Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 6:48 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Azok után, hogy egyszer az apáink már döntöttek a fejünk felett, kicsit sem akartam nekik elégtételt adni, vagy igazából bármit, amit érezhetnének ennek kapcsán. Bármi is lett a vége, még mindig nem tudtam túltenni magam ezen, a neheztelés pedig továbbra is rányomta a bélyeget az apámmal való kapcsolatomra, és nem most készültem megenyhülni. Ő sem tehetett meg mindent következmények nélkül, főleg nem a saját gyerekeivel, és ha mást nem is érhetek el életünkben, de legalább ezzel az eggyel szembesíteni akartam. Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem tudtuk, mire megy ki a játék, mi van abban a szerződésben, egyáltalán meddig érvényes, és vajon mije van Iris apjának, ami ennyire feltüzelte az apám fantáziáját. Valahol mélyen iszonyatosan féltem attól, hogy egy napon kiderül majd, miért vittük vásárra a bőrünket, mert valami zsigeri szinten éreztem, hogy bármiben is egyeztek meg, nem fogunk jól kijönni belőle, de inkább nem is gondolkodtam rajta többet a kelleténél. És amúgy is, mit tudtak volna csinálni velünk? Talán az egész azzal a nyamvadt papírdarabbal kezdődött, amit kényük és kedvük szerint téphettek szét, de még nekik sem volt hatalmuk az egymás iránt érzett szerelmünk felett. Amikor szóba hozta Kirill-t, nem is akartam tagadni, hogy nála jobb jelöltem még nekem sem lett volna az egyik tanú szerepére, és a poénos megjegyzésem ellenére egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy szerepet vállalna az esküvőn, mert bármilyen irányból is néztem, velünk volt az elejétől kezdve. Látta a rossz és a jó pillanatokat, azt, hogyan tiprom két lábbal ezt a nőt, közben rosszallóan nézve rám, mikor már érezhetően messzire mentem. Azt is végignézte, hogyan alakul át kettőnk kapcsolata, hogyan válik számomra egyre fontosabbá az, akit azelőtt csak csúfolkodva neveztem a feleségemnek, és tulajdonképpen még hálás is voltam neki, amiért segített megtanítani Őt egy-két igencsak hasznos fogásra az edzőteremben, amivel azóta meg tudta védeni magát. - Ha más nem, a kék-zöld foltjaid után megérdemled, hogy belemenjen - tettem hozzá némi pimaszkodással, bár fel sem merült bennem, hogy Kirill elutasítaná, az pedig, hogy Ivan mit fog lépni, egy egész más lapra tartozott. Őt még csak hírből ismerte, és nem is feltétlen voltam biztos abban, hogy jó lenne szembesíteni Iris-t azzal, ami én magam is voltam előtte. Ivan olyan volt, mint én, voltaképpen a tökéletes fiú, akire az apámnak szüksége lett volna, helyette viszont engem kapott. - Talán itt lenne az ideje, hogy megismerd. Bár, nem lesz szimpatikus - vigyorodtam el, némi keserű ízzel a számban, mint akiben most tudatosult, hogy amúgy minden, ami körülvett, és ami nekem hétköznapinak tűnt, Iris számára nem feltétlenül jó, az ebben résztvevő emberek pedig kicsit sem olyanok, akikkel szimpatizálhat. De valószínűleg ezt az Igor-ral történő incidens után már Ő maga is nagyon jól tudta. Ahogy megindultam a zuhanyzó felé, szándékosan nem tértem ki újra az általa említett nőkre, inkább választottam a csendes meghunyászkodást, és miután Ő is a múlt részének nevezte az összeset, már nem is tartottam indokoltnak, hogy jobban belemenjek. Elvégre, történt bármi, most Ő volt itt velem, az Ő ujján volt az a gyűrű, amire senki soha nem is számíthatott, és én pedig soha nem éreztem magam ennyire távol attól a Dimitriy-től, aki előtte voltam. - Elhagytam a páncélomat - konyultak le ajkaim, miután magával húzott a vízsugár alá, bár erre az arckifejezésre elég erősen rá is játszottam. - A szörnyeteg szerepéhez közelebb állok. Már ami a modoromat illeti. És szerintem kellőképp szőrös is vagyok hozzá - vált szemtelenné a vigyorom, karommal átfonva derekát, közben érezve, hogyan simít végig a vízsugár a gerincem mentén, folyamatosan nedvesítve a hajamat, a tincseket pedig szabad kezemmel igyekeztem eltüntetni az arcomból, de nem voltam rest viszonozni a gyengéd, apró kis csókot, amit ajkaimra lehelt közben. Nem is tudtam elképzelni nélküle egy napot sem, de közben csak abban bíztam, hogy rengeteg időnk lesz még kiélvezni egymást, ha már évtizedeket pazaroltam el a semmire. - Ijedős fajtának gondolod a vőlegényedet? - kérdeztem vissza incselkedve, majd lenéztem kettőnk közé, hogyan is viszi fel bőrömre az illatos tusfürdőt, aminek illata már így is belengte az egész helyiséget, de nem hagytam neki sok időt, hogy kiélvezze a csutalokásomat, apró csókjai után ujjaimmal a vállára simítottam, de nem toltam el magamtól, helyette fordulásra ösztönöztem Őt. Ezúttal én nyúltam a tusfürdő után, nyomtam is egy bőséges adagot a tenyeremre, hogy karja alatt átnyúlva kenjem szét mellkasán, orrom pedig a hajtömegébe fúródott, tenyerem alatt érezve finom, meleg bőrét, ujjaim pedig bátran kalandoztak tovább, már mellei körül körözve. - Pedig tudhatnád, hogy nem ijed meg semmitől - búgtam hajába halkan, egy sóhaj mögé rejtve a saját magammal vívott küzdelmemet, elvégre valami csoda folytán mindig ugyanott kötöttünk ki a közös fürdések alkalmakkor.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 5:53 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Halkan kuncogok, ahogy sikerül meggyőzni arról, mennyivel jobban jár, ha az esküvői ruha nélkül lát, amivel ugye egyben a balszerencsét is elkerülhetjük, bár azért kíváncsian várom, milyen arcot fog vágni, ha meglát abban, amit elképzeltem. Le sem tudnám tagadni, mennyire tetszik a házasság gondolata, hogy tényleg önszántunkból lépjük meg ezt, hogy annak ellenére, hogy egyszer már végig jártuk ezt az utat, most újra megközelítjük egy teljesen más irányból. Hirtelen tényleg úgy érzem magam, ahogy valószínűleg egy frissen eljegyzett nő érezheti, aki látni akarja a szeretett férfi arcát, miként ragyog fel, ha elé sétál a választott ruhában az ara és hallani akarja, ahogy tényleg teljes szívéből elmondja az esküt, ami összeköti őket. Annak ellenére is, hogy már most is nagyon jól tudom, mennyire őszinte érzelmeket táplál irántam. Nem is kell kétszer kérnie, hogy részletezzem az elképzeléseimet, bár titkon tartok tőle, hogy talán nem fogunk bizonyos dolgokban egyetérteni, mégis megkönnyebbülök végül, ahogy gondolatolvasónak nevez és őszinte örömmel mosolyog rám. Egy előadás már volt, ami nem nekünk szólt, nem a mi elképzelésünk szerint zajlott, de ez most szeretném, ha tényleg az a nap lenne, amire mindketten szívesen gondolunk vissza. Még Ő is, aki tudom jól, mennyire nem tervezte, hogy valaha is megházasodjon, most mégis erre adta a fejét, amikor ma este az ujjamra húzott egy gyűrűt és közölte, hogy az egész cirkuszt végig akarja velem csinálni. Ennél szebb gesztust el se tudnék képzelni, így számomra már nem is számít semmi, csak hogy Ő is boldog legyen legalább annyira, mint én, ebben a pillanatban, miközben a terveimet szövögetem. Az apám érdekel a legkevésbé, vagy épp az Ő apja, és ezt nem is titkolom előtte. -Imádom, amikor egyetértünk.- sóhajtom szerelmesen, bárgyú mosollyal ajkaimon, de valahol tényleg megnyugtató a gondolat, hogy Ő sem feltétlenül akarta ott látni akar az én, akár az Ő apját. Nem, mintha nem akarnám az Ő orruk alá is dörgölni valamikor, hogy milyen jól sikerült a tervük akaratlanul is, de az a nap , akkor is a miénk lesz. A miénk, és a tanúké, akikről még nem igazán tudom pontosan, hogy kik lesznek, de akaratlanul is Kirill neve ugrik be elsőre. Bármennyire is utáltam a gondolatot, hogy őrködjön felettem, végül egészen megkedveltem és elejétől fogva szemtanúja mindennek. Valószínűleg, párszor még fültanúja is volt, amit nem is titkolt előlem, az első adandó alkalommal az orrom alá dörgölte. -Gondolod, hogy meg kell majd vesztegetnem?- nevetem el magam a feltételezésen, bár azt nem tartom kizártnak, hogy nem húzná az agyam, amikor feltenném a kérdést és nem tenne úgy, mint akinek esze ágában sincs vállalni a feladatot, de azért hiszem, hogy valahol megtiszteltetésnek venné, mert akármennyire is elleneztem eleinte, hogy a sarkamban lihegjen, végül egészen megbarátkoztam vele és a nyers stílusával. Olyan, mint egy jó testvér, egy báty, aki vigyáz rám, de lehet, hogy csak túl sokat képzeltem már a szerepébe. Lehet, hogy nemet mond majd, akkor pedig tényleg be kell szerezni egy komornyikot. -Igen, azt hiszem említetted Őt, amikor fülön csíptelek abban a night klubban.- kúszik pimasz vigyor ajkaimra, hiszen akárhogy is nézzük, valahol az az este is egy mérföldkő volt a köztünk lévő kapcsolatot nézve, mert akkor szembesültem először Dimitriy kegyetlen oldalával, ugyanakkor azzal is, mennyire fontos vagyok neki. És azt a hülye picsát is elküldtem a fenébe, ami miatt a mai napig büszke vagyok magamra. Kiálltam Értünk, pedig még a küszöbön sem volt az a szerelem, ami most van köztünk. -Bele se merek gondolni, hogy miért.- kuncogok halkan, mikor közli, hogy az illetőt, aki majd a tanúja lesz talán, még nem is ismerem, bár tekintve, hogy Ő milyen körökben mozog, valahogy nem kell túl nagy fantázia, hogy megpróbáljam elképzelni a fazont. Rideg tekintetű ruszki lehet, aki olyan, akár egy katonatiszt. Végül azért szóvá teszem, ha nevetve is, hogy kik azok, akiket véletlenül sem szeretnék tanúként látni az esküvőnkön, de valamivel komolyabbá válik tekintetem, ahogy Dimitriy válaszol, ahogy majd, hogy nem próbál megnyugtatni, mennyire nem érdekli egyik nő sem, de azért azon az "egy-két kivétel"-en kíváncsian felvonom a szemöldökeimet. -Na jó. Róluk semmit sem akarok tudni. Az a múlt.- sóhajtom nevetve, mintha egyébként nem éreznék féltékenységet, ami amúgy nevetséges, ha azt nézzük, hogy mindez előttem volt. De az egészséges szinten túl, nem is érdekelnek annyira, nem számít hány nő volt az életében, amíg velem teszi meg ezt a nagy lépést és nem mással. Az mind előttünk volt és engem csak az érdekel, hogy mit rejt a jövőnk. Idő közben az is eldőlni látszik, hogy a zuhanyzót vagy a fürdőkádat vesszük-e célba, így aztán én magam is a kabin felé pillantok, majd újra a vőlegényemre, ahogy a lehetséges szőke hercegek felől kérdez és megnyitja a csapot. Nem válaszolok rögtön, helyette csak széles, pimasz vigyorral bámulok rá, mintha húzni akarnám ismét az agyát, miközben kezemmel ellenőrzöm a vízsugár hőmérsékletét és, ha megfelelőnek találom, be is lépek alá. -Az a helyzet, hogy az én mesémben a szőke herceg és a szörnyeteg egy és ugyanazon személy.- mosolygok rá szerelmesen, kezem finoman csuklójára fonódik, annál fogva húzom be magamhoz a víz alá, majd finoman átkarolva nyakát lesek fel rá. -És bolondulok mindkettőért.- duruzsolom halkan, lágy csókot hintve ajkaira, de aztán ismét elhúzódok, ahogy eszembe jut korábbi megjegyzése, hogy mennyire meglepi az, hogy nem most rögtön akarom nyélbe ütni az esküvőt. Ha belelátna a fejembe, valószínűleg tudná, hogy bármelyik pillanatban készen állnék igen-t mondani. -Egyébként, csak azért nem mondtam, hogy még ezen a héten házasodjunk össze, mert nem szeretném elijeszteni a vőlegényemet.- vigyorgok fel rá, állára lehelek apró csókokat, majd a tusfürdőért nyúlok és nyomok belőle a kezemre, hogy aztán a bőrén oszlassam el az illatos krémet.-Adok pár hetet, hogy megemészd a gondolatot.- kuncogok halkan, miközben kezeimmel finoman végig dörzsölöm a testét gyengéd mozdulatokkal, ajkaira lehelve pár csókot.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 4:55 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Néha azt tartottam volna a legjobbnak, ha mindazt, ami a kezdetek kezdetén történt közöttünk, nemes egyszerűséggel képesek lettünk volna kitörölni az emlékeink közül, még ha ma már nem is úgy gondoltunk egymásra, mint akkor. Még kristálytisztán láttam magam előtt tekintetét, az izzó gyűlöletet, és bizonyára Ő is ezt látta viszont, mikor rám nézett, pedig nem is egymást, inkább a helyzetet és a körülményeket utáltuk. Mégsem tűnt teljesen jó ötletnek csak úgy elfelejteni vagy átlépni a történtek felett, mert ha akkor és ott mindez nem történik meg, ma nem lennénk itt. Így állt össze ez a kirakós, és ki tudja, mi lett volna a végkifejlet, ha egy-egy darabot kicserélünk vagy megmásítunk. Én nem a szüleink egy kibaszott befektetését láttam benne, vagyis, pontosabban már nem. Nemcsak a Papa kitételei miatt akartam vigyázni rá, hanem mert voltaképpen már amúgy is Ő jelentett mindent, és úgy is akartam óvni Őt, ahogy az emberek általában a legféltettebb kincsükkel teszik. - Oké, ez jó üzletnek tűnik - bólogattam egy hülye vigyorral szám sarkában, mikor szóba hozta, hogy kénytelen leszek megelégedni azzal, hogy ruha nélkül csodálhatom az esküvő előtt is, ha már a ruhában nem. Nem is nagyon akartam fennakadni a részleteken, Ő is nagyon jól tudta, hogy engem nem igazán hoznak lázba a ruhák, jobban érdekelt mindaz, amit a felesleges göncök takartak, és habár rajta minden választott ruha remekül állt, de elég egyértlemű volt, merre billen a mérleg nyelve, ha választani kell. Vontam egy kicsit a vállamon, nem téve megjegyzést az apjára, mert valahogy nem tudtam elképzelni, hogy valaha is jó szemmel nézzen erre a frigyre, szülessen az kényszer alatt vagy sem. Szerencsére nem is készültem az áldását kérni, ahogy a saját részemről sem akartam apám tanácsát kikérni, pedig tőle valószínűleg több pozitívumot kapnék, mint Iris apjától. Már nem voltam tizenkét éves, hogy azt tartsam szem előtt, ki mit gondol a lépéseimről, apám legnagyobb bánatára. - Ha jó szemmel nézi, ha nem, szerintem maradjon tisztes távolságban az esküvőnktől - vigyorodtam el ismét. - Az én apámmal együtt - sóhajtottam fel, tekintetemmel végig követve az útját, míg el nem tűnt a fürdőszoba ajtaja mögött, én pedig nem vesztegettem túl sokat az időt, a nyomába eredtem, de ahelyett, hogy eldöntöttem volna a szemmel látható dilemmát, miszerint kád vagy zuhanyzó, inkább megtámaszkodtam az ajtófélfában, onnan méricskélve Őt tovább. Halk nevetést váltottak ki belőlem szavai, mikor a nem létező komornyikról kezdett beszélni, majd Kirill-ről. - Hát, némi kajával talán megvesztegetheted, hogy a nevét adja ehhez - vontam egyet lazán a vállamon. Pedig mindig jót derültem, ahogy eszembe jutott a tajtékzása Kirill kapcsán, mikor rájött, hogy figyeltetem, és behisztizve betrappolt a dolgozószobámba. - Nem, én a magam részéről másra gondoltam - tettem hozzá, ezzel lényegében átengedve neki Kirill-t. Ha valamiért, hát valahol azért is hálás voltam, hogy végül megtalálták a közös hangot, elvégre eltölthették volna a közös időt utálkozással és piszkálódással is. - De őt még nem ismered - tettem hozzá, bár talán egyszer említés szintjén talán beszéltem neki Ivan-ról, mint üzlettársról és barátról, de az utóbbi időben benne már én sem lehettem teljesen biztos. Főleg mióta úgy tűnt, hogy inkább az apám besúgója akar lenni, semmint barát, ami hosszú éveken keresztül volt. Nem is nagyon kezdtem el agyalni ezen, leginkább azért, mert rögtön bedobta Irina és Natasha nevét, mire egy elnyúló sóhaj társaságában megforgattam szemeimet. - Ők soha nem álltak igazán közel hozzám - mondtam egy pimasz kis vigyor társaságában, bár ezzel nem árultam el túl sok újdonságot. - Sőt, egy-két kivétellel egyik hozzájuk hasonló nő sem állt igazán közel - tettem hozzá, miközben végre tettem egy lépést felé, állammal a zuhanyzó felé intve, hogy ha még nem döntött volna, most már biztos lehessen benne, hogy én inkább oda vágyom. - És nekem van okom félni egy titkos hódolótól, aki lóháton akar majd megmenteni a szörnyetegtől? - kérdeztem egy felélénkült vigyorral, miközben odaértem mellé, kezemmel már nyúlva a zuhanyzó felé, hogy megnyissam a vizet.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 3:43 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Komisz vigyorral pillantok rá, mintha épp lefülelt volna valami csínytevés közben, mert akármilyen őrültségnek is hangozhat, már holnap képes lennék oltár elé állni Vele. Egyszer már végig csináltam, kimondtam azt a szót, amivel Hozzá kötöttem az életemet, de a helyzet most annyiban más lenne, hogy önként tenném, nem olyan üzleti okokból, melyekről valahogy elfelejtettek minket is felvilágosítani. Viszont, épp annak a kényszernek köszönhetően jöttem rá, hogy milyen férfi is Ő, hogy mi lapul még a zord külső mögött és, ha a valódi házasság, csak fele olyan csodálatos lenne Vele, mint amit most élünk és éltünk eddig a színjáték során, hát simán belevágnék és nem csak azért, mert most pillanatnyilag eltölt a boldogság. Voltak már rossz pillanatok is, nagyon rosszak, de valahogy mégis rátaláltunk a közös nyelvünkre, megtanultuk egymást kezelni és szerintem, ez mindenképpen jó jel. Dimitriy csupa olyat tett, amit egykor ki sem néztem volna belőle, kezdve a bocsánatkérésével és a bevallott érzelmeivel, én pedig tudom, hogy bármilyen mocskos és szörnyű világ is az Övé, képes lennék túlélni. Főleg úgy, ha Ő mellettem van, már pedig jó ideje úgy érzem, hogy senki nem állt még úgy mellettem, mint Ő. Megjegyzését azonban szó nélkül hagyom. Nem kezdem el mindazt elmagyarázni, amit érzek Vele és a házasság gondolatával kapcsolatban, inkább hagyom, hogy a kíváncsisága dolgozzon még benne, mielőtt még nyálas ódákat zengnék neki, viszont az esküvő részleteiről kifaggatom Őt is, de gyorsan az én terveimre terelődik a téma, bár a ruhánál egy egész picit leragadunk. -Elégedj meg azzal, ha ruha nélkül láthatod esküvő előtt a menyasszonyt.- kuncogok halkan, utalva a jelenlegi meztelenségünkre is, bár megjegyzem magamnak, hogy ezek szerint ez azért kíváncsivá tette, még akkor is, ha tudom, hogy az első adandó alkalommal le fogja rólam szedni. Valószínűleg, az Ő szmokingja is ugyanarra a sorsra jut majd. Egész addig, míg meg nem látom arcán a megkönnyebbülés és a jó kedv édes elegyét, egy egész picit feszengek, hogy talán más elképzelései vannak attól függetlenül, hogy nem akar Ő se túl sok vendéget, mégis teljesen őszintén beszélek az elképzeléseimről, hiszen ha nem akarná tudni, ismerni őket, nem is kérdezte volna. Kár lenne azon idegeskednem, hogy talán nem egyeznek terveim az Ő terveivel, mert ha így is lenne, akkor is megtalálnánk az arany középutat, igy viszont még erre sincs szükség. Látom rajta, hogy örül annak, amit hall, hogy nem hét országra szóló esküvőt akarok meg mindenféle flancolást, bár talán már azt is sejtette, hogy ez alapból nem az én világom. Csak fuldokolnék tőle, a tömegtól, a forgatókönyvszerű ünnepléstől. -Pedig, ha most már tudná, hogy mindez nem kényszerből van, még jó szemmel is nézne.- vigyorodok el, bár őszintén nem tudom elképzelni sem, hogy az apám mit fog szólni, ha erről tudomást szerez. Vagy velem fog örülni, hogy végül mégis jól sült el a dolog, vagy azt fogja hinni, hogy megőrültem, de igazából ez nem is lényeges. Már nem hozzá tartozom és hamarosan nem is az Ő nevét fogom viselni, bár ettől a gondolattól megint elterül arcomon az az idétlen vigyor, miközben kikászálódok az ágyból és magam után csábítom a vőlegényemet is. Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam Dimitriy szavain és az ábrázatán, ahogy próbál úgy tenni, mintha valóban élete legszebb pillanata lenne az, ha fürdés közben az esküvő részleteiről beszélhetünk, de közben már lépek is az ámulatba ejtő fürdőbe és megállok tétován a zuhanyzó és a kád között csípőre tett kezekkel. Egyrészt azért, mert nem tudom, hogy melyiket válasszam, másrészt pedig Dimitriy kérdése miatt, amin alaposan el kell gondolkoznom. -Nem tudom. Nincs esetleg egy jószívű, apa-szerű, bölcs komornyikod, akit felkérhetnék erre?- viccelődök jókedvűen, mosolyogva bámulva rá, miközben akaratlanul is végig nézek rajta párszor, ahogy az ajtóban ácsorog, de aztán valamivel komolyabb hangulatban vállat vonok. -A tanú tanúsítja a pár szerelmét, nem? Kirill elejétől fogva mellettünk van. Nála jobban senki sem tudja, miként alakult ez az egész.- hozom fel kissé tanácstalanul a bébiszitterem nevét, hiszen tényleg nem tudnék rajta kívül olyasvalakit szóba hozni, aki méltóbb lenne a feladatra. -Vagy, őt te akartad volna?- kérdezem kissé aggódó pillantással, mert nem igazán tudom, hogy Neki ki lehetne a tanúja, fel is idézek magam előtt még pár nevet és arcot, akit úgy általában ismerek a köréből, de már attól rázni kezdem a fejem, hogy eszembe jutnak.-Kibaszottul nem lehet se Irina, se Natasha, ezt már most leszögezem.- emelem fel mutatóujjam mosolyogva, ezzel el is veszítve azt a csekély fenyegető élét is szavaimnak, bár egyébként is tudom, hogy sosem kérné fel éppen Őket. Cukkolni velük viszont, nagyon vicces.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 2:51 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
- Engem már azzal megleptél, hogy nem rögtön holnap akarsz házasodni - vigyorodtam el játékosan, szándékosan incselkedve vele ezzel a feltételezéssel, mert abból kiindulva, hogy milyen boldogság lett úrrá rajta, mikor megpillantotta azt a gyűrűt, nem maradt kétségem afelől, hogy amúgy vágyott erre, még ha nem is vallotta volna be soha. Nem igazán tudtam visszaidézni azt a pillanatot, mikor megérett bennem az elhatározás, hogy veszek neki egy igazi gyűrűt, és elé állok azzal, hogy legyen a feleségem, nemcsak papíron, holmi látszat miatt, hanem valójában is. Pedig nálam jobban talán csak Ő tudta, hogy ez mennyire nem az én világom, és ha nem képezte volna ez a házasság a szüleink egyezségének részét, soha, semmilyen módon nem került volna egymás mellé a nevünk. Most sem magam miatt csináltam, mert enélkül is le tudtam volna élni mellette az életemet, de újra és újra tudatosult bennem, hogy ez már nemcsak rólam szól. Fel kellett hagynom azzal, hogy folyton csak magamra gondoltam, de olyan, hogy én, többé már nem létezett. Félre tudtam tenni azokat a rideg gondolatokat, amiket egész életemben a házasság kapcsán dédelgettem, csakis miatta, és azért, hogy valahogy könnyebbé tegyem az életet, ami várt rá mellettem. Nem volt olyan, amit ne tettem volna meg érte, és tudtam, hogy ez sebezhetővé tesz, de már a szó minden létező értelmében a bőröm alá mászott, és nem is akartam, hogy eltűnjön onnan. Az sem volt feltétlen jó ötlet, hogy visszaidézem a szökését, a téma kellemetlensége ellenére viszont továbbra is vigyorogtam, mert bárhogy is néztem, az idő minden emléket megszépít. Még azt a mérhetetlen dühöt is, amit akkor éreztem, ami mellett a gyűlölet és a dac eltörpült, mert úgy éreztem, hogy átgázolt a becsületemen, és a hiúságom csak tovább tuningolta ezt a marcangoló érzést. Nem is nagyon akartam eltitkolni előle, hogy amúgy a múltkori után már nem is vágyom egy újabb nagy esküvőre, a megkönnyebbülés pedig kiolvasható volt a tekintetéből, ahogy az a perverz csillogás is, miután megjegyzést tettem a ruháját illetően. - Gondolom az még mindig egy élő szabály, hogy balszerencsét hoz, ha a vőlegény az esküvő előtt látja a menyasszonyt a ruhában - sóhajtottam fel kelletlenül, bár talán ez nem is egy hülye szabály, mert magamat ismerve, még a végén tönkretettem volna a ruháját az esküvő előtt. Gyengéden ujjai után nyúltam, csak hogy megfogjam kezét, közben tovább hallgatva ötleteit, de nem igazán rukkolt elő olyasmivel, ami akár egy kicsit is eltántorított volna, vagy netán megvalósíthatatlan lenne. A köreinkben túl sok olyan esküvőt láttam már, ahol minden centire pontosan ki volt számolva előre, bár valójában... a mi első esküvőnk is tökéletesen beillett abba a sorba. Kicsit sem bántam volna, ha nem az a forgatókönyv ismétlődik meg. Ő pedig, mintha csak ráérzett volna a valódi gondolataimra, amiket szánt szándékkal tartottam vissza, felvázolta, hogy rajtunk és két tanún kívül talán nem is kellene, hogy más is ott legyen. - Gondolatolvasó vagy - ült ki arcomra a jókedvű egyetértés, lágyan viszonozva a csókját. - Amúgy se bánnám, ha a boldogító igent nem az apád fintorgása mellett kéne kimondanunk - vigyorodtam el pofátlanul. - Bár tény, hogy talán én sem tudnék jó pofát vágni ahhoz, ha a lányomat egy maffiózó akarná feleségül venni - fűztem hozzá vállat vonva, mondjuk valószínűleg Iris is pontosan tudta, mennyire érdekel az apja véleménye. Követtem Őt tekintetemmel, ahogy lassan lekúszott az ágyról, és míg el nem ért a fürdő ajtajáig, le sem vettem róla a szemeimet, és ahogy tekintetem újra és újra végigpásztázta meztelen testét, önkéntelenül is végignyaltam saját ajkamat, miközben mélázva sóhajtottam egyet. - Ez csodásan hangzik. Fürdés közben... megbeszélni a részleteket. Mást nem is tudnék elképzelni, miközben megfürdetlek - húztam el a számat kínlódva, viccelődő fintorgással, egy pillanatra sem hagyva fel azzal, hogy szemétkedjek vele, de közben én is kimásztam az ágyból, lassú léptekkel követve Őt, de ahogy beléptem a fürdőszobába, úgy ahogy voltam, megtámaszkodtam az ajtófélfában, karjaimat pedig összefontam magam előtt, így vizslatva tovább az alakját. - És ki lesz a tanúd? - kérdeztem kíváncsiskodva, miután tudatosult bennem, hogy amúgy soha nem szokott beszélni a barátairól. Nem mintha sok szabadidőt hagytam volna neki a mindennapjainkban, minden percét kisajátítottam, mint egy igazi önző szemátláda, így pedig aligha volt lehetősége csak úgy eljárkálni bárhova, bárkivel.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 12:35 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Ahogy visszakérdez, én is olyan arcot vágok egy pillanatra, mintha a létező összes matematikai egyenletet levezetném fejben, osztanék meg szoroznék, míg végül a pontos eredményre jutva elnevetem magam és megrázom a fejem. Ha csak abból indulok ki, hogy ma mit produkálunk vagy, hogy a múltkor a hotelban mivel telt az esténk, hányszor estünk egymásnak különböző helyeken, nagyon gyanús, hogy túl sok pipa lesz a nászút végén. Főleg azért is, mert egyszerűen képtelen vagyok mellette türtőztetni magam, nyugton maradni és lehűteni a véremet, amikor bármit is csinál, mindent iszonyú vonzónak és szexinek látok. Egész addig nem mozdulok és ő se nagyon akar elhúzódni tőlem, míg valamennyire nem rendeződik a légzésünk, míg meg nem nyugszik testünk, de amikor végül legördül rólam se megy túl messzire. Felkínálja maga mellett a helyet, oda is fészkelem magam, de végül inkább ahelyett, hogy mellkasára hajtott fejjel feküdnék, hasra fordulok és úgy figyelem, ahogy falatozni kezd. Mondjuk egyáltalán nem is csodálom, hogy megéhezett, ettől a gondolattól pedig mosoly jelenik meg az arcomon, amit csak a kérdése tüntet el onnan, de nem azért, mert rosszul érintene, hanem épp ellenkezőleg. Meglep vele és ezt nem is titkolom. -Pedig, konkrét dátumon még nem gondolkodtam.- nevetem el magam halkan, mert bár minden vágyam meglépni ezt, arról fogalmam sincs, hogy mikor lenne tökéletes az időpont. Egyáltalán, létezik olyan? -Szerintem majd kisorsolom valahogy. Felírok párat, te pedig húzol egyet.- vigyorgok tovább, bár igazság szerint, ez az ötlet egész tetszetős számomra. Ha nekem kell dönteni, azt valószínűleg túlagyalnám, mert már most is az időjáráson meg azon töprengek, hogy vajon egy hónap múlva korai lenne-e vagy épp, fél év múlva meg túl távoli. Végül, ha már itt a másik főszereplője is a nagy eseménynek, azért Dimitriy véleményét is kikérem, hogy mégis van-e bármi, amihez ragaszkodna, amit szeretne vagy épp nem szeretne, de a legelső kikötésére, először csak egy kínos vigyorral reagálok. -Legutóbb is, csak a legvégén léptem le.- jegyzem meg halkan, kuncogva, de aztán valamivel komolyabban pillantok rá, ahogy keze gyengéden arcomra simít és végre olyasmit mond, ami nem kis támpont a szervezést illetően, ráadásul tökéletesen egyet is értek vele. Őszintén reméltem, hogy nem kell majd az összes maffiózót meghívni, akivel Ő vagy az apja üzletelnek és valószínűleg a megkönnyebbült sóhajomból és mosolyomból tudja is, hogy olyasmit mondott, ami számomra is megfelel. Nem is Ő lenne, ha a folytatás nem lenne valami olyan, amitől kénytelen vagyok ajkamba harapni, ezzel fojtva vissza a perverz vigyoromat, de fejben azért jegyzetelek és még bólintok is egyet, végezetül megköszörülöm a torkom és sóhajtok egy nagyot szégyenlős mosollyal. -Nekem mindig tetszettek azok az esküvők ahol tényleg csak pár olyan személy van, aki fontos az embernek, úgyhogy örülök, hogy te sem akarsz kismillió embert meghívni.- mosolygok rá gyengéden, közben kicsit fészkelődök is, az oldalamra fordulok, körmöm hegyével pedig mellkasát kezdem cirógatni. -És nem is vágytam soha habos-babos ruhára. Azok a lenge, görög stílusúak sokkal jobban tetszenek, ráadásul praktikusak is, mert könnyű kihámozni belőle a menyasszonyt.- kúszik pimasz, perverz mosoly ajkaimra, ahogy felpillantok rá, bár iszonyúan furcsa, hogy most azzal a férfival beszélgetek álmaim esküvőjéről -amiről már rég lemondtam-, aki eleinte hideg volt, akár a jégcsap. Ha valaki ezt előadta volna nekem az első napon, kiröhögtem volna. -Tetszene, ha egy tengerparton lenne vagy valami szép helyen, ami egyáltalán nem egy templom orgonaszóval.- ecsetelem tovább a gondolataimat halkan, majd felsandítok rá és kicsit közelebb is hajolok, hogy lágyan ajkaira csókoljak. -Igazából, azt se bánnám, ha csak mi lennénk ott és a két tanú. A szüleink, már megkapták a műsorukat.- vonok vállat gyengéd mosollyal, mert felteszem, egyáltalán nem ilyesmire számított, hanem valami nagy felhajtásra, pedig az sosem szerepelt a terveim között és most sem fog. Még mindig önző vagyok, ha rólunk van szó, mert azt a pillanatot is, csak magunknak akarom. -Bár ezzel nem azt mondom, hogy ne legyenek ott. Csak érted...- fűzöm gyorsan hozzá kínos vigyorral. -Nem a felhajtás számít nekem se. Csak Te és Én.- súgom végül halkan, mellkasára simítva tenyeremet, majd egy gyors, cuppanós csók után vigyorogva elgurulok az ágy másik felébe és felállok,mosolygva sandítva vissza rá a vállam felett. -Megyek, letusolok.- közlöm a fürdő felé indulva lassú, komótos tempóban, de az ajtóból visszalesek még rá megkapaszkodva a keretben. -Velem tarthatsz, ha gondolod, hogy megbeszéljük közben a többi részletet.- vigyorodok el, de közben nem hagyom ki a lehetőséget, hogy alaposan végig mérjem csupasz testét, aminek a látványától, mintha csak valami nagyon guszta kaját néznék, mindig összefut a nyál a számban.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Jún. 19, 2022 8:25 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nehezen ugyan, de ismét kezdett körvonalazódni előttem a valóság, bár kicsit sem volt kellemes visszatérni abból az extázisból, ami alig pár másodperccel ezelőtt eluralta minden érzékemet. Időről időre még megremegett néhány izmom, a lábaimban éreztem némi zsibbadást, így szinte azonnal belekapaszkodtam gyengéd csókjába, mintha ezzel teljes egészében vissza tudna rántani maga mellé, és ahogy nyugodni kezdett a légzésem, úgy tűnt, hogy sikeresen vettem ezt az akadályt is. - Elég lesz egy füzet? - tettem fel a nagy kérdést, megjátszott elmélkedéssel, de a pimaszság átvette a hatalmat arcizmaim felett. Úgy viselkedtem, mint aki fejben máris bonyolult matematikai feladványokat old meg a kérdésre vonatkozóan, bár tény, hogy még csak megtippelni sem tudtam volna, vajon hányszor lennék képes elkapni egy hét leforgása alatt, főleg ilyen szűnni nem akaró, mohó vágyakozással, ami bennem lobogott, akárhányszor csak megállt előttem. Szinte felemésztett ez az egész, a józan eszemet legalábbis biztosan elvette, de élveztem annyira, hogy ne akarjak felülkerekedni rajta. Most szimplán túl jó volt az egész, bár a realista énem néha emlékeztetett arra, hogy ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem is az, de hacsak nem vesz minden hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot, nincs túl sok okunk az aggodalomra. Lemásztam róla, és mellé feküdve öleltem magamhoz, tenyeremet hátán nyugtatva, közben pedig már nyúltam is egy darab cukorbomba után, hogy újabb nassolásba kezdjek, jóleső hümmögéssel pótolva az összes elégetett kalóriát, nem nagyon kapkodva a falatozással, bár tekintetem végig Őt követte, ahogy elhúzta arcát a vállamról, és mellém hasalt, onnan pislogva rám. - Csak most jegyeztelek el... - ismételtem szavait halkan, szinte suttogva, alig bírva ki, hogy tréfásan ne forgassam meg a szemeimet. - És téged ismerve, bizonyára még eszedbe se jutott a dátumon agyalni - tettem hozzá szemtelenül, mert mérget vettem volna rá, hogy hiába volt friss az élmény, máris lenne egy-két ötlete a dátumra vonatkozóan. Ezt amúgy is olyan női dolognak tartottam, elvégre ha engem kérdez, fogalmam sincs, mi mindent kell figyelembe venni a megfelelő dátum kiválasztásánál, bár mélyen valahol reménykedtem, hogy a csillagok megfelelő állása azért nem kell hozzá. Bekaptam az utolsó falatot a churrosból, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy zavarba jött, és az arcán megjelenő pírfoltok újra előcsalogattak belőlem egy gyengéd, de jókedvű vigyort. Talán itt húzódott kettőnk között a határ, mert annak ellenére, hogy ami történt és fog történni, merőben eltér a megszokott életemtől, de még így is próbáltam megőrizni a lazaságomat, még ha amúgy éreztem is egy kisebb gócot kialakulni a gyomromban. Bármi is várt rám az életben, mellette és vele akartam végigcsinálni, gyűrűvel vagy anélkül, engem még ez sem érdekelt volna, de miatta nyitott voltam arra, hogy újra, ezúttal már igazából is gyűrűt húzzak az ujjára, csak hogy valamit visszaadjak neki a normális, hétköznapi élet varázsából. Abból, amit más mellett könnyebben megtalálhatott volna, és még ennyi idő elteltével sem voltam biztos benne, hogy kiérdemeltem Őt, vagy hogy rászolgáltam-e a bizalmára mindazok után, amit tettem vagy ahogy viselkedtem. - Hát, egyelőre csak annyi, hogy ezúttal ne szökj el -nevettem fel halkan, és míg egyik karommal megtámasztottam a fejemet, másik kezem gyengéden arcára simított. - Nem akarok sok embert - vettem némileg komolyabbra a figurát, bár fogalmam sem volt arról, hogy Ő milyen álmokat dédelget a nagy nap kapcsán. - És persze ne legyen túl drága a ruhád, mert úgysem lesz hosszúéletű - tettem hozzá ártatlan pislogással, pimasz fénnyel szemeimben, de jobbnak láttam némileg megkomolyodni, mielőtt még azzal vádolna, hogy mindent elviccelek. Bár, ez nem vicc volt. - Viszont az is érdekel, hogy a feleségem hogy képzelte el a nagy napját - dobtam vissza a labdát, mert kettőnk közül inkűbb neki lehettek masszívabb elképzelései, és én inkább azon akartam dolgozni, hogy mindezt meg is tudja valósítani.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 18, 2022 10:50 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Minden alkalommal őjítő az érzés, ahogy együtt veszünk el a mámorban, nyögve, levegő után kapkodva vészeljük át a gyönyör kinzón édes pillanatait, míg végül újra visszatalálunk a jelenbe egymásba kapaszkodva, egymást ölelve. Minden alkalommal eltölt az érzés, hogy ennél tökéletesebb helyen, mint az Ő karjaiban, sehol sem lehetnék, mintha a sors vezetett volna minket egymáshoz, hogy végre mindketten szerethessünk őszintén, igazán. Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen is lehet, hogy így lehet valakit szeretni, vágyni rá, ennyire tökéletesnek érezheti az ember azt, hogy a másik szimplán, csak Vele van, mintha olyasmire bukkannál váratlanul, amiről nem is tudtad, hogy kerested. Talán, nem is kerested, de most, hogy már megtaláltad, tudod, hogy hiányzott. Nekem egész eddig Ő hiányzott, mert nélküle nem is volt eddig értelme semminek. Lágy, gyengéd csókot lehelek ajkaira, kezeim bebarangolják forró bőrét, testünk még mindig mozdulatlanul simul össze, leszámítva kapkodó lélegzetünket, mintha teljesen megbénított volna mindkettőnket ez a gyengéd, békés pillanat a megsemmisülés után. Végül homlokom homlokához érintem, cirógató mozdulataim mellé halk szavak társulnak, mintha nem mondtam volna már el neki épp elégszer, miként érzek iránta, de valahogy nem is érzem, hogy ez valaha elég lehet. Akarom, hogy tudja a nap minden percében, hogy mit ébresztett bennem, hogy mennyire szeretem annak ellenére, ahogyan kezdődött ez az egész, ajkaimra pedig apró mosolyt csal, amikor ugyanazt a szót Ő is elsuttogja. Idővel, talán elcsépeltté válhat, de most még mindig ott tartok, hogy képtelen vagyok betelni vele. Sem a szóval, sem Vele és egy részem azt súgja, hogy talán sosem fogok, amit egyáltalán nem is bánok. Bízom benne, sőt, hiszem, hogy az, amit iránta érzek, nem egy múlandó dolog, mint ahogy az ő szerelme sem lehet az, mikor végre megnyitotta a szívét valaki előtt. Előttem. Ha ez nem lenne erős és különleges, el sem kezdődött volna. -Jobban jársz, ha füzetbe jegyzeteled, mert mire véget ér a nászút, túl sok pipát kellene fejben tartanod.- súgom halkan, kuncogva, az övéhez hasonló pimasz vigyorral, de végül lassan bontakozni kezd, magam is helyezkedek már, hogy aztán mellém helyezkedő testéhez fészkeljem magam, vissza a kellemes melegségbe a szoba kellemetlenül hűvös levegője helyett. Fejem mellkasára helyezem, tenyerem hasfalára simul, légzésem már majd, hogy nem normális kezd lenni, miközben Ő, már a nasi után tapogatózik őszinte nevetést csalva ki belőlem szavaival és azzal, ahogy a desszertbe harap. -Hát, most biztosan elégettünk pár kalóriát.- jegyzem meg perverz vigyorral, bőrére gyengéd csókot lehelek, de aztán hagyom kényelmesen falatozni és szabadon hagyva mellkasát, hasamra fordulva helyezkedek inkább mellé. Arról persze most is gondoskodok, hogy lábam és csípőm érintse az övét, mintha tényleg nem tudnék elszakadni tőle egy pillanatra sem, felkönyökölök az ágyon, hajamba túrva ujjaimmal támasztom meg a fejem és egyszerűen, csak nézem Őt gyengéd mosollyal, míg nassol. Kérdését hallva ajkamba harapok, kissé oldalra biccentem a fejem, úgy vizslatom tekintetét pár pillanatig, mielőtt válaszolnék, végül megköszörülöm a torkom és vállat vonok. -Nem tudom. Még csak most jegyeztél el.- mosolygok incselkedve, megjátszva picit a dolgot, mintha egyébként nem akarnám azt mondani, hogy "most rögtön" vagy ilyesmi, hiszen egyébként is, már hosszú hetek óta házasok vagyunk. De ez most más. Ez a mi döntésünk, így minden akkor történik majd, amikor jónak látjuk. -Ha visszaérünk, gondolom lesz bőven dolgod, nekem pedig nem ártana majd neki ülni tervezgetni, de kitűzhetünk egy dátumot.- szólalok meg végül halkan, fejem a párnára ejtem idétlen vigyorral a képemen, talán még némi pír is megjelenik az arcomon, de mindez csak annak köszönhető, hogy még mindig felfoghatatlan számomra, hogy ez megtörténik. Az ujjamon csillogó gyűrű viszont, minden alkalommal emlékeztet rá és minden alkalommal megdobogtatja a szívemet. -Van valami elképzelésed, kikötésed az esküvővel kapcsolatban?- kérdezem végül halkan, de gyorsan folytatom is, mielőtt még azzal takarózna, hogy rám bízta az egészet. -Tudom, te nem értesz hozzá és férfiként valószínűleg egyébként sem érdekel annyira, de azért ez neked is nagy dolog. Bekötik a fejedet.- mosolygok pimaszul, mert ha valamire, hát erre biztos, hogy nem gondolt, amikor besétáltam az életébe, hogy valaha Ő fogja majd kezdeményezni a házasságot. Mármint, egy igazit.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 18, 2022 8:51 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Annak ellenére, hogy egyszerre ejtettem foglyul magam alatt a testét, míg kezeimmel csuklóit szorítottam a párnába, még így is maradt ellenem használható fegyvere, amivel tovább tudott ingerelni, pedig már azt hittem, hogy elértem a sóvárgás és lüktetés tetőpontját. Hullámzott alattam, mellei mellkasomnak feszültek, combjai édes börtönbe zártak, ahogy egyre szorosabban fonódtak csípőm köré, ajkai pedig megízlelték számat, rajtam hagyva fogai nyomát, minek köszönhetően ugyan felszisszentem, de a fájdalom szinte azonnal elmúlt, csak hogy helyét a már jól ismert zsongás vegye át. Pontosan tudta, mit kell tennie ahhoz, hogy éket verjen közém és a kitartásom közé, lényegében rögtön elintézve, hogy lemondjak minden további kínzásról, és ahogy teste összefonódott az enyémmel, egy pillanatra el is kapott a már jól ismert szorító érzés, mellé pedig betársult az elégedettség, hogy mindez még mindig az enyém, és soha senkinek nem engedném, hogy rátegye a kezét. Ujjai elvesztek hajamban, közben éreztem az erőt, amivel tarkómra markolt, másik keze pedig meg sem állt a fenekemig, ezzel is csak azt érve el, hogy még mélyebbre vágyjak benne, úgy mozgatva csípőmet, hogy egyszerre őrjítettem meg Őt, de közben magamat is. Minden szenvedésében osztoztam, és habár nálam maradt az irányítás, minden kínzás, amit bevetettem ellene, éppen annyira mart engem is, míg fel nem adtam ezt az egyre feleslegesebbé váló játékot, csak hogy végre elkalauzolhassam a szándékosan késleltetett gyönyörig. Vér dobogott a fülemben, közben valamennyire felfogtam saját kapkodó lélegzetvételemet, az pedig, ahogy felváltva hagyták el a kéjes sóhajok és nyögések ajkait, ostorcsapásként vonultak végig gerincem vonalán. Akartam a gyönyörét, éppen annyira, mint a sajátomat, szinte teljesen lemondva a folytonos lassításról, fokozatosan gyorsítva a mozdulataimon, miközben elengedtem ajkait, csak hogy arcát fürkészve, hangját hallva kísérhessem végig, hogyan kapja markába a mámor. Testem az övével együtt feszült meg, a parázs, ami pattogni kezdett szemem előtt, majdnem teljesen elvakított, de még így is észleltem Őt, vele együtt mindent, ami történt vele, izmai összerándultak, megreszkettek, bilincsbe zártak, miközben engem is letarolt az orgazmus, a gyönyört pedig egy elnyúló, hosszú nyögéssel vészeltem át, beleolvadva abba a tüzes, forró csókba, amire invitált. Tenyerem még mindig a fenekén nyugodott, úgy őrizve csípőmön lábát, mintha soha többé nem akarnám elengedni, bár egyelőre nem is gondolkodtam azon, hogy megbontsam ezt az idilli pillanatot további fészkelődéssel, helyette ajkait ízleltem, hosszú másodperceken keresztül menekülve ebbe a mély csókba, amit végül cirógatással és halk suttogással tört meg. Lehunytam szemeimet, így dőlve homlokának, miután hozzám hajolt, saját izzadságom ízét éreztem a számban, de még nem tartottam ott, hogy ez egy kicsit is érdekeljen, helyette végre elengedtem lábát, fészkelődtem kicsit combjai között, újra rátalálva ajkaira, miután néhány apró, de annál jelentőségteljesebb szó elhagyta a száját. - Én is szeretlek - válaszoltam viszonylag halkan, szokatlanul nyugodtan ahhoz képest, hogy a tüdőm még mindig küzködött, szinte könyörgött az oxigén után, emiatt is volt szükségem egy óriási sóhajtásra, közben már tekintetét fürkészve, mint aki továbbra sem tud betelni a feleségével. De ugyan miért is kéne betelnem vele? - És egy újabb pipa - jegyeztem meg némi csend után, bár szigorúan véve ez nem olyan helyszínnek számított, mint a lista többi szereplője, de legalább annyira imádtam a lábai között hajszolni a gyönyört, mint alatta feküdve vagy éppen ülve. Csigalassú mozdulatokkal bontottam meg végül a testhelyzetünket, hogy mellé feküdhessek, rögtön emelve is a karomat, hogy alá tudjon fészkelődni, már ha szeretne, de szabad kezemmel újfent az ágy szélére pakolt édességek után nyúltam. - Máris megéheztem - sóhajtottam fel bárgyú vigyorral, ahogy beleharaptam egy újabb churrosba, bár kihűlve már nem nyújtotta azt az igazi élményt, de ez most kicsit sem érdekelt. - És mikor akarsz újra oltár elé állni? - kérdeztem, szinte azonnal kutatva tekintete után, miközben ajkam sarkába ismét beköltözött a már jól ismert komisz vigyor.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 18, 2022 7:24 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Ahogy elvigyorodik, én is vele vigyorgok, hiszen arra számítottam, hogy majd rögtön ellenkezni fog, hogy még a gondolataimból is kisöpörje a dolgot, bár tekintve, hogy az imént is átadta nekem a gyeplőt, hagyta, hogy úgy élvezkedjek rajta, ahogy jónak látom, nem hiszem, hogy ne élvezné, amit csinálnék vele, ha alattam heverne az ágyhoz kötött kezekkel. Valószínűleg mindent megtennék annak érdekében, hogy a lehető legjobban feltüzeljem, hogy a végén már sóvárogva várja az enyhülést, csak épp fenyegető élű szavai arra utalnak, hogy mindezt kamatostól vissza is kapnám, mint ahogy szokott is lenni. -Az biztos, hogy kíváncsivá tettél.- búgom halkan, lágyan hullámozva alatta testemmel, újra és újra megborzongva attól, ahogy forró bőre hozzám ér, úgy érzem, lángra tudnék kapni már pusztán attól is, hogy egymáshoz érünk. Végül csípője előre lendül, hangosan felnyögök az ismerős, mégis őrjítő érzéstől, ahogy eggyé válik testünk, ahogy teljesen elmerül bennem, fülemben hallom zakatoló vérem hangját, a saját lihegésemet és az ő levegő vételeit, míg végre lassan mozogni kezd bennem, teljesen megőrjítve ezzel és kezeim rabságával érzekeimet. De még mindig fokozza ezt az édes kint, ajkai mellemre találnak, nyelvével ingerel, küszködök, nyögök alatta, annyira vágyom már rá, hogy érinthessem parázsló bőrét és amint ezt lehetővé teszi, már nyúlok is tarkójára, markáns mozdulattal marok hajába, míg másik kezem meg sem áll egészen a fenekéig. Ajkaim ajkaira forrnak, nyelvem mohón simul nyelvéhez, csókunkba nyögök az élvezettől, ahogy mozdulatai ritmusával gyötör, ahogy szándékosan tovább kínoz, én pedig vele mozgok, nyaka bőrét harapom gyengéden, hogy legalább annyira megőrjítsem ezzel, mint ahogy Ő őrjít meg engem. Tudom, hogy a végletekig akarja húzni az idegeimet, hogy aztán annál édesebb legyen a pillanat, amikor beköszönt az orgazmus, de végül már, talán Ő sem tudja tovább türtőztetni magát, fokozza a tempót, Ő is ajkamba harap, egy pillanatra kacéran elvigyorodok sóhajaim és nyögéseim közben. Egyre közelebb a vágyott gyönyör, testem ezer fokon lüktet, légzésem is egyre akadozóbb, újabb és újabb bizsergés fut végig rajtam, melyet csak fokoz azzal, ahogy fenekemnél fogva még jobban magára emel, de mégis az juttat végül a csúcsra, az adja meg az utolsó lökést, ahogy izgatóan ajkamba suttog, mintha csak ezzel magyarázná, miért nem rejthetem a kikívánkozó hangokat csókunkba. Bennem reked a levegő, ahogy a gyönyör testembe mar, ahogy gyomromra és izmaimra markol, miközben Őt is eléri a mámor, buja, mélyről jövő nyögés kíséretében adom át magam az orgazmusnak, kezeimmel Dimitriy derekába és tarkójába kapaszkodok, mintha attól félnék, hogy ez az őrjítő pillanat magával húz, elragad Tőle vagy Őt ragadja el tőlem örökre. Újra és újra felnyögök, ahogy végig söpör rajtam a kéj, ahogy az Ő teste belém lüktet, miközben együtt semmisülünk meg és még a lihegésem ellenére is hallom édes, buja hangjait, melyek csak tovább fokozzák az élvezetet, mert egyszerűen imádom érezni és hallani, ahogy leteríti a gyönyör. Kezem végig simít hátán, ajkaim végre ajkaira találnak, miközben mozdul még bennem párat, de végül nem marad más, csak szapora légzésünk és ez a csodálatos pillanat, ahogy próbálunk mindketten visszatérni a valóságba. Végül állára lehelek gyengéd csókot, tekintetem kékjeire talál, csak csendben bámulok rá, mintha szavak nélkül próbálnám elmondani, milyen őrülten szeretem, miközben gyengéd érintésekkel cirógatom izzadt bőrét. -Rohadtul imádom minden porcikádat.- súgom ajkaiba lihegve, kezemmel finoman hajába túrok, másikkal háta bőrét járom végig újra és újra, miközben homlokom homlokához érintem és egyszerűen, csak kiélvezem teste melegségét és az érzést, ahogy gyengéden rám nehezedik. Egyszerűen képtelen vagyok betelni mindezzel, Vele, az illatával és mindenével. Nem is értem, hogy tudtam valaha is Nélküle létezni, már nem is tudnék, annyira őrülten szeretem. -Annyira szeretlek.- lehelem halkan, ajkaim ajkaira simulnak, lassú, édes csókot lehelek rájuk, miközben a szívem, úgy érzem túlcsordul, kis híján felrobban a rengeteg érzelemtől, ami tombol benne.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 18, 2022 3:48 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Arról felesleges lett volna vitát indítani, hogy melyikünkben lakozik több erő, mert valószínűleg magasan nyertem volna a versenyt, viszont kettőnk kapcsolatában már jó ideje egy egészen másfajta erő munkálkodott, és ahogy egyre többet tapasztaltam abból, amit Ő váltott ki belőlem, és egyre jobban megismertem ezt az oldalt, egyre biztosabbá vált, hogy létezik egy nagyobb erő, és az egyértelmű, hogy az Ő kezeiben van. Pedig világ életemben szelidíthetetlennek tartottam saját magamat, olyasvalakinek, akire maximum egyféleképpen gyakorolhat hatást egy vonzó nő, de rá kellett ébrednem, hogy érte, miatta már jóval többre is képes lennék, még ha azzal ezáltal szembe is kell mennem saját magammal, az elveimmel, vagy éppen az életem szabályaival. Nem voltam kész arra, hogy bármiről is lemondjak vagy felhagyjak, de talán, ha egyszer azt kérné tőlem, az Ő kedvéért megtenném, ha ez az ára annak, hogy velem maradjon. Annyira hozzászoktam arra, hogy velem van, hogy már nem tudnék nélküle élni. Még volt elég lélekjelenlétem elvigyorodni szavain, mert egyértelművé tette, hogy éppen nem a saját kikötözésére gondol, és meglepő módon végig is futott rajtam valami kellemes bizsergés azon töprengve, vajon milyen érzés lenne alatta feküdni, megkötött kezekkel, bár valószínűleg nem volt felkészülve lelkileg arra az alattomos bosszúra, az édes kísértésre, ami azután várna rá, hogy elenged. - Csak akkor vállald be, ha felkészültél a következményekre - leheltem halkan válaszként, mintegy előre figyelmeztetve, és ha nem kötött volna le annyira teste izgatása, minden bizonnyal perverz szemöldökvonogatással folytattam volna a sort, de sem a múlt, sem a jövő nem érdekelt annyira, hogy kizökkenjek ebből a momentumból, még ha amúgy izgatta is a fantáziámat az a bizonyos szerepcsere. Éppen csak annyira engedtem el egyik csuklóját, hogy végigzongorázzak testén, gyengéden cirógatva oldalát, majd ahogy elmerültem benne, újra lefogtam kezét, de továbbra sem szorítottam erősen, készen állva arra, hogy elengedjem, ha bármi jelét adja ennek. Pedig aligha voltam már eszemnél, teste forrósága úgy szippantott magába, mint talán még soha, hirtelen olyan volt, mintha nem is a teste lenne alattam, hanem egy forró lávafolyam, égette minden porcikámat, és ahogy lassan mozdítottam a csípőmet, ez az érzés csak tovább terjedt, tetőtől talpig végigjárva zsigereimet. A levegő, amit rendszertelenül fújtam ki, szinte füstölt, és hiába vágytam mindennél jobban azokra a tüzes ajkakra, nyelvem melleit választotta, gyengéden véve ajkaim közé mellbimbóját, néha gyengéden, de határozottan megszívva azt, és magam sem bírtam ki, hogy néha ne sóhajtsak vagy nyögjek bele a mozdulatsorba. Teste pedig tovább ingerelt, nem is tudtam tovább türtőztetni magamat, elengedtem kezeit, rögtön olvadva mámorító csókjába, nyelvem mohó csatát vívott nyelvével, kellemes sóhajt rejtve ajkaiba, mikor végre megéreztem magamon ujjait, halk morranást hallatva, mikor ismét fenekemre markolt. Legalább annyira kikészültem a váltakozó ritmustól, mint Ő, főleg hogy most nem is volt kiváltó oka ennek a kegyetlen kínzásnak, de ahogy teste reagált a mozdulatamra, akaratlanul is eluralkodott rajtam a kisördög, ami azt súgta, hogy nyújtsam el a gyönyörét, ezzel együtt pedig az enyémet is. Pedig nehéz dolgom volt, szinte robbanásközeli állapotba kerültem nem egy vehemens mozdulat után, a fájdalom pedig, amit a hajam markolásával vagy épp harapásaival okozott, nem volt elég erős ahhoz, hogy fel tudjam venni a küzdelmet egy ilyen intenzíven köszöngető gyönyör ellen. És a picsába, nem is akartam küzdeni valami ellen, ami annyira csodálatos, és ami már most olyan egetrengető mámort ígért, amit csak Vele tudtam átélni. Fokoztam a mozdulataim ritmusán, már egy pillanatra sem lassítva, mellkasomat még szorosabban dörgöltem melleihez, míg egyik kezem fenekébe mart, így emelve még inkább csípőmre a lábát, fogaimmal gyengéden harapva ajkába, csak hogy visszaadjam az iménti kegyetlen támadást. - Hallani akarom, ahogy elélvezel - búgtam, közben ajkát cirógatva nyelvemmel, szavaimmal indokolva, hogy miért nem forrok vissza ajkaira, csak hogy a lelkét is kicsókolhassam belőle, tekintetem pedig arcára szegődött, elnyúló csókot lehelve állára és arcélére, miközben egyre gyakrabban akadt bennem a levegő, egyre inkább hullámzott felette a mellkasom, és nem volt oxigén, ami bejusson a tüdőmbe. Nem is tartott sokáig a várt pillanat, éreztem, hogyan közeledik felém a robbanásszerú állapot, ahogy mindent beterít előttem az orgazmus homálya, ami végül meg is állt előttem. Egy hangos, elnyúló nyögéssel, testébe feszülve adtam meg magam, egy mély, vehemens mozdulattal lüktetve belé, amit apróbb lökések követtek, de még így, ezen a furcsa, mámorító ködön át sem tudtam nem Rá figyelni.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 18, 2022 12:01 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Tényleg behódoltam Neki, pedig eleinte eszem ágában sem volt valaha is együttműködni vele. Eltökélt szándékom volt ellenkezni és borsot törni az orra alá, amikor csak tehetem, de azóta minden megváltozott. Olyan szerelmet ébresztett bennem, amit elképzelni se tudtam eddig és az, hogy mindezt, még viszonozza is, mindenképpen behódolásra kényszerít. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy nem fogom hallatni többé a hangom, ha olyasmire készül, ami nem tetszik, de már nem akarok lépten-nyomon akadékoskodni Vele. Az ágyban végképp nem, amikor minden mozdulata, csak még jobban feltüzel, legyen az gyengéd, heves vagy épp, egy egész picit uralkodó, mert hiába is fogja most le a kezeimet, tudom, hogy csak addig teszi, amíg látja rajtam, hogy élvezem. Én pedig élvezem, mert legalább olyan édes kínzás az, hogy nem érinthetem szabadon, mint az, amikor egy étteremben incselkedünk egymással vagy épp, a nutellát nyalogatja le a testemről. Az egyetlen fegyverem így ellene a testem, amivel simulok is forró bőréhez csalogatón, ölemmel feszülök ágyékának mindkettőnk kedélyeit borzolva a mozdulattal, miközben teszek némi megjegyzést az így már teljesen felesleges bilincs vásárlás kapcsán. Na nem, mintha tervezgettem volna, de az incselkedés kedvéért megemlítem, Ő pedig édesen bőrömbe súgja a választ és, még azt is tudatja velem, mi mással tudna még tehetetlenné tenni. Beleborzongok szavaiba és abba, ahogy finoman fülcimpámba harap, de egy kellemes sóhajt követően azért megkeresem perzselő tekintetét egy pillanatra. -De én nem vagyok ilyen ügyes a tépett ruhákkal.- vigyorgok pimaszul, hiszen az említett bilincset se a saját csuklómra tenném ezek után, a fizikai hátrányomat próbálnám vele kompenzálni, mert azért az is elég izgató elképzelés, ha Ő heverne itt az ágyon úgy, hogy szabadon garázdálkodhatnék teste minden pontján, mert úgysem tudna érinteni. Forró, mohó csókja közben is hullámzik alatta testem, melleimmel és ölemmel is neki feszülök, miközben egyre kéjesebb, egyre bujább sóhajok és nyögések hagyják el ajkaimat, így adva tudtára, milyen őrülten felcsigázott már, de még mindig nem tűnik úgy, hogy enyhíteni akarná vágyamat. A szívem vadul dübörög mellkasomban, az ölem kínzón lüktet, valahányszor csak neki feszül keménysége, újra és újra reménykedve abban, hogy most majd végre előre lendül, de nem teszi. Csak játszik velem -saját magával is-, kínoz és gyötör, míg végül kénytelen vagyok bevetni ellene azt a fegyvert, amitől tudom, hogy minden egyes alkalommal elveszíti az eszét. Szájáért kapok, forró csókot lehelek rá, végül fogaim közé csípem ajkát, magam is felnyögök a pikáns mozdulattól és, ahogy felszisszen tőle, az eredmény pedig mosolyt csal ajkaimra lihegésem közepette, mert egyik kezét elhúzza a csuklómról. Levegő után kapkodok, ahogy gyengéd érintését végig vezeti testemen libabőrt okozva annak ellenére, milyen őrjítően forró mindenem, végül combjaim közé nyúl, feszülten sóhajtok, ahogy hozzám igazítja magát, de még mindig húzza az idegeimen addig, míg újra ráfog csuklómra. Felnyögök, egy pillanatra lehunyom szemeimet, ahogy végre elmerül bennem, a vérem vadul dübörög fülemben, még a lélegzetem is elakad az édes, feszítő érzéstől, ahogy teljesen kitölt, majd ajkaim újra övéire találnak, lihegve lopok róluk tüzes, mohó csókot, miközben kiélvezem az édes pillanatot, szinte küszködve már attól, hogy nem tudok forró bőrébe marni, Ő pedig a csókját is megvonja tőlem, hogy tovább kínozzon. Ajkai végig perzselik bőrömet, nyelve, mint valami lángcsóva, úgy égeti testemet, míg mellbimbómra talál, mohón kényezteti az érzékeny bőrt, én pedig nyögve, levegő után kapkodva hullámzok tovább alatta, küszködve a kéjtől, amit nyelve és csípője mozdulatai okoznak. Amint szabaddá válnak kezeim, egyiket arcára simítom, lihegve kapok ajkaiért, mintha az életem múlna édes csókján, másik kezem oldalán, bordáin cikázik végig, körmeim hegyével ingerelve bőrét, míg végül derekán telepszik meg, olykor finoman izmaiba marva az élvezettől. Valahányszor megindulok a mámor felé vezető úton heves lökéseitől, mindig lelassít, teljesen megőrjítve ezzel a szándékos kínzással, mégis pokolian élvezek minden pillanatot, ahogy a végletekig fokozza izgalmamat, én pedig kiszakadok csókjából, állára, nyakára vándorolnak ajkaim, hogy aztán finoman bőrébe harapjak, belenyögjek, míg kezem tarkójára simul és hajára markol. Csípőm felveszi az általa diktált ritmust, lágyan ring alatta, combjaimat még fentebb húzom, hogy a lehető legmélyebben merülhessen el bennem, kezem pedig fenekére csúszik, belemarkol, míg ajkaim újabb heves csókra hívják ajkait. Nyelvem nyelvéhez simul, csókunk ritmusa összhangban van testünkkel, szájába nyögve, lihegve indulok el újra a mámor felé, amit végül elnyíló ajkakkal, visszafojtott lélegzettel várok, hogy megadjon nekem. Hacsak nem akar tényleg a végletekig gyötörni.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Jún. 18, 2022 8:44 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Egy másodpercig sem gondoltam komolyan a saját szavaimat, már a fürdésre és alvásra vonatkozóan, és ezt már akkor nyilvánvalóvá tettem számára is, mikor ezek a nyilvánvaló baromságok elhagyták a számat. Eszem ágában sem volt lekászálódni róla, és ugyan a fürdéssel még túl sok gondom nem is akadt, de arra már most komoly összeget tettem volna, hogy jó ideig még nem fog elaludni. Erről pedig kész voltam kezeskedni. Ő pedig partner volt benne, teste szinte pillanatok alatt reagált az új felállásra, úgy simult hozzám, ahogyan én is dörgölőztem hozzá, viszonylag gyorsan ellenem fordítva a saját fegyveremet, mikor ölével ágyékomnak feszült. Éreztem a belőle áradó hőt minden létező ponton, ahol hozzám simult, és hiába tűnt úgy az imént, hogy a szoba hőmérséklete már amúgy egész kellemes, újfent nem éreztem mást, csak azt a kegyetlen, izgató forróságot, ami kísértetiesen emlékeztetett arra, amit a testében is érezni szoktam. - A behódolásod minden pillanatát élvezem - vigyorodtam el szemtelenül, leginkább a megfogalmazásán, mert még akarva sem tudtam volna szabadulni az emlékektől, kettőnk rögös útjának jelentős állomásaitól, és hiába volt egyértelmű, hogy én vagyok a dominánsabb, éppen annyira hódoltam be neki, mint Ő nekem. Kiélveztem simogató mozdulatait, míg ajkaim a nyakát járták végig, nyelvem bebarangolta forró bőrét, mégsem tudtam uralkodni az előtörő ösztönön, amikor kezei után nyúltam, majd gyengéden börtönbe zártam csuklóit, lassan a feje fölé tolva karjait, közben egy pillanatra sem engedve a szorításból. Ez még inkább felizgatott, bár nem szerepelt a szándékaim között fájdalmat okozni neki vagy megijeszteni, leginkább ezért hagytam neki menekülőutat, éreztetve vele, hogy ha akar, ki tud törni a szorításból, de ahogy teste újra és újra megmozdult alattam, Ő pedig újra megszólalt, még a lázas izgalom kellős közepén is volt elég erőm elvigyorodni. - Hidd el, amúgy sincs szükséged bilincsre - búgtam a fülébe, és joggal gondolhatta volna, hogy a saját fizikai erőmre gondolok, de ha foglyul akartam ejteni, mindig találtam volna megfelelő eszközt hozzá, már a két kezemen túl is. - Akármelyik széttépett ruháddal az ágyhoz kötözhetnélek - tettem még hozzá, gyengéden fülcimpájára harapva, még mielőtt mohó ajkaim rátaláltak volna ajkaira, olyan szenvedéllyel és tűzzel kapva utánuk, mintha nem bíztam volna abban, hogy holnap új nap virrad. Nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire hiányzik az érintése, bár ettől épp én fosztottam meg saját magamat, és míg csuklóit tartottam foglyul, én sem tudtam Őt érinteni, de még ez sem tudott gátat szabni annak az olthatatlan vágynak, ami irányában tombolt bennem. Én egy csókkal ostromoltam, míg Ő továbbra is kínzó játékot űzött, mindahányszor az ágyékomnak feszült, közben combjait körém kulcsolva, ez pedig kicsikart belőlem egy újabb erőtlen, elcsúszott vigyort. Ez maradt ellenem az egyetlen fegyvere, és a hangok, a sóhajok és nyögések, amik előtörtek belőle, mire nagyot kellett nyelnem. Elváltam ajkaitól, csak hogy figyelhessem arcát, miközben fejét hátravetette, így élvezve ki a tőlem visszakapott revansot, ahogy ágyékom újra nekifeszült, de ez éppen akkora kín volt nekem is, mint neki. A teljes kontrollt mégis akkor veszítettem el, mikor bevetette a valószínűleg utolsó fegyverét ellenem, és ajkamra harapott, mire felszisszentem, az izgató és édes fájdalom pedig egyetlen másodperc alatt zubogott végig ereimen és minden idegvégződésemen. Egyik kezem levált csuklójáról, szabadon hagyva karját, miközben ujjaim lassú mozdulattal végigsimítottak arcán, de nem álltam meg itt, haladtam is tovább, végig az oldalán, érezve a testén megjelenő libabőrt, majd benyúltam kettőnk közé, így igazítva be magam, és míg kezem ezek után visszatért a csuklója köré, csípőm előrenyomult, egyetlen mozdulattal tűnve el benne. A feszítő érzés hatására ajkai közé nyögtem, bár még így sem nyelte el teljesen a hang intenzitását, testem izmai befeszültek, és csak azután kezdtem lassú mozgásba, hogy mindketten kiélveztük testünk összefonódását. Ki is szakadtam újra a csókból, végighúztam nyelvemet állán, le a nyakáig, és bár minden porcikám akarta, hogy érintsen, mégsem engedtem el, miközben ajkaim tovább kalandoztak, rátalálva mellbimbójára, nyelvem pedig szinte azonnal kényeztetni kezdte, miközben rátaláltam arra a kínzó ritmusra, amivel néha Ő is megőrjített engem, hol gyorsítva a mozgásomon, hol mérsékelve a tempón, valahol félúton teljesen elveszítve saját magamat, egyszerűen nem bírtam tovább, hogy ne érezzem érintését, gyengéd ujjait magamon, így kiszabadítottam a rögtönzött börtönéből, felszabaduló karjaimmal a feje mellé támaszkodva könyökömmel, miközben ajkaim éhezve csaptak le szájára.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 17, 2022 9:21 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Régóta vágytam erre a helyre, elutazni ide és magamba szippantani a város kultúráját és múltját, de most mégis sokkal jobban vágyom arra, hogy Vele lehessek, hogy a nap minden percét Vele töltsem, bár az sincs ellenemre, ha a kettőt vegyítjük némi polgárpukkasztó magatartással. Lelki szemeim előtt máris megjelenik a buja kép, ahogy egymásnak esünk egy eldugott kis boltív alatt, ahol próbálnék a lehető leghalkabb lenni, de tekintve, hogy már az elképzelés is iszonyúan felizgat, valószínűleg nem lennék képes rá. Ő pedig, amilyen pofátlanul szexi tud lenni, még direkt élvezné is, hogy kéjesebbnél kéjesenn hangokat csikar ki belőlem nyilvános helyen. -Igazán?- duruzsolom pimasz mosollyal, de én már az ablakkal kapcsolatos terveimet emlegetem, Ő pedig a partot hozza szóba, ami csak tovább fűti véremet, ha elképzelem, hogyan is furakodna lábaim közé és csúsztatná félre azt az apró akadályt. Egy részem iszonyúan erkölcstelennek tartja az elképzelést, hogy nyilvános helyen essünk egymásnak, de egy másik részem, amit nagy eséllyel Ő ébresztett fel bennem, őrülten izgatónak találja a helyzetet. Legalább annyira, mint a mostanit is, ahogy fölém magasodik, ahogy ágyékát ölemhez simítja, így adva tudtomra, mennyire felizgatta már pusztán az elképzelése is annak, miként pipáljuk majd ki a tengerpartot a listánkon, én pedig cseppet sem fogom vissza magam, kezem mohón járja végig testét, hátán az izmokat, gerincét és fenekét, miközben én is incselkedőn neki feszülök ölemmel. És még van képe ezek után fürdést meg alvást emlegetni, mikor a teszem máris forrón simul övéhez, mellem mellkasának feszül, már megint mindenem lángol, Ő meg a demokráciát emlegeti. -Felesleges. Én már rég behódoltam az orosz uralomnak.- kuncogok halkan, testem lágyan ring alatta, újra és újra érezve keménységét, így aztán elég nehéz valóban azt hinnem, hogy fáradt lenne, de már csak azért is, hogy cukkoljam, ezt feltételezem. Halk kérdésére, csak egy halk sóhaj a válaszom, ahogy nyakamra lehel lágy csókokat, mintha csak az enyémekre válaszolna, felszisszenek, mikor bőrömbe harap, testem tovább járja lassú, komótos táncát alatta, így simulva hozzá újra és újra, miközben Ő kezeim után nyúl, csuklómra fog és a fejem fölé irányítja őket finoman. Ajkamba harapva figyelem arcát, melleimmel újra és újra mellkasának feszülök, miközben perverz vigyor jelenik meg ajkaimon. -Lehúzom a bevásárlólistámról a bilincset.- sóhajtom halkan, teljesen bezsongva a gondolattól, hogy Neki köszönhetően nem érinthetem, nem barangolhatom be ujjaimmal forró bőrét, amit akár zokon is vehetnék, mégis úgy érzem, hogy csak még jobban feltüzel vele. Egyértelműen érezteti velem, hogy Ő irányít, de ez cseppet sem zavar, mert nem azon a megalázó, perverz módon teszi. Egyszerűen, csak az irántam érzett vágyat érzem mozdulataiban és azt, hogy bármelyik pillanatban elengedné kezeimet, ha úgy akarnám, ez pedig, csak még inkább félkorbácsolja bennem a vágyat. Tudom, hogy milyen férfi, hogy milyen volt ezelőtt és, hogy milyennek illett lenni az Ő köreiben, most mégsem érzem kényelmetlennek a helyzetet,nem érzem azt, hogy semmibe venne, hogy csak egy nő lennék a sok közül. Abból, ahogy rám néz, ahogy bőrömet becézi, én a nagybetűs Nőnek érzem magam és, ez nagy különbség. Forró, mohó csókja ugyanezt érezteti, ahogy ajkai enyémre olvadnak, ahogy nyelve nyelvemhez simul, miközben továbbra is, csak a testemmel tudok beszélni hozzá, ölemmel feszülök ágyékának, melleimmel simulok forró bőréhez, a vérem pedig meglódul bennem, újra ezer fokon ég minden porcikám, mintha az iménti kielégülés a régmúlté lenne csupán. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire lehet akarni, ilyen mohón lehet vágyni rá, Ő azonban napról napra felnyitja a szemem édes szerelmével és azzal, amit én érzek iránta. Egyszerűen megőrülök érte, ezt pedig kapkodó lélegzetem is tökéletesen jelezheti már, ahogy újra és újra mozdulok alatta, szinte csalogatom lüktető ölemhez, hogy végre magamban érezhessem, Ő mégsem mozdul. Elsuttogott szavaira buja, vágyakozó nyögéssel reagálok, combjaimmal csípője két oldalát ejtem fogságba, mégis tudom, hogy egyedül rajta múlik, mikor kapom meg azt az enyhítő érzést és ez...kikészít. -Igen. Érzem.- lihegem halkan, ölemmel újra és újra kemény férfiasságának feszülve, így izgatva Őt és magamat is, mintha már nem lennék így is teljesen felajzva, mintha nem lüktetne a testem érte, hogy végre magamban érezhessem újra, mintha nem alig pár perce juttatott volna a csúcsra. -Megőrülök érted.- súgom halkan, fejem hátra feszítem a párnára az édes kíntól, ahogy újra és újra érezteti velem vágyát, mégsem könyörül rajtam, majd nyögve ajkaiért kapok, mohó csókot követelek tőle, lihegve préselem testem testéhez, végül lihegve, szuszogva harapok alsó ajkába és pár pillanatig fogaim börtönében is tartom csak, hogy Neki is legalább annyira kínzó legyen mindez, mint nekem.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 17, 2022 7:30 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Volt egy halvány kísérletem arra, hogy az utazás minden egyes pillanatában megpróbálom lesni a kívánságait, és vele tartani mindenhová, ahová csak menni akar majd, de ez az egész valószínűleg már akkor megbukott, mikor leszálltunk a repülőről, a legcsúfosabb kudarc szintjét pedig akkor érte el, mikor szembesültem a lakosztály adta... lehetőségekkel. Voltaképpen ha nem mentünk volna sehová egy héten keresztül is tökéletesen feltaláltam volna magam, már amíg nem hagy magamra, de valahol meg akartam találni az arany középutat, elvégre ez az egész már jóval többről szólt. Nemcsak rólam, hanem Róla is, és én, aki soha nem kötött kompromisszumokat, most kész voltam áldozni pár órát az értékes szabadidőnkből, ha netán tényleg a város csodáiban akarna gyönyörködni. - Nincs olyan része ennek a városnak, amit ne akarnék felavatni veled - válaszoltam, megnyalva saját alsó ajkamat, kicsit sem tompítva a már jól ismert pimaszkodásomon, miközben ujjaim gyengéden köröztek hasán, meg sem állva a nyakáig. Csak lopva néztem a megemlített panorámás kilátás felé, egy pillanatra ki is száradt a torkom, ahogy eszembe jutott, milyen extázisban voltunk mindketten nem is olyan régen, így muszájból nyelnem kellett egyet. Már csak azért is, mert meglebegtette, hogy neki éppúgy vannak ötletei, mint nekem, és ugyan nem adtam szavakkal a tudtára, de rögtön birizgálni kezdte a fantáziámat, alig bírva magammal, hogy ne kapjam fel az ágyból és cipeljem az ablakig. Őt ismerve, holnap és tulajdonképpen bármikor képes lenne úgy felhúzni, mint ma este az étteremben, és amíg ennek olyan eszméletlen következményei vannak, mint magamévá tenni a kibaszott ablaknak támaszkodva, hát nem is volt okom az aggodalomra. Nehezen küzdöttem meg a vízióval, ami elém vetítette Őt csupaszon, mindössze egy bikini takarásában, bár ezúttal már nem a féltékenykedés és az ebből fakadó agresszió kötötte le a figyelmemet. Ajkamba harapva gondolkodtam el azon, hogy mikor és hogyan fogom féltehúzni azt a falatnyi kis anyagot, csak hogy rászolgáljak a már rám aggatott erkölcstelen jelzőre, és bár fennállt a veszélye a lebukásnak, de talán éppen ezért izgatott fel ennyire már pusztán a gondolattal is, amitől újra száradni kezdett a torkom. Nem is bírtam ki, hogy az ösztönöm ne kapcsoljon be ismét, ahogy előre lendültem, magam alá birkózva Őt, ujjaim pedig gyengéden végigcikáztak oldalán, miközben befészkelődtem két lába közé. Éreztem, ahog kezei bejárják a hátamat, közben magamon lábát, ahogy végigsimít rajtam, mire sikerült villantanom felé egy ravasz, csibészes kis vigyort, szándékosan ölének dörgölőzve. - Próbálom fenntartani a demokrácia látszatát - válaszoltam könnyedén, mintha tényleg valami semmiségről folyna az eszmecserénk, és nem a két lába között feküdnék, arra várva, hogy teste ismét eggyé váljon az enyémmel. Az, ahogy ölével szándékosan nekem feszült, majd a fenekembe markolt, közben nyakamra lehelve apró csókokat, végül elég egyértelmű választ adott az amúgy is nevetséges kérdésre, egyetlen porcikám sem akart még aludni, sőt. Ismét kezdett visszatérni belém az élet, ennek elsőszámú jelét Ő maga is érezhette ölének feszülni, ahogy egyre keményebbé váltam incselkedése miatt, és ezt még az a kis fájdalom sem befolyásolta, ami harapása nyomán áradt szét pár pillanatig a testemben. - Mikor voltam én utoljára fáradt hozzád? - kérdeztem a füléhez hajolva, hangom azonban már szinte nem is maradt, de nem is volt rá szükségem. Ingerlően húztam végig nyelvemet nyaka bőrén, néha játékosan, mégis finoman belé harapva, mintha csak utánozni akarnám az iménti játszadozását, kezeim azonban már kutattak az övéi után. Nyúlkáltam is hátra, csak hogy elkapjam őket, gyengéden a csuklójára szorítva, lassú mozdulatokkal tolva karjait a feje fölé, majd a párnába szorítottam őket. Ekkor azonban már nem nyakát csókoltam, helyette arcát, tekintetét fürkésztem, hogyan is reagál erre a lépésre, készen állva arra, hogy elengedjem, ha túlzásnak érzi, de ahogy szemeim ajkaira tévedtek, nem bírtam ki, hogy ne kapjak utánuk, éhes piócaként tapadva ajkaira, nyelvemmel azonnal üldözőbe véve az Ő nyelvét. Lávaként zúdult rám a saját vérem, és ahogy a tüdőm megtelt ezzel a forrósággal, egyre nehezebben jutottam levegőhöz, mégsem szakadtam ki a csókból, ágyékom pedig újra és újra ölének feszült, így kergetve teljesen az őrületbe. - Kibaszottul kívánlak - lihegtem ajkai közé, szavaimmal ellentétben viszont továbbra sem merültem el testében, ismét a játszadozást helyezve előtérbe, néha akaratlanul is erősebben szorítva csuklójára.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 17, 2022 5:28 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Halkan elnevetem magam, mikor nem reális veszélynek nevezi azt, hogy talán agyon nyomhatom, kedvem támad visszamászni rá és a lehető legjobban rátehénkedni, de mozdulni sem merek, ahogy tekintete végig siklik rajtam, csak nyelek egy nagyot és mosolyogva figyelem. Gyengéden cirógatja bőrömet, én pedig az Övét, mintha mindazok ellenére, amit átéltünk a hotelba érkezésünk óta, még mindig képtelenek lennénk nyugton maradni egymás mellett és igazából, én tényleg így is érzek, igyekszem is a lehető legközelebb helyezkedni hozzá, hogy érezhessem teste melegét és bőre illatát. És persze hogy kenyelmesen cirógathassuk egymást. -Akkor, majd készítünk valami beosztást.- kuncogok halkan, de aztán pimasz vigyor jelenik meg arcomon, ahogy tovább gondolom a dolgot. -Vagy még több helyet avatunk fel.- vonok vállat kacéran, de aztán nem bírom nem szóba hozni azt a hatalmas ablakot is, aminél olyan vad, heves vággyal estünk egymásnak, hogy még a gondolatától is nyelnem kell egy nagyot. Ha pedig belegondolok, hogy mi mindent akarhat még csinálni ott velem, máris felüti a fejét az az éppen csak megszunnyadó vágy, ami az imént is tombolt bennem. -Nekem is vannak ötleteim.- súgom válaszul, tovább pimaszkodva, de úgy tűnik, Ő valamivel jobban műveli ezt, mert a part említésétől halkan megköszörülöm a torkom, nyelek egy nagyot és próbálok úgy tenni, mintha nem zsugorodott volna a gyomrom már ettől is pingpong labda méretűvé. -Semmiképp sem hagyhatjuk ki a partot.- közlöm halkan, bólogatva, mintha csak arról diskurálnánk, hogy mi is legyen a holnapi program, ami lényegében valamennyire igaz is, csak ettől a tervezgetéstől felforrósodik pillanatok alatt a bőröm. Már, csak amiatt is, mert bármit kinézek Belőle. A bikini alsóm említésére, már csak kacéran vigyorgok, hiszen a féltékenykedése, részben arról is árulkodott, mennyire szexinek látja rajtam azt a falatnyi anyagot, de így már végképp nem lehet kétségem efelől. Tekintetem arcát fürkészi, íriszeibe mélyed, míg kezeim továbbra is bőrén kalandoznak, de aztán váratlanul elhúzza tőlem a kezét, kezdenék is már felszólalni a tette ellen, de mikor fölém gördül és befészkeli magát lábaim közé, már annyira nem látom okát a lázadásnak. Inkább fentebb húzom lábaimat, kezeim háta forró bőrére csúsznak, míg talpam játékosan végig vezetem térdhajlatán és vádliján, majd vissza, így fészkelődve picit alatta. De Őt sem kell noszogatni, ágyéka ölemhez simul, még jobban felizgat a mozdulattal, mintha már nem forrósodott volna fel bőröm kellőképpen attól, ahogy alá kerültem. -Fürdés és alvás?- vonom fel értetlenül szemöldökeimet, na nem, mintha az ártatlan ábrázata nem lenne kellőképpen árulkodó, hogy ezt valójában Ő sem gondolta komolyan, csupán incselkedni akar velem. -A fürdés még oké, de...- állok meg egy pillanatra, hogy ölemmel még jobban neki feszüljek, miközben ajkam nyakára vándorol lágy csókokkal, finoman bőrébe is harapok, úgy duruzsolok tovább. -Tényleg úgy érzed, hogy most épp aludni készülök?- simítok le gerince mentén egészen a fenekéig, szokásomhoz híven nem is állom meg, hogy ne markoljak finoman a szexi domborulatba, így vonva közelebb magamhoz, mintha csak jelezni akarnám, mennyire nem akarok még aludni. -Persze, megértem, ha te már fáradt vagy és inkább aludnál.- suttogom bőrébe, pimasz mosolyomat pedig, csak emiatt nem láthatja, de hangomból valószínűleg kiérzi, hogy épp vigyorgok. Nem tudom, hogy valaha meg fogom-e unni a vele való pimaszkodást és incselkedést, de most is ugyanúgy élvezem, hogy a bőrére lehelt csókokkal és a fenekét, derekát, hátát cirógató mozdulatokkal ingerelem, mint bármikor máskor.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Pént. Jún. 17, 2022 7:21 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem tudtam szó nélkül hagyni a rólam eltűnő testét, ami eddig a kellemes meleg egy részét kölcsönözte, és amint mellém kúszott, a szoba valódi hője elkezdte borzolni az izzadt bőrömet. A forrósághoz képest mondjuk, ami mindkettőnkben tombolt, még valószínűleg a legpusztítóbb kánikula is hűvös szellőnek tűnt volna, de válasza hallatán csak jókedvűen megforgattam a szemeimet. - Agyon nyomni? - kérdeztem vissza fejcsóválva, hozzá hasonlóan én is elnevetve magamat. - Nem tűnik egy reális veszélynek - tettem hozzá, és hiába próbáltam küzdeni az ösztön ellen, de nem bírtam ki, hogy tekintetem ne pásztázza végig a mellém heveredő, csupasz testét, bár ezzel leginkább csak azt értem el, hogy a múló forróság egy része újra éledezni kezdett bennem. Oldalra fordultam, de még ezután sem hagytam fel az előbbi tevékenységemmel, hol tekintetét, hol testét és az azt végigcirógató ujjaimat fürkésztem, mintha tényleg arról akarnék gondoskodni, hogy nehogy kihűljek, bár mellette erre amúgy sem volt sok esély. Már az elejétől kezdve gondoskodott arról, hogy az egekbe szökjön tőle a vérnyomásom, igaz, az összes módszere közül vitathatatlanul ez tetszett a legjobban. Nem nagyon hagyta ki Ő sem a kínálkozó lehetőséget, gyengéden érintette ujjaival a mellkasomat, ezzel a mozdulatsorral és szavaival pedig akár akaratlanul, akár szándékosan, de tovább ingerelt, ezen pedig még az sem segített, hogy a legutóbbi mámor okozta zsibbadás továbbra is ott keringett végtagjaimban. - Túl keveset fogunk látni ebből a városból - jegyeztem meg úgy, mintha amúgy egy kicsit is érdekelt volna, nem egyszer adtam tudtára, mennyire nem városnézésre vágyom, bár ez nem újkeletű, otthon sem tudtam semmi másra koncentrálni rajta kívül, ha a közelemben volt. Sőt, nem is kellett a közelemben lennie ahhoz, hogy minden kibaszott gondolatom felett uralkodjon, anélkül is el tudtam képzelni, hogy mi mindent fogok vele művelni a viszontlátás örömére, a gondolat pedig csak újra és újra gócba rántotta a gyomromat. Tényleg úgy tűnt, hogy soha nem lesz elég belőle. - Még van egy-két ötletem, hogy mi mindent tudnék csinálni veled annál az ablaknál - mondtam, pár pillanat erejéig a panoráma felé fordulva, a lelki szemeim előtt már szinte látva is azokat az ötleteket megvalósulni, de nem is nagyon igyekeztem elhessegetni a gondolatokat. - Holnap ki akarom pipálni a partot is, minden szempontból - sóhajtottam fel úgy, mintha egy teljesen hétköznapi elfoglaltságról beszélnék, szám szélében azzal a pimasz vigyorral, miközben szemeim visszataláltak íriszeire, és a gondolat hatására be is haraptam alsó ajkamat. - Talán mégis túl nagy hatást gyakorolt rám az a bikini alsó - tettem hozzá ártatlankodó arckifejezéssel, legalább úgy, mintha nem is lenne más választásom, majd pár pillanatig meg sem szólaltam, csak néztem Őt, miközben visszahúztam a simogató kezemet, de nem kellett sokat várnia arra, hogy újra támadásba lendüljek, felemelkedtem annyira, hogy átforduljak fölé, befészkelődve két lába közé csípőmmel, mellkasom pedig készségesen simult melleihez. - Az egyik kedvenc helyemet ma még nem pipáltam ki - mormogtam halkan, aprót moccantva csípőmmel, hogy öléhez dörgölőzzek, incselkedő vigyort villantva, ezzel utalva arra, hogy ma még aligha tettem tiszteletemet a két combja között ebben a formában. - Bár - simítottam végig haja vonalán ujjaimmal, közben körmeim hegyével gyengéden végigcirógatva arcbőrét. - Választhatod a fürdést és az alvást is - vettem elő ismét az ártalmatlan pókerarcot, ismét érezve ezt a tűzforró hőséget, amit az előbb már hiányoltam.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Csüt. Jún. 16, 2022 7:47 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
Iszonyú izgató látványt nyújt, ahogy alattam elterülve bámul rám, ahogy tekintetével simítja végig minden porcikámat, hogy szinte érzem is magamon érintését, miközben egyetlen apró jelét sem mutatja annak, hogy ne élvezné a helyzetet. Sőt. Olyan mohó vágy parázslik tekintetében, hogy beleborzongok, bár ehez hozzájárul az is, ahogy csípőm mozdul rajta, ahogy testem és a benne tomboló őrült vágy átveszi az irányítást és vad, tüzes, egyre fokozódó tempóval kezdem hajszolni a gyönyört és az Ő gyönyörét. Olykor hátra feszítem a fejem, nyögve, sóhajtva élvezve ki a bennem végig száguldó bizsergést, de amikor csak tehetem, Őt figyelem, az arcát, izmai munkáját, ahogy hamarosan ő is mozdul alattam, mikor felhúzom egy mohó csókra. Édes sóhajai és halk nyögései, csak tovább fokozzák bennem a tüzet, szinte már levegőt se kapok attól a hévtől, ami éled bennem, ami a gyönyör közeledtét jelzi és az érzés, hogy Ő is ugyanazzal küszködik, ugyanúgy a mámor kerülgeti már, csak még mohóbbá és bátrabbá tesz. Cseppet sem fogom vissza magam, ahogy az orgazmus végig söpör rajtam, miközben Ő is belém lüktet. Hangos, kéjes nyögéssel próbálom átvészelni a pillanatot, izmaim őrjítő remegését, az Ő izmainak rándulásait, miközben magamhoz ölelem, ajkaim övéit érintik, de csak arra vagyok képes, hogy lihegve követeljek magamnak némi oxigént, hogy pihegve kapaszkodjak belé, míg valamennyire mindketten lenyugszunk. Aztán eldőlök vele együtt az ágyon, felhevült bőrére gyengéd csókokat lehelek, majd mellé helyezkedek, hogy valamennyire levegőhöz juthasson, de már kifogásolja is mozdulatomat, én pedig elmosolyodok és felpillantok rá. -Nem akartalak agyon nyomni.- kuncogok, halkan még mindig pihegek, de már valamicskét kezd rendeződni a légzésem, a testem visszatalál ebbe a világba és egészen hozzá is simulok, mikor már majd, hogy nem kellemetlen érint a szoba hőmérséklete anélkül a forró, lüktető vágy nélkül ereimben. Ennek ellenére képtelen vagyok nem érinteni, ujjaim gyengéden táncolnak bőrén, miközben visszautalok korábbi megjegyzésére és, még azt is ki merem jelenteni, hogy talán egy következő életben is rajta fogok csüngni. Nem úgy tűnik, mint aki nagyon bánná, mint ahogy én is úgy érzem jelenleg, hogy talán egy élet is kevés lesz arra, hogy szeressem, de most csak ez a pillanat az, amink van, ami biztos és gyengéd érintéseink, miközben ránk telepszik ez a kellemes, nyugodt, békés hangulat. Gyengéd mosollyal fürkészem arcát, míg Ő a testemen barangoló kezét figyeli, majd szavai hallatán incselkedve elvigyorodok és végig húzom nyelvem ajkaimon. -Szerintem is szexi, ahogy alattam nyögsz.- duruzsolom incselkedő mosollyal, de még most is beleborzongok, ahogy felidézem magam előtt tekintetét és azokat az édes, mámoros hangokat, amik elhagyták ajkait, a borzongáson pedig cseppet sem enyhít az, ahogy tovább cirógat. -De igazság szerint, mindenképpen rohadtul izgató vagy.- lehelem halkan, körmöm hegyével hasfalára rajzolva pár ismeretlen motívumot, tekintetem követi is a mozdulatot, de végül felsandítok rá. -Akkor, most pár helyet kipipálhatunk azon a listán.- súgom halkan, ajkamba harapva, tovább körözgetve immár mellkasa táján, míg ő már nyakam lágy bőrét cirógatja. -Bár, ahhoz az ablakhoz, még visszatérhetünk máskor is.- mosolyodok el pimaszul, el is pillanatok újra a csodás panorámát nyújtó üveg felé, ahol olyan vadul és mohón estünk egymásnak, mint talán még soha. Na jó, igazából elég sokszor így esünk egymásnak és, csak remélni tudom, hogy ez a vágy, ami köztünk tombol, soha nem szunnyad el.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Csüt. Jún. 16, 2022 6:25 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Már attól lángra tudtam volna kapni, ahogy tekintete engem fürkészett, de nem elégedtem meg ennyivel, szemeim újra és újra végigsimítottak rajtam ülő alakján, minden apró kis területet feltérképezve és bebarangolva, mintha most láttam volna életemben először csupaszon. Pedig ez állt a legtávolabb az igazságtól, mégis, olyan izgalomba hozott, úgy bezsongatott, mint talán még soha, és ez egyszerre volt köszönhető a feszülő teste látványának és magának a gondolatnak, hogy ezúttal Ő uralkodott rajtam, teljesen átvéve tőlem az irányítást. Ha valamiről, hát erről mondtam le a legnehezebben, neki mégis úgy kínáltam fel a lehetőséget, mintha annyira hétköznapi lenne, de ahogy újra megmozdult rajtam, ujjaim alatt pedig éreztem, hogyan feszül és forrósodik a bőre, már kicsit sem akartam visszavenni azt a kibaszott gyeplőt. Néha az inger hatására muszáj volt lehunynom a szemeimet, mintha így akartam volna átvészelni a pillanatnyi extázist, pedig csak kapaszkodtam valami láthatatlanba, hogy meg tudjam tartani magam, legalábbis addig, míg Őt is mardosni kezdi a gyönyör, de ahogy visszahajolt ajkaimra, miközben tarkómba kapaszkodott, már nem bírtam ki, hogy ne mozduljak alatta én is. Megtaláltam a ritmusát, legalább olyan hévvel mozgatva csípőmet alatta, ahogyan Ő mozgott fölöttem, közben egyre jobban megemelve magam, tüzesen ajkába harapva, de valószínűleg az így okozott fájdalom sem tompíthatta azt az élvezetet, ami egyre gyakrabban karmolta végig mindkettőnk testét. Egyszerre akartam felrobbanni és kitartani, megdolgozni a gyönyöréért, de teste lassan elárulta, ez pedig jelzésként szolgált, hogy lassan én is engedhetek a feltörekvő gyönyörnek. Már nem is próbáltam nagy levegőt venni, csak szuszogtam, ajkain keresztül próbálva lélegezni, néha ajkammal ajkai után kapva, de mindent elmosott a beköszönő extázis, szájába nyögve a rajtam végigtaroló orgazmustól, karjaim szinte megmerevedtek körülötte, lüktető izmai pedig csak elnyújtották ezt a csodás, semmihez sem hasonlítható érzést. Képtelen voltam elengedni, mintha az idő is megállt volna, ajkaim ledermedtek, pedig vágytam a mámortól ittas csókja után, de csak öleltem, így várva ki tudja meddig, míg az intenzív gyönyör végül csillapodni kezdett, és csak a kellemes, lüktető zsibbadást hagyta maga után. Ismét elnyúltam, ekkor már vele együtt, apró csókjai perzselték a bőrömet, de ahogy mellém feküdt és testemen végigsimított a szoba valódi hőmérséklete, csak lemondóan felsóhajtottam. - Jobban szeretem a meleget - fűztem hozzá kapásból, lassan összeszedve magam annyira, hogy elővegyem a már jól ismert pimasz vigyoromat, amit leginkább szavai váltottak ki. - Szörnyű sors vár rám a következő életeimben is - válaszoltam végül egy szemtelen szemöldökfelvonással, kellemesen nyelve egyet, de ahogy az Ő keze, úgy az enyém sem nyugodott, miközben oldalamra fordultam, és gyengéden végighúztam körmeim hegyét először karján, majd a hasa körül kezdtem cikázni. - Gyakrabban kell átadnom neked az irányítást. Kibaszottul szexi, mikor rajtam ülsz - mondtam, a hangomba pedig beitta magát az a kellemes zsibbadás, ami még az iménti gyönyörből származott, valószínűleg a friss élmény felidézése kapcsán. Tekintetem ekkor már ujjaim útvonalát figyelte, ahogy elkalandoztam hasáról, fel, a mellei közé, majd félrebillentett fejjel vonultam fel egészen a nyakáig, gyengéden cirógatva bőrét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szer. Jún. 15, 2022 8:15 pm
Dimitriy V. Smolensky and Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Honeymoon as a Smolensky
A testem már így is tűzforró, olyannyira feltüzelt a kis játszadozásunk, de ahogy magára húz, ahogy elmerül bennem, úgy érzem, képes lennék lángra kapni, az érzékeim teljesen megvadulnak és, már semmi másra nem tudok gondolni, csak Rá és erre a tüzes, forró pillanatra, miközben finoman magához ölel megőrjítve bőre forróságával. Követelőző csókunkat megszakítom, nyögése hallatán borzongás fut végig rajtam, majd pimaszul lelököm az ágyra, fölé hajolok folytatást követelve, nyelvem mohón kutatja övét, belelihegek a csókba, míg végül újra felülök és tekintetét fürkészve mozogni kezdek rajta. Iszonyú izgató látványt nyújt az arcára kirajzolódó élvezet, a teste, melyen máris megjelenik némi izzadtság és tüzes pillantása, ami rabul ejti enyémet, majd alaposan feltérképez engem is. Én pedig élvezem, hogy engem figyel, hogy egyértelműen látszik rajta, mennyire tetszik neki a látvány és mindaz, amit okoz bennem most, és valahányszor csak eggyé válunk. Ajkaimat buja sóhajok, nyögések hagyják el, miközben csípőm egyre csak járja táncát, fokozva a ritmust, mintha csak követni akarnám a fülemben doboló vérem hangját, körmeim hasfalán hagynak halványan nyomot, másik kezemmel hajamba túrok, finoman összefogva pár pillanatra, hátha sikerül csillapítani a bőrömet mardosó tüzet, de tudom, hogy ezen csakis Ő és az általa nyújtott gyönyör okozhat. Mámorító érzés rajta ülni, szinte meglovagolni, bár még a gondolatba is belepirulok, hogy épp ezt teszem, mégis iszonyúan élvezem, Őt élvezem és minden egyes sóhaját, nyögését, amit hallat, amivel tudatja velem, mennyire kikészíti mindez Őt is, de nem akarom még, hogy elérjen a mámor, az Övére is vágyom, így némiképp lassítok mozdulataimon és félig lehajolok hozzá, félig Őt húzom fel magamhoz, hogy ajkait ízleljem, tüzes csókot kérjek tőle. Ő pedig megmozdul, jól hallható, kéjes nyögést csal ki belőlem, amit újabb és újabb követ, valahányszor csak markánsabban mozdít csípőjén. Testem újra felveszi a korábbi ritmust, lüktetve fogadom magamba újra és újra, tarkójánál fogva húzom, tartom vagy inkább én kapaszkodok belé, Ő pedig újabb csókot követel, izgatón ajkamba harap, amire buja morranással válaszolok és meg mernék esküdni rá, hogy a vérem, már forró lávaként hömpölyög bennem. Egyre sűrűbb, egyre rövidebb lélegzetvételek jutnak már csupán, de azt se bánnám, ha többé nem kapnék levegőt, olyannyira megrészegít a közeledő mámor, teste forrósága és az érzés, ahogy Őt is a gyönyör környékezi, ahogy belém hatol újra és újra, míg végül ajkamba suttog és, mintha ezzel adná meg azt az utolsó lökést a szakadék szélén, abban a pillanatban kirobban belőlem az orgazmus, amint megérzem teste lüktetését, izmai rándulását a rám hulló ködön keresztül is. Nyögve, reszketve feszülök rá még jobban, míg már fizikai képtelenség, hogy ennél közelebb lehessen hozzám, nyakát karolom levegő után kapkodva, ajkaiba vagy épp halántékára nyögve, küszködve, lágy csókokat lehelve rá, ahol csak érem, ahogy átvészelem a gyönyör utolsó hullámait is és egész addig nem is eresztem el, míg nem kezd zubogó vérem csillapodni. Aztán gyengéden, kuncogva rádőlök, hogy vele együtt terüljek el az ágyon, ajkaira lágy csókot lehelek, bőrét cirógatom, míg rendeződik valamennyire a légzésem is, orrommal simítok végig álla vonalán és finoman mellé helyezkedek, de arra azért ügyelek, hogy véletlenül se keveredjek tőle túl messzire. -Azt hiszem, te sem fogsz tőlem megszabadulni ebben az életben.- súgom végül halkan, visszautalva a korábbi megjegyzésére, miközben továbbra is gyengéd érintésekkel halmozom el mellkasát és az ablakon kifelé bámulva próbálok észhez térni, végül felé sandítok mosolyogva. -De talán, még a következőben sem.- kuncogok halkan, újabb csókot lehelve ajkaira.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 37 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.