“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Egyáltalán nem érzem magam vesztesnek, míg zihálva reszketek felette a heves orgazmus utózöngéitől, és akkor sem, amikor azt mondja, látni akarja, amit csináltam. Már képes vagyok mozogni, ezért megfordulok rajta, és amint elhelyezkedett, a megfelelő helyre mászok, de egy kicsit még játszok vele. Élvezem a reakcióit, a rekedt hangját, a türelmetlen szuszogását, de nem könyörülök rajta, a harapásaimmal és a kezemmel őrjítem meg, míg meg nem érzem az ujjait a hajamban. A türelmetlen felszólítás hallatán megborzongok egy kicsit, halkan sóhajtok forró bőrére, de nem állok ellen, amikor kezével a megfelelő irányba terel. Ekkor már nem is vezetem fel a dolgokat, rögtön maximális lelkességgel fogok hozzá, és amikor ajkaimat egészen a férfiassága tövéig engedem, a tekintetünk pedig összekapcsolódik néhány pillanatra, úgy érzem, ismét képes lennék elmenni már ettől a látványtól és a sóhajától. Ennek megfelelő intenzitással folytatom, amit elkezdtem, elégedetten csillogó szemekkel figyelve, hogy még a szemét is lehunyja, amikor megszívom. Szuszogva, kiéhezetten figyelem a reakcióit, élvezek minden hangot, amit kiad, a teste rándulásait, a hajamban megszoruló ujjakat, a tenyereim alatt megfeszülő izmokat, ködös szemeit. Amikor fokozódó zihálással ösztökél a kezeivel még hevesebb mozdulatokra, engedelmeskedek, növelem a tempót és az intenzitást is, a szívásaim kicsit erősebbé válnak, a körmeim is intenzívebben karmolják a bőrét közben. Kis idő múlva érzem, hogy még erősebben nyomja le a fejem, én pedig őt figyelve készítem fel magam, hogy hosszabban lent tudjam tartani a fejem, amikor elélvez. Elégedett, halk nyögéssel figyelem, ahogy ez megtörténik, nem mozdulok, míg ő a torkomra lüktet, csak élvezem a látványát. Amikor elenged, lassan engedem őt ki a számból, szavaira elégedetten elmosolyodom, és ugyanilyen elégedettséggel nyalom meg az ajkaimat, miközben nyelek egy nagyot. Magához húz, én pedig örömmel fészkelem oda magam hozzá, félig rajta fekve, lábamat átvetve a csípőjén, élvezve forró, nedves bőrének érintését az enyémen. Arcomat a nyakához fúrom, ajkaimmal finom csókokat szórok el rajta, majd halkan kuncogni kezdek, mikor azt mondja, majdnem győztem.
– Majd legközelebb – mormolom a nyakára bazsalyogva. A vallomását hallva megdobban a szívem, a kezem, ami eddig a mellkasát simogatta finoman, a nyaka mögé kúszik, hogy én is szorosan át tudjam ölelni. Újabb csókot nyomok a nyakára, aztán felemelem a fejem, de nem mozdulok távolabb, csak látni akarom az arcát, a szemeit.
– Én is téged – súgom a szemeit fürkészve, mielőtt a nyaka mögött pihenő kezemmel a tarkójára simítanék, magamhoz húzva egy szerelmes, szenvedélyes csókra. Hosszan élvezem az ajkait, elraktározom magamban az ízét, az érzést, ahogy lélegzete az arcomat simogatja, miközben a testünk összesimul, az ajkaink pedig újra és újra összeforrnak. Még mindig azt érzem, hogy nem tudok betelni vele, hogy sosem elég belőle, készen állnék újra elcsábítani, de nem akarok ennyire telhetetlennek tűnni. Már így sem tudom számon tartani, hányszor estünk egymásnak, mióta hazajött.
Csak azért engedem el végül, lassan, hosszú idő után. Tekintetem lesiklik az ajkaira, mintha máris hiányoznának, de aztán szusszanva végigsimítok az arcán, majd a szemeibe pillantok.
– Éhes vagy? – kérdezem apró mosollyal, ha már elveszítettem egy fogadást.

middle of the night || coded by eirik

Nehezen, de sikerül elnyomni magamban annyira a kéjt, hogy őt el tudjam vinni. Megéri a bele fektetett időt és munkát, mert olyan csodálatos hanggal és remegéssel ajándékoz meg, amelyet mindig szeretek tőle hallani. Csak egy két percig hagyom őt pihenni, miközben simogatom reszkető testét, mert a bemutató, amit az imént adott annyira elveszi az eszem, hogy ismét azt követelem, de ezúttal úgy, hogy lássam is. Elengedem a fenekét amikor fordul, aztán figyelem hogyan pozíciónálja magát az ölemhez, miután én kicsit feljebb toltam magam az ágyon, hogy a párnák támasszák a hátam, és erőlködés nélkül tudjam nézni őt. Az első amit csinál ismét a játék. Kicsit összerándulok a harapástól, nagyot fújtatva nézek pimasz szemeibe.
- Nem éppen. - szuszogom rekedten, de csak nem hagyja abba. Keze rám fonódik, és amíg harapdál, mozgatni kezdi a kezét. Neki döntöm a fejem az ágytámlának, és egy rövid ideig hagyom, hogy a fogaival és kezével vegye el az eszemet, de aztán türelmetlen kezdek lenni.
- Vedd a szádba! - utasítom nyugtalanul, hajába túrva vezetve fejét közelebb a célhoz. Több se kell neki, rám hajol, és amikor tövig vesz a szájába, reszketeg sóhajjal,  ködös szemekkel nézem az ő szemeit az alatt a pár másodperc alatt, amíg ott marad. Ezután elkezdi azt az őrjítő technikát alkalmazni, én pedig egy pillanatra le is hunyom a szememet. Rá pillantva könnyű fejjel figyelem őt, az izmaim néha összerándulnak, az ujjaim pedig rá markolnak a selymes tincsekre, de nem veszem át az irányítást. Ahhoz túlságosan is élvezem, hogy magától is ilyen lelkes. Elnyílt ajkakkal, halkan zihálva figyelem minden mozdulatát, és kezeit, amikkel a bőröm karcolja. Nem kell túl sokáig várnia arra, hogy kezemmel jelezzem, legyen hevesebb, lelkesebb. Egyre inkább megfeszülök lent is, figyelve a serényen dolgozó ajkait, majd amikor érzem pár perc múlva, hogy elérem a határt, haját markolva nyomom magamra kicsit erőszakosabban mélyebbre a fejét, de a második mozdulatnál már oda is szorítom, hogy torkára tudjak élvezni, egy akadozó, hangos sóhajjal. A testem megfeszül és megremeg, lüktetve engedem magam belé, a légzésem hol vad, hol szinte vissza is tartom, majd amikor elül az érzés, elengedem a haját, és helyette megsimítom a fejét.
- Csodálatos vagy. - mormogom még mindig a hatása alatt, kicsit bódultan. Kezeinél fogva húzom fel magamhoz és ölelem át, fejemet az övére hajtva szuszogok még egy kicsit.
- Most elég gyilkos módon csináltad. Egy percig azt hittem, hogy le fogsz győzni. - mondom halkan, kis mosollyal.
- Szeretlek. - csókolok a fejére, szorosabban ölelve magamhoz.

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Hazudnék, ha azt mondanám  hogy meglepetés a dolog végkimenetele. Oké, egy részem talán reméli  hogy győzelmet arathatok, kihasználva, hogy engem egyszer már magával ragadott egy heves, kéjes megkönnyebbülés, de azért nagyon is tisztában vagyok vele, milyen könnyedén el tudja venni az eszemet és az uralma alá tud vonni minden érzékemmel együtt. Ráadásul azt is borzalmasan élvezem, amikor őt kényeztethetem... így aztán minden adott ahhoz, hogy végem legyen. Megőrülök attól, amit a nyelvével és az ujjaival csinál, hiába próbálok rá koncentrálni, egy ponton el kell egy kicsit engednem, hogy szabadabban tudjak nyöszörögni és zihálni, összeszedni magam, időt nyerni magamnak... de időt azt nem hagy nekem, esélyem sincs, ezért is bukok rá újra mintegy utolsó próbálkozásként. Innentől viszont biztos, hogy ezzel már inkább magamnak adtam meg a kegyelemdöfést, már csak azért is, mert ő is erőteljesebben kezd munkálkodni, a nyelve és a keze erőteljesebben szorul rám, az ujjai mélyebben, hevesebben mozdulnak...
Én pedig megadom magam. Elengedem, hogy helyt adjak az újabb elsöprő orgazmusnak, hosszan elnyúló nyögéssel, hevesen zihálva és rándulva össze. Még el is nyújtja nekem az érzést, csak hogy a testem is sokáig reszkessen tehetetlenül, még a támaszkodó kezeim is remegnek, nem is beszélve a combjaimról, de nem esek össze, csak a homlokomat támasztom le lihegve a csípőjére. Most már kapok tőle egy kis időt, hogy összeszedjem magam, kezei finoman simítják addig a bőrömet. Amikor felszusszan, felemelem a fejem és kinyitom a szemem, halkan felsóhajtok, ahogy a fenekembe mar, rekedt hangját meghallva viszont lassan elmosolyodom. Nagyon is értem, mit akar, és kicsit sincs ellenemre. Szinte azonnal mozdulok, átemelem a lábam a feje felett, hogy kényelmesen meg tudjak fordulni, és bár szívesen lopnék tőle egy heves csókot, most másra koncentrálok; a fejem az ágyéka szintjénél marad. Felnézek rá, a szemeim egyszerre csillognak élénken és izzanak a vágytól, miközben egyik kezemmel felsimítok a felsőtestén, kiélvezve forró bőre érintését.
– Erre gondoltál? – dorombolom a csípőjére forrón, mielőtt a fogaimat belemélyeszteném a bőrébe. Másik kezemet a férfiasságára simítom, ujjaimmal szorosan körbefogva, a csuklómat rögtön mozdítva, miközben harapásaimmal is haladok arrafelé az alhasán. Nyilván nem ezekre gondolt, de ha már győzött az előbb, szórakozhatok vele egy kicsit. Közben folyamatosan őt figyelem kíváncsian, mintha minden mozzanatnál várnám, hogy igen, erre gondolt, de akár megerősítésekkel mutatja meg, akár megvárja, hogy magamtól jöjjek rá, eljutok odáig, hogy a kezemet kicseréljem rajta az ajkaimra. Ezen a ponton viszont már nem szerénykedek, nem adok különösebb bevezetőt a dolognak, szinte a második mozdulattal mélyen a torkomra engedem, vágytól égő szemeimmel őt figyelve, kiéhezetten lesve a reakcióit. Néhány pillanatig megtartom ezt a helyzetet, csak aztán mozdulok felfelé, nem feledkezve meg arról sem, hogy a mozdulat közben meg is szívjam. Elégedetten szuszogva, csillogó szemekkel folytatom ezt tovább is, kezeimmel felsimítva a felsőtestén  körmeimmel a bőrét karcolva, és ha esetleg a hajamba kapaszkodva át akarná venni az irányítást, boldogan hagyom neki, de ha nem, magamtól is addig csinálom, ameddig csak érezni szeretné magán a számat és a nyelvemet.

middle of the night || coded by eirik

Egyáltalán nincs könnyű dolgom, és valahogy sose volt, ha róla van szó. Nehéz úgy észnél maradnom és őt kényeztetnem, ha közben kombinálja a két legjobb dolgot, amivel csak a szájával tehet. Egyre többször szív rám, miközben mélyre enged a torkában, és én érzek magamon egy kellemes zsibbadást, mert nem hagyom eluralkodni magamon a kéjt. Helyette igyekszem mindent bevetni én is, hogy elvigyem őt, egy helyett már két ujjamat mozgatom hevesen, ajkaim finom marásai mellett a nyelvem is lelkesen köröz csiklója körül, és végül egy kezemet is levezetem a testén, hogy a mellbimbóját is morzsoljam. Nem könnyű összeegyeztetni ennyi "feladatot", de amint megtaláltam a kellő ritmust és összhangot, már sokkal könnyebb, és pont ezen koncentráció miatt könnyebb csak egy picit kevésbé figyelni arra, amit ő csinál. Érzem is, hogy elenged, ha épp nem azon dolgoznék, hogy remegő testét át lendítsem a csúcson, megmosolyognám a sikerességet. Azonban hiába, újra rám hajol és azt hiszem, ez az utolsó, végső próbálkozása. Ujjaimat mélyebben, vadabbul nyomom belé minden mozdulattal, a kezemmel erősebben markolok rá a mellére, a nyelvemet is nagyobb erővel nyomom rá, de tudom, hogy ha nem erősítenék ezeken, akkor is nyernék már. Még is azt akarom, hogy olyan kéj vágjon át rajta, amilyet majd sokáig nem tud kiheverni, és amikor ismét elenged, majd hangosan nyögve belém mar és megvonaglik, már tudom, hogy ez sikerült. Egy kicsit hosszabbra nyújtom neki az élvezetet, aztán elengedem őt, fejemet leejtve zihálok, szám szegletében egy bujkáló mosollyal élvezem pihegő, forró leheletét az ágyékomon. Hátát, oldalát, fenekét simogatom, rá is csókolok a szalaggal díszített bőrre, aztán nagyot szusszanok, mert én viszont még mindig nagyon kívánom... és nem is akárhogy. Hagyom egy két percig, hogy lenyugodjon, de aztán rekedtesen megszólalok, kezemmel bele marva a fenekébe.
- Fordulj meg. Látni akarom, hogy hogyan csináltad. - szusszanok, nem titkolva, hogy ugyan azt akarom érezni mint az előbb, de ezúttal látni is akarom, ahogy ajkai közé vesz, és rám néz az égő ametiszt szemeivel.

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Nem sajnálja az időt és az intenzitást, hogy észbontó gyönyört okozzon nekem, de hiába hiszem, hogy ez majd elég lesz ahhoz, hogy felvértezzen a következőkre. Pedig játszok vele, látom, hogy hatással is vagyok rá - mondjuk ez alól én sem vagyok kivétel -, és amikor belevágunk a fogadásba, szentül hiszem, hogy az előző orgazmus megkönnyíti majd a dolgomat, hogy tudok majd rá koncentrálni, és nem fogja tudni elvenni teljesen az eszem. Nem vonom meg tőle a gyönyöröm hangjait és egyéb jeleit sem, miközben kényeztetni kezd, az új pozíció egyébként is izgató, és ismét hevesen esik nekem a szájával és a nyelvével, ami őrjítő. Mégis kitartóan koncentrálok én is, megélem a kéj minden hullámát, de nem feledkezem meg róla, hogy közben őt is a legjobb tudásom szerint juttassam hasonló élvezetekhez. A kedvencével eleinte nem rukkolok elő, az a titkos fegyverem lesz, de amikor ő áthelyezi az ujjait, én sem fogom tovább vissza magam. Látom a reakcióját az első finom szívásra, és ha lenne még bennem annyi, hogy másra is tudjak koncentrálni, megengednék magamnak egy elégedett mosolyt, de most elég elfoglalt a szám, a maradék eszemet pedig ő veszi el a szájával és az ujjaival. Húzza az agyam, hiába mozgok ellen, továbbra is csak ingerel, és mire egy ujját a testembe csúsztatja, már bőven másik világban vagyok félig a türelmetlen vágyakozástól. Még mindig nem feledkezem viszont meg róla, hevesebbé és lelkesebbé válik a kényeztetésem, nem csak határozottabbá válnak a szívások, de azokkal együtt engedem mélyen a torkomra, és amikor érzem a zihálását, a megfeszülő izmait, minden apró reakcióját, akkor csak még nagyobb lelkesedéssel folytatom. Ezzel csak az a baj, hogy rendkívül élvezem azt is, ha őt kényeztethetem, és az, ahogy most játszok vele, nem csak felizgat, de mivel közben ő is ugyanolyan lelkesedéssel dolgozik rajtam, ez a kombináció lassan véztes eleggyé áll össze. Már amikor a második ujja belém csúszik, felnyögve vonaglok meg, de aztán a másik kezét is beveti az egyik mellemen, és ez az a pont, amikor egy kicsit ki kell engednem a számból, mert kezdem elveszíteni a kontrollt. Lehunyt szemekkel, zihálva, nyögdécselve próbálom összeszedni magam, a testem reszket, a csípőm pedig ösztönösen mozdul ellen, de nem is tudom, hogy az ujjai vagy a nyelve ritmusára dolgozok-e rá jobban. Még teszek egy utolsó próbálkozást, miután kicsit összeszedtem magam, folytatom, amit elkezdtem, még ha sűrűn nyögdécselve is, de újra az ajkaim közé engedem. Kell még pár perc, mire rájövök, hogy most már őt is azért kényeztetem ilyen lelkesen, mert ez fokozza bennem a kéjt, és nagyjából ezen a ponton veszek el; még egy kicsit tudom rajta mozgatni a fejem, még bevetek néhány szívást, a nyelvemmel lelkesen játszom vele a számban, de aztán újra el kell engednem, mert elvesztem a fogadást. A testem hevesen rándul össze, miközben egy hangos, elnyúló nyögéssel végigvág rajtam az újabb orgazmus, ujjaimmal a combjába és a takaróba marok, míg a testem lüktet és reszket, és nem, ezen a ponton egyáltalán nem érzem magam vesztesnek...

middle of the night || coded by eirik

Miután kiderül, hogy csak szórakozott velem, a hálóban bevezetőt kap abból, amit később is adni akarok neki. Élvezem minden percét az örömének, és amikor elérte a gyönyört, csak egy kicsit játszadozunk egymással, mielőtt rá térnénk a fogadásra. Már az elején igyekszik megőrjíteni, szerintem soha nem harapdált még ennyit a kapcsolatunk alatt, mint most, és érzem, hogy hatással is van rám, türelmetlenebb vagyok és én - habár többet is játszhatnék vele -, hamarabb esek neki. A nyögései egyébként is izgatnának, de így különösen gyilkos az érzés, egyelőre még is el tudom terelni a figyelmemet azzal, amit vele művelek. Lelkesen dolgozom meg, és nem vagyok rest egy idő után az ujjaimat is bevetni. A nyögései fokozódnak, és a férfiasságom is egyre jobb törődést kap, egészen addig, amíg az ujjaimat át nem pozíciónálom. Halkan nyög, és ez az a pillanat, amikor először rám szív. Nem erősen, de ez épp elég ahhoz, hogy egész testemben kilibabőrösödjek az élvezettől. Ujjaim játszani kezdenek vele, ingerelni, hamarosan pedig már rá is mozog, jelezve, hogy többet akar. Ennek ellenére még nem adom meg neki a megkönnyebbülést, még addig izgatom, amíg nem érzem rajta, hogy igazán türelmetlen. Akkor egy ujjal hatolok belé, élvezem a reakcióját, de nem is tudnék máshogy tenni, mert olyan technikát kezd el bevetni, amely majdnem megakaszt egy pillanatra. Az egy dolog, hogy hevesebb lesz, de ahogy kombinálja a szívásokat a mély torkozással, érzem, hogy ki fog készíteni. Zihálva merítem el benne a második ujjamat is, azok mozgása hevessé válik, ajkam, nyelvem játéka is igazodik ehhez a ritmushoz. Szabad kezem, amely eddig a csípőjén pihent, most előre kúszik, hogy felfedett keblén ujjaimmal a mellbimbójával is tudjak hatni rá. Határozottan morzsolom azt is, igyekezve túl licitálni őt, mert tudom, hogy ha sokáig folytatja ezt, akkor végem van. Nem a fogadás, hanem miatta igyekszem megnyerni ezt a dolgot, meg azért, hogy tovább élvezhessem ezt a technikát, amivel most elő rukkolt. Ha kell, ismét elő veszem a gondolataim polcairól a bánya rémeket, magamban elszámolok 100-ig, és egyéb ötleteket is bevetek, hogy elódázzam a dolgot. Főleg, hogy érzem rajta, hogy nem sok van neki hátra, de azt akarom, hogy olyan szinten kikészítsem, hogy csak magával tudjon foglalkozni.
-

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Mondhatjuk, hogy a meglepetésem méltó jutalmazásban részesül, amiben nem igazán érződik neheztelés amiatt, hogy játszadoztam vele egy kicsit mellé. Miután becipelt magával az ágyra, szó szerint elkezdi valóra váltani a mai nap néhány álomképét; ajkaival és nyelvével, majd ujjaival is becsatlakozva olyan heves mámorhoz juttat, hogy a testem még az orgazmust követően is percekig reszket az ágyon. A légzésem is nehezen csillapodik, bár ebben az is közrejátszik, hogy nem hagy nekem sok pihenőt, feltüzel a puszta látványával, aztán az érintéseivel, a csókjaival. Amikor a kezemet a nadrágon keresztül vezeti feszülő férfiasságára, teketóriázás nélkül fogom rá, élvezettel borzongok meg a morgásától, de nem sokáig elégszem meg ennyivel. Közös erővel minden maradék ruhájától megfosztjuk, hogy aztán már közvetlenül forró, kemény vágya köré fonhassam az ujjaimat, elkezdve őt a kezemmel kényeztetni, élvezve a sóhaját, míg ő a mellbimbómmal játszva kerget az őrületbe a nyelvével. A kérdésére többértelmű választ kap, de nem hiszem, hogy magyaráznom kellene - tudom, hogy magától is érti, a szenvedélyes időtöltés ellenére is tudni fogja, hogy nem csak erre gondolok. De erre is. Heves csókot követelek tőle, a nyelvünk szenvedélyes harcot vív, míg kiélvezzük egymás ízét és a csók hevét, de csak ezután vagyok hajlandó levenni róla a kezem, hogy aztán az ő segítségével fordítsak magunkon.
Nem elégszem meg az érzésekkel, ki akarom élvezni a látványát is, ezért felülve megengedem magamnak azt a luxust, hogy csípőm vágykeltő mozgása közben felfaljam őt a tekintetemmel. Magamba égetem a látványát, ködös szemeibe pillantva egyszerre szerelmes és vágytól lángoló tekintetemmel üzenem meg neki, hogy számomra ő piramis nélkül is túlmutat bármelyik istenen. Úgy döntök, hogy ehhez méltóan kell áldoznom is neki, szolgálnom őt, még ha térdre nem is tudok most borulni előtte. Puha alsóajkát a fogaim közé veszem, élvezem a belém maró ujjakat, a tenyerem alatt megfeszülő izmokat, a fellobbanó lángokat a szemeiben, és azt, hogy nem is tud azonnal válaszolni a kérdésemre; nem mintha lenne jelentősége a válasznak. Mégis kapok egy egyébként fair javaslatot, én pedig elégedetten mosolyodom el, még egy forró, szenvedélyes csókot lopva ajkairól.
– Megbeszéltük – dorombolom halkan, aztán újra felemelkedek róla, hogy át tudjak helyezkedni, innentől kezdve pedig igyekszem minden figyelmemet rá fordítani, mert tudom, hogy minden erejével azon lesz, hogy megnehezítse a dolgom; márpedig abban nagyon jó. Azért nem sajnálom egy kicsit felvezetni neki a dolgot és az ajkaimmal, a nyelvemmel, majd finom harapásokkal venni el egy kicsit az egész, mielőtt a lényegre térnék. Ő sem rest viszonozni a dolgot, megfeszülő testtel, halkan nyögök csípőjének forró bőrére, amikor a bugyit felhasználva ingerel egy kicsit. Egyáltalán nem zavar, hogy aztán ez a fehérnemű is halálra ítéltetik, már csak azért sem, mert rögtön ezután újra megérzem magamon a száját és a nyelvét, ettől pedig egy pillanatra le kell hunyom a szemem, és egy újabb halk nyögéssel mélyesztem a fogaimat egy kicsit erősebben a bőrébe a csípőcsontjánál. Ezután én sem húzom már sokáig az időt, elégedett hangot kiadva, élvezettel csúsztatom végre az ajkaim közé, és amikor az ujjait a testembe csúsztatva ismét előcsal belőlem egy nyögést, maga alatt is vágja a fát, mert azt a nyögés bizony őt is ingerli a számban. Egyáltalán nem könnyű koncentrálni, mert teljesen kikészít, amit művel velem, de annyiban talán könnyebb helyzetben vagyok, hogy engem az imént már a csúcsra hajszolt. Nem tudok megállítani néhány halk nyögést, a testem ösztönös remegéseit vagy rándulásait, de a figyelmemet még nagyon is képes vagyok rá koncentrálni; lelkesen, élvezettel dolgozom rajta, egyre mélyebbre engedve a számban, kis idő után egészen le a torkomig. Jól emlékszem még a gyengéjére, de azt későbbre, kegyelemdöfésnek tartogatom - egészen addig a pillanatig, míg ő nem vet be egy aljas lépést. Amikor kihúzza belőlem az ujjait, csak egy fél tizedmásodpercre jut eszembe, hogy talán feladja, mart jobban ismerem ennél; tudom, hogy sokkal inkább készül valamire. Amikor pedig az ujjai feljebb vándorolnak, már azt is tudom, mire. Szuszogva nyögök halkan körülötte, ahogy ingerelni kezd, de engem sem kell félteni, ezen a ponton már megejtem az első finom szívást rajta, és mivel fenntartja a kis játszadozást, én is fokozom neki az érzést. Közben persze nem tudok megfeledkezni az ingerléséről, és egy kis idő után türelmetlen nyöszörgéssel mozdulok bele, az ujjai ellen, jelezve, hogy igazán kezdhetne velük valamit, ha már ott vannak. Amennyiben meg is teszi, nyer magának egy újabb, hangosabb nyögést - és azt is, hogy bár ezzel elkezd kikészíteni, még lelkesebbé válok. Hevesebben kezdek dolgozni rajta, a szívásokat kombinálom azzal, hogy mélyen a torkomra engedem, majd néhány pillanattal később, a visszafelé úton szívom meg újra és újra. Egyre kevésbé tudom viszont kontrollálni magamat, és most nem csak a nyögéseimre gondolok - azokat ő is érzi -, hanem arra, hogy a testem is egyre gyakrabban remeg és feszül meg, a vágy és a kéj pedig már szinte szétfeszíti a bőrömet. Ösztönösen mozgok rá a csípőmmel arra, amit csinál, még ha egy pillanatra sem adom fel a saját dolgomat, és tudom - tudjuk -, hogy a perceim meg vannak számlálva.

middle of the night || coded by eirik

A nyakamra adott csókok sem térítenek el a célomtól. A hálóba cipelve, az ágyra téve, kiélvezve teste minden szegletét ujjaimmal is ajkammal esek neki. Nem teketóriázok utána sem, azonnal az öléhez kúszva falom fel és ujjazom őt, amikor érzem, látom, és hallom, hogy el fog élvezni. Át hajtom a csúcson, aztán még egy kicsit tovább, hogy nyújtsam neki az érzést, és amíg pihegve heveri ki az orgazmust, én már ismét testét élvezem a kezem alatt, miután levettem a pólóm. Forró, selymes bőrét, ízét és illatát szívom magamba, ismét csókolom, kényeztetem a mellén is, míg az ő kezét az ágyékomra húzom. Elégedetten morranok, ahogy tenyere rám simul és dörzsölni kezd, majd mikor már érte nyúl, segítek neki levenni a nadrágjaimat. Ezután már csupasz valómra fonja rá ujjait, amitől hangosan felsóhajtok, de nem hagyom abba a mellén a kényeztetést. Élvezem a sóhajait, az ujjait a tarkómon, aztán felkúszva hozzá felteszem neki a kérdést. A sóhajára bele bazsalygok a bőrébe, aztán a válasza megmelegíti a mellkasom, mert egy kicsit mélyebb jelentést érzek mögötte,mint a szituáció, amire vonatkozik. Unszolására oda hajolok és hevesen, szenvedélyesen csókolom meg, élvezve, hogy mennyire tökéletes összhangban tud táncolni még a nyelvünk is. A fejemre lassan kezd ülni a köd, mert a csók mellett ő nem áll meg a csuklójával se oda lent, az érzés pedig majd szét feszít már. Emiatt mikor elenged és megszólal, azonnal segítek is átfordulni, és a csók után pillantok fel rá. Élvezem, ahogy rám ül, súlya finoman nyom a matracra. Ködös szemekkel nézem gyönyörűségét, ajkaim elnyílnak, amikor lassú mozgásba kezd rajtam. Kezeimet magára teszi, szinte automatikus mozdulattal marok a bőrébe a combján, másik kezemmel felsimítok rajta, hogy a még csipke által mellét is szabaddá tegyem, félre húzva rajta az anyagot. Az egész testem bizsereg a látványtól és a mozgásától, de a néma nyögés akkor hagyná el az ajkam, amikor lehajolva hozzám épp hogy nem csókol meg, de helyette megharap. Kezeimmel ismét bele markolok, egyik mellére és combjára, ködös pillantással nézek fel rá, mint aki csak félig van ezen a világon már ennyitől. A kérdésére nem tudok egyből válaszolni, várni kell amíg elér az agyamig.
- A vesztes főz. - suttogom rekedten mosolygó ajkára, és úgy tűnik, hogy bele megy a fogadásba, mert el is kezd helyezkedni. Amint jó pózban van, kezeimmel a fenekére simítok, és érzem, hogy ő az agyamat húzza először, és úgy gondolom, hogy ezt a törődést vissza kell kapnia. Úgy hogy a finoman kerekedő fenekén pihenő kezeim egyike a bugyi alsó szárára fog, és felfelé meghúzom, hogy jobban szorítsa őt, és szemérem ajkai közé simuljon. Fájdalmat nem okozok, nem csinálom olyan erősen, de jelzés értékű. Igazából sajnálom, hogy nem látom mit csinál közben, mert már az érzete is kikészít, de tudom, hogy ellen kell támadnom, ha nyerni szeretnék. Másik kezemmel ráfogva az anyag ismét szakad, de ezúttal csak az alsó részét tépem el a fehérneműnek, mert nem akarom levenni, csupán az útból akarom eltűntetni. Kissé megemelve magamat veszem birtokba újra ajkaimmal és nyelvemmel. Most sem vagyok kevésbé lelkesebb, sőt, amikor érzem, hogy ajkai közé csúsztat, én két ujjammal is utat találok magamnak. Nem egyszerű ebben a pózban, de nem is lehetetlen, főleg hogy előre hajolt. Élvezem az új fajta pózt vele, izgalmasnak tartom, de közben veszélyes is, mert megőrülök minden érintéséért és mozdulatáért, forró ajkai és nyelve érzéséért. Pár perc után viszont nem tartom elég intenzívnek a dolgot, mert még mindig tud mozogni, és engem kényeztetni, amitől szinte elfolyik az agyam és minden gátlásom,  úgy hogy bevetem a nehéz fegyvert, és kihúzva belőle nedves ujjaim feljebb csúsztatom azokat, hogy a régen érzett lyukra simíthassak velük. Egyelőre nem hatolok be velük, csupán játszadozom, ingerlem, kacérkodok, amíg nem hallom rajta, hogy szívesen fogadná.

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

A legutóbbi alkalomkor ő volt az, aki elveszítette a fejét, most pedig én veszek el a fantáziám mezején, amikor még a konyhában lassan elém térdelve csókolja végig a testem, lábamat a vállára véve, egyetlen egyértelmű gondolatot juttatva eszembe, ami ma már kétszer is majdnem elvette az eszemet, és harmadjára képtelen vagyok szabadulni tőle. Egyetlen sóhajom is árulkodó viszont, elég felnéznie rám, hogy értsem, hogy érti. Fel is kap a karjaiba, olyan gyorsan érünk a hálóba, hogy alig van időm kiélvezni a nyaka illatát és érintését, aztán már az ágyon találom magam, és miután minden félretúrt rajtunk kívül, már bele is kezd, hogy módszeresen kergessen az őrületbe. Megveszek attól, amit csinál, ráadásul olyan hévvel kezd el kényeztetni a szájával és a nyelvével, hogy az már önmagában is őrjítő lenne, hát még így. Nem is tudok gátat szabni annak, hogy az érzékeim elszabaduljanak, nem próbálom és nem is akarom megállítani, egyszerűen csak átadom magam neki és mindannak, amit adni akar nekem. Meg-megremegve, a takarónak feszülő testtel nyögdécselek, élvezek minden pillanatot, és amikor már érzem, hogy nagyon a határán vagyok annak, ahonnan nincs visszaút, a nevét nyögve figyelmeztetem is erre. Amikor válaszul érzem, hogy két ujját a testembe csúsztatva folytatja a kényeztetésemet, nem is lehetne egyértelműbb az üzenet, én pedig hangos nyögésekkel, vadul zihálva adom át magam ennek. A testem mozgásait sem tudom már kontrollálni, de szilárdan tartja a csípőmet az ágyon szabad kezével, meg én egyik kezemmel a lepedőt markolom tehetetlenül magam mellett, a másik ujjbegyeivel pedig a fejbőrébe marok egyre erőteljesebben. Amikor nem sokkal később átlendít a csúcson, a testem hevesen vonaglik, majd feszül meg, a nyögésem hangosan és hosszan elnyúlik, ahogy ő is elnyújtja a kéjt reszkető testemben.
Hevesen zihálva nyitom ki a szemeimet lassan, elkapva a pillanatot, ahogy ujjait az ajkai közé veszi, hogy megtisztogassa őket. Ez a látvány, és az, ahogy közben engem néz, halk nyögést csal elő belőlem, csak azért érzek elégedetlenséget, mert ő még mindig fel van öltözve. Mintha csak a gondolataimban olvadna, lekapja magáról a pólóját, én pedig elégedetten nyalom meg lihegéstől kiszáradt ajkaimat a látványra, hogy aztán mélyet sóhajtsak, ahogy ujjai és tenyere ismét elkezdik felfedezni a testemet. Mindenhol libabőrössé válok az érintéseire válaszul, miközben a testem remegése lassan csillapodni érződik, még ha a vágyam nem is tud csökkenni, sőt, mintha egyre forróbb lenne a vérem. Telhetetlenül nyúlok érte, amikor fölém hajol, ajkaim éhesen, forró szenvedéllyel viszonozzák a csókját, miközben kezeim rátapadnak, hogy felfedezzék forró bőrének érintését a vállán, a hátán, az oldalán, a karján. Egyik kezemmel a tarkójánál fogva húzom magamhoz, mintha sosem tudnék betelni vele és sosem akarnám elengedni, de amikor egyik keze bejut a melltartó anyaga alá és követlenül a bőrömet érinti, nyelvünk heves táncát egy halk nyögéssel vagyok kénytelen megszakítani. Ő sem tétlenkedik, rögtön ezután a mellemre hajol, hogy ajkaival vegye át ott a keze helyét, én pedig elhaló nyögéssel ejtem hátra a fejemet és hunyom le egy pillanatra a szemeimet. Ujjbegyeimmel erősebben kapaszkodok belé, de csak addig, míg a kezemért nem nyúl. Megértem, mit akar, és onnantól már szinte magamtól is folytatnám a kezem útját lefelé; amikor kitapintom kemény férfiasságát a nadrágon keresztül, elégedett, mély sóhajjal simítom rá a tenyerem, markolok rá, már amennyire a nadrágon keresztül tudok, és kezdem el finoman masszírozni, de nem elégszem meg ennyivel. Egyáltalán nem. Türelmetlen mozdulattal nyúlok a nadrág gombjához, és bár arra az időre elengedi a mellemet, örülök, hogy segít, mert így sokkal gyorsabban ki tudjuk gombolni a felesleges ruhadarabot, aztán meg is szabadulunk tőle. Ezúttal nem elégszem meg a lehúzással, meg kell szabadulnia tőle, mert kényelmesen hozzá akarok férni, és ha lehetőségem van rá, bizony az alsónadrággal együtt akasztom be az ujjaimat a nadrágba, hogy mindentől megszabadítsam. Ezután rögtön visszahajol a mellemre, felnyögve marok bele a vállába, ahogy nyelve a mellbimbómmal kezd játszani, de én sem vagyok rest lent hagyni a kezem, hogy ujjaimat a férfiassága köré tudjam fonni, határozottan markolva rá, hogy kölcsönös legyen a másik kikészítése - ő ugyanis túl jó úton jár, még fel sem ocsúdtam az orgazmusból, már vastagon áll az agyamon a köd, ismét halkan zihálok, a testemen pedig finom rétegben ül meg a vágyverejtéke.Mély sóhajjal simítom tenyeremet a tarkójára, amikor feljebb kúszik, hogy ajkai a nyakamat vegyék birtokba, lehunyt szemekkel élvezem a kényeztetést, de miközben oldalra hajtom a fejem, hogy még jobban hozzám férjen, nem átallok kihasználni hogy én is még jobban hozzáférek. Mozgatni kezdem a csuklómat, és ebben még a bőrömre morgott kérése is csak egy egészen kicsit tud megakasztani. Eszembe jutnak a kocsiban elmormolt ígéretek, és a kihívás is, mire halkan felsóhajtok.
– Minden ígéretedet be kell váltanod – dorombolom, miközben a tarkójánál fogva felhúzom magamhoz. Éhesen kapok az ajkai után, hevesen, mélyen csókolva meg, alaposan kiélvezve ajkai ízét, nyelve forró és selymes érintését. Csak ezután engedem el, lassan, és nem is túl messzire, ködös szemeimmel vágyakozva pillantva az övéibe. – De akkor azt hiszem, elkél egy kis igazítás... – suttogom az ajkaira, majd elengedem odalent is, hogy a vállaira fogva meg tudjam magunkat fordítani, így én kerülök felülre. Elégedett mosollyal csókolom meg újra, ezúttal rövidebben, ugyanis felülök az ölén, és bizony ki is használom a helyzetemet. Vágyakozó, perzselő pillantással mérem végig alattam fekvő testét, minden egyes porcikáját, miközben a csípőmmel lassú, vágykeltő mozgásba kezdek az övén, a kezeit pedig magamra pakolom, szomjazva az érintését mindenhol. Nagy a csábítás, hogy itt is maradjak, de még nagyobb, hogy megnézzük, ki nyer. Persze tudom, hogy én erős hátrányból indulok, de nem zavar. Újra lehajolok hozzá, a feje mellett támaszkodom meg, ajkaimat végigsimítva az övén, majd alsóajkát finoman a fogaim közé véve, csak hogy neki is elvegyem egy kicsit az eszét.
– Mit kap a győztes? – mormolom a szájára mosolyogva; nem mintha számítana. Ezek után ígyis-úgyis áthelyezkedek, de nem csak az ígéretére koncentrálva, hanem sokkal inkább a kihívásra, ezért meg is fordulok, miközben fölé térdelek, hogy én is hozzáférhessek majd. Először viszont hergelni akarom egy kicsit, ezért mielőtt a lényegre térnék, csak az ujjaimat fonom újra köré szorosan, míg ajkaimmal és nyelvemmel megízlelem forró bőrét a hasán és a csípőjén - és igen, nem ússza meg harapások nélkül sem. Megkóstolom a csípőjét, fogaimmal végigrajzolom azt a bűnösen szexis vonalat, aztán finoman megharapom az alhasát is, így haladva a férfiassága töve felé, kiélvezve az ízét és a reakcióit, még ha most csak hallhatom és érezhetem is, nem láthatom. Megállítom a csuklóm mozgását, hogy helyet adjak a nyelvemnek, amivel hosszan végigívelek rajta, mielőtt egy elégedett hümmögéssel az ajkaim közé engedném.

middle of the night || coded by eirik

Nem számítottam arra, hogy játszadozni fog velem. Legalábbis nem ilyen módon, épp ezért lepődök meg annyira, amikor egyik pillanatról a másikra már ott áll a pultnál abban a csipkecsodában. Nem vagyok rest kihasználni minden érzékemet. Érintem, csókolom, figyelem, magamba szívom illatát, kiélvezem a ruha és a bőre izgató elegyét, és amikor a nevem sóhajtja, már nem kérdés, hogy mit fogok csinálni. Szívesen eljátszanék vele itt, de itt kényelmetlen lenne kivitelezni, amit adni akarok neki. Úgy hogy beviszem a hálóba, hogy ott őrjítsem meg. Még csak sokat se kell dolgoznom rajta. Nem húzom az időt különösebben, végig csókolom a hasát, és leérve már teszem is a dolgom. Olyan lelkességgel és hevesen szolgálom ki, ahogy egy istennőhöz illik, és amikor a nevemet nyögi, még két ujjamat is bevetem, csak hogy minél nagyobb élményt okozzak neki. Emiatt fél kézzel ugyan, de erősen tartom, amikor neki áll megvonaglani és remegni, de ez nem idegesítő, csak egy jelzés, hogy nagyon is jó úton járok, ahogy az is, hogy az ujjbegyei, majd a körmei a fejbőrömbe marnak. Egészen addig meg sem állok, amíg el nem élvez és azt kellően el nem nyújtom neki. Utána elengedem, feltérdelve hagyok neki időt pihenni, míg én ajkaim közé véve tisztítom le az ujjaimat, tekintetemmel felperzselve őt. Míg piheg, lekapom magamról a pólót, és a kezeim ismét teste és a csipke érintésének adóznak. Telhetetlenül iszom magamba mind a látványt, mind az érzetet a tenyerem alatt, minden apró kis részét felfedezve az anyagnak. Amikor látom rajta, hogy már aktívabb, nem remeg minden porcikája, fölé támaszkodva hajolok hozzá és csókolom meg éhes szenvedéllyel, hagyva, hogy kezeim látatlanul is tovább kutakodjanak mellein, egyiken a csipke alá bújva. Megérezve a finom bőrt az ujjaim alatt elengedem az ajkát, hogy aztán azzal a kezemmel félre simítsam a csipkét és oda hajolva ostrom alá vegyem a mellét ajkaimmal. Közben adok neki is feladatot, kezét levezetem az ölemhez, tenyerét rásimítom a nadrágra, mert azon keresztül is tisztán érezhetô, hogy mennyire kívánom őt. Ha a férfiasságom után a nadrág után nyúl, csak annyira engedem el mellét, hogy segítsek neki a bontogatásban, és levételben, de aztán már újra hajolok is vissza hozzá, hogy nyelvemmel alaposan körbe járjam, és játsszak a mellbimbójával. Az a célom, hogy minél jobban ki készíthessem, ugyan is nem áll szándékomban elveszíteni a fogadást. Még akkor is, ha nincs tétje.
- Beváltsam az ígéretem? - morgom a bőrére, elengedve ajkaimmal, feljebb kúszva rajta nyakához, amelyet szintén csókolni, falni kezdek.

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Nem adom meg neki azonnal, amire vágyik, játszok vele egy kicsit, és élvezem is, hogy megtehetem. Borzasztó nehéz nem elnevetnem magam a nyilvánvaló csalódottságán, ahogy szinte dúl-fúl, morog és morcosan néz, mintha átvertem volna, pedig nem mondtunk ki szóban semmit. Azt persze nem tudja, hogy nagyon is felvettem a szettet, csak épp a ruháim alatt bújik meg - egyelőre. Elküldöm kezet mosni, bár az a része nem hazugság, hogy munkára akarom fogni... Persze amikor előkerül a fürdőszobából és meglátja rajtam az új öltözékemet, már ő is érti.
Szinte szó szerint levadász engem, én pedig engedelmesen simulok a karjaiba, viszonzom a heves csókját, aztán hagyom, hogy levegye rólam az inget. Szemeivel és kezeivel is felfedezi a testem, a fehérnemű csipkés anyagát, én pedig törleszkedek az érintésekbe. A vallomása megérint, de nem gondolnám, hogy be is fogja váltani... pedig megteszi. Érzem, hogy a szívverésem tovább fokozódik, a hevesebb légzésem pedig zihálássá erősödik, amint végigcsókolja a lábam, majd a hasam, az alhasam... A fantáziám elkerülhetetlenül beindul, és bár nem tudom ezt szavakba önteni, a nevét sóhajtom, ő pedig felpillant rám, míg ajka az alhasamon időzik, és azt hiszem, tudja.
Nem valósítja meg azonnal, felkap a karjaiba, és míg megtesszük a rövid távolságot a hálószobába, én a nyakába kapaszkodva hajolok is oda, hogy ajkaimmal bejárhassam a finom bőrt, magamba szívva az illatát is. Odabent aztán szinte az ágyra dobva találom magam, vágyakozó pihegéssel, izzó szemekkel figyelem őt kissé felkönyökölve, míg mindent félredob az ágyról. Mélyen felsóhajtva nézek rá aztán, míg újra a lábaim közé térdel, és ahogy rögvest a hasamra csókol, sűrűsödő légzéssel engedem vissza magam az ágyra. Elnyílt ajkaim kiszáradnak, míg lejjebb ér a hasamon, és amikor finoman megharap, elhaló nyögés szökik ki a számon. Megnyalom az ajkaimat, hevesen szuszogva figyelem, ahogy  a fogai közé veszi a finom csipkét, aztán megérzem ujja simítását  a bugyin keresztül, mire egy hangosabb nyögéssel ejtem hátra a fejem. A csípőm ösztönösen mozdul ellen, erősebben préselve magam az ujjának, pedig csak ezután van végleg végem. Elhúzza az útból a fehérneműt, hogy aztán az ajkaival vegyen birtokba, megvalósítva az előző képzelgésemet, és én képtelen vagyok bármi mást csinálni, mint megfeszülő testtel nyögdécselni, még a szemeimet is összeszorítva kezdetben. Forr a vérem, szinte a bőröm is ég, a vágy pedig lüktetve áramlik az ereimben, szinkronban azzal, ahogy ő fal fel engem éppen. Egy kis idő után már képes vagyok kinyitni a szemem, lepillantok rá, bár a látvány egyáltalán nem segít rajtam. Kezem a fejére simul, bár ebbe a hosszba nem tudok igazán belekapaszkodni, be kell érnem azzal, hogy ujjbegyeimet a fejbőrébe mélyesszem. Hevesen zihálva, hangos nyögésekkel biztatom, hogy ne hagyja abba, amit elkezdett, bár egy idő után nem tudom kontrollálni a testem reakcióit sem, hasznosíthatja a kezét, hogy lefogja a csípőmet, ha egy helyben akar tartani. Meg-megrándulok, a testem néha megremeg, vagy épp megfeszül, amikor erőteljesebben érint a szájával vagy a nyelvével.
– Axel... – nyögöm a nevét, szinte figyelmeztetésül, hogy már nincs sok nekem hátra. Ha nem hagyja abba, tényleg nem kell már sokáig várnia arra, hogy a testem még erőteljesebben kezdjen remegni, majd megránduljon és megfeszüljön, hogy aztán heves, vad nyögéssel marjak még erősebben a fejbőrébe, miközben a gyönyör élesen, lüktetve végigvág rajtam.

middle of the night || coded by eirik

Nem mondom, hogy nem kiábrándító, amikor a lelkes pakolgatás és segítség után az utcai ruhájában jelenik meg újra a hálóból. Nem teszek megjegyzést arra vonatkozóan, hogy mást ígért, mert igazából semmit nem ígért meg szóval, csak a jelekkel. Azért tüntetően hallgatok és pakolok, csak akkor sóhajtok egy nagyot, lemondva tényleg mindenről, amikor elküld kezet mosni. Elmegyek a fürdőbe, hogy levegyem és felakasszam az inget - ha már otthon vagyok - aztán kezet mosok, hogy segíteni tudjak neki. A fürdőből kiérve azonban nem a hámozandó zöldségekkel találom magam szemben, hanem Vivával, akin most már rajta van a csipkecsoda, és az ingemmel takarja. Nem kell különösebben noszogatni, amikor felfogom mi a helyzet, azonnal mozdulok és vadászom le magamnak. Egy heves csókkal kezdem, mintegy megköszönve a dolgot, de aztán nem bírom ki, hogy ne vessek rá egy pillantást. Leveszem róla az inget, testét a tekintetem és a kezeim is végig simítják, ő pedig bele dörgölőzik az érintésekbe. Nem bírom ki, hogy ne váltsam be az ígéretem és térdeljek elé, hogy tüzetesen mindenhol végig csókolhassam őt. Amikor felsóhajt, felemelem rá a pillantásom a csók közben, amit éppen az alhasára adok, a vérem pedig akár az olaj, amit szikra ért, lángra kap. Lejjebb kényelmetlen így hajolni, a pulton ilyesmit kivitelezni kényelmetlen, úgy hogy lendületesen a karjaimba kapom és már viszem is a hálóba. Szinte rádobom az ágyra, mindent ledobálok arról ami épp útban van: az ott hagyott ruhái a takaró, szinte minden. Lábai közé térdelek, kezeim végig simítják azokat ismét. Élvezem a magassarkút is, de a figyelmem már másra fókuszál. Előre hajolva támaszkodok meg két oldala mellett az ágyon, csókjaimmal végig kúszok a libabőrös hasán, át a harisnyatartón, aztán leérve a célhoz bele harapok, a valóban falatka csipkefehérneműt a fogaim közé véve, mintha azzal együtt képes lennék őt felfalni. Utána újra néhány csókkal ostromlom, balomra, könyökömre és alkaromra támaszkodok, hogy a jobbom felszabadítva rá simíthassak az érzékeny területre hüvelykemmel, majd elhúzhassam az útból a bugyit, hogy úgy essek neki mint egy éhes hiéna. Hevesen, élvezettel nyalom ki és falom fel, ha kell támaszkodó balommal a csípőjére fogok, hogy egy helyben tartsam őt, míg én lelkesen dolgozom rajta.

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Már nem tudnám felidézni, pontosan hol, mikor és ki által indult a háborúnk, de az biztos, hogy az utolsó csatát én indítom meg a kabinban. Azon után, hogy oda-vissza kínoztuk egymást az autóban a snusnu és Axel istenné emelkedése kapcsán - ó, éreztem én, hogyan feszült meg a kezem alatt -, megbeszéltünk egy kihívást, aztán ő még a boltban is incselkedett velem... Először csak megemlíteni akarom a fehérnemű szettet, mert később egyébként is megvalósitottam volna. Aztán látom és hallom, hogyan reagál, ezért már akkor meg akarom venni az új szettet, azzal az elhatározással, hogy majd később felveszem neki. Utána viszont azt látom, hogy olyan lelkes, mint egy kedvenc játéka után ácsingózó kisfiú, és onnantól már az a biztos, hogy azonnal fel kell vennem.
A hazaút csendben telik, de engem nem zavar, mert tervezgetek, és valószínűleg őt sem, mert ő meg álmodozik. Vidáman figyelem út közben is, na meg akkor is, amikor a kabinhoz érve lelkesen beleveti magát minden feladatba, csak hogy nekem legyen időm... Én pedig játszok vele. Nehéz fenntartani a kis színjátékot, mikor olyan izgatott mosollyal csókol vissza, mintha arra készülne, hogy mindjárt kibonthatja a karácsonyi ajándékát. Még nehezebb kijönni a hálószobából, miután felvettem mindent, de visszavettem magamra a ruháimat is - ideiglenesen -, mert épp nem biggyed le a szája csalódottságában, és legszívesebben vidám kacagásban törnék ki, mégis rájátszok csak egy kicsit. Még segítek is elpakolni az utolsó dolgokat, aztán a hűtőbe meredve harapdálom az ajkam, hogy ne nevessem el magam, mert érzem a hátamban a vádló pillantását. Imádom. Végül erőt veszek magamon, a közönyösség álarcát visszaöltve küldöm kezet mosni, hogy munkára foghassam, ő pedig dödögve indul el, mert azt hiszi, főzni akarok. Jó, azt is akarok, de majd később.
A kezem alá játszik, mert ráérősen intéz mindent, bár én így is sietek, csak a hangtalanságra figyelek, hogy időben kész legyen. Ledobálom a ruhákat a szettről, felkapom a fehér ingét, magassarkú a kézbe, aztán a konyhába visszatérve tökéletesítem az összképet. Óvatosan helyezem le a cipőt, hogy ne koppanjanak a sarkak, és miközben egy darabon begombolom az inget, belebújok a cipőbe is.
Csípőmmel a pultnak dőlve, elégedett, csábító mosollyal az ajkaimon figyelem, milyen hatást váltok ki belőle. Egykedvűen jön a konyhába, de ahogy a pillantása megtalálja a magassarkút, megtorpan. Nézem, hogyan emeli fel lassan a tekintetét, befogadva a látványt, dermedten, szinte tátott szájjal figyelve a meglepetését. Hagyom nézelődni egy kicsit - bár a lényeg még takarva van -, mielőtt megszólitanám, noha így is kis fáziskéséssel reagál. Magamba iszom izzó kék szemeinek látványát, aztán hívogatóan magamhoz intem, és ő jön is. Egy kicsit elakad a lélegzetem, ahogy megindul felém, mint a vad a prédája felé, de ahogy odaérve azonnal magához húz, ez a préda nem ellenkezik. Két kézzel ölelem át a nyakát, elégedett szusszanással viszonozva a heves csókot, élvezve az érintését a combomon. Hogy megkönnyítsem a dolgát, felhúzom a lábamat a teste mellé, így könnyebben hozzá tud férni és én is jobban élvezhetem ujjbegyei forró érintését, miközben ajkaim a heves ostromon viszonozzák.
Csalódottan pillantok rá, amikor elengedi az ajkaimat, de azért engedelmesen emelem meg a kezeimet, hogy gyorsabb megoldásként egyszerűen csak lehúzza azt rólam. Csillogó szemekkel, halkan szuszogva figyelem, hogyan néz rám, a tekintetétől szinte istennőnek érzem magam, a bőröm is felforrósodik pillantása nyomán - bár hamarosan az ujjai is csatlakoznak a felfedezéshez. Elmélyülő légzéssel simulok bele az érintéseibe, szorítom magam a testéhez, a tenyeréhez, szívom magamba az illatát a nyakához hajolva. A szavai mosolyt csalnak az arcomra, szeretném emlékeztetni rá, hogy mintha én  ígértem volna ilyesmit, de nem hiszem, hogy itt van annyira fejben, hogy értse. Aztán a valóság hamarosan engem is elkezd elveszíteni, mert nekiáll beváltani a szavait, a testemen lassan végigcsókolva indul el lefelé, hogy aztán tényleg letérdeljen elém - ha tudnék még gondolkozni, biztosan eszembe jutna, hogy nemrég majdnem ugyanitt miért térdelt le, de most csak az ajkai útját vagyok képes követni a szememmel és az érzékeimmel. Halkan zihálni kezdek, amikor leér csókjaival a bokámig, aztán elindul vissza és a belső combomon végighaladva a hasamhoz közelít a csókjaival. Lábam a már csak pólót viselő vállán pihen meg, ami egyelőre elég támasz, de amikor az alhasamhoz ér az ajkaival, erősödő zihálással kapaszkodok meg a pultban magam mögött.
– Axel... – sóhajtom a nevét. Szemeim őt figyelik, egyik kezem a pultot elengedve a hajára simít, de nem próbálom meg felhúzni; a hátsó ülés és a kocsiban elhangzott forró ígéretek után képtelen lennék én megállítani, ha ott akar maradni. Elnyílt ajkakkal, zihálva figyelem, a lábam még mindig a vállán pihen, és ha ott és így akarja folytatni, nem is veszem le onnan. A másik kezemmel viszont tovább kapaszkodok, mert az agyam elkezd zsibbadni, pont úgy, mint amikor a kocsiban csókolt a belső combomra. Ha csak belegondolok, ha csak felidézek régi emlékeket abból, mire volt képes a szájával és a nyelvével, a vágy heves lüktetéssel áramlik szét bennem.

middle of the night || coded by eirik

Oké, azt hiszem, magam alatt vágom a fát. Legalábbis ez az érzésem van, amikor kimondatom vele, hogy a tenger istene mellett a szexé is lehetnék, mert hogy nem csak szavakkal fejezi ki magát, hanem bizony meg is érint. Az ujja elindul a térdemtől a combomon a csípőm felé, az érzéstől egyre felületesebben veszem a levegőt. Végül sikerül - valamennyire - visszavágnom, de az ujjai a combomba marnak, amitől egész testemben megfeszülnek az izmok, mintha most képes lennék rá vetni magamat, és közben elfogadja a kihívást egy csókkal. Ez a tett játékos bosszúért kiált a boltban, majd ezzel el is kezdődik a háború, ugyan is aztán megáll egy boltnál, hogy olyan dolgokat vegyen a jelenlétem nélkül, amiktől tudja, hogy megveszek. Nem is tudok koncentrálni, csak egy dolog jár a fejemben, Aviva az ágyon fekve, falatnyi csipkecsodában. Persze felcsillan a szemem, amikor lehetőséget látok rá, hogy csak ilyet hordassak vele, de ő ezt is hamar lerendezi. Innentől már csak haza vezet az út, és nem is szólunk egymáshoz, de nem azért, mert haragudnánk egymásra. Ő láthatóan élvezi, hogy mit váltott ki belőlem, eddig is vigyorgott és kuncogott a boltnál, de amikor megérkezünk a kabinhoz konkrétan elneveti magát azon, hogy mennyire gyorsan leakarok tudni mindent, csak azért, hogy utána vele foglalkozhassak. Gyors mozdulatokkal pakolok el, és izgatott mosollyal csókolok vissza, mielőtt bemegy a hálóba. Épp a hűtőbe teszem be a dolgokat, amikor hallom kijönni. Annyi időt töltött bent, hogy azt hittem, hogy felvette, de... nem. Nem tudom takarni a leolvadó mosolyom és a csalódottságom, mire ő csak felvonja a szemöldökét... Tehát csak elrejtette. Faen. Morranok egyet az orrom alatt, míg oda jön pakolni, aztán amikor a hűtőbe néz, én karba tett kezekkel, morcosan figyelem. Amikor elküld kezet mosni, halkan sóhajtok, mert ezek szerint előbb lét fenntartás lesz, nem faj fenntartás. Mint a nyalókától fosztott gyerek megyek be a fürdőbe. Leveszem az inget, úgy se kell főzéshez, meg kényelmesebb is pólóban. Megmosom a kezem, nem sietem el - úgy se kell miért... - aztán megtörlöm. A tükörbe épp csak fél szemmel teszek egy pillantást, aztán kilépek a helyiségből, csak azért, hogy amikor felemelem a pillantásom a padlóról Avivára, megtorpanjak. Magassarkúval találkozik elsőre a pillantásom, aztán a tekintetem felkúszik a harisnyával takart kecses lábakon az inggel sejtelmesen takart testére. Úgy állok ott, mint aki meglepetésből kapott egy pofont, még az ajkaim is szétnyílnak, szinte tátott szájjal bámulom. Hogy...? Ilyen gyorsan..? Ez valami új képesség? Túl sokat nem tudok rajta gondolkodni, mert érzem, hogy a vér ismét kiszáll a fejemből. A szavaira fáziskéséssel pillantok fel rá, de a hívogató mozdulat egyből megindít. Mintha most látnám először ilyen ruhában, határozottan lépek oda, mint aki épp levadássza a másikat. Azonnal magamhoz is húzom a derekánál fogva, és amíg lehajolva hevesen megcsókolom az ajkát, addig szabad kezemmel már a combjára is simítok. Az ujjaim végig járják a lábát, de hamarosan nem elég éreznem a csipkét, látni is akarom. Elhúzódva tőle türelmetlen mozdulattal húzom le róla az inget, fog a faszom baszakodni a gombokkal! Amint leszedtem róla, már dobom is a földre, de már a mozdulat alatt sem szentelek neki figyelmet, mert már most szuszogva Aviva látványát iszom magamba.
- Térdre tudnék borulni a szépséged előtt... - mondom rekedten, míg a kezeim telhetetlen érintésekkel fedezik fel egyre több és több részét a szettnek, és Avivának. Lábán, fenekén, mellén, hátán... Aztán hogy bebizonyítsam, hogy tényleg földöntúli szépség, ajkára, nyakára, mellkasára csókolva ereszkedek egyre lejjebb, hogy a végén tényleg térdre ereszkedjek előtte, hogy felemelve a lábát a combját, lábszárát is végig tudjam csókolni. Ezzel a mozdulattal helyezem a vállamra a lábát, és ahogy megindulok visszafelé a lábán a belső combjára, így készítek magamnak utat, hogy a hasán és az alatt is elszórhassam a csókjaim.

“I summoned you, please come to me, don't bury thoughts that you really want, I fill you up, drink from my cup, within me lies what you really want
 

Axel && Aviva

Még ha tettem is egy kis feszült kanyart a beszélgetésben, Axel gondoskodik róla, hogy ne tartson ez sokáig, sőt, még arra is eszközt ad, hogy egyenesen visszatérjek egy kis játszadozáshoz. Őt sem kell persze félteni, nyilván tudja, mit akarok sugallni, mégis el akarja érni, hogy ki kelljen mondanom, de ezen ne múljon. Megállunk a pirosnál, én pedig épp olyan szemtelen mosollyal pillantok rá, mint ahogy ő válaszolt, és miközben alaposan végigmérem, átnyúlok kettőnk között, hogy a mutatóujjam hegyét finoman végig tudjam húzni a combján, a térdétől indulva felfelé.
– Hmm, nem is tudom... te hallottál már olyan istenekről, akiknek egyszerre volt hatalma a tenger és a szex felett? – kérdezem halkan, még mindig őt szemlélve, és amikor az ujjam a combja felső részéhez ér, újra az arcára pillantok. – Az sem baj, ha te leszel az első... – folytatom, és közelebb hajolva hozzá már a tenyeremet simítom a combjára, miközben odabúgom neki az ajánlatomat arról, hogy én így is szívesen letérdelek előtte, hogy imádjam. Elégedetten mosolyogva figyelem, hogy réved el a tekintete egy pillanatra, mielőtt megnyalná az ajkait - amit szintén alaposan megnézek magamnak -, aztán megint úgy nézne rám. Ezt még megspékeli egy átkozottul csábító mosollyal, és egy olyan javaslattal, amitől nekem is megjelennek a lelki szemeim előtt bizonyos fantáziaképek. Egy kicsit melegem is lesz, az ujjaim pedig erősebben mélyednek a combjába, de végül én is mindenre készen mosolygok rá.
– Kihívás elfogadva – suttogom még közelebb hajolva az ajkaira, hogy aztán lopjak is róluk egy forró csókot, még ha nem is tudom - sajnos - nagyon elhúzni, mert hamarosan vált a lámpa.
Miután a boltban mindent a kosárba pakoltunk és beállunk a kasszához a sorba, kapok némi kis visszavágót, de nem tagadhatnám, hogy élvezem, ahogy előtte sem tagadom le a nyilvánvaló hatást, amit rám gyakorol. Én is szégyentelenül viszek be viszont egyfajta kegyelemdöfést: először a fehérnemű-szett emlegetésekor, aztán pedig akkor, amikor megállok egy ilyen boltnál. Ugyan nélküle megyek be, szerintem ő is tudja, hogy garantáltan nem fogok neki csalódást okozni. Kis híján elnevetem magam, amikor nem is vár meg a kocsinál, hanem úgy indul el felém, mintha mágnesként vonzanám, és közben úgy méreget, mintha nem tudná eldönteni, hogy a röntgen szemei a ruháim alatt vagy a zacskóban keressék-e a fehérneműt. Imádom és magamba iszom minden reakcióját, ahogy rám kapja a csillogó szemeit, ahogy izgatottan és szinte áhítattal figyel - pedig még nincs is rajtam semmi -, ahogy tüzesen viszonozza azt az apró csókot is. Amikor kegyesen felajánlja, hogy szívesen letép rólam mindent, mindig, akkor már nem bírom ki nevetés nélkül.
– Ha nem tépsz el mindent is szívesen megleplek ilyenekkel – ígérem neki sejtelmes mosollyal, de aztán egy kicsit meg is fenyegetem, hogy elvegyem a kedvét a leskelődéstől. Majd rajtam nézze meg. Újra kuncogni kezdek, mert olyan elszontyolodva néz rám, mintha azt mondtam volna neki, hogy nem veszem meg neki a játékot, amit kinézett magának, de szavam sem lehet, mert elindul velem vissza a kocsihoz, és nem is próbálja elvenni a zacskót, még ha továbbra bűvöli is a szemével.
Miután Skygge is visszakerült a hátsó ülésre és mi is beültünk, elindulok, ezúttal tényleg haza. Az arcomra odaragad az az elégedett kis mosolyom, mert nem kerüli el a figyelmem semmi; láttam, milyen gépiesen mozdult, látom, hogyan néz néha rám, látom, hogyan merül a gondolataiba - vagy inkább a fantáziájába. Kész terv áll elő a fejemben, mert bár eredetileg valamikor este hozakodtam volna elő a dologgal, annyira rá van fixálódva most erre, hogy tudom: az lesz az igazi, ha ezt most ki is használom. Nem is erőltetem a beszélgetést, hagyom, hadd fantáziáljon, én pedig addig is tökéletesítem a fejemben a tervemet.
Hazaérve kis híján elnevetem magam, amikor látom, milyen lelkesen pattan ki az autóból, markol fel mindent a csomagtartóból, majd miután becipelte a dolgokat, még arra is felajánlkozik, hogy kipakol. Én meg csak csináljak, amit szeretnék. Nyilván érzem a sugallatokat, és az az igazság, hogy ki is használom a lehetőséget, de azért nem terveztem ezt ennyire egyszerűre. Számára, legalábbis.
– Oké. Mindjárt jövök – kacsintok rá, majd lopva egy csókot az ajkairól eltűnök a hálószobában, kezemben a zacskóval. Épp elég időt töltök a zárt ajtó mögött ahhoz, hogy át lehessen öltözni annyi idő alatt, és az az igazság, hogy meg is teszem, ennek ellenére amikor az ajtó újra kinyílik, az egyetlen - látható - különbség ahhoz képest, ahogy eltűntem mögötte, az, hogy nincs rajtam a pulóverem. Ha látok is az arcán csalódottságot, csak felvonom a szemöldököm, amolyan tényleg azt hitted, hogy már most felveszem? arccal, és nem hagyom, hogy bármit is eláruljon neki a tekintetem vagy az arckifejezésem. Még akkor sem, amikor épp meglátom Skyggét kislisszolni a marhalábszárral - pedig ez így tökéletes. Az ártatlanság mintaszobra vagyok, miközben azt a néhány maradék dolgot még segítek elpakolni az alsóbb polcokra és a hűtőbe, ami előtt aztán elgondolkozva megállok egy kicsit, mint aki fejben számol. Nagyot bólintva csukom be az ajtaját, Axel felé fordulok és összecsapom a kezeimet.
– Perceken belül ünnepélyesen is munkára foglak a konyhában, szóval nyomás kezet mosni! – küldöm el a fürdőszoba irányába, és igen, még mindig uralkodok magamon. Egészen addig, míg el nem tűnik az ajtó mögött, hogy aztán a tiszta levegő eljövetelével akcióba lépjek.
Pillanatok alatt termek újra a hálószobában, már szinte út közben húzva le magamról a pólót és gombolva a nadrágomat, hogy odabent csak le kelljen rúgnom magamról. Felkapom a két odakészített dolgot, az egyiket magamra, a másikat egyelőre csak a kezeimbe, hogy vissza tudjak spurizni a konyhába, épp, amikor hallom a csapot elzáródni. Mire végez a keze megtörlésével, én már belebújtattam az immáron vékony, fekete harisnyába bújtatott lábaimat egy ismerős magassarkúba, és mire kilép a fürdőszobából, a fehérnemű-szett fölé vett inget is begomboltam - épp csak annyira, hogy a melltartó fekete csipkéje kissé kikandikáljon alóla. Az ing - természetesen - az övé, a fehér, amin ennek megfelelően át is sejlenek a fekete fehérnemű vonalai, a méretkülönbségeink miatt viszont elég hosszú ahhoz, hogy a harisnyatartó finom selyemszalagját már takarja a combjaimon. Az ujjait persze fel kellett gyűrnöm, de nem is ez a lényeg.
Ha kijött a fürdőszobából, elkapom a pillantását, ajkaimra pedig buja, csábító mosoly költözik, miközben csípőmmel nekidőlök a mellettem levő pultnak.
– Nem tudom, te hogy vagy vele, de én néha szeretem a desszerttel kezdeni... – vezetem végig rajta a pillantásom csillogó szemekkel, majd felemelem a jobb kezem, és ha eddig nem indult volna meg magától, a mutatóujjam csalogató mozdulataival hívom oda magamhoz.

middle of the night || coded by eirik

Igyekszem humorossá tenni a hangulatot, miután letörtem, és találok is egy jó kis témát, amin lovagolhatunk. Ez az arcom egyébként, ha Viváról van szó, de az egom is nagyobb lenne, ha így patkolnék el. Főleg, hogy elkezd arról beszélni, hogy istenné emelkednék, és hogy ebben az esetben nem csak a tengereké lennék, hanem ...
- Nem, nem tudok gondolatot olvasni... - mosolyodom el sunyin, csak hogy ki kelljen mondania. Aztán oda hajol hozzám, hogy szívesen térdre borulna előttem, mire kis híján felnyögök a fantázia képtől, és eszembe jut az egyik olyan alkalom, amikor az én rekodjaimat döntögettük meg. Megnyalom a kiszáradt ajkamat és mindenre kész tekintettel, ravaszul mosolygok rá.
- Majd kombináljuk a kettőt, és 69-ezünk egyet. - mondom kissé elvigyorodva.
- Megnézzük, melyikünk bírja tovább teli szájjal. - incselkedek csábító mosollyal.
A játékot folytatjuk a boltban a sorban, egymást ölelve szívjuk a másik vérét, de amíg ő szavakkal harcol, addig én nem félek bevetni az érintéseket, egyrészt markolom a fenekét, másrészt a fülét érintem, és utóbbinál hallom is, hogy hatékony, sőt, még el is ismeri. A kocsiban aztán újra kezdjük a játékot, ezúttal én kapok a fejemre, és amikor elindulunk, a hegy helyett az egyik kis utcában állunk meg... Hamar kiderül, hogy miért! Szinte eltátom a számat, hogy komolyan itt hagy, és mintha csak beüldözném, berohan a boltba. Kiengedem levegőzni Skygget, addig én is tüdőgondozok egyet-kettőt-hármat. Nem figyelem az időt, mert folyamatosan azon kattogok, hogy mit fog felvenni, és közben azon is gondolkodom, hogy vajon rajta marad-e, mint mikor egy gyereknek vesznek új cipőt és nem akarja levenni, nem bírja ki hazáig - igen, Aaron is volt már oda olyan surranóért, hogy nem volt hajlandó levenni a boltban. Amikor megjelenik, már érdeklődően nézem és nem is bírom ki, hogy elébe ne menjek, amitől látom, hogy szélesen elvigyorodik. A táskát azonban elrejti a szemem elől, amitől összepréselem az ajkaim... Préselném, de aztán a szavaira felkapom a fejemet. Izgatottan figyelem, ahogy lábujjhegyen állva nyúl az állam alá, én pedig olyan áhítattal nézem, mint egy istennőt, akinek csak a kegyére vágyok. A szavai után viszonozom a csókot szinte feltüzelve.
- Ha csak ezen múlik, minden bugyit és melltartót leszaggatok rólad! - mondom ezt olyan komoly elhatározással, mintha csak azt ígérném meg, hogy soha nem engedem, hogy bántódása essék.Aztán amikor megfenyeget, szinte fájdalmasan felszusszanok. Hogy fogom én ezt kibírni?? Kézen fogva bólintok egyet szomorkásan, mint egy gyerek, akinek elvették a játékát, és habár szemem sarkából nagyon is sasolom a szatyrot, jó fiú vagyok, és nem igyekszem elvenni tőle. Önmagában úgy se annyira érdekes, csak rajta. Füttyentek Skyggenek, kinyitva az ajtót kicsörtet a bokrok közül és azzal a lendülettel ugrik is befelé. Becsukom az ajtót, és ahogy beülök, látom, hogy Viva hogyan rendezi el maga mellett a zacskót. Próbálom nem feltűnően nézni - ez nem megy -, robotikus mozdulatokkal csatolom be az övemet, aztán elindulunk, én pedig elveszek a fantázia- és emlékképek tengerében. Csak néha pillantok Viva felé, mintha rá képzelnék egy-egy darabot, ami éppen a fejemben jár, de kommunikálni nehéz velem, mert már - érthető fizikai dolgok miatt - ott tartok, hogy lassabban megy a hozzám intézett szavak felfogása, feldolgozása, értelmezése, és a válasz összerakása, majd átadása. Ha csendben megyünk, nekem az is jó, de amikor felérünk a kabinhoz, nagyon lelkesen szállok ki, engedem ki az autóból Skygget, majd hátra lépve két kézbe fogom a zacskókat, hogy ne kelljen Vivának pakolni, csak nyitni az ajtót.
- Kipakolok! - vállalkozom röviden, remélve, hogy ha magamra veszem a feladatot, akkor ő időt kap arra, hogy esetleg felöltözzön... Valami szépbe.... Abba a szépbe... A konyha pultra téve a zacskókat neki is állok, Skygge az árnyékomban áll és vár. Oda adom neki a hatalmas rágni való lábszárat, aztán kinyitva ajtót engedem ki, hogy oda kint törje darabokra és egye meg, ne pedig bent, a tiszta padlón. Szemem sarkából Vivát figyelem, igyekszem a magasabb polcokra pakolni először, ahol ő úgy sem éri fel, és csak aztán az alsókat megtölteni.

“you can fight it, but there's no way around this gravity, like it's meant to be, and no, I've never been the type to be grounded, now I know I can't keep livin' without your gravity
 

Axel && Aviva

Az utunk egy kicsit olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, még ha nem is ugrálunk túl meredeken. A szokásos kis játszadozásunk némi feszültségbe torkollik részemről, de Axel bolondozása gyorsan nevetésre sarkall inkább. Aztán szóba kerül az apám, hogy haragszik-e Axelre, majd az ő apja is a sajátos családegyesítő módszerével. Végül pedig kilyukadunk a snusnuhoz - ma is tanultam valamit -, és bár én eredetileg csak móresre tanításról beszéltem, miután nagyon hosszan incselkedik velem és vezetés közben, bugyi nélkül is felizgat, egy kicsit azért megfenyegetem, hogy meggondolom ezt a snusnu általi kivégzést. Persze ő csak örül, mint majom a farkának. Elnevetem magam a piramis említésére, majd a fejemet csóválva mosolygok tovább.
– Utána kell néznünk, hogy ilyen esetben nem emelkedsz-e istenné – sandítok rá egy huncut mosollyal. – Mondjuk ilyen körülmények között nem csak a tenger istene lennél, ha érted, mkre gondolok... – folytatom sejtelmesen, és kihasználva, hogy épp megint megállunk egy lámpa miatt, az ajkamba harapva mérem végig, mintha csak azt latolgatnám, milyen isten is lehetne belőle. Nekem már most is az. Mikor a tekintetem visszatér a szemeihez, az enyémekben huncutság csillan, ahogy közelebb hajolok hozzá.
– Én szívesen térdre borulnék előtted – súgom oda neki, szinte dorombolva, csak hogy én se maradjak ígéretek nélkül.
A sajátos kis adok-kapok játékunk aztán a boltban folytatódik, miután beálltunk a sorba a kasszánál, Axel pedig nekiáll felfedezni, milyen érzés, ha nincs bugyi a nadrág alatt. Persze belemegyek a játékba, még rá is játszok egy kicsit, vidáman figyelve az arckifejezését, ahogy ő is felveszi a fonalat, de azért kár lenne ragadni, hogy rám is hatással van, amint a fenekemet markolássza. Ez valószínűleg az arcomra is kiülhet, mert még megjegyzést is tesz rá.
– A figyelemelterelésnek is megvannak a maga mellékhatásai – felelem halkan, a mondat elején egy kicsit megtörő hanggal és hosszabban pislogva, amikor ajkai megsimítják a fülemet.
Miután bepakoltunk a kocsiba és beültünk, ismét olyan magas labdát kapok tőle, amit nem tudok nem lecsapni. A domina-szerkó említésére eszembe jut valami egészen más, amihez nagyon szép emlékek kötnek, épp ezért tudom biztosan, hogy azzal garantáltan el tudnám venni Axel eszét - szó szerint. Eleinte csak a gondolattal akarok incselkedni - egyelőre -, de elég látnom és hallanom a reakcióját, hogy biztossá váljon: most azonnal be kell váltanom ezt, legalábbis egy részét. Abban nem bízom, hogy bejöjjön velem, mert túl erőteljes hatással lenne rá, én pedig bizonyítottan képtelen vagyok ellenállni a vonzerejének, szóval ott megint a próbafülkében kötnénk ki... aminek a gondolata feleannyira sem ijesztő, mint lennie kellene, de azért nem erre tervezek. Félreállok a boltnál, és ezt megosztom vele is, élvezettel figyelve, amikor megérti, miről van szó.
– Ha bejönnél, mindent meg kéne vennünk, mert az összeset leszaggatnád rólam – felelem vidáman, odahajolok hozzá egy csókra, aztán igen, ott hagyom, de csak amíg megszerzem a meglepetését későbbre.
Ezúttal egy kicsit könnyebb dolgom van odabent, mert nem köt semmi, mint például akkor a ruha dekoltázsa, kedvemre válogathatok, míg meg nem találom a tökéletes darabot. A méretemet is tudom már, azzal sincs gondom, így összességében nem is vagyok bent húsz percet, annál hamarabb is végzek - és ebben az is benne van, amikor megnyugtatom az eladót, hogy nem azért figyeli egy katona az üzletet, mert baj van, hanem mert ő a vőlegényem, amiből rögtön megért mindent. Elégedett mosollyal az arcomon, papírzacskóval a kezemben sétálok ki végül, Axel tekintete pedig úgy tapad rám és a zacskóra, mint aki a gondolataimból akarja kiolvasni az előző perceket, vagy a zacskót akarja elégetni, hogy lássa, mi van benne. Még közelebb is sétál hozzám ahelyett, hogy megvárná, míg odaérek, amin kis híján elnevetem magam. Hát még a kérdésen. Persze a zacskót rögtön a hátam mögé rejtem és oda is szorítom, mikor megpróbál leskelődni, bár selyempapír is takarja a szerzeményeket, szóval ennyiből még nem látna semmit. Lábujjhegyre állva hajolok közelebb hozzá, finoman megérintve az állát.
– Valaki megszabadított a fehérneműmtől, szóval pótolnom kellett – közlöm vele egy elégedett kis mosollyal, aztán finoman az ajkaira csókolok, a zacskót továbbra is biztos távolságban tartva tőle.
– Ha idő előtt belenézel, soha nem veszem fel neked! – fenyegetem meg mosolyogva, majd megfogom a kezét a szabad kezemmel. – Mehetünk haza? – somolygok rá. Ha nincs ellenvetése, visszavezetem őt a kocsihoz, majd megvárom, hogy Skyggét is visszahívja a bokrokból, hogy indulhassunk. A zacskót a biztonság kedvéért nem teszem a csomagtartóba - hátha ő hamarabb jutna el odáig -, hanem magammal viszem, és az ajtó és az ülésem közé helyezem, a labámnál, hogy senki ne érdeklődhessen a tartalma iránt. Ezután már tényleg hazafelé veszem az irányt - hacsak Axelnek nem jutott eszébe valami -, és még a fantáziáját is békén hagyom a továbbiakban, csak a kezére tartok igényt, amikor épp tudom fogni. Márpedig ahogy kérünk a városból és megcélozzuk a hegyet, a forgalom is jelentősen gyérül, így nyugodtan tudom fogdosni a kézfejét és az ujjait vezetés közben is.

gravity || coded by eirik

Simán hülyét csinálok magamból a kedvéért, azért, hogy utána a nevetését és vidámságát lássam és halljam. Megéri magamat pelenkával elképzeltetni, ha utána a könnyeket kell a szeme sarkából kitörölnie - szerencsére a nevetéstől.
Persze némi feszültség visszaköltözik belém, amikor az apjáról beszélünk és arról, hogy az én oldalamat is el kellene mondani neki, hogy megértse, mi miért történt. Ez azonban kellemetlen érzéseket kelt bennem, a rossz gondolatok spirálját Skygge állítja meg azzal, hogy hátulról megnyalogatja a fülemet. Ezután áttérünk a kellemes halálok mezejére, aztán kicsit elvigyorodok, amikor azt mondja némi játék után, hogy meggondolja.
- Az nagy dicsőség lenne! Ha snusnuba halok meg, a bugyis dologgal együtt annyira megemeli majd a fényem, hogy piramist építenek majd a síromnak. - mondom ki végül a gondolataimat, hátha ezzel is meg tudom őt nevettetni.
A bevásárlás jól és gyorsan megy, a kasszánál kezdek egy kicsit csintalankodni, mert megtehetem. A kérdésére egy játékos választ eszközölök, ő pedig kuncog egyet, majd komoly arcra váltva kifejti, hogy miféle fegyver ez. Eltátom a számat és döbbenten rá nézek.
- Bele estem a csapdába! - suttogok vissza már-már szomorú arckifejezéssel, de a kezem újra és újra bele marakol a finom, puha húsba.
- Bár eléggé két élű fegyvernek érzem. - mormogom elgondolkodva, kis csókot adva a fülére, amibe eddig morogtam, aztán egy apró mosollyal haladok vele tovább a sorban.
Oda kint bepakolás után ismét "harcba" keveredünk, ő pedig jön egy alattomos gondolattal, a csipkével, én pedig elveszek az emlékek és fantázia mesgyéjén egy percre. Egyből rávágom, hogy menjünk venni ilyet, aztán rájövök, hogy ez rossz ötlet több dolog miatt is, úgy hogy hevesen tiltakozni kezdek, de főleg magamat győzködve, amin ő jót szórakozik, sőt. Ő persze élvezi, hogy így kiszúrt velem, így amikor megígérem, hogy ezért még számolunk, hitetlenkedik is egy sort. Elindulunk, és habár haza felé megyünk, még is megáll egy utcában. Értetlenül nézek rá, amikor elkezd az önuralmamról hadoválni, aztán ahogy leesik a tantusz, úgy emelkedik fel a szemöldököm.
- Most komolyan itt hagysz?! - teszem fel panaszosan a kérdést, mert látni akarom, hogy mit választ, de ő csak kipattan. Mormogok az orrom alatt valamit arról, hogy mi ér és mi nem ér, de aztán leveszem a gyújtást, kiszállok az autóból, kiengedem Skygget is, hogy a bokrok között el tudja végezni a dolgát, én pedig addig rágyújtok, neki dőlve a kocsi oldalának, szememmel a boltot figyelve.
Szerintem három szálat szívok el, amíg Skygge boldogan járkál és szaglászik mindenfelé. Aztán amikor meglátom kijönni Vivát, felkapom a fejemet, egy utolsót szívok a bagóba, majd eldobom a csikket és úgy figyelem őt, mint aki mindjárt meghal a kíváncsiságban, hogy mi lehet a zacskóban. Közelebb is sétálok hozzá, megpróbálok leskelődni.
- Mit vettél? - kérdezem úgy, mintha nem lenne egyértelmű.

“you can fight it, but there's no way around this gravity, like it's meant to be, and no, I've never been the type to be grounded, now I know I can't keep livin' without your gravity
 

Axel && Aviva

A bizonytalan és kissé feszült pillanatok nem tartanak sokáig, erről Axel gondoskodik. Azt hiszem, ugyanolyan tisztán tud kiolvasni belőlem mindent, mint én belőle, mint ahogy régen is mindig tettük, ami önmagában is boldogsággal töltene el, de akkor még ott van a tény is, hogy rögtön reagál, és még ha hülyeségeket is kezd el összehordani, tudom, hogy azért csinálja, mert fel akar vidítani. Ez pedig sikerül is. Megfeledkezve az ingoványos talajról, már önfeledten nevetek a lelki szemeim előtt megjelenő képen, vele együtt, és aztán még arról is biztosít, hogy értem szívesen lesz nem normális. Ellágyuló pillantással, már sokkal gondtalanabb mosollyal, vidáman pillantok rá, aztán a kezéért nyúlok, hogy megfogjam és finoman megszorítsam azt.
Amikor szóba kerül az apám, ő pedig rákérdez, hogy kell-e tartania a haragjától, őszintén válaszolok, de egyben megnyugtatni is igyekszem. Tartania semmiképpen nem kell tőle, ezt is igyekszem a tudomására hozni, és amikor az objektivitását kérdőjelezi meg, bizakodó mosollyal nézek rá.
– Ha valaki tud az lenni, akkor az ő – jelentem ki mély meggyőződéssel. Tényleg hiszek ebben. Nem hiszem, hogy épp az apám utasítaná el az ő álláspontját, úgy gondolom, meg fogja hallgatni és meg fogja érteni. Nem feltétlenül fog egyetérteni a kivitelezés módjával, de hát utólag azt Axel is megbánta, szóval... végülis egyetérthetnek abban, hogy nem értenek vele egyet. Vagy mi. Egy kicsit belemerülök a gondolataimba, így már csak arra figyelek fel, amikor amikor Axel elkáromkodja magát, de ahogy ijedten odakapom a fejem, csak azt látom, hogy Skygge épp dicséretet kap valamiért, amiről én nyilvánvalóan lemaradtam. Amikor megpróbálom összerakni a képet a fejemben, csak egy dologra tudok asszociálni, ami nem tesz túl boldoggá, de inkább nem kérdezek rá. Tartok tőle, hogy ennek is bezárkózás lenne a vége.
Inkább elterelem a témát az ő családjára, amin keresztül eljutunk egy bizonyos snusnuig, ami nekem jócskán magyarázatra szorul, de amikor pótoljuk ezt a hiányosságomat... akkor egy kicsit nehézzé válik a vezetésre való koncentráció, főleg, mivel erre ő is jócskán rásegít a kis sugdolózásával. Szóvá teszem neki, hogy nem vagyok épp a legjobb helyzetben ilyesféle játékokhoz, és bár ezután visszahúzódik, a szavaival még odaszúr egy kicsit, amiből azt gyanítom, inkább arra van tekintettel, hogy vezetek, mintsem arra, hogy átnedvesedik-e a farmerom vagy nem.
– Jólvan... Én meg még meggondolom ezt a snusnut – sandítok rá a szemem sarkából, mert ha ezt tényleg folytatni akarja, az minimum bosszúért kiált majd.
A bosszú még várat magára mindenesetre, mert ő is uralkodik magán. Bemegyünk a boltba, bevásárolunk, és ebből nem hagyjuk ki Skyggét sem. Axel még bolondozik egy sort azzal kapcsolatban, hogy mindketten sokat esznek, így én vidáman, az orrom alatt kuncogva megyek beszerezni a finomságokat a kutyának, és mint az közben eszembe jut, magunknak is. Utána összeszedjük egymást, és mivel mindennel megvagyunk, beállunk a sorba a kasszánál. Axel itt kezd el ismét huncutkodni egy kicsit, de szerencsére csak egy kicsit, a nadrágon keresztül kutatva fel a fehérnemű hiányát. A kérdésemre ártatlanul néz rám, a válaszán kis híján elnevetem magam, de inkább belemegyek a játékba, és mosollyal a szám sarkában, kihívóan felvonom a szemöldököm, mintha csak azt kérdezném: és mire jutottál? Amikor az ujjai a fenekembe marnak, automatikus reakció a rajtam végigfutó bizsergés, a bolondozása viszont előcsal belőlem egy halk, vidám kuncogást, a játék ellenére is.
– Van egy rossz hírem – suttogom neki vissza, közelebb húzódva hozzá. – Ez egy speciálisan ellened kifejlesztett titkos fegyver. Néhány méteres hatótávolságban kivédhetetlen, ha ránézel – osztom meg vele a bizalmas információt, a szemeibe pillantva és komolyan bólogatva, mintha tényleg egy rossz hírt osztottam volna meg vele.
Amint odajutunk a szalaghoz, munkához látunk, hogy minél hamarabb végezzünk, és ebben még a pofátlan kasszás és a túl lelkes Skygge sem jut minket megállítani. Hamarosan már a csomagtartóba pakoljuk be a bevásárlást, aztán mindhárman beülünk a kocsiba. Mivel nincs több úticélunk az otthonunk kívül, beindítom a motort, de végül mégsem indulok el máris, hagyom üresben járni; a dominás kérdése megihlet ugyanis egy kis bosszúra. Szemtelen módon hozom fel neki az emlékeket a fehérnemű-szettről, felajánlva, hogy esetleg egy ilyen boltot mégis útba ejthetnénk, aztán elégedett mosollyal figyelem, hogyan olvad le a mosolya - a jó értelemben. Nem tudom, mennyi időn keresztül csak bámul rám ködös tekintettel, és azt hiszem, gondolatban egyáltalán nem itt van, hanem inkább egy fehérneműbolt öltözőjében, és ettől nekem ördögivé szélesedik a mosolyom. Az ajkaimba harapva nézek rá, amikor a zsigeri válasza az igen, amit persze nemek egész hada követ, nem túl meggyőzően.
– Most engem győzködsz, vagy magadat? – kérdezem ártatlanul, még mindig szemtelenül mosolyogva, elégedetten figyelve a fészkelődését. Igazából engem már majdnem meggyőzött, csak még nem tudja, és nem is arról, amiről szeretett volna. Mindenesetre vagyok olyan kegyes, hogy én is visszahúzódok, megelégedve a hatással - egyelőre -, de aztán megint fenyegetőzni kezd.
– Tényleg? – vonom fel a szemöldökömet kihívóan, és ez az a pillanat, amikor biztosan meg vagyok győzve. Csak épp nem szólok róla semmit, majd meglátja. Kiteszem az indexet és elindulunk, még csak feltűnősködnöm sem kell, mert történetesen épp a városból kivezető úton van egy másik boltja is annak az üzletnek, ahol már a múltkor is sikerrel jártam. Nem, még csak utalást sem teszek, sőt, semmi jelét nem adom, hogy be akarnám váltani az ígéretem, kizárólag akkor, amikor odaérünk a bolthoz, én pedig egyszerűen fogom magam és leparkolok a közelében - kérdés nélkül, ellenkezést nem tűrve. Aztán kikötve magam Axel felé fordulok és elégedetten rámosolygok.
– Sajnos nem bízom az önuralmadban, ráadásul te magad mondtad, hogy nem hagyhatod Skyggét sokáig egyedül, szóval... remélem tudsz várni húsz percet – közlöm vele sokatmondó hangsúllyal. Odahajolok hozzá, huncut csillogással a szemeimben csókolom meg, majd - nem törődve azzal, ha esetleg ellenkezik - kiszállok, a kulcsot a gyújtásban hagyva, hogy ha bármi van, itt legyen nekik. Még hátrapillantok rá a vállam felett, miközben elindulok, de aztán gyorsan eltűnök a bolt ajtaja mögött, mielőtt még utánam jönne és a vállára kapva cipelne vissza a kocsiba.

gravity || coded by eirik

Látom, hogy egyetlen arckifejezéssel elbasztam mindent, úgy hogy egyetlen célom, hogy a képet lecseréljem Viva fejében a rosszról egy másfajta rosszra. Tudom, hogy az egész hülyeség, de ahogy látom hogy a hülyeségem lassan célt ér. Először csak meglepődik, aztán hitetlenkedik, majd mikor már ő is érti, hogy csak baromkodok, elenged egy kuncogást, de az atomot a tojással dobom le. A felvázolt kép - amiben egy majdnem két méter magas izom kolosszus pelusban, térdelve tojásozik a dominájának - van annyira nevetséges, hogy hangos nevetésben törjön ki, úgy hogy én is követem őt ebben. Jó, én nem kacagom sírósra magamat, de a boldogságának feltétlenül örülök.
- Érted bármit! - felelem elégedett mosollyal, mikor finoman lehülyéz, de ha azt mondaná se sértene meg. Tényleg hülye vagyok. Direkt. Miatta.
Csak akkor komolyodok meg, amikor az apjáról ejtünk szót, és hát tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok a szíve csücske, az viszont meglep, hogy nem kibékíteni kell, csak elmesélni a saját oldalamat.
- Gondolod, hogy objektív tud lenni..? - kérdezem elmerengve. Mert nekem az a tapasztalatom, hogy objektívnek lehetetlen lenni. Mindenki a maga oldalát és érzelmeit látja. Ha el is mondom neki a saját oldalamat, nem biztos, hogy átérzi azt, amin magam is átmentem, nem biztos, hogy megérti, hogy milyen gondolatok vezéreltek erre a döntésre. Az sem biztos, hogy magyarázkodni akarok... Épp elég rémálmom van a döntésem miatt, nem akarom ezeket nappal is a felszínre hozni. Már a gondolat is diszkomforttal tölt el, a jobb lábam idegesen jár, a sarkamat rugóztatva. Aztán megérzem Skygge nyelvét a fülemben.
- Baszki! - rezzenek össze a váratlan nyálat érzésre, hátra nézve kissé elmosolyodom. Érzi.
- Oké. Jó fiú. - simogatom meg a fejét kicsit hátra fordulva, és megjutalmazom őt a figyelméért.
Vidámabb témára váltunk az én családomon át, és eljutunk a snusnuig. Elsőre nem érti, hogy azt eszik, vagy isszák, aztán elmondom neki, hogy azt eszik. Nagyon is eszik! Látom, miként merül el egy pillanatra a képzeletében, először csak somolyogva, aztán pedig igazán mélyen, amikor rám néz, a vágyat is szinte idáig érzem, míg ő előre fordul egy feszült apró nyögéssel, kicsit fészkelődve. Érdekes az összefüggéseket hoz, hogy befejezzem. Ez a kijelentés jobb esetben csak motiválna.
- Ha félsz, hogy átnedvesedik a nadrágod, akkor majd folytatom bevásárlás után. - húzodok vissza eljutva az ígéretekig, egy elégedett kis mosollyal, de csak azért kímélem meg a továbbiaktól, mert vezet. Ha nem így lenne, már nagyon messzire mennék, hogy ne is tudjon koncentrálni.
A boltba érve viszonylag gondtalanul jutunk be. A legtöbb dolgot összeszedjük, aztán még utána szólok, hogy jól be kell vásárolnia a húspultnál és amikor a hitetlent játssza, a kutyára mutatok.
- Skygge is! - mondom ezt úgy, mintha az imént nem róla, hanem magamról beszéltem volna. Best kutyás viccek ever. Somolyogva szedem össze, ami nekünk kell, aztán csatlakozunk Vivához, a sorban pedig élvezettel húzom magamhoz és cirógatom, amíg a kezem véletlenül lejjebb nem csúszik, aztán nem kezdi el tapogatni a fenekét. A kérdésre ártatlanul lepillantok rá.
- Csak végzem a kötelességem, és biztosra megyek, hogy nincs nálad fegyver. - suttogom neki halkan, mint aki egy iszonyatosan fontos küldetést végez éppen, aztán az ujjaim bele marnak a fenekébe, én pedig döbbent fejjel nézek rá.
- Találtam valami sokkal veszélyesebbet! - suttogom elfojtott hangon, és kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Van engedélyed, hogy ilyen gyönyörű és szexi legyél? - mormolom a fülébe, tovább fogva a fenekét, rá se hederítve a mögöttünk álló emberre. Akkor engedem el, amikor végre sorra kerülünk és felpakolunk a szalagra, meg utána fizetünk, és elindulunk. Néha felpillantva Vivára látom, hogy a tekintetével próbálja megfojtogatni a kasszás kiscsajt, de direkt ignorálom is azt. Úgy is lefoglal, hogy Skygge fejét távol tartsam a szalagtól, meg hogy fizessek. A kocsiba rámolva és ülve rá kérdezek a domina dologra poénból. Nem gondoltam volna, hogy megakasztom vele Vivát, de igen, kis mosollyal, felvont szemöldökkel figyelem, ahogy felém fordul. Eleinte mosolyogva hallgatom és figyelem, és egészen addig nem is igazán tűnik fel a veszély, amíg ki nem mondja azokat az átkos szavakat. Az az apró mosoly lassan leolvad rólam, ahogy az az agyam is lassan kezd leolvadni a hőtől, ami hirtelen a testembe szökik. Elképzelem őt különféle falatka csipkékben, és majdnem egy percre engem ezzel el is veszít.
- Igen. Nem! Mi..? Nem, nem...nem. Non. Nein. Nei. No. - mintha csak magamat győzködném elhúzódok, és fészkelődve igazítom meg magam, mert hirtelen elég kényelmetlen lett ülni, főleg hogy be is vagyok kötve. A rohadt életbe. Mély levegőt veszek, és megpróbálom az alattomos gondolatokat kiűzni a fejemből.
- Ezt visszakapod, ha haza értünk... - morgom a szemem sarkából rá nézve, még mindig kényelmetlenül ülve.