to: my lovely norn

You're the needle pointing North,
when I'm lost in the fight

| outfit | music |

1

Megint egy átlagosabb nap, átlagos teendőkkel, vagyis épp nagy lendülettel tartok az őrsre, hogy megnézzem, hány órakor jön a csoport, akiket tanítanom kéne ma. Belépve az épületbe nem is igazán leskelődök, céltudatosan megyek az asztalom felé, hogy felvegyem a mappácskát, amin az időpontok vannak, közben meg Arne is megtalál, miért is ne.
- Te, láttad mától ki igazgat majd minket?
- Nem, nem láttam, miért, olyan érdekes a csávó?
- Az az érdekes benne, hogy nem csávó! - ekkor azért már rá is pillantok, nem bújom a lapokat...
- Miért nem ezzel kezdted? - fordulok a pult felé Arne-vel együtt, és ő persze tovább járatja a száját, miközben én már felismerem az arcot...
- Ha bedobom magam, még ebben a hónapban megfektetem a kicsikét! - azzal mellkasához csapom a mappát: Ha bedobod magad, az egyik céltáblám helyére teszlek. - közlöm amúgy kedves ábrázattal, amiből azért tudja azt is, hogy komolyan gondolom, majd a pult felé veszem az irányt; szerencsére vagy nem arra, a leányzó épp hátat fordít.
- Ne haragudj, meg tudnád mondani, a B csoport mikor érkezik lövészetre? - kérdezem, noha az imént tudtam meg a listából, de ... hogy is szólíthatnám meg? Évek óta halogatom ezt a bizonyos találkozást, igazából nem is tudom milyen oknál fogva... fogható az önzőségemre, vagy, hogy szar barát vagyok, nem tudnám megmondani. Egyszer-egyszer azért összefutottam Frey-el, de érezhetően más volt, mint előtte, és mivel tudom, hogy az én hibám, így helyrehozni is az én felelősségem lett volna. Mert amúgy meg hiányzott... Maggie mellett talán azért nem akartam nagyon tartani vele a kapcsolatot, mert szokás szerint magával ragadott volna, és nem figyeltem volna annyira másra, de hiába is kezdek önanalizálásába, ez már megtörtént és kész. Elég szarul jön ki mondjuk, hogy pont most találkozunk, mikor megint egyedül vagyok, de egyrészt ártatlan vagyok az ügyben, másrészt szerintem már nem lepődik meg, egy-egy ponton a barátságunk alatt valahogy mindig eljutottunk erre a szintre, aztán újra és újra az ajtajában kötöttem ki, már lassan szokássá válik - rossz szokásommá...
Na de ha megfordul, széles-boldog mosolyommal nézek rá, vidám tekintettel, mert tényleg nagyon örülök, hogy látom őt, és pont itt, pont most? Egy munkahelyen... ennél jobb nem is lehetne ez a nap!