Einar  &  Bjørn

The smell of mead

Meg volt a hangulata Oslo lepukkantabb kocsmáinak a rengeteg palotába járás után. Szabadabb légkör volt, sokkal jobban emlékeztettek a Valhalla csarnokaira, mint a kikent ficsúrokkal teli bálok és óvatos pezsgőkortyolgatás, itt még élt az a szép néphagyomány, hogy képen törölhetted aki megérdemelte. És kifejezetten sokan érdemelték meg. Ennek a kocsmának ráadásul meg volt az az előnye, hogy Gondolatban már ott ültem egy asztalnál azelőtt, hogy beléptem volna. Huginn sokszor kalandozott messze, a világ eldugott sarkaiban, de végül mindig visszatért hozzám, hiszen ez volt a Sorsa. A feladata. Biztos voltam benne, hogy ő is megérezte az érkezésem, még ha nem is teljes királyi (vagy akár kamarási) pompában léptem be, csak egy egyszerű zsebes dzsekiben, kiengedett, fésületlen hajjal, farmernadrágban, mint egy átlag halandó. Egy közönséges Hans, némi isteni kisugárzással. Nem siettem hozzá, nem volt rá szükség, helyette inkább a pulthoz tettem le magam és unatkozva a számba dobtam egy sósmogyorót, akár ingyen volt, akár nem - aztán megéreztem.
A fájdalmat. A tompa sajgást egy már nem is létező seb mélyéről, a minden mást elhalványító haragot, és a kényelmetlen bizonyosságot. Einarnak volt pofája a kibaszott Fenrírrel sörözgetni. Ráadásul amit ittak, az...
A csapos felém fordult, de csak felkaptam egy üres korsót és inkább lefordultam a bárszékről, célba véve az asztalt, ahol a végzetem és a gondolataim tartottak traccspartit. Egyébként is beszédem volt a döggel, keresve sem találhattam volna ennél jobb alkalmat. A beszélgetés egy jó részéről lemaradtam, csak Fenrír esedékes gyerekeinek említésére értem oda - mintha több kellett volna ebből az átokból, egy is éppen sok volt -, de utána pofátlanul letettem magam melléjük.
- A keresztény Jézusnak volt valami olyan mondata... - kezdtem bármiféle felvezetés nélkül. - ... hogy ahol ketten kenyeret esznek, ott ő megjelenik, vagy mi. De kit érdekel a kenyér igazából? Én ott jelenek meg, ahol ketten mézsört isznak.
Fenrír nézhetett ki bárhogy, álcázhatta magát bárminek, attól még csupán egy zabolátlan bestia maradt, ezt nem fedte el semmi. Most is kinéztem volna belőle, hogy véletlenül kettétépi a fél kocsmát, ha olyan kedve van, aztán jóízűen elropogtatja kísérőnek a hegyeket.
- Csak folytassátok, ne zavartassátok magatokat. Én sem teszem. - feleltem, miközben töltöttem magamnak a sörből. Honnan szereztek ezek itt asgardi mézsört?

Nyilván nézőpont kérdése, és Hugin sosem kérdőjelezte meg a nornák hatalmát, sem azt, mibe nyúlnak és mibe nem bele. Olyan a létük, mint a megfoghatatlan sorsfonalak, amiket szőnek, vagy mint az emberi világban a méhek: sokszor láthatatlanok, ha megjelennek, és túl nagy figyelem fordul rád idegesítőnek tűnnek, de nélkülük nincs élet. A frusztráltság beszél a hollóból, és épp ezért nem is feszegeti többet a dolgot, bár meglepő hallani pont a farkas szájából ezeket a bölcs szavakat. Egy pillanatra el is időzik a vonásain, éles szeme olyasmit keres, amit még a legjobbak is nehezen tüntetnek el tudatosan, hát még a farkas, akit ízig-vérig az érzelmei uralnak – még ha ez nem is rossz tulajdonság, csupán tény.
- Csak nem történt valami, hogy így melléjük állsz? Eddig azt hittem a Gleipnir dolgot, meg a sorsod ezzel még mindig nehezen engeded el. - pedzegeti meg csak úgy mellékesen, de továbbiakban a figyelmét az italnak szenteli, no meg a felmerülő kérdéseknek. - Valóban? - őszintén meglepődik,de ajkaira mosoly kúszik, tekintetében mohó vágy gyúl az információ után. - Ha megtudsz valamit értesíts. - nem mintha neki nehezére esne elrepülni a nornákhoz, de ha a férfit hamarabb értesítik, mint őtollassága odáig jutna, mindenképpen tudni akarja. Lényéből fakad, és most, hogy Mildri is áldozatul esett a dolognak, csak még agresszívebben tör fel benne a mindent tudni akarás elemi vágya.
-Jól mondta, jelen pillanatban egy a célunk, így ha tudok segíteni, meg is fogom tenni. - válaszol őszintén a gyanakvókérdésre, nem is veszi magára, hisz Fenrirt az élete során sokszor hátba támadták, tőrbe csalták. S habár mindig ő nyeli el Odint, emiatt Einar sosem neheztelt rá. Csak talán az első ciklus Ragnarökjében, amikor még nemvolt biztos, lesz e utána bármi is. Amikor azt hitték, tényleg itt a vég, ám még akkor is csak a végső harcnál, hisz leláncolt lényét sokszor látogatta meg, mielőtt kiszabadult volna. - Gner. Hallr Nafnisson az emberi neve, nemrég költözött Osloba. Ő volt aki Freya nyakékét is kovácsolta, három társával együtt. - böki ki a nevet, mert több kisebb törpről tud, ám elsőre, másodikra és harmadikra is olyan kell, aki már bizonyított, ha náluk buknak, már érdemesebb megkeresni hírnév nélküli törpöket is. - Talán ő tud segíteni. - elővéve a telefonját bepötyögi a címet, és hallja pittyenni Fenrirét. - Átküldtem a címét. - vidám vigyor, jelezve,igen, a nagyfiú telefonszámát is tudja, de ez aligha olyan információ, amit a kémek egyik atyja ne tudna.
- Hidd el, ez kölcsönös, és annyi nyál se folyik rám, ami határozott előny. - röhög egyetértőn, mígnem komolyabbra fordul a szó, és higgadtságra inti a másikat. Ám a sör minden komor gondolatot elűz egy időre, Einarból pedig lelkes, alkoholista kakadu lesz. - Hát, megvallom Midgard miatt nem gondoltam volna, hogy még ilyen nedűhöz jutok! De így már tudom, hogy kit kell keresni, ha nosztalgiázni akarok a Valhalla csarnokairól. - pillant elismerően Fenrirre, nem gondolta volna, hogy a nagy melák ilyen szépen elboldogul az emberi világban, hisz ez számára olyan lehet, mint a birkák gyülekezete. De kellemes meglepetés, és egyben egy ígéretes ivócimbora lehetősége is.
- Valamit tudhat, ő tette jól. - mosolyog az újabb kortyba, majd hümmögve bólint a fiai említésére. - Igen, az egyik Tyr gyerekével van nagyon jóban... - arckifejezése könnyedén megmutatja mennyire is mély az a kapcsolat.. - Te nem gondolkodtál még el azon, hogy ennyi idő után gyereked legyen? - kíváncsiskodik pofátlanul,hisz ha nem érkezik válasz, hát annyi baj legyen. Látva a félistenek bukását a korok során, és a Ragnarökökkor, ő sosem gondolkodott el ezen na meg...ha nem Mildrivel képzeli el a jövőt, talán akkor lett volna alapos indoka megfontolni. Így viszont? A másik holló sem forszírozta ezt a témát soha, s noha a félisteneket Munin kevésbé nézi jó szemmel mint Einar maga – nem lehetnek mindig egy véleményen, és ezt tiszteli a nőben-, nem merült fel soha témának, kettejük utódjáról mit gondolna. Na meg....Odin kiterjesztései, sokáig épp ezért érezték inkább testvérinek a viszonyuk, s viselkedtek is a képp. Nem volna tehát furcsa egy gyermek?
- Ó, most hogy ezt tudom, valóban nincs értelme tartalékolni! - ébred fel a merengésből, és mohó kortyokkal áll neki kiinni a korsót. - Vagy esetleg olyan nő rabolta el azt a bundás szíved, aki nem csak ágybetétnek kell? - hánytorgatja fel ismét a témát, mert nem ő lenne, ha ragadozómadár létére nem tépné a húst, ahol gyenge.

Fenrir & Hugin

"A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Einar  &  Bjørn

- Ha változna, még a végén kiderülne, hogy a nornák, meg a sorsfonalaik haszontalanok. - teszi hozzá, mert néha képtelen elhinni, hogy az örökké létező, mindent tudó asszonyok közül egyik sem sejt még csak egy keveset sem abból, ami itt folyik Midgardon az átokkal kapcsolatban. Még ugyan egyiknél sem volt kérdezősködni, de tervbe van már véve, pláne, hogy Mildri is azon az úton indult lefelé, mint megannyi isten. S ha jól értesült, ő az egyetlen lény, akit közülük sújtott ez a förmedvény. Ami érdekes, tekintve, nem csak ő él közel a hanyatló istenekhez, de itt van épp Fenrir is, aki – bármennyire is hangzik furcsán -, jó cimborája Tyrnek. Mégis milyen kurva séma alapján terjedhet ez, ha biztosan nem a fertőzöttek adják tovább? Akkor ki, vagy mi? - Tényleg, őket kérdezte már valaki, hogy ki tudnának e deríteni valamit? Ha mást nem a múltban simán feltérképezhetnék, ki vagy mi az, akivel mindannyian kapcsolatba kerültek, vagy épp hol jártak egyszerre mind. - tanakodik hangosan, persze ehhez MINDEN Átokkal fertőzött Istent meg kéne keresni,és sokan magukon sem ismerik fel, vagy épp nem akarják nyilvánosságra hozni mindaddig, amíg már komolyan észre nem vehető, vagy amikor már nem emlékeznek mit is kéne elfedniük.
- Csak annál az egynél jártál eddig? - mivel nem lehet mindenhol ott minden percben,így az ő tudástára sem kimeríthetetlen.- Ha nem, meg tudok még két nevet adni, akik ugyan ezidáig nem készítettek nagy ékszert, vagy tárgyat az isteneknek, de valamire csak alkalmasak, ha már kibaszott törpök! Ha mást nem össze dughatnák a hernyónyi agyukat!- indulatába a tehetetlenség vegyít haragvó élt. Csalódottan hallja, hogy semmire sem jutott a farkas, mert ez azt jelenti, hogy Mildri, és Frigg számára sem jött közelebb az enyhülés. Inkább iszik, minthogy még több olyan szót, vagy szitkot engedjen ki a száján, amit a végén mások is meghallanának az ivóban. Habár itt egész szabadon beszélgethetnek a nagy zaj miatt, ha már az ő füle ott van mindenhol, nem lehetnek biztosak benne, hogy másé nincs. - Sajnálom.- fejezi ki együttérzését végül, ahogy érzelmei vihara csillapodik, és rájön, hogy nem csak neki nehéz ez az egész szarság.
Vár, amíg a pincérnő elmegy, s miközben tölti a következő adag italt, ami még nem fogyott el, akkor reagál csak Fenrir szavaira. - Azért mielőtt szétszaggatod, nem ártana kérdezni is tőle ezt-azt! - figyelmeztetés, és némi józan gondolkodásra bírás csendül a szavaiban. Az előtte ülő nemhiába a híres farkas, nemhiába a leláncolás, nem hiába az sem, hogy ő fogja megölni Odint. A józan gondolkodás nem az ő asztala, s ugyan ebben a bárányruhában amit emberi bőrnek hívnak némi indulatkezelési kézikönyv is lelhető, ettől még nem igazán bízik abban, hogy külső ráhatás nélkül sikerülne is a bestiának. Semmi személyes nincs ebben, ahogy ő a kíváncsi, kornyeles természetét, és az Odinoz való hűségét nem tudja semmissé tenni, úgy a másik az indulataival van épp ennyire bajban.
A szalvétára villan a pillantása, sajátját meg sem nézi, elvigyorodva emeli fel az utolsó kortyra a poharát, elismerése jeleként, majd ki is issza. - Nem minden nap nyerhet az ész. - cukkolja, mielőtt elmegy a sörért, és kíváncsian vonja fel a szemöldökét visszatértekor a kérdésre.
- Csaknem...? - csillan némi várakozással vegyes izgalom a szemeiben, és koccintás után nagyot kortyol a hűs nedűből.- NEEEEEE! Nem igaz te fasz, honnan szerezted?! - hitetlenkedve mered a sörről a szakállasra, majd vissza, és felröhög. - Oké, ebből már talán nem kell egy egész hordó, hogy érezek is némi bizsergést. - ismeri el vidoran,egy pillanatra megfeledkezve ismét a szar helyzetükről. -És mesélj, mi van a vén tengeri medvével? Rán még mindig olyan kiállhatatlan vele, amitől a vén szirénkergető legszívesebben sziklának menne? - Babi néni elbújhatna a pletykás csőrös mellett, de míg ő nehezen botlik le a lépcsőn, mint Magdi anyus, úgy a szájára is épp annyira nehezen tesz lakatot, szűrőt meg aztán el is lehet felejteni. - Esküszöm az a nő vadító, de vadlóval nem lehetne elé húzni. - ingatja a fejét, és újabbat kortyol, élvezi, ahogy a torkán csorog le, és megtölti a szervezetét bizsergéssel. Joga nincs élcelődni az Istennőn, sem Aegiren, de talán épp azért mert amolyan Rómeó és Júliásan más házat szolgál, vagy mert holló mivolta miatt kissé taszítja a tenger, sosem tudott kebel barátokként tekinteni még a tenger istenre sem. Ettől függetlenül rosszban sincs egyikkel sem. De ki látott már búvárkodó hollót? Így nagybecsű kém tudása is maximum a hajókra terjed ki, a mélyvízi birodalomba palackkal sem merészkedne le.

Fenrir & Hugin

"A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Einar  &  Bjørn

- Ez a dolgom, és a szórakozásom is. - von vállat, az igazság az a dolog ami elméletileg nem fáj, mindaddig amíg ki vagy békülve vele. Már pedig Einar idáig teljesen ki volt. Hogy most mi változott? Mildri, meg az átok. Pontosabban az, hogy Mildri elkapta az átkot. Ettőlugyan a dolga nem lett kevesebb – sőt, illetve nem kedveli kevésbé azt, hogy információkat szed ki és tud meg, csupán azt nincs ínyére, hogy emiatt távol kell lennie Munintól. - Bár mondhatnám, hogy te közlékenyebb lettél, hogy kikerült a pofádból a kard, de látom még az emberek világa sem változtatott ennyit rajtad. - csipkelődik vissza, és beleiszik a sörébe. Nem veszi magára a morgós medve stílust, elvégre cimborák, vagy mik, és kapott ennél már jóval kellemetlenebb és hűvösebb fogadtatást is. Azok a régi szép idők a KGB berkeiben...mikor az emberek a legkisebb elismerésért- vagy épp a büntetés elkerülése végett – a legjobb barátjuk is feldobták, és daloltak minta kismadár a pengéje alatt. Néha hiányolja az orosz földet, és azt a mentalitást. Megvolt annak is a maga szépsége, hogy egybefüggő mondatokban csak akkor beszéltél, ha épp a felettesed izzasztott, vagy az esküvődön szavaltad a sorokat az igenig. Minden bizonnyal Fenrir is jól beillett volna a népségbe, bár termete miatt nehéz lett volna egyenruhát vételezni rá....
- Talán? Mikor dől el, tud-e egyáltalán? - ráncolja össze a szemöldökét, nem elégíti ki kellően az információ, de emiatt csak akkor menne el személyesen a törpig, hamuszáj volna. Valahogy a korok hajnalától van benne némi tartás a törpéktől, undornak kevés az álló pihe a tarkóján, ahhoz viszont sok, hogy önként meneteljen be egy kovács odújába az információkért. Bár ha már ott jár, kérhetne valami kis ajándékot is Muninnak, úgy is oda van a halálos csecsebecsékért. Egy nőnek ajándékot venni meg ugyan nem kell mindig, ha nincs külön alkalom...de ha jóban akarsz lenni vele, gyakran ajánlott. - Azt hittem jutottatok valami konkrétumra. Vagy megígérte csinál valamit, csak nem biztos benne, hogy hatni is fog? - újabbat kortyol, s mivel a farkas továbbra sem a bő beszédéről híres, nemfél a szavakat a szájába adni, amire csak bólintani vagy tagadni kell válasz gyanánt.
- Ha tudnám, már rég Odin elé cibáltam volna, miután rávettem, hogy törje meg az átkot, tegye semmissé, és csináljon vissza mindent. - kicsit meghökken, azért a kérdésen, amit így nyíltan nekiszegez a másik. Persze nem hibáztatja a farkast a bizalmatlanságért, nem egy isten árulta már el a ragnarökök előtt és után, kezdve a leláncolásától. - Szóval nem cimbora, sajnos nem tudok többet erről a szarról, mint ti. - ingatja meg bosszúsan a fejét, és összeszorított állkapoccsal egy pillanatra a sörébe mered. Munin vajon mennyire gyorsan fog hanyatlani? Tyr már elég előrehaladott állapotban van, Freyrrőlnem is beszélve....aztán ott van Frigg is.... Megborzong, és saját tehetetlenségén fintorogva kiissza a korsó tartalmát, az asztalhoz csapja, és frusztrált mozdulatokkal lepattintja a whiskys üveg kupakját. Közben a pincérnő megérkezik két pohárral, és egy vödör jéggel, meg beleállított kis kiszedőcskével. - Köszönjük. - villant meg felé egy tökéletesen időzített mosolyt, mintha az előbbi borongóssága ott se lett volna, de mindez csak addig tart, míg a kis barna lenem rak eléjük két szalvétát, és vissza nem mászik a pultba. - Na, szerinted melyikünkén lesz rajta a száma? - húzza fel a szemöldökét, és bök a pillantásával a két szalvétára.  Ugyan rég nem találja már az ilyesfajta dolgokat szórakoztatónak, inkább csak - bármennyire is hangzik nagyképűen - megszokottnak, de igyekszik némi jókedvet csempészni a sok szar információ, vagy inkább azok hiánya közé.

Fenrir & Hugin

"A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest."
RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ

Einar  &  Bjørn

Árnyék csupán az esti utcán, egy fekete kabátos alak, aki itt-ott feltűnik, hogy aztán elnyelje egy sikátor, vagy egy sötétebb utca. Kerüli a feltűnő, felkapott helyeket, kurvára nem akar senkit most látni. A düh olyan intenzitással tombol benne mint még soha, méghozzá azért, mert a félelem az ö csontjaiig is elért. Odin hírhozójaként, kémeként még csak kósza gondolat szintjén sem fordult meg soha az agyában. Egészen eddig nem érezte, milyen rideg, maró, emésztő érzelem is. Nem hagy egy percre sem nyugtot, motoszkál, vájkál, egyre mélyebbre próbálva enni magát az eddig biztosnak hitt dolgokban. Mildri is felejt, az átok ami Tyrt lassan felzabálja, őt is elérte. Számos istenről tud, aki ebben a cipőben jár, és az ő állapotuk is aggasztó, mégsem rémíti ennyire. Ott inkább tettvágyat érez, akarást, hogy végre lásson, halljon valami HASZNÁLHATÓ információt, amivel előresegítené az ügyet, hogy ne csak kémként dokumentálja, ami történik. A tehetetlenség érzése borzasztó, az eddigi Ragnarökök előtt élvezte a belviszályokat, a harcokat, az ármánykodást és a cselszövéseket. Ez a szar viszont válogatás nélkül pusztít, és csak elvesz, semmit nem ad hozzá az Istenekhez. Ezelőtt minden megvívott Ragnarökkel többek lettek, fejlődtek és formálódtak. A mostani ciklus viszont átment  valami Survivor szintű tv showba. De hogy Mildri is...! Először nem tulajdonított nagyobb jelentőséget annak, hogy ezt-azt elfelejt, annyi minden fut át a kezén, hogy immár évek óta Odinhoz közel él, hogy a kapcsolatuk dinamikája is változott, emiatt nem számol be mindig mindenről. Ám a mai nap derült ki hogy ez most más. Aztán persze ott van az a szörnyű gyanú is, ami ébredt benne. Évezredekig nem tudta megérteni, átérezni a féltékenység és a gyanakvás érzését. Frigg és Odin megannyi drámáját, veszekedését, majd kibékülését, bosszú hadjáratait és eltitkolt gyerekeit nézte végig, mindannyiszor azzal a magabiztos gondolattal, hogy vele nem történhet ilyen. És mégis? Az állandó telefon előhúzogatás, és az üzenetekre adott lelkes, sugárzó mosolyok....
Elfintorodva rázza meg a fejét, állkapcsát összeszorítva löki be az első kocsmaajtót, ami felé sodorja az útja. Nem igazán érti az indíttatást, miért is pont ez a lebuj, mindaddig amíg beljebb érve meglátja az egyik asztalnál csöndben üldögélő alak hátát, akire minden egyes női szempár lopva pillant, de közeledni nem mernek. Vagy a barátjuk miatt, vagy azért mert az illető nyilvánvaló sármján kívül áraszt egyfajta „takarodj” kisugárzást.
- Két sört, meg két üveg whiskyt. Igen üveggel. -  mosolyog a pultos nőre, aki első megdöbbenése után viszonozva a gesztust kis is szolgálja, kifizetve az italokat kézbe kapja, és helyet foglal a férfival szemben. - Mondanám, hogy ebben az alakodban kevésbé vagy szőrös, de hazudnék, bár legalább beférsz az ajtón, de a nők még így is halálra dögönyöznének. - rakja a másik elé a sört és az egyik üveget, meg az ahhoz kapott poharat. - A jeget majd hozzák, ha úrias szeretnél lenni. - neki jelenleg kurva mindegy, csak kicsit bizsergesse meg. - Hogy s mint? Hogy halad a Tyr akció? - kíváncsiskodik, elvégre az a dolga, másrészt éppúgy szívügye neki is a dolog, mint a farkasnak. -Jaj ne nyúljon már így a képed, sok mindent tudok, és sok helyen ott vagyok. - és ezért még bocsánatot sem akar kérni. Fenrir se kér, amiért majd elpusztítja Odint, ahogy minden egyes cikluskor. Ez a dolguk, a rendeltetésük....És habármindenki utálja ezért a mogorva alakot itt előtte, ő leláncolt létekor is sokszor reppent az óriások földjére, csak hogy – bár eléggé egyoldalú – beszélgetést folytasson vele.

Fenrir & Einar

A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest.