we are the lightning, we are the flame talk sweet talk all over again this is when our eyes meet this is when our hearts beat as one
Igazából én nem is gondolok bele olyanokba, hogy honnan hová jutottunk, mert addig vagyok teljesen jól, amíg nem gondolok a honnanra. Talán majd később képes leszek ilyenekre is; persze most is tudnám értékelni a fejlődést, de nem akarom elrontani a pillanatot. Inkább csak élvezem nézni rajta az orgazmus utózöngéit, miközben az én testem is kellemesen lüktet és zsibbad, aztán pedig azt is, ahogy az ölébe húz, majd hátradőlve magához ölel. Boldogan bújok az ölelésébe, élvezem az enyémhez tapadó nedves bőrét, az orromba kúszó illatát. Megnyugtatom, hogy az égvilágon semmi probléma nincsen, aztán félreérthető kérdés helyett inkább százezredjére is megvallom neki, mennyire szeretem. Oldalra fordulunk, de ő is magához ölel és én is közelebb furakszom hozzá, hogy ne vesszen el a szoros kontaktus, úgy nézek fel rá mosolyogva, élvezve a simogatást. – Ne is mondd – sóhajtok fel, viszonozva a szorosodó ölelést, lehunyt szemekkel furakodva orrommal közelebb a nyakához. Nem változott az a fogadalmam, hogy ki fogom bírni nélküle, a jövője érdekében, de azt nem fogom letagadni, hogy piszkosul fog nekem hiányozni minden egyes külön töltött pillanatban. – Remélem, annyiszor szöksz ki hozzám, ahányszor csak tudsz – jegyzem meg egy csalafinta kis mosollyal, belecsókolva a nyakába. Nem mintha lázadásra akarnám bujtogatni... de persze még az is lehet, hogy fogok ilyesmit csinálni. Ha a dirty talkot szereti, biztosan hatása lehet a dirty textnek is, nem? De mielőtt még ezt felvethetném, hogy enyhítsek egy kicsit a gondolat terhén, felvet még valamit, amitől összefacsarodik a szívem és még gondterheltebben sóhajtva szorítom egy kicsit magamhoz. – Sajnálom, hogy nem lehetek majd ott... Ők tudnak erről egyébként? Nincs esély arra, hogy a helyzetedre tekintettel legalább Skygge veled mehessen? – kérdezem, ujjaimmal a hátát cirógatva. Még mindig szorosan tartom magamnál, de már nyitott szemekkel jár az agyam, hogy mit találhatnánk ki erre, csak épp semmi használható nem jut eszembe. Ő viszont kimond egyet; egy olyat, amitől újra görcsbe rándul a gyomrom, még akkor is, ha épp kellemesen kirázott a hideg a simogatása miatt. Lassan elhúzom a fejem az övétől, de csak annyira, hogy fel tudjak nézni rá. – Biztos vagy benne? – kérdezem bizonytalanul, aggodalmasan fürkészve a szemeit. Ha ezt kéri tőlem, megteszem a kedvéért, még ha borzasztó lesz is, de valahogy nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet. – Nem lenne inkább jobb, ha minél többet éreznél minket? Engem? Mint régen... – Feljebb csúsztatom a kezem, hogy simogatni tudjam az arcát is. Szeretnék abba kapaszkodni, hogy még mindig tudom őt gyógyítani, és minél többet gyógyítok rajta, annál könnyebb lesz majd neki nélkülem, de ezt neki kell éreznie. Bármit kér, én úgy próbálok majd neki segíteni. – Bárcsak visszafelé is működne ez a furcsa kapocs – szusszanok lemondóan. Ha már rá tudok kapcsolódni, mint egy adásra, miért csak én érzem őt, miért nem közvetíthetek neki érzéseket? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha meg tudnám nyugtatni egy kicsit távolról is... Ha úgy leszünk, mint az Izrael utáni két hónapban, valószínűleg egyébként is tudni fogom, mikor van rohama - ez viszont már eszembe juttat valamit. – Egy szolidan üvöltő telefon megoldás lehet? Szigorúan minden nyikorgás és kongás nélkül. Üvölthetné a kedvenc számodat, vagy akár a Time of my life-ot, amit csak akarsz. Az felébreszthetne idő előtt? – pillantok már sokkal élénkebben a szemeibe. Valószínűleg a kiképzési jelleg miatt nem mindig lenne alkalmam ezt időben bevetni, de... ha már néha hasznos lehetnék, az jobb a semminél. – Utána egy kicsit beszélhetnénk is, még ha csak egy percet is, de azzal már majdnem ott lennék. Ha akarod, még Skyggével is megnyalatom a telefont – teszem hozzá egy kis mosollyal.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Elképesztő fejlődésnek tartom, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire eljutottunk. Nem is olyan rég még alig mertünk egymáshoz érni, előttem van a kép, hogy milyen lassan, félve ereszkedett az ölemre, amikor visszajöttem érte. Aztán ahogy teltek a napok, egyre bátrabban nyúltunk egymáshoz, most pedig ott tartunk, hogy parancsokat és hevességet akar. Ha ebben az ütemben gyógyul, mire berendezkedünk északon, addigra már minden a régi lesz. Nem mintha bánnám, sőt. Örömmel tölt el a sikere, az öröme, az élvezete, és az, hogy nem fél tőlem, vagy ettől az egésztől. Már csak azon kell dolgoznunk, hogy az álmai rendbe legyenek, és akkor lassacskán minden rendben lesz. Annak örülök, hogy a durvulással nem okoztam kár benne, sőt, látva a kielégült, élvezkedő arcát elmosolyodom és megnyugszom. Szavai csak rátesznek erre, és míg hozzám bújik, átkarolom. Oldalamra fordulva fordulok felé, de el nem engedem, csak magamhoz ölelem, de így legalább láthatom is, ahogy szerelmet vall. Halványan elmosolyodom, és felemelve szabad, felül lévő kezem simogatni kezdem az arcát és fürkészni a szemeit. - Én is szeretlek. Már előre tudom, milyen nehéz lesz nélküled a tovább képzésen... - sóhajtok halkan, és magamhoz szorítva csókot szorítok a homlokára. - Nem tudom még, hogyan fogom managelnia reggeleket... - merengek el, fejemet az övére hajtva. - Talán... ha az utolsó egy két napon nem keltenél fel és Skyggenek se engednéd? Szerinted meg tudnám szokni? - kérdem halk sóhajjal, miközben a hátát kezdem simogatni, végig a gerince mentén.
Vendég —
Axel & Aviva
we are the lightning, we are the flame talk sweet talk all over again this is when our eyes meet this is when our hearts beat as one
Úgy tűnik, sikerül bizonyítanom a lelkességemet és az akarásomat, az élvezetemet, mert nemsokára feláll az ágyról, hogy végre méltón birtokba vegye a számat és a torkomat. Innentől válik csak igazán küzdelmessé az egész - számomra -, mert többet adhatok magamnak, de nem élvezhetek el, ami nem kis kihívás így. Végre teljes egészében befogadhatom a látványát, az érzést, ahogy teljesen elengedve magát használ engem, a nyögéseit, az élvezetet az arcán. Egyáltalán nem könnyű visszatartani magam, de így, hogy én diktálom a saját tempómat, könnyebb irányítanom, mintha ő tenné ugyanezt. Egészen addig sikerül is visszafognom magam, míg el nem élvez, de amikor felnyögve mélyen magára húz, aztán lüktetve a torkomra élvez, én sem bírom tovább, reszketve, a farka körül nyöszörögve viszem el magamat én is ezzel az érzéssel. Mire kihúzza a farkát a számból, már én csak hevesen szuszogok, elégedetten nézek fel rá, nagyokat nyelve, az ajkaimat nyalva, mint aki nagyon jól lakott. Amikor felhúz magához, örömmel, elégedetten simulok az ölébe, a karjaiba, aztán kuncogni kezdek, ahogy hátradőlve megszólal. – Semmi olyasmi, ami miatt panaszkodnom kellene – felelem azért meglehetősen rekedten, de annál kéjesebb elégedettséggel. – Egyelőre jól is laktam... egyelőre – nyomok egy csókot a nyakára huncut mosollyal. Azt hiszem, ahhoz még nagyon sokáig kell élnünk, hogy valaha azt hallja tőlem, elég volt belőle. Odabújok hozzá, megkérdezném, hogy ő éhes-e, de hirtelen magam sem tudom eldönteni, hogy a helyében ártatlannak tudnám-e venni a kérdést, szóval inkább elnapolom egy kicsit, beérem azzal, hogy simogatni kezdem az oldalát. – Szeretlek – mormolom inkább a nyaka finom bőrébe, belegondolva, tényleg hányszoros figyelemelterelést köszönhettem - és köszönhetek most is - neki a mai nap folyamán.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Habár ezt általában előjátéknak szoktuk alkalmazni, egy ponton túl viszont már nem lehet annak tekinteni, főleg, hogy már úgy csinálok, mintha nem a száját dugnám. A mozdulataim hevesek és mélyek, látom a szemein a ködösséget, sűrűsödnek a nyögései, de láthatóan nem adja meg magát csak úgy. Kiélvezem az utolsó perceket, a torka szorítását, rezgését a nyögésektől, a látványát. Teljesen elengedem magam, haját fogva húzom ellen a mozdulatoknak, aztán percekkel később mélyen magamra húzva hangos nyögéssel élvezek a torkára. Rámozgok párat, amíg négyszer, ötször lüktetve megadom neki a vacsorát, amire várt. Nem is tudom hirtelen, hogy ő elélvezett-e végül, mert egy ideje már se nem látok, se nem hallok. Hevesen zihálva kihúzom a farkam az ajkai közül, és elengedve haját visszaülök az ágyra. Karjánál fogva húzom magamhoz, fel az ölembe, aztán vele együtt dőlök hátra, magamhoz karolva őt. - Elég volt a vacsora? A repetára várni kell, ha nem. Remélem nem fájdul meg a torkod.. - nézek rá kis mosollyal, most hogy végig gondolom, hogy mennyire megdolgoztattam azt. Bár most már késő bánat, majd maximum hozok neki fagylaltot, hogy jegelje egy kicsit...
Vendég —
Axel & Aviva
we are the lightning, we are the flame talk sweet talk all over again this is when our eyes meet this is when our hearts beat as one
Kétségtelenül eléri azt, amit akart, miután engedelmeskedni kezdek és nem csak rá koncentrálok, hanem én is átadom magam az érzéseknek, mindennek, amit vele teszek és amit ez kivált belőlem. Hallgatom a gyönyöre hangjait, miközben töretlen lelkesedéssel és akarással falom fel. Engedélyt kapok - valamennyire - a saját magam kényeztetésére is, épp azzal egy időben, amikor ő követelőzőbbé válik és átveszi tőlem az irányítást, innen pedig egyenes út vezet afelé, hogy lassan én is elveszítsem a fejem. Így többet tudok magamra figyelni, hiszen ő szabja meg, mit és hogyan, milyen tempóban csináljak, ráadásul ezzel extrán megőrjít, és ezt ő is tudja. Egy idő után már kevésnek érzem, hogy csak a melleimhez érhetek hozzá, mégsem vétek a szabályok ellen, ezért amikor halk nyögésben manifesztálódik a gyönyöröm, egy kicsit meglep, mikor újra elhúz magától. Ezúttal viszont nem akar sokáig megfosztani magától - szerencsére -, legalábbis abból ítélve, hogy feláll és sötét, vágytól ködös szemekkel kérdezgetni kezd. Halkan felnyögök a látványtól, kéjes sóhajjal nyalom meg az ajkaimat, a nyelvem egyben a farkához is enyhén hozzáér, de amint szóra nyitnám a számat, már közéjük is hatol; nem mintha nem tudtuk volna mindketten a választ egyébként is. Felnyögve masszírozom végig a nyelvemmel, majd szívok rá erősen, ködös szemekkel figyelem őt - így végre én is rendesen rá is látok - és iszom magamba a látványát, miközben hagyom, hogy elkezdje magáévá tenni a számat. Most már tényleg kínzó, hogy nem tehetek semmi mást, de mintha csak a gondolataimban olvasna, újabb engedélyt kapok, és egyben olyan kihívást is, amit nem biztos, hogy be fogok tudni tartani. A kezem azonnal lejjebb siklik, eltűnik a fehérnemű pereme alatt, majd megkönnyebbülten, kéjesen nyögök fel a farka körül, amikor végre egy kis enyhülést hozhatok magamra az ujjaimmal. Ismét más szögben kezdi fokozni a tempót, én pedig egyre kevésbé látok, a nyögéseim pedig egyre sűrűbbé válnak, de kitartok, mert ki akarok tartani. Teljesítem minden parancsát, az ujjaim mélyen járnak a testemben, és bár a lábaim már szinte reszketnek percek múltán, egyszerűen nem engedem magam megkönnyebbülni, amíg azt nem mondja, hogy megtehetem, vagy el nem élvez.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Csendesen, néha halkan felnyögve élvezem, ahogy felváltva hol a nyelvével, hol az ajkaival, hol a torkával kényeztet. Ködös szemekkel nézem teli száját és azt a lelkességet, amellyel fel fal engem. Persze, mivel kezdek megfeledkezni magamról, józanító pofonként hat, amikor hirtelen abba hagyja. Elégedetlenül válaszolok és hajtom vissza ölemre a fejét, ő pedig még fel is nyög ettől, mielőtt újra szájába venné a farkamat. Irányítom őt, követelőzök, ő pedig tényleg jó cicus módjára csinálja, amit kértem. Érzem, hogy a feszültség épül a testemben, figyelem, ahogy markolgatja magát, aztán azt, hogy a mellbimbóira csípve felnyög. Ekkor már én is érzem, hogy kevés, amit kapok. Elhúzom magamtól, csak azért, hogy utána felállás, ködösen, halkan lihegve kérdezgessem. - Akarod? Hm, cicus? - tartom szabad kezemmel ajkához a farkam, de aztán nem is vagyok rest egyből mélyre be is csúsztatni, amint válaszra nyitja a száját. Elengedve a farkam fogok rá fejére és kezdem dugni a száját egy közepes tempóval. - Jó mélyen ujjazd magad, de ha korábban mész el, mint én, nem kapsz vacsorát - állítom őt kínzó kihívás elé, míg heves mozdulatokkal elkezdem őt mélytorkoztatni, ismét hátrébb húzva a fejét. Igazából az se lenne baj, ha elbukná a dolgot, akkor is meg van már, hogy mit csinálok vele, de ha kibírja, amíg még perceken keresztül kefélem... nos, az is egyfajta rekord lesz a könyvünkben.
Vendég —
Axel & Aviva
we are the lightning, we are the flame talk sweet talk all over again this is when our eyes meet this is when our hearts beat as one
Végre mindketten maximálisan megkapjuk, amit akarunk, és én amilyen élvezettel dolgozom meg a farkát, olyan élvezettel hallgatom és érzem a hajamba markoló ujjain, milyen hatással vagyok ezzel rá. Tényleg átélem az élvezetet, ahogy utasított és akarta, úgy falom fel őt, mintha afrodiziákum lenne számomra: lelkesen, élvezkedve, elégedetten. Felváltva kényeztetem csak a nyelvemmel és az ajkaimmal, aztán mélyen a torkomra engedve és megszívva, élvezettel hallgatom a kéjes reakcióit, nem egyszer vele szinkronban nyögve fel akár a hangjától, akár azzal, ahogy a hajamba markol és szorít. Esküszöm, még az elégedetlen mordulása is felizgat, de fel kell tennem a kérdésemet. A válaszra már nincs időm, még csak annyi sem, hogy azonnal cselekedjek, mert türelmetlenül ránt vissza magára, de én már ettől is felnyögve remegek meg, mielőtt engedelmesen újra az ajkaim közé engedném. Mély szusszanással teljesítem az utasítást is, levéve róla a kezem, hogy tenyereim a melleimre sinuljanak, aztán újra felnyögök, mert átveszi az irányítást a mozdulataim felett. Egy pillanatra még a szememet is lehunyom, ujjaimmal erősebben marok a melleimre, mintha csak ő csinálná, miközben hagyom, hogy a neki tetsző tempóban mozdítsa a fejem. Először nem értem, miért nem nyomja mélyebbre a fejem, de amikor megszólal, már tudom: most nem erre fog kimenni a játék. Halk nyöszörgéssel hagyom, hogy a másik kezével is a hajamra fogjon, az utasításának megfelelően kitartóan, erősen szívom meg minden kifelé tartó mozdulatnál, amikor pedig épp befelé hatol a számba, a nyelvemmel izgatom még jobban, szorosan a farkához szorítva azt, végignyalva, erősen masszírozva. Alig pár perc kell így, hogy a végére már ködös szemekkel, szinte folyamatosan nyöszörögjek a farka körül. A kezeim már szinte reszketnek, hogy tovább könnyíthessek magamon, érzem, hogy a bugyim már teljesen átázott, de mivel az engedélyem nem szól ennél többre, csak arra tudok hagyatkozni, hogy az ujjaimmal a mellbimbóimat kezdem erősebben izgatni, mint ahogy ő tenné, halkan felnyögve az érzéstől.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Megkapom a válaszokat, amelyeket már eddig is tudtam, de ahogy kiejti a szavakat, kellemes bizsergést futtat végig a gerincemen, le az ágyékomba. Miután leülök, megígéri, hogy jó cicus lesz és elégedetten nézem a szájnyalogatását, és azt, hogy milyen vággyal hajol oda hozzám. Bal kezem ujjai a hajába túrnak, kihúzom a hajából a meglazult hajgumit, hogy inkább kezemmel fogjam össze a haját. Teljesíti a parancsokat, nem csak ajkai és torka szorítását kapom meg, hanem rendesen nyelvével is kiélvezi a farkamat. Mély levegőket véve figyelem az, ahogy szó szerint felfal engem, halkan felnyögve szorítok hajára, ahogy nyelve körbe járja a farkam hegyét, hogy aztán mélyen a torkára engedje, és a visszaúton rászívjon. Halkan káromkodok egyet a kombinációra, és igyekszem nem korán megadni magamat neki. A szabadságot - még - meghagyom, hiszen most a bizonyítás folyik éppen. A hangja közben kellemesen rezegteti a tagomat, borzongató érzést hagyva testemen. A mély torkozásra halk zihálással felelek, és egy elégedetlen morranással, amikor abba hagyja a kérdés erejéig. - Csak a melledet. De azt akkor rendesen, két kézzel. - válaszolom neki morogva, és hajába markolva rántom vissza a helyére, hogy folytassa, amit elkezdett, várva a kívánt hatást, amelyet általában az ilyenek után kapni szoktam tőle. Ha látom rajta, hogy ez izgatja, akkor most elvéve tőle az irányítás lehetőségét magam kezdek diktálni a kezemmel egy gyorsabb mozgást tőle a hajánál fogva, de nem kifejezetten mélyen, egy célból. - Abba ne hagyd a szopást, különben nem kapsz többet. - figyelmeztetem morogva, és a másik kezemmel is a fejére fogva irányítom fejét, remélve, hogy közben kikészül attól is, hogy csak a mellén izgathatja magát.
Vendég —
Axel & Aviva
we are the lightning, we are the flame talk sweet talk all over again this is when our eyes meet this is when our hearts beat as one
Amikor végre kiderül, mi hiányzott számára, mit nem érzett elég jónak, megkönnyebbülést érzek, mert ezzel nagyon is tudok mit kezdeni. Nem arról van szó, hogy bármiben is hiányt szenvedett volna, sőt, inkább az volt a baja, hogy szerinte én nem kaptam elég figyelmet magamtól. Bizonyítandó, hogy az élvezeti faktorral nincs semmi probléma, összekenem a hasát a saját nedveimmel, aztán élvezem, ahogy a hasizmai - is - összerándulnak a nyelvem alatt, amikor letisztítom onnan. Nem tudom, hogy csak eltereltem-e a figyelmét, vagy egyébként is engedett volna nekem, de ezután már hagyja, hogy kicseréljem a kezét a sajátomra a farkán, én pedig élvezettel markolok rá, majd hajolok közelebb. Egyelőre csak közelebb. Ha az én élvezetemről van szó, nem kérdés, mit kérek tőle, és ezt el is mondom neki, készen arra, hogy utána újra a számba vegyem, de megakadályoz benne. – Igen – lehelem vágyakozva. Államra fogó ujjainak engedelmeskedve nem hajolok újra a farkára, de a kezemet élvezettel kezdem mozgatni rajta. – Azt akarom, hogy ne fogd vissza magad. Vedd el, amire szükséged van tőlem ahhoz, hogy megetess – dorombolom kéjesen, az ő mélyen csillogó szemeit figyelve. Amikor válaszul leül az ágyra, mintha csak arra várna, hogy valaki alaposan kiszolgálja, olyan szemekkel nézek végig rajta, mint aki tényleg megéhezett, és meg is nyalom az ajkaimat. – Az leszek... – ígérem forró suttogással. Visszafogom magam - még -, hogy meghallgathassam a parancsait, mielőtt munkához látok, a szavai hatására pedig halkan felsóhajtok, és újra megnyalom az ajkaimat. Még egyszer a szemeibe pillantok, mintha csak engedélyt kérnék, de ha nem állít meg ezúttal tényleg a farkáért hajolok. Engedelmes vagyok, jó cicus módjára azt teszem, amit mondott. Hasonlóan ahhoz, mint amikor még a régi lakásomon játszott velem egyszer, nem veszem rögtön a számba a farkát, csak közelebb mászok hozzá, és a markomat tovább mozgatva rajta hajolok a tövéhez. Megjegyeztem, hogy ez is nagyon tetszett neki, ezért onnan indulok el, a nyelvemmel újra alaposan megkóstolom, lassan indulva el aztán felfelé, egyre több helyet hagyva az ajkaimnak és a nyelvemnek a kezemmel. Láthatja rajtam, hogy én is élvezem, bár - egyelőre - nem nyúlok magamhoz, az elégedett hangokkal nem spórolok. Miután úgy érzem, hogy eleget kóstolgattam ilyen módon, és már többet akarok, az ajkaim közé engedem, jó mélyen, elégedetten nyögve fel az érzéstől, majd erősen megszívva, ahogy felemelem a fejem. Megismétlem néhányszor ezt a mozdulatot, de aztán visszatérek az előzőekhez; tényleg úgy csinálom, mintha a világ legfinomabb jégkrémét falnám éppen lassan. Nem tudok nem foglalkozni az ő élvezetével, mert minden tőle érkező hang és kéjes reakció felforralja a véremet, de most már én magam is teljesen átélem a dolgot, és ez minden szempontból látszik és érződik is rajtam. A fehérneműmön is. Amikor már én magam érzem a késztetést, hogy egy kicsit fokozzam az érzést, halkan felnyögve engedem néhányszor mélyen a torkomra, majd engedem ki az ajkaim közül, rögtön ráfogva a markommal, de a folytatás helyett felpillantva rá egy kérdés erejéig. – Megérinthetem magam? – kérdezem rekedt hangon, vágytól ködös szemekkel. Azután egyébként is kénytelen lesz átvenni az irányítást, mert neki köszönhetően olyan állapotba fogok jutni, amikor már nem tudok eléggé odafigyelni.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Tudom, miről beszélek. Azért szoktam sokáig bírni - többek között -, mert nem figyelek az engem izgató érzésekre annyira, amikor együtt vagyunk. Sőt, néha kifejezetten másra kell gondolnom. Most is igyekszem elfeledni az érzéseket, de rettentő nehéz, ha épp harapdál, nyalogat és csókolgat..a rossz cicázás pedig csak felbújtja. Ismét, halk szisszenésbe megy át egy nyögés, ahogy kipécézi a csípőmet, de aztán az ajkai az ágyékomra tévednek, és ezzel érzékenyebb célpontot talál magának. Amikor visszakérdez a maga mosolyával, csak tovább mosolyogva figyelem. - Azt hiszem, nem izgat eléggé. - emelem ki a végét, mikor a hasamra keni a nedvét és mint valami mézet nyalja le rólam. A mozdulattól megfeszülnek az izmaim, ha nem épp vacsoráról volna szó, most feldobnám ismét az ágyra és addig dugnám, amíg magánál van. Alig veszem észre, hogy már a kezemet fogja, mert egy pillanatra megint máshová száll a vér, ennek ékes bizonyítékát pedig most a kezébe is engedem. Némán figyelem, ahogy végre elmondja a kívánságait: parancsoljak, és legyek durva. - Azt akarod, hogy heves legyek? Azt akarod, hogy keféljem a torkodat vörösre? - kérdezek vissza mély hangon, és az állára fogva akadályozom meg, hogy még a szájába vegye a farkamat. Mély, sötét pillantással figyelem az ő vágyakozó szemeit, aztán leülök az ágyra, akár egy úr, aki épp a kiszolgálásra vár. - Ahhoz előtte jó cicusnak kell lenned. Ahogy mondtam, lelkesnek, élvezkedőnek. - dörmögöm, és érte nyúlva a tarkójánál fogva húzom fejét a farkamhoz. - Ne csak szopd. Nyald is, élvezd ki az egészet, mintha a legjobb dolog lenne a világon. Higgyem el, hogy élvezed, és nem csak azt akarod, hogy én élvezzem. - adom neki akkor a parancsot. Egyelőre passzív, - élvezkedő - fél leszek a dologban, de ha látom rajta, hogy kezdem elérni a célomat, biztosra veheti, hogy szét fogom kefélni a torkát.
Vendég —
Axel & Aviva
we are the lightning, we are the flame talk sweet talk all over again this is when our eyes meet this is when our hearts beat as one
Noha tudatosan foglalkozom csak vele - hiszen vacsoráról volt szó -, eszembe sem jut, hogy aztán majd éppen ez lesz a baja. Élvezem, amit csinálunk, hiszen mindig élvezem, csak épp nem engedem magam elveszni ebben, az ő érdekében. Nem tudom összerakni a kettőt, amikor megfoszt a farkától, azt hiszem, nem volt elégedett valamivel, és én mindent bevetek, amit csak tudok, hogy elősegítsem a folytatást: csókolok, nyalok és harapok forró bőrén, megízlelem a hasát, a csípőjét. Borzongatnak a reakciói, és - természetesen - amikor rossz cicának nevez, újra a csípőjébe harapok, végig a szemeit figyelve. Megkapja a szókimondásomat is, a nyelvem és a fogaim elérnek a farka tövéhez, és elégedetten borzongok meg a reakciójától. Ezt már szeretem hallani. Újra kiráz a hideg, ahogy a hajamba markol, megismétlem a nyelvemmel a mozdulatot, közben felnézve rá, mikor újra megszólal. És amit mond, az már nekem is mosolyt csal az arcomra. – Azt hiszed, nem izgat? – kérdezek vissza halkan. A kezem, ami már az előbb is majdnem lejjebb vándorolt, most eltűnik a fehérnemű pereme alatt, hogy aztán az ujjaimat már a saját izgalmamat bizonyító nedvességtől csillogva húzzam ki onnan. – Érzed ezt? – húzom végig a mutatóujjamat a hasfalán, a farka felett, rákenve a nedvességet róla, amit aztán forrón le is nyalok onnan, gondosan ügyelve rá, hogy közben a lélegzetem a farkán csapódjon le. – Engedd, hogy folytassam... – dorombolom, tenyeremet a farkát fogó kézfejére simítva, hogy végre tovább tudjam tenni a dolgomat. – És közben mondd meg, mit tegyek a vacsorámért – nézek a szemeibe vágytól felcsillanó szemekkel. Ő is tudja, hogy megőrülök azért, ha parancsolgat. – Mondd meg, mit tegyek magammal, hogy minél hevesebb dugd érte a számat – lehelem a szavakat a farkára, és ha végre engedi, hogy folytassam, amit elkezdtem, a hálám és az engedelmességem sem marad el. Lehunyt szemmel engedem újra az ajkaim közé, ahogy mondta, az elégedett nyögésem pedig ugyanúgy nem megjátszott, mint eddig egyik sem. Ezúttal úgy viszem vissza a kezem a lábaim közé - várva a további parancsokat -, hogy nem neki akarok ezzel látványt nyújtani; inkább azt képzelem, hogy az ő ujjai azok, miközben mélyen a torkomra engedem, majd erősen meg is szívom, remélve, hogy nem maradnak el a hangjai, ha már a látványától most meg vagyok fosztva.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Tudom, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy elélvezzek, de ez az, ami elveszi tőle az élményt. Nem azt akarom látni, hogy az én élvezetemre vágyik, hanem a sajátjára. Ködös szemeket, izgatott szuszogást, kéjes nyögést, remegő lábakat akarok. De ha rám koncentrál maga helyett, nem fogja tudni úgy élvezni, ahogy szeretném. Pedig még magához is nyúlna, de hiába, ha nem az izgalom vezérli. Persze ahogy elhúzódom tőle elégedetlen és értetlen lesz. Nyomatékosan megerősít abban, hogy nagyon is akarja, és mivel nem engedem a farkam közelébe, még frusztráltan fel is nyög. Ez egy fokkal jobb irany. A hasamat kezdi csókolgatni, és harapdálni. Élvezettel szisszenek fel, amikor a csípőmet is elérik a fogai, egy "rossz cica"-t suttogva, miközben felnéz rám. A kérdései megmosolyogtatnak, végig simítok az arcán, aztán beveti a kérlelést. Persze, mindentől, amit csinál, már szinte fájdalmasan merev vagyok, de nem adom meg neki olyan könnyen, amit akar. Még úgy sem, hogy egy halk káromkodós nyögést csal ki belőlem, ahogy a farkam tövébe nyal, majd harap. Mély levegőt véve túrok és markolok hajába. - Ha azt akarod, hogy igazán élvezzem, akkor neked is el kell veszned az érzésben. - dörmögöm halkan, apró félmosollyal az arcát nézve. - Azt akarom, hogy hunyd be a szemed...és úgy csináld, hogy téged izgasson. - suttogom halkan, végig simítva a fején.
Vendég —
“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
Axel&& Aviva
Mindent megadok neki, amit csak kívánhat, és amit tudok. Bevetem azokat a dolgokat, amiről tudom, hogy imádja, és élvezem, amikor láthatom és hallhatom ennek egyértelmű jeleit; számomra most minden körülötte forog, rá koncentrálok, az ő élvezetére, mert ki akarom őt elégíteni, és hát... egyébként is azt beszéltük meg, hogy megvacsorázok. Ajkaimmal, nyelvemmel, a szívásaimmal, de még a nyögéseimmel és az elégedett hümmögéssel is izgatom, igyekszem rájátszani a sűrűbb mozdulataira is, hogy teljes legyen az élménye. A kérdésére is egyértelmű a válaszom, még ha szavakba nem is tudom önteni - és most nem is akarom, így is érti -, látszania is kell rajtam annak, mennyire élvezem, amit csinálunk. Még akkor is, ha nekem ez most róla szól. Eszembe jut viszont még valami, amivel fokozhatnám neki az élményt, ezért nyúlok magamhoz a szabad kezemmel; tudom, hogy ez a múltkor is felizgatta, és most is ugyanezt akarom elérni. Szinte kiéhezve figyelem a reakcióját, és amikor lelassít, biztos vagyok benne, hogy pontosan az következik, amire számítottam. Várom a felvillanó tekintetét, az elnyíló ajkait, miközben azt nézi, mit csinálok a kezemmel... De mindkettő elmarad. Úgy néz, mintha nem is igazán érdekelné, mit csinálok, vagy még inkább mintha nem tetszene neki, ami értetlenséggel tölt el. Először arra gondolok, hogy talán ez nem elég, de mielőtt lecsúsztathatnám a kezem a hasamon, egyenesen megáll, és a hajamnál megtartva a fejem húzza ki magát a számból. – Mit csinálsz...? – nyöszörgöm rekedt hangon, értetlenül és elégedetlenül, amiért megszakította a játékot. Még a kezét is leveszi rólam, én pedig irigykedve nézem a másik tenyerét, amiért elveszi tőlem a dolgomat a farkán. Felnézek rá, frusztráltan és kissé zavartan, mert a szavai is arra utalnak, hogy nem kapott eleget, és ezt nem tudom hová tenni. Elengedem magam, mert a legjobb tippem jelenleg az, hogy azt akarja, csak vele foglalkozzak. – Tudod, hogy az vagyok – vetem ellen panaszosan, a másik kezem is visszasimítom a csípőjére és megkísérlek elébe menni a dolgoknak, átvenni legalább a tenyere helyét, bár úgy sejtem, nem fogja hagyni, hogy akár a kezemmel is a farkához érjek. Ha tényleg így van, frusztráltan nyögök fel, újra felnézve rá, nagy, értetlen szemekkel. Nem voltam elég jó? Mindig tudtam, mivel őrjítsem meg, de most nem értem, mit vár tőlem, és ez borzalmasan frusztrál. – Tudod, hogy akarom – felelem határozottan, és ha azt nem is engedi, hogy a farkához érjek, odahajolok hozzá, hogy legalább a hasa és a csípője forró bőrét érezhessem az ajkaim alatt. Izgató csókokat szórok el rajta, megízlelem a nyelvemmel, és felidézve a korábbi élményeket, a fogaimat is belemélyesztem néhány helyen - főleg a csípőjén, ahol legutóbb is nagyon tetszett neki. – Mit szeretnél, mit csináljak? Mi nem volt elég jó? Mondd el, mutasd meg nekem, mire vágysz... – dorombolom forrón a bőrére, újra felnézve rá, de nem hagyva abba azt, amit csinálok. Még egy dolog eszembe jut viszont, amit eddig - érthető okokból - nem tudtam csinálni, de most, hogy nem enged a farkához, van rá lehetőségem. – Én azt akarom, hogy elélvezz. Éhes vagyok. Azt akarom, hogy ne láss és ne érezz mást rajtam kívül, csak a számat és a nyelvemet a farkadon. Érezni akarom, ahogy elélvezel. Azt akarom, hogy mélyen a torkomban menj el, érezni akarom az ízedet a nyelvemen... – folytatom tovább a vágyakozó mormolást, azzal a szókimondással, amit ő is szeret, miközben ajkaimmal, nyelvemmel és fogaimmal a férfiassága felé haladok. Nem próbálkozok olyasmivel, amit nem enged, de azt nem tudja megakadályozni, hogy a nyelvem forrón a farka tövébe simuljon, a fogaim pedig finoman belemélyedjenek a környező puha, érzékeny bőrbe.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Még rá is játszik. Tudja, mit, mikor, miért csinálok, és pont ezzel őrjít meg teljesen. Amikor lelassítok és felnyög, majd jobban figyelni kezd a technikájára. Meg tudnék veszni ezért, és ha nem ez lenne a második körünk, ezzel valószínűleg már korán véget is vetne a lepedőgyűrős műveletünknek. Bár nem ez lenne az első, emlékeim szerint máskor is készített már ki ezzel annyira, hogy szinte könyörögnöm kellett neki, mert én nem voltam képes elengedni. Most nem is akarom. Miután úgy érzem, hogy ez egyszerre izgató, de nem elég, ismét felgyorsítom a mozdulatokat, ő pedig ismét igazodik. A kérdésemre hümmögve válaszol, természetesen nincs olyan isten, aki miatt most elengedne - talán az apja. Kicsit változtatok a behatolás szögén, ő pedig ismét felnyög és a csípőmbe mar, én pedig ismét sűrű mozdulatokkal dugom tovább a torkát. Akkor lassítok le egy kicsit, amikor végül észreveszem, hogy magát is elkezdte markolni, de közben olyan tekintettel figyelem őt, hogy szinte tudom, miattam csinálja, nem pedig a felgyülemlett feszültség miatt. Nem könnyíteni akar magán, még csak el sem akar jutni az orgazmusig, mert nem magára figyel. Majd most akkor felhívom a figyelmét. Ahogy korábban, most is finoman ellentartva hajával húzom ki a farkam az ajkai közül, majd el is engedem őt. Szabad kezemmel megfogva húzok magamon néhányat. - Úgy tűnik, nem is vagy igazán éhes. - kezdem el húzni az agyát, lassú mozdulatokkal folytatva amit elkezdtem, mintha csak nem lett volna elég amit kaptam, pedig szerintem ennél többet nem tud adni. Csak egy kicsit szekálni akarom, húzni előtte a mézes madzagot, megint játszani vele egy kicsit, úgy mint korábban. Mást , máshogy játszani, de játszani. - Biztos szeretnéd te ezt? Nem lehet, hogy csak a szemed kívánta? - kérdezem még kissé rekedten, felvonva a szemöldökömet.
Vendég —
“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
Axel&& Aviva
Minden pillanatát élvezem annak, amit kihoztam belőle, és amennyire a körülmények engedik, ezt tudtára is hozom. Most be kell érnem - és neki is be kell érnie - a halkabb, kissé elnyomott nyögésekkel, az elégedett hümmögéssel és a lelkes szuszogásommal, na meg persze az izzó tekintetemmel, és azzal, ahogy a bőrébe marok hol az ujjaimmal, hol a körmeimmel. Figyelek arra, hogy ne legyek útban a kezeimmel sem a csípőjének, sem a kezének, de egyébként nem veszem le róla a tenyereimet, mert élvezem, hogy közben érinthetem. Persze a vacsorát sem bízom csak rá, még ha a tempót és a mozdulatokat ő is diktálja, nem fukarkodok sem a szívásaim számával, sem pedig az erősségükkel, különösen miután ő is lelassít és olyan egyértelműen kezdi kiélvezni őket, hogy magam is halkan felnyögök ettől. Élvezem a hangokat, amit kiad, az erősödő markolását a hajamban, a követelőzővé váló mozdulatait. Megadom neki, amit megkíván a teste a reakciók alapján, és amikor vissza is gyorsít sem feledkezem meg róla teljesen; amennyire csak tudom, rásegítek neki az érzésre. A felhangzó kérdésre elégedetten, hosszan, egyetértőn hümmögök, libabőrössé válva rekedt hangjától, de aztán eltereli erről a figyelmemet. Megváltoztatja a szöget, a farka sokkal erőteljesebb ellenállást kíván meg a reflexeimtől, én mégis élvezettel nyögök fel az érzés intenzitásától. Egyik kezem lejjebb csúszik a csípőjére, hogy ott érintsem és marjam - továbbra sem akadályozva a mozgásban -, és ebből a szögből sokkal jobban látom őt is... ez pedig eszembe juttat valamit. Csillogó szemekkel figyelem tovább, miközben a másik kezem egyenesen el is veszem róla, hogy aztán saját magamat érintsem vele. Tenyerem és ujjaim a mellemre simulnak, és mivel tudom, hogy ő is tökéletesen rálát erre, kiéhezetten kezdem figyelni őt, várva a pillanatot, amikor észreveszi, és a reakcióját. Ha elégedettséggel tölt el, amit látok - és esetleg érzek - rajta, játszani kezdek egy kicsit magamnal, még ha inkább azért is, hogy őt készítsem ki ezzel, mint a saját élvezetem miatt. Azt mondta, sokat kell dolgoznom azért, hogy elélvezzen majd; hát én megteszem. Éppen ezért, pár perc után elengedem a mellemet, és még mindig őt figyelve csúsztatom le a kezem lassan a hasamon, míg ujjaim el nem tűnnek a fehérnemű pereme alatt. Közben egy pillanatra sem feledkezek meg róla - most egyébként is minden róla szól.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Azt hiszem, megint kérdezett valamit, de őszintén szólva alig hallok. Csak látok, és érzek, hála annak az előjátéknak, amelyet adott nekem a csábítással. Azt persze észre veszem a mozdulatain és a szeme csillogásán is, hogy milyen lelkes, élvezettel hajol bele a mozdulatomba és nyög a farkam körül. A kezei felkúsznak rám, de nem bánom, amíg a mozgásban nem akadályoz meg engem. A közép-gyors mozdulatokat akkor lassítom le, amikor megérzem a szívásait. Felmorranva lassítok egy kicsit, hogy ezt az érzést jobban, hosszabban ki tudjam élvezni. Egy-egy erősebb alkalommal élvezettel szisszenek fel és markolok jobban a hajába, húzom magam utána jobban a torkára. Csak egy idő után, mikor már eléggé felhevítette a véremet a szívásaival, akkor állok neki ismét gyorsítani a tempón. Az előző kör miatt mondjuk úgy kipihent vagyok, szóval tényleg jól meg kell dolgoznia azért, hogy heves legyek majd, és elélvezzek. Egyelőre csak figyelem őt, az elégedett hümmögését élvezem, meg ahogy engem figyel. Csak azt sajnálom, hogy azt a rohadt bugyit rajta hagytam, mert ha most megint elakarnám vinni az előzőhöz hasonlóan, az lenne a legjobb. Bár... ha ennyire szereti, talán anélkül is megy, ha kellően felcsigázom. - Finom a vacsora? - kérdezek rá rekedt hangon, hajával kicsit hátrébb biccentve a fejét, hogy a következő valamivel erősebb mozdulatoknál sokkal jobban dörzsölje torkát a farkam, amikor letolom rajta. Persze nem igazán várok választ - szóban -, tudom, hogy máshogy, de tudtomra fogja adni, és amíg így tesz, én már azon gondolkodom, hogyan készítsem ki annyira, hogy megőrüljön a végére.
Vendég —
“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
Axel&& Aviva
Lehetnék magammal túlságosan elégedett, amiért ilyen hatással vagyok rá, de nem elbízom magam, csak élvezem a dolgot. Minden pillanatát. Örülök, hogy könnyedén el tudom csábítani és fel tudom izgatni - szépen is néznénk ki, ha én konkrétan egy nézésétől képes vagyok beindulni, ő pedig sokkal ellenállóbb lenne. Azt hiszem, ez így fair és tökéletes, egyébként sincs okom panaszra, amikor hamarosan az ölébe emel, hogy a hálóba cipeljen vacsorázni. Mivel kezdetben az ölébe ültet, nem lát máris munkához, ad nekem még több időt az agya húzására, és én boldogan használom ki a lehetőséget. A burkolt kérésre leveszem a pólóját magamról, sóhajtva simítva a tarkójára, amikor ajkaival megtalálja a feltáruló melleimet, de most nem hagyom magam elveszni az érzésben. Inkább kibontom a törölközőt, hogy még egy kis olajat öntsek a tűzre, aztán élvezettel borzongok meg a nyögése hangjától. Talán nem is olyan meglepő, hogy a következő mozdulata már az, hogy feláll az ágyról, aztán egyértelmű utasítást ad. – Vacsoraidő? – búgom halkan, miközben nem késlekedve térdelek le elé a parancsnak megfelelően, megnyalva az ajkaimat a mozdulat közben. Nem mintha eddig válaszolt volna a kérdéseimre - talán el sem jutottak már hozzá -, de nem baj. Emgem is sokkal jobban leköt, hogy ezúttal még csak várnom sem kell. A farka könnyedén csúszik be megnedvesített, elnyíló ajkaim közé, nyelvemmel forrón simítom végig a mozdulat közben, és bár húzza a fejem, én magam is mohón mozdulok bele. Az egy kicsit meglep, hogy rögtön a lehető legmélyebbre nyomja magát, de a váratlanság ellenére is ura vagyok a reflexeimnek. Halk nyögéssel figyelem, ahogy lehunyt szemekkel felnyög, és amikor aztán rám néz, borzongva forr fel a vérem ködös szemeinek látványától. Mindkét kezem felsimítom a felsőtestén, az egyik a hasán vándorol felfelé, a másik pedig az oldalán; nem tudom, ő mennyit érez ebből, de nekem az is élvezet, hogy érezhetem forró bőrét az ujjbegyeim és tenyereim alatt. Ezúttal tényleg elmarad a bevezető, de nem baj, sűrűn szuszogva, csillogó szemekkel nézem őt, miközben elkezd megetetni. Nyelvemmel és ajkaim szoros ölelésével minden mozdulatára rájátszom, és minden alkalommal, amikor visszahúzódik a torkomból, erősen rászívok. Tudom, mitől tud megőrülni, és én most határozottan arra vágyom. Elégedett kis hangokat adok ki a mozdulatai közben, egy idő után már a körmeim kezdik karcolni a bőrét, egy-egy mély vagy erősebb mozdulatnál bele is marva. A szemeimet egy pillanatra sem veszem le róla, minden apró reakciót látni akarok, ha már éppen azért - meg persze a vacsorámért - térdelek előtte, hogy minél nagyobb örömben részesítsem.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Nem tudom, hogy erre a csípőből jövő kolbászolásra hogyan nem fetrengünk még a földön a nevetéstől, de valószínűleg azért, mert én abban a pillanatban félig már harcra kész voltam. Majd miután megetettem és jól lakott - olyan nem lesz - kinevetjük magunkat. Most egyelőre azzal az extrém csábítással foglalkozok, amivel az ujja köré teker engem, ráadásul olyan könnyen, a legkisebb erőbefektetéssel, hogy az majdnem szégyen. Csak feljebb húzta a pólóját - a pólómat! - és nyalogatta az ajkait. Jó, közben még olyan forró dolgokat is utalgatott, hogy mindjárt ránk gyullad a kabin, de akkor is, mi a franc? Mitől és mikor gyengültem el ennyire? Mondjuk hülye kérdésre hülye válasz, szokták mondani. A hálóban az ölembe ültetem, és alig bírok már magammal. Esküszöm, éppen csak nem tépem le róla a pólót, de szerencsére leveszi ő magától is. A kitárulkozó mozdulataira azonnal a felfedett keblekre csókolok, míg kezemmel megtartom a hátát, nehogy hátra eshessen. Akkor ver bele még egy szöget a koporsóba, amikor megemeli magát, ám ahelyett, hogy lemászna az ölemből, csak szétnyitja a törülközőt, hogy utána nekem tudja magát dörzsölni. Elkínzottan, és türelmetlenül nyögök fel. Mintha most jutna el az agyamig, hogy az előbb is szólt hozzám, de őszintén szólva, már baromira nem figyelek a szavakra. Felkelek az ágyról, lábra állítom őt, az se zavar, hogy a törülköző a földre esik. - Térdelj le! - utasítom rekedten, és ha ez megtörténik, balommal fejére simítok, és oda húzom magamhoz, a jobbommal pedig a szájába illesztem a farkamat. Türelmetlenül marok a tarkójára és húzom magamra tövig, mellőzve a kényelmes átmenetet, amelyet tartani szokott. Elégedett nyögéssel hunyom le a szemem, amikor a szoros torkába fog, aztán ködös, mély szemekkel lenézve kezdem ismét dugni - akarom mondani etetni őfelségét. Még nem hevesen, de sűrű mozgással, jó mélyre hatolva, ha kell, erővel húzva fejét magamra minden egyes előre hatoló mozdulatnál.
Vendég —
“we are the lightning, we are the flame, talk sweet talk all over again, this is when our eyes meet, this is when our hearts beat as one
Axel&& Aviva
A nap új rejtélye az lesz, hogy hogyan nem röhögi el magát egyikünk sem, amikor töltött óriáskolbászról kezd beszélni, de valahogy sikerül kivitelezni. Legkönnyebb talán arra fogni hogy már mindkettőnknek az evés körül forognak a gondolatai, bár találok időt arra, hogy egy kicsit az ő étvágyát is meghozzam a póló továbbgyűrésével. Élvezem magamon a tekintetét, hogy szinte úgy néz, mint aki a pokolra kívánja az anyagot a puszta létezéséért is, de mivel úgy tűnik, fejben már kevéssé van jelen - a reakcióidőkből ítélve -, inkább a tettek mezejére lépek egy kicsit. Buja mosollyal sóhajtok fel újra, amikor a fenekembe markolva magához szorít, és ezúttal végre választ is kapok. Kuncogni támad kedvem, amiért Skygge ébredésével fenyeget, hiszen volt már gond a fürdéseből is, de szerencsére teljesen lefoglal, így nincs időm ezen gondolkozni. A nyakát átölelve kapaszkodok meg, lábaimat a csípője köré fonom, mint nem sokkal ezelőtt, csak most szárazon. Élvezettel nyögök halkan a csókba, érezve annak türelmetlen, vad szenvedélyét, ujjaim belemarnak a tarkójába, míg be nem jutunk a hálóba és le nem ül velem az ágyra. Akkor lejjebb simítok a vállaira, hogy minél több helyen érezhessem forró bőrét, de az nem változik, hogy közben a belém maró ujjait, ajkai és nyelve heves követeléseit élvezem. Újra felsóhajtok, miközben a póló alá simít, de mielőtt még reagálhatnék a kérdésre, ez egy halk nyögésbe fullad, ugyanis a tenyerei szinte azonnal megtalálják a melleimet. – Most már nagyon kellemesen érzem magam – szuszogom lehunyt szemekkel hátradöntött fejjel, míg a nyakamba csókol. A póló aljáért nyúlok, majd egy egyszerű mozdulattal áthúzom azt a fejemen, eldobva az ágy másik végébe. – Így jobban tetszik? – feszítem meg egy kicsit a hátam, hogy kedvére nézelődhessen is, mielőtt újra akcióba lendülnék. A kezeim viszont ezúttal nem a pólóért nyúlnak le, hanem azért, hogy egy kicsit megemelve magam ki tudjam bontani a törölközőt a csípőjén. Türelmetlenül túrom azt egy kicsit oldalra, csak annyira foglalkozom vele, hogy amikor visszaengedem magam az ölére, ne a törölköző durva anyagához dörzsöljem őt a csípőm meginduló, vágykeltő mozdulataival. – Mmm, így a legjobb – dorombolom visszahajolva az ajkaira, elégedett nyögéssel érezve magam alatt a keménységét. Egy kicsit még követelek magamnak a csókjából, csak hogy teljes legyen az előétel, aztán elengedem az ajkait, hogy a fejét oldalra biccentve a nyakán tudjam elszórni forró, nedves csókjaimat. Én bármelyik pillanatban készen állnék az evésre, de nem siettetem, és ha már azt kértem, ő etessen meg, szívesen kihasználok minden pillanatot arra, hogy előtte egy kicsit ki tudjam készíteni.
Take my breath away with one single touch Everything you do, it’s never too much I got lost between these sheets and in your arms Letting loose ’cause I know you will hold me Setting fires, it’s my reality Holding on to every single piece of you
Igyekszem nagyon komoly arccal kimondani a töltött óriáskolbászt, de látva az arcát nekem alig sikerül visszafogni a vigyorgást. Még jó, hogy nem mond rá, semmit, különben megvádolhatnám, hogy ez a kedvence, szóval be kell érnie ezzel. Helyette csak azt mondja, hogy lelkes és kitartó tud lenni, amit aláírok, tényleg így van. Mondjuk nem sok időt hagy nekem erre gondolni, mert feljebb húzza a pólót, és én éppen nem látom meg melleinek az alját, és éppen nem csordul ki rá a nyálam. Közben bele kezd megint valamibe, de csak annyi jut el az agyamig, hogy megetess, a többi fehér zaj. Erre rátesz egy lapáttal, amikor közelebb lép, az oldalamra és a hátamra simítva jön közelebb és préseli magát hozzám. Kezeimet a fenekére csúsztatva, buján bele marva a puha, feszes húsba, és ezzel erősen magamhoz is szorítom. Ismét csak a szavainak töredéke jut el hozzám, de legalább a fontos információ: hol? - Legszívesebben itt, azonnal megetetnélek, de a végén felébred a "gyerek". Menjünk a hálóba. - nyúlok ismét alá és emelem meg a fenekét, így már különösebb hajolgatás nélkül tudom hevesen, vággyal telve, türelmetlenül csókolom meg. Át sétálok vele megint a kabinon, ezúttal legalább szárazon, és a hálóban lábbal hajtom be magam mögött az ajtót, aztán leülök vele az ágyra. A csókok közben nyelvem hevesen játszik az övével, közben újra és újra bele markolok, most már feszülő fenekébe, combjába. - Fázol még? Levehetnéd a pólót, mielőtt leeszed. - simítok türelmetlenül, forrón a póló alá a hátán, oldalain előre kúsznak a kezeim és ugyan ilyen türelmetlenséggel markolok bele melleibe, csókolok bele nyakába.
Ajánlott tartalom —
Aviva & Axel - Some things don't change and some things do
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 117 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 117 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
Igazából én nem is gondolok bele olyanokba, hogy honnan hová jutottunk, mert addig vagyok teljesen jól, amíg nem gondolok a honnanra. Talán majd később képes leszek ilyenekre is; persze most is tudnám értékelni a fejlődést, de nem akarom elrontani a pillanatot. Inkább csak élvezem nézni rajta az orgazmus utózöngéit, miközben az én testem is kellemesen lüktet és zsibbad, aztán pedig azt is, ahogy az ölébe húz, majd hátradőlve magához ölel. Boldogan bújok az ölelésébe, élvezem az enyémhez tapadó nedves bőrét, az orromba kúszó illatát. Megnyugtatom, hogy az égvilágon semmi probléma nincsen, aztán félreérthető kérdés helyett inkább százezredjére is megvallom neki, mennyire szeretem. Oldalra fordulunk, de ő is magához ölel és én is közelebb furakszom hozzá, hogy ne vesszen el a szoros kontaktus, úgy nézek fel rá mosolyogva, élvezve a simogatást.
Elképesztő fejlődésnek tartom, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen messzire eljutottunk. Nem is olyan rég még alig mertünk egymáshoz érni, előttem van a kép, hogy milyen lassan, félve ereszkedett az ölemre, amikor visszajöttem érte. Aztán ahogy teltek a napok, egyre bátrabban nyúltunk egymáshoz, most pedig ott tartunk, hogy parancsokat és hevességet akar. Ha ebben az ütemben gyógyul, mire berendezkedünk északon, addigra már minden a régi lesz. Nem mintha bánnám, sőt. Örömmel tölt el a sikere, az öröme, az élvezete, és az, hogy nem fél tőlem, vagy ettől az egésztől. Már csak azon kell dolgoznunk, hogy az álmai rendbe legyenek, és akkor lassacskán minden rendben lesz.
Úgy tűnik, sikerül bizonyítanom a lelkességemet és az akarásomat, az élvezetemet, mert nemsokára feláll az ágyról, hogy végre méltón birtokba vegye a számat és a torkomat. Innentől válik csak igazán küzdelmessé az egész - számomra -, mert többet adhatok magamnak, de nem élvezhetek el, ami nem kis kihívás így. Végre teljes egészében befogadhatom a látványát, az érzést, ahogy teljesen elengedve magát használ engem, a nyögéseit, az élvezetet az arcán. Egyáltalán nem könnyű visszatartani magam, de így, hogy én diktálom a saját tempómat, könnyebb irányítanom, mintha ő tenné ugyanezt. Egészen addig sikerül is visszafognom magam, míg el nem élvez, de amikor felnyögve mélyen magára húz, aztán lüktetve a torkomra élvez, én sem bírom tovább, reszketve, a farka körül nyöszörögve viszem el magamat én is ezzel az érzéssel. Mire kihúzza a farkát a számból, már én csak hevesen szuszogok, elégedetten nézek fel rá, nagyokat nyelve, az ajkaimat nyalva, mint aki nagyon jól lakott. Amikor felhúz magához, örömmel, elégedetten simulok az ölébe, a karjaiba, aztán kuncogni kezdek, ahogy hátradőlve megszólal.
Tudom, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy elélvezzek, de ez az, ami elveszi tőle az élményt. Nem azt akarom látni, hogy az én élvezetemre vágyik, hanem a sajátjára. Ködös szemeket, izgatott szuszogást, kéjes nyögést, remegő lábakat akarok. De ha rám koncentrál maga helyett, nem fogja tudni úgy élvezni, ahogy szeretném. Pedig még magához is nyúlna, de hiába, ha nem az izgalom vezérli. Persze ahogy elhúzódom tőle elégedetlen és értetlen lesz. Nyomatékosan megerősít abban, hogy nagyon is akarja, és mivel nem engedem a farkam közelébe, még frusztráltan fel is nyög. Ez egy fokkal jobb irany. A hasamat kezdi csókolgatni, és harapdálni. Élvezettel szisszenek fel, amikor a csípőmet is elérik a fogai, egy "rossz cica"-t suttogva, miközben felnéz rám. A kérdései megmosolyogtatnak, végig simítok az arcán, aztán beveti a kérlelést. Persze, mindentől, amit csinál, már szinte fájdalmasan merev vagyok, de nem adom meg neki olyan könnyen, amit akar. Még úgy sem, hogy egy halk káromkodós nyögést csal ki belőlem, ahogy a farkam tövébe nyal, majd harap. Mély levegőt véve túrok és markolok hajába.