Dear neighbour

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

M E T A N O I A :: Valhalla csarnokai ;;

Kiskép :

Rendeltetésem :
-
play by :
Jeffrey Dean Morgan
Posztok száma :
20
User neve :
Rea
Csoport :
berserker
Pontgyűjtő :
18
Lakhely :
Oslo
Foglalkozás :
.
Keresem :
Még nem tudom, de egyszer tuti megtalálom!

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Hétf. Aug. 15, 2022 9:44 am

Anneke & Charlie

Megjegyzésére pusztán egy laza vállrándítással reagálva léptem el, és töltöttem meg két poharat a borral. A szellőztetése annyira nem érdekelt, hisz valamiért úgy gondoltam, jobb lesz meginni, és végre nyugiban eltenni magam hosszában, és persze elfogadta az italt, és meg valamiért ismét arra a számomra vállalhatatlan nadrágra emeltem tekintetem.
-Meglehet akad pár elméletem… de amit nem hallanak… - felé emeltem poharam egy pillanatra, és mellé kapott egy mosolyt is, és jöhetett egy újabb korty is. - Anke… különleges névvel szaladgálsz a világban… - jegyeztem meg, miközben megindultam a kanapé irányában, hogy kényelembe helyezhessem magam.
- Charlie…. Vagy Desalvo… de utóbbit csak akkor kiáltják utánam, ha rossz vagyok...- ráemeltem tekintetem miközben megmondtam nevem, hisz bizony nekem is akadt olyan, csak eddig miért is hangoztattam volna.
Elméleteket mindenki szívesen gyárt, hisz ha nem így lenne, akkor hol is lennének azok, kik minden bokor mögött az összeesküvéseket látja és keresi? Hol lennének azok a pletykás vénasszonyok, akik jobbak mint egy térfigyelő kamera, pont mint itt is a földszinten az a vénasszony.
-Mellesleg… neked is beszól a vén csoroszlya a földszintről, vagy csak engem tisztel meg a bájos szavaival? - közben felé nyújtottam a kontrollert, amit aztán el is vett, és szerencsére nem is kérette magát. Elvégre miért is tette volna? Nem egy ficsúr vagyok, pelyhedző kis borostával az állán, és nem is egy vén kéjenc, bár lehet ezt a nézetet nem sokan gondolják így, de mielőtt még elkalandoznának a gondolataim, eloldalogtam, és a konyhából az asztalra hoztam a pizzás dobozt, hisz mindig kettőt szoktam rendelni, és úgy tűnik, ez kellőképpen kifizetődött, hisz akadt vendégem is, én nem 2 napig fogom falni.
- Talán. -vigyorodtam el, majd kiválasztottam a karakterem, aztán vártam rá, hogy mehessen tovább a játék, ha egyszer már így alakult, bár magam sem értettem, miért is nem tettem ki a szűrét, és invitáltam játékra.
Talán a szeplők miatt… talán mert volt benne valami, ami azt súgta, nem csak egy egyszerű emberrel van dolgom.
-Mármint? Arra gondolsz, hogy csak itthon ülök a kis köntösömben, és zsebhokizok, mert nincs más dolgom? - vontam fel a szemöldököm fapofával, s közben kényelembe helyeztem magam. - Amúgy nem. Csak nem volt kedvem elhagyni a nény fal adta kényelmet. Hosszú napom volt. Riasztót kell vennem a műhelybe… - morogtam, elhúzva a számat, miközben felléptettem a teleportra, hogy kiválaszthassuk a megfelelő uticélt.
- És mi ez a hippi nadrág? Szeretkezz ne háborúzz? - kaján mosoly költözött képemre, ám csak oldalvást emeltem rá tekintetem egy pillanatra, és magamban el kellett könyvelnem, igazán figyelemfelkeltőek azok a szeplők...

xxx SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

Ha kellene valamit mondani, amin még bőven illene dolgoznia magán, akkor az az indulatai, és a bazi nagy önérzete lenne. De tényleg, egy brontoszaurusz hozzá képes kismiska....Így igazából maga sem lepődik meg, hogy párperc lakásban puffogás után csak csak felkapja az egyik bort, és kimasírozva a folyosóra megáll a másik ajtajában beszolgáltatni a tartozását. Ha már úgy is el kell viseljék egymást mint szomszéd – hiába csalódott visszagondolva kellemeset a férfiban -, akkor azt végképp képtelen lenne elhallgatni, vagy csak a tudattal élni, hogy tartozik valakinek...Egy embernek. Brr....
- A Playboy ház is. - vág vissza a mosolyra amit a férfitólkap automatikusan varázsolódik valami hasonló, bár kissé dacosabb, élesebb a saját arcára is. Nem hitte volna, hogy kap még beinvitálást, azonban a szélesebbre táruló ajtó arra enged következtetni, kap még egy esélyt. Szuper, akkor most ennek örülni kéne? Vagy....diadalnak megélni? Picsába erre a lehetőségre nem volt forgatókönyve, és a haragba, és bosszankodásba sokkal gyorsabban bele tudja élni magát, mint bármi más érzelembe, és a dédelgetett kis lángot most csak úgy oltsa el? Fújja el mint egy közönséges gyertyát ahelyett, hogy előtte legalább meggyújtana vele valamit? Végül nagy leeresztő sóhajjal lép beljebb, és csukja be maga mögött az ajtót, miközben a kezében lévőpalackot a másik felé nyújtja. Semmi magyarázat, milyen évjárat, vagy hogy ez nem épp a legjobbja ami van otthon, de egy alapjáraton sörözőnek csak megteszi...csupán csak figyeli a férfit követve őt a konyhába, ahogy poharakat pakol elő, és megbontja a bort.
- Ha hagyja kicsit szellőzni akkor még finomabb lesz. - jegyzi meg kissé cukkolón, nos ő sem sokat ért a borokhoz, az efféle úri-murikat meghagyta a családja többi tagjának, de az alapokban ő is jártas annyira, hogy tudja, ha ez most ennyire ízlik a másiknak, kis levegőn való érés után még jobban fog. - De megnyugtat, hogy a már félig bocsánatkérő ajándékom célba talált. - veszi el a poharat egy mosollyal, kezdi odébb rakni a dacot magában, és a süti is hat annyira, hogy ellazuljon. - Előítéletes? Ugyan, mintha te nem gyártanál elméleteket azokról, akikkel összefutsz a világban. - prüszköl egyet a szemét forgatva, de az arcán ott a mosoly közben. - De akkor most, hogy tegeződünk, hívj csak Ankének. Nálad maradjon a Heffner, vagy van amit jobban kedvelsz? - veti le magát a kanapéra, ha már ennyire elkényelmesedett a vendéglátója, és belekortyol a borba, és felhúzza az egyik lábát, hogy rátámaszkodjon. - De igen, elég sok mindenkiről van elég sok elméletem, aztán vagy cáfolják, vagy megerősítik. - von vállat és újabbat kortyol, kellemes a folyadék, bár már agyal rajta, hogy vizet is kéne inni, mielőtt még a beszívás felett be is rúg, de tisztességesen. Felvont szemöldökkel figyeli a mozdulatokat, és a kontrollert ami nála landol.
- Kéretni? Ugyan, én nem az a fajta lány vagyok. - rakja le odébb tolva a pizzás dobozt a dohányzóra a poharát, és felvéve a kontrollert hasonlóképp tesz ő is. - Negan meg remélhetőleg viselkedik, ajtót kinyitni még nem tud, nem raptor... - bár eltűnődik egy pillanatra a lehetőségen, mi van ha mégis....de nem. Biztosan nem. - Szóval akkor van amit megcáfolnál a feltevésemből, amit már úgy is hallottál? - helyezkedik törökülésbe, ahogy elindul a játék.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Pént. Júl. 15, 2022 9:18 am

Anneke & Charlie

Tettem amit tennem kellett. A madarak sosem ártottak, szóval én sem tehettem meg, hogy hagyom megpusztulni. Jó, meglehet, én nem vettem volna észre azonnal, és talán még jobban elázott volna közben, de idővel bizonyára feltűnt volna.
Aztán szóba elegyedtünk, és válaszolgattam a feltett kérdésekre.
-Akkor van izlése… - jegyeztem meg egy apró mosollyal, majd jött a felfedezése a játék iránt, mit nem is olyan régen állítottam le, majd elszólta magát, és bizony én sem hagyhattam szó nélkül az egészet, miközben az orrára csuktam az ajtómat.
A dolgok állása szerint, egy olyan nővel voltam kedves, és jópofa, aki valamiért mindig is furán nézett rám. Mi baja van az Embereknek?! Ha valaki egy kicsit is másabb mint az átlag, már megbélyegzik, és jön a lenéző pillantás.
Azt mégsem vághatom a tudatlan képébe, hogy nem vagyok ember! Még csak az arcába sem moroghatok, a magam bundás módján, szóval marad a pofavágás, és a néha fellépő köszönés.
Mondjuk Heff biztos jó arc lehet, és talán a legjobb dolga van a világon annyi nővel körbevéve.
Miközben ott feküdtem a kanapén, fejem alá támasztott karral, vettem egy nagyobb levegőt, majd letettem a kontrollert, aztán magamra kaptam egy pólót is, bár magam sem értettem miért, aztán oldalra döntött fejjel szemléltem meg a köntösöm, aztán villantottam magam elé egy mosolyt.
Épp vissza akartam telepedni, hogy akkor nekiálljak nézni valami filmet, hogy majd az előtt nyomhasson el az álom, mikor felharsant a hangja az ajtóm előtt.
Összevont szemöldökkel, tettetett morcos ábrázattal álltam meg az ajtóval szemben, megtámasztva az ajtófélfát nyitottam ki az ajtót.
Vajon bunkóság lenne csak úgy elvenni a piát, és rácsukni az ajtót?
Azonban nem bírtam tovább mosolygás nélkül, mikor megláttam, hogy csak felvett valami holmit magára.
- Woodstock kicsit messze van… - néztem végig rajta kimérten, azonban a mosolyom újfent felvillant az arcomon, miközben elléptem az útból, hogy be tudjon jönni, ha már egyszer volt olyan „kedves” és áthozta az ígért italt.
Odabent aztán vettem elő két poharat, meg egy dugóhúzót, és megvártam, míg megkapom a bort, aztán kibontottam, megszagoltam a dugót, majd morrantam egyet. Kellemes aromája volt.
Töltöttem mindkét pohárba, kicsit meglötyköltem, ismét szagoltam kicsit, majd megízleltem, s egy elégedett mormogás hagyta el torkom, aztán a másik poharat felé nyújtottam.
Kárpótlásnak tökéletes!
Ha a pohár gazdát cserélt, akkor odaléptem a fotelhoz, kényelembe helyeztem magam, s lábaim megkapták az őket megillető helyet, a dohányzóasztalon.
-Mindig ilyen előítéletes vagy, vagy csak engem tisztelsz meg ezzel a kitüntetéssel Vöröske? - tudakoltam pimasz mosollyal arcomon, s közben reméltem, azért leteszi magát a kanapéra, abban a batikolt akármiben, mit nadrág gyanánt húzott magára, én pedig ismét kortyoltam egyet az italból, végül, magam sem tudom miért, keltem fel, kaptam fel a két kontrollert, és az egyiket az ölébe ejtettem, majd tettem le magam a helyemre újfent, majd indítottam el a játékot.
- Kéreted magad kicsit, vagy derogál a társaságom, és inkább hazamész, mielőtt a kutyád felzabálja a madarat? - vontam fel szemöldököm, s közben beállítottam a karakterem, s vártam, vajon csatlakozik e.

403 SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

Meglepetten pislog, amikor a férfi önmagától fogja, és kiszúrogatja a kis lyukakat a levegőnek a dobozon, és egész hálás mosollyal figyeli a ténykedést. Meglepi a figyelem, amivel viszonyul a madárhoz, látni, hogy igyekszik nem beleszúrni szegénybe, ha már raboskodnia kell, míg fel nemerősödik és meg nem szárad reggelre. Még egy plusz pontot ír a pontgyűjtőjébe, amit Anke fejben vezet róla, hisz aki az állatokat szereti, rossz nem lehet....hiába sorozatgyilkos, rabló, csaló. Legalábbis így viszonyítva, hisz az ő füle mögött is van elég elítélendő dolog, na persze ez mind ostoba emberi mércével, nem pedig az álfokéval mérve.
- Köszönöm. - ha jóban lennének, még egy puszit is adna a figyelmességért, de ennyire nem akar jópofizni a szomszéddal, bár meglepően értelmes, nem az a fajta aminek először tűnt a Heffneres köntösben. - A baseballt szeretem, meg az amcsifocit. - legalább van érzéke a sportokhoz a másiknak, és nem valami szar európai futballt, vagy hasonlót mond, aminek aztán semmi köze a játékhoz, de még sportnak csúfolni is elég csúnya sértés. Még a végén kiderül, hogy van ízlése, és humora, tekintve hogy nem rest visszaválaszolni a csipkelődésre. Nocsak!
- Nos nem a legmegszokottabb elfoglaltság, de ki vagyok én, hogy megvessem az ízlése miatt? - nevet fel, azt persze nem vallja meg, hogy háttérzajnak szereti a dokumentumfilmeket, így azonosulni tud ezzel, bár a gorillákkal nem. Azokat sosem szerette, de vicces párhuzamot vonni velük, meg az emberekkel....
Nyuszilá...na. Neeeee! Neee, ilyen niiincs! Döbbenten fordul meg, de túl lassan ahhoz, hogy bármennyit is lásson már a férfiból, mert úgy csattan az orrán az ajtó, mint egy kárörvendő nevetés. Igazából megérdemli, de az arca a meglepettből bosszúsra vált, és egy percre mélyen beszívja a levegőt, és lehunyt szemmel mantrázik magában, miért is volt ekkora barom, hogy elkotyogta a nevét? Mármint a játékosat. Vajon végig tudta a férfi, vagy csak ebből jött rá? Ha végig tudta, akkor jobban színészkedik mint gondolta. Picsába. Sóhajtva forgatja a szemét végül, és slattyog vissza a saját lakásába,ahol térddel tolva vissza a kutyát a lakásba oson be a dobozzal, Negan vadul szimatolva tolja a konnektor orrát a lyukakhoz, és nyüsszögve kérleli, hátha megmutatja neki a madarat.
- Nem, nem engedem ki, mert eljátszol vele, aztán halva köt ki a szekrény tetején mert agyon stresszeled. - tolja odébb, miközben a fürdőbe viszi a dobozt, és letéve a zuhanyzóban rácsukja a fülke ajtaját, fent úgy is van elég szellőzés, a padló pedig fűtött, így megfázni sem fog. Mivel nincs itthon semmi madárelesége, így nem tesz be neki semmit, elég ha csendben meg tud száradni, és pihenni kicsit. - Na, kifelé...hagyjad már! - szól rá a dobira, aki bánatos pofával kitűnő színészi munkával puffan le a kanapéra, és szusszan egy óriásit. - Esküszöm most élveztem volna ha átjön a szomszéd és seggbe harapod.... - ül le mellé, és ahogy a képernyőre néz, látja, hogy a másik már ki is lépett. - Seggfej. - mormogja az orra alatt, és igazából magára bosszús, nem is rá. De miért is kéne érdekelje a szomszédja, aki egy mezítlábas ember? A legtöbb kommunikáció amúgy is kimerül közöttük abban, hogy intenek egymásnak és tovább mennek. De komolyan! Végül feláll, és a konyhába sétálva vesz egy újabb sütit, és a borospohara után nyúl, ekkor jut eszébe, hogy ígért neki egyet. De ugye miért is vinné át? Az orrára csapta az ajtót, szóval látni bizonyára már nem kívánja...
Jó Anke de az önérzetedet akkor is baszni fogja a dolog, még a szaros kis mugliknak sem szoktál adósa maradni.
- Picsába.... - rakja végül le a poharat, és elmajszolva a süti másik felét kutakodni kezd a boros hűtőjében. Végül egy nem túl nívós, de finom bort választ, mert azért a legjobbakat nem fogja elosztogatni, ahhoz túl smucig. És amúgy is kár lenne egy emberbe tölteni. Bizonyára a sör miatt nem olyan kifinomult az ízlése, hogy szakértő legyen. Jó lesz neki. A pultra helyezve eltünteti az utolsó falatot, és teli arccal mint egy hörcsög megy át a hálóba, és öltözik egy viszonylag kevésbé vizesebb ruhába, mert bármennyire is imádja a vihart, esik neki jól a természet közelsége, a nedvesen tapadó ruhát akkor szereti csak, ha valaki hamar lehámozza róla, és forró bőrrel helyettesíti. Hmmm..lehet fel kéne hívja Armot? Nem. Rohadjon meg az a seggfej is. Ha Valdisson nem akasztaná ki többször mint az a bundás pöcs eskü még nála is előbb bepróbálkozna. Végül egy batikolt buggyos hippinadrág, és egy kinyúlt, sima narancs felsőbe bújik, törölközővel megdörgöli a már száradó fürtjeit, és papucsba bújva ismét, felkapja a bort, és újabb csattogással a szomszéd ajtaja előtt terem.
- Heffner, meghoztam az adósságom! - kopog be a szavaival szinkronban, ha már lúd legyen kövér alapon nem fogja gáznak érezni a beégését. Más örülne, ha egy nőcsábász vén szivarhoz hasonlítaná, na ne már majd itt pironkodik, mert a fószer lelkébe gázolt. Brühü. Nyisd már ki!

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Szer. Jún. 29, 2022 10:18 am

Anneke & Charlie

Míg kérte, tartottam a dobozt, aztán elballagtam a konyhapulthoz, ahonnan előszedtem egy kést, majd óvatosan, nehogy felnyársaljam a benne lévő madarat, apró lyukakat készítettem, majd a kést visszavittem az őt megillető helyre. A kis magyarázkodás teljesen felesleges volt, de valamiért fel sem vettem a dolgot. Talán a sörből sikerült kicsit többet meginnom a kelleténél, ami szintén nem foglalkoztatott, hisz egy nehéz nap után, igazán járna nekem még ennyi.
Aztán szóba került az időtöltés, és jó magas labdát dobtam fel, ám szerencsére, nem csapott le rá, és mint valami illedelmes kisasszony, bizony nem arra kérdezett rá. Lehet annyira nem is reménytelen ez a nőszemély?
- Baseball. - feleltem tömören. Arra már nem tértem ki, hogy mióta itt vagyok, azóta nem igen űztem ezt a sportot. Jobb volt művelni, bár itt is csak a tévé előtt ülve juthattam hozzá ehhez a sporthoz.
Azért egy csinos ütőm nekem is volt, ám azt nem tettem közszemlére, sem pedig a labdát, amit pár aláírás tarkított.
- Mert ezeket feltételezik egy pasiról… Ha azt mondom dokumentum filmet nézek a gorillákról, ugye, hogy hihetetlenül hangzik? - vallottam meg őszintén, aztán míg kifelé haladt tekintete megakadt a kijelzőn, és szóba került a játék. Ekkor még nem fogtam gyanút. Elvégre miért ne játszhatna éppenséggel más is ezen a napon munka után. Elsőre csak hümmentettem, mert bőven elég a számomra egy másik játékos, nem hogy még egy harmadikkal is gyökérkedjek, aztán elmondta a karaktere nevét.
-Igazán? - vontam fel a szemöldököm, majd mikor megindult az ajtó felé, azért még visszaszóltam. - Érdemes lenne átvenni a Nyuszi lány jelmezt ha már így elázott a köntösöd – jegyeztem meg, miután kiment az ajtón, majd betettem mögötte szinte azonnal az ajtót.
Mondjuk megsértődnöm annyira nem kellene, hisz az öreg jól megcsinálta a szerencséjét azzal a magazinnal. Szép lányok veszik körbe, élvezheti az életet, gazdag, és látszólag nincs semmire sem gondja.
Miután betettem magam előtt az ajtót, visszaballagtam a kanapéhoz, s felvont szemöldökkel emeltem tekintetem a képernyőre, majd felvettem az üvegem, ittam egy kortyot, majd letelepedtem keresztbe tett lábakkal, miket az asztalon nyugtattam.
Az ajtót nem zártam be, pusztán becsuktam, s úgy vártam, vajon mikor esik le neki mit is mondtam.
Elgondolkodtam rajta, hogy már csak azért is visszaveszem a köntösöm, és úgy fogok flangálni, meg üldögélni. Elméletileg az ember fia a saját lakásában azt tesz amit akar, és nem kell engedélyt kérnie senkitől sem, hogy köntösben nyithasson ajtót.
Végül kezembe vettem a kontrollert, és kiléptem a játékból, és vártam, hogy valóban visszatér e.

403 SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

Elégedetten raktározza el a beleegyezést, és a fűszámlájára írja, hogy ennyire jó fej, mert általában az emberekkel nem igen szokott az lenni. Bosszantó, természetet nemtisztelő népség, akik azt hiszik egyeduralkodók a földön. Fujj. Ám a szomszéd már azzal nőtt a szemében egy picikét, hogy beengedte, és nem csak egy röhögéssel, vagy fintorral az orrára csapta az ajtót. Az a cikibb, és a vérlázítóbb dolog lett volna, ugyanis a madarat mindenképpen hazaügyeskedte volna magához, max épp kevésbé kedvesen, és legálisan. Dupla hurrá a mai napnak. Lehet, hogy a brownie szerencsét is hoz? Mert akkor minden nap ezt fog kajálni, még ha Valdisson seggbe rúgja érte akkor is. Bár a manipuláció pont arra szolgál, hogy amit nem nyersz meg mázlival, azt megnyered ármánnyal. Nehogy már a fényelfek közül valónak nézze valaki a nagy szívével! Hah.... Azok az álszent marhák elmehetnek a fényes seggükkel a francba. No, de vissza a madármentéshez, ami sikeres is, így már emiatt is örömködve lép vissza csurom vizesen a lakásba. Zavarja e, hogy összecsepegteti a padlót, és a szőnyeget? Nem..nem túlzottan. Ahogy az sem, hogy a köntös így rátapad, mivel nem az az átlátszó vékony anyag fajta, ő meg amúgy sem az a szendécske típus. Legalább okoz egy kis szívrohamot a szomszédnak, vagy egy jó napot. Attól függ mennyire szabad szellemű hetero.
- Tökéletes, köszönöm! - hálásan mosolyog rá. - Tartsa! - figyelmezteti és beszuszakolja a dobozba a tiltakozó csőröst, aki ugyan elrepülni nem tudna rendesen, de elég sok bosszús percet okozna, ha kiugrana a dobozból. - Így...ni! - hajtja villámgyorsan a helyére a fedelet, egyúttal húzza ki az ujját, amiről csöpög a vér, de nemigen törődik vele, a szájába kapva lenyalja, majd elveszi a dobozt, és elégedetten hallgatja a benne vergődő madarat, aki pár próbálkozás után a sötét, nyugodt helyen be is gubbaszt egy sarokba, bár ezt nem látja, de sejti. - Esetleg még egy olló, vagy kés nem akad? - pillant a mellé lépre fel, és ha már ott van mellette, pofátlanul végignézi, ahogy félmeztelen beteszi az ajtót. Miért is ne nézhetné végig ugye? A szomszéd nem kapott magára semmi pólót, szóval bizonyára ő sem bánja. - Na, nem gyilkolni akarok vele, csak pár lyukat rakni a dobozra, hogy meg ne fulladjon. - otthon is megtehetné, így lehet hülye kérdés, de olyan készségesen dolgozik a keze alá a férfi...ér egy kicsit szórakozni. Tényleg csak egy picit.
- Hm, miért milyen sportot szeret űzni? - hogy ő mennyire illedelmes, hogy nem a pornóra kérdez rá! Ugye? Úri asszonynak nevelték, Lisbet büszke lenne rá. De hát bakker, nem ő dobálja a labdákat. Lehet a szomszéd úr is kapatos már nem csak ő? - Mondjuk még ott van a filmezés is, szóval pszichológiailag elég érdekes lenne, miért épp ezt a kettőt sorolta előre...- csicsergi szemtelenül és felhümmög, majd felkuncogva tesz az ajtó felé párlépést, de a válaszra megtorpan. -Érdekes, ma mindenkinek ezt volt kedve csinálni a meló után. - tűnődik el hangosan, és fél kézzel a hóna alá csapva a dobozt a hajába túr, mert irritálja, hogy ebben a melegben a tarkójára tapad újfent. - Ha gondolja csatlakozzon, én is épp játékból jövök, ha még nem lépett le a partnerem, akkor hárman jobbak az esélyeink. - pillant vissza a fickóra. - Redrum néven megtalál. Na de nem is zavarom, köszönöm a dobozt, és hogy beengedett, még az ígért borral egy perc és visszajövök! - jut eszébe, és az ajtóhoz lépve nyitja, majd ha nem állítják meg áttrappol magához, ahol a kutyája már az ajtóban ülve várja, hogy belépjen.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Kedd Jún. 28, 2022 10:42 am

Anneke & Charlie

Felajánlottam igaz a segítségemet, de nem a legszívhezszólóbbra sikeredett, ám szerencsére tudta merre kell mennie. Elvégre csak hasonló a kialakítása az itteni lakásoknak. Főleg, hogy én semmit sem alakítottam rajta. Legalább is még nem volt rá szükségem.
A háttérben persze halkan szólt a játék zenéje,ami az ég alkalmankénti megdörrenése miatt, annyira nem volt hallható, főleg, hogy inkább fülesen keresztűn szólt, azonban ha valakinek olyan vájt füle van, simán feltűnhet neki.
-Nem vagyok semmi jónak az elrontója. - engedtem meg magamnak végül egy mosolyt, miközben végignéztem rajta újfent, miközben haladt az erkély irányába. Szemöldököm felszaladt egy pillanatra, miképpen odakint az esőben, egy szál köntösben próbálta összeszedni a madarat, ami annyira nem is akarta könnyen adni magát.
Meglehet egy idő után én is észrevettem volna, de talán nem is foglalkoztam volna vele. Nem vagyok kegyetlen, csak egyszerűen… rondán fogalmazva, nem is érdekelne az egész.
Kicsit azért közelebb mentem, aztán karba font kezekkel emeltem felé tekintetem, mikor meghallottam hogy szólt, ám reagálni nem reagáltam, csak mikor elkezdett visszajönni, immár a madárral a kezében.
A válasz helyett, újfent csak csendben maradtam, s az egyik szekrényből elővadásztam egy dobozt, amit szerencsére még nem dobtam ki. Kipakoltam belőle a jótállási papírt, majd felé nyujtottam.
- Megfelelő lesz? - ha igen, hát nyitott fedéllel nyújtottam felé, hogy beletehesse a kis harcművészt, ki próbált szabadulni a kezei közül.
Megjegyzésére aztán tekintetem a képernyőre villant, majd kicsit talán szemtelenül közel léptem, hogy betegyem mögötte rendesen az ajtót. Nem akartam, hogy az eső bejöjjön, vagy esetleg egy újabb madár kerüljön a tető alá.
-Általánosított mi? - ingattam meg a fejem, egy egész pici ideig lebiggyesztve ajkam. - A pornót jobb művelni mint nézni… a sport hasonló cipőben jár, így marad a játék… - magyaráztam, még mindig elég közel állva hozzá, mintha nem ismerném a személyes tér fogalmát. Megengedtem magamnak egy apró mosolyt is, aztán hátráltam pár lépést. Nem vettem tolakodásnak szavait. Valahogy nem voltam az a fajta, aki túlságosan magára veszi az ilyesmit. Ha bármi nem tetszik, hát megmondom a másik szemébe, ám itt és most, úgy éreztem, felesleges lenne a védekezés.
-Azért kockának nem nevezném magam, de meló után nem volt kedvem mást csinálni. - vontam meg a vállam ismét a képernyő felé emelve tekintetem.

510 SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

Újabb információk, amiket érdeklődve hallgat, és elraktároz. Nem gondolná, hogy pániklova futott rendőrért a férfi amikor megpróbáltak betörni hozzá és a hangszíne sem olyan, mint aki még most is reszket a gondolattól, hogy egyszer ilyen trauma érte. No persze az is ott van, hogy az ember nem dicsekszik olyasmivel, amiből ő jött ki szarul. Pláne nem egy férfi, pláne nem olyan lényegi és kényes dologgal, mint a betörés. Amikor betörnek hozzád nem csak fizikailag rongálnak, lopnak meg, a saját kis fészkedet becstelenítik meg, a biztonságod, a menedéked. Ezt még a legkeményebbek is megszenvedik, és nem dicsekszenek vele. Legalábbis nem így, mert a hangjában nincs egy szemernyi hencegés sem, sem nagyzolás, vagy macsós dicsekvés. Tényt közöl. Vajon a betörőnek is előadta a baltás gyilkos dumát? Vagy elásta a hátsó kertben? Anneke nem biztos benne, hogy tudni akarja, de közben mégis roppant kíváncsi, bár nem kérdez rá, mint eddig sok mindenre, sejti erre sem érkezne válasz.
A szavaival a fülében mosolyogva áll az ajtó előtt egészen addig míg be nem csenget, a kellemes esti idillt felváltja a madárért való apró aggodalom, a bor és a fű zsongása a szervezetében, no meg a kíváncsiság, Heffner melyik köntösét vette fel ma este? Anke az eléggé zavaros és idióta szövegére adott egyszerű beinvitálásra egy pillanatig csak pislog, nem gondolta, hogy ennyire gyorsan meggyőzhető a fazon. Bárez ugye csak jó, minél kevesebbet zavarog itt, és minél hamarabb menti meg szerencsétlen tollas alfelét, annál hamarabb adózhat élvezettel egy újabb brownienak, töltheti ki a félbemaradt pohár bort, és ülhet vissza játszani. Mikor lett ekkora kocka? Lehet inkább egy sorozatot kéne megnézzen...igen úgy is el van maradva, Valdisson meg csak nem sértődik meg, hogyha egy-két részt megnéz előre... Az esti szolgálat sokszor baromi unalmas, és ezek a dolgok már a telefonon is elérhetők szóval a fánk mellé lemegy pár rész is az épp aktuális Marvel valamiből. Java részt közösen. Java részt.
- Köszönöm. - hálás mosolyt villant, a helyzethez mérten talán vidámabbat is, de a csodasüti már csak ilyen...és ha már itt van.... Kíváncsian, már-már pofátlanul alaposan néz körbe, és meglátva a pizzát elhatározza, hogy ő is rendel, mert baromi éhes! A haját visszatűrve a füle mögé veszi tudomásul, hogy az ázott kutya kifejezés jelen esetben sértő lenne a lakásában szárazon heverő négylábúra nézve, rá viszont határozottan passzol. De itt a zárt ablakok miatt meleg van, így a tarkójánál a hajába túrva felszedi a bőrére tapadó tincseket. Meglepi a rend, ami egy férfi-lakás ellenére uralja a teret, és észre sem veszi, hogy csak ácsorog, és forgolódik, míg rá nem szól a szomszéd. - Ó, nem, nem kell, feltalálom! - kapja fel a fejét, majd nekiindul határozottan a helyes iránynak, és elhúzva a függönyt óvatosan nyitja az erkélyajtót, miközben válaszol. - Inkább amiatt ajánlanám fel, hogy rabolom az idejét így péntek este, de ha nem szeretne elfogadni túl bőkezű hálaajándékot ki vagyok én, hogy ellenkezzek!? - szemtelenkedik, és egy vállvonással egybekötött vigyort villantva a férfira dugja ki a fejét óvatosan a szabad levegőre, megnézve ott gubbaszt e még a madár, ahol az előbb látta. - Nahát, egy nagy keresztcsőrű! - lepődik meg kilépve, és óvatosan araszol közelebb a jószághoz, aki vergődve menekülni próbál,de átázottan aligha tud rendesen szárnyra kapni, így az egyik béna kis kísérlete eredményeképp Anneke sikeresen elkapja, és az ujjai közé zárja, amit erősen meg is támad az önérzetes madár. - Ssssz au,au hé...segíteni akarok nyugi már...jaj. - sziszeg, de nevetve lép vissza a lakásba, és kissé megcsúszik a papucsban, de egy ijedt pofavágás után visszatér az egyensúlya,amin ismét jót röhög, elszórakoztatva magát. - Van esetleg egy doboza? Bármi kiszuperálni való karton vagy valami? - tekintetével a szomszéd fazont keresi, és néha aprót rándul az arca, az újabb támadásra az ujjai ellen. - Csíp mint a veszedelem, de a lakásomban nem merem elengedni, mert a kutyám végig terrorizálná. - magyarázza, holott lehet a másikat nem is érdekli, de belőle csak dől a szó gond nélkül. - Ha nem talál akkor viszont lehet megkérem, hogy jöjjön velem, nekem van a mosogató alatt egy kisebb kartondobozom, múltkor abban egyszerűbb volt hazahozni a cuccokat, mint szatyrokkal zsonglőrködni, csak ugye így kéz nélkül nehéz lenne elővennem. - tolja a helyére csípővel az erkélyajtót közben, de rázárni könyökkel sem tudja, így inkább hagyja a francba. - Jé! Nem gondoltam volna, hogy kocka. - esik a pillantása a képernyőre, amin ott virít a megállított játék, amivel ő is játszik épp. Valahogy inkább tűnt sportcsatornás vagy akciófilmezős típusnak. A pornó túl egyértelmű lenne a Heffneres köpenyben, no meg épp nemrég hívta fel rá valaki a figyelmét, hogy annyira nem is elítélendő, pláne hogy épp ő is egy olyanban feszít.- Mármint...bocsánat, nem leszólni akartam...- eszmél kínosan.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Szer. Jún. 22, 2022 5:30 pm

Anneke & Charlie

-Talán egy hangtorzító nem lenne képes ilyen hangot kölcsönözni valakinek? - vontam fel a szemöldököm, bár magam sem tudtam éppen hogy miért. Annyi volt a lényege az egésznek, hogy … nos nem is tudom. Meglehet egyszerűen csak untam magam itthon, és ezért álltam le ennyire csevegni játék közben.
Összeszaladt szemöldökkel néztem végig egy újabb csatát, miközben igyekeztem hárítani a támadásokat, bár ahhoz inkább egy Paladin képessége kellene, bár az én nekromantám sem volt éppen kutya.
-A csibe...popsitól már rég távol állok. -nevettem el magam, hisz már maga a szóhasználat vicces volt. Aztán kicsit morgolódtam, és természetesen félre lettem értve, ami ismét mosolyt csalt az arcomra, és egy cseppet elgondolkodásra ösztökélt. - A játékról természetesen. A való életről nem panaszkodok. - mormogtam határozottan, miközben dobáltam el ismét pár cuccot, majd magyaráztam neki, hogy mik lennének jók a karakterének.
-A csengőre fekvés… igen kedves tulajdonság. Mikor szórólapot hoznak… egyszer így akartak betörni hozzám. - húztam el a számat. Arra már nem tértem ki, hogy a végén a fickót kellett kórházba vinni. Megoldottam a dolgot, és minden rendben volt. A feljelentést elfelejtette, és voltam olyan hálás érte, hogy én sem nyomtam fel.
Míg a gondoltaim elkalandoztak, ismét letettem pár fegyvert, ő pedig örömködött neki.
-Háláld meg azzal, hogy nem pusztulsz meg, mikor küldetésen vagyunk. - hangom meglepő módon nem volt szemrehányó, hisz eddig meglepően ügyes volt.
Aztán jött a kutyaugatás, majd széles mosoly költözött az arcomra.
-Biztos meglenne a napja csúcspontja. - mosolyodtam el, aztán miután „elbúcsúzott” én magam is félre tettem a játékot, hogy míg nincs ott, addig szépen szerzek magamnak egy sört, s még egy nadrágot is magamra kaptam, aztán épp visszatelepedtem volna, mikor kopogtak.
Ajtót nyitottam, megtámaszkodtam rajta a sörösüveggel kezemben, s hallgattam a szomszédot, akin végigszaladt a tekintetem. Igazán laza volt a köntösében, no meg csinos is. Jól álltak a vörös hajához a szeplők, azonban a kutya, és a madár említésére felszaladt a szemöldököm.
Odébb álltam és beengedtem. Nekem nem volt se kutyám, se macskám, hisz időm sem lenne normálisan foglalkozni velük, bár néha napján elgondolkodtam rajta, talán egyszer meg kellene próbálnom.
-Jöjjön be… - hagytam, hogy meginduljon arrafelé, s közben teljesen megfeledkeztem a játékról, no meg arról, hogy a füles ott lógott a nyakamban. Hiába volt kézenfekvő gondolat, hogy ő is épp a szomszédhoz ment át, és hozzám is megérkezett a szomszédom. Az agyam valahogy elfeledte, vagy épp nem akarta levonni a következtetést, annak ellenére is, hogy a hangja annyira ismerősen csengett. A szomszédom volt, s párszor hallhattam már a hangját a folyosón.
Azt sem mutattam meg merre van az erkély, hisz majdnem minden lakásnak ugyan olyan a kialakítása.
Szóval végighallgattam a magyarázatot miért is akart átjönni, s felvontam szemöldököm.
-Mutassam az utat, vagy feltalálja magát? - tudakoltam kibontva a söröm, aztán betettem az ajtót, ám nem fordítottam rá a kulcsot, hisz miért is tettem volna?
A lakásban katonás rend uralkodott, csak a pizzás doboz hevert az asztalon, mellette pár üres üveg, amiket majd leviszek a szelektívbe. Mivel nem zavart meg úgymond semmit, így figyelmen kívül hagytam a dolgot egy ideig.
- Egy madár miatt? Túl bőkezű lenne nem igaz? - vontam fel újfent a szemöldököm, miközben karba tett kézzel nekidűltem a konyhapultnak, és onnan figyeltem mit tevékenykedik.

510 SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

Meglepődve pislog, de élénken vigyorodik el a visszavágásra, és elismerően grimaszol. Hát legyen Mr Mély Hang, ha azt mondod annyira nem lehetetlen,még a végén érdekes is leszel! Mondjuk egy középkorú fazon ezzel miért is viccelődik ilyen pofátlanul magabiztosan? Még a végén tényleg belebotlott valami őrültbe.... ami igazából nem rettenti el, sokkal inkább érdeklődővé teszi. Mennyi esély van rá, hogy egy discord szobában akadsz rá egy hasonlóan beteg elmére? Statisztikák alapján nem sok...
- A borosta manapság szexi, a szakáll még inkább, szóval már van egy jó pontod így látatlanul is, és mivel nem egy húsz éves kis cincérbajszú vagy, még el is hiszem, hogy az normális borosta, nem pedig pelyhedző csibepopsit túlzol el virtuálisan. - dől előre, mert közben elégedetten válogat a fegyverek, és a páncélok közül, ami lent maradt neki, sok jó cucc van így alaposan meg kell nézzen mindent. - Most a játékról beszélsz, vagy a valóságról? - veszíti kissé a fonalat a válogatásban, mert ugyan zavarhatná, hogy a férfi terel,és összehadovál mindent de miért is ne tenné? Vannak olyan kérdések, amikre még neten se akarsz választ adni úgy, hogy nincs mellette az arcod. Ő pedig nem fogja firtatni, egy kis szurkálódáson kívül. Hisz ő sem örülne, ha az életében vájkálnának, holott még a rendőrségi átvilágítás sem talál soha semmit azon kívül, hogy néha lusta kivinni a szemetet, és olykor túl sokszor rendel ahelyett hogy főzne.
- Mmm nos nem, de a melóm miatt rendszerint ha keresnek sem vagyok otthon, így rá is feküdhetnek a csengőre, max a kutyám őrjítik meg. - sajnálja is néha a szőröst, de ha jó napja van és Valdisson eljön érte, vagy hajlandó fél órát kergetni a lakásban Negant, hogy ráadja a protektort akkor be szokta vinni magával az irodába, a diszpécserek, és a bent tartózkodó kollégák úgy is imádják. - Ohh ezer hála és köszönet, ha nagylány leszek meghálálom ígérem! - mohón csap le az újabb cuccokra, mígnem a pohara kiürül, így feláll és kimegy újratölteni.
- Ja, az épp a szárítón lóg, szóval csalódás leszek neki. - nevet, miközben ledobja a fülest, és átslattyog a szomszédhoz. Nos az ajtó nyitáskor már fel van készülve, hogy ismét Köntös kapitány áll majd vele szemben, de megdöbbenését csak a felszaladó szemöldöke jelzi, és az elharapott mosoly a szja szélén, ami hamar rendeződik is.
- Szép estét, Anneke vagyok a szomszédja, és a kutyám...nos talált egy madarat az erkélyén. - magyaráz gesztikulálva, és leszakítva magát a pucér felsőtestről képes végre a férfi szemébe is nézni. Hiába álf, átlagos magassággal született, de Heffnerre még így is fel kell nézzen. - Nos amit ki akarok hozni a dologból...megengedi, hogy elkapjam szerencsétlen madarat? Ha megszáradt, pihent majd a vihar után elengedem. - az utolsó része nem igazán lényeges, hisz mit is érdekli a férfit, mi lesz a madárral, de az Annekének most lényeges, hogy be legyen engedve. Most, hogy tudja, hogy otthon van, kissé ciki lenne átmászni az egyik erkélyről a másikra egy madárért...eléggé rontaná a rendőri renoméját...Most már csak azt reméli, nem tűnik se nagyon részegnek,se nagyon beszívottnak. A beszéde nem mutatja a jókedvét, de a mondat csak-csak ki akar bújni előle, hogy csodálkozik, hogy most mackónacis az ajtónyitás. Már a Heffnerest meg se érdemli az ember lánya?! Elnézést kértem egyáltalán a zavarásért? - Ha megzavartam valamit akkor elnézést.- teszi még hozzá, ne tűnjön már annyira udvariatlannak. - Szívesen adok a szívességért cserébe.... - pillant le a férfi kezében lévő sörre. - Egy rekesz sört? - oké oké, látja hogy most épp nincs kifogyva belőle, de bármeddig eláll az a rekesz. - Vagy bort. Elég jó boraim vannak. - hála a 200 éves valagának, és annak, hogy nővérével együtt anno szerettek borospincéket látogatni.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 20, 2022 3:35 pm

Anneke & Charlie

-Nagyobb rá az esély mint azt gondolnád. - villantottam egy mosolyt, bár én az utolsók között lennék, kik félni kezdenének ettől az eshetőségtől, révén, hogy bizonyára ő menekülne visítva, ha megmutatnám neki a farkas alakom.
Míg én ezen agyaltam, kishíán majdnem kinyírtak, szóval inkább elhessentettem magamtól a gondolatot, és inkább egy cifra morgolódás után, néhány életpoti elfogyasztásával, újra harcra készen csaptam a szörnyek közé.
-Hát nézd… - végigpillantottam magamon. - Jelenleg, nem toltam túl az öltözködést, mert a játék hamarabb betöltött, de úgy se fogsz látni szinte tuti az életben soha, szóval mondhatnám akár azt is, hogy egy dagadt pasas vagyok, akinek nincs jobb szórakozása, és akár el is hiheted, vagy mondhatom azt is, hogy egy jó formában lévő, külsejére adó pasas vagyok… leszámítva a borostát az arcomon, de az a csomag része! - mosolyodtam el míg magyaráztam, és igyekeztem felvenni pár újabb küldetést, szóval a teleport a barátom alapon, már indultam is. Vettem egy nagyobb levegőt, majd ittam egy korty sört, aztán letettem a kontrollelrt, és a fejhallgatóval a fejemen bújtam bele némi ruhába, így már csak félmeztelen ültem vissza kanapéra.
-Tudod…. Ez nem tetszik… sehol egy olyan fegyver, ami nekem kellene… tényleg szar a világ… pofátlan gonosz úrnák… uzsorások… - szánékosan tereltem a szót, nem mintha nem lett volna némi pénz alapom, de az ember nem szokta vadidegeneknek elfecsegni, hogy saját vállalkozása van, már ha éppen nem akar felvágni, vagy éppen felszedni valakit.
Én egyiket sem akartam, szóval inkább maradt a terelés.
Aztán kifejtettem, hogy mi van, ha a szomszédját pusztán csak alkalmatlan időpontokban keresik fel folyton, hisz némiképp bennem volt saját magam tapasztalatai is, aztán egy hümmentéssel intéztem el egy fegyver eldobását, hisz eladni sem érte volna, szóval megkerestem újdonsült társamat, a térképen, és már teleportáltam is hozzá.
-És ha nem jönnek vissza később, vagy ráfekszenek a csengőre… lenne hozzá türelmed, hogy ne akard nyakon vágni őket? - kérdeztem kissé finomabban, mint ahogy azt eredetileg akartam volna, hisz még is csak egy nővel beszélek, szóval cseppet visszafogtam magam.
Aztán reakció nélkül hagytam az örömködést a szintlépésre, és inkább azzal foglalkoztam, ami tényleg lényeges volt a számomra, a saját fejlődésem.
-Mondhatni igen. De kinek mi a fárasztó. - vontam meg a vállam, majd törökülésbe helyezkedtem. - Jogos! - bólintottam, aztán ismét otthagytam számára pár fegyvert. - Ezt a páncélt vedd fel! Növeli a kitartásod… ez meg… öhm… három kristályt is tehetsz bele… és pont neked való! - mormogtam oda, miközben odakint dörrent egy hatalmasat, mire majdnem elszóltam magam, hogy Thor-nak rossz napja lehet, de szerencsére még időben a nyelvemre haraptam.
Mikor a kutya ugatni kezdett, összevontam a szemöldököm, aztán mivel a karaktere nem moccant, így bevédtem a seggét pár alkalommal, aztán megidéztem pár csontvázat.
-Ne feledd otthon a Nyuszi jelmezed! - nevettem el magam, majd leállítottam a játékot, így a szörnyek is békénhagytak, és fel is tudtam kelni rendesen, a fülest is letettem, hisz úgy is észre veszem majd ha visszatért, majd éppen a hűtőből akartam levadászni egy újabb doboz sört, mikor kopogtak az ajtón.
Összeszaladt a szemöldököm, hisz nem vártam senkire, szóval megigazítottam az ábrázatom, majd úgy laza eleganciával léptem az ajtóhoz, majd nyitottam ki, és felvont szemöldökkel tekintettem a bőrig ázott szomszédomra, akit addig csak távolról láttam.
-Igen? - kérdeztem egy csepp kíváncsisággal, megtámaszkodva az ajtón, szabad kezemben a még bontatlan sörömmel, a melegítő nadrágomban.

549 SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

center>

Csak a szemét forgatja a kijelentésre,tipikus pasis hozzáállás, nem mintha ez őt zavarná, lényegében egy olyan Rend tagja, ahol bármit is javasol a fő döntés egy férfi kezében van, s habár a rendőri pályán egyre több a nő, még így is tipikusan férfi szakma. Hozzá van szokva az efféle kijelentésekhez, megnyilvánulásokhoz és dominanciához. Na meg…. a határozott, néha mocsok pasik amúgy is a gyengéi, pláne ha a dominanciájukat tudják hol és mikor kell használni, és nem mellkas verő majmokként fitogtatják ahol csak tudják. Az roppant unalmas, s míg nem tudja - és valószínű nem is fogja megtudni - a férfi a discord másik végén melyik kategória, egyszerűbb egy fejingatós szemforgatással nem reagálni rá. Lassan megtanulja 20 év alatt az álf lánya, milyen vitába értelmetlen belemenni. S még hogy csodák nincsenek! Hah!
-Annak igen kicsi az esélye, hogy két baltás gyilkos összefut nem? Akkor mitől kéne tartanom?-hangja csintalan, élénk és kicsit talán sötét is. Mélyén rejlik némi szórakozott él, ami inkább szól a vicces helyzetnek, miszerint rendszerint a másiknak fogalma sincs róla, hogy ő ezekkel a poénokkal mennyire is közel jár az igazsághoz saját magával kapcsolatban. Kissé komikus, hogy a mai világban mennyire sokan viccelődnek ilyesmikkel emberek közt, mennyire általános az erőszak, a gyilkosság említése humor szinten vagy mennyire gyakran játszák, hogy vevők lennének ezekre…aztán amikor oda kerül, hogy bekötött szemmel gúzsba rántott tagokkal fekszik Anneke előtt a legtöbbnek a taknya nyála egybe folyik úgy zokog a szánalmas kis emberi életéért, és még össze is szokták vizelni magukat….a Midgardiak igazi söpredék népség.
-Nos az ilyen attól szokott függeni, mennyire jól tartod magad. Ha igen akkor nyilván nem csak a kontrollert markolászhatod. -nevet, majd folytatja az okfejtését, mert hát interneten keresztül, pár csodasüti meg egy kis bor után mindenki pofátlanabb, nem? -De ha nem vagy annyira attraktív, akkor bizony már a duma meg a pénz is számításba jön. Szar egy világ, de ne keserítsen el, nőknél is ugyan ez van. - biggyeszti le az ajkát vigasztalón, ami kicsit szarkasztikusra sikeredik, de megesik…lehet megint a browniera fogni. Ilyen léptékben belegondolni, hogy 200éves tényleg bizarr, bár nem igen szokott emberekkel összegabalyodni, így a korkülönbség akkor se zavarja ha nagyobb mint év. Armo is bőven kisgyerek hozzá képest mégis percek alatt fel tudja idegesíteni, no meg mást…
-Hm, így nézve egész jogos a dolog… - nem azt nem fogja bevallani, hogy ő a naturalizmus híve, és most is max az van rajta, amilyen ékszerekkel fekszik-kel, meg amit magára varratott minta. -Szóval ha ezt nézzük akkor nincs rá egy szavam sem, csak én nem találkoztam még sok köntösös férfival. - von vállat megadva magát a logikus érvnek, hisz a skótok is szeretik a kiltet, hogy ha szellőzik a motyó, egy férfi is viselhet pont emiatt köntöst nem? Na meg a játék is pillanatnyilag jobban leköti, így filozófiai mélységekbe nem fog menni egy ruhadarab miatt. -Ó, mármint hogy nő van nála olyankor? Mmm ebbe még nem… Franc! - utóbbi a játéknak szól és nem a témának, mert épp betámadják, pont mikor páncélt cserélne, meg beújítana egy jobb fegyvert amit nagyvonalúan a férfi hagyott ott neki. Kissé nehézkes koncentrációval végül nyer, de ereje alig marad, így kénytelen visszamenni, hogy feltöltődjön, csak azután ér el oda, hogy fel is szedje a fegyvereket. -Köszi jól jönnek. - na, tessék tud hálás is lenni!- Visszatérve a témára az esetben sajnálom, én a helyében csak kiordítanék hogy jöjjön vissza később. És naná hogy csak kihasználni akarlak! Ha nem tetszene, nem lennél még itt! - túlzott egozimus? Meglehet, de inkább csak visszadobálja a labdákat a másiknak. -Melyik válasszal járnék jobban? - vonja fel a szemöldökét, miközben barangolva sikerül egy szép nagy szörnybe botlania. Újabb káromkodás, és igyekszik nem meghalni, miközben hallgatja a választ, no meg utána a visszakérdezést is. Kell pár perc mire reagálni is képes, de az első az egy örömteli kurjantás lesz. -Szintet lépteeeeem! Woohoooo! - hajol oda és nyom egy puszit az alvókutyája fejére, mire az lesajnálón mered rá, majd vissza is alszik. - Ennyire fárasztó a munkád? - miért személyeskedik? Miért ne. Úgy sem ismeri a fickót. - Nos odakint vihar van, nemrég értem haza egy kirándulásról, és nincs hangulatom most egy bulihoz. Ilyen időben minden idiótát befúj a szél. - von vállat és újra a boros pohár után nyúl, ami kiürült, így letéve a kontrollert kisétál újabbat tölteni. Negan azonban hirtelen ugrik fel, és ugatva viharzik az erkélyajtóhoz, ami bukóra van nyitva a levegő miatt, de így nem fúj be túlzottan a viharos szél. -Ó, jó ég mi van már husi?- szól rá Anke, de a kutya csak nem hagyja abba, így mély sóhajjal lép oda de nem lát semmit viszont a dobermann nem tágít. -Egy pillanat.- dobja le a fülest, és a hálóba megy a köntöséért, jót vigyorogva rajta, hogy milyen ironikus, pont erről beszélt a fazonnal az előbb, majd magára kapva kinyitja az erkélyajtót és kilépve körbenéz. Negan is kidugja a fejét, de a kényes seggét ki nem vinné a nedves erkélyre, még ha közvetlen nem is esik oda az eső. -Hitetetlen vagy….- sóhajt, és mivel a másik erkély felé ugat, lábujjhegyen megnézi mi eshetett a szomszédba ami annyira zavarja a kutyát.
Egy piros tollú madár vergődik szerencsétlenül az üveg mellett. Remek. Most menjen át Heffnerhez? Ha nincs otthon akkor meg mászhat át… Hogy miért? Nos….mondhatni megrögzött állatvédő és ugyan a madár talpra áll nem úgy tűnik mint aki el is tud repülni. - Pillanat még, át kell kopognom Heffnerhez. - szól a fülesbe és visszadobja a kanapéra, majd visszazavarva a helyére a kutyát papucsba bújik, beköti az óriási köntöst. feltépve az ajtót slattyog át a szomszédhoz, és kopogva vár, otthon van e….

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Kedd Jún. 14, 2022 5:03 pm

anneke & Charlie

-Előtted az egész este Aranyom! Simán szintet léphetsz… ha hagyom… - jelentettem ki kajánul, miközben ismét eloroztam egy végső gyilkolást, s elégedett pofával játszottam tovább. Hiába… az ember a szokásait nehezen vetkőzi le magáról.
-Nem félsz, hogy valami baltás gyilkos vagyok, és csak a címedre hajtok? - kérdeztem, egy árnyalattal mélyebb hangszínnel, miközben kicsit kényelmesebb pozícióba helyeztem magam, majd felszaladt a szemöldököm, és végig gondoltam, vajon miért is nem egy bárban ülök, egy nő társaságában, kit pillanatok alatt ráveszek, hogy engedjen közelebb magához. Aztán rájöttem, hogy túl hosszú napom volt ahhoz, hogy bárkit is ledumáljak a lábáról.
-Miért? Ha idősebb vagyok, akkor csak a kontrollert markolászhatom? - benedvesítettem alsó ajkam, majd ismét tömtem egy falatot a pizzából a számba, majd kezdtem bele a szövegembe, ami meglepő, hisz általában nem szoktam ennyit dumálni játék közben, inkább csak az az írogatós fajta voltam, aki magasról tesz a többiekre, de most valamiért úgy gondoltam, egyszer lehetek ennyire nyitott.
-Ühmmm… De mi bajod a köntössel? Neked talán nincs laza napod, mikor nem vágysz látogatókra, és csak hesszelni akarsz? - vontam fel a szemöldököm, majd végignéztem magamon. Akár csak én.
Eddig akárhányszor úgy döntöttem, hogy nem akarok menni sehová, és csak pihenni akarok, vagy a kádból ugrasztott ki egy futár, vagy éppen kiszálltam, és annyira volt időm, hogy magamra kapjak egy köntöst majd átvegyek egy levelet, ami nem várhat holnapig. - Arra nem gondoltál, hogy esetleg hozzá érkeznek rosszkor? - mormogtam, kiiktatva pár zombit.
Elmosolyodtam a szövegére, majd segítettem neki a szörnyekkel kapcsolatos harcában, és olyan előzékeny voltam, hogy az elejtett fegyvereket és a pénzt ott hagytam a számára.
-Szégyen gyalázat! Csak kihasználni akarsz… - nevettem el magam, miközben felvettem az adott küldetésemért járó jutalmat, s elégedetten morrantottam, miközben kicseréltem a fegyvereim, és elbandukoltam a kovácshoz is, majd fejlesztettem a fegyvereimen egy cseppet. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha valójában is csak ennyi lenne ez a erő növelés. Pár gombnyomás, és már is olyan erős lennél, akár egy Isten...bár az igazat megvallva, magam sem panaszkodhatok, hisz annyira gyenge nem voltam.
-Jobban? Fegyverkereskedő, vagy fakabát? - mire észbe kaptam, már ki is mondtam a kérdést, és bizony egy cseppet sem gondolkodtam közben. Valahogy előbb járt a szám, de ez megesik velem olykor… na jó… talán nem is olyan kevés alkalommal.
-Kidolgoztam magam mára, elfáradtam… azt hiszem… vagy mondjam azt, hogy késik a fizu, és nincs „kedvem” elmenni sehová? - kérdeztem enyhe iróniával a hangomban, miközben kortyoltam egyet az utóbb bontott sörömből. - Na és te? A hangod alapján nem tűnsz egy otthon ülő vénasszonynak. - villantottam egy mosolyt, majd elküldtem a meghívást a közös játékra, ahol aztán majd kinyírhatunk pár szörnyet közösen, és meglesz a várva várt szintlépés is.

XXX SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

- Jaj nem, ennyire nem vagyok kicsinyes, de a mai örömöm határozottan meghozta volna, ha szintet lépek. - nem fejti ki, de varázslókasztban elég ramaty ez a7es szint amivel kullog a többiek után, holott ha tudnák...! De persze minden büszkesége ellenére vannak olyan dolgok, amikkel nem illik felvágni, mert szó szerint felvágnak érte. Na nem a Rend. Sokkal inkább a szánalmas kis kíváncsi emberek, akik a bolygó egyeduralkodójának hiszik magukat. Rasszista lenne? Csak egy egészen pici, egészséges módon.
-Én voltam Nagyapó, de a kutyás nők mindig örülnek, ha a szőrös gyerek kap ajándékot, szóval meghálálhatod azzal is. Küldjem a postacímem? - nevet, nem veszi magára a sértegetést,miszerint a kutya is jobban játszik nála, ez esetben még igaz is. A valóságban jobban tudja, hogy mik a mágia határai, és merre lehet feszegetni, mint ezekben a kreált világokban. - Hát, hangod alapján vagy nem a harmincas éveidben vagy, vagy nagyon előnyösen mutáltál....ám ha az utóbbi, akkor az estét nem kontrollerrel a kezedben, hanem két mellel múlatnád, szóval.....női következtetés tudod. - gesztikulál, közben kinyírva két kisebb szörnyet, és begyűjtve értük a zsákmányokat. Nem a legjobbak, de eladni mindent lehet.
- Nos eddig amikor láttam, Hugh Heffner köpenyben nyitott ajtót mindenkinek, legyen az pizzafutár, vagy kábeltévés....szóval.... - hagyja lógva a választ a levegőben, azt persze nem mondja, hogy mindeddig két mondatot sem sikerült váltania a fickóval, mert a köszönésére mindig rávágta az ajtót. A valóságban lehet nem csak fehér köpenyes szindróma létezik? Az egyenruha a pasikból rendszerint a disznó vicceket hozza ki, ez az ajtóbecsapkodás szó nélkül egészen új élmény. Nem mintha Annekét zavarná, míg nem lövöldöznek a szomszédban, felőle sorozatgyilkos is tanyázhat mellette. Hisz ő is ott van valaki mellett nemde? Milyen ironikus....
- Nos tekintve hogy még mindig csak egy erős hetes vagyok, így remélem az utóbbi. - fogja menekülőre, mígnem jobb helyzetben tudja támadni a rá támadó démonokat, akiket fogcsikorgatva de sikerül legyőznie a létszámfölény ellenére. Újra a pohár után nyúl, és jóízűen kortyol belőle, kiélvezve a jó öreg bor zamatát. - Na! Látod, a találgatásom határozottan jónak bizonyult Nagypapa. Szóval simán kihasználnálak egy játék erejéig, igen! Csípem az öregebb fickókat. - kacag fel, bár a vidámság leginkább az öniróniának szól, miszerint nála vénebb fickókkal aligha sodorja össze a sors, hacsak a Rendet nem vesszük de....Ott meg a nagyon muszáj nem szemezgetne....Bár Elias finom falat, de ő is szemtelenül fiatal.... Mmm lehet fel kéne hívnia, és inkább itt hagyni a játékot a francba? Az esőben minden jobb, a vérfarkassal való szex is bizonyára. Vagy ott van Armo....de nem, a legutóbbi találkozásuk óta rohadjon kicsit meg. Szóval ő biztos nem...
- Ohhh, csak unaloműzésnek jó, ha nincs más program. - tér vissza az álmodozásból a jelenbe, és szusszanva csúszik lejjebb a kanapén. - Nem mellesleg a fegyverekhez jobban értek, mint az itteni hókuszpókhoz. - legyint, bár ezt a másik nem láthatja. - És te hogyhogy itt kergeted a démonokat, ahelyett, hogy más programot szerveznél? - nofene, most csak nem társalogni fog? Ilyen is ritka, de ennyi információ után amit a pasasból leszűrt kezd kíváncsi lenni. Vagy csak hallani akarja még azt a kurva kellemes hangját? Ki tudja azt megmondani? Vagy ezt már kérdezte? Hú...vagy a bor üt vagy a fű, tök mindegy de élvezi.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 13, 2022 5:39 pm

anneke & Charlie

-A kill mindig jól jön Aranyom! - mosolyodtam el, majd közben felszaladt a szemöldököm. - Egyéb esetben nyerhetnek, csak ha te vagy ott legyenek bénák? - közben igyekeztem kikerülni a fegyverek hatósugarából, és messzebb kerülni, de a csaj levakarhatatlannak tűnt, ami csak az első pár pillanatban zavart, majd lassan kezdtem megszokni, hogy nem egymagam mászkálok, hanem akadt egy árnyékom is, s hol ő babrált ki velem, hol én vele, majd következett az üveg leejtése, a mormogás a kutyával, kinek ígéretet tettek, hogy kifordítják a bundájából, majd lassan megérkezett az én kajám is, és elégedetten fogyasztottam el egy szeletet, ám közben majdnem otthagytam a fogamat, és még a szomszéd hülye kutyája is ugatott, aki lassan kezdett az idegeimre menni, bár valószínűleg, csak a pofázmányom nem bírta, vagy az zavarta, ami valójában voltam.
-Már azt hittem Te mentettél meg… de akkor kutyádnak jövök egy csonttal…. - nevettem el magam, hol ott nem volt annyira jellemző rám az ilyesmi.- Jah… de vénember? - vontam fel a szemöldököm, miközben újabb pizzát szedtem elő, aztán felszedtem pár fegyvert, némi aranyat, s elégedett hümmentéssel vettem tudomásul, hogy bizony az a páncél sokkal jobb mint amit eddig hordott a bátor kis nekromantám... aztán szöget ütött a fejemben a gondolat a szomszédjáról. Micsoda perverz muksó lehet…
-Mire a feltételezés, hogy a szomszéd kurvát rendelt? - tudakoltam, felrobbantva pár hullát, kitérve a csapások elől, kicsit menekülve, életpotit fogyasztva, hisz kivételesen nem felejtettem el, hogy bizony arra is van szükségem. A kérdésen kicsit meglepődtem, aztán megidéztem egy portált, hogy visszamenjek a városba, némi élet potit venni, hisz nem voltak túl bőkezűek vele a szörnyek.
Még is milyen ironikus… magam is egy szörny vagyok voltaképpen, és még is annak tartom ezeket a lényeket.
-A szintlépésed orvosoltam, vagy a kaja problémáimat? - morrantottam oda, hisz közben megtámadtak egy néhányan a kedves szörnyek közül.- Az a nő még nem született meg, vagy van olyan okos, hogy ne kezdjen velem. - vallottam meg a valós gondolatom. Az igazat megvallva, valahogy nem hiányzott, hogy egyetlen nő is az életem szoros része legyen. Nem gondoltam magam olyan típusú fickónak, aki képes lenne egy életen át megmaradni valaki mellett. Eddig sem jött össze, eztán meg… nos az a jövő zenéje.
-Felszednél egy játék erejéig? - villantottam egy mosolyt közben, s az bizony érződött a hangomon is.
-Micsoda kocka itt valaki! - nevettem el magam. Személy szerint nekem nem sokszor akadt időm játszani, és e-képpen múlatni az időt, hisz mindig akadt valami, ami elterelte a figyelmem, vagy épp este későig dolgoztam, mert addig nem nyughattam, míg meg nem javítom aminek nekiálltam.

XXX SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

Meglepetten pislog és érdeklődve vonja fel a szemöldökét, ahogy válasz érkezik, végre egy nem művien előadott mutálókamasz hangon. Nocsak, csak nem egy unatkozó apuka, aki máshol éli ki a kapuzárási pánikot? - A kisfiúk csak akkor tanuljanak meg veszíteni ha ellenem teszik. Jól jött volna az a kill. - nem veszi magára a becézgetést, az őrsön kapott már rosszabbat is, a letartóztatottabbaktól meg vérszegényebbet is. - Az asszony otthon nem főz? Nem itt kéne kiélni akkor a frusztrációt, a rántottát nem olyan nehezen elkészíteni.... - cukkolja, kamaszos mosollyal, miközben már a borért sétál, és feltűnik neki, hogy nála sem teng túl a hűtő kajával, igazából a füves sütin kívül nincs más itthon....de ilyen este már biztos nemfog lemenni a boltba, hogy vegyen valamit, rendelni meg még lusta, hisz még nincs fogyóban a barna cukorbomba. - Csak a jól behűtött boros üveg túlságosan csúszik. - szar mentés, de azt csak nem vallja már be, hogy a fűtől nem olyan az érzékelés, még csak azt kéne, hogy valami hacker gyerek ráhívja a kollégáit....belegondolva, mókás beszélgetés lenne, és a kapitányon kívül talán aki leadta a műszakot este, még át is jönne a maradékot elpusztítani... Mert hiába gondolja mindenki azt, a zsaruk sem azok a szent gyerekek, mint a legtöbb tévésorozatban. Sokkal jobban hasonlítanak a 911es sorozatra, vagy az Újonc címűre.... Végül kitöltve a megmentett maradékot a pohárral grasszál vissza a kanapéra, ahol a kutyája a hangokat hallva sikeresen ráfeküdt a kontrollerre. - Jaj hess le onnan! Ó...ó! Király. A kutyám kinyírt egy sor démont.... - nem bírja ki hogy ne kommentálja hangosan, és túlságosan is jókedvűen röhögcsélve ül le, mindaddig, míg Ted felugorva az ajtóhoz sprinter, és ugatva adja tudtára, hogy más is jár odakint, nem csak szomszéd. - Fejezd be, nem ide törnek be! - kiáltja oda neki, miközben látja, hogy az éppen aktuális mikrofonba nyammogót megtámadták közben.
- Persze, több mint amennyi életed jelenleg neked. - válaszol vidoran, és nagyvonalúan segít kinyírni a maradék szörnyet, akik a fazont támadják. - És, az éhes vénember gyomrot is sikerült megtölteni közben? Amúgy szívesen. - pimaszkodik, és felvéve jót kortyol a borból,majd megvakargatja a kutyája nyakát, aki visszatelepedett mellé közben. - Na, megnézted kaját vagy kurvát rendelt a szomszéd? - beszél Tedhez. - Szóval ott tartottunk, hogy az asszony nem főz, emiatt éhes vagy, és emiatt oda egy szintlépésem. De ezt már orvosoltad. Mi lenne ha segítenél felebaráti szívességből leölni egy szép nagy példányt, és akkor cserébe nem idegesítenélek egész este? - fordul vissza a játékhoz végül. -Én inkább Tarkovhoz vagyok szokva, meg LoLhoz, itt kicsit el vagyok veszve...- nemhiába csapódott máshoz az előbb sem.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Kiskép :

Charlie Desalvo —

Elküldésének ideje — Hétf. Jún. 13, 2022 2:10 pm

anneke & Charlie

Egy nehéz nap, mely rengeteg piszokkal jár. Egy nehéz nap, amikor az ember úgy érzi, csak le akar ülni, egy üveg sör, és némi harapnivaló társaságába a kanapéra, kényelembe helyezni magát, és nem csinálni mást, csak tespedni a gép előtt.
Ám van mikor annyi lesz belőle, hogy felvesz a fejére egy fülest, majd kezébe kap egy kontrollert, és benyomja az épp aktuális játékot. Azt hiszem, ez jellemző éppen rám is. A gép előtt ülni, kényelmesen, egy köntösben, mert a játék persze nem várta meg, míg magamra kapok valamit, szóval már indulhatott is a menet.
Hiába voltam bent egy csoportban, szépen némítottam mindenkit. Nem voltam csapatjátékos hangulatomban, csak hallgattam a szövegeléseket, s olykor felszaladt a szemöldököm, a fülemnek túl műnek ható mélyebb hang hallatán, s ahogy a csaj lekoptatta olykor, maga volt a fenomenális pillanat. Persze a magam útját jártam a nekromantámmal, hisz már bőven túl voltam a kezdő szinteken, s csak a szintlépések végett avatkoztam be itt ott a dolgokba, vagy éppen segítettem be, ahol kellett, s húztam felfelé az éppen adott partnert… hiszed vagy sem, de akad ilyen fogalom a játékok terén. Rád csatlakozik egy alacsonyabb szintű játékos, majd míg te küzdesz a szörnyek ellen, ő lesz az, aki szépen fejlődik, és úszik a farvizeden.
Ám most valamiért veszettül untam az egészet, és a söröm is elfogyott, no meg a kajám sem érkezett még meg, szóval egy cseppet morcosabbnak éreztem magam a kelleténél, szóval olykor belekontárkodtam az eseményekbe.
Aztán mikor a kisembertől olyan cifra káromkodásokat kaptam, csak villantottam egy mosolyt, majd szövegelés helyett inkább csak írtam pár sort.
„Alig maradt élete… szivességet tettem!” jegyeztem meg, miközben megengedtem magamnak egy mosolyt, aztán eloldalogtam kicsit messzebb onnan, hogy szépen kivégezzek egy rakás démont a közelben, aztán mikor visszafelé vezetett az utam, megláttam újra azt a karaktert, akinek az előbb kéretlen segítséget adtam… és ismét belekontárkodtam a dolgokba, majd felcsattintottam a hangot.
- A kisfiúk tanuljanak meg veszíteni Aranyom! - feleltem mosolyogva, ami hallható volt a hangomon, majd tovább haladtam, és magamra engedtem pár szörnyet, majd megidéztem pár csontvázat, aztán egy gomb nyomás, és a hullák felrobbantak, magukkal víve a többieket is.
-Csak egy éhes fickó vagyok. Nem egy hormonoktól mutáló kamasz… - mormogtam oda, aztán vettem egy újabb doboz sört magam mellől, felszisszentettem, ittam egy kortyot, aztán elnevettem magam.
Való igaz, így sokkal izgalmasabb volt a játék. Egy darabig nem fogok unatkozni azt hiszem.
-Nem vagy valami nagy piás mi? - szólaltam meg végül, miután felszaladt szemöldökkel végighallgattam miképpen ecseteli a kutya kifordítását. A magam részéről ebbe belegondolni is kellemetlen volt.
Kifordulni a bundából… aztán végre harsant a csengő, mire felkeltem a kanapéról, majd a pénzzel indultam meg az ajtóhoz.
-Hello… - mielőtt folytathatta volna, felényújtottam a pénzt.
- Késett...remélem kivételesen nem hűlt el… - morogtam összevont szemöldökkel.
-Nem uram… a vi…
-Tartsd meg… - sóhajtottam fel, majd elvettem a dobozt, belekukkantottam, s megengedtem magamnak egy elégedett mosolyt. Sok sajttal… remek. Aztán a srác sarkon fordult, én becsuktam az ajtót, és ballagtam vissza a kanapéhoz, hogy aztán lepakoljam a dobozt, és egy szereltet elvéve harapjak egyet, ami egy aljas támadásnak köszönhetően félig a számban is maradt.
De így jár az, aki elfelejti szüneteltetni a játékot, míg elmegy valamerre.
-Maradt azért piád? - kérdeztem, utalva ezzel a jó előbb leeső üvegre.

XXX SZÓ // @"Anneke Klepp "

Vendég —

- Gyerünk már.... - pillant a töltődő képernyőre, és újabb bowniet lapátol az arcába, miközben várja, hogy végre betöltsön a játék. Nem nagy tech mágus, de mivel kénytelen a korral fejlődni, így szórakozásként ennyit beiktatott magának. Szabad nap, szabad este, és kivételesen bulizni nincs kedve menni, így is rommá ázott hazafelé az erdőből, ahol áldozott kicsit az isteneknek, és élvezte a vihar szabadságot adó friss levegőjét, az esőt a testén, és a felpuhult talajt a lábai alatt. Az erdő szinte megszólalt körülötte, alig akart hazajönni, de azt nem kockáztatta, hogy a motort tolva kelljen hazajönnie, ennyire elárasztja az eső az erdei utakat. Haját törölgetve huppan vissza a kanapéra a tányérral, letéve maga mellé, még teli szájjal gyorsan kapkodva hajítja el a törölközőt, és húzza fel a fülest, kezébe pedig a kontrollert.
- Haligali! - szól a mikrofonba, amint kisorsolja az alkalmazás, kikkel is kerül egy szobába discordon. - Redrum keres egy harcost a varázslója mellé, aki segítene leölni az egyik szörnyet. Valaki? - kíváncsiskodik, ki állna párba vele, és meglelve egy lelkes - hangja alapján bőven a tini korban lévő – srácot. Ugyan nem szeret másokkal együtt játszani, mert a legtöbb játékos kisebbségi komplexusokkal küzdő szerencsecsomag a valóságban, és a szar életüket itt próbálják megmenteni, istent csinálva és játszva...azt pedig Anke tudja jól, hogy ha a kisujjukat mozdítanák, lehet tudnának találkozni egy igazi Istennel is....nos nem javít a helyzeten, hogy megkedvelje a technológiát, de az efféle feldobott, viharos napokon, pár füves bownie után jókat szokott szórakozni a hülyéken. Ezen a Dark Lord 200102-n is, aki ugyan a küldetés alatt vagy hússzor próbálja felcsípni, holott hangtorzítóval lehetne akár egy 40 éves pedofil is aki épp kisfiúkra vadászik.... Mondjuk a vadászás néha igaz is, de ő pont az efféle pedofilokat szokta, hisz az a söpredéknem hiányzik senkinek, ha véletlen eltűnik az erdőben, miközben egy kislánnyal beszél le találkozót....És ha hoz magával fényképezőgépet, meg óvszert, Ankének is megengedett egy ásó meg egy hullazsáknem? Ki mivel védekezik, ugyebár...
- Héj! Ne már ember! Nem látod, hogy fárasztottuk?! Most mire volt ez jó? - morran fel, ahogy a szörny kidől, de a sebzést nem ő vitte be utoljára, hanem a fazon, aki a legutolsó pillanatban feltűnt, és elorozta a győzelemért járócuccokat. Ugyan nem veszi annyira a szívére mint a tinifiú, aki válogatott káromkodásokkal lép ki a játékból beduzzogva, hogy majd otthon nyilván szétverjen valamit dühében, de szórakozott mosollyal indul a nyomába, hogy ha a másik így, hát ő is.... Lenémítva a beszélgetési felületet szúr ki vele, hogy ha akarja se tudja megkeresni őt.
Mikor már a második szörny ölésébe avatkozik be, szórakozottan nevet fel, és újabb sütiért nyúlva oldja fel a némítást.
- Részemről játszhatjuk még ezt egy darabig, igazából egész szórakoztató vagy.... - nyammog közben elégedetten. - Tudod nem volt szép tőled, szegény DarkLordom le is lépett, pedig már épp vásárolt volna nekem valami jó skint....így belerondítani egy lány szuper estéjébe! - hangjából süt az irónia, és kihallatszik, hogy végig vigyorog. - Te is azon unatkozó középiskolások közé tartozol, akit nem hívtak meg buliba így péntek este? - rakja le a kontrollert, és a vezeték nélküli fülesnek hálakönnyedén sétál ki a konyhába, hogy megbontson egy üveg bort, de a gyöngyöző üvegen megcsúszik a keze, így sikeresen kiejti a kezéből az üveget, kapkodva próbálja elkapni mielőtt a földre esne, de így csak azt éri el, hogy mindene boros lesz, beleértve a csempét is. - Baszki....nemár. - sóhajt, és törlőkendő után nyúl, hogy eltüntesse a káoszt amit teremtett. Olyan jó lenne néha Lisbet képessége, akkor most mindez nem veszne kárba, csak bele levitálná a pohárba és huss. - Negan, álljál meg ott! Ül! Ha felnyalod, kifordítalak bundástul! - parancsol a dobermannra, aki a kényelmes ágyából a konyhába vágtat,hátha ő is kap valami lepattanót, és elégedetlenül véve tudomásul, hogy csak holmi pia az ami kiömlött, önérzetesen vonul vissza ültéből a fekhelyére egy mormogó nyammogással. Anneke persze mindeközben nem realizálja, hogy a némítást elfelejtette visszanyomni, így a másik játékos mindent hallhatott.

Anneke & Charlie

"Idézet vagy dalszöveg ide. Idézet vagy dalszöveg ide."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Ajánlott tartalom —

Dear neighbour

1 / 1 oldal