Kiskép : Rendeltetésem : Thor vagyok play by : chris hemsworth Posztok száma : 82 User neve : Rea Csoport : Isten Pontgyűjtő : 77 Lakhely : Oslo Foglalkozás : a királyi testőrség vezetője Előtörténet : I'm here
Reidar Asheim —
Elküldésének ideje — Hétf. Júl. 25, 2022 10:52 am
Mads && Reidar
Nos, a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt az ember akarná. A kis emlék visszaadós akcióm után, nem találkoztam Malin-nal, és a fiamat sem láttam viszont. Nem akartam rájuk erőltetni magam, főleg azért sem, mert annyira hülyén viselkedtem. Inkább a munkámba temetkeztem, és arra igyekeztem összpontosítani, ha egyszer már az életem többi része annyira lekerült a béka valaga alá. Próbáltam azért kilábalni, és meglehet egy kicsit szigorúbb voltam az újoncokkal mint az átlagos helyzetben szoktam, de ha nem bírják, még mindig ki lehet lépni. Épp végeztem egy telefonhívással, mikor kopogtak az ajtón. Nem kellett volna, de elfelejtettem, hogy Apámmal találkozót beszéltem meg mára, így felpillantva meglepődve toltam félre a papírjaimat, majd álltam fel, és mentem elé, hogy kezet foghassunk. -Atyám… - mosolyodtam azért el, majd megérintve karját, beljebb mutattam, az egyik fotel felé, hogy bátran foglaljon helyet. - Nem zavarsz. Már épp végeztem… csak átnéztem a jelentkezéseket. - feleltem, miközben én magam is megindultam a fotelek irányába, hogy aztán letehessem magam az egyikbe, ám előtte még vettem elő két poharat. - Egy italt? - kérdeztem, majd vettem elő a bárszekrényből az üveget, amit nos talán nem kellene itt tartanom, de annyira nem volt ez hatással, mint amennyire az emberekre, szóval egy pohárkával bőven elmegy majd. Ha kért töltöttem egyet neki is, meg magamnak is. Nem vallanám be, de mostanában elég gyakran néztem a pohár fenekére, és kissé talán mélabúsabb is volta, vagy talán csak kedvetlen, és közönyös, de ezen a találkozón igyekeztem összébb kapni magam. -Rég beszéltünk… és nyílván most sem azt akarod megkérdezni, hogy vagyok. - ültem le a poharammal a kezemben, hátradűlve, miközben tekintetem végig rajta pihentettem. Kíváncsi voltam, s igyekeztem azért nem figyelmetlen hagyni, hogy attól, még ő az apám… Ő Odin. Királyi család ide vagy oda… Minden tiszteletem Apámé volt, mint mindig is. Ám most inkább kíváncsi voltam, hisz az, hogy beszélnünk kell, nem éppen túl informatív, szóval ha úgy vesszük, jogosan gondoltam, hogy szüksége van valamire. Vagy tényleg csak beszélgetni akart?
Néha nagyon könnyű dolgom volt az idők során, néha pedig úgy gondoltam, a legnehezebb feladattal kellett megküzdenem. Most azonban, ebben az életben, itt Midgardban el kellett érni, hogy a halandók újra emlékezzenek rám… ránk. Kivételesen tényleg nem csak magamra gondoltam, hiszen minden istennek meg volt a maga helye az életünkben, egyikük sem hiányozhatott a nagy egészből. Így aztán az átok a lehető legrosszabb dolgok egyike volt, ami most megtörténhetett a fajtámmal. Többen kerestek már meg azzal, valaki a közvetlen környezetükben beteg lett, én pedig nem tudtam senkinek sem segíteni, még a feleségemen sem.
De aztán megfogalmazódott egy terv a fejemben, amely talán bevállhatott és amelyen a midgardi tartózkodásunk óta folyamatosan, apránként mindent megtettem, hogy hívőket toborozzak a halandók között. Ám mindez ebben a formában, önmagában nem volt elegendő. Igazán úgy tűnt, azok az istenek, akiknek valamilyen formában ismertséget szerzett az emberi világban, azokat egyelőre nem érintette az átok, és ez jó hírnek tűnt a jelenlegi káoszban.
Éppen ezért úgy döntöttem, ideje, hogy mozgósítsak mindenkit, akit csak lehet. Tyrre sajnos nem számíthattam, hiszen ő volt az első, akit az Átokkal sújtott a sors, ám a másik fiam, Thor eddig szerencsésen megúszta a legrosszabbat. Ezért kértem egy találkozót vele, ami cseppet sem volt szokatlan, hiszen éppen én egyengettem az útját a királyi testőrség élére, így hát a legfontosabbakról akármikor tudtunk egyeztetni. Így aztán délután, amikor már minden sürgős üggyel végeztem, a palotán átsétálva bekopogtam Reidar irodájába, annak megfelelően, ahogyan azt korábban egyeztettünk. – Remélem nincs vészhelyzet, és nem zavarok – nyitottam be végül, hogy aztán beljebb sétálva leüljek az egyik székbe.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
