Más körülmények között valószínűleg zsigerből elutasítottam volna az egészet, amivel éppen előrukkolt. Míg benne megvolt a képesség, hogy megjátssza magát, én ezt soha nem gyakoroltam. Vajon miért? Alapból nem tudtam jó pofát vágni ahhoz, ami kicsit sem tetszett, és ez az egész most a top egyes helyre csúszott. Még hogy én... osztálytalálkozóra. Hát itt tényleg mindenkinek elmentek otthonról? Azon kezdtem gondolkodni, vajon mikor növesztett tököt ahhoz, hogy egyáltalán ilyesmire akarjon kérni. Tudtam én, hogy megiszom még a levét annak a múltkori lazább estének, mikor egy emberibb oldalamat mutattam neki. De elég gyorsan kialudtam minden érzést magamból.
- Aha - biccentettem, magamban ismételgetve a három jelzőt, amit az imént felsorolt. Normális, rendes, szerető férj. Ezek közül egyik sem voltam, maximum a szeretővel tudtam volna azonosulni, de ha jól sejtem, nem abban az értelemben, amiben ő jelenleg szerette volna. És én még azt hittem, hogy nem ad nekem több leckét. Faszt nem. Az utolsó pillanatig reménykedtem abban, hogy mindjárt közli, csak viccelt. De csak nem akart eljönni az a bizonyos pillanat. Leginkább akkor vált egyértelművé a helyzet komolysága, mikor kérlelni kezdett, márpedig ezt egy sima hecc kedvéért ezer százalék, hogy nem tette volna meg. - Ti, nők - forgattam meg a szemeimet, a hangomban pedig érezhette, hogy annyi kedvem volt ehhez az egészhez, mint egy fejbelövéshez. Talán még ahhoz is jobban, mert ott legalább tudtam, hogy mire számíthatok. - Arról fog szólni az egész, hogy melyikőtök lett sikeresebb az életben? - kérdeztem aztán, mert nagyjából volt egy olyan sejtésem, hogy az ilyen alkalmakkor a nők megpróbálták túllicitálni egymást. Furcsa illúziója volt ez a boldogságnak, de nekem aztán nyolc. - Mit szólnának szegény barátnőid, ha tudnák, hogy egy maffiózó felesége vagy... - gondolkodtam el egy pillanatra, tekintetemmel a mennyezet egy pontját fürkészve, majd lassan visszataláltam hozzá. - Bár szerintem ez még be is indítaná őket, nem? Elvégre ez tök szexi - vigyorodtam el pimaszul. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem fog eldicsekedni azzal, ki és mi is vagyok valójában. Nem passzolt az előre megírt szerephez, és volt egy olyan megérzésem, hogy ma este nemcsak én fogok szerepet játszani.
Közelebb léptem hozzá, mikor elhangzott az a bizonyos kérdés, hogy mit kérnék cserébe. Tényleg nagyon rám lehetett szorulva, pedig Kirill sem tűnt rossz partinak ma estére, de tény, hogy közöttünk már megvolt az a bizonyos vibrálás és feszültség. Vagy kémia, ki minek akarta nevezni. Megálltam előtte, belenézve a szemeibe, mintha éppen valami nagyot készülnék mondani, bár le se tagadhattam volna, hogy egy ilyen kérdés után nyeregben érzem magam. - Hogy hadd ne kelljen kiöltöznöm - suttogtam aztán egy jó nagy hatásszünet után, bár tagadni sem tudtam volna, hogy a frászt akartam hozni rá. Lehettem volna szemtelen és előállhattam volna bármivel, akár a legbizarrabb fantáziámmal is, de mindegyik éppen azt ölte volna meg közöttünk, amit amúgy szerettem kettőnk kémiájában. - Szerintem így is tök szép vagyok - vontam aztán vállat, szándékosan használva ezeket a nevetségesen ható szavakat, végignézve magamon. Amúgy is szorította volna a még gyógyuló sebemet egy ing, ez a laza fekete póló és a mellé párosított bőrdzseki pedig tényleg jól állt.

 Már akkor hallottam a lépteket, mikor még csak a lépcsőn jött lefelé, és ez amúgy sem volt túl szokatlan. Nem várhattam el tőle, hogy egész nap a szobája sarkában ücsörögjön, volt egy saját kis dolgozószobája, azt csinált, amit akart. Én éppen annyira erőltettem kettőnk között a kommunikációt, mint ő, de legalább nem terelte el a figyelmemet semmi fontosról. Akadt tennivalóm bőven a múltkori félresikerült este után, ezért sakkoztam ismét egy térkép fölött, közben elkortyolgatva egy gyenge minőségű vodkát. A megnyugvásom nagyjából addig tartott, míg meg nem hallottam a kopogást, tekintetemmel szinte rögtön az ajtó felé fordulva. Nem várt invitálást, a kopogást követően rögtön be is lépett, én pedig meg is előlegeztem egy nagy sóhajt, mert nem számítottam semmi jóra. Mindig így kezdődött, és már készültem megkérdezni, ezúttal kitől hallott és mit, de inkább hagytam, hadd avasson be ő az éppen aktuális bűnömbe.
A várakozásaim azonban nem igazolódtak be, nem kezdett el hisztizni, helyette a szoba különböző pontjait pásztázta, csak hogy rám ne kelljen néznie. Ez nyilván nem nekem szólt, inkább a saját zavarának, mert nem volt kérdés, hogy elég nagy kínban van. - Csodásan hangzik - biccentettem, visszafordulva az asztalom felé, tovább bűvölve néhány papírlapot. - Jó szórakozást - tettem még hozzá, mert jelenleg nem igazán állt össze, hogy miért is vágtatott be ide közölni velem, hogy osztálytalálkozója lesz. Eddig soha nem zavartatta magát, mikor elment valahová, főleg nem jött oda hozzám, hogy ilyesmikről beszélgessen velem, ez pedig viszont is így volt. Én sem számoltam be neki, hogy mikor hová mentem.
A folytatást hallva rásandítottam, ekkor már észlelve, hogy felhagyott a helyiség fürkészésével és hajlandó volt rám nézni, de bár ne tette volna. Először nem is igazán akartam elhinni, hogy elhangzott az a bizonyos kérdés, főleg nem azt, hogy komolyan is gondolta. Amúgy mit csináltak az emberek egy osztálytalálkozón? Az nem arról szól, hogy kinek nőtt hosszabbra a farka az elmúlt években? De az is lehet, hogy csak képzelődtem. - A Doktor mondta, hogy ne igyak a fájdalomcsillapítóra, de nem hittem el, hogy így beüthet a cucc - köszörültem meg a torkomat, majd nyeltem egyet, kiegyenesedtem, és szembefordultam fele. Amúgy is ő lepődött volna meg a legjobban, ha nem veszem elő ismét a jól megszokott formámat. Talán csalódott is volna bennem. Nem is fűztem hozzá többet egy darabig, de amikor összefonta a karjait a mellkasa előtt, és előhozakodott az ötletével Kirillt illetően, én is leutánoztam őt, és szintén összekulcsoltam a karjaimat magam előtt. Tudtam, hogy mire megy ki a játék, láttam a szemében a felhívást erre a keringőre. - Pontosan mit is várnál tőlem? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. - Játsszam el a barátnőid előtt az álomférjet, vagy mi? - kérdeztem, ekkor már csípőre csúsztatva mindkét kezem. Eddig mindig én rángattam magam után mindenhová, elvárva, hogy előadja a boldog feleség szerepét, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez a dolog fordítva is elsülhet.