To: Fredrik

World's gonna listen to me, violence, set it free, wings are gonna spread up

Bal kezemmel idegesen doboltam az asztalomon, miközben keresztbe tett lábakkal, féloldalasan az ablak felé voltam fordulva a székemmel. Jobb kezemet lazán pihentettem az ölemben, arcom azonban feszültségről árulkodott, miközben a gondolataim ezerrel pörögtek a nemrég történt eseményeken. Minden gond pár napja kezdődött, amikor valaki elrendeztette a Vortex szétzúzását és minden jelenlevő meggyilkolását. A halandók persze kicsit sem foglalkoztattak, ám az igen bosszantó volt, hogy miattuk a hatóságot is bele kellett vonnom ebbe az ügybe – akik, valljuk be, nem voltak túl sok segítségemre, leginkább csak hátráltattak azáltal, hogy mindig a közelemben szaglásztak. Kénytelen is voltam bevetni a vezető nyomozón a képességeimet, hogy lekoptassam őket az ügyről. Az egész incidenst terrortámadásként adtam be neki, mert nem volt kedvem ahhoz, hogy az utamba álljanak. Igaz, magam sem ismertem az elkövető kilétét, de egyértelmű volt, hogy nem emberről volt szó – legalábbis, nem olyanról, aki élő volt. A fegyveresek ugyanis az irodám falán hagytak egy jókora vérrel írt horogkeresztet, ez pedig igencsak leszűkítette a lehetséges ellenségeimnek a számát. Volt is egy sejtésem, hogy az általam megölt nácik közül ki lehetett az, aki véres bosszút esküdött ellenem, és aki ennyi év múltán is végrehajtaná ezt, a kérdés azonban inkább az volt, hogy hogyan jutott ki Helheimból ez a holtlélek?
Sajnos azonban nem morfondírozhattam ezen a kérdésen túl sokat, mert pár nappal a Vortexes incidenst követően elkezdtek az általam alkalmazott draugrok eltűnni. Először csak egy valaki nem jelent meg munkaidőben, majd még egy és még egy, ez pedig az én figyelmemet is felkeltette már. Az első hiányzó draugrra még azt mondtam volna, hogy biztosan csak lazsál, és azért nem jött segédkezni a Vortex újjáépítésében, mikor azonban az eltűnt személyek száma megnőtt, el kellett ismernem, hogy nem véletlenről volt szó. Fredriket bíztam meg azzal, hogy nyomozzon ebben az ügyben. Először a három draugr lakására küldtem el őt, hogy megnézze, hátha talál valami nyomot, ami utal arra, hogy kik vitték el őket magukkal és hova. Persze, ha tippelnem kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy az elkövető ugyanaz volt, mint aki a Vortexes esetet is megszervezte, de azért semmit nem akartam a véletlenre bízni. Már csak azért sem, mert meg kellett bizonyosodnom afelől, hogy csak egyetlen lélek szökött ki Helheimból és nem több. Épp elég fejtörést tudott okozni egy kósza lélek is, nemhogy még több.
Gondolataimból végül egy halk ajtókopogás szakított ki. Tekintetemet lassan fordítottam el az ablaktól, és a székkel megpördülve teljes testemmel az ajtó irányába fordultam, hogy ezzel is mutassam, minden figyelmemet az elkövetkező beszélgetésnek szentelem.
- Gyere be! – kiáltottam ki nyugodt hangon, nem mutatva jelét annak, hogy mennyire bosszús voltam, amiért ilyen váratlan ügyekkel kellett foglalkoznom. Ennél sokkalta fontosabb volt az, hogy növeljem a draugr hadseregemet, akiknek élén a Ragnarökkor az istenek ellen vonulok majd.
- Fredrik – köszöntöttem a belépő személyt feszes mosollyal az ajkaimon, majd amint beljebb lépett a rögtönzött irodámban, kezemmel intettem a szabad szék felé, hogy foglaljon nyugodtan helyet. Nem egy rövid beszélgetésnek néztünk elé, ez kétségtelen volt. – Mondd, mit sikerült kiderítened a három draugr lakásán – tértem egyből a lényegre, mert biztos voltam abban, hogy ekapcsán jött jelenteni. Persze, ha másról is akart beszélni, akkor nem utasítottam vissza, bár tagadhatatlan volt, hogy most az eltünedező draugrok jelentették a prioritást.

526 words ◆ Warrior