Mr and Mrs
and the puppy

Halkan kuncogva simulok hátához, apró csókokkal halmozom el bőrét, ami lássuk be, talán tényleg nem a legjobb módja annak, hogy segítsem ellazulni, bár részéről már ott megbukott ez az egész, hogy két combom közé helyezkedve kell ülnie. Azt hiszem, nekem is nehezemre esne fordított helyzetben valaha is ellazulni, főleg, hogy Ő is hasonlóan szokta végig járni tenyereivel bőrömet, ráadásul én még szándékosan ingerelem is, már csak amiatt is, mert annyira ellenére van az elhelyezkedés a kádban. -Ennek örülök, mert nem tudom, hogy reagálnék, ha egyszer neki állnak relaxálni a lábaim között.- nevetek jókedvűen bőrébe, de már attól felpezsdül a vérem, ha csak belegondolok, mi minden mást szokott csinálni relaxálás helyett a combjaim közé fészkelődve, kezeim is jócskán felbátorodnak az emlékek hatására, bár még inkább csak incselkedek azzal, hogy szándékosan nem érintem a legérzékenyebb területen. Mégis bosszút esküszik, de ez olyasfajta bosszú, amit tudom, hogy pokolian élveznék és minden bizonnyal fogok is, nem pedig az a rettegést okozó maffiózós verzió, amit mások megszokhattak Dimitriytől. Másképp nem lennék libabőrös szavai hallatán, ahogy finomít kicsit a kifejezése, puszta ígéretnek nevezi azt, hogy a mostani pimaszkodásomat kamatostól visszakapom majd és nem harapnék finoman ajkamba már a gondolatától is annak a revansnak. -Máris rettegek, hiszen te mindig betartod, amit ígérsz.- duruzsolom incselkedve, míg az ő keze is elindul lábaimon finoman karistolva végig bőrömet, ki nem hagyva combom belső felén az érzékeny részt, de még mielőtt túlságosan belelendülne a szokásos  "ki bírja tovább?" játékunkba, emlékezetem rá, hogy Maflás is a fürdőben tartózkodik. Na nem, mintha szegény kutya bármit is tudna arról, hogy mi zajlik éppen vagy, hogy hová szokott mindez vezetni, erre Dimitriy is céloz finoman, de legalább, csak a látszata megvan így annak, hogy vissza akarjuk fogni magunkat. El is pillantok a kutyus felé, kíváncsian figyelem, miként küzd meg a párnával ez a kis vakarcs pedig újra csak mosolyt csal ajkaimra egyre jobban belopva magát ezzel a szívembe. Hát ezért kellene vigyáznunk a lelkivilágára és bizonygatom is magamnak, hogy ezt szem előtt tartom, miközben próbálom a férjemet segíteni relaxálni.
Mondjuk az már nem éppen ezt bizonyítja, ahogy végül kezem rátalál a víz alatt, ahogy végig simítok teljes hosszán lassú, incselkedő mozdulattal, miközben folyamatosan bőrét ízlelgetem, ahol csak érem, Ő pedig mélyet sóhajt, hangjától lágyan megborzongok, elégedetlenkedő szava hallatán pedig elvigyorodok. További apró, gyengéd csókokat hagyok tarkóján és vállán, kezem hol hasfalán simít, hol férfiasságára siklik vissza, mindezt pedig egyedül csak akkor függesztem fel egy időre, mikor megfogalmazódik bennem a kérdésem és halkan ugyan, de fel is teszem.
Magam sem tudom, miért aggódok a válaszát várva, de amint rám talál pillantása, amint elhangzanak szavai, széles, boldog mosoly jelenik meg ajkaimon, kezemmel pedig finoman arcára simítok, úgy hallgatom csendben a folytatást. Nem tudom, miért olyan szívet melengető érzés belegondolni, milyen lenne a nevét viselni, amikor tényleg csak egy egyszerű formalitás az egész, amiről a házasságunk megkötésekor dacból lemondtam, sőt, elleneztem, mégis eltölt a boldogság a gondolattól, hogy így tennénk még inkább hivatalossá azt, ami köztünk van. Mintha ezzel akarnánk mindenki, de leginkább egymás tudtára adni, hogy már nem a kényszer és nem is a papír az, ami miatt egymással akarunk lenni, hanem az idő közben kialakult szerelem. -Azt, hogy mindenki tisztában legyen vele, hogy teljes mértékig hozzád tartozom.- bámulok kékjeibe komoly arccal, de azért ajkaimon ott trónol az a lágy, szerelmes mosoly közben. -Hogy Te tisztában légy Vele, hogy a tiéd vagyok, mert ezt akarom, mert szeretlek és nem azért, mert két fószer így döntött.- súgom halkan, gyengéden simítva arca élén, de végül elvigyorodom, ahogy megfogalmazódik bennem a folytatás is. -És így talán felfogja végre minden maca, hogy Te is az enyém vagy.- kuncogok halkan, arcom vállába is temetem egy pillanatra mosolyogva, de aztán lágy csókot lehelek rá és újra felsandítok arcára. Néha még most is nehéz elhinnem, hogy ez az imadnivaló férfi ugyanaz, mint akivel először találkoztam, aki úgy nézett rám, mint aki legszívesebben belefojtana egy kanál vízbe. Bár, akkor még én sem így néztem rá, mint most; őszinte szeretettel.

Mr and Mrs
and the puppy

A pelenkás megoldást gyorsan elvetjük, mivel nagy eséllyel nem tárol itthon ilyesmit és valószínűleg egyikünk se akar most elindulni, hogy szerezzen valahonnan, így aztán kénytelen leszek reggel szembenézni a valósággal, de ennyi baj legyen. A későbbiekben majd szépen kialakul ez, mint ahogy a közös életünk is és talán nem is baj, ha kapásból részt vesz ebben Maflás is. Azt hiszem, erre mondják, hogy két legyet egy csapásra vagy mi.
A kutya viszont marad, bármi is derül ki róla holnap, még azt is vállalom, ha esetleg el kell tulajdonítanom, amivel Dimitriy rögtön viccelődik is egy picit, mintha ezzel majd szégyent hozhatnék a család nevére és, ha már a név szoba kerül, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy viccesen az orrom alá dörgölje, miért is nem lettem Smolensky. -Akkor még a férjemet se akartam, nem még a nevét.- forgatom a szemeimet kedves mosollyal, hiszen egész más idők jártak, amikor összeházasodtunk, én pedig minden lehetséges eszközzel azon voltam, hogy a lehető legkevesebb közöm legyen hozzá és a nevéhez. Épp elég volt ebbe a házasságba belemenni, nem még felvenni a nevét de, ha most kerülne terítékre ugyanez a kérdés, már egész másképp vélekednék róla. -Most pedig, már semmit sem akarok jobban.- kúszik valami bugyuta, szerelmes vigyor az arcomra, de egy pillanatig sem szégyellem, hogy mennyit változott azóta a véleményem és mennyit változtam ezzel együtt én is, hogy Dimitriyt már ne is említsem. Akkor még semmi jót, semmi szerethetőt nem láttam benne és nem feltételeztem róla, leszámítva azt az apróságot, hogy őrülten jóképű férfinak tartottam. Vonzónak láttam, de tudtam, hogy az életvitele és a vélt személyisége miatt soha nem fogok belezúgni.
Vagyis, akkor még így gondoltam, most meg már úgy érzem, hogy képtelen lennék nélküle élni, így nem is esik nehezemre eleget tenni az ígéretemnek és mögé helyezkedve neki látni gyengéden megfürdetni. Természetesen, a pozíció cseppet sincs ínyére, többször is méltatlankodik miatta, mégis érzem rajta, hogy élvezi a kényeztető, finom mozdulatokat, ahogy lágyan simítom bőrét. -Szóval, nem tudsz lazítani a lábaim között?- kérdezek vissza nevetve, ajkam újra és újra gyengéd csókot lehelnek bőrére, cirógatom, puszilgatom, mintha így akarnám a tudtára adni, mennyire aggódtam, mennyire szeretem és, hogy mennyire jó Őt egyben itthon látni. Meglehetősen szemét dolog lenne az élettől, ha az ölembe dobja ezt az imadnivaló pasit, aztán meg el is veszi tőlem.
Annak ellenére, hogy érzem és látom rajta, mennyire élvezi mozdulataimat, újfent a "helye" miatt sopánkodik, én pedig nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam, majd kérdezzek vissza pimaszul, szándékosan ingerelve szavaimmal de nem gondolkodik sokat a válaszon. Tudom, hogy sokkal jobban díjazná, ha inkább én kerülnék a szokásos helyzetbe, ahol inkább Ő van előnyben és én vagyok teste börtönébe zárva, de mivel most fürdetésről volt szó, nekem egyértelmű volt, hogy az így lesz kézenfekvőbb. Az már csak grátisz, hogy így én élvezhetem ki, hogy szabadon simulhat végig rajta a kezem újra és újra, miközben ő csak sopánkodik és megjátsza, hogy amúgy nem élvezi a helyzetet. -Mindig ez a bosszúvágy...- ciccegek rosszallóan a válla fölött, de arcomon továbbra is ott virít a mosoly, miközben kezem incselkedve közelíti meg újra és újra a víz alatt, hogy aztán galád módon odébb is vonuljon.
Azonban Ő is felveszi a kesztyűt, körmeit izgatón húzza végig lábaimon egész a combomig, ahol picit tovább is időz, finoman bele is harapok ajkamba az érzéstől, amit érintése okoz, mire felveti a kérdést, vajon melyikünk bírja majd tovább ezt a játszadozást. -Mintha erre a kérdésre, már kerestük volna párszor a választ...- duruzsolom bőrébe mosolyogva, bár én önként képes lennék bevallani, hogy valószínűleg nem bírnám túl sokáig, hogy ne akarjak a helyemre kerülni, mégis tovább cirógatom pimaszul. -De ne felejtsd el, hogy egy kiskorú is jelen van.- sutyorgom a fülébe aljas mosollyal, miközben kezem közelebb bátorkodik hozzá, finoman végig is simít rajta a víz alatt, kitapintva egyértelmű jelét annak, hogy annyira azért mégsem rossz neki ez a helyzet.-Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád.- mordulok fel halkan, bőrére lehelve a szavakat, majd halkan sóhajtva, újabb csókokkal hintve nyakát és tarkóját, tovább cirógatom gyengéd mozdulatokkal. -Szeretnéd, ha felvenném a neved?- kérdezem végül halkan, pár pillanatnyi csendet követően, visszautalva a korábbi megjegyzésére, ami egy egész picit azt az érzést keltette bennem, hogy talán Ő nem venné rossz néven, ha Mrs Smolensky lennék.

Mr and Mrs
and the puppy

Kihasználom az adandó alkalmat arra, hogy egy kicsit kiélvezzem a közelségét és végre tényleg tudatosítsam magamban, hogy ma este akármerre is járt, akármit is csinált, épségben hazajött, hiszen minden ilyen estén ott lebeg a levegőben a lehetősége annak is, hogy nem így történik, hogy komolyabb baja esik -ahogy már történt is- vagy, hogy egyáltalán nem látom viszont. Bele se akarok jobban gondolni, hogy milyen érzés lenne, ha az egyik emberétől tudnám meg, hogy már nem is fog többé hazajönni és ezt a gondolatmenetet már csírájában el is fojtom, amiben nagy segítség az érzés, ahogy apró csókot lehel bőrömre.
-Biztosan könnyebb lesz, mert legalább nem a saját gondolataimmal leszek elfoglalva.- mosolyodok el, miközben az említett kis elterelésre sandítok, aki tudom, hogy még nagyon sok nehéz helyzeten fog majd átsegíteni a puszta jelenlétével is, amiért már most őrülten hálás vagyok neki. Másképp nem is hálálhatnám ezt meg, mint hogy gondját viselem, bár azért Dimitriyt szolidan figyelmeztetem arra, hogy igazság szerint inkább örülnie kellene, hogy aggódok érte. Ha nem tenném, az azt jelentené, hogy nem szeretem és nem érdekel, ha netán megözvegyülök.
Én magam is elvigyorodok, ahogy a kutyával megossza gondolatait, de pillantásom továbbra is gyengéden kémleli arcát, simítok is vállán finoman, majd én magam is lehajolok vele együtt, ahogy Maflás átmeneti szállását berendezi. Mondjuk végül, majd úgyis a kis vakarcs dönt arról, melyiken szeretné tölteni az éjszakát, holnap pedig valószínűleg fog még kellemetlen pillanatokat okozni mindaz, amit maga után hagy majd itt, de azért abban én is egyetértek, hogy kellhet neki éjszakára kaja és víz. -Lehetne, de kétlem, hogy van itthon pelenkád.- kuncogok halkan, bár valószínűleg arcomra fagyna a mosoly, ha közölné, hogy "már pedig van", akadna is hirtelen kismillió kérdésem, de ahogy a kutyára pillantok újfent, már a holnapi programon kezdek agyalni. Ha van is gazdája, tutira nem vinném neki vissza, mert egyértelmű, hogy nem foglalkozott vele úgy, mint kellett volna, Dimitriy pedig rögtön meg is dorgál viccesen, mintha ezzel fenn állna a veszélye annak, hogy szégyent hozok a nevükre. -Vagy inkább kiérdemelném a Smolensky nevet. - válaszolom jót nevetve a pimaszkodásán és a kacsintásán, de végül inkább a kádba "parancsolom", míg én előállok az apróság rögtönzött edényeivel és elegedetten pillantok végig rajta, ahogy már a kádból pislog rám, mikor visszaérek.
Maflás eközben már örömet leli a párnában, az edények jelenlétét csak egy szimattal veszi tudomásul, ami nem is lep meg annyira, hiszen az imént elég sokat evett hirtelen, majd nyugtázva, hogy a kutya, talán most már rendben lesz, inkább a férjem felé terelem a figyelmem.
Nem kifejezetten úgy veszem le magamról a ruháimat, mintha épp erotikus táncot lejtenék, de azért igyekszem lassan, kacéran véghez vinni a műveletet, már csak azért is, mert Dimitriy le sem veszi rólam közben a pillantását, és még hangot is ad a véleményének, hogy mennyire díjazza a mozdulataimat. Ajkamba harapva elvigyorodok, a fejemet is csóválom, de aztán kirobban belőlem a nevetés arcát látva, amikor rájön, hogy a háta mögé igyekszem helyezkedni. -Sajnálom édesem, de most én foglak Téged érinteni. Te csak lazíts.- súgom halkan a füléhez hajolva, szándékosan érintve is picit bőrét, miközben gyengéd, finom mozdulatokkal végig simítok a szivaccsal vállain, lapockáin és az egész hátán, de végül a szivacsot félre teszem és átadom a terepet a kezeimnek. -Nagyon helyes. Ne perverzkedj a gyerek előtt.- kuncogok halkan, de nem bírom megállni, hogy ne leheljek pár apró csókot vállaira és tarkójára, míg kezem már oldalain siklik előre mellkasához és hasfalához, gyengéden mosva le forró bőrét.
Végül, ahogy egészen nekem dől és melleimhez simul hátával, egyik karommal finoman átölelem és miközben ajkam halántékához simítva, mosolyogva átadom magam a pillanatnak, másik kezemmel gyengéden cirógatom nedves bőrét. Egészen addig, míg kelletlen sóhaja és megjegyzése elő nem csalogat belőlem egy újabb nevetést, talán kicsit élvezem is, hogy így gonoszkodhatok vele akaratlanul is. -Üljek inkább a saját helyemre?-kérdezem halkan kuncogva, szándékosan borzolva az idegeit a hangomban rejlő bujasággal és a hasfalára kalandozó tenyeremmel, de úgy teszek, mintha csak belefeledkeztem volna a cirógató mozdulatokba, mert folyamatosan köröket rajzolgatok bőrére. -Pedig, kezdem élvezni a helyzet adta előnyömet.- pimaszkodok tovább, tarkójára lehelve lágy csókot, ahogy kezem lentebb merészkedik testén, de szándékosan kerülöm ágyékát, helyette inkább csak alhasát, majd combja belső felét simítom, míg fogammal finoman végig karcolom vállán a bőrt. -Ennyire borzasztó érzés, ahogy fürdetlek?- súgom halkan fülébe, csókot hintve mögé a lágy bőrre és még szerencse, hogy háttal ül nekem, mert így nem láthatja az arcomon megjelenő ördögi vigyort. Tényleg élvezem, ha kínozhatom, ha az agyára mehetek.

Mr and Mrs
and the puppy

Újra és újra megmosolyogtat a gondolat, hogy Dimitriy úgy érzi, ringbe kell szállnia a kis jövevénnyel, holott szerintem nem is egy súlycsoport a kettő. Az egyik egy aprócska lény, aki nem tudni, hogy mi mindenen ment keresztül, míg Ő rátalált, a másik pedig a férjem, akit mindennél jobban imádok és még szép, hogy legalább ilyen alaposan le fogom ma este csutakolni, mint ahogy a kis vendégünket. Ha nem jobban, bár ebbe nem is megyek bele jobban, mert már így is szárnyra kap a fantáziám és a mosolyát látva biztos vagyok benne, hogy Ő is hasonlóképpen van ezzel.
Bárhogy is alakul, előbb az apróságot fürdetem meg alaposan, bár jut belőle egy kevés nekem és Dimitriynek is, amin jót nevetünk, de aztán a törölközés marad hátra, ami közben kicsit el is merengek az apróság sorsával kapcsolatban. Tényleg nem értem, hogy tud valaki egy ilyen kis édes kutyát az utcára tenni és Dimitriy megjegyzése sem vilagosít fel jobban, de a "bébi" azért kiérdemel egy szúrós pillantást meg némi szemforgatást, de ezt is mosolyogva teszem, mert akármennyire is cukkol ezzel, nem tudom nem imádni.
Már csak amiatt is, ahogy a szülős megjegyzésemet fogadja, húzza is ki magát a felelősség alól, én pedig szándékosan cukkolom tovább azzal az apuci szereppel, de hatástalan. Továbbra is a haver rangot akarja magának, bár kénytelen vagyok elismerni, hogy meglehetősen "dögös" haver lenne, ha arról lenne szó, de inkább csak nevetve a fejemet csóválom. -Aha. Szerintem Kirill és a többiek is a haverjai lesznek, de oké. Majd idővel kiderül, hogy ki az apucija.- cukkolom szándékosan, mintha ez egyáltalán kérdéses lenne, pedig tudom, hogy a kis vakarcs, már holnap úgy fog csüngni rajta, hogy le sem tudja magáról vakarni. Már csak amiatt is, mert amint túl jut ezen a sokkon meg az új helyzeten, Ő maga is tisztában lesz vele, hogy ki volt az, kihez kapcsolódik az illat, aki megmentette. És az nem én voltam, de erre inkább nem is hívom fel a figyelmét, mert közben magához von egy lágy csókra, egy halkan elsuttogott "szeretlek"-re, amivel kis híján el is feledtet velem minden egyebet. Akárhányszor is mondaná el ezt, mindannyiszor ezt a hatást érné el vele, olyan csodálatos érzés tőle hallani.
Viszonzom is illően, kicsit nehezemre is esik elengedni, de végül Ő elsétál az aprósággal párna után nézni, én pedig a kádat szedem rendbe, hogy utána már a drága férjem csutakolását készítsem elő, ahogy ígértem, de amikor visszatér és újra szembesülök a felrepedt ajka látványával, képtelen vagyok megállni, hogy ne tudakoljam meg óvatosan, mennyire is fájdalmas az a sérülés. Vagy, hogy ne adjam tudtára, mennyire aggódtam miatta egész este, bárhogy is kérte, hogy egyszerűen csak feküdjek le aludni. Szerintem, bármennyiszer is esünk túl hasonló estéken, akkor is képtelen leszek arra, hogy míg Ő fene tudja, hogy kikkel és miféle harcot vív, én édes deden aludjak.
Mégis, ahogy válaszol a kérdésemre, valami egész más érzelem uralja el testemet és ehhez épp elég csak abba belegondolnom, mi mindenre használható a szája, hányféle értelemben élvezhetném ki az éjszaka folyamán, ezzel pedig Ő is teljesen tisztában van, másképp nem vonogatná olyan bőszen a szemöldökét. Maflás jelenléte azonban, egy egész picit változtat a helyzeten, már csak amiatt is, mert nem tudom, hogy fog viselkedni éjjel na meg persze alapból felborította picit a rendet azáltal, hogy megjelent, mert még azt sem tudtam elmondani a férjemnek, mennyire megnyugtató számomra az, hogy egyben hazatért. -Ezt sehogy. Mindig aggódni fogok érted.- súgom halkan, ahogy újfent közelebb araszolok hozzá, gyengéden simítok nyakára, miközben ő elhúzódva homlokomtól finoman halántékomra csókol, de végül nyelek egy nagyot és inkább arra koncentrálok, hogy aránylag egyben itt van. -Addig örülj, amíg aggódok érted. Ha majd nem így lesz, akkor elkezdhetsz te is aggódni.- jegyzem meg nevetve, de aztán én is lehajolok, hogy a hozott párnát és plédet vegyem szemügyre, melyek közül legalább az egyik remélem, hogy megfelel majd az új lakónak. -Majd meglátjuk, melyiket választja végül.- vonok vállat tanácstalan arccal, mert őszintén fogalmam sincs, vajon melyik lesz majd Maflás számára a tökéletes fekhely, végül felegyenesedek, mikor a kaja és a víz kérdés felmerül. -Nem tudom. Hozok neki valamit, az a biztos, bár holnap szerintem így is lesz mit takarítani utána.- húzom el kelletlen fintorba ajkaimat, de még most ebben is lapul némi mosoly, mert akármilyen kellemetlenséget is okoz majd ez az apróság, akkor is boldoggá tesz, hogy itt van velünk. -Remélem, nem derül majd ki holnap, hogy van gazdája, vagy akkor szándékosan lopni fogok egy kutyát magamnak.- vigyorgok Dimitriyre, mert tényleg nem érdekelne, ha így alakulna, sőt. Legalább ennyivel bűnöznék én magam is és kellőképpen beolvadnék a családba, vagy valami ilyesmi. -Ülj be a kádba, én pedig hozok neki kaját.- lesek rá vissza az ajtóból, de aztán sietősen a konyhába indulok, hogy a korábbi edényeket megtöltsem Maflásnak, majd azokkal a kezemben térek vissza a rögtönzött helyéhez, ahova kényelmesen oda is fészkelte magát idő közben. Vagyis, a párnát rágcsálja szórakoztatva magát, de én még ettől a látványtól is elolvadok. -Akkor, én most megfürdetem a "dögös" haverodat, ha nem bánod.- hajolok le mosolyogva a kutyához, de aztán tekintetem a férjemen telepszik meg, miközben megszabadulok a már amúgy is csurom vizes köntösömtől, majd az az alatt lévő ruhától is. -Inkább leveszem, mielőtt még te is lefröcskölnél.- vigyorgok pimaszul Dimitriyre, de aztán már lépek is be a kádba helyet kérve magamnak a férjem háta mögött, a fürdőszivacsot magamhoz  veszem és kellő mennyiségű habfürdő adagolás után, már állok is neki finoman mosni a bőrét, bár jobb híján, én a kád peremére kényszerülök.

Mr and Mrs
and the puppy

Őrülten édes, hogy már most azon aggódik, hogy majd a kutyusnak több figyelem jut, mint neki, pedig nehezen tudnám elképzelni, hogy ez megvalósuljon. Már csak azért is, mert egész más figyelemmel tüntetem ki Őt, mint mondjuk Maflást fogom és, mert Ő egyébként is a férjem. Lehet, hogy tutujgatom és dédelgetem majd ezt a kis kölyök kutyát, mert ez nem kizárt, de biztos, hogy ez nem úgy fog majd teljesülni, hogy közben Dimitriy meg ott ücsörög magányosan a nappaliban vagy akárhol. Nem is akarok belegondolni, hogy viselné, ha tényleg egy gyerekről lenne szó, aki azért már jóval több figyelmet igényel, mint egy kutya, de nem térek most ki erre a témára, pedig lehet, hogy nem ártana tudatni vele, hogy komoly biológiai oka van annak, miért nem fog ez soha megtörténni. Akkor nem ijedezne a jövőbeni esetleges hisztijeim miatt sem, mert mindaz, amit eddig látott tőlem, szerintem meg sem közelíti azt, amire egy terhes nő képes. Forgatom is a szemem a megjegyzésén cinkos mosollyal ajkaimon, de egyebet nem fűzök a témához, mert inkább pimaszkodásnak érzékelem, mint problémának, ami zavarná. Legalábbis, a mosolya ezt sugallja, ami az arcán virít, miközben a fürdőbe indulok a kutyával, ahova hamarosan követ is, hogy aztán olyan édesen nézzen, miként foglalatoskodok Maflával, hogy attól teljesen elönt ismét a forróság, bár ez most a szívemre terelődik, nem máshova.
Egyszerűen imádom, napról napra egyre jobban, így hát miért is ne csutakolnám le Őt is ugyanígy, ha már jelzi, hogy igényt tartana rá -nem, biztos nem féltékenységből-, amin azért hangosan morfondírozik egy sort, én pedig jót kuncogok rajta. -Igen. Én is úgy látom, hogy alaposan kezelésbe kell majd vegyelek.- jegyzem meg buja, pimasz mosollyal ajkaimon, de próbálok megálljt parancsolni a fantáziámnak, mielőtt még túlságosan beleélném magam abba a fürdetésbe, hiszen előtte még ott van Maflás, akit rendbe kell szedni és helyet csinálni neki ma éjszakára. Utána aztán, bőven lesz időm, hogy a férjemmel foglalkozzak, mielőtt még túlságosan elhanyagolva érezné magát.
A párnát nem tartom rossz ötletnek, fel is ajánlja, hogy majd kerít egyet, bár ettől függetlenül nem ringatom magam olyan álmokba, hogy majd Maflás szép nyugodtan el lesz itt egyedül, mert az is lehet, hogy majd inkább velünk szeretne lenni. Vagy lehet, kellően sokkolja a fürdetés ahoz, hogy inkább bekuckózzon egyedül, nyugodtan? -Biztos nagyon megijedt, hogy hova a fenébe viszik. Nem is értem, hogy kerülhetett oda.- csóválom a fejem értetlenül, mert ha valamit, hát az ilyen kegyetlenséget végképp soha nem értettem és a tény, hogy még Dimitriynek sem volt szíve ott hagyni, kellően bizonyítja, hogy Ő egyébként mennyire nem kegyetlen. Vagy legalábbis, ha egy kiskutyáról van szó, biztosan nem az. -Azért, majd a hasadat alaposan megnézem, nem-e lett rajta komolyabb sérülés. Talán, még egy puszit is kapsz rá.- lesek fel rá kacéran, de tekintetem valószínűleg sokkal inkább árulkodik arról, milyen hálás vagyok, amiért újfent megmutatta -talán akaratlanul is-, hogy mennyire érdemes valójában arra, hogy szeressem. Még akkor is, ha tegnap másképp gondolta.
Maflás végül gondoskodik arról, hogy ne csak őt terítse be a hab, de egy pillanatig sem bánom a mutatványát, csak jót nevetek rajta, mint ahogy Dimitriy is, kicsit ki is élvezem ezt a nevetségesen idilli pillanatot, ahogy együtt nevetünk, ahogy kisimít még egy kis habot a hajamból, majd lágy, gyengéd csókot adok ajkaira. -Én is így hittem, de a kutya még mindig képes fokozni.- kuncogok, miközben alaposan megtörölgetem az apróságot és, ha már többször is szóba került, mekkora felelősség valójában Maflás, figyelmeztetem is finoman Dimitriyt, hogy miféle szerepünk lesz a kutya szemszögéből ezután. Ő persze rögtön a kiskaput keresi, bár ezt is olyan édesen, hogy nem bírok nem jót mosolyogni rajta, majd az igen pocsék színészi képességeimet bevetve hanyagul vállat vonok és Maflásra bámulok.-Milyen kár. Pedig, már épp kezdtem beindulni az apukádra, de úgy tűnik, ez a pasas csak az egyik haverod.- magyarázok halkan a kis vakarcsnak, aki válaszul megnyalja az orrom hegyét, én pedig végképp feladom a lehetőségét annak, hogy ne imádnám a kis dögöt. Már most imádom, mint ahogy a nem-apukáját is, aki végül felegyenesedik Maflással a kezében, én is követem a mozdulatban és már fordulnék is a kád felé, hogy leengedjem a vizet meg alaposan ki is öblítsem némi tisztítószerezést követően, de mielőtt még ezt megtehetném, Dimitriy édesen magához húz és gyengéden megcsókol. Már ezt követően se nagyon tudom, mit akartam az imént csinálni, de ezt még tetézi halkan elsuttogott szavával, minek hallatán kezem finoman arcára simítom és elmosolyodok lágyan. -Én is szeretlek. Fogalmad sincs, hogy mennyire.- suttogom halkan pár apróbb csók kíséretében, bár mindbe sikeresen belemosolygok, míg végül nagy nehezen eleresztem és finoman a vállára paskolok. -Gyorsan kitakarítom a kádat, ti pedig keressetek addig fekvőhelyet az uraságnak, légyszíves.- mosolygok fel rá, de aztán némi huncutság költözik tekintetembe, ahogy a további programra gondolok, hiszen ígértem én még mást is mára. -Utána megkapod azt a fürdetést te is.- súgom egy kacsintás kíséretében, finoman el is húzódok tőle, ha engedi, majd neki látok a dolgomnak, míg Ő vissza nem tér Maflással meg egy párnával, de én ekkor már a vizet engedem. -Nem fáj a szád?- kérdezem szomorkás mosollyal,  oda is lépek hozzá, hogy alaposan megnézzem magamnak azt a sebet, miközben kezem gyengéden nyaka oldalára csúsztatom. -Nem is mondtam még, mióta megérkeztél, de azért örülök, hogy ennyivel megúsztad.- sóhajtom szomorkás mosollyal, majd homlokom homlokának támasztom és pár pillanatig, csak kiélvezem a közelségét, az illatát. Tudom, hogy akárhányszor is kell majd ezt végig csinálnom, mindig halálra fogom aggódni magam érte, de egyáltalán nem bánom, mert ez az érzés ilyenkor, bőven megéri.

Mr and Mrs
and the puppy

Nem igazán volt még példa arra, hogy egy ilyen hétköznapi problémát kellett volna megbeszélnünk, most mégis nagyon úgy fest, hogy tökéletes összhangban vagyunk egy ilyen kérdés kapcsán is, mert még csak fel sem merült bennem egy pillanatra sem, hogy Maflást az ágyba pakoljam magunk mellé. Na persze, ez nem jelenti azt, hogy soha nem is lesz olyan, de nem most rögtön, az első estén, amikor  már így is csoda, hogy egyáltalán belement ebbe az egész kutya témába. Inkább viccelődve, kicsit incselkedve adok egy kevés magyarázatot a döntésem mellé, amivel nem is hazudok, mert tényleg elég frusztráló lenne, ha épp helyet foglalnék ma este a helyemen , ez az apró bogárszemű lény meg bámulna rám valahonnan.
Inkább a holnapi feladatokon kezdek agyalni, mi mindent kell majd az apróság kapcsán elintéznem, de azért próbálom a drága férjemet is befűzni magam mellé, de okosan kitér a konkrét válasz elől, reggelig viszont épp elég időm lesz még meggyőzni, hogy velem tartson. Egyébként is, szerintem egész jó kis program lenne, de természetesen, ha fontosabb elintéznivalói vannak, nem fogok akadékoskodni, de a fenébe is, most is öröm látni, ahogy a kutyussal társalog kedvesen. Még akkor is, ha pimasz mosollyal az arcán újfent felhívja rá a figyelmemet, hogy Róla se feledkezzek majd meg. -A férjem fog, csak igazán kényeztetést kapni, ha továbbra is ilyen imadnivalóan viselkedik.- válaszolom halkan, mintha a kutyának beszélnék, pedig tekintetem Dimitriy szemeit fürkészi, arcomon pedig az a szokásos szemtelen mosoly időzik, miközben ahoz hasonlítja a helyzetet, mintha legalábbis gyereket vállaltunk volna. Szívem szerint meg is nyugtatnám, hogy ettől egyáltalán nem kell tartania, de talán nem ez a legalkalmasabb idő arra, hogy átrágjuk magunkat a témán, így inkább megpróbálom a dolog jó oldalára felhívni figyelmét és meghagyni abban a hitben, hogy valaha is gyanakodnia kellene, ha hisztisebb leszek.-Nem feltétlenül. Sok minden más miatt is lehetek hisztis.- kuncogok halkan, kacsintok is felé csalafinta mosollyal, de aztán a fürdő felé veszem az irányt Maflással a kezemben, hogy megmosdassam. Szegény, valószínűleg jó pár napot az utcán tölthetett, de talán mostanra már ő is rájött, hogy itt már jó helye lesz, még akkor is, ha ma este még át kell esnie egy laza pancsoláson, amit próbálok a lehető legkedvesebben és leggyengédebben kivitelezni.
Dimitriyre sandítok, ahogy megszólal, gyengéd mosollyal figyelem pár pillanatig az ajtónál ácsorgó alakját, de aztán újfent a kutyára terelődik a figyelmem, akit alaposan lelötykölök vízzel, majd jobb híján egy kis habfurdőt nyomok a bundájára és csutakolom át alaposan, közbe olykor-olykor nyugtatgatva az egyébként remekül viselkedő apróságot. -Biztos lehetsz benne, hogy ezt te sem úszod meg.- jegyzem meg pimaszul, tekintetem lágyan fordítom arcára széles mosollyal ajkaimon, de aztán újra a masszírozó, finoman dörzsölgető mozdulataimra koncentrálok, miközben Ő a kád szélére ül és gyengéden a hajam mögé tűr egy tincset. Újfent felmosolygok rá, széles vigyorával le sem tagadhatná, hogy egyébként Őt is jó érzéssel tölti el a kis gazfickó jelenléte, ráadásul még a fekhelyét illetően is Ő kezd el hangosan töprengni, ami újfent azt bizonyítja, hogy jobban érdekli, mint egyébként szeretné láttatni. -A párna jó ötlet. Biztos kényelmesebb lenne neki, mint a csempe vagy a szőnyeg.- lesek körbe futólag, felmérem a terepet, mi is szolgálhatna ma fekhelyéül, de valóban a párna tűnik a legjobb megoldásnak, azt viszont képtelen vagyok leplezni, mennyire tetszik, hogy Dimitriy ilyen figyelmes. Minden egyes alkalommal, amikor megcsillogtatja picit ezt a gyengédebb, figyelmesebb oldalát, csak még inkább biztosabb vagyok afelől, hogy jól döntöttem, amikor követtem a megérzéseimet Vele kapcsolatban és tényleg küzdöttem azért, hogy a maszk mögé lássak. Bárki is legyen ő, bármit is csinál, akkor se tudnám nem szeretni amiatt, ahogy Velem, miattam viselkedik. -Bár még így se biztos, hogy nem fogja kaparni az ajtót vagy ilyesmi. Ezt jobb, ha tudod.- vetek rá egy bocsánatkérő pillantást némi szégyenkező mosoly kíséretében, mert valami azt súgja, hogy Maflás meglehetősen magányos lesz itt a fürdőszobában és inkább vágyik majd a mi társaságunkra, vagy legalábbis nem árt, ha erre a lehetőségre is felkészülünk.
Végül a zuhanyrózsát a kezembe veszem és miután beállítom ismét a vizet, gyengéden leöblítem a kutyusról a habot, de úgy dönt, hogy besegít picit, megrázza magát, minek köszönhetően szanaszét repülnek róla a habcsomók én meg röhögve megtörölgetem az arcomat. Dimitriyre lesek, nem tudom jutott-e rá is belőle, de miközben feltápászkodok a kőről gyengéd csókot lehelek ajkaira, hátha ezzel elkerülhető, hogy morcos legyen a kutya mutatványa miatt, majd kiemelem Maflást a kádból és miután nevetve, kellő ideig csurgatom róla a vizet, Dimitriy ölébe helyezem a törölközőre.
A kutyus reszketve próbál megállni a lábain, de valószínűleg ezt már nem a riadtság, hanem a vizes bundája okozza, így sietve rá is hajtom a puha, meleg anyagot, majd kezem a férjem kezére csúsztatom és finoman megszorítom. -Ugye tudod, hogy a kutya csak még többet dob a vonzerődön?- vigyorgok rá pimaszul, de kezem már az apró kis vizes vakarcsot dörzsölgeti, hogy minél előbb megszáradjon. -Innentől tényleg olyanok leszünk neki, mint a szülei.- sóhajtom halkan, gyengéden figyelve a kis apróságot, egészen elérzékenyülve a gondolattól, milyen ijesztő lehetett számára az elmúlt pár nap vagy fene tudja, mennyi ideje lehetett ott a szemétben egyedül.

Mr and Mrs
and the puppy

Nem sokon múlik, hogy teljesen magával ragadjon a hév, hogy pillanatokon belül a kedvenc helyére fészkelődjek csak, hogy még jobban érezhessem, mennyire is vágyik rám, de ahogy a kutyus magára vonja a figyelmünket, sikerül valamennyire lehűtenem magam, már csak amiatt is, mert még Dimitriynek vacsoráznia kellene és a kis aprósággal is lesz még bőven dolgunk, mielőtt még aludni mehetnénk, bár ahogy nézem őket együtt, valami azt súgja, hogy nem lesz semmi gond az új jövevénnyel. Hiába félt és reszketett, amikor megjelent vele itthon, mostanra már kezdi jól érezni magát még az Ő karjaiban is, az összkép pedig egyszerre szívmelengető és izgató.
Le sem tudnám tagadni, mennyire imádom a férjemet, amire Ő is felfigyel, leolvassa az arcomról, újfent az orrom alá is dörgöli, milyen könnyen boldoggá lehet engem tenni, de én ezt egyáltalán nem bánom, mint ahogy azt sem, hogy ilyen nyilvánvaló. -Vagy, csak akaratlanul is van érzéked hozzá.- jegyzem meg sejtelmesen, mert akármilyen rideg is volt eleinte, mostanra azért, már Ő is egész másképp áll hozzám, bár akaratlanul is eszembe jut, milyen kedves gesztus volt tőle már az is, amikor egyetlen említés után előállt a dolgozó szobámmal. Le sem tagadhatná, hogy neki is jó érzés az, ha valamivel boldoggá tehet.
Ezért van most itt ez a kis apró jószág is, bár érte konkrétan nem tettem említést, mégis úgy érzem, hogy talán nem véletlenül alakult most így, hogy Dimitriy rátaláljon. Kétségtelenül jobban érezném magam itthon egy kutyussal, mint egyedül, amikor Ő épp elmegy, hogy mindenféle veszélyes dolgot műveljen, ahonnan általában úgy jön haza, hogy legalább egy sérülés van rajta. Így legalább Maflás eltereli majd picit a figyelmemet -hiszen idő közben még nevet is kap-, bár arról még nekem sincs fogalmam, hogy pontosan mihez kell kezdeni egy kölyökkutyával azon túl, hogy adni kell neki enni, inni meg kell valami fekhely is, ami Dimitriy örömére nem a hálószoba lesz. -Csak nem szeretném, ha olyasmit látna, amitől majd megállna a fejlődésben.- jegyzem meg kuncogva, hasonlóan rángatva a szemöldökömet, mint ahogy korábban Ő is tette, de aztán valamivel komolyabban tervezgetni kezdem hangosan, hogyan is kell majd zajlania ennek az egésznek, bár a fürdetéssel nem igazán tudok napirendre térni, hogy fontos-e még ma megejteni vagy elég lesz holnap is. -Igazából, engem kellene maximum kézben tartani vagy Maflást, ha már nem bírom.- vigyorodok el, bár megértem azt is, ha sokkal fontosabb dolgai is akadnak, de reméltem, hogy talán velem jönne majd, mint valami béna randira. Mosolyogva bólintok a válasza hallatán, ami nem tűnik teljesen nemlegesnek és ez máris félsikernek számít, mint ahogy annak is őszintén örülök, hogy legalább nézi majd, ahogy megfürdetem. Legalább biztos nem fogom véletlenül vízbe fojtani szegényt. -Mármint Maflást.- javítom ki finoman cukkolva, mosolyogva, miközben folyamatosan az említett négylábúval játszadozok, bár egy kicsit megriad, ahogy Dimitriy megmozdul a székkel a vacsora végeztével, azonnal magamhoz is veszem, mikor felém nyújtja, majd kínosan mosolyogva utána pillantok. -Azért, egy kicsit kevesebb felelősség szerintem, mint egy gyerek, de igazad van.- pillantok le Maflásra gyengéden simogatva közben. -Kicsit nekem is ez az érzésem.- sóhajtom halkan, de aztán inkább nem fűzök hozzá több véleményt, csak kezemben Maflással az ajtó felé indulok. Hátra sandítok Dimitriyre, vissza is fordulok felé az ajtónak támaszkodva, majd érdeklődő arccal végig mérem. -De nézd a jó oldalát. Tőle nem hízok meg és hisztis se leszek.- vonok vállat mosolyogva, incselkedve, majd újra elindulok és a fürdőszobáig meg se állok, ahol az első dolgom az, hogy megynyissam a vizet, megfelelő hőmérsékletűre állítsam, hogy kellemes legyen az apróságnak, majd letérdelek a kád mellé és óvatosan bele is állítom. -Semmi vész. Ez csak víz. Kicsit lecsutakolunk vele, aztán tiszta és illatos leszel.- magyarázok a kutyusnak vigyorogva, Ő pedig esküszöm, úgy bámul rám mintha minden szavamat értené.

Mr and Mrs
and the puppy

Meg sem próbálom elrejteni a szavai hallatán arcomra kívánkozó perverz mosolyt, miközben lelki szemeim előtt meg is jelenik a kép, miként próbálna valószínűleg ösztönözni arra, hogy a nevét ordítsam, akármilyen ártatlanul is pislog épp rám. Az a pimasz vigyor az arcán, épp eléggé árulkodik arról, milyen hasonló dolgokon járhat az Ő agya is, bár ez már egyáltalán nem lep meg. Nem igazán tudom elképzelni, hogy valaha is lekorholna vagy épp én Őt, amiért a nap bármely pillanatában képesek lennénk egymásnak esni, amikor pontosan ugyanazt a vágyat látom mindig az Ő tekintetében is, mint ami bennem munkálkodik, ami forrósítja bőröm egyetlen másodperc alatt is akár. Próbálhatnám elnyomni, tagadni vagy megjátszani, hogy nem így van, már bebizonyosodott, hogy úgysem menne, mint ahogy tegnap sem ment, vagy akkor, amikor még nem volt számomra egyéb, mint valami két lábon járó béklyó. Pedig, akkor még nem is szerettem, nem láttam benne mindazt, amit most, épp csak sejtéseim voltak arról, hogy Ő jóval több, mint aminek mutatja magát, de ez a vágy már akkor is jelen volt bennem.
Nem is bírom megállni most se, hogy ha mást nem, legalább szavakkal ne incselkedjek vele, miközben őszinte sajnálatomat fejezem ki a száján lévő sérülés miatt, húzom is az agyát egy csóknak cseppet sem nevezhető mozdulattal, ahogy a kedvenc helyemet említem, de nem úgy fest, mintha nagyon bánná ezt az incselkedő hangulatot, mert Ő sem kímél engem egy pillanatig sem. Se a gyengéd érintésével, se azzal, ahogy az Ő kedvenc helyéről beszél, ráadásul mindezt azon az izgató rekedt hangon adja elő, aminek sosem tudnék ellenállni.
Nem is aljaskodok tovább, megkapja a várt csókot és bár rövid, gyengéd csóknak indítom, Ő gondoskodik róla, hogy végül ne legyen az, ajkai forrón, követelőzőn tapadnak enyéimre, nyelve pedig úgy siklik ajkaim közé és simul enyémhez, hogy már ettől is felpezsdül a vérem. Akaratlanul is eszembe jut ilyenkor, hogy hol szeretném még ezen kívül magamban érezni, simulok is hozzá testemmel egyértelműen a tudtára adva ezzel, mennyire vágyom a teste melegségére, de a kutyus hangja pillanatok alatt észhez térít, emlékeztetve ezzel arra, hogy van más személy is itt rajtunk kívül, akiről még nem ártana ma este gondoskodni.
Persze, csak azután, hogy a férjem is megvacsorázott, aminek neki is lát csendben, de az első falat után a kutyusért indul és azzal a karjában helyezkedik vissza a székére. Hogy a francba ne néznék rá ezek után "nyálasan"?-Menthetetlenül nyálas vagyok.- vigyorodok el a poénos dorgálását követően, már csak azért is ugyanúgy bámulva rá, de nem is tudnék másképp tenni, amikor ennyire édes azzal az aprócska kutyával. Hiába a kemény maszk meg a maffiózó imidzse, le se tudná tagadni, hogy ez a kis "vakarcs" máris belopta magát az Ő szívébe is. Hogy is lehetne Ő ezek után szörnyeteg? Vagy akár a kutya, akinek a nevén töprengek már bőszen, mielőtt még tényleg ráragad valami nevetséges jelző, bár nem igazán van jó ötletem, inkább csak találgatok, Dimitriy véleménye felől is kíváncsiskodok, de a Churchill hallatán jó kedvűen elnevetem magam. Kénytelen vagyok egyetérteni vele, hogy talán nem az a legjobb, ha a híres történelmi alakok nevei közül válogatunk, ráádásul nagyon úgy fest, hogy az iménti poénos felvetésem, még Dimitriynek is tetszik. Le is bámulok a mostanra már egész nyugodt apróságra, magamban ismételgetem a Maflás szót, megpróbálom elképzelni, mennyire is illene a vakarcshoz, majd elvigyorodok és bólintok. -Legyen. Nekem tetszik.- sandítok fel a férjemre, aki persze fenntartja magának a jogot továbbra is, hogy a "vakarcs" megnevezést is legálisan használhassa, de annyi baj legyen, még az is egész kedves a kutyussal kapcsolatban.
Pár pillanatig még élvezkedve figyelem az elém táruló képet, kicsit olyan érzésem is van, mintha valami meghitt családi pillanat zajlana le, ahogy a férjem az új kutyát tartja az ölében, a szívemben meg túlcsordul a szeretet, míg fel nem vetődik a kérdés, hol éjszakázzon Maflás. Alaposan átgondolom a kérdést, valószínűleg ki is rajzolódik arcomra, milyen komolyan fontolóra veszem az összes létező helyiséget a házban, míg végül vállat vonok.-Nem tudom. Talán a fürdőben tudna a legkevésbé kárt tenni. Holnap pedig, majd elviszem dokihoz, aztán be is vásárolunk szépen.- sandítok az új családtagra mosolyogva, boldogan, de aztán újfent Dimitriy arcára tekintek és sietve odahajolok hozzá egy lágy csókra.-Köszönöm.- súgom halkan, ezer wattos vigyorral, mert akárhogy is ment ebbe végül bele, biztos vagyok benne, hogy nem így döntött volna, ha nem lennék itt, hogy csakis miattam lágyult így el, bár arra nem vennék mérget, hogy egyébként ne látta volna Ő is oltári aranyosnak ezt a kis vakarcsot. Akár a régi Dimitriy is.-Van holnap valami dolgod, vagy te is velünk tartasz?- kérdezem végül kíváncsian, miközben újra és újra Mafláson simít végig kezem, vagy épp már játszadozok is vele, mert a kis nyavalyás, ha óvatosan is, de kerül fordul ráharap az ujjamra. -Na meg... megfürdessük vagy fürdessem még most este, vagy inkább azt is napoljuk el? Vagy inkább lefekszel?- lesek rá kíváncsian, némi pimasz éllel hangomban, mert szinte biztos vagyok benne, hogy lefeküdni nélkülem semmiképp sem fog, de abban már kevésbé, hogy részt akarna venni a kutyafürdetős akcióban.

Mr and Mrs
and the puppy

Vicces elképzelni, hogy a kutyát is Dimitriynek nevezzük el, jó pár humoros helyzetet szülne, amit mindketten érzékeltetünk is egy-egy mondattal, jót is nevetek az elképzelt jeleneten gyengéd pillantást vetve közben a név igazi tulajdonosára, de azért még sem fordulna a fejemben, hogy a kutyát is ugyanígy nevezzem el. Már csak amiatt sem, amit utána Dimitriy is szóvá tesz. -A legkevésbé sem akarok a kiskutyára gondolni abban a helyzetben, úgyhogy megegyeztünk.- vigyorgok huncut pillantással. -És valószínűleg te sem okoztál még csalódást, másképp nem ordítanám kerül-fordul a nevedet.- vonogatom én is a szemöldököm hozzá hasonlóan, de aztán csak nevetve fejet csóválok, ahogy tudatosul bennem, hogy konkrétan fél órát nem bírunk ki egymás mellett anélkül, hogy ne tenne valamelyikünk valami perverz megjegyzést. Na nem, mintha ez amúgy zavarna, mert imádom, hogy még mindig ennyire olthatatlannak tűnik a köztünk tomboló vágy.
Nem is bírom ki, hogy ne húzzam az agyát, amikor a megfelelő üdvözlést hiányolja, hiszen emiatt egyedül a sérülése felelős, amit alaposabban is megnézek, ahogy elé állok és felemelem a fejét, nem is bírom megállni, hogy ne cukkoljam tovább azzal, mi mindent csináltam volna még ma este a szájával. Még akkor is, ha egyébként nem is ezen járt az agyam, hiszen leginkább, csak az aggodalom töltött el egész addig, míg haza nem ért, hogy vajon épségben látom-e majd viszont. Mégis elég egyetlen megjegyzés és egy gyengéd érintés a derekamon tőle, hogy libabőrössé váljak, oldalra is biccentem a fejem, ahogy hallgatom, majd felbuzdulva a bizonygatása miatt, hogy mennyire nem fájdalmas az a seb, le is hajolok hozzá, hogy ajkaimmal finoman cirógassam picit övéit, méltó üdvözlés reményében pedig gyengéden meg is csókolom. -Na és, hol is van a Te kedvenc helyed?- kérdezem szemtelen mosollyal, élvezve ahogy csókja és érintése nyomán érezhetően eltölt végre a nyugodtság, már ami az aggodalmat illeti, mert ezzel egy időben, valami egész más kezd bennem éledezni, főleg, mivel megjegyzései egyértelművé teszik, hogy valóban, Őt sem a fájdalma köti le leginkább.
Végül fejére simítom tenyerem, finoman cirógatom a haját ahogy melleim közül rám bámul, mintha csak tényleg most üdvözölném végre itthon, mert most már legalább elég közel van hozzám ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, hogy tényleg itt van. Húz is finoman közelebb, én viszont próbálom a megmelegített vacsorára terelni inkább a figyelmét, bár a forró, de gyengéd csók, amit közben ajkaira lehelek, egyáltalán nem segítették ezt elő és ez abban a pillanatban lett még nyilvánvalóbb, amikor mohóbbá vált csókja. Minden alkalommal elgyengíti a lábaimat ez a vad, mohó csók, ahogy nyelve buján enyémhez ér, ahogy érzékelem a benne dúló szenvedélyt, elő is csalogatja belőlem a vágyat, melleimmel mellkasához simulok, egészen hozzápréselem magam szinte már látva magam előtt a pillanatot, amikor tényleg felpakol a konyhapultra, bele is borzongok az elképzelésbe, de az apróság halk nyüszítése kizökkent hirtelen mindkettőnket. Mintha csak tudatni akarná velünk, hogy "Hé, amúgy én is itt vagyok és nem szeretném ezt végig nézni" vagy ilyesmi. El is nevetem magam zavaromban, elhúzódok Dimitriytől, miközben lesandítok a kutyusra, Ő pedig kezébe veszi a villát és falatozni kezd, mintha most jutna eszébe, hogy egyébként ez volt az eredeti terv.
Épp csendben kortyolok egyet az üdítőmből, mikor Dimitriy váratlanul felemelkedik a helyéről és a kutyához indul úgy, villával a kezében én pedig némán, széles vigyorral az arcomon nézem végig, ahogy magához veszi az apróságot és úgy helyezkedik vissza a székre. Olyan édesen kezd magyarázni a vakarcsnak, hogy egy pillanatra saját ajkamba kell harapnom, csak hogy ne sóhajtsak fel szerelmesen, mint valami kezdő színésznő, de azért a "szörnyeteg" szó hallatán rosszallóvá válik pillantásom mosolyom ellenére is. -Itt senki sem szörnyeteg.- korholom finoman, de lágyan pillantva rá, miközben finoman a vakarcs felé nyúlok és megsimogatom a buksiját. Nem létezik a férjemnél vonzóbb látvány alapból sem, de most, ahogy a kutyussal a kezében figyelem, csak még jobban eltölt ez a meleg, boldog érzés iránta és ezt valószínűleg, az arcomról is könnyedén le lehet olvasni. -Lehetne a neve Maflás. Ha már épp kaptál is ma este egyet.- pimaszkodok halkan nevetve, bár arra most még nem hívom fel Dimitriy figyelmét, hogy egyébként a kutyust elnézve, szerintem lesz még idő, amikor a "vakarcs" elnevezés, már nem igazán lesz helytálló. -Vagy legyen inkább elnevezve valami történelmi személyről?- ötletelek tovább mosolyogva, de őszintén szólva, mivel mindig is tudtam, hogy sose lesz saját kutyám, odáig nem is jutottam el soha, hogy a nevén gondolkozzak, mert csak még jobban fájt volna a szívem az állatka hiányában. Most meg itt ez a kis apróság és ötletem sincs, mi lenne a legideálisabb név neki.

Mr and Mrs
and the puppy

Kacéran elmosolyodok a figyelmeztetés hallatán és bár én magam is szavahihető embernek vallom magam, most mégse tudok vitába szállni vele. Élvezem, ha pimaszkodhatok vele, ez már a legelső pillanattól egyértelmű szerintem mindkettőnknek, így aztán nem is kérdéses, hogy lesz még alkalom, amikor ezt az "apucit" hallani fogja tőlem, még akkor is, ha tényleg nagyon perverz. Nem is tudom arcomról eltüntetni a szemtelen mosolyt, maximum csak lágyul picit, ahogy a motivációja felől kérdezem, hosszan el is veszek pillantásában, mintha csak szavak nélkül köszönném meg mindazt, amit tett, közölném vele hogy tudom , hogy ezt az apró kis lényt miattam nem hagyta magára, mert az még nekem is egyértelmű, hogy nem saját magát akarta meglepni vele. Elég a kelletlen fintorait látni és az egyértelmű féltékenységét érzékelni, de ettől is, csak még imádnivalóbb. Sosem gondoltam volna, hogy így fog valaha ragaszkodni hozzám, hiszen tisztán emlékszem arra, amikor az arcomba vágta, hogy akár el is mehetek, nem fog utánam jönni. Szöges ellentétben áll azzal, ahogyan végül akkor viselkedett, amikor a hotelba rohantam tőle. Mintha ezer éve történt volna.
Közelebb lépek végül hozzá, lágyan simítom kezeimet vállára, ahogy próbálom megnyugtatni afelől, mennyire nem kell féltékenynek lennie a kutyusra, kezei simulnak is rám, derekamnál fogva húz magához, fenekemre siklik tenyere, amitől bölcsebbnek is érzem, ha rögtön odébb is állok, pedig már így is megzavartam a vacsora elfogyasztásában, bár nem úgy fest, mintha kicsit is zavarná, hiszen hátra dől a széken végül, úgy pillant rám, mikor a kutyus nevével kapcsolatban kérdezem. -Érdekes lenne ordítani a házban, hogy "Azonnal gyere ide, Dimitriy!" vagy ilyesmi.- kuncogok halkan az apróságra sandítva, aki úgy fest, lassan kezd megnyugodni, bár a vékonyka, nyüszítő hangot még néha hallatja velünk, ha már csak halkan is. El is képzelem, milyen különös lenne épp az Ő nevét adni neki, de egy fejrázással el is vetem a gondolatot.-Nem tudom. Fürdetéskor úgyis kiderül, bár én úgy láttam, hogy talán fiú lehet.- pillantok vissza Dimitriyre mosolyogva, hiszen így aztán végképp az orrom alá dörgölheti majd, hogy egy másik pasi, talán elvonja a figyelmemet majd néha Róla, de tényleg eszem ágában sincs megfeledkezni a férjemről. Hogy is tehetném, ha úgy néz rám, mint ahogy most is?
Nehezményezi is végül, hogy a várt üdvözlés elmaradt, én pedig reflexből pillantok le a sérült szájára, hiszen nem a kutyus miatt nem kapta meg a várt "üdvözlést", hanem mert nem akartam neki fájdalmat okozni, de amint megnyugtat, hogy annyira nem is vészes a seb, lassan közelebb somfordálok hozzá a pult széle mentén.-Pedig, elég fájdalmasnak tűnik.- duruzsolom halkan felváltva bámulva a sebet vagy épp szemeit, mikor pedig ismét elé érkezek, finoman arcára is simítom tenyereimet, hogy így emeljem meg picit az arcát és alaposabban szemügyre vegyem a sebet.-Kár. Pedig, úgy terveztem, hogy ha hazaérsz, helyet foglalok a kedvenc helyemen. Kárpótlásul az aggódásért.- súgom halkan, és a pikáns megjegyzés ellenére tekintetem komollyá válik, valószínűleg bőven árulkodik is mindarról, amit éreztem addig, amíg vártam hogy megérkezzen, mint ahogy arról a megkönnyebbülésről is, amit most érzek, hogy épségben látom. -Jó, hogy itthon vagy.- súgom végül közelebb hajolva hozzá, de ahelyett, hogy megcsókolnám, csak finoman végig húzom a szám ajkán a lehető legóvatosabban, miközben finoman magamba szívom illatát és sóhajtok egy nagyot, mintha csak most sikerülne igazán megnyugodni. Mintha attól nyugodnék meg igazán, hogy végre igazán közel lehetek hozzá, bár ez egyértelműen így is van. -Egyél szépen, különben megint melegíthetem.- súgom végül pimasz mosollyal, de képtelen vagyok megállni, hogy szavaim ellenére ne leheljek gyengéd, de forró csókot ajkaira, még érthetőbben a tudtára adva, mennyire jó érzés épségben látni és, hogy milyen veszettül szeretem.