Nehéz volt megálljt parancsolni magamnak, és engedni, hogy ha nem is túl hosszú ideig, de átkerüljön hozzá a gyeplő, ebben viszont sokat segített, hogy kibaszottul élveztem, ahogy teste előre mozdult, majd vissza hátra, hol majdnem teljesen elhagyva Őt, hol újra elmerülve benne, és ez az incselkedő játék csak tovább korbácsolta bennem a vágyat. Pedig egy ponton bennem volt a kényszer, hogy csípőjére markoljak, és visszarántsam, nem is engedve, hogy újra megmozduljon, de ahogy tekintetem újra és újra végigpásztázta hátát, alaposan szemügyre véve a fenekét, elképzelve, hogyan ringanak a mellei... olyan volt, mint egy tortúra. Egy pokolian kínzó, édes, gyötrelmes tortúra, aminek bármikor önként vetettem volna alá magam, és amit most sem akartam csak úgy félbehagyni, vagy gyorsan befejezni. - Azt is szeretem, ha engem markolászol - búgtam fülébe gyengéden, de a vágytól ismét eltorzult a hangom, főleg ahogy ismét eszembe jutott, milyen érzés, mikor ujjaival rám markol. Imádtam azt az érzést, főleg mikor mozdulatait ajkaival egészítette ki, és nagyon nehezen tudtam volna csak eldönteni, hogy mit szerettem jobban. A szája édes, forró fogságát, vagy teste lebilincselő izmait, ahogy újra és újra megremegtek körülöttem, mindahányszor előcsalva belőlem egy mohó nyögést vagy épp egy eltorzult sóhajt. Még az sem érdekelt, hogy szinte teljesen lekorlátozta a lehetőségeimet azzal, hogy felegyenesedett, miközben forró háta fűteni kezdte mellkasomat, én pedig simultam is a hátranyúló keze alá, engedve, hogy a hajamat markolja, vagy épp a tarkómat, ahol már amúgy is alig éreztem a körmei nyomát, amit tegnap hagyott rajtam. Mozdulataim megteltek hévvel és szenvedéllyel, míg egyik karom hasán és derekán át eljutott melléig, nem kevesebb mohósággal kezdve masszírozni, míg másik kezem is elengedte csípőjét, úgy találva rá teste lüktető pontjára, hogy egyértelművé váljon számára, itt és most már nincs többé menekülése előlem. Ujjaim egyszerre mozdultak csípőmmel, Ő pedig alkalmazkodott ehhez az ősi, ösztönös ritmushoz, nem hagyva ki alkalmat, hogy újra hallassa a hangját, amitől újra görcsbe rándult a gyomrom. Talán elfelejtett, és nem tudta, hogy mi mindenen mentünk keresztül, de abban máris nagyon rutinos volt, hogy mivel kell felajzania, és amint teste finoman reszketni kezdett ujjaim alatt, még inkább gyorsítottam a tempón, hogy fokozzam benne a betörni készülő gyönyört.
Füléhez hajoltam, gyengéden ráharapva a bőrre, újra és újra elengedve egy halk nyögést, közben élvezve, ahogy az eddig combomat simogató ujjai a karomra vándorolnak, a bizsergés pedig, amit körmei hagytak maga után, csak még inkább elérték, hogy ne maradjon bennem egy cseppnyi józanság se. Mint mindig, teste most is elárulta Őt, de ha nem is vettem volna észre, hát a belőle kiszakadó hangok bizonyára egyértelműsítették volna, hogy épp a gyönyör markolássza a testét. Elégedetten vigyorodtam el, de ezt igyekeztem nyaka bőrébe rejteni, a saját gyönyörömet pedig szándékosan késleltetve, csak akkor állítottam meg a csípőm mozgását, mikor már biztos voltam benne, hogy volt ideje kiélvezni a gyönyör minden apró kis utórengését. - Csak veled ilyen gyönyörű - leheltem fülére a szavakat, várva, hogy szorítása engedjen a karomon, majd nyeltem egy nagyot, fél kézzel letörölve arcomról némi verejtéket. - Bár, még maradt itt egy befejezetlen... ügylet - jelent meg egy ördögi kis vigyor az arcomon, ráharapva saját ajkamra.

Szavai hallatán elvigyorodtam, már amennyire a helyzetből fakadóan képes voltam erre koncentrálni, de nem tudtam elrejteni azt a kellemes melegséget sem, amit amiatt éreztem mellkasomban, hogy egyáltalán itt van velem, és elsuttogott szavai alapján emlékezett is arra, hogy mi történt tegnap éjjel. Bár, ha nem emlékezne, bizonyára nem ezen a ponton avatott volna be, sokkal korábban a tudomásomra hozta volna, és Őt ismerve, azt a pillanatot igencsak meg is emlegetném. Így a megkönnyebbülés is ösztönözte mozdulataimat, újra és újra nekifeszülve fenekének, ujjaim végigbarangolták oldalát, és kibaszottul vágytam arra, hogy ismét csókolhassam, de minden figyelmemet lekötötte azzal, ahogy hátra sandított rám, és legalább olyan ingerlően dörgölőzött hozzám, mint én hozzá. Nem is voltam képes rejtegetni a belőlem kikívánkozó hangokat, néha hosszan lehunyva szemeimet, ajkamba harapva mohón, hogy így próbáljam csillapítani az egyre vehemensebben dolgozó vágyat, de ezt a csatát már akkor elvesztettem, mikor egyáltalám belekezdtem. És ahogy már annyiszor mondtam neki is, egy ilyen háborúban, vele szemben nem szégyen veszíteni még nekem sem, pedig ha valamit igazán gyűlöltem ebben az életben, az a kudarc volt. Már tényleg nem értettem, hogy mit művel velem, és honnan kapott hozzá elegendő erőt, hogy végigküzdje magát ezen a rögös, fárasztó és kíméletlen úton.
Csípőjére találtak ujjaim, gyengéden ösztönözve, hogy feltérdeljen, miközben én is felegyenesedtem, nem hagyva ki egyetlen ingerlő mozdulatot sem, finoman ölének dörgölőzve, de mielőtt hallgattam volna a vad dobszóra, ami teljes hangerőn ordított a fülemben, ujjaim is utat találtak lábai közé, belenyögve abba a forróságba, amit combjai rejtekében találtam. Már nem volt annyi önfegyelmem, hogy magamban tartsak egy szeszélyes nyögést, és ha ez nem lett volna elég ösztönző, néhány szóval tovább korbácsolta bennem a vágy tüzét, amiről jelenleg már tényleg azt gondoltam, hogy soha, semmi nem állhat majd az útjába, és emberi erő nem is képes csak úgy elpusztítani. Bármi is történt, bárhonnan is jött ez a kéretlen ajándék, mintha mégsem tudta volna Őt igazán becsapni, a testét legalábbis semmiképp sem. Úgy libabőrözött  és remegett meg érintésem nyomán, ahogy régen, én pedig nem bírtam ki, hogy ne húzzam Őt azonnal magamra, kihasználva a helyzet minden előnyét, olyan mélyen merülve el benne, hogy végül mégis kiszakadt belőlem egy erélyes nyögés, testem izmai pedig egytől egyig mind megfeszültek, amint érezni kezdtem magam körül teste nedves forróságát. Ujjaim nem eresztették csípőjét, és csak pár pillanatig haboztam, élvezve a helyzet adta extázist, a pillanat hevét, de ahogy átvette tőlem az irányítást, és Ő kezdett el ingerelni mozgásával, lazítottam ujjaim vehemens szorításán. Újabb nyögés és sóhaj kellemes egyvelegét csalogatta elő belőlem, főleg mikor ismét magába fogadott, én pedig egy pillanatra sem követeltem magamnak vissza az irányítást, hagytam játszadozni, annak ellenére, hogy ezzel csak még jobban felizgatott. Le sem hunytam szemeimet, végig Őt figyeltem, végigszántva tenyeremmel hátát, ajkamba harapva simogattam fenekét, míg fel nem egyenesedett Ő is, mire vigyorogva felmorrantam. - Csak nem unatkoztál odalenn egyedül? - kérdeztem tőle szemtelenül, már amennyire még tellett tőlem ilyesmi, mert hozzá hasonlóan az én testemen is megjelent némi verejték, köszönhetően a felhevült sóhajoknak és a kicsit sem hűvös levegőnek, ami körülvett bennünket, és míg Ő mellkasomnak feszült, ujjaival tarkómra fogott, miközben tüzes csókjával vett üldözőbe, én egy pillanatig sem ellenálltam. Elfogadtam a keringőt, amire nyelve invitált, és kihasználva a váratlanság varázsát, hirtelen újra mozogni kezdtem, ezen a ponton véve át ismét az irányítást tőle, pedig még mindig bizseregtem az iménti kis magánakciója után, a rajtam átfutó érzések mentén pedig csak még keményebbé váltam, pedig már azt hittem, hogy elértem a maximumot.
Egyik karomat átfontam a hasán, gyengéden markolva rá mellére, miközben csípőm lassú, határozott ritmusba kezdett, elhúztam tőle ajkaimat, hogy végigcsókoljam arcát, közben orrom ismét a hajába furakodott, szabad kezemmel ráfogva a tincsekre, hogy némi friss levegőhöz jusson a nyaka, de nem volt teljesen önzetlen a mozdulat. Ajkaim ott folytatták útjukat, gyengéden zongorázva végig nyelvemmel a tarkóját, tovább masszírozva mellét a másik kezemmel, a csípőm pedig már meg sem állt, épp ellenkezőleg. Fokozta a tempót, egyre inkább alkalmazkodva ahhoz a lüktetéshez, ami azóta ott időzött bennem, hogy egyáltalán kinyitottam a szemeimet, és ahogy teste teljesen magába fogadott, nem bírtam ki, hogy ne nyögjek közvetlenül a fülébe. - Kibaszottul szeretlek - bukott ki belőlem lihegve, rekedten, ezúttal nem is válogatva meg a szavakat, nem szégyenlősködve vagy félve, hogy mit fog reagálni erre a kicsit sem csendes vallomásra, közben a melleit szorongató kezem lentebb vándorolt, visszatalált az ölére, és felvéve azt a ritmust, amit a csípőm is diktált, masszírozni kezdtem, körkörösen járatva kezemet rajta, de a parázsló érzés újra és újra végigvágott a gerincemen.

Egyetlen olyan forgatókönyv létezett, ami alapján nem szabadott volna ezzel indítanom a reggelt, de amúgy is utána kellett járnom valahogy, hogy mire emlékszik, emlékszik-e egyáltalán bármire is, és ahogy ujjai finoman a hajamba túrtak, benyúlva a takaró alá, már nem is volt szükség egyéb jelzésre, szavak nélkül is képes volt elárulni, hogy pontosan tudja, mi történt, és hogy ki vagyok. És, hogy mit keresek a lábai között olyan lelkesen, bár nem kellett sokat kutatnom, már túl rutinos voltam teste feltérképezésében, nyelvem kétséget kizáróan szót értett vele, úgy masszírozva, hogy egy aprócska álom se maradjon szemeiben. És ahogy reagált rám, már tudtam is, hogy célt értem ezzel a nyomatékos ébresztéssel.
Azonban nem hagytam, hogy sokáig élvezhesse, szemtelenül felkúsztam hozzá, ajkaimmal finoman érintve az övét, lágyan becézgetve nyelvemmel a nyelvét, végigcsókolva arcát és állát, közben pimaszul ölének dörgölőzve. Le se tudtam volna tagadni, hogy milyen hatást gyakorol rám, bár ennek egy része köszönhető volt a reggelnek is, az viszont, hogy ezúttal vele együtt vethetek véget ennek a gyötrődő, kínzó vágynak, olyan heves bizsergésként száguldozott végig ereimen, mint talán korábban még soha. - Szívesen megennélek reggelire - jegyeztem meg sunyi vigyorgással, halkan felszisszenve, mikor beleharapott nyakam bőrébe, de nem hagytam neki sok időt, hogy rajtam élezhesse fogait, magam alá fordítottam, és míg Ő kacér fénnyel a tekintetében kereste velem a szemkontaktust, némileg felemelkedve, én fenekét vizslattam, ajkaimat nyalogatva egy pajzán mosoly kíséretében. Egyetlen pillanat elég volt, hogy teljesen beinduljak tőle, a következő percben pedig már takartam is be mellkasommal, tűzforró bőre ingerelt a mellbimbóimat, ettől pedig újra be kellett harapnom az ajkamat.
Nem maradt tétlen Ő sem, fenekével finoman préselődött hozzám, néha elő is csalva belőlem egy halk nyögést, amit én magam egy jól időzített sóhajjal próbáltam leplezni, de képtelen voltam úrrá lenni a belőlem kibukó hangokon, és nem is szégyelltem őket. Épp ellenkezőleg, akartam, hogy hallja, mi mindent vált ki belőlem, mert ha abból indultam ki, hogy rám milyen ajzószerként hat a hangja, hát valószínűleg ez fordítva is így működött. - Az oroszok különösen ügyesek reggelikészítésben - búgtam halkan, ekkor már szándékos mohósággal simulva fenekéhez. A levegő ismét fogyni kezdett körülöttünk, és amit beszívtam is olyan forró volt, hogy szétégette a tüdőmet, a vérem pedig épp arra tett kísérletet, hogy szétfeszítsen minden kibaszott ért a testemen.
Finoman markoltam csípőjére, miközben felegyenesedtem, így kérve, hogy térdeljen fel, ujjaim hegye gyengéden ingerelte bőrét, de mielőtt hallgattam volna az ösztön hívó szavára, eltüntettem ujjaimat a lábai között, attól pedig, amit éreztem, kibukott belőlem egy tüzes nyögés. - Máris milyen nedves vagy... - suttogtam rekedten, ez a tényező pedig ostorként hasított végig a hátamon, újra és újra rámarkolva gyomromra, nem is hagyva ki egyetlen ziccert sem arra, hogy hozzá dörgölőzzek. Eleinte csak szemtelenül ingereltem ágyékommal, de az érzés egyre csak feszített, muszáj volt éreznem azt a forróságot, amit az imént az ujjaim alatt is éreztem, újra csípőjébe kapaszkodtam, de nem én mozdultam meg, hanem Őt húztam magamra, így törve be testébe, a levegő pedig hosszú pillanatokig a tüdőmben rekedt attól a hőségtől, ami megjelent körülöttem, miközben izmai lassan körém szorítottak.

A szemem sarkában még ott pislákolt az álom, és normál körülmények között minden bizonnyal jó pár percet töltöttem volna azzal, hogy megpróbáljak észhez térni, de jelenleg minden kibaszott másodpercet pazarlásnak éltem volna meg. Főleg, mert hozzám simult egy meleg test, méghozzá azé a nőé, akiről azt hittem, hogy tiszta lap ide vagy oda, de soha többé nem akar majd mellettem elaludni, főleg nem ébredni, most mégis, úgy tűnt, hogy esélyt adott ennek az egésznek, és elég nyomatékosan a tudtomra is hozta, hogy mennyire komolyan gondolja ezt az elhatározást. És ki vagyok én, hogy az útjába álljak? Inkább hagytam magam leigázni, sodródni az árral, amíg megtehetem, mert egy kósza, rossz érzés a gyomromban azt sugallta, hogy nem ez volt az utolsó kellemetlen csavar az életünkben. Talán már akkor kezdetét veszi a következő felvonás, mikor ébredezni kezd, és a szemei ismét olyan üresen fognak csillogni, mint pár nappal ezelőtt...
Inkább megráztam a fejemet, eltüntetve még a gondolatok csíráját is, így kúszva be a takaró alá, finoman nyitva szét lábait, hogy habozás nélkül rátaláljak nyelvemmel teste azon részére, aminek ezúttal volt némi ideje megnyugodni. És kipihenni a hosszadalmas éjszaka minden fáradalmát, de ahogy ébredezni kezdett, és kimondtam a nevemet, halványan elvigyorodtam. Nem rántotta ki magát a nyelvem alól, teste egyetlen porcikája sem árulkodott arról, hogy kényelmetlenül érintené, ami történik, és ami a legfontosabb, úgy tűnt, hogy a tegnap esti aggodalom ma még nem válik valóra. - Hmmm... - szaladt ki belőlem egy halk hümmögés kérdése hallatán, mintha nem lett volna amúgy is teljesen egyértelmű, hogy mit művelek, nyelvemmel finoman masszírozva teste éledező pontját, míg Ő készségesen simult a mozdulatok alá, nagyobb teret biztosítva a kényeztető mozdulatoknak, ujjai pedig rögtön utat találtak a hajamba. Jólesően felmorrantam, szorosabban fűzve karjaimat a combjaira, az eddigi kellemes, hűvös levegő pedig kezdett egyre fojtogatóbbá válni, épp ezért nyúltam egyik kezemmel ki alóla, hogy egy határozott mozdulattal lehúzzam a fejemről, tekintetem pedig rögtön az övét kutatta. - Talán már említetted - szakadtam el tőle egyetlen pillanatig, míg válaszoltam elnyögött szavaira, ajkam szélében azzal a csalafinta kis vigyorral, de nem bírtam sokáig, hogy ne kússzak fel hozzá, már kutatva is ajkai után, hogy egy igazi, gyengéd csókot lophassak tőle, nem hagyva ki az alkalmat, hogy ölének dörgölőzzek, bár bizonyára nem érte váratlanul, hogy korán reggel már bőven volt minek lüktetnie, és ezen kicsit sem segített ez a kis közjáték.
Eleresztettem ajkait, finoman végigcsókolva arcának élét, majd állát. - Nemcsak a desszertet szeretem az ágyban, de a reggelit is - búgtam fülébe halkan, rekedten, homlokomat pár másodpercre az övének döntve, apró kis csókokat csenve tőle, de nem hagytam sokáig fürdőzni a kényeztető gesztusokban, az álmosságát kihasználva már nyúltam is csípője után, hogy hasra fordítsam magam alatt, mellkasom pedig szinte azonnal beborította hátát. Mintha egy perc sem telt volna el a tegnap éjszaka óta, az álom pedig, ami időközben ránk telepedett, egy csettintéssel tűnt el, helyette ismét utat tört magának a vágy, de egyelőre nem akartam elsietni semmit. - És mit szeretne reggelire, hölgyem? - kérdeztem füléhez hajolva, gyengéden rácsókolva a cimpája alatti bőrfelületre.

Nem kellett nógatni, hogy odabújjon hozzám, miután ismét hanyatt fordultam, jött készségesen, én pedig fel is emeltem a karomat, csak hogy rögtön cirógatni kezdjem a hátát, a karját, és tulajdonképpen bármijét, amit így képes voltam elérni. Néhány pillanatig csend telepedett ránk, egyszerre hallottam a saját, és az Ő szívének heves dübörgését, ahogy lassan, de biztosan nyugovóra tértek, de az, amit ez az egész este maga után hagyott bennem, olyasmi volt, amit akkor sem tudnék elfelejteni, ha Ő kérné tőlem. És ahogy hozzám simult, már szinte olyan volt, mintha Ő is pontosan tudná, hogy mindig egymás karjaiban nyomott el bennünket az álom, arról pedig már inkább nem is akartam beszélni, hogy milyen pokoli érzés volt megélni az elmúlt napokat, és a hiányát, az űrt, amit magam mellett éreztem, amiért nem feküdt ott mellettem. Velem. Hiányzott teste forrósága, a karjai gyengéd nyugalma, és már azzal is beértem volna, ha csak egyszerűen hozzám bújik, anélkül, hogy adna bármit magából. Talán már ennyivel is képes lett volna lecsillapítani a zakatoló gondolataimat, mert legalább éreztem volna, hogy velem van, de nem várhattam el tőle, hogy olyasmit tegyen, ami szembemegy mindazzal, amit az ösztöne diktált.
- Már mondtam. Ha lesz mellé tejszínhab, én már le leszek nyűgözve - vontam egyet finoman a vállamon szemtelen vigyorgással, de egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy mi lesz, ha tényleg arra ébredünk, hogy megint minden köddé vált, és nemcsak ez az este, de én is teljesen kiesek a fejéből. Próbáltam nem túlgondolni és elkerülni, hogy falra fessem az ördögöt, de eddig bármi történt, az mindig másnap mutatta meg magát, és fogalmam sem volt róla, hogy mi történik éjszakánként a fejében, de az a furcsa idegesség, ami megtöltötte a gyomromat, nem akart elereszteni. Szavaival igyekezett megnyugtatni, a kellemes melegség pedig át is járta testemet, ahogy azt mondta, emlékezni akar rám és erre az estére, miközben apró csókokkal hintette tele mellkasomat, én pedig gyengéden haja után nyúltam, finoman ráakaszkodva néhány tincsére. - Annyira nem tudnék meggyőző lenni - vigyorodtam el újfent, mert bár más körülmények között izgatta volna a fantáziámat, ahogy eljátssza, hogy nem emlékszik rám, miközben a lábai közé mászom, de teljesen más lenne a helyzet, ha mindez élesben történne meg, és azt hiszem, arra a falat rengető sikoltozásra nem is voltam felkészülve.
Odahajoltam hozzá, egy apró csókot lehelve ajkaira, majd átkaroltam, miközben kényelembe helyezkedtem, fejemet a párnára hajtva. Ekkor már kezdett úrrá lenni rajtam a fáradtság, éreztem, hogyan kezdenek el ragadni a szemhéjaim, ásítva egy hatalmasat, aminek a végén újra elvigyorodtam. - Ha mégis megtörténne, muszáj lesz újra és újra emlékeztetnem - leheltem halkan, gyengéden a hátát simogatva ujjaimmal, és bár pusztán az elképzelésbe is belesajdult a szívem, hogy bármikor elölről kezdődhet ez az egész, próbáltam abba kapaszkodni, hogy mindig kell lennie egy megoldásnak. És ha van, akkor meg is találom, bármi áron.

A nap első sugarai, amik utat törtek maguknak a sötétítő mögül, szinte csiklandozták az orromat, de minden porcikám lázadt az ellen, hogy még kinyissam a szemeimet. Ólomsúllyal nehezedett rám valami különös fáradtság, ami szinte azonnal a múlt éjszaka történteket juttatta eszembe, és mintha csak meg akartam volna győződni arról, hogy nem álmodtam, azonnal ki is pattantak a fáradt szemeim. Bár, már abból is éreztem Őt, ahogy karom alatt szuszogott, mellkasa pedig egyenletesen emelkedett a karom alatt, miközben háta finoman a melleimhez simult, haja pedig tovább árasztotta magából azt a kellemes virág illatot. Talán nem is a napsugarak, hanem ez csiklandozta az orromat, jólesően szippantva bele újra a levegőbe, kellemesen nyújtózva egyet, de úgy, hogy remélhetőleg Iris-t ne ébresszem fel azonnal. Bár, ha tényleg valóra váltom az ígéretemet az ébresztő kapcsán, amúgy sem fog sokáig aludni, a gondolat hatására pedig szinte azonnal ajkamba haraptam, az álom egy csettintésre tovaszállt, óvatosan lelökve magamról a takarót, és kihúzva feje alól a karomat. Egy kis sóhajtással ültem fel, testét pásztázva mohó tekintetemmel, közben újra ajkamat harapdálva, azon gondolkodva, hogy honnan is kellene támadnom, pár másodperc múlva pedig már ki is ült arcomra egy huncut kis vigyor.
Egészen az ágy végéig somfordáltam, felemelve a takaró szélét, hogy alá bújjak, úgy kúszva felfelé, hogy közben finoman szétnyíljanak lábai, és bár kibaszottul zavart a takaró, de a játék kedvéért mégsem löktem le a fejemről, vagy épp róla és a testéről, miközben nyelvemmel rögtön ölére találtam, karjaimat átfonva combjai körül, szinte kínlódva várva, hogy meghalljam az ébredése hangjait.

Bár neki friss és új volt minden most átélt élmény, de én vele ellentétben ugyanúgy emlékeztem minden lázas együttlétre, a mámoros vallomásokra, a feszítő megsemmisülésekre, és mindezek ellenére, ami tombolt bennem, egy kicsit sem volt hajlandó visszább venni. Fogalmam sem volt róla, hogy mit művelt velem, hogyan férkőzött ennyire a bőröm alá, vagy hogyan érte el, hogy ennyire szükségem legyen rá, de már nem tudtam elképzelni nélküle, és ha ezen az elmúlt pár nap sem ejtett csorbát, hát fogalmam sincs, hogy mi kellene ahhoz, hogy a testem elfelejtse a teste nyelvét beszélni, én pedig elfelejtsem Őt szeretni. Számtalan büntetést kaptam már a nyakamba, sokszor olyan helyről, ahonnan nem is vártam volna, mégis, mind közül ez volt a legrosszabb, és még csak azt sem tudtam, hogy mi a bűnöm, vagy hogy ki ellen követtem el, hogy épp azt akarják elvenni tőlem, amit annyira nehezen szereztem meg. Vagy... akinek én adtam olyan nehezen a szívemet, miután hosszú időn át csak bántottam és gyötörtem, Ő pedig megtehette volna, hogy félreáll, és tovább bújkál előlem.
Helyette akkor is és most is, inkább a karjaim között lelt menedékre, ahogy én is kutattam ezt a megnyugvást az ölelésében és érintései alatt, a levegő pedig, ami kiáramlott ajkaimon, ezerszer forróbb volt, mint az az oxigén, amit közben beszívtam. Már, ha jutott egyáltalán a tüdőmbe belőle, mert úgy éreztem, mintha lángokban állna körülöttünk minden, és ahogy egyre feszítettem a tempót, hol ajkait, hol nyakát, hol pedig fülét ízlelgetve, combjáról csípőjére markolva, már annyira közel volt a gyötrő megsemmisülés, hogy szinte még időm sem volt felfogni az egészet. Bár azok után, ahogy az imént gyötörtük egymást, már nem is tűnt annyira meglepőnek, hogy a gyönyör szinte készen állt azonnal berobbanni. Ajkaiba szisszentem, mikor tarkómra simultak ujjai, de nem a fájdalom miatt, még mohóbban mozgatva Őt magamon, de ekkor már én sem álltam meg, ugyanúgy jártam azt az őrült ritmust, amibe az imént belekezdtem, a torkom pedig szinte elszorult, mikor megéreztem magam körül izmai finom rángását, és ezzel együtt teste reszketését, ahogy átadja magát a kéjnek, én pedig ugyanabban a pillanatban nyögtem fel, teret engedve a gyomromat markolászó gyönyörnek, egy utolsó határozott mozdulattal engedve belé magam, néhány apróbb, ösztönös mozdulattal teljesedve ki. Közben még szorosabban simultam hozzá, mellkasomon éreztem tűzforró hátát, majd elhúztam tőle arcomat, hogy ismét hajába fúrjam orromat, beszívva azt az édes illatot, amit állandóan árasztott magából. Így próbáltam betelni a gyönyörrel, vele, még ha tudtam is, hogy mindez csak tüneti kezelés, csak egy átmeneti állapot, és a valódi megnyugvás soha nem jön majd el igazán. Nem tudtam elképzelni, hogy valaha is elég lenne majd belőle, hogy ne akarnám mindig újra és újra ilyen mohón, néha talán túl vadul, keményen vagy épp egy gyengéd, érzelmes együttlétben összeolvadva vele, de úgy tűnt, neki egyik sincs ellenére.
Karomat nem húztam el melléről, de csípőjét viszont elengedtem a másikkal, és átöleltem mellkasát, ebből pedig csak akkor engedtem, mikor kezem után nyúlt, és ujjai finoman rátaláltak az enyéimre. Furcsa, már-már hihetetlen volt az a nyugalom, ami belém költözött általa, egy utolsó nagy sóhajjal próbálva visszakalauzolni magam a valóságba. - Hát még az milyen elképesztő, amit te művelsz velem... - vigyorodtam el halványan, még keresgélve a hangomat, majd nyeltem egyet, csak annyira szakadva ki a csókjából, hogy orromat finoman összeérintsem az övével, így fürdőzve tovább az édes megsemmisülés után. Kérdése hallatán viszont nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el határozottabban, szinte azonnal ajkaim köré költözött a már jól megszokott szemtelenség és pimaszság, miközben ismét hanyatt fordultam, finoman szakadva el tűzforró testétől, és amint bújt hozzám, kezem ismét simogatni kezdte. - Eltökélt szándékom felébreszteni reggel, mielőtt munkába mennék - jegyeztem meg pimasz csillogással a tekintetemben, ártatlanul vonva egyet a vállamon. - Csak hogy még jobban várjam a nap végét - tettem hozzá, közben sunyin ajkamba harapva, de már maga a gondolat, hogy tényleg mellette fog elérni a reggel, olyan melegséggel töltötte el a mellkasomat, amit voltaképpen napok óta nem éreztem. - Bár, ehhez nem árt majd emlékezned rám - fűztem tovább a gondolatot, ezt már némi keserédes éllel, de mindketten tudtuk, hogy ez már nem is rajta múlik. - Az kicsit felülírná a reggelre tervezett programot. Hacsak nem szeretsz idegen férfiakkal ágyba bújni, de nem úgy ismerlek - kezdtem el húzni az agyát pofátlanul, mielőtt odahajoltam volna, hogy apró csókot leheljek a homlokára.

Még mindig itt időzött bennem az imént átélt, mámoros beteljesülés, ami alatt végig mellőznöm kellett az érintéseit, finom ujjait, és gyengéd simogatását, de most, mintha csak be akarta volna pótolni az akkor kihagyott lehetőséget, már nyúlt is hátra, hogy ujjai közé fogjon, az érzéstől pedig muszáj voltam felnyögni. Egyre mohóbban szippantott magába ez az egész, egyre jobban feszültem tőle, a gyomrom már borsó méretűre zsugorodott a vasmaroktól, ami állandóan szorította, én pedig, ahogy képes voltam rá, finoman ujjai közé lüktettem, alig érezhetően ringatva csípőmet, míg az Ő vágya az én ujjaim alatt összpontosult. Nagyon kapaszkodnom kellett, hogy ne adjam meg neki itt és most a vágyott beteljesülést, pedig minden zsigerem ezt akarta, mit sem törődve azzal, hogy én milyen közel állnék az orgazmushoz. Nem, engem Ő érdekelt, az ujjaim alatt hullámzó teste, a finom borzongás a bőrén, csókjai mohósága, nyelve szemtelen játéka, és a hangok, amiket csókunkba fojtott, csak úgy, ahogy én is tettem vele. Egyszerűen... ha én választhattam volna meg a halálom pillanatát, bizonyára olyat akartam volna, ahol itt liheg a karjaim között, szorosan hozzám simulva, azzal az égető sóvárgással és vad lüktetéssel a tekintetében. Kibaszottul szeretem minden porcikáját, és nem volt sem isten, sem sátán, ami csak úgy képes lett volna kitörölni Őt a fejemből vagy a szíveből.
Rámarkoltam mellére, amint kezem utat tört nyaka alatt, így vonva közelebb magamhoz, újra és újra jólesően megremegve ujjainak kényeztetése nyomán, hosszú másodpercekre lehunyva a szemeimet. Annyira kibaszottul érezni akartam Őt, hogy nem tudtam megálljt parancsolni az ösztönnek, elhúztam kezemet a lábai közül, finoman combjába kapaszkodva, hogy helyet csináljak magamnak, úgy fészkelődve, hogy egyetlen mozdulattal testébe merülhessek, a nedves forróságtól pedig, ami fogadott, újra hullámzani kezdett a mellkasom, nyaka bőrébe préselve kicsit sem szolíd nyögésemet, amit egy hosszú sóhaj igyekezett felölelni. Azonban ezúttal nem hagytam neki sem, és magamnak sem szünetet, rögtön mozdult a csípőm, és miközben gyengéden combomra simított, már hajolt is hozzám, hogy ismét egy mohó, tüzes csókot lophassak tőle.
Én sem engedtem el combját, bár ahogy egyre nőtt bennem a feszítő vágy, néha finoman bőrére markoltam, fél szemmel látva, hogyan fehéredik meg ujjaim alatt a combja, így a következő pillanatban próbáltam megálljt parancsolni, legalább az ujjaim vehemenciájának. Ha már másnak nem tudtam, mert csípőm ismét vad ritmust kezdett járni, és miközben hátranyújtózkodott, hogy tarkómra marjon, egy tompa nyögést hallattam, ahogy a lehető legmélyebbre szaladtam testében, ki is élvezve minden pillanatát a már jól ismert érzésnek, ahogy teste teljes egészében magába fogadott. Szinte eltéptem magam ajkaitól, hogy újra fülére haraphassak, majd nyaka nedves bőrét ízlelteem meg újra, kezem pedig elengedte a combját, csak hogy csípőjére fogjak, és megosszam vele az általam diktált ritmust. Néhány pillanatra meg is álltam, Őt húzva magamra újra és újra, át is suhant arcomon egy pimasz kis vigyor, de pillanatokkal később újra mozogni kezdtem, főleg mert egyre inkább szorította gyomromat a közeledő beteljesülés. Próbáltam várni, időt adni annak, hogy beérjen nála a gyönyör, egyre gyorsabb, egyre mélyebb tempót diktálva, közben gondosan ügyelve arra, hogy egy pillanatig se érezzen miattam fájdalmat, de már teste első jelzései elegendőek voltak ahhoz, hogy pattanásig feszüljön minden izmom, és úgy robbanjak fel mögötte, benne, hogy minden megszűnjön körülöttem. Hangosan nyögtem fel, ezt a hangot újra ajkai közé rejtve, bár már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán csókolom-e még, vagy csak ezt színlelik ajkaim, kezem erősebben szorított rá mellére, egy utolsó, vehemens mozdulattal atva át magam az édes megsemmisülésnek.

Néha még én is meglepődtem azon, hogy milyen gyorsan reagál rá a testem, és lehetett a hátunk mögött akárhány őrjítő menet, még mindig nem volt elég. Még mindig lángban égtem, a vérem olyan forró volt, hogy csak csodával határos módon nem folytam még szét, a vágy pedig újra kellemesen, néha kicsit fájóan feszítette ereimet. Ez pedig csak intenzívebb lett, mikor hozzá dörgölőztem, Ő pedig elsuttogott szavaimra feszült sóhajjal reagált, elővarázsolva belőlem egy lázas mosolyt. - Kibaszottul imádom az összes praktikádat - leheltem fülébe elfúló hangon, rekedten, hisz ahogy már Ő is megszokhatta, a hangszálaim feladták a szolgálatot, ezen pedig kicsit sem segített, hogy lelki szemeim előtt máris megjelentek azok a bizonyos praktikák. Nem egyszer vetette már be őket ellenem - vagy éppen értem -, és ahogy elképzeltem az előttem térdelő alakját, vagy azt, ahogy az ölemben ül, úgy mozogva rajtam, hogy közben minden gátlást elengedett... éreztem, hogyan válok egyre keményebbé, pedig még hozzám sem kellett érnie.
Felkönyököltem, szinte rögtön ajkai után kapva, egyetlen pillanat alatt ejtve rabul nyelvét, közben sietősen letoltam rólunk a takarót, de kezem szinte azonnal vágyott is vissza teste lüktető forróságába, amit amúgy sem szívesen hagytam hátra. Lassan masszíroztam ujjaimmal, az Ő keze ellenőrzése alatt, mintha csak biztosítani akarta volna, hogy nem húzódom el tőle, de erre amúgy is baromi kevés esély mutatkozott. Érinteni akartam Őt, és  ha nem vágytam volna rá ennyire, addig gyötörtem volna, míg el nem élvez az ujjaim alatt. Csókja elárulta, hogy mennyire kínlódik Ő is, hogy ugyanaz a vágy dolgozik benne, mint bennem, ez pedig akaratlanul is mozgásra késztette a csípőmet, újra és újra fenekének feszülve, miközben talán teljesen tudatlanul, de az Ő csípője is ringani kezdett, beleolvadva abba a ritmusba, amit én szántam neki. Alig bírtam ki, hogy ne harapjak ismét ajkaiba, hogy ne okozzak neki szándékos fájdalmat azzal, hogy állandóan száját ízlelgetem, mint valami mézédes desszertet, de ahogy néha ajkaim közé nyögött, nem bírtam ki, hogy ne reagáljak én is hasonlóan. Nyögtem és sóhajtottam felváltva, éreztem, hogyan kúszik verejték homlokomra, majd mellkasomra, a feneke és ágyékom közötti forróságról már nem is beszélve, de nem elégedett meg ennyivel. Lenyúlt kettőnk közé, ujjait rám kulcsolva, mire halkan, jólesően felszisszentem, pár pillanatra homlokának támasztva az enyémet. - Ennyire őrülök meg érted - mormogtam ismét ajkai közé, érintése nyomán újra és újra felnyögve, ahogy ujjai megmozdultak körülöttem. Én sem csigáztam tovább, vehemensebbé váltak mozdulataim, ahogy újra ujjaim alá siklott, majd könyöklő kezemmel átnyúltam a nyaka alatt, finoman mellére markolva, miközben kicsit lentebb csúsztam mögötte. Égtem a vágytól, hogy ujjaim alatt semmisüljön meg, így rázza végig testét a mámor, de közben én magam is lüktettem, és muszáj volt újra éreznem Őt. - Ne siess annyira... - nyögtem fülébe, kezemmel továbbra is mellét gyúrva, míg a másikat végül hajlandó voltam egyáltalán elhúzni lábai közül, rögtön combja alá fogva, hogy akadálytalanul férkőzhessek öléhez, és szorosan hozzásimulva, gyengéden elmerültem a testében, hangos nyögéssel indítva el rögtön a csípőmet, egyetlen másodperc szünetet sem adva, közben ajkaimmal végigsimítva arcélén, mohó csókokkal borítva állát, majd végig a nyakát.  

Hiába telt meg mellkasom a már jól ismert, kellemes melegséggel, mikor a holnap estét kezdte tervezgetni, ráadásul teljesen magától, minden nógatás nélkül, de még így sem tudtam szabadulni a ténytől, hogy ez az egész reggelre könnyen köddé válhat. Eddig sem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt mi terveztük volna, mert valószínűleg egyikünk tervei között sem szerepelt, hogy egyszer valamelyikünk amnéziára ébred, ráadásul pont a legrosszabbkor. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha teljesnek fogom érezni az életemet, hogy lesz egy pont, amikor azt mondom, hogy végre megvan mindenem, amire valaha vágytam, még ha közben nem is tudtam róla, és akkor hirtelen... már nem volt többé. Ostoroztam magamat minden pillanatban, mikor eszembe jutott, hogy talán fel kellene adnom, mert még mindig húzott a gondolat, hogy ez egy jel akart lenni. Egy kibaszott jelzés, hogy Ő nem tartozik ide, és ha úgy van, el kell engednem, nem pedig ide láncolnom, hogy rettegésben, félelemben élje az életét, csak mert szeret engem. Vagyis... pár nappal ezelőtt még szeretett, de ahogy most rám nézett, tekintete vad, közben mégis lágy csillogássa elárulta, hogy bármennyire törölték ki belőle az érzelmeket, nem zárkózott be, épp ellenkezőleg, újra kinyitotta előttem a szívét, és innen már csak rajtam múlott, hogy másodjára is képes leszek-e végigcsinálni.
De legyen bármi is holnap, átjárta testemet valami kellemes bizsergés, és nemcsak attól a bizonyos tejszínhabtól, amit igyekeztem kiharcolni holnap estére, hanem attól is, ahogy belegondoltam, hogyan fogja tálalni. Ez pedig rögtön újabb löketet adott, a feszítő vágy végigrobogott minden porcikámon, erős markokkal szorítva rá a gyomromra, ezen pedig kicsit sem segített, mikor fogta magát, és hátat fordított nekem, úgy téve, mint aki tényleg alváshoz készülődik. Még a takarót is felhúzta mindkettőnkre, én pedig ajkamba harapva hagytam neki némi időt, hogy azt higgye, komolyan vettem szavait. Pedig azokat nagy eséllyel még Ő sem gondolta komolyan, elvégre feneke finoman nekem dörgölőzött, és ha lett is volna álom a szememben, ezzel bizonyára rögtön el is tüntette volna.
Kellett egy kis idő, míg megtörtem a kialakított távolságot, még ha nem is volt túl nagy, oldalra fordulva simultam a hátához, rögtön mellkasomon érezve teste hőjét, orrom pedig tovább kutatott tincsei között, miközben gyengéden magamhoz rántottam, majd kezem utat tört magának a combjai között. - Eszemben sincs abbahagyni - mormogtam halkan, annak ellenére, hogy én magam ajánlottam fel neki, de valószínűleg eszemet vesztettem volna, ha közli, hogy Ő inkább tényleg nyugovóra térne. - Ezzel még muszáj kezdenünk valamit - haraptam rá ezúttal a füle melletti részre, miközben ágyékomat jóval mohóbban a fenekéhez préseltem, csak hogy egyértelművé tegyem, mi is az, amivel még akad egy kis tennivaló. Keze közben gyengéden végigsimított a karomon, rátalálva az Őt masszírozó kézfejemre, mire szemtelenül a nyaka bőrébe vigyorogtam, ujjaim pedig erélyesebben kínozták Őt tovább, újra és újra végiglüktetve attól a tűztől, ami alattuk összpontosult. Éreztem, hogyan válik egyre nehezebbé a légzésem, hogyan tűnik el torkomból minden hang, a nedvességgel együtt, majd az eddig oldalam alatt nyugvó kezemmel felkönyököltem, csak hogy el tudjam érni ajkait, és nem is kíméltem, olyan szenvedéllyel és hévvel kaptam utánuk, ahogy ma este már annyiszor megtettem. Tényleg nem volt elég, és bár azt hittem, hogy már mindent megkaptam, de megint csak többet akartam, ehhez pedig kénytelen voltam elengedni teste lüktető pontját, épp csak annyi időre, hogy vehemens mozdulatokkal lelökdössem magunkról a takarót, majd mint aki nem tud betelni ezzel az egésszel, már nyúltam is vissza combjai közé, közben ingerlőn ráharapva alsó ajkára.

Nem tudtam nem észrevenni, ahogy tekintete megtelik azzal a pimasz kis fénnyel, pedig kis híján már temetni kezdtem ezt is. Hiába voltam tisztában vele, hogy a testi vágy és a vonzalom, mint olyan, nem szűnt meg kettőnk között még az emlékei eltűnésével sem, de nem egyszer tette egyértelművé, hogy bármi is éledjen fel közöttünk, nem fogja engedni, hogy eluralkodjon felette. Az más kérdés, hogy ezt hallottam már Tőle egy párszor, ezúttal mégis megpróbáltam az utolsó pillanatig tiszteletben tartani az általa felrajzolt határokat, ami végül mégsem sikerült. Pedig ahányszor a lelkembe gázolt az elmúlt napokban, legalább annyiszor fogadtam meg, hogy hagyok neki teret. A mellékelt ábra viszont azt mutatta, hogy ez nem igazán sikerült. És ezt a legkevésbé sem bántam, mert nem csináltam semmi olyat, amit Ő ne akart volna. - De vajon hogy fogod hasznát venni a megeredő nyelvemnek, ha ki leszek kötve? - kérdeztem hangos tanakodással, egy kóbor mozdulattal nedvesítve be ajkaimat, bár inkább csak megjátszottam a dilemmázást. Pontosan tudtam, hogy hogyan is tudnám kiküszöbölni a felvázolt problémát, elvégre nem is tudtam elfelejteni a legutóbbi eset óta se, hogy hogyan is reagált arra, mikor szó szerint a számra ültettem, ez pedig aligha segített abban, hogy a vérem nyugodt tempóban cikázzon tovább a testemben.  
Nem erőltettem sokáig a nosztalgiázást, mert egyszerre kötöttem jó és rossz emlékeket ahhoz az estéhez, bár Ő egyértelműen azt a részét képviselte, ami jónak számított. Még ha akkor nem is így gondoltam, és gyűlöltem érte, hogy lát szenvedni, kínlódni, és látja, hogyan gyűr maga alá a gyász, közben pedig olyan sebeket mutattam meg neki, nemcsak fizikai értelemben, amire előtte még soha senkivel nem volt példa. Nem hibáztattam azért, hogy végül lába kélt, és nem maradt velem aznap éjjel, hisz talán... el sem hitte, hogy amit ott látott, az egy és ugyanaz a férfi volt, mint aki előtte hetekig sértegette és törölte belé a lábait.
Egy kellemes kis sóhaj hagyta el ajkaimat, mikor szóvá tette, hogy talán lesz oka várni a holnapi hazaérkezésemet, és nem is bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el, úgy téve, mint aki nincs tisztában azzal, hogy ez mire is volt burkolt célzás. - Végül is, ennék valami igazán... habosat - haraptam bele alsó ajkamba játékosan, ha már napok óta azzal húztuk egymás agyát, hogy mi mindenre használható akár a nutella akár némi tejszínhab, és valljuk be, még mindig őrjítő hatást gyakorolt rám azzal az elképzeléssel, hogy magán tálalja ezeket. De nem hagyott túl sok időt a gondolkodásra, ajkaival finoman érintette a számat, hol gyengéden cirógatva, hol visszafogott csókra invitálva, és ugyan eddig azt hittem, hogy talán van esélyem lenyugtatni a lángokban álló testemet, de ezzel áthúzta minden számításomat. Olyannyira, hogy muszáj volt szóvá tennem, Ő pedig, mint aki nem érti, miről is beszélek, visszakérdezett, utána pedig se szó, se beszéd, hátat fordított nekem, alaposan betakargatva magát, juttatva rám is egy keveset a takaróból. Még megmozdulni sem volt időm ezidő alatt, olyan váratlanul ért a reakciója, még ha egyértelmű is volt, hogy csak az agyamat akarja húzni vele, én pedig lassú fejcsóválásba kezdtem, miközben egy ördögi mosoly rajzolódott ajkaim köré, ekkor már a mennyezetet bűvölve. Nem is mozdultam egy ideig, hagyni akartam egy kicsit abban a hitben, hogy ennyivel sikerült leráznia, bár emlékek híján, nem is várhattam el tőle, hogy tisztában legyen vele, mennyire felhívás volt ez az egész egy kibaszott keringőre, főleg a dörgölőző fenekével...
Újra megnyaltam ajkaimat, közben lassan az oldalamra fordulva, elengedve egy halk sóhajt, ekkor már hátát fürkészve, de már ekkor komótosabbá vált a légzésem, már pusztán attól, hogy elképzeltem, mi várhat még rám ma este. Merthogy aludni még egy ideig nem akartam, az valószínűleg számára is hamar egyértelművé vált. Ajkamba harapva csúsztam oda mögé, úgy mozdítva a takarót, hogy akadálytalanul simuljon mellkasom a hátához, orromat pedig hajába fúrtam, tincsei közé engedve egy mohó, éhes sóhajt. Kezem végigsimította oldalát a takaró alatt, szándékosan nem lökve le kettőnkről az anyagot, majd hasához érve rántottam közelebb magamhoz, fenekét ágyékomhoz préselve, halkan felnyögve az érzéstől, viszont ha meg is próbált fordulni, nem engedtem neki. - Milyen forró vagy... - búgtam sűrű hajába, utalva az ujjaim alatt érzett hőre, és csak lassan húztam el kezemet hasáról, tovább irányítva őket, úgy emelve meg egyik combját, hogy közéjük férve elérjem teste lüktető pontját, és miközben újra masszírozni kezdtem, játékosan fülcimpájába haraptam. - De akár... abba is hagyhatom.