Hildr

Nem volt könnyű az élete hosszú-hosszú ideig. Hiszen mit foglalkoznak a nornákkal az emberek, leszámítva a mindenki Sorsát irányító nővéreket. A mágia éltette mindig is, és ez fogja az örökéletben is.
Aztán az élet úgy hozta, hogy kötött egy alkut, egy igen szerencsés alkut, amihez kifejezetten jól jött az a forma, amiben az elmúlt harminc-negyven évet töltötte az emberi világban, és végre kamatoztatni tudta a kapcsolatait is. Így született meg az a karperec, amit olyan nagyon őrizget az otthonában, így vonta be Lokit is az alkuba, aki Thrymhez hasonlóan meg akarta leckéztetni az istenek, így hozta létre az Átkot, aminek hatására lassú téboly kezd eluralkodni, ahogyan a Felejtés egyre több isteni lény fejébe kúszik be. Időközben pedig egészen szoros viszonyt alakított ki a halandók között élő hercegnővel is, akinek szebbnél szebb ruhákat tervez meg és választ ki. S ki mondaná meg Ylváról, hogy több egyszerű embernél? Ki gyanakodna rá, amikor egy egyszerű nornáról van csupán szó? Hildr biztonságban van, és az alku minden szavát úgy alakítja, hogy biztonságban is maradjon.