Ezúttal óvatosabb voltam. Bőven elég volt a legutóbbi rendkívül kellemetlen meglepetés; persze, akkor is telefonálhattam volna előre, hogy pontosan mikor jövök, de naiv módon úgy saccoltam, hogy ha Helről és Hel házáról van szó, akkor nem nagyon érhetnek már váratlan dolgok, még akkor sem, ha ő épp nincs itthon. Hogy nyugodt körülmények között meg is várhatom akár, míg hazaér. Nos, ezt maximálisan sikerült megcáfolnia a pillanatnak, amikor Caldwell szó szerint belengette magát az ajtóba, egy szál farokban sasszézva elő, hogy aztán olyan szívélyesen üdvözöljünk, mintha valaha is barátok lettünk volna. Nem, köszöntem szépen, ebből nem kértem újra, ezért nem csak indulás előtt hívtam fel Helt, hanem még a kocsiból is megcsörgettem, amikor megálltam a ház előtt, hogy biztosan itthon van-e, lehetőleg egyedül. Csak ezután markoltam fel az anyósülésről a papírokat, amelyeket néhány nappal korábban sikerült kierőszakolnom abból a disznóból - és amiket véletlenül sem bíztam volna Caldwell gondjaira, hogy adja át őket Helnek -, aztán kiszálltam és bezártam az autót magam mögött. Az este sötétje kellemesen érintette minden érzékemet, a hideget meg sem éreztem a bőrkabátomon, míg az ajtóhoz sétáltam. Becsöngettem, de mivel épp az imént tettük le a telefont, voltam olyan arcátlan, hogy rögtön utána le is nyomjam a kilincset és beengedjem magam. Otthon éreztem magam, levettem a bakancsomat, aztán a papírokkal a kezemben beljebb sétáltam, hogy megkeressem szó szerinti régi jó barátnőmet, hacsak nem sietett elém tárt karokkal. Akármelyikünk is talált rá előbb a másikra - ismertem már a házat, mint a tenyeremet, nem lehetett nehéz feladat megtalálni odabent -, nem adtam neki rögtön oda a szerzeményeket, sőt, még csak rá sem mosolyogtam, hanem rámeredtem, mert volt néhány elszámolnivalónk egymással. Nem mintha nem azzal számoltam volna, hogy ő hangosan fog kinevetni mindkettő miatt - fordított esetben én sem tettem volna másként. – Ezekért itt – lobogtattam meg az építési engedélyt és a hivatalos másolatát, amelyekkel végre legálissá vált minden felújítási munka a Vortex körül – nagyon, nagyon sokkal jössz még nekem. Fújtattam egyet, mintha tényleg bosszús lennék, és közben iszonyatosan büszke voltam magamra, hogy még mindig nem nevettem el magam, aztán látványosan körbenéztem és széttártam a kezeimet. – Szóval iszunk valamit, ami mellett elmeséled nekem, hogy mégis mi a jó francot keres itt Caldwell? – tűztem ki máris az újabb napirendi pontot. – Azt meg sem kérdezem, miért flangál pucéran a házadban. Ezektől a részletektől kímélj meg – grimaszoltam egyet látványosan.
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.