Mr and Mrs

Eddig, ha a feleségének nevezett, az úgy hangzott, mint valami szitokszó, hiszen egyikünk sem akarta ezt, nem önként kötöttük össze az életünket. Most azonban, a ma este történtek után, már egész másképp cseng, egész más érzést ébreszt bennem, mert már önként is az akarok lenni. A nő, akit beenged az életébe, legyen az bármilyen kegyetlen és veszélyes is. Tisztában vagyok vele, hogy ingoványos ez a talaj, hogy bármikor baj történhet vagy éppen valami olyasmi, ami miatt egymás torkának ugrunk majd, de mivel mindketten rászántuk magunkat arra, hogy megpróbáljuk, hiszem hogy sikerül túl jutni majd a vitákon is. Igazából, ez már eddig is ment, csak akkor az volt a megoldás, hogy napokig kerültem, de ezek után nem akarom majd ezt játszani. Nem, mintha az nem lett volna könnyű megoldás Dimitriynek is, mert szerintem még örült is, hogy ahelyett, hogy ott toporzékoltam volna előtte és erőltettem volna valami kommunikációt, némaságba burkolóztam. Nem a szavak embere, de valahogy majd ezen is változtatni kell.
Tény, hogy nehéz idők várnak ránk. Mintha elhatároztuk volna magunkat, hogy kézen fogva elindulunk egy aknamezőn, ahol bármikor robbanhat a talaj, ha csak egy rossz lépést teszünk, de valamiért engem már az a gondolat is megnyugtat, hogy ezt együtt csináljuk. Hogy Ő is akarja úgy, ahogy én, pedig őszintén nem számítottam rá, hogy egyszer eljutunk idáig. De érzem, hogy komolyan gondolja. Ha nem is a szavak embere, a tettei beszélnek hozzám, az érintései, a csókjai, a pillantása és a puszta tény, hogy még mindig itt van velem, pedig ma este tényleg alaposan kiélhette magát rajtam, mint ahogy én is rajta. Nem emlékszem, hogy bárkivel is átéltem volna hasonló gyönyöröket ilyen egymásutánban, Ő pedig máris a reggellel fenyegetőzik. Ez pedig újabb bizonyíték arra, hogy itt marad.
Nehezen ugyan, de végül eljutok a szobáig, hogy ott aztán magamra kapjak egy kábé semmit sem takaró ruhát és az ágy elrendezése közben kendőzetlenül végig mérjem, ahogy egy szál törölközőben közelebb sétál. Meg tudnám szokni ezt a látvány, ezt a hétköznapi jelenetet, ahogy lefekvéshez készülődünk, de félek is, hogy köddé válik, ha eljön a reggel. Ő pedig, mintha érezné az aggályaimat, újfent biztosít arról, hogy másképp lesz minden, tekintetünk egy hosszú pillanatra össze is forr, mintha csak megpecsételné az elhatározás, végül az ágy szélére ül, én pedig csak állok ott és figyelem Őt. Nyelek egy nagyot és bólintok. -Én is komolyan gondoltam, nem az a kismillió orgazmus mondatta velem, hogy veled akarok lenni.- mosolyodok el pimaszul, de még nem mozdulok az ágy felé, csak állok ott és figyelem, ahogy elfekszik rajta és magamba iszom a látványt. Dimitriy. Az én ágyamban. És itt is marad Velem. A gondolattól furcsa melegség költözik a mellkasomba, amit kis híján le is hűt azzal, ahogy emlékeztet arra, mennyire nem bújós típus, de mielőtt elkeserednék ettől, folytatja. Én pedig széles mosollyal arcomon mászok be mellé magammal húzva a takarót és amint odafúrom magam az oldalához apró csókot nyomok az állára. -Ígérem, nem bánod meg, ha összebújsz velem.- sutyorgom halkan, kuncogva, majd tenyerem hasfalára simul, egyik lábam pedig felhúzom kissé, így helyezve combom a combjára és magamba szívom édes illatát. A fejem olyan közel helyezem a szívéhez, hogy a ránk telepedő csendben még hallom is, ahogy lassú, erős ütemben dobog, hamarosan pedig az enyém is felveszinezt a ritmust és valószínűleg, még egy apró mosoly is arcomra költözik, míg végül elnyom az álom. Mondjuk egy ilyen őrjítő este után, nem is csoda, ha ez gyorsan megtörténik.

Mr and Mrs

Csak egy szomorkás mosoly a válaszom a megjegyzésére, hiszen ez megint csak olyasmi, amivel tökéletesen tisztában vagyok. Talán túlságosan is, mert emiatt tudok párhuzamot vonni az ő és a saját világom között. A szüleim állandóan ezt szajkózták, mindig az volt a legfontosabb, hogy mások mit gondolnak és, hogy véletlenül se hozzak rájuk szégyent. Meg is tanultam színészkedni, mosolyogni, amikor legszívesebben ordítanék, de azért meg vannak a magam határai. Nem tudom még én magam sem, hogy miként reagálnék például arra, ha a szemem láttára halna meg valaki, de tekintve, hogy itt most rohadtul nem a felső tízezer vesz körbe -vagy legalábbis nem olyan sznob tagjai-, valószínűleg még jobban meg kellene erőltetnem magam, ha nem akarnék gyengének is kívülállónak látszani. Nem beszélve arról, hogy Dimitriyt, az apámmal ellentétben, nem szeretném szégyenbe hozni. Még akkor sem akartam, amikor gyűlöltem, most pedig, már inkább a tekintélye miatt nem tenném. Hogy nézne már ki, ha a maffiózó felesége mondjuk drámai zokogás kíséretében elszaladna? Na nem. Tudom én, hogy erőt kell vennem magamon, ha tényleg mellette akarok lenni és valóban, tényleg meg akarom próbálni.
A feleségeként, ami természetesen biztosít még számomra jó pár előjogot, amire Ő maga is emlékeztet én pedig nem győzök olvadozni Tőle. Cinkos mosollyal válaszolok, lágy csókot hintek ajkaira, miközben testem újra és újra az övéhez simul. -Végtére is, az teljesen biztos, hogy a feleséged nem bánná.- sutyorgom halkan, bár tény, innentől egész más érzés lesz, ha tényleg lop tőlem egy csókot mondjuk egy partyn, mert most már tudni fogom, hogy az nem a színjáték része, hanem őszinte gesztus.
Ugyanúgy, mint ez a milliónyi érintés és csók is, amit az este folyamán kaptam és adtam most, hogy végre közelebb férkőztünk egymáshoz. Szó szerint is, hiszen meztelen teste az enyémhez feszül a vízben, keze újra felfedezi minden porcikámat, én pedig örömmel adom át magam Neki, hogy kényeztető mozdulatait alaposan kiélvezzem.
Nem is telik sok időbe, hogy a nyugodt állapot megszűnjön, helyét a vad, iránta táplált vágy vegye át, hogy aztán újra magával sodorjon a gyönyörig, amit karjaiban elveszve élek át. A szívem újra azt az őrült ritmust veri, amit a ma este folyamán, már jó párszor és az Ő teste is válaszol rám, hiszen érzékelem és hallom a légzésén is, hogy milyen hatással vagyok rá. Vagy inkább, hogy milyen hatással van rá az, amit képes nekem okozni, amit Ő csalogat elő belőlem minden buja hanggal együtt.
Aztán jön az édes megsemmisülés, az a bódult pillanat, ami a kielégülést követi, amit egy forró csókkal koronáz meg, ahogy hajamba markolva felé fordítja arcomat.
Nem tudom, hogy meddig fog ez az érzés tartani. Meddig fogom Őt ilyen tökéletesnek és vonzónak látni. Mikor történik majd valami, ami talán változtathat ezen, bár őszintén hiszem, hogy ez nem olyasmi, ami csak úgy megszűnhet. Hiszen, egyébként sem könnyítette meg a dolgom, most mégis itt heverek forró bőréhez simulva, pihegve az átélt orgazmustól és máshova nem is vágyom. Na jó. Talán az ágyba dugós megjegyzésén elgondolkozok picit, halkan el is nevetem magam, majd lopok pár csókot tőle és kérdése hallatán bűnbánó arccal bámulok rá. Iszonyú nehéz volt akkor ott hagyni éjjel, de ezt éreztem helyesnek. Nem akartam, hogy másnap majd a nyakamba zúdítsa a dühét, amiért olyan állapotban láttam, de talán maradhattam volna. -Megmondtam, Dimitriy. Nem megyek sehová. - lehelem halkan, szavaira pimasz mosollyal válaszolok, finoman be is harapom ajkam a fenyegetés -vagy inkább ígéret- hallatán, végül felkászálódok és remegő lábakkal kilépek a kádból. -Vigyázz, mert még szavadon foglak.- tekerem magam köré a törölközőt, majd már indulok is a háló felé incselkedő kuncogással, onnan szólok még vissza. -Addig hagylak erőt gyűjteni.- itatom fel magamról a vízcseppeket, majd a szekrény elé lépve elóveszem az egyik szatén hálóruhámat és azzal a kezemben indulok az ágy felé. -Remélem, reggel is ugyanígy fogod látni a dolgokat.- jegyzem meg halkan, ha idő közben esetleg ő is csatlakozik hozzám, közben magamra is kapom a vékony anyagot és neki látok valamennyire rendbe szedni az ágyneműt. Félek a holnaptól, de őszintén remélem, hogy ez csak valami baromság, amit az agyam produkál és valójában nincs is okom rá.

Mr and Mrs

Minél több időt töltök el ebben a házban, Vele, annál inkább rájövök, hogy soha nem találkoztam még, csak hasonló férfival sem, mint Ő. Hiszen, mindazok ellenére, hogy -valószínűleg- szemrebbenés nélkül kinyír bárkit, sosem féltem tőle igazán, bár ebben minden bizonnyal közre játszik az a szerződés is és, hogy amiatt vissza kellett fognia magát velem szemben. Nem tudom, hogy egyébként miként alakult volna ez az egész. Nem tudom, hogy másképp tényleg olyan erőszakos és durva lett volna-e velem, megvert volna-e például azon a napon, amikor visszahoztak ide az apja emberei, vagy egy része tekintettel lett volna arra, hogy én szó szerint, csak belecsöppentem ebbe az egészbe. Igazából, kár is ezen töprengnem, mert már sosem tudjuk meg. Ez már így történt és őszintén szólva, én cseppet sem bánom, mert soha nem éreztem még magam olyan elevennek, mint a közelében, legyen szó épp pimaszkodásról vagy dühről. Mindkettőtől felpezsdül a vérem, testem minden sejtje életre kel, mint ahogy most is, amikor kifogásolja az általam elsőre javasolt heti három együtt töltött éjszakát. Na nem, mintha én nem akartam volna egyébként is minden éjjel mellette lenni, de nem is akartam ajtóstól rontani a házba, szavait hallva viszont, miszerint neki is hasonlóak az igényei, egészen megnyugszom.
Mondjuk most, hogy a karjai körül ölelnek és együtt ücsörgünk a kellemes, meleg vízben, alapból teljesen nyugodt vagyok és belőle is ugyanez árad felém. Vicces, hogy mindez egy veszekedéstől indult, hogy nem sokkal korábban szívem szerint a torkának ugrottam volna mindazokért, amiket az arcomba vágott, azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy az kell majd ahhoz, hogy végre nyisson felém.
Azóta is képtelen vagyok betelni Vele, az illatával, a közelségével, bőrét ízlelem újra és újra, mert én is tudom, hogy a holnap majd kíméletlenül töri ránk az ajtót, félek is tőle picit, hogy mindez majd köddé válik, így ezt az estét igyekszem is alaposan kihasználni. Ki tudja, lesz-e még valaha ilyen idilli a hangulat köztünk vagy épp, hogy vágyik-e majd még ezekre a lágy csókokra tőlem. Talán, reggel majd úgy ébred, hogy megbánja mindezt, de talán Ő is ugyanettől fél. Legalábbis, a szavai ezt sugallják, amikor neki áll felkészíteni mindarra, ami Vele együtt jár, ami az élete része. Nyelek egy nagyot, akaratlanul is megborzongok az életben tartós megjegyzésétől, de nem veszem le róla pillantásomat. -Ezt is tudom és bár nem ígérhetem meg, hogy nem fogok bizonyos dolgoktól sokkot kapni vagy épp az erkölcsi iránytűm nem fogja ellenezni mindazt, amit...- kezdek bele, de itt csak sóhajtok egy nagyot és nyújtózok picit, hogy ajkaira csókoljak, végül elmosolyodok. -De akarom ezt . - súgom végül halkan, legalább annyi daccal és elszántsággal, mint ahogy Vele néztem szembe sokszor, hogy aztán rátérjek picit a hétköznapokra és arra, hogy nem, ettől még nem leszek valami nyálas tyúk, aki majd állandóan rajta csüng. Válasza újabb mosolyt csal ajkaimra, kuncogok is halkan, egyszerűen imádom, amikor ilyen pimasz és mégis, iszonyúan édes. -Minden kibaszott pillanatban, amikor csak lehetőségem lesz rá és úgy ítélem meg, hogy nincs ellenedre.- duruzsolom halkan, de már beszéd közben is újabb lágy csókokat hintek bőrére, mintha csak ízelítőt akarnék adni abból, amit neki szánok majd, mert biztos, hogy amikor majd fáradtan -talán kissé sérülten is- hazatér éjjel vagy, amikor majd látom rajta, hogy valami miatt feszült, megpróbálok mindezen enyhíteni. Aztán lehet, hogy más módot választok majd, előhúzom a régi, bevált módszert a tarsolyomból és az említett hárpia addig szemtelenkedik majd vele, míg fel nem pakol az asztalra. Ez is elég kellemes megoldásnak tűnik. -Nem is kell.- suttogom pimasz mosollyal, a kisördög meg már megint belém bújik már a gondolatától is annak, hogy Vele dacoljak, fészkelődök is lábai között, aminek érzem is a hatását, ez pedig csak még jobban felbátorít. Ha belegondolok, hogy mindezt Én váltom ki belőle mindazon élvezetek ellenére, amit ma már átéltünk, egyszerűen nem bírok magammal.
Ő sem, mert a keze már el is kalandozik combjaimon, míg végül közéjük nem csúszik, hogy attól azonnal lángra is lobban az egész testem. Kezdem komolyan venni, amit az igényeivel kapcsolatban mondott, bár ettől a gondolattól, csak még jobban felpezsdül a vérem, míg végül lehunyt szemmel vállára hajtom a fejem és halk, buja sóhajok közepette átadom magam az érzésnek, ahogy ujjaival finoman ingerel. Felszisszenek, ahogy gyengéden vállamba harap, kezem a kád szélére markol, míg másik combjára mar, de aztán hátra vezetem tarkójára, ujjaim kíméletlenül hajába túrnak, miközben egyre jobban felkorbácsolja bennem a vágyat. -Én is kívánlak, a fenébe is. Kibaszottul.- nyögöm elfúló hangon, egyszerűen képtelen vagyok uralkodni magamon, fenekem folyamatosan ágyékának dörgölőzik abban a lágy ritmusban, ahogy rajta mozognék, mintha már bennem lenne, conbjaim még jobban szét tárom, amennyire csak az ő combjai és a kád oldala engedi, miközben a testem forró tűzben ég, Érte sóvárog. Szinte szűkölök, ahogy keze egyre gyorsabban játszik velem, lihegve, egyre mélyebb lélegzetvételekkel haladok a gyönyör felé, a ködön át, mintha hallanám is saját, buja hangom, ahogy azt kérem tőle, hogy ne hagyja abba , míg végül a levegő tüdőmbe szorul és nem hallok mást, csak az ereimben dübörögve zúduló vérem hangját.
Aztán a testem robban, a gyönyör kíméletlenül zakatol végig rajtam ma már franc tudja, hanyadjára, miközben nyögve, lihegve, reszketve feszülök hátammal bőrének. Csípőm táncot jár érintése alatt, arcom nyakába fúrom, hogy finoman nyaka bőrébe harapjak, csókoljam, nyelvemmel ízleljem meg, míg el nem csendesedik ez az őrült mámor. -Képtelenség betelni veled.- súgom halkan, légzésem még mindig szapora, de tovább csókolom, fülcimpájába harapok finoman, miközben ajkaimra újra kiül az a kábult mosoly. Még, hogy az oroszok ridegek és fagyosak. Tényleg hatalmasat tévedtem vele kapcsolatban az elején.

Mr and Mrs

 Nem tudom, hogy mi ütött belém, de annyira magába szippantott ez a már-már teljesen hétköznapi hangulat, amit valószínűleg minden házaspár a magáénak tudhat, hogy még ahoz is vettem a bátorságot, hogy tovább pimaszkodjak vele a háta mögül. Mondjuk ezt szóvá is teszi, amin halkan kuncogok, hogy aztán a füléhez hajolva tovább incselkedjek. -Ó, én nem csak innen vagyok bátor...- duruzsolom buján bőrébe, de aztán a masszázst felfüggesztem és inkább csatlakozok mellé a kádba. Valamiért evidens számomra, hogy nem szembe helyezkedek vele, mintha távolságot akarnék ékelni közénk, hanem egyenesen a lábai közé fészkelem be magam, hogy érezhessem a hátamnak simuló mellkasát. Mindazok után, ami eddig történt köztünk, már kezdett hiányozni a közelsége és a körém fonódó karjai, szavai pedig kész lavinát indítanak bennem, ahogy eszembe jut, mennyivel másabbul viselkedett velem eddig. Vonzódott hozzám, ez már az első csókból érezhető volt, meg az utána lévő többiből is, ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy nem akar túl közel engedni magához. Talán, még senkit sem engedett igazán közel. Egészen eddig, mert most Ő is elengedi magát, érzem rajta, hogy ellazul és egészen beleolvad ebbe a nyugodtságba,ami közénk telepedik, beenged magához és még ő is bevallja, hogy számára is kellemes mindez. Én pedig nem kérek tőle mást csak, hogy engedje, hogy közel is maradjak hozzá, hogy ne lökjön el többé magától, de nem igazán kapok határozott választ. Nem is várom én tőle, hogy máris ezer százalékig biztos legyen ebben, bennünk, hiszen olyan hirtelen történt ez az egész, de azért nyugtalanít picit a válasza. -De nem kell egyedül kitalálnod. Épp ez a lényege ennek, hogy együtt csináljuk...- szólalok meg halkan, apró köröket rajzolgatva továbbra is bőrére, majd kezem kézfejére simít, hogy ott folytassam a művemet.
Nem várom én el tőle, hogy máris fejest ugorjon az egészbe, értem is, hogy miért nem akarja, hiszen már az elején megmondta, hogy a feleségeként veszélyben vagyok, így végül csak egyetlen konkrét elvárásomnak adok hangot, miközben ő finoman masszírozni kezdi a fejbőrömet, amit én lehunyt szemmel élvezek. Aztán keze megáll, én meg halkan kuncogni kezdek elégedetlenkedése hallatán, bár már attól felpezsdül a vérem, ahogy belegondolok azokba az éjszakákba, de még tetézi az egészen egy lágy harapással. Nem is bírom ki, hogy ne mozdítsak picit a csípőmön egészen ágyékához simulva ezzel, incselkedő mosollyal arcomon. -Valójában erre gondoltam én is, csak nem akartalak megijeszteni a túl nagy elvárásaimmal.- duruzsolom pimasz hangon, na nem, mintha a ma este után nem lennék tökéletesen tisztában azzal, hogy mennyire bírja a strapát, csak épp az már kevésbé volt számomra egyértelmű, hogy minden este maga mellett szeretne-e tudni vagy ez inkább fojtogató lenne már. Nem akarok én ráakaszkodni teljesen, mert én is szeretném ezt jól csinálni, mint ő. Még akkor is, ha valójában fogalmam sincs, hogy ez pontosan mit jelent.
Végül ujjai tovább masszíroznak, apró mosollyal arcomon élvezem mozdulatait és a kellemes érzést, amit okoz velük, de aztán szavaitól újfent komolyabbra vált a hangulatom. -Tudom, hogy nem lesz könnyű, Dimitriy. Nem élek álomvilágban.- kezdenék bele azonnal, de elcsitít a combomra simító mozdulata, a fejrázása és a szavai, ahogy kéri is, hogy erről ne most beszéljünk. Én sem akarom elrontani a pillanatot a lehetséges akadályokkal, az aggályaimmal, de azért még hátra sandítok rá vállam felett és hosszan íriszeibe fúrom pillantásomat. -De akármilyen nehéz vagy veszélyes is lehet ez, végre úgy érzem, hogy élek és ez szerintem megéri.- hintek végül lágy csókot álla alá, majd nyaka lágy bőrére is, hogy aztán orrommal simítsak végig csókom mentén és odafúrva arcom, lehunyt szemekkel szívjam magamba az illatát. Kezem combjáról térdére simul, pár pillanatra beleveszek ebbe az édes pillanatba és csak csendben fekszem hozzá simulva.-Ha ez megnyugtat, nem szándékozom cirógatni és csókolgatni mások előtt. Továbbra is az az ellenkező, dacos hárpia leszek, aki eddig voltam.- mosolygok végül bőrébe, ajkam finoman hozzá is nyomom, hogy így fojtsam el nevetésem, végül újabb csókokkal halmozom el. Amúgy se hiszem, hogy hirtelen minden rózsaszín ködbe burkolózna és ne tenne majd olyasmit, amivel nem értenék egyet. Az már más kérdés, hogy valószínűleg, ha mostantól rám akar majd parancsolni, már csak amiatt is ellenkezni fogok, hátha nekem esik valamelyik szobában. Ha abból indulok ki, hogy jó pár vitánk lázas csókkal végződött, nem is olyan elképzelhetetlen mindez. -Egy bizonyos szintig egész izgató, amikor felbőszítelek.- duruzsolok tovább, ajkaimon pimasz mosollyal sandítok fel rá, a vérem meg már megint meglódul ereimben már a gondolatától is mindannak, amit most vázoltam. Őrület az a hatás, amit gyakorol rám a puszta jelenléte is, hát még az érzés, ahogy meztelen teste hozzám simul a vízben.

Mr and Mrs

 Nem tudom, hogy ez a Dimitriy eddig is létezett-e, csak jól el volt rejtve a világ elől, hogy senki ne árthasson neki, vagy netán Ő maga sem tudta, hogy ilyen is tud lenni, hogy ilyen is lehet valakivel. Valamiért, szeretném azt hinni, hogy nekem köszönhetően ilyen, én hoztam ki belőle mindezt, ezt a pimaszul mosolygó férfit, aki a hátsójával villog. Én pedig, örömmel fogom használni Őt újra és újra, bár mindez csak, a vicc kedvéért hangzik el. Sosem élnék vissza a bizalmával és sosem használnám ki a szó legszorosabb értelmében, bár az Ő világában furcsa is lehet, ha valaki úgy akar a másik közelében lenni, hogy nincs hátsó szándéka. -Azt tervezem.- búgom buján, de aztán nem is húzom tovább az időt, csatlakozok hozzá a fürdőszobában, ahonnan ez az egész őrült éjjel indult, ahonnan mi indultunk. Mindenféle szégyenérzet nélkül lépek elé, annak ellenére is, hogy pofátlanul végig mér, mint ahogy én tettem vele az imént, pillantásától megborzongok, majd kezem arcára simítom és lágy csókot hintek ajkaira. Ő pedig sóhajt egyet, a Krystof témát pedig, még mindig nem engedi el, mert újfent visszautal rá a bókom ellenére is. -Nem értem, mire gondolsz.- válaszolom őszintén, de végül inkább a kádba indítom, viszont ahelyett, hogy követném, mögé lépek és masszírozni kezdem fáradt izmait, bár a gondolat, hogy ehhez én magam is hozzájárultam, pajzán vigyort varázsol ajkaimra.
Tényleg nem lenne ellenemre, hogy így teljenek a napjaim, vagy legalábbis az estéim, ebben a békességben és idilli hangulatban, bár egy részem úgy sejti, hogy mindez most, csak az újdonság varázsa. Na nem a köztünk lévő vonzalomra értem, hanem az idilli hangulatra, ami lássuk be, olyan hirtelen változhat, mint az időjárás. Félek, hogy miként fogunk megküzdeni a mindennapokkal és félek, hogy Dimitriy majd újra és újra el fog zárkózni előlem, amikor úgy érzi majd, hogy épp az a helyénvaló.
Most viszont kiélvezem az estét és minden pillanatát, mikor pedig nehezményezi, hogy még nem csatlakoztam hozzá, füléhez hajolok és finoman beleharapok. -Sssh. Csak engedd el magad.- súgom halkan, kezem határozottan, de finoman gyúrja tovább izmait, de amikor újfent megszólal, lassan megállok és, csak bámulom tarkóját pár pillanatig, míg meg nem köszörüli torkát ezzel törve meg a csendet.
Nyakára hintek egy apró csókot, majd felállok és inkább belépek a vízbe, hogy aztán lábai közé fészkeljem magam és mellkasának dőlve hátammal bújjak hozzá.
-Én is.- válaszolom egy halk sóhaj kíséretében, kezem alkarjára simul és arra kezdek a habbal mindenfélét rajzolgatni.
Közénk telepedik a csend, legalábbis, ha Ő nem teszi, én jó pár hosszú percig nem szólalok meg, csak lebegek ebben az édes pillanatban, ahogy egymáshoz simulva lazítunk a kádban. -Csak ne taszíts el magadtól, jó?- szólalok meg végül halkan, talán nem is baj, hogy nem látom az arcát, mert akkor nem is lenne bátorságom megnevezni a félelmemet, így viszont, legalább nem látom, ha hülyének néz a szavaim miatt. -És legalább heti három éjszakát velem kell töltened. Már, ha bírod a strapát.- fűzöm még hozzá cukkolva picit, elviccelve az iménti komolyabb kijelentésemet, mielőtt még túlságosan elszúrnám a hangulatot ezzel vagy nem tudom. Ráérünk később is kibogozni mindazt, ami köztünk van vagy lesz, bár az mindenképp bíztató, ha ő is élvezi ezt a nyugalmat, ami most közénk telepedett. Csak, talán eddig nem hitte, hogy ez lehetséges, de most már remélem rájött, hogy mindez rajtunk múlik.

Mr and Mrs

 Bódultan, kábán pislogok rá, miközben lágyan cirógatom bőrét, súlya finoman rám nehezedik, mellkasa ugyanolyan heves tempóban emelkedik és süllyed, mint az enyém. Csendben fürkészem tekintetét, miközben megrohamoznak az emlékek mindarról, amik már köztünk történtek és így utólag, szinte látom is, miként sikerült róla lehámoznom a védőrétegeket. Mintha a makacsságommal sikerült volna szép lassan beférkőzni a szívébe, ami valószínűleg jobb szeretné, ha nem is létezne, mint ahogy azt is tagadná, hogy neki is jól esik a törődés. Pedig, a múltkor, amikor megtörten, sérülten, szinte kapaszkodott belém és a barátját gyászolta, végképp elismerte, hogy szüksége van néha neki is arra, hogy ne kelljen erősnek lennie. Én pedig ott akarok lenni neki az ilyen pillanatokban. Mellette akarok lenni és talán, az egyetlen olyan személy lenni, aki előtt nem kell megjátszania magát, aki azt sem bánja, ha épp nem erős. Nem is várnám tőle, hogy mindig az legyen.
Jót mosolygok szavain, a fogalmazásán, ajkaimon pajzán mosoly virít, mert még a gondolattól is, hogy ehhez hozzá kell szoknom , libabőrössé válok. Nem, mintha eddig nem lehetett volna erre lehetőség, hiszen tudom, ha azt kértem volna tőle, bármelyik éjszakát velem töltötte volna és ezt többször is tudatta velem. Elég lett volna egy kacér megjegyzés, kérés és rögtön jött volna, de én nem akartam valami eszköz lenni, ami kielégíti a testi vágyait, aztán némán tovább áll, mint aki jól végezte a dolgát, ahogy történt is először.
Az az este is csodás volt, a testi vágy és az ösztönök eluralkodtak mindkettőnkön, de képtelen lennék hosszútávon úgy szeretkezni valakivel, hogy ne érezzek iránta semmit. A mostani éjszakánk egyébként is egészen más gyönyört okozott, teljesen más valakivel úgy együtt lenni, hogy nem csak a tested vágyik rá. És én nem csak Dimitriy testére vágyom.
Csendben, összebújva térünk vissza mindketten a valóságba, ajkaimra lágy csókot lehel, majd lassan felemelkedik rólam, miközben én felvetem a fürdőzés ötletét. Iszonyú édes a mosoly, amit villant rám, bár tekintetem lentebb is kalandozó a mosolyánál, kendőzetlenül veszem szemügyre minden porcikáját, a látványra pedig finoman ajkamba harapok. Olyan rohadtul tökéletes, mint egy isten, szívem szerint újra végig is csókolnám bőre minden négyzetcentiméterét, ami talán még meg is valósulhat ma éjjel. Én pedig úszom a boldogságban, szavain el is kacagom magam. -Lebuktam. Feltett szándékom önös célokra használni a teszi adottságaidat.- duruzsolom pimaszul, majd tekintetemmel követem, ahogy a fürdőbe indul, ő pedig, mintha csak érezné, hogy valóban a fenekét bámulom, szóba is hozza azt. Még jobban elnevetem magam, figyelem, ahogy a fürdőbe sétál, majd leül a kád szélére és megnyitja a vizet. -Krystof barátunk, szerintem semmilyen téren sem közelít meg téged.- válaszolom egy ábrándos sóhaj kíséretében, ahogy én magam is felemelkedek az ágyról és, bár megfordul a fejemben, hogy legalább a köntösömet magamra kapom, végül rájövök, mekkora hülyeség lenne és nem teszem. Úgy, meztelenül sétálok be utána, hogy aztán először az ajtófélfának dőlve nézzem Őt, majd odasétálok hozzá és megállva előtte arcára simítok. -Igazából senki sem.- fűzöm még korábbi gondolatomhoz, hogy aztán lágy csókot leheljek ajkaira, majd a kád felé pillantok. Öntök bele egy kevés habfürdőt, kezemmel a vízbe nyúlok, hogy ellenőrizzem a hőmérsékletét, majd Dimitriyre sandítok. - Csak utánad...- mosolyodok el de, ha esetleg be is ül a vízbe, én még nem követem rögtön, csak mögé lépek, letérdelek a kád mellé és kezeimet vállára simítva masszírozom meg finoman izmait.

Mr and Mrs

 Nem bánom, hogy nem válaszol, mert a tekintete amúgy is elárul mindent, mintha most engedné és akarná is, hogy olvassak belőlük. Én pedig teljesen elolvadok attól, amit bennük látok, a vágytól, ami ott izzik és attól a a valamitől, ami azt sugallja, hogy mostantól tényleg minden másképp lesz. Ezt ígérte a fürdőben is, én pedig hiszem, hogy tényleg akarja, mert minden porcikája ugyanezt súgja. A mai veszekedéssel, mintha lebomlott volna a köztünk lévő, közös erővel felépített fal utolsó darabkája is, hogy végre tényleg, őszintén egymás karjaiba olvadjunk anélkül, hogy a másiktól valami alattomos, sunyi húzást várnánk. Én legalábbis, egy ideje azt érzem, hogy tényleg nem akar nekem ártani. Miért épp most akarna? Vajon, ha a testemre olyan vehemensen vigyázni akar, mint ahogy eddig is tette, akkor a lelkem, a szívem miért ne lenne nála biztonságban? Miért ne létezhetne köztünk mindez, míg az élet és a körülöttünk lévő világ ugyanolyan őrült és veszélyes marad, mint eddig? Miért ne találhatnánk békességre az ilyen lopott órákban, amikor nem kell senki előtt megjátszani magunkat, csakis egymásra figyelni?
Iszonyú izgató az arcát figyelni, miközben lassan elmerül bennem, testem minden porcikája beleborzong a feszítő érzésbe, a vér a fülemben dübörög és szinte némán könyörgök, hogy folytassa, hogy ne hagyja abba, adjon még ebből az édes érzésből. Kezeimet elereszti, karolom is át nyakát, izmos fenekére markolok, körmöm hátán karcolja bőrét, miközben fülembe suttog, amitől csak még mámorítóbb az érzés, ahogy mozogni kezd bennem, bele is nyögök az érzésbe. Olyan tökéletes, annyira passzol hozzám minden porcikája, hogy már önmagában ez a gondolat is megmelengeti a szívemet, nyögése és sóhajai a legcsodálatosabb hangok a világon, szinte zene füleimnek, érintéseire forrósággal válaszol bőröm, míg ajkai enyémekre tapadnak, nyelvem vad táncot jár nyelvével. Kikészít ez a kavalkád, ez a mámorító őrület, a milliónyi inger, ami végig száguld bennem újra és újra, miközben egyre hevesebb mozdulatokkal merül el bennem, majd húzódik ki újra. Lábaim csípője köré fonom, ezzel bíztatva, kérve, hogy a világért se fogja vissza magát, hogy ostromolja csak testem, sodorjon még közelebb a gyönyör felé, ami már ott dübörög az ereimben. A fülemben is már, csak a bennem zuduló vér hangja dübörög és Dimitriy izgató nyögéseinek hangja, melyek ajkaim közé vesznek el, hogy ott találjanak válaszra. Meg se próbálom visszafogni magam, a kikívánkozó vad, mélyről jövő hangokat, melyek mind arról árulkodnak, hogy pokolian élvezem azt, amit vadító mozdulataival okoz. Szinte érzem, ahogy az a visszafogott nő, aki a hétköznapokon lenni szoktam, teljesen háttérbe szorul, hogy a mámor, a gyönyör ezt a buja démont csalogassa elő, aki pont erre vágyik, ezekre a kemény, férfias mozdulatokra, melyek mindegyike arról árulkodik, hogy teljesen az övé vagyok testestől, lelkestől. És az övé akarok lenni. Akarom, hogy rajtam élje ki minden létező vágyát, bennem vesszen el hosszú, fülledt éjszakákon át és soha, senki mást ne akarjon már az életben rajtam kívül megérinteni. Mindent meg akarok neki adni, amit csak tudok, ezt az édes kielégülést is, aminek érkezése olyan hevesen zakatol végig testemen, hogy szinte ajkaiba sikoltok az élvezettől lihegve, zihálva karcolom forró bőrét, miközben kemény férfiassága bennem lüktet, foga pedig finoman ajkamra harap. Sírni tudnék a gyönyörtől, reszkető testem homorítva, izzadtan feszül az övének, fejem a párnába nyomom, miközben újabb és újabb elnyújtott, vad nyögésekkel vészelem át ezt az eufóriát. Úgy szorítom magamhoz, mintha többé már el sem akarnám ereszteni, lihegve falom ajkait, csókom vad és követelőző, minden mozdulatomat a gyönyör irányítja. -Kibaszottul imádom, amikor bennem vagy.- suttogom ajkaiba elfúló hangon, újabb és újabb lázas csókot adva neki, míg kezeim hátán simítanak, körmeim hegyével cirógatom bőrét és így várom ki, míg ez az őrjítő gyönyör lassan enyhül. Tekintetem elveszik kékjeiben, a szívem vadul kalapál és miközben csendben fürkészem Őt, eltölt újra az érzés, hogy talán egész életemben Rá vágytam. Olyan férfi, aki mellett igazi nő lehetek, aki képes kordában tartani, de valahogy mégsem érzem azt, hogy el akarna nyomni, hiszen hatalom ide vagy oda, még sosem utasított a helyemre, bármennyire is szájaltam vele. Mintha velem, még ő is egész máshogy akarna bánni, mintha épp azt akarná, hogy valaki végre ne hunyászkodjon meg előtte. Nem tudom. Kész őrület ez az egész. -Vehetnénk egy forró fürdőt. Mit szólsz hozzá?- lehelem végül mosolyogva, bár le se tudnám tagadni, hogy még mindig, ezek után is akadnak pajzán gondolataim. Valószínűleg, ez most már mindig így lesz, valahányszor csak ránézek. Félek is picit, miként tudom majd elrejteni a világ elől, hogy miféle érzéseim vannak iránta, mert nem akarom, hogy ezt rajta kívül más is lássa. Ebben a világban veszélyes lehet, ha valaki tudja, hogy a másik mennyire fontos neked.

Mr and Mrs

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyesmit fogok Tőle hallani, ezt a két szót, ami mindennél többet elárul arról, ami benne zajlik, ugyanakkor bennem van a félsz, hogy talán csak ez a túlfűtött pillanat, ez a köztünk tomboló vágy készteti most erre. Próbálok tekintetéből kiolvasni valamit, alaposan megfontolni a választ, de mire észbe kapok, már ajkaim szóra nyílnak, kimondom azt, amit érzek, kezébe adva ezzel a létező legnagyobb fegyvert ellenem. De hiszem, hogy nem akar nekem ártani, hogy érdemes arra, hogy még közelebb engedjem magamhoz és talán abban is reménykedhetek, hogy Ő is így tesz majd. Beenged oda, ahova tudom, hogy elejétől kezdve nem nagyon akart, mert talán Ő is fél attól, hogy valakire rábízza magát. De talán, már rájött arra, hogy nem akarom bántani vagy ártani neki, mert ha így lenne, már megtettem volna. Pedig, én magam sem hittem volna, hogy valaha arra fogok vágyni, hogy egy közismert bűnöző érintsen úgy és olyan helyeken, mint ahogy Ő teszi, hogy ajkai enyémekre simuljanak újra és újra, miközben férfiassága ölemnek feszül az őrületbe kergetve ezzel, újabb és újabb borzongást okozva testemnek. Sosem gondoltam, hogy épp Őt akarom majd magam mellett tudni, beengedni az életembe és a szívembe is. De akarom Őt. A férjemet , a fenébe is.
Mégis, a válaszomat végül úgy fogalmazom meg, hogy abból kiérződjön, hogy ez tőle is függ, hogy nem akarok a nyakára akaszkodni, hogy ez nem kényszer, mert ha Ő tényleg a régi életére vágyik inkább, amit Nikolaj halálának estéjén is említett, én elsétálok innen, amint a szerződés felbomlik. Valószínűleg, el is küldene, de szeretném, ha tudná, hogy van választási lehetősége. Ha pedig tényleg azt akarja, én maradok. Mondjuk ezzel sikerül is meglepnem, azzal az imádnivaló pimasz mosollyal kérdez vissza, amire én is hasonlóan reagálok, de tekintetem komoly marad. -És te mióta akarod, hogy maradjak? - suttogom vigyorogva, élvezve az apró, gyengéd csókokat, melyeket arcomra hint, bár ennél a kérdésnél megint csak félek picit, mert nem tudom, meddig mehetek el. Nem tudom, mennyire hajlandó megnyílni, mikor jön az a pillanat, amikor újra elzárkózik majd előlem, amit egyáltalán nem szeretnék, mert ez most annyira jó és annyira meg tudnám szokni, hogy ilyen. Ez a féltés, talán a csókomon is érezhető, ahogy nyelvem az övét simítja, testem testének feszül újra és újra, mintha csak arra próbálnám ösztönözni, hogy végre hagyjon fel a kínzásommal. Őrjítő, hogy ilyen közel van hozzám, súlya finoman rám nehezedik, férfiassága folyamatosan ölemnek feszül, mégsem kapom meg azt, amire vágyom. Egész addig, míg kezeimet le nem fejti magáról, hogy aztán csuklómat megfogva vezesse őket a fejem fölé, mintha csak bilincsbe zárná őket. Engem is meglep, de iszonyúan felizgat ez a domináns mozdulat, ahogy átveszi az irányítást, ahogy lefogja kezeimet, miközben ajkaival bebaeangolja bőrömet, bár érzem mozdulatán, hogy óvatos. Tisztában vagyok vele, hogy elengedne, ha azt akarnám, de nem akarom. Csak átadom magam neki, behódolok az akaratának és egy kéjes nyögés kíséretében fogadom magamba, beleborzongva az érzésbe, ahogy újra belém hatol. Nehéz ellenállnom a késztetésnek, hogy lehunyjam szemeimet, de nem akarom elereszteni pillantását, akarom, hogy lássa, milyen hatással van rám, hogy szinte sóvárgok azért, hogy végre a magáévá tegyen, mikor pedig lassan megmozdul bennem, fújtatok egy nagyot, kezeim azonnal nyaka köré fonódnak, amint felszabadulnak. Egyik kezem hátára simítom, bőrébe marok, másik lekúszik fenekére, hogy bele is markoljak egy pajzán vigyor kíséretében.

Mr and Mrs

Nem igazán tudom, miféle helyzet lehetne az, ahol rám kellene törje az ajtót. Számtalanszor kiborított már és mindannyiszor megfogadtam, hogy mostantól elzárkózom tőle -képletesen értve is-, mégsem sikerült ezt megtennem, mert mindig történt aztán valami, amivel ellágyított akarva, vagy akaratlanul is. Elképesztően gyorsan meg tud bántani és profin ért hozzá, miként idegesítsen fel egyetlen másodperc alatt, de valahogy arra is mindig ráérez, hogy mivel tud újra közelebb csalni magához, vonzani magához. Az is lehet, hogy én a lökött lepke vagyok, aki a fényre megy, míg ő a rovarirtó lámpa, aztán egyszer a padlón végzem, de mégis akarom Őt . Talán, megláttam benne valamit , amire szükségem van.
Számomra már az is egyértelmű, hogy a vitáinkat a rossz kommunikáció vagy épp annak hiánya szüli, mert az már egyértelmű, hogy Dimitriynek nem erőssége, hogy bármiről is beszéljen, aminek érzésekhez van köze, a teste viszont annál érthetőbb nyelven szól hozzám. A pillantása, a csókja, a tekintete és minden porcikája olyan egyértelműen üzen, hogy az enyém akaratlanul is válaszul minden rezdülésére. Most, ezen az estén, ahogy újra és újra egymásba gabalyodunk, folyamatosan az az érzésem, hogy összetartozunk, hogy ennél csodálatosabban, már nem is kapcsolódhatna össze két ember. Mintha Ő lenne az egyik fél, én pedig a másik, ami tökéletesen illik hozzá. Ő a nyers erő, a férfiasság, az agresszió, én pedig a lágyság, a nőiesség, a nyugalom, mikor pedig mindez összesimul és egymásba olvad, akkor eltölt ez a felemelő érzés, hogy mindez tökéletes. Szívem szerint, soha el sem hagynám többé ezt a szobát és örökre itt maradnék vele, így, mert tudom, hogy ez csak itt létezik.
Valószínűleg, emiatt érzem végül úgy, hogy a tudtára is szeretném adni, hogy egyedül rá van szükségem, pedig Ő nem egyszer hangsúlyozta, hogy konkrétan bárkit az ágyamba vihetek. De nekem nem kell bárki, mert már az első elcsattanó csóknál tudtam, hogy még sosem éreztem olyat, mint vele, Tőle. Ezt pedig most, újra és újra bebizonyítja, hiszen már attól gyorsul a pulzusom, ahogy végig cirógatja bőrömet, hát még, amikor egyértelműen megindul célja felé, keze combjaim között állapodik meg, miközben ajkai enyémekre forrnak. Azt hinné az ember, hogy mindazok után, ami ma este történt köztünk, talán már nem ugyanúgy hat rám az érintése, de ez képtelenség, mert a vérem máris felforr tőle. Kérdésére, csak bólogatni tudok kacér mosollyal ajkaimon, miközben majd' elolvadok már attól, ahogy végig pillant rajtam, ahogy ujja tovább gerjeszti bennem a vágyat, hogy végül lábaim közé fészkelve magát nekem feszüljön ágyékával.
Átkarolom nyakát, tenyerem arcára simul, míg övé az enyémet érinti lágyan, ajkaink mohó csókban forrnak össze, de még kínoz tovább, nem adjam meg testemnek az enyhülést, csak tovább ajz azzal, ahogy csípője az enyémhez illeszkedik anélkül, hogy igazán érezném Őt végre.
Aztán olyan hirtelen szakítja meg a csókunkat, hogy a kábulattól egy pillanatig abban sem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg beszél, de két pislogás és az enyémen pihenő homloka egyértelművé teszi, hogy jól hallottam, amit mondott. És az, ahogy rám néz...pár hosszú pillanatra elveszek tekintetében, melleim mellkasának feszülnek újra és újra, ahogy levegő után kapkodok, de a szívem talán, már nem is a vágytól zakatol olyan hevesen. Legszívesebben visszakérdeznék, hogy mire gondol, hogy érti mindezt, de inkább csak csendben próbálom kiolvasni íriszeiből, míg végül nyelek egy nagyot arcát két tenyerem közé fogom. -Nem vágyom máshova, Dimitriy. - súgom, lehelem ajkaira, bőröm gyengéden ízleli övét, miközben azon töprengek, hogy vajon a ma éjszakáról szól ez vagy úgy általában mindenről. De a ma éjszaka a miénk, ezt már a tudtára is adtam. Akarom, hogy velem maradjon egész éjjel, így belém hasít a felismerés, hogy Ő, talán egész másra gondolt. Bármelyik is legyen, a válaszom akkor is ugyanez. Pedig, az elején rabságnak éreztem az egészet, most meg már önként vágyom erre, Kettőnkre, hogy ez igaz legyen. -Én maradni akarok, ha engeded. - pillantok fel rá, miközben szinte reszketve ejtem a szavakat, nem is értem, miként vagyok képes egyáltalán kimondani őket, hiszen ezektől félek a legjobban. Kimondani mindezt és olyasmit adni a kezébe, amit bármikor összetörhet, könnyedén eltiporhat, de ha most ránézek, úgy érzem, hogy vigyázni akar rá, nem pedig tönkre tenni.

Mr and Mrs

Meg tudnám ezt szokni, a csókjait, az érintéseit és azt, ahogy most néz rám. Hogy itt van mellettem és ujjai bőrömön barangolnak, miközben arcán az a pimasz mosoly látszik, amit annyira ritkán csillogtat meg. Pedig, igazán jól áll neki.
Tisztában vagyok azonban azzal is, hogy ez maximum csakis itt történhet meg, a négy fal között, ha kettesben vagyunk, de én még ezzel együtt akarom ezt. Nem is kérném, hogy mások előtt miattam puhányabb legyen vagy, hogy másnak is feltűnjön, hogy lapulnak benne érzelmek, mert az csak veszélybe sodorná ebben a ragadozókkal teli világban. És önző módon ezt az oldalát, csakis magamnak akarom, hogy más ne is lássa, ne is sejtse, hogy mi minden van még benne. Ilyenkor, Velem, szeretném, ha elengedné magát, mert a tény, hogy talán megbízik bennem, felbecsülhetetlen érték a szememben.
Annyi mindent szeretnék neki mondani, miközben arcát figyelem és cirógatásait élvezem, de egyszerűen nem jönnek a szavak a számra. Leginkább azért, mert félek, hogy elszúrnám az egészet, ezt a tökéletes pillanatot a beszéddel, megint bezárkózna, itt hagyna a fenébe, holott azt nem akarom. Szükségem van rá, hogy mellettem legyen, hogy érezzem a teste melegét és az illatát, ami nélkül talán, már létezni sem tudnék, a férfias energiáját, amit most szavaiból is tökéletesen érzek. Hümmögök is egyet kacéran, beharapva ajkamat, miközben tovább cirógatom bőrét. -Most elképzeltem, ahogy rám töröd az ajtót...- jegyzem meg pimasz mosollyal, de aztán, csak csendben, megbabonázva figyelem vonásait, ahogy végig pásztázza a testem és egyre lejjebb merészkedik bőrömön, amit tekintetével is követ. Úgy néz, mintha nem látott volna még egyetlen nőt sem, holott tisztában vagyok vele, hogy ez nem esélytelen, mégis...megborzongok tőle. Valószínűleg érzi is, de nem bánom, ha tisztában van azzal, hogy milyen hatással van rám egyetlen érintése is.
Aztán valamit az ajtó kapcsán mond, de én ekkor már, csak arra tudok koncentrálni, ahogy ujjai a combjaim közé vándorolnak, ahogy a bőröm felforrósodik a szívem pedig azonnal kalapálni kezdi azt az ismerős ütemet. Ajkai olyan közel vannak enyémekhez, hogy szinte már érzem is, ahogy hozzájuk ér, mégsem teszi, inkább kínoz. Incselkedik és játszik velem, ahogy én tettem korábban, de eszem ágában sincs felróni neki, mert élvezem. Azt is, ahogy ujja lassan lüktető ölemre tapint, forró ajka meg ajkamra simul. Annyira érzéki és romantikus mindez, hogy mozdulni sem merek, mint amikor egy fotós egy ritkán látható pillangót vagy franc tudja mit fényképez. Félek, ha bármit is tennék, talán el is illanna ez a pillanat, de mikor ujját lassan belém vezeti, beleszisszenek a csókba és halkan nyögök egyet, de ez talán nem is hallatszik, mert ajkai elnyelik a hangot. Kezem arcára simul, majd nyakára vándorol, ölem finoman megemelem picit, míg egyik lábam fentebb is húzom, hogy még véletlenül se akadályozzam, fogaimmal pedig finoman alsó ajkára harapok. -Imádom, amikor besétálsz rajta...- lehelem halkan, kacér mosollyal, fejem alól kihúzom karomat és átkarolom nyakát, hogy aztán vállán, hátán vezessem végig finoman körmeim hegyét. -És elárulok egy titkot.- súgom végül halkan, pimasz mosollyal, picit el is húzódva tőle, hogy rátaláljak kékjeire és komoly tekintettel elmerüljek picit bennük. -Mindenki más előtt zárva van. Ez egyedül a te kiváltságod.- duruzsolom végül ajkaira, de komolyan is gondolom, így is érzem, mert amúgy sem lenne szükségem senki másra, mikor a vérem csakis Tőle zubog ilyen vadul ereimben. Fogalmam sincs, hogy mi van meg benne, ami eddig másban nem volt, de nem is érdekel. Csak azt tudom, hogy semmi másra nem vágyom, csak hogy Ő érintsen, egyedül ő, rajta kívül senki más, ezt pedig egy forró, mohó csókkal pecsételem meg, amit azzal indítok, hogy nyelvem végig húzom ajkain, hogy aztán olyan lassúsággal csúsztassam közéjük, mint ahogy az ő ujja hatolt belém az imént. Őrület, hogy alig pár perce bújtam reszketve testéhez, most meg megint úgy érzem, hogy megveszek, ha nem érezhetem magamban. Hogy a fenébe lehet ennyire vágyni valakire?