Iris & Dimitriy

Körülbelül az utolsó előtti pillanatban vet véget  az édes kínzásomnak, de pislogni sincs időm, mert már kúszik is fel hozzám, hogy mohó csókot lopjon ajkaimról, nyelvem követelőzve kutatja nyelvét és csak akkor szakítjuk meg egy kis időre forró csókunkat, mikor karját derekam köré simítja és fordít a helyzetünkön. Átkarolom nyakát, ölemmel ágyékához simulok, bár az iménti kényeztetése után ez újra felér egy kínzással, ahogy lüktetve nekem feszül. Mellkasa forrón simul melleimhez minden egyes mozdulatnál, ahogy csípőmet finoman mozgatom rajta, szándékosan ingerelve mindkettőnket, de végül már nem bírok tovább várni, tovább sóvárogni utána. Kezem gyengéden vezetem végig testén, míg ujjaim végül rátalálnak, köré fonódnak, ajkába harapok az érzéstől, ahogy kezembe lüktet, míg végül már lihegve a vágytól lassan ráengedem magam.
Az egész testem lángra gyúl, a szívem őrült tempóban kalapál, izgató nyögésére magam is nyögéssel válaszolok, ahogy ez az édes pillanat, aminek a gondolata, már hosszú hetek óta kínzott, most végre bekövetkezik. És sokkal őrjítőbb, csodásabb érzés, mint ahogy el tudtam képzelni, mert miközben hajamba túr, tekintetünk összefonódik és szemeiben meglátom azt a forró, lángoló szerelmet, már biztosra veszem, hogy cseppet sem fogom megbánni sem most, sem holnap reggel vagy akár azután, hogy hagytam eluralkodni rajtam az iránta érzett vágyat.
Csodálatos érzés ennyire közel lenni hozzá, érezni Őt, forró bőrét, leheletét ajkaimon, ujjait tincseim közé fúródva, miközben a vágytól reszkető testünk egymásba fonódik, a szívünk pedig ugyanolyan őrült tempóban kalapál. A legijesztőbb és egyben legédesebb érzés mégis az, hogy mindez olyan természetesnek, normálisnak tűnik, olyan tökéletesen passzol minden porcikánk, mintha eleve úgy lett volna elrendelve, hogy végül egymásba fonódva végezzük.
Felszisszenek halkan, ahogy megmozdul alattam, ahogy teljesen elmerül bennem, lehunyt szemekkel, buján nyögök a testemen végig robogó borzongástól, miközben karom még szorosabban nyaka köré simul, majd tarkóján hajába túrva elvigyorodok. -Igen.- sóhajtom elfúló hangon. -Egyértelműen ez a testrészed van az első helyen.- búgom ajkaiba lihegve, halkan,  majd tenyerem arcára simítom és pár pillanatig, csak csendben kutatom tekintetét.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd épp Ő fog így rám nézni, az Ő teste reszket majd így az irántam érzett vágytól, a szerelemtől vagy, hogy én fogok arra vágyni, hogy ilyen közel érezzem magamhoz, hogy ilyen szorosan fonja körém karjait, miközben ajkaim cirógató, lágy mozdulatokkal hívják csókra. Csípőm ugyanezt a lassú ritmust veszi fel, ahogy apró mozdulatokkal  mozogni kezdek rajta, de ahelyett, hogy megemelném magam újra és újra, most még csak finoman, előre hátra ringatom ölemet.
Ajkaimmal állára, majd onnan nyakára vándorolok, nyelvem húzom végig forró, lüktető bőrén, sóhajaim hagyom rajta, de aztán ahogy egyre sürgetőbben kezd dübörögni bennem a vágy, úgy változnak mozdulataim is. Arcát tenyereim közé fogom, mohón tapadok ajkaira, közéjük nyögök, ahogy kissé felemelkedek róla, hogy aztán újra teljesen ráereszkedhessek és ezt kezdem ismételni buja, izgató tempóban, amitől még a levegő is egyre nehezebbé válik. A nevét lehelem ajkai közé, felkutatom lázas pillantását és, bár fogalmam sincs, hogy mikor fogok úgy érezni, mint Ő vagy, hogy valaha visszatérnek-e az emlékeim, de azt remélem kiolvassa szemeimből, milyen mámorító Vele ez a pillanat, ez az éjjel, hogy mennyire élvezem minden csókját, érintését és mozdulatát.

Iris & Dimitriy

Csak ki kell mondania, finoman rám kell parancsolnia, hogy ne fogjam vissza magam, hogy ne próbáljam elfojtani a kikívánkozó hangokat, máris arra kezdek koncentrálni, hogy minél halkabb legyek. Már, csak azért is, mert kíváncsi vagyok, miként akarja majd elérni, hogy ne így tegyek és tekintve, hogy valószínűleg tökéletesen ismeri minden porcikámat, pontosan tudja, hogy hol és hogyan kell érintenie ahhoz, hogy elveszítsem a fejem, én pedig...akarom, hogy mindent megtegyen érte.
Ezt pedig máris elkezdi azzal, hogy hozzám dörgölőzik, hogy úgy tesz, mintha meg akarna csókolni, de végül mégis inkább nyakam bőrét ízleli ajkaival, lassan haladva végig testemen egész a köldökömig, ahol egy kis ideig le is cövekel, de pimasz pillantása elárulja, merre is akar kalandozni tovább. Combjaimnál fogva húz magához közelebb, bennem pedig már attól lávaként zubog a vér, hogy egyáltalán odalent látom az arcát, hogy tudom mivel akar még több nyögést kicsikarni belőlem és, ahogy nyelve megérint, ahogy kényeztető mozdulataival tovább fokozza testem forróságát, nem is tudom már visszafogni a hangokat.
Ujjaim markáns mozdulattal túrnak hajába, ajkamba harapok az élvezettől, lihegve, kéjes sóhajokkal élvezem ki minden pikáns, őrjítő mozdulatát, de ahogy ujjait is finoman belém vezeti, bennem reked a levegő egy pillanatra. A vér a fülemben dobol, Ő pedig felveszi ezt az őrjítő ritmust, minden egyes mozdulatával az orgazmus felé kezd taszigálni szép lassan, de mintha pontosan tudná akadozó lélegzetemből és nyögéseimből, mikor is kell leállnia ahhoz, hogy minél jobban gyötörjön, hirtelen fel is hagy a kínzásommal. És a nyakamat tenném rá, hogy pontosan tudja, hogy épp ez a szándéka, ezzel akar az őrületbe kergetni, de még ezt a felajzott állapotot is iszonyúan élvezem.
Úgy kapok ajkaiért mohó csókban forrva össze velük, mintha az életem múlna rajta, pimasz kérdése hallatán elvigyorodok, ölemmel kacéran hozzásimulok és körmeimmel finoman végig szántom hátán a bőrt. -Ugyan. Dehogy.- lihegem ajkaiba kuncogva, de igazából egy cseppnyi neheztelés sincs bennem amiatt, hogy idő előtt leállt. Sőt. Csak még jobban beindított, még mohóbban vágyom rá, így amikor váratlanul fordít a helyzetünkön és az ölébe húz, szándékosan úgy kezdek helyezkedni fölötte, hogy lehetőleg minden egyes mozdulatommal férfiasságához érjek. Vele együtt pedig én is belemorranok minden mozdulatba, testemen újabb és újabb borzongás fut végig, miközben átkarolom a nyakát, másik kezem pedig finoman állára simítom, így kutatva lázas tekintetét. -Már most imádom a szádat...- lehelem ajkaira, nyelvem incselkedve húzom végig rajta, csípőm tovább járja lassú, őrjítő táncát újra és újra végig simulva ölemmel a nekem feszülő keménységén, végül finoman alsó ajkára harapok és megemelem picit magam. -De, hogy is volt pontosan az az általam felállított toplista?- lehelem buján ajkaira, tenyerem lentebb csúsztatom álláról végig a nyaka lágy bőrén, mellkasán majd hasfalán is, míg végül közénk nyúlva férfiasságára fonom ujjaimat, de egy pillanatra megtorpoanok és halkan nyögök egyet már attól is, ahogy ujjaim közé feszül. Lehunyom szemeimet, homlokom homlokának támasztom, ajkairól lopok újabb és újabb forró lélegzetet, ahogy finoman magamhoz igazítom és, miközben lassan, kiélvezve minden egyes pillanatot ráengedem magam, finoman ajkába harapok újra, hogy aztán a pillanatnyi, gyengéd fájdalmat mohó csókkal enyhítsem. Életemben nem nyögtem még olyan buján, mint most, ahogy végül lassan elmerül bennem, pár pillanatra mozdulatlanná is válok, átadva magam az édes, feszítő érzésnek, vérem lüktető hangjának, tekintetem pedig kékjeire talál, némán üzenve, hogy mennyire nem csak a száját imádom.

Iris & Dimitriy

Iszonyúan izgatott vagyok, de valamennyire megnyugtat, hogy Rajta ugyanezt érzem, csak míg az én izgatottságomat az ismeretlen területek felfedezése okozza, hogy először érinthetem olyan helyeken, ahol eddig csak a fantáziám kalandozhatott, addig az Övé inkább az eddig visszafogott vágy, a kín és az öröm keserédes elegyéből táplálkozik, amiért újra érinthet és csókolhat. A szerelem pedig, ami tekintetéből és mozdulataiból, ajkai becéző csókjaiból árad, csak még magabiztosabbá tesz abban, hogy semmi értelme nem lenne tovább elfojtani ezt a vágyat.
Hirtelen tér vissza hozzám a combjaim közül,  melltartómtól foszt meg inkább, mintha képtelen lenne elviselni a gondolatát is annak, hogy még egy ruhadarab takarjon előle és őszintén szólva attól, ahogy végig néz rajtam, már én sem igazán vágyom arra, hogy elrejtsem magam egy pillanatig is. És azt sem akarom, hogy rajta bármilyen ruha maradjon, testén barangoló kezem bele is ütközik az akadályba, miközben ajkai és nyelve mellbimbómat izgatják buja sóhajokat csalva ki belőlem. Gyengéd mozdulattal húzom fel magamhoz egy csókra és, ha eddig nem lett volna számára elég egyértelmű, mennyire meg akarom szabadítani a boxertől, hát most már szavakkal értetem meg Vele, de ahogy keze combjaim közé csúszik, ahogy megérint, olyan durva borzongás robog végig testemen, hogy még azt is elfelejtem mit akartam az imént.
Megboezongok, ahogy az utolsó közénk ékelődő ruha is lekerül róla, ahogy forró teste az enyémhez simul, bőrünk egymáshoz ér most már bármiféle akadály nélkül, figyelmeztető szavai hallatán pedig elvigyorodok és ajkamba harapok. Iszonyú pimasz, de pokolian izgató, ahogy rekedten megszólal, ahogy tekintetemet fürkészve suttogja el, mennyire imád hallani és finoman hozzám is dörgöli ágyékát csak, hogy legyen okom hallatni a hangomat. Mégis, már csak a dacolás kedvéért beharapom ajkamat, hogy ne legyen túl hangos a buja nyögés, amit mozdulata vált ki belőlem, miközben ujjaimmal finoman hajára markolok, másik kezem pedig arcára csúsztatom és ajkára simítok hüvelykujjammal. -És gondolom, nem is szoktam fukarkodni a hangokkal.- súgom pimasz mosollyal, tekintetét fürkészve, Ő pedig közelebb hajol hozzám, szinte már érzem is csókját ajkaimon, de végül mégis odébb vándorol, sőt, egyre lejjebb barangol testemen mohó, tüzes csókokkal járva végig a korábbi ösvényt, míg végül egy kis időre megállapodik köldökömnél és incselkedő, pimasz szavak kíséretében a combjaim közé helyezkedik.
Már a kérdésétől is felgyorsul légzésem, érintése szinte égeti bőrömet, ahogy combjaimra fogva közelebb húz magához, félig fel is támaszkodok, ajkamba harapva bámulok izzó tekintetébe de ahogy ölemhez hajol és megérzem magamon nyelvét, már az incselkedés kedvéért se tudom visszatartani a mély, buja nyögést. -Minden bizonnyal...- sóhajtom erőtlenül a választ korábbi kérdésére, de igazából nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg jött ki hang a torkomon, olyan durván cikázik végig rajtam a bizsergés és borítja el testemet még jobban a forróság.
Hátra hanyatlok az ágyon, lihegve simítok vállára, hajába túrok, míg másik kezem korábbi mozdulatomhoz hasonlóan a lepedőbe mar, de most jóval erélyesebben, erősebben teszem, mert minden egyes mozdulata pokoli kín, de gyönyör is egyben, amit feszült sóhajokkal és nyögésekkel próbálok átvészelni. És tisztán érzem belőle, mennyire hiányoztam a szájának, nekem pedig emlékek híján, ha nem is hiányzott a szája, máris iszonyúan imádom.

Iris & Dimitriy

Ebben a pillanatban bármit megadnék azért, hogy az emlékeim visszatérjenek, hogy eszembe jusson minden együtt töltött pillanat, minden lázas éjszaka vagy épp reggel, vagy nappal, vagy a jó ég tudja hányszor, miféle időpontokban törhetett utat magának ez a mohó vágy, ami belőle árad és, amire én sem tudok másképp reagálni. Bármit megadnék azért, hogy emlékezzek csókjaira és érintéseire, ugyanakkor nem adnám semmiért ezt az izgatottságot, ezt a pillanatot, ahogy odébb söpri csókjaival a kételyeimet, a félénkséget, hogy helyére ezt a buja, mohó vágyat szólítsa, mert bármerre is barangol épp ajkaival, meg sem fordul a fejemben, hogy szégyenlősködjek. Hiszen, úgy becézgeti bőröm, mintha a világ legtörékenyebb felületét ízlelgetné, mégis érzem minden mozdulatában a tömény, nyers vágyat és már attól is hevesebben zakatol a szívem, ha arra gondolok, hogy mindez miattam, értem van és nem tudni, mikor tör ki belőle.
Pedig, már abban is ez nyilvánul meg, ahogy egyszerűen eltépi a vékony fehérneműt, mintha csak idő fecsérlésnek gondolná, hogy bajlódjon vele, de amikor közli, hogy nem ez az első darab, amivel tartozik nekem, pimasz vigyor rajzolódik ajkaimra. Fogalmam sincs, miféle éjszakáink lehettek, hogy belőlem mit csalogathatott elő a mohóságával, az ilyen megnyilvánulásaival, de az biztos, hogy most iszonyúan beindít vele, mint ahogy azzal is, mikor lassan a combjaimra kalandozik ajkaival.
Azt se tudom hol és hogyan érintsem, miként elégítsem ki a kíváncsiságomat is, ami minden létező porcikáját fel akarja térképezni, miközben arra is vágyom, hogy Ő vezessen, hogy Ő barangolja végig kezeivel és ajkaival lüktető testemet, de nem hagyja ki a lehetőséget arra, hogy tovább kínozzon. Hirtelen kúszik vissza hozzám, ágyékával dörgölőzik testem legforróbb pontjához, nekem pedig már ettől is ajkamba kell harapnom, hogy a kikívánkozó kéjes morranást valamennyire magamban tartsam, míg keze már a melltartómat kezdi bűvölni.
Mohón tapadok ajkaira, nyelvem vadul kutatja övét, forró tánccal simulva hozzá és ahogy elszakad tőlem és megfoszt az utolsó ruhdarabtól is, pihegve bámulok fel rá, mintha most tényleg alaposan emlékezetembe akarnám vésni vonásait és azt a vágytól ragyogó pillantást, amivel rajtam legelteti szemeit. -Úgy gondolod?- kérdezek vissza egy feszült sóhaj kíséretében, mert már hajol is mellemre, hogy ajkaival és nyelvével ízlelje az érzékeny bőrt, én pedig, szinte tálcán kínálom fel magam neki, homorítva simulok csókjába levegő után kapkodva a vágytól.
Nem kell sokáig nógatnia, hogy fentebb húzzam a lábam, hogy még jobban combjaim közé fészkelhesse magát, tenyerem mohó mozdulattal simít végig hátán, ujjam játékosan a boxer peremébe akasztom, olykor apró mozdulattal lentebb csúsztatva fenekén, de ahogy keze közénk siklik, ujjai pedig ölemre találnak, akaratlanul is bőrébe marok az élvezettel és levegő után kapok. Csak tovább korbácsolja vágyamat, ahogy halkan bőrömbe nyög, testemen izgató bizsergés cikázik végig, ajkaimba harapva markolok hajába és küszködve, lihegve feszülök mellemmel ajkai közé.
Kezem arcára simul végül, állánál fogva próbálom közelebb vonni magamhoz, ha pedig hagyja, mohó, tüzes csókkal próbálom magamba fojtani a kikívánkozó hangokat, de egy-egy buja sóhaj vagy halk nyögés, még így is egyértelműen hallható, miközben derekán pihenő kezem fenekére csúszik, egy úttal lentebb is taszigálva rajta a boxert. -Ideje rólad is levarázsolni az utolsó ruhadarabot, nem gondolod? - szakadok ki a csókból hirtelen, kapkodva, lihegve súgom ajkai közé a szavakat, miközben lábaimat még fentebb húzom combjaimmal finoman közre fogva csípőjét. Ahol csak hozzám ér, képes lennék lángra kapni, de mindez eltörpül amellett az érzés mellett, ahogy ágyéka olykor szándékosan nekem feszül. Teljesen megőrjít ezzel a kínzó várakozással, mégis pokolian élvezem.

Iris & Dimitriy

Ha nem tudnám, hogy mindez már megtörtént, hogy már isten tudja hányszor feküdhettem így, vagy épp még kevesebb ruhában előtte, most könnyedén hihetném, hogy először pillant így végig rajtam, hogy először látja testem ezen részeit, olyan mérhetetlen vágy sugárzik tekintetéből. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha bárki is képes lesz így nézni rám, ilyen vággyal a tekintetében, mintha soha életében nem látott volna még hozzám foghatót és nehezen állom meg a késztetést, hogy magamba csípjek, hogy ellenőrizzem valahogy nem-e csak egy túlfűtött álom ez az egész, amit a vihar vagy franc tudja mi szült elmémben. Helyette ajkamba harapok inkább, olyan erősen, hogy már fájjon, majd egy halk sóhajjal veszem tudomásul a testem üzenetét, hogy ez bizony rohadtul a valóság, ez tényleg megtörténik és nem csak egy lázas álom. Bár lázasnak elég lázasnak érzem magam, miközben újra és újra végig pillantok a testén, az izmain, a hegeken és a tetoválásokon, melyeket minden vágyam egyesével végig csókolgatni, mintha azzal jobban megismerhetném a történetüket.
Nyelek egy nagyot, mikor fölém térdel, kezem kissé félénken, de határozottan simít végig vállain, gyengéden siklik háta forró bőrére, miközben Ő orra hegyét finoman végig húzza az arcomon, tenyere mellemre markol a puha anyagon át, míg végül ajka enyéimre simul, nyelve izgatón siklik közéjük reszketeg sóhajt csalva ki belőlem az érzéssel, ahogy enyémre talál, ahogy őrjítő táncba kezdenek. Kezem hajába túr finoman, másikkal finoman simítok végig oldalán és halkan vigyorogva felszisszenek, mikor ajkamba harap. Minden csókja és érintése olyan gyengéd, mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban elillanhatok, pedig innen már eszem ágában sincs visszavonulót fújni és meghátrálni, mert már semmi mást nem akarok úgy, mint Őt érezni, ahogy teste finoman rám nehezedik olykor, ahogy bőre az enyémhez simul, ahogy ajkai és nyelve bebarangolják forró bőrömet, így indulva lefelé testemen.
Leheletkönnyű csókokkal halad egyre lentebb bőrömön, keze cirógató mozdulatokkal simul csípőmre, ahol ujjait finoman a bugyi vékony anyagába akasztja, én pedig halk sóhajok kíséretében emelem fel fejemet, hogy tekintetemmel követhessem minden mozdulatát. Mikor a csipke halkan reccsenve megadja magát, élesen beszívom a levegőt és ajkamba harapok, de nem eresztem egy pillanatra sem az izgató látványt, még azt a pofátlan vigyort sem, amit rám villant, válaszul pedig az enyéimen is megjelenik valami hasonló. -Jössz egy bugyival.- lehelem halkan, pajzán mosollyal, amit egy halk, kéjes sóhaj tüntet el onnan, mikor gyengéd mozdulattal bebocsátást kér combjaim közé. Megborzongok, mikor combomra hint gyengéd csókot, egyre feszültebben lélegzem már a gondolattól is, hogy mire készül, de megnyalom kiszáradt ajkaimat és egy pillanatra lehunyom szemeimet, így adva át magam ajkai finom, cirógató mozdulatainak.
Kezem vállára simít, könnyed mintákat rajzol bőrére, hajába túrok finoman, miközben magamba iszom az izgató látványt, ami csak tovább fokozza bőröm forróságát, szívem vad ritmusát, miközben a szoba csendjét, csak halk sóhajaim és az eső egyenletes kopogása zavarja meg. Szabad kezem felé simít a lepedőn, ujjaimmal finoman megmarkolom az anyagot, teljesen felajz a várakozás, hogy fogalmam sincs meddig fokozza még a vágyamat, ami már így is türelmetlenül, izgatottan lüktet ereimben. Fogalmam sincs, hogy mit tartogat a holnap vagy, hogy mi lesz két nap vagy egy hét múlva, de abban biztos vagyok, hogy Őt most pokolian akarom, mert akár emlékszem mindarra, ami köztünk történt, akár nem, ez a vágy mindig is itt lüktetett bennem iránta, minden porcikám kívánta Őt, mint valami tiltott, veszélyes szert.

Iris & Dimitriy

Kismillió fantáziakép jelenik meg előttem megjegyzését hallva, hogy mit is kellene velem csinálnia a szobámban, de végül mégis, csak egyetlen tökéletes válasz jut eszembe, egyetlen dolog, amit ma igazán érezni és tapasztalni akarok, amivel szembe akarok ma nézni végre, az pedig a szerelme. Akkor is, ha szerinte nem lesz hozzá elegendő egyetlen éjszaka, bár ennek hallatán belevigyorgok csókunkba és, csak tovább ölelem magamhoz, lábaimat csípője köré kulcsolom, míg felcipel az emeletre.
Az ajtó becsukódik mögöttünk, Ő pedig egész az ágyig visz meg nem szakítva ajkaink csatáját és ott is, csak azért húzódik el picit, hogy a lábaimra állítson és azzal a vágytól izzó, mohó pillantásával végig nézzen rajtam. Már most levegő után kapkodok, bőröm forrósága pedig cseppet sem enyhül attól, ahogy tekintete végig vizslat, mintha csak először látna így, majd halkan az engedélyemet kéri, hogy végre megszabadítson minden más göncömtől is. Hozzá hasonlóan én is ajkamba harapok, tenyereim vállain, karjain simítanak végig, miközben bólintok és nagyot nyelek, ahogy érintése kínzó lassúsággal megindul nyakamtól lefelé a testemen.
Őrjítő a forróság, ami belőle és belőlem is árad, de még a levegőt is annak érzem, ahogy kapkodva magamba szívom, míg keze végig kalandozik rajtam egész a nadrágig, amit cseppet sem elsietve, vagy kapkodva bontogatni kezd rólam. Én pedig valahol hálás vagyok azért, hogy nem akar lerohanni, mintha minél előbb túl akarna esni ezen, nehogy meggondoljam magam, vagy csak ezzel akar tovább kínozni, már igazából magam sem tudom, de végül a combjaimnál járva megáll és inkább pimasz vigyorral ajkain lök rajtam egyet, hogy elterüljek az ágyon.
Kuncogva pislogok fel rá, kihasználom a helyzetet, hogy újra végig nézzek rajta, azt pedig egy pillanatig sem titkolom, mennyire tetszik amit látok, mert hozzá hasonlóan én is épp úgy méregetem, mint valami gusztusos húsdarabot. Finoman ajkamba is harapok és ahogy újra a nadrágommal kezd foglalkozni, segítőkészen mozdulok, hogy minél előbb megszabaduljak végre a feleslegessé vált ruhától.
Aztán csak némán fürkészem tekintetét, de még levegőt se merek venni attól, ahogyan néz, amilyen nyers vágy árad íriszeiből, miközben újra és újra végig mér. Hiába fedi még testemet a melltartóm és a falatnyi bugyi, teljesen meztelennek érzem magam, de most valahogy még ez a gondolat sem feszélyez. Az már annál inkább, hogy nem csókol és érint, pedig szinte bizseregnek az ujjbegyeim, olyannyira szeretném végig barangolni velük forró bőrét, de nem akarom elrontani a játékát. Ki akarom élvezni minden pillanatát annak a vetkőztetésnek, maximum csak sóvárgó tekintetem és az ajkaimon megjelenő pimasz mosoly adhatja tudtára, hogy egyébként mennyire megőrjít azzal, ha tovább bámul anélkül, hogy ajkaimra forrna végre ajkaival.

Iris & Dimitriy

Nehezen tudnám elképzelni, hogy egy ilyen helyzetben spagettit akarjak enni, de valószínűleg Ő is, csak az újonnan rám aggatott rangom miatt hozza fel, mintha semmi mást nem is kívánhatnék még a bor mellé, pedig már épp eléggé uralma alá hajtotta elmémet a puszta látványa is. Mégsem ettől szárad ki igazán a torkom, nem a testétől kezd a vér forró lávaként csordogálni az ereimben, hanem attól, ahogy rám néz, miközben megáll előttem, hogy megszabaduljon a cseppet sem fair játékban megszerzett nadrágjától. Az, ami tekintetében csillog, miközben arcomat vizslatja, nem csak puszta vágy, amit az ember képes bárkivel kiélni, hogy ideig-óráig csillapíthassa, hanem annál valami sokkal több és, már nem először néz rám így. Igazából, amióta megjelentem a konyhában, ahol Maflást dédelgette épp, ez a fény azóta ott lapul kékjeiben, hol intenzívebben, hol kissé rejtve. De most olyan elevenen ragyog, hogy a szívem vad kalapálásba kezd tőle, miközben nadrágja szót fogadva a gravitáció erejének, egész a földig hull.
Azzal a szándékkal állok fel a helyemről, hogy a bort biztonságba helyezzem, ha már meggondoltam magam vele kapcsolatban és valószínűleg, feleslegesen lett kitöltve, de ahogy újra Dimitriyre pillantok, aki egyébként is olyan közel áll hozzám, hogy nagyon nyújtózkodnom se kellene, hogy elérjem, a lábaim átveszik az irányítást és, ha lassú léptekkel is, de felé indulnak, mire pedig észbe kapok, már alig pár centire ácsorgok Tőle. A szívem zakatol, a kezem pedig reszket, miközben mellkasára simítom tenyeremet, tekintetem egy pillanatra arcára emelem, majd nyelek egy nagyot és lehunyt szemekkel homlokának támaszkodok. Szinte égeti a kezemet forró bőrének érintése, szíve vad dübörgését pedig tisztán érzem ujjbegyeim és tenyerem alatt és még levegőt sem merek venni, nehogy egy pillanatra is megzavarjam, de idő közben másik kezem is megtalálja a tökéletes helyet, ahol megpihenhet.
Az egész testem lángol és, csak most döbbenek rá, hogy nem csak a kezem, mindenem reszket ettől az ijesztően új élménytől, ahogy félénk mozdulatokkal térképezem fel újra mellkasát, majd hasfalát, le egészen a boxer pereméig, ahol végül megállok és felpillantok rá. Magam sem tudom, miféle erőnek köszönhetően vagyok képes megszólalni, mégis elsuttogom halkan, mire is vágyom, pedig alig pár órával ezelőtt szentül hittem, hogy képes leszek uralkodni ezen a mohó vágyon, amit Ő ébresztett bennem, mégse szégyellem, hogy elvesztettem ezt a csatát. Van, amin nem lehet uralkodni és akár bölcs dolog szabad utat adnom ennek a vágynak, akár nem, jelen pillanatban semmi mást nem akarok, csak érezni Őt és mindazt, amit Ő érez irántam. A csókját, az érintéseit és a szerelmet, amit én lobbantottam a szívében és, amit képtelen lennék hagyni kihunyni. Talán, ha igazán érezhetem, bennem is lángra lobban újra mindaz, amit napokkal ezelőtt még éreztem, de őszintén fogalmam sincs, talán nem is érdekel már, hogy mi lesz öt vagy tíz perc múlva. Talán, nem is az elmémre kellene hallgatnom, hiszen az csúnyán cserben hagyott.
Megborzongok, ahogy megszólal, hangja rekedtségéből tisztán érzem, miféle hatással van rá az érintésem és a közelségem, de mielőtt bármit is válaszolnék, nagyot kell nyelnem, mert úgy kiszáradt a torkom, hogy talán hang sem jönne ki rajta. -Mutasd meg nekem a szerelmedet.- lehelem halkan, szinte kérlelem, de talán nem is lenne erre szükség, mert már von is közelebb magához, mohó csókkal forr ajkaimra eltüntetve belőlem az utolsó csepp kételyt is, én pedig ugyanolyan mohón viszonzom nyelve izgató mozdulatait, miközben ujjaim hajába fúrják magukat tarkóján. Feszülten levegő után kapok, ahogy testem az övének préselődik, ahogy vágya ölemnek feszül, halkan belenyögök ajkaink vad táncába attól, amiről teste árulkodik, mikor pedig térdeim alá nyúlva karjába kap, halkan elnevetem magam csókunk közben. Karom finoman nyaka köré fonom, másik kezem arcára simítom és úgy csókolom tovább, mintha attól félnék, hogy többé már nem lesz lehetőségem erre, mintha ez a pillanat köddé válhatna. Pedig, ennyire elevennek semmit nem éreztem még soha, mint ahogy most egymáshoz simul a testünk, ahogy karjában megfeszülnek az izmok, míg óvatosan felbaktat velem az emeletre, én pedig már tapogatózok is a szobám kilincse után, hogy minél előbb bejuthassunk az ajtón. Nem akarok gondolkodni, latolgatni, taktikázni, mert már belefáradtam abba, hogy küzdeni próbáljak a vágy ellen, amit egyértelműen érzek iránta, így amikor egy pillanatra megszakítom csókunkat és kékjeibe fúrom íriszeimet, akkor sem jut eszembe, hogy ezek után leálljak. Érezni akarom Őt, azt a tekintetében lobogó szerelmet és azt, ahogy enyhítünk egymás kínzó vágyán, mert az már elég nyilvánvaló, hogy mással nem tudjuk csillapítani, csak azzal, ha utat engedünk neki.

Iris & Dimitriy

Az egyik pillanatban úgy fest, már-már egész lovagias cselekedetet hajt végre, míg a másikban újra előkerül az a pimasz, pofátlanul vonzó maffiózó, aki nem fél olyan szemérmetlenül viselkedni, amitől normális ember abban a pillanatban elsüllyedne. És a fenébe, hogy Benne még ez is őrülten vonzó, hogy nem aggodalmaskodik, nem mások véleményével törődik, egyszerűen csak teszi, amit épp tenni akar, kimondja, amit szeretne és nyíltan kéri, amire vágyik. Soha nem feltételeztem volna, hogy egy nap erre majd rádöbbennek, de igazság szerint nála impulzívabb és őszintébb emberrel, talán még soha nem találkoztam.
Most sem fontolgat vagy latolgat, egyszerűen csak elém áll, miután elismeri a vereségét -amiről még mindig úgy sejtem, hogy szándékos volt- és konkrétan megkér arra, hogy Én csatoljam ki az övét. Magam sem tudom hirtelen, hogy azzal lepném-e meg igazán, ha megtenném vagy inkább azzal, hogy visszavonulót fújok, de végül inkább Rá bízom ezt a nemes feladatot, mert képtelen lennék ezt úgy kivitelezni, hogy közben ne akarjam megérinteni, akár csak futólag is, ha pedig megérezném bőre forróságát, már képtelen lennék megálljt parancsolni magamnak. -Azt hiszem, nem akarom tudni, hogy pontosan mit is fed az, hogy "dolgok".- nevetem el magam zavaromban és igazából nem is tudnám megmondani, hogy voltam-e már hasonló helyzetben valaha, de egyáltalán nem lep meg, hogy Vele ilyesmit is átélek. Teljesen más, mint eddig bármelyik férfi az életemben, bár ezt már az esküvőnk napján is sejtettem de, ha figyelembe veszem azt a változást, ami végbe ment rajta, hogy mennyivel nyíltabban viselkedik most velem és, hogy egy egész más oldalát fedte fel nekem, hát erre végképp nem számítottam. Hogy lesz egy pimasz, huncut, vicces oldala, aki egyszerre tud megnevettetni, zavarba hozni és pokolian felizgatni egyetlen másodperc alatt, mindezt olyan magabiztossággal, amit valószínűleg külön tanítani kellene. Csoda hát, ha tíz körömmel kell kapaszkodnom a saját elhatározásomba is?
Csak, hogy valamivel távolabb küldjem magamtól, mielőtt még késztetést éreznék arra, hogy mégis csak letépjem róla azt a nyamvadt övet, pimaszul a borért küldöm, amit a zongora tetején hagytunk, Ő pedig zokszó nélkül indul érte, bár az az "úrnő" megszólítás, azért érezteti velem, miként is viselkedem jelenleg, oda is varázsol vele arcomra egy elégedett, pimasz mosolyt.-Nem, most másra nincs szükségem. Köszönöm.- játszom tovább a szerepet, mikor pedig hátat fordít, kendőzetlenül mérem végig az egész testét, kiélvezem az elém terülő látványt, ahogy félmeztelenül, farmerban, mezítláb a zongorához indul. Ajkamba harapok, mikor visszasandít rám, mintha épp rajtakapott volna valami rafináltságon és, ahogy a szándékosan provokatív szóhasználatomat idézi, halkan elnevetem magam. Na nem, mintha rá bármilyen hatással lenne, ha én akarom kétértelmű megjegyzéssel zavarba hozni, mert minden próbálkozásom hiábavaló. Egyszerűen lehetetlen.
Hálás, de úrnőhöz méltó fölényes mosollyal veszem el tőle a bort, egy biccentéssel meg is köszönöm, de amikor rátér a lényegre, azaz a nadrágjára, úgy kezdek kapaszkodni abba a szerencsétlen talpas pohárba, mintha az életem múlna rajta. Nagyot nyelek, ahogy az övet majd a gombot is  megbontja, mikor pedig lehúzza a sliccét, egy pillanatra felnézek az arcára. Levegőt se merek venni, úgy bámulok rá, csak a szívem zakatol őrült tempóban attól, ami tekintetében csillan, amilyen izgatón ajkába harap, miközben letolja magáról a nadrágot, ami egész a bokájáig meg sem áll.
Testemet teljesen elönti a forróság, sietve megnyalom kiszáradt ajkaimat, majd torkomat köszörülve fészkelődni kezdek és igazából azt sem tudom hirtelen, hogy hova nézzek zavaromban, de az arcát mindenképpen gondosan kerülöm. -Öhm... oké. Akkor... - akadok el egy pillanatra, ahogy mégis csak sikerül felnéznem rá, ahogy meglátom azt a nyers vágyat tekintetében, amitől csak még kínzóbbá válik ez a pillanat, testem sóvárgása és a vágy, ami folyamatosan ott lüktet bennem.
A bort végül érintetlenül hagyom és inkább felállok, hogy letegyem valahova, mielőtt még magamra borítom, de ahogy összeakad Vele a pillantásom, ahogy a vér tovább dübörög ereimben, egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy ne lépjek oda elé, míg végül már olyan közel van hozzám, hogy szinte éget a belőle áradó hő. De még nem érintem, csak finoman felemelem a kezem, tenyerem mellkasára simítom és lehunyt szemekkel homlokához nyomom homlokomat.
Egyetlen szó sem jön a számra, talán nincs is rájuk szükség, némán simítom szabad kezem nyaka oldalára, miközben hatalmasat sóhajtok, így szívva magamba az illatát, mellkasán pihenő kezem pedig finoman egyre lentebb vezetem rajta. Lassan fedezem fel forró bőrét, mintha tényleg először tenném -de hát lényegében, én tényleg először teszem-, tekintetem izzó kékjeire talál és, miközben ajkam finoman megérinti az Övét, ujjaim egész a boxer pereméig merészkednek.-Talán, most is felcipelhetnél a szobámba...- súgom alig hallhatóan, küszködve, de már magam sem tudom, hogy a vágy kínoz-e jobban vagy az, ahogy próbálok neki ellenállni. De talán, már nem is akarok, nem is tudok.

Iris & Dimitriy

Nem is szalasztom el a lehetőséget arra, hogy tényleg mindent alaposan szemügyre vegyek rajta, minden heget és tetoválást megnézzek magamnak a domborodó izmaival együtt, melyekre valószínűleg, már úgy kellene emlékeznem, hogy még lerajzolni is képes legyek, ha magam elé képzelem. Mégis olyan új, olyan ismeretlen minden porcikája, hogy már az is kellemes izgatottsággal tölt el, ha csak elképzelem, mi mindenre lehet még most lehetőségem, hogy feltérképezzem legalább a szemeimmel, ha mással nem is, már ha ügyesen játszom a lapjaimmal. Bezzeg Ő, már pontosan tudja, betéve ismeri bőröm minden négyzetcentiméterét, mégis úgy néz rám folyamatosan, mint aki életében nem látott még kívánatosabbat nálam. Újra és újra elképedek azon, mennyire akar engem, hogy milyen olthatatlan vágyat érez irántam és, csak a jó ég tudja, hogy leszek képes továbbra is ellenállni Neki, amikor minden pillantása életem legcsodálatosabb éjszakáját ígéri.
-Hát egy picit hűvösebb van így, ruha nélkül.- hazudom mosolyogva, hiszen valójában cseppet sem fázom, a testemen megjelenő libabőrt sem ilyesmi okozza, hanem inkább az a forróság, ami minden bizonnyal hasonló ahhoz, amit Ő is érez, de nem akarom ilyen nyilvánvalóvá tenni, miféle hatással van rám, már az is, ha csak rám néz azokkal a vágytól izzó szemekkel. Pedig, amikor azt mondja, hogy mindjárt felgyullad, hatalmasat kell nyelnem és ez valószínűleg nem kerüli el kíváncsi tekintetét, úgyhogy feleslegesen is erőlködök, hogy valamiképp palástolni próbáljam a bennem is rendületlenül munkálkodó vágyat.
Igyekszem elviccelni most is a helyzetet a bankos megjegyzésemmel, de természetesen én is tudom, hogy a játéknak nem az a célja, hogy mindannyiszor újabb ruhákat aggassunk magunkra, ahányszor csak feszélyezni kezd a helyzet, de azért egy próbát megért felvetni az ötletet, amin végül én magam is jót nevetek Vele együtt.-Miért? Így van értelme? Azon felül, hogy alaposan megnézhetlek magamnak.- kérdezek vissza pimasz mosollyal, hiszen ezen kívül nem igazán tudnám magam se megmondani, hogy ez valami idegtépő szórakozás akar-e lenni, vagy inkább már valami előjáték-féle, de bármelyik is igaz rá, mindenképpen felpezsdítő. Ez tagadhatatlan.
Főleg, mikor az újabb osztásnál szembesülnöm kell azzal, hogy valószínűleg ismét meg kell szabadulnom valamelyik "zsetonomtól" és, mintha csak érdeklődni szeretnék a játék menete felől, a biztonság kedvéért megkérdezem, mit is érek el azzal, ha eldobom a lapomat. Lényegében semmit, ahogy sejtettem is, de ettől még nevetve fejet csóválok és azon töprengek, vajon vállaljam a vereséget ebben a körben nyíltan, vagy inkább csak dobjam be a lapjaimat.
Dimitriy azonban megelőz, ezzel ki is érdemel egy furcsálló pillantást, mert nem igazán tudnám megmondani, hogy most valóban nem volt a kezében semmi, vagy csak ilyen édesen áldozza fel magát, hogy ne nekem kelljen tovább vetkőznöm, de bármelyik is történt, mindenképpen örülök, hogy a nadrágomat még megőrizhetem. Legalábbis, egy darabig még biztosan, Ő viszont máris készen áll megszabadulni a sajátjától, mert már fel is áll a kanapéról óvatosan vigyázva közben a szuszogó apróságra, ez a figyelmesség pedig gyengéd mosolyt csal ajkaimra. Ami azonnal el is tűnik onnan, mikor megemlíti az övet meg, hogy én mennyivel ügyesebben ki tudnám oldani, én pedig összeszűkített szemekkel, kétkedő mosollyal rábámulok.
Rá kell döbbenjek, hogy az egész életem egy kibaszott póker party, mert ha most nem vállalom ezt be, az egyértelműen elárulja, hogy feszengek, hogy sikeresen zavarba hozott, ha viszont vállalom, akkor meg olyan közel kell merészkedjek a tűzhöz, ahonnan már baromi nehéz visszakeveredni biztonságos távolságba.-Szóval, azt állítod, hogy felnőtt férfi létedre meggyűlik a bajod egy övvel?- sóhajtom vigyorogva, de nem is Ő lenne, ha nem próbálkozna ilyen aljas húzással, viszont most rajtam a sor, hogy eldöntsem, vállalom-e az újabb kihívást, vagy sem. Ezek az én kryptonitjaim, a gyengepontom, mint Marty McFly-nak, amikor valaki nyuszinak nevezi. Biztos vagyok benne, hogy egyszer ezek okozzák majd a vesztemet is.
Kelletlenül sóhajtok, miközben fordulok egyet a kanapén, hogy szembe kerülhessek vele, ajkaimon pedig folyamatosan ott virít az a dorgáló, de játékos mosoly, ahogy ráébredek, mi is lehet itt a legjobb és legbiztonságosabb választás, mert hogy én nem fogom a nadrágját bontogatni, az már biztos. Azt se tudom, hogy fogok ma éjszaka feljutni a szobámba egyedül, nem majd még az övét kezdem bontogatni, hogy aztán felpillantsak rá, mintha épp valami egész másra, valami kibaszottul izgató, buja dologra készülnék. -Csináld csak. Én meg majd figyelem, hogy jól csinálod-e.- lesek fel rá végül pimasz mosollyal, karjaimat össze is fonom magam előtt, ezzel is nyomatékosítva, hogy én bizony nem fogok sem hozzá, sem az övhöz nyúlni, bármi is történjen, mert nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék utána megálljt parancsolni magamnak. -És, ha már úgyis állsz, hozhatnál még egy kis bort.- pimaszkodok tovább, mintha teljesen hidegen hagyna, hogy most készül épp levenni a nadrágját, pedig a szívem olyan vadul zakatol mellkasomban, hogy félő, mindjárt infarktust kapok ezen a nyamvadt kanapén. Vajon, meddig leszek képes önmagammal harcolni? Korábban sem bírtam túl sokáig, hiszen elmondása szerint, elég hamar berángattam az ágyamba, de ez most...akkor is más helyzet. Na nem, mintha kevésbé lett volna rizikós egy vadidegen maffiózóval lefeküdni.

Iris & Dimitriy

Nehéz megőrizni a hidegvéremet úgy, hogy közben elég az arcára pillantanom ahhoz, hogy tudjam, miféle gondolatok járnak a fejében. Szinte felfal a pillantásával, kendőzetlenül méri végig a testem felszabaduló részeit és még azzal sem sikerül kizökkentenem, hogy hozzá hasonlóan én is hozzá vágom a felsőmet, sőt. Csak még jobban zavarba hoz, amikor az orrához emeli és megszagolja, majd egy sóhajt követően elteszi maga mellé, mikor pedig ismét végig mér, már egyértelműen tudom, hogy a testemen megjelenő libabőrt nem a szoba hőmérséklete okozza. Őrült tempóban zakatol a szívem, az agyam hátsó szegletében pedig megfordul a gondolat, hogy egyszerűen szeljem át a köztünk lévő távolságot és tapadjak mohón ajkaira, hogy hagyjam végre a fenébe azt az őrültséget, amit a fejembe vettem, de végül inkább a játékra terelem a figyelmemet és türelmetlenül követelni is kezdem a következő kört. -Hiányzik a gyűjteményem mellé.- vonok vállat pimasz vigyorral a nadrágja említésére, bár elnézve az új lapjaimat, nem biztos, hogy lesz esélyem arra, hogy megszerezzem, sőt. Egyre jobban kezdek aggódni a vészesen megcsappanó zsetonjaim miatt, de nem fogok máris megfutamodni. Maximum, ha már túl soknak érzem ezt az egészet, egyszerűen felállok és elsétálok innen fáradtságra hivatkozva vagy fene tudja.
Sejtelmes pillantást vetek rá, mikor a válaszából kiderül, hogy még sosem pókereztünk, de a megjegyzést, miszerint ez a különös emlékvesztés kellett ahhoz, hogy ezt is megéljük, inkább megtartom magamnak. Pedig, valahol azért jó érzés, hogy valamit már hozzám is tud kötni, az új, emlékek nélküli Irishoz, még akkor is, ha az csak egy idétlen vetkőzős póker. Nem, mintha meglepne, hogy egyébként nem ilyesmivel múlattuk régebben az időnket, mert minél többször kapom el vágyakozó tekintetét, annál többször jut eszembe nekem is ennél sokkal kellemesebb elfoglaltság. -Tudom, hogy alig várod, hogy rád parancsoljak, de így sokkal izgalmasabb leszedni rólad a ruháidat.- pimaszkodok én is vigyorogva, bármennyire is hoz zavarba az incselkedése, mert titkolni sem tudnám, hogy egyébként milyen szórakoztató ez az egész, bármennyire is érzem egyre fojtogatóbbnak a helyzetet, mert igazság szerint fogalmam sincs, hogy meddig leszek képes elmenni, mikor jön el a pillanat, amikor majd visszavonulót fújok.
Most még biztosan nem, mert hála az égnek, most nem nekem kell megszabadulnom egy újabb ruhámtól, Ő viszont cseppet sem úgy fest, mint aki nagyon bánná, hogy ez így alakult, miután én is lepakolom a tízes páromat. Még arra is esélyt ad, hogy én döntsem el, mit dobjon le magáról és, bár iszonyúan kecsegtető az ajánlat, tényleg nagyon jó elégtétel lenne megszerezni tőle azt a nadrágot, végül miután végig pillantok rajta, a zokni felé biccentek.-Fázzanak csak a te lábaid is, szóval le a zoknival.- kuncogok pimasz mosollyal, bár az azért erős túlzás, hogy nekem fáznának a lábaim, mégsem merem arra kérni, hogy a nadrágot dobja le, mert az olyan lenne, mintha beismerném, mennyire izgatja amúgy a fantáziámat mindaz, ami alatta lapulhat.
Sóhajtok is egy nagyot erre a gondolatra, talán most jött el az ideje annak, hogy még időben visszavonulót fújjak, hogy kiszálljak és megőrizzem a méltóságomat, ráadásul ne is hozzam magunkat kellemetlen helyzetbe, mégsem akarom még itt hagyni. És titokban, talán az is érdekel, hogy milyen erős az ellenállása vagy, hogy épp az enyém mennyire az, mert ha azt gondolja, hogy ez a játék, csak számára őrjítő, hát téved. -Kezdenek megcsappanni a zsetonok. Nem lehet közben feltöltekezni a bankban?- kérdezem viccesen, de mivel idő közben, már egészen elültem a lábaimat, ismét helyezkedek picit keverés közben és egy kisebb terpeszt kialakítva, hogy a kártyáknak is maradjon hely, elnyújtózok picit.-Nem nagyon akar odébb vonulni a vihar...- jegyzem meg elgondolkodva, igyekszem egész másfelé terelni a gondolataimat, pedig miközben kiosztom az új lapokat, egyre jobban felgyorsul a pulzusom, mert most már csupa olyan dologtól tudok csak megválni majd, melyek eddig biztonságot nyújtottak. Ha itt fogok ücsörögni előtte egy szál bugyiban, képtelenség, hogy megálljt tudjak magamnak parancsolni, Ő pedig...biztos nem fog elzavarni aludni. -Ha esetleg dobom, akkor is vetkőznöm kell?- kérdezem halkan kuncogva, mert bár fogalmam sincs, hogy az Ő kezében miféle lapok lehetnek, az arcáról semmit nem tudok leolvasni, azt viszont tudom, hogy én nem kockáztatok meg még egy blöffölést úgy, hogy az ég világon semmi sincs a kezemben.