Mr and Mrs

Mintha egy egészen más ember pillantana most rám fátyolos tekintettel, annyival másabb ez a Dimitriy, aki ilyen őszintén adja át magát nekem és engedi, hogy így lássam, elgyengülve a vágytól, teljesen önkívületi állapotban. Én pedig totálisan oda vagyok tőle, érte és bár fogalmam sincs, hogy miként fog folytatódni mindez, de úgy érzem, hogy akarom ezt, bármi is legyen a vége. Vagy egy életre szóló tapasztalat lesz, egy fájdalmas lecke, hogy legközelebb mit ne csináljak, vagy olyasmit találok meg benne, amiről nem is tudtam, hogy vágyom rá. Valakire, akiben megbízhatok, aki a társam lehet és aki bármitől képes megvédeni. Valakire, akivel én is törődhetek és lehetek számára a mentsvár, amikor a hullámok összecsapnak a feje felett és legyen bármilyen cosinus görbe is mindaz, ami köztünk van, azt hiszem, vele valóra válhatna. Csak cseppet sem lesz könnyű, de semmi sem könnyű az életben, ami boldoggá tesz. Én pedig hajlandó vagyok belevágni és megpróbálni, az pedig, hogy most itt van velem, mintha ugyanezt az üzenetet rejtené.
Mindezt csak tetézi mindaz, amit képes belőlem kiváltani, amit okoz bennem, mintha a szex egy teljesen más szintjét ütnénk meg épp. Pedig, volt már részem jó szexben. Hittem, hogy azt képtelenség überelni, de egész más az, amikor az ember a lelkével is vágyik a másikra, akarja, hogy élvezze, hogy örömét lelje benne, hogy boldoggá tegye, mint amikor csak a teste áhítja a kielégülést. Az érzés pedig, amikor ez bekövetkezik, amikor megkapja és a másikkal együtt semmisül meg erre a pár pillanatra, semmihez sem fogható.
Úgy érzem elégek, hogy nem elég a levegő, ami egy-egy mely sóhajjal a tüdőmbe jut, miközben átjár ez az eufória és a tudat, hogy Ő ugyanezen megy éppen keresztül, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy hasonló az extázisa. Aztán csak lebegek, fürdőzöm a kielégülés utáni mámorban, az érintésében és pihegve próbálok visszatalálni a jelenbe, hogy végre rápillanthassak. Olyan sok érzés zakatol most bennem, hogy jobbnak látom, ha inkább csendben maradok, talán csak pillantásom és lágy cirógatásom árulkodik mindarról, ami bennem zajlik. Vagy inkább abban kellene reménykednem, hogy a testem nem árul el? Magam sem tudom, talán aggodalmaskodnék is, ha nem érezném lágy érintését, ahogy kisimítja arcomból a hajamat és nem hallanám édes szavait, amiken halkan kuncogni kezdek. Apró csókot lehelek az arcára, míg ő fészkelődik picit, hogy továbbra is karjaiban tartva jusson el velem az ágyig, én pedig képtelen vagyok nem mosolyogni rá és hinteni még pár csókot nyaka bőrére.
Szinte hiányérzetem támad, már-már fázik is a bőröm ott, ahol már nem ér hozzám, mikor lefektet az ágyra, de nem sokáig kell nélkülöznöm a közelségét, mert már vissza is tér hozzám, én meg ajkamba harapva bámulok rá. Libabőrös leszek az érintésétől, ahogy ujja finoman végig táncol bőrömön a nyakamtol egészen a hasamig, miközben olyan édes vigyorral szólal meg, hogy kedvem támad lecsókolni ajkairól. Vagy nem. Magam sem tudom. Túlságosan jó ezt látni az arcán. -És milyen mázli, hogy Te ezzel tökéletesen tisztában vagy.- vigyorgom az övéhez hasonló pimaszsággal, miközben egyik karom fejem alá fektetem, úgy szemlélem, miféle utat jár be rajtam kezével, végül inkább arcát kezdem fürkészni valamivel komolyabb, elgondokodó tekintettel és pár pillanatig komoly harcot vívok magammal, hogy megszólaljak-e vagy sem. A furábbik ében győz, aki általában nem tud csendben maradni. -Örülök, hogy besétáltál azon az ajtón...- suttogom halkan, bár magam sem tudom, hogy most konkrétan az ajtóra gondolok, vagy inkább átvitt értelemben beszélek arról a lépésről, amit most megtért, na nem, mintha nem következhetne ezután az, hogy holnap majd levegőnek néz, mert úgy érzi, hibát követett el. De most nem ezt látom rajta és az, hogy még mindig itt van velem, sem ezt üzeni.
Végül szabad kezem arcára simul, lágyan vándorol lentebb nyaka mentén, míg végül mellkasán allapodik meg, melyre apró köröket kezdek rajzolgatni. Nem tudom, láttam-e már vonzóbb férfit, bár ezt már akkor is így gondoltam, amikor először a szemeim elé került. Egy részem, már akkor tudta, hogy veszélyt jelent majd rám, de azért a fene se gondolta, hogy végül majd találok benne olyasmit, ami miatt szerethetővé válik számomra.

Mr and Mrs

Képtelen vagyok betelni azokkal az édes, izgató hangokkal, amiket kiad magából, ezzel is a tudtomra adva, mennyire élvezi azt, amit vele csinálok, csak még jobban ösztönözve arra, hogy folytassam. Pedig, annyira vágyom már rá, hogy szinte lángol a bőröm, még a gondolattól is megborzongok, hogy újra magamban érezzem, de most Neki akarok kedvezni, Őt akarom az őrületbe kergetni. Nem is hagynám abba, ha nem mondaná ki a nevemet és állítana le, na nem, mintha kétszer kellene kérnie tőlem, hogy az ölébe másszak. Már most lihegek a vágytól, az egész testem lüktetve követeli Őt, hogy újra magamban érezzem, ajkait ízleljem, de mindezt még mindig képes fokozni az, ahogy kezeivel bebarangolja bőrömet, ahogy birtoklón fenekemre markol. Belém hasít a felismerés, hogy visszafordíthatatlanul az Övé vagyok és az a legszebb az egészben, hogy ez egyáltalán nem rémiszt meg, mert akarom. Az Övé akarok lenni, újra és újra átélni ezt Vele, és csakis Vele. Most először érzem azt, hogy az esküt, amit kényszerből, kapkodva elmormogtam, képes lennék komolyan is gondolni. Képes lennék szeretni ezt a férfit a hibái és az erkölcstelen életmódja ellenére, mert én már tudom, hogy mindaz csak a felszín, a maszk, amit magára öltött az évek során az életbenmaradásért. Sírni tudnék a gondolattól, hogy talán még soha nem szerette senki, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene, na nem, mintha én fürdőztem volna ebben az érzésben eddigi életem során. De én tudnám Őt szeretni. Talán, már most is szeretem, miközben magamba fogadom el nem eresztve kékjeit egy pillanatra sem. Soha nem volt még részem ilyen érzéki élményben, mert a látványa és az, ahogy velem együtt felnyög, a legerotikusabb dolog, amit valaha tapasztaltam.
Aztán ajkaimért kap, mohón, követelőzve, nyelvem az övét simítja, újabb nyögés kívánkozik ki belőlem már pusztán attól is, amilyen vágyról mesél csókja. Egyszerűen megrészegülök tőle, az érzéstől, ahogy csípőm mozgásra ösztönzi, követem is az általa diktált ritmust, mintha csak táncba hívna, miközben máris a közeledő gyönyör kínozza testemet. Érzem, hogy csak pillanatok választanak el attól, hogy egy újabb őrjítő orgazmust éljek át, miközben ajkaimba nyög, beléjük harap, teste az enyémmel lüktet erre a forró, ősi ritmusra. Kezem tarkójára simít, másik vállába mar, szinte belé kapaszkodom, mintha attól félnék, hogy magával sodor a közeledő beteljesülés, a vérem lávaként zubog bennem, ajkairól lélegzem, Ő pedig a nevemet súgja. Homlokát az enyémnek támassza, ujjam szájára simít én pedig összeszorítom szemeimet az utolsó pár mozdulattól, míg bennem nem reked a levegő egy hosszú pillanatra. A rám boruló ködön át hallom az állatias, vad, még számomra is teljesen idegen nyögésemet, ahogy kimondom a nevét testem önkéntelen rándulásai közben, amit csak fokoz az érzés, ahogy megrándul bennem, teste megfeszül és velem együtt jut el a csúcsra. Soha nem volt még ennyire intenzív a gyönyör, nyakába fúrom arcom, bőrébe harapok finoman, úgy próbálom átvészelni, ahogy újra és újra elemi erővel söpör végig rajtam és szinte biztos vagyok benne, ha most nem szorítana magához, tényleg elvesznék. Aztán lassan elcsitul minden, lihegve omlok a testére, ujjaim lágyan cirógatják tarkóját és egyszerűen képtelen vagyok megszólalni vagy úgy általában bármit csinálni. Csak élvezem a teste melegét és ahogy erős karjai körbe zárnak, mint valami védőfal, ami ebben a kiszolgáltatott pillanatban is megvéd mindentől, mikor pedig már képes vagyok rá, lágy csókokat hintek nyakára, úgy evickélek el ajkaiig. -Egyáltalán nem bánnám, ha velem töltenél minden éjszakát.- suttogom végül kuncogva ajkaiba, majd elhúzódok tőle, de csak annyira, hogy figyelemmel követhessem mozdulataimat, ahogy arca vonalán végig simítok ujjbegyeimmel, mintha csak az emlékezetembe akarnám vésni minden vonását. Tekintetem végül kékjeire talál, el is veszek bennük egy hosszú pillanatra és esküszöm, az a kibaszott szó ajkaimra kívánkozik, de inkább nyelek egy nagyot és lágyan rámosolygok, úgy fojtom magamba. Elég, ha én tudom, hogy mit érzek iránta, hogy képes volt végül mégis elcsavarni a fejem valami teljesen érthetetlen módon azzal, hogy a páncélja mögé engedett és hagyta, hogy olyasmit is lássak belőle, amit tudom, hogy nem szívesen mutatna meg másnak. Én pedig meg fogom várni, amíg rájön majd, hogy előttem nem is kell rejtegetnije, hogy én akkor is erősnek látom és semmi másra nem vágyom, mint mellette lenni. A francba már.

Mr and Mrs

 Kétlem, hogy valaha voltam már ennyire buja és magabiztos, mint most vagyok. Ha az esküvőnk napján valaki azzal vádolt volna meg, hogy önként fogok Dimitriy elé térdelni, kiröhögtem volna, hiszen akkor még teljesen biztos voltam abban, hogy nem hogy lefeküdni nem fogok Vele, de soha nem is érhet majd hozzám. Most meg elepedek egyetlen érintéséért és úgy vágyom rá, mint még senkire. Olyasmit csalogatott elő belőlem, amiről én magam sem gondoltam volna, hogy meg van bennem. Ez a pimasz, buja dög, aki mindenféle szégyenérzet nélkül veszi át az irányítást fölötte és már annak a gondolatától is, csak még jobban felizgul, hogy Dimitriyt nyögni hallja. Hogy érzem, ahogy megfeszülnek izmai tenyereim alatt, melyek folyamatosan testét simítják, a tetoválásokkal elrejtett hegeket és a megmunkált izmokat. Olyan temérdek erő lakozik benne és olyan veszedelmes tud lenni, hogy a fél város retteg tőle, most mégis Tőlem gyengül el, attól, amit Én csinálok vele és ez az érzés iszonyúan felemelő. Mégsem élnék vissza ezzel soha, nem is érzem magam fölötte állónak, egyszerűen csak élvezem, ahogy neki élvezetet okozok. Sőt. Minél több nyögés vagy kéjes sóhaj hagyja el ajkait, annál jobban tombol bennem a vágy, hogy végre újra magamban érezhessem Őt és addig szeretkezzünk újra és újra, míg már a fáradtságtól mozdulni sem tudok.
Érzem, ahogy visszafogja magát, hogy azért küzd, hogy kitartson annak ellenére, amit művelek vele, hallom ahogy a levegő is megakad benne egy pillanatra, keze hajamba túr újra és újra, míg végül már a nevemet hallom azon a vágytól rekedtes hangján. Felpillantok rá, ajkamon kacér mosoly jelenik meg, ahogy nyelvem még pár mozdulatot tesz rajta, majd hasfalára hintek még pár csókot, miközben próbálom összeszedni magam. Nem csak Ő élvezte ezt ilyen őrjítően, én magam is, szinte pihegek már a bennem zubogó vágytól, az elsuttogott szó hallatán pedig meg is borzongok.
Eszem ágában sincs ellenkezni vele, amikor pontosan ugyanazt akarjuk mindketten. Pillantásom ködös tekintetébe fúrom, úgy támaszkodok meg finoman térdein és felegyenesedek, hogy egy pillanattal később, már újra az ölébe helyezkedjek és átkarolva nyakát, álla alá hintsek pár csókot. Ölemmel férfiasságához fészkelem magam, csípőm már önkéntelenül is valami forró, lassú ritmusra jár, minek köszönhetően újra és újra végig simul rajtam gerincemen végig futó bizsergető érzést okozva. Kezem arcára simul, másik tarkójára csúszik és, miközben pillantásom az övébe fonódik, lassan ráengedem csípőmet. Beharapom ajkam, de még ennek ellenére is kitör belőlem egy mély, öblös nyögés, a mámorító, feszítő érzésre még szemeimet is lehunyom, homlokom pedig az övének támasztom és csak kábultan sóhajtok párat. Fogalmam sincs, hogy mi van köztünk, mi lesz vagy, hogy nem-e akarom majd holnap valamiért megfojtani, de most, ez a fülledt pillanat, akkor is iszonyúan tökéletes. Ennél messzebbre nem akarok már kerülni tőle, mint ahol most vagyok, mert nincs csodálatosabb annál, ahogy forró bőre az enyémhez simul a szíve pedig az enyémmel együtt zakatol.

Mr and Mrs

Az első éjszakánkon megfertőzte az elmémet. Esténként azon kaptam magam, hogy Róla fantáziálok, arról ami történt és ami még történhetne köztünk, miközben szinte erőszakkal kellett magam visszafogni, hogy ne rontsak rá a szobájában és, mint valami kiéhezett őrült, követeljem a jussomat. Hiszen, azt mindig a tudtomra adta, hogy vonzódik hozzám, mint egy nőhöz, akivel szívesen kiélné a vágyait, de ez, most, már nem erről szólt. Vágyik rám, ez egyértelmű, de nem úgy, mint egy egyszerű nőcskére, egy eszközre, aminek egyetlen célja az, hogy könnyítsen vele magán. Akkor nem törődne azzal, hogy én élvezem-e, hogy nekem jó-e amit és ahogy csinál, bár már az első éjszakánkon is igazán kitett magáért, hogy élvezzem a Vele töltött estét.
Akkor viszont dolga végeztével el is sétált, sőt. Konkrétan ledobott magáról azzal, hogy Ő nem bújós és ennyi, de most továbbra is magához szorít, édesen a fülembe sutyorog, a fenekemnél pedig egyértelműen érzem, hogy hiába vagyunk most túl egy oltári orgazmuson mindketten, továbbra is akar engem és ez a gondolat, csak még jobban beindít. Akarom is, hogy akarjon. Tenni akarok azért, hogy élete legjobb éjszakájának emléke hozzám kösse, hogy egy magányos estén én jussak majd eszébe és ne egy kibaszott escort.
Valószínűleg, ez adja végül a bátorságot ahoz, hogy olyan bujaság költözzön belém, amit talán még senki nem tudott előcsalogatni és iszonyú magabiztosan kezdjem kivezetni a fürdőből. Miközben kiterelem a fürdőből, ugyanaz a kacér mosoly látszik az arcomon, mert attól, ahogy néz, a világ legszexibb nőjének érzem magam. Szinte látom rajta, hogy ámul azon, amit épp megengedek magamnak, hogy vezetem őt, amihez tudom jól, hogy egyáltalán nincs hozzászokva, mégis hagyja magát a kanapéra lökni, hogy aztán az ölébe mászva tovább játszadozhassak vele kedvemre. -Hmmm. Ettől most egészen megrémültem.- dorombolom bőrébe pimaszul, mintha csak felhívásnak venném keringőre az újabb fenyegetést, miközben nyelvemmel, ajkaimmal haladok lefelé egy odaképzelt ösvényen, aminek egyetlen célja az, hogy most én okozzak neki minél intenzívebb élvezetet.
Lassan le is ereszkedek öléből, kezemmel végig simítok combjain egy úttal szét is tárva picit őket, hogy közéjük férjek ahogy letérdelek a kanapé elé, Dimitriy elé, miközben ő a hajamra fog finoman. Kezem kínzó lassúsággal indul ágyéka felé csókjaim közepette, ujjaim férfiassága köré fonom, ami egyértelműen reagál mindarra, amit művelek, mert máris kőkemény és kész a következő menetre, ettől pedig halkan, elégedetten morranok egyet. A köldöke táján járok, mikor felpillantok rá, kezem már érzéki mozdulatokkal kényezteti, mellem forró bőréhez feszül és nem igazán tudnám megmondani, hogy ez vajon melyikünknek izgatóbb. Őrülten szexin fest, ahogy hátra vetett fejjel megadja magát nekem, miközben én meg előtte térdelek a földön és az egyetlen vágyam az, hogy halljam, ahogy elakad tőlem a lélegzete.
De nem sietem el, nem kapkodok, mert először csak nyelvem vezetem végig teljes hosszán, hogy aztán ajkaim közé vegyem és a lehető legtöbb buja hangot csikarjam ki belőle mozdulataimmal. Azt hiszem, titkon -vagy inkább elég nyíltan- arra pályázok, hogy teljesen elvegyem az eszét, míg végül másra sem fog vágyni, csak hogy végre enyhülést találjon bennem.

Mr and Mrs

Nem tudnám megmondani, hogy pontosan mikor és mivel fészkelte be magát így a bőröm alá, de már képtelen lennék nem a férjemként tekinteni rá a sok megjátszott és az ezek közé befurakodó valódi érzelmek mellett. Akaratlanul is úgy érzem, hogy hozzám tartozik, hogy úgy ismer már, mint senki és, hogy van köztünk valami, amiért érdemes lehet néha összeveszni. Hiszen, ha nem éreznék iránta semmit az ég világon, egyáltalán nem is érdekelne, ha megbánt vagy megsért, de érdekel. Túlságosan is.
Ha pedig úgy hozza a helyzet, hogy kedveskedik valamivel, van hozzám egy jó szava vagy épp olyan izzó vággyal néz rám, mint most, akkor végképp elveszek. Pedig, tisztában vagyok vele, hogy kicsoda Ő, milyen ember és, hogy miről szól az élete, mégsem tudom csak a rosszat látni benne, amikor párszor már egyértelművé vált számomra, hogy Ő nem csak rossz. Egy lelketlen gyilkos nem óvja úgy a másikat, ahogy Ő óv engem, akár van egy szerződés, akár nincs és nem bújik olyan megtörten hozzád, mint ahogy Ő bújt pár napja a konyhában. Akármilyen is az élete, egyre többször érzem úgy, hogy a része akarok lenni, mert mellette valahogy én is olyan nő vagyok, aki mindig lenni akartam. Még arra is képes voltam, kiálljak magamért, ami tudom, hogy csakis azért alakult így, mert tudtam, hogy mellettem áll majd.
Most pedig úgy szorít magához, mintha nem lenne már holnap, miközben minden mozdulata olyan olthatatlan vágyról árulkodik, mint amilyet én is érzek iránta. Nem elég a csókjából, az érintéséből, Belőle, pedig olyan mámorban úszom már így is miatta, hogy attól félek, ha nem érezném magam körül karjait, talán összeesnék. Az egész testem lázban ég, reszketve dőlök mellkasának, a gyönyör pedig, csak még intenzívebbé válik azoktól az édes hangoktól, melyeket a bőrömre lehel és a heves, őrjítő mozdulataitól, ahogy mozog bennem. Ahogy a teste megrándul,mikor egy utolsó, erőteljesebb lökés kíséretében elélvez, én magam is nyaka bőrébe nyögök vele együtt, olyan mámorító érzés, ahogy újra és újra rándul egyet bennem, aztán egyszerűen csak lebegek vele együtt, hallgatom a víz csobogását, kapkodó lélegzetünket, miközben kezem tarkójára simul és lágy csókokat hintek állára. Ez a legédesebb pillanat, ahogy egymáshoz bújva próbálunk észhez térni a révületből, amit egy játékos mozdulattal zár, amitől kacéran elmosolyodok.
Azt hihetné az ember, hogy ezzel majd enyhül az éhség, csillapodik a vágy bennem, de már azzal felizgat újra, ahogy finoman fülcimpámba harap és olyan szexi hangon suttog "fenyegető szavakat" a bőrömbe, hogy abba beleborzongok. Incselkedő mosollyal sandítok rá, finoman alsó ajkamba harapok és felé fordulok, hogy átkarolva nyakát hajoljak közelebb hozzá, de ahelyett, hogy megcsókolnám, nyelvem finoman végig húzom ajkain. -Na és ki mondta, hogy Én végeztem Veled ? - duruzsolom kacéran, lassú, forró csókot lopok tőle, miközben terelgetni kezdem kifelé a zuhany alól. -Attól tartok, Mr Smolensky, hogy nem sok esélye van rá, hogy ma este kisétáljon ebből a szobából. Sajnálom. - pimaszkodok játékosan, bűnbánó ábrázattal, tenyerem mellkasának támasztva tolom kifelé a fürdőből a háló felé szorosan követve, egész az ágy melletti kanapéig, amire -ha hagyja- le is lököm. Lassú, szexi mozdulatokkal heveredek szemből az ölébe, nyakát átkarolva csókolom meg újra, lassan, kínzón, de aztán nyelvemmel, ajkaimmal elindulok lefelé bőrén, elkalandozok mellkasán mellbimbóival játszadozok picit és feltett szándékom tovább folytatni a felfedező utat. Minden kibaszott porcikáját meg akarom ízlelni.

Mr and Mrs

Ha valami jót kellene felidéznem erről az estéről, az mindenképpen a veszekedésünk lenne, amit éppenséggel ugye Ő robbantott ki. Utólag kicsit olyan, mintha szándékosan akarta volna, hogy végre kimondjak, megfogalmazás dolgokat, mintha akarta volna tudni, hogy mivel okozott ma fájdalmat csak, hogy végre felnyissam a szemét. Persze, ez így badarság, de a szavaim indítottak be végül valamit, ami most kezdődik el köztünk igazán, még ha eddig itt is lappangott bennünk. Benne is, mert képtelenség, hogy valaki így tudjon csókolni, így kényeztesse a bőrömet és minden porcikámat, ha csak a vágy hajtja. Minden érintéséből érezhető, hogy ez nekem szól, miattam van és teljesen biztos vagyok benne, hogy más nővel sosem bánt így, nem nézett így egyikre sem, mert most nincs rajta semmilyen álarc, semmilyen színjáték, csak a nyers valója, amit egy-két pillanatban, már volt szerencsém látni. És én Őt akarom. Ezt a férfit, aki képes magát odaadni nekem, én pedig mást sem akarok, mint óvni és bebozonyítani, hogy ez nem hiba vagy egy rossz lépés.
Úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta, miközben valóban úgy érzem, hogy mindjárt felgyulladok a ránk ömlő víz ellenére attól, ahogy hozzám ér, ahogy játszik velem. Már képtelen lennék megmondani, hogy az Ő vagy az én sóvárgásom nyilvánvalóbb, mert a szapora légzésem közepette hallom az Ő édes hangjait is, miközben kezem tovább kényezteti, az övé pedig engem kerget az őrületbe.
Ajkába harapok, mintha csak jelezni akarnám neki, hogy már tényleg képtelen vagyok tovább türtőztetni magam, Ő pedig, mintha csak értené a célzást, pár pillanatig rám mered azzal a parázsló vággyal a szemében, végül fordít rajtam egyet és a mellkasához von. Már attól halkan felnyögök, ahogy forró bőre a hátamhoz simul, ágyéka fenekemnek feszül, helyezkedek is engedve az ösztönzésnek, a mozdulatainak, karom hátra vezetem nyakához, tarkójára fogok és ahogy egy türelmetlen mozdulattal elmerül bennem, még levegőt venni is elfelejtek.
Egy hosszú pillanatra megszűnik minden és csak az a csodálatos, feszítő érzés létezik, ahogy eggyé válunk, ahogy keze a csípőmet markolja. Mámorban úszok, a vérem pezseg az ereimben és biztos vagyok benne, hogy ennél csodálatosabb érzés egyszerűen nincs. Vagyis tévedek, mert még mindig képes fokozódni az élvezet ahogy mozdul bennem, csípője vad ritmusra talál, ajkai pedig tarkóm, nyakam bőrét becézik. Mély sóhajokkal, nyögésekkel fogadom magamba újra és újra, míg másik kezem derekamat ölelő karjára simul, szinte kapaszkodok belé, ami nem is árt, mert a gyönyör olyan hirtelen söpör végig a testemen, hogy talán képtelen is lennék megállni a lábamon.
Remegve veszek el ölelésében, olyan régóta vágytam már a beteljesülésre, hogy most, szinte sírni tudnék ettől a mámorító érzéstől, mint valami kicseszett függő, aki végre megkapta az adagját. Kezem karjára szorít, levegő után kapkodok, nyögök, szinte szűkölök a gyönyörtől, hátra fordítom a fejem, ajkai után kutatok, hogy forró, mohó csókot lopjak tőle, áttérek állára, nyaka lágy bőrét ízlelem. Érzem, hogy már neki sem kell sok, hogy elérje ez a mámorító kielégülés, lüktet bennem fokozva ezzel a még bennem tomboló élvezetet. Képtelen vagyok betelni vele, az érzésekkel, amiket okoz, mert most, ebben a pillanatban tudatosul csak bennem igazán, mennyire menthetetlenül beleszerettem és mennyire nincs szükségem másra Rajta kívül.

Mr and Mrs

Nem egyszerű testi vágy az, amit Ő képes kiváltani belőlem, hiszen csókolni és érinteni bármelyik másik pasi tudna és a tomboló vágyat is látnám a tekintetükben. De az más volna. Csak Ő tud így érinteni, hogy attól rögtön libabőrös legyek, borzongást okozni egyetlen pillantásával és úgy csókolni, hogy őszintén hiszem, lassan feltétele a létezésemnek, hogy az ajkait érezzem. Képtelen vagyok betelni Vele, hiába is reménykedtem abban az első vagy a második alkalommal, hogy ez majd csillapodik. Francokat csillapodott. Csak azt érzem, hogy akarom ezt, Őt, újra és újra, mert ez így tökéletes, Vele. Valószínűleg, az a kevés józan eszem is elszivárgott már, ami még meg volt, de már esküszöm nem érdekel ez sem. Tudom, hogy nem egy életbiztosítás Vele lenni és abban is biztos vagyok, hogy rengetegszer fogunk még egymás torkának ugrani, számtalanszor fog megbántani vagy épp én fogom kiidegelni valamivel, de nem számít az egész, ha a végén majd egymás karjában kötünk ki. A tény, hogy itt van, hogy utánam jött, számomra most mindennél többet ér, mert azt jelenti, hogy Ő is akarja ezt a valamit , rá akar jönni, hogy mi ez.
A teste az enyémnek feszül, fenekénél fogva közelebb is húzom magamhoz, nyögése pedig, csak még jobban korbácsolja bennem a vágyat, ami valószínűleg érezhető is csókomból és érintéseimből, de igyekszem visszafogni magam. Inkább a tusolásnak szentelek nagyobb figyelmet, vagy legalábbis úgy csinálok, mint aki azzal foglalkozik, de az is lehet, hogy csak ki akarom élvezni, hogy szabadon érinthetem és játszadozhatok vele, hogy élvezetet okozhatok neki és még vigyort is csalok ajkaira. A fejét csóválja, ahogy férfiasságára fogok, így most én vigyorgok egyet elégedetten, nyaka bőrét ízlelem, fogammal karcolom, a szexi morranására pedig, egy nyögés a válaszom. Nagyon élvezem, tetszik, hogy ilyen hatással vagyok rá, de túl sokáig nem marad megtorlás nélkül a jatszadozás. Újra a hajamba markol, hogy így húzzon el a nyakától, amitől felszisszenek, de nem azért, mert fájna a mozdulata, hanem mert rohadtul izgató, főleg, ahogy utána ő hajol a nyakamhoz, hogy érzéki csókokkal halmozzon el. Felsóhajtok, ahogy lentebb vándorol, mellbimbóimat veszi ajkai közé, reflexből homorítok is, hogy biztosan hozzám férjen, amennyire csak akar, miközben ujjaim hajába fúrnak, vállára és határa simítanak. Megőrjít azzal, ahogy bőrömet ízlelgeti, lehunyt szemmel adom át magam az érzésnek és ahogy keze lábaim közé csúszik, hogy ujjaival kínozzon tovább, nem fogom vissza a kikívánkozó nyögést ajkaim közül.
Kezem tarkójára simít, ajkaim halántékához szorítom, de aztán emelek az arcán, hogy forró, vad csókra hívjam, miközben kezem visszatalál férfiasságára és én is tovább játszadozom vele, míg nyelvem övét kutatja két kéjes sóhaj között. A vágy egyre jobban tombol bennem, a vér a fülemben dobol, úgy érzem, megőrülök, ha nem kapom végre meg, de a sürgető érzést kordában tartom. Kiélvezek minden pillanatot, minden vadító mozdulatot, ahogy játszik velem, miközben finoman ajkába harapok ezzel is éreztetve vele, mennyire megőrjít. Nem, mintha a szapora légzésem és csípőm mozgása nem árulná el neki, mennyire akarom már Őt. Szívem szerint, szabályosan könyörögnék, hogy végre kapjon az ölébe vagy fordítson rajtam egyet és adja meg azt, amire a testem olyan kínzón vágyik, de előttünk az egész éjjel és nagyon szeretném, ha most nem illanna el rögtön. Akkor sem, ha a múltkor épp én osontam ki az Ő szobájából.

Mr and Mrs

Furcsa izgatottság lesz rajtam úrrá, ahogy végig barangolom ujjaimmal a bőrét, hiszen olyan régóta vágytam már arra, hogy ezt így, ilyen szabadon megtehessem egy józan Dimitriy-el, aki nem azért nem ellenkezik, mert fájdalmai vannak és tompa a vodkától, hanem azért, mert élvezi. Még a szemeit is lehunyja, miközben bőrén kalandoznak ujjbegyeim, mintha ki akarná élvezni a pillanatot, igazán az érzékeire hagyatkozni és semmi mással nem törődni. Én is erre vágytam, kiürítené az elmémből mindent és csakis Vele foglalkozni, átadni magam az érzéseknek, melyeket Ő élesztett fel bennem és amik nem hagynak nyugodni. Érezni akarom minden porcikáját, óvatosan még a hege környékét is érintem, majd elindulok felfelé a testén és az ajkaiig meg sem állok. Finoman simítok végig rajtuk, szívem szerint már sajátjaimmal tenném, de most tényleg át akarom ezt élni, amennyire csak lehet, mert félek.
Félek, hogy holnap majd másképp látja az egészet, megint az a Dimitriy fogad majd, aki távol akar tartani magától és bár őszintén hiszem, hogy betartja az ígéretét, nem vagyok biztos benne, hogy ez olyan könnyen fog menni. Nem, amikor olyan sokáig nem akart közelebb engedni magához, mintha csak attól félne, hogy majd Én fogom bántani és fájdalmat okozni neki. Pedig, én sok mindent szeretnék, de ártani neki soha. Akármilyen rosszfiú is, már rég nem úgy állok hozzá, ahogy egy bűnözőhöz kellene és talán, már Ő is rájött erre. Én, inkább az szeretnék lenni, akinél megnyugvásra, békére lelhet egy rosszul sikerült nap után, mint a múltkor is, akire támaszkodhat, ahogy én is Rá. Legszívesebben bocsánatot kérnék tőle, amiért azt vágtam a fejéhez, hogy nem törődik velem, amikor egyértelmű, hogy ez nem így van. Senki sem törődött velem soha még fele annyira sem, mint Ő.
Úgy simulok hozzá testemmel, mintha mindenhol érezni akarnám, csípőm akaratlanul is incselkedik vele, ahogy ágyékának feszül, mert azt is érezni akarom, hogy milyen hatással vagyok rá, hogy miként reagál az érintéseimre, a közelségemre. Aztán ajkai lecsapnak enyémekre, nyelve a nyelvemet kutatja én pedig az érzésre, ahogy összesimulnak élesen beszívom a levegőt orromon át és halkan morranok egyet.
Míg ő az övvel, meg a nadrággal foglaltoskodik, én megszabadulok az utolsó ruhadarabtól is, ami rajtam van, hogy aztán a bugyit is a többi cucc sorsára ítéljem a fürdő padlóján, testem pedig szabadon simulhasson vissza az övéhez. Mohó csókjára mohón válaszolok és engedem, hogy a víz alá vezessen, igazából, ha ő nem terelne, én húznám magammal, hogy aztán hátammal a kabin hűs falának dőlve élvezzem, ahogy a vizes, forró bőre az enyémnek feszül. Keze a hajamba markol, enyém a tarkójára simul vagy épp vizes tincsei közé túr, míg másik szabadon simít végig minden porcikáján, amit csak érek, végül fenekén állapodik meg, annál fogva húzom még közelebb magamhoz. Férfiassága a hasamnak feszül, amitől olyan sürgető vágy kerít hatalmába, hogy mozdulataim és csókom még vadabbá, kapkodóbbá válnak, de visszafogom magam és kiélvezem a pillanatot. Kezem a polc felé tapogatózik, majd vakon leemeli onnan az egyik tusfürdőt, hogy aztán háta mögött ügyeskedjem le valahogy a tetejét és bőrére juttassak egy keveset. Azonnal elárasztja a kabint valami lágy, rózsaillat, amitől beleröhögök a csókba egy pillanatra, de aztán inkább arra koncentrálok, hogy a zselés anyagot végig kenjem vállain és mellkasán, míg végül kezem férfiasságára vezetem és kivételes figyelmet szentelve mozdulataimnak juttassak arra is egy kevés tusfürdőt. Megszakítom a csókunkat, ajkaimmal nyakára barangolok, fogaimmal finoman karcolom is a vékony bőrt, miközben keménységét combjaim közé, ölemhez vezetem így ingerelve tovább Őt is, na meg magamat is...

Mr and Mrs

A tény, hogy itt áll mögöttem a fürdőben, megkönnyebbüléssel tölt el, mert azt sugallja, hogy számítok neki, érek neki annyit, hogy sutba dobja a kétséget vagy legalább megpróbáljon felülkerekedni magán. Pedig, ha fogadnom kellett volna, hogy itt fogok órákig egyedül őrlődni vagy utánam jön végül, biztos, hogy nem az utóbbira tettem volna a pénzemet. Lelkileg fel is készültem már az órákig tartó bőgésre meg az álmatlan éjszakára, de most olyan megnyugvással tölt el a jelenléte, hogy mindez köddé válik pillanatok alatt. Nem, mintha nem rettegnék attól, hogy mi lesz ezután vagy, hogy iszonyú nagy hibát követek el azzal, hogy még közelebb engedem magamhoz, de mi van, ha megéri. Mi van, ha jól sül el a dolog? Mi van, ha épp Rá van szükségem? Mert ezt érzem, ahogy végig simít a bőrömön, ahogy hátam mellkasához ér, ahogy vállamra csókol. Én ezt akarom, Őt, hogy mindez egy teljesen normális, hétköznapi dolog legyen köztünk és utólag ne azon agyaljak, hogy hiba volt-e vagy sem és ő se azon idegeskedjen, hogy épp közelebb engedett magához. Elegem van a színészkedésből, a megjátszásból és iszonyúan belefáradtam abba, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha nem Rá vágynék a nap minden percében. Mintha nem akarnám a közelembe engedni vagy nem vágynék arra, hogy egyszerűen csak nézzen rám úgy, ahogy akkor szokott, mikor leveti magáról azt a rideg álarcot.
De mindezt nem fogalmazom meg, nem teszem tönkre a pillanatot beszéddel, csak élvezem az érintését, ahogy lehelete a nyakam bőrét cirógatja, ahogy vállaimon lassan lecsúsztatja a pántot és meg se próbálok úgy tenni, mintha zavarna vagy ellenkezni akarnék. Nem akarok. Akkor sem, amikor maga felé fordít, pedig egy pillanatra átsuhan az agyamon, hogy sietve letöröljem a könnyeimet, de nincs rá végül szükség, mert Ő teszi meg helyettem, de olyan gyengéden, hogy a szívem is belesajdul, mint ahogy a szavaiba is. Tekintetem kékjeibe fúrom, belőlük próbálok olvasni és még a lélegzetem is eláll, mikor semmi egyebet nem látok bennük, csak őszinteséget és komolyságot. Hogy valóban másképp lesz, hiszen még meg is ígéri, azt pedig már nagyon jól tudom, hogy a szavát mindig betartja.
Félek, de ez nem az a fojtogató, rémisztő félelem, hanem inkább az, amit az ember egy új, ismeretlen dolog elején érez. Amit akkor érezhet valaki, amikor lenéz az előtte tátongó mélységbe, majd bízva a kötél szilárdságában, egyszerűen leugrik. Körülbelül ilyen lesz ez most, mert nem tudom, hogy mire számítsak, mi lesz ennek a vége, fájni fog-e végül vagy sem, csattanok-e a szakadék alján vagy sem, de meg akarom tenni. Másképp sosem tudom meg.
Kezeim végre mozdulnak és miközben az övéi csípőmre csúsznak azzal a szándékkal, hogy a ruhát eltüntesse rólam, az enyémek arca két oldalán pihennek meg, homlokom pedig az övének támasztom. Hüvelykujjammal ajkára simítok, figyelem is a mozdulatot, miközben a ruhából kilépek és odébb rúgom a földön, majd kezem tovább indul, mintha csak most fedezné fel állát, nyaka finom bőrét, vállait és az erős karjait, amikkel úgy tud tartani, hogy attól a legnagyobb biztonságban érzem magam. Lesimítok mellkasán, a pólón átsejlő hasfalán, míg nem az anyag aljához érek, amire rá is fogok és felfelé kezdem húzni, hogy megszabadítsam tőle, ha pedig engedi, akkor végül a padlón köt ki a ruhám mellett.
Szemérmetlenül bámulom a mellkasát, alaposan szemügyre véve a szépen gyógyuló sebet is, ami napokkal ezelőtt ott tátongott rajta és, amit én próbáltam valamiképp befoltozni. Ujjbegyem finoman végig húzom a heg melletti bőrfelületen, végül tenyerem óvatosan ráhelyezem, mintha csak a szíve dobbanásait akarnám ellenőrizni, tekintetem pedig visszavezetem kékjeire. -Szépen gyógyul.- súgom halkan, átkarolom nyakát szabad kezemmel, a másik pedig visszasimul arcára, míg testemmel egészen hozzásimulok, melleimen érzem bőre forróságát, csípőm pedig finoman ágyékához feszül. -Tusolj velem.- lehelem halkan ajkaira, de egyáltalán nem parancsolón, hanem inkább kerlelőn, miközben egy pillanatra sem veszem el pillantásom övéiről. Olyan, mintha először érinteném, mintha először látnám igazán, pedig már rég túl vagyunk ezen. Most mégis egész más de egyben ismerős is minden.

Mr and Mrs

Lassan indulok el az emelet felé, de minél több lépcsőfokot hagyok magam mögött a néma csendben, annál sietősebbé válnak lépteim. Mintha a növekvő távolsággal egyre inkább tudatosulna bennem, hogy bármennyire is szeretném, nem fog utánam lépni vagy szólni, hogy megállítson, ettől pedig csak még jobban erősödik bennem ez a fojtogató érzés. Könnyek mardossák a torkomat, de visszanyelem őket, nem akarok hüppögve vonulni ezen a kibaszott lépcsőn meg úgy általában, egyáltalán nem akarok sírni.  Azt meg főleg nem akarom, hogy Dimitriy hallja vagy lássa, hogy sírok, mert az ilyesmit mindig is érzelmi zsarolásnak gondoltam. Ne azért mozduljon el onnan, mert bőgök, bár tekintve, hogy Róla van szó, valószínűleg őt a könnyek amúgy sem hatják meg.
Halkan csukom be magam mögött a szobaajtót, pedig kedvem lenne jó hangosan bevágni, de az a szerencsétlen ajtó sem tehet semmiről. Én szúrtam el az egészet. Nekem kellett volna szem előtt tartani a saját fogadalmamat és távol tartani magam Dimitriytől, de valahol nagyon elcsúszott ez az egész, most meg már úgy érzem, hogy nem is én irányítom. Akkor tisztában lennék vele, hogy egy ilyen férfi iránt kár is lenne bármilyen érzelmet táplálni, amikor szemmel láthatóan nem tudja kezelni az ilyesmit, vagy nem is akarja. Nincs is szüksége rá, amit igazából meg is értek, ha logikusan végig gondolom, hiszen attól nem fog életben maradni, ha romantikus érzéseket táplál bárki iránt is. Ridegséggel és kegyetlenséggel kell felvérteznie magát annak érdekében, hogy életben maradjon az ilyen emberek között. Ő is ilyen, így nőtt fel, így tanult meg túlélni és eleinte én is azt hittem, hogy nincs is benne semmi más, de aztán találtam benne olyasmiket is, amik...szerethetővé teszik. Tiszta bolond vagyok, hiszen egy maffiózóról beszélünk.
Lerúgom labaimról a magassarkút, majd egyenesen a fürdő felé veszem az irányt és a zuhanyzóban meg is nyitom a vizet, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen, mire majd odáig jutok, hogy a víz alá álljak, de igazság szerint már a zaj is sokat segít, mert legalább elnyomja a gondolataimat ebben a síri csendben. Az a pár visszanyelt könnycsepp is megindul, most már nyugodtan kiengedem őket, bár valamivel több van belőlük, mint gondoltam, mert már szabályszerűen patakokban folynak végig az arcomon. De legalább, már nem kell visszatartanom őket, mert itt már nem lát senki, főleg Dimitriy nem és nem gondolja rólam azt, hogy gyenge vagyok. Vagy legalábbis, az Ő világában a könnyek biztosan azt jelentik, hogy valaki nem elég erős, nem tudja visszafogni az érzelmeit, bár én most nem is akarom.
Remegő kezekkel veszem le magamról azt a pár ékszert, amit viselni szoktam és a mosdó melletti szekrény tetejére rakom, majd épp neki látnék a ruha lehámozásának, amikor rám tör az érzés, hogy nem vagyok egyedül. Megmerevedek. Talán, még a könnyek is ledermednek az arcomon, mert olyan hirtelen állnak el, mintha elzárták volna őket, de ennek ellenére nem nézek hátra, mert a hülye is levágná, hogy sírtam. Ő pedig minden, csak nem hülye.
A szívem hevesebb ritmusra vált, még levegőt se merek venni, de azon egy percig sem kell gondolkoznom, hogy Ő áll-e a hátam mögött. Egyrészt, ki más lehetne, másrészt pedig, szinte a zsigereimben érzem Őt, a jelenlétét és a feltételezésem helyességét bizonyítja az illata is, ami máris betölti az egész fürdőt. Nem tudom, hogy mondanivalója akad még és azért van itt, vagy a puszta tény, hogy itt van, valami választ rejt magában a korábbi kérdésekre, de nem is számít. A hátam mögé lép, olyan közel hozzám, hogy a teste melege, szinte éget, majd a ruha cipzárját lehúzza, ujjai pedig végig vándorolnak gerincem mentén és én, csak ekkor merészelem kifújni a bent rekedt levegőt. Libabőrös leszek az érintésétől, nyelek egy nagyot és lehunyom szemeimet. Elmondhatatlanul hiányzott már az érintése, de most, a jelenlegi felállásban még inkább jól esik, hogy a bőrömön érzem. Hiszen az, hogy itt van , hogy utánam jött, egyben azt is jelenti, hogy akar engem és ez most nem feltétlenül csak a szexre vonatkozik, hiszen odalent sem arról beszéltünk. Azzal eddig sem volt probléma, sőt.
Nem szólalok meg, nem töröm meg a pillanatot, csak ejtek picit a vállaimon, hogy a ruha pántját könnyedén le tudja róluk simítani, ha akarja, miközben hátammal neki dőlök, hozzá simulok és lehunyom a szemeimet, úgy tudatosítom magamban, hogy tényleg itt van velem. Utánam jött, a francba is, ez pedig olyan durván megmelengeti a szívemet, hogy képes lennék itt a helyszínen elfolyni. Vagy sírni. Vagy mindkettő.