Mr and Mrs

Teljesen megrészegít a mámora, kis híján én magam is vele tartok, annyira őrjítő hallani és érezni, ahogy eléri a gyönyör, miközben lágyan ringatózva ajkaim közé feszül még párszor, nyelvem még végig húzom rajta egy-két gyengéd mozdulattal, gyönyörködök hullámzó testében, hallgatom feszült légzését, majd csendben, pihegve élvezem ki azt a pár percet, miközben összeszedjük magunkat mindketten. Iszonyú hatással van rám, bármit is műveljen épp, így aztán az is melegséggel tölt el, megborzongat, ahogy finoman magához húz és átölel. Sehol nem lennék most szívesebben, mint ebben a hotelszobában, Vele, bár lényegében teljesen mindegy lenne a helyszín, csak Ő ott legyen és így, ilyen gyengéden öleljen magához, miközben ujjaival hajamba simít, szíve pedig erőteljesen fülembe dobog.
Szavai megmosolyogtatnak, incselkedek is finoman válaszommal, miközben felevelenedik előttem a pillanat, amikor az ajtóban elém állt, ahogy azt kérte, hogy maradjak...utólag iszonyúan rosszul érzem magam amiatt, hogy mégis ott hagytam, pedig tudtam, milyen nagy dolog, hogy Ő ilyesmit kér vagy, hogy egyáltalán bármire is kér. Valahol azonban mégis örülök, hogy így alakult, mert kellett ez a csendes kis szoba, hogy igazán egymásra találjunk, hogy nyisson felém. -Lehet jobb, ha ezt most nem próbálom meg elképzelni.-duruzsolom somolyogva, hiszen ezzel egy időben, már pont el is képzelem, vajon miként állná az utamat és, hogy vajon hogyan állítana meg, miféle érvei lennének, melyekkel maradásra bírna. Nem, mintha tervezném, hogy elsétáljak tőle, amikor végre úgy érzem, hogy pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. Mellette.
Mellkasát cirógatom, míg Ő gyengéden hátamat simogatja, ami olyan csodás és megnyugtató érzés, hogy valószínűleg ennek köszönhető az a pillanatnyi szentimentalizmus, ami rám tör, aminek hangot is adom, miközben Őt figyelem immár jóval komolyabb pillantással. Egészen érthetetlen, hogy tudott olyan sokáig rejtve maradni ez az oldala, aki figyelmes, törődő és őrülten odaadó, bár tény, én magam sem feltételeztem róla az első pillanatban, az első pár hétben sem, hogy ilyesmi rejtőzik benne. Nem is adott rá okot, hogy ilyen vélemény alakuljon ki bennem, hiszen folyamatosan goromba volt velem, szándékosan taszított magától minden alkalmat megragadva arra, hogy vérig sértsen, mégis valahogy sikerült meglátnom benne ez a férfit. Pedig akkor még épp, hogy csak felsejlett néha a létezése, csak egy árnyékként jelent meg néhány kósza pillanat erejéig. -Nem, mintha én azt terveztem volna, hogy majd beléd zúgok.- vigyorgok fel rá, miután a takarót magunkra húzom egy gyors mozdulattal, hogy aztán újra forró bőréhez bújva élvezzem ki ezt a csodás pillanatot. Legszívesebben soha nem is mennék már tőle ennél távolabb és még ahoz sem túlzottan ragaszkodnék, hogy ruhát viseljek, amikor ilyen émelyítően jó érzés, amikor bőrünk egymáshoz ér.
Csendben hallgatom szavait, melyekkel sikerül egészen meg is hatnia, ahogy felpillantok rá lágyan el is mosolyodok, majd mellkasára lehelek egy apró csókot és sóhajtok egy nagyot. -Hát most már nem is fog, ha rajtam múlik.- súgom végül bőrére, pimasz pillantással, mintha csak fenyegetni akarnám azzal, hogy ezek után meg sem tud majd szabadulni tőlem, pedig a ma este után ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy már soha nem is akarná ezt ő sem. Én se vágyom vissza egy percig sem az unalmas és szürke életembe, amiben előtte tengődtem, amikor már tudom, hogy ilyen is lehet.
Pedig, tisztában vagyok vele, hogy milyen volt előtte más nőkkel, hogy miként tekintett rájuk vagy épp, hogy leginkább semmibe vette őket, de valahogy én elejétől kezdve másképp éreztem ezt. Mármint, nehezen tudott volna semmibe venni, amikor egy fedél alatt éltünk és, ha az agyára is mentem leginkább, akkor is figyelt rám. Végtére is, nem először fordul elő a történelemben, hogy a gyűlöletből végül, valami egész más keletkezik. -Reméltem is, hogy ezentúl nem fogsz mindenkit rózsaszirmokkal dobálni vagy ilyesmi.- kuncogom halkan, csókját gyengéden viszonzom, kicsit föntebb is helyezkedek, hogy fejem immár vállán pihenjek meg, futólag vállába is fúrom picit arcomat, de aztán újra felsandítok rá. -Viszont szeretném, ha ezentúl picit jobban vigyáznál magadra.- szólalok meg végül halkan, majd sietve folytatom is. -Mármint, nem akarom én megszabni, hogy mit csinálj és hogyan, meg sem próbálnám, de azért megnyugtatna, ha legalább egy kibaszott golyóálló mellényt hajlandó lennél magadra venni, ha...olyasmi dolgod akad.- dünnyögöm halkan, mert azt is elhiszem, hogy eddig nem nagyon érdekelte, ha megsérül vagy akár meghal, de tudnia kell, hogy most már van valaki, aki hazavárja. -Amúgy sem veszem hasznodat, ha nem tudsz megfelelően mozogni...- pimaszkodok is picit, hátha ezzel kicsit elveszem a mondandóm élét, elviccelem, mert még belegondolni is borzalmas, hogy komolyabb baja essen vagy megözvegyüljek, mikor végre rátaláltam.

Mr and Mrs

  Azt hinné az ember, hogy egy megsemmisítő orgazmus után a vágy majd csillapodik, enyhül, én mégsem ezt érzem, miután a gyönyör végig robog testemen újra és újra Dimitriy ajkaiba feszülve, mert azzal egy időben, hogy a kielégülés érzése jár át, újabb vágyakozás üti fel bennem a fejét, de ez már cseppet sem rólam szól, nem az én testem enyhülése után áhítozom, hanem az Ő gyönyörét akarom megadni. Az Ő édes nyögését akarom hallani, érezni, ahogy ajkaimba feszül, belém lüktet, miközben az Ő testét is elönti a gyönyör mámorító érzése, eszét veszi ez a megsemmisítő beteljesülés.
Nem is húzom sokáig az időt, lentebb kúszva hozzá forró, vágyakozó csókot lehelek ajkaira, levegő után kapkodva kalandozok lefelé testén, a vérem szinte felforr ereimben, miközben lassan eljutok férfiasságáig, ami keményen feszül előbb markomba majd ajkaimba, amint közéjük veszem finoman. A hangoktól, amiket sikerül kicsikarnom belőle, teljesen beindulok, gyengéd, mégis markáns mozdulata, ahogy hajamba túr úgy hat rám, mint valami aljzószer és miközben az Ő testét egyértelműen a mámor felé vezető ösvényre terelgetem mozdulataimmal, én magam is pokoli élvezetet élek át.
Nyelvem izgatón simul hozzá, kezem lágyan siklik combjára vagy épp hasfalára, míg végül már semmi más nem létezik számomra, csak Ő és ez az őrjítő vágy, hogy megadjam neki azt a gyönyört, amitől majd elakad a lélegzete és, amit egyébként is meg akarok neki adni a nap minden egyes pillanatában, újra és újra, mintha sosem lenne elég a látványból és az érzésből, ahogy teste végleg megadja magát.
Csípője finoman mozdul, vele együtt nyögök bele az érzésbe, ahogy ajkaim közé feszül, mintha bennem mozogna, már a puszta gondolattól is képes lennék elélvezni újra, pedig alig pár perce söpört végig rajtam a mámor, mégis az, ahogy végül belém lüktet, ahogy heves mozdulattal hajamba markol, ahogy megadja magát a minden elsöprő orgazmusnak, teljesen elkábít és magával ragad engem is. Feszülten szívom magamba a levegőt orromon át, a vér a fülemben dübörög, elégedett, bújkáló mosollyal figyelem, hallgatom minden egyes hangját, amit kiad magából, miközben izgatón ajkaimba mozdul még párszor. Végül lassan csitul benne ez a kavargó őrület, nyelvem lágyan végig húzom rajta, mozdulataim hevessége vele együtt enyhül, míg már nem marad más, csak szapora légzésünk és zakatoló szívünk, ahogy gyengéden hasfalára csókolok, bőrét becézem, Ő pedig elhúzza kezét tincseimből, mintha csak magához térne ebből a bódulatból.
Csendben, levegő után kapkodva fektetem homlokom csípőjére, próbálom felhevült testemet valamiként lenyugtatni, Ő pedig felül végül és finoman magával húzva terül el újra az ágyon, magához ölel, karjait körém zárja én pedig, csak hallgatom szíve vad dobogását,ami kétségtelenül a legszebb hang a világon. Szavai hallatán felpillantok rá, állam megtámasztom mellkasán, miközben ajkaimon buja mosoly jelenik meg, de mielőtt még szóra nyílnának, lágy csókot lehelek mellkasára. -Te is kitettél magadért, szóval lehet többször kell elrohannom, hogy utánam jöhess.- duruzsolom halkan, újabb lágy csókot hintve bőrére, majd tekintetem arcára vezetem és jó pár pillanatig, csak csendben, elégedett mosollyal bámulom Őt. -Na nem, mintha otthon nem akarnék minden pillanatban rád mászni.- kúszik pimasz mosoly ajkaimra, körmöm hegyével közben apró motívumokat rajzolgatok mellkasára, amit aztán figyelemmel is követek, de végül valamivel komolyabb pillantással újra felé sandítok. -Hihetetlen, hogy még senki nem tudott magába bolondítani téged.- súgom végül halkan, elgondolkodva, mert bár értem én, hogy az Ő élete amúgy sem arról szólt, hogy kibe szerethetne bele és a köztünk lévő házasság is egész másképp alakult volna, ha nincsenek bizonyos kitételek, de akkor is nehéz ezt feldolgozni. -Fárasztó lehetett mindig ridegnek mutatni magad, amikor valójában ilyen őrülten édes is tudsz lenni.- kúszik pimasz mosoly ajkaimra, közben elhúzódok tőle, felkönyökölök egy röpke pillanatra, de csak annyira, míg nagy nehezen megszerzem a vékony takarót és magunkra terítem, hogy aztán az alatt fúrjam magam oldalához, forró bőréhez simulva.

Mr and Mrs

 Már attól felforrósodik a bőröm, ahogy ajkaimra tapad mohó, követelőző csókkal és bár nem kis meglepetést okoz azzal, ahogy fordít helyzetünkön és alám kerül, tekintete és pimasz vigyora láttán tudom, érzem, hogy valamire készül és az nem éppen az, hogy nekem adja át az irányítást. Nem ellenkezek és nem is kérdezek, ahogy egyértelmű utasítást ad, pedig minden vágyam, hogy perzselő bőréhez simuljak ahol csak lehetséges, de át adom neki a terepet, Ő pedig birtokba is vesz ajkaival, nyelvével simít végig nyakamtól egyre lentebb haladva, melleimet ízlelve, miközben lassan, készségesen fentebb araszolok, ahogy fenekembe markolva ösztönöz.
Ajkamba harapok az élvezettől, ahogy köldököm táján időz picit, alhasamon siklik végig forró csókokkal, de aztán olyan hirtelen húz ajkaira és olyan elemi erővel hat rám, ahogy végig simul rajtam nyelve, hogy képtelen vagyok visszatartani a buja nyögésemet. És nem úgy tűnik, hogy kímélni akar, fenekembe markolva húz magára, nyelve buja táncot jár testem legforrób, lüktető pontján, én pedig feltérdelek, csípőm ajkaira ring lassú mozdulatokkal, a bőröm szinte lángol a bennem tomboló vágytól, a közeledő gyönyörtől, amit csak még inkább sürget, ahogy nyelvét olykor belém csúsztatja.
Képtelen vagyok gondolkodni, a szívem lázas tempóban dobol mellkasomban, testemen végig cikáznak az élvezet hullámai, miközben levegő után kapkodva, nyögve élvezem kényeztető mozdulatait és ahogy végig söpör rajtam a gyönyör, egyetlen pajzán hangot sem fogok vissza, ami kikívankozik a torkomból. Csak ringok ajkaiba, nyelvére, tehetetlenül adva magam át a mámornak, Ő pedig gyengéden lábaimra simít, mintha így akarna ezen a világon tartani, míg ez az őrület véget ér.
Alig tudok észhez térni, mégsem hagyok magamnak túl sok időt, mert olyan durván hasít belém az iránta érzett vágy, hogy képtelen vagyok megállni, hogy ne kússzak lejjebb hozzá és forrjak végre ajkaira mohó, tüzes csókkal. Teljesen megvadított ezzel az őrületes orgazmussal és a tudat, hogy konkrétan a szájába élveztem, csak még jobban felkorbácsol, másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy én is ajkaim közt akarom érezni Őt, ugyanezt a gyönyört megadni neki, hogy a számban és nyelvemen érezzem, ahogy a teste lüktetve megadja magát a gyönyörnek. -Teljesen megőrjítesz...- lehelem bőrére, ahogy ajkaitól elszakadva elindulok lefelé a testén, végig ízlelve bőrét, ami olyan forró, hogy szinte már éget, szándékosan simulva kemény férfiasságához hasfalammal és melleimmel, hogy még tovább izgassam ezzel is és egyben én is érezzem, mennyire beindult attól, amit velem művelt. -Eszem ágában sincs...- suttogom válaszul izgató kérésére, nem is bírnám és nem is akarnám kínozni már, annyira vágyom rá, annyira szeretném megadni neki a vágyott élvezetet.
Az alhasánál járok, nyelvemmel kényeztetem az érzékeny területet, ujjai finoman tincseim közé futnak, de az én kezem sem marad tétlen, lentebb csúsztatom testén végig simítva teljes hosszán, majd határozottan rámarkolok és mindenféle játszadozás nélkül veszem ajkaim közé. Halkan belenyögök az élvezetbe, amit az ajkaim közé feszülő keménysége okoz, nyelvem vad mozdulatokkal simít végig rajta számban, miközben újra és újra végig siklok rajta, olykor megpróbálva egészen magamba fogadni, kicsikarva ezzel belőle pár őrülten izgató nyögést. Néha felpillantok rá, hogy láthassam arcán az élvezetet, hogy mennyire megőrjítem azzal, amit Vele csinálok, játékosan végig húzom rajta párszor nyelvemet, de a játszadozás ennyiben ki is merül, mert aztán felvéve egy mohó, izgató tempót kényeztetem tovább, egyértelműen arra hajtva, hogy a csúcsra juttassam, hogy számban érezzem pulzálását, ahogy a gyönyör kíméletlenül lecsap testére és még akkor is tovább folytassam az utolsó kibaszott pillanatig.

Mr and Mrs

Az egyik pillanatban, még azon aggódom, mégis miféle véleménye lehet arról, hogy Kirillt kértem fel személyi edzőnek vagy ilyesminek, de a másikban már érzem, ahogy testemet elönti a forróság már attól, hogy csak nézem Őt, ahogy  feltérdel az ágyra és végig simítja lábaimat ajkaival és kezeivel. Iszonyúan izgató, ahogy rám néz, ahogy végig ízleli bőrömet, ahogy végig simít rajtam újra és újra, bebarangolja a testemet forró csókokat lehelve rám, míg végül egy határozott mozdulattal lentebb húz az ágyon, hogy újra fekvő helyzetben találjam magam, csak most fölém kerekedik Ő, mint egy éhes ragadozó. Kezeim útnak indulnak, hátát, vállát simítják, ujjam finoman ajkára siklik, amire izgatóan rá is harap, hogy bele is szisszenek az érzésbe, abba a testemen végig cikázó borzongásba, amit okoz ezzel. Őrjítő, hogy milyen hatással van rám, hogy miféle nő az, akit képes előcsalogatni belőlem falánk pillantásával, de élvezem. Minden kibaszott pillanatot élvezek, így aztán bolond is lennék, ha arra kérném, hogy álljon meg. -Én pedig Veled nem tudok betelni. - sóhajtom vágyakozva, engedve, hogy újra és újra úgy mustráljon végig, mintha tényleg egy megterített asztal lennék, ami másra sem vár, mint hogy Ő elfogyasszon, kiélvezzen, miközben engem is magával sodor újra ebbe a buja, forró élvezetbe, ahogy egész az alhasamig araszol nyelvével és ajkaival.
Már most feszültebben lélegzem, szinte epekedve várom a folytatást, de váratlanul megáll és felkúszik hozzám, ajkaimra olyan mohó, forró csókot lehel, hogy belenyögök az élvezettől, nyelvem forrón simul az övéhez, testem máris lüktet a vágytól, hogy érezhessem Őt, érzem is, ahogy ölemnek feszül, mégsem enyhít rajta.
Helyette derekamra karol, nyelve mohón kutatja nyelvemet, míg végül fordít rajtunk egyet, alám kerül, ajkamba harap én pedig már simulnék is csalogatóan forró bőréhez, de nem engedi. Ott virít az arcán az a pimasz mosoly, miközben bőrömre leheli a "parancsot", aminek képtelen vagyok ellenszegülni, levegő után kapkodva megmerevedek fölötte és csak némán figyelem, ahogy elkezd lefelé csúszni alattam. Ajkamba harapok, ahogy végig húzza nyelvét rajtam, forró csókokat lehel bőrömre, mellbimbómat becézgeti, amibe bele is nyögök halkan, miközben karijaimon megtámaszkodva élvezem nyelve kínzó játékát és ahogy ösztönző mozdulattal fenekembe markol, kicsit fentebb helyezkedek.
Levegő után kapkodva figyelem, ahogy helyezkedik alattam, halkan felsóhajtok újra és újra, miközben egyre lentebb halad testemen forró csókok övezte útvonalon, miközben én is fentebb helyezkedek, de aztán olyan hirtelen húz magára és csap le rám ajkaival, hogy képtelen vagyok vosszafojtani a kikívánkozó mély, öblös nyögést, amit ölemen mozduló nyelve okoz.
Csípőm akaratlanul is ajkaira mozdul, szinte követeli nyelve játékát, miközben egyik kezem az ágy támlájára mar, másikkal pedig hajamba túrok az élvezettől, amit okoz, ajkaimat újabb és újabb nyögés hagyja el, ahogy egyre durvábban szítja bennem a vágyat. Szinte már fáj, olyan durván szorítom az ágyat, míg végül elrugaszkodok tőle és Dimitriy fölé térdelve, lihegve lepillantok rá kiélvezve minden buja mozdulatát, ahogy nyelvével ölemre simul, ajkaival kényeztet és pillanatok alatt indít el a gyönyör felé vezető úton. -Ne hagyd abba.- lihegem elfúló hangon, testem forró lázban ég, a vér a fülemben lüktet, kezeim melleimre simulnak ezzel fokozva az általa nyújtott élvezetet, miközben csípőm egyre bujábban mozdul nyelvére, szinte követeli Őt. Iszonyúan izgató látványt nyújt, ahogy lepillantok rá, ahogy ajkaival, szájával hajt egyre közelebb a gyönyör felé, míg végül küszködő lélegzetem elakad, testem ajkaiba feszül és pillanatokkal később remegve élvezek el fölötte, talán bele is nyögöm a szoba csendjébe a nevét, ahogy végig söpör rajtam az a mámoros érzés. Úgy mozdulok fölötte, mintha rajta mozognék, csípőm buja táncot jár, míg ajkaimat vad nyögések armadája hagyja el, levegő után kapkodok, úgy érzem belepusztulok a gyönyörbe, amit nyelve okoz és ahogy az egész őrjítő mámor véget ér, két karomon támaszkodok meg újra és lihegve pillantok le rá.
Soha nem éltem át még, csak hasonlót sem, egyszerűen nincs semmi, ami hozzá fogható lenne és ezt, ha más nem is, tekintetem biztosan sugallja neki, ahogy lassan lentebb kúszok fölötte és mohón ajkaira forrok még mindig nyögve az élvezettől, amit Ő okozott, amit Ő adott meg nekem.
De nem tétlenkedek sokáig, mindenféle figyelmeztetés nélkül kezdek el lentebb araszolni testén, nyelvemmel járva végig bőrét, egyértelműen arra hajtva, hogy legalább hasonló élvezetet nyújthassak neki én is ajkaimmal és nyelvemmel.

Mr and Mrs

Már nem igazán érdekel a tányéron lévő étel, amikor azzal fenyeget, hogy megetet, lelki szemeim előtt túl sok olyan mozdulat és pillanat jelenik meg, amitől a bőröm újra felforrósodik és, hogy tudassam vele valamiképp, mi jár éppen a buksimban, ujjaimról szándékosan erotikus mozdulatokkal tüntetem el a sültkrumpli ízét. Ő pedig érti a kimondatlan szavaimat, egyértelműen látom rajta, mert már megint úgy méreget, mintha egy jól megterített asztal volnék.
Felém is sétál két szem eperrel, ha már arról volt szó, hogy bekapnék valamit, az ágy mellett megállva lehajol hozzám, arcomhoz hajol, mintha csókot akarna lehelni ajkaimra, de rá kell döbbenjek, hogy csak cicázik velem, mert végül az epret kapom helyette. De nem elégedetlenkedek, lágy mozdulattal harapok belőle, közben le nem veszem tekintetem az arcáról, figyelem ahogy ő is eltünteti a másik epret, elmém pedig olyan forró, pajzán képeket vetít elém, hogy ezek után őszintén hideg zuhanyként ér az, amit mond.
Kizökkent egy picit és zavarba hoz a tény, hogy pontosan tudja, mivel és kivel szoktam újabban múlatni az időmet, pimaszul meg is jegyzi, hogy mindenről tud, ami a házában történik, de végül csak mosolyogva fejet csóválok, hiszen nincs miért aggódnom és látszólag az sem zavarja, hogy ilyesmire adtam a fejem. Hiszen, az semmiképp sem lehet hátrány, ha mondjuk tudom, hogyan szereljek le egy Igor-féle barmot. -Nyugi. Bármennyire is hajt, Rád mindig marad energiám.- kúszik végül pajzán mosoly ajkaimra, hiszen az a vágy, ami kerül-fordul dolgozik bennem, szerintem egyébként is egész más energiával működik, mint amit egy Kirillel való edzés felemészt. Mondjuk az elég nagy mázli, hogy amikor elkezdtük és napokig izomlázam volt, akkor még Dimitriy nem volt állandó vendég a hálószobámban. Vagy ez inkább pech? Talán, ha rádolgoztunk volna, gyorsabban enyhült volna az izmaim fájdalma.
Úgyse tudtam volna akkor se nyugton maradni, mint ahogy most se, amikor ajkába harapva legelteti rajtam a szemeit, nekem pedig meglódul a vérem, holott alig pár perce sikerült lenyugtatni magam. A testem mégis reagál vágyakozó tekintete láttán, az ismerős borzongás is végig fut rajtam, miközben én magam is ajkamba harapok. Magamban azon töprengek, vajon meddig fog csak úgy ácsorogni ott és bámulni, de végül pillanatokkal később az ágy végéhez térdel, lábaim közé támaszkodik és végig simít a vádlimon, forró csókokat is hint bőrömre meg sem állva combjaimig, amit én visszafojtott lélegzettel, szinte megbabonázva nézek végig.
Megnyalom kiszáradt ajkaimat, ahogy fentebb indul a köldököm irányába, szavai hallatán kacéran elmosolyodok, de mielőtt bármit is szólhatnék, már lentebb is húz az ágyon maga felé, hogy újra fekvő helyzetben találjam magam. Kezem végre megindul, vállára, hátára simít, miközben Ő olyan ártatlan tekintettel néz fel rám, mintha amúgy semmi perverz nem járna a fejében és pofátlan módon fel is hozza, hogy akár be is fejezheti még most, amit elkezdett, ha nem akarom, hogy folytassa. De a testem már megint felforrósodik alatta, bőrömet szinte perzseli érintése, ahogy combomat cirógatja és egy jól eső sóhaj egyértelműen jelezheti számára, hogy sok mindenre vágyom jelenleg, de arra nem, hogy ezt abbahagyja. -Ugyan! Nyugodtan folytasd csak. Kíváncsi vagyok, hogy mire készülsz.- duruzsolom mosolyogva, ujjaimmal finoman hajába túrok, onnan tarkójára majd nyaka oldalát érintve arcára csúsztatom tenyerem és miközben vágyakozó pillantással arcát fürkészem, hüvelykujjammal végig simítok gyengéden alsó ajkán. -Az asztal, még mindig meg van terítve és csakis Rád vár az egész.- súgom kacéran újfent a tudtára adva, hogy lényegében már tényleg, teljesen Neki adtam mindenemet és bármi is velem épp a terve, bolond lennék, ha nem hagynám kibontakozni. Főleg, mert már most teljesen beindított édes csókjaival és érintéseivel, úgyhogy meglehetősen rosszul viselném, ha így itt hagyna. Valószínűleg, kénytelen lennék megint kezembe venni az irányítást.

Mr and Mrs

Egy röpke pillanatig úgy tesz, mintha borzasztóan bánná, amiért nem tervezek szakmát váltani és állok bérgyilkosnak, de akármilyen jó is az alakítása, azzal azért teljes mértékig tisztában vagyok, hogy egyrészt soha nem vágynék tényleg ilyesmire, másrészt pedig, hogy rohadtul nem is hagyná, hogy ilyesmi álmokat dédelgessek. Főleg, mikor nem rég még a nyugati szárnyba szeretett volna zárni csak, hogy biztonságban legyek. Én, az észbontóan szexi felesége, akivel teljesen elégedett, bár ezen szavak hallatán nem tudok nem hálásan rámosolyogni, még akkor is, ha mindezt a szokásos pimasz vigyorával mondja. Nincs gond az önbizalmammal, tisztában vagyok vele, hogy mennyire vagyok dekoratív, mint ahogy azzal is, amikor épp kevésbé vagyok az, mégis őrülten jól esik ilyesmit tőle hallani, na nem, mintha nem ezt tanusítaná minden rám vetett pillantása vagy cselekedete.
Nekem pedig szöges ellentétben azzal, amit eleinte akartam -tőle leginkább semmit-, mostanra már más vágyam sincs, mint valóban a feleségévé válni, amihez szerintem elengedhetetlen, hogy ne legyek egy kibaszott flitteres unikornis a szörnyek világában. Ha Vele akarok élni -már pedig, a válasz igen-, tennem is kell érte, hogy ne legyen túlságosan rövid életű ez az egész, Ő pedig rá is bólint végül, hogy ez így legyen, de nem bírja megállni, hogy ne húzza picit az agyam Irina említésével, aki legutóbb addig duruzsolt a fülembe, míg kis híján majdnem el is tántorított ettől az egésztől. Akkor tényleg elhittem, ha csak pár percre is, hogy nem én vagyok az, akire Dimitriynek szüksége van, de azóta olyan sok módon biztosított az ellenkezőjéről, hogy már tudom, Irina akárhogy is sutyorog majd a fülembe a jövőben, nem fog érdekelni. Na nem, mintha nem játszanék el a kecsegtető gondolattal, hogy felhasználva a frissen szerzett tudásomat, fejbe lövöm azt a némbert, de igazából tudom, hogy nem tenném és ezt Dimitriy is pontosan tudná akkor is, ha nem mondanám most el neki. -Igaz is. Ilyen őstehetséget nem találni minden sarkon...- jegyzem meg maró gúnnyal, szívem szerint hozzá is tenném, hogy "Ja, egyébként de", majd jót mosolygok szavaimat követően, ami egészen addig tart, míg fel nem hívja rá a figyelmemet, hogy normálisan kellene ennem. Tény, hogy csak csipegetek, de mivel azzal fenyeget, hogy máskülönben Ő fog megetetni, hirtelen a csipegetéstől is elmegy a kedvem és a lehető leglátványosabban be is fejezem. Mintha csak a képébe dörgölném, hogy etessen csak meg, ha már ilyesmivel fenyegetőzik, bár már egyáltalán nem is azon jár az eszem. -Meg mást is...- vigyorgok pimaszul, mikor visszakérdez és bár nem adom szavakkal a tudtára, hogy pontosan mire is gondolok ezalatt, pillantásom és vigyorom láttán biztos vagyok benne, hogy tökéletesen érti, mert már indul is közelebb hozzám két szem eperrel a kezében, én pedig ki is használom a helyzet adta lehetőséget és legeltetem picit rajta a szemeimet.
Ahogy megáll az ágy mellett és végig néz rajtam a szokásos "bébi" kíséretében, felpillantok rá, de igazából most még ez a bosszantó szócska se tud igazán érdekelni, csak a rekedtes hangja az, ami magára vonja figyelmemet kellemes borzongást okozva bennem.
Nem csoda hát, hogy néma csendben szemlélem azt is, ahogy közelebb hajol, szinte biztosra is veszem, hogy mindjárt bezsebelhetek egy édes csókot, de ehelyett inkább a kis kedvencének nevez, amin halkan elnevetem magam. Gyanús is volt, hogy az imént nem reagált arra, amikor ugyanezzel a jelzővel illettem Irinát, de most már tudom, hogy már akkor azt tervezgethette, miként használhatja majd ezt fel ellenem.
Csók helyett végül, inkább az epret tartja a számhoz, én pedig finoman fogaim közé veszem és harapok belőle még mindig mosolyogva, de amikor újra közelebb hajol és megszólal, konkrétan megemlíti a Kirillel való edzést, amit nem igazán szerettem volna az orrára kötni, arcomra fagy az a játékos vigyor. Vonásait fürkészem jó pár pillanatig, keresve, hogy vajon mi lehet a véleménye ezzel kapcsolatban, dühös-e vagy fene tudja, de végül inkább lenyelem a falatot és megköszörülöm a torkom. -Gondolom, a verebek csiripeltek erről...- sóhajtom halkan, bár ajkaimon ott virít egy apró mosoly is, mert az amit és ahogyan mondott, talán nem ad okot aggodalomra. Remélem.
Fentebb küzdöm magam picit az ágyon, hogy a párnát a hátam mögé igazítva félig meddig ülő helyzetbe kerüljek és, csak ezek után sandítok rá újra. -Azt mondtad, hogy védjem meg magam, de nem ajánlottál senkit, aki segíthetett volna megtanulni, szóval...- vonok vállat finoman, bár ahogy emlékszem, akkor akár az ördögöt is szívesebben kértem volna meg arra, hogy tanítson nekem pár fogást, mint Őt, mert iszonyúan haragudtam rá. Hiába csillogtatta meg a lovagi páncélt és védett meg attól a tetű Igortól, utána azért kaptam egy jó nagy adagot a rideg Dimitriyből is. Csoda hát, ha Kirillt kértem meg inkább ilyesmire?-Eddig miért nem említetted, hogy tudsz róla?-kérdezem végül értetlen arccal, na nem, mintha bármi okom lenne aggodalomra, mert Kirill aztán tényleg olyan, mint egy kibaszott edző, aki épp a következő MMA bajnokságra készít fel.

Mr and Mrs

Kétlem, hogy valaha is vágyott volna titokban akár, csak hasonlóra is, hogy valakivel csak csendben, összebújjon a kanapén gyengéd cirógatások és csókok kíséretében, hiszen jól emlékszem, amikor azt mondta, hogy "nem bújós típus", most azonban mégis úgy érzem, hogy Ő is annyira élvezi és igényli ezt, mint én. Máskülönben nem húzna az ölébe és simítana végig a még mindig parázsló bőrömön komótosan újra és újra. Mindezt pedig olyan pillantással és olyan szavak kíséretében teszi, hogy attól libabőrössé válok, nem beszélve a pimasz mosolyáról és a "fenyegetésről", hogy mire is kell mostantól számítanom, ha ellenkezek vagy szemtelen leszek Vele. Iszonyúan meg is ijedek, gondolatban máris sorra veszem, hogy mikor és hol akarok majd még bizrosan szemtelenkedni.
A karjaiban tartva áll fel végül a kanapéról, hogy valamivel közelebb cipeljen a vacsihoz, amire Ő személy szerint nem nevez be, én viszont kényelmesen elhelyezkedve neki állok falatozni. Mondjuk az epret ő sem veti meg, magához vesz egy szemet én pedig örömmel nézem végig, ahogy eltünteti, fel is rémlik bennem a nem sokkal korábbi jelenet, amikor én is besegítettem neki, de inkább a tányéromra terelem a figyelmemet.
Csak akkor pillantok fel újra, amikor kérdez a fegyverrel kapcsolatos tervemről, amire igyekszek is a lehető legőszintébben és legmeggyőzőbben válaszolni, direkt kitérve arra is, hogy nem túlzottan akarok én ebbe belegyalogolni, épp csak nem szeretnék rózsaszín buborékban lubickolni, amit aztán bárki kidurranthat és, még nem is tehetek ellene. Természetesen rögtön ki is ragadja a leglényegesebb információt, már az arcvonásait látva tudom, hogy valami pimasz dologgal folytatja majd a mondatát és ahogy el is hangzik egy pikáns megjegyzés, kacér mosoly jelenik meg arcomon. -Inkább maradok csak egyszerűen észbontóan szexi feleség.- duruzsolom pimasz mosollyal, megint csak incselkedve vele, amit egyszerűen nem tudok megállni a közelében, hogy ne tegyem, de vele együtt végül én is elkomolyodok és picit elhúzom a számat, mert látom és érzem rajta, mennyire nem szívesen teszi majd ezt. Tudom, hogy meg akar óvni, távol tartani ettől az egésztől, amennyire csak lehet, hiszen ezt már a tudtomra is adta párszor, de talán Ő is belátja, hogy attól nem leszek nagyobb biztonságban, ha homokba dugom a fejem. Valószínűleg be is látta, mert végül határozottan rábólint a dologra, meg is ígéri, hogy a napokban majd megkezdődhet a tanításom, amit egy apró, hálás mosollyal fogadok, de a folytatást hallva akaratlanul is elnevetem magam. -Ne aggódj. Nem fogom kinyírni a kis kedvencedet. - forgatom a szemeimet mímelt duzzogással, belesétálva a játékba, hiszen tisztában vagyok vele, hogy szándékosan pimaszkodik most is, húzza az agyam, mert tudja, hogy az a szemét lotyó kellőképpen felbosszantott már párszor, talán még mindig féltékeny is vagyok rá hiába, hogy tudom, Dimitriy-t hidegen hagyja. Volt idő, amikor nem így volt és ez a gondolat akkor is frusztrál, ha nem is jelent ma már semmit, mert most sem Irinát nézegeti félrebiccentett fejjel, ismét azzal a ragadozóéhoz hasonló pillantással, hanem engem.
A fenyegetése hallatán megáll a kezem a levegőben, melyben épp a következő falat sültkrumplit tartom és kihívó pillantással, kacér mosollyal rásandítok. Kezem visszairányítom a tányér fölé, a krumplit egy hanyag mozdulattal bele is ejtem, majd előbb hüvelyk aztán mutatóujjamat ajkaim közé veszem és lassan, szándékosan fogva tartva közben tekintetét, leszopogatom róla a fűszersót. -Újabb fenyegetés? Kíváncsi vagyok, mivel akarnál megetetni...- biccentem végül én is félre a fejem, kihívó pillantással végig is mérem tetőtől talpig, hiszen már egyáltalán nem a sült krumplin vagy bármi hasonlón jár az eszem, de hát ez nem meglepő, amikor a közelében állandóan így van. -Mondjuk egy kis epret én is szívesen bekapnék...- jegyzem meg szándékosan túlhangsúlyozva az utolsó szót, kacéran el is vigyorodok, közben finoman végig húzom nyelvem ajkaimon rászegezve kihívó pillantásomat.

Mr and Mrs

 Teljesen megsemmisített ez a régóta vágyott és hajszolt gyönyör, testemen még kerül-fordul végig cikázik pár bizsergető hullám, mintha csak emlékeztetne rá, miféle mámor volt az, ami az imént végig söpört rajta, a szívem pedig még mindig hevesen zakatol mellkasomban, próbálom a légzésemet is rendezni, miközben Dimitriy gyengéden az ölébe húz és a nyakamhoz fúrja arcát. Tudom, hogy ha Vele maradok, nem ez lesz az életünket leginkább jellemző hangulat, ez a békés összebújás, amitől eltölt ez a kellemes melegség, de talán épp emiatt tartom annyira nagy becsben már most is ezeket a pillanatokat, mert abban a káoszban és veszélyben, ami az életünket övezi majd, igazi kincs lesz ez mindig. Az ilyen csendes összebújások, amikor csak Mi vagyunk és nem létezik rajtunk kívül semmi más, csak ez a tomboló vihar utáni békesség és az, ahogy egymás bőrének melegét élvezve nyugtatjuk le lassan felhevült testünket. Bármi is vár rám mellette, bárhogy is végződik majd a történetünk, ezt már semmiért nem adnám ki a kezem közül. Őt nem adnám oda semmiért.
Lágy mosollyal arcomon élvezem gyengéd érintéseit, ahogy kezeivel bőrömön simít újra és újra libabőrt hagyva maga után, miközben az én ujjaim is folyamatosan testén cikáznak, a pár perccel korábbi hangulathoz képest sokkal finomabban, miközben kénytelen vagyok beismerni, hogy ennél őrületesebb nászejszakát el sem tudnék képzelni. Mindezt pedig a forró, mohó, heves együttlétek mellett a vallomása fűszerezi meg igazán, az az egyetlen rövid szó, aminek egész idáig nem nagy fontosságot tulajdonítottam, de most mégis rá kellett ébrednem, milyen sokat jelenthet. Hogy milyen boldoggá tud tenni az, ha a vágyott és szeretett férfi elsuttogja. -Nem bánom, ha minden éjjel friss házasokként esünk egymásnak.- vigyorodok el, ahogy halkan fülébe suttogok, bár már előre félek és tudom, hogy idővel talán maguk alá temetnek majd a hétköznapok, a feszültség vagy sok minden más, ami még hathat ránk, mégis reménykedek benne, hogy ez talán majd fennmarad. Abban teljesen biztos vagyok, hogy ez a vágy mindig ott fog bennem tombolni iránta és úgy, ahogy most sem tud nyugodni, sosem fog, mint ahogy a pimaszkodást sem tudom majd levetkőzni magamról és annak fényében, amit elárul, nem is akarom. -Én pedig imádok pimasz lenni Veled.- duruzsolom lassan felé közelítve, keze finoman hajamba túr, tarkómra csúszik, majd ajkaink olyan gyengéd és forró csókban forrnak össze, hogy abba még a lelkem is beleremeg. Végtére is, bárhogy is ér hozzám, legyen az vad vagy épp gyengéd érintés, teljesen elolvadok tőle.
Végül, ha már annyira neki álltunk nem rég vacsorázni -na nem, mintha bánnám, hogy nem annak szenteltünk leginkább figyelmet-, újfent rákérdezek, nem-e harapna valamit, válasza hallatán pedig mosolyogva megcsóválom a fejem, de mire szóvá tehetném, hogy ilyen alapos és fárasztó terhelés után illene valamit ennie, már karjaiban tartva fel is áll velem, hogy egész az ágyig vigyen, én pedig semmi másra nem vagyok képes, mint bárgyú mosollyal bámulni Őt vagy épp nyakára lehelni pár gyengéd csókot, míg végül leenged karjaiból én pedig máris az ágyra helyezkedek egyik karomon megtámaszkodva.
Figyelem, ahogy az asztal felé indul, közben már lopok is magamnak a tányérról pár falat sültkrumplit, de őszintén szólva sokkal inkább leköti a figyelmemet az, ahogy Ő kap be egy szem tejszínbe mártott epret. Képtelenség így bármi másra koncentrálni, meg is köszörülöm a torkom, mintha így akarnám megregulázni magam, próbálok inkább a tányér tartalmára összpontosítani, de szavai hallatán újra felé pillantok komoly arccal.
Az aktuális falatot lenyelem, kezemből leteszem a már következőt és kihúzom magam az ágyon ülve, hátha attól komolyabbnak tűnök majd és íriszeibe fúrom tekintetem. -Teljesen komolyan gondoltam.- közlöm végül, de aztán úgy látom jobbnak, ha adok is mellé némi magyarázatot. -Nem akarok tényleg olyan lenni, mint egy toronyba zárt királylány, de persze nem is azt kérem, hogy csinálj belőlem bérgyilkost.- vonom meg vállam finoman, lepillantok a tányérra és jobb ötlet híján a következő falat krumplit piszkálom. Egy egész picit zavarban vagyok, mert sosem gondoltam volna, hogy valaha bárkitől ilyet kérek majd, nem is csodálom, hogy Őt is megleptem vele, de sok minden változott, mióta vele vagyok. -Csak annyit szeretnék, hogy ha ne adja az ég, olyan helyzetbe kerülnék, hogy a te vagy az én biztonságom múlhat azon, hogy tudok-e lőfegyvert használni, akkor tudjam használni.- pillantok fel rá újra komoly arccal és bár tudom, hogy valószínűleg be lennék tojva, mint a fene, ha veszélybe kerülnénk, de nem akarnám tétlenül várni, hogy valaki végezzen velem vagy vele.

Mr and Mrs

Azon az éjszakán, amikor először hagytam, hogy eluralkodjon rajtam az iránta érzett vágy, az még tényleg csak testi vágy volt, amit a pimasz csókjai keltettek bennem, melyeket kerül-fordul csent tőlem, valamint az a sok heves érzelem, amiket a vitáink szítottak. Tudni akartam, hogy milyen érzés Őt érinteni, csókolni, érezni. Hogy milyen a bőre illata vagy úgy általában, miként viselkedik az ágyban, hogy milyen hangokat képes kicsikarni belőle a gyönyör. Naivan azt hittem, majd csillapodik, lenyugszik a testem, ha végre megkapja, de onnantól kezdve valahol mélyen már tudtam, hogy elvesztem, mert a rideg befejezés ellenére csodálatos volt és azóta sem tudok betelni Vele. Akkor még, csak két összezárt idegen voltunk, akiken eluralkodott a vágy, most viszont, már csak Vele tudom elképzelni az életemet és az ilyen túlfűtött éjszakákat, mert már nem csak a testem vágyik Rá és arra, amit képes nyújtani, hanem a lelkem is, a szívem, mindenem.
És a legcsodálatosabb az egészben, hogy érzem, hogy Ő is így érez, minden érintése, minden csókja, gyengéd harapása arról árulkodik, hogy valami érthetetlen módon tényleg felolvasztottam ezt a jeges ruszkit és mostanra már nem, hogy nem rideg, hanem parázslik a bőre, szinte éget, ahol csak hozzám ér, milliónyi érzelmet sugall minden egyes sóhaja és nyögése, miközben újfent elmerül bennem és izgató mozdulataival tüzel tovább engem is. Soha többé nem akarom, nem vágyom arra, hogy bárki más megérintsen, mert tudom, hogy csakis Ő képes ilyesmit kiváltani belőlem, csak Ő tudja, miként kell magára húznia csípőmnél fogva úgy, hogy az pont kellően izgató legyen, mintha csak zsigerből beszélné a testem nyelvét. Lehet, hogy más nőkkel egykor durva volt, talán fájdalmat is okozott nekik, engem mégis pillanatok alatt juttat újra abba az állapotba, amikor már a testem minden idegszála a kielégülésre vágyik, a szívem őrült tempóban ver mellkasomban és mást sem akarok, mint Vele együtt elveszni, elmerülni a gyönyör heves pillanatában.
Képtelen vagyok visszafogni a kikívánkozó hangokat, miközben levegő után kapkodva mozdul testem együtt az övével, hajszolja a régóta áhított gyönyört, amihez minden egyes mozzanata, minden érintése és az, ahogy olykor belém lüktet, még közelebb segít, míg végül remegve, nyögve, a kanapét markolva, vagy inkább abba kapaszkodva elélvezek magammal rántva Őt is a mámorba. Mindenem reszket, köré feszülnek izmaim, amitől érzem is újabb és újabb rándulását, ez pedig csak még tovább fokozza a gyönyörömet, míg már nem marad más, csak az a mennyeien békés, hosszú pillanat, talán percek is, miközben mindketten lihegve próbálunk visszautat találni ebbe a világba.
Még párszor végig simítanak rajtam az orgazmus utórengései, amit nagyot nyelve, halkan nyögve élvezek ki, testemet kellemetlenül érinti a szobában lévő, hozzám képest hűvös levegő, miközben fülembe suttogott édes szavait követően Ő is ellép mögülem eltüntetve azt a kevés melegséget is, amit még bőre szolgáltatott. Szinte kellemetlen, hogy már nem érzem hozzám simulni, de még képtelen vagyok mozdulni, csak pihegve a kanapéra rogyok, hogy remegő lábaim valamivel stabilabb helyzetbe kerüljenek, Ő pedig ledobja magát mellém. Akaratlanul is elvigyorodok, ahogy rápillantok, ahogy gyorsan emelkedő és süllyedő mellkasára és minden más porcikájára téved tekintetem, ám mire bármit is tennék vagy mondanék, értem nyúl és az ölébe húz én pedig egy elégedett sóhaj kíséretében fészkelem magam hozzá. Lágy érintése és bőre forrósága libabőrt okoz lassan lenyugvó testemnek, állára majd halántékára lágy csókot lehelek, ahogy arcát vállamba fúrja és miközben átkarolom nyakát, hogy ujjaimmal finoman hajába túrjak, halkan elnevetem magam szavain. -Le merném fogadni, hogy soha, senki nem használta még ki ilyen alaposan.- súgom vigyorogva, miközben tekintetem végig vezetem a szobán, az ágyon, az asztalon, a széken és magamban le is szögezem, hogy nem sok olyan négyzetmétert tudnék mondani, ahol ne szeretkeztünk volna ma éjjel. -Tökéletes nászéjszaka.- duruzsolom halkan, fülébe, orrom finoman végig húzom arca élén, majd pár pillanatra lehunyom szemeimet és, csak élvezem ezt a békességet, ami közénk telepszik, amit közelsége okoz bennem, magamba szívom bőre illatát és halkan hajába kuncogok, ahogy megszólal. -Ugye tudod, hogy ezzel most nem sikerült elrettentened?- nevetek halkan, miközben finoman bőrét cirógatom.-Sőt. Valószínűleg, csak még többet fogok pimaszkodni.- mosolygok rá hosszan elveszve pillantásában, majd tenyerem finoman arcára simul és lágy, gyengéd, de annál szerelmesebb csókot lehelek ajkaira. Fogalmam sincs, hogy miként alakult volna ez az éjszaka, ha nem jön utánam és nem tör rám, de tekintve, hogy milyen pocsékul éreztem magam nélküle, valószínűleg akkor én osontam volna vissza hozzá, mert már úgy érzem, sőt, tudom, hogy hozzá tartozom, Ő pedig hozzám. -Szeretnél végre tényleg enni is valamit?- kérdezem végül kuncogva, mert testmozgásból bőven kijutott ma estére, de nem bírnám elviselni, ha éhen halna itt nekem.

Mr and Mrs

Én kezdtem ezt a játékot, én incselkedtem Vele addig, míg már szinte felemésztette ez az őrjítő, mohó vágy, most pedig bőségesen visszakapom, mert bár élvezem minden pillanatát annak, ahogy érint, ahogy ingerel ujjaival, kis híján meg is kapja testem a vágyott enyhülést, végül mégis leáll. Nem engedi, hogy átbillenjek azon az aprócska, vékony határvonalon, hogy végre elmúljon ez a sóvárgás, hanem visszarángat a valóságba, mintha csak megnyomna rajtam egy kibaszott kikapcsoló gombot és bár a szívem, még mindig eszeveszett tempóban zakatol, a gyönyör már nem közelít, nem csiklandozza a gyomromat. Nem marad más, csak ez a fojtogató hiányérzet és a reszketés, amit most nem a gyönyör, hanem ez a pokoli vágy okoz, amit tovább is szít szavaival, hogy mindig, állandóan akar.
Magam sem tudom, hogy csak ki akarom mondani, vagy végül el is hangzik az a rövid válasz részemről, hogy "én is", de talán anélkül is tisztában van ezzel, hogy hallaná, mert a szapora légzésem és az a buja morranás, minek kíséretében köré fonom ujjaimat, elég árulkodóak lehetnek. Hallom, hogy elakad lélegzete, elégedettséggel tölt el egy pillanatra, hogy Ő maga is küzd a benne tomboló vággyal, és már nem is bírom megállni, hogy ne kérjem, akár könyörögni is képes volnék azért, hogy végre érezzem Őt, hogy enyhítsen ezen a kínzó őrületen. Még, ha tudom is, hogy csak ideig-óráig csillapodik, mert aztán úgyis újra akarom majd, mintha soha nem lenne elég belőle és remélem is, hogy sose lesz elég. Nem is lehet. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha ne élesztené fel bennem a vágyat egyetlen pillantása vagy akár, csak az is, hogy Rá gondolok.
Halk szavaira sietve, mosolyogva bólintok, felsóhajtok a megkönnyebbüléstől őszintén remélve, hogy talán most majd végre megkönyörül rajtam, szinte küszködök minden lélegzetvételért, ahogy kezemet elhúzza magáról és újra csípőmre fogva magához igazít, majd ahogy egyetlen határozott mozdulattal elmerül bennem, elakad lélegzetem. Pár pillanatig csak a fülemben dübörgő vérem az, amit hallok, végül vele együtt nyögök egy erélyeset, de míg Ő nyakam bőrébe engedi az izgató, buja hangot, nekem nincs hova rejtenem és talán, ha tehetném se akarnám titkolni előle, milyen mohón vágytam már rá és, hogy mit okoz bennem, hogy mennyire akartam már Őt.
Egy örökkévalóságnak tűnik, míg levegő nélkül kiélvezem, ahogy belém feszül, azt az ismerős, megunhatatlan, mámorító érzést, ahogy elmerül bennem, végül egy mély, buja nyögés után újra levegőért kapok, ahogy megmozdul bennem, csípőmmel felveszem az általa diktált izgató ritmust, ujjaim pedig újra a támlába vájnak az élvezettől.
Nem sok időbe telik, míg testemen újra végig lüktet az a bizsergető, őrjítő érzés, ami a gyönyör felé hajszol, de mindannyiszor visszavonul, enyhül picit, ahányszor csak Dimitriy megáll vagy épp változtat a mozdulatainkon azáltal, hogy nem Ő mozgatja csípőjét, hanem engem húz magára fenekemre markolva. Én pedig őrülten élvezem ezt, a testem szinte lángol, annyira vágyja már a beteljesülés, előrébb is dőlök, melleim a támlának préselődnek, egyik tenyerem pedig csípőmet markoló kezére csúszik, mintha így akarnék kapaszkodót találni benne.
Aztán homlokom dőltöm a puha huzatra, szapora sóhajokkal küzdök a bennem örvénylő őrülettel, majd hátra sandítok rá, gyönyörködök picit izmai játékában és az arcán látható mohó vágyban. -Olyan rohadtul szexi vagy.- nyögöm elfúló hangon, alig hallhatóan, egyre mohóbban kapva levegőért, egyre mélyebb sóhajokkal és nyögésekkel fogadva magamba egyértelműen a gyönyör felé közelítve, amitől aztán el is akad lélegzetem, hacsak nem áll meg idő közben újra tovább gyötörve ezzel testemet. Karjaim megfeszülnek, szinte már fáj, olyan erősen markolom a kanapé tetejét, miközben a testem remegve adja meg magát az orgazmusnak. Minden izmom pulzál, ahogy újra és újra végig vonulnak rajtam a gyönyör hullámai, lüktetve feszülök köré még őrjítőbben érezve Őt magamban, homlokomat a támlára hajtom, hacsak nem von magához, lihegek, mint akinek az élete múlik csak még egy lélegzetvételen, de jelenleg úgy is érzem, hogy mindjárt belepusztulok az élvezetbe. Megint, miatta és ebben az édes megsemmisülésben, csak egyetlen dolog hasít elmémbe; hogy milyen iszonyúan szeretem.