XXX SZÓ // @Dasha Volkova

- Gondolom sok formalitás van, ami fárasztó, nem csodálom, hogy néha jobb lehet kicsit lazítani. - megértő pillantással néz Anitára, hisz neki olyan komoly szabályokat sosem kellett betartani, mint a Hercegnőnek magának, de az etikettben így is van épp annyi tapasztalata, hogy már annyi is kifárassza, ami van. Nem is akarja ahhoz hasonlítani a saját életét, és a benne lévő szabályokat, mint ami a másikéban van, de ha csak azt vesszük, hogy aranykalitkában van...nos az még talán Dashanál is megállja a helyét. Apja mellett szinte nem szenved hiányt semmiben, jó iskolába jár, kiváló edzője van, a legjobb versenyekre viszi, nincs olyan hogy idő vagy pénz útját állja. És mégsem szabad, hisz ott a millió elvárás, amit könyörtelenül megtorol, ha nem felel meg nekik, és ott vannak azok a dolgok....de nem. Anatolij csak jót akar neki, és eddig valóban sokra is vitte. Ezt mással nem érte volna el.
- Vigy...! - elkalandozó gondolatai miatt bármennyire is jók a reflexei – jobbak, mint azt sokan gondolnák-, most mégis a királyi család egyik tagja a jégen landol, ő meg hagyta. Francos francba! Ő lenne az aki tanítja nem az aki hagyja seggre ülni! Nem mintha ezzel a sporttal az esések, és a lila foltok nem járnának kéz a kézben de....picsába ő a Hercegnő! - Basszus, bocsánat, nem kaptam észbe időben. - szabadkozik, és megragadva a felé nyúló kart megtartja, de nem húzza fel. Szabad egyáltalán a Hercegnő előtt káromkodni?! - De legalább megtanulod, ebből hogy állunk fel. - nevet, majd megkomolyodott vonásokkal pillant le rá. - Térdelj fel.... Szuper. - nézi, ahogy a lány csinálja, és fogja a kezét, ha inogna. - Most told fel magad az egyik lábaddal, de a korid éle recés, kicsit vájd bele a jégbe, mintha spiccelni akarnál, úgy stabil maradsz.... - a hóna alá nyúl, így gond nélkül kivitelezheti a mozdulatot, a súlya nem több a sajátjánál, és a langaléta Hakont is könnyedén felemeli, nem esik tehát nehezére. - És most told fel magad combból, a hátsó lábfejed enyhén oldalra, hogy ha hátradőlnél ne csússzon az az él sem...Kész is! Ügyes! - mosolyog rá vidáman. - Igen ezt a mese dolgot átérzem, én is ugyan emiatt kezdtem el csinálni. - biccent kedvesen – De látni fogod, hogy a legtöbb mozdulat egyensúly kérdése, ha az megvan, magabiztosan fogsz mozogni te is. - bátorítja de szavai továbbra is őszinték, hisz minek hazudjon? Amúgy sem szokása, ha nem muszáj, hisz abban, hogy az őszinteség ha néha fáj is, elviselhetőbb és építőbb, mint a hazugságba csomagolt bókok.
- Nos...köztünk szólva jogos a felvetés. - hajol közelebb, és a pályán kívül árgus szemekkel figyelő ismeretlen ismerősre pillant. - De a helyedben egyszer biztosan megnézném, hogy bukdácsol ebben az öltönyben sima cipőben a jégen a fogdmeged. - halkítja le a hangját bizalmasan, ajkai huncut mosolyra görbülnek, és végre elszakítja a pillantását a testőrtől. Nem ez az első találkozása a férfival, de ezt Anitának nem fogja kiteregetni, hisz csak pár kellemetlen mondatot váltottak az apja  éttermében, ahonnan elvitelre rendelt ételt a szobrozó öltönyös. - No de kanyarodjunk vissza a korira! - csapja össze a tenyerét, és végigméri, ahogy mint egy kétségbeesett mosómedve kapaszkodik a palánkba a lány. - Először megtanulsz esni. Nem fog fájni ígérem, csak a technikát, és a felállást vesszük át párszor. - kissé hátrébb siklik, hogy a másik jól lássa, tenyerével mutatja, hogy ő még maradjon ahol van. - Ha úgy érzed kibillennél az egyensúlyból, az elején még ne is próbáld magad visszahozni. Kapálózni fogsz, bepánikolsz, és ha nem is esel el, szétesel annyira, hogy utána fogsz zakózni, de nagyot – tudja, hogy ennek ellenére meg fogja próbálni párszor, hisz ő is ezt tette, mert ösztönből azt diktálta a teste. - Szóval, ha billensz, guggolsz, leülsz. - mutatja, és guggolásból fenékre vágja magát. - Ha így esel, kevésbé fogod összetörni magad, és az alfelednek se fog annyira fájni, ígérem. - kacsint, majd könnyedén feláll, és visszasiklik a palánk mellé. -Gyere, beljebb megyünk mert itt a fejed tuti neki fogod vágni annak a szarnak. - kezet nyújt, majd ha elfogadta a Hercegnő, beljebb húzza a jégen, végig előtte haladva, hátrafelé. - Kicsit hajlítsd be a lábad, nem kell ennyire mereven...-mutatja, hogy kis rugózó mozdulattal, hogy lazítson a térdein, közben biztosan fogja, ha el is akarna esni, nem fog. - Szuper! Úgy-úgy. Így könnyebben koordinálsz minden mozgást, és jobban középpontban van a súlyod. Ne dőlj nagyon hátra, de ne is nagyon előre. - egyik kezével elengedi, és igazít kicsit rajta, közben már a pályaközepén siklanak egyenesen. - Szuper! Jól csinálod! - biztatja kedvesen, majd lassan lefékezi mindkettejüket, és melléáll. - Nos, ahogy mutattam, guggolsz, és ülsz. - adja ki lágyan az ukázt, hogy gyakoroljon.
- A kérdésedre a válaszom amúgy egyszerű: apám nem engedné. - húzza el a száját a hokival kapcsolatos válaszra, amit Anita még nemrég feltett neki. - Szerinte is túl kontakt sport, és nem nőies. - von vállat, miközben le sem veszi a kecses alakról a szemét. - Szoktál mást is sportolni? - kíváncsiskodik. - Mármint ilyen úri-muri dolgokra gondolok, azt látom, hogy edzett vagy. - elismerő a hangja, mert a sok díszpinty az elit klubban, a megjelenő gazdagok a versenyeken vékonyak, szépek, de aligha fogtak életükben súlyokat, vagy bármit. A diéta a titkuk, de a lányon látszik, hogy izmos is, nem csak formásan vékony -ami adódhat genetikából is, ám Anitánál nem erről van szó. - Ha kellően bemelegedtél szólj, hozok egy hevedert, és megtanulsz szépen siklani, meg irányt váltani. - a mázli abban, hogy egy bazi nagy síkomplexumban edzhet, hogy nem kell nagymama rollerre hasonlító segítő tárgyakra hagyatkozni, egyszerűen csak rá fog tenni a lányra egy hevedert, mint a hegymászóknál, ami a plafonon lévő sínekhez rögzül, és míg ő tartja a súlyát ha elesne a kötél másik végével, addig Anita karjait nem köti az, hogy a nagyirolleren kelljen támaszkodnia.

Anita & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

XXX SZÓ // @Dasha Volkova

Öröm? Vele? Nagyon nehezére esik megállni, hogy reflexből ne pillantson hátra, megnézze, biztosan hozzá beszél e a Hercegnő. Persze, volt pár fontos versenyük Hakonnal, mind egyéniben mind páros indulóként, de azt messze nem gondolta, hogy a lány esetleg követi ezt. Ezek szerint mégis. Apja most minden bizonnyal büszke lenne rá, és ez jó érzéssel tölti el. Na meg persze hahó! Norvégia Hercegnője ismeri a nevét!
- Természetesen, erre...- int kezével a pálya mellett elhaladó folyosóra, aminek a végén az öltözők vannak. Elkíséri a teremig, de ott magára hagyja öltözni, és visszasétál a pályára, nehogy a gorillák rossz szemmel nézzenek rá. Nem fél tőlük, cseppet sem. Apjától sokkal nagyobb büntetéseket is elviselt már a tetteiért, mint amiket ezek az öltönybe bújtatott férfiak és nők tudnának vele művelni. A percek teltével az is egyre kevésbé frusztrálja, hogy körülötte vannak, és szobor mereven nézik. Ezt vajon az ilyen biztonságis képzéseken tanítják? Vagy ők így jöttek le a futószalagról a középiskolában? Sejti a fele legalább veterán katona, a másik fele pedig vagy szuperhős, vagy igen eminens diák volt az iskolában. És ez most cseppet sem epéskedésként tódul a gondolataiba, sokkal inkább elismerésként. Néha irigyli azokat az embereket, akik ennyire fegyelmezettek, és ennyire halálosan fenyegetőek tudnak lenni anélkül, hogy különösebben erőt fitogtatnának. Néha ő nem érzi másnak magát, csak egy rakás szerencsétlenségnek, különösen azokon a napokon, amikor apja vagy túl nagy feladat elé állítja, vagy csalódott benne, és ennek épp a következményeit viseli. Persze vannak azok a napsütéses, vidám napok is, amikor mindezt el tudják vele feledtetni a barátai – az a kevés aki van, és akik rosszba csábítják-, vagy Hakon, de legjobban az ha ügyes, jót tesz, és boldoggá teszi Anatolijt.
- Köszönöm, megtisztelsz. - nevet fel mosolyogva, hogy Anita megengedi, hogy tegezze, és valóban így is érzi, nem csak a formalitások buknak ki a száján monoton. -Látom a bekötéssel boldogulsz, mennyire tudsz korcsolyázni? - támaszkodik a pálya falának kívülről, és figyeli ahogy a másik a befűzéssel ügyködik. - Nem kaptam sajnos semmilyen információt, így lesz millió és egy kérdésem. - szabadkozik kínos mosollyal. -És mennyire jól? Mármint, megállás az palánkon megy, fékezel az egyik koriddal és úgy lassítasz vagy gyorsan is meg tudsz úgynevezett hoki stoppal? Mennyire érzed biztosnak magad a jégen? - áll meg egyelőre a kérdésekkel itt, mert közben mutatja, merre tudnak belépni a pályára. Kinyitja az ajtót, lehúzza az élvédőit, és azokat a palánk tetejére rakva besiklik a jégre. Nem megy messzire, rögtön fordul is meg, hogy segítsen Anitának, kezet nyújt, ha szükséges, ha pedig nem, akkor csak becsukja utána az ajtót. Kíváncsian fürkészi a mozdulatait, nincs benne semmi elítélés, sem pedig káröröm, amiért nem úgy mozog mint ő maga. Neki évek izzasztó gyakorlásai vannak mindebben, és a Hercegnő is könnyedén el fogja ezt érni, ha szeretné, és áldoz rá.
- Miért pont a korcsolya? - kíváncsiskodik, egyrészt azért, hogy oldja a hangulatot, másrészt valóban érdekli. Annyi sport van amit van lehetősége kipróbálni, miért pont ez? És ha már megadatott, hogy beszélgethet vele, nem fog szende kislányként csak a feladatra koncentrálni. Nem mintha bármi előnye származna abból, hogyha információi lesznek ilyen témákban Anitáról, de ha lehetne is előnyt faragni, nem ezért kíváncsi. Érdekli a lány, mert szimpatikus neki. Nem merev, úrias, mint a legtöbb nemesi származású, vagy gazdag ember aki betér az étterembe, amit Anatolij üzemeltet. Közvetlen, és jó kedélyű, és fiatalos! A vele egykorú elit nők olyan karót nyelt stílusban tudnak társalogni, hogy az borzalom.  Nem túlzottan zavarja az, hogy a testőr, aki maradt minden mozdulatukat szemmel tartja, ehhez az évek alatt hozzászokott, vagy a nézőtérről, vagy az edzőjétől, vagy apja valamelyik emberétől.  - És miért pont a műkorcsolya? Én ha tehetném,lehet a hokit választanám inkább, ha visszamehetnék az időben. - vigyorodik el, hisz a kontakt sportokban legalább kicsit kiereszthetné a gőzt. Gondolkodik rajta, hogy abba is átnyargal, és egyszerre űzi a kettőt,de túl sok esemény ütközne,és lehet az apja sem nézné jó szemmel.

Anita & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

XXX SZÓ // @Dasha Volkova

Idegesen pakolja elő a korcsolyát, és rúgja le magáról a cipőket, és a kabátot a fogasra hajítja. Mély önnyugtató levegőket vesz, mert még egy versenyen se volt olyan ideges, mint most. Norvégia Hercegnője jön hozzá korcsolya leckéket venni. NORVÉGIA HERCEGNŐJE. Hogy a francba történhetett ez vele? De tényleg. Jó, benne van a nemzeti válogatottban, és Hakonnal sikeresen vették az idei év versenyeit messze az élmezőnyben, de.... Nem gondolta volna, hogy ekkora jelentőséggel bír ez, hogy pont őt keresik meg. Vajon Astrid irányította hozzá őket, vagy csak a véletlen műve? Igazából nem is lényeges, csupán annyira jól esik neki,és annyira izgul, hogy inkább ezen gondolkodik, mert képtelen rendesen befűzni a korcsolyát. Tényleg a Hercegnő hoz magával?! Mert ha nem van a komplexumban kölcsönző, de a legtöbb csatos hokis cucc, amiben  megtanulni először sokkal nehezebb.
Remek Dasha, csak még egy a sok közül amin most már pluszban is idegeskedhetsz!...
Anatolij persze ebben is csak az érdemet látta, hogy esetleg a királyi család így néha-néha ellátogathatna az étterembe, így Dasha lelkére kötötte, hogy ezt érje el. Csak semmi nyomás persze....aha, frászt.
Kopp-kopp.
Furcsa, még van vagy egy fél órája az időpontig, amit Astrid mondott neki, szemöldök ráncolva félig koriban félig zokniban totyog az ajtóig, kinyitva pedig két egyenruhás embert talál maga előtt.
- Dasha Volkova? -
- Öhm...igen, segíthetek valamiben? -
- Csak ellenőrizni jöttünk ezt a helyiséget is, valamint kérem pakolja elő a személyes holmiját. Átnéznénk. - hogy...micsoda? Pár pillanatig csak pislog, amit a két fazon beleegyezésnek vél, és betolakodva mellette tüzetesen nekiállnak átkutatni mindent. - Ez itt a magáé, ugye? - emeli fel a sporttáskáját az egyik gorilla, mire némán bólint, elég hülyén érzi magát így félig korcsolyában, bénán álldogálva az ajtó mellett, na meg ez az ő területe lenne! Nem neki kéne kínosan éreznie magát! Francba is a királyi biztonsági szolgálattal! Erőt véve magán a pad felé sétál, de az egyik férfi az útját állja. - Igen? - néz fel rá felvont szemöldökkel.
- Álljon meg egy percre, megmotoznám, azután mehet ki a jégre, a pályát már átnéztük, és nemsokára érkezik a Hercegnő is. -
Testüreg motozást nem akarsz tartani faszfej?! Jeget nem törtétek fel, nehogy alárejtsen valaki egy bombát? Fut át az epés gondolat Dasha agyán, de csak összeszorítva az állkapcsát emeli fel a kezeit oldalra, és hagyja, hogy a kéz végigmatasson rajta. Nem szisszen fel, amikor lila foltokhoz, vagy sebes területre ér a tolakodó mancs, hisz az nem a férfi hibája, hogy az apja nyomatékosította egy kis előleggel, mi lesz ha a Hercegnőt nem képes megnyerni magának.
- Szuper, mehet is.-
- Azért a másik korcsolyám még felvenném, ha megengedi, anélkül elég bután néznék ki a Hergenő előtt. - mered rá, szavai mézbe csomagolt tüskék, és leülve végre a padra nekiáll felrángatni a másik korcsolyát is, szándékosan nem véve tudomást arról, hogy a gorillatársa a nem létező bajsza alatt mosolyog.
Végre a hűvös idő, és a fémes hang amit az él kiad, ahogy barázdát váj a jégbe. Megnyugszik. Olyan ez, mint egy terápia, itt nincs más csak a mozdulatok, a fegyelem és a koncentrálás, ami magát a szórakozást és a felszabadulást jelenti Dashának. A palánkot fogva nyújt, lazítja ki az ízületeit, és a sajgó tagjaiba egy kis életet lehel, majd megy pár kört, egyszerű ugrásokkal, és gyakorlatokkal szórakoztatja magát, míg meg nem látja a lányt akit testőrök kísérnek be. Nem is lány, inkább egy fiatal nő, kisugárzása ledöbbenti, pedig még igazán közelebb sem ért hozzá. De ezt gyorsan pótolja, garbója ujját lejjebb húzva az ideges kényszer cselekvéstől siklik a kilépő ajtóig, és élvédőt húzva mosolyogva indul felé, remélve, a két fogdmegje nem tépi ki a két lábát, amiért korcsolyapengékkel közelít Őfenségéhez.
- Üdvözletem, nagyon nagy megtiszteltetés, Fenség, hogy ellátogatott ide! Dasha Volkova vagyok,de ezt bizonyára már tudja!- hangjában őszinte öröm cseng, bár némi kis idegesség is bujkál a végén. - Hálás vagyok, hogy én taníthatom! - nyújt kezet, és ha elfogadja a lány, finoman, de lelkesen szorítja meg. - Tetszett hozni korcsolyát? Ha nem, tudok Önnek biztosítani, de ahhoz tudnom kellene a méretét. - csicsereg, mert mindig rájön a szófosás, ha feszült, most pedig eléggé az. Ennek ellenére már a Hercegnő kisugárzása szimpatikus neki, valami jóság és tisztaság árad belőle, ami kevés nőből, ebben a városban, és ez egészen feldobja Dashát. Gyda nyomulós hisztijei, és állandó hülye picsa aurája, Astrid hűvös maximalizmusa, és az osztálytársai versengős macskaharcos hozzáállása után ez kész felüdülés eddig. - Szeretne esetleg átöltözni, vagy ebben lesz a pályán is? - pillant végig a ruházatán.

Anita & Dasha

"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ