoz, hogy nem tudom szabadon érinteni, végül ez már egyáltalán nem is számít, mert én magam kapaszkodok az ágyba, mikor nyelve mohón ölemre simul, ahogy felveszi ujjai őrjítő ritmusát. Mintha láva hömpölyögne az ereimben, olyan forrón lüktet bennem a vérem és már nem is igazán hallok mást, csak a szívem dübörgő hangját, ahogy egyre közelebb űz a gyönyörhöz, ami végül kíméletlenül és megsemmisítő erővel vonul végig rajtam.
Képtelen vagyok magamba fojtani a hangokat, melyeket az élvezet kelt bennem és igazából nem is akarom némán átélni a mámort, mert már tudom, milyen hatással van Rá és azt akarom, hogy tisztában legyen vele, mit okozott az őrjítő játékával. Hogy mennyire felizgatott és, hogy milyen elemi erővel vonul rajtam végig az orgazmus, bár ezt reszkető testem és ölem vad lüktetése is tökéletesen elárulhatja.
Tekintetem összekapcsolódik az Övével, ahogy lassan elcsitul minden, bár az cseppet sem segíti elő testem nyugodását, hogy a kínzó játékával, még most sem hagy fel, mikor pedig combjaimra lehel csókot, testemen simít gyengéden és elindul felfelé hozzám, türelmetlenül nyögök egyet. -Kétségtelen, hogy a legédesebb módszert választottad ahhoz, hogy megölj.- kuncogom lihegve, ahogy lábaimat csípője köré igazítja, ahogy arcomra lehel apró csókokat, majd vele együtt én is a kezeim felé pillantok, melyek egy picit talán tényleg megsínylették ugyan ezt a szédületes orgazmust, mégis ördögi vigyor terül el ajkaimon a látványtól. -Kibaszottul szeretnélek már érinteni, de jelenleg beérem azzal is, ha végre megcsókolsz.- súgom még mindig pihegve, vagy inkább, már megint, hiszen nem engedi testemet teljesen elcsitulni, kemény ágyéka újra és újra nekem feszül, engem pedig már az is újra feltüzel, hogy érzem, mennyire beindította Őt is ez az egész.
Érezni ezt forró csókjából is, amibe buján bele is nyögök, olyan régóta áhítoztam már ajkai után, testemmel pedig igyekszem minden lehetséges módon hozzáérni, simulni, perzselő mellkasán át pedig tisztán érzem, milyen őrült tempóban zakatol a szíve. -Magamban akarlak érezni.- szakítom meg egy pillanatra a csókot, de már falom is tovább mohón ajkait, nyelvem úgy simul nyelvéhez, mintha hosszú évek óta szomjazott volna az érzésre, de körülbelül ezt az érzést is kelti bennem az az aprócska ruhadarab okozta fogság. Amit nem véletlenül nem említek, mert egyrészt iszonyúan beindít a gondolat, hogy így tegyen a magáévá, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy továbbra sem simíthatom bőrét, másrészt pedig van egy olyan érzésem, hogy ugyanez szerepel az Ő vágyai közt is. Ha úgy is dönt, hogy nem oldoz el, vigasztal majd a gondolat, hogy ha a kezeimmel nem is, minden más helyen érezhetem Őt és ez az iménti sóvárgás után, már épp elég.

Iris & Dimitriy

Kár is lett volna arra pazarolni az energiámat, hogy megpróbáljam csak a bogarat elültetni a fülében arról, hogy talán nem élvezem, amit velem művel, hiszen a testem egyértelműen a tudtára adja, mennyire nem így van. Minden borzongás, a libabőr, a forróság, ami lassacskán felemészt és a kéjes hangok, melyeket képtelen vagyok visszatartani, egyáltalán nem arról árulkodnak, hogy annyira szenvednék. Vagy legalábbis nem a szó kellemetlen értelmében, mert szenvedek, de a vágytól és attól, hogy a kezeim meg vannak szó szerint kötve, hogy nem tudok a hajába túrni, bőrébe marni finoman vagy épp magamhoz húzni egy csókra, amit olyan kitartóan megvon tőlem, miközben az ujja finoman mozog bennem és egyre csak fokozza bennem a vágyat.
Mégis, még ezen a furcsa ködön át is eljut tudatomig a szó, amit újra kimond, amitől a szívem még jobban kalapál és kellemes melegség járja át,  majd ahogy tekintetemre talál és, mint valami kibaszott hős szerelmes azt suttogja rekedten, hogy küzdeni fog a szerelmemért, reszketve sóhajtok egyet és ajkamba harapok. Már az első pillanatban tudtam, hogy egy heves, cseppet sem unalmas pasassal hozott össze a sors, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd megtapasztalom, hogy a szerelme milyen heves és erős tud lenni. Hogy még mindazok ellenére sem adta fel, hogy belőlem elveszett minden és, hogy képes azért harcolni, hogy újra belopja magát a szívembe.
Vagy épp jelen pillanatban azért, hogy végre megfosszon a már amúgy is megtépázott ruhámtól, amit már én is úgy fogadok, mintha a börtönömből szabadítana ki, pedig a kezeim még mindig béklyóban vannak, viszont nem vagyok rest kihasználni, hogy a testem viszont szabadon mozoghat. Újra és újra mozdulok alatta, csábítgatom, szinte minden porcikám könyörög az érintéséért és csókjaiért, mégis pimaszul kitart és hiába kérem, hogy legalább egy csókkal próbáljon meg enyhíteni a bennem tomboló vágyon -na nem, mintha erre bármi esély lenne amúgy is-, inkább a szabaddá vált melleimet veszi célba, ajkaival és nyelvével véve birtokba hol egyik, hol másik mellbimbómat, én pedig nyögve, sóhajtozva élvezem a gyengéd ámde mohó kényeztetést, miközben testem tovább ficánkol alatta.
Buján nyögök, ahogy két ujjával belém hatol, hátam ívben megfeszül az izgató mozdulataitól és, bár az imént még legszívesebben szabadultam volna a csuklómra tekert ruhacafattól, most ahogy köldökömön át az ölem felé halad csókjaival, inkább én magam markolok még az ágy rácsozatába, ha már Őt nem tudom érinteni. Lihegve pillantok le rá, már alig kapok levegőt a fojtogató vágytól, a testem pedig olyan forrón és hevesen lüktet, hogy lassan a vérem pezsgésén kívül, már semmi mást nem hallok, leszámítva szavait, melyek a lehető legédesebb mámort ígérik.
De hiába készít fel, mégis váratlanul ér, ahogy nyelvét végig simítja rajtam, az ismerős bizsergés is jóval intenzívebben mar testembe, szinte végig hasít rajta, ahogy kényeztető mozdulataival felveszi a keze által diktált ritmust, én pedig nyögve, sóhajtozva markolom a rácsot, hogy ujjaim is belefehérednek, mintha az szolgálna az utolsó kapaszkodómul. Csípőm akaratlanul is mozdul, buja táncával simul újra és újra nyelvéhez, mely a lehető legőrjítőbben ízleli testem forróságát, ujjai pedig, mintha csak hallaná vérem vad lüktetését, tökéletesen követik szívem felfokozott ritmusát. -Kikészítesz...- nyögöm elfúló hangon, hátra vetem fejem, lihegek, úgy érzem, egyszerűen nem jut elég levegő a tüdőmbe, hajam izzadt homlokomra, nyakamra tapad, kínomban karomba mélyesztem fogaimat, de ez is csak arra emlékeztet, milyen kibaszottul érinteni akarom és, hogy ez a harapás valójában, most az Ő bőrét kellene kínozza, ami jelen helyzetben mondjuk amúgy sem menne, de a pokolba is. Megőrjít, hogy nem érhetek hozzá, mégis kibaszottul felajz, ahogy az ágyon heverek kiszolgáltatottan, Ő pedig olyan mohón ízlelget, olyan őrjítő tempóban mozgatja bennem ujjait, hogy a gyönyör máris kóstolgatni kezdi testemet.
Az ismerős bizsergés újra és újra végig cikázik testemen, nyelve alatt összpontosul, egyre intenzívebben kínoz, hogy már a levegő is tüdőmben reked, ha pedig véletlenül sikerül jutni valamennyihez, azt is olyan feszülten veszem magamhoz, mintha amúgy nem is jutna elég, egyébként is, csak tovább perzseli az is sajgó testemet. -Basszus, Dimitriy...- nyögöm halkan, csípőm követi a vad ritmust, nyelvéhez ring, mozdul ujjaira és, hacsak nem hagy fel ezzel az őrjítő ostrommal, pillanatokkal később elakad a lélegzetem, a gyönyör édes karmai belém marnak, testem ívben megfeszül és őszintén csodálom, hogy az ágy rácsai nem adják meg magukat, mert olyan erősen markolom és húzom őket, hogy a kezem is belesajdul. Buja, már-már állatias nyögés tör utat magának ajkaim közül, ahogy mindenem reszketni kezd, felpezsdül, miközben mégis úgy érzem, hogy mindjárt megsemmisülök, felrobbanok és egyszerűen eltűnök a semmiben, hiába is kapaszkodok olyan erősen és kitartóan, hogy az ujjaim belesajdulnak, hiába kapkodok olyan mohón levegő után és tölti be hangom az egész szobát. Végső menedékként aztán lepillantok Rá, a kínzó gyönyör közepette tekintetét kutatom, hátha majd az menedékként szolgál, miközben karjaim újra mozdulnának, bennük van az inger, hogy hajába túrjak, de a béklyóm még mindig nem enged és ez egyszerre dühít, de izgat is.

Iris & Dimitriy

Egy pillanatig sem aggódom amiatt, hogy a jelenlegi helyzet lehetővé teszi, hogy konkrétan azt csináljon velem, amit csak akar, mert egyrészt hiszek neki, ahogy azt állítja, hogy mindenképpen élvezni fogom, másrészt pedig az elmúlt pár nap se telt mással, csak azzal, hogy megpróbáljon a kedvemben járni. Szóval, ha fogadnom kellene, hogy most kihasználja a helyzetet és mindenféle ocsmányságot tesz velem vagy, hogy úgy fel fog izgatni és olyan érzéki percekben lesz részem, hogy az agyamat is eldobom, hát inkább az utóbbi mellé tenném a voksom.
Igazság szerint, már maga a helyzet iszonyúan feltüzel, hogy ott heverek alatta megkötött kezekkel, testemet pedig, csak az a vékony ruha takarja, amit valószínűleg két másodpercébe se telne, hogy letépjen rólam, Ő pedig olyan mohó tekintettel vizslat, mintha soha ezelőtt nem látott volna még ilyen lenge öltözetben. De tudom, hogy inkább a helyzet izgatja fel Őt is, hogy az irányítást önként és dalolva adom át neki és dacos természetem ellenére is bízom benne annyira, hogy mindezt gúzsba kötött kezekkel tegyem. Pedig, kibaszottul vágyom rá, hogy érinthessem, hogy ujjaim végig cirógathassák bőrét, a gondolat pedig, hogy mindez akár fordított felállásban is történhetne, hogy én kalandozhatnék testén, míg az Ő kezei lennének megkötve, egészen felizgat. -Nagyon tetszene.- szólalok meg halkan, ajkamba harapva. -Talán, egyszer sort kerítünk arra is, bár a Te esetedben lehet, hogy inkább bilincsre lenne szükség. - suttogom pimasz mosollyal, hangom pedig, már a puszta elképzeléstől is ércesebbé válik, de egy gyors torok köszörüléssel igyekszem orvosolni, miközben Ő már ajkaival nyakam bőrét, vállaimat járja végig, így varázsolva újra és újra libabőrt az egész testemre.
Kíváncsi vagyok azonban, volt-e már valaha részünk ilyesmiben és még engem is meglep, mennyire tetszik a válasza, hogy ez valami olyasmi, ami számára is új, amit most Ő is először él át velem együtt, hiszen eddig mindenben előttem járt. Így valahogy sokkal korrektebbnek tűnik a játék, még akkor is, ha a kezeim nem vehetnek részt benne. -És, ha nem fog tetszeni?- kérdezek vissza incselkedve, hiszen olyan magabiztosan állítja, hogy lesz még ehhez hasonló helyzetben részünk, hogy nem bírom megállni, hogy ne cukkoljam olyasmivel, amire egyébként rohadtul semmi esélyt sem látok. Már most őrülten élvezem a játszadozását, így aztán totál elképzelhetetlen, hogy a végén azt mondjam majd, hogy nem így történt, de egyébként is erről árulkodik minden lélegzetvételem, sóhajom és vágytól izzó tekintetem is, ahogy ténykedését érzékelem.
A ruhát lassan vezeti fentebb combomon, finoman érintve bőrömet, mégis úgy érzem, mintha parazsat simítana rajtam, olyan őrjítő hatással van rám ebben a különös, ismeretlen és izgalmas helyzetben, amit még azzal is fokoz, ahogy nyakamba, vállamba harap gyengéden, majd csókokat lehel rám. A légzésem egyre gyorsabb, egyre hevesebb, a ruhát pedig már egész a derekamig feltornázza rajtam, majd mindenféle előjel és figyelmeztetés nélkül csúsztatja belém ujját, minek hatására hangosan felnyögök. Nyelve ajkaimon cikázik, de bármennyire is áhítozom csókjára, nem adja meg nekem, de lüktető ölemet se érinti, csak tovább izgat ujjával, ahogy finoman mozgatja bennem újabb és újabb nyögéseket és sóhajokat csalva ki belőlem.
Combjaimat fentebb húzom, ahogy gyengéden nógat picit, bár amúgy sem kellett volna sokat várnia ahhoz, hogy magamtól tegyek így, hogy még jobban hozzám férjen, hátha így már megérint végre, vagy legalábbis ebben reménykedek, csípőm is finoman mozdul párszor, mégsem kegyelmez. Helyette, még az eddigi élvezetet is megvonja tőlem, de elvigyorodok, mikor fény derül az okára, hiszen ez a falatnyi ruha, még mindig nagyon zavarja, ezt pedig legalább elkönyvelhetem valami kicsinyes bosszúnak. -Imádom hallani, ahogy kimondod...- sóhajtom halkan, egy pillanatra le is hunyom szemeimet mosolyogva, mert a sopánkodása ellenére is feltűnik, milyen könnyedén mondja, hogy "szeretlek", hogy milyen természetes már ez számára, pedig fogadni mernék, hogy nehezen vette rá magát először.
Végül ujjai a ruhámba kapaszkodnak és olyan könnyedén tépi szét rajtam, mintha vattacukorból lenne az egész, feszülten sóhajtok, halkan morranok egyet, ahogy az anyag lecsúszik bőrömről, ahogy egy pillanatig ingerlőn éri a szoba hűvös levegője, de utána már attól vagyok újra libabőrös, ahogy tűzforró teste melleimhez ér. -Hát ez sem volt hosszú életű...- súgom halkan, fogaim közt szívva be a levegőt, miközben combjammal finoman közre fogom csípőjét és, bár újra és újra mozdulnak karjaim, reflex szerűen indulnának háta forró bőrére, mindannyiszor megfeszül a vékony anyag csuklóimon, én pedig reszketve sóhajtok az izgató érzéstől. Édes, őrjítő kínzás ez, hogy nem érhetek hozzá, hogy nem húzhatom magamhoz, csak csípőmmel tudok csábítóan mozdulni felé, testem hullámzik alatta, miközben minden kibaszott sejtem az érintéséért sóvárog. -Legalább csókolj meg, ha már nem érinthetlek...- nyögöm küszködve, lábfejeimet térdhajlataihoz fűzve, mintha ezzel rá tudnám venni bármire is, de ezen a szinten, már annak is örülnék, ha egyszerűen csak elmerülne testem forróságában, olyan őrjítően kívánom.

Iris & Dimitriy

Tudtam, hogy nem fogja örökké hagyni, hogy csak úgy szórakozzak Vele, de talán épp az volt a célom az egésszel, hogy a végsőkig feszegessem a határokat, hogy végül elérjem, hogy nemes egyszerűséggel átvegye az irányítást, így tüzelve fel még jobban és nem is várat sokáig magára, mert amint tépkedni kezdi a ruhám alját, már a mosolya elárulja, hogy készül valamire. Valami őrjítően pikánsra, bár erre csak akkor döbbenek rá, amikor elsutyorogja, hogy élvezni fogom, bármit is készül csinálni velem. Tekintve, hogy közben még mindig azt a ruhacafatot markolássza, annyira nem esik nehezemre elképzelni, hogy mire készülhet, mégis vággyal teli izgatottság lesz úrrá rajtam, ahogy tényleg a kezemet kéri, de mindvégig érezteti velem, hogy ez még véletlenül sem kényszer.
Bolond lennék, ha nem akarnám, mert piszkosul beindít már a puszta elképzelés is, mit fog majd művelni velem, miként fog gyötörni és, hogy milyen édes kín vár rám valószínűleg, ha még csak meg sem érinthetem közben. Egyedül ez a gondolat kelt bennem némi kétkedést, mert bármit is csináljon épp velem, imádom közben bebarangolni forró bőrét, érezni megfeszülő izmait vagy azt, ahogy megborzong, de megnyugtat a tudat, hogy erre talán, még így is lesz esélyem. -Nem, mintha bármiben is megközelítene Téged...- vigyorgok ajkamba harapva, mert a világért se vágyom arra, hogy egy picit is hasonlítson arra a béna figurára, amikor Ő milliószor izgatóbb jelenség még akkor is, ha épp az oltárnál áll kényszerből és úgy néz rád, mintha meg akarna fojtani.
Már attól feszültebben lélegzem, hogy megérinti csuklóimat, ahogy a finom anyagot köré tekeri gyengéden, a testem esküszöm, hogy képes lenne lángra lobbanni vagy minimum szikrákat szórni, miközben a szívem egyre vadabb ütemet ver mellkasomban. Izgatottan ajkamba harapok, ahogy a fejem fölé igazítja kezeimet, majd az ágy rácsain áthúzva a vékony anyagot tényleg, szó szerint megköti a kezeimet és amint végez a mutatvánnyal, olyan parázsló tekintettel néz végig rajtam, hogy nyelnem kell egy nagyot.
Ajkaimon pimasz mosoly jelenik meg fülembe suttogott szavai hallatán, mellbimbóm pedig sajgón belefeszül, ahogy mellkasával finoman hozzám simul, majd én magam is felpillantok Vele együtt a rögtönzött béklyómra és bólintok egyet.-Csak ne látnám rajtad, mennyire élvezed, hogy rabul ejtettél.- kuncogok halkan, de amint visszaterelődik figyelme a ruhámra, amit szándékosan azért tartottam magamon, hogy húzzam vele az agyát, már tudom, hogy lényegében nekem annyi.
Addig fog kínozni, míg már könyörgök majd az enyhülésért vagy épp azért, hogy elengedje a kezeimet, bár valószínűleg azt sem azért tenném, mert nem élvezném a kínzást, hanem hogy nekem is legyen egy kevés esélyem felvenni Vele a kesztyűt. Nem, mintha bármi esélyem lenne ellene, hiszen már attól elgyengülök és reszketve sóhajtok, ahogy nyakamba csókol, bőrömet becézgetni, miközben lágyan cirógatja combomat a ruha aljánál. -Csináltunk már ilyet korábban is?- kérdezem végül egy feszült sóhaj kíséretében, ahogy a ruha a gyengéd érintése nyomán egyre fentebb csúszik, én pedig más lehetőség híján lábaimmal ficánkolok picit, combjaimat szorítom össze finoman az izgató érzéstől.

Iris & Dimitriy

Emlékszem arra a sóvárgásra, amit a zuhanyzóban éreztem, miközben Ő újra és újra nekem feszült, ahogy szándékosan felajzott, hogy szinte már megvesztem a vágytól és emlékszem arra is, amikor esküt tettem az édes bosszúra. Na nem, mintha egyébként nem lenne mindkét helyzet ugyanolyan kínzó mindkettőnknek, mert a zuhanyzóban Ő is velem együtt szenvedett, mint ahogy én is kínlódok most, miközben kényeztetem, de minden kibaszott sóhajáért és morranásáért megéri. Más kérdés, hogy mostanra már egyáltalán nem a bosszú hajt, hanem ez a mohó vágy, ami az Ő élvezetéből is táplálkozik és minél többször reszket meg a teste, minél kéjesebb hangok hagyják el ajkait, annál nehezebb irányítanom.
Végül megkönyörülök rajta, vagy legalábbis úgy tervezem, hogy mindkettőnknek megadom azt, amire vágyunk, fölé is helyezkedek azzal a szándékkal, hogy elfoglalom jogos helyemet, mégis belém bújik a kisördög és inkább tovább ingerelem -vele együtt saját magamat is- csípőm lágy mozgásával, miközben már tépkedni is kezdi a ruhámat, ahogy ígérte. De nem szabadít meg tőle teljesen, csak egy cafatot szerez belőle magának, amitől izgató vigyor jelenik meg arcán, amit hiába próbálok lecsókolni onnan, képtelenség eltüntetni.
Szavaira válaszul pedig, az én arcomon is hasonló jelenik meg, csak én próbálom azzal palástolni, hogy finoman ajkamba harapok, majd egy újabb mohó csók után a ruhámra terelem a figyelmét. Mármint, arra a meggyötört valamire, ami még mindig rajtam van, pedig azt állította, hogy letépi rólam. -Mostantól, csak akkor veszek fel ilyesmit, ha azt akarom, hogy letépd rólam.- lehelem pimaszul ajkaira, de már karol is derekamba forró csókunk közben, Föntebb csúsztat az ágyon, míg fejem a párnára nem ér, és mire észbe kapok, már hanyatt fekve találom magam, Ő pedig úgy magasodik fölém, mint valami veszélyes ragadozó, aki azt sem tudja eldönteni, miként is falja fel a zsákmányát.
Nyelek egy nagyot, ahogy rekedtes hangján megszólal, az egész testem beleborzong az ismerős hangszínbe, majd a ruhám darabkájára sandítok, amit most már elég egyértelmű, hogy miért ilyen figyelmesen tépkedett le rólam. A kezemet kéri, de mielőtt még aggódni kezdenék esetleg, azért sietve felajánlja a választási lehetőséget is, én pedig lihegve nyögök egyet és kékjeibe fúrom pillantásom. -Remélem, nem most fog kiderülni, hogy valami Christian Grey-szerű fazon vagy és van egy vörös vagy bíbor vagy mit tudom én milyen szobád is...- duruzsolom vigyorogva, mondjuk én tisztában vagyok vele, hogy az izgatottság miatt dőlnek így belőlem a szavak, de mivel azt is érzem, hogy ez nem az az izgatottság, amit a félelem vagy az aggodalom szül, ajkamba harapva elé tartom végül mindkét kezemet. Ez az az izgatottság, amit akkor érzel, mikor rögzítik azt a hülye gumikötelet, te pedig ott állsz a hatalmas tátongó mélység szélén és tudod, hogy olyasmiben lesz részed, amit sosem fogsz elfelejteni. Legalábbis, úgy sejtem ilyesmi lehet, mert ahogy abban nem volt még részem és teljesen ismeretlen számomra az élmény, úgy erre is igaz. Sosem kötötték még meg a kezem, hogy aztán kénye-kedve szerint szórakozzon velem a másik, de tekintve, hogy milyen izgató élményben volt már eddig is részem Vele, hát attól egyáltalán nem tartok, hogy most ne így lenne...

Iris & Dimitriy

Imádom látni rajta, miként uralja el a vágy, miként száll az a köd tekintetére, miközben izmai megfeszülnek érintésem nyomán, a légzése felgyorsul és úgy összességében minden porcikája arról árulkodik, mennyire akar engem és, hogy mennyire élvezi, amit Vele művelek. Én pedig legalább ugyanennyire élvezem mindezt, teljesen felforr tőle a vérem, a pulzusom felszökik és a szívem olyan vad tempóban kalapál, mintha minimum maratont futnék épp. Iszonyú izgató látványt nyújt, ahogy elterül előttem, miközben én combjai közt térdelve, buja mozdulatokkal kényeztetem, bele is morranok néha az érzésbe, ahogy megremeg, ahogy lüktet ajkaim közt, mikor pedig úgy érzem, hogy a gyönyör kezdi megközelíteni, lassítok picit, majd leállok. Már, csak azért is, mert Ő maga is jelzi, hogy nem így akarja bevégezni, hanem egy sokkalta kellemesebb helyen, nekem pedig nem is kell kétszer mondani, hogy végre rá akarjak telepedni. Olyan őrjítően felizgatott buja, kéjes hangjaival, hogy lassan már fizikai fájdalmat érzek a hiányától.
Az ölébe helyezkedek, bár ezt se sietem el, egy pillanatig sem kapkodok, combjaimmal közre fogom csípőjét, a vékonyka ruhát pedig fentebb húzom magamon, szándékosan próbálva ezzel is hergelni, miközben ölemmel lassú, izgató mozdulatokkal simulok hozzá újra és újra. -Milyen telhetetlen vagy.- csóválom a fejem rosszallóan, de ajkaimon ott bújkál a mosoly, mert a hangja tökéletesen elárulja, mennyire felhúztam már és talán, csak percek kérdése, hogy megunja a játszadozásomat és átvegye a vezető szerepet, ami Neki egyébként is sokkal jobban áll, de azért igyekszem én is méltó lenni a rangra.
Ajkamba harapok pimasz mosollyal, ahogy kezei végül derekam helyett a ruhára fognak, mikor pedig tépni kezdi az anyagot, felszisszenek, mintha bármi fájdalmat okozna az, ahogy az anyag megadja magát, de valószínűleg Ő is tudja, hogy ez inkább az izgalom hatása. Az ördögi vigyor, ami megjelenik az arcán, tömény pajzánságról árulkodik és tekintve, hogy meddig és hogyan húztam az ágyat, igazából kezdek kicsit tartani attól, miként fogja ezt megbosszulni. A költői kérdés hallatán nyelek egy nagyot, halkan nyögök, ahogy mozdul is egy erélyeset alattam, de közben a darab anyagot, amit letépett a ruhámból, gondosan őrizgeti kezei közt. -Hát, mit szeretnél velem csinálni? -sóhajtom kacéran, kissé oldalra biccentett fejjel, tenyereim pedig finoman vállára simulnak közben, onnan nyaka két oldalára vándorolnak, így húzva közelebb magamhoz egy mohó csókra. Hajába túrok, bár a tarkója környékén igyekszem gyengéden érinteni, testem finoman mellkasához préselem és most kezdem már én is érezni, mennyire rohadtul nem kellene már rám ez a nyamvadt ruha. Érezni akarom forró bőrét az enyémhez simulni és bármennyire is érződik a vékony anyagon át a belőle áradó forróság, ez nem elég. -Nem téped le végre rólam ezt a rongyot? Ha már úgyis tönkre tetted...- pillantok a szegély irányába, ami igazából már ott lapul a kezei között, mert a ruha alja, már leginkább úgy fest, mintha egy kutya megcsócsálta volna. De bármire is készül, már az pokolian beindít, ahogy rám néz, ahogy vigyorog, mert sok mindent ígér velük, csak épp azt nem, hogy unatkoznék majd.