●mad woman●       ● by barb

Nem véletlenül jöttem hozzám – ó, milyen jól is leírt mindent ez az egyetlen mondat az előttem ülő óriásnőtől. Mert őszintén szólva, nagyon is nyilvánvaló volt, hogy nem a ruha a legfontosabb a számára. És nem csak azért, mert Loki elmondta, keresni fog engem. Hasonlóan erős személyiségnek éreztem, mint önmagamat, és így egyre biztosabbá vált, hogy a kapcsolatunk mibenléte valóban csak és kizárólag a két véglet egyike közül alakulhatott. Ugyanakkor mindez engem cseppet sem zavart. Kevés hozzám hasonló személyiséggel találkoztam életem során. És bár nem rajongtam az óriásokért - igazából egyik másik faj képviselőjéért sem -, meg kellett hagyni, hogy Reana kíváncsivá tett.

– Ezt örömmel hallom – mosolyodtam el, annak ellenére is, hogy már előre tudtam, a színválasztás nagyon is telitalálat lesz. A halandók között azért is sikerült olyan jól elvegyülnöm, mert megszerettem, amivel foglalatoskodtam és jó érzékem volt a színekhez, a szabásvonalakhoz… talán pont azért, mert egykor az emberek és más lények sorsát rendezgettem, amely során kiismertem mindannyiukat. Az ötleteimre bólogatott ugyan a nő, de ez még koránt sem volt teljes beleegyezés, ugyanakkor jó kiindulópont volt az első tervekhez. A válasza ugyanakkor meglepett az időponttal kapcsolatosan: – Hmm… Ez igen szűkös. Általában az anyagbeszerzés miatt négy-öt héttel vállalok el egy munkát – a szemöldökeimet összeráncoltam, miközben megnyitottam a naptáramat a mobilomon. Részben mérlegeltem, hogy valóban teljesíthető-e a színésznő rendelése, részben már döntöttem a kérdésben. – Talán szerencsénk lesz, úgy rémlik maradt raktáron kellő mennyiségű anyagunk – felpillantottam először a velem szemben ülőre, majd az asszisztensemre: – Norunn, kérlek menj és nézd meg, hogy hány rőf van ebből eltéve! Öt rőf a minimum, amiből ki tudom hozni – az anyagmintát átadtam a lánynak, majd a kávémért nyúltam, és megvártam, amíg csak ketten maradunk a szobában.

– Most rátérhetünk, amiért valójában jöttél – a mosolyomból gyorsan rájöhetett, hogy pontosan tudtam, merről is fújt a szél. – Daniel említette, hogy fel fogsz keresni – belekortyoltam az italomban, és kíváncsian pillantottam az óriásnőre, ugyanakkor szándékosan nem közöltem mennyi időbe telik az asszisztensem megjárnia a pincét, ahol az anyagokat tároltuk. Szerettem nyomás alatt tartani másokat, és ez most éppen megfelelő eszköznek tűnt.

●mad woman●       ● by barb

Ideje korán megtanultam, hogy nem csak az istenekkel, de az óriásokkal is épp ugyanannyira kell vigyázni, ha az ember szembe találkozott velük. Pontosan ugyanannyira kiszámíthatatlanok, önzőek és kegyetlenek voltak mindannyian, talán éppen ezért is háborúztak a végtelenségig egymással ezek a népek. Sokáig úgy gondoltam, jobb kimaradni az efféle erőpróbákból, ám végül az én sorsom is úgy hozta, mégis csak belefolytam mindebbe. Persze sokáig a fajtám szabályai miatt akartam kimaradni a csatározásokból, hiszen a nornáknak nem szabad közbeavatkoznia a többi lény életében, bármi is történjék a ciklus során. De amikor Thrym megtalált az ajánlatával úgy döntöttem, végleg a saját sorsom felé fordítom a tekintetemet, hátrahagyva minden mást. Így hát Angrboda megjelenése már csak amolyan hab volt a tortán.

Norunn már készítette is a kért italt, amíg Reana és én is helyet foglaltunk az asztalom két oldalán. Éreztem, ahogyan minden mozdulatomat követte a szőke nő a szemével. Nem egyszerűen figyelt, fürkészett. Mintha ezzel kiismerhetett volna bármilyen szinten is. Ugyanakkor egyelőre nem kívántam eltérni a hivatalos megbeszélésünk tárgyától, hiszen olyan nagyon fontos volt ez a találkozó Berg kisasszonynak - ahogyan előadta az asszisztense a helyzetet. Így aztán, amikor a nő a kérdésemre válaszolt, felírtam néhány fontos hívószót magamnak, jegyzetnek. Amikor azonban a ruha színéről esett szó eltéveszthetetlenül más hangsúllyal fejezte ki, mint a korábbi információkat: a jegyzetelésből felpillantottam Reanára, és szemeim egy pillanatra összeszűkültek, halványan mosolyogtam, mert ezzel igazolta is számomra, hogy valóban nem csak a ruha miatt volt itt.

– Ó igen, gyakran látni téged ezekben a hideg színekben, de szerintem épp ideje kilépned a komfortzónádból – feleltem végül, amikor a velem szemben ülő nő szemei felizzottak egy másodpercre a jég hidegségével. Kezdett az a benyomásom lenni, hogy vagy egy életre meg fogjuk gyűlölni egymást, amíg itt lesz az óriás, vagy éppen ellenkezőleg és egy nagyon is erős pártfogót szerzek majd. Az anyagminták között kezdtem keresgélni, amikor elhangzott, hogy kíváncsi volt a véleményemre. – Ha én tervezem a ruhádat, biztosan nem a megszokott színeiddel fogok dolgozni. Mit gondolsz? – ez részben valóban a ruhára vonatkozott, mert a minták közül előhúztam egy, bár hideg árnyalatú, de magenta színű darabot, amit kettőnk közé tettem az asztalra; viszont ezzel kifejeztem azt is, nem voltam olyan, mint eddig bárki más. Igen, tisztában voltam vele kicsoda az emberi világban, és igen, tisztában voltam vele, kicsoda volt Reana valójában, de ettől én még nem fogok hasra esni. Mert abban az életben, amelyet teremtettem magamnak, amikor elfogadtam Thrym ajánlatát, létrehoztam azt a nornát, aki pontosan ugyanúgy játssza majd a játékot, mint az ellenfelek, akiket eddig csak a pálya széléről figyelt: kiszámíthatatlan, önző és kegyetlen lettem. – Természetesen a ruha kialakításakor kialakíthatjuk úgy, hogy nagyestélyiből kisestélyivé váljon a ruha. Ez esetben az a legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldás a számodra is, ha rejtett gombolással levehetővé tesszük a szoknyarész egy részét – a kávémért nyúltam, és belekortyoltam az italba. – Mikor lesz a premier egyébként? – kérdeztem, ismét a jegyzettáblám felém fordulva, miközben szabályosan farkasszemet néztem az óriásnővel, ami az asszisztensemnek fel sem tűnt valószínűleg.

●mad woman●       ● by barb

Amikor éppen nem volt szükség arra, hogy bevessem a varázserőmet és a Felejtéssel foglalatoskodjak, akkor minden erőmet és időmet a midgardi hivatásomnak szentelhettem, amely egyre nagyobb és nagyobb hírverést kapott, mióta a norvég hercegnő néhány éve felfogadott, és azóta is ragaszkodott a legfontosabb eseményekkor az általam tervezett ruhadarabokhoz. Ez pedig igen jó üzletet hozott nekem. Főként az elmúlt nagyjából évben, egyre több ismert ügyfelem lett. Ugyanakkor soha nem kuncsorogtam sehol, egyetlen megbízásért sem, a hírnév előtti időkben és azt követően se. Az ügyfeleimből kinéztem, ha az én alkotásaimat kívánják hordani, akkor meg tudnak keresni bármilyen formában ebben az igen modern világban. Így aztán nem lepett meg nagyon, amikor a naptáramba bekerült egy új név, ám annál ismertebb a norvég fővárosban: Reana Berg. Na persze, egy olyan világban, amelyben én éltem, amikor nem egyszerűen Ylva voltam, megtanultam már, hogy mindenkit ellenőriztetni kell, és erre megvoltak a tökéletes kapcsolataim. Loki információi már sokkal inkább voltak meglepők a számomra a legújabb ügyfelemmel kapcsolatban.

A megbeszélt időpont előtt pár perccel csengettek és az asszisztensem gyorsan ajtót is nyitott a vendégnek. Az irodámban, ami egyszerre szolgált mindent, ami a munkámhoz kapcsolódott, mindent előkészítettünk Norunnal, bár a sejtésem az volt, nem csak egy ruhakölteményt szeretne tőlem az óriásnő. Ám amíg nem bizonyosodtam meg erről, nem kívántam tönkretenni a látszatot. Reana pedig szó szerint berobbant a térbe, amikor kinyílt előtte az ajtó. Láttam a háta mögött hagyott asszisztensem arcát, de szándékosan nem fókuszáltam a lányra, csak a szőkét figyeltem, ahogyan beljebb lépdelt és a kezét nyújtotta nekem, én pedig viszonoztam a bemutatkozásnak ezt a formáját is. Ugyanakkor a giccs, amivel kezdett a nő, nem varázsolt őszinte mosolyt az arcomra.

- Örvendek Berg kisasszony! Ylva Johannessen. Kérem foglaljon helyet! Megkínálhatom valamilyen frissítővel, kávéval, esetleg pezsgővel? - az asszisztensem ugrásra készen várta, hogy amit kiejt a száján Reana azonnal hozhassa is. Nekem már ott volt az asztalomon egy csésze kávé. A bemutatkozást követően leültem én is az íróasztalomhoz, kényelmesen elhelyezkedtem, és keresztbe vetettem a lábamat. Előttem egy digitális jegyzetfüzet feküdt. - Ha nem bánja, az ügyfeleimmel szeretek tegeződni, hisz általában sokszor találkozunk, míg elkészül egy ruha - kezdtem bele végül. - Nos, amikor az időpont egyeztettük az asszisztensed említette, hogy a következő bemutatódra készülne a ruha. Mesélnél az elképzeléseidről? - folytattam a hivatalos beszélgetésünket egyelőre.

●mad woman●       ● by barb