“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Nem tagadom, elég nehéz megőrizni a komoly arcot, amikor törpepárducokról és óriáskutyákról beszélgetünk, de nincs is ezzel semmi baj. Sokkal jobban esik ez a vidámság és a nevetés, nem is beszélve Axel nevetésének hangjáról; jobb, mint ami a nap első felében történt. Arra nem is akarok gondolni, még véletlenül sem, inkább erre koncentrálok és lekötöm magam a takarítással is.
Mire mindent feltörlünk és Axel is végez a szőrmentesítő fürdésével, Skygge már jóllakott óvodásként szundít a kandalló előtt, mint aki jól végezte dolgát. Én viszek Axelnek vizet, élvezem egy kicsit a puszijait és az illatát, aztán követem vissza a konyhába... és játszok vele egy kicsit. Persze én itt csak partner vagyok, nem felbujtó, elvégre ő kezdte, de nem lehet panasza a lelkességemre a részvételben. Élvezem, amilyen hatással vagyok rá, aztán azt is, ahogy néz - ez utóbbit egy kicsit még fokozom is a póló felgyűrésével. Érzem a válasza fáziskésésében és egyértelműen látom is, hogy az ő gondolatai már csak egyféle vacsoránál járnak, és erre nem félek rájátszani egy kicsit: újra megnyalom az ajkaimat, miközben a vágya bizonyítékát figyelem. Amikor végül megszólal, majdnem kizökkent a töltött óriáskolbásszal, a vidáman felvillanó szemeimen ez egyértelműen látszik is, de aztán az ajkamba harapok, hogy ne nevessem el magam. Egyébként is túlságosan érdekel már az az óriáskolbász.
– Nagyon kitartó és lelkes tudok lenni egy kis töltelékért – felelem vontatottan, nekidőlve egy kicsit a pultnak magam mögött, még feljebb gyűrve a pólót, éppen annyira a mellem alá, hogy már majdnem láthatna valamit, de mégsem. Csak hogy biztosan nehéz maradjon neki a koncentráció, a vizuális dolgokat tekintve is. A következő kérdésén sem kell viszont gondolkoznom.
– Mindig nagyon alaposan szoktál kiszolgálni, nem hagynám ki a lehetőséget, hogy megetess – pillantok a szemeibe, majd a törölköző felé vágyakozva. Újra megnyalom az ajkaimat, aztán ellököm magam a pulttól, annyira lépve felé, hogy a kezem kinyújtva már el tudjam érni őt. Ujjaimat forró bőrére simítom a csípőjén, úgy húzom magamhoz, míg a testünk össze nem simul, és amikor végre érzem is magamnak préselődni a vágyát, elégedetten sóhajtok fel.
– Most már nagyon éhes vagyok. Hol szeretnéd tálalni a vacsorát? – nézek fel rá, tenyereimmel felsimítva az oldalán, majd a hátán, szemeimmel az ajkait figyelve, mintha csak előételre vágynék.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Skygge nélkül-után is meg tudjuk még nevettetni egymást egy kis viccelődéssel, mert hogy nagyon is a lelkemre veszem, amiért nagymacskából hirtelen kutyacsajjá avanzsáltam. Persze mindezt megint arra hegyezi ki, hogy túl apró vagyok hozzá képest - amit egyébként én is imádok, de azért a dolog kíván némi helyreigazítást.
– Te meg óriás vagy – nézek fel rá somolyogva, felvont szemöldökkel. – Ki tudja, lehet, hogy én minipárduc lennék, te meg óriáskutya. – Igyekszem komoly maradni, de körülbelül két pillanatig bírom, mielőtt elnevetném magam és megráznám a fejem. Mondjuk akkor sem lesz sokkal jobb a helyzet, amikor Skygge golyóinak hiánya kerül szóba - de legalább Axel mosolyát látva biztos lehetek abban, hogy a folytatása mindkettőnk esetében ugyanaz a gondolatmenetnek.
Végül aztán munkához látunk, hogy haladjunk is. Feltörlünk minden tócsát, aztán Axel meg is fürdik, mert ő is bőven kapott a szőrből. Miután végzett, odaviszem neki az ígért vizet, és persze kiélvezem a hálás puszikat, meg egy kicsit a közelségét és az illatát. Amikor visszamegy a konyhába, felmerül a vacsora gondolata is... de nem biztos, hogy most épp levesre vágyom. Nagyon finom volt, ám legalább annyira laktató is, így bőven úg, érzem, hogy még kibírnám evés nélkül. Tényleges evés nélkül, mert más finomságok azért eszembe jutnak, főleg, hogy ő is célozgat.
Mögé lépek, hátulról ölelem át, és játszadozni kezdek egy kicsit. Élvezem a teste melegét, a bőre érintését, minden kis reakcióját az incselkedésemre, de különösen azt, amikor kirázza a hideg. Rálátásom nyílik a pillanatra, amikor megnyalja az ajkait, amitől legszívesebben azonnal megcsókolnám, de végül mégis inkább tovább húzom még egy kicsit a játékot. Ellépek tőle, úgy figyelem tovább, élvezem, ahogy végigmér, a kérdése pedig elégedett mosolyt csal az arcomra.
– Nagyot szeretném. Szívesen vacsorázok bármit, amivel megkínálsz – nézek rajta alaposan végig ezúttal én. A törölköző sajnos nagyon izgalmas helyen kezdi takarni.
– Az lenne a legjobb, ha valami kellemesen forró dolgot tudnál adni. Talán nem fáznék ennyire – húzom tovább a dolgot, egyik kezem ujjaival feljebb gyűrve a póló alját - amit az előbb úgy nézett, mintha leátkozta volna rólam -, mintha azért lenne rajtam, mert fáztam.
– Gondolod, hogy tudsz adni valamit, ami felmelegít? – kérdezem még mindig őt figyelve, úgy nyalva meg az ajkaimat, mintha a legfinomabb falatot nézném épp. Valószínűleg így is van.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Hiába az invitálásom és annak egyértelműen lelkes fogadtatása, kénytelenek vagyunk elnapolni a dolgot - legalábbis egyelőre -, ugyanis Skygge felülírja egy kicsit a terveinket. Nem mintha bármelyikünk is nagyobb gondot csinálna ebből, mint szükséges, csak nevetünk a lehetetlen jeleneten, aztán elkezdjük felszámolni a károkat. Én nekiállok feltörölni a vizet odakint, míg Axel lemossa a kutyáról a habot, aztán nevetve nézzük, hogyan rázza oda a hátsóját a táljához rendkívül elégedetten. Axel szavain először csak elvigyorodom, aztán a kutyacsaj résznél elnevetem magam.
– Hé, azt hittem, én nagymacska vagyok! – kapok a mellkasomhoz, mintha épp vérig sértettek volna a feltételezéssel is, hogy valaha is kutya lehetnék.
– Egyébként nem úgy néz ki, mint akit különösen zavar a golyói hiánya – nézek kuncogva Skygge után. Nem, határozottan nem úgy néz ki, mint akinek sok gondja akad az életben. – De azért megértelek. Van úgyis sok más, amit ki tudnál élvezni a kutyalétben – harapok az ajkamba, próbálva elfojtani a mosolyomat, amikor eszembe jutnak olyan dolgok, mint a kutyapóz, meg a folyamatos nyalogatás. Igyekszem uralkodni magamon, mert van még dolgunk bőven.
Odabent a fürdőben már közös erővel töröljük fel a kipancsolt a vizet, eláztatva jó néhány kis és nagy törölközőt, de legalább sikerrel járunk. Szánok még időt a kád kitisztítására is, de aztán elég Axel oldalára pillantanom ahhoz, hogy lássam: neki sem árt némi tisztogatás. Amíg ő fürdik, felajánlom neki, hogy bepótolom a hidratálási feladatát, és amikor az én replikámmal válaszol, vidám nevetéssel sétálok ki a fürdőből. Ellenállok a kísértésnek, hogy tényleg vödröt keressek - ha már Skygge lelőtte ma az összes pacsálós poént egyszerre -, megelégszem a nagy poharakkal is. A sajátom tartalmát felhajtom, a másikkal pedig mosolyogva sétálok oda Axelhez, amint előkerült a fürdőből. Út közben persze nem vagyok rest alaposan megszemlélni magamnak a nagyon is szemrevaló látványt, amit egy szál törölközőben nyújt. A puszira kiszélesedik a mosolyom, ironikus szavaira viszont egyenesen elvigyorodom.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz – jelentem ki. Gondolhatnék arra, hogy a mai napunk is milyen éles kanyart vett, de nem akarok, ezért inkább csak beszállok én is a játékba, és próbálom ebből a szemszögből felfogni az egészet. Így könnyebb.
Ő is megissza a vizet - látszik, hogy nem volt kevésbé szomjas, mint én -, aztán kapok még egy hálálkodó csókot. Mosolyogva hunyom le a szemem, tenyereimmel az oldalára simítok, hogy közben egy kicsit magamhoz is tudjam ölelni. Mélyen magamba szívom a fürdés után különösen csábító illatát, de - még - hagyom ellépni, hogy a konyhába mehessen. Megfordulok, de nem követem rögtön, inkább hátulról is megszemlélem, kielemezve, milyen szépen mozog a tetoválása az izmai finom játéka alatt. Aztán viszont megszólal, és meg kell mondjam, egyre jobban felkelti a figyelmemet. Amikor valami mást emleget vacsora gyanánt, már huncutul mosolygok, és lassan közelebb sétálok hozzá.
– Most gondolom arra célzol, hogy szívesen kensz nekem egy szelet kenyeret – vonom fel a szemöldökömet sokatmondóan, míg odalépek mögé. Átölelem hátulról, tenyereimet rásimítom a hasfalára, ujjaimat kényelmesen szétterítve, hogy minél nagyobb felületen érezhessem a bőrét az enyém alatt.
– El sem tudom képzelni, mi másra gondolhatnál vacsora gyanánt... – mormolom, miközben finom, puha csókokat szórok el a hátán, ujjaim pedig simogatásba kezdenek a hasán, és lehet, hogy az alul levő kezem kisujja már egészen közel jár a törölköző széléhez.
– Csak nem valami emlék a közelmúltból, amitől te is megéhezel? – folytatom egy számító kis mosollyal a szám sarkában. Lábujjhegyre állok, hogy a nyakszirtjét is elérjem az ajkaimmal.
– Lehet, hogy nekem nem a régi a memóriám... – duruzsolom a füléhez. Ha látom rajta a megfelelő jeleket ahhoz, hogy ő már nagyon is arra gondol, amire nyilván én is, akkor egy elégedett vigyorral elengedem és két lépést teszek hátra.
– Azt hiszem, szívesen vacsoráznék – jelentem ki, mintha csak a levesről beszélnék, elvégre nem nevesítettünk semmi mást. Az ajkamba harapva, játékosan csillogó szemekkel figyelem, és még az sem tud elijeszteni, hogy tudom: nagyon meg tudok fizetni azért, ha játszadozom vele. De ha egyszer ennyire élvezem?!

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Teljesen felesleges számolgatásba kezdünk olyan tekintetben, hogy mivel és hány ponton tudna lefoglalni engem, de ugyanúgy élvezem vele ezeket a kis csipkelődő játékokat, mint bármikor máskor. Persze nem elégedett a kettes számmal sem, bár valójában pontosan ugyanazt mondja, amire én is gondoltam, csak más megközelítésben - de inkább lefoglalom egy kicsit a csábító ajkait ahelyett, hogy elmagyaráznám neki: egyik keze a fenekemre, a másik a mellemre. A csókját legalább annyira tudom élvezni, mint amikor játszadozó szavakat formál az ajkaival - vagy valami egészen más csinál... -, és egyikünk sem siet megszakítani ezt (sem). Amikor végül mégis elszakad tőlem, egyébként nagyon csábító dolgot kínál a hidratálás lehetőségével, de engem sem kell félteni. Én is csábítom valamire, miközben elindul kifelé a szobából, és egészen biztos vagyok benne, hogy érti a célzásomat. Elégedett, buja mosollyal figyelem, ahogy teátrálisan meghajol, már előre megborzongok a gondolattól, hogy ismét szorosan az enyémnél érezzem a testét.
Ez a pillanat viszont várat még magára egy kicsit, mint kiderül. A hívását hallva felveszem a pólóját az ágyról, a fürdőben pedig meg is látom, micsoda banzájt rendezett Skygge, amíg mi el voltunk foglalva. Én is Axellel együtt nevetek - mi mást tehetne ilyenkor az ember? -, de aztán az agyam már át is programozza magát katasztrófa-elhárító módba. Amikor ezt szóvá is teszem, Axel persze ellenkezik, én pedig halkan elnevetem magam.
– Jól van – csóválom meg a fejem mosolyogva, de aztán magukra hagyom őket a fürdőben, és visszatérve a hálóba azért tényleg felhúzok egy bugyit is, mielőtt kirámolnék a szekrényből minden feltörlésre alkalmas textilt. Talán csak nem vagyok hozzászokva a pucéran takarítás gondolatához, de az is lehet, hogy Skyggében nem bízom még eléggé. Mindenesetre a törölközőkkel és egyéb törlőrongyokkal felszerelkezve már megyek is kifelé, előrelátóan a fürdőszobából már kifolyt vízzel kezdve a feltörlést, hiszen odabent még látom, hogy javában áll a bál. Hol nevetve, hol csak az orrom alatt mosolyogva figyelem Axel küzdését odabent, hogy megszabadítsa Skyggét a habtól, majd valamennyire a víztől is, míg én feltörlöm odakint a padlót. Amikor kész a művelet, kézben hozza ki a kutyát, Skygge pedig olyan elégedetten szambázik el a táljához, mintha épp most végzett volna a wellness központban a teljes kényeztető szolgáltatással.
– Vagy csak tudja, hogy kell élni – ingatom a fejem nevetve. Persze amikor odakint játszott a slaggal, meg ahogy az imént a kádban ült habbal a fején, tényleg inkább óriásbébire hasonlított. Axel is beáll segíteni, és ketten, sok törölközővel azért viszonylag hamar fel tudjuk itatni az egyébként nem kevés nedvességet a padlóról a fürdőszobában is. Persze a falnak és a csempének azért majd száradnia kell még, de az már nem vészes. Szánok időt arra is, hogy alaposan átöblítsem a kádat, mert tiszta szőr lett az egész, amit aztán persze lehet kivakarni a lefolyóból is, hogy rendesen le tudjon menni a víz. Mikor minden megvan, ránézek Axelre, és meg kell állapítanom, hogy bizony ő is takarításra szorul.
– Azt hiszem, te nem fogod megúszni még egy fürdés nélkül – bökök az oldalára, ahova a nedvességtől megannyi szőr odaragadt, mint a kád oldalára. – Addig én átveszem a feladatod a kancsó vízzel kapcsolatban – teszem hozzá mosolyogva. Utána magára is hagyom, hogy eleget tudjon ennek tenni, én addig kimegyek a konyhába, hogy tényleg tudjak tölteni magunknak egy-egy nagy pohár vizet - ha nem is kancsóval és nem is vödörrel. Én gyorsan ki is ürítem a saját poharam tartalmát, miközben halkan nevetve, a fejemet ingatva figyelem, hogyan nyúlik ki Skygge elégedetten a kandalló előtt, miután megfürdött, evett és ivott. Nem rossz a kutyaélet.
Ha Axel is végzett, megfogom a poharát és azzal indulok el felé, mosollyal a szám sarkában.
– Legalább nem hagy minket unatkozni, igaz? – kérdezem vidáman.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Nem kell már olyan sokat várnunk a pillanatra, hogy mindketten elérjük a méltó, mámoros lezárását annak, ami a fürdőben elkezdődött. Az orgazmus katartikus, olyannyira, hogy én például nem is veszem észre, mit csináltam, míg a nevetése hallatán ki nem nyitom a szemem, követve a tekintetét. Meglátva az elszakított takarót csak bazsalygok egy kicsit az orrom alatt, aztán inkább visszadöntöm a fejem a takaróra, hogy kipihenjem magam. Csak a szavai keltik fel újra a figyelmem, és persze nem is tudok nem kötekedni egy kicsit, de a válasza hallatán csak kiszélesedik a mosolyom.
– Szerencsére pont tudok két jó helyet a két kezednek – közlöm vele elégedetten, miközben közelebb mászok hozzá, majd oda is simulok forró testéhez, ahogy magához karol. A félelem pont annyira tükröződik a szavaiból, mint amennyire fenyegetőek az enyéim voltak; halk, boldog kuncogással csókolom meg. Kiélvezem a mély csókot, ajkai ízét, nyelve forró simításait, közben kellemesen borzongva a simításától. Halkan sóhajtok a csókba, amikor a fenekembe markol, érzem, hogy már ez újra fel tudna tüzelni, de szerencsére elég elsöprő volt a gyönyöröm ahhoz, hogy ne akarjak túl sokat. Még.
Amikor elenged és azzal a tekintettel kezdi fürkészni az arcomat, a mosolyom megszelídül és az én pillantásom is szerelmessé válik. Gyengéden simítok végig az arcán, a kérdésen pedig halkan elnevetem magam.
– Egy vödörrel – licitálok rá a mértékre vidáman. Átkarolom és magamhoz ölelem, ahogy a hátamra fordít, levakarhatatlan mosollyal az arcomon viszonozgatom a csókokat, és amikor végül újra elenged, én csak némi fáziskéséssel teszek hasonlóan.
– Ne várass sokáig – pillantok rá sokatmondóan, és kissé kinyújtózom az ágyon, mintegy invitálás gyanánt, követve őt a tekintetemmel. Miután eltűnt az ajtó mögött, lehunyt szemekkel veszek egy mély lélegzetet, élvezve, hogy nincs a fejemben és a lelkemben más a kellemes zsibbadáson és a boldogságon kívül.
Nem tűnik fel, hogy soká maradna el, de amikor meghallom kintről a sóhaját, majd a nevetését, kezdek rosszat sejteni. Nem is kell sokat várnom, hogy odahívjon. Feltápászkodok, aztán magamra húzom az alvóspólómat - ami az övé -, és úgy megyek ki, az alakját követve a fürdőszoba ajtajáig. Átlesek mellette, és amikor megpillantom Skyggét a fürdőkádban, pancsolva, habos fejjel, felnevetek.
– Te jó ég... Nem tudtam, hogy be kellett volna zárni az ajtót – ingatom a fejem kacagva, aztán lenézek a lábunkhoz, ahol jócskán a vízben tapicskolunk már.
– Szóval következő kör helyett takarítunk? – ingatom a fejem mosolyogva. – Ahhoz viszont fehérneműt is kell vennem – engedek meg magamnak egy teátrális sóhajt, de aztán vissza is megyek a hálóba, hogy ezt meg is valósítsam. Közben még kiszólok neki.
– Skyggét ki tudjuk onnan vadászni anélkül, hogy az egész kabin katasztrófa sújtotta övezet legyen? Lesz elég törölközőnk ehhez? – kérdezem vidáman. A szekrényben amit találok még extra törölközőt, vagy víz felszívására alkalmas ruhát, rongyot, azt magammal is viszem kifelé menet.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Mintha a mai nap meg sem történt volna, vagy még inkább mintha átléptünk volna egy párhuzamos univerzumba, ahol megszűnnek a problémáink és egyikünk számára sem létezik más, csak a másik, és az az egyre erőteljesebb kéjes köd, amibe olyan könnyedén bele tudjuk hajszolni magunkat és egymást. Míg előtte térdelek, ugyanúgy kiélvezem az ő kényeztetését, mint ahogy elvesztem azokban a mámoros percekben, ahova ő juttatott engem a szájával; élvezem, hogy elengedi magát, a kéj hangjait és jeleit az arcán, a testén. Mivel az utasításának megfelelően, jócskán adok magamnak az örömökből, egyre inkább megkívánom azt a jól ismert érzést, amit a lábaim között tudna ugyanazzal okozni, amit most a számmal tesz, és mintha csak a gondolataimban olvasna, neki is lát a megvalósításnak.
Gyorsan az ágyon találom magam, nem igazán érdekel a kissé kicsavart helyzet sem, csak egy hosszan elnyúló, kéjes nyögéssel élvezem ki az érzést, ahogy végre könnyedén elmerül a testemben. Amikor ennek hangot is ad, még van annyi időm és erőm, hogy méltó visszavágást kapjon a szavaira, de aztán gyorsan megszabadít mindettől. A már-már fenyegetés hallatán felsóhajtok, vágytól izzó szemekkel figyelem, amint fölém hajol, tovább feszítve egy kicsit a lábamat, de nem zavar. Hüvelykujja eltűnik az ajkaim között, én pedig nem vagyok rest forrón megnyalni és még rá is szívni, emlékeztetve őt az előző percekre, de nem sokáig van lehetőségem megőrjíteni őt. A mozgása hevesen indul meg, a szög is őrjítő, és gyorsan eljutok arra a pontra, amikor már nem tudok foglalkozni az ujjával, olyan sűrűn nyögdécselek és zihálok. A környezetünk izgató hangjai már el sem jutnak hozzám, csak őt érzem, a vad mozgását, az ujját a számban, nedves bőrét az enyémen. Nem kell sok idő, hogy mindez végzetesnek is bizonyuljon. Ismét olyan heves orgazmusba hajszol, hogy egy kicsit megszűnik a világ, hangosan nyögöm a nevét, a kéjtől elvakítva feszülök és remegek meg, és azt hiszem, a takaró is reccsen az ujjaim között. Érzem és hallom az ő orgazmusának jeleit is, míg a testem reszket és lüktet az orgazmus utózöngéitől, lehunyt szemekkel kapaszkodom meg benne, míg le nem gördül rólam. Leengedem a lábam, de más mozdulatra nem vagyok képes. Zihálva fekszünk egymás mellett, igyekszem észhez térni egy kicsit, míg a hangja meg nem töri a csendet. A szavaira buján elmosolyodom, kinyitom a szemeimet, és felé fordítom a fejem is az ágyon.
– Csak egyet? Ha jól számolom, ahhoz kettő kellene még – jegyzem meg rekedt hangon, még mindig sűrűbben szuszogva. Felül lévő kezemmel végigsimítom verejtéktől nedves arcát, majd lejjebb simítok a mellkasára, mutatóujjammal játékos köröket rajzolva a bőrére.
– De ha te ilyeneket mondasz, én nem foglak tudni békén hagyni... – teszem hozzá egy huncut pillantással. Közelebb ficergek hozzá, tenyeremet pedig újra az arcára simítom, úgy húzom magamhoz, bár az előző fenyegetésemhez képest finoman, nem túl követelőzőn - én is alig kapok még levegőt. Ajkaimat az övére forrasztom, a testemben lassan nyugvó szenvedéllyel csókolom meg, hogy a kellemes zsibbadást még kellemesebb érzésekkel társíthassam.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Egészen csodálatra méltó a kreativitása, amikor arról van szó, hogy játsszon velem, vagy épp az őrületbe kergessen - bár ez a kettő gyakran kéz a kézben jár. Most sincs ez másként, még ha eleinte frusztrál is, amikor nem jövök rá azonnal, hogy miért vonta meg tőlem az élvezetem tárgyát. Vágyom a folytatásra, borzasztóan hajt az akarás, hogy folytathassam a kényeztetését, és amikor rájövök, mire megy ki a játék, megintcsak arra a megállapításra jutok, hogy ez a kreativitás őrjítően izgató. Pedig még fokozni is képes, mert hiába ébredek rá, mi kellett ahhoz, hogy a farka ismét a számba kerüljön, azt is ki kell tapasztalnom, hogy valóban ügyesnek kell lennem ahhoz, hogy többet kapjak. Amikor pedig végre teljessé válik a képlet, nem csak az ujjaim mozgása mélyül és sűrűsödik a testemben, de ő is teljesíti az ígérete rá eső részét. Már akkor megborzongok, amikor a másik keze is a hajamba markol, miközben közelebb lép egy kicsit hozzám, de amikor heves mozdulatokkal kezdi mélyen dugni a számat, kis híján elélvezek. Feltör a torkomból egy hangosabb nyögés, és bár a farka és a mozgás jócskán elnyomja a hangot, tudom, hogy ő épp emiatt nagyon is érzi. A tekintetem ködössé válik, bal kezem körmei mélyen a bőrébe vájnak, érzem, hogy az ujjaim alatt újra nedves a bőre, de már nem a fürdővíztől. Jobbom ujjai most már nem is tudnának ennél finomabb tempót diktálni, elfúló nyögdécseléssel élvezek minden pillanatot, és hiába vágyom borzalmasan arra, hogy átvegye a farkával az ujjaim helyét, attól is el tudnék menni, ha most elmenne a számban. Azt hiszem, ezt ő is tudja, percek múlva mégis inkább megáll és elhúzza magától a fejem. Zihálva, az ajkaimat körbenyalva nézek fel rá, hagyom, hogy felhúzzon a földről, és amikor az ágyra lök, a testem bár a vágytól türelmetlenül feszül meg, a takarón is kedvére tud igazítani. Nekem már nem igazán jut el az agyamig, hogy épp a jógát is bepótoljuk, ugyanis egyetlen érzésre vágyom már türelmetlenül lüktetve. Amikor megérzem a farka őrjítő feszítését a testemben, ívbe feszülő háttal nyögök fel hosszan, még a szemeimet is lehunyva egy pillanatra, egyik kezemmel a takaróba markolva, míg a másikat felemelve a csípőjébe marok. Azt nem tudom eldönteni, hogy az érzéstől vagy azoktól a rohadt izgató, sóhaj és nyögés keverékeként hallatszó szavaktól leszek egész testemben libabőrös. Zihálva emelem rá vágytól ködös szemeimet, magamba szívva a felettem térdelő látványát, verejtéktől csillogó bőrét, vágytól sötétlő szemeit.
– Tudod, hogy mindenhol imádom a farkadat a testemben – sóhajtom kéjesen, hogy ne én legyek az egyetlen, aki mindjárt megveszik a másik szavaitól is. Arra szerencsére már nincs szükség, hogy a csípőmet is türelmetlenül mozdítsam, legalább azzal már nem akar az őrületbe kergetni, hogy várakoztat; az is épp elég, hogy pontosan ugyanolyan tempóban folytatja a mozgást, mint ahogy az előbb abbahagyta a számban, ezzel bele is vágva az ígérete beváltásába. Az agyam gyorsan el is engedi az épkézláb gondolatokat, de szerintem még a szavak formálásának képességét is, a kéjtől vakon, vágytól lüktetve fogadom az érzést. A testem újra és újra megfeszül, a korábban megkínzott takarót tovább tépik az ujjaim, másik kezem a csípőjét marja és karmolja tovább, míg elnyílt ajkakkal, hangosan zihálva és nyögdécselve adom át minden érzékem az élvezetnek. Olyan szögben mozog a testemben, hogy a lökései még intenzívebben érik az érzékeny pontokat, amivel teljesen kikészít, pedig egyébként sem kellett volna sokat küzdenie azért, hogy elvegye az eszemet. Már az előbb is majdnem elélveztem előtte térdelve, így talán nem is csoda, hogy nincs szükségem többre néhány őrjítő percnél, mielőtt hevesen összerándulva és megremegve, a nevét hangosan nyögve érnék a csúcsra, erőteljesen lüktetve körülötte.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Azok után, amit ő adott nekem az ágyon, nem is kérdés, hogy készséggel ajánlom fel magam, majd ereszkedek a térdeimre előtte, hogy méltón bizonyítsam neki, mennyire lelkes tudok lenni akkor is, ha az ő kényeztetéséről van szó. Csak egy kicsit borzolom az érzékeit, aztán késlekedés nélkül veszem a farkát a számba, hogy az ígért lelkességgel, élvezettől csillogó szemekkel kezdjek el neki örömet szerezni. Le sem veszem róla a tekintetem, magamba iszom a reakcióit, a vágytól sötéten csillogó szemeit, az arcára kiülő kéjt, és minden egyes hangot, amit kiad magából. Emlékszem, mennyire élvezte legutóbb, amit csináltam, hát most is alkalmazom azt a technikát, megborzongva a nyögéseitől és a sóhajaitól.
Alig várom, hogy ő is beszálljon a játékba, bár jócskán kivár, mielőtt ezt megtenné; amikorra megmozdul a csípője, már szinte türelmetlen vagyok, épp ezért nyögök fel, amikor végre megteszi. Készséggel válaszolom meg a kérdéseit, bár erre nem is igazán lenne szükség, hiszen valószínűleg minden az arcomra és a szemeimbe van írva, még ha ő most - még - nem is érezheti ennek a fizikai bizonyítékát. A felhangzó ígérete hallatán izgatott borzongás fut végig a gerincemen, vágyakozó, halk nyögéssel csúsztatom újra az ajkaim közé a farkát, míg a jobb kezem a szavainak megfelelően a combjaim közé siklik. Vágytól ködös szemekkel nézek fel rá, várva, mi következik; érzem a másik tenyerem alatt megfeszülő izmain és hallom a zihálásán, hogy vissza kell fognia magát, de remélem, a készségességem meggyőzi arról, hogy nem kell.
Aztán mégsem azt teszi, amire vágynék. A hajamnál fogva megfogja a fejem, de a hevesebbé váló mozdulatok helyett egyenesen kihúzza a farkát a számból. Panaszosan nyöszörgök egy kicsit, mert bár élvezem, ahogy a számhoz dörzsöli magát, ennél már sokkal többre vágynék.
– Axel... – szuszogom szinte frusztráltan egy idő után, már az ujjaim is inkább ennek megfelelő tempóban dolgoznak a lábaim között... és ekkore tűnik fel, hogy a mozdulatai üteme is mintha ennek megfelelően változna. Megváltozik egy kicsit a tekintetem, már áthatóbban figyelem az elégedett vigyorát és azt, hogy a szemei a kezemet is figyelik. Hihetetlennek es kegyetlennek tűnik a gondolat, de ismerem már annyira ezt az őrjítő oldalát, hogy tudjam: nagyon is lehetséges.
Próba szerencse alapon nyúlok lejjebb, ujjaimat halk nyögéssel csúsztatva a testembe, várva a reakciót... és nem tévedek. Kedvem lenne elmosolyodni a játékán, de szerencsére újra lefoglalja a számat, én pedig inkább ezt kezdem újra kiélvezni. Kell néhány perc, mire rájövök, hogy a játék itt még nem is ért véget, mert nem tudom sem hangokkal, sem a bal kezem érintéseivel hevesebb vagy mélyebb mozgásra ösztönözni, ellenben - mikor eszembe jut, hogy talán nem csak az élvezete miatt figyeli még mindig a kezemet - amikor az ujjaim mozgásán változtatok, azzal őt is ösztönözni tudom. Egyszerre csigáz fel és tölt el izgalommal ez az egész, de nem kell csalódnia bennem: mivel egyre többre vágyok, mindent megteszek azért, hogy hamar mélyen érezhessem a farkát a torkomon, egyre hevesebb mozdulatokkal. Mivel közben ugyanilyen intenzitással kell magamat is kényeztetnem, már csak ezért is bőven kiélvezheti a nyögéseimet is, de nincs is könnyű dolgom. A mozgása és az ujjaim összjátéka olyan szinkronban van, hogy az agyam önkéntelenül is összeköti őket, már-már olyan, mintha nem csak a számban érezhetném őt, és hirtelen válik sürgetővé és letaglózóvá a vágy, hogy végre azt az ígéretet is beváltsa, amit először akart válaszolni nekem az ágyon. A testem már ennek a gondolatától is kéjes görcsbe rándul, de nem hagyok abba semmit, amíg ő azt nem mondja, hogy elég - már ha tervezi egyáltalán azt mondani, vagy már inkább úgy van vele, hogy így akarja befejezni, ami nem lenne meglepő, tekintve, milyen hosszú ideje játszunk már vele. Ha addig akar hajszolni, míg el nem viszem magam az orgazmusig az ujjaimmal, már nem kell sokat várnia, a testem annyira epekedik utána, hogy ezt kiegészítendő azzal, amit ő tesz velem, és azzal, amit én teszek magammal, kis idő múltán könnyedén át tudok lendülni azon a bizonyos határon, de ettől még nem fogom őt kevésbé kívánni.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Talán már meg sem kellene lepődnöm ezen az egészen; azon, hogy milyen érzékkel játszik velem és a testemmel. A hálóban hamar az ágyon találom magam, és nincs időm felocsúdni két forró pillanat között, mert hamarosan már a kéj vág át a testemen hevesen és mámorosan, a bőröm pedig már kevésbé a fürdővíztől, mint inkább a verejtéktől nedves. Egy ilyen elsöprő orgazmus után nem is kérdés, hogy én is felajánlkozom-e neki valami hasonlóval - bár nem lenne szüksége ilyesféle varázslatra ahhoz, hogy akarjam, így még jobban hajt az érzés. Elégedettséggel tölt el, ahogy reagál a sejttetésre, nem is beszélve a válaszáról, és ezt előtte sem titkolom. Akarom, hogy tudja, mit adunk ezzel nekem is.
Megtehetném ugyan, de nem húzom túlságosan az agyát, most pusztán a számmal akarom inkább megőrjíteni. Azért nem sajnálom tőle a csókjaimat és a harapásaimat, ahogy lassan a térdeimre ereszkedek előtte, és amikor látom, érzem és hallom, hogyan reagál a fogaimra a csípőjén, kis híján meggondolom magam, végül kitartok amellett, hogy ne feszítsem túl a húrt. A farka már ismét a markomban lüktet, de aztán be is engedem az ajkaim közé, élvezettel hallgatva a sóhaját és érezve az ízét. Ugyanazzal a lelkesedéssel kezdek dolgozni rajta, amit látni akart, és nem titkolom, mennyire élvezem én is, különösen, ahogy érzem a hajamra markoló ujjait és hallgatom az élvezete hangjait. A figyelmeztetés hallatán halkan felnyögök, de ha lehet, csak még több figyelmet kap és lelkesedést kap emiatt. Újra és újra mélyen a torkomra engedem, erősebben szívom meg, és bár valóban hosszan kiélvezi, amit adok neki, minden pillanatát élvezem. Végül csak azért kezdek türelmetlenséget érezni, mert még ennél is többet akarok, és mintha csak tudná, mire vágyom, az ujjai megszorulnak a hajamban, a csípője pedig megmozdul. Újra felnyögök, a körmeim a bőrébe marnak, sűrűn, élvezettel szuszogva nézek fel rá izzó szemekkel, hagyva, hogy elvegye tőlem, amit csak akar. Szinte beleborzongok, amikor a szemembe néz, a farkát lassan mozdítva a számban, de nem kínzóan, csak mint aki ráér, mert itt úgyis minden az övé. Az első kérdésre még csak felizzanak a szemeim és élvezettel hümmögök, de a másodikra már, ha engedi, kiengedem a számból, még ha nem is sok időre, és addig is lefoglalom a farkát az újra munkába lépő jobbommal.
– Igen – sóhajtom a választ élvezettel teli, a vágytól és a használattól rekedt hangon. – Ne hagyd abba... – teszem még hozzá szinte dorombolva. Mielőtt még folytathatnám, meghallom azt az ígéretet, amitől önmagában is képes vagyok újra halkan felnyögni, és nem kérdéses az engedelmességem.
Újra felé is hajolok, ha akarja, már az első mozdulattal visszaadva neki az irányítást, de ha nem, akkor magam veszem mélyen újra a számba. A mozdulat közben az előbb még rajta munkálkodó kezemet leviszem a saját lábaim közé, ujjaimmal könnyedén tapintva ki a saját izgalmamat, bár nehéz eldönteni, hogy még az orgazmus maradványai vagy az előző percek hatása érződik jobban. Várakozón csillogó szemekkel nézek fel rá, miközben az ujjaim munkához látnak, halkan nyögdécselek a farka körül, hogy tudassam vele az élvezetem, még ha egyelőre csak simogatom is magam. A többit megtartom későbbre - vagy ha parancsot kapok rá.

call my name || coded by eirik

“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
 

Axel && Aviva

Tudom, hogy bár léteznek istenek, a teleportálás fogalma, mint olyan, megmarad fikciónak, nekem valahogy mégis egy delíriumos ködbe merül, hogyan kerülünk át a fürdőből a hálószobába. Persze nem lenne nehéz kitalálnom, de egyszerűen ezt sem dolgozom fel, ugyanis ennél sokkal fontosabb dolgok kötik le a figyelmemet. Még érzem az érintését a testemen és a testemben, és ahogy útnak indulunk is jobban érdekel, hogy simul össze szorosan és forrón a testünk, aztán az ajkunk is. Legszívesebben meg sem szakítanám a heves és szenvedélyes csókot, de ahogy az ágyra fektetve fölém térdel, gyorsan bebizonyítja, hogy nem kell nélkülöznöm semmi heves, szenvedélyes és izgalmas dolgot. Ajkai őrjítő utat járnak lefelé a testemen, jó szokásához híven már azzal is félig elszakít a valóságtól, amikor megáll a mellemnél, de aztán meg sem áll addig míg a combjaim közé nem tudja fészkelni magát, és ezen a ponton már végleg végem van. Nincs erőm és nem is akarom megállítani, mert ha ilyen módon is örömet akar nekem szerezni, akkor ez olyasmi, amiért az ember lánya bármikor boldogan áldozná fel magát. Teljesen az őrületbe kerget, és tudom, hogy ezt maximálisan elmondják neki a hangos, kéjes nyögések is, amelyek elhagyják az ajkaimat. Amikor már képtelen vagyok veszteg maradni a gyönyörtől, ujjai határozottan a csípőmre szorulnak, hogy egy helyben tartsanak, én pedig csak még jobban elgyengülök - bár a dolgát ha akarnám sem tudnám megkönnyíteni. Hamarosan érzem is, hogy ez már nem fog sokáig tartani számomra, de ahogy a tekintetünk összeakad, nem látok mást a szemeiben, csak az elégedettséget a vágy sötét csillogása mögött, és az ujjai szorítása sem lazul a csípőmön. Remegve ejtem vissza a fejem, körmeim belemarnak a karjába, és amikor átlendít a csúcson, olyan hevesen vág át rajtam az orgazmus, hogy szinte eltépem a takarót a másik kezemmel. A testem hosszan lüktet és reszket még, hevesen zihálok, de ez sem állíthat meg abban, hogy amikor visszatér hozzám, ugyanilyen hévvel csókoljam is. Ujjai kellemes borzongást hagynak maguk után az oldalamon, míg én a szabad kezemet kettőnk közé csúsztatom, hogy aztán elégedetten borzongjak meg újra, amint az ajkaimra morog. Nem is érem be annyival, hogy csak puszta érintéssel hergeljem őt, határozott fogásom mellett meg is mozdítom a kezem, amikor pedig ő ellenmozdul a csípőjével, elégedett sóhajjal fejezem ki a tetszésemet. Élvezem a farka lüktetését a markomban, amit aztán vágyakozva elsuttogott kérdésekkel fokozok egy kicsit. Érzem, hogy már attól felforrósodik a vérem, amikor belekezd a válaszba, de ahogy elakad a mondatban, tekintete pedig az ajkaimat megnyaló nyelvem útját követi közben, elégedetten, buján mosolyodom el.
– Hmmm? – dorombolom csábítóan, mintha még mindig a válaszra várnék, pedig azok után, ahogy megborzong, már el sem fogadnék másik lehetőséget. Ujjaim még jobban megszorulnak körülötte, így amikor az ajkaimra mormogja a - helyes - választását, érzem, hogyan feszül meg még jobban. Kéjes sóhajjal pillantok a szemeibe, finoman harapom be az alsóajkam, mintha már most érezném ott az ízét.
– Jó válasz – suttogom aztán az ajkára, mielőtt hevesen megcsókolna. Ujjaimmal a tarkójába marva húzom még közelebb a csók közben, de a farkát csak akkor engedem el, amikor megmozdul. Újra nem kell sokáig nélkülöznöm, mire ő leszáll az ágyról, már szinte félúton vagyok felé, rögtön a nyakába kapaszkodva, amikor felhúz és leemel az ágyról. Ajkaim éhesen falják az övéit, még mindig nehéz vele betelnem, különösen, ahogy a fenekembe markol, de hiába kívánom már nagyon, nem érzek türelmetlenséget. Nem véletlenül ajánlkoztam fel neki, ő is tudja, hogy ebben én is ugyanakkor örömömet lelem.
Nem is várok túl sokáig, mielőtt elhúzódnék tőle, és jól emlékezve a gyengéire finoman a fogaim közé vegyem az alsóajkát a művelet közben. Ezután forró csókokkal térek át a nyakára, mert bár nem akarom sokáig gyötörni - és magamat sem -, azért bőven kiélvezem az ízét, ellopom a nedvesség utolsó cseppjeit a bőréről a nyelvemmel, és egy kicsit tovább őrjítem őt néhány harapással. Ezt fenntartom akkor is, amikor már lefelé tartok a testén, megkóstolom a mellkasát, a bőrt a bordái felett, a hasát, és amikor már a térdeimen vagyok előtte, forró, vágytól mély pillantással nézek fel rá, miközben a fogaim belemélyednek a csípőjébe is. Tenyereim, amelyek eddig az ajkaim útját követték lefelé a testén, most már külön utakon járnak, mert míg a bal kezem a felsőtestén marad, élvezve bőre forró érintését az ujjbegyeim alatt, jobbom lesimít a hasán, hogy a segítségemre lehessen. Ezúttal nem húzom sokáig az agyát, hiszen lelkességet kért tőlem, így inkább azt mutatom meg neki, mennyire akarom ezt én magam is. Ujjaim ugyanúgy fogják körbe a farkát, mint az előbb az ágyon, de máris helyet adnak először a nyelvemnek, amivel előbb forrón végigsimítok rajta, aztán pedig az ajkaimnak is, ahogy felérve máris közéjük engedem. Nem veszem le róla a szemeimet, miközben elégedetten hümmögve, azzal a lelkesedéssel kezdek dolgozni rajta, amit látni is akart. A kezemmel eleinte rásegítek a mozdulataimra és az élvezetére, de amikor már elég mélyre tudom engedni, kevésbé van jelentősége amellett a technika mellett, amivel már legutóbb is megőrjítettem. Inkább a csípőjére simítom a tenyerem, mintegy ösztönözve arra, hogy nyugodtan vegyen részt aktívan a játékban, ha akar, de az sem baj, ha beéri az én lelkesedésemmel is. A körmeim finoman karcolják a bőrét a hasán és a csípőjén, miközben újra és újra mélyen a torkomra engedem, aztán erősen megszívom, de ezek a karmolások könnyen erősödnek, ha közben érezhetem és láthatom akár az ő örömét, akár azt, hogy beszáll a játékba. Attól sem kell félnie, hogy ilyenkor ne fokoznám az élményét halk nyögésekkel is - tudja, mitől őrülök meg, és azt is, hogy ezt mindig hangokkal is a tudtára adom.

call my name || coded by eirik