Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szer. Május 18, 2022 6:36 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
- A lényeget már tudod - nevettem fel halkan, mikor az ígéreteimről beszélt, és arról, hogy mindig betartom őket. Ha nem cölibátusról volt szó, tényleg egy szava sem lehetett erre, mondjuk a nevetésemből kihallhatott némi erőtlen szenvedést is a helyzet miatt, amit ezúttal Ő teremtett. A hangos elégedetlenségem ellenére szinte szünet nélkül vigyorogtam, bár néha kiült az arcomra, valójában mennyire kínzásnak élem meg ezt a helyzetet, de így, a hátam mögött ülve Ő ebből semmit nem látott vagy észlelt. Ennek még valahol örülnöm is kellett volna, de tekintve, hogy nemcsak a tekintetem vagy az arcom, de a testem is tökéletesen kommunikált helyettem, már régen nyilvánvaló volt, hogy tudta, milyen hatással van rám a kis játéka. Amit másoktól nem tűrtem el, és feszélyezett vagy egyenesen bosszantott volna, tőle egészen máshogy hatott, de erre már nem először jöttem rá. Tényleg olyan volt, mintha megteremtette volna bennem ezt a férfit, és egyedül Ő beszélte a nyelvét, Ő volt képes kicsalogatni a másik mögül, aki ilyenkor csak kényelmesen hátradőlt a legbelső sarokban, magában azért fortyogva és káromkodva, hogy mindez egy nő miatt történik. Régen legalább még játszott bennem némi bizonytalankodás, amiből erőt meríthetett a rideg, valódi énem, hogy van még remény, és ahogy jött, úgy majd megy is ez az egész. Pedig... én már így éreztem egy egésznek magamat, és minden túlzás nélkül Iris tartotta egyben. Jobbnak tűnt nem belegondolni, milyen lenne ezek után egy olyan élet, amiben Ő nincs benne, vagy hogy én milyen lennék nélküle, mert már a leghalványabb sejtés is borzalmas gondolatokra engedett következtetni. Vele ellentétben engem annyira nem zavartatott a tény, hogy egy kis dög játszadozik tőlünk pár méterre, hol a párnát, hol a pléd szélét tépve, mint valami kis erőtlen kötélhúzó, ehelyett inkább Iris érintése alá simultam, néha sikeresen visszafogva egy-egy jóleső sóhajt, de ahogy a hosszadalmas játszadozás után végre megérintett és végigsimított rajtam a víz alatt, már nem volt elég önuralmam ahhoz, hogy visszanyeljek egy vágyakozó sóhajtást. Pontosan tudta, mit művel velem, és ha tippelnem kellett, bizonyára szemernyi szégyenérzet sem volt benne, amiért az idegeimen táncolt. Sorakozni kezdtek fejemben az ötletek, hogyan is formáljak előnyt ebben a helyzetben, annak ellenére, hogy minden mellette állt, de halk kérdésével a gondolatmenet megszakadt, én pedig ki is zökkentem az ördögi tervek szövögetéséből. Előrébb csúsztam, csak éppen annyira, hogy felé tudjam fordítani a fejemet, tekintetem az övét fürkészte, miközben beszélt, és annak ellenére, hogy ezúttal már komolyabb élt kapott a beszélgetés, nem akartam rögtön poénkodással vagy egy szemtelen mozdulattal rögtön semmissé tenni. Egyik kezem kiemelkedett a víz alól, addig fészkelődve, míg rá nem tudtam simítani arcára, de a gyengéd mosolyom továbbra sem tűnt el. - Én eddig is tudtam, hogy az enyém vagy - jegyeztem meg egy pimasz sugallattal az arcomon, rögtön tanúbizonyságot téve arról, hogy nehezen bírom ki a teljes komolyságot, ha róla van szó, amúgy meg általában pont hogy túl komoly és merev voltam, de folytatását hallva azért kikívánkozott egy újabb sóhaj, miközben fejrázva tovább mosolyogtam, miközben apró csókot lehelt az ajkaimra. - Ó, ők már tudják, hogy ennek a partinak lőttek - vonogattam szemtelenül a szemöldökömet, bár ekkor tudatosult bennem, hogy mióta visszacibálták az életembe, tényleg nem is volt közöm más macához. Hála az apám másik kikötésének, de ez megint egy olyan mozzanata volt kettőnk kapcsolatának, amit jobbnak láttam nem feszegetni. Ahelyett viszont, hogy megőriztem volna a helyzet komolyságát, újfent fészkelődni kezdtem, egészen addig, míg sikerült teljesen szembefordulnom vele, de ahelyett, hogy mellé csúsztam volna, meg sem álltam a kád másik feléig, hogy ott dőljek hátra, bár a melegség, ami eddig érte a hátamat mellei által, rögtön eltűnt, a hiánya pedig szinte szurkálta a gyomromat. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy egy ördögi vigyor rajzolódjon arcomra, kezeimet már gyanúsan a víz alatt tartva. - Mindazonáltal, Miss Gustafsson - szólítottam szándékosan úgy, mintha amúgy még mindig hajadon lenne, mellé ártatlan pislogást társítva, majd váratlanul előrébb hajoltam, ujjaim pedig a víz alatt a vádlijai köré fonódtak, és kihasználva a mozdulat váratlanságát, így kezdtem el húzni magam felé, egészen addig nem is nyugodva, míg nem adja magát, és ki nem kötött az ölemben. - Az egyik kedvenc helyét előkészítették - mozdultam meg alatta sejtelmesen, kezeim pedig már felfelé simultak derekán, ujjaimmal végül a hátán pihenve meg, de egy pillanatra sem eresztettem tekintetét. - Vagy mostantól inkább Mrs. Smolensky? - évődtem fele egy pillanatra beharapva alsó ajkamat. - Bár még így sem helyes, de remélem, hogy most nem a ruszki-baromságokkal akarsz foglalkozni - gondolkodtam el egy pillanatra, de úgy, hogy éppen az ölemben ült csupaszon, tényleg nem a névképzési szokásainkkal akartam törődni. - Mondjuk ha ennyire zavar a kis vakarcs jelenléte... - húztam el látványosan a számat, ajkaim szélében továbbra is azzal a kegyetlen vigyorral nézve rá, majd közelebb hajolva apró csókokkal hintettem tele a nyaka bőrét.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Kedd Május 17, 2022 7:36 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Halkan kuncogva simulok hátához, apró csókokkal halmozom el bőrét, ami lássuk be, talán tényleg nem a legjobb módja annak, hogy segítsem ellazulni, bár részéről már ott megbukott ez az egész, hogy két combom közé helyezkedve kell ülnie. Azt hiszem, nekem is nehezemre esne fordított helyzetben valaha is ellazulni, főleg, hogy Ő is hasonlóan szokta végig járni tenyereivel bőrömet, ráadásul én még szándékosan ingerelem is, már csak amiatt is, mert annyira ellenére van az elhelyezkedés a kádban. -Ennek örülök, mert nem tudom, hogy reagálnék, ha egyszer neki állnak relaxálni a lábaim között.- nevetek jókedvűen bőrébe, de már attól felpezsdül a vérem, ha csak belegondolok, mi minden mást szokott csinálni relaxálás helyett a combjaim közé fészkelődve, kezeim is jócskán felbátorodnak az emlékek hatására, bár még inkább csak incselkedek azzal, hogy szándékosan nem érintem a legérzékenyebb területen. Mégis bosszút esküszik, de ez olyasfajta bosszú, amit tudom, hogy pokolian élveznék és minden bizonnyal fogok is, nem pedig az a rettegést okozó maffiózós verzió, amit mások megszokhattak Dimitriytől. Másképp nem lennék libabőrös szavai hallatán, ahogy finomít kicsit a kifejezése, puszta ígéretnek nevezi azt, hogy a mostani pimaszkodásomat kamatostól visszakapom majd és nem harapnék finoman ajkamba már a gondolatától is annak a revansnak. -Máris rettegek, hiszen te mindig betartod, amit ígérsz.- duruzsolom incselkedve, míg az ő keze is elindul lábaimon finoman karistolva végig bőrömet, ki nem hagyva combom belső felén az érzékeny részt, de még mielőtt túlságosan belelendülne a szokásos "ki bírja tovább?" játékunkba, emlékezetem rá, hogy Maflás is a fürdőben tartózkodik. Na nem, mintha szegény kutya bármit is tudna arról, hogy mi zajlik éppen vagy, hogy hová szokott mindez vezetni, erre Dimitriy is céloz finoman, de legalább, csak a látszata megvan így annak, hogy vissza akarjuk fogni magunkat. El is pillantok a kutyus felé, kíváncsian figyelem, miként küzd meg a párnával ez a kis vakarcs pedig újra csak mosolyt csal ajkaimra egyre jobban belopva magát ezzel a szívembe. Hát ezért kellene vigyáznunk a lelkivilágára és bizonygatom is magamnak, hogy ezt szem előtt tartom, miközben próbálom a férjemet segíteni relaxálni. Mondjuk az már nem éppen ezt bizonyítja, ahogy végül kezem rátalál a víz alatt, ahogy végig simítok teljes hosszán lassú, incselkedő mozdulattal, miközben folyamatosan bőrét ízlelgetem, ahol csak érem, Ő pedig mélyet sóhajt, hangjától lágyan megborzongok, elégedetlenkedő szava hallatán pedig elvigyorodok. További apró, gyengéd csókokat hagyok tarkóján és vállán, kezem hol hasfalán simít, hol férfiasságára siklik vissza, mindezt pedig egyedül csak akkor függesztem fel egy időre, mikor megfogalmazódik bennem a kérdésem és halkan ugyan, de fel is teszem. Magam sem tudom, miért aggódok a válaszát várva, de amint rám talál pillantása, amint elhangzanak szavai, széles, boldog mosoly jelenik meg ajkaimon, kezemmel pedig finoman arcára simítok, úgy hallgatom csendben a folytatást. Nem tudom, miért olyan szívet melengető érzés belegondolni, milyen lenne a nevét viselni, amikor tényleg csak egy egyszerű formalitás az egész, amiről a házasságunk megkötésekor dacból lemondtam, sőt, elleneztem, mégis eltölt a boldogság a gondolattól, hogy így tennénk még inkább hivatalossá azt, ami köztünk van. Mintha ezzel akarnánk mindenki, de leginkább egymás tudtára adni, hogy már nem a kényszer és nem is a papír az, ami miatt egymással akarunk lenni, hanem az idő közben kialakult szerelem. -Azt, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy teljes mértékig hozzád tartozom.- bámulok kékjeibe komoly arccal, de azért ajkaimon ott trónol az a lágy, szerelmes mosoly közben. -Hogy Te tisztában légy Vele, hogy a tiéd vagyok, mert ezt akarom, mert szeretlek és nem azért, mert két fószer így döntött.- súgom halkan, gyengéden simítva arca élén, de végül elvigyorodom, ahogy megfogalmazódik bennem a folytatás is. -És így talán felfogja végre minden maca, hogy Te is az enyém vagy.- kuncogok halkan, arcom vállába is temetem egy pillanatra mosolyogva, de aztán lágy csókot lehelek rá és újra felsandítok arcára. Néha még most is nehéz elhinnem, hogy ez az imadnivaló férfi ugyanaz, mint akivel először találkoztam, aki úgy nézett rám, mint aki legszívesebben belefojtana egy kanál vízbe. Bár, akkor még én sem így néztem rá, mint most; őszinte szeretettel.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Kedd Május 17, 2022 11:04 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Szavai szinte rögtön megmosolyogtattak, főleg mikor arról beszélt, hogy nemcsak a nevet, de engem sem akart, bár mai szemmel már nem szívesen gondoltam vissza azokra az időkre, vagy inkább azokra az érzésekre, amik akkor tomboltak bennem, mikor a szüleink lényegében áruba bocsátottak mindkettőnket. Ebben is megnyilvánult, mennyire nem tudok úgy viselkedni, ahogyan azt apám elvárná, bár neki soha nem kellett kényszer hatására nősülnie, viszont valószínűleg fapofával, mindenféle érzelem nélkül tette volna meg, ha előnyt tud belőle kovácsolni. Hiába alakult azóta máshogy, még mindig őrjítő módon nehezteltem az apámra, de még Iris apjára is, pedig azóta többször is bebizonyosodott, hogy nem akarom, és nem is tudom elképzelni az életemet nélküle. Most már nem, hogy megtapasztaltam, milyen, ha szeretnek. - Nem lazítani szeretek a lábaid között. Vagyis... - gondolkodtam el aztán, némileg még mindig fészkelődve, mintha tényleg nem tudnám megtalálni a helyemet ebben a fordított szituációban. - Attól függ, minek nevezzük - vigyorodtam el pajzánul, még ha ezt nem is láthatta, de a hangomból kiérezhette, hogy éppen mi is időzik arcomon. Teste közelsége amúgy sem könnyítette meg az egészet, rögtön felgyúlt bennem a vágy, érintése és csókjai nyomán pedig mindenhol libabőrössé váltam, amerre csak kalandozott rajtam. Bőröm forráságát már nem a kellemes meleg víz okozta, sokkal inkább a kegyetlen merénylete ellenem, és mintha csak a legjobbtól tanulta volna a módszert, engem szinte teljesen maga alá rendelt. Ez egyszerre bosszantott és izgatott, a gyomromat titkon már egy marok szorongatta, néha fájóan alsó ajkamba harapva, ahogy csókai egyre merészebbé váltak, kezei pedig határokat feszegetve vonultak végig testemen, kényesen ügyelve, hogy még véletlenül se érjen az ágyékomhoz. Vajon ilyen az, amikor a tanítvány felülmúlja a mesterét? Nem, annyira forrón azért nem eszik ezt a kását. - Ez nem bosszúvágy - válaszoltam suttogva, miután a hangomat már teljesen felemésztette a bennem ébredő sóvárgás. - Egyszerű ígéret - tettem hozzá sejtelmesen, bár valószínűleg nem is tudott volna felidézni olyan alkalmat, mikor a játszadozására nem kapott volna méltó választ. Még mindig ajkamat haraptam, mikor kezem bátor útra kélt, végigsimítva lábát, hosszan időzve combjánál, körmeim hegyével simogatva, szavait hallva azonban lopva ránéztem a kis vendégünkre, aki mintha megunta volna a párna szélének rágcsálását, próbált felmászni rá, de az első két próbálkozását kudarc követte. - Úgysem érti, mi történik - vigyorodtam el pimaszkodva, még ha annyira nem is osztotta a véleményemet, de nem is hagyott sok időt arra, hogy tovább gondoljam az esetleges következő lépést, ujjai gyengéden rám találtak futólag, ezzel pedig kicsikart egy mély, hosszú sóhajt. - Ez nem fair - bukott ki belőlem, miközben összeszorítottam ajkaimat a még erősebben feltámadó ösztön hatására. Érinteni akartam, felfedezni teste minden apró négyzetcentijét, csókokkal kergetve az őrületbe, a gondolatból azonban kizökkentett kérdésével, és hiába volt róla szó nem is olyan rég, nem készültem fel rá. Nem is gondolkodtam el rajta úgy igazán soha, mert jó ideig ez az egész látszatházasságosdi csak időszakosnak tűnt, utána pedig... hát, egészen más foglalta le a gondolataimat. - Nem lenne ellenemre - kezdtem bele a gondolatmenetbe, ekkor már ismét fészkelődve a lábai között, csak hogy némileg felé tudjam fordítani a fejemet, addig mocorogva, míg el nem kaptam tekintetét. - Kicsit olyan lenne, mintha végre tennénk valamit az ellen, hogy ez ne csak egy látszatházasság legyen. Még ha csak formalitás szintjén is - vontam egyet a vállaimon, mintha amúgy tényleg nem tulajdonítanék neki akkora jelentőséget, majd gyengéden elmosolyodtam. Tényleg nem tűnt másnak egyszerű formalitásnál, és engem nem lehetett szentimentalizmussal vádolni, de azt éreztem, mintha ezzel papírformát kapna az, hogy kötődik hozzám. Vagy inkább... én kötődöm valakihez. Hozzá. Anyám halála óta nem tudtam, hogy egyáltalán vágyom ilyen kötelékre, pedig be kellett látnom, hogy voltak rá törekvéseim. Még ha Sienna-hoz nem is szerelem miatt kötődtem, de nem ez tűnt a legjobb helyzetnek ahhoz, hogy elkezdjem vele megtárgyalni, kihez és hogyan kötődtem előtte. - Bár ebben a kérdésben inkább az számít, te mit szeretnél.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 16, 2022 9:45 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
A pelenkás megoldást gyorsan elvetjük, mivel nagy eséllyel nem tárol itthon ilyesmit és valószínűleg egyikünk se akar most elindulni, hogy szerezzen valahonnan, így aztán kénytelen leszek reggel szembenézni a valósággal, de ennyi baj legyen. A későbbiekben majd szépen kialakul ez, mint ahogy a közös életünk is és talán nem is baj, ha kapásból részt vesz ebben Maflás is. Azt hiszem, erre mondják, hogy két legyet egy csapásra vagy mi. A kutya viszont marad, bármi is derül ki róla holnap, még azt is vállalom, ha esetleg el kell tulajdonítanom, amivel Dimitriy rögtön viccelődik is egy picit, mintha ezzel majd szégyent hozhatnék a család nevére és, ha már a név szoba kerül, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy viccesen az orrom alá dörgölje, miért is nem lettem Smolensky. -Akkor még a férjemet se akartam, nem még a nevét.- forgatom a szemeimet kedves mosollyal, hiszen egész más idők jártak, amikor összeházasodtunk, én pedig minden lehetséges eszközzel azon voltam, hogy a lehető legkevesebb közöm legyen hozzá és a nevéhez. Épp elég volt ebbe a házasságba belemenni, nem még felvenni a nevét de, ha most kerülne terítékre ugyanez a kérdés, már egész másképp vélekednék róla. -Most pedig, már semmit sem akarok jobban.- kúszik valami bugyuta, szerelmes vigyor az arcomra, de egy pillanatig sem szégyellem, hogy mennyit változott azóta a véleményem és mennyit változtam ezzel együtt én is, hogy Dimitriyt már ne is említsem. Akkor még semmi jót, semmi szerethetőt nem láttam benne és nem feltételeztem róla, leszámítva azt az apróságot, hogy őrülten jóképű férfinak tartottam. Vonzónak láttam, de tudtam, hogy az életvitele és a vélt személyisége miatt soha nem fogok belezúgni. Vagyis, akkor még így gondoltam, most meg már úgy érzem, hogy képtelen lennék nélküle élni, így nem is esik nehezemre eleget tenni az ígéretemnek és mögé helyezkedve neki látni gyengéden megfürdetni. Természetesen, a pozíció cseppet sincs ínyére, többször is méltatlankodik miatta, mégis érzem rajta, hogy élvezi a kényeztető, finom mozdulatokat, ahogy lágyan simítom bőrét. -Szóval, nem tudsz lazítani a lábaim között?- kérdezek vissza nevetve, ajkam újra és újra gyengéd csókot lehelnek bőrére, cirógatom, puszilgatom, mintha így akarnám a tudtára adni, mennyire aggódtam, mennyire szeretem és, hogy mennyire jó Őt egyben itthon látni. Meglehetősen szemét dolog lenne az élettől, ha az ölembe dobja ezt az imadnivaló pasit, aztán meg el is veszi tőlem. Annak ellenére, hogy érzem és látom rajta, mennyire élvezi mozdulataimat, újfent a "helye" miatt sopánkodik, én pedig nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam, majd kérdezzek vissza pimaszul, szándékosan ingerelve szavaimmal de nem gondolkodik sokat a válaszon. Tudom, hogy sokkal jobban díjazná, ha inkább én kerülnék a szokásos helyzetbe, ahol inkább Ő van előnyben és én vagyok teste börtönébe zárva, de mivel most fürdetésről volt szó, nekem egyértelmű volt, hogy az így lesz kézenfekvőbb. Az már csak grátisz, hogy így én élvezhetem ki, hogy szabadon simulhat végig rajta a kezem újra és újra, miközben ő csak sopánkodik és megjátsza, hogy amúgy nem élvezi a helyzetet. -Mindig ez a bosszúvágy...- ciccegek rosszallóan a válla fölött, de arcomon továbbra is ott virít a mosoly, miközben kezem incselkedve közelíti meg újra és újra a víz alatt, hogy aztán galád módon odébb is vonuljon. Azonban Ő is felveszi a kesztyűt, körmeit izgatón húzza végig lábaimon egész a combomig, ahol picit tovább is időz, finoman bele is harapok ajkamba az érzéstől, amit érintése okoz, mire felveti a kérdést, vajon melyikünk bírja majd tovább ezt a játszadozást. -Mintha erre a kérdésre, már kerestük volna párszor a választ...- duruzsolom bőrébe mosolyogva, bár én önként képes lennék bevallani, hogy valószínűleg nem bírnám túl sokáig, hogy ne akarjak a helyemre kerülni, mégis tovább cirógatom pimaszul. -De ne felejtsd el, hogy egy kiskorú is jelen van.- sutyorgom a fülébe aljas mosollyal, miközben kezem közelebb bátorkodik hozzá, finoman végig is simít rajta a víz alatt, kitapintva egyértelmű jelét annak, hogy annyira azért mégsem rossz neki ez a helyzet.-Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád.- mordulok fel halkan, bőrére lehelve a szavakat, majd halkan sóhajtva, újabb csókokkal hintve nyakát és tarkóját, tovább cirógatom gyengéd mozdulatokkal. -Szeretnéd, ha felvenném a neved?- kérdezem végül halkan, pár pillanatnyi csendet követően, visszautalva a korábbi megjegyzésére, ami egy egész picit azt az érzést keltette bennem, hogy talán Ő nem venné rossz néven, ha Mrs Smolensky lennék.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 16, 2022 4:04 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Általában próbáltam oldani benne a kialakuló és jelenlévő aggodalmat, még ha néha nem is volt megfelelő eszköztáram ehhez. Nem mindenre jelentett megoldást néhány lapos poén, vagy éppen pimaszkodás, vele ellentétben viszont én már hozzászoktam ahhoz, hogy minden sarkon veszély leshet rám. Általam pedig rá is, és ez jobban aggasztott, mint a saját testi épségem, de ezen akár holnap reggelig is lovagolhattunk volna, valószínűleg ugyanúgy nem tudtuk volna megnyugtatni egymást. Maradt a szőnyeg alá söprés, vagy a figyelemelterelés, és ez a kis dög kezdésnek nem is volt rossz. - Ez mondjuk igaz - biccentettem a pelenkás megjegyzésére, arra pedig még én sem vállalkoztam volna, hogy most, ilyen késői órán elkezdjek ilyesmi után vadászni a városban. Akkor már inkább beletörődöm abba, ami minden bizonnyal vár majd ránk reggel, rögtönözve egy mini fekhelyet a kis vakarcsnak, le is téve a plédre, de Iris szavai a kutyalopás kapcsán azért megmulattattak. Nem is bírtam ki, hogy ne pimaszkodjam el az elképzelést, miközben lassan újra talpra vergődtem. - Hát, nem is tudom, ki volt az, aki foggal-körömmel küzdött az ellen, hogy fel kelljen vennie a férje nevét - húztam tovább az agyát szándékosan, bár azt sem tartottam kizártnak, hogy nem Iris vagy az apja akarta így, hanem a Papa adta utasírásba, hogy eszükbe se jusson. Akkoriban kurvára nem érdekelt ez az egész papírozás, nem akartam részt venni a szervezésében, bár szívem szerint az esküvőre se mentem volna el, ezzel pedig nyilván nem voltam egyedül. Ez pedig azóta sem került köztünk napirendi pontra, hogy Ő továbbra is a családja nevét viselte, és nem az enyémet. Amit mondjuk egyikünk sem bánt a legelején, mert akkor még csak úgy tűnt, hogy pár hónapra szól majd ez az egész látszatházasság. Utána pedig... valószínűleg ez volt momentán a legkisebb problémánk, bár szerettem volna ott tartani, ahol az egyetlen lényeges eldöntenivaló az, hogy felvegye-e a nevemet vagy nem. Mire visszaért, én már elmerültem a vízben, kicsit elnyúlva a kellemes melegben, de nem rejtettem véka alá érdeklődésemet, mikor visszaért, és elkezdte ledobálni magáról a köntöst, majd a hálóruhát. El is időzött rajta a tekintetem, talán öntudatlanul még ajkaimat is megnyaltam, de a könnyed utasítás annyira váratlanul ért, hogy még kötözködni sem volt lehetőségem, már be is mászott mögém, ez pedig nem okozott osztatlan örömet bennem. Eddig mindig a fordított felállást preferáltam, leginkább azért, hogy megőrizhessem az állandó irányító szerepét, de úgy tűnt, ezt most magának akarta. Álnok bestia. - Még hogy lazítsak... mikor itt ülök a lábaid között - sóhajtottam fel lemondóan, tényleg úgy, mint aki éppen kínokat él át, bár volt benne némi rájátszás. Szoknom kellett ezt a váratlan, amúgy nem mindennapi helyzetet, de még így is jólesett a teste által nyújtott forróság, ahogy bőrünk egymásnak feszült néhány ponton. Szerettem vele játszani, már amikor Ő ült ott, ahol most én, így véve ki minden eszközt a kezemből, de nem sokáig tartott a felfújt pánikom, mert az első csókok, amiket a tarkómra majd vállaimra lehelt, kellőképpen elvonták a figyelmemet a kialakuló katasztrófáról. Nem szóltam semmit, szinte kezei alá simultam, ahogy először a szivaccsal, majd pusztán a kezeivel kezdte masszírozni vizes bőrömet, mire ajkamba haraptam, és szánt szándékkal próbáltam elrejteni és visszafojtani a jóleső sóhajokat, elég kevés sikerrel. Felemeltem a kezemet, hogy ujjaimmal végigsimítsam az engem átölelő karját, tovább élvezve ajkai érintését, de nevetését hallva nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el. - Ülhetnél - bólintottam helyeslően, tekintetem ekkor már elkalandozó ujjait figyelte, már amennyit a habos víz engedett láttatni. Azt csinálta velem, amit fordított esetben én művelnék vele, talán még kegyetlenebbül is, szándékosan ingerelve azzal, hogy csak ott nem érintett meg, ahol talán a legjobban vágytam volna rá. Libabőrös lettem tőle, a vállamon végighúzott fogai pedig izgató bizsergést indítottak el, végig a testem minden pontján. - Borzasztónak épp nem nevezném - mondtam, de már nem bírtam ki, hogy egy jóleső sóhaj ne bukjon ki belőlem a mozdulatai nyomán. - Mindig díjazom a bátorságot. Főleg úgy, hogy tudod, ezt kamattal együtt vissza fogod kapni - vált sejtelmesen fenyegetővé a hangom, már amennyi még maradt belőle, bár inkább csak suttogtam, miközben egyik kezem benyúlt a víz alá, és körmeim hegyével gyengéden végigcikáztam lábán, hosszabb időt töltve combja belső felénél. - A kérdés inkább, hogy melyikünk bírja tovább - vigyorodtam el, bár elérte azt, amit kevesen szoktak. Kíváncsivá tett.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 16, 2022 9:08 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Kihasználom az adandó alkalmat arra, hogy egy kicsit kiélvezzem a közelségét és végre tényleg tudatosítsam magamban, hogy ma este akármerre is járt, akármit is csinált, épségben hazajött, hiszen minden ilyen estén ott lebeg a levegőben a lehetősége annak is, hogy nem így történik, hogy komolyabb baja esik -ahogy már történt is- vagy, hogy egyáltalán nem látom viszont. Bele se akarok jobban gondolni, hogy milyen érzés lenne, ha az egyik emberétől tudnám meg, hogy már nem is fog többé hazajönni és ezt a gondolatmenetet már csírájában el is fojtom, amiben nagy segítség az érzés, ahogy apró csókot lehel bőrömre. -Biztosan könnyebb lesz, mert legalább nem a saját gondolataimmal leszek elfoglalva.- mosolyodok el, miközben az említett kis elterelésre sandítok, aki tudom, hogy még nagyon sok nehéz helyzeten fog majd átsegíteni a puszta jelenlétével is, amiért már most őrülten hálás vagyok neki. Másképp nem is hálálhatnám ezt meg, mint hogy gondját viselem, bár azért Dimitriyt szolidan figyelmeztetem arra, hogy igazság szerint inkább örülnie kellene, hogy aggódok érte. Ha nem tenném, az azt jelentené, hogy nem szeretem és nem érdekel, ha netán megözvegyülök. Én magam is elvigyorodok, ahogy a kutyával megossza gondolatait, de pillantásom továbbra is gyengéden kémleli arcát, simítok is vállán finoman, majd én magam is lehajolok vele együtt, ahogy Maflás átmeneti szállását berendezi. Mondjuk végül, majd úgyis a kis vakarcs dönt arról, melyiken szeretné tölteni az éjszakát, holnap pedig valószínűleg fog még kellemetlen pillanatokat okozni mindaz, amit maga után hagy majd itt, de azért abban én is egyetértek, hogy kellhet neki éjszakára kaja és víz. -Lehetne, de kétlem, hogy van itthon pelenkád.- kuncogok halkan, bár valószínűleg arcomra fagyna a mosoly, ha közölné, hogy "már pedig van", akadna is hirtelen kismillió kérdésem, de ahogy a kutyára pillantok újfent, már a holnapi programon kezdek agyalni. Ha van is gazdája, tutira nem vinném neki vissza, mert egyértelmű, hogy nem foglalkozott vele úgy, mint kellett volna, Dimitriy pedig rögtön meg is dorgál viccesen, mintha ezzel fenn állna a veszélye annak, hogy szégyent hozok a nevükre. -Vagy inkább kiérdemelném a Smolensky nevet. - válaszolom jót nevetve a pimaszkodásán és a kacsintásán, de végül inkább a kádba "parancsolom", míg én előállok az apróság rögtönzött edényeivel és elegedetten pillantok végig rajta, ahogy már a kádból pislog rám, mikor visszaérek. Maflás eközben már örömet leli a párnában, az edények jelenlétét csak egy szimattal veszi tudomásul, ami nem is lep meg annyira, hiszen az imént elég sokat evett hirtelen, majd nyugtázva, hogy a kutya, talán most már rendben lesz, inkább a férjem felé terelem a figyelmem. Nem kifejezetten úgy veszem le magamról a ruháimat, mintha épp erotikus táncot lejtenék, de azért igyekszem lassan, kacéran véghez vinni a műveletet, már csak azért is, mert Dimitriy le sem veszi rólam közben a pillantását, és még hangot is ad a véleményének, hogy mennyire díjazza a mozdulataimat. Ajkamba harapva elvigyorodok, a fejemet is csóválom, de aztán kirobban belőlem a nevetés arcát látva, amikor rájön, hogy a háta mögé igyekszem helyezkedni. -Sajnálom édesem, de most én foglak Téged érinteni. Te csak lazíts.- súgom halkan a füléhez hajolva, szándékosan érintve is picit bőrét, miközben gyengéd, finom mozdulatokkal végig simítok a szivaccsal vállain, lapockáin és az egész hátán, de végül a szivacsot félre teszem és átadom a terepet a kezeimnek. -Nagyon helyes. Ne perverzkedj a gyerek előtt.- kuncogok halkan, de nem bírom megállni, hogy ne leheljek pár apró csókot vállaira és tarkójára, míg kezem már oldalain siklik előre mellkasához és hasfalához, gyengéden mosva le forró bőrét. Végül, ahogy egészen nekem dől és melleimhez simul hátával, egyik karommal finoman átölelem és miközben ajkam halántékához simítva, mosolyogva átadom magam a pillanatnak, másik kezemmel gyengéden cirógatom nedves bőrét. Egészen addig, míg kelletlen sóhaja és megjegyzése elő nem csalogat belőlem egy újabb nevetést, talán kicsit élvezem is, hogy így gonoszkodhatok vele akaratlanul is. -Üljek inkább a saját helyemre?-kérdezem halkan kuncogva, szándékosan borzolva az idegeit a hangomban rejlő bujasággal és a hasfalára kalandozó tenyeremmel, de úgy teszek, mintha csak belefeledkeztem volna a cirógató mozdulatokba, mert folyamatosan köröket rajzolgatok bőrére. -Pedig, kezdem élvezni a helyzet adta előnyömet.- pimaszkodok tovább, tarkójára lehelve lágy csókot, ahogy kezem lentebb merészkedik testén, de szándékosan kerülöm ágyékát, helyette inkább csak alhasát, majd combja belső felét simítom, míg fogammal finoman végig karcolom vállán a bőrt. -Ennyire borzasztó érzés, ahogy fürdetlek?- súgom halkan fülébe, csókot hintve mögé a lágy bőrre és még szerencse, hogy háttal ül nekem, mert így nem láthatja az arcomon megjelenő ördögi vigyort. Tényleg élvezem, ha kínozhatom, ha az agyára mehetek.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Hétf. Május 16, 2022 6:42 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Amint visszasétáltam a fürdőbe, egyik kezemben a kutyát és a plédet, a másikban pedig a párnát tartva, nem bírtam ki, hogy ne mérjem végig Iris-t tetőtől talpig, miközben a mi fürdésünkhöz készülődött elő. Még ha a köntös túl sokat nem is engedett láttatni, amiért egy pillanatra lekonyult a szám, de nem hagyott túl sok időt a bámészkodásra amúgy sem. Felém fordult, én pedig ledobtam a párnát, de tekintete ismét a számat fürkészte, és sajnos nem a hagyományos, megszokott értelemben. Nem is titkoltam, hogy volt már sokkal rosszabb, volt már szemtanúja annak, amikor vágás éktelenkedik a mellkasomon, de amúgy is tele voltam hegekkel, amiknek az eredetét egyszer már végigvettük. Valahol mélyen viszont meg tudtam érteni az érzéseit, a benne időző nyugtalanságot és aggodalmat, mert ha róla volt szó, ezek bennem is szüntelenül dolgoztak. Legutóbb, az irodájában szembesülhetett is vele, hogy mennyire komolyan vettem a biztonságát, pedig eleinte arra is azt mondta, hogy semmiség. Hát, azóta tettünk róla, hogy tényleg ennyi legyen: semmiség. - Remélem, a kis vakarcs segít majd könnyebbé tenni ezeket az estéket - súgtam halkan, miután apró csókot leheltem a halántékára. Soha nem kellett ilyesmin gondolkodnom, nehéz is volt alkalmazkodni az új körülményekhez, de azt végképp nem akartam hangsúlyozni, hogy ez az aggodalom kölcsönös, mikor nem vagyunk együtt, és nincs rajta legalább az egyik szemem. Végül egy nevetéssel oldotta fel a bennem feléledő gondolatokat, mire nagy levegőt véve én is elmosolyodtam. - Hát, haver. Szerintem engem most megfenyegettek - vált a gesztusom vigyorrá, ekkor már a kutyához beszélve, nem mintha komolyan gondoltam volna a szavakat. Még ha benne is volt a pakliban, hogy tudok olyat tenni, ami felett már nem fog tudni csak úgy szemet hunyni, bár talán akkor nem azzal kell majd szembesülnöm, hogy nem aggódik többé értem, hanem hogy egyszerűen csak... elköltözik? Erre inkább nem is akartam gondolni. Ki is kászálódtam a gondolatok közül, csak hogy leguggoljak, a párna mellé terítve a plédet, nem gondolkodva túl sokat azon, hogy ha én kutya lennék, vajon melyiket is választanám. Volt bennem egy olyan kósza gondolat, hogy bárhonnan is nézzük, ebben nem vagyok túl kompetens, úgyhogy inkább a négy lábára állítottam a kis vakarcsot, de először ő is csak tüzetesen végigmérte, mik közül választhat. Éles váltás volt ez a szeméthegy után. Annyi biztos, hogy már most, a legelső itt töltött estéjén elkezdte feszegetni a komfortzónám határait. - Hát, igen. És rá még pelenkát sem adhatsz. Vagy igen? - kérdeztem vissza viccelődve, miközben egy lassabb mozdulattal végigsimítottam Maflás hátát, ebből pedig Iris legújabb szavai rántottak vissza. És a nevetés, ami kibukott belőlem szavai hallatán. - Ellopni egy kutyát? Nálunk nem szokás az ilyesmi. A végén még rossz hírét kelted a Smolensky névnek - válaszoltam, de szánt szándékkal cukkolva, csak hogy kicsit visszadjak abból, amit nem is olyan régen tőle kaptam, de nehezen tudtam abbahagyni a vigyorgást. - Már ha lebuksz. Bár nálunk az sem szokás - kacsintottam rá, lassan felegyenesedve a guggolásból, és követve az egyértelmű utasítást, elkezdtem kigombolni az ingemet, míg ő a konyha felé vette az irányt. Eddig nem is tűnt fel, amúgy mennyire nyúzottnak és kifacsartnak éreztem magam a mai nap után, bár a kutya körüli fennforgás némileg feledtette velem a nap szokásos fáradalmait. A tükörben egy pillanatra szemügyre vettem azokat a bizonyos karmolásnyomokat, de egyik sem tűnt vészesnek, úgyhogy legyintve egyet inkább folytattam a vetkőzést, lopva a kutyára nézve, aki kezdte feltalálni magát, már ha annak számított az, hogy a párnával kezdett játszani. Beléptem a már félig vízzel telt kádba, csak hogy jólesően elnyúljak benne pár másodperc erejéig, de tekintetem rögtön Iris felé fordult, amint visszaért a rövid kis kitérőjéből, és amint a kutya mellé pakolta a vizet és a kaját is, ő is nekikezdett vetkőzni. - Ezt már szeretem - vigyorodtam el pimaszul, tekintetemmel minden apró mozzanatot követve, és nem is tudtam volna titkolni, hogy mennyire tetszik a látvány, amit a csupasz teste szolgáltatott. Bár jobban szerettem én vetkőztetni, de ez aligha rontott bármit is a látványon, csak lassan észlelve, hogy amúgy ezúttal mögém akar helyezkedni, szóval előrébb csúsztam, ajkaim pedig lebiggyedtek. - Tökéletes hely ahhoz, hogy véletlenül se tudjak hozzád érni - adtam végül hangot a gondolataimnak, még mindig lekonyult ajkakkal, de ahogy nekikezdett a beígért csutakolásnak, jólesően felsóhajtottam, közben pedig lehunytam szemeimet. - Ez a napom egyik kedvenc része - jegyeztem meg halkan, elégedettséggel a hangomban. - A többiről nem beszélek kiskorúak társaságában - nevettem fel halkan, egy pillanatra ismét Maflást figyelve, bár most elsősorban nem vele akartam foglalkozni. Miután alaposan kiélveztem a fürdető mozdulatokat, ismét előrébb csúsztam, csak hogy kényelmesebben hátrébb tudjak dőlni, hátam a melleihez simult, nem nehezedve rá azért a teljes súlyommal, de ahogy tudatosult bennem, hogy tényleg nullára csökkent minden lehetőségem, ismét felsóhajtottam. - A helyemen ülsz - szólaltam meg szemtelen csipkelődéssel a hangomban.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Május 15, 2022 5:52 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Újra és újra megmosolyogtat a gondolat, hogy Dimitriy úgy érzi, ringbe kell szállnia a kis jövevénnyel, holott szerintem nem is egy súlycsoport a kettő. Az egyik egy aprócska lény, aki nem tudni, hogy mi mindenen ment keresztül, míg Ő rátalált, a másik pedig a férjem, akit mindennél jobban imádok és még szép, hogy legalább ilyen alaposan le fogom ma este csutakolni, mint ahogy a kis vendégünket. Ha nem jobban, bár ebbe nem is megyek bele jobban, mert már így is szárnyra kap a fantáziám és a mosolyát látva biztos vagyok benne, hogy Ő is hasonlóképpen van ezzel. Bárhogy is alakul, előbb az apróságot fürdetem meg alaposan, bár jut belőle egy kevés nekem és Dimitriynek is, amin jót nevetünk, de aztán a törölközés marad hátra, ami közben kicsit el is merengek az apróság sorsával kapcsolatban. Tényleg nem értem, hogy tud valaki egy ilyen kis édes kutyát az utcára tenni és Dimitriy megjegyzése sem vilagosít fel jobban, de a "bébi" azért kiérdemel egy szúrós pillantást meg némi szemforgatást, de ezt is mosolyogva teszem, mert akármennyire is cukkol ezzel, nem tudom nem imádni. Már csak amiatt is, ahogy a szülős megjegyzésemet fogadja, húzza is ki magát a felelősség alól, én pedig szándékosan cukkolom tovább azzal az apuci szereppel, de hatástalan. Továbbra is a haver rangot akarja magának, bár kénytelen vagyok elismerni, hogy meglehetősen "dögös" haver lenne, ha arról lenne szó, de inkább csak nevetve a fejemet csóválom. -Aha. Szerintem Kirill és a többiek is a haverjai lesznek, de oké. Majd idővel kiderül, hogy ki az apucija.- cukkolom szándékosan, mintha ez egyáltalán kérdéses lenne, pedig tudom, hogy a kis vakarcs, már holnap úgy fog csüngni rajta, hogy le sem tudja magáról vakarni. Már csak amiatt is, mert amint túl jut ezen a sokkon meg az új helyzeten, Ő maga is tisztában lesz vele, hogy ki volt az, kihez kapcsolódik az illat, aki megmentette. És az nem én voltam, de erre inkább nem is hívom fel a figyelmét, mert közben magához von egy lágy csókra, egy halkan elsuttogott "szeretlek"-re, amivel kis híján el is feledtet velem minden egyebet. Akárhányszor is mondaná el ezt, mindannyiszor ezt a hatást érné el vele, olyan csodálatos érzés tőle hallani. Viszonzom is illően, kicsit nehezemre is esik elengedni, de végül Ő elsétál az aprósággal párna után nézni, én pedig a kádat szedem rendbe, hogy utána már a drága férjem csutakolását készítsem elő, ahogy ígértem, de amikor visszatér és újra szembesülök a felrepedt ajka látványával, képtelen vagyok megállni, hogy ne tudakoljam meg óvatosan, mennyire is fájdalmas az a sérülés. Vagy, hogy ne adjam tudtára, mennyire aggódtam miatta egész este, bárhogy is kérte, hogy egyszerűen csak feküdjek le aludni. Szerintem, bármennyiszer is esünk túl hasonló estéken, akkor is képtelen leszek arra, hogy míg Ő fene tudja, hogy kikkel és miféle harcot vív, én édes deden aludjak. Mégis, ahogy válaszol a kérdésemre, valami egész más érzelem uralja el testemet és ehhez épp elég csak abba belegondolnom, mi mindenre használható a szája, hányféle értelemben élvezhetném ki az éjszaka folyamán, ezzel pedig Ő is teljesen tisztában van, másképp nem vonogatná olyan bőszen a szemöldökét. Maflás jelenléte azonban, egy egész picit változtat a helyzeten, már csak amiatt is, mert nem tudom, hogy fog viselkedni éjjel na meg persze alapból felborította picit a rendet azáltal, hogy megjelent, mert még azt sem tudtam elmondani a férjemnek, mennyire megnyugtató számomra az, hogy egyben hazatért. -Ezt sehogy. Mindig aggódni fogok érted.- súgom halkan, ahogy újfent közelebb araszolok hozzá, gyengéden simítok nyakára, miközben ő elhúzódva homlokomtól finoman halántékomra csókol, de végül nyelek egy nagyot és inkább arra koncentrálok, hogy aránylag egyben itt van. -Addig örülj, amíg aggódok érted. Ha majd nem így lesz, akkor elkezdhetsz te is aggódni.- jegyzem meg nevetve, de aztán én is lehajolok, hogy a hozott párnát és plédet vegyem szemügyre, melyek közül legalább az egyik remélem, hogy megfelel majd az új lakónak. -Majd meglátjuk, melyiket választja végül.- vonok vállat tanácstalan arccal, mert őszintén fogalmam sincs, vajon melyik lesz majd Maflás számára a tökéletes fekhely, végül felegyenesedek, mikor a kaja és a víz kérdés felmerül. -Nem tudom. Hozok neki valamit, az a biztos, bár holnap szerintem így is lesz mit takarítani utána.- húzom el kelletlen fintorba ajkaimat, de még most ebben is lapul némi mosoly, mert akármilyen kellemetlenséget is okoz majd ez az apróság, akkor is boldoggá tesz, hogy itt van velünk. -Remélem, nem derül majd ki holnap, hogy van gazdája, vagy akkor szándékosan lopni fogok egy kutyát magamnak.- vigyorgok Dimitriyre, mert tényleg nem érdekelne, ha így alakulna, sőt. Legalább ennyivel bűnöznék én magam is és kellőképpen beolvadnék a családba, vagy valami ilyesmi. -Ülj be a kádba, én pedig hozok neki kaját.- lesek rá vissza az ajtóból, de aztán sietősen a konyhába indulok, hogy a korábbi edényeket megtöltsem Maflásnak, majd azokkal a kezemben térek vissza a rögtönzött helyéhez, ahova kényelmesen oda is fészkelte magát idő közben. Vagyis, a párnát rágcsálja szórakoztatva magát, de én még ettől a látványtól is elolvadok. -Akkor, én most megfürdetem a "dögös" haverodat, ha nem bánod.- hajolok le mosolyogva a kutyához, de aztán tekintetem a férjemen telepszik meg, miközben megszabadulok a már amúgy is csurom vizes köntösömtől, majd az az alatt lévő ruhától is. -Inkább leveszem, mielőtt még te is lefröcskölnél.- vigyorgok pimaszul Dimitriyre, de aztán már lépek is be a kádba helyet kérve magamnak a férjem háta mögött, a fürdőszivacsot magamhoz veszem és kellő mennyiségű habfürdő adagolás után, már állok is neki finoman mosni a bőrét, bár jobb híján, én a kád peremére kényszerülök.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Május 15, 2022 4:42 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ugyan ez a ma esti kis akció sokkal barátibb volt, mint amihez hozzászoktam, tényleg minden porcikám kívánta azt a bizonyos fürdést, amit eddig annyira emlegettünk, és látva, hogy milyen törődéssel és odaadással csutakolja azt a kis jószágot, egyre inkább szerettem volna én magam is részesülni egy kicsit ebben. Nem volt bajom a fontossági sorrenddel, amíg csak ideiglenesen borul fel, a ma este pedig alapjaiban véve tele volt meglepetésekkel, ezáltal váratlan szituációkkal is, de eltökélt szándékom volt visszatéríteni a megszokott, hétköznapi rendet. És ebben csak nem tudott akadályom lenni egy fél kézhossznyi kis lény. Gondoltam én. - Számolom vissza a másodperceket - jegyeztem meg, továbbra sem szüntetve meg a szemtelenkedést. Nem is akartam megkomolyodni, úgy legalábbis semmiképp, ahogy az este elején, mikor még tele voltam ellenérzésekkel a kis jövevény kapcsán. Mindent felülírt az, hogy Irist akartam boldoggá tenni és megmosolyogtatni, az pedig nem fért össze a terveimmel, hogy éppen én rontom el neki ezt az élményt a karótnyelt viselkedésemmel és az állandó ellenségeskedésemmel. Meg kellett tanulnom kezelni az ilyen helyzeteket is, mert gyakran lesz még, hogy nem én leszek elsősorban a gondolatai középpontjában. Még ha ez egy kicsit sem tetszett. Biccentettem, ezzel ismerve el, hogy valószínűleg neki van igaza. Ki tudja, min ment keresztül ez a kis vakarcs, és azzal, hogy csak úgy magamhoz vettem, és kiszakítottam a csúf, de megszokott környezetéből. Ennek pedig egyértelmű nyomait a hasamon is éreztette, mikor próbálta belém mélyeszteni a még erőtlen körmöket, és ugyan nem volt időm megnézni, de talán néhány karcoláson kívül más nem is maradt belőle. - Bébi, te is tudod, hogy léteznek szívtelen emberek - tettem hozzá, nem kezdve bele a nagy okfejtésekbe, mert elég volt belegondolnia néhány partira, amire magammal vittem. Ott aztán egymás után sorakoztak olyanok, akik bármilyen ocsmányságra képesek voltak, bár eddig magamat is közéjük soroltam volna. Valószínűleg Iris nélkül eszembe sem jutott volna magammal hozni ezt a kutyát, csak elsétáltam volna mellette. Az azt követő szavai viszont akaratlanul is megmozgattak, főleg a fantáziámat, de még azelőtt próbáltam rövidre zárni magamban az éledező vágyat, hogy egyértelmű jeleket produkáltam volna. Nem is élvezhettem volna sokáig, mert Maflás mindent beterített vízzel és habbal, egy kis gombócot én magam vadásztam ki Iris hajából, incselkedő szavaira azonban egy rosszalló szemforgatással reagáltam arra, ahogyan húzni kezdte az agyamat, minderre persze erősen rájátszva. - Na de milyen dögös haver. Szerintem bármelyik apukát lekörözném - vontam meg játékosan a vállaimat. - És amúgy is, egy kis vérfrissítés... tudod - vonogattam tovább a szemöldökömet, míg végül fel nem álltam, ekkor már a kutyával a kezeim között, de mielőtt bármihez is hozzákezdhetett volna, magamhoz húztam, és egy lágy csók társaságában öntöttem szavak formájába azt, amit amúgy mindig körülményesen kerültem. Már csak azért is, mert nem voltak a szavak embere, és utáltam gyengének tűnni. Ezt vajon kinövöm valaha? Elindultam azért a párnáért, bár nem vittem túlzásba az agyalást, az első kezembe akadóba kapaszkodtam bele, mellé még elvéve a kanapéról egy plédet is, és ezekkel, na meg a kutyával együtt indultam vissza Iris-hez, aki időközben már tisztára varázsolta a kádat. Le is dobtam rögtön a párnát a földre, ami egy halk puffanással jelezte a megérkezését, de mielőtt lehajoltam volna, hogy valami a plédet is le tudjam teríteni, tenyere gyengéden az arcomra simult, ez pedig minden továbbiban megakadályozott. - Hát, fáj. De nem annyira, hogy ne tudd kiélvezni ma minden létező értelemben - jelent meg egy perverz vigyor a szám szélében, egyértelműsítve, hogy ha el akarja foglalni a kedvenc helyét, hát nem lesz akadálya, és nagyon reméltem, hogy ebben nem akadályozza majd semmi. Főleg nem egy kaparászó kis vakarcs. - Túl sokat aggódsz - hajoltam el homlokától, csak hogy ajkaimmal leheljek apró csókot a halántékára, majd újra megkeressem tekintetét. - Nem tudom, hogyan tehetném könnyebbé - sóhajtottam fel, újfent elsimítva szabad kezemmel egy kósza tincset a füle mögé, majd megráztam a fejemet. Talán jobb is, ha hagyom a kissráccal foglalkozni, addig sem komolyabb dolgokon jár az esze. - Szóval - kezdtem el szétbontani a plédet. - Ezt betehetnénk alá. Hátha nem lesz kedve a párnához. Csak melegebb egy kicsit, mint a hideg padló, nem? - kérdeztem, közben már leguggolva. - Kaját és vizet kell betenni mellé?
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Vas. Május 15, 2022 2:31 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Őrülten édes, hogy már most azon aggódik, hogy majd a kutyusnak több figyelem jut, mint neki, pedig nehezen tudnám elképzelni, hogy ez megvalósuljon. Már csak azért is, mert egész más figyelemmel tüntetem ki Őt, mint mondjuk Maflást fogom és, mert Ő egyébként is a férjem. Lehet, hogy tutujgatom és dédelgetem majd ezt a kis kölyök kutyát, mert ez nem kizárt, de biztos, hogy ez nem úgy fog majd teljesülni, hogy közben Dimitriy meg ott ücsörög magányosan a nappaliban vagy akárhol. Nem is akarok belegondolni, hogy viselné, ha tényleg egy gyerekről lenne szó, aki azért már jóval több figyelmet igényel, mint egy kutya, de nem térek most ki erre a témára, pedig lehet, hogy nem ártana tudatni vele, hogy komoly biológiai oka van annak, miért nem fog ez soha megtörténni. Akkor nem ijedezne a jövőbeni esetleges hisztijeim miatt sem, mert mindaz, amit eddig látott tőlem, szerintem meg sem közelíti azt, amire egy terhes nő képes. Forgatom is a szemem a megjegyzésén cinkos mosollyal ajkaimon, de egyebet nem fűzök a témához, mert inkább pimaszkodásnak érzékelem, mint problémának, ami zavarná. Legalábbis, a mosolya ezt sugallja, ami az arcán virít, miközben a fürdőbe indulok a kutyával, ahova hamarosan követ is, hogy aztán olyan édesen nézzen, miként foglalatoskodok Maflával, hogy attól teljesen elönt ismét a forróság, bár ez most a szívemre terelődik, nem máshova. Egyszerűen imádom, napról napra egyre jobban, így hát miért is ne csutakolnám le Őt is ugyanígy, ha már jelzi, hogy igényt tartana rá -nem, biztos nem féltékenységből-, amin azért hangosan morfondírozik egy sort, én pedig jót kuncogok rajta. -Igen. Én is úgy látom, hogy alaposan kezelésbe kell majd vegyelek.- jegyzem meg buja, pimasz mosollyal ajkaimon, de próbálok megálljt parancsolni a fantáziámnak, mielőtt még túlságosan beleélném magam abba a fürdetésbe, hiszen előtte még ott van Maflás, akit rendbe kell szedni és helyet csinálni neki ma éjszakára. Utána aztán, bőven lesz időm, hogy a férjemmel foglalkozzak, mielőtt még túlságosan elhanyagolva érezné magát. A párnát nem tartom rossz ötletnek, fel is ajánlja, hogy majd kerít egyet, bár ettől függetlenül nem ringatom magam olyan álmokba, hogy majd Maflás szép nyugodtan el lesz itt egyedül, mert az is lehet, hogy majd inkább velünk szeretne lenni. Vagy lehet, kellően sokkolja a fürdetés ahoz, hogy inkább bekuckózzon egyedül, nyugodtan? -Biztos nagyon megijedt, hogy hova a fenébe viszik. Nem is értem, hogy kerülhetett oda.- csóválom a fejem értetlenül, mert ha valamit, hát az ilyen kegyetlenséget végképp soha nem értettem és a tény, hogy még Dimitriynek sem volt szíve ott hagyni, kellően bizonyítja, hogy Ő egyébként mennyire nem kegyetlen. Vagy legalábbis, ha egy kiskutyáról van szó, biztosan nem az. -Azért, majd a hasadat alaposan megnézem, nem-e lett rajta komolyabb sérülés. Talán, még egy puszit is kapsz rá.- lesek fel rá kacéran, de tekintetem valószínűleg sokkal inkább árulkodik arról, milyen hálás vagyok, amiért újfent megmutatta -talán akaratlanul is-, hogy mennyire érdemes valójában arra, hogy szeressem. Még akkor is, ha tegnap másképp gondolta. Maflás végül gondoskodik arról, hogy ne csak őt terítse be a hab, de egy pillanatig sem bánom a mutatványát, csak jót nevetek rajta, mint ahogy Dimitriy is, kicsit ki is élvezem ezt a nevetségesen idilli pillanatot, ahogy együtt nevetünk, ahogy kisimít még egy kis habot a hajamból, majd lágy, gyengéd csókot adok ajkaira. -Én is így hittem, de a kutya még mindig képes fokozni.- kuncogok, miközben alaposan megtörölgetem az apróságot és, ha már többször is szóba került, mekkora felelősség valójában Maflás, figyelmeztetem is finoman Dimitriyt, hogy miféle szerepünk lesz a kutya szemszögéből ezután. Ő persze rögtön a kiskaput keresi, bár ezt is olyan édesen, hogy nem bírok nem jót mosolyogni rajta, majd az igen pocsék színészi képességeimet bevetve hanyagul vállat vonok és Maflásra bámulok.-Milyen kár. Pedig, már épp kezdtem beindulni az apukádra, de úgy tűnik, ez a pasas csak az egyik haverod.- magyarázok halkan a kis vakarcsnak, aki válaszul megnyalja az orrom hegyét, én pedig végképp feladom a lehetőségét annak, hogy ne imádnám a kis dögöt. Már most imádom, mint ahogy a nem-apukáját is, aki végül felegyenesedik Maflással a kezében, én is követem a mozdulatban és már fordulnék is a kád felé, hogy leengedjem a vizet meg alaposan ki is öblítsem némi tisztítószerezést követően, de mielőtt még ezt megtehetném, Dimitriy édesen magához húz és gyengéden megcsókol. Már ezt követően se nagyon tudom, mit akartam az imént csinálni, de ezt még tetézi halkan elsuttogott szavával, minek hallatán kezem finoman arcára simítom és elmosolyodok lágyan. -Én is szeretlek. Fogalmad sincs, hogy mennyire.- suttogom halkan pár apróbb csók kíséretében, bár mindbe sikeresen belemosolygok, míg végül nagy nehezen eleresztem és finoman a vállára paskolok. -Gyorsan kitakarítom a kádat, ti pedig keressetek addig fekvőhelyet az uraságnak, légyszíves.- mosolygok fel rá, de aztán némi huncutság költözik tekintetembe, ahogy a további programra gondolok, hiszen ígértem én még mást is mára. -Utána megkapod azt a fürdetést te is.- súgom egy kacsintás kíséretében, finoman el is húzódok tőle, ha engedi, majd neki látok a dolgomnak, míg Ő vissza nem tér Maflással meg egy párnával, de én ekkor már a vizet engedem. -Nem fáj a szád?- kérdezem szomorkás mosollyal, oda is lépek hozzá, hogy alaposan megnézzem magamnak azt a sebet, miközben kezem gyengéden nyaka oldalára csúsztatom. -Nem is mondtam még, mióta megérkeztél, de azért örülök, hogy ennyivel megúsztad.- sóhajtom szomorkás mosollyal, majd homlokom homlokának támasztom és pár pillanatig, csak kiélvezem a közelségét, az illatát. Tudom, hogy akárhányszor is kell majd ezt végig csinálnom, mindig halálra fogom aggódni magam érte, de egyáltalán nem bánom, mert ez az érzés ilyenkor, bőven megéri.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Vas. Május 15, 2022 8:45 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Nem hagytam ki egyetlen alkalmat sem, hogy hol burkoltan, hol nyilvánvalóan szóvá tegyem, én is igényt tartok a törődésére és arra a bizonyos kényeztetésre, Ő pedig vette is a lapot, legalábbis a válaszreakciója alapján. Még mindig nevetségesnek tűnt elirigyelni egy kutyától ezt a kis figyelmet, mert ki tudja, honnan jött, mit élt át akár a sikátorban, akár előtte, még az is lehet, hogy nagyobb szüksége volt arra a szeretetre, amiben most Iris részesítette, mint nekem. Nyilvánvalóan ütközött ki az önzőségem, bár mindig is bennem lapult, meghunyászkodva várta azt, hogy szükség legyen rá, és a kis törpére nézve úgy tűnt, most megtalálta a megfelelő alkalmat. Még ha amúgy röhejes is volt féltékenykedni egy kutyára. - Mondjuk ez igaz. Ezt már bizonyítottad - biccentettem,, hangom pedig megtelt pimaszsággal, mikor napirendi pontra került az esetleges hiszti. Megvillogtatta már a tehetségét ezen a téren is, nem kellett ráadásul sokat várni rá, hogy tiszteletét tegye, mert még tisztán emlékeztem a hisztérikus viselkedésére, mikor észrevette, hogy Kirill mindenhová követi Őt. Akkor vált először nyilvánvalóvá, hogy vele nem tehetek meg csak úgy bármit, mert nem fogja szó nélkül hagyni, bár ez édeskevés volt ahhoz, hogy leállítsam Kirill-t. És milyen jól tettem, ki tudja, mi mindentől kímélte meg. Nem is beszélve arról, hogy időközben úgy tűnt, elég jól megbékéltek egymással, és már egyiküket sem zavarta a másik jelenléte. A fürdőszoba ajtajánál támaszkodva meredtem rájuk tovább, pár pillanatig bele is feledkezve a látványba, de azért elöntött valami kellemes megnyugvás, mikor közölte, hogy rám is ez a sors vár. - Na jó, azért tisztázzuk, hogy engem nem kell így lecsutakolni. Bár... - álltam meg a gondolatmenet közepén, csak hogy egy perverz vigyor rajzolódjon ajkaim köré. - De, mégis. Én is nagyon koszos vagyok - tettem hozzá szemtelenül, már akaratlanul arra gondolva, hogy milyen lesz, ha ujjai végigsimítanak a csupasz bőrömön, de mielőtt ismét azon kaptam volna magam, hogy túlságosan belemerülök a fantáziaképekre, egy sóhaj társaságában felmarkoltam a legközelebbi tiszta törülközőt, és a kád szélére ülve, az ölembe terítettem. - Majd keresek egy beáldozható párnát - vontam egyet vállaimon, mintha ezzel magamra vállaltam volna az este legkomolyabb kihívását, de tény, hogy ő végezte a dolgok nagyobbik részét. És ahhoz képest, hogy neki sem kellett még soha egy ilyen kis aprósággal törődnie, elég jól ráérzett, mintha azonnal megtalálta volna a közös hangot a kis bestiával. Talán erről is az ösztön tehetett, valószínűleg egy gyerekkel is hamarabb tudott volna mit kezdeni, mint én, de erre még annyira sem akartam gondolni, mint eddig. - Ah, igen. A hasamon még most is érzem, mennyire szeret kaparászni - húztam el a számat, visszaemlékezve arra a rövid időre, mikor a kabátom alá húztam, ő pedig nekiesett a hasfalamnak, de olyan nagy kárt ezekkel a kis körmökkel még nem tudott okozni. Bár talán ez egy burkolt közlés akart lenni, hogy ha kaparni fogja az ajtót, akkor be kell majd engedni? Nem, egyelőre erre a válaszra sem álltam készen. És nem akartam én lenni az ünneprontó, arra életem minden más területén egyértelmű lehetőségek nyíltak. Inkább csak tovább figyeltem, hogy milyen odaadóan és gyengéden mosdatja le a kutyát, de mintha csak jelezni akarta volna, hogy már elég vizet kapott, megrázta a kis bundáját. Én megúsztam annyival, hogy csak az ingem vált foltokban nedvessé, de ahogy Iris arcát beterítette némi habmaradvány, nem bírtam ki, hogy ne bukjon ki belőlem a röhögés, azért még egy utolsó kis pamacsot eltüntetve a hajából is, mikor odahajolt és megcsókolt. - Azt hittem, már kimaxoltam a vonzerőmet - válaszoltam ártatlan pislogással, egy sejtelmes vigyorral a szám sarkában, miközben az ölemben kezdte szárazra törölni Maflást, közben pedig elhangzott az a bizonyos szülő szó is. - Szerintem én inkább a haverja leszek. Egy olyan haverja, aki szereti sokszor megszeretgetni az anyukáját. Szerintem az jobban illik hozzám - vigyorodtam el perverz éllel a hangomban, de csak pár másodpercig tartott, utána küldtem felé egy kis szégyenkező mosolyt is. Mintha amúgy kicsit is szégyelltem volna magam. Felegyenesedtem, és ha Ő nem fogta kézbe a kis vakarcsot, hát megtettem én törülközővel együtt, de nem léptem el Iris mellől, szabad kezemmel a dereka után nyúltam, csak hogy közelebb vonjam, és ezúttal én leheltem egy gyengéd, apró csókot ajkaira. - Szeretlek - suttogtam halkan a csókba, közben lassan elengedve a derekát.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 9:46 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Nem igazán volt még példa arra, hogy egy ilyen hétköznapi problémát kellett volna megbeszélnünk, most mégis nagyon úgy fest, hogy tökéletes összhangban vagyunk egy ilyen kérdés kapcsán is, mert még csak fel sem merült bennem egy pillanatra sem, hogy Maflást az ágyba pakoljam magunk mellé. Na persze, ez nem jelenti azt, hogy soha nem is lesz olyan, de nem most rögtön, az első estén, amikor már így is csoda, hogy egyáltalán belement ebbe az egész kutya témába. Inkább viccelődve, kicsit incselkedve adok egy kevés magyarázatot a döntésem mellé, amivel nem is hazudok, mert tényleg elég frusztráló lenne, ha épp helyet foglalnék ma este a helyemen , ez az apró bogárszemű lény meg bámulna rám valahonnan. Inkább a holnapi feladatokon kezdek agyalni, mi mindent kell majd az apróság kapcsán elintéznem, de azért próbálom a drága férjemet is befűzni magam mellé, de okosan kitér a konkrét válasz elől, reggelig viszont épp elég időm lesz még meggyőzni, hogy velem tartson. Egyébként is, szerintem egész jó kis program lenne, de természetesen, ha fontosabb elintéznivalói vannak, nem fogok akadékoskodni, de a fenébe is, most is öröm látni, ahogy a kutyussal társalog kedvesen. Még akkor is, ha pimasz mosollyal az arcán újfent felhívja rá a figyelmemet, hogy Róla se feledkezzek majd meg. -A férjem fog, csak igazán kényeztetést kapni, ha továbbra is ilyen imadnivalóan viselkedik.- válaszolom halkan, mintha a kutyának beszélnék, pedig tekintetem Dimitriy szemeit fürkészi, arcomon pedig az a szokásos szemtelen mosoly időzik, miközben ahoz hasonlítja a helyzetet, mintha legalábbis gyereket vállaltunk volna. Szívem szerint meg is nyugtatnám, hogy ettől egyáltalán nem kell tartania, de talán nem ez a legalkalmasabb idő arra, hogy átrágjuk magunkat a témán, így inkább megpróbálom a dolog jó oldalára felhívni figyelmét és meghagyni abban a hitben, hogy valaha is gyanakodnia kellene, ha hisztisebb leszek.-Nem feltétlenül. Sok minden más miatt is lehetek hisztis.- kuncogok halkan, kacsintok is felé csalafinta mosollyal, de aztán a fürdő felé veszem az irányt Maflással a kezemben, hogy megmosdassam. Szegény, valószínűleg jó pár napot az utcán tölthetett, de talán mostanra már ő is rájött, hogy itt már jó helye lesz, még akkor is, ha ma este még át kell esnie egy laza pancsoláson, amit próbálok a lehető legkedvesebben és leggyengédebben kivitelezni. Dimitriyre sandítok, ahogy megszólal, gyengéd mosollyal figyelem pár pillanatig az ajtónál ácsorgó alakját, de aztán újfent a kutyára terelődik a figyelmem, akit alaposan lelötykölök vízzel, majd jobb híján egy kis habfurdőt nyomok a bundájára és csutakolom át alaposan, közbe olykor-olykor nyugtatgatva az egyébként remekül viselkedő apróságot. -Biztos lehetsz benne, hogy ezt te sem úszod meg.- jegyzem meg pimaszul, tekintetem lágyan fordítom arcára széles mosollyal ajkaimon, de aztán újra a masszírozó, finoman dörzsölgető mozdulataimra koncentrálok, miközben Ő a kád szélére ül és gyengéden a hajam mögé tűr egy tincset. Újfent felmosolygok rá, széles vigyorával le sem tagadhatná, hogy egyébként Őt is jó érzéssel tölti el a kis gazfickó jelenléte, ráadásul még a fekhelyét illetően is Ő kezd el hangosan töprengni, ami újfent azt bizonyítja, hogy jobban érdekli, mint egyébként szeretné láttatni. -A párna jó ötlet. Biztos kényelmesebb lenne neki, mint a csempe vagy a szőnyeg.- lesek körbe futólag, felmérem a terepet, mi is szolgálhatna ma fekhelyéül, de valóban a párna tűnik a legjobb megoldásnak, azt viszont képtelen vagyok leplezni, mennyire tetszik, hogy Dimitriy ilyen figyelmes. Minden egyes alkalommal, amikor megcsillogtatja picit ezt a gyengédebb, figyelmesebb oldalát, csak még inkább biztosabb vagyok afelől, hogy jól döntöttem, amikor követtem a megérzéseimet Vele kapcsolatban és tényleg küzdöttem azért, hogy a maszk mögé lássak. Bárki is legyen ő, bármit is csinál, akkor se tudnám nem szeretni amiatt, ahogy Velem, miattam viselkedik. -Bár még így se biztos, hogy nem fogja kaparni az ajtót vagy ilyesmi. Ezt jobb, ha tudod.- vetek rá egy bocsánatkérő pillantást némi szégyenkező mosoly kíséretében, mert valami azt súgja, hogy Maflás meglehetősen magányos lesz itt a fürdőszobában és inkább vágyik majd a mi társaságunkra, vagy legalábbis nem árt, ha erre a lehetőségre is felkészülünk. Végül a zuhanyrózsát a kezembe veszem és miután beállítom ismét a vizet, gyengéden leöblítem a kutyusról a habot, de úgy dönt, hogy besegít picit, megrázza magát, minek köszönhetően szanaszét repülnek róla a habcsomók én meg röhögve megtörölgetem az arcomat. Dimitriyre lesek, nem tudom jutott-e rá is belőle, de miközben feltápászkodok a kőről gyengéd csókot lehelek ajkaira, hátha ezzel elkerülhető, hogy morcos legyen a kutya mutatványa miatt, majd kiemelem Maflást a kádból és miután nevetve, kellő ideig csurgatom róla a vizet, Dimitriy ölébe helyezem a törölközőre. A kutyus reszketve próbál megállni a lábain, de valószínűleg ezt már nem a riadtság, hanem a vizes bundája okozza, így sietve rá is hajtom a puha, meleg anyagot, majd kezem a férjem kezére csúsztatom és finoman megszorítom. -Ugye tudod, hogy a kutya csak még többet dob a vonzerődön?- vigyorgok rá pimaszul, de kezem már az apró kis vizes vakarcsot dörzsölgeti, hogy minél előbb megszáradjon. -Innentől tényleg olyanok leszünk neki, mint a szülei.- sóhajtom halkan, gyengéden figyelve a kis apróságot, egészen elérzékenyülve a gondolattól, milyen ijesztő lehetett számára az elmúlt pár nap vagy fene tudja, mennyi ideje lehetett ott a szemétben egyedül.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 6:45 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ahhoz képest, ahogy indult, többé-kevésbé sikerült levetkőznöm az elemi elutasítást, már csak azért is, mert végtére én hoztam a házba ezt a kutyát, de elsősorban nem magam miatt. Őt akartam meglepni vele, és nem is lőttem mellé, bár legközelebb tényleg célszerű lenne inkább valami hétköznapibb mellett dönteni. Még ha nem is voltam az a típus, aki virágot és ékszert vásárol, de a ma este után már el is bizonytalanodtam abban, valójában milyen típus is vagyok. Kezdtem elhinni, hogy mellette és általa tulajdonképpen bármi lehetek, és ez egyszerre töltötte el kellemes melegséggel a mellkasomat, miközben valahol mélyen azért meg is ijesztett. Fel is merült a következő sarkalatos kérdés, méghozzá hogy hol fogja tölteni ezt az éjszakát a ház legújabb lakója, még ha csak átmeneti megoldásról volt szó, mert arra azért mérget is vettem volna, hogy Iris holnap minden ilyen kérdés végére pontot fog tenni, a kutya végleges fekhelyével bezárólag. Ennek ellenére nem bírtam ki, hogy ne tegyek megjegyzést, díjazva azt, hogy nem a hálószobát jelölte ki ideiglenes helynek, mert már a lelki szemeim előtt láttam, hogyan venne rá arra, hogy az ágy végébe engedjem a kis szőrgombócot, és... az nem igazán stimmelt volna a ma esti terveimmel. Sőt, egyik estém tervével sem stimmelt volna. - Mmm. Ez elég izgatóan hangzik - reagáltam egy elmélázó sóhajjal, ismét megfeledkezve arról, hogy igazából a kutya fekhelyéről és lelki nyugalmáról folyt a beszélgetés, nem pedig arról, hogy ki és hová fog ülni ma este. Legalábbis egyelőre. Éppen emiatt el is hessegettem a gyorsan feltámadó, elég perverz és szemtelen gondolatokat, csak hogy a holnapi terveit hallgassam, de egyelőre nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy részt akarok venni benne. Ha most rábólintanék, már ígéretnek venné, és azokat rendszerint be is tartottam. Szándékosan nem tettem hozzá, hogy ha Ő kéri tőlem, úgyis be fogom adni a derekamat, félretéve minden ügyemet, mert bármi is jelentette a közös programot, az volt a lényeg, hogy mellettem legyen. Még ha most már ott időzött közöttünk egy harmadik kerék is. - Az állatorvost leszámítva, holnap szét leszel kényeztetve, haver - beszéltem ezúttal a kis vakarcshoz, bár egy pofátlan kis vigyor azért megjelent az arcomon Iris cukkolása hallatán. Az én szám előbb állt rá a vakarcsra, de ki tudja, talán ez is csak idő kérdése. - De azért szólj az új gazdádnak, hogy a férjét se felejtse ki a kényeztetésből - virítottam egy pimasz vigyort ezúttal már Iris szemeit fürkészve, hasonlóan rándítva a szemöldökömön, ma este már sokadjára, majd a mosogatóhoz lépve le is pakoltam a mosatlant. - Szóval ha hisztisebb leszel, kezdjek gyanakodni? - sandítottam rá, reagálva a pimaszkodására, miközben elkaptam alakját tekintetemmel, ahogy már az ajtó mellett támaszkodott a kis szörnyeteggel a kezei között. Valahol mélyen megkönnyebbülést éreztem amiatt, hogy a gyerek-téma nem szerepelt napirendi ponton közöttünk, felőle sem tapasztaltam soha erre irányuló álmokat, és ha rajtam múlott volna a kérdés, nagy eséllyel soha nem is nyitjuk meg azt az aktát. Talán éppen ezért nem akartam itthon üldögélő feleséget csinálni belőle. Amíg leköti a karrierje, nem foglalkozik mindenféle hülyeséggel. Egyedül maradtam, miután elindult, vélhetően a fürdő felé, én pedig még kiöblítettem a két poharat, csak utána követtem a feltételezett úton, vállammal nekidőlve az ajtófélfának, onnan figyelve, hogyan is esik neki a műveletnek. - De főleg tiszta - vigyorodtam el, mindkét kezemet a zsebeimbe fúrva, de továbbra sem mozdultam. Magam sem tudtam volna megmagyarázni, miért esett jól csak szimplán nézni azt, amit Iris éppen csinált a kutyával, főleg hogy eddig is tudtam, mennyire törődő és odaadó nő a feleségem, de még mindig tudott meglepetésekkel szolgálni. - Remélem, utána engem is megfürdetsz - jegyeztem meg, de nem is bírtam volna ki, hogy ne tegyek pimaszkodó megjegyzést még most is, pedig ezúttal kicsit sem rólam szólt a történet. Tettem is egy lépést előre, kibányászva egyik kezemet a zsebemből, csak hogy egy törülköző után nyúljak, majd a kád szélére ültem, szabad kezemmel pedig Iris füle mögé söpörtem egy kikandikáló, kósza hajtincset, de nem akartam megzavarni a mozdulatokban, vagy éppen a koncentrációban. Ahhoz képest, hogy mennyire szokatlan lehetett Maflásnak ez a kis fürdő, meglepően jól viselte, szinte minden hang nélkül, a vigyor pedig, ami jó ideje ott időzött az arcomon, levakarhatatlannak tűnt. - Talán egy párnát beáldozhatnánk neki, nem? - kérdeztem aztán, ahogy végigfutott az agyamon, milyen is legyen az a rögtönzött fekhely. Bár valahol röhejesnek tűnt, hogy azon gondolkodom éppen, mennyire lenne hideg a fürdőszoba padlója ennek a kis jószágnak. - Bár az újságpapírok és szeméthegy után talán amúgy is mindegy - húztam az ölembe a törülközőt, hogy ha szükség lesz rá, kéznél legyen.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 4:48 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Nem sokon múlik, hogy teljesen magával ragadjon a hév, hogy pillanatokon belül a kedvenc helyére fészkelődjek csak, hogy még jobban érezhessem, mennyire is vágyik rám, de ahogy a kutyus magára vonja a figyelmünket, sikerül valamennyire lehűtenem magam, már csak amiatt is, mert még Dimitriynek vacsoráznia kellene és a kis aprósággal is lesz még bőven dolgunk, mielőtt még aludni mehetnénk, bár ahogy nézem őket együtt, valami azt súgja, hogy nem lesz semmi gond az új jövevénnyel. Hiába félt és reszketett, amikor megjelent vele itthon, mostanra már kezdi jól érezni magát még az Ő karjaiban is, az összkép pedig egyszerre szívmelengető és izgató. Le sem tudnám tagadni, mennyire imádom a férjemet, amire Ő is felfigyel, leolvassa az arcomról, újfent az orrom alá is dörgöli, milyen könnyen boldoggá lehet engem tenni, de én ezt egyáltalán nem bánom, mint ahogy azt sem, hogy ilyen nyilvánvaló. -Vagy, csak akaratlanul is van érzéked hozzá.- jegyzem meg sejtelmesen, mert akármilyen rideg is volt eleinte, mostanra azért, már Ő is egész másképp áll hozzám, bár akaratlanul is eszembe jut, milyen kedves gesztus volt tőle már az is, amikor egyetlen említés után előállt a dolgozó szobámmal. Le sem tagadhatná, hogy neki is jó érzés az, ha valamivel boldoggá tehet. Ezért van most itt ez a kis apró jószág is, bár érte konkrétan nem tettem említést, mégis úgy érzem, hogy talán nem véletlenül alakult most így, hogy Dimitriy rátaláljon. Kétségtelenül jobban érezném magam itthon egy kutyussal, mint egyedül, amikor Ő épp elmegy, hogy mindenféle veszélyes dolgot műveljen, ahonnan általában úgy jön haza, hogy legalább egy sérülés van rajta. Így legalább Maflás eltereli majd picit a figyelmemet -hiszen idő közben még nevet is kap-, bár arról még nekem sincs fogalmam, hogy pontosan mihez kell kezdeni egy kölyökkutyával azon túl, hogy adni kell neki enni, inni meg kell valami fekhely is, ami Dimitriy örömére nem a hálószoba lesz. -Csak nem szeretném, ha olyasmit látna, amitől majd megállna a fejlődésben.- jegyzem meg kuncogva, hasonlóan rángatva a szemöldökömet, mint ahogy korábban Ő is tette, de aztán valamivel komolyabban tervezgetni kezdem hangosan, hogyan is kell majd zajlania ennek az egésznek, bár a fürdetéssel nem igazán tudok napirendre térni, hogy fontos-e még ma megejteni vagy elég lesz holnap is. -Igazából, engem kellene maximum kézben tartani vagy Maflást, ha már nem bírom.- vigyorodok el, bár megértem azt is, ha sokkal fontosabb dolgai is akadnak, de reméltem, hogy talán velem jönne majd, mint valami béna randira. Mosolyogva bólintok a válasza hallatán, ami nem tűnik teljesen nemlegesnek és ez máris félsikernek számít, mint ahogy annak is őszintén örülök, hogy legalább nézi majd, ahogy megfürdetem. Legalább biztos nem fogom véletlenül vízbe fojtani szegényt. -Mármint Maflást.- javítom ki finoman cukkolva, mosolyogva, miközben folyamatosan az említett négylábúval játszadozok, bár egy kicsit megriad, ahogy Dimitriy megmozdul a székkel a vacsora végeztével, azonnal magamhoz is veszem, mikor felém nyújtja, majd kínosan mosolyogva utána pillantok. -Azért, egy kicsit kevesebb felelősség szerintem, mint egy gyerek, de igazad van.- pillantok le Maflásra gyengéden simogatva közben. -Kicsit nekem is ez az érzésem.- sóhajtom halkan, de aztán inkább nem fűzök hozzá több véleményt, csak kezemben Maflással az ajtó felé indulok. Hátra sandítok Dimitriyre, vissza is fordulok felé az ajtónak támaszkodva, majd érdeklődő arccal végig mérem. -De nézd a jó oldalát. Tőle nem hízok meg és hisztis se leszek.- vonok vállat mosolyogva, incselkedve, majd újra elindulok és a fürdőszobáig meg se állok, ahol az első dolgom az, hogy megynyissam a vizet, megfelelő hőmérsékletűre állítsam, hogy kellemes legyen az apróságnak, majd letérdelek a kád mellé és óvatosan bele is állítom. -Semmi vész. Ez csak víz. Kicsit lecsutakolunk vele, aztán tiszta és illatos leszel.- magyarázok a kutyusnak vigyorogva, Ő pedig esküszöm, úgy bámul rám mintha minden szavamat értené.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 2:26 pm
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Ha nem hangzott volna fel a halk kis nyöszörgés, valószínűleg nem álltam volna le ennyinél. Már így is nehezen uralkodtam a mozdulataimon, szinte le kellett fognom a kezeimet, hogy ne merészkedjenek tovább a testén, miközben szinte lehetetlennek tűnt határt szabni a szárnyaló fantáziámnak, de a kizökkentést akár égi jelnek is vehettem volna. Mondjuk arra, hogy próbáljak meg öt percig normális emberként viselkedni az amúgy vadító és vonzó feleségem mellett, még ha jelenleg ez túl nagy kihívásnak is tűnt. Ismét elrágcsáltam egy falat ételt, ekkor már a vendégünkkel az ölemben, és nem is bírtam ki, hogy ne tegyek pimaszkodó megjegyzést Iris olvadozó tekintetére. Míg másnak az ilyesmi egyenesen hétköznapi volt, nekem éppen ellenkezőleg, olyan dolgokat kellett napirendre vennem, amik előtte soha nem képezték az életem szerves részeit, és ide soroltam az amúgy szélesen vigyorgó és boldogságtól kicsattanó feleségemet is. Eddig egészen más szerepet töltöttem be a nők életében, ezzel pedig Ő is tisztában volt a pletykák és híresztelések végett, és valahol irigyeltem is azért, hogy el tudott vonatkoztatni a vadállattól, aki aligha mutatott megbánást vagy éppen együttérzést bármi iránt. - Még mindig könnyű boldoggá tenni - idéztem fel ugyanazt, amit múlt éjszaka mondtam neki, mellé tűzdelve egy szemérmetlen szemöldökvonogatást, bár abban talán kiegyeztünk, hogy amúgy ez a helyzet kicsit sem könnyű. Mindkettőnknek újdonságokkal szolgált, és vele ellentétben bennem jó pár ellenérzés sorakozott fel, de mindig így éreztem magamat, ha kibillentettek a megszokott rutinomból. Még Iris is ezt váltotta ki belőlem, mikor beköltözött a nyugati toronyba, és hosszú hetek kellettek ahhoz, hogy valamelyest enyhüljenek a bennem kavargó gondolatok. De minden kezdet nehéz, vagy mi. - Szóval Maflás - ismételtem el a nevet, ekkor már szándékosan nem hangsúlyozva a vakarcs megnevezést, tekintetem pedig jó pár másodpercig időzött a kis testen, mintha éppen arra szoktatnám a saját nyelvemet, hogy inkább erre a névre álljon rá, ne pedig a kis szitokszóra. - Reméltem, hogy nem a hálószobát fogod mondani - válaszoltam, mikor szóba hozta a fürdőszobát, bár valószínűleg bármire rábólintottam volna, ami a hálószoba egyik vagy másik ajtaján kívül történik. És talán még túl kicsi volt ahhoz, hogy túl nagy kárt tegyen bármiben. Bár még mindig nem avattak akadémistává a kutyák terén. A köszönete mondjuk enyhített némileg a gondolatok élén, küldtem is felé egy halvány mosolyt, miközben tovább gyűrtem a vacsorát, jobb híján. - Hát, a szokásos dolgokat terveztem. Vagy feltétlen kell valaki, aki kézben tartja a dolgokat? - kérdeztem sejtelmes vigyorgással, bár a legbátrabb elképzelés szerint is maximum az állatorvost tudtam volna megzsarolni vagy épp lefizetni, de valljuk be, ez inkább volt nevetséges, mint reális veszély. - Inkább reggel kérdezd meg, addig még legalább tízszer meggondolom magam - nevettem fel halkan, közben befejezve a vacsorát, és letettem a villát a tányér mellé. - És hogy lásd, kivel van dolgod... megfürdetem veled ezt a vakarcsot. Vagyis, nézem, ahogy megfürdeted - javítottam ki saját magamat, kitolva magam alól a széket, mire a kis test megfeszült az ujjaim közül. Ennyit a hirtelen mozdulatokról. - Kicsit úgy érzem magam, mintha a nyakunkba vettünk volna egy gyereket - sóhajtottam fel, ahogy lassan átadtam neki a kis vérebet, aki amúgy is abban lelte éppen a legnagyobb örömét, hogy Iris ujját harapdálta, és a mosogató felé indultam az üres tányérral és a poharakkal.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 12:32 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Meg sem próbálom elrejteni a szavai hallatán arcomra kívánkozó perverz mosolyt, miközben lelki szemeim előtt meg is jelenik a kép, miként próbálna valószínűleg ösztönözni arra, hogy a nevét ordítsam, akármilyen ártatlanul is pislog épp rám. Az a pimasz vigyor az arcán, épp eléggé árulkodik arról, milyen hasonló dolgokon járhat az Ő agya is, bár ez már egyáltalán nem lep meg. Nem igazán tudom elképzelni, hogy valaha is lekorholna vagy épp én Őt, amiért a nap bármely pillanatában képesek lennénk egymásnak esni, amikor pontosan ugyanazt a vágyat látom mindig az Ő tekintetében is, mint ami bennem munkálkodik, ami forrósítja bőröm egyetlen másodperc alatt is akár. Próbálhatnám elnyomni, tagadni vagy megjátszani, hogy nem így van, már bebizonyosodott, hogy úgysem menne, mint ahogy tegnap sem ment, vagy akkor, amikor még nem volt számomra egyéb, mint valami két lábon járó béklyó. Pedig, akkor még nem is szerettem, nem láttam benne mindazt, amit most, épp csak sejtéseim voltak arról, hogy Ő jóval több, mint aminek mutatja magát, de ez a vágy már akkor is jelen volt bennem. Nem is bírom megállni most se, hogy ha mást nem, legalább szavakkal ne incselkedjek vele, miközben őszinte sajnálatomat fejezem ki a száján lévő sérülés miatt, húzom is az agyát egy csóknak cseppet sem nevezhető mozdulattal, ahogy a kedvenc helyemet említem, de nem úgy fest, mintha nagyon bánná ezt az incselkedő hangulatot, mert Ő sem kímél engem egy pillanatig sem. Se a gyengéd érintésével, se azzal, ahogy az Ő kedvenc helyéről beszél, ráadásul mindezt azon az izgató rekedt hangon adja elő, aminek sosem tudnék ellenállni. Nem is aljaskodok tovább, megkapja a várt csókot és bár rövid, gyengéd csóknak indítom, Ő gondoskodik róla, hogy végül ne legyen az, ajkai forrón, követelőzőn tapadnak enyéimre, nyelve pedig úgy siklik ajkaim közé és simul enyémhez, hogy már ettől is felpezsdül a vérem. Akaratlanul is eszembe jut ilyenkor, hogy hol szeretném még ezen kívül magamban érezni, simulok is hozzá testemmel egyértelműen a tudtára adva ezzel, mennyire vágyom a teste melegségére, de a kutyus hangja pillanatok alatt észhez térít, emlékeztetve ezzel arra, hogy van más személy is itt rajtunk kívül, akiről még nem ártana ma este gondoskodni. Persze, csak azután, hogy a férjem is megvacsorázott, aminek neki is lát csendben, de az első falat után a kutyusért indul és azzal a karjában helyezkedik vissza a székére. Hogy a francba ne néznék rá ezek után "nyálasan"?-Menthetetlenül nyálas vagyok.- vigyorodok el a poénos dorgálását követően, már csak azért is ugyanúgy bámulva rá, de nem is tudnék másképp tenni, amikor ennyire édes azzal az aprócska kutyával. Hiába a kemény maszk meg a maffiózó imidzse, le se tudná tagadni, hogy ez a kis "vakarcs" máris belopta magát az Ő szívébe is. Hogy is lehetne Ő ezek után szörnyeteg? Vagy akár a kutya, akinek a nevén töprengek már bőszen, mielőtt még tényleg ráragad valami nevetséges jelző, bár nem igazán van jó ötletem, inkább csak találgatok, Dimitriy véleménye felől is kíváncsiskodok, de a Churchill hallatán jó kedvűen elnevetem magam. Kénytelen vagyok egyetérteni vele, hogy talán nem az a legjobb, ha a híres történelmi alakok nevei közül válogatunk, ráádásul nagyon úgy fest, hogy az iménti poénos felvetésem, még Dimitriynek is tetszik. Le is bámulok a mostanra már egész nyugodt apróságra, magamban ismételgetem a Maflás szót, megpróbálom elképzelni, mennyire is illene a vakarcshoz, majd elvigyorodok és bólintok. -Legyen. Nekem tetszik.- sandítok fel a férjemre, aki persze fenntartja magának a jogot továbbra is, hogy a "vakarcs" megnevezést is legálisan használhassa, de annyi baj legyen, még az is egész kedves a kutyussal kapcsolatban. Pár pillanatig még élvezkedve figyelem az elém táruló képet, kicsit olyan érzésem is van, mintha valami meghitt családi pillanat zajlana le, ahogy a férjem az új kutyát tartja az ölében, a szívemben meg túlcsordul a szeretet, míg fel nem vetődik a kérdés, hol éjszakázzon Maflás. Alaposan átgondolom a kérdést, valószínűleg ki is rajzolódik arcomra, milyen komolyan fontolóra veszem az összes létező helyiséget a házban, míg végül vállat vonok.-Nem tudom. Talán a fürdőben tudna a legkevésbé kárt tenni. Holnap pedig, majd elviszem dokihoz, aztán be is vásárolunk szépen.- sandítok az új családtagra mosolyogva, boldogan, de aztán újfent Dimitriy arcára tekintek és sietve odahajolok hozzá egy lágy csókra.-Köszönöm.- súgom halkan, ezer wattos vigyorral, mert akárhogy is ment ebbe végül bele, biztos vagyok benne, hogy nem így döntött volna, ha nem lennék itt, hogy csakis miattam lágyult így el, bár arra nem vennék mérget, hogy egyébként ne látta volna Ő is oltári aranyosnak ezt a kis vakarcsot. Akár a régi Dimitriy is.-Van holnap valami dolgod, vagy te is velünk tartasz?- kérdezem végül kíváncsian, miközben újra és újra Mafláson simít végig kezem, vagy épp már játszadozok is vele, mert a kis nyavalyás, ha óvatosan is, de kerül fordul ráharap az ujjamra. -Na meg... megfürdessük vagy fürdessem még most este, vagy inkább azt is napoljuk el? Vagy inkább lefekszel?- lesek rá kíváncsian, némi pimasz éllel hangomban, mert szinte biztos vagyok benne, hogy lefeküdni nélkülem semmiképp sem fog, de abban már kevésbé, hogy részt akarna venni a kutyafürdetős akcióban.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 11:12 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
- Ha nincs ez a kis közjáték... már azon dolgoznék, hogy ismét azt ordítsd - jegyeztem meg, és habár ártatlan pislogást társítottam szavaim mellé, de ajkaim pimasz, sunyi vigyort rejtegettek, egyértelművé téve, hogy ugyanarra gondolunk. Csak a hülye nem vette volna észre azt a tagadhatatlan, egyértelmű vágyódást, ami jelen volt közöttünk minden alkalommal, mikor egy légtérbe kerültünk. Ezek a rezgések pedig már a legelső találkozásunkkor jelen voltak, csak ha jól sejtem, mindkettőnkben dolgozott egy ennél akkor még erősebb érzés. Soha nem titkoltam előle, milyen hatást gyakorol rám, valószínűleg nem is tudtam volna, tekintve, hogy általában nemcsak a tekintetem, de a testem is beszélt helyettem, Ő pedig az esetek többségében inkább bátorított a hasonló testbeszédével, a lázas pillantásával, semmint lebeszélni próbált volna. Örültem, hogy nem tűztük ki célul újra a cölibátust, mert már most elkönyveltem, hogy hasonlóképpen kudarcos lett volna a küldetés végkimenetele. Annyira vágytam rá, hogy az szinte már fájt, éppen úgy feszített, mint a felrepedt ajkaim, de ez egy sokkal édesebb, forróbb fájdalom volt. És Ő volt rá a fájdalomcsillapító. Nem sokáig bujkált azonban a vigyor, elég gyorsan életre kelt, szinte elűzve minden fájdalmat, amit eddig a hasonló mozdulatok és gesztusok okoztak, főleg mikor ajkai gyengéden végigcirógatták az enyémet. A csók azonban ezúttal is elmaradt. Kegyetlen bestia, szándékosan húzta az agyamat, de nem maradtam tétlen, ahogy ujjaim életre keltek, gyengéden, mégis sejtelmesen simogatva derekát. - Az én kedvenc helyem... - sóhajtottam fel elgondolkodva, mintha tényleg kérdéses lenne a válasz, de csak sejtelmesen végighúztam alsó ajkamon a nyelvemet. - Ha most ott ülnél, máris éreznéd, milyen kibaszottul vágyom rád - vált a hangom némileg halkabbá és rekedtebbé, talán egy pillanat erejéig át is suhant rajtam egy halvány kis szégyen, amiért ennyire nem tudtam viselkedni a jelenlétében, de elég gyorsan elhessegettem. Nem fogok szégyenkezni azért, mert odavagyok a feleségemért, testem már a puszta érintésére reagált, a bőröm pedig forrósodni kezdett, főleg mikor végre megkaptam a hiányolt csókot. Nem is hagytam sokáig, hogy Ő irányítson, ajkaim átvették az uralmat, egyetlen pillanat alatt ejtve foglyul, úgy masszírozva nyelvét az enyémmel, mintha legalább nem lenne holnap, kezeim pedig még közelebb vonták. Melleit a mellkasomhoz nyomta, mire jólesően belemorrantam a szenvedélyes csókunkba, már rögtön küzdve is az ösztönnel, hogy alá nyúljak, de a halk nyöszörgés elég gyorsan kibillentett a kettőnk közös kis világából. Szinte teljesen elfelejtettem, hogy nem egyedül vagyunk, és ugyan nagy sóhaj hagyta el torkomat, mikor végül elszakadtam Iris-től, de próbáltam gyorsan túllendülni ezen a mélyponton. Leginkább azzal, hogy elkezdtem végre enni, más elfoglaltság híján. Hirtelen elhatározás volt magamhoz venni az ebet, és vele együtt visszaülni a pulthoz, csak hogy tovább folytassam a vacsorát, néha lopva Iris-ra néztem, tekintete pedig szinte megszólalt, ahogy végignézett rajtam és a legújabb cimboráján. - Ne nézz így rám. Olyan nyálas - vigyorodtam el, hangom azonban inkább viccelődött vele, mert eszem ágában sem volt szándékosan bántani ilyesmivel. Szerettem látni ezt a fényt a szemében, mert azt éreztette velem, hogy végre valaki engem is lát. Bár abban is biztos voltam, hogy ezt az én-t Ő teremtette meg, Ő kellett hozzá, másnak nem sikerült volna. Nem is hagyta ki, hogy megerősítsen, a helyiségben egyetlen szörnyeteg sincs momentán, én inkább úgy mondtam volna, hogy a helyiség egyetlen szörnyetege mára befejezte a műszakját, és levetkőzte a szörnyeteg álarcát, de ez a lényegen nem változtatott. Ő nem annak látott, aminek mások, bennem pedig ott dolgozott a bizonyítási vágy, hogy ne cáfoljak rá a rólam alkotott képére. - Nem tudom elképzelni, hogy Napoleonnak vagy Churchill-nek hívjuk - válaszoltam viccelődve, majd intettem, hogy engedje el, csak poénkodtam. - Legyen Maflás. Szigorúan a vakarcs után - néztem le a kis vendégünkre, aki ahhoz képest, hogy nem is olyan még reszketett és nyöszörgött, most csak csendben ült, mély tekintetével pedig Iris-t tartotta szemmel. - És hol fog aludni? - kérdeztem, bár elég hamar rájöttem, hogy amúgy nincs a háznak egyetlen olyan tartozéka sem, ami kutya-kompatibilis lenne. Már egy-két törülközőn és eldobható cuccon kívül.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 9:49 am
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Vicces elképzelni, hogy a kutyát is Dimitriynek nevezzük el, jó pár humoros helyzetet szülne, amit mindketten érzékeltetünk is egy-egy mondattal, jót is nevetek az elképzelt jeleneten gyengéd pillantást vetve közben a név igazi tulajdonosára, de azért még sem fordulna a fejemben, hogy a kutyát is ugyanígy nevezzem el. Már csak amiatt sem, amit utána Dimitriy is szóvá tesz. -A legkevésbé sem akarok a kiskutyára gondolni abban a helyzetben, úgyhogy megegyeztünk.- vigyorgok huncut pillantással. -És valószínűleg te sem okoztál még csalódást, másképp nem ordítanám kerül-fordul a nevedet.- vonogatom én is a szemöldököm hozzá hasonlóan, de aztán csak nevetve fejet csóválok, ahogy tudatosul bennem, hogy konkrétan fél órát nem bírunk ki egymás mellett anélkül, hogy ne tenne valamelyikünk valami perverz megjegyzést. Na nem, mintha ez amúgy zavarna, mert imádom, hogy még mindig ennyire olthatatlannak tűnik a köztünk tomboló vágy. Nem is bírom ki, hogy ne húzzam az agyát, amikor a megfelelő üdvözlést hiányolja, hiszen emiatt egyedül a sérülése felelős, amit alaposabban is megnézek, ahogy elé állok és felemelem a fejét, nem is bírom megállni, hogy ne cukkoljam tovább azzal, mi mindent csináltam volna még ma este a szájával. Még akkor is, ha egyébként nem is ezen járt az agyam, hiszen leginkább, csak az aggodalom töltött el egész addig, míg haza nem ért, hogy vajon épségben látom-e majd viszont. Mégis elég egyetlen megjegyzés és egy gyengéd érintés a derekamon tőle, hogy libabőrössé váljak, oldalra is biccentem a fejem, ahogy hallgatom, majd felbuzdulva a bizonygatása miatt, hogy mennyire nem fájdalmas az a seb, le is hajolok hozzá, hogy ajkaimmal finoman cirógassam picit övéit, méltó üdvözlés reményében pedig gyengéden meg is csókolom. -Na és, hol is van a Te kedvenc helyed?- kérdezem szemtelen mosollyal, élvezve ahogy csókja és érintése nyomán érezhetően eltölt végre a nyugodtság, már ami az aggodalmat illeti, mert ezzel egy időben, valami egész más kezd bennem éledezni, főleg, mivel megjegyzései egyértelművé teszik, hogy valóban, Őt sem a fájdalma köti le leginkább. Végül fejére simítom tenyerem, finoman cirógatom a haját ahogy melleim közül rám bámul, mintha csak tényleg most üdvözölném végre itthon, mert most már legalább elég közel van hozzám ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, hogy tényleg itt van. Húz is finoman közelebb, én viszont próbálom a megmelegített vacsorára terelni inkább a figyelmét, bár a forró, de gyengéd csók, amit közben ajkaira lehelek, egyáltalán nem segítették ezt elő és ez abban a pillanatban lett még nyilvánvalóbb, amikor mohóbbá vált csókja. Minden alkalommal elgyengíti a lábaimat ez a vad, mohó csók, ahogy nyelve buján enyémhez ér, ahogy érzékelem a benne dúló szenvedélyt, elő is csalogatja belőlem a vágyat, melleimmel mellkasához simulok, egészen hozzápréselem magam szinte már látva magam előtt a pillanatot, amikor tényleg felpakol a konyhapultra, bele is borzongok az elképzelésbe, de az apróság halk nyüszítése kizökkent hirtelen mindkettőnket. Mintha csak tudatni akarná velünk, hogy "Hé, amúgy én is itt vagyok és nem szeretném ezt végig nézni" vagy ilyesmi. El is nevetem magam zavaromban, elhúzódok Dimitriytől, miközben lesandítok a kutyusra, Ő pedig kezébe veszi a villát és falatozni kezd, mintha most jutna eszébe, hogy egyébként ez volt az eredeti terv. Épp csendben kortyolok egyet az üdítőmből, mikor Dimitriy váratlanul felemelkedik a helyéről és a kutyához indul úgy, villával a kezében én pedig némán, széles vigyorral az arcomon nézem végig, ahogy magához veszi az apróságot és úgy helyezkedik vissza a székre. Olyan édesen kezd magyarázni a vakarcsnak, hogy egy pillanatra saját ajkamba kell harapnom, csak hogy ne sóhajtsak fel szerelmesen, mint valami kezdő színésznő, de azért a "szörnyeteg" szó hallatán rosszallóvá válik pillantásom mosolyom ellenére is. -Itt senki sem szörnyeteg.- korholom finoman, de lágyan pillantva rá, miközben finoman a vakarcs felé nyúlok és megsimogatom a buksiját. Nem létezik a férjemnél vonzóbb látvány alapból sem, de most, ahogy a kutyussal a kezében figyelem, csak még jobban eltölt ez a meleg, boldog érzés iránta és ezt valószínűleg, az arcomról is könnyedén le lehet olvasni. -Lehetne a neve Maflás. Ha már épp kaptál is ma este egyet.- pimaszkodok halkan nevetve, bár arra most még nem hívom fel Dimitriy figyelmét, hogy egyébként a kutyust elnézve, szerintem lesz még idő, amikor a "vakarcs" elnevezés, már nem igazán lesz helytálló. -Vagy legyen inkább elnevezve valami történelmi személyről?- ötletelek tovább mosolyogva, de őszintén szólva, mivel mindig is tudtam, hogy sose lesz saját kutyám, odáig nem is jutottam el soha, hogy a nevén gondolkozzak, mert csak még jobban fájt volna a szívem az állatka hiányában. Most meg itt ez a kis apróság és ötletem sincs, mi lenne a legideálisabb név neki.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
I'm ready for war.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : tom hardy Posztok száma : 1091 User neve : dimitriy Csoport : halandó Pontgyűjtő : 1082 Lakhely : frogner Foglalkozás : gangster Előtörténet : i didn't choose the thug life the thug life chose me Keresem : find arms that will hold you
at your weakest, eyes that will see you
at your ugliest,
and a heart that will love you
at your worst.
then you have found true love Kor : 45
Dimitriy V. Smolensky —
Elküldésének ideje — Szomb. Május 14, 2022 6:44 am
Iris Gustafsson felhasználónak tetszik ez a poszt.
Viszonylag hamar eltáncolt mellőlem, mintha csak érzékelte volna, hogy amúgy nem feltétlenül a vacsora fog érdekelni, ha ilyen közel van hozzám, és amúgy is csak egy hajszál választott el attól, hogy ne vonjam az ölembe, bebizonyítva, hogy bármi is történik, még mindig nem tudok jól viselkedni. Bár még sosem tette szóvá, hogy bánná. - Vagy "Már megint szétrágtad a cipőimet, Dimitriy" - ráztam meg a fejemet, ekkor már nem fojtva vissza egy halk nevetést, tekintetem pedig jó pár másodpercig ismét a kis eben időzött. Ha nem dacoltam volna ellene szándékosan, talán elismertem volna, hogy egyébként tényleg egy aranyos kis vakarcs, bár valahol feleslegesnek éreztem megjátszani magam éppen Iris előtt, aki sokakkal ellentétben tudta, hogy a szőrös szívem nem is mindig annyira kegyetlen. Egy biccentéssel jeleztem, hogy amúgy tudomásul vettem szavait, de szándékosan nem tettem megjegyzést arra, hogy a kutya valószínűleg kisfiú. - Egyezzünk ki abban, hogy az ő neve nem lesz Dimitriy. Te pedig csak egyetlen helyzetben ordíthatod a nevemet. Bár... abban még soha nem okoztál csalódást - sóhajtottam drámaian, perverz szemöldökvonogatás után, de jobbnak láttam rövidre zárni a gondolatmenetet, mert már a puszta elképzeléstől görcsbe rándult a gyomrom, és a vágy, hogy a tányér helyett Ő kerüljön a konyhapultra, egyre nagyobb teret hódított meg a fejemben. Komótos mozdulattal vontam egyet vállaimon, majd egy kortyot azért megengedtem az üdítőből, de szavaira csak megingattam a fejemet. - Volt már rosszabb - jegyeztem meg, engedve, hogy felfelé fordítsa az arcomat, de valahol aranyosnak tartottam, hogy egy ilyen kis sérülés okozta fájdalom miatt nem üdvözölt. Pedig már ő is volt szemtanúja ennél sokkalta rosszabb állapotoknak, de még abban a helyzetben is nehezen bírtam magammal, hála a vodka jótékony hatásának. - Micsoda mézesmadzag - sóhajtottam fel mélázva, ujjaimmal gyengéden végigsimítva az egyik karját, de a szám szélében már ott bujkált a jól ismert, szemtelen vigyor a pikáns megjegyzése hallatán. - Majd én felültetlek a kedvenc helyedre - billent oldalra a fejem, ujjaim ekkor már derekán simítottak végig gyengéden, tekintetemmel pedig a kezem útját figyeltem. - Aztán az én kedvenc helyemre - szélesedett ki a vigyorom, egyelőre nem követve a példáját a megkomolyodással. Ha tehettem volna, valószínűleg reggeltől estig kárpótoltam volna az aggódásért, bár... végül is, megtehetném. Ez a gondolat viszont szintén nem segített sokat az elvonatkoztatásban, ahogy ajkai gyengéd cirógatása sem, ahogy lehajolt a számhoz, tenyerem alatt érezve, hogyan könnyebbül meg, én pedig eddig a pontig talán nem is vettem elég komolyan ezt az egészet. Azt, hogy ilyenkor tényleg aggódott értem. Valószínűleg úgy, ahogy előtte még soha senki az eddigi életem során, még a tulajdon anyám sem, és ezt talán eddig nem is vettem elég komolyan. - Ez az üdvözlés már megteszi - nyúltam utána a másik kezemmel is, csak hogy magamhoz szorítsam derekát, egy pillanatig állammal támaszkodva meg mellei között, innen lesve fel rá, de már elő is csalogatott belőlem egy megadó sóhajt, mikor ismét a kajáról kezdett beszélni. Talán tényleg ideje lett volna nekilátni, mert a közös ebédünk óta nem láttam ételt, de a lágy, tüzes csókjából sem az éhség, sem a fájdalom apró szurkálása nem tudott kiszakítani. Nem is bírtam ki, hogy ne vegyem át az irányító szerepét a csókban, magasról téve a sérülésemre, olyan hévvel ragadva meg ajkait, és kutatva fel nyelvét a sajátommal, mintha minden a szokott kerékvágásban történt volna ma este. Egy újabb halk, panaszos nyüszítés zökkentett ki a csókcsatából, mire lassan elengedtem Iris ajkait, majd Őt magát is, csak hogy tényleg kézbe tudjam venni a villát, de fél szemmel ismét a kis lény felé pislogtam, miközben a számba tömtem egy adag kaját, de megint nem jutottam többre, mert úgy ahogy voltam, villával a kezemben felálltam, és a fal mellé sétáltam, csak hogy a kis test alá nyúljak, és magamhoz véve sétáljak vissza a székhez. Éreztem a levegőben, hogy meg fogom bánni ezt a döntést, de ezt nem is magam miatt hoztam meg, és valljuk be, jelenleg egyetlen dolgot sem tudtam volna megnevezni, ami fontosabb lett volna ennél a nőnél, aki itt állt, alig fél méterre tőlem. És ha ehhez szükség volt erre a kis lényre, hát talán tudok majd együtt élni ezzel is. - Hát, haver. Bármi is lesz a neved, nekem csak vakarcs leszel. Vagy szörnyeteg - vettem újabb falat kaját a számba. - Ja nem. Az is én vagyok - vigyorodtam el, ekkor már Iris felé sandítva.
Kiskép : Rendeltetésem : I'm HIS Wife play by : Jennifer Lawrence Posztok száma : 1082 User neve : Maze Csoport : Halandó Pontgyűjtő : 1070 Lakhely : Frogner Foglalkozás : Építész Előtörténet : My Fairytale Keresem : "Every Beauty needs her Beast, to protect her
from everything but Him." Kor : 37
Iris Gustafsson —
Elküldésének ideje — Pént. Május 13, 2022 9:30 pm
Dimitriy V. Smolensky felhasználónak tetszik ez a poszt.
Mr and Mrs and the puppy
Kacéran elmosolyodok a figyelmeztetés hallatán és bár én magam is szavahihető embernek vallom magam, most mégse tudok vitába szállni vele. Élvezem, ha pimaszkodhatok vele, ez már a legelső pillanattól egyértelmű szerintem mindkettőnknek, így aztán nem is kérdéses, hogy lesz még alkalom, amikor ezt az "apucit" hallani fogja tőlem, még akkor is, ha tényleg nagyon perverz. Nem is tudom arcomról eltüntetni a szemtelen mosolyt, maximum csak lágyul picit, ahogy a motivációja felől kérdezem, hosszan el is veszek pillantásában, mintha csak szavak nélkül köszönném meg mindazt, amit tett, közölném vele hogy tudom , hogy ezt az apró kis lényt miattam nem hagyta magára, mert az még nekem is egyértelmű, hogy nem saját magát akarta meglepni vele. Elég a kelletlen fintorait látni és az egyértelmű féltékenységét érzékelni, de ettől is, csak még imádnivalóbb. Sosem gondoltam volna, hogy így fog valaha ragaszkodni hozzám, hiszen tisztán emlékszem arra, amikor az arcomba vágta, hogy akár el is mehetek, nem fog utánam jönni. Szöges ellentétben áll azzal, ahogyan végül akkor viselkedett, amikor a hotelba rohantam tőle. Mintha ezer éve történt volna. Közelebb lépek végül hozzá, lágyan simítom kezeimet vállára, ahogy próbálom megnyugtatni afelől, mennyire nem kell féltékenynek lennie a kutyusra, kezei simulnak is rám, derekamnál fogva húz magához, fenekemre siklik tenyere, amitől bölcsebbnek is érzem, ha rögtön odébb is állok, pedig már így is megzavartam a vacsora elfogyasztásában, bár nem úgy fest, mintha kicsit is zavarná, hiszen hátra dől a széken végül, úgy pillant rám, mikor a kutyus nevével kapcsolatban kérdezem. -Érdekes lenne ordítani a házban, hogy "Azonnal gyere ide, Dimitriy!" vagy ilyesmi.- kuncogok halkan az apróságra sandítva, aki úgy fest, lassan kezd megnyugodni, bár a vékonyka, nyüszítő hangot még néha hallatja velünk, ha már csak halkan is. El is képzelem, milyen különös lenne épp az Ő nevét adni neki, de egy fejrázással el is vetem a gondolatot.-Nem tudom. Fürdetéskor úgyis kiderül, bár én úgy láttam, hogy talán fiú lehet.- pillantok vissza Dimitriyre mosolyogva, hiszen így aztán végképp az orrom alá dörgölheti majd, hogy egy másik pasi, talán elvonja a figyelmemet majd néha Róla, de tényleg eszem ágában sincs megfeledkezni a férjemről. Hogy is tehetném, ha úgy néz rám, mint ahogy most is? Nehezményezi is végül, hogy a várt üdvözlés elmaradt, én pedig reflexből pillantok le a sérült szájára, hiszen nem a kutyus miatt nem kapta meg a várt "üdvözlést", hanem mert nem akartam neki fájdalmat okozni, de amint megnyugtat, hogy annyira nem is vészes a seb, lassan közelebb somfordálok hozzá a pult széle mentén.-Pedig, elég fájdalmasnak tűnik.- duruzsolom halkan felváltva bámulva a sebet vagy épp szemeit, mikor pedig ismét elé érkezek, finoman arcára is simítom tenyereimet, hogy így emeljem meg picit az arcát és alaposabban szemügyre vegyem a sebet.-Kár. Pedig, úgy terveztem, hogy ha hazaérsz, helyet foglalok a kedvenc helyemen. Kárpótlásul az aggódásért.- súgom halkan, és a pikáns megjegyzés ellenére tekintetem komollyá válik, valószínűleg bőven árulkodik is mindarról, amit éreztem addig, amíg vártam hogy megérkezzen, mint ahogy arról a megkönnyebbülésről is, amit most érzek, hogy épségben látom. -Jó, hogy itthon vagy.- súgom végül közelebb hajolva hozzá, de ahelyett, hogy megcsókolnám, csak finoman végig húzom a szám ajkán a lehető legóvatosabban, miközben finoman magamba szívom illatát és sóhajtok egy nagyot, mintha csak most sikerülne igazán megnyugodni. Mintha attól nyugodnék meg igazán, hogy végre igazán közel lehetek hozzá, bár ez egyértelműen így is van. -Egyél szépen, különben megint melegíthetem.- súgom végül pimasz mosollyal, de képtelen vagyok megállni, hogy szavaim ellenére ne leheljek gyengéd, de forró csókot ajkaira, még érthetőbben a tudtára adva, mennyire jó érzés épségben látni és, hogy milyen veszettül szeretem.
_________________
Sometimes i wonder if love is worth fighting for. Then I look at You.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.