Mr and Mrs
and the puppy

Amikor legutóbb ebben a szobában tartózkodtunk, bőszen bizonygattam, hogy soha nem fog megkapni, soha nem érhet majd hozzám, most mégis az Ő ajkaitól reszket és lüktet a testem, miatta érzem úgy, hogy az egész világom összeomlik, romokba dől, hogy aztán pillanatokkal később, ahogy felszáll a köd és tisztul a kép, újra felépüljön és Ő az, aki a középpontjában áll, az egyetlen biztos pont benne.
Csókját mohón viszonzom olykor ajkairól kapva levegőért, testem az övéhez simul, simítom, ölelem, mintha mindenhol érezni akarnám, de közben már kibontakozóban van buja tervem, tekintetében látom is, ahogy felismerés csillan, mikor finoman hátrébb terelgetem, ugyanolyan vágy izzik fel benne, mint az én szemeimben, mert alig várom, hogy az enyémhez hasonló gyönyörben részesítsem, hogy érezzem, ahogy teste megremeg tőlem, halljam édes hangjait, miközben végig söpör rajta a gyönyör.
Elé is ereszkedek, ajkaim közé veszem finoman, gyengéden kényeztetve, izgató nyögéseket és sóhajokat csalogatva elő belőle, míg hamarosan már én magam sem tudom eldönteni, melyikünket is kínzom jobban azzal, ahogy mohó mozdulatokkal hajszolom tovább. Az én testem is tűzben ég az ő élvezetétől, a szívem újra azzal a heves tempóval dübörög mellkasomban, miközben finoman megremeg tenyerem alatt, ajkaimba rándul. Szinte csak centikre van a vágyott orgazmustól, tisztán érzem rajta, mégis megállit, felhúz magához én pedig egy röpke pillanatig, csak bámulok csillogó szemeibe, talán kissé értetlenül is állok a helyzet előtt, de amint ajkaimra forr és magára emel, már karolom is át nyakát egész testemmel forró bőréhez simulva, ölemmel ágyékának feszülve.
Szinte fojtogat ez a mohó, telhetetlen vágy, mozdulataim kapkodóvá válnak, ahogy bőrét marom finoman körmeimmel, hajába túrok, miközben egyetlen határozott mozdulattal belém hatol így akasztva el lélegzetem pár pillanatig. Úgy nyög ajkaimba, hogy attól az egész testem lángba borul, zihálva préselem magam bőrének, míg kiélvezem a heves mozdulata okozta bizsergető érzést, ajkaiba suttogva azt, ami talán már amúgy is egyértelmű számára, hogy az ilyen vad, túlfűtött pillanatok, csak még inkább felajzanak. Pedig, amíg Vele nem találkoztam, meg sem tapasztaltam igazán, mi irányítja ilyenkor az embert, mi készteti arra, hogy olyan mohó, állatias mozdulatokkal essenek egymásnak, de mint sok minden mást, ezt is megértettem. Semmire nem vágytam úgy, mint rá és, bár eleinte azt hittem, ez amiatt van, mert tiltottam Őt magamtól, már belátom, hogy tévedtem. Azóta is ugyanúgy akarom a nap minden pillanatában, mintha egyszerűen sosem lenne belőle elég, akárhányszor is élem az Vele a gyönyört, mert mindig egyre csodálatosabb és őrjítőbb.
Szomjazva kapok ajkaiért, ahogy mozogni kezd bennem és a korábbi gyönyör ellenére ismét megérzem, ahogy a mámor felé kezd taszítani minden újabb heves lökéssel. Zihálva kapaszkodunk egymásba, ajkamba harap izgatón, mire felszisszenek az édes fájdalomtól, lihegve mosolygok bele a mozdulatba, ahogy válaszul körmeim húzom végig hátán, aztán hajába túrva, csípőmmel mozdulva felé, belenyögök az élvezetbe.
Egyre mélyebb, egyre mohóbb sóhajokkal próbálok levegőhöz jutni, ahogy testem egyre közelebb ér az orgazmushoz, fülemben csak a vadul lüktető vérem hangját és Dimitriy édes hangjait hallom, érzem, ahogy lüktet bennem, ahogy újra és újra megfeszülnek izmai a már Őt is kerülgető beteljesüléstől, míg végül elakad lélegzetem és egy vad, buja nyögés kíséretében, reszketve megadja magát a testem.
Teljesen magával ragad a mámor, de még tetézi a gyönyörömet az Ő gyönyöre is, ahogy bőrömbe nyögve, pár elnyújtott, vehemens lökéssel, reszketve elélvez. Minden egyes rándulása és lüktetése újra és újra ingerli testemet, újabb gyönyörhullámot keltve bennem, amit pár, már jóval halkabb nyögéssel próbálok átvészelni, arcát nyakamba fúrja, reszkető testét finoman szorítom is magamhoz, miközben próbálom rendezni légzésemet. Szavai hallatán lágy mosoly jelenik meg arcomon, csókot hintek halántékára. -Szerintem, nekem soha nem is lesz elég Belőled.- duruzsolom halkan, lágyan cirógatva forró bőrét, mellkasom még mindig őrült tempóban emelkedik és süllyed, ahogy levegőért kapkodok, de a legcsodálatosabb érzés hozzábújva várni a megnyugvást. -Őrülten szeretlek...- lehelem halkan végül ajkai után kutatva, majd lágy, de tüzes csókot lehelek rájuk és finoman arcára simítom kezem, de aztán fészkelődni kezdek és elnevetem magam. -Azt hiszem, tiszta billentyű lenyomat lett a hátsóm.- kuncogok halkan, ha pedig engedi, lekászálódok szegény hangszerről, de ajkamba harapva veszem tudomásul, hogy most már ezt is kipipálhatom a listámon. -Vajon, Maflás alszik már azóta vagy meglógott? - sandítok az emelet irányába, mintha ezzel választ kaphatnék a kérdésre, de amint eszembe jut a kutyus, kénytelen vagyok újabb lágy csókot kérni a férjemtől. Iszonyúan édes tőle, hogy haza hozta ezt a kis vakarcsot.

Mr and Mrs
and the puppy

 Teljesen elveszi az eszem azzal, ahogy váltogatja kényeztető mozdulatai ritmusát, ahogy combomnál fogva tart szorosan, mintha csak esély lenne arra, hogy majd elhúzom magam tőle, de amikor az intenzívebb hullámok végig cikáznak testemen, melyek a közeledő gyönyört ígérik, csak még inkább szájára mozdulok, bármennyire is őrjítő az érzés.
Egy pillanatig sem kímél, hamarosan pedig nyilvánvalóvá is válik, hogy esze ágában sincs megállni, míg magával nem ránt a gyönyör, izgató, buja nyelvmozdulataival egyre közelebb is sodor hozzá, míg végül nyögve, levegő után kapkodva, remegve megadom magam az élvezetnek, ami úgy söpör végig rajtam, akár egy ciklon. Ujjaim a zongorát markolják, mintha kapaszkodót keresnék de amint felegyenesedik, hogy ajkaimra forrjon egy heves csókkal, már bőrére siklanak végig járva teste minden négyzetcentiméterét, miközben Ő izgatón hozzám simul, ölemnek feszül így adva tudtomra, miféle hatással volt rá mindaz, ami bennem lezajlott. A hangok, amiket nem akart, hogy megpróbáljak elnyomni és sikeresen ki is csikart belőlem a szájával, ami imád.
Akaratlanul is elmosolyodok szavain, de közben már az jár a fejemben, miként akarok neki én is hasonló élvezetet okozni, kéjes nyögéseket hallani tőle, pimaszul utalok is rá, miféle helyzet az, amikor mégis csak csendben tudok lenni, finoman rásimuló kezemmel téve egyértelművé a célzást. Ajkaim mohón indulnak el bőrén, nyelvem végig siklik mellkasán, csókokat lehelek hasfalára is élvezve, ahogy libabőrös lesz tőlem, ahogy belesóhajt mozdulataimba, de mindez nem ér fel ahhoz a mámorító hanghoz, amit már előtte térdelve, nyelvemet végig húzva rajta, majd ajkaim közé véve csikarok ki belőle. Gerincem mentén végig fut a borzongás a nyögésétől és az érzéstől, ahogy ajkaim közé lüktet, ahogy megremeg tenyerem alatt és, ahogy elkáromkodja magát.
Futólag megjelenik ajkaimon egy ördögi mosoly, de aztán folytatom az édes kínzást, kezem hol finomabb, hol markánsabb mozdulatokkal barangolja bőrét, mint ahogy ajkaim is váltakozó ritmussal siklanak végig rajta, sóhajai pedig és az érzés, ahogy hajamba túr finoman, csak tovább izgatnak. Iszonyúan beindít, amilyen hatással vagyok rá, ahogy reagál ajkaim és nyelvem játékára, így mikor végül felhúz karomnál fogva, már én is levegő után kapkodva bámulok rá egy hosszú pillanatig elveszve lázas tekintetében.
Úgy kap ajkaimért, mintha az élete függne tőle, kapkodva, mohón viszonzom forró csókját, de közben már nyakát karolom, ahogy combjaimnál fogva magára emel, simulok testéhez minden lehetséges helyen, melleim tűzforró mellkasához feszülnek, ágyéka pedig halk nyögésre késztet, ahogy ölemnek simul és a zongorára tesz. Szavaira nem válaszolok, nem is tudnék, mert amint megfelelően elhelyezkedik, már el is merül bennem egy határozott mozdulattal, amitől még a levegő is bennem reked, csak egy vad nyögésre futja, bár ez meg sem közelíti azt a vadító hangot, ami az ő torkából hallatszik így nyomva el a zongora újabb szabálytalan hangjait. Beleborzong az egész testem, szavai csak tovább fűtik vágyamat, bőröm ismét felforrósodik és hiába a pár perccel ezelőtti orgazmus, újra csak azt érzem, hogy mindennél jobban akarom Őt. -Imádom, amikor ilyen heves vagy. - nyögöm ajkaiba, csókokat hintek állára, szorítom magamhoz, mintha az utolsó kapaszkodót találtam volna meg benne a világon, majd forró, tüzes csókra hívom, olykor ajkai közé lihegve a vágytól, vadul markolva tarkójára, neki feszülve testemmel.

Mr and Mrs
and the puppy

 Sejtelmes mosoly jelenik meg arcomon a párnás megjegyzése hallatán, de közben igyekszem a lehető legártatlanabb pillantással nézni rá, mintha egyszer sem fordult volna meg ilyesmi a fejemben, bár ha gondoltam is hasonlóra, az mindig csak egy kósza pillanat volt csupán, mert még a gondolattól is irtóztam, hogy megpróbáljak ölni. Gyűlöltem a helyzetet, ezt az egész színjátékot és a tényt, hogy konkrétan el lettem adva egy maffiózónak, de sosem Őt sosem gyűlöltem igazán, mert tudtam, hogy legalább annyira nem akarta az egészet, mint én. -Annyira azért nem voltál utálatos, hogy ilyesmivel próbálkozzak.- kuncogok én is halkan, de a következő megjegyzését hallva akaratlanul is eszembe jut az a jó pár éjszaka, amikor komolyan küzdenem kellett magammal, hogy még véletlenül se vonuljak át hozzá, mert annál szanalmasabbat, már nem is tehetnék. Az egyértelmű behódolás lett volna, ha meglepem éjjel a hálószobájában, ráadásul még azt gondolta volna a végén, hogy majd ebből szokás lesz. -Azt mindjárt gondoltam, de azért örülök, hogy te sem tetted.- mosolygok tovább jót szórakozva ezeken az elképzelt helyzeteken, de egyébként őszintén nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha egy éjjel beállít hozzám, hogy bepróbálkozzon. Kellett a tudat, hogy én irányítom az egészet, hogy én mutatok zöld lámpát, ha épp akarok, hogy tényleg kihívás legyen az, hogy hozzám érjen, ne pedig valami "rangja" által jogosan követelhető dolog.
Megnyugtat a tudat, hogy nem igényel újabb kihívást, bár nehezményeztem is volna, ha kiderül, hogy amúgy most már unatkozik, bár nem is ez érzékelhető abból, ahogy a zongorára kényszerít, majd egy forró, mohó csók után, mintha csak bizonyítani akarná, mennyire semmiség a sérülése, lefelé indul testemen.
Már az felizgat, hogy tudom, hova araszol tüzes csókjai kíséretében, de még így is lehengerlő az érzés, ahogy először megérzem magamon a nyelvét, nem is tudom visszafogni a kikívánkozó sóhajokat és nyögéseket, ahogy kíméletlenül ingerel tovább, csak próbálok támaszt találni a zongorán,  különös hangokat csalva ezzel ki a hangszerből, haját túrom vagy épp vállát, hátát simítom, de a kábult pillanat hevében azért olykor megragadom az alkalmat, hogy alaposan megnézzem magamnak, ahogy előttem térdel. Kibaszottul izgató látványt nyújt, amihez társul érzéki kényeztetése és a korábbi játszadozásunk utáni sajgó érzés is, így nem is kell sok idő ahhoz, hogy testem egyértelműen elinduljon a gyönyör felé vezető mámoros úton.
Csípőm nyelvére mozdul, ajkaiba simul önkéntelenül is, miközben testemet kínozza az ismerős bizsergés, a szívem vad tempóban dübörög mellkasomban a vérem helyén pedig az az érzésem, hogy láva csorog, úgy felforrósodik mindenem, míg végül le nem tarol a gyönyör, ez az őrjítő érzés, amitől hirtelen levegő sem jut a tüdőmbe, akármilyen hevesen is kapkodok érte.
Nyögve, lihegve próbálok észhez térni, míg le nem csap ajkaimra mohó, vad csókjával, ágyéka ölemnek feszül újabb remegést váltva ki testemből, a gondolat pedig, mennyire felizgatta már pusztán az is, hogy én elélveztem ajkaitól, csak tovább pezsdíti véremet. -Kénytelen voltam.- sutyorgom kacér vigyorral, még mindig levegő után kapkodva bújva hozzá, miközben kezeim nyakán, tarkóján simítanak, teste minden porcikáját bejárják, mintha csak próbálnék visszatalálni a valóságba, Hozzá.-Bár van, amikor csendben tudok maradni.- harapok finoman alsó ajkamba, ahogy kezem lentebb kalandozik rajta, és míg egyik kezem férfiasságára talál, másikat finoman mellkasának feszítem, így tolva el finoman magamtól. -Például, ha le van foglalva az én szám is.- lehelem ajkaiba incselkedő mosollyal, nyelvem izgatón végig is húzom az alsón, majd nyakán barangolok végig lágy csókokkal lassan haladva lentebb kulcscsontjára mellkasa felé. Azoknál a hangoknál, amiket képes belőlem kicsikarni, már csak egy dolog van, ami jobban beindít: az ő nyögései és sóhajai, amikor eléri a mámor és most bármi terve is volt a zongorával, kénytelen lesz várni még vele.
A gyönyör, amelyet az imént okozott nekem, még párszor végig simít testemen, miközben már mellbimbóját veszem ajkaim közé, csókokat hintek minden egyes tetoválásra és hegre, ami csak mellkasát borítja, majd lentebb araszolok hasfalára nyelvemmel és ajkaimmal, ördögi mosollyal arcomon, miközben egyik kezem folyamatosan férfiasságán simít végig újra és újra. -Amióta csak hazaértél azzal a kis vakarccsal, erre vágyom.- duruzsolom bőrébe és most én ereszkedek térdre előtte, finoman rámarkolok a mozdulat közben és   felpillantok arcára, párszor gyengéden végig húzom rajta nyelvemet, mintha csak ízlelgetném, végül ajkaim közé veszem szándékosan elnyújtva picit a mozdulatot. Lassan, finoman ismétlem meg, mindig egyre mélyebbre engedve, amíg csak bírom, néha jó pár pillanatig magamban tartva, nyelvemmel ingerelve közben  finoman, szabad kezem pedig gyengéden cirógatja combját, hasfalát, vagy épp fenekére siklik pimaszul. Egészen felajz engem is az érzés, ahogy ajkaimba feszül, ahogy néha megremeg tenyerem alatt, remélhetőleg  hallgatva azokat a szexi, izgató hangokat, amiket annyira imádok előcsalogatni belőle.

Mr and Mrs
and the puppy

Az, hogy most itt vagyunk, így, egymásba bolondulva, sok apró véletlen összességének köszönhető. Ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor fény derült arra, hogy csakis azért nem emelt rám kezet elejétől fogva, mert a szerződésbe valaki beleiktatta előzékenyen, hogy nem teheti. Más esetben, szerintem már az első estén kaptam volna egy pofont azért, ahogy viselkedtem, így viszont kénytelen volt visszafogni magát, én pedig lassan kivívtam a tiszteletét, mert verés helyett muszáj volt elviselni és mindannyiszor végig hallgatni.
Mindezek ellenére mégsem tudom elítélni amiatt, hogy csak egy szerződés védett meg tőle, mert az alapján, amit eddig az Ő világából láttam tudom, hogy náluk teljesen elfogadott, hogy lepofozzák a nőt, ha nem bír viselkedni. Ebben nőtt fel, ezt látta, így illik, mostanra viszont már biztos, hogy ha felbomlana az a szerződés, akkor sem emelne rám kezet soha, mert Ő már nem ugyanaz a Dimitriy, aki simán elvette volna egyébként azt, amit akar. -Tudom, hogy nem kellett volna kétszer kérnem, hogy háljuk el a nászéjszakát.- kuncogok halkan, hiszen éreztem és láttam abból, ahogy végig mért aznap este, hogy ha a háta közepére is kívánt, mint nejét, vonzónak talált. És ugye ott van az a csók is, amit kicsalt tőlem pimasz módon, mintha csak kereste volna a lehetőséget arra, hogy legalább egy picit belekóstolhasson a töltött gyümölcsbe.
Az ismerős dallamok hallatán mégis kellemes érzés fog el, akármilyen is volt akkor este a hangulat, mert mindez mégis az alapköveit képzi annak, ami most vagyunk. Bármennyire is kívántuk egymást akkor a pokolba, bármennyire is bosszantotta a dac, ami jelen volt bennem iránta, végül mégis egymásban leltünk rá valamire, amit a világért sem engednék el többé. -Ó, tudom én azt. Csodálkoztam is, hogy nem tetted.- lesek rá gyengéd mosollyal, hiszen eszembe se jutna hibáztatni, amiért akkor így érzett. Én is így éreztem, mint ahogy szerintem mindenki más is ezt tette volna. -Örülök, hogy ilyen mély benyomást tett rád az az egy Mrs Smolensky.- duruzsolom halkan, miközben testemben az eddig épp csak szunnyadó vágy újra feléled már attól is, ahogy teste nekem feszül finoman, így taszítva a zongorának, amit meg is szólaltat sikeresen a hátsóm, de csak jót mosolygok rajta vele együtt. -Lehet,hogy új kihívást kell neked találnom. Még a végén elunod magad mellettem.- incselkedek halkan, de már rég nem azon jár az eszem, hogy mennyi ellenérzés volt bennem iránta az elején, hanem az, hogy most mennyire kívánom újra és újra, szüntelenül, mint valami drogfüggő. Hogy mennyire boldoggá tesz minden nap, már pusztán azzal is, hogy mellette ébredhetek vagy, hogy milyen hihetetlen hatással van rám a pillantása, az érintése, a csókja. Még mindig rácsodálkozok néha, miféle buja dögöt csalogatott elő belőlem.
A szívem, már attól hevesebben ver, hogy teste hozzám simul, ajkaim nyaka bőrén, állán hagynak apró csókokat, kacér mosollyal harapok finoman fülébe az érzés pedig, ahogy ennek hatására megfeszülnek izmai egy pillanatra, csak még jobban felizgat. Ki is követelek magamnak egy forró csókot, nyelvem mohón kutat nyelve után, miközben Ő egyre inkább a zongorának taszít, míg már fenekem a hűvös billentyűkre kényszerül, Ő pedig combjaim közé fészkeli magát.
Keze nyakamra simul, én pedig pihegve viszonzom az egyre tüzesebb csókot, amit végül azzal zár le, hogy ajkamba harap, így csikarva ki belőlem egy feszült sóhajt meg egy halk szisszenést, de már húzódik is el, hogy pimasz vigyorral ajkamba sutyorogjon. -Hogy kár érte, hogy megsérült.- sutyorgom buján, le is pillantva ajkára, aminek már a látványa is feltüzel, mert újra és újra az jut eszembe, miféle élvezetet okozott már vele többször is. Le is pillant végig mustrálva testemet, mintha csak olvasna a gondolataimban, majd egy újabb forró csók után lefelé veszi rajtam az irányt, én pedig pihegve, teljesen felizgulva nézem végig hátát simítva, vagy épp finoman hajába túrva.
Ajkamba harapok, ahogy végül letérdel elém, már a puszta látványától is lüktet a testem, ahogy ajkaival és nyelvével ízleli bőrömet újabb és újabb borzongást okozva ezzel, majd lábaimat vállaira húzza, lágy csókokat lehel combom érzékeny részére, halk, kéjes sóhajokat csikarva elő belőlem. Felpillant rám, a tekintetében rejlő izzó vágy és az ajkain látszó pimasz vigyor, egyértelműen tudatja velem, hogy feltett szándéka megint olyan hangokat előcsalni belőlem, mint amilyeneket a fürdőszobában is sikerült, az első ilyen buja sóhajt pedig, már azzal elő csalja belőlem, ahogy nyelvével először végig simít rajtam.
Tenyerem újabb hangokat szólaltat meg a hangszeren, ahogy megtámaszkodok finoman, kezem újra és újra hajába túr hol gyengédebben, hol durvábban, attól függően, milyen durván vonul végig rajtam az élvezet okozta bizsergés, amit egyre szaporább légzéssel, egyre bujább nyögésekkel próbálok átvészelni. -Annyira imádom a szádat.- fújtatok halkan, hátra vetett fejjel, ahogy a mámor egyre határozottabban környékez, míg végül már kénytelen vagyok másik kezemmel is a zongorán találni fogást, így élvezve ki ajkai és nyelve édes játékát, amibe néha bele is ringok csípőmmel. Testem ezer fokon lángol, ahogy levegő után kapok újra és újra, egyre mélyebben, egyre hosszabb ideig magamban tartva az oxigént, a vér a fülemben dübörög és, ha csak nem áll le aljas, galád módon, pillanatokon belül végig zakatol testemen az orgazmus, magával söpörve minden mást, mintha a világ nem is létezne pár hosszú pillanatig, csak Ő és én, a zongora meg a küszködő nyögéseim,ahogy a testem szinte megsemmisül.

Mr and Mrs
and the puppy

Nem feltétlenül én vagyok az évszázad menekülő művésze, de valószínűleg azért van ez így, mert nem is igazán akarok meglépni előle. Akarom, hogy elkapjon, hogy beváltsa az ígéretét, sőt várom is, hogy felbukkanjon végre, így aztán nem erőltetem meg magam azon, hogy nyom nélkül eltűnjek előle. Lábnyomaim, mint az erdőben elszórt morzsák, tökéletesen jelzik számára, hogy merre találhat, hallom is halk nevetését, amikor rájön, merre kell keresnie és nem is várat magára sokáig. Megindul felém, én pedig kendőzetlenül legeltetem rajta szemeimet, míg oda ér elém és karjai édes börtönébe zár, mintha picit is félnie kellene attól, hogy majd újra elszaladok előle.
Vagy, hogy leitatom, pedig nem éppen úgy fest, mintha szükség lenne ilyen sunyi módszerekre ahhoz, hogy magamhoz csábítsam, mint ahogy nekem sem kell innom, hogy elkaphasson, hiszen alig vártam, hogy bőre forróságát ismét bőrömön érezzem. -Most lebuktam.- sutyorgom halkan, cinkos mosollyal ahogy meggyanusít, hogy talán azért tud mindig elkapni, mert hagyom és igazság szerint, ez így is van. Leszámítva azt, amikor behajtotta azt a csókot, mert akkor nem számítottam rá, hogy utánam lép, de egyébként akkor is azt akartam, hogy megtaláljon, amikor leléptem innen a hotelba.
Most úgy tűnik, a tíz másodperc alatt is elég messzire sikerült jutnom, bár kételkedtem abban, hogy tényleg lesz majd ennyi időm, hiszen a hotelos incidensnél sem kaptam egy napot, csak tíz percet arra, hogy eltűnjek. De a lényeg, hogy rám talált, most pedig boldogan, szándékosan incselkedve simulok mellkasához, hajolok közelebb, hogy lágy csókot leheljek nyaka bőrére, miközben Ő el is tünteti a neki szánt vodkát. Leteszi az üres poharat, keze gyengéden arcomra simul, mint ahogy enyém az övére és felidézi mindazt, amit akkor este mondtam. Vagyis, sok mindent mondtam, de a legfontosabb az volt, hogy engem semmiképp sem fog egy csettintéssel megkapni. Pedig, őrülten vonzónak láttam, már akkor is. -Túl könnyű lett volna, ha már akkor megkapsz mindent.- kuncogom halkan, miközben kezem a zongora billentyűire tapint, találomra leütök rajta pár gombot, amitől Ő is, én is elmosolyodunk, de aztán csak bámulok rá, ahogy kutakodó tekintete íriszeimre talál és akaratlanul beleborzongok szavaiba, ahogy elárulja, mi járt a fejében már akkor is velem és a zongorával kapcsolatban, már csak amiatt is, mert tudom, ez nekem is eszembe jutott csókját érezve. Csak centimétereken múlott, hogy pontosan azt akarjam megadni neki, amit akkor elvárt egy idegen nőtől, aki a felesége lett kényszerből, de a büszkeségem és a makacsságom erősebbnek bizonyult. Nem akartam én is egy lenni a sok közül, egy nőcske, akit már csak amiatt is megkaphat, mert ő épp Dimitriy Smolensky. Túlságosan erősen dolgozott bennem a dac, bár még így utólag is azt mondom, hogy ez így volt jó. -Azt hiszem, ezt egész nyilvánvalóan a tudtomra adtad, ha nem is pont ugyanezekkel a szavakkal. - duruzsolom mosolyogva végül, kacér pillantással, mert többször is éreztette velem, hogy vonzónak talál, csak próbáltam úgy tenni, mintha ez nem lelne viszonzásra.
Lágyan elmosolyodok, ahogy ujjaival elkezdi ugyanazt a dallamot játszani, amit akkor este, mintha csak így akarná elárulni, hogy Ő is pontosan emlékszik mindenre, ami akkor történt. Mérföldkő volt, igazából akkor ismerkedtünk meg egymással és tény, akkor próbáltam a lehető legkeményebbnek tűnni előtte, hogy még véletlenül se gondolja majd azt, hogy egy ágyast is kapott csak azért, mert bele lettem kényszerítve a házasságba. És most, még Ő is bevallja, mennyivel másabb lenne minden, ha akkor engedek a testi vágynak, ha neki adom magam. -Nem gondoltam, hogy épp azzal fogom elcsavarni a fejed, ha dacolok veled.- súgom halkan, kellemesen sóhajtva vállamra hintett csókjaitól, miközben teste finoman a zongorához taszít, fenekem meg is szólaltat pár igen fals hangot, tenyereim újfent végig siklanak mellkasán. Mintha csak azt akarnám ellenőrizni, vajon az Ő bőre is olyan forró-e, mint amilyennek sajátomat érzem. -Egy picit dolgoznod kellett, hogy elérd a célod.- pimaszkodok halkan, miközben ajkam egyre közelebb araszol ajkaihoz, de még mielőtt érinthetném őket, álla vonalát kezdem követni és a füléig meg sem állok. -De most újra itt vagyunk a zongoránál.- súgom halkan, finoman fülcimpájára harapok kacér mosollyal ajkaimon, miközben kezem lentebb kalandozik testén, gyengéden végig simítva hasfalán. -Mintha ezer éve lenne már.- sóhajtom halkan, magamba szippantva bőre édes illatát, orrom húzva végig arca élén, míg végül már nem bírom megállni, hogy ajkaim ne simuljanak övéire, hogy egy lassú, tüzes csókot követeljek ki magamnak tőle.

Mr and Mrs
and the puppy

Imádom, hogy minden alkalommal épp ugyanaz az olthatatlan vágy dolgozik bennem, mint bármikor máskor, semmivel sem kevesebb, leszámítva, hogy az első éjszakán az a fajta izgalom töltött el, amit az ember az előtt érez, mielőtt ismeretlen ösvényre tévedne. Mára pedig már épp amiatt vágyom rá ilyen őrülten, mert már tudom, miféle gyönyört képes okozni, milyen mámorító érzés vele együtt elveszni abban a kábult, eufórikus pillanatban és, mint valami függő, újra és újra át akarom ezt élni vele. Talán, pont amiatt az érzés miatt, ami ma este és minden olyan estén fojtogat, amikor eltűnik az éjszakában és pechemre, pontosan tudom, hogy nem kurvázni megy. Hogy sosem tudom, mikor történik valami, ami miatt elveszíthetem. Néha elgondolkodok, hogy talán azt is jobban viselném, ha nőcskékhez járna, bár mindig arra jutok, hogy azt pláne nem bírnám, mert önző módon, csakis magamnak akarom Őt. Ezeket a fullasztó, forró pillanatokat, ahogy egymáshoz simulva hajszoljuk a gyönyört, egymás ajkairól kapva levegő után, véletlenül se megszakítva mohó csókunkat, kéjes nyögések közepette haladva a mámor felé.
Tenyere fenekemre fog, izgatón markol rá így irányítva néha mozdulataimat, de végül megállít, miközben játékos, pajzán mosollyal felajánl tíz másodpercet, hogy megpróbáljak eljutni a hálószobáig, mert aztán el fog kapni . Engem se kell sokáig bátorítani a játékra, azonnal felszínre kerül a bennem annyira nem is rejtőző pajkosság, bár kicsit keveslem a tíz másodpercet és ezt szóvá is teszem. Mégis elindulok, ha kelletlenül is, de kimászok mellőle a kádból, majd rácsukom az ajtót és azonnal a nappali felé veszem az irányt. Hiszen, azt nem hangsúlyozta ki, meddig juthatok a tíz másodperc alatt -mondjuk abba most egy hotelszoba biztosan nem fér bele-, rögtön eszembe jut azonban az első csókunk és mindaz, ami a zongorával kapcsolatban akkor éjjel megfordult a fejemben, Dimitriy pedig úgy vettem észre, egyáltalán nem az a fajta férfi, akinek ellenére lenne az ilyesmi.
Pimasz mosollyal, ajkamba harapva töltöm ki neki a vodkát, halk nevetése tökéletesen hallatszódik a néma lakásban a lépcső felől, én pedig elégedetten lépek a zongora mellé, mert úgy fest, ezzel most sikerült meglepnem. Mégis, már jó ideje tudom, hogy előtte nem igazán akad semmi, ami miatt futólag is szégyent kellene éreznem, sőt. Tekintetét látva inkább az a gyanúm, hogy díjazza a választásomat és, ha csak fele olyan perverz fantáziaképek jelentek meg elméjében, mint az enyémben, már tudom, hogy ez jó választás volt.
Pofátlanul mérem végig tetőtől talpig, ahogy felém indul, akaratlanul is végig nyalva alsó ajkamon a látványától, mert újra és újra rá kell jönnöm, milyen őrülten vonzó férjem van. És milyen őrülten izgató tud lenni, már egyetlen pillantása is, vagy az, ahogy éhes ragadozóként elém lép karjai fogságába ejtve. -Csak, ha szükséges.- kuncogok halkan, két tenyeremen megtámaszkodva hátam mögött az övéi mellett, kacér pillantással bámulva hol szemeit, hol ajkait, amit nem igazán lehet mondani, hogy eddig túlságosan kíméltem volna. -Megint.- súgom halkan válaszul, ajkamba harapva, a szó ismerős csengésétől pedig libabőrössé válik, hiszen épp ugyanitt, ugyanezt mondta akkor este, amikor visszatoloncoltak hozzá. Tagadni se tudnám, hogy az a csók túl édes és mohó volt ahhoz, hogy ne véssem örökre az emlékezetembe, ráadásul valószínűleg az indította be ezt a később kibontakozó vágyat. Lényegében, már akkor teljesen elkapott.
Elmosolyodom, ahogy homlokát enyémnek támasztja, lehunyt szemmel élvezem ki közelségét és az azáltal okozott kellemes borzongást, ahogy hozzám simul forró bőre, miközben tenyereim gyengéd, cirógató mozdulattal sikalanak két oldalára. Melleimmel mellkasának feszülök, nagy, kellemes sóhaj kíséretében hajolok nyakához és pár gyengéd, apró csókot lehelek rá. -Viszont, azt nem árultad el, hogy mi lesz, ha elkapsz.- duruzsolom halkan bőrébe, kezem egyre bátrabban mozdul, végig simít derekán egészen fel a hátáig, lefelé viszont már körmeimmel gyengéden végig szántom bőrét, mert bár ez a kis játék lenyugtatott valamennyire, testem még mindig érte sóvárog. Állandóan. -Azt hiszem, itt árultad el először akaratlanul is, hogy vannak érzelmeid.- sandítok fel rá lágy mosollyal, egyik  tenyerem finoman arcára simít, míg a másikkal a zongora billentyűi felé nyúlok és lassan leütök pár hangot, de pillantásom nem veszem le közben arcáról.

Mr and Mrs
and the puppy

Nem tudom kinek és mit bizonyítanék azzal, ha tényleg képes lennék néma csendben, halkan kibírni, hogy teljesen felajz csókjaival, érintéseivel és nyelve őrjítő játékával bőrömön, de arra jó volt mindez, hogy cukkoljam vele, pedig szerintem Ő is pontosan tudta, hogy ez halva született ötlet. Hiszen, minden alkalommal a lehető legbujább hangokat csikarja ki belőlem azzal, ahogy kényeztet és becézgeti minden létező porcikámat, így nincs ez most se másképp. Utolsó mentsváramként füllentek picit, mintha pusztán miatta nem fognám már vissza magam, de tekintetem és sóhajaim tökéletesen elárulnak, mekkora baromság mindez. Nem is tagadom egy pillanatig sem, hogy a hazudozás sem az én területem, bár nem is erőltetem most meg magam túlzottan, mert megint más lenne a helyzet, ha mondjuk azért kellene hazudnom, hogy Őt vagy magamat védjem. Akkor azért lehet, hogy én is jobban alakítanék, de most nem akarok hazudni és nem akarom, hogy azt gondolja, egy pillanatig is csendben bírnék maradni, amikor ezt műveli velem, amikor minden egyes mozdulatával, csak olajat önt a már amúgy is bennem tomboló tűzre. Soha nem tudnám némán átvészelni a folyamatos borzongást és ezt a fullasztó vágyat, amit csakis Ő képes ébreszteni bennem, ahogy testem minden sejtjét életre kelti, hogy már attól kell féljek, hogy egyszerűen lángra kapok és elégek.
Ahogy Ő az okozója ennek az őrületnek, amit képes előcsalogatni belőlem, egyben Ő a gyógymód is, egyedül Ő képes csillapítani ezt a mohó vágyat, ha csak ideig-óráig is, most mégis tovább kínoz, míg már lassan a puszta vágytól is lihegek. Ajkait gyengéden, de buján harapom be ezzel próbálva ösztönözni arra, hogy végre magára engedjen, Ő pedig egy forró, tüzes csók kíséretében, fenekembe markolva húz végre magára, izgatón ajkaim közé nyögve az élvezettől, ami még tovább fokozza a mámorító érzést, ahogy elmerül bennem.
Én magam is nyögök mindattól, amit okoz bennem, amilyen mámorító érzés kíséri a mozdulatát, testemmel úgy simulok hozzá, mintha végleg eggyé akarnék válni vele, mintha már soha nem is akarnék ennél távolabb kerülni tőle, mert az, ahogy szorosan karjaiban tart és ahogy rám néz közben, a legcsodálatosabb dolog, ami csak létezik.
Ha képes lennék újra megszólalni, biztosan elárulnám neki, hogy már azóta nem megy ez az uralkodós dolog, hogy először átéltem ezt a mámort, abban a hotelszobában pedig végleg le is mondtam róla, hogy valaha sikerülhetne is, de olyan intenzíven hat rám, amikor mozogni kezdek rajta, hogy semmi másra nem vagyok képes, csak nyögve, levegő után kapkodva átadni magam ennek a bódulatnak és a testem által diktált ritmusnak, amivel újra és újra ránegedem magam. Keze fenekemre markol, így húz magára teljesen újra és újra, szinte már nem is érzékelek semmi mást rajta és birtokló mozdulatain kívül, a külvilág teljesen megszűnik, ahogy ajkairól, forró csókunkból próbálok lélegezni. Nyögve sodródok a mámor felé érzékelve az Ő teste borzongásait is, míg végül elhúzódik picit, hogy fülemhez hajoljon gyengéden beleharapva a bőrbe, buja mosolyt csalva ajkaimra szavaival. -Igen. Nem rossz ötlet.- nyögöm válaszul az élvezettől, de megállok mozdulataimban, arcomon tovább szélesedik a mosoly, miközben az Ő pajzán vigyorát figyelem és lihegve felmérem a terepet, vajon meddig is juthatnék a felkínált idő alatt. -Tíz másodperc alatt, maximum csak összetörni tudom magam, de rendben. Kapj el.- suttogom az utolsó két szót kacéran, de már emelkedek is fel róla, majd kilépek a kádból és folyamatosan rajta tartva szemem, mintha attól félnék, hogy majd csalni fog, az ajtóhoz indulok de, ha már gonoszkodunk, hát szánok időt arra is, hogy becsukjam magam után kuncogva.
Mondjuk nem lesz nehéz megtalálnia a nappaliban a vizes lábnyomaimat követve, már ha egyáltalán eljutok odáig, de sietősen, ajkamba harapva arra veszem az irányt, lebaktatok a lépcsőn, meg sem állva a bárpultig. Ha elég lassú, talán még egy vodkát is kitöltök neki és leteszem a zongora tetejére...

Mr and Mrs
and the puppy

Már a puszta gondolata is annak, hogy más nőt érintsen és csókoljon, más nő simuljon úgy hozzá, mint ahogy én teszem épp, szinte fojtogat, mégsem aggódok ezen olyan sokszor, mint vártam volna, mert annak ellenére, hogy tudom miféle életvitele volt eddig, most valahogy érzem rajta, hogy nincs arra szüksége, hogy egyedül engem akar. A reakciói, a pillantása, a csókja és a ragaszkodása minden áldott nap emlékeztet arra a hotelban elsuttogott szóra, amit azóta még jó párszor elmondott nekem, így nem is érzem, hogy okom lenne féltékeny picsának lenni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs meg bennem ez az érzés egy egészséges szinten, de sokkal inkább félek attól, hogy baja esik, mint hogy lelép egy másik nővel.
Hiszen, most is úgy néz rám, miközben az ölébe húz pimasz mosollyal ajkain, hogy már a tekintete láttán is hevesebben ver a szívem, mert a pajkosság és a vágy mellett ott csillog az a szerelem is, ami nélkül, talán már létezni sem tudnék. Simulok is forró bőréhez, nyakamra lehelt csókjait próbálom továbbra is csendesen átvészelni, mintha tényleg a kutyus lelkivilágát félteném, de már akkor tudom, hogy elvesztettem a csatát, amikor ajkamba harap, majd nyelve útnak indul testemen. Rohadtul nem ijedt meg, bár nem is vártam mást tőle, hiszen én is ugyanúgy szenvedtem Vele együtt nem rég, mikor még én voltam fölényben és szándékosan izgattam.
Hajába túrok az élvezettől, ahogy melleimhez ér, ahogy ajkai közé veszi mellbimbómat, nyelvével izgat még tovább, és nem is bírom végül már megállni, hogy ne hallassam a hangom, hogy ne adjam a tudtára, mennyire megőrjít ezzel az édes kínzással, ahogy egyszerre izgat csípője finom mozdulataival és bőrömre simuló nyelvével is. Vállába marok finoman, a szívem a torkomban dobog a fojtogató vágytól, a testem pedig forrón, lüktetve sóvárog érte, akaratlanul is mozdul az én csípőm is, lágyan feszülök kemény férfiasságának újra és újra, mintha már rajta mozdulnék, ez pedig, csak tovább szítja vágyamat.-De, menne az, csak megsajnáltalak.- hadarom sietve két sóhaj között, kacér, incselkedő mosollyal, hiszen egyértelmű, hogy hazudok, de fenn kell tartanom a látszatot, hogy amúgy képes lennék halk lenni, ha akarnék. Pedig, nem hiszem, hogy tudnék, amikor így ostromolja érzékeimet. -Tudom, mennyire szereted hallani, ahogy élvezlek.- súgom füléhez hajolva, körmeimmel végig szántva finoman mellkasát, miközben vágyakozó tekintete egy pillanatra az enyémre talál, de már tapad is forró csókkal ajkaimra, amit mohón viszonzok. Halkan belenyögök a csókba, az izgató érzésbe, ahogy nyelvem az övéhez simul, ahogy keze fenekembe mar, amitől teljesen eluralkodik rajtam ez a mohó, olthatatlan vágy, a testem szinte izzik birtokló érintésétől és attól, ahogy újfent fészkelődni kezd alattam, míg végül egy határozott mozdulattal magára húz.
Egy pillanatra bennem reked a levegő, csak a fülemben dübörgő vér hangját hallom,  testemen kíméletlenül végig cikázik az a bizsergés, ahogy  teljesen kitölt azt az édes, feszítő érzést okozva, Ő pedig csak fokozza mindezt azzal, ahogy ajkaim közé nyög. Amint levegőhöz jutok, én magam is hasonlót produkálok, szavai hallatán pedig  kacéran végig húzom nyelvem ajkain, miközben finoman mozdítok egyet csípőmön. -Én pedig imádom, mikor bennem vagy.- lehelem reszketegen, lassan kezdve mozogni rajta, kiélvezve minden újabb izgató borzongást, amit csak okoz bennem, miközben egyik karom lágyan nyaka köré fonom, míg szabad kezem arcára simul, pillantásom pedig egy hosszú pillanatra elmerül tekintetében. -Képtelen vagyok a közeledben uralkodni magamon.- súgom halkan, hüvelykujjam futólag végig simít alsó ajkán, amire aztán lágy csókot is lehelek, de nem bírom megállni, hogy ne harapjak finoman a húsba, miközben lassan tovább mozgatom csípőmet. Ajkaim forrón simulnak ajkaira, nyelvem mohón kutatja övét, miközben gyorsítok is a tempón, a kikívánkozó sóhajokkal és nyögésekkel pedig, már eszembe se jut fukarkodni. Valószínűleg nem is menne, olyannyira eluralkodott már rajtam a vágy.

Mr and Mrs
and the puppy

Tisztán emlékszem arra az estére, amikor Kirill magával vitt abba a klubba valami halaszthatatlan ügy miatt, ahol aztán nem csak Dimitriy durvább oldalával kellett először szembesülnöm, hanem azzal is, hogy bizony az ideje nagy részét mindenféle macák között szokta tölteni. Borzasztóan féltékeny voltam és egy rövid időre, még én is úgy gondoltam, hogy nem én vagyok az, amire szüksége lehet az életében, egy kívülálló valaki, aki cseppet sem illik bele a környezetébe. Irina azonban sok mindent nem tud róla, bármilyen jól is ismerte azt a Dimitriyt, hiszen a másikról, aki utánam jött a hotelba, aki szerelmet vallott és aki azóta is minden áldott nap érezteti velem, hogy szüksége van rám és akar engem, fogalma sincs. Azt, aki velem akar mindent , nem ismeri.
Aki most is viccesen ugyan, de azt bizonygatja, hogy hű hozzám és nem is igazán tudja elképzelni, hogy szüksége lenne bármi másra más nőtől. -Igen. Elég jól megy és ajánlom is, hogy jól menjen, akár divat, akár nem.- duruzsolom tovább pimaszkodva, talán egy gyenge fenyegetésnek is elmegy, amit mondok, bár őszintén nem tudom, hogy mit tennék, ha valaha is úgy adódna, hogy már nem elégedne meg velem. Jelen pillanatban mondjuk el se tudnék ilyet képzelni, amikor úgy tud rám nézni, mintha én jelenteném neki az egész világot.
Mondjuk ez még nem jelenti azt, hogy sokáig elviseli, ha nem ő van vezető szerepben, nem is tudja megállni, hogy végül ne fordítson a helyzeten és vonjon közelebb magához, az ölébe, de igazából épp erre megy ki ilyenkor a játék, mert imádom és felizgat, mikor végül kezébe veszi a gyeplőt, nem beszélve arról, ahogy a férjezett nevemen szólít, bár abban én se vagyok biztos, hogy ez így helyes, de szerencsére ez most egyikünket se érdekli túlzottan. Sokkal jobban leköti a figyelmemet ez a mázlista ruszki , az érzés, ahogy az ölemnek feszül, mikor megmozdul alattam vagy épp, ahogy kezei végre végig simulnak bőrömön, amire eddig nem sok lehetősége volt. Mintha csak be akarná pótolni, úgy barangolja végig testemet és bár Maflás szóba kerül újra, mint esetleges zavaró tényező, végül én is belátom, hogy a vágy sokkal erősebben dolgozik bennem, mint hogy megpróbáljam megjátszani, hogy zavar a kutya jelenléte, aki egyébként tényleg úgysem ért semmit az egészből. -Nem csak a ruszki mázlista.-lehelem halkan, mosolyogva, ahogy csókokat hint nyakam bőrére, kezem finoman simul tarkójára, miközben tovább cukkolom azzal, hogy majd a kutya miatt, talán nem fogom most olyan bátran hallatni a hangomat, amit elmondása szerint annyira imád, mint ahogy én is imádom hallani édes, buja sóhajait, amikor megérintem. Hiába is próbálja bőrömbe rejteni, beleborzongok már csak abba is, hogy hallom Őt, hát még abba, ahogy ujjaim közé feszül, vagy ahogy, szinte utasít arra, hogy véletlenül se fogjam vissza magam.
Mintha csak ez ellen akarna tenni, körmei finoman simítanak végig karjaimon, majd elvesznek tincseim között, így vonva magához közelebb, szinte már érzem is csókját ajkaimon, de ehelyett inkább játszadozni kezd velem. Kéjesen felszisszenek, ahogy izgatón beleharap alsó ajkamba, majd nyelvét finoman végig húzza rajta, csípőmmel pedig tovább helyezkedek fölötte, várva a pillanatot és azt a mámoros érzést, ahogy majd elmerül bennem, de nem engedi, finoman tart karjával, szavai hallatán pedig, már egyértelművé válik, hogy miért. -Vigyázz. Ennek a kardnak két éle van ám.- búgom halkan ajkába, de már most szaporábban lélegzem, ahogy újra és újra mozdul alattam szándékosan gyötörve, mégis őrülten élvezem, ahogy játszadozik velem, ahogy végig barangol rajtam csókjaival egészen mellemig, finoman ízlelve mellbimbómat. Kezem tarkójára csúszik, markáns mozdulattal túrok hajába, beharapom ajkam az élvezettől, így próbálok tényleg csendben maradni, ahogy terveztem is, de ajkai olyan édesen simulnak bőrömre és olyan izgató, ahogy ringatja magát alattam, hogy képtelen vagyok végül visszatartani buja nyögésemet, ahogy végig fut rajtam az az őrjítő bizsergés. -Én azért ilyen durván nem kínoztalak.- suttogom, nyögöm halkan csókot hintve nyaka ívére, de belemosolygok bőrébe, mert ha dorgálásnak is hatnak szavaim, nagyon remélem, hogy nem áll le, még akkor sem, ha lassan beleőrülök a vágyba, hogy érezzem végre. Többek között, emiatt sem tudok nyugton maradni, csípőm követi az általa diktált kínzó ritmust, ölem újra és újra hozzásimul, ajkaimra pedig kaján mosoly bújkál két nyögés között.mert tudom, hogy legalább annyira szenved ettől, mint én.

Mr and Mrs
and the puppy

Élvezem a helyzet adta előnyömet és, ha azt érezném, hogy nem élvezi Ő is úgy, mint én, valószínűleg megkímélném és abbahagynám, de a sopánkodása ellenére érzem rajta, hallom sóhajaiból, hogy annyira azért nincsenek ellenére a kényeztető mozdulatok. Lehet, hogy így nem tud rögtön reagálni és hasonló kínzás alá vetni engem is, de most ez nem is erről szól. Én akarom Őt szeretgetni, bár azért némi hátsó szándék is van bennem, mert tetszik, hogy kínozhatom, hogy így tudok hatni rá, hogy így elgyengül érintéseimtől és, hogy már ezzel is egyértelműen fel tudom izgatni. Engem is felizgat, ahogy kezem finoman rásimul, mint ahogy a gondolat is, hogy ezért bizony, még meg fogom kapni a magamét, amiben egy pillanatig sem kételkedek. Annyira már ismerem, hogy ezt biztosan tudjam és, mint ahogy engem se kifejezetten fogna vissza Maflás jelenléte, valószínűleg Őt sem igazán érdekli, amikor felhívom rá a figyelmét, ráadásul a kutyus igazán jól elvan a párnával meg a pléddel, amit kapott.
Gondolataim azonban akaratlanul is visszaterelődnek a korábbi, futólag érintett témára, kicsit meg is lepem Dimitriyt azzal, ahogy visszautalok rá kérdésemmel, mégis őrjítően édes választ kapok, a végső döntést pedig rám hagyja.
Nem egyszer adtam már a tudtára, mennyire szeretem, hogy mennyivel másabb már számomra, mint az első pillanatban volt, így most sem fogom vissza magam, amikor a neve felvételével kapcsolatban beszélek. Igaz, talán egy egész picit zavarba jövök, hogy talán túlságosan érzelgős vagyok, de valahogy már ez sem zavar annyira, nem félek, ha arról kell beszélnem neki, mi mindent okoz bennem, mi mindent érzek iránta. -Hát persze, hogy tudtad.- bólogatok halkan nevetve, mert tény, hogy már a házasságunkkor az "övé lettem", de azt azért Ő is tudja, hogy nem minden tekintetben és legfőképpen nem olyan értelemben, mint például most, hiszen azt, csak később érte el. Nem bírom azonban megállni, hogy ne világítsak rá a dolog visszájára is, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy Ő is az enyém, ami talán egyértelművé válna így az összes nő számára, aki csak körülötte legyeskedhet, mint például Irina, bár neki ezt legutóbb, azt hiszem elég érthetően elmagyaráztam. De bármennyire is vicceljük ezt most el, tudom, hogy mindkettőnknek sokat jelent, mint ahogy Ő is mondta az imént, hogy végre tennénk valamit azért, hogy ez ne csak egy látszatházasság legyen. Mert már nem az. -Nagyon helyes.- duruzsolom halkan, mosolyogva borítva csókokkal nyakát és állát szavai hallatán, de aztán galád módon kihasználja az alkalmat, addig helyezkedik, míg szembe nem fordul velem, én pedig mosolyogva a fejemet csóválom rajta és azon, ahogy megszólít pimasz vigyorral ajkain. Kellemetlenül érint, hogy az eddig melengető forróság, amit testemhez simuló bőre nyújtott, hirtelen megszűnik, de ahelyett, hogy közelebb csúsznék hozzá, csak lentebb helyezkedek a vízben úgy lesve rá kacéran, bár arra őszintén nem számítok, hogy majd a lábamnál fogva fog odahúzni magához.
Kuncogok is a mutatvány közben, de egy percig sem ellenkezek. Inkább megemelem csípőmet a kád peremére fogva, hogy az ölébe helyezkedhessek, ajkamat finoman beharapom, ahogy keménysége az ölemnek simul, majd lágyan átkarolva nyakát rámosolygok. -Igazán figyelmes, Mr. Smolensky.- duruzsolom kacéran, de az érzéstől, ahogy mozdul alattam, rögtön végig vonul testemen az izgató bizsergés, amit tovább fokoz a derekamon felkúszó érintése. Nem tudom eldönteni, hogy mi izgat fel jobban. Ahogy Mrs. Smolenskynek nevez, vagy ahogy beharapja azt a szexi ajkát, de pillanatok alatt hevül fel testem, ami az eddigi játszadozás után, amúgy sem volt lenyugodva egy percre sem. -Nem igazán. Most konkrétan egy ruszkival akarok foglalkozni, nem a nyelvtanukkal.- súgom kacéran, lesimítva gyengéden mellkasára, mert most valahogy pont nem az köti le gondolataimat, hogy hangozhat helyesen a nevem, ha az övé mellé kerül, amikor ilyen izgatóan feszül nekem és nyakamra lehel lágy csókokat.
Maflás említésére, azért kipillantok a kis rosszaságra, bár ekkor már épp készül kényelembe helyezni magát a pléden, na nem, mintha érdekelne, ha nem így lenne. -Úgysem érti, hogy mi történik.- suttogom pimaszul, idézve korábbi szavait, miközben egyik kezem lecsúsztatom mellkasáról végig a hasfalán egészen kemény férfiasságáig, halkan fel is sóhajtok az érzésre, ahogy ujjaim közé feszül, végül lassan megemelkedek, ezzel egy időben pedig hátrébb hajtom picit a fejem, hogy szabadon ízlelhesse nyakam bőrét. -Majd megpróbálok halk lenni.- búgom incselkedve, szándékosan cukkolva, mert úgy sejtem, Ő annyira nem szeretné, ha valóban így tennék, hiszen állítólag imád hallani. Mégis, most ahogy fölé helyezkedek, épp csak ingerelve mindkettőnket azzal, ahogy finoman, futólag hozzám ér, pár újabb halk sóhajt engedélyezek magamnak, de aztán beharapom ajkam, így próbálva elfojtani a többi hangot, ami kikívánkozik belőlem.