Rendkívüli óvatossággal jártam el, amikor legutóbb csapdába csaltam azt a kis kémet és Fredrikkel kihallgattuk őt. Teljesen biztos voltam abban, hogy nem bukott le a magánakciónk, és hogy sikerül fülön csípni a másik kémet, akit a Smolenskyék elhelyeztek nálunk. De valahol hibát követtünk el, ebben pedig a legdühítőbb az volt, hogy fogalmam sem volt, hogy hol. Talán volt egy titkos kódjuk, amit mi nem tudtunk, talán megbeszélték, hogy ha egy bizonyos időn belül nem jelentkezik a másik, akkor baj van. Vagy talán nem is két kém épült be közénk, hanem három és az egyikük úgy döntött, a saját élete fontosabb, mint a küldetés, és inkább eltüntette a nyomaikat. De az is lehet, hogy felsőbb utasításra történt a kivégzés. Mindez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy hibáztam és egy lépéssel le voltam maradni az ellenségeink mögött. Egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy a második kémet kövessem észrevétlenül szerte az egész városban, amit siker is övezett jó pár órán keresztül. Valahol azonban a rendőrőrs közelében elveszítettem a férfi nyomát, és mire újból rábukkantam az egyik sikátorban a testére, addigra már halott volt. - Basszus! – káromkodtam el magam dühösen, majd jókorát rúgtam az egyik kukába, amin ennek hatására egy hatalmas horpadás keletkezett. De jelenleg ez volt a legkisebb gondom. Nem akartam úgy Fredrik elé állni, hogy semmit nem tudtam felmutatni – az túlságosan is egyértelmű jele lett volna kudarcomnak, én pedig ezt nem voltam hajlandó elfogadni. Elhatároztam, hogy teljesen az ügy végére fogok járni, kerüljön bármibe. További késlekedés nélkül oda is léptem a hulla mellé, és először megvizsgáltam a sérüléseit. Ugyan több késszúrás is eltorzította a mellkasát, az messze nem eredményezett annyi vért, mint amennyit kellett volna, ezért biztos voltam abban, hogy nem ez volt a halál oka. Gyorsan felmértem a sikátort, keresve a fegyvert, amit nem messze meg is találtam a földön. Felegyenesedve odaléptem, hogy felvegyem a pengét, és azt is jobban szemügyre tudjam venni, hátha abból rájöhetek a tettes kilétére (még ha elég egyértelmű is volt, hogy valaki a Smolenskyék oldaláról volt az elkövető), legnagyobb sajnálatomra azonban nem láttam rajta semmilyen megkülönböztető jegyet. Egy alaposabb vizsgálat valószínűleg nyomra vezethetett volna, ezért óvatosan az övembe tűztem a fegyvert, hogy magammal tudjam vinni. Ezt követően ismét leguggoltam a fickó teste mellé, és ezúttal a ruháját kezdtem el tüzetesen átvizsgálni, hátha találok nála valami papírfecnit, telefont, pénztárcát, vagy bármit, ami hasznos lehetett volna. Sajnos ezek közül egyik sem volt nála. Minden bizonnyal a gyilkos vitte el magával – sóhajtottam fel, majd már egyébként is álltam volna fel, hogy elhagyjam a tett helyszínt, amikor hirtelen egy határozott hang csendült fel a hátam mögött. Bassza meg – káromkodtam el magam ismét, ezúttal azonban csak magamban. Megint nem voltam elég óvatos, nem figyeltem eléggé a környezetemre, és most még egy rendőrrel is el kellett valahogy bánnom. Persze fizikailag nem bánthattam, mert nem hiányzott, hogy utána egy egész őrs lihegjen Fredrikkel a nyakunkban. Óvatos mozdulatokkal álltam fel, miközben mindkét kezemet felemeltem, épp ahogy a rendőr is kérte. Mikor hátam már kiegyenesedett, lassan meg is fordultam, hogy ezúttal már a saját szemeimmel is láthassam a férfit, aki fegyverét egyenesen rám szegezte. Micsoda pech volt ez a mai nap, de tényleg! - Ez nem az, aminek látszik – szólaltam meg nyugodt hangon, hiába tudtam, hogy mennyire hülyén is hangzott ez a mondat. Tagadhatatlanul nem néztem ki éppen ártatlannak, főleg ha végignézte azt, ahogy a halott pasit tapogatom az előbb. Tény, hogy számos gyilkosságot lehetett volna a számlámra írni, de ezúttal tényleg nem én voltam az elkövető. A probléma abban rejlett, hogy erről valahogy a rendőrt is meg kellett volna győznöm. – Nem én öltem meg a fickót – tettem még hozzá, miközben lázasan agyaltam azon, hogy hogyan tudnék a leghatékonyabban kimászni ebből a slamasztikából.
Kiskép : Rendeltetésem : - play by : ryan reynolds Posztok száma : 24 User neve : dim Csoport : álf Pontgyűjtő : 24 Lakhely : st. hanshaugen Foglalkozás : cop Előtörténet : karma is a bitch? no, it's a savior Keresem : it's better to be hated for what you're than to be loved for what you are not
Kor : 42
Dante Jackson —
Elküldésének ideje — Vas. Feb. 06, 2022 12:14 pm
Nem segített a hatékonyságomon, hogy állandóan elhavazódtam a papírmunkával, és általában úgy tologattam magam előtt, mintha ez lett volna az elvárás, és abban az esetben én lettem volna a kapitányság legjobb nyomozója. De akkor sem más ez az egész, mint időpazarlás, hasznos hasznos órák elfecsérlése, amíg ezeket az átkozott nyomtatványokat és jegyzőkönyveket töltögetem. Isla tudta, hogy mennyire utálom ezt csinálni, én inkább a dolgok gyakorlati részét imádtam, semmint itt robotolni, úgy körmölni mint valami gép, közben bízva abban, hogy még a munkaidő végére eljutok a stóc végére. Mert ha valami, hát a munkaidő vége az szent és sérthetetlen. Isla ma nem jött be, így félre kellett dobnom a lélekmelegítő napi poénjaimat, amiket amúgy imádott. Volna. Ha a humora megütötte volna az én humorom szintjét, de volt egy olyan érzésem, hogy ő már kinőtte a tizenkét évesen szintjét. Mindegy, én próbálkoztam. A jelenlétének hiánya azonban mégis keserédes élmény, hiszen hozzászoktam, hogy mindent együtt csinálunk - és ez neki kicsit sem tetszett. Ilyen volt a karma, valamiért nagyon büntetni akarta őt az a magasztos jó isten. De állítólag alapos oka volt arra, hogy elkalandozzon, még ha engem ezúttal itt is hagyott. Hát igen. Ha itt lett volna, valószínűleg alaposan kiröhög, mikor meglátja, hogy milyen firkálmányokat értek én jegyzőkönyv alatt. A külalakom hagyott némi kívánalmat maga után, és feleslegesen tudtam, hogy hivatalos papírt töltök, egyszerűen nem érdekelt. Felsóhajtottam, de a telefonom jelzésére úgy kaptam fel a fejem, mintha éppen megszabadítottak volna életem fő büntetésétől. Kézbe vettem, hogy megnyissam az üzenetet, de csak egy Oslo-i cím szerepelt benne, amit rejtett számról küldtek. Nem rosáltam be tőle, gyakran előfordult, hogy névtelen füleseket kapok, megvoltak a magam forrásai. Autóba pattantam, előtte magamhoz véve a kabátomat és a fegyveremet, és habár általában bíztam a saját ösztöneimben és magamban, hagytam egy cetlit Isla asztalán a címmel, amit kaptam. Ha történt volna velem valami, máris tudná, merre induljon el, de nem volt ekkora szerencséje. A cím egy sikátorba kalauzolt, nagyjából tizenöt percnyi távolságra a kapitányságtól, a város egy kietlen, kellemetlen és mocskos környékén. Ilyen helyen még az autót sem szívesen hagytam egyedül, felügyelet nélkül, de egy nagy sóhajt követően kikászálódtam az ülésről, és a fekete szemeteszsákok mentén kezdtem el vonulni. Az, hogy ez egy retkes környék, senki nem vitatta volna, de azt már a városi legendákbl is simán tudtam, hogy a legrosszabb dolgok mindig egy ilyen sikátorban várnak rád. A következő pillanatban pedig, amikor elém tárult egy fekvő test látványa az egyik konténer tövében, mellette egy térdeplő nővel, aki éppen fölé hajolt, a kezei pedig a test körül matattak, már rögtön nyúltam a zsebem után, rámarkoltam a fegyverre, majd magam elé emelve a nő felé irányítottam. - Felállni, és kezeket fel. Lássam a kezeit - adtam egyszerű utasításba, bár már volt jártasságom ilyen szituációkban. A nő elég rendezettnek tűnt, első benyomásra nem mondtam volna gyilkosnak, de mind tudtuk, hogy milyen egy báránybőrbe bújt farkas, nem?
2023. május 1-jén az óriások vezére összehívta tanácsát, amelyre a nornát is meghívta, aki segített neki az istenekkel szemben. Kezdetben úgy tűnt, ez alkalommal sem történik majd semmi különös, ám amikor Hildr távozásra készült, fültanújává vált két óriás sutyorgásának, s a hallottaktól égtelen harag támadt a norna szívében. A szavak arról szóltak: Thrym azt tervezi miképpen szabadulhat meg Hildr-től, mivel a norna követeléseit nem kívánja a nagyhatalmú óriás teljesíteni, akkor sem, ha az átokkal legyőzik és feledésbe taszítják az isteneket. Hildr elnyomta abban a pillanatban dühét, s ahelyett, hogy szembesítette volna Thrym-et rossz döntésével, a norna úgy határozott, megbosszulja, amiért megpróbálták kijátszani. De nem kapkodott el semmit sem, és mindent gondosan előkészített.
Jelenleg 79 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 79 vendég :: 1 Bot és A legtöbb felhasználó (386 fő) Szer. Okt. 16, 2024 2:56 pm-kor volt itt.