Ha valakitől akarok valamit, nem vitás, hogy utána nézek az illetőnek, mert senkivel sem szövetkezem ám, csak úgy. Híres vagyok a bizalmatlanságomról, és emiatt nem egyszer történt már olyan, hogy látszólag hirtelen felindulásból megöltem valakit.
Nem érdekel senki, és semmi, csak az, hogy bosszút álljak az engem , és népemen ért sérelmeken. Még, ha hadat üzentem volna, megértettem volna ,hogy az a seggnyaló Thor jön, és szét csap köztünk, de békés szándékkal vártam őket. Őt, Freyát, de bolondot csinált belőlem, ő is, és az összes retkes isten. Így joggal érik bennem az elhatározás, és a jobbkezem Sebastien ajánlotta a nornát, hogy ő talán hasznomra lehet. Már csak meg kell győzzem. Sebastientől tudom, hogy a norna sem, Hildr sem járt jobban az istenekkel, mint mi, én és a népem. A tervem kész, a fegyver is megvan, így már csak meg kell valósítani, egy olyasvalaki ereje kell, aki beindítja a szerkezetet.
Hiszen az istenek ereje abban rejlik, hogy emlékeznek rájuk, hogy gondolnak rájuk az emberek, nekünk óriásoknak erre semmi szükségünk. Egyszerűen csak vissza kell állítani a régi dicsőségünket, és itt uralkodni az emberek felett. Csak a fegyverem kell megáldja egy kis boszorkányos rúnával, így még a gyanút is eloszlatnám róla. Távol a hegyekben találkozunk, egy régi barlangban. Mindenféle modern eszköztől rejtve, tudom ,mert vagyok annyira paranoiás, hogy átnézzem a területet, hogy van-e bármilyen technika, ami lehallgathat miket. A barlangok pedig erre a legjobb helyek, oda nem látnak be, és nem hallatszik ki semmi.
Persze, ezzel is veszélynek teszem ki a tervem, hogy felfedem a norna előtt a tervet, a tárgyat, amivel a felejtés átkot osztogatni akarom.
Hamarabb érkezem, és a barbár emberek falfestéseit nézem, nincs szükségem fényre, teljesen jól látok a sötétben, bár egy roppanós halvány kék biztonsági izzót kitettem a barlang közepén levő oltárra.
- Üdvözöllek Hildr. – fordulok meg, amikor már érzem ,hogy nem vagyok egyedül. – Elnézésedet kérem, hogy egy ilyen helyen kértem tőled találkozót, de az ügyemet, az ajánlatomat tekintve , jobb ha senki sem hallja, még véletlenül sem, hogy miről beszélgetünk.
Sétálok nyugodtan az oltárhoz, gyertya szerű maradványok olvadtak a durva kő lapra, és lefektetem a kardom az asztalra.
- Thrym vagyok, a jégóriások királya, és vissza fogom állítani a régi korokat, amikor még nem léteztek az istenek, de ehhez a te segítségedre van szükségem. – feszülnek a nyakamon az izmok, látszik, hogy mennyire nincs ínyemre a dolog, de Sebastien is egyet értett velem abban, sőt, támogatta, hogy keressek fel egy nornát a siker érdekében, és tegyem félre a sértettségem, különben nem fog sikerülni a tervem. A tervem sikere pedig abban áll, hogy minél kevesebben tudnak arról, hogy mire készülök. Nincs nálam a kardon kívül fegyver, egyszerű kényelmes túra bakancsot viselek, túra nadrággal, és egy kötött pulóvert, bőr kabáttal, nem épp ilyen távoli hely gleccser túrájára való, de a hideg sosem érdekelt, hiszen az én erőm is a fagyból, jégből származik.
Kezdőlap
