Malin & Gaelan

~~~

calling: Gaelan

A mindenre kiterjedő és elég profi benyomást keltő válasz után pláne úgy érzem, hogy jól tettem nem csak azt, hogy kiszúrtam azt a hirdetést, hanem azt is, hogy úgy döntöttem, szerencsét próbálok vele. Engem egyelőre meggyőzött Gaelan innentől kezdve pedig csak Alexen múlt, hogy hogyan fog elsülni az a bizonyos első találkozó, amire rá is kérdezek.
– Igen, az 5 óra tökéletes – bólogatok, még ha ezt nem is láthatja éppen. – Ha el tudna jönni hozzánk, az tökéletes lenne, Alexnek is könnyebb lesz otthon ismerkedni a helyzettel, utána pedig meglátjuk, hogyan áll hozzá – teszem hozzá, igazolva azt, amit ő is mondott az imént: nem lehet tudni, hogy fog reagálni. Én mondjuk nem tartok attól, hogy sírásban törne ki, ha Gaelan hasonló benyomást tesz majd rá, mint rám most, akkor még jót is fog tenni neki. – Mondhatom a címet? – kérdezem aztán, elvégre fogalmam sincs, van-e épp a keze ügyében toll és papír, vagy kell-e neki egyáltalán. Ha jelzi, hogy mondhatom, akkor lediktálom neki a házunk címét.
– Köszönöm, és akkor várni fogjuk jövő szerdán. Ha valami közbejönne, ezen a telefonszámon el tud érni. – Hacsak nem jutott eszébe még valami, vagy nincs kérdése, akkor nem is tartom fel tovább, csak elköszönök és leteszem a telefont.

Malin && Gaelan

Az összefoglalásban azokat szoktam felhozni, amire általában rá kérdeznek a szülők, vagy tanulni vágyók. Épp ezért nem lep meg, hogy most nincs kérdés, de abban is biztos vagyok, hogy később úgy is felmerül valami.
- Rendben. Mit szólna a jövőhét szerdához, akár Önöknél? Úgy 5 óra magasságában már otthon lesznek gondolom? - nem hiszem, hogy a fiú órai négy utánig tartanának, így az öt magassága az mindig ilyen biztonsági időpont. Ha korábban végeznek van idejük bármit csinálni, vagy haza érni, és nekem is lesz időm előtte összekészülni az anyagokkal.

dress up  // zene: LINK //     
- ℤ -

calling: Gaelan

Kérdéseimre kimerítő, de annál türelmesebb választ kapok, és mire a férfi a mondandója végére ér, azon kapom magam, hogy megkönnyebbülést érzek és halványan magam elé mosolygok. Gaelan hangja határozottnak, de egyben kedvesnek is tűnik, olyasmi, amilyet egy jó tanárnak elképzelne az ember, a válaszában pedig olyan részletekre is kitér, amire valószínűleg rákérdeznék, ha nem tenné. Elég profi benyomást kelt, amivel engem mindenképp sikerül meggyőznie, legalábbis első körben.
– Nem, azt hiszem, mindenre választ kaptam egyelőre, köszönöm – felelem. – Semmi akadálya az ismerkedő órának, tökéletesen megértem, és örülök is neki, hogy ezzel kezdenénk. Alapvetően nem probléma számomra, ha nem nálunk történik a tanítás, de ehhez majd a fiam véleményére is szüksége lesz az ismerkedés végén, úgy sejtem – mosolyodom el, bár ő ezt nem láthatja. – Ha mégis úgy látnám, hogy ő otthon érezné komfortosabban magát, akkor meg tudom ígérni, hogy nem leszek láb alatt – teszem hozzá.
– Esetleg meg tudunk beszélni egy helyet és egy időpontot az indító órához? – kérdezem aztán.

Malin && Gaelan

Csendesen hallgatom a választ, amely a kérdésemre jön. Próbálom magam elé képzelni a fiút, bár ilyen kevés információ alapján úgy sem fogom tudni rendesen. Elég fiatalnak hangzik, de nem lehetetlen az ilyen gyerekek tanítása, csupán jól kell lekötni a figyelmüket, ehhez pedig kísérletezni kell, hiszen mint minden felnőtt, úgy minden gyerek különbözik. A kérdésre megingatom a fejem, bár ezt a vonal túl oldalán úgy se látják.
- Kiskorú esetén főleg a szülőn és a gyereken múlik a dolog. Mindenképpen kell egy óra, amikor megismerkedünk egymással, szülők, tanuló és oktató szinten. Fel kell mérnem a gyerek képességeit, illetve, hogy mit fogott meg a feje abból, amit eddig látott, hallott a mesékből, és persze annak is ki kell derülnie, hogy szimpatikus vagyok-e neki, mert azért valljuk be, a gyerekek ha nem kedvelnek valakit már látásból, akkor "már csak azért sem" alapon se csinálnak semmit. Ha túl vagyunk az ismerkedésen, és a fia nem menekül tőlem sírva a karjaiba, akkor elkezdhetem tanítani. Ha nem szereti idegenre bízni a gyerekét, akkor a tanítás megtörténhet az Önök otthonában. Ha rám bízza a dolgot, inkább tanítok zöldebb helyeken, parkokban, rossz idő esetén könyvtárban, azonban azt kérném, hogy a szülő ne legyen egy légtérben a gyerekkel, mert rendszerint zavarja a tanulást. Szeretem az olyan helyeket, ahol kevés dolog vonhatja el egy gyerek figyelmét, még is ébren tartja. A fizetés vagy előre, vagy a helyszínen történik, ahogy az időpont foglalás is. Időpontot lemondani az órát megelőző 48 órában lehet, utána már mondjuk úgy, kötbéres a dolog, hiszen nem fogok tudni ilyen gyorsan beszervezni a keletkezett lyukba másik oktatást. - fejtem ki a dolgot.
- Így összefoglalva ennyi. Ha van kérdése, tegye fel nyugodtan. - mondom szabad kezem zsebre téve, és lazán egyik, másik irányba járkálva.

dress up  // zene: LINK //     
- ℤ -

calling: Gaelan

Türelmesen várom, hogy kicsörögjön a telefon, de nem érünk el a közelébe annak a bűvös számnak, ami után nem illik tovább próbálkozni, még bőven előtte életre kel a vonal. Határozott, de udvariasnak tűnő férfihang szól a telefonba, én is bemutatkozom, és rögtön a tárgyra térek, hiszen nem célom vesztegetni az idejét.
– A hirdetésben azt írta, kicsiknek és nagyoknak is vállal oktatást – pillantok le a papírra, mintha nem tudnám pontosan, mi áll benne, aztán már folytatom is. – A fiam érdekében telefonálok, nemsokára hatéves lesz, de az óvodai foglalkozások benyomásai alapján azt javasolták, hogy állítsam valamiféle új kihívás elé, mert kiemelkedik a kortársai közül. Egy ideje nagy érdeklődést mutat az angol nyelvű műsorok iránt, ezért arra gondoltam, ez megfelelő lehetőség lenne neki, hogy elkezdje megtanulni a nyelvet. – Igyekszem viszonylag tömören összefoglalni a lényeget, hogy ne raboljam az idejét, de tartok is egy kis szünetet, hogy ha esetleg ennyire kicsik tanítását nem vállalja, azt jelezhesse számomra. Ha azonban a válasz pozitív, folytatom.
– Pontosan hogyan szokott ez zajlani? Szükség van egy személyes találkozóra, hogy megismerkedjenek? – teszem fel az első kérdéseimet. Alex számára biztosan kényelmesebb lenne, és én sem bánnám, ha megismerhetném, de ezt hangosan azért nem mondom ki, mert nem szeretnék paranoiásnak tűnni. Még akkor sem, ha egyébként lenne rá okom.

Malin && Gaelan

A telefon megrezzen a zsebemben. Amikor tanítok, igyekszem csak a tanulóra koncentrálni, de most épp van időm. Kapott feladatot, amit megcsinál, és én a végén leellenőrzöm.
- Bocsánat, már is jövök. - nézek a hölgyre, aki bólint. Felkelek az asztaltól, a képernyőn norvég telefonszám világít. Felvéve a telefont arrébb sétálok, van egy alapzaj a pláza miatt, ahol az órát tartom, de nem szokott gondot okozni, hogy halljam, ha beszélnek hozzám.
- Gaelan Mavros, tessék. - szólok a telefonba norvégul. A vonal túl végén egy női hang mutatkozik be, és mondja el, miért keres.
- Üdvözlöm Malin. Nem zavar, tessék csak. Miben segíthetek? - teszem fel a kérdést lényegre törően. Gondolom kérdések hadát fogom kapni, ahogy általában, de nem baj, mert hátra pillantva a tanulóm még mindig a második mondat fordításánál tart.

dress up  // zene: LINK //     
- ℤ -

calling: Gaelan

Megmasszírozom az orrnyergemet, levezetve némileg a feszültséget, ami az utóbbi napokban mintha konstans jelen lenne a fejemben. Nem pazarolom viszont sokáig az időt, ki kell használnom ezt a kis szabadidőt két páciens között, ezért kezembe veszem a hirdetést, amit a minap találtam, aztán a telefonomért nyúlok.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon mivel tudnám elég hatásosan elterelni Alex figyelmét a nemrég történtekről, mivel lehetne egy kicsit lekötni őt úgy, hogy ne legyen túl átlátszó és ő is élvezze. Amikor nemrég behívtak az óvodába, hogy beszélni szeretnének velem, azt hittem, valami rossz dologra kell számítanom, talán a trauma miatt viselkedési problémák kezdenek kialakulni nála,  de semmi ilyesmiről nem volt szó, sőt, ezüst tálcán kínálták elém a megoldást: Alex kiemelkedett a többiek közül éles eszével, és azt javasolták, írassam be őt külön foglalkozásokra, vagy egy magántanárhoz. Ő pedig már egyébként is nagy érdeklődést mutatott az angol nyelvű ismeretterjesztő csatornák iránt, így hát amikor megláttam ezt a hirdetést... nem kellett sokat gondolkoznom, hogy hasznosítsam-e.
Feloldom a képernyőzárat, majd a tárcsázásra bökve elkezdem beírni a hirdetésen szereplő telefonszámon. Gaelan Mavros, a neve idegennek hathat ugyan ebben az országban, de számomra ez nem jelent problémát. A hívásra nyomok, aztán a fülemhez emelem a telefont és várok; nem tudom, milyen formában foglalkozik tanítással, de legjobbnak azt láttam, ha munkaidőben hívom, szóval meglátjuk.
– Üdvözlöm! – szólok bele, amint felveszik a telefont a vonal másik végén. – Malin Nielsen vagyok, remélem, nem zavarom. A nyelvoktatási hirdetéssel kapcsolatban keresem Önt, ha alkalmas az időpont.