Sosem értettem azt, miért megy valaki ápolónak, tanárnak, akárminek, ha utána mindenki úgy néz, mint egy szaros rongyra és napjában hetvenszer ismétli el, hogy mennyire utál itt lenni. Senki fejéhez nem szegeznek fegyvert, az enyémhez se tették, bár a léc nálunk magasan van és persze az elvárások, mégsem teljességében azt csinálom, amit ők akartak. A csaj legalább veszi a lapot, nem az a bugyuta szőke, mint a többi, akivel nem tudok szóba elegyedni, mert vagy azt hiszi, akarok valamit, vagy annyit sem fog fel, mint egy kenyérpirító. Hallottam pár dolgot felőle is, főleg amikor a csajok magyaráztak valamit de fel se fogtam és nem is érdekelt. Eleget volt részem abban, hogy valami miatt kinézzenek maguknak, főképp a jegyeim miatt. Bár, ahogy nézem a mennyiséget, amit elő kell majd adnom és ahol most vagyok, nem fogok aggódni. Rengeteg és nekem valahogy a motivációm nincs meg. Érettségi végén letettem a tollat és ott maradt. Az emlegetett nővér felé pillantok inkább és az az érzésem támad, hogy még két szó és engem egy másik ágyba fog pakolni. Abba, ami lefelé megy. - Máris több kedvem van élni, köszönöm – bólogatok, hogy soha jobb motivációs trénert nem kérek. Lassan ideér mindenki vagy csak elteszi a mobilt, amin eddig pötyögött és mereven bámulta, míg egy finom köhintés rá nem vezette, hol is van. Szúrós pillantást kap a tag, de csak a vállát vonja meg, kétség sem fér hozzá, amint nem rá figyel Ursula vagy elfordul, a nap végéig pötyög majd tovább. Az enyém is rezgett az előbb, de nem érdekel. Visszanyelek egy röhögést, amitől csak némi apróbb hang préselődik ki a számon, végül úgy teszek, mint aki épp köhög párat. A vállam rázkódik meg kicsit, elképzelve egy vézna embert, akit kábé még az se motiválna a szexre a nővel, ha milliókat kapna. Valahol megértem egyből, miért ilyen morcos. A pókhálózás ráférne. - Valahogy nem így kívánok ismerkedni. Ha még bóbiskolnék és a közelben vagy, csípj belém. Még az is kellemesebb – elindulok én is, figyelmesen hallgatva azt, hogy merre micsoda, szünet mikor, hol lehet cigizni, de inkább ne akarjanak, amúgy pedig hátul, a világ végén lehet és a többi. Elfojtok pár ásítást, nekem egyelőre csak két pohár kiadós kávé lebeg a szemem előtt, nem pedig holmi szünet meg a nap vége. Azt is megmondják hova kell majd leadni bármit, vagy éppen a nap végén a holmikat. Remek. Hamar szabadulunk Ursulától. - Ez tény, még ha feleséget nem is csalnak, de vágni imádnak. Aztán pikk-pakk, van egy újabb Dexterünk – bár az ég adja, hogy ezekből ne legyen sebész, nem éppen olyan fajták a srácok, akik után döglenek a nők. Az a másik csapat, ott majd érdemes lesz figyelni. Bólintok egyet közben. - Aha, jól mondod. Te meg Dasha – ezt most őszintén onnan tudom, hogy kiragacsoltuk a nevünket egyszer valahová, talán a szekrényekre és pont elkaptam. Aztán megragadt, majd leült, ideáig. - Azzal nem lesz gond, bent marad aminek kell. Csak… kicsit hosszú volt az éjjel – vigyorgok egy sort, ezzel mutatva, hogy miért is volt hosszú és nem, az nem a tanulás volt. Bár azzal kellene dicsekednem, mégsem akarok… miért nem? Sóhajtok egy nagyot, olyat, mint amikor leesik a szikla az ember mellkasáról, oda is nyúlok. - Nem tudom hogyan háláljam meg később – talán majd én se hagyom, hogy később őt akarják? Valahogy úgy. Duplán, mert ő jobban figyelt, így most iszom a szavait, jobban esik, mint Ursulától, ez tény. - Áhhááá. Tehát az összes alja munka, értem én. Nincs rá idejük – nem lep meg. Senkit se fognak műtétre vinni, engedni kezelni, cserélni, szúrni, ameddig nem cserélt ágytálat, mosott ráncos bőrt és persze, cipekedett hetekig. - Ó, oké. Kérdezgetni is tudok, kísérni pedig prímán. Benne vagyok – ki ne lenne benne, ha a nagy részt a melóban más ne vinné el? Úgy csapok le rá, mint annak a rendje. Kinyúlok a kórlapokért, elvéve vizslatom át, majd, mint egy kiskutya, követem a csajt. Vicces lehet, mert alacsonyabb, lány is, mégis én követem őt. - Szuper, azt elfogadom – bármikor jöhet, kávéval. Beállok mellé és ásítok, majd kis fáziskéséssel kezdem levésni a dolgokat. - Ez azért kicsit magas, nem? Nem kéne erre még valamit szedni? - nézek hol a betegre, hol a csajra. Tök professzionális vagyok.
Vendég —
Első hónapban azzal kezdeni, hogy a szaktársadra borítod a széket nem túl népszerű dolog. Persze a téma, amiatt ezt teszed nem újdonság, nem kéne megérintsen, Dashát mégis kiborítja. Ugyan az, mint a középiskolában, mert ez a lány onnan jött vele egyetemre, emlékszik mindenre, benne volt már ott is abban a rétegben, aki folyton csak zaklatta, gúnyos megjegyzéseket tett rá, és leste az alkalmat, hogy belé köthessen. A sebek, a foltok, a sokat takaró ruhák....És most újra kezdődik. Nem telt el egy teljes hónap, de már Dasha az osztálya fura csaja, akiről mindenféle pletykák keringenek, aki ha belép valahova összesúgnak, és akiről a srácok mocskos dolgokat mondanak. Okuk? Nincs rá, mert mindenki számára világos, hogy a lány jégkorcsolyázik, a suli elé guruló kocsi a sofőrrel viszont adja a pletykák alá a szelet, ahogy az apja időnkénti megjelenése is, amikor épp ráér, és ő jön érte. Frusztráltan bújik bele a gyakorlaton megkövetelt tunikába, és a nála két számmal nagyobb nadrágba amit „megkötöd jó lesz az” stílusban vágott hozzá az egyik nővér, mivel az öltözőben „véletlenül” le sikerült Norának – az említett picsának – öntenie. Dasha öklétől csak az mentette meg, hogy nem bánta, mert így nem kell előttük öltözzön, a combja ugyanis vágásokkal tarkított kék-zöld foltok kavalkádja, a bordája nagy valószínűséggel törött, és olyan mély lila színben pompázik, hogy már majdnem fekete. Szerencsére az ápoló sem várja meg, fújtatva siet vissza a helyére, láthatóan nyűg neki, hogy egy elsős orvostanhallgatóval kell bajlódjon, alig hogy megérkeztek reggel. - Egy rosszalló pillantás a nyűgös Usrulától biztos.- bök az őt nadrággal ellátó, termetes, nála viszont nem alacsonyabb nővér felé, aki bulldog arccal figyeli, ahogy felsorakoznak az osztály előtt a nővérpultnál. - Abban sem lennék biztos, hogy nem térítene magadhoz egy jókora pofonnal.... - pillant fel a mellé szegődő fiúra kaján mosollyal. - Szóval a helyedben úgy kapaszkodnék az öntudatomba, mint amennyire a férje az ajtófélfába amikor a hálószobába akarja vonszolni.... - epéskedik, de nem a fiú kárára, és szándékosan kerüli Norát, amikor beljebb vezetik őket,és kiosztják a feladatokat. Hatan vannak, így hamar végezni fognak, de az első nap, főleg hogy ez egy péntek, nincs nagyon kedve senkinek foglalkozni a doktoranduszokkal. - A vagdosós fétist nézd az egoistáknál. Statisztikailag a sebészeknek a legnagyobb az egójuk, és ők csalják meg leggyakrabban a feleségeiket is. - sorolja tovább a statisztikákat, ha már az újra mellé szegődő srác elkezdte. - Birk...ugye? - kissé félve mondja ki a nevet, bizonytalan, nem nagyon szokott beszélgetni az osztálytársaival, így ha most mellé lő, biztosan olyan vörös lesz mint a paradicsom. - Az elhányós akár lehetnél te is, kissé sápadt vagy... - jegyzi meg alaposabban megnézve az arcát, és most egyáltalán nem a vörös hajára utal ezzel, meg hogy azzal sápadt bőr jár, tényleg nem néz ki a legjobban a másik. - De ígérem, ha kidőlsz, mint a rohadt nád nem engedem, hogy felvágjanak.- vág segítőkész, ártatlan fejet, de a szája széle huncut mosolyra kunkorodik újfent. Más idegesítőnek mondaná, ha hozzácsapódna valaki itt az egyetemen, aki nem a barátja, szobatársa, vagy a kiszemeltje, de Dasha most örül is neki, legalább némi nyugtot szerez ezzel Noráéktól. - Megmérni a beteg vérnyomását, kikérdezni, hogy van, és ha kell valami neki, friss ágynemű, ilyesmi akkor vinni. Vagy kikísérni mosdóba, vagy fürödni... - igen, mind csupa ápolói teendő, de ilyen az ha nem akarnak foglalkozni a gyakornokokkal. - Vállalom a dolgokat, és neked csak írnod kell, ha a kísérgetésnél viszont segítesz! - áll meg az első kórterem előtt, és alkut ajánlva néz fel a srácra kérdőn, attól függően nyomja a kezébe, vagy sem a kórlapokat, ő pedig ragadja meg a vérnyomás mérőt. Egyrészt bizonyítani akar, teste sajog, és nem akar több fegyelmezést, vagy fájdalmas dolgot, míg ezek be nem gyógyulnak, márpedig ha gyakorlaton nem kiváló, apjától meg fogja kapni mindkettőt, mielőtt eltűnne az utolsó vágás is a bőrérőről. Ezt persze nem fogja megosztani a másikkal, elég neki az, ha önfeláldozó hülyének hiszi, csak mert haladni akar. Ha hallotta a pletykákat, úgy is fel fogja hozni, akkor pedig hamar egyedül marad, és tényleg csinálhat mindent egymaga. - Amúgy ha kérsz fájdalomcsillapítót, vagy émelygésre valamit van nálam, csak szólj. - mosolyog rá kedvesebben, mielőtt benyitna,és hangosan köszöntené a bent fekvő három nőt. Könnyed csevejbe kezd velük, míg megméri a vérnyomásuk, és nézi, a vöröske írja e.
Birk & Dasha
"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Vendég —
to; Dasha
what the hell
Mit keresek én itt? A tekintetemben lehet olyan félelem ül, mintha szűzlány lennék a nászéjszakán és épp most kerülne elő a dorong, aminek láttán bárki felsikít. Még egy nagyot is nyelek, majd túrok bele a zsebembe a gyógyszer után. Iszonyatosan fáj a fejem, mivel sikerült mulatnom tegnap éjjel, egy szaktársam születésnapja alkalmával. Végtére is, neki egyszer egy évben van, nekem pedig tetszik az éjszakai hangulat. Eddig egy bulin voltam még, a sarokban feszengtem, míg be nem ütött a bármi és végül belebeszéltem magam a tömegbe. Nos, valahol el kell kezdeni. A fehér falak és a fényesség nem segít, így míg pakolászás van, gyorsan bekapom a bogyót és iszok rá – vizet, szigorúan vizet – nagy kortyokkal. Reggelizni kellene, de mikor időm lett volna rá, megtagadta a gyomrom, most pedig csak álmodozhatok a rántottáról. Mindegy. Elpakolom a cuccom, szép lassan felöltöm a ruhám, majd lépek oda az egyik csaj mellé. Vele már idefele beszéltem pár szót, egész értelmes, nem az a fajta, akinek a körmökön és sminkeken kívül nincs más élete. Vagy igen, csak jól rejtegeti. - Még fél óra és én leszek az óra elő anyaga, az egyik ágyra fekve. Szerinted azért jár külön valami? - bizonyára megmutatják, merre van az ajtó és köszönnek is mellé egy nagyot, ez azonban nem tántorít el attól, hogy hangosan sóhajtva kívánjam meg azt a fetrengést. Elengedem, hiszen figyelni kell, én pedig elszakítom a tekintetem a most rettentő kényelmesnek tűnő ágyakról. Előre masírozva bújunk a hely mélyébe, a szívébe, körülöttünk nem áll meg az élet. Attól, hogy itt állunk és bámuljuk őket, nem marad el a folyamatos telefoncsörgés, a szavak és a gépek pittyegése. Szusszanok egyet. Szerencsére a hangok nem bántanak, kisvártatva, amikor leül a kötelező kör, ismét szerencsétlen szőkeséget boldogítom. - Kettőnek a csoportból tuti fétise mások vagdosása. Szinte ki lehet számolni, mennyire magas ennek az aránya – kezdek bele halkan, mintha csak arról beszélnék, hogy hogyan kell kötést cserélni, mit mutattak meg eddig. - Egy pedig vagy elhányja magát, vagy elájul – van valahol még bennem abból a stréberből, aki tényleg tudott statisztikákat értelmezni, meg úgy érdekelte is őket, csak az érettségi végére már csak a vérizzadás maradt neki. Nekem pedig az, hogy furcsán ismerkedem és adom elő magam. Lehet én leszek az, aki elájul, honnan tudni. Főleg, ha megunja a süketelésem és beveri a képem. Nos, akkor könnyű dolgom lesz. De ez meg rém unalmas, nekem kell valami szórakozás. Lehet én most lettem hiperaktív. - Mi a francot keresek én itt – nyögöm végül, ahogy elindulunk. Kolonc vagyok, ez nem vitás. - Te felfogtad, mit kell csinálni? - súgom felé végül.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.
Kezdőlap
Első hónapban azzal kezdeni, hogy a szaktársadra borítod a széket nem túl népszerű dolog. Persze a téma, amiatt ezt teszed nem újdonság, nem kéne megérintsen, Dashát mégis kiborítja. Ugyan az, mint a középiskolában, mert ez a lány onnan jött vele egyetemre, emlékszik mindenre, benne volt már ott is abban a rétegben, aki folyton csak zaklatta, gúnyos megjegyzéseket tett rá, és leste az alkalmat, hogy belé köthessen. A sebek, a foltok, a sokat takaró ruhák....És most újra kezdődik. Nem telt el egy teljes hónap, de már Dasha az osztálya fura csaja, akiről mindenféle pletykák keringenek, aki ha belép valahova összesúgnak, és akiről a srácok mocskos dolgokat mondanak. Okuk? Nincs rá, mert mindenki számára világos, hogy a lány jégkorcsolyázik, a suli elé guruló kocsi a sofőrrel viszont adja a pletykák alá a szelet, ahogy az apja időnkénti megjelenése is, amikor épp ráér, és ő jön érte.