Úgy tűnt Dasha osztotta a nézeteimet. Valójában nekem sosem okozott gondot semelyik orvost tegezni, tekintve hogy idősebb voltam mindannyiuknál együttvéve, de a velem együtt gyakorlatozó embereknek ez mindig probléma volt. Többek között erre is jó volt az egyetem, megtanultam figyelni másokra és felvenni a mindennapjaikat, az örömeiket és a problémáikat anélkül, hogy kilógtam volna a sorból. - Ahogy gondolod. - feleltem a doktornőre és a pótlásra is. Harmadéven még ritka volt az annyira elkötelezett hallgató, aki inkább bent töltötte minden idejét, ha tehette. Akkor még jobban szerették megúszni a gyakorlatokat, letudni egy aláírással és valami sokkal érdekesebb programot szervezni helyette. De úgy tűnt Dasha ritka csodabogár volt, vagy nagyon készült az eljövendő pályájára. Vagy valamiért nagyon szeretett volna a kórházba menekülni valami más elől. Hogy mi volt ez, azt nem állt tisztemben firtatni, végülis nem ez volt a dolgom. Nem is értem miért jutott eszembe. - Nem tesz semmit. Az a hobbim, hogy megkönnyítem a medikusok életét, ha már az egyetem nem segít ebben. - feleltem mosolyogva a sok hálálkodásra, miközben elindultunk a folyosón. A lift persze éppen nem operált, mert miért tette volna, szóval maradt a lépcső. - Látom eléggé a sürgősségire orientálódsz. Esetleg már tudod, hogy ez lesz a szakirányod? - kérdeztem közben. A földszint nem volt messze, de pont elég lépcső választott el tőle, hogy beszélgetés nélkül monoton legyen és unalmas. - Őszintén, a kemoterápiát egyelőre felesleges tudnod szerintem. Ha gondolod az alapjait elmagyarázhatom, de ha valaki harmadéven megkérdezi, milyen protokol szerint kezelnél egy AML-es beteget, azt Nifleheim várja a halála után. A gyakorlat viszont érdekes lehet, azt mutatok majd. Tíztől lesz egy crista-biopszia. De egyébként én arra gondoltam, hogy csak végzem a napi rutinomat, te pedig kérdezz bármiről, ami eszedbe jut. Időközben megérkeztünk a földszintre, rengeteg fehér köpeny és kórházi melegítőfelső között keringve átlavíroztunk az előtéren, míg meg nem érkeztünk a kantinhoz. A kórháznak volt rendes menzája is, de az egy másik épületben, szóval ha valaki csak egy szendvicset akart és egy espresso-t, annak kész áldás volt az istenektől. - Jó reggelt, Anne. - köszöntem a pult mögött álldogáló, középkorú nőnek. - Jó reggelt, doktornő. Hazafelé? - Akkor nem lennék itt, nem igaz? - nevettem fel halkan. - Kaphatnék egy espresso-t? Illetve van még abból a vörösáfonyás muffinból? - Persze, hogyne. A kisasszonynak? - fordult itt Anne Dasha felé.
- Persze, dehogy gond, örülnék neki. - halovány mosolya csak a fejfájás miatt sikerül vérszegényre – Én ha nem haragszik maradok a Lorentzen doktornőnél. Valahogy mindig furcsa a keresztnevén szólítanom a feletteseimet vagy a tanáraimat, és az itt lévő doktorokat, legalábbis amíg nem bizonyítok nekik szakmailag is. - persze van ezek között már most kivétel, Anders, de vele annyi időt töltött már együtt a sürgősségin, hogy azt is tudja, mennyi cukorral issza a kávét, és mi a kedvenc kajája. Hogy ez túl bensőséges? Lehet, bár becsületére legyen mondva, nem ő kezdeményezte ezt, és igazából kezdődő baráti kapcsolaton kívül nincs is semmi extra az egészben. Osztálytársai persze – pláne a féltékenyebb női szekció – ezt másként gondolja. Emiatt néha túlságosan is kínos a dolog, bár inkább amiatt érzi Dasha kellemetlennek, mert a férfinek meggyőződése, hogy minden újabb sérülését amit ha felfedez majdhogynem katalogizálni kell, és ellátni. Nem mintha nem gyógyulna be magától szinte bármi pár nap alatt... Persze emiatt csökönyösen távol igyekszik magát tartani a férfitól, amikor különösen ocsmány dolgot ajándékoz neki a mostohaapja. Mostohaapa...még mindig kiakasztó erre gondolnia, és a fejfájása csak erősebb lesz tőle, így a gondolatmenetet megszakítva erőszakkal koncentrál arra, amit a doktornő mond. - Nagyon szépen köszönöm, lekötelez. - lepődik meg most ő, és őszinte hálával az arcán mered a nőre.- De ha nem bánja, bepótolnám a dolgot, ha most ugyan le is maradtam minden érdekesről, lehet hogy épp az aktuális pótlásomon futok bele egy érdekes, vagy épp tanulságos esetbe. - utasítja el finoman mégis az ajánlatot, és szavai őszintén csengenek, nem bevágódás, vagy seggnyalás végett dönt e mellett az opció mellett. Lelkiismeretesem hagyná annyiban, és amíg pótol, addig is van amivel konkrétan elfoglalja magát, amire koncentrálhat, hogy ne a hülyeség, meg a bizarr gondolatok kergessék egymást a fejében. Ha az iskola hagyná, a amúgy megadott plusz órákon kívül szívesen vállalna még gyakorlati napokat, vagy részmunkaidőt itt, de más országok iskoláival ellentétben itt szigorúan veszik a diákok pihenési idejét. Persze, Anatolij éttermében vállalhatna műszakot, de ott közel a szarlavina forrásához, nem igen tudna kikapcsolni agyilag, még ha ezt az iskola nem is tudná meg. - Remekül hangzik, jelzem akkor az iskola felé, hogy ott töltenék aznap gyakorlatot, hátha megengedik, hogy a teljes műszakra maradjak, ne csak az órák pótlására. - habár hangján nem hallatszik a tompa éltől, ami jelenleg örül, hogy nem jajgató öklendezés a porcelánisten felett, de borzasztóan örülne, ha engedélyt kapna rá. Ezek a bizonyos kiskapuk jelentik a menedékeket. Érzi, hogy a nő nem hisz neki, mi miatt is fája feje. Meglepi? Nem. Ő is inkább feltételezné azt, hogy hazudik, és tipikus egyetemistaként ivott és bulizott hajnalig, mint más egyebet. A mániákusan tanuló ritka, még az orvosin is, az akit a mostohaapja molesztál, ver, és akiről kiderül, hogy tényleg a mostohaapja, nem az igazi, valamint, hogy valami nincs rendben vele mostanában, és emiatt ha alszik is egy keveset végre akkor rémálmok gyötrik, amiben embereket tép szét, mint valami vadállat?Nos..azok még kevesebben. - Az tökéletes lesz, köszönöm! - lélegzik fel hálásan, és neki is indul a nővel az osztály folyosóján a lépcsőház felé. - Hogy őszinte legyek amibe jobban bele álstam magam, az a sürgősségire kellő tudás, már ami a haematológiát illeti, így az anaemia, és az ALL és AML felismerése a tünetek és a vérkép alapján, mikormit kell nézni és mi lehet a gyanús. Tanultunk ugyan a citosztatikumokról, és hogy melyiket melyik kórképnél kell használni, de ebbe gyakorlatok során sosem mentünk mélyen bele, így ott vannak kavarodások fejben. - vallja be őszintén, mert nem tudni, de tanulni akarni mindig jobb, mint okosnak látszani, nulla mögöttes tudással. - Biopszián még nem voltam, de elméletben tudom a hogyan -ját és a miként-jét. Megtanultuk kikenni a mintát, felcímkézni, és feladni a laborba. - elgondolkodik, de több nem igen jut eszébe.
Nora & Dasha
"A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem." RUHA || ZENE || XXX szó || MEGJEGYZÉS: ... || ℤ
Vendég —
The valkyrie
and the wolf
A lány először nem árulta el, hogy valóban medika volt, vagy tanuló ápoló, de alig egy pillantás kellett az arcára, hogy megértsem a zavartság okát. A homlokára gyűlő apró ráncokból ítélve vagy aurás migrénnel küzdött, vagy erősen másnapos volt. Az istenek egyik első dolga volt minden ciklusban feltalálni az alkoholt, főleg a mézsört, de még Havi sem gondolt arra soha, hogy az aldehid mérgezéssel és az erőteljes kiszáradással csináljon valamit, ami a saját dorbézolásait is követte. Nem mintha nekem jogom lett volna ilyen dolgokba beleszólni, én csak egy valkűr voltam. Talán így volt rendjén. Aztán ahogy a lány egyenesen és őszintén kijelentette, hogy elaludt egy pillanatra csak döbbenten pislogtam. Volt benne bátorság, ezt pedig egy lényemből jövő parancs miatt kénytelen voltam értékelni. - Nos, az őszinteség határozottan jó első benyomás, Volkova kisasszony. Óh, egyébként engem nyugodtan szólíthatsz Norának, de Lorentzen doktornőnek is, ahogy kényelmesebb. Emlékszem minket az egyetemen baromira zavart, mikor az idősebb orvosok nagyon barátkozni akartak és ránk erőltették a tegeződést, szóval én ilyet nem fogok, csak ha szeretnéd. Viszont én tegeznélek ha nem gond. - mondtam, miközben lefejtettem magamról a védőfelszerelés többi részét, a tabletem pedig letettem a nővérpultra. - És ne aggódj, ha rajtam múlik nem lesz feltüntetve sehol a késés. Egyébként szerencsére nem maradtál le sok mindenről. Az éjszaka izgalmasabb volt, a viziten csak rutin dolgok jöttek elő. Semmi olyan, amit egy tankönyvben nem találsz meg kifejtve. Meglehetősen sokszor vállaltam éjszakai ügyeletet, de szerencsére ez senkinek nem tűnt fel eddig. Valkűrként meg volt az az adományom, hogy hosszú napokat is tudjak vágtatni Havi parancsát követve, így az ilyen hosszú műszakok nem jelentettek túl nagy kihívást. - Áh, értem. - feleltem mosolyogva. Azért csak becsúszott egy kis hazugság a dologba. Legalább is én még nem hallottam olyat, hogy valaki a sokáig tanulástól így hunyorogjon minden fénytől és ekkora levegőket vegyen. - Nos, nem ígérem, hogy tudok sürgősségi eseteket mutatni, de igyekezni fogok. Illetve... nem ma. Szerda este viszont éppen az SBO-n ügyelek. Ha ragaszkodsz a pótláshoz, oda becsatlakozhatsz, talán az nagyobb segítség lesz egy vizsgához. Úgy tűnt a lány lassan elveszítette a versenyt a testét mérgező aldehiddel és a dehidráltsággal. Viszont a kávé határozottan jó ötletnek hangzott, és az ügyelet utáni fáradt orvos képbe is beleillett, szóval csak mosolyogva bólintottam. - Automatáról nem tudok, de van egy kantin a földszinten. Én is épp oda indultam, szóval ha gondolod csatlakozhatsz. Közben felfrissíthetnéd kicsit az emlékeimet, régen volt sajnos az egyetem. Mennyit tanultál harmadévesen hematológiáról? Illetve úgy általában klinikumról.
Halántékát dörzsölgetve hallgatja, amit doktornő mond a betegnek. Hogy rosszul érzi-e magát amiért kihallgat egy olyan beszélgetést, ami két ember között bizalmasan zajlik? Nem, cseppet sem. Nem azért teszi, mert minden tudni akar, de rengeteget lehet belőle tanulni. A kommunikáció fontos része annak, hogy az orvos hiteles maradjon, és bizalmat fektessenek bele. Szinte olyan, mint egy jó marketinges, ha a megfelelő kezelésre,és gyógyszerre beszéli rá az embert, életeket menthet. Van akinek ez érzésből megy, mert van benne empátia, de akkor is bele kell jönni, ahogy a véna szúrásba, vagy a röntgenek kielemzésébe. Hiába tudod mit kell nézni, csinálni, mondani, ha nincs benne rutin, elakad a szavad, megremeg a kezed, elsiklasz valami felett. Bármennyire is szar otthon a helyzete, vagy kavarodik fel az élete, Dasha szeretne segíteni. Nem csak apja tukmálása miatt választotta az orvosit, hanem mert érdekli is. - Jó reggelt, igen. - kapja össze magát, és kellemes mosolyt erőltet magára. Nem mintha nem örülne ténylegesen a találkozásnak, de a szemei mögött lüktető fájdalom sokat nyoma kedvére, ahogy az is, hogy tudja mekkora fejmosást fog kapni amiért elkésett. Ha nem a doktornőtől, majd megteszi Anders. - Dasha Volkova vagyok. A héten itt leszek gyakorlaton. Elnézést a késésért, és amiért kihagytam a reggeli vizitet, de elaludtam. - legalább a becsületére legyen mondva, sosem hazudik, miért késik valahonnan, habára kényelmetlen feszültség a gerincébe kúszik. - Ígérem ledolgozom a kihagyott órákat, ma is bent tudok maradni, hogy pótoljam. - ajánlja fel, habárnem biztos benne, hogy ha nem vesz be semmit, vagy nem iszik meg legalább hat liter kávét, nem fogja elhányni magát. Sok sérülést elszenvedett már, bordája annyiszor tört, hogy számon se tudná tartani, így nem ez a legkínzóbb fájdalom amit valaha átélt, de mind közül a legalattomosabb. - Harmad éves orvostan hallgató vagyok. És a tegnapi nap elég sokáig sikerült tanulnom, Oxiológia vizsgám lesz a jövő héten, és még a heti gyakorlat miatt is át akartam nézni, amit eddig hematológiából tanultunk. - na meg persze egyéb dolog is van ami most túlságosan leköti a fejét, de egy idegen doktornőnek nem fog azzal indítani, hogy az apám nem is az apám, és a szüleim vélhetően halottak. Amúgy is akkora abszurdumnak hangzik, hogy nem tudja, ténylegesen elhiggye-e. Viszont az a nő a temetőben....annyira higgadt és meggyőző volt. Miért akarna egy vadidegen ilyen sületlenségeket mondani neki, ha nem is igaz? És...miért villanna be annyi kép a régmúltról? Amikor még pici volt? - Elnézést, a pofátlan kérdésért, de van itt valahol egy kávéautomata? Kicsit fáj a fejem.- vallja be zavartan, elpirulva. Elég kellemetlen, hogy ennyi késés után még kávét követel, de nem akar csalódást okozni a doktornőnek, hogy véletlen rosszulléte miatt kidobja a taccsot valamire. Annál égőbbet nem tudna elképzelni. - Igazán nem akarok gondot okozni, esküszöm egy gyors kávé, és használható állapotba kerülök. - szabadkozik bőszen.
Nora & Dasha
A farkas szőrét cseréli, de jellemét nem.
xxx ; music ; notes
Vendég —
The valkyrie and the wolf
Hematológia osztályon az ember gyorsan hozzászokhat a rossz hírek közléséhez, de könnyű soha nem lett. Legalább is ezt mondták nálam tapasztaltabb, régebb óta dolgozó kollegák és általában igazat adtam nekik. Most is, ahogy ott álltam Herr Berland ágya előtt, kezemben egy táblagéppel, rajta a rettegett számadatokkal, kifejezetten nehéz volt megállni, hogy ne kapjam el a tekintetem a férfi arcáról. Fiatal volt, negyvenöt éves csak és látszott rajta, hogy még őszintén reménykedett. - Megérkeztek az eredményei, Herr Berland. - mondtam, kissé lejjebb eresztve a leleteket rejtő tabletet. - A csontvelőben a daganatos sejtek aránya sajnos elérte azt a szintet, ahol már nem MDS, hanem akut leukémia a diagnózis. Hagytam egy néhány másodpercnyi szüntetet, hogy a férfi feldolgozhassa a hírt, de láthatóan nem volt mondanivalója. Vagy csupán nem tudott megszólalni. - Az citometria még készül, így pontosan nem tudjuk melyik AML altípussal állunk szemben. - folytattam kisvártatva. - Akár lehet jól kezelhető forma is. - Akkor... hogyan tovább, doktronő? - kérdezte végül Herr Berland, szórakozottan, szinte magán kívül tekergetve egy flakon víz kupakját. - Az a legjobb esélyünk, ha agresszív kemoterápiával támadunk. Hét napig egy citozin-arabinozid nevű szerrel, utána három napig egy daunorubicin nevű másik hatóanyaggal. Ha annak vége, meglátjuk hogyan alakul. - Miért mondja mindig így? - kérdezte a férfi váratlanul. - Mire gondol? - A többes számra. Esélyünk, támadunk... Maga nem beteg, doktornő. Tettem egy lépést közelebb a férfihoz és mélyen a szemébe néztem. Nem volt rajtam szkafander, csak egy plexi arcvédő és az eldobható műanyag ruha, így jól láthatta az arcom. Egyébként szakmaiatlanság volt így közeledni a betegekhez, de a szakma szabályai néha tévednek. - Nem, én nem vagyok. Nem az én betegségem. Az öné, Herr Berland. Ön vívja meg ezt a csatát, de ne gondolja egy pillanatra sem, hogy egyedül. Én ugyanúgy küzdök az ön életéért, felvértezem minden fegyverrel, amim csak van és segítek magának megnyerni. Tudja, mennyi a gyógyulás esélye? - Gondolom egy a millióhoz. - mosolyodott el savanyúan. - Nonszensz. Kis sarkítással ötven százalék. Herr Berland hirtelen felnézett a flakon csavargatásából. - Ötven? Tehát épp csak egy érmedobás? - Olyasmi. De ehhez meg kell vívnia ezt a küzdelmet, az utolsó leheletéig. De most pihenjen, egyen, hívja fel a családját ha gondolja. Holnap reggel még beszélünk erről, rendben? A férfi nem mondott semmit, csak a kezei között ropogtatva a műanyag üveget bólintott. Ideje volt magára hagynom, hogy elgondolkodhasson. Kiléptem a kórteremből és levettem az arcom elől a plexit, egy közeli kalaptartóra akasztva, mielőtt észrevettem volna az ajtó körül ácsorgó lányt. A vonásai alapján húsz körülinek tippeltem, a kissé csálén álló fehér köpenye alapján pedig orvostanhallgatónak. - Jó napot. Segíthetek? - kérdeztem felé lépve egy halvány mosollyal. Igyekeztem barátságosnak tűnni, a medikák egyébként is mindig túl idegesek voltak ezen az osztályon, nem akartam tetézni a dolgokat.
Franc franc franc! Felmorog, amint észleli, ebben az évszázadban már nem érkezik meg a lift, így kénytelen a lépcsőházat választani, hogy megérkezzen az aktuális osztályra, ahol ma a gyakorlatát tölti. Az éjszakája valami pocsék volt, képtelen volt aludni, ugyan már jó pár napja az, mióta találkozott a temetőben azzal a nővel. A pszichológusa is már háromszor hívta a tegnapi nap során,de nem akar vele beszélni. Jelenleg senkivel nem akarna, mert bárkire ráborítaná az asztalt, aki csak rondán néz rá, vagy rosszat szól. És mégis itt van. Miért is?! Hogy megfeleljen annak a pöcsnek akit eddig az apjának hívott? Mikor kiderült lehet nem is az? - Bocánat, bocsánat...elnézést... -ma van a lépcsőzzünk sokat világnap?! Vagy mindenki ma jöttrá, hogy egészségtelen szar életmódot folytat?! Reggel hét van emberek! - Bocsi, bocsi...- robban ki a megfelelő emeleten a tömegből, és habár kapkodva igazítja meg a ruháját, lihegni egyáltalán nem hallani. Nem fáradt el, még úgy sem, hogy idefelé is rohant. Bedezodoroztam magam reggel?! Mélyet szippantva csekkolja, szerencsére igen. -Mi a franc folyik itt? - pillantja meg egyik osztálytársát, akinek szintén itt van gyakorlata. -Azon kívül, hogy lekésted az osztályátadást? Szarakodik a lift. Jelentették, de a karbantartó még nem ért ide. - vág egy bosszús fintort Lykke, és a megváltó csilingelésre megragadja a kerekesszék fogóját, és betolja az urat a liftbe. - Sok sikert odabent,szükséged lesz rá. - veti még oda együtt érzőn. Mély sóhaj szakad ki Dashából, és a hasogató fejével küzdve trappol végig az osztályon az orvosi irodáig, amibe be is kopog. Sejti, hogy irdatlan fejmosást fog kapni, de ha kicsit is őszinte akar lenni magával nem érdekli. Legalábbis jelen pillanatban nem, Anders majd úgy is némi jobb belátást beszél belé ebédszünetben. Ma ildomosabb lenne azt is kihagynia. Lehet választása sem lesz, ha be kell pótolja az elmulasztott órát. - Bocsánat, Lorentzen doktornőt keresem. - ejt meg egy zavart mosolyt az ajtót nyitó másik orvos felé. - A 345-ös kórteremben keresse. - csapódik az orrára az ajtó, mire másodszor sóhajt fel. Ez lehet a sóhajok napja is lesz? Gyűlnek a titulusok... Csak a fejem ne fájna ennyire. Halánték dörzsölve kopog be a kórterembe, aminek üvegablaka szépen mutatja, hogy az egy elkülönítő. Valószínűleg egy egészséges fehérvérsejt nélküli ALL-es vagy AML-es beteg van épp bent, akivel a doktornő beszélget. Míg jelt nem ad rá, hogy bemehet, Dasha nem akar nekiállni benyitni, mert előtte még be kellene öltöznie tetőtől talpig, be ne vigyen semmi baktériumot a szobába. Az akut leukémiásoknak gyakorlatilag nulla immunrendszere van a fehérvérsejtszám abnormalitása miatt, így extra könnyen elkapnak bármit, ami ellen a testük nem tud védekezni, és akár bele is halhatnak. Hiába fáradt, nyúzott és kedvetlen az egész nappal kapcsolatban, ekkorát még ő sem hibázik. Kíváncsian,de kevés lelkesedéssel figyeli a doktornőt, és a beszélgetésüket. Amit a vastag plexi miatt ugyan nem teljesen szabadna hallania, mégis tisztán ért minden egyes szót. Sajnos a labor és biopszia eredményei nem túl jók, és agresszív kemoterápiát javasol a doktornő...bármelyik kemoterápia nem agresszív nemde?
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Kezdőlap
- Persze, dehogy gond, örülnék neki. - halovány mosolya csak a fejfájás miatt sikerül vérszegényre – Én ha nem haragszik maradok a Lorentzen doktornőnél. Valahogy mindig furcsa a keresztnevén szólítanom a feletteseimet vagy a tanáraimat, és az itt lévő doktorokat, legalábbis amíg nem bizonyítok nekik szakmailag is. - persze van ezek között már most kivétel, Anders, de vele annyi időt töltött már együtt a sürgősségin, hogy azt is tudja, mennyi cukorral issza a kávét, és mi a kedvenc kajája. Hogy ez túl bensőséges? Lehet, bár becsületére legyen mondva, nem ő kezdeményezte ezt, és igazából kezdődő baráti kapcsolaton kívül nincs is semmi extra az egészben. Osztálytársai persze – pláne a féltékenyebb női szekció – ezt másként gondolja. Emiatt néha túlságosan is kínos a dolog, bár inkább amiatt érzi Dasha kellemetlennek, mert a férfinek meggyőződése, hogy minden újabb sérülését amit ha felfedez majdhogynem katalogizálni kell, és ellátni. Nem mintha nem gyógyulna be magától szinte bármi pár nap alatt... Persze emiatt csökönyösen távol igyekszik magát tartani a férfitól, amikor különösen ocsmány dolgot ajándékoz neki a mostohaapja. Mostohaapa...még mindig kiakasztó erre gondolnia, és a fejfájása csak erősebb lesz tőle, így a gondolatmenetet megszakítva erőszakkal koncentrál arra, amit a doktornő mond.