Honeymoon as a Smolensky

Valahol mélyen ijesztő ez a ragaszkodás, amit iránta érzek, ami pont olyan váratlanul csöppent az életembe, ahogy Ő is. A negatívumként megélt változás, a kényszer, ami miatt összefonódott az életünk, végül olyan mértékű boldogságot hozott, amiről álmodni se mertem és épp emiatt rettegek attól, hogy ugyanilyen váratlanul véget érhet valami miatt. Nem az érzéseink okán, hiszen az már rég bebizonyosodott, hogy ez nem csak egy kósza fellángolás, hanem valami őrülten erős, felfoghatatlan kötelék, de még ezen kívül is millió és egy dolog történhet, ami belerondíthat ebbe az önfeledt boldogságba. Valószínűleg, ezen gondolatok miatt érzem úgy, hogy egyetlen pillanat is kínzó, amit úgy töltök el, hogy nem érinthetem szabadon és ezért ilyen mámorító, amikor végre hozzám simul.
Jobban szükségem van erre, mint a levegőre, bár már ahoz is jóval gyorsabban próbálok hozzájutni, ahogy testünk kínzó ritmussal újra és újra összesimul, ahogy forró vérem belülről mardossa bőrömet, de mindez az a fajta kín, ami őrjítő élvezetet is okoz egyben, amihez fogható egyszerűen nem létezik. Mellemre csúszik tenyere, érintése nyomán felforrósodik bőröm, mellbimbóm megkeményedve simul tenyerébe, miközben egészen a kabin üvegéig terel, finoman taszít testével a hűs felületnek, csípője pedig tovább járja vadító táncát buja mozdulatokra csábítva az enyémet is. Pikáns szavai hallatán perverz vigyor húzódik ajkaimra, elektromosság cikázik végig rajtam, már pusztán a gondolatától is annak, hogy újra magamban érezzem, de azért két feszült lélegzetvétel között szóra nyitom ajkaim. -Én se szégyellem, hogy ugyanezt akarom.- sóhajtom kéjesen, ajkamba harapva, ahogy keze testem lüktető pontjára talál, csípőm finom mozdulataival, csak még jobban belesimulok az érintésébe és ahogy finoman ingerelni kezd, felnyögök az élvezettől. Csak még jobban feltüzeli a már amúgy is felforrósodott testemet, ahogy kemény férfiassága fenekemnek simul ingerlő mozdulatai közben, ahogy hallom halk, édes hangjait, melyek elárulják, miféle vágy tombol benne is. Ajkaimat egyre sűrűbben hagyják el buja, élvezkedő sóhajok és nyögések, amiket forró csókkal próbálok elrejteni, miközben keze kezemre talál az üvegen és, csak sodródok tovább, teljesen rábízva magam izgató mozdulataira. -Igen...- nyögöm elfúló hangon szavaira válaszolva, de még ezt is csoda, hogy képes vagyok kipréselni magamból, olyannyira küszködök már a vágytól, hogy végre magamban érezhessem fenekemnek feszülő férfiasságát, hogy végre enyhítse ölem kínzó lüktetését.
Levegő után kapkodok, feszülten sóhajtok egyet, ahogy helyezkedni kezd mögöttem, fenekem kitolom picit, minek köszönhetően még izgatóbban feszül nekem vágya, szinte megőrjít a gondolat, hogy már csak egy aprócska mozdulat választ el Tőle, halkan fel is nyögök, türelmetlenül várva a pillanatot, hogy elmerüljön bennem, de amikor ez megtörténik végre, pár hosszú pillanatig, még levegőt is elfelejtek venni.
Még a fülemben dübörgő vér hangja ellenére is tökéletesen hallom izgató nyögését, hasonlót hallatok magam is, mikor végre újra eszembe jut, hogyan kell levegőt venni, homlokom pedig az üvegnek támasztom másik tenyeremmel együtt, és kiélvezem a nyakamra lehelt izgató csókokat. -Talán, ezután már kibírnám reggelig.- lihegem halkan, újabb nyögésekkel fogadva csípője mozdulatait, ahogy lassú ritmussal megkezdi izgató táncát, amibe követem én is, finoman együtt mozdulva Vele.
Minden porcikám lángol és lüktet, mintha csak beindult volna bennem valami visszaszámláló, bőrömre hintett csókjai nyomán elektromosság cikázik végig rajtam, de ugyanezt az érzést okozzák az Ő édes nyögései is. Levegőért kapkodva próbálok minden újabb izgató borzongást átvészelni, ahogy mozog bennem, ahogy újra és újra elmerül testemben, miközben szabad kezem, hátra simít, hajába túr, de a másikkal továbbra is ujjaiba kapaszkodok. -Nem bírom már sokáig.- nyögöm halkan, elfúló hangon, mintha nem érezné tökéletesen Ő is, ahogy testem olykor finoman rándul, ahogy ölem még szorosabban köré lüktet néhány mozdulatnál, de nagyokat nyelve, lihegve igyekszem bevárni Őt is, hogy a mámor lehetőleg együtt érjen el minket.

Honeymoon as a Smolensky

Képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy ott áll mögöttem, az pedig, hogy szándékosan próbál nekem ellenállni, úgy tenni, mintha Ő nem érezné még mindig ugyanazt a vágyat, mint én, csak olaj a tűzre. Talán egyetlen perc az, míg elhatározom, hogy a saját fegyverét fordítom ellene és én is megpróbálok hátat fordítva neki a tusolásra koncentrálni, de amint szóba kerül egy olyan egyszerű dolog, mint ez a nyomorult csempe a falon, már tudom, hogy nem fog menni. És igazából nem is akarom, hogy menjen, még akkor sem, ha most már tényleg illene normálisan lefürdeni.
Teszek is egy újabb incselkedő mozdulatot, hogy végre megtörjem az ellenállását, fenekemmel simulok hozzá saját magamat is kínozva a mozdulattal, de aztán újfent elhúzódok és még segítőkészen tippet is adok neki, miként kerülhetné el, hogy lásson belőlem bármit is, minek következtében ugye majd megkívánhatna. Morfondírozásán jót mosolygok, be is harapom ajkam burkolt bókja hallatán, de aztán tovább kenegetem magam, szinte már bele is törődök a vereségbe, mikor megérzem hátamon érintését, majd mellkasa forróságát is, miközben kezét végig vezeti rajtam.
Tagadni sem tudnám, mennyire vágytam már erre, hogy hozzám simuljon és megérintsen, de a halk sóhaj és testem borzongása kellőképpen el is árul, mikor ágyékával fenekemnek feszül és nyakam bőrét kezdi ajkaival ingerelni. Nem is bírom magamban tartani, mennyire hiányzott már ez az érzés, a közelsége, halkan suttogom el, mennyire vágytam már rá, kérdése hallatán pedig incselkedő mosoly jelenik meg ajkaimon. -Hát kezdtem kétségbe esni, hogy talán igen.- súgom halkan, miközben minden lehetséges módon hozzá simulok, mintha már, vagy ezer éve nem lett volna részem ebben, de ez a játszadozás, míg megpróbálta távol tartani magát tőlem, legalább annyinak is tűnt.
Nem mondom, hogy nem fogunk soha nyugodtan, békésen letusolni egymás társaságában, majd szép csendben ágyba bújni, de most valahogy képtelen lennék erre, amikor testemben ott zubog még mindig az iránta érzett vágy, amit csak tovább fokozott a gonosz kis játéka, de hála az égnek, végül inkább áthelyezi az önkéntes önmegtartóztatást a filmezős estéinkre. -Helyes. Ez most amúgy is egy romantikus nászút, ha nem tudnád.- pimaszkodok mosolyogva, finoman végig karcolva fogammal nyaka bőrét, de ahogy keze mellemre csúszik és közelebb von magához, halkan bőrébe sóhajtok és engedve terelgetésének, meg se állok a fülke üvegfaláig.
A vérem még jobban meglódul, a testemben lakozó forróság hűségesen követi combjaim közé kalandozó kezét, hogy aztán ott összpontosuljon, kínzón lüktetve izgató érintésétől és hajamba mormogott szavaitól. Halkan felnyögök, ahogy ujja megmozdul rajtam, a légzésem máris tempósabbá válik, miközben újabb és újabb bizsergés cikázik végig rajtam, ágyéka pedig, mintha csak emlékeztetni akarna rá, miként is szokott mozogni bennem, úgy feszül fenekemnek izgató ritmusával.-Elég, ha csak Te nem tudsz.- lehelem halkan, lehunyt szemekkel a választ, ajkamba harapva az élvezettől és attól a vérpezsdítő kavalkádtól, amit okoz bennem, miközben csípőm lágyan Vele mozdul felvéve teste ritmusát, tenyerem pedig a kabin falának feszül. Szabad kezem arcára simítom, levegő után kapkodva, nyögve fordulok hátra, tekintetét keresem, ajkaim ajkaiért kapnak forró, mohó csókot lopva tőle, belemorranva az érzésbe, ahogy nyelvem nyelvére talál.

Honeymoon as a Smolensky

Egyikünk sem tudná megmondani, mire is megy ki a játék, kinek és mit bizonyítunk azzal, ha úgy tusolunk le, hogy közben megpróbáljuk elfojtani az egymás iránt érzett vágyat, bár én, csak azért vettem fel a kesztyűt, mert Ő hozzám vágta. Miután közölte, hogy nekem háttal állva fog letusolni, nehogy lássa a kívánatosabb részeimet, úgy döntöttem, hogy én sem fogok különösebb mozdulatot tenni felé, de amint beálltunk a víz alá és végig néztem csupasz testén, képtelen voltam megállni, hogy ne incselkedjek vele. Mindezt persze burkoltan, mintha csak a véletlen műve lenne, ahogy hozzá simulok, vagy épp kedveskedni akarnék azzal, ahogy megmosom pár mozdulattal a hátát.
Végül azonban más taktikát választok, én magam is hátat fordítok neki, miközben szétkenem a habot magamon, Ő pedig hangosan elmélkedni kezd a nászutakról és azok romantikusságáról, de ez legalább olyan szokványos dolog tőle, mint hogy szerenádot adjon az ablak alatt. Joggal feltételezem ezek után, hogy megszállta valami szerelmes démon, jót vigyorgok is magamban ezen, de a beszélgetés itt nem szakad meg, a csempét dicséri, minek kapcsán azonnal megrohanja az elmémet pár forró, túlfűtött emlék, amikor volt szerencsém közelebbi ismeretséget kötni a csempékkel hol homlokomat, hol hátamat hűsítve egy picit vele, de most, csak a tenyerem simítom a felülethez és meg is jegyzem, milyen kellemes érzés. Ördögi mosoly terül el ajkaimon válaszát hallva, ami azt sugallja, hogy talán ugyanazon emlékeknél kalandozik mindkettőnk fantáziája, és bár igyekszem terelni gondolataimat azzal, hogy a víz alá tartom a fejemet is, teljesen veszett ügynek bizonyul, amikor eszembe jut, mit műveltem itt vele legutóbb.-Mintha te nem érezted volna még.-  jegyzem meg kacér mosollyal, ajkamba is harapok finoman, ahogy megelevenedik előttem az emlék, miként támasztotta a falat remegő lábakkal és, hogy mennyire nem ért semmit akkor sem a langyos víz, ami most is ránk csurog.
Képtelen vagyok nem kihívásként tekinteni arra, amit most művel, mintha szándékosan akarna nekem ellenállni, ezzel pedig csak még jobban arra ösztönöz, hogy azért is megpróbáljam csábítgatni, így végül egy újabb ártatlan megjegyzés kíséretében finoman hozzá érintem a fenekem, így bizonyítva, milyen kicsike is ez a zuhanyzókabin. Bőre forróságától megborzongok, még egy ilyen apró érintkezés is kellemes bizsergést okoz bennem, de feszült lélegzetvételéből azt feltételezem, hogy Ő is ugyanezt érzi, hogy Ő sem tudja figyelmen kívül hagyni az apró impulzust.-Hát csukd be a szemed.- vonok vállat finoman, incselkedő mosollyal ajkaimon, miközben tovább törölgetem magamon a tusfürdőt, de amint megérzem hátamra simuló tenyerét, az egész testem libabőrössé válik, ajkamba harapva kell visszatartanom a kikívánkozó kellemes sóhajt, ami végül mégis csak hallhatóvá válik, ahogy mellkasával hátamhoz simul, tenyere pedig tovább kalandozik testemen.
Hiába langyos a víz, ami ránk csordogál, érintése nyomán, szinte lángol a bőröm, ahogy lassú, komótos mozdulatokkal egész az alhasamig merészkedik, kellemesen megborzongok, mikor férfiasságával fenekemnek feszül, amivel nyilvánvalóvá is válik, mennyire nem volt hatástalan a játszadozásom. Buja mosoly kúszik ajkamra, testemmel még jobban hozzásimulok, ahogy fülembe mormog majd a fülcimpámba harap, amitől újabb borzongás fut végig rajtam és valahol a köldököm alatt pihenő keze alatt összpontosul. Szavain elvigyorodok, halkan, kellemesen sóhajtok, ujjaim pedig gyengéden siklanak hátrébb nyakáról tarkója irányába, míg másik kezem a combján talál magának helyet. -Azt hittem, már soha nem érsz hozzám.- lehelem halkan, teljesen átadva magam ennek a szédítő érzésnek, amit a puszta közelsége, bőre forrósága és nyakam bőrét cirógató ajkai okoznak együttesen. -Ennyiből tényleg hasznos, ha pici a kabin.- súgom mosolyogva, orrom végig húzom arca élén, combjáról hasamon pihenő kezére csúsztatom tenyerem és apró, gyengéd mozdulatokkal feszülök neki fenekemmel újra és újra, még tovább ingerelve, mintha nem érezném, hogy már így is idegtépően kemény. Ajkaimmal állára hintek csókokat, csípőm lágy mozdulatai lassan inkább, valami vérpezsdítő lassú táncnak hatnak, mintha egy folytonos ritmusra mozdulnék, amit még csak nem is a szívem diktál, mert az már most őrült tempóban dübörög, ahogy lassan ajkai felé közelítek.-Mi lesz az önmegtartóztatással?- duruzsolom halkan, huncut mosollyal, mielőtt még esetleg meg tudnám csókolni, pimaszul emlékeztetve rá, hogy elbukott, de én meg épp annak örülök, hogy nem sikerült véghez vinnie a tervét. És még, csak nem is látta azokat a részeimet.

Honeymoon as a Smolensky

Fejemet csóválva nevetgélek, de tekintetemben folyamatosan ott csillog az a mérhetetlen szerelem, ami fogalmam sincs, hogy pontosan mikor és hol keletkezett, de talán annyira nem is számít már. A lényeg, hogy itt van bennem, érzem minden pillanatban és történjen bármi, tudom, hogy ugyanígy jelen lesz. Tisztában vagyok vele, akárhányszor ránézek, akárhányszor végig mérem a testét díszítő tetoválásokat és a mellettük feszülő hegeket, hogy semmiképp sem lesz könnyű Vele élni, az élete részévé válni, lesznek nehéz pillanatok és bizonyára milliószor fogunk még egymás torkának ugrani de, ha végül ilyen vagy ehez hasonló hangulatban zárjuk majd a nehéz napokat, akkor mindent ki fogunk együtt bírni.
Nem helyezkedek mellé az ágyra, helyette felvetem a zuhanyzás lehetőségét, ami komoly fejtörést okoz, mintha akkora nagy probléma lenne az, hogy még mindig nem hagyja hidegen a testem a látványa, mindazok után sem, amik történtek, de sikerül elég jól érvelnem amellett, miért praktikusabb mégis együtt zuhanyozni. Beszállok az újabb játékba, már csak azért is, hogy lássam, miként fog nekem hátat fordítva letusolni. -Óvjuk a fákat, vagy mi.- kuncogok halkan, ahogy mellém lép és a fürdőszoba felé kezd terelni derekamnál fogva, a mosoly pedig végig ott virít az arcomon, míg kinyitja a vizet és beállunk alá, attól pedig, csak még jobban kiszélesedik, amikor tényleg a hátával találom szembe magam.
Megfordul a fejemben, hogy már csak azért is úgy teszek, mintha teljesen hidegen hagyna a jelenléte, mintha nem lenne számomra piszkosul vonzó még így is, hogy csak a hátával szemezhetek, de feléled bennem a kisördög -bizonyára az, amire korábban gondolt Ő is- és úgy döntök, hogy próbára teszem, ha már ilyen komoly elhatározást tett a tusolás kapcsán. Testem minden lehetséges részével hozzásimulok, mintha csak a tusfürdőt akarnám megkaparintani, de a túlzottan lassú mozdulataim nyilvánvalóvá teszik a szándékosságot, mégis próbálom az ártatlanság palástja alá rejteni. Eloszlatok némi illatos krémet a hátán, mintha csak segíteni akarnék, de érintéseim túlságosan nyilvánvaló élvezettel simulnak forró bőrén és egy pillanatra csípőjén is felejtem tenyereimet, majd mintha csak épp észbe kapnék, gyorsan el is húzom róla őket.
Szavaimhoz hűen én magam is hátat fordítok végül, de ott lappang bennem a kíváncsiság, hogy vajon meddig leszünk képesek fenntartani ezt a kínzó távolságot, amikor bőröm minden négyzetcentimétere az érintéséért ácsingózik. Az egyébként sem nagy kabin kínzóan szűknek tűnik a gondolattól, hogy amire vágyom, ott ácsorog a hátam mögött, de valahol élvezem is az egészet, mert míg elosztlatok magamon is egy kevés tusfürdőt, ajkaimon széles vigyor virít. Egyedül akkor tűnik el, amikor megszólal mögöttem, szemöldökeim a homlokom közepéig szaladnak, hátra is sandítok Dimitriyre, mintha csak meg akarnék győződni róla, hogy valóban Ő áll-e még mögöttem és halkan elnevetem magam. -Lehet, hogy inkább hozzád kellene hívni azt az ördögűzőt. - jegyzem meg halkan, bár egy pillanatig sem vitatnám a megjegyzését, mert a mai este igen csak túlszárnyalta a romantika mércémet, de az Ő szájából iszonyúan furcsa ezt hallani. Meg azt is, amikor a csempéről elmélkedik, mintha csak próbálná szándékosan olyan dolgokra terelni a figyelmünket, ami véletlenül sem hoz lázba.
Pedig, ha tudná, mi minden jut eszembe az ártatlan szavai hallatán és mekkorát kell nyelnem, amikor eszembe jut, milyen áramütés szerű érzést váltott ki belőlem az a csempe, amikor hozzá préselt korábban, akkor nem dobálózna vele ilyen lazán. Vagy, talán szándékosan teszi? -Igen, igazad van. Nagyon szép.- köszörülöm meg a torkom kuncogva, majd a fal felé fordulva rá is simítom tenyeremet, mintha valóban azon töprengnék, megfelelő lenne-e otthonra is. -És nagyon kellemes a tapintása is.- morfondírozok hangosan, de testem a hűs víz ellenére is felforrósodik, ahogy eszembe jut, milyen okból kifolyólag és milyen helyzetben támaszthatnám egyébként meg magam azon a kurva csempén, de végül inkább bedugom a fejem is a víz alá, mintha ettől várnám, hogy kitisztuljanak a gondolataim. -Viszont a kabin túl kicsi.- szólalok meg végül újra, ahogy kitörölgetem arcomból a vizet, majd szándékosan közelebb hátrálok hozzá és hátsómat fenekéhez érintem. -Látod? Csak pár centi és máris összeérünk.- állapítom meg tudományos arccal, semleges hangon, mintha nem az járna folyamatosan a fejemben, hogy magam felé fordítsam végre és megcsókoljam, hogy tényleg hozzá simuljon mindenem, hiszen a testem folyamatosan ezt akarja, a vérem is ezt dübörgi, hiába is csordogál rám a langyos víz. Semmit nem ér.

Honeymoon as a Smolensky

Mosolyt csal ajkaimra, ahogy a köszönést követően édes, évődő játékba kezd, miközben karjaiban tartva, szorosan magához ölelve egész az ágyig cipel és velem együtt elhelyezkedik rajta, a pimasz játékot pedig tovább folytatja, amitől csak még szélesebbé válik mosolyom. Úgy beszélünk rólam, mintha valójában nem is rólam lenne szó, hanem egy egész más nőről, ahogy a korábbi kis incselkedésemre visszautal, mikor úgy indultam a szekrény felé, mintha valóban alváshoz akarnék készülődni, pedig valójában mindketten tudjuk, hogy cseppet sem azon járt épp az eszem. Ha nem is húzott volna vissza magához, ha felvette volna a kesztyűt és úgy tett volna, mintha Ő maga is inkább az alvást választaná, valószínűleg én indítottam volna valami aljas támadást ellene, és nem Ő szegezett volna testével a pultnak. De tudta, hogy miért csinálom, hogy mit akarok elérni, mégis megcsillogtatja színészi tudását és úgy grimaszol, mintha annyira bánta volna azt a kis jatszadozást tőlem, de én képtelen vagyok nem mosolyogva figyelni arcát, amin végül meg is jelenik az az imádott, pimasz vigyor, miközben lazít engem ölelő karjain.
Nem kifejezetten akarom elhagyni a trónomat és mielőtt megtenném, mellkasára is simítom tenyereimet, miközben szavaimmal próbálom valamiképp biztosítani arról, hogy bármivel is fogok vele incselkedni a jövőben, ha egyszer tényleg inkább aludni vonulok majd ahelyett, hogy kardio edzést tartanék Vele, kezdhet aggódni. Kevés olyan helyzetet tudnék elképzelni, amikor annyira fáradt vagy rossz kedvű lennék, hogy elutasítanám a közeledését, ha pedig komolyabb gondról lenne szó, arról Ő is tudna és valószínűleg nem is próbálkozna. Ezt már biztosan tudom, most viszont olyan arcot vág, mintha épp komoly matematikai számításokat végezne fejben, aminek eredménye egy kérdés, amin újfent elvigyorodok. -Hát, ha egyszer üveges tekintettel, dúdolgatva fel-alá mászkálok a házban, azért akkor sem árt majd orvoshoz fordulni.- válaszolok jókedvű mosollyal, miközben lekászálódok róla, Ő pedig pimaszul fenekemre csap, de csak ajkamba harapva visszasandítok rá, majd ahogy a vizet megszerzem és egy picit oltom a szomjamat, neki is felkínálom az üveget.
Míg Ő egy húzásra eltünteti a maradék folyadékot, én egy újabb zuhanyzáson morfondírozok, ami lássuk be, mindazok után, amit műveltünk, talán nem is ártana annyira és talán kellőképpen lehűtené a kedélyeket is, de ezt a gondolatot csírájában el is fojtom inkább. Esélytelen, hogy szűzies hangulatban letusoljak Vele és Ő is erre a következtetésre jut, miután hátra dől az ágyon és karjain megtámaszkodva elkezd hangosan töprengni, tekintete pimaszul végig is mér, mintha csak éreztetni akarná, mely részeimről beszélt, én pedig csípőre vágom kezeimet kacér mosollyal ajkaimon. -Környezetbarátabb, ha együtt tusolunk.- hozok fel rögtön egy ellenérvet, bár kis híján elnevetem magam, mert az említett érv jogos és szép is, csak épp egyáltalán nem nevezném magam a természet élharcosának, aki csupán azért akarna a vőlegényével fürdeni, hogy megmentse a Földet. -Igazán nagylelkű vagy, hogy meghozod ezt az áldozatot.- csóválom a fejem vigyorogva a bohóckodásán, miközben felpattan az ágyról és a fürdő felé kezd terelgetni. Iszonyúan imádom, amikor ilyen játékos hangulatban van, amikor árad belőle a jókedv, bár valószínűleg most leginkább az dobja fel, hogy tudja, mennyire idegesít az, amikor végül tényleg úgy áll be velem a víz alá, ahogy ígérte: háttal nekem.
Pár pillanatig a hátát szugerálom és úgy teszek, mintha annyira nem is érdekelne a dolog, de aztán közelebb lépek hozzá, melleim finoman feszülnek hátának, míg ölemmel egészen fenekéhez préselem magam és elnyúlok mellette a tusfürdőért, mintha csak ez lett volna a felelős azért a merényletért, amit elkövettem. -Bocsánat.- szólalok is meg gyorsan, újra felveszem a korábbi távolságot, de ahelyett, hogy a kezembe nyomott tusfürdőt saját bőrömre juttatnám, inkább az Ő hátán oszlatom el gyengéd mozdulatokkal, lassan haladva lefelé dereka mentén egész a hátsójáig. -Talán nekem is el kellene fordulnom, nehogy hatással legyenek rám bizonyos részeid.- kuncogok halkan, ajkamba harapva, ahogy kezem csípője két oldalára simul, de aztán hirtelen elhúzom róla a kezem és egy újabb adag tusfürdőt nyomok tenyerembe, amit már saját testemre kenek, valóban hátat fordítva neki. Vigyorogva bámulok magam elé, úgy érzem magam, mint egy lökött tini, de minden pillanatát élvezem az ilyen játékainknak, ahogy újra és újra incselkedünk egymással, mintha csak azt akarnánk tesztelni, vajon még mindig ugyanúgy hat-e egyikünk a másikra, mint egy órával ezelőtt.

Honeymoon as a Smolensky

Majd' szétfeszíti testemet a vágy, épp ugyanúgy tombol bennem, mint amikor megérkeztünk az étteremből a hosszú, kínzó incselkedései és a liftben történtek után, amikor kapkodó, mohó, heves mozdulatokkal estünk végre egymásnak, de most még az is tesz erre egy lapáttal, ami mindezek után még történt. Ha csak eszembe jut, miként gyengült el ajkaim fogságától, hogyan remegősödött meg térde a zuhany alatt, miközben elélvezett, vagy épp az, amit utána a pulton művelt velem, amilyen őrjítő orgazmust okozott nyelvével és ujjaival, újra és újra összerándul a gyomrom, így mikor végre teste eggyé válik testemmel, már épp annyira hevesen lüktet a vérem, mint bármikor máskor. Hiába telt el alig pár perc a mámor elsöprő érzése óta, heves, szenvedélyes mozdulataitól újra csak levegőért kapkodok, ereimben ismét az a forró, perzselő láva hömpölyög, ami úgy érzem, szép lassan felemészt belülről, ezzel egy időben pedig életre kelti testem minden létező sejtjét, mind egyszerre és ugyanazt akarja, ugyanazért lüktet.
Elmosódik minden, a külvilágból, szinte el se jut semmi a tudatomig, egyedül csak Őt érzékelem, gyengéd csókjait a nyakamon, azt, ahogy ebben az őrült ritmusban újra és újra elmerül bennem, hallom édes sóhajait, kapkodó lélegzetét és azt a buja nyögését is, ahogy végül belém engedi magát, ahogy magával sodorja a gyönyör, teste lüktetése pedig, végül engem is elragad. Küszködve próbálok levegőhöz jutni, de olyan, mintha a tüdőmet égetné, marná, ajkaimat feszült, buja sóhajok és nyögések hada hagyja el, izmaim remegve adják meg magukat a mámornak, míg végül nagy nehezen csillapodni kezd ez a mindent elsöprő érzés és végre képes vagyok tekintete után kutatni.
Gyengéden simítok arcára, miközben szuszogva, mosolyogva köszönök neki, mintha épp csak most futnánk össze valahol, Ő pedig édesen elmosolyodik, pár tincsemet hátra igazítja arcomból és folytatja az általam kezdett játékot kérdésével, amin halkan kuncogok is egy jót két gyengéd csók között. -Meglehet.- válaszolom halkan, pimasz mosollyal, Ő pedig karjaiban tartva elindul velem az ágyhoz és azon elhelyezkedve ölel magához továbbra is szorosan, mintha pontosan tudná, érezné, mennyire vágyom most erre, mennyire jó érzés a karjaiban lenyugodni teljesen. Olyan békés, olyan biztonságos érezni a teste melegét, az ölelését, hogy szinte biztos vagyok benne, lehetnék épp a világ bármely legjobban őrzött épületében, ott sem érezném ugyanezt, csakis Vele, az Ő ölében ücsörögve, mintha Ő lenne az én külön bejáratú nyugalom-szigetem. -Vagy, csak aljas módon félre vezetett, nem?- kérdezek vissza halkan, a szokásos pimasz mosoly újra megjelenik ajkaimon, mintha csak sikerülne tényleg visszavergődni a valóságba és önmagamra találni, mikor pedig lazít ölelő karjain felkínálva a lehetőséget, hogy elmozduljak, ha akarok, inkább még ücsörgök rajta egy picit és mellkasára simítom tenyereimet. -Ha valaha is képes leszek, csak úgy elaludni melletted egy ilyen este után, akkor mindenképp vigyél orvoshoz, mert tuti, hogy megbolondultam.- kuncogom halkan, ajkam gyengéd csókot lop tőle, majd ha kelletlenül is, de lekászálódok róla és a korábban ott hagyott vizemért megyek, visszaindulva hozzá pedig kortyolok párat a hűsítő folyadékból, megállok előtte és Őt is megkínálom belőle. -Lehet, hogy nem ártana még egyszer letusolni.- morfondírozok végül buja mosollyal, hiszen ha akarnám, se tudnám tagadni, milyen durván megizzasztott, korábban vizes tincseim, most izzadtan tapadnak még mindig bőrömre, a hasam meg ragad az édeskés alkoholtól.

Honeymoon as a Smolensky

Talán, csak egyetlen röpke perc az, míg testemnek sikerül megnyugodnia, mert amint magamhoz húzom, átkarolom lábaimmal csípőjét, ajkaim mohón falják ajkait, Ő pedig izgatón ölemnek feszül keménységével, amitől a vérem újra zubogni kezd, a forróság ismét felüti fejét és, már megint eluralja elmémet ez a telhetetlen vágy. Iszonyúan felizgat bőrömbe mormogott szavaival és teste reakcióival, ami semmi másról nem árulkodik, csak arról, milyen mohón vágyik rám, hogy mennyire akar még mindig, annak ellenére is, hogy hányszor estünk ma este már egymásnak, mintha tényleg soha nem lenne egymásból elég. És tényleg nem elég.
Hiába az iménti édes kielégülés, a testem újra forrón, lüktetve simul hozzá, ahogy karjaiba emel a pultról és egész az ablakig meg sem áll velem, lihegve feszülök forró bőrének, hátamat a hűs üveglap kínozza, de ez csupán egyetlen másodpercig tart, mert a bennem tomboló hő sokkal erősebbnek bizonyul, csoda, hogy meg nem olvad tőle a felület. Lihegve kapaszkodok nyakába, minden alkalommal megborzongok, ahogy végig simul ölemen férfiassága, ajkaim mohón kutatják övéit, de ahogy a következő előre nyomulással elmerül bennem, még levegőt se tudok venni a bizsergető érzéstől, ami végig vonul rajtam, meg sem állva lüktető ölemig. Nyögése és sóhajai is, csak még jobban korbácsolják vágyamat, már csókolni is képtelen vagyok, csak ajkaiba nyögve emlegetem valamelyik istent, miközben teljesen magával ragad az érzés, ahogy eggyé válunk, de Ő még ekkor is képes vigyorogva pimaszkodni.
Még a kábult, édes pillanat ellenére is megvillantok egy kósza vigyort, ujjaim hajába túrnak, tekintetem Övét fürkészi, ahogy ingerlőn végig húzza nyelvét a számon, legszívesebben elmondanám neki, hogy mennyire csak Ő létezik és, hogy mennyire csak Rá vágyom állandóan, de képtelen vagyok megszólalni. Csak abban bízom, hogy a ködös tekintetem és a hangok, amiket előcsikar belőlem minden újabb mozdulatával, kellőképpen beszédesek, elárulják neki, miféle őrült vágy tombol bennem és, hogy milyen olthatatlan ez a szerelem, amit iránta érzek.
Ajkaim lefelé vándorolnak parázsló bőrén, ahogy újra képesek mozdulni, nyelvem húzom végig ütőerén, gyengéden az érzékeny bőrbe harapok, miközben testem lángolva hullámzik buja mozdulataiba, csípőm minden egyes lökésénél mozdul felé picit, hogy a lehető legmélyebbre merülhessen bennem, a mozdulataiból és testéből áradó hév pedig, teljesen magával ragad engem is. Már képtelen vagyok irányítani a kikívánkozó hangokat, a kéjes, mámoros nyögéseket és a feszült sóhajokat, egyre vehemensebb mozdulatokkal merül el bennem újra és újra és, bár olykor lassít picit csípője ritmusán, de ezzel is, csak tovább hergel, tovább izgat, míg már a nem is olyan rég átélt gyönyör újra közelebb kerül hozzám.
Úgy kapaszkodok belé, mintha már soha el sem akarnám engedi vagy hagyni, hogy Ő engedjen el és ez annyira nem is áll távol a valóságtól, olyan iszonyúan megveszek érte. Ujjaim markáns mozdulattal túrnak hajába, ahogy nyakamhoz hajol, fejem hátra vetem az üvegnek, mintha így akarnék még több helyet kínálni neki gyengéd, erőtlen csókjaihoz, a testem ezer fokon ég, úgy érzem mindjárt végleg elporlad, ahogy izmaim olykor kínzón rándulnak egyet-egyet ezzel jelezve a közeledő gyönyört. Egy pillanatig sem próbálom visszatartani, mert érzem, hogy Őt is ugyanúgy kínozza már, egyre közelebb hajszolja minden heves mozdulat, halkan bőrömre is suttogja, milyen vészesen közelít a vágyott kielégülés felé, de én csak kéjes nyögéseimmel vagyok képes bármiféle választ adni.
Pillanatokkal később aztán megfeszül teste, ajkait őrülten izgató, vad nyögés hagyja el, miközben egy utolsó, heves mozdulattal belém hatol, ami épp elég ahhoz, hogy nekem is megadja vele a szó szerinti kegyelemdöfést, mert amint megérzem gyönyörét és belém lüktető férfiasságát, az én testem is megadja magát, levegő után kapkodva, reszketve, nyögve élvezek el. Mindkét karommal magamhoz szorítom, kezem hajába markol, ajkaimat halántékához érintem, mintha csókot akarnék lehelni izzadt bőrére, de képtelen vagyok rá a mámoros, kéjes hangoktól, amik a gyönyör enyhülésével együtt kezdenek csak lassan elhalni, míg már nem marad más, csak reszkető lihegésem és az, ahogy tekintetem kékjeit kutatja.
Szavak nélkül beszélek hozzá, tenyerem arcára simít és csak bámulok rá a mámoros ködön keresztül, mintha örökre emlékezetembe akarnám vésni az arcát, minden egyes vonását, miközben belém nyilall a gondolat, az érzés, hogy életem hátra lévő részében ezt az arcot akarom látni, Őt akarom érezni és magam mellet tudni, bármi is történjen ezek után, mert semmi nem fogható ahhoz, amit iránta érzek. -Szia.- súgom halkan, idétlen vigyorral, mintha csak most találtam volna vissza hozzá a mámoros ködből, ajkam gyengéd csókot lehel ajkaira, ujjaim finom, cirógató mozdulattal simítanak arcára, majd halkan szuszogva homlokának támasztom homlokomat.

Honeymoon as a Smolensky

Csak még tovább tüzel az, ahogy teste reagál rám, ahogy felnyög, majd velem együtt levegőért kapkod érintésem nyomán, de nem hagyja, hogy sokáig ingereljem, helyette lefelé indul nyakam mentén, nyelvével mohón kalandozva bőrömön, a vérem pedig, már attól pezsegni kezd, ha csak belegondolok, mi lehet a célállomása, de ahogy el is jut odáig és megérzem ölemen az izgató, kényeztető mozdulatait, már nem bírom visszafogni a kikívánkozó nyögést.
Teljesen elgyengít a vágy, a vérem felpezsdül, őrjítő iramban zubog ereimben, a szívem majd' kiszakadt a helyéről, olyan hevesen dübörög mellkasomban, miközben a mámor kínzón kóstolgatja testemet, egyre csak közelít felém, Dimitriy pedig minden egyes mozdulatával, csak még közelebb taszít hozzá. Kezéért nyúlok, ahogy elakad lélegzetem, olyan erősen fogok rá, mintha tényleg kapaszkodót keresnék ebben a világban, de Ő is rászorít ujjaimra, mintha így akarná éreztetni velem, milyen vadul dolgozik benne is a vágy, mennyire izgató számára is mindaz, amit velem művel, ahogy végül nyögve, reszketve élvezek el ajkai és nyelve kínzó játékától.
Levegő után kapkodok, míg testemen újra és újra végig hullámzik a gyönyör, Ő pedig, már csak akkor áll le kényeztető mozdulataival, mikor nagy nehezen újra magamra találok, ki is követelem magamnak csókját, ami még mindezek után is olyan izgatóan hat rám, hogy a testem forróságának ideje sincs enyhülnie. Karjait derekam köré fonja, úgy szorít magához, mintha attól félne, hogy elveszíthet, én pedig nyakát és csípőjét átkarolva kapaszkodom belé, szavaiba újra beleborzongok, nagyokat nyelve, szuszogva szorítom homlokom homlokához, még mindig megrészegülve az iménti gyönyörtől. Egészen magához húz, férfiassága keményen feszül ölemnek, mintha csak így akarná alátámasztani elsuttogott szavait, a vérem pedig tovább dübörög bennem, igazából le sem tudott nyugodni teljesen.
Vágyakozva sóhajtok, ahogy leemel a pultról, ajkaim mohón követelik övéit, nyelvem vad táncot jár nyelvével, míg elindul velem, de csak akkor válik nyilvánvalóvá, merre is tartunk, mikor hátam a kellemetlenül hűs üveghez ér. Felszisszenek, belemorranok csókjába, hajába túrok, ahogy izgatón ajkamba harap, kapkodva simítom bőrét vagy épp körmöm húzom finoman végig rajta, miközben ágyéka őrjítő mozdulataitól visszatér az a mindent felemésztő forróság a testembe, ami lüktetve perzsel belülről, amint teljesen hosszával elmerül bennem. -Istenem...- nyögöm ajkaiba elfúló hangon, teszek is pár kísérletet, hogy megcsókoljam, de talán egész életemben nem sikerült még ilyen esetlenül kiviteleznem mindezt, mert egyszerre küzd bennem ez a tomboló vágy és az ösztön, hogy levegőhöz próbáljak jutni.
Végül, inkább, csak ajkaihoz préselem enyémeket, közéjük nyögök, onnan kapok újra és újra levegő után, ahogy testem lüktetve magába fogadja, miközben magamhoz szorítom, melleim mellkasának préselem, bőre forróságától pedig, tetőtől-talpig libabőrössé válok.-Imádom, hogy ilyen heves vagy.- nyögöm halkan, ajkaim nyakára vándorolnak, csókot lehelek rá, nyelvem húzom végig bőrén vagy épp fogaimmal harapok bele gyengéden, szinte teljesen megveszek attól, amit velem művelt és, amit még valószínűleg itt, az ablaknál művelni.

Honeymoon as a Smolensky

Egész eddig a nagy szerelmes szavak vagy filmes jelenetek, csupán túlzó, nyálas baromságoknak tűntek, mikor a főhős arról zeng ódákat, miként dobban hevesebben a szíve, forrósodik fel a teste és akadozik lélegzete szerelme tárgyától, attól a másik személytől, aki valamilyen érthetetlen módon teljesen másképp hat rá, mint előtte bárki. De most már belátom, hogy mindez nem túlzás, nem valami romantikus kamu, mert valahányszor hozzám ér, megcsókol vagy csak rám villantja szerelmes, vágyakozó tekintetét, ugyanezeket produkálom. Ha pedig úgy esik nekem, ilyen hévvel, mint ahogy most is falja bőrömet, ahogy mellbimbóimat ízleli ajkaival és nyelvével, már annyira nem is az érdekel, hogy levegőt kapjak, csak hogy tovább taszítson ebbe a mohó élvezetbe.
Sóhajtva, lihegve, kapkodó mozdulatokkal kapok ajkaiért, a testem szinte, már reszket a vágytól, miközben érintése lüktető ölemre talál, de a régóta vágyott csókot kénytelen vagyok félbeszakítani, ahogy ujjaival belém hatol,    felnyögök a heves borzongástól, ami végig fut testemen, ajkai nyelik el valamicskét a buja hangot, mint ahogy az Ő izgató morranását is, miközben sóvárgó tekintetem kékjeit kutatja. A vérem vadul dübörög, lávaként zúdul bennem, belülről mardosva kínzó forrósággal bőrömet, hátamon verejtékcseppek jelennek meg, bár meglehetősen nevetséges próbálkozás ez arra, hogy hűteni próbálják felhevült testemet, mert a bennem tomboló hőséget már régóta tudom, hogy csakis Ő képes ideig-óráig enyhíteni.
Kérem is, szinte könyörgök azért, hogy folytassa kínzó mozdulatait, hogy tovább terelgessen az áhított gyönyör felé, rekedtes hangja és válasza pedig, csak tovább korbácsolja ezt a szűnni nem akaró vágyat bennem, elsöpörve minden kétséget afelől, hogy kínozni akarna. Egyik kezemmel úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta, de a másik bőrén kalandozik, határozottan markol kemény vágyára, izgató nyögésére magam is nyögéssel válaszolok, miközben küszködve kapkodok levegőért, mintha legalábbis a maratonon futnék épp.
Szinte lángra lobbantja testemet, ahogy fokozza a tempót, elhúzza magát tőlem, Ő maga is lentebb húzódik, nyelve buján járja végig forró bőrömet, míg végül ölemre nem talál, újabb kéjes nyögést csikarva ki belőlem azzal, ahogy megnyal, ahogy tovább fokozza az élvezetet kényeztető mozdulataival. Mivel kapaszkodó nélkül maradtam, ismét megtámaszkodok tenyereimen, de a karom rögtön lentebb enged, mintha már arra sem lennék képes, hogy megtartsam magam, izmaim reszketnek, ahogy könyökeimmel próbálom megtartani súlyomat, de végül feladom a küzdelmet, csak elterülök a pulton és hajamba túrva, lihegve próbálom átvészelni mindazt, amit a testem produkál.
Lábaim vállaira helyezem, csípőm önkéntelenül is ajkaiba ring, ujjaira mozdulok, mintha már Ő járna bennem ezzel az őrjítő, kínzó tempóval, kezemmel hajába túrok, tincseibe markolok, miközben légzésem egyre jobban, egyre hosszabb időre akadozik. Izmaim újra és újra kínzón megrándulnak, szinte összezsugorodik körülöttem a világ, kezem kezéért nyúl, összekulcsolom ujjainkat, mintha attól félnék, végleg elveszek, ha nem kapaszkodhatok belé, aztán felemelem a fejem annyira, hogy szemeim elé kerülhessen az izgató, buja látvány, ahogy combjaim közül pillant fel rám vágytól csillogó íriszeivel. Hangos, erélyes nyögés hagyja el ajkaimat újra és újra, ahogy testem reszketve átadja magát az orgazmusnak, ami úgy söpör végig rajtam, mint egy kibaszottul gyönyörű, félelmetes vihar. Szabad kezemmel izzadt hajamba túrok, csípőm reszketve járja buja táncát, míg végül nagy nehezen csillapodni látszik ez a gyönyörű káosz körülöttem és képes vagyok szapora légzésem közben nyelni is egyet vagy épp kinyitni a szemeimet. -Istenem, ez annyira...- lihegem halkan, keresem a megfelelő szavakat, de képtelen vagyok bármit is mondani, csak levegőért kapkodok és nyeldesek, miközben ajkaimra elégedett, buja vigyor kúszik, finoman bele is harapok az alsóba, tekintetem Őt kutatja, mintha máris attól félnék, hogy ebben a csodálatos kavalkádban elvesztettem valahol, ha pedig rátalálok, már húzom is magamhoz egy forró, tüzes csókra. -Elképesztő vagy.- suttogom ajkaiba halkan, még mindig küszködve minden egyes lélegzetvételért. Átkarolom nyakát, hajába túrok finoman, lábaimmal körül ölelem csípőjét, miközben testem nagy nehezen megnyugszik valamennyire, de forró bőrét magamon érezve, ez nem teljesen sikerül.

Honeymoon as a Smolensky

Az egész testem lángol attól, ahogy újra és újra végig néz rajtam, amilyen vágyról árulkodik tekintete, ugyanakkor egyértelműen látszik benne a fenyegetés is, hogy a korábbi pimaszkodásaimért, most meg fogok fizetni, ráadásul kamatostól, ettől pedig, csak még vadabbul lüktet bennem a vér. Ha csak megpróbálom elképzelni, mi mindent tervezhet velem, máris összeszorul a gyomrom és úgy érzem magam, mint egy préda, amit épp most kebelezett be a ragadozó, vagy épp a vadász. Egy nagyon szexi vadász, aki úgy néz rám, mintha nem is látott volna még hozzám foghatót, ajkába harap, mintha így próbálna józan maradni, miközben egész a térdemig halad apró csókjaival és közelebb ránt magához combjaimnál fogva egy sikoltást csikarva ki ezzel belőlem.
Halkan kuncogok, de már le is lohad arcomról a mosoly, ahogy tekintetében megcsillan az a pimasz, játékos fény, miközben a köldökömbe tölt egy kevés italt, a kicsurranó cseppeket pedig gyorsan el is tünteti rólam nyelvével, az érzéstől megborzongok, halk, kéjes sóhaj hagyja el ajkaimat, de egy pillanatra sem veszem le róla tekintetemet. Teljesen felhevül a testem a kissé csiklandós, mégis izgató érzéstől, hogy rólam kortyolgatja a szeszt, bár őszintén csodálom, hogy nem párolog el rólam, olyannyira lángol mindenem és ezen szavai sem segítenek, felsóhajtok válasza hallatán és ajkamba harapva próbálom észhez téríteni magam.
Parázsló tekintete megbűvöl, képtelen vagyok arcáról elvenni pillantásomat, ajkaiért áhítozok, hogy érezhessem őket ajkaimon, de hiába emelkedtek fel picit, Ő inkabb melleimre tapad mohó szájával, nyelvével kényezteti a mellbimbómat, amitől már kénytelen vagyok felnyögni, miközben kezemmel gyengéden hajába fúrok.
Máris levegő után kapkodok, pedig még csak ezek után indul igazán támadásnak, ahogy keze combomra téved, cirógatja az érzékeny bőrt, lassan ölemre talál, amitől feszülten fújtatok egyet, kéjesen sóhajtok, de még mindig képes tovább szítani bennem a vágyat azzal, ahogy gyengéden bőrömbe harap.  Kezem tarkójára mar,  tüdőmet égeti a levegő, valahányszor próbálok magamba szívni belőle, de aztán már annyira nem is érzem szükségesnek, mikor hajamba túr és magához von perzselő, tüzes csókra. Nyelvem mohón kergeti Övét, melleimmel mellkasának feszülök, sóhajtva, lihegve falom ajkait, mintha az életem múlna rajta, de ahogy ujjait finoman belém csúsztatja, mozdulatlanul levegő után kapok és szabad kezem nyaka oldalára csúsztatom. Ajkam épp csak érinti övét, szájába nyögök, ahogy testemen végig cikázik a borzongás és, csak némán, vágyakozva fürkészem tekintetét pár hosszú pillanatig.
Tökéletesen ért hozzám, tudja, hogy mivel és hogyan tud a legjobban feltüzelni, az ilyen édes bosszúi pedig épp emiatt olyan veszélyesek, de cseppet sem bánom, még közelebb feszülök forró bőréhez -már, amennyire a helyzet engedi-, nyakát finoman átkarolom és reszketeg sóhajaim közepette gyengéden, lágyan cirógatom ajkait ajkaimmal. -Ne hagyd abba...- lehelem, nyögöm halkan, a torkom teljesen kiszáradt a vágytól, nyelek is egy nagyot, miközben tekintetem továbbra is lázas pillantását kutatja, de azért egy apró, buja mosolyt magamra varázsolok valahogy, ahogy újra megszólalok elismételve a szót, amit Ő is odasúgott nekem a zuhanyzóban. -Kérlek.- súgom halkan, ajkam tovább ízlelgeti övét, kacérkodik vele, szabad kezem pedig végig húzom mellkasán, körmeimmel finoman karcolva bőrét, míg végül rá nem találok férfiasságára, határozottan rá is markolok és lassú, gyengéd mozdulatokkal kezdem ingerelni. Valószínűleg, keresztbe húzom ezzel a számításait, de nem bírom megállni, hogy ne érintsem, hogy ne akarjam érezni lüktető vágyát, amikor épp úgy érzem magam, mint aki kész lenne itt a helyszínen lángra kapni. Piszkosul akarom Őt, újra és újra, kifulladásig.