Tudom, hogy szereti, ha én irányítom, és úgy teszem magamévá, ahogy csak akarom. Tudom, hogy élvezi, hogy benne lelek örömöt, és hogy megveszek a hangjáért és a remegésért, amellyel illetni tud. Szereti ha a csúcsra hajszolom, de pont ugyan így szeretem én is látni, hogy én vagyok az, akit akar, és vágyik. Ilyen volt a plázás akció is, de a mai... Ó a mai! Szerintem ezzel a szereléssel fogok álmodni. Élvezem, hogy csak miattam öltözött így ki, hogy meglepetésként rejtegette, és most az is rettentően élvezem, hogy előttem térdelve kerget az őrületbe. Harapásai és simításai egyre jobban feszegetik a határaimat, a szavai pedig kellemesen simogatják a fülemet. Nehéz bármire válaszolni, de látom rajta, hogy szavak nélkül is érti, hogy mire vágyom, és amikor ebbe bele is kezd, na az... felejthetetlen. Csak azért akarok a valóság talaján maradni, hogy lássam azt a lelkességet, amivel felfal engem, és oh boy nagyon jól csinálja. Hiába kapaszkodom a valóságba - és a hajába -, érzem, hogy lassan elveszi az eszemet, főleg a finom szívásokkal. Ha tudnék beszélni, talán szövegelnék valami olyasmiről, hogy az életet is szívja ki belőlem, de azt hiszem, hogy erre akkor se lenne szükség, mert amint látja és érzi rajtam, hogy mennyire megvadulok ezért a "mozdulatért", újra és újra érzem, ahogy elismétli azt. Elégedetten mordulok fel újra és újra, már-már nyögéssé sóhajtva a hangot, de a játék szabadságát továbbra is meghagyom neki, mert élvezem, hogy nem magamat viszem el, hanem ő engem. Nehéz megállni, hogy erősebben fogjak rá a hajára, de meghagyom a szabadságát. Egyre mélyebbeket lélegzem, a tekintetem nem csak ajkai, nyelve és keze játékát követi, kifut a fehérneműre is, amelyet visel, még ha nem is feltétlenül látom teljesen. A köd lassan rá ül a fejemre, a másik kezemmel is fejére fogok, de egyáltalán nem szabom meg neki a mozgást: ahhoz túl jól csinálja. - Cicus.. - sóhajtom a nevét, amikor feneseszámoljahánypercután érzem, hogy elkezd a csúcsra hajszolni. A bizsergés a gerincemben indul, végig halad az ölembe és férfiasságom hegyén összpontosul. Ezután alig pár mozdulat tőle, hogy felnyögve élvezzek ajkai közé, megadva neki a repetát, amit annyira kért. Halkan zilálva, remegő testtel állok még pár másodpercig, amíg az érzés elül, de valahogy egész este nehéz megnyugodnom. Talán így érezhet Viva is, én meg mindig telhetetlennek hívtam. Hát most már tudom, milyen ez nála. Azért azt a bűvös 13-at nem hiszem, hogy meg fogom közelíteni, még akkor is, ha ilyen lelkesen tisztogat meg, mint ahogy most, míg figyelem. Ez a látvány még mindig nagyon izgató, és most, ahogy látom ismét nyelni, végig bizsereg a gerincem. - Jól laktál? - kérdezem rekedtes suttogással, egyik kezemmel az övére fogva, majd elkezdem mozgatni magamon, még akkor is, ha nem is különösebben van szükség arra, hogy izgasson, mert már a látványától is képes vagyok rettentően beindulni. - Én megkaptam, amit akarok. És te mit akarsz? - kérdezem elmélyült, sötét pillantással, szabad kezemmel arcára simítva. Mondjuk nem tudom, jó ötlet-e kicsalni belőle a mocskos szavakat, mert a végén tényleg letépek róla mindent.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Amennyire élvezem, amikor teljesen átveszi a kontrollt, annyira feltüzel most az is, hogy kedvemre játszhatok vele. Miután kifejezte, hogy legfeljebb ő fog leszaggatni rólam dolgokat - én pedig sokadjára is elraktároztam magamban, milyen hatást tudtam elérni ezzel a szettel -, úgy döntök, hogy én igenis túl soknak találom rajta a ruhák mennyiségét, és neki is látok változtatni ezen. Kiélvezem, hogy hagy érvényesülni, csak úgy, mint a testét, és minden reakcióját, a legapróbb hangokig. Hamarosan már ismét előtte térdelek, és tagadni sem tudnám, hogy épp annyira szeretem ezt, mint ő, de egyelőre megmaradok a játszadozásnál, még akkor is, amikor már minden maradék ruhadarabtól megszabadítottam. Egészen elveszi az eszemet, amikor hevesebben reagál a harapásomra, valahol ott válik biztossá, hogy egyelőre a térdeimen is szándékozom maradni. Azért áttérek a másik oldalra is, ahol - valószínűleg a hegek miatt - még erőteljesebb reakciót tudok kicsalni belőle. Érzem a tenyereim alatt megremegni a testét, elégedett mosolyomat forró bőrébe temetem, miközben nyelvemmel is végigsimítom az előző harapás helyét, élvezve a tarkómra szoruló ujjait, az elfojtott nyögés, a zihálása hangját. Nem zavar, hogy nem válaszol a kérdésemre, a teste egyébként is elárulja nekem, hogy mi lenne a válasz, és nekem szándékomban áll meg is valósítani. Először csak az ujjaimat fonom lüktető férfiassága köré, sóhajától kellemesen borzongok végig a gerincem mentén, de egy kicsit azért még húzom az agyát, élvezve vágytól újra megremegő testének érzését a kezeim alatt, az elkínzott nyögést, pattanásig feszülő izmait. Tovább viszont nem játszok, és ahogy végignyalom, szinte látok, hogyan enged ki addig megfeszítve tartott állkapcsa. Találkozik a tekintetünk, elégedett bizsergést érzek ködös szemei láttán, és amikor nehézkesen, de kiejti a száján az engedélyt, akkor megcsillannak a szemeim és egy elégedett hang kíséretében engedem az ajkaim közé. Úgy tűnik, egyelőre hagyni fog ebben a tekintetben is érvényesülni, és én nem vagyok rest meghálálni neki, megmutatva, hogy magamtól is az őrületbe tudom kergetni, ha épp arra vágyik. Tényleg olyan lelkesen kezdem kényeztetni, mintha csak a desszertből kaptam volna repetát, ajkaim szoros ölelése mellett a nyelvemmel és a kezemmel is rásegítek az élményre, míg másik kezemmel a felsőtestén simítok fel, hogy érezzem a bőre forróságát a tenyerem alatt. Le sem veszem róla a szemeimet, miközben kényeztetem, figyelem a reakcióit, miközben hol mélyen a torkomra engedve, hol erőteljesebb szívásokkal tetézem neki az élményt, és amikor azt látom vagy hallom, hogy valami különösen jól esik neki éppen, akkor arra erőteljesebben játszok rá. Szuszogva élvezem azt, hogy ő élvezi, érzem, hogy a vágy ismét elviselhetetlenül forróvá kezd válni a testemben, de akkor is rá koncentrálok, ameddig csak hagyja. Nem zavar az sem, ha közben ő is beszáll a játékba a csípője mozgatásával vagy azzal, hogy a kezével diktál neki tetsző tempót a fejemben, és ha nem állít meg előbb, akkor egészen addig folytatom, míg ismét el nem élvez.
Miután elintéztem a szomszédokat, és legeltettem rajta a szemeimet, egy csók után a hálóba küldöm, én pedig megyek is utána. A hálóban még egyértelműsítem, hogy róla semmi nem fog lejönni, ha én nem akarom úgy, ő pedig ezt olyan elégedett mosollyal fogadja, mintha pont erre számított volna. Valószínűleg így is van. Az iménti közjáték egy ici-picit kitisztította a fejemet, ezért tudom olyan nyugodt kíváncsisággal fogadni azt, amit csinál. Engedem, hogy levetkőztessen, és miközben elém térdel, én persze megint kombinálok, de ne csodálkozzon senki, nem szokott más dolgok miatt elém térdelni, csak ha éppen az ajkai és nyelve játékát veszem igénybe. A lefelé tartó kóstolgatások és harapások feltüzelnek, eddig is forró volt a bőröm, de most már úgy érzem, hogy szinte lángra kapok. Kezem már a tarkójára is fog, és mélyülő légzéssel figyelem, ahogy élvezettel játszik a testemmel és az érzékeimmel, amikor pedig a csípőmön harap meg, akkor fel is nyögök az érzéstől. Úgy érzem, hogy lassan az őrületbe kerget, kezei is elindulnak rajtam, simítanak, aztán a kérdése is érkezik, de válaszolni nem tudok neki, mert amikor a bal oldalamra is áttér, a hegekre, az egész testem megreszket az oda szánt figyelemtől. Még a fogaimat is összeszorítom, elfojtva a nyögést szorul meg ismét a kezem a tarkóján és kúszik feljebb a copfjára. Zihálni kezdek, majd amikor megemlíti a repetát, már nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy végre az ajkai közé kerüljek. Le is pillantok a nedves szájára, nyelek egyet, hátha kiszáradt torkomnak tudok ezzel segíteni, de naiv gondolat, mert a keze elindul lefelé rajtam, ujjai pedig a férfiasságom köré fonódnak. Nagyot sóhajtva élvezem az érintést, és azt is, ahogy ajkaival elindul lefelé, majd a tövéhez érve szinte ismét megreszketek már a vágytól, de uralkodok magamon és az ösztönön, hogy most azonnal betegyek ajkai közé a farkam. Amikor ismét lágyékomba harap, szinte érzem, hogy cincálja az idegeimet, fájdalmasan feszítek már feje mellett, izmaim megfeszülnek, és ismét halk nyögés szűrődik ki fogaim között. Akkor engedek az állkapcsom szorításán, amikor nyelvével végig nyal rajta, ködös, mély pillantással figyelem, és amikor kijelenti, hogy ő szereti a repetát, kellemesen borzongok meg. - Akkor egyél. - suttogom, nehéz kimondanom a szavakat, mert megint kezdem elérni azt az állapotot, amikor a gondolkodás egyáltalán nem megy. Amikor elégedett hümmögéssel veszi a szájába a férfiasságom, behunyva a szemem sóhajtok fel, majd ismét rá nézve figyelem a játékát. Nem veszem el tőle a lehetőséget, ha ő azt akarja játszani, hogy nincs ennél finomabb dolog a világon, akkor én szíves örömest figyelem, és hagyom neki, sőt... Alig várom, hogy úgy faljon, mintha épp valami nagyon finom fagylaltot, vagy istenni mannát kapna a szájába.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Ha magamnál lennék, lehet, hogy elgondolkoznék azon, vajon jogosan zavarnak-e meg minket a szomszédok, de perpillanat nem tud eljutni a tudatomig semmi ehhez hasonló épkézláb gondolat. Ott lüktet még bennem a kéj, a vérem forrón áramlik az ereimben, és hiába a több orgazmus, még mindig ugyanúgy vágyom Axelre, mindenre, amit még adni akar nekem, mert tudom és ő is egyértelművé tette, hogy még nem végeztünk. Gyorsan és hatásosan rázza le a szomszédokat, az ajtó csapódását hallva felkönyökölök a kanapén, hogy míg ő engem méreget és perzsel fel a tekintetével, addig én is magamba igyam a látványát. A nadrágot is feljebb húzta, szinte csak a szétnyitott ing fed fel a bőréből némi sejtelmes részleteket, de így is kimelegszem és sűrűbben veszem a levegőt, mire odaér hozzám. Már attól megborzongok, ahogy az államra fogva felültet, a szavaiban pedig olyan ígéret bújik meg, ami fenyegetésnek hat, nekem viszont bizsergés fut végig tőle a gerincem mentén, az ölemnél állva meg. Halk nyögéssel, forró szenvedéllyel viszonzom a csókját, de nem merülök el az érzésben túlságosan, ezért ahogy egy mozdulattal a hálóba parancsol, elindulok. Érzem és látom magamon figyelő szemeit, már csak ennyitől is újra és újra megborzongok, de elhatározom, hogy ha hagyja, most nem magammal fogok foglalkozni. Szembe fordulok vele, épp csak egy kicsit játszok vele, élvezve, ahogy szemeivel követi az ujjaim mozgását, de azt a választ adja, amire számítottam is, egyértelműen. Csábítóan mosolyodom el, aztán az ajkamba harapva szusszanok, figyelve a mozdulatot, ahogy az övet az ágyra dobja. Elérhető közelségbe. Ettől én még folytatom, amit elkezdtem, és leplezetlenül élvezem, hogy hagy kibontakozni. Nem állít meg, engedi, hogy letoljam az inget a vállain, majd a karjain, aztán egyszerűen csak hagyom a földre esni, miközben megkóstolom a bőrt a mellkasán. Felpillantok rá, ahogy a tarkómra fog ujjaival, sötéten csillogó szemei olyan intenzíven figyelnek, hogy kis híjan felnyögök, de amíg hagyja, zavartalanul folytatom, amit elkezdtem. Miközben lassan lefelé haladok a felsőtestén, kellő alapossággal fedezem fel magamnak forró bőrét, megízlelek minden finomnak tűnő feltárt részt, ajkaim, nyelvem és fogaim is kiveszik ebből a részüket - és ahol nem ezek járnak, ott az ujjaim simításai helyettesítik őket -, aztán amikor már újra előtte térdelek, elkezdtem megszabadítani minden maradék ruhadarabtól is. Segít, amikor kell, de a nadrágokkal már boldogulok egyedül is, sőt, ahogy lejjebb húzom őket, nem fogva vissza magam nyalok végig majd harapok rá arra az észvesztően szexi vonalra a csípőjén. Nyögésétől megborzongok, akárcsak a hajamba markoló ujjaitól, elégedett mosollyal, vágytól csillogó szemekkel nézek fel rá, miközben nyelvemmel végigsimítom a harapás helyét. Megszabadítom a nadrágoktól is, és ha kilép belőlük, félredobom őket, de közben elmélyülten kóstolom tovább a hasát, a csípőjét, mintha ő lenne a legfinomabb desszert, ami bőven túltesz a csokiszuflén is. És így is van. Felpillantok engem figyelő szemeibe, a tekintete izzón pásztázza az arcom, de nem adott parancsot és nem is állított meg eddig, és szinte érzem, hogy az engedély továbbra is megvan arra, hogy folytassam. – Mit szeretnél tőlem, Axel? – dorombolom forró bőrére. Időközben a köldöke alatt átjutottam a másik oldalra, így ott is méltón tudom megkóstolni a csípőjét, és igen, annak a vonalnak a másik oldalon is méltó figyelmet szentelek, nyelvemmel végigrajzolom, aztán finoman bele is harapok. A hegei miatt óvatos vagyok, de nem túl óvatos, mert tudom, hogy az eltúlzottan finom érintés a kellemetlen neki, de durva sem akarok lenni. Közben őt figyelem, szinte kiéhezve a reakcióira, kezeim a csípőjén nyugszanak, néha feljebb kúsz a a hasára, a hátára, finoman simítva és néha marva a bőrét. – Eleget teljesítettem már az ígéreteimből, vagy te is szereted a repetát? – szólalok meg ismét, vontatottan és kissé rekedtve ejtve ki a szavakat. A szavaim is azt igazolják, amit a tetteim is mutatnak: én nem feltétlenül akarok innen máris felkelni. Bal kezem a hasáról lefelé simít, egészen addig, míg ujjaim el nem érik feszülő vágyát. Lélegzetem égeti a bőrét, miközben felpillantok rá, ujjaimat szorosan férfiassága köré kulcsolom, aztán nedves csókokkal kezdek a csípőjétől abba az irányba haladni. A férfiassága tövénél járva elégedetten sóhajtok a bőrére, kicsit feljebb fogaimat finoman mélyesztem a hasába, élénken csillogó szemekkel nézve fel rá. Forró vágy tombol a testemben, de túlságosan élvezem ezt csinálni ahhoz, hogy önző legyek. – Én határozottan szeretem a repetát... – suttogom őt figyelve. Szemeimet akkor sem veszem le róla, amikor ujjaimat úgy helyezve, hogy hozzáférjek, nyelvemmel végigívelek teljes hosszán, és hacsak nem állít meg vagy veszi át ő maga az irányítást, elégedett hümmögéssel engedem újra az ajkaim közé.
Élvezem minden egyes pillanatát az együttlétünknek. Nem csak azért, mert élvezetet okoz nekem, hanem azért, mert láthatóan bármit teszek, ő azt szintén élvezi, ez pedig rettentően vonzóvá teszi. Nem csak azért, mert tudok rá hatni, hanem azért, mert közben nyögdécsel, karmol, kapaszkodik, zihál, testét ütemesen rántja görcsbe a kéj, pillantása ködös, hangja édes... Egyszerűen nem tudnám megmagyarázni, de borzasztóan szexinek tartom. Persze, az már egyáltalán nem tetszik, amikor a szomszéd beleköp a levesembe, és addig dörömböl az ajtón, amíg fel nem kelek a kanapéról. Szerencsére Viva nem tervezi, hogy bárhová is menjen onnan, szóval innentől kezdve azon vagyok, hogy gyorsan lerendezzem őket. Meglepetten pislognak rám, amikor a vattát a kezükbe dobom, aztán bevágom az ajtót, de van sokkal jobb dolgom is jelenleg, mint az ő picsogásukat hallgatni. Megállva gyönyörködöm benne egy kicsit, érzem, hogy ő is figyel, aztán hallom, hogyan kezd el halkan zihálni, míg elindulok felé. Felhúzom, először ültébe, és közlöm az új játékot. Persze előveszi a Flaviahoz illő szégyenkező arcot, de a csintalanul csillogó szemeiből már kiolvasom, hogy itt igazából a büntetésre megy majd ki a játék. Szenvedélyesen csókolom meg, élvezem dús ajkát, majd elengedve a hálóba parancsolom őt. Megfigyelem a csodás fenekét, amelyet csak kiemel a magassarkú és a fehérnemű, és nem sok kell ahhoz, hogy begőzöljek. A szerencsém talán csak az, hogy ennyi élvezet után már nagyjából magamnál vagyok, és nem csak az az őrült tűz vezet, mint az este elején. A hálóba érve ő már szembe áll velem. A mozdulatát végig követi a szemem, de a kérdésére rá villannak. - Ne merd! Ha valami lejön rólad, azt maximum én szakítom le. - mondom határozottan, míg az övet az ágyra dobom, mert valószínűleg, hamarosan szükség lesz rá. Ezután figyelem, ahogy közelebb lép, és én engedem, hogy csábításának minden pillanata kihasson rám. Engedem, hogy leessen rólam az ing, elégedett ragadozó pillantásával figyelem, ahogy ajkai a mellkasomra forrnak, és ahogy a fogait belém mélyeszti, hangosan fújtatok egyet. Felemelve jobbom marok tarkójára mély lélegzetekkel figyelem, és élvezem, ahogy kiszolgálja magát, és neki áll vetkőztetni. Csendesen figyelem, ahogy letérdel, már ettől a mozdulattól is végig szalad gerincemen egy kellemes borzongás. Amikor kell, segítek neki - például a cipő levételnél -, aztán amikor ujjait beakasztja a nadrágokba, megnyalom egy kissé kiszáradt ajkaimat. Figyelem, hogyan húzza le azt, kissé félre biccentett fejjel figyelem, ahogy szemezni kezd a csípőm egy pontjával, aztán amikor oda hajolva bele harap, halkan felnyögve markolok hajára. - Te kis bestia... - szusszanok, miután elenged, de a zihálásom így is nehéz visszafogni. Engedem, hogy levegye rólam a ruhákat, a játékot a nyelvével és fogaival közben tovább élvezem, még a szememet is lehunyom hozzá. Kivételesen engedem, hogy kibontakozzon, mert egészen észveszejtő, amit jelenleg művel. Annak a késztetésnek ellenállok, hogy mozgassam őt, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy ő mire gondol, hogy mit akar tőlem. Várakozóan pillantok le rá, sötéten csillogó szemeim kutatják az arcát, figyelik a nyelvét. Ha hirtelen felkelne és megfordulva mutatná magát nekem, én akkor is elégedett lennék, vagy ha csak megpróbálna ezekkel a kis harapásokkal - sikeresen - az őrületbe kergetni, azzal is. Valószínűleg mindkettő ugyan oda vezetne majd,
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Nem tudom számon tartani a történéseket, egyikünk részéről sem, és igazából nem is igazán akarok energiát fektetni ebbe. Azok után, amit műveltünk egymással az étteremben, a liftben, a garázsban, az autóban... egyszerűen csak átélek és élvezek minden pillanatot, előtte térdelve, az ölében ülve, a kanapéra fektetve. Az ölében persze nem kell sokat várnunk arra, hogy ezt az élvezetet tényleges orgazmusra váltsam, kétszer is, másodszorra szinte vele együtt, külön kiélvezve a hangját, az érzést... Aztán szinte fel sem ocsúdok, de már a hátamra fektet, a térdeimet feltolva kezd újra hevesen magáévá tenni, én pedig újra nem bírom sokáig, a heves szenvedély magával sodor, ívbe feszülő testtel élvezek el harmadjára is, hogy aztán egy hosszabb, lassabb levezetés után egyszerűen csak áthelyezze a lábaimat, és zavartalanul folytassa tovább, amit elkezdett. Még ha lassabb is a tempó, ugyanúgy megőrjít a mély lökésekkel, utasítására azonnal engedelmeskedem, és az izmaim szorításával saját magamat is erőteljesebben kergetem az őrületbe, mint addig. Nyögésére reszketve borzongok meg, bőrömbe maró ujjai borzolják az érzékeimet, és amikor már a csípőmmel is ösztönösen fokozom az élményt, újra elindulok azon a jól ismert lejtőn. Még ha vissza is tudnám tartani az érzést, ő akkor sem hagyná, hirtelen vált újra heves szenvedélyű tempóra, én pedig tehetetlenül vonaglok, remegek, majd feszülök meg. A kéj szinte kiáltássá formálódik a torkomba, ujjaim csaknem széttépik a kanapé párnáját, vadul lüktetve vág végig a testemen egy újabb orgazmus. El sem jut az agyamig a kopogás, de még a dörömbölés zaja sem, csak az érzés, ahogy mozgásával kínzóan hosszúra nyújtja a gyönyört, én pedig zihálva, elhaló nyögésekkel próbálok észnél maradni. Csak akkor zökkenek ki, amikor meghallom a csengőt, tekintetem kitisztul, zihálva nézek az ajtó irányába, aztán vissza Axelre, amikor megszólal. – Nem terveztem – szólalok meg rekedt hangon, ajkaimra elégedett, kielégült, de még többre csábító mosoly kúszik. Fogalmam sincs, ki az és mit akar, de azt tudom, hogy Axel le fogja rendezni, mert még nem fejeztük be. Legalább kapok egy kis esélyt arra, hogy megnyugodjak, a légzésem csak lassan csillapodik ugyan, a testemben tomboló vágy pedig még annyira sem, de nem is vártam. Fél füllel hallgatom a beszélgetést, de egy fikarcnyi lelkiismeret-furdalást sem érzek. Örülne a fickó, ha így ki tudná készíteni a nőjét. Nem tudom, Axel mit visz neki a fürdőszobából füldugó gyanánt, de kis híján elnevetem magam, aztán ahogy hallom az ajtó becsapódását, lassan felkönyökölök a kanapén. Látom, hogy engem méreget, és hogy hogyan, izzó szemekkel mérem végig én is az alakját, szétnyitott ingét, verejtéktő csillogó bőrét, sötéten csilogó szemeit. Az ajkamba harapok, már a puszta látványa újra forrósággal tölt el, pedig még ruha is van rajta. A légzésem elmélyül, mire odaér hozzám, szinte zihálok, aztán engedelmesen emelkedek feljebb, amikor az államért nyúl. Csillogó szemekkel pillantok az övéibe, megnyalom az ajkaimat, bármit akar velem játszani, én benne vagyok. Persze amikor a hangommal fenyegetőzik, szégyent színlelve harapok újra az ajkaimba, mert hogy egyáltalán nem szégyellem magam, és mindketten tudjuk, hogy nem fogom visszafogni a hangomat. Még akkor sem, ha büntetni akar cserébe. Nem hunyó szenvedéllyel és vággyal viszonzom a csókját, és amikor elenged, fejével a hálószoba felé intve, vontatott mozdulatokkal, de azonnal engedelmeskedve állok fel és indulok el. A magassarkút még mindig nem vettem le, így pláne könnyű rájátszani a mozdulatokra, amik a hálószobába visznek; megborzongok, amikor meghallom az öve csilingelését, de uralkodok magamon, és épp csak hátralesek rá a vállam felett, a szempilláim árnyékából, hogy lássam, ha engem figyel, miközben követ. Nagyjából az ágy előtt állok meg és fordulok szembe vele, egyik kezem ujjával végigkövetve a melltartó vonalát. – Szeretnéd, hogy levegyek valamit? – kérdezem halk, rekedt hangon, míg felém közeledik. Bármit is mond, engedelmesen követem a parancsot, de ha azt akarja, hogy maradjak így, azzal kapcsolatban sincs ellenvetésem. Akkor csak megvárom, hogy odaérjen hozzám, szemeimmel követve és pásztázva, ahogy közeledik, szinte felfalva a tekintetemmel. – Rajtad nagyon sok ruha van... – mormolom, és ha hagyja, ahogy a közelembe ér, azonnal lecsúsztatom róla az inget, hogy végre fedetlenül hagyjuk a felsőtestét is. Ha még mindig nem állít meg, ujjaim lesimítanak a mellkasától kezdve a hasán át a csípőjéig, aztán beleakadnak a nadrág derekába. Ajkaim a mellkasára forrnak, fogaimat belemélyesztem a húsába, aztán lassan elkezdek letérdelni elé, újra, ajkaimmal és fogaimmal fedezve fel végig a felsőtestét. Addig csinálom, ameddig meg nem állít, de ha ez nem történik meg, akkor megszabadítom a cipőitől is, mielőtt ujjaimat ismét a nadrág derekába akasztanám. Felpillantok rá, ajkaimmal a hasát csókolom, majd ahogy lejjebb csúsztatom a nadrágot az alsóval együtt, a nyelvemmel ívelek végig azon a csábító vonalon a medencecsontjánál, mielőtt belemélyeszteném a fogaimat is. Megszabadítom minden ruhájától, ha engedi, de közben egy pillanatra sem hagyom abba forró, nedves bőrének ízlelését a fogaimmal, a nyelvemmel és az ajkaimmal.
Olyan heves lánggal égek most, amelyet nem tapasztaltam ezelőtt. Már túl vagyok azon a bűvös számon, amely eddig a korlátomat jelentette. Megdöntöttem minden rekordomat, már ha az élvezetek számát nézzük, vagy azt, hogy elsőre meddig bírtam. Azt nem tudom, hogy a yachton történt éjszakázást megfogom-e dönteni vele, de ha ez így folytatódik, akkor biztosan. Ki fog derülni, de most még foglalkozni se foglalkozok ezzel, egyszerűen hagyom, hogy kiszabaduljon belőlem az a bestia, amelyet ezzel a fehérneműkombinációval csalogatott eddig egyre kijjebb. Miután kiélveztem rajtam ülő látványát, a hátára, majd orgazmusa után az oldalára fektetem, és úgy kezdem magamévá tenni. Még eszénél van annyira hogy az utasításomat kövesse, így amikor rám szorít az izmaival, jólesően nyögök fel. Újabb köd borul a fejemre, szinte érzem, ahogy nyomja lefelé. Lassú, mély mozdulatokra váltok, markolom és tépem őt, szemeimmel falom, amikor pedig nyögve veszi ajkára a nevem, megborzongok a gerincem mentén, és az érzés a lágyékomban összpontosul. Belém kapaszkodik, érzem, látom rajta, ahogy újra elkezd a csúcs felé haladni, én pedig vagyok olyan kegyes, hogy ehhez gyorsabban segítsem hozzá: a mozdulataim hirtelen lesznek hevesek és követelőek. Élvezettel, mély, sötét pillantással figyelem megránduló testét, hallgatom kéjes nyögéseit, míg a folytatólagos mozdulataimmal elnyújtom neki az érzést. Élvezem a lüktetését, ahogy mindjárt széttépi a kanapét, aztán kopognak. Először nyugodtan, és épp ezért ignorálom a zajt, egyszerűen nem állok meg a mozgásban Viva orgazmusa ellenére se. Amikor a kopogásból dörömbölés lesz, majd becsöngetnek, akkor megvillan a szemem. Mély levegőt veszek, megállok, az ajtó felé pillantok. Mivel a dörömbölés intenzíven folytatódik, lepillantok Vivára. - Nem mész sehova. - mondom figyelmeztetően, ugyan is nem szerepel a terveim között, hogy itt abba hagyjuk. Ha a rendőrség van a túl oldalon, akkor se. Leszállok a kanapéról, feljebb húzom a nadrágom, balomba fogom a fegyvert a komódról, aztán a dörömbölés közepén olyan lendülettel rántom ki résnyire az ajtót, hogy látom, ahogy a két kint álló, pizsamás alak - valószínűleg egy pár - riadtan rezzen össze, ezen nem segít, hogy szinte a mozdulattal egy időben dörrenek rájuk. - Mi van!? - villan rájuk a szemem, hol egyikre, hol másikra nézve. Az ajtót csak annyira nyitottam ki, hogy én kilássak, de tőlem ők be nem. - B-bocsi, hogy zavarunk, csak tudod... kicsit hangosak vagytok, és már éjfél van, aztán... szeretnénk aludni.- köszörüli meg a torkát a pasas, akit végig mérve talán irodista lehet, de talán már a gatyája is tele van. A nő meg csak áll és bámul, mint egy kővé vált szobor, valószínűleg nem ilyesmire számított az ajtó mögött. - Tényleg? - teszem fel a szarkasztikus kérdést. - Na várj. - hajtom beljebb az ajtót, ellépve a komódra teszem a fegyvert, besétálok a fürdőbe, a szekrényből előkapom a vattát, aztán visszasétálva az ajtóba oda lépek és a nyüzügének dobom. Majdnem elejti, mert nem számít rá. - Ez... mi? - kérdezi értetlenül. - Dugd a füledbe. - válaszolom egyszerűen, aztán mire azt mondhatnák, hogy "de", addigra már be is csaptam az ajtót. Mély levegőt véve pillantok Vivára a kanapén, most így távolról, kissé "meggyötörve", de élvezettől csillogó szemekkel, kipirult szemekkel látva őt csak még jobban kívánom. Megnyalom az ajkamat, aztán közelebb lépek hozzá. - Új játékot játszunk. - mondom a lépteim közben, egy alattomos kis mosollyal. Elé érve az állára fogok, és a szemeibe pillantva húzom feljebb magamhoz. - Vissza kell fognod a hangodat. Ha nem megy, megbüntetlek. - közlöm a szabályokat élénk tekintettel, ugyan azzal a gonosz kis mosollyal, mert tudom, hogy nem fogja tudni visszafogni a hangját. Nem, ha eléggé kikészítem... abban pedig nagyon jó vagyok. Lehajolok hozzá, szenvedélyesen csókolom meg, aztán kiegyenesedve fejemmel a háló felé bökök, hogy induljon el. Ha a néma parancsot is követi, sunyi mosollyal indulok utána, és húzom ki az övemet a nadrágomból.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Hamar kiderül, hogy az egy vacsorányi és egy hazatérésnyi időre nyúlt előjáték után nem ő az egyetlen, akinek nem kell sokat várni az első, és igazán a második beteljesülésére sem. Miután felhúz a földről és a kanapéra ültet az ölébe, épp csak félrehúzva a fehérneműt, azonnal magáénak követelve engem, bár csak fáziskéséssel veszem fel a fordulatot, utána annál lelkesebb szenvedéllyel hajszolom el magamat a csúcsra, kiegészülve az ő minden mozdulatával, a belém maró ujjaival, simításaival, csókjával, azzal a halk nyögéssel. Az orgazmus kivet a valóságból néhány pillanatra, ismét rá kell segítenie, míg a testem hevesen lüktet körülötte, de ahogy érzem magam visszatérni, újra felveszem a tempót, épp csak a gyönyört nem sikerül teljesen kipihennem, így mire őt is eljuttatom a csúcsra, az én túlérzékeny testem is újra vele tart. A pihenő viszont ezúttal is jóformán elmarad, alig néhány pillanatot hagy arra, hogy megpróbáljunk levegőhöz jutni, aztán már fel is kel velem együtt, ezúttal fordítva a helyzetünkön. A kanapéra fektetve térdel fölém, aztán már újra bennem is van, a lábaimat feltolva kezd újra hevesen hajtani. A kanapé párnáiba kapaszkodom, testem ívesen feszül meg a kéjtől hol erőteljesebben, hol kevésbé, a szemeim elől hosszú időre ismét elveszik a kép, csak az érzések maradnak, míg feljebb nem emelem a fejem, hogy ránézhessek. Körmeim belevájnak a csípőjébe az egyik oldalon, szemeim magukba isszák a látványát, ahogy még mindig csak kigombolt ingben és lejjebb tolt nadrággal diktál vad és szenvedélyes iramot, miközben szemei sötéten izzanak, engem figyelve. Ezúttal már meg sem próbálok küzdeni az ellen, amikor a testemre ismét hevesen lecsap a gyönyör, hangos nyögéssel feszülök meg a kanapén, de eljut hozzám az az elégedett, elnyújtott hang, amit kiad magából, és erre újfent megvonaglik egyébként is reszkető testem. Lassít a mozdulatain, mélyebbre és hosszabban merül el bennem, alaposan elnyújtva a testem heves lüktetését, amit elhaló nyögdécseléssel üdvözlök. Zihálva, ködös szemekkel nézek rá, a harmadik elsöprő orgazmus után is elég csak látni a pillantását, éreznem a kezeit magamon és a töretlen vágyát a testemben, hogy én se akarjak megnyugodni; a vágy ugyanolyan nyughatatlan lánggal ég bennem és forralja a véremet, mint eddig. Az ajkaimba harapva szusszanok mélyen, amikor a lábaimat egymásra rendezi az egyik oldalon, aztán lehunyt szemekkel nyögök fel hosszan, ahogy újra elmerül bennem. Ezúttal lassú szenvedéllyel kezd mozogni, de érintései, a bőrömbe maró ujjai gondoskodnak róla, hogy ne kényelmesedjek el. Hangosabb nyögéssel rándul össze a testem a gyönyörtől, amikor a combomba mar, aztán a tempó is fokozatosan gyorsulni kezd, miközben zihálásomba egyre erősebb gyönyörteli nyögdécselés szövődik. Elnyílt ajkakkal figyelem, hogy néz engem, eddig a csípőmet tartó keze lejjebb siklik, ismét szabadon nyögök fel és reszketek meg a fenekemre maró, aztán a bőrömre sújtó tenyere és ujjai hatására. A tempó ismét lelassul egy kicsit, szavaira kinyitom ködös szemeimet, amikről azt sem tudom, mikor csuktam be őket, de nem kell kétszer szólnia. A mélyre hatoló, erős lökések között megfeszítem a testemet, izmaim erőteljesen szorítják körbe bennem mozgó férfiasságát, amivel saját magamnak is intenzívebbé teszem az élményt, de én őt figyelem mély, nyögésekkel tűzdelt sóhajaim között. Kezem a combomat erősen fogó kézfejére kúszik, aztán feljebb az alkarjára, de nem teszek más azon kívül, hogy kiélvezem forró bőre érzését az ujjaim alatt. Csípőm finom mozgásával ösztönösen segítek rá az élményre, kiegészítve az ő mozdulatait, de nem feledkezek meg az előző parancsáról sem, és minél több mindennel tarkítom az egyébként is elég intenzív élményt, annál hevesebben kell kapkodnom a levegőért és annál hangosabbá válnak a nyögéseim is. – Axel... – A neve ezúttal határozottan érthető, de annál elkínzottabb nyögésként gördül le az ajkaimról. Megőrjítenek az ingerek, szabad kezemmel ismét a kanapéban keresek kapaszkodót, ujjaim belemarnak a párnába, a karjába. A kanapénak feszülök, le kell hunynom a szemeimet, de érzem, hogy a testem ismét át fog lendülni a határon, gyors egymásutánban már nem is tudom, hányadik alkalommal. Még nem lehet olyan sok, de a fejszámolás már túl bonyolult művelet ahhoz, hogy energiát pazaroljak rá.
Talán nem is baj, hogy erőnlétre edzettem, mert most kifejezetten jól jön, hogy sokáig bírok mozogni. Miután beváltotta a térdeléssel egyes ígéreteit, itt volt az ideje, hogy én is beváltsam azokat. A kanapén az ölembe ültetve követelem magamnak testét, hevesen lovagoltatva magamon. Persze, csinálja ő magától is, de már az első orgazmusa után is kénytelen vagyok rá segíteni neki, amíg össze nem szedi magát. Hangos, elnyújtott nyögéseivel megtelt a fejem, sűrű ködöt eresztve rá. Rá "nem sokkal" magam is utána megyek, csak most érzem a vállaimba mélyedő körmöket, ahogy nyakára zihálok. Nem hagyom sokat pihenni, felállok vele, aztán elfektetve a kanapén ismét elmerülök benne, kezeimmel hátra tolva térdhajlatait. A teste ívben feszül, megkapaszkodva tárulkozik ki előttem ismét, én pedig majd megveszek a látványtól, ahogy alakjának vonalai alattam hullámzanak és a karmolástól a csípőmön. Amikor érzem magam körül a lüktető szorítást, a finom rángásokat a testén, mély sóhajjal kötök egybe egy kellemes, elnyújtott hümmögéssel lassítok a tempón, hogy sokkal alaposabban és mélyebben kiélvezzem testének finom rezdüléseit, amíg azok tartanak: már pedig hosszúra nyújtom neki ezt az élvezetet is. Mély levegőket véve állok meg és húzom ki magam belőle, de csak addig, amíg a támla felőli lábát át nem fordítom a másik oldalra, és végig fektetem azt a másik lábán, oldalra fordítva csípőjét. Így hatolok be újra, kezeim végig simítják a csipkés anyagot, a combján erősen bele is marok - nem félve hogy nyomot hagyok rajta, úgy is szereti -, és eleinte lassú, majd fokozatosan gyorsítva heves szenvedéllyel kezdek mozogni benne, másik kezemmel csípőjénél rántva magamhoz minden előre törő mozdulatnál. Azt már későn veszem észre, hogy az ujjaim, amivel combjára martam, kissé el is szakították a harisnyát és az végig is szalad egy vékony csíkban a térdéig. Ködös szemmel élvezem a látványt, kicsit lassítok is, csípőjéről lesimítok a fenekére, abba markolok, majd csapok feszülő bőrére. - Szoríts rá. - jön az újabb követelés tőlem, míg ismét mélyeket, lassan lökök rajta.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Egyetlen pillanatig sem zavar, hogy térdelve kezdek a lakásban, mert az ő öröme az enyém is, és az ő gyönyöre az enyém is, először is, másodszor is. Élvezem, hogy bennem keres és lel örömöt, a látványt és az érzést, ahogy a kéj úrrá lesz rajta, a sötéten csillogó pillantását, minden egyes hangot, amit kiad magából, minden egyes mozdulatot, amivel engem érint, vagy ahogy épp a számat veszi birtokba. Harmadjára is megtenném, de ő diktálja a feltételeket és az iramot. Miután kellően megtisztítottam magam és az ujját is, maga után von a kanapé felé, az én fejemben viszont addigra már olyan sűrű ködöt képez a kéjes vágyakozás, hogy ezúttal én vagyok az, aki fáziskéséssel reagál, és azt sem igazán fogom fel, hogy a mozdulatai ettől még határozottabbá, már-már türelmetlenné válnak. Fölé térdelek, de teljesen megzavarja az érzékeimet, amikor a mellemre mar, aztán pedig olyan hirtelen és hevesen ránt mélyen magára, hogy elveszítem a fejemet egy pillanatra. Neki kell mozgatnia magán egy kicsit, mert azonnal akarja, és én még nehezen ocsúdok fel az érzésből, ahogy a testem lüktetve fogadja a vágyott élményt, de aztán összeszedem magam és felveszem azt a tempót, amit megkövetelt tőlem. Élvezem magamon minden érintését, marását, ahányszor ujjai a bőrömbe mélyednek, erősebb nyögéssel vonaglok meg az ölében, de kitartóan mozgok rajta, zihálva, hevesen hajszolva magunkat egy bizonyos érzés felé. Egyelőre hagyja, hogy én is aktívan cselekedjek, és ezt ki is használom, mélyre engedem magamban, megcsókolom, ajkaim nem múló hévvel falják az övéit, miközben ujjaim a hajában, felfedett vállán, felsőtestén kalandoznak, felfedezve forró bőre érintését, itt-ott bele is marva, amikor a szög épp jobban borzolja az érzékeimet. Aztán a térdére támaszkodva hajlítom ívbe a hátamat, a nyögését hallva borzongás fut végig rajtam, ez és az érintése is elárulja, hogy élvezi a látványt, emiatt is tartom ki ezt a testhelyzetet, ameddig csak tudom. Én nem bírom sokkal tovább, a testem heves lüktetéssel, remegve adja át magát a gyönyörnek, Axel parancsa is csak szűrőn keresztül jut el hozzám, hasonlóan ahhoz, amikor elkezdtük. Szükségem van néhány pillanatra, míg a köd oszlik egy kicsit a fejemben, és bár a testem továbbra is forrón lüktet, újra felveszem azt a ritmust, amit addig ő diktált magának. Egymásnak simul a felsőtestünk, ahogy a nyakamba csókol, átölelem a vállát, legszívesebben leszaggatnám róla az inget, de most minden maradék eszemet és erőmet a mozgásba fektetem. Hangos, elkínzott nyögdécseléssel hajszolom tovább, nem könnyű úgy, hogy a testem még ki sem heverte az előző orgazmust, de talán egyben ez a magyarázata annak is, hogy mire ő elér a gyönyör kapujába, addigra én is ismét ott vagyok vele, és ahogy mélyen magára húz és lüktetve a testembe élvez, én is egy újabb orgazmustól reszketve, elnyúló nyögéssel marok a vállába és a tarkójába. Remegve, zihálva kapaszkodok belé, de ezúttal is csak néhány lélegzetvétellel hosszabb pihenőt hagy nekünk. Még vissza sem térek a valóságba, mikor ismét megmozdul, a hátamra fektet a kanapén, aztán fölém térdel, felnyögve feszülök a kanapé párnáinak, ahogy ismét elmerül a testemben, hogy a következő pillanatban ugyanolyan hevesen és erőteljesen folytassa, mint ahogy el is kezdte. Hátranyúlok a fejem felett, ujjaimmal a kanapéba kapaszkodok, gyűrve, majdnem eltépve az anyagot, a testem egyelőre finom ívbe feszül, de a vad iram előbb-utóbb megteszi a maga hatását, és akkor már egyre jobban nekifeszülök a párnáknak, mellkasomat felnyomva, elhaló nyögésekkel veszve el az érzékeim forgatagában. Ajkaim a nevét formálják, de fogalmam sincs, sikerül-e érthetően a nyögéseimbe foglalnom, vagy hogy egyáltalán eljut-e hozzá, ha igen. Bal kezem elengedi a párnákat, hevesen mozgó csípőjéhez nyúlok vele, körmeim mélyen szántanak bele a bőrébe, szemeim befogadják és magukba isszák a látványát, de aztán alig néhány mozdulatra rá elveszik a kép és csak az érzések maradnak, a heves lüktetés, ahogy ismét végigvág rajtam a gyönyör.
Végre térdel előttem, és végre beváltja az ígéreteit. Még sem érzem magam megkönnyebbültnek, se az első, se a második alkalommal. A nyögései, a karmolásai a csípőmön, és végig az oldalamon, csak hergel, ahogy minden egyes pillantás, amit rá vetek. Ha nem elég így, lesz elég másként. Miután ajkait, és az ujjamat is letisztogatta már húzom is magammal a kanapéhoz. Leülök, ő már a látványtól is felnyög, és szinte magamra rántom, mert nem érzem elég lelkesnek, ahogy fölém mászik. Még ha az is, egyébként. Az egyik oldalon kiszabadítom mellét, hogy aztán tenyerembe zárhassam, másik kezemmel már a fehérneműt húzzam oldalra, és igazítsam magam a megfelelő helyre. Ismét türelmetlen mozdulattal, hevesen húzom magamra, és így is kezdem neki diktálni a tempót. Teste szinte lüktet körülöttem, és eleinte nehéz felvennie a szálat - nem baj, mert addig is én mozgatom magamon. Amint ő kezdi el emelni és engedni magát az ölemen, elengedem a csípőjét, hogy kezeim élvezhessék a combfixet, és lefelé simítva rajta még egy pillanatra a magassarkúig is elnyúlok. A kezeim visszakúsznak a combjára, a fedetlen bőrre markolok, lesimítok a fenekére, és annak érzetét - a szalagokkal együtt - kiélvezem. Közben fújtatok egyet ahogy mélyen leengedi magát, és csípőjének egy másfajta mozgásával kezd ingerelni. Hagyom neki, hogy játsszon az inggel, de egy pillanatot sem fordítok arra, hogy levegyem. Most még engedem, hogy a hajamba marjon, a csókját hevesen viszonozom, és élvezem, amit csak tesz velem, hogy nyöszörög, de tudom, hogy hamarosan úgy is minden irányítást átveszek tőle. Ez főleg akkor fogan meg benne, amikor Viva hátra támaszkodik a térdemre, és ezzel minden elém tárul. Halkan felnyögök a látványra, szabad kezem, amibe épp nem kapaszkodik, végig fut mellétől lefelé a csípőjéig, majd ott rá segít kicsit a mozgásra. Érzem én is, hogy ettől ismét felgyűlik bennem az a heves feszültség, és tudom, érzem, hogy a mostani katarzis sem lesz elég, de még is vágyom rá. Amikor ő kiáltva kel fel, és rezzen össze az ölemen, hevesen zilálva kapok utána, de nem csak azért, hogy ne essen le, ennél sokkal önzőbb ok vezérel most. - Ne hagyd abba! - szinte utasítom rekedt suttogással, és ha kell, magam fogok fenekére, hogy egy pillanatra se álljak meg benne. Hevesen zihálva csókolok a nyakába, és egészen addig mozgatom magamon, míg én is el nem érem a csúcsot, és élvezek belé, mélyre, tövig engedve magamon. Nem tudom, hány perc alatt érem el ezt az állapotot, de abban már biztos vagyok, hogy se nem egy, se nem három, de megkockáztatom, hogy a tíz is kevés. Mély levegőket veszek, de alig hagyok magunknak egy perc pihenőt, mert utána - amint rájövök, hogy még mindig nem érzem elégnek, amit elvettem tőle és adtam neki - rögtön fel is kelek vele, hogy helyet cseréljünk. Lefektetem a kanapéra, és arra térdelve ismét belé hatolok. Nem hajolok fölé, csupán térdhajlataiba fogva kezdem el ismét hevesen döngölni, kiélvezve az alattam elterülő látványát.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Nem telik sok idő el aközött, hogy szinte beesünk az ajtón és aközött, hogy Axel végre szó szerint letépje róla rólam a ruhát; nem vesztegetjük a másodperceket, épp ahogy reméltem és sejtettem is azok után, hogy szerintem a lift, a garázs és az autó után kisebb csodával ér fel, hogy egyáltalán bejutottunk a lakásba. Nem adózik túl sokat a látványnak, amit lehet, hogy a lelkemre vennék, ha nem tudnám, hogy ennek pontosan az az oka, hogy már épp eléggé felhúztam ahhoz, hogy lényegében egyetlen pillantással elveszítse a maradék eszét is. Engedelmesen térdelek le előtte, megnedvesített ajkaim elnyílva fogadják maguk közé lüktető férfiasságát, és ezúttal is ugyanúgy élvezek minden pillanatot, mintha csak engem izgatnánk. Hagyom, hogy kedvére használja a számat, nyelvemmel, ajkaim szoros ölelésével fokozom neki az érzést, miközben le sem veszem róla a szemeimet. Amikor elélvez, én is érzem magamon a forróság egy újabb hullámát átvágni, és amikor töretlenül folytatja, amit elkezdett, felnyögve marok a csípőjébe. Ezúttal már én is próbálok túljutni a ruhákon, legalábbis az ingen, csak azért nem tépem le róla, mert ebből a szögből nehéz, és egyébként is, jobb dolgom is akad éppen, ezért megelégszem azzal, hogy kihúzzam a nadrág derekából az anyagot, aztán kezeimet alá bújtassam. Zihálva, remegve nyögök fel körülötte ismét, amikor felmordulva erősít a fogáson, hátrébb feszítve a fejem, körmeim belemarnak a csípőjébe, most már tisztán a bőrébe. Ködös szemekkel figyelem, hogyan hunyja le a szemeit az élvezettől, hevesen mozogva tovább a számban, fáradhatatlanul izgatom a nyelvemmel, ajkaimmal, és amikor ismét eléri a csúcsot, halkan felnyögve szántom végig jobb oldalát a körmeimmel. Ezúttal már kihúzza magát a számból, nyelvem alaposan takarítja le a mozdulat közben, mielőtt zihálva megnyalnám a számat is, pislogás nélkül nézek sötétlő szemeibe, így véve ajkaim közé az ujját is, amivel letakarítja az államról az élvezete maradékát. Ugyanolyan lelkesen takarítom le az ujját, mint az étteremben, addig el sem engedem, míg ő nem elégedett az eredménnyel. Sűrű és mély légzéssel állok fel, ahogy felhúz a földről, szemeim elvesznek a látványban, amikor szétgombolja magát az inget, úgy érzem magam, mint aki jóformán átlépett egy másik világba. A testem már zsibbad a vágy lüktető lángjától, egyszerűen csak hagyom, hogy maga után húzzon a kanapé felé, és halkan felnyögök, amikor leülve szét is nyitja magán az inget. Engedelmesen mászok fölé, térdeimmel elhelyezkedve a csípője két oldalán, közben lehunyt szemekkel reszketek meg egy pillanatra, amikor keze a mellemre simul, majd a fehérneműt lejjebb rántva ujjai az érzékeny húsba mélyednek. Elhalón nyögök fel, aztán éppen van annyi időm, hogy támaszt találjak a vállain, mert amint félrehúzta a bugyimat, már érzem is, ahogy egyetlen határozott mozdulattal magára ránt. Kis híján abban a másodpercben elélvezek, a testem lüktetve fogadja az ismerős érzést, ahogy kitölt, morranása elveszik a hangos nyögésemben. Nem tudom elég gyorsan feldolgozni az érzést, a testem még reszketve igyekezne kiélvezni a pillanatot, amikor az ujjai már belemarkolnak a csípőmbe, heves mozgásra késztetve. Zihálva támaszkodok meg a vállain, hogy fel tudjam venni a ritmust, de a szemeimet eleinte képtelen vagyok nyitva tartani, lehunyt szemekkel, hátravetett fejjel kezdem az általa diktált tempót felvéve mozgatni a csípőmet. Nem fogom vissza a hangomat, nem is tudnám, egyszerűen megszűnik minden más rajta kívül, míg a testem lüktetve követeli magának az érzést, amit már nagyon régóta várt, és most végre meg is kapja. Percek múlva vagyok csak képes kinyitni a szemem, lejjebb biccentem a fejem, hogy lássam őt, hogy elveszhessek sötét pillantásában. Zihálva hajolok az ajkaira, hevesen, éhesen csókolom meg, miközben olyan mélyen ülök bele, amilyen mélyen csak magamba tudom fogadni ebben a helyzetben, és a fel-le mozgást egy kicsit előre-hátra, kissé körkörös mozdulatokra váltom, ilyen mélyen maradva. Kezeimmel türelmetlenül túrom lejjebb az inget, hogy a vállait is lássam majd és érezzem is, aztán beletúrok és a tarkójánál belemarkolok a hajába. Folyamatosan a csókba nyöszörgöm a heves élvezetemet, mígnem kénytelen vagyok eltépni magam az ajkaitól, mert úgy érzem, nem bírom levegővel. Újra feljebb emelkedek, de ezúttal a válla helyett egyik kezemmel a térdéra támaszkodok hátul, míg másik az ő karjába kapaszkodik, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom. A hátam így kis ívbe feszül, feltárva előtte a látványt, és miközben a csípőm újra mozogni kezd, már azt is érzem, hogy nekem ez nem fog sokkal tovább tartani. A rajtam végigfutó remegések lüktetve ölelik körbe őt is a testemben, de egészen addig kitartom ezt a testhelyzetet, míg azt nem érzem, hogy a kéj hevesen elönt belülről. Akkor muszáj felegyenesednem, mert miközben szinte felkiáltok, olyan heves orgazmus rázza meg a testem, hogy máskülönben biztosan leesnék az öléből.
Sietve érünk fel a kocsitól a lakásba. Már az ajtóban a ködös szemeink után rögtön az ajkuk találkozik, és egészen addig el sem engedem az övéit, amíg ki nem nyílik az ajtó. Oda bent egyáltalán nem pazarlom az időt. Semmire. Fegyver, kulcs, zakó le, utóbbi a földön köt ki, nem érdekel. Viva ruhája is oda kerül, bár sokkal rosszabb állapotban. Nem kímélem az anyagot, mert nincs türelmem ahhoz, hogy óvatosan kicsomagolgassam őt. Már nem bírok az érzésekkel, ezért tépem le róla úgy az anyagot, mintha csak haragudnék rá. A látványa szakítja el az utolsó cérnát is, térdre parancsolom, aztán kiszabadítva magam egyből ajkai közé hatolok. Nem számolom a másodperceket, de az még nekem is feltűnik, hogy nagyon gyorsan élvezek el elsőre, és ha most nem lennék ebben a felfokozott állapotban, még talán szégyellném is magamat. A karmolásait és nyögéseit, nyelvének játékát korábban is bírtam, de úgy tűnik, hogy ezek a szettel együtt az én kriptonitom. A szégyenkezés azonban elmarad, ugyan is nem érzem magam se megkönnyebbülve, se kielégülve. Többet akarok. Még, még még. Nem is engedem őt el, és újra neki állok mozogni ajkai között. Nyögése szinte visszahangzik a füleimben, hangjára és szívásaira csak erőszakosabban fogom ujjaim között haját, kicsit jobban hátrafeszítve fejét, felmordulva. Lehunyva a szemeim élvezettel, hevesen dugom száját, amíg nem érzem - most már több perc elteltével - ismét, hogy elérem a csúcsot. Nem állok meg, ó nem, ennél most sokkal gátlástalanabb, és önzőbb vagyok. Ismét lüktetve élvezek el, magamra szorítva fejét, mélyen torkára engedve az élvezetem. És még mindig nem nyugodtan meg. Elég csak letekintenem a csipkével díszített testére, hogy nem érezzem apadni a feszültséget a testemben. Zihálva húzom ki magam szájából, sötét pillantással fogok állára, hüvelykemmel törlöm felfelé, ajkai közé nyomva ujjam, és vele mindazt, amelyet elpazarolt. Megvárom, míg azt is lelkesen letisztogatja, akár az étteremben, aztán kihúzva azt szájából megragadom a felkarját, hogy felhúzzam a földről. A kanapéhoz lépve kigombolom azt a pár gombot, amely még útban van, aztán leülve szét is nyitom magamon. A nadrággal továbbra sem vesződök, se a cipővel. Az ölembe húzom szemből, tekintetem éhesen falja a látványt, és amíg fölém térdel, karjáról a kezem a mellére kúszik. Erőszakos mozdulattal rántom azon az oldalon lejjebb a csipkét, és kezdem buján markolni, de amint mind a két lábával a kanapéra helyezkedett, kezem lekúszik, hogy egyszerűen csak oldalra túrja a bugyit, mielőtt türelmetlenül oda helyezném magam, és erősen magamra rántanám. A hirtelen szorító, forró, nedves érzésre ismét jól esően felmorranok, és ahogy az előbb se, úgy most se hagyok neki egy pillanatot se, hogy szokja az érzést, egyszerűen a csípőjére - arra az ördögien szexi csipkére - markolva diktálok neki heves tempót.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Miután majdnem ténylegesen teleportálunk az autótól a lakásig, ott folytatjuk, ahol szinte abba sem hagytuk: ezúttal a bejárati ajtónak préselve élvezem ajkai heves támadásait, míg végre be nem jutunk a lakásba. Leveszem a kabátját, hátrálok előre, pedig eszemben sincs menekülni, de el sem tudnék képzelni annál izgatóbbat, mint amikor végre megszabadulva a zakótól is egyetlen határozott mozdulattal hallgattat el, befogva ajkaival az enyémeket. Gátlástalanul nyögök bele a csókba, élvezve a hevességét, aztán már csak azt érzem, hogy a ruha természetellenes mozdulattal nyílik szét a felsőtestemen, panaszos hangok által kísérve, bár ez utóbbi egyáltalán nem jut el az agyamig. Leengedem a kezeimet, hagyom, hogy az anyag a lábamhoz omoljon, majd ki is lépek belőle, odébb túrva a földön a lábammal. Elengedi az ajkaimat, tekintete végigsimítja, szinte felperzseli a testemet, a szemei elsötétülnek, és amikor az övéhez nyúl, én már előre megremegek. Határozott utasítására végigfut rajtam egy ismerős borzongás, nem is kéretem magam, térdre ereszkedem előtte, vágytól ködös szemekkel pillantva fel rá, várakozón nyalva meg az ajkaimat. Sok mindent ígértem neki a vacsora alatt sokféle módon, és készen állok mindet beváltani, ha úgy akarja. Nem is húzza sokáig a dolgokat, amint letérdeltem és kiszabadította magát a nadrág fogságából, már érzem is ujjait a copfom köré fonódni, aztán egyszerűen csak magára húzza elnyílt ajkaimat. Halkan, élvezettel nyögök fel körülötte, ellazítom a torkomat, hogy kedvére használhassa a számat, ahogy ő ígérte, és úgy néz ki, ő is be akarja ezt váltani. Csípőjével rögtön rásegít a keze mozdulataira, mélyen és hevesen kezdi el birtokba venni a számat. Kezeimet a csípőjére csúsztatom, ujjbegyeimet belemélyesztem a bőrébe, szuszogva, vágytól égve figyelem az arcát megjelenő összes apró reakciót, miközben nyelvemmel lelkesen segítek rá a minél nagyobb élvezetére. Meglephetne, hogy ilyen gyorsan elélvez, de azt hiszem, épp elég hosszú ideje kínoztam már különféle módszerekkel ahhoz, hogy ez várható legyen. Vele együtt nyöszörgök én is, körmeim a bőrébe vájnak, nyelvemmel finoman masszírozom tovább a férfiasságát a számban, de nem látok és nem is érzek rajta semmi nyugalomra utaló jelet. Ezt ő is bizonyítja, amikor nem is hagyja el az ajkaimat, épp csak azért húzza visszább a csípőjét, hogy aztán ott folytassa, ahol abbahagyta. Újra felnyögök, amikor ez eljut a tudatomig, míg visszahúzódik, próbálok nyelni egyet, de nem sok esélyt hagy rá, így élvezetének egy része a mozgása hatására elkenődik az ajkaimon, az államon. Ujjaim feljebb kúsznak a csípőjén, türelmetlen mozdulatokkal jutnak be az ing alá, miután eltávolítottam azt az útból, kihasználva a lejjebb tolt nadrágot. Érezni akarom a bőre forróságát is, tenyereim felkúsznak a felsőtestén, jobb oldalán nem sajnálom belevájni a bőrébe a körmeimet is, miközben szinte pislogás nélkül figyelem az arcát. A nyelvemmel sem pihenek, és most, hogy az első megkönnyebbülésen már túl van, nem sajnálok finom szívásokkal is rásegíteni az élvezetére, míg magáévá teszi az ajkaimat. A légzésem egyre sűrűbbé válik, ami ugyan nem könnyíti meg a dolgomat, de most ez érdekel a legkevésbé. Lángol a testem és forr a vérem a vágytól, érzem a saját nedvességemet a lábaim között, de ha azt akarná, képes lennék egész éjjel itt térdelni előtte, és neki is pontosan ezt mutatom azzal, amilyen lelkesen igyekszem őt minél inkább hozzásegíteni az élvezetéhez.
Szerintem holnap kevés dologra fogok emlékezni, egyedül a csipke és selymes bőrének látványa, ködös, barna szemei és az összefogva lobogó haja marad majd meg. Már a ruha is nehezen tartja meg a figyelmem, még ha elsőre emlékezetes is volt. Árvergődünk a városon, annyira sietek, mintha élet halál kérdésről lenne szó, pedig tombol a vérem, és lángol a testem. Megállva se bírom ki, hogy ismét magamhoz ne szorítsam, de ezúttal ront a helyzeten, hogy ennyire tökéletesen hozzám tudja dörgölni magát. Már azon gondolkodnék, hogy akkor itt és most, de akkor nem látnám rendesen, szóval kocsiból ki, házba be, emeletre fel, zár nyit és végre haza értünk. Csak arra a pár másodpercre nem figyelek rá, amíg ledobom a kulcsot és leteszem a fegyvert, de közben már türelmetlenkedik is, neki hátrálva a falhoz. Bőszülten lépek elé, a következő szavait megakasztom a heves csókkal, kezeim pedig egyből a ruhára fognak a dekoltázsánál. Egy határozott mozdulattal tépem két irányba, szakítom szét a fekete anyagot, és amikor érzem már, hogy elég laza, elengedve hagyom, hogy a lábához omoljon. Elhúzva ajkaim pillantok végig rajta, a szett valami eszméletlenül áll neki, és úgy érzem, hogy lassan én is az leszek. Talán csak pár másodpercig foglalom le magam azzal, hogy a magassarkútól kezdve a melltartóig végig nézzem, szinte felfaljam a tekintetemmel, aztán érzem, hogy most már nem tudok várni. Az övemhez nyúlok, kicsatolom, aztán a nadrágom is elkezdem kibontani. - Térdelj le. - mondom határozottan, rekedten, míg kigombolom a nadrágot, és a zipzár után lejjebb tolom a nadrágjaim, és előveszem már jó ideje türelmetlenül feszülő férfiasságom. Egész este nyakra a száját, szopogatta az ujját - az enyémet is! -, meg a villát, még azt is megjegyezte, hogy eleve össze van hozzá fogva a haja. Ezek után még jó, hogy ezzel akarok kezdeni, beváltani az összes utalást és ígéretet, amivel az asztalnál izgatott. Könnyebb is rá fogni erre a lófarokra, mint nekem összefogni neki, így egyszerű mozdulattal tudom mélyen magamra húzni, ha elém térdelt, ahogy azt mondtam neki. Utána egy pillanatot sem várok, azonnal hevesen rámozgok csípőmmel a magamhoz húzó mozdulatokra. Legutóbb viccelődtünk a három perccel, de a több mint egy órás teasing és az előttem térdelő nő látványa okán talán ha másfél percig bírom. Halkan felnyögve élvezek el, magamhoz szorítva őt. Mélyeket lélegzem, és hiába az iménti eufórikus érzés, már most érzem, hogy nem elég, hogy egyáltalán nem nyugodtam meg ennyitől, hogy a várt bizsergés, vagy katartikus élmény elmaradt. Ki se veszem az ajkai közül a farkam, és nem hagyok neki szünetet se, csak újra és újra mélyen neki állok mozgatni a csípőmet, ködös pillantással figyelve, ahogy nedves ajkai között csúszkálok.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Tényleg fogalmam sincs, hogyan bírjuk ezt ép ésszel, hogyan lehet még rajtunk ruha egyáltalán. A lift és az autó oldala után a kocsi belsejében sem sikerül távol tartanunk magunkat egymástól, már a csókja megrészegít, és amikor átrendezi egy kicsit a belteret és az ölébe invitál, eszemben sincs ellenkezni. Feljebb húzom a ruhát, mászok, ő segít, és csak akkor nyugszom meg - vagy inkább hergel fel még jobban a helyzet -, amikor már szorosan az ölében ülhetek. Hevesen, éhesen csókoljuk egymást, a csípőm az övére mozog, ujjai a ruha alá kúszva marnak bele a bőrömbe újra és újra, miközben csókjai áttérnek a nyakamra, és egyszerűen teljesen elvesztem a fejem. Amikor lesimítja a vállamon a ruha pántját, még rá is segítek neki, bár a kérdésem talán feleslegesnek is tűnik annak fényében, hogyan veti rá magát az így felfedett bőrfelületre. Ajkaival, fogaival sem kímél, én pedig elhaló nyögéssel marok a tarkójába, a ruha panaszos hangjai el sem jutnak a fülemig, de nem is foglalkoznék vele. Rám néz, ködös szemeinek látványa végleg elveszi az eszem, az ajkaira sóhajtok, ahogy a mellemre markol, de aztán már csókolom is újra, vad vágyakozással, a csípőmet is újra mozdítva, élvezve a csókba nyögött elkínzott gyönyörét. Saját kezeivel segít rá a mozgásra, szorítva magához, egészen addig a pontig, míg úgy érzem, nem fogom tovább kibírni. Sűrűn kapkodjuk a levegőt, ködös tekintetünk összekapcsolódik, és pontosan azt látom az ő szemeiben is, hogy ha most nem szállunk ki, akkor lehet, hogy reggelig sem. Az arcára simítom a tenyerem, hüvelykujjam vágyakozva simítja végig az alsóajkát, amikor előrehajol, a halántékához, a hajához fúrom az arcom, beszívva az illatát, szinte megrészegülve tőle, de amikor vesz egy mély levegőt, én is megpróbálok erőt venni magamon. Engedelmesen kászálódik ki az ajtó nyitódása után, szerintem életemben először nem érzem igazán a hideget, hiányos öltözet ide vagy oda, de nem is ad sok esélyt a dolognak, mert azonnal rám adj a kabátját, ahogy ő is kiszáll. A saját kabátomnak a létezését is elfelejtem, de becsületemre legyen szólva, hogy a józan ész utolsó szálaiba kapaszkodok már csak. Fogalmam sincs, hogyan és mennyi idő alatt jutunk el a lépcsőházig, vagy épp fel a lépcsőn, egyszerűen csak átölelem, hozzásimulok, kitartóan követem hosszú lépteit, és mire észbekapok, már a lakás ajtajának szorítva találom magamat. Egyik kezemmel a tarkójába, másikkal a csípőjébe kapaszkodva viszonzom heves csókjait, az sem érdekelne, ha tönkretenné ezt a zárat is és úgy jutnánk be, csak az számít, amikor végre kinyílik az ajtó mögöttem. Leveszem a kabátját és szinte oda sem nézve akasztom a fogasra fél kézzel; a szemeimet Axelen tartom, vágytól izzó íriszekkel figyelem minden mozdulatát, ahogy megszabadul a kulcstól, a fegyvertől, a zakótól, és közben lassú léptekkel hátrálok. Kis híján felnyögök, amikor megindul felém, mintha csak a prédára lecsapni készülő vad lenne, nem mintha szándékomban állna menekülni. A hátam egyébként is nekiütközik a falnak, zihálva, mélyen emelkedő és süllyedő mellkassal figyelem, megnedvesítve száraznak érződő ajkaimat. – Akkor kicsomagolod végre az ajándékodat? – kérdezem vontatottan, kissé rekedt hangon, újra lecsúsztatva a vállamon a ruha pántját, ezúttal mindkét oldalon. Nem érdekel, ha tényleg letépi rólam az anyagot, nem számít, még fel is izgat az, hogy ennyire hevesen vágyik már arra, hogy ne legyen rajtam, de az sem baj, ha nem teszi meg; akkor én magam kezdem el lehúzni a cipzárt a jobb oldalon, hogy aztán két egyszerű mozdulattal lecsúsztassam magamról a ruhát. Akármelyik módszerrel is gyűlik össze a lábam körül az anyag, egyszerűen csak félrerúgom, most már nem állva előtte másban, mint a magassarkúban és abban a fekete csipkés fehérnemű szettben, aminek minden egyes részét csak neki szántam. Én egyelőre nem is mozdulok meg, csak hagyom, hogy felmérje és kedvére cserkéssze be a prédát. – Most már kíváncsi lennék rá, mit akarsz tenni velem... – suttogok csábítóan, még mindig le sem véve róla a szemeimet.
Sikerül elhagyni az épületet anélkül, hogy mélyebb rétegek alá nyúlnék, és vetkőztetni kezdeném, ami egészen meglepő, mert egész este csak ekörül forog minden gondolatom. A kocsival megállva ismét heves csókba kezdek vele, és talán a pillanat egy tört részéig még megfordul a fejemben, hogy egyből felmenjünk, de az akaraterőm hamar tovaszáll. Ehelyett megteremtem neki a helyet az ölembe, és át is segítem, amikor feljebb húzva a szoknyáját ide mászik hozzám. Már szinte attól elvesztem a fejem, hogy megérzem ölemen a súlyát, de a csókok és a mozgás, amivel ingerel, csak rá tesznek egy lapáttal. Ujjaimmal erősen markolom bőrét, hevesen csókolom a nyakát, nyögésére szinte felsóhajtok. Egyre többet és többet akarok, már letolom a ruha pántját a vállán, ő pedig még lejjebb tornássza. Majdnem felnyögök a felbukkanó látványra és ajkaimmal és fogaimmal azonnal megtámadom azt a részt, kezemmel még lejjebb rángatva a ruhát, amely már ettől kezd fájdalmas, cérnapattogós hanggal segítségért kiáltani. Doromboló hangja csak késéssel ér el a tudatomig, hátra hajtva a fejem pillantok fel rá ködös szemekkel, kezem buján már félig kicsomagolt mellére. Mélyeket lélegzem, próbálom összeszedni a válaszra az agyi kapacitást, de a csók, amit magának követel, és az újabb mozgások teljesen elveszik az eszemet. Halkan a csókba nyögve "segítek rá" kezeimmel a mozgására, csípőjére szorult markaimmal. Már egész testem remegve várja a katartikus megkönnyebbülést, de az még mindig várat magára, és ismét rövid, halk nyögést csal ki belőlem, ahogy hozzám szorítva magát megáll és az ajkamra suttog. Zihálva, ködös szemekkel figyelem pár másodpercig, mintha latolgatnám a dolgokat, pedig valójában csak ennyi időbe telik feldolgozni a hallottakat. Mögé nyúlva, kicsit előre hajolva nyomon meg mögötte a start/stop gombot, hogy leállítsam a motort. Fűteni úgy sem kell, már most párásra leheltük a kocsi ablakait. Sűrűn, mélyeket lélegezve gyűjtöm az erőt ahhoz, hogy ki tudjam tessékelni őt az ölemből, és ki tudjak szállni az autóból, de egyáltalán nincs könnyű dolgom, mikor a pillantásom újra és újra megakad az itt-ott kilógó csipkéken. Beszívok egy mély levegőt, aztán erőt véve magamon kinyitom az ajtót és kisegítem őt az ölemből az utcára. Kiszállva azonnal leveszem és ráadom a meleg kabátomat - most többet kell sétálni sajnos -, de az övé perpillanat nem is érdekel. Csak most érzem meg, hogy kigombolta az ingemet, mert a szél végig simítja a mellkasom, de nem számít, ahogy a kabátja sem Ha eddig nem vette ki, majd holnap lejövök érte. Átkarolva őt indulok meg hosszú léptekkel, és a friss, hideg levegő sem képes eléggé megnyugtatni. Az emeletre érve az ajtóhoz szorítom, újabb heves csókokkal foglalom le, amíg a kabátom zsebébe nyúlva meg nem keresem a kulcsot. Fél szemmel keresem meg a zárat, nyitom ki, kinyitva az ajtót azonnal tolom is befelé. Elengedem ajkait, ledobom a kulcsot az ajtó melletti komódra, mellé teszem a fegyverem, ledobom magamról a zakót aztán mint egy felbőszült ragadozó indulok meg felé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szét tépjem.
-
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Először a liftben esünk egymásnak, aztán ugyanilyen forró pillanatokkal adózunk a másiknak a kocsi mellett is. Dobálózhatunk azzal, hogy kinek mennyire van vagy mennyire nincs önuralma, de szerintem mindketten büszkék lehetünk magunkra, hogy még ezek után sem veszítjük el teljesen a kontrollt, pedig fél lábbal már mindketten nagyon is érezhetően egy másik valóságban vagyunk éppen, és épp csak nem őrülünk meg egymástól és a vágytól. Másodszor is el tudjuk egymást engedni, és még az autóba is sikerül beülni, sőt, el is tudunk indulni. Ezt az egyébként és rezgő lécet csak az remegteti meg még jobban, amikor a combomra simít, aztán az ujjai egyenesen felfelé indulnak el, és nekem minden erőmre szükségem van, hogy megállítsam a kezét, de tudom, hogy muszáj, mert ha most megérint... Felkínálom neki a választási lehetőséget, és a válaszában benne van minden, amit én is érzek - még az is, amit nem mond ki. Inkább én is csak szorosabban fogom a kezét, szusszanok egy nagyot, és próbálom meggyőzni magam, hogy felnőtt emberek vagyunk, nem ösztönlények, ki fogjuk bírni a hazautat. Axel mondjuk sokat segít ezen a tempóval és azzal, hogy nem feltétlenül tartja be a közlekedési szabályokat, de őszintén: rohadtul nem érdekel. Igazából észre sem veszem, sőt, mintha én magam is taposnám a képzeletbeli gázpedált az anyósülésen, csak érjünk már haza. Egész közel talál helyet, bár számomra csak az lenne elég közel, ha rögtön a lakásba tudnánk teleportálni magunkat. Mire a kéziféket behúzza, én már kicsatolom magam, és hiába tudja a józan eszem, hogy nem lesz jó vége, ha az ajkai ismét az enyémekre forrnak, amikor felém mozdul, már én is hajolok közelebb, mohó szenvedéllyel viszonozva a heves csókját. Tenyerem az arcára simul, szuszogva, vágyakozva fogadom az ostromot és támadok ellen, érzem benne a küzdelmet, pedig ha nem hagyjuk abba... Mély levegőt veszek, amikor végül elhúzza az ajkait, arra készülök, hogy most kimegyünk egy kicsit a hidegbe józanodni, de aztán látom, hogy egyáltalán nem ehhez készül elő. Betolja a kormányt, az ülést pedig hátralöki, aztán értem nyúl, és engem nem érdekel többé, hogy ha itt most belekezdünk valamibe, akkor egy darabig nem megyünk fel. Az autó belső méretei szerencsére fordítottan arányosak az én méreteimmel, így csak a ruhámmal kell ügyeskednem egy kicsit, de ezt is könnyedén megoldom a sliccelésnek köszönhetően, és azzal, hogy feljebb húzom a szoknyarészt. Macskákat megszégyenítő ügyességgel mászok át az ő oldalára, lábaimat elhelyezve az övéi egy-egy oldalán, nem annyira kényelmesen, de legalább annál szorosabban helyezkedve el az ölében. A felgyűrődött ruhának, a sliccelésnek és a póznak köszönhetően a bal lábam teljesen kilóg a ruhából, de ez sem érdekel, sőt, élvezem, hogy így a lehető legjobb hozzáférést adja Axelnek ahhoz, hogy felfedező tenyere és ujjai ismét a ruha anyaga alá bújjanak. Beletúrok a hajába, másik kezemmel türelmetlenül simítom szét a felsőtestén a zakót és a kabátot is, hogy minél több mindenhez hozzáférjek, de amikor a csókot megszakítva inkább a nyakamnak szenteli a figyelmét, akkor egy kicsit elveszek. Halk nyögéssel hajtom kissé hátra a fejem, teret adva neki, hogy ajkai még lejjebb haladjanak, ujjaim megszorulnak a hajában, csak akkor nézek fel zihálva, amikor keze kibújik a ruhám alól, hogy ismét a ruhám pántját tolja el az útból. Ezúttal még véletlenül sem nyúlok érte, a vállam egy könnyed mozdulatával tornázom még lejjebb a ruha könnyű anyagát, így felfedve alatta lényegében a melltartó felét. – Tetszik? – dorombolom rekedtes hangon. Persze ez még közel sem minden, ezt mindketten tudjuk, és nehéz eldönteni, érdekelne-e egyáltalán, ha még itt tépné le rólam szó szerint a ruhát, vagy egyáltalán nem. Hagyom, hogy kedvére nézelődjön és esetleg tapintson is, ha szeretne, de aztán újra magamnak követelem az ajkait, csípőmmel elkínzott vágyakozással mozogva az övére. Felszabadítom a másik kezem is a hajából, kioldok legalább még néhány gombot az ing tetejénél, hogy csak egy kicsit érezhessem forró bőre érintését, és egyáltalán nem könnyű uralkodni magamon annyira, hogy ne tépjem szét az egészet egy mozdulattal, ezerfelé repítve a gombokat az autó belsejében. Ujjaim rögtön az ing anyaga alá bújnak, amennyire csak tudnak így, mély szusszanással élvezem ki az érzést. – Borzasztóan kívánlak – suttogom az ajkaira kínlódva, zihálva szakítva meg egy pillanatra a csókot, csípőmet ismét az övének szorítva. Ha nem leszünk képesek kiszállni innen, akkor itt kell improvizálnom majd, de az önuralmam most már tényleg a negatív tartományba süllyedt.
A liftben már csak azért nem húzom le róla a ruhát, mert még el kell hagynunk azt. Ettől függetlenül úgy csókolom, markolom és szorulok hozzá, mintha ne lenne külvilág. Figyelmem minden egyes morzsáját neki szentelem, ennek a földöntúli istennőnek, aki képes egy óra alatt szó szerint elvenni az eszem. Ha láttam volna, miként zárja be a lift ajtaját, szerintem kifaragtattam volna azt a mozdulatot, hogy örökké megmaradjon az utókornak, de a figyelmem teljesen eltereli ujjainak markolása, halk nyögései, és a puha nyaka az ajkaim alatt. A garázsba érve szinte menekül előlem, amint a fenekébe markolok, de nem bírja sokáig, hogy távol legyen tőlem. Mint mágnes vonzzuk egymást, én pedig folytatom a kocsinál, amit elkezdtem a liftben. Hevesen csókoljuk egymást, és csak azért nem vágom be őt is a hátsó ülésre a kabátja után, mert most nem csak egy gyors könnyítésre van szükségem. Érzem magamon, hogyha ebbe most bele kezdünk, akkor semmi nem lesz elég. Így hát nagy nehezen elengedem őt, beparancsolom a kocsiba, és elindulunk haza. Út közben sem bírom ki, hogy ne érjek hozzá, ám megfogja a kezem, mielőtt még elérhetnék a célomig. Elégedetlenül szusszanok, szemem sarkából rápillantok, a magyarázata nehezen éri el a tudatom. Igazából az a csoda, hogy a vezetés megy, de a táblák és lámpák feldolgozása valahogy könnyebb, mint felfogni az étlapot, vagy amit mond. - Nem tudom... - ...hogy fogom kibírni, lehelném, de már ezt is nehezemre esik kimondani. Finoman megszorítom az ujjait, mély levegőt veszek, és inkább arra koncentrálok, hogy épségben haza érjünk. Gyakorlatilag fele annyi idő alatt tesszük meg a visszautat, ebbe bele tartozik, hogy a sárgáknál lassítás helyett inkább gyorsítottam, és volt egy utca, ahol a tilos ellenére behajtottam, hogy ne kelljen megkerülnünk egy tömböt, de épp most rohadtul nem érdekelt. Megpróbáltam minél közelebb megállni a házhoz, de így is csak az utca végén sikerült. Hevesen rántom be a kéziféket, állítom parkoló módba az autót, aztán kikapcsolva az övemet egyből oda hajolok hozzá. Hevesen csókolom meg, sokadjára már a mai este folyamán, és nem tudom, hogy mikor leszek képes leült szenvedéllyel az ajkaihoz érni. Nehéz elengedni őt, még egy pillanatig az is megfordul a fejemben, hogy a kormányt előre toljam, az ülést meg hátra és az ölembe húzzam, de ha ezt megteszem, akkor nem szállunk ki egy ideig. ... Érdekli a francot! Elengedem őt, a kormánykerék alatt lepattintva a rögzítőt tolom be koppanásig a kormányt, majd rögzítem a helyzetében. Lenyúlva az ülésem alá elöl felhúzom a kart, hogy hátra toljam magam, aztán már kapok is a karja után. - Gyere ide! - lehelem rekedten, és az ölembe húzom. Elég nagy a kocsi - és elég pici ő a magassarkú ellenére -, hogy az ölembe mászhasson, és ülhessen. Talán csak egy kicsit szorulunk majd össze, de majd kézben felviszem, ha elzsibbad a lába. Ha sikerül elhelyezkednie szemben velem, azonnal a bőrére, ajkára, nyakára, mellkasára tapadok. Kezeim megint bekúsznak a ruha alá, így most már többet is elérek, mint eddig, kezeim jobban felkúsznak a selymes anyag alatt, ujjbegyeim marva élvezik a puha bőr és csipje váltakozó játékát maguk alatt. Jobbom kihúzva a kellemes helyéről nyúlok fel, hogy a ruha pántját lesodorjam karjára, hogy a melltartó csipkéjéből is többet láthassak, mint eddig. Még mindig nem nézhettem meg teljes pompájában semmit, de már így is alig vagyok észnél. Talán az lenne az utolsó csepp.
Vendég —
“shut your mouth, baby, stand and deliver, holy hands, will they make me a sinner? shut your mouth and run me like a river
Axel&& Aviva
Ha addig a pontig azt hittem, hogy pengeélen táncolunk, ez csak válik igazán élessé, amikor a felérő liftből végre kivánszorognak az addig bent levők, hogy aztán mi vehessük birtokba a fülkét. Alig csukódik be mögöttünk az ajtó, én már a falnak nyomva találom magam, és még csak nem is teszek úgy, mint aki nem ezt várta, ajkaim és nyelvem ugyanolyan hévvel viszonozzák az Axeltől érkező támadásokat. Végre én is elengedhetem magam, úgy reagálhatok minden érintésére és csókjára, ahogy szeretnék, szabadon nyöghetek az ajkaira, préselhetem a testem az övének, mintha nem lenne elég, ahogy nekiszorít a lift oldalának. Már meg sem próbálom visszafogni a kezét, magamtól kulcsolom a lábamat a csípője köré, így is húzva közelebb magamhoz és tartva ott, szuszogva nyögdécselek a csókba minden egyes alkalommal, amikor ujjai a bőrömbe marnak. Nem különösebben érdekel a takarítónő, és az sem, hogy mit lát, egyszerűen csak becsukom a liftajtókat az orra előtt - mondjuk úgy sejtem, nem is szívesen szállt volna be -, aztán zihálva, halk nyögésekkel élvezem Axel ajkait a nyakamon, míg újra fel nem húzom magamhoz a fejét. A mordulást hallva borzongás fut végig a gerincem mentén, csípőmet az övéhez dörgölöm, mire ő még erősebben szorít altestével a falhoz. Válaszul két csók között finoman megharapom az alsóajkát, mintha csak fel akarnám őt falni, ujjaim újra belemarkolnak a hajába és egyszerűen fogalmam sincs, hogyan vegyem le róla a kezemet, engedjem el, amikor leérünk a garázsba. A liftajtó is ki híján újra becsukódik, mire erőszakkal elszakadunk egymástól, és amikor mögém lép, én pedig érzem ujjait a fenekembe markolni, akkor érzem, hogy menekülnöm kell, vagy itt helyben fogjuk egymást leteperni. Tudom, érzem, hogy a nyomomban van, de az elhatározásom egyébként is csak addig tart, míg a kocsihoz nem érek, és újra magamhoz nem rántom, bár abban sem vagyok biztos, hogy ő az ajtót célozta volna meg. Ugyanott találjuk magunkat, mint az előbb, csak ezúttal az autó és közé szorulok, miközben hevesen faljuk egymás ajkait. Szerencsére előbb tépi ki a kezemből a kabátot, mint én dobnám el, szabad kezem már ismét a zakója alatt van, vágyakozva marok a csípőjébe, de amint a kabát is eltűnt az útból, ujjaim újra utat találnak a hajába is. Mély sóhajtásokkal, lehunyt szemekkel élvezem nyakamra tévedő csókjait, ujjaim megszorulnak a tincsei körül, csípőmet türelmetlenül feszítem az övének, a zihálásom viszont csak akkor erősödik fel igazán, mikor az ajkai már a kulcscsontomig és az alá tévednek. Amikor elszakítja magát tőlem, ködös szemekkel nézek rá, láthatóan nem igazán voltam már jelen az előbb, és most is csak lassan kapcsolok. – Mm-hmm – szuszogok a parancsra. Nem tudom, hogyan vagyok képes megmozdulni, de megteszem, még ha gépiesek is a mozdulatok: ajtó kinyit, beül, ajtó becsuk, öv becsatol, jézusomérjünkmárhaza... Próbálok magamra nyugalmat erőltetni, a légzésemet is igyekszem egyenletessé varázsolni, de rohadt nehéz türelmesnek lenni akkor, ha alig érünk ki a garázsból, már érzem a combomon Axel kezét. Bizsereg és izzik a bőröm, a testem szinte lángol az elfojtott vágyaktól, és ez akkor lesz csak igazán erőteljes, amikor ujjai a combom belső részére simulnak, majd elkezdenek kúszni felfelé. A légzésem újra elmélyül, pedig még szinte alig nyugtattam rajta valamit, az utolsó pillanatban kapom el a kézfejét, mielőtt elérhetné a fehérnemű szegélyét; ezúttal rögtön kellő határozottsággal tartom, tanultam az előzőből. – Ezt csak akkor folytasd, ha nem akarsz kiszállni az autóból... – figyelmeztetem halk, rekedt suttogással. A szemem sarkából nézem őt, vágytól izzó szemekkel, mély és sűrűbb lélegzetvételekkel, és a tekintetemből láthatja, hogy komolyan beszélek. Nem állítom meg, ha tovább akarja mozdítani a kezét, nem mondtam, hogy hagyja abba, csak döntés elé állítottam, és ha ő így dönt, akkor hagyom; ahogy azt is, hogy elhúzza vagy egyszerűen csak ott tartsa a kezét, ha úgy akarja. Csak az a biztos, hogy ha most megérint, akkor nem fogunk egy darabig elindulni a parkolóból a lakásba, mert már annak is örülhet, ha megvárom, hogy letegye majd az autót.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
